pÃ©ntek jÃ¡nos szabÃ³ attila ember Ã©s nÃ¶vÃ©nyvilÃ¡g - Adatbank

PÉNTEK JÁNOSSZABÓ ATTILAEMBER ÉS NÖVÉNYVILÁGKALOTASZEG NÖVÉNYZETEÉS NÉPI NÖVÉNYISMERETEKRITERION KÖNYVKIADÓBUKAREST 1985

A fényképeket Szabó Attila, a rajzokat Papp Ernő készítette

ELŐSZÓÉletünk úgy alakult, hogy egyikünk (Sz. A.) a növényvilág vizsgálatátválasztotta hivatásául, másikunk a nyelv és a kultúra kutatásárakötelezte el magát. De mindkettőnket érdekelte a másik szakterülete,így szülte a kölcsönös érdeklődés és a szakmai kíváncsiság azokat afürkésző kérdéseket, amelyekre e könyvben próbálunk válaszolni: Hogyanváltozott és változik a növényvilág az ember munkája nyomán?Mit pusztított el és mit teremtett az ember, miközben uralni szerettevolna a természetet, de kénytelen volt alkalmazkodni is hozzá? Hogyanépítette be saját világába (mitológiájába, tárgyi világába, táplálkozásába,művészetébe) a növényeket gyakorlati tapasztalatai, majd szilárdabbtudása révén? Miként teremtett neveket a jelölésükre, hogy tudatábanmegköthesse őket?És ha a kérdések általánosak is, a válaszoknak konkrétaknak kelllenniük: helyhez kellett kötnünk és időben is rögzítenünk kellett őket.A hely az a környezet, amelyben élünk, amelyben felnőttünk, és amelyetnemcsak legjobban ismerünk, de érzelmileg is a magunkénak vallunk;a Kolozsvártól nyugatra eső tájegység a fenyvesekből nyugat, észak éskelet felé egyaránt csörgedező patakjaival, a patakvölgyekben megbúvófalvaival, hívogató cserjés ligeteivel, erdőfoltjaival, letarolt dombhátaival,köves, alig termő szántóföldjeivel. Az idő elsősorban a jelen idő,hiszen a könyv anyagát ma élő emberektől gyűjtöttük az elmúlt másfélévtizedben, magyaroktól és románoktól egyaránt, bár szándékunk szerinta korábbi népi kultúrát is rekonstruálni szerettük volna. Hogy aszándékból mi lett, mi valósult meg ebben a könyvben, amelyet miszakmai szempontból az említett tájegység etnobotanikai monográfiájánaktekintünk, annak megítélését az olvasóra bízzuk.Magunk újnak érezzük például a lényegében rendszerszemléletűmegközelítést, a mintavétel módját, a számszerű kiértékelést, a népi terminológiasajátosságainak hiteles adatokon nyugvó elemzését, az etnogeobotanikaimódszer kidolgozását vagy a génerózió jelenségének pontoskimutatását egy archaikus kultúrnövény esetében. Felcsillant annak lehetőségeis, hogy a népi növényismeret — mint a természeti környezethezvaló viszony egyik legősibb, szinte-szinte biológiai öröksége — avizsgált népesség szimbólum- és rítusteremtő hajlamának, sajátosságainakjellemzésére is felhasználható.Eredményeink esetleg a jövő mezőgazdasági fejlesztésében, a természet-és tájvédelemben is gyümölcsöztethetők lesznek, a kölcsönhatásokalapos ismerete nélkül ugyanis aligha képzelhető el hosszú távú, hatékonyfejlesztés.Munkánk nyilván csak lezárt, de nem befejezett. Terjedelmi okokbólsem tudtuk megvalósítani az adattár teljes botanikai, nyelvészetivagy néprajzi kiértékelését, inkább csak jeleztük az anyagban rejlő lehetőségeket.Már az adatfelvételezés során le kellett mondanunk a népierdőkiélés, a rétgazdálkodás, a növénytermesztés, táplálkozás stb. átfogófeldolgozásáról is. Ezeknek és a további etnobotanikai vonatkozású kérdéseknekaz alapos elemzése az utánunk következő kutatókra vár.5

A munkálatok tárgyi dokumentumait — a cédula- és herbáriumianyagot — a kolozsvári egyetem magyar tanszékén, illetőleg a mezőgazdaságifőiskolán helyeztük el megőrzésre.*Legközelebbi segítőtársaink, munkatársaink azok az egyszerű, többnyireföldművelő emberek voltak, akik maguk is nagyon szeretik és ismerika természetet, ragaszkodnak hagyományaikhoz, értékeikhez. Mindenekelőttnekik tartozunk köszönettel.Hálásan emlékezünk a falvakon dolgozó értelmiségiekre, akik segítettekkiválasztani a munkánkhoz legalkalmasabb adatközlőket, eloszlatniaz „idegen“-nel szemben bizony nemegyszer tapasztalt bizalmatlanságot.Köszönettel tartozunk azoknak, akik tudományos iskolákat teremtvevagy hasonló munkát folytatva a mi munkánkhoz keretet adtak, akikhezközvetlen tanítványi-munkatársi vagy éppen a legközelebbi emberikapcsolatok fűznek, valamint azoknak, akik annak idején az Ezerjófünépi növényismereti verseny vagy később a „csíkszeredai etnobotanikaibiennálék“ munkálataiba bekapcsolódva munkánkat értékelték. Különköszönet illeti Csűrös Istvánt, aki készségesen rendelkezésünkre bocsátottaa Bánffyhunyadi-medencében végzett botanikai kutatásainak nemközölt adatait.

BEVEZETÉSVisszatekintésA tudományos növényismeret történetileg a népi növényismeretbőlsarjadt ki. Népi eredetű az anyanyelvi növénynévanyag jelentős hányada,és nem lebecsülendő az a tapasztalat sem, amelyet egy-egy vidék lakosságaa környék növényeiről, növényzetéről felhalmozott. A botanika, anyelvtudomány és a néprajz határán kialakult etnobotanika, amely ezta hagyományos fogalom- és ismeretrendszert kutatja, jelentős eredményekretekinthet vissza hazánkban (Váczy 1974. 23). Gazdag és érdekesa régi írott források növényekre, növénynevekre vonatkozó anyaga (1,pl. a SzT eddig megjelent négy kötetét), és vidékenként ma is meglepőeneleven még a hagyományos népi növényismeret (Szabó—Péntek1976).A magyar népi növénynevek nyomtatásban való rögzítése és terjesztésea XVI. században kezdődött. Melius Juhász Péter Herbáriumánakkolozsvári kiadása például nyomtatásban és kéziratos másolatokbansokáig közkézen forgott Erdély-szerte. Lencsés György ugyancsak többmásolatban ismert hatalmas kéziratos munkájának mintegy 4500 receptjetöbb mint ötszáz növényfaj orvosbotanikai alkalmazását ismerteti,ezek között több, bizonyíthatóan erdélyi népi gyógyászati adat szerepel(Varjas 1943, Szabó 1978). Az írott és nyomtatott szövegek természetesennemcsak felhasználták a népi ismereteket, hanem jelentősen bővítették,módosították is őket. Ma már esetenként nehéz vagy éppen lehetetleneldönteni, hogy mi tekinthető hagyományos ismeretnek, és mifüveskönyvekből származó tudásnak.A magyar növénytani elnevezésrendszer gazdagítására Benkő Józseftudatosan használt székely népi növényneveket, és ő volt az első, akiegy magyar szó román eredetét kimutatta: az ecetfa középajtai szkumpianevét (Benkő 1783). A múlt század derekán Moldvában Szabó ésCzihák gyűjtött (Czihák—Szabó 1863), Erdélyben Michael Fuss adta kiszász, román és német növényneveket tartalmazó gyűjteményét (Fuss1847). A román etnobotanika eredményeit a század elején Zach Panţufoglalta össze (Panţu 1906). Ezt követően számos román, magyar, szászetnobotanikai közlés látott napvilágot növénytani, nyelvészeti és néprajzifolyóiratokban. Ezek közül pusztán a példa kedvéért Al. Borza (1910,1966), Gunda Béla (1966), Vigh Károly (1957) és Fr. Krauss (1943) munkáitemlítjük.A népi növénynevekre vonatkozó romániai adatokat 1968-ban Al.Borza etnobotanikai szótára foglalta össze (Borza 1968), majd 1979-benV. Butură összegezte kutatásainak eredményeit etnobotanikai kisenciklopédiájában(Butură 1979). Borza professzor (a szerzők egyikének, SzabóAttilának doktorátusi vezetője) külön is felhívta a figyelmet a nagy hagyományokkalrendelkező hazai etnobotanikai kutatás eredményeire ésfeladataira, és ez a közvetlen ösztönzés is hozzájárult ahhoz, hogy 1972-ben két népi növényismereti gyűjtést kezdeményezzünk. Az egyik amagyar növénynévanyag országos felméréséhez szolgáltatott új adatokatönkéntes gyűjtők bevonásával. 1976-ban megjelent etnobotanikai út-7

mutatónkban ennek a gyűjtésnek a tapasztalatait és eredményeit foglaltukössze (Szabó—Péntek 1976), nem annyira az összegezés szándékával,mint annak reményében, hogy sikerül folyamatosan ébren tartanunk anépi növényismeret iránti érdeklődést mind a hivatásos kutatók, mindaz önkéntes gyűjtők körében. Az elmúlt időszak igazolta várakozásainkat:a hazai folyóiratokban és kiadványokban (a Művelődésben, NépismeretiDolgozatokban, múzeumi évkönyvekben) nagyon sok etnobotanikaiközlés jelent meg, rendszeresekké váltak a csíkszeredai múzeum szervezésébenkétévenként megtartott etnobotanikai szimpozionok, sőt munkánknakaz ország határain kívül is volt némi visszhangja és hatása(1979-ben a Magyar Néprajzi Társaság és a Magyar NyelvtudományiTársaság felkérésére a magyarországi önkéntes néprajzi és nyelvjárásigyűjtők IX. országos találkozóján is beszámoltunk tapasztalatainkról). Aszintén 1972-ben megkezdett másik gyűjtésünk egy meghatározott területmennél teljesebb etnobotanikai felmérését tűzte ki célul. Ennek azeredménye ez a kötet.Etnobotanika a nagyvilágbanAz ember és a növényvilág közötti ősi, hagyományos kapcsolatok atermészet háztartásához tartoznak. Nemcsak biológiai, nyelvi vagy társadalmijelenségek, ezért értelmezésükhöz több oldalú megközelítésre yanszükség. Az etnobotanikában, amely végső soron környezettani, ökológiaisegédtudomány is, ez a sokszínűség tükröződik.A kapcsolatok, kölcsönhatások jellege, iránya és erőssége koronkéntés vidékenként eltérő (a kultúrnövényekkel kapcsolatban vö. Szabó 1983.23—35; a növénytakaróra gyakorolt hatásról: Kosmal 1980, Smith—Tolstoy1981). Nemcsak a termesztett faj kialakulása kötődhet bizonyos etnikumokhoz,de etnikumok is kötődhetnek bizonyos növényekhez (pl.gabonatermesztő népcsoportok) vagy növényzeti típusokhoz (Ţopa 1982).Ennek felismerése alakította ki a skandináv etno-ökológiai iskolát (Stocklund,idézi Hofer 1980), amely összefüggéseikben vizsgálja az antropológiai,néprajzi és ökológiai utódlás kérdéseit. Ez a megközelítés a néprajzicsoportok kutatásában is szerephez juttatja az etnobotanikai (Paládi-Kovács1980).A termesztett növények és a kultúra fejlődésének kutatásában egyarántfontos segédtudomány a paleoetnobotanika (archeobotanika), melynekkiterjedt nemzetközi irodalmát J. Schultze-Motel foglalja össze éventea Kulturpflanze című folyóiratban. A Kárpát-medence leletanyagátHartyányi és Nováki tanulmánya foglalta össze (1975).A paleoetnobotanikai leletekben és a pollenanalitikai vizsgálatokbanegészen a történelmi időkig követhetők a növényhasználat nyomai, olyanidőszakig, amelyről már a szájhagyományként terjedő népi tudás is szolgáltattermesztéstörténeti és — különösen a helynévadás révén — vegetációtörténetiadatokat. 1980-ban megjelent tanulmányunkban ezt etnogeobotanikaimegközelítésnek neveztük (Péntek—Szabó 1980). Az etnogeobotanikakapcsolódik a népi erdőkiélés (Hegyi 1978, Kühn—Hammer1979), valamint a népi rétgazdálkodás (Paládi—Kovács 1979) kérdésköréhez.Ennek nemcsak néprajzi vagy agrártörténeti, de erdészeti és rétgazdálkodásifontossága is van (Puia et al. 1980).8

Etnobotanikai megközelítéssel (így pl. a fajra vonatkozó nevek ésismeretek összegyűjtésével) érzékelhetők a háziasítás (domesztikáció) fokozatai:1. a „szívesen látott” gyomnövényállapot; 2. a félvad állapot; 3.háziasított szakasz; 4. a visszavadulás szakasza (Davis—Bye 1982). A frissenháziasításba, termesztésbe fogott csoportok esetén különösen figyelemreméltólehet a fajokra vonatkozó népi ismeretanyag. Ez magyarázzapl. a gyógynövénykutatók érdeklődését a népi gyógyászat (különösen atrópusi területek népi gyógyászata) iránt. Az ugyancsak most indulótakarmánynövény-háziasítás hasonló érdeklődést szült (Duke—Terrel1974, 1. Duke 1981).A rohamos életmódváltás miatt világszerte sürgető a hagyományosnépi, törzsi kultúrákban felhalmozott természetismeret számbavétele. Asokasodó közleményekből itt csak a példa kedvéért villantunk fel néhányat:az alaszkai indiánok növényismerete adatokat szolgáltatott az ó-és az újvilág kapcsolattörténetéhez (Norton 1981); a panamai rio indiánokborsleveles haltápláló szokását az ipari haltenyésztés is hasznosíthatja(Joy 1981).Kína népi gyógyászata ma is elevenen hat nemcsak Ázsiában, deAmerika és Európa országaiban is. Az indiai szubkontinensen Rao, Jamir,Jain és Borthakur közölt érdekes etnobotanikai tanulmányokat (Rao 1981,Rao—Jamir 1982, Jain 1981, Jain—Borthakur 1980; Jain egyébként azindiai etnobotanikai társaság egyik szervezője és vezetője is).A külföldi szakirodalomban nem ritka — és igen látványos — azegy-egy növényfajra vagy kisebb növénycsoportra vonatkozó monografikusetnobotanikai feldolgozás: Achillea (Chandler et al. 1982), Agave,Yucca (Sheldon 1980), Amaranthus (Coons 1982), Chenopodium (Wilson1981), Hypericum (Vickery 1981), Trifolium (Turner—Kuhnlein 1982)stb.Az etnobotanikai kutatások megélénkülése annak a történelmi korszakváltásnaka szükségszerű következménye, amely a hagyományos népikultúrák felbomlását eredményezi. Ha értékesíteni akarjuk az évezredesnövényhasználat során felhalmozott tudást, szükség van a kutatás szervezetikereteire is. Nem véletlen, hogy szervezett etnobotanikai kutatásaz ősi kultúrák területein alakult ki elsősorban (így Kínában és Indiában:Jain 1980), valamint ott, ahol veszélyeztetett az őslakosság hagyományainakfolytonossága. Az Egyesült Államok Gazdasági Növénytani Társaságapl. jórészt etnobotanikai beállítottságú, mivel azért alapították,hogy „serkentse és támogassa a növények múltbeli, jelenkori és jövőbelifelhasználására vonatkozó kutatásokat, és ennek érdekében magába foglaltöbb olyan szakterületet, mint a mezőgazdaság, néprajz, régészet, erdészet,kertészet, földrajz, nyelvészet...“. Párizsban a TermészettudományiMúzeumban működik egy etnobotanikai laboratórium, amely anemzetközi kutatások számbavételét is feladatának tekinti.A néprajz és a biológia határterületén megmutatkozó érdeklődéstjelzik az Amerikában évente megrendezett etnobiológiai kongresszusok.1981-ben, a IV. kongresszus évében jelent meg a Journal of EthnobiologyI. kötetének 1. száma S.D. Emslie szerkesztésében: a néprajz és a biológiahatárterületéről (etnotaxonómia, etnobotanika, kulturális ökológia: háziasítás,archeobotanika, etnomedicina stb.) közöl tanulmányokat.9

Szempontok, módszerek1972-ben megkezdett vizsgálatunkban az etnobotanikai kutatás általánosgyakorlatától eltérően néhány új szempont érvényesítésére törekedtünk:(1) Viszonylag nagy, de pontosan körülhatárolt területen abszolútpontsűrűséggel dolgoztunk, lehetőleg oly módon, hogy adataink statisztikailagis kiértékelhetők legyenek.(2) Az etnobotanikai gyűjtés párhuzamosan haladt a florisztikai ésgeobotanikai adatgyűjtéssel, kiterjedt a teljes spontán és termesztett flórára.Nemcsak a pozitív ismereteket követtük nyomon, hanem figyelemmelkísértük az ismert, de meg nem nevezett fajokat is, valamint azokat,amelyek az ismeret szintjén sem jelentkeznek.(3) Helyszíni botanikai azonosítással és herbáriumi példányok gyűjtésévelszigorúan ragaszkodtunk a tárgy, a fogalom és a név egységéhez.(4) A kutatópontok lakosságának nyelvi hovatartozásától függetlenülmindenütt egységes szempontok szerint vizsgáltuk a fellelhető tényanyagot.Kutatásra az Erdélyi Szigethegység északkeleti peremével határosvidéket jelöltük ki. A terület nyugati határát a 23° keleti hosszúsági köralkotja, amely érinti Kalota falut, délen a határ a Kis- és NagydongótGyaluval összekötő vonal, a keleti határ Kisbács és Újszelistye közötthúzódik, északon pedig Nagypetri déli határát metszi (a kutatópontokfelsorolását 1. a rövidítések jegyzékében!). Ezek a vonalak egy szabályostéglalapot határolnak, mintegy 800 km 2 területet, amely nagy vonalakbanazonos a nyelvjárási-néprajzi értelemben vett Kalotaszeggel. Északnyugatirésze az Almás vízrendszeréhez, délnyugati fele a Bánffyhunyadi-medencéhez,déli része a Gyalui-havasokhoz, keleti és északkeleti részea Szamos-hátsághoz tartozik. Jóformán teljes egészében magába foglaljaa Nádas és a Kapus patakának vízgyűjtő területét és kis részbena Sebes-Körös meg az Almás vízgyűjtő területének felső részét. A területenlévő mintegy 60 települést 50 önálló kutatópontba csoportosítottuk.Rajtuk kívül a nyelvjárási teljesség és az összehasonlítási lehetőség céljábóla gyűjtést kiterjesztettük Bábonyra, Váralmásra, Kalotaszentkirályra,Mogyorókerekére és más pontokra is.Nem lehet célunk itt a gyűjtés összes botanikai vonatkozásainakelemzése, mindössze annyit jegyzünk meg, hogy az adatfelvételezéshez1972-ben a hazai lehetőségeket messzemenően figyelembe vevő chorológiaimódszer szolgált kiindulópontként (Nyárády—Vicol 1969). A vezérnövényekkijelölésében és a botanikai adatfelvételezésben a közép-európaiflóratérképezési utasításokat követtük (Ehrendorfer 1973), de ennek azadatsornak a feldolgozásáról terjedelmi okokból teljesen le kellett mondanunk.A vegetáció elemzésében elsősorban a tájképi, illetőleg a gazdaságiszempontból jelentős egységeket, valamint az antropogén vegetációtkísértük figyelemmel. Ugyancsak botanikai, pontosabban agrobotanikaicélunk volt egyes gazdasági növények és dísznövények génkészleténekmennél pontosabb felmérése.10

A rendszeres munkához szükséges kérdőív szerkezete a következővolt:Vadon termő fűnemű növények 339 kérdésFák és cserjék 56 kérdésGyomnövények 110 kérdésDísznövények 276 kérdésSzántóföldi növények 40 kérdésGyümölcsök 60 kérdésKonyhakerti növények 52 kérdésGombák és más növények 51 kérdésÖsszesen 984 kérdésA kérdések növényfajokra, ritkábban növénynemekre vonatkoztak, a fajtákkalvagy a növény gyakoriságával, felhasználásával, részeivel kapcsolatosismereteket mellékkérdések segítségévél rögzítettük. Az eredeti kérdőíva terepmunka során lényegesen módosult: a területen ismert, számontartott új fajok kerültek bele, más — mint gyűjtés közben kiderült,ismeretlen — fajok gyakorlatilag teljesen kimaradtak.Gyűjtésünk teljes anyagát könyvünk Adattára tartalmazza. Ezt egészítiki, illetve a benne való eligazodást könnyíti meg a magyar és románnépi növénynevek jegyzéke. A feldolgozást, értékelést nyújtó fejezetekeredeti szándékunk ellenére vázlatosak, itt-ott elkerülhetetlenül hézagosakmaradtak. Menet közben be kellett látnunk, hogy pl. a növénytermesztésteljes feldolgozása külön monográfiát kívánna, emiatt meg kellettelégednünk azzal, hogy részletesebben foglalkozunk egyik archaikusbúzafajunkkal, az alakorral és néhány újvilági növénnyel (babbal, burgonyával),valamint a tökfélékkel. Ehhez hasonló kényszerű vázlatosságjellemzi a népi növényneveket tárgyaló részt is, amely szintén különmonografikus feldolgozást igényelne.A terület növénytani feldolgozását egységesített chorológiai adatlapoksegítették (vö. Nyárády—Vicol 1969), a dokumentációt herbáriumipéldányok, magpróbák és fényképek egészítették ki. A vegetáció jellemzéséheztöbb száz geobotanikai felvétel és bőséges fényképanyag készült.A népi növényismereti gyűjtés módszerével kapcsolatban fontosnaktartottuk, hogy lehetőleg ne egy, hanem több, 4—5 adatközlővel dolgozzunkegyszerre. Ez lehetőséget teremtett az adatközlők ismeretanyagánakkölcsönös kiegészítésére és ellenőrzésére. Általában vasárnap és ünnepnapokonvégeztük a gyűjtést. A kérdőív mellé képanyagot is vittünkmagunkkal (Jávorka—Csapody 1958; Bretandeau é.n.; Anghel et al. 1972;Jávorka—Csapody 1962; Henning 1972), a vitás kérdéseket a helyszínen,élő növények felhasználásával igyekeztünk tisztázni. Az adatok hangtanilagpontos lejegyzését Péntek János, a botanikai ellenőrzést SzabóAttila végezte. A kérdőívet minden kutatóponton legalább egyszer kikérdeztük,ott, ahol lehetőség volt rá, párhuzamosan román és magyarnyelvű adatokat is gyűjtöttünk. A 251 adatközlő nemzetiségi megoszlása;83 román, 168 magyar; nemek szerint: 93 férfi, 158 nő; életkor szerint:41 fiatal (25 évesnél fiatalabb), 121 középkorú (26—60 év közötti), 89ennél idősebb.11

A növényvilág számokbanGyakorlati, alkalmazott botanikai szempontból fontos az emberi életés a növényfajok élete, elterjedése között kialakuló kölcsönös kapcsolat,mivel (1) a növényvilág az állati, így az emberi élet ökológiai alapja;(2) az emberi (társadalmi) élet befolyásolja a növényfajok elterjedését ésa növénytakaró alakulását; (3) a növénytermesztés a bioszféra új egységeinek,az agroökoszisztémáknak a kialakulásához vezetett, amelyek területünkönszázadokon át stabilaknak bizonyultak; (4) a hagyományos közösségekbenfelhalmozódott tudásanyag értékes és még csak részben ismertadatokat szolgáltathat az ember—növény kapcsolatok múltjáról,jelenéről és várható alakulásáról; (5) az így leszűrt tapasztalatok a tervezésben,jövőalakításban is hasznosíthatók.Ahhoz, hogy ezt a kapcsolatrendszert frissen gyűjtött adatokkal megbízhatóanjellemezhessük, a megadott területen elvégeztük a teljes (spontánés termesztett) flóra, valamint a természetes és emberi hatásra kialakultnövénytakaró felvételezését. A felvételezés egyik célja az volt,hogy felmérjük a különböző életföldrajzi területek hatását vidékünk természetesflórájára, illetve kimutassuk a különböző kultúrák közvetetthatását a termesztett flórára. Megjegyzendő, hogy ez a két hatáscsoporta termesztésből kivadult növények révén részben össze is mosódhat.A vizsgált területnek a világtérképen elfoglalt helyét az 1. ábra, azország területén elfoglalt helyét a 2. ábra mutatja, a gyűjtőpontok elhelyezkedésétés a használt négyzethálózatot a 3. ábra szemlélteti. A nagynövényföldrajzi egységek hatását a terület flórájára az 1. táblázatbanfoglaltuk össze. Az adatok közül itt csak azt emelnők ki, hogy a természetesflórát az eurázsiai fajok uralják, és bőségesen vannak bennekárpáti-alpesi és bennszülött, dacikus fajok (a kultúrflórából ilyen fajokat— talán az egy Viola joói vitatható és esetleges háziasítása kivételével— nem tudtunk kimutatni). Az emberrel legszorosabb kapcsolatbanlévő termesztett növényfajok kevesebb mint 5 százaléka európai, aligtöbb mint fele eurázsiai, 33 százaléka viszont amerikai, afrikai, ausztráliaiéletföldrajzi területekről vándorolt be, illetőleg nagyon távoli kultúrzónákhatását őrzi. A legszembetűnőbb az észak-amerikai (10,8%),valamint a közép- és dél-amerikai eredetű (7,4%, 5,3%), jórészt már elpusztultősi indián kultúrák hatása.A továbbiakban csak az etnobotanikailag legfontosabb kultúrflórátelemezzük a 2. táblázatban megadott szempontok (deszkriptorok) és jellemzőkalapján. A különböző növényföldrajzi területeknek a vizsgáltmintaterületre való hatását számszerűen egy hatásindexszel jellemezhetjük.A hatásindex (I) kiszámítására a következő képletet használjuk:I = 100 • (a • b —1 ) —1 ,ahol a = a területen őshonos (autochton) fajok százalékos részvétele aflórában, b = a területre egy adott származási helyről bevándorolt, behozott(allochton) fajok százalékos aránya a flórában, I 1 = spontán flórahatásindex, I 2 = kultúrflóra hatásindex. Mintaterületünk flórájának azelőbbiekben megjelölt szempontok és értékek szerinti jellemzését a 2.táblázatban tüntettük fel. A táblázat adatai alapján jól követhető például,hogy az afrikai kontinens elképesztően fajgazdag flórájának behatolásaa spontán flórába elhanyagolható (I 1Afn = 0,48). A termesztett flórában12

1. ábra. Gyűjtési területünk helyzete a világ különböző biogeográfiaiövezeteihez, tájaihoz viszonyítva, a különböző növényföldrajzi területekrőlszármazó fajok százalékos részvételének feltüntetésével. (A = spontánflóra, B = termesztett flóra. A kódszámok feloldását 1. a 2. táblázatban!)13

2. ábra. A terület helyzete a Románia flórájának térképezéséhez önkéntesgyűjtők számára kidolgozott alaptérképen. Az intenzíven kutatott négyszögeket feketével,a szintén vizsgált határterületet vonalkázással jelezzükmár jobban érzékelhető (I 2Afr = 38,76), de alig magasabb, mint a földrajzilagsokkal távolabbi és lényegesen kisebb kiterjedésű közép-amerikaiterület hatása (I 2KAm = 37,17). Az észak-amerikai hatás mintegy kétszeresea dél-amerikainak (I 2EAm = 54,34, I 2 DAm = 26,67).Általános érvényű következtetés, hogy az emberi hatásra kialakultkultúrflóra életföldrajzilag változatosabb összetételű, mint a spontán flóra.A különböző eredetű, ökológiai igényű és rendeltetésű fajok az emberihatásra kialakult környezet különböző életsávjait foglalják el. Figyelemreméltó,hogy a termesztett fajok több mint 70 százaléka nagyonszorosan kötődik a legnagyobb emberi hatást mutató környezethez, azélő (vagy sírkertekben éppenséggel a holt) emberhez (4. ábra). A legnagyobbfajgazdagságot a ház körüli kiskert (49,2%), a lakóterület (13,9%),a tornác (5,5%) és a temető (4,1%) mutatja. A háztól, az embertől távolabba változatosság is kisebb: a gyümölcsösben és a szántókon 6,2%, azutak mentén 4,1%, az erdőkben 4,8%, a gyepekben 3,9% és az élősövényekben1,9% — az utóbbi esetekben nehéz megkülönböztetni, hogy afaj termesztett vagy vad alakja fordul-e elő (a félvad állapotok a jellemzőek).Gyakoribbak az egyéves és évelő fajok (5. ábra, 03 szempont).A fajon belül megfigyelhető változatosság (6. ábra, 09 szempont) azesetek 9 százalékában nagyon magas, 19 százalékában közepes, 14 százalékábanalacsony volt (a fajok felénél nem volt lehetőségünk ennek a14

3. ábra. Gyűjtési alaptérképünk négyzethálózata. (A rövidítések feloldását l.a kutatópontok jegyzékében!)szempontnak az értékelésére). Figyelemre méltó, hogy a népi növényismeret— okként vagy okozatként — szoros összefüggésben van a fenotipikusanészlelhető változatossággal: 5,8 százalékban nagyon gazdag, 19százalékban közepes. A növényismeret viszont (6. ábra, 10 szempont) többnyirefelületes, ritkábban jó.A hagyományos felhasználási módokat elkülönítő csoportosítás szerint(04 szempont) a legtöbb fajt dísznövényként termesztik (63,6%), 8,8%zöldség, 7,7% nyersanyag- vagy takarmányszolgáltató, 6% gyümölcs,4,9% alaptáplálék, 4,5% ízesítő, fűszer és gyógynövény (7. ábra).15

1. táblázatKalotaszeg természetes, termesztett és teljes flórájának százalékos megoszlása a flóraelemeinek földrajzi származása szerintFlóraelemekA%a természetesflórábanB%a kultúrflórábanAB%a teljesflórábanEurázsiai45,63}15,1037,58Circumpoláris 9,27 7,21Európai 10,50 4,80 9,33— közép-európai 9,53 — 7,62— kontintentálispontikus, pannón 3,53 1,30 2,65balkáni, mediterrán 9,89 12,96 10,76— kárpáti, alpin 1,682,31}2,16— endemikus 2,03 1,57Ázsiai0,26 18,70 5,86— Szibéria – 1,60 0,20— Közép-, Elő-, Kis-, Nyugat-Ázsia 0,26 6,20 2,25— Japán, Kína – 10,30 2,18— Dél-Ázsia (India) – 3,60 1,23Összesen 92,32 57,06 84,89Amerikai1,59 23,50 9,58— észak-amerikai 1,41 10,80 5,70— közép-amerikai 0,09 7,40 2,18— dél-amerikai 0,18 5,30 1,70Afrikai 0,27 7,70 2,51— észak-afrikai (Med) 0,09 1,70 0,27— közép-afrikai (trop) 0,09 1,40 0,54— dél-afrikai 0,09 4,60 1,70Összesen 1,86 33,30 12,23Óceánia – 0,70 0,14Kozmopolita 5,91 1,20 5,70Ismeretlen és egyéb – 1,40 2,8416

2. táblázatKalotaszeg kultúrflórájának statisztikai elemzése az alábbi szempontkódok és csoportkódokszerint (százalékban):csoportkódszempontkód01 02 03 04 05 06 07 08 09 1001 Óvilági 2,1 12,8 4,8 1,3 15,1 1,9 6,2 10,3 3,6 1,202 Újvilági 10,8 7,4 5,3 1,7 1,4 4,6 – 0,7 0,7 0,703 Életforma 23,0 5,5 32,4 0,2 9,4 1,2 15,4 6,2 2,4 –04 Hasznosítás 2,7 2,2 5,8 1,9 6,0 7,7 63,6 3,6 1,2 5,005 Természetes 13,9 5,5 49,2 6,2 6,2 4,1 4,1 3,8 1,9 4,806 Gyakoriság 30,7 22,6 17,3 5,8 13,2 – – 0,7 – 8,207 Régiség 2,2 2,4 10,8 19,7 17,5 – 12,0 29,3 – 4,108 Háziasítás 54,2 0,5 6,2 – 12,2 – 13,2 – 10,6 2,409 Változatosság 14,2 0,5 19,2 – 13,4 – 7,2 – 1,4 43,410 Népi ismeret 24,2 – 43,2 – 18,9 – 4,1 – 1,7 4,111 Dinamika 28,8 34,8 9,8 2,4 3,1 3,4 0,2 1,0 – 16,312 Területi megoszlás 4,1 3,8 7,2 9,4 4,3 2,4 5,8 1,0 – 58,601 és 02 Eredet szerint01.01 End, Kárp, Balk; 01.02 Med, 01.03 Eu, Atl; 01.04 Pont; 01.05 Eua; 01.06 As;01.07 As-Kz; 01.08 As-K; 01.09 As-D; 01.10 Kozm02.01 Am-É; 02.02 Am-Kz; 02.03 Am-D; 02.04 Afr-É; 02.05 Afr-Kz (trop); 02.06Afr-D; 02.07 Aus; 02.08 Oc; 02.09 ismeretlen; 02.10 egyéb03 Életforma szerint03.01 Th; 03.02 TH; 03.03 H; 03.04 HH; 03.05 G; 03.06 Ch; 03.07 M; 03.08 MM;03.09 Lián; 03.10 egyéb04 Hasznosítás szerint04.01 alaptáplálék (kenyér stb.); 04.02 táplálék (olaj, fehérje); 04.03 zöldség; 04.04fűszer, élvezeti szer; 04.05 gyümölcs; 04.06 ipari, takarmány; 04.07 dísz; 04.08gyógy, fűszer, tea; 04.09 gyógy; 04.10 egyéb (gyom, kultikus, tájképi)05 Termesztés helye szerint05.01 cserép, cseber; 05.02 kiskert, cserép; 05.03 kiskert; 05.04 háztáji, gyümölcsös;05.05 szántóföld; 05.06 útszegély; 05.07 temető, park; 05.08 gyep; 05.09 élősövény;05.10 egyéb06 Termesztés jellege szerint06.01 ritkán termesztett; 06.02 szórványos; 06.03 gyakori; 06.04 nagyon gyakori;06.05 általános; 06.08 bizonytalan, ismeretlen; 06.09 egyéb; 06.10 már nincs termesztésben07 Háziasítás mértéke07.01 teljesen háziasított; 07.03 erősen háziasított; 07.05 mérsékelten háziasított07.07 alig háziasított (félvad): 07.09 nem háziasított (vad); 07.10 ismeretlen ésegyéb17

08 Termesztésbevétel ideje (itt)(08.01 őskori; 08.02 ókori; 08.03 középkori (XVI. századig); 08.04 újkori (XVII—XIX. sz.); 08.05 jelenkori (XX. sz.); 08.07 egészen új; 08.08 bizonytalan; 08.10ismeretlen és egyéb09 Változatosság mértéke (itt)09.01 alig van; 09.03 kicsi; 09.05 közepes; 09.07 nagy; 09.09 nagyon nagy; 09.10ismeretlen és egyéb10 A népi ismeretek foka30.01 jelentéktelen (név sincs); 10.03 felületes (csak név); 10.05 közepes; 10.07jó; 10.09 nagyon jó; 10.10 ismeretlen11 Dinamika szerint (génerózió)11.01 állandósult; 11.02 terjedő (szedimentáció 1); 11.03 visszaszoruló (erózió 1);31.04 most megjelenő; 11.05 most eltűnő (erózió 2); 11.06 eltűnt (erózió 3); 11.08terjedő és gazdagodó (szedimentáció 2); 11.10 ismeretlen és egyéb (nem felmérhető)12 Területi megoszlás szerint32.01 Kapus mentén elsősorban; 12.02 Kapus—Nádas; 12.03 Nádas mente; 12.04Nádas—Körös—Kapus; 12.05 Körös; 12.06 Almás—Körös; 12.07 Almás; 12.08Kalota; 12.09 Szigethegység (Dongó); 12.10 általános vagy elszórt, tisztázatlanA termesztésben csak a fajok 13,2 százaléka elterjedt, 21,1 százalékcsak gyakori, 23,6 százalék szórványos, 30,7 százalék ritka, 8,2 százalékmár csak a termelők emlékezetében él, egyébként a területről biológiailagkihalt. A háziasítás idejét tekintve (8. ábra, 08 szempont) a fajok2,2 százaléka ősi domesztikáció, 2,4 százalékát az ókori, 10 százalékát4. ábra. A termesztett flóra százalékos megoszlása az ember környezetében kialakítottkülönböző élőhelyeken18

5. ábra. A különböző életformákhoz (03) tartozófajok százalékos megoszlása a termesztett flórában(az 5—8. ábra magyarázatához 1. a 2. táblázatot!)6. ábra. A fajon belüli változatosság(09), illetve a termesztett fajokra vonatkozónépi növényismeret jellegének (10) százalékos megoszlása7. ábra. A termesztett fajok százalékos megoszlásahagyományos felhasználási módok szerint (04)a középkori Európában háziasították, 29,5 százalékát viszont a legújabbkorban fogták termesztésbe. Az esetek nagy százalékában nehezen ítélhetőmeg a domesztikációs periódus. Ami a háziasítás fokát illeti, afajok mintegy 60 százaléka teljesen domesztikált, 22,8 százaléka közepesenvagy gyengén, tehát populációik vagy alfajaik a természetes flórábanis jelen vannak (8. ábra, 07 szempont).19

8. ábra. A termesztett flóra százalékos összetétele a háziasítás foka (07), aháziasítás ideje (08), valamint a termesztés területi megoszlása (11) szerintMegítélésünk szerint a termesztett fajoknak csak mintegy 28,5 százalékaállandó alkotórésze a kultúrflórának, közel fele jelenleg van terjedőben,2,4 százaléka pedig éppenséggel csak napjainkban bukkant fela területen. A fajok 16 százaléka viszont visszahúzódóban vagy eltűnőbenvan, többségük változatossága csökken, sok lett a genetikai erózióáldozata (9. ábra, 06 szempont).9. ábra. A termesztett fajok százalékosmegoszlása a termesztés jellege szerint (06)20

NépességKutatási területünknek mintegy háromnegyed részéről, a Kolozsmegyéhez tartozó településekről áll rendelkezésünkre frissebb demográfiaifelmérés Keszi-Harmath Sándor (1980) jóvoltából, ám figyelembevéve a tájegység viszonylag homogén voltát, a népességi arányokra ésfolyamatokra vonatkozó megállapítások minden bizonnyal általános érvényűek.1977 elején az említett Kolozs megyei részen a lakosság száma 65 574volt. Nemzetiségi szempontból: 61,5 százaléka román, 37 százaléka magyar,1,5 százaléka más nemzetiségű. A század elejétől a terület népessége26 százalékkal növekedett, miközben a megye egész lakossága megkétszereződött.A vizsgált tájegységben négyzetkilométerenként 67,5 lakos él, ezkevesebb, mint a Kolozs megyei (107,6), illetve az országos átlag (90,8).Legalacsonyabb a népsűrűség Kalotaszentkirályon és Gyerőmonostoron(54 lakos/km 2 ), legmagasabb Bánffyhunyad város körzetében (141).A földrajzi népsűrűség a népesség számbeli növekedésével azonosarányban emelkedett, Kolozs megyében meredekebben, a vizsgált területenlényegesen lassabban. Így, bár közel azonos szintről indult, az évekfolyamán a két érték egyre távolodott egymástól.A földrajzi népsűrűség nem tájékoztat arról, hogy az adott területel tudja-e látni a népességet elegendő élelmiszerrel, milyen színvonalonbiztosítja a megélhetést. Ha azt kívánjuk eldönteni, hogy egy adott területenökológiai szempontból sokan vagy kevesen élnek, a népességetcsak a mezőgazdasági területhez vagy még inkább a szántóterülethez kellviszonyítani, ahhoz a részhez, amelyen a lakosság megtermelheti a biológiailétét biztosító élelmiszert. Ez a hagyományosan „fiziológiai népsűrűségéneknevezett mutató lényegében (humán)ökológiai népsűrűség.Egy négyzetkilométer mezőgazdasági területre vidékünkön kevesebb lakosjut, mint megyei vagy országos viszonylatban. Ez a mutató legalacsonyabbKalotaszentkirály és Szentpál községekben (63 lakos), legmagasabbGyaluban (204 lakos). Egy négyzetkilométer szántóterületre Kalotaszentkirályközségben jut a legkevesebb lakos (121), a legtöbb pedigGyaluban (497). — Egyébként gyűjtőterületünkön egy lakosra 0,379 haszántóterület jut, majdnem ugyanannyi, mint a Föld összterületére számítottátlag (0,387), de jóval kevesebb, mint az országos átlag (0,454).Sem a vizsgált tájegységben, sem a megye egészében a növénytermesztésnem termeli meg a lakosonként szükséges napi 2000 kcal-t, csaka szükséglet 76, illetve 71 százalékát. Emiatt a növényi eredetű élelmiszerekbiztosításában ez a vidék az ország más részeire van utalva.Állati eredetű táplálékból viszont 8597,2 millió kcal évi többlet mutathatóki. Figyelembe véve, hogy egy állati eredetű kalória előállításához7 növényi eredetű kalóriára van szükség, megállapítható, hogy a területelsődleges kalóriaértékben kifejezett termelése meghaladja a népességelsődleges kalóriaszükségletét (a többlet mintegy 34 302 millió kcal/év).Ez a többlet jórészt az ember által közvetlenül nem hasznosítható szénatermésbőladódik. Mindebből az is következik, hogy a tájegység valamiveltöbb élelmiszert termel, mint amennyi a népesség eltartásához szük-21

séges. Ez természetes is, lévén mezőgazdasági jellegű tájegység (a városilakosság részaránya mindössze 12,8%), amelynek fő szerepe az élelmiszertermelésa megye nem mezőgazdasági népessége számára.Az össznépesség foglalkoztatottsági mutatója 49,6, majdnem azonosszintű a megyei átlaggal (49,1), azaz ezer aktív keresőnek ezertizenötgazdaságilag inaktív személyt kell eltartania. Nemek szerinti megoszlásbana férfiak esetében ugyanez a mutató 55,7, nők esetében 43,5. Haaz adatokat a munkaképes népességre vonatkoztatva számoljuk, a foglalkoztatottságiráta 91,5, férfiaknál 98,7, nőknél 83,8 (a megyei átlagnáljóval magasabb). Ez a mutató adja a foglalkoztatottsági szintről a legteljesebbképet, és egyben jelzi, miért a fiatal, az idős, illetőleg a nőinépesség van szorosabb kapcsolatban az etnobotanika szempontjából isfontos hagyományos életformával.A munkaképes korban lévő népesség aránya az össznépességhez viszonyítvaitt alacsonyabb (54,2%), mint megyei átlagban (57,5%). Ez jelentősmértékben a munkaképes korban lévő fiatal korosztály elvándorlásánakkövetkezménye, de nem hagyható figyelmen kívül a természetesnépszaporulat alacsonyabb volta sem.Korosztályonként a 0—14 évesek aránya Kalotaszegen valamivel magasabba Kolozs megyeinél, a 60 éven felüliek aránya viszont jóval meghaladjaa megyei átlagot, és ez demográfiai öregedésre vall.A mezőgazdasági dolgozók által eltartható személyek számában kifejezetttermelékenységi szint a vizsgált tájegységben a legalacsonyabb. Ezkét tényező együttes hatásának a következménye: a) egy hektár szántóterületreszámítva itt mindenképpen kevesebb élelmiszert termelnek; b)a szántóterületre számított mezőgazdasági aktív népesség sűrűsége a vizsgáltterületen magasabb (az országos átlagnál mintegy 20 százalékkal).Egyébként a vizsgált tájegységben egyetlen mezőgazdasági dolgozó 6,4személy részére termeli meg az élelmiszert.Jelentős mértékben csökkent a századfordulótól a mezőgazdasági dolgozókszáma: mintegy 32 százalékkal, a megyei átlagnál (15,8%) jóvalnagyobb mértékben.Az ismertetett demográfiai és más társadalmi folyamatok eredményeként1900 és 1977 között átalakult a vidék településhálózata is. Létrejötthat új település: Egeres gyártelep, Forgácskút-telep, Csonkatelep,Dealul Negru, Bălceşti és Andrásháza. Két település közigazgatásilag isegyesült (Kalotaszentkirály és Zentelke). Jelentősen módosult a településeknagyságrendi szerkezete is: 1900-ban csak 18 olyan helység volt,amelyben ötszáznál kevesebb lakos élt, 1977-re ez a szám 25-re emelkedett.Megnövekedett az 1500 lakosnál nagyobb települések száma is:6-ról 12-re. Ezzel szemben a közepes nagyságrendű településeknek csökkentmind a száma, mind a lakossága.Ami a települések számbeli növekedésének okait illeti, a középkorbanés azután még sokáig, amíg a népesség—gazdaság korreláció főlegélelmezési kérdésekre korlátozódott, és amikor újabb és újabb mezőgazdaságiterületeket lehetett és kellett elhódítani az erdőktől vagy a mocsaraktól,ha valamelyik település lakossága túlnőtt a környező terület22

eltartó képességén, a lakosság egy része kirajzott és új települést hozottlétre. A kirajzott falvak rendszerint nem távolodtak el az anyafalutól,mivel az emberek ezer és ezer szállal kapcsolódtak azokhoz a helyekhez,ahol szüleik és őseik éltek. Két új település (Egeres gyártelep és Forgácskút-telep)kialakulásában ipari üzemek létesítése játszott szerepet.

A TERMÉSZETI KÖRNYEZETDOMBORZAT ÉS TÁJKÉPI TAGOLÓDÁSHa részletesebb vizsgálat alá vesszük a tájat, mind a szerkezet, minda domborzat, mind az általános természeti környezet és a településekalakrajza a táj különböző vidékein más és más képet mutat.Az alakrajzi kép és a felszín-fejlődéstörténet alapvető tényezője azeocén üledékek területén a kőzetminőség, amely adott éghajlati viszonyokmellett sajátosan alakította a domborzatot (részletesen l. Szabó―Tövissi1976). A kőzet minősége a formák alakját, az éghajlat pediga fejlődés ütemét irányította. Vezérszintként a két (alsó és felső) durvamészkőpadot kell elfogadnunk. A köztes és alsóbb puha agyagos-homokoskőzetek sokszor inkább a vezérszintekben kialakult formák egyéniségéthangsúlyozzák (3. táblázat, 10. ábra).Az alsó durvamészkőpad felszínalakító szerepe a Körös mentén, afelső durvamészkőpadé az Almás medencéjében, a Kapus és Nádas vidékénfeltűnőbb. Ez utóbbi tájakon az alsó durvamészkőpad is megjelenika nagyobb völgyek lejtőoldalain.3. táblázatA területen lejátszódott néhány fontosabb földtörténeti esemény időrendi áttekintéseGeológiai korA kor kezdeteóta eltelt idő(millió év)Földtörténeti esemény (példák)JELENKORLegújabb korFolyóvízi hordalékok lerakódása, erózió, földművelés, bányászat.0,01PleisztocénLepusztulás, hordalékok lerakódása a völgyekben, talajszelvényekkialakulása.2ÚJKORPliocén 10 Lepusztulás, mai felszíni formák kialakulásának kezdete.MiocénHomokos márga és homok(-kő) rétegek lerakódása a terület25északkeleti részén.OligocénForgácskúti rétegek barnaszéntelepi, mérai rétegsorozat35lerakódása (Ördögorr-árok).EocénFelső tarka agyagrétegek lerakódása, felső durvamészkő55rétegek képződése; a perforata-rétegek (lencseköves, kőtallérosmárgák) lerakódása.― Az alsó gipszszint-táj kialakulása.Paleocén 70 Alsó vörösagyag-rétegek lerakódása.KÖZÉPKORKréta135Jura 180 Lepusztulás.Triász 230 Lepusztulás.ÓKORPerm 280 Lepusztulás.Karbon345Vulkáni tevékenység, pl. a gyerővásárhelyi Köveshegy kőzeteinekkialakulása.A Variszkuszi hegységrendszer kialakulása, ennek maradványaia területen a déli perem gránitjai és kristályos palái.24

10. ábra. A terület földtani vázlata (I. Dumitrescu 1968-ban készített földtanitérképe alapján). 1 = kristályospalák, amfibolitok; 2 = gránitok; 3 = dacit; 4 = helyidacit, andezit, riolit kitörések; 5 = konglomerátok, homokkövek (felső kréta);6 = alsó tarka sorozat: vörösagyagok, konglomerátok; 7 = mészkövek, alsó gipszek,Nummulites perforatás agyagok, márgák; 8 = homokkövek, márgák, osztreás szürkeagyagok(7 és 8 = alsó tengeri sorozat, 8 felső szintjén felső tarkaagyag); 9 = felsőgipszek, Anomiás mészkövek, szenes palák, mérai, hójai rétegek, felső durvamészkő,Nummuliteses és Bryozoás márgák; 10 = agyagok és homokok tarka csíkos sorozata― forgácskúti rétegek (9 és 10 = felső tengeri sorozatok); 11 = homokkövek,homokok, márgák ― fellegvári rétegek; 12 = homokkövek, márgás agyagok (11―12= oligocén szárazföldi sorozat); 13 = agyagmárgák, homokkövek, konglomerátok;14 = durva kavicsok, homokkövek, agyagmárgák, dacittufa; 15 = folyóvízi kavicsok,homokok; 16 = fontosabb tektonikai vonalak (törések, vetők); 17 = országút; 18 =vasút. Az üres körök a települések helyét jelölikA Kapus―Nádas mente magasabb bérceit, azok ferde gerinceit, lapos,de sokszor északra dűlt tágas felszíneit és réteglépcsőit, szöktetőita felső durvamészkő képezi. A jegenyei antiklinális mentén a mészkőfolytonossága megszakad, de annál nagyobb terjedelemben jelentkezikújra Egeres―Petri―Farnas―Bikal―Sárvásár tájékán. Az alacsonyabbszinteken, a nagyobb völgyoldalak lejtőin levő szöktetőket jórészt lejtőtörmeléktakarja, füves vagy erdővegetációval. Az alsó durvamészkő szöktetősszintje a jegenyei medencében látszik szép kifejlődésben s Körösfőkörnyékén újból, de itt már mint felszínképző uralkodó szint jelenikmeg. Sárvásártól északra már nincs a felszínen: fiatalabb üledékek takarják.A Hunyadi-medencében az alsó durvamészkőből épült felszínentípusos táblás „asztalhegyek” vannak. Peremük mindenütt meredekenszakad le, a rétegek dűlésének irányában hosszú homorú lejtőket alkot,melyekén gyakoriak a lejtős tömegmozgások.Területünkön a Csigadombtól kezdve jól fejlett szerkezeti táblamaradványokvagy lenyesett platófelszínek követhetők egészen Mákóig.Bogártelke―Egeres―Gyerővásárhely között egy újabb táblamaradványfelszínvan, az inaktelki tábla. Egeres―Petri―Farnas―Bikal―Körösfőközött jelenik meg a táblás szerkezet legnagyobb kifejlődésben.Az oligocén képződmények térségében is kialakultak réteglépcsők,szöktetők, például a Nádas patak bal oldalán kb. 100 m-rel az eocén25

11. ábra. Keresztszelvény Egerbegy és a nagykapusi Köves-hegy között (I.Egerbegy-pataka, II. Egyerbegyi tető, III. Kapus-patak, IV. Alsópad, V. Köves-hegyszöktetője)réteglépcsők fölött, azokkal közel párhuzamosan meszes márgákon vagypedig a dacittufás mérai rétegeken. Mérában a Gálnás (647 m), Nádasona Csipkés-hegy (641 m), Türén az Akasztófa-domb (617 m) s a Köszörűhegy(616 m) Bogártelkén, a Szilas (597 m) és a Körtvélyes-tető (610 m)Egeresen jellegzetes ferde gerincű „szöktető“-jellegű bérceikkel tűnnekfel (11. ábra).Kalotaszeg fő szöktető-gerincvonala a kolozsvári Szentpál-tetőtől(533 m) indul nyugat felé s a Csigadomb (618 m), Kismartonos (638 m),Bátori-hegy (635 m), Ölyves (637 m), Köves-hegy (686 m), Medvehegy(739 m), Gyerőffy-szöktető (692 m), Részeg-tető (747 m) csúcsokat összekötővonalban hosszanti aszimmetrikus vonulatot képez.Petri―Farnas―Bikal vonalán az oligocén képződmények peremiszöktetősora már nem annyira egységes, mivel az Almás forráságai mélyenfeldarabolták. Nagypetriben a Szőlőhegy (480 m), Kispetriben aGábor-domb (450 m), Farnas és Sztána között a Bükkös (538 m) tekinthetőjobb megtartású, szöktetős peremű, északra billent tábladarabnak.A kölcsönhatásban levő tájalkotó tényezők (kőzettani szerkezet, domborzat,éghajlati és vízrajzi tulajdonságok, élővilág és társadalom) nagy területiváltozatosságot, sok helyi sajátosságot, eltérő tájképi vonást hoztaklétre a táj arculatában. Ezek alapján több kistáj vagy tájegység különülel itt. Tövissi József (Szabó―Tövissi 1976) a területet Felső-Kalotaszegreés Alsó-Kalotaszegre osztja. Az első Magas-Kalotaszeget és Felszeget,a második Alszeget és Kapus―Nádas mentét egyesíti.Magas-Kalotaszeg a Dongó―Gyerőmonostori magas térséget: Erdőfalva―Gyerőmonostor―Pányik―Sátorhegy,valamint Dongó vidékét foglaljamagába (12. ábra). Legészakibb nyúlványa a Körösfő―Zsobok közöttemelkedő 728 m magas Ravasz-hegy és a 747 m-es Részeg-tető, melya Pányik―Sztána-i antiklinális boltozat negyedkori megemelkedésekorkerült erre a szintre. Ez a hely Kalotaszeg közepe, ahonnan tiszta időben„egész Kalotaszeg és fél Erdély látható” az Aranyos mentétől 3 aMeszes hegységtől a Kelemen―Hargita vulkáni vonulatáig.Magas-Kalotaszegre jellemző a viszonylag nagy tengerszint felettimagasság (700―900 m). Ez a vidék tulajdonképpen vulkáni kőzetektől26

12. ábra. Földtani szelvény a dongói fennsík és a Nádas völgye között. RétegszerkezetMészáros Miklós szerint: I. kristályos alaphegység, 4. vulkáni képződmények(4a dacit, 4b andezit, 4c riolit); 6 alsó tarka agyag; 7 alsó tengerisorozat (7a anómiás mészkő és alsó gipszek, 7b Nummulites perforátus rétegek,mészkövek, márgák, 7c osztréás homokos agyagok, márgák, 7d alsó durvamészkő);8 tarkaagyag; 9 felső tengeri sorozat (9a anómiás mészkövek, márgák, felső gipszekszintje, 9b felső durvamészkő, 9c Nummuliteses és Bryozoás rétegek). A körbefoglalt római számok jelentése: I. Dongói fennsík, II, Pányiki-szoros, III. Nyíres,IV. Erős-ér, V. Köveshegy, VI. Nádikér, VII. Gyerőffy-szöktető, VIII. Nagyhegy,IX. Hasznos patak, X. Csutakos, XI. Nádas tere, XII. Nádas medreátjárt, töréses peremekben végződő kristályos rögdarab, déli része azalsó oocénben hegylábi fensíkká egyengetett, lateritas málladéktakaróvalborított felszín. A kristályos rög Pányik―Sztána irányában a felszínalá bukik, de jelenléte a felszíni formák alapján Jegenyén túlig követhető.A négyes vízválasztón, a Körösfői-hágó környékén a felszínen megjelenőalsó durvamészkőben karszt jelenségek (dolinák, ördögszántások,zsombolyok) figyelhetők meg.Jellegzetesek itt az erdőfoltok, hegyi legelők, kaszálók, soványszántóföldek.A Felszeg nagyobb részben a Bánffyhunyadi-medence; délen a Kalotadacitvonulata és a gyalui―dongói kristályos sarkantyú, nyugatona Vlegyásza dacitból felépült előhegysége, a Kő-hegy vagy Kalota-hegyzárja le. Felszeg fejlődésében ― akárcsak tájképi jellegében ― a területtöbbi részéhez viszonyítva lényeges eltérések vannak.Domborzata viszonylag tagolatlan. A Sebes-Körös vidékén a tagoltság10―30 m. A völgyek szélesen kanyarognak a medencefenék negyedkoritöltelékének felszínén. Ennek oka a Malomszegnél kezdődő Körösés a marótlaki Kalota-küszöb, mindkettő az áttört dacitvonal úton. Ezeka küszöbök mintegy duzzasztógát szerepet töltenek be. Mind a Körös,mind a Kalota patak medre és ártere elzsombékosodott ezen a szakaszonA völgyközöket lejtőüledék takarja. A lejtők általában egyensúlybanvannak. Belső-Felszeg területén az uralkodó felszínalkotó kőzet az alsódurvamészkő. Nyolc-tíz méteres vastagságú padjával mintegy 40―50 mvastag laza agyagos márgán fekszik. A mészkőből alakult völgyközöklaposak, táblásak.A Felszeg éghajlata zordabb, nedvesebb mint az Alszegé. A koraőszi és késő tavaszi fagyok gyakoribbak. Itt az aratás Alsó-Kalotaszeghezképest 2―3 héttel késik. Kevesebb a gyümölcsös, hiányzik a szőlő.Alszeg észak felé, a már említett alacsony vízválasztó-perem mögött,az Almás vízrendszerében csaknem 200 m-rel mélyebben terül el,le Váralmásig. A Bánffyhunyadtól nyugatra tétován kanyargó Körös27

13. ábra. Alszeg és Felszeg közepes magasságának viszonya (I. Vártető, II.Nagykalota, III. Bánffyhunyad, IV. Körös, V. Kopa, VI. Daronya-völgy, VII. Füldipatak,VIII. Vajna-pataka, IX. Kökényes-patak)medre alatt 100 m mélyen a Farszegő patak és mellékágai helyenkéntmár 500―600 m-rel közelítették a Köröst, így az Alszeg vizei lefejezésselfenyegetik a Körös és Kalota vízrendszerét.A feltűnő magasságkülönbséget (13. ábra) a nép is észrevette; ezadta az indítékot a névadásra.Az alszegi táj sokban különbözik Felső-Kalotaszegtől. Itt a domborzatpuhább kőzetekben alakult és erőteljesen tagolt, sok a mély, nagyesésű völgy. A kelet―nyugati irányban elhelyezkedő völgyek észak felénéző oldala lankásabb, míg a déli meredekebb. Gyakoriak a talajmozgások,csuszamlások, suvadások. A magas agyagásvány-tartalmú oligocénkoriforgácskúti rétegekben a lilásvörös és kékesszürke homokosagyagos rétegek úgy követik egymást, mint a dobostorta lemezei; azagyag vízfelvételkor erősen képlékennyé válik, s túltelítettség eseténmindjárt mozgásnak indul a lejtő.Alszegen az éghajlat viszonylag enyhébb, ebben a tengerszint felettimagasság mellett a hegységtől való nagyobb távolság is közrejátszik.Több itt az erdő, a kisebb lejtésű lankás oldalakon elterjedt a földművelés,álattenyésztés. A délies kitettségű meredekebb oldalak a gyümölcstermesztésnekkedveznek, sőt Ketesd, Bikal, Bábony, Alsó- és Középfüld,Zsobok, Nagy- és Kispetri határában már nagyobb szőlőskertek,szőlős oldalak is feltűnnek. A települések jellegzetes völgy menti települések.A Kapus―Nádas mente fő domborzati jellegzetességei az Alszegnélnagyobb átlagos magasságú, nagyjából Ny―ÉNy―KDK-i lefutású párhuzamosvölgyek és aszimmetrikus völgyközi oldalak, hátak. Ide tartozika Kapus mente, a Pányiki-szoros kapujától Gyaluig tartó alsó völgyszakasz,valamint a Nádas vízgyűjtője, a körösfői hágótól Kisbácsig. Akét patak a területet felépítő monoklinális helyzetű rétegeket dűlésükremerőleges irányban vágta át, ezért völgyeik és vízválasztóik aszimmetrikusak(vö. 11., 12. ábra).A Kapus mentén a Nádikér forrása felett emelkedő Gyerőffy-szöktetőtőlnyugatra bontakozik ki valójában ez a hegyaljai táj. A Kapusvölgy bal oldali vízválasztó gerincét képező felső durvamészkő és felsőgipszek szintjén a Gyerőffy-szöktető nyugati folytatásában a felső szöktetősortovábbkövethető egészen a Csigadombig. Ez alatt, a meredek éshelyenként erózióval tagolt lejtőoldal felszínén még két sor szöktető-28

lépcső van, ezek a középső és az alsó durvamészkő padján és az alsó gipszesösszleten, azok rétegfején alakultak, gyengébb kifejlődésben. Azalsó ― Gyalu és Nagykapus között ― jól fejlett szöktetőlépcső, de formájaelmosódottabb, mint a felső szöktetőé. A legalsó lépcső egy puhábbédesvízi mészkőrétegen alakult ki. Alsó Kapus-völgy jobb oldalán Kiskapustólegy jól fejlett párkánysík (terasz) kíséri a Kapus folyását kisebbmegszakításokkal Gyaluig.A Nádas völgye sok vonásában hasonlít a Kapuséra. Méra és Bácsközött a felső durvamészkőben szűkebb völgyszakasz alakult ki. Efölötta völgy kiszélesedett a közbetelepült lazább kőzetekben, különösen Kisnádasés Gorbó között. Bogártelkén újabb völgyszűkület következik, majda szélesebb Egeresi-medence.A jobb oldali mellékvölgyekben, a völgytengelytől és egymástólnagyjából egyenlő távolságra jellegzetes kis eróziós völgyfőkatlanok sorakoznak,amelyekben egy-egy település fészkel. Ilyenek fentről lefeléKalotanádas, Jegenye, Inaktelke, Mákó, Vista, Szucság. A Nádas és Jegenyevölgymedencéjében gipszbányák vannak. Jegenyén a völgymedencejobb oldali ágában fejtik a gipszet, a bal oldaliban, a 703 m magasPányik―Körösfői hágó alatt északra kálciumkarbonátban gazdag (2,5 gr/liter) ásványos források vannak. A századforduló előtt gazdag fürdőéletvolt itt. Ma egy menedékház és ifjúsági táborhely van a régi fürdőtelepen.A bal oldali, meredekebb rétegfejekből alkotott lejtőn a kisebbvölgykatlanokban kevesebb település alakult ki (Türe, Méra). A Kis-Nádas völgye, mely Mérától nyugatra torkollik a Nádasba, fejlettebb, nagyobbmellékág. Ebben már több jelentős település van (Sárd, Szentpál,Szentmihály, Nádas stb.).A Kapus―Nádas mente a legfiatalabb földtörténeti időben, a negyedkorbanfolyóvízi erózió és lejtős tömegmozgások színtere volt és az mais. Következésképpen a lejtők felszíne tagolt. Gyakoriak a torrensek,a régi, egyensúlyba került felszínbe mélyülő árkos, eróziós vízmosások.A csuszamlások, suvadások szintén gyakoriak. Gorbó határábanpéldául 1896-ban a völgy jobb oldali lejtőjén, az Omlás-hegy északinyúlványán 100 hektárnyi terület mozdult meg, a lecsúszott föld menynyiségeelérte a tízmillió köbmétert. A suvadás úgy megrongálta a vasútipályatestet, hogy ezen a szakaszon el kellett költöztetni részben avölgyi síkságra, részben pedig a vízfolyás bal oldali lejtőjére. Ekkorasuvadás azonban kivételes.A kistáj sajátos képének kialakításához a rikítóan vörös vagy vörösbarnarendzina talajjal borított lejtőkön itt is, ott is felbukkanó fehérfoltok is hozzájárulnak. Ezek mészkő-, gipsz-, homok-, agyagfejtő helyekvoltak. Csaknem minden település határában működött kőfejtő a szükségesépítőanyag előteremtésére. A kitermeléssel megbontott lejtők környezetébena felszín eróziója, lepusztulása meggyorsult. A hatvanas évekközepétől a kapusi Sátor-hegy északi oldalán és az Erős-ér―Nádik-érmentén felszíni vasérckitermelés kezdődött, így antropogén felszíni formák,mélyedések, hányók, tárók jöttek létre, Kapus alatt pedig a féldolgozásbólmaradt meddő kőzet hatalmas derítőmedencékben ülepedikle.29

Kapus mente e terület egyedüli kistája, ahol formaalkotó vulkániképződmények jelennek meg a felszínen. Ilyen a gyerőmonostori Köves-hegy,amely mintegy 150 m-rel emelkedik az Erős-ér szintje fölé.A Pányiki-szoros mentén több helyen előbukkannak még a vulkáni képződmények,de jelenlétüket csupán a völgy beszűkülése jelzi.ÉGHAJLATKalotaszeg mérsékelt kontinentális, hegyaljai jellegű éghajlatánaknéhány sajátosságát a 14. ábra és a 4. táblázat mutatja be. Ezek alapvetőkörnyezeti elemek mind a természetes vegetáció, mind a termesztettnövények életében.4. táblázatCsapadék- és hőmérsékleti értékek a Bánffyhunyadi-medencébenCs.mm°CHavi átlagokÉviátlagI. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.38,3 29,6 38,3 48,0 78,6 108,1 83,1 73,3 55,7 47,2 38,6 34,2 673,00―4,4 ―2,7 2,6 8,3 12,6 16,2 18,0 17,2 14,0 8,0 2,5 ―2,2 7,52Az általános éghajlati elemek (hőmérséklet, csapadék, szél) területimegoszlásában rendhagyó, helyi vonásokat alakít ki a sajátos domborzat.Felső-Kalotaszeg hegyközelben van. Ennek következménye a már említettzordabb éghajlat. Alsó-Kalotaszeg helyi éghajlatában jelentős szerepetjátszanak a délies kitettségű, meredek, szöktetős lejtők, ahol az évibesugárzás értéke cm 2 -ként a 130―160 kilokalória értéket is eléri. Ezzelszemben az északi lejtők felszínén a besugárzás évi értéke 100 Kcal körüli,helyenként ez alatt van. A változatos lejtőkitettség és lejtőszögjelentős változásokat, eltéréseket szab meg a talaj- és természetes növénytakaró,de a termesztett növények minőségi és mennyiségi megoszlásábanis.TALAJTAKARÓA földtani, domborzati és éghajlati tényezők hatására ― és a növényzettelkölcsönhatásban ― alakult ki Kalotaszeg talajtakarója. Ennekrészletes jellemzése itt sem célunk, sem feladatunk nem lehet, így mindösszea terület főbb talajtípusainak megnevezésére (5. táblázat) és területieloszlására (15. ábra) utalunk vázlatosan (a további részletekre l.Csapó―Szabó 1976).30

14. ábra. A terület néhány fontosabb éghajlati sajátossága31

5. táblázatA területen előforduló talajok az új román talajosztályozás szerintTalaj-osztályTalajtípus, illetve altípus neve és jelzéseJele atérképen1. Mollikus(szelídhumuszú)2. Anyagbemosódásostalajok3. Kambikus(SzínelőidézteB-szintűtalajok)4. Kőzethatású(litomorf)talajok5. Vízhatású(hidromorf)talajok6. Fejletlentalajok― Kambikus kilúgozott csernozjomszerű talajok PTL― Pangóvizes, vertikus csernozjomszerű talajok PTLvpg― Típusos vörösesbarna erdőtalajok BRn― Podzolosodott agyagbemosódásos vörösesbarna erdőtalajokBP― Típusos agyagbemosódásos podzolos talajok SPn― Teljesen savanyú agyagbemosódásos podzolos talajok SPo― Eu-mezobázikus, telített kambikus barna erdőtalajok BM― Eu-mezobázikus, kambikus barna erdőtalajok és földeskopár talajok BM, RS― Erősen savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok BO― Erősen savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok ésandikus savanyú barna talajok BO, BOan― Rendzina talajok R― Márgán képződött rendzina talajok Rma― Márgán képződött rendzina és földes kopár talajok RP,RS BRP― Humuszos-glejes talajok (erdei-réti talajok) HG― Földes kopár talajok RS― Nyers és humuszos öntéstalajok A, SAPTPBRnBPSPnSPoBMBMRSBODODfeRRPRPRSHGRSSA15. ábra. Kalotaszeg talajtakarója (a betűjelek magyarázatát l. az 5. táblázatban!)32

1. Adatközlő házaspár Jákótelkéről2. Alakortermesztő adatközlőkNagykapusról3. Tordaszentlászlói adatközlők

4. Adatközlő házaspár Magyarlétáról5. Nagykapusi gazdálkodó, egykori alakortermesztő6. Egykori lopótöktermesztő Bábonyból

7. Egerbegyi adatközlők8. Jegenyei adatközlő9. Adatközlő gazdasszony vetőmagtároló ládikóval(Magyarfenes)

10. Ház körüli veteményeskert tavasszal (Kalotaszentkirály)12. Virágkedvelő adatközlő Kispetriből11. Zsoboki adatközlő, kezében a padlásonévek óta őrzött, füst fogta alakoroszacskóval

13. A dongói fennsík lekoptatotttönkfelszíne, az előtérben erdőirtással,a háttérben enyhe lejtésűlegelőkkel, szántóföldekkel14. A tönkfelszín távlati képe aGyalui-havasok felé a Gyalu ésNagykapus között húzódó gerincről.Előtérben a szubmontán kocsánytalantölgyesek irtásain kialakultfajgazdag kaszálórét („tárnyica“15. A Sátor-hegyet átfűrészelő Pányiki-szorosfelső szakasza, a fennsíkonirtásrétekkel, legelőkkel, avölgyekben kevert fenyveserdővel16. A Pányiki-szoros alsó szakaszaKiskapus felett, a völgyfenékenhordalék-növényzettel, az oldalakonperjeszittyós tölgyesekkel

17. A kalotaszegi szöktetősoroklegszebbike ― a Gyerőffy-szöktető(692 m) hófehér alabástrom sziklái18. Kilátás a Gyerőffy-szöktetőről aKapus völgyére és a Sátor-hegyre,középen a Pányiki-szoros alsó bejárata19. Kilátás a Köves-hegyről a gyerőmonostorihágó felé a nemzetköziműút vonalában. A kép előterében.a jobb oldalon tájfajtákat is őrzőháztáji parcellák

20. Jellegzetes Nádas menti tájháztáji parcellákkal és patakmenti füzesek maradványaival21. Régi irtásterületen kialakultföldcsuszamlás Gyalu határában22. Patak menti erdőmaradványoka Kalota völgyében

23. Jellegzetes termőrétegűtalaj Türe határában (a völgyfenékhezközel képződött feltárásbana talaj néhol alig10 cm vastag)24. Jegenye határában a durvamészalapkőzeten kialakult,fenyérfüvesekkel borított talaj(vastagsága helyenként méga 10 cm-t sem éri el)25. Irtással ritkított, legeltetettfenyőerdő-maradvány(Dongó és Pányík között)

26. A szűk völgyek nehezen megközelíthetőhelyein menedéket találólucfenyves (Hieracio transsilvanico-Piceetum)és irtásnövényzetPányiki-szoros). Háttérben a tetőnbükkösök27. Perjeszittyós kocsánytalan tölgyesmozaikos szerkezetű erdő(Luzulo-Quercetum) a Pányiki-szorosban28. A nehezebben megközelíthetőmeredek oldalakon ugyanaz a társulásösszefüggő, nagy területeketborít. Előtérben az erdélyi bennszülöttCirsium furiens ― ádázászat ― terjedő állománya (Pányiki-szoros)

29. Irtás után újraképződő gyertyámos (Querco petraeae-Carpinetum) Kisbács határában

30. Melegkedvelő tölgyes-cserestatárjuharos erdőszél (Quercetumpetraeae-cerris) Gyerővásárhelyfelé, a Les-tetőn31. Veresgyűrűs-ostorménfás cserjések(Viburno-Cornetum) Körösfőés Sztána között

32. Csertölgyes (Quercetum petraea-cerris)Bábony határában33. A Nádas völgyében, Egeresnélaz egykori égeres erdők helyétma település és mezőgazdasági területfoglalja el34. Az égeresek aljnövényzetéreemlékeztető maradványtársulás,podagrafüves acsalapus társulástöredék(Aegopodio- Petasitetum )a Nádas völgyében (Egeres ésJegenye között)

35. Égetéses legelőtisztítás (valójában visszaerdősülés gátlása) Sárd határában a Fenierdeu(― Fenyőerdő) nevű helyen (ma kökényes-galagonyás legelő vadkörte hagyásfákkal)36. Határrészlet élősövénnyel kertelt legelővel és felnövekvő vadkörtés hagyásfákkal

37. Gyertyános tölgyesekkel övezettfogtekercses-barázdált csenkeszeskaszáló (Danthonio-Festucetum) Jegenyeés Nádas között38. Leromlott vöröscsenkeszes-vékonytippanoslegelőn (Festuceto-Agrostietum) álló kocsányos tölgy(Quercus robur) mint ,,tanúfa“ aSztána feletti irtásréten39. Vékonytippanos-vöröscsenkeszesirtásrét ( Agrostieto-Festucetum) vadkörtéshagyásfákkal (a háttérbena visszaerdősülés fokozataifigyelhetők meg)

41. Az övezetalkotó fákként számon tartottcsertölgy (Quercus cerris) és közönségesbükk (Fagus sylvatica) közeli találkozásaa Sztána feletti legelőn40. Vadkörte hagyásfák Kisbács határábanelőtérben az itatóra járó állatok által felszaggatottgyepszőnyeggel)42. Fehér füzes ligeterdők (Salicetum-albaefragilis) pusztuló maradványfái a Kapusvölgyében (1958)43. Fehér füzes, törékeny füzes szegélyNagykapusnál

44. Csarabos (Nardo-Callunetum callunetosum),itt kocsánytalan tölgyeslucos vegyeserdők irtásnövényzete(Pányiki-szoros)45. Aggófüves füzényesekkel (Senecioni-Epilobietum)borított irtásBălceşti és Dongó között46. A füzény (Epilobium angustifolium)a havasi irtások tömeges széplila virága

47. Zsombéksásos-tőzeges társulás (Caricielatae-Sphagnetum) a Les-tetőimocsár peremén48. Tőzegmohás részlet a társulásból49. Keskenylevelű gyékényes (Typhaetumangustifoliae) a Nagykapusmelletti ülepítőkben

50. Érdes sásos (Caricetum gracilisés nádas (Phragmitetum communisérintkezési felülete a Nádas völgyébenVista határában. Az „egyezményes“társuláshatárt a kaszálási gyakorlatjelzi: az érdes sás bivalytakarmánynakés alomnak még használható51. Takarmánynak alkalmatlan patakkísérőszegélytársulás (Junco-Menthaetumepilobietosum) Magyarvalkő határában52. Náddal kevert korcsherés-kúszótippanos(Agrostetum stoloniferae trifolietosumhybridi) társulás a Nádasvölgyében

53. Színes virágpompájú pacsirtafüvesszákaperjés hegyikaszáló. (Polygalo-Brachypodietum)a Kis-Szamos völgyében,Gyalu határában.54. Réti széna gyűjtése Somtelkehatárában (a háttérben kocsány-)talan tölgyes-csertölgyes ― Quercetum petraeae-cerris)55. Kilátás a Nádas völgyére aVista feletti gerincről: előtérbenpatakkísérő ritka bokorfüzesek ésfelszántott nedves rétek

56. Fátyolvirágos-tollas szálkaperjés(Gypsophilo-Brachypodietum) juhlegelő aGyerővásárhely és Inaktelke közöttigipszes oldalakon57. Lepusztult fátyolvirágos, tollas szálkaperjésés fenyérfüves száraz gyepeka jegenyei völgyben

58. Gipszes, meszes padokon kialakult sajátos bárányürmös-mezei ürmös társulás (Ariemisietumponticae-serriceae ) Farnas határában59. A díszes kakukkfüves társulás (Thymelum comosi) jellegzetes kísérőnövénye, a borzasvarjúháj (Sedum sexangulare) Gyalu határában, a Bátori-hegyen

60. Tavaszi tőlevélrózsájának formájávala népi névadást is magyarázókígyóhagyma (Ornithogalum sp.61. Kukoricatermesztés szentlászlópénzesváztalajon (Inaktelke)62. Siskafüves (Calamagrostetam epigeii)társulás Gyerővásárhely határábanmelegkedvelő tölgyesek szegélyén(feltehetőleg régi szőlő helyén)

63. Keseknylevelű porcsinkeserűfüves(Polygonetum avicularispolygonetosum arenastrosi) durvamészkődarabokból rakott útszegélyenJárótelkén64. Fodros disznóparéj uralta társulás(Polygonetum avicularisamaranthetosum crispi) alabástrombólrakott kerítés és járdamentén Zsobokon65. Vasfűben (Verbena officinalis)gazdag porcsinfüves (Magyarfenes)

66. Mozaikszerkezetű, nedvességkedvelőszittyós-lómentásgyomosodás (Junco-Menthetuma sztánai itató körül67. Kúszó varjúlábban gazdagangolperjés-nagy útifüves taposottgyomtársulás (Lolio-Potentilletumcoronopetosum) egy durvamésszelkövezett udvaron(Sztána)68. Termesztett fajok (Zea mays,Helianthus annuus, Triticumaestivum) beilleszkedése taposatlanruderális gyomnövényzetbeaz országút és a vasút közöttisávban (Gorbó)

69. Fekete üröm uralta varádics-fekete üröm társulás (Tanaceto-artemisietum artemisietosum)frissen árkolt patakmeder mentén (Mihályfalva)70. Gyűjtögetésre is kihasznált gyomterület egy archaikus jellegű telephely környékén(Inaktelke határában)

71. Jórészt szerepüket vesztettagroteraszok72. Ma is funkcionális, rendszeresenművelt agroteraszok Bedecshatárában73. Funkcionális és felhagyottagroteraszokkal szabdalt táj aKapus völgyében a Köves-hegytől keletre, a felszíni bányakitermelések megnyítása előtt (1960).A kép előterében lévő szántóföldön1975-ben még alakorvetésvolt

74. Felhagyott agroterasz-rendszera Gyerőffy-szöktetőtől nyugatra; a teraszperemeken kökényes-galagonyás( Pruno-Crataegetum),veresgyűrűs-somos (Cornetumsanguinei) és veresgyűrűskányabangitás(Viburno-Cornetum)bokrosok75. Részben szántott, részben kaszáltkeskenypadkájú agroteraszokGyerővásárhely határában76. Széles padkájú, gépi művelésrealkalmas agroteraszok (előtérben)és meredek, gépi művelésrealkalmatlan, felhagyott teriszrendszerMagyarvalkó határában.

77. Bokorperem nélküli agroteraszrendszerhomlokvonala a Kis-Szamos egy mellékvölgyének baloldali lejtőjén. Háttérben a Gyaluihavasok78. Az előbbi agroteraszrendszerpusztuló rézsűi és padkái79. A perje és muharfű (Agropyron,Setaria) mutatja, hogy ezt azagroteraszt a Sátorhegyen a közelmúltbanmég szántották. A szántóföldönheverő édesvízi mészkődarabokméreteit a négyzetmétereskeret érzékelteti

80. Begyepesedett, keskeny padkájú legeltetett agroteraSZGyerővásárhely és Bedecs között82. Zabvetés (Avena sativa) a képen keresztben állóbolondító (Lolium temulentum) kalásszal (Bedecs)81. Jól kifejlett perjés társulás (Convolvulo-Agropyretumagropyretosum) a kapusi bányák meddőhányóinkialakítottgyalult teraszokon

86. Szélesebb és keskenyebb szalmakalapfonatmintákJákótelkéről83. Alakorpróba (Triticum monnococur) takarmánykeverékbenNagykapuson84. Gabonatartó ládák Nagykapuson85. Búzaszalmából fonott durvább (a bal oldalon)és alakorszalmából fonott finomabb fonatúszalmakalap (Szék)

88. Vadzabbal kevert változatos genotípusokat őrző árpavetés(Gyerővásárhely)87. Sadao Sakamoto kyotói professzor, a kultúrnövényevolúciókutatója, aki a kalotaszego hagyományos növénytermesztéstanulmányozására két alkalommal is vezetetthozzánk expedíciót, rozs tájfajtákból gyűjt Bedecs határában89. Kukorica ― paszuly ― tök (Zea ― Phaseolus ― Cucurbita) vegyestermesztésével kialakított nagy fotoszintetikusteljesítményű, kiegyensúlyozott, gyomosodástűrő növényegyüttes― ősi indián kulturák újrafelfedezett öröksége90. Alakor, búza, árpa, pattogatni való kukorica, tök tájfajtákmagpróbáinak változatossága

91. Paszuly cséplése cséphadaróval (Magyarléta)92. Paszuly-tájfajták magvainak változatossága93. Karós paszuly (Phaseolus vulgaris convar. vulgaris)szárítása Magyarlétán

A NÖVÉNYTAKARÓKALOTASZEGNÖVÉNYTAKARÓJÁNAK FEJLŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐLKalotaszeg területén ― de Közép-Európában is ― a földtörténetiközépkor és harmadkor növényzete a maitól eltérő típusú volt. Az akkorinövényzetnek nincs genetikus kapcsolata a mai növénytakaróval. A harmadkorvégén, a pliocénben ― amikor a terület végleg szárazulattá váltés megkezdődött a mai domborzati formák kialakulása ― változatos fajösszetételűvegyeserdők borították a területet. Azokban az erdőkben ama itt termő fajoktól többé-kevésbé eltérő tölgy, hárs, kőris, bükk, szil,gyertyán, nyír, juhar és gesztenye fajok mellett japánakác (Sophora),krisztustövis (Paliurus), azálea (Rhododendron), magnólia és melegkedvelőfenyőfajok (Pinus, Tsuga, Sequoia, Abies) keveredtek. Ezeknek azerdőségeknek a jellege a mai kaliforniai és Dél-Japán erdőségekhez lehetetthasonlatos. Az eljegesedés során végbement gyökeres változásttöbbek között Diaconeasa és Chilchici (idézi Csűrös 1981) vizsgálatai alapjánlehetett rekonstruálni: a fajokban nagyon gazdag pliocénkori erdőketfokozatosan egyhangú erdeifenyő uralta erdőségek váltották fel, melyeka teljes eljegesedés (valószínűleg a Würm-korszak) idején mogyoró,szil, tölgy, fűz és nyír fajokkal keveredtek.Az eljegesedési periódusok alatt és főleg után alakult ki az a növényvilág,melynek fajai a vidék növénytakarójában ma is megtalálhatók.Kivételt talán csak a gipszsziklákon megtelepedett néhány faj képezhet,melyek esetleg a harmadkorban is éltek a területen (reliktumok;vö. 81. l.).A negyedkori (pleisztocén, holocén) növényzet jellegét ma a hegyvidékena Kalotaszeg délnyugati peremén még fellelhető tőzeglápoksora őrzi, és az egykori természetes vegetáció rekonstruálása ugyancsaka tőzeglápokban különböző szintekben fosszilizálódott pollenszemcsékmeghatározásán és számszerű elemzésén alapul (Pop 1960, 1971).Ezzel a módszerrel kb. tizenötezer esztendőre visszatekintve lehetkövetni a szélbeporzású fajok (többnyire fák) részarányát az egykori növénytakaróban,és több-kevesebb biztonsággal meg lehet állapítani, hogyankövették egymást egy adott területen az erdeifenyvesek után alucfenyőerdők, a tölgyesek, mogyorósok, gyertyánosok, bükkösök (vö. pl.Boşcaiu 1971, 286―7). A tőzegrétegeknek sokáig csak a viszonylagoskorát lehetett felbecsülni; az újabb radiokarbon módszerű abszolút kormeghatározásokalapján azonban valószínű, hogy a tőzegtelepek kora abecsültnél nagyobb, eléri a huszonhétezer esztendőt (Pop―Petrescu 1971).A jelenkor felé a hazai elemzések általában i.sz. 1000-ig adják meg azeredményeket (Boşcaiu 1971). Ez sem merev időhatár: természetes életterekben,háborítatlan területeken, pl. Európa északi vidékein a pollenanalitikaivizsgálatokat sikerrel alkalmazták XVII―XIX. századi vegetációsváltozások (égetés, irtás) kimutatására is (Vuorela 1975, 1976). Erdélybena régi települések közvetlen közelében ritkán találhatók háborítatlanfriss üledéksorok (a tőzeglápok pollenanalitikai vizsgálata legin-33

kább az emberi tevékenység zavaró hatásától mentes havasi vegetációváltozásainak a követésére alkalmazható). Ez azonban nem elegendő azantropogén hatások pontos rekonstruálására. Azoknak az antropogén hatásoknaka rögzítésére, amelyeket Észak-Európa növényzetében pollenanalitikaimódszerekkel követni lehet, Kalotaszeg palinológiai adatai nemalkalmasak. Ezen a területen eddig csak egy (Nyárády A. et al. 1966),közvetlen közelében pedig ugyancsak egy nagyobb tőzegláp beható vizsgálatatörtént meg (Lupşa 1971). Egyik elemzés sem tűzte ki célul azutóbbi ezer esztendőben beállott változások rögzítését.A termesztéstörténeti növényföldrajzi vizsgálatok közelebb vannaka tőlünk követett eljáráshoz: az egykori emberi településeken és azokközelében található kultúr- és vadnövénymaradványokat használják felkövetkeztetések levonására. Ez a megközelítés nálunk egészen az új kőkorszakig,mintegy hét-kilencezer esztendeig követheti visszafelé az emberitelepülések környezetében kialakult termesztett és gyomnövényzetváltozásait. Az adatsorok természetszerűleg nagyon hézagosak, a jó megtartásúnövényi maradványok ritka kivételek, és egy-egy kisebb területről,pl. Kalotaszegről az utóbbi évszázadokból egyetlen kultúrnövénymaradvány-meghatározássem ismeretes.Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy rendelkezésünkreállt ennek a tájegységnek a történeti és mai földrajzi neveit feldolgozóadattár (KHn). Ennek a kiadványnak a növényvilággal kapcsolatos földrajzinév-anyagátdolgoztuk fel részletesen 1980-ban megjelent tanulmányunkban(Péntek―Szabó 1980). Ebben a dolgozatban az eddigi vegetációtörténetikutatásoktól eltérő megközelítéssel kísérleteztünk. Kiindulópontunka tájegység mai és történeti földrajzinév-anyaga, a mai növényföldrajzikép ismerete és a mai népi növényismeret volt. Ebből ahárom ismert elemből próbáltunk meg következtetni néhány ismeretlenre:az egykori növényföldrajzi viszonyokra, a természetes növénytakaróbanés a növénytermesztésben beállott változásokra, a növényzetnek aföldrajzi névadásban játszott egykori és mai szerepére, a földrajzi nevekneka természetes környezet módosulásával kapcsolatos és attól függetlenváltozásaira stb. Megkíséreltük a történeti növényföldrajz szemszögébőlis kiértékelni a földrajzi nevekben megőrzött növénytakaróvalkapcsolatos emlékeket és ezek segítségével is felmérni az emberi közösségekés a növénytakaró fejlődése, átalakulása közötti összefüggéseket.Az ember természetmódosító tevékenysége ― melynek ma is tanúi,haszonélvezői és esetenként szenvedő részesei vagyunk ― ezen a területenis évezredek óta folyik. A mai helyzet teljes megértéséhez ismernikellene a kiindulási állapotot és legalább nagyvonalakban a folyamatokirányát és ütemét. Mivel a környezet elemeinek tudatos elkülönítése amegnevezésekben jelentkezik először, a többségükben évszázadokkal ezelőttlétrejött földrajzi nevek egy korábbi ökológiai, tájképi állapot adatsorakéntis felfoghatók. Ennek a módszernek a gyakorlati kidolgozását,a lehetőségek és korlátok számbavételét, valamint a teljes feldolgozottadattárat az előbbiekben idézett dolgozatunk tartalmazza.A geobotanikai szakirodalomban szokatlan, de lényegében nem újez a megközelítés. Elvi alapja az, hogy az ökoszisztéma részeként élőés cselekvő hagyományos paraszti közösség általában csak a valóbanfunkcionálisan is elkülönülő lényeges ökológiai, vegetációs egységeket34

különbözteti meg önálló nevekkel egymástól, és a földrajzi nevek ―konzervativizmusuk folytán ― meglehetősen jól őrzik a közelebbi vagytávolabbi múlt növényzetére vonatkozó emlékeket. A nagy növényföldrajziformációk jelölésére többnyire ma is az ott élő népek nyelvébőlkölcsönzött szakkifejezést használunk (tundra, tajga, pampa stb.). A geobotanikaiszakirodalom is használja egyes társulások vagy társulástípusoknépi elnevezéseit (vö. Soó 1964), a tudományos és népi elnevezésrendszermódszeres összehasonlítására azonban tudomásunk szerint mégnem került sor. Az ilyen elemzést talán ,,etnogeobotanikai”-nak nevezhetnők;tárgykörébe tartozik minden olyan történeti és jelenkori népimegfigyelés vagy adat, mely egy vizsgált terület mai vagy múltbeli növénytakarójáravonatkozik.Ami a módszer főbb korlátait illeti: akadnak például olyan, csak aföldrajzi nevekben megőrzött növénynevek, melyeknek a mai népi terminológiábannyomuk sincs, és fordítva, szinte csak találgatni lehet,hogy egyik-másik elterjedt, jellegzetes társulásalkotó növényfaj miértnem vált névadóvá. Óvatosságra int az is, hogy a névadás sokszor nemaz általánost, a jellegzetest, hanem az egyedit, kivételest részesíthetielőnyben.Kalotaszeg éghajlati és talajviszonyai között mindenekelőtt az erdőkalkotják a természetes potenciális vegetációt. Az első települések lakóiis jól beleilleszkedhettek még a természetes ökológiai rendszerekbe. Gyökeresmódosulással járt a mezőgazdaság megjelenése, az első agroökoszisztémákkialakulása. Ezek az utolsó természetes növényföldrajzi korszaknak,az ún. bükk-kornak (Lupşa 1971, Nyárády et al. 1966) a növénytakarójátbolygatták meg. A kialakuló, meglehetősen ingatag egyensúlyú,gyorsan leromló legelő- és szántóterületek elsősorban a bükk,kisebb résziben a fenyő- és tölgyerdők rovására terjeszkedtek. A folyamatota történeti helynévanyag alapján is ki lehet mutatni (6. táblázat).6. táblázatA bükkből alakult földrajzi nevek gyakorisága Kalotaszegen (a forrásokban egy helynévmellett általában több művelési mód is szerepel)MűvelésimódokXVIsz. %XVIIsz. %ÉvszázadokXVIIIsz. %XIXsz. %XXsz. %Összesensz. %Erdő 1 17 6 32 12+8 27 11+6 41 19+3 37 49+17 33Gyep ― 3 16 14 19 3 7 12 20 32 16Szántó ― 2 10 30 41 17 40 18 31 67 34Egyéb 5 83 8 42 10 13 5 12 7 12 35 17Összesen 6 100 19 100 66+8 100 36+6 100 56+3 100 83+17 100A névadás jellege és az írásos feljegyzések esetlegessége miatt a kiértékeléstegy-egy perióduson belül viszonyszámként és csak tájékoztatóértékűnek lehet tekinteni. Az alábbi százalékos kiértékelésben figyelmenkívül hagytuk az általában nem területre, hanem pl. patakra,kútra stb. vonatkozó neveket. A XVII. századig a Bükk megnevezések32%-a valóban erdőt jelölt, de már ekkor az ilyen nevű helyek 16%-a hol35

gyep, 10%-a hol szántó, hol mindkettő. A XVIII. században az arány aszántók javára változik: 41% szántó, 19% gyep és mindössze 27% erdő!A XIX. században továbbra is 40% szántó, csökken viszont a gyepekaránya (7%), ennek oka nem annyira a visszaerdősülés, hanem a nevekkicserélődése éppen a köznévi jelentés és a jelölésbeli funkció ellentmondásosságamiatt. Ez magyarázza e névtípuson belül a szántók arányánakcsökkenését a XX. században (31% szántó, 20% gyep, 37% erdő).Hasonlóképpen nyomon követhető a területről ma már jóformán eltűntfenyőerdők helyzetének alakulása (7. táblázat).7. táblázatA fenyővel kapcsolatos földrajzi nevekMűvelési módokXVIII.sz. %ÉvszázadokXIX.sz. %XX.sz. %Összesensz. %Erdő 1 25 2+3 63 ―5 ―36 3+8 41Gyep 1 25 2 25 2+4 43 5+4 35Szántó 1 25 1 12 ―1 7 2+1 12Egyéb 1 25 ― 0 2 14 1+2 12Összesen 4 100 5+3 100 2+12 100 26 100Történeti növényföldrajzi bizonyító ereje lehet a mogyoróerdők (Coryletum)folyamatosságára utaló földrajzi neveknek. Ezek azt bizonyítják,hogy a mogyorósoknak folyamatosan ― az égetéses-irtásos erdőgazdálkodástólfüggetlenül is ― nagy szerepük volt a természetes növénytakaróban,ami valószínűsíti ennek a növényzeti típusnak a genetikaikapcsolatát a pollenanalízisek segítségével kimutatott, mintegy kilencezerévvel ezelőtti boreális „mogyoró-korszak“ Coryletumaival.Jelentős lehet a földrajzi nevek vizsgálata a folyóvizek mentén egykorlényegesen nagyobb szerepet játszó ligeterdők és vízi növényvilágrekonstruálásában. A földrajzi nevek gyakorisága alapján bizonyítottnaklehet tekinteni, hogy az Alnion glutinosae csoportba tartozó égerligeteknekuralkodó szerepe volt a tájképben a magyar földrajzi nevek keletkezésénekkorában. Számos név valószínűsíti azt is, hogy a Pannón-síkságfelől a cseresekkel együtt idáig benyúló tölgy-szil-kőris keményfaligetekis elterjedtebbek lehettek a völgyek mentén. A fák közül egyébkénta leggyakoribb névadó fajnak, a nyárnak különösen gyakori szereplésea hatalmas faóriásokkal díszlő nyáras-füzesek (Populetalia) jelentőstájképi szerepére utal. Mindezek az elsősorban völgyek alján elterjedterdőtípusok ― a kocsányos tölgyesekkel együtt ― viszonylag hamaráldozatul estek a fakitermelésnek, a szántóterületek és gyepterületeknövekedésének, valamint a mederszabályozásoknak.Kalotaszeg növényvilágra vonatkozó földrajzinév-anyagában feltétlenfigyelmet érdemelnek a növénytársulásokat, társuláscsoportokat ésökológiai egységeket jelölő földrajzi nevek. A funkcionális ökológiai egységeketjelölő nevek (liget, berek, rét, kaszáló, pojána, lok stb.) mel-36

lett a történeti földrajzinév-anyagban a társulásokat jelölő földrajzi nevekis előfordulnak:Afinet: Vaccinietum, Abieti-Piceetum (excelsac) myrtilletosumAkácos: „Robinietum“Borzás: Sambucetalia, Sambuco-Salicion capreae, Euonymo-Sambucetum,Sambucetum nigraeBükk: Caprino-Fagetum, Deschampsio-Fagetum, Dentario-FagetumCserfás, Falkacser: Quercetum petraeae-cerrisÉgeres: Alnetum glutinosae-incanaeFenyves, Falkafenyő: Abieti-PiceetumGyertyános: Carpino-Fagetum, Querco petraeae-CarpinetumEperjes: Fragario-Rubetum, Fragaria vesca faciesFüzes: Salicetum albae-fragilis, Salicetum triandra, Salicetum purpureae(veresfűz)Gyopáros: Calluno-AntennarietumGyűrűs: Cornus sanguinea ass.Hangás: Calluno-Antennarietum, Calluno-Genistetum?, Nardo-CallunetumvulgarisHáportyos: Typhaetum latifoliae, Scirpo-Phragmitetum typhaetosumHársfás, Száldobos: Corylo-Tilietum, Tilio-Fraxinetum (oldal, tető)Lapuhos: Petasitetum hybridiMálna(mező): Fragario-Rubetum rubetosum idaeiMogyorós: Coryletum avellanae, Corylo-Populetum, Corylo-TilietumMohos: SphagnetumNádas: Phragmitetum communis, Scirpo-Phragmitetum phragmitetosumNyíres: Betuletum, Betulo-QuercetumOmboly: Potametea, EupotamionRakottyás: Sambuco-Salicion capreaeSásos, Sátés: Magnocaricion elataeSemlyék: PotametaliaSolymos, sulymos: Trapaetum natantisSomos: Cornetum maris, Corno-Quercetum petraea cornetosumSzederjes: Fragario-Rubetum rubetosumSzilas: Ulmion, Fraxino-UlmetumTölgyes: Querco robori-Carpinetum, Querco petrae-Carpinetum, Genisto-QuercetumTövises: Pruno spinosae-Crataegetum (különösen: crataegetosum)Venyikés: Clematido-CoryletumNyilvánvaló, hogy a népi megnevezés ― bár nem pontosan meghatározott― évszázadokkal megelőzte a tudományos elhatárolást. A másikfigyelemre méltó sajátossága, hogy általában a természet háztartásábanvalóban létező, jól megkülönböztethető egységekre vonatkozik. Adominanciát veszi alapul és a társulás uralkodó ― tehát gazdasági szempontbóllegfontosabb ― faja alapján különíti el az egységeket. Elnevezés-rendszeresok esetben egyértelműbb, mint a számtalan kollektívés altársulással, faciessel, variánssal tarkított geobotanikai nómenklatúra.Esetenként néha helyesebbnek is bizonyult. Így például az évtizedekigegységnek elfogadott Scirpo-Phragmitetum az újabb felfogás szerintaz uralkodó Phragmites (nád), Carex (sás), Typha (gyékény) faj37

alapján külön társulásokra oszlott. A népi terminológiában viszont kezdettőlönálló Nádas, Sásos, Háportyos földrajzi nevek szerepeltek. A geobotanikákbanönálló társulás-szinten el nem ismert Csipkés, Gánás, Hályagos,Komlós, Nyíres, Rekenyős, Sulymos, Tormás névcsoport esetébenviszont megfontolandó lehet a könnyen felismerhető, funkcionális egységekfitocönotaxonómiai elkülönítése is.Az okait, indítékait vizsgálva, hogy miért éppen egyik vagy másiknövényről neveznek el egy domboldalt vagy egy völgyet, két lényegestényezőt emelhetünk ki: az egyik a növény (vagy növényegyüttes)feltűnő volta, a másik hasznosíthatósága az ember számára. A kettő általábannem válik el egymástól, tehát a feltűnő növény hasznosítható islehet, sőt többféleképpen is hasznosítható. Vannak természetesen rikítószínű vagy sajátos formájú, egyébként haszontalan vagy éppen káros növények,és vannak olyanok is, amelyeket jóformán senki nem venneészre, ha nem tudnának ehető gumóiról vagy gyümölcseiről. A névadásiindítékokra vonatkozó megállapítás, több száz év távolából, nem is lehetmás, mint feltételezés, hipotézis. Ezért alábbi következtetéseinkhez iselőbb számba vettük minden növény esetében a lehetséges indítékokat.Ezt összesítettük aztán felsorolásszerűen, amely egyben a megterheltségalapján megállapított fontossági sorrend is.A. A földrajzinév-adásban mindig lényeges, hogy a névadó elem,tárgy, jelenség valamilyen formában feltűnő legyen, alkalmas legyen atájékozódásra, az eligazodásra, határjelölésre. Hogy a növényvilágból mités miért tartott feltűnőnek az ember, a kalotaszegi földrajzi nevekalapján a következőképpen körvonalazhatjuk:(1) Elsősorban a jellegzetes összetételű, kiterjedésű, formájú növényegyütteslehet feltűnő. Az alapul szolgáló név ebben az esetbenrendszerint gyűjtőnév vagy olyan fajt jelölő név, amely elmaradhatatlaneleme egy-egy társulásnak. Pl. csere, csipke, erdő, liget, lonka, pojána,sás, tövis stb.(2) Feltétlenül szembeötlő, ha egy növény nagy tömegben fordul elő,gyakori egy területen. Ilyenek elsősorban az erdőalkotó fajok, mint abükk(fa), fenyő, tölgyfa stb., de más növényekre is jellemző lehet a feltűnőgyakoriság (pl. csengő, gálna, nád, szászó, rekenyő, torma, venyigestb.).(3) Egyik-másik növény, elsősorban fa hatalmas mérete, sajátságosvagy feltűnő alakja, formája jól szolgálja a tájékozódást: fa (pl. Fehérfa,Hétölösfa), jegenye stb.(4) A táj képét is megváltoztatja a növények egy részének kiirtása.Ebben az esetben rendszerint az irtás módját jelölő terminus válikföldrajzi névvé, illetőleg a növényzet gyér voltára utaló szó. Pl. aszalós,égetés, vágott; kopár, kopasz, szár stb.(5) Felhívja magára az ember figyelmét a koratavaszi virág és általábana feltűnő szín (a kéreg színe is): borostyán, kakasmandikó, pipacs,virág, gyűrű, hanga stb.(6) Feltűnő lehet a termés alakja, színe, a levelek mozgása, a természörgése: hályog, káka, kecskerágó, nyár(fa); csengő.(7) A növény kellemetlenséget is okozhat az embernek, mint pl.minden gyomnövény, az erdei utakból kiálló gyökerek pedig a szekér-38

el arra járóknak válnak emlékezetessé. Valószínűleg emiatt vált helyjelölővéa bogáncs, a csalán, a gyökér stb.(8) Nem volt túlságosan gyakori, hogy új, addig ismeretlen növényjelenjék meg, emiatt bizonyára mindenki tudomást szerzett róla, ésszámon tartotta a helyet is, ahová elültették (pl. az akácot vagy az újvilágiszántóföldi növényeket).B. A növények hasznosítási formái közül kétségtelenül legfontosabba táplálkozás. Ebben a tekintetben a földrajzinév-adásban jelentősebbnyomot hagyott a gyűjtögetés, mint a növénytermesztés. Ezenkívüla hasznosításnak több, részben feledésbe merült módját őrizték meg ahelynevek.(1) A gyűjtögetésnek fontos feltétele annak a helynek a megjelölése,ahová évenként vissza lehetett járni szüretelni. Jelölésre legalkalmasabbéppen az ott termő növénynek a neve: áfonya, alma(fa), berkenye,cseresznye(fa), eper, komló, kökény, galagonya, körte, málna,mogyoró, nyír(fa), rekenyő, somfa, sulyom, szeder, torma, vadkörte.(2) A megművelt határrészeket szintén gyakran nevezték el az otttermesztett növényről, gyümölcsről. A fordulós rendszer bevezetése előtttöbb növénynek megvolt a maga, valószínűleg csak művelési kényszerbőlváltozó termesztési helye. Ez a viszonylagos stabilitás elősegítetteaz ilyen típusú névadást. Egyes növények (pl. a gyümölcsök vagy a rostnövények)a fordulós rendszerben is megtartották termesztési helyüket,a gabonafélék azonban és a kapásnövények évenként más-más fordulóbakerültek, emiatt nem lett volna „logikus“ róluk nevezni el a dűlőket.Ez magyarázza, hogy különösen az újvilági növényeknek csak igen gyérnyomaik vannak a földrajzi nevekben. A termesztés az elsődleges indítékapl. a következő növénynevek helynévvé válásának: bab, bojóka,borsó, búza, fuszulyka, káposzta, köles, lencse, mák, murok, répa, rozs,törökbúza, szőlő stb.(3) Lényeges egyes növények takarmányként való felhasználása (azértéktelen növényt esetleg csak alomként), valamint a legeltetés: fű,here, kaszáló, rét, sarjú; gyep, legelő; levél, lomb stb.(4) A legtöbb fafajt fel lehet használni fűtésre, ritkább volt a jószerszámfa és az építőanyagként hasznosítható fa. Emiatt mindenki ismertea nagyobb erdőket, de a ritkább, értékesebb fákat külön-különis számon tartották. Mindez a névadást is meghatározta pl. a következőesetekben: bükk(fa), fenyő, kőris(fa), tölgy(fa) stb.(5) A paraszti életben nagy szerepük volt a textilnövényeknek. Eztükröződik a kender nevéből alakult helynevekben (a len termesztésénekcsak egy-két pontról vannak emlékei, a földrajzi nevekben semszámottevő).(6) Helynevek őrizték meg a szénégetés emlékét is: szénégető, szénhely.(7) Az ehető növényeken kívül a gyűjtögetés a gyógynövényekreés a festőnövényekre is kiterjedt, és olyan növényekre, amelyekkel szokásszerűena házat vagy a kaput díszítették. Pl. bodza, hársfa; éger;nyir(fa) stb.(8) A határ némely részeit amiatt tartották számon, mert az otttermő növényeket nem lehetett felhasználni, vagy csak igen csekélyértékük volt. Pl. omboly, parlag, sás(fű), sáté, semlyék.39

A növénynevekből alakult földrajzi nevek változása részben magánaka növényzetnek a változásával van kapcsolatban, részben az alapulszolgáló köznév sorsával; általánosabb mégis, hogy a tulajdonnév mindkettőtőlelszakad, önállósul. Erre utal több olyan köznév, amelyet csaka földrajzi nevek őriztek meg, a helyi nyelvjárás szókincsében nincsennyoma. Emiatt egykori jelentése sem állapítható meg pontosan. Pl.aszalós, bongor, cseplesz, garda, gyakor, háporty, kerek, lok, malató,omboly, semlyék, szár (bizonyára a kopár szinonimája), törzsök. A földrajzinevek olyan növényneveket is megőriztek, amelyek sem a mainépi növényismeret alapján, sem az írott forrásokból nem azonosíthatókmegnyugtatóan: így az imolát, a muzsdalyt, a pákát.A név eltűnése néhány esetben a növény eltűnésével vagy visszaszorulásávaláll kapcsolatban. Így tűnt el a bab, a mandula, a sulyom,az unom, a hanga (visszaszorult, ahol ismerik, kölcsönszó jelöli). Névcsereolyan esetben is végbemehetett, amikor a növény gyakorisága nemcsökkent számottevően. Pl. hársfa a száldob helyett, a gálnát fölváltó,szinte falvanként különböző földrajzi heteronimák.A terminusok egy része köznévként elavult, de nem tűnt el teljesen,mintegy passzív elemévé vált a helyi nyelvjárás szókincsének. Pl.berek, csere, haraszt, liget, lonka.A fenti változások miatt a nevek használói nagyon sok esetbennem tudják értelmezni a megőrződött növényneveket, sőt azt sem tudják,hogy valamikor növényt jelölt. Nem egy olyan név van, amelyeta névtannak sem sikerült megfejtenie, értelmeznie.A megfelelő köznevek eltűnésével magyarázható az is, hogy a földrajzineveknek több alakváltozatuk jött létre. Pl. Gorda ~ Garda ~Gurda; Gálna ~ Gána ~ Gánya; Unomáj ~ Ulomáj stb. Az összetettföldrajzi nevekben a hangtani okok mellett ez vezetett az összetételekelhomályosulásához, a morfémahatárok elmosódásához. Pl. Gurdaly, Fenyerdő,Hangódal, Nyárszó, Bikal, Sarusaj, Unomáj. Ennek egy sajátosesete a szóhatártévesztés: Zimola, Zomboly, Zordományos.A köznévi jelentésüket elvesztett, hangtanilag is változékony földrajzinevek néhány esetben a népetimológia révén kapcsolódtak más köznevekhez,amelyekhez eredetileg semmi közük nem volt. Ilyen változáspl. Kálna > Kánya; Gálna > Gánya > Gúnya; Sulyom > Sólyom; Száldobos> Zálogos. Ez az értelmesítési szándék szüli a népetimológiás hiedelmeketis. Mint pl. a Malató esetében, amelyből ’mulató hely’ lesz,vagy Ordományos, amelyhez a körösfőiek képzelete ’Ordom városát’ kapcsolta(részletesebben l. Péntek―Szabó 1980).Az egyes növényeknek, növényzeti típusoknak korántsem azonos aszerepe a földrajzinév-adásban, mint ahogy az ember mindennapi életébenis más-más súllyal szerepelnek. Hogy ebben a tekintetben valamennyiretájékozódni tudjunk, összeállítottunk egy gyakorisági jegyzéket,amely azt mutatja, hogy az egyes botanikai terminusok hány földrajzinévben mutathatók ki. Hangsúlyoznunk kell, hogy ez a táblázatcsak hozzávetőleges tájékozódásra alkalmas, mivel a történeti és a jelenkoriadatokat egyaránt figyelembe veszi, tehát tulajdonképpen diakrónfolyamatokat merevít statikus formába.40

8. táblázatAz egyes növénynevekkel kapcsolatos földrajzi nevek gyakoriságaSorrendi hely Növényekre, növénytakaróra vonatkozó nevek Gyakoriság12345678910111213141516171819202122232425262728293031323334353637383940414243444546474849szőlőnádnyár(fa)bükkcsereéger(fa)berekmogyoró(bokor)irtnyír(fa)rétkender, széna(fű)alma(fa)erdőszilva(fa)fűz(fa)ligetbodzasás(fű), szil(fa)rakottyagálnabokor, körte(fa)borsó, cseresznye (fa), eperjegenye(fa)meggyszénégetőcsipke, tölgy(fa)tövishanga, kökénygardakaszáló, sulyomköles, omboly, vágottfenyő, kopaszkőris(fa)csengőfa, loklonka, rózsakomló, venyigecserfa, gyapja, gyűrű, lencse, parlag, sűrű, szár.csicseri(borsó), gyakor, szénhely, törzsök, unombúza, gaz, gyertyán, levél, mohos, pityóka, prelukacsutkó, rnuzsdaly, pojána, semlyék, tisztás, zabaszalós, berkenye, cserfa, csonka, dió(fa), égetés, gyökér, kopár,malató, som(fa), tormabogáncs, kerek, legelő, len, sarjú, száldob, szedermakk, pázsit, szászóáfonya, akác, bab, bojóka, bongor, gyep, hagyma, haraszt, répa,rozs, sáté, szálasbaltacim, fuszulyka, krumpli, hársfa, here, mák, murok, oltovány,tönköly, veres szilva, virág, zsugrászárpa, bongor, borostyán, cserge, fű, gyopár, gyümölcs, hályog,háporty, kakasmandikó, káposzta, lapu, lomb, málna, páka,paszuly, rekenyő, ültetés, vadkörtebojt, butykó, csalán, csemete, cseplesz, eperfa, galagonya, imola,jávor, káka, kecskerágó, kökényszilva, magyaró, mandula,pijó, pipacs, puszulyka, törökbúza, tuskó31134717116616215415214212311711311210282777473726662595247444334332924232221201917151413111098765432141

Növényzeti csoportok szerint legfontosabb névadók a lombhullatóerdők voltak, aztán a növénytársulások, a bokrok és erdei maradványok.Legkisebb szerepük a havasi növényzethez tartozó fenyveseknek, tőzeglápoknak,csarabosoknak volt. Névtípusok tekintetében a növénynévieredetű földrajzi neveknek hozzávetőleg egynegyede tartozik az ún. műveltséginevekhez, a többi természeti név.A MAI NÖVÉNYTAKARÓKalotaszeg növénytakaróját természeti tényezők és az emberimunka formálták olyanná, amilyennek ma ismerjük. Így alakultak kiazok a növényegyüttesek, amelyek a táj képét változatossá teszik, ésközvetve vagy közvetlenül biztosítják a települések életéhez szükségestáp- és nyersanyagok jelentős részét.A növényzet (vegetáció) a jellegzetes növényegyüttesek összessége.Ebben a növénytakaróban többé vagy kevésbé elkülöníthető növénytársulásokkülönböztethetők meg. Egy adott területen felismerhető, a valóságbantanulmányozható növényegyüttes: fitocönózis (konkrét társulás).Mivel a hasonló környezeti feltételek között a fitocönózisok összetétele(szerkezete, felépítése) hasonló, lehetőség van elméleti általánosításra:a szerkezetileg azonos vagy igen hasonló fitocönózisokat asszociációként(„absztrakt“ társulás) nevezi meg és írja le a közép-európai geobotanika.Az egy asszociációba sorolható fitocönózisok ugyanazoknak anövényfajoknak az egybehangolódott, kölcsönösen alkalmazkodott populációibólállnak. A geobotanikai asszociációnevek (cönotaxonok) olyanhivatkozási rendszert jelentenek, amelyben a név tartalmának ismeretébenmagával a névvel, tehát egy-két szóval jellemezhető az adott területetborító növényegyüttes. A leírásokban ezek az asszociációnevekmajdnem úgy jellemzik a növénytakaró egy-egy darabját, mint a fajnevekaz egyedi növényt. Ebben van a társulásnevek maradandó értéke éshaszna. Megjegyzendő, hogy az ökológia, mely részben a leíró fitocönológiaiés zoocönológiai (növény- és állattársulástani) kutatások tagadásakéntjelentkezett, érezhetően veszített azzal, hogy nem tudta fogalomrendszerébebeépíteni a cönológiai eredményeket.A vegetációnak (a növényzetnek vagy szűkebb értelemben vett növénytakarónak)és a flórának, tehát a növényzetet alkotó fajegyüttesnekaz egyidejű jellemzése annál nehezebb, mennél változatosabbak a környezetifeltételek, és mennél nagyobb kiterjedésű a vizsgált terület.Egyetlen asszociációt magába foglaló kis területen a flóralista egybenaz asszociációt alkotó fajok listája. Nagy és változatos területen ezzelszemben a flóralista is nagyon gazdag, és számos asszociáció egymástkölcsönösen kizáró növényeit egyesíti.A növénytani szakirodalomban ― a tudományos megismerés logikájánakmegfelelően ― szokás szerint előbb a növénytakarót alkotó fajokmennél teljesebb leltárát és ezeknek a fajoknak az ökológiai, biológiai,növényföldrajzi stb. jellemzőit közlik, és csak ezután következik a tár-42

sulások leírása és jellemzése. Mi több okból is eltérünk ettől a gyakorlattól:(1) A népi növényismeretben elsődleges a növénytakaró nagy egységeinekaz elkülönítése.(2) Feldolgozásunk szerkezete is indokolta, hogy a következőkbena vegetáció felől a flóra felé haladva adjuk közre adatainkat.(3) A szintetikus megközelítés felfogható az etnobotanikai látásmódmagas szintű kiteljesítéseként is. Utalunk itt Beguinnek és munkatársainak(1979) arra a törekvésére, hogy a növényzeti tájképet társulásösszletekjellegzetes együttesének ― szigmasszociációk sorozatának ― fogjákfel. Ez a megközelítési mód alkalmasnak ígérkezik arra, hogy azeddiginél jobban lehessen jellemezni azt a természetes keretet, amelyetegy adott humán népesség alakított ki maga körül, és amely ennek anépességnek az ökológiai környezetét alkotja. E felfogás szerint a teljesvagy részleges kifejlődésben megfigyelhető növénytársulások felsorolása― a társulásfelvétel ― teszi csak teljessé a tájleírást.Jelenleg az erdők és a rétek egyaránt erős emberi hatás alatt állnak(fakitermelés és kaszálás, legeltetés), de a határfelületeken: a patakokmentén, vizes, iszapos területeken természetes társulások vagy társulástöredékekis fennmaradtak vagy kialakulhatnak. Ezeknek a sorsa gyakranfordul válságosra: a jégkorszak növényegyüttesét a tőzeglápokvilága őrizte meg, viszont a tőzegkitermelés megindulásával ma éppenezek az ősi társulások pusztulnak a leggyorsabban.Az emberi hatásnak elsősorban kitett gyomtársulások többsége nemtekinthető önálló asszociációnak, legalábbis abban az értelemben nem,ahogyan a fogalmat az 1935-ös amszterdami botanikai kongresszus meghatározta.Mivel azonban ezeknek az egyezményes társulásneveknekgyakorlati jelentőségük van, a leírásokban ezeket is használtuk. Az aszszociációklatin nevei után a társulást leíró szerző nevének rövidítése,valamint a leírás éve áll.AZ ERDŐKMielőtt az ember mint tájképalakító tényező a területen megjelentvolna, a vidék uralkodó természetes növénytársulásai az erdők voltak(16. ábra). Dél felől, Magas-Kalotaszeg vidékén a lucfenyvesek és bükkösökuralták a területet, a lucfenyves foltjai mélyen lenyúltak a völgyekbeegészen Bedecs, Pányik, Kapus, sőt Sárd határáig. Északról ésészak-nyugatról a Szilágyság felől viszont a kevert cseres-tölgyes-kocsánytalantölgyes erdők nyomultak fel egészen Magyarbikal―Sztána―Inaktelke―Jegenye―Türe―Szentpál vonaláig. A lucfenyvesek és tölgyesekközött kevert és tiszta bükkerdők, valamint az ismételt irtásokhatására fokozatosan terjedő gyertyános bükkösök és gyertyános tölgyesekhúzódtak. Fás növényzet kísérte a vízfolyásokat is: füzesek, égeresek,nyárasok és feltehetőleg szil-kőris ligetek. Ez utóbbiakra ma (márcsak a folyóvizek neve (Szil-ágy), valamint a falusi házak udvaraiban,fövényeiben nagyon gyakori magas kőris (Fraxinus excelsior) példányokemlékeztetnek. Ebbe a csoportba tartozó társulásokat a felső szakaszonmár nem találtunk.43

16. ábra. A terület jellemzése társulásösszletek alapján, Beguin et al. 1979módszere szerint: 1. települések; 2. erdők; 3. fenyves-szőrfüves-szikárkás társulásösszlet;4. bükkös-cérnatippanos-vöröscsenkeszes társulásösszlet; 5. kocsánytalan tölgyes-tollasszálkaperjés-ördögbocskoros társulásösszlet; 6. csertölgyes-fátyolvirágoskőperjéstársulásösszlet; 7. társulásösszlet-típusok képzeletbeli határvonalai; 8. megyehatár;9. utak; 10. állandó és időszakos vízfolyások. ― A rövidítésjegyzékbennem szereplő betűjelek a következő településeket jelzik: Ar = Erdőfalva ― Ardeova,Bl = Bălceşti; Dn = Dank ― Dîncu; Fk = Forgácskúttelep ― Ticu colonie; Egy= Egeres gyártelep ― Aghireş Fabrici; Go = Nádasgorbó ― Gîrbău; Gl = Gálfalva― Gălăşeşti; N = Magyarnádas ― Nădăşel; Rd = Andrásháza ― Rădaia; Sp = Magyarszentpál― Sînpaul; Sm = Szomordok ― Sumurduc.A négy itt elkülönített társulásösszlet a növénytakaróban a követkö fontosabbtársulásokkal jellemezhető:1. 2. 3. 4.1. Piceo-Nardo-Scleranthica (fenyő-szőrfű-szikárka típus)Hieracio-Piceetum 1 + . .Chrysanthemo-Piceeto-Fagetum + . . .Sphagno-Piceetum + . . .Nardo-Callunetum 1 + . .Festuco-Nardetum 2 + . .Caricetum vesicariae + + . .Carici-Sphagnetum s.l. 1 + (+) (+)Eriophoro-Sphagnetum + . . .Sclerantho-Trifolietum 2 + + +Euphorbio-Melandrietum + + . .Echio-Rumicetum 1 + . .Spergulo-Aperetum 1 + . .2. Fago-Agrostio-Festucetica (bükk-cérnatippan-vöröscsenkesz típus)Pulmonario-Abieti-Fagetum + + . .Hieracio-Luzulo-Fagetum + 1 + .Symphyto-Fagetum . + . .Phyllitidi-Fagetum + + . .Ep i pact i -Fagetum . + + .Festuco-Cynosuretum + + . .Festuceto-Agrostietum 1 2 + .Dantonio-Festucetum . 1 + .Trisetetum flavescentis + 1 + .Polygalo-Brachypodietum . + + .44

3. Querco(petraeae)-Brachypodio-Caucalica (kocsánytalan) tölgy-szálkaperje-ördögbocskor típus)Querco petraeae-Carpinetum . 1 2 +Carpino-Fagetum + 1 1 +Quercetum robori-petraeae . + +―1 +Viburno-Cornetum . . + .Amygdaletum nanae . . + +Inulo-Peucedanetum . . + +Cariceto-Brachypodietum s.l. . + 2 1Agrostieto-Festucetum . + 2 14. Querco (cerris)-Gypsophilo-Slecrochloica (csertölgy-fátyolvirág-kőperje típus)Quercetum petraeae-cerris . . + 2Botriochloetum ischaemi . + 1 2Stipetum capillatae . . + +Amygdaletum nanae . . + +Stipetum pulcherrimae . . + +Gypsophilo-Brachypodietum . . + 1Artemisietum ponticae-serriceae . . + 1Amaranthetum crispi . . . +Biforo-Vicietumetc.. + 1 2A lucfenyvesek és a bükkösök kiirtása után vékonytippan-vöröscsenkeszgyepek és ezek leromlási állapotai alakultak ki. A melegkedvelőtölgyerdők helyén többnyire barázdált csenkesz által uralt szárazgyepek, fenyéresek, szálkaperjés-törpesásos állományok borítják ma atalajt.A völgyekből eltűnt ligeterdők helyét mezofil rétek foglalták el, hacsakaz irtást nem követte a terület szántásos művelése.Övezetalkotó erdőkFenyvesekÖsszefüggő lucosok ma csak a terület délnyugati részén, a Lonkaésa Kalota-patak mentén, továbbá Bălceşti felé vannak. Az ErdélyiSzigethegység 1000―1200 m feletti területeinek legfontosabb erdőalkotófája a lucfenyő (Picea abies). A lucfenyvesek alsó határa a területen néhányszáz esztendővel ezelőtt alacsonyabban lehetett, mint az ma megfigyelhető.Elterjedésének alsó határán az értékes épület- és tűzifát erőteljesebbenirtották, a kiirtott állományok nem újultak fel, a lucfenyvesekmegritkultak, majd eltűntek. Az egykori lucosok maradványai láthatókpéldául Jákótelkéről a Csinke-tetőről Nyárszó és Valkó között,és ezeknek az erdőknek az emlékét őrzik a Fenyőerdő ― Ro. feńerdeu― típusú földrajzi nevek például Sárd határában vagy a Fenyőbírc,Fenyőság, Fenyősárok, Fenyves, Fenyő-pataka, Falkafenyő nevek (KHn.).Ezek a fenyvesek vagy nyomtalanul eltűntek, vagy éppen napjainkbanvannak végleg eltűnőben. Bedecs határában, a Pányiki-szoros felső szakaszána korábban magánkézben lévő erdőben a lucfenyőket mint értékesépületfát szálanként tartották számon és védelmezték tulajdono-45

saik. A védelemnek ez a formája a második világháború után megszűnt,és ezek a peremhelyzetű lucos állományok, jórészt a törvénytelen vágásokmiatt, rohamosan fogytak.Külön figyelmet érdemel, hogy a lucfenyvesek a Kalota völgyébenés a Pányiki-szorosban a Lonka-patak mentén nemcsak a bükk, de atölgyerdők alá is beereszkednek. Erre az érdekes növényzeti övezetcserére(inverzióra) már Emil Pop (1937) is felhívta a figyelmet (vö.Csűrös 1981): ,,...ha Kalota felé /menet elhagyjuk az országutat, éskeletre felmegyünk a hegygerincekre, csodálkozással látjuk, hogy ott alucfenyőerdők felett tölgyeseket találunk 900―920 m tengerszint felettimagasságban“. Az sem érdektelen, hogy itt a lucosok gyakran a bükkösövezet közbeékelődése nélkül érintkeznek a tölgyessel, hasonlóképpenahhoz, ahogyan az a posztglaciális, boreális korban általános lehetett(Csűrös et al. 1969). Nyárszó határában húsz évvel ezelőtt még álltakazok a hagyásfák, melyek ennek a vegetációtörténeti ténynek voltakaz emlékei. Ennek a fenyveserdőnek egy másik maradványa az országútrólis látszik, Kelecel felől: a damosi fenyves, illetőleg a Valkói-hegyena veresdombi fenyvesmaradvány, mely felett a platón kiterjedt, többnyirezabbal bevetett szántóföldek vannak. Maga az „erdő“ ma már fátlan,legeltetett terület.Az erdélyi hölgymálos-lucfenyves társulás (Hieracio transsilvanico-Piceetum) és ennek nádtippanos variánsa (subass. calamagrostetosumarundinaceae) a Kalota völgyében a meredekebb nyugati és északi kitettségűoldalakat borítja összefüggő állományban. A Pányiki-szorosbanés környékén lévő állományok az erdélyi lucosok madársóskás és feketeáfonyás variánsaihoz sorolhatók. A Bánffyhunyadi-medence nyugati peremén,Kalotaszentkirály és Mogyorókereke határában lévő lucosokbana perjeszittyós (Luzula luzuloides), édesgyökerű páfrányos (Polypodiumvulgare) és csigakeles (Aposeris foetida), valamint csupasz (nudum) fáciesekis megfigyelhetők (Csűrös et al. 1969). A terület határán, a kelecelitőzeglápokban a lucosok tőzegmohás változatának (Sphagno-Piceetum)fragmentumai azonosíthatók.Az utóbbi évek erdőtelepítései során az erdészek egyik feladatavolt az értékes tűlevelűek termőterületének kiterjesztése és ennek megfelelőena luc termőhelyein más tűlevelűekkel ― többnyire duglaszfenyővel― kevert ültetései jelentek meg pl. Sárd és Somtelke közöttaz oldalvölgyekben (itt Pinus sylvestris is), vagy Kiskapus határábana Sátor-hegy északi lejtőjének lábánál, közvetlenül az országút felettduglaszfenyővel és veresfenyővel keverten.A fenyveserdők társulástani besorolásaCl. Vaccinio-Piceetea Br.―Bl. 1939Ord. Vaccinio-Piceetalia Br.―Bl. 1939Al. Vaccinio-Piceion Br.―Bl. 19391. Hieracio (transsilvanico)-Piceetum (Zlatnik 1935) Pawl. et Br.―Bl. 1939 em.Borhidi 1957, syn. Piceetum montanum auct.A társulás alegységei a területen: subass. calamagrostetosum arundinaceae,oxalidetosum, myrtilletosum; faciesalkotók: Luzula luzuloides. Polypodiumvulgare, Aposeris foetida.46

2. Sphagno-Piceeturn (többnyire töredékes, kitermelés miatt pusztuló állományok).3. Culto-Piceetum (többnyire duglaszfenyővel és vörösfenyővel vegyesen).BükkösökKalotaszeg délnyugati részének zonális erdőtársulásait a nem túl távolimúltban a bükkerdők alkották (ezt a földrajzi nevek is igazolják:vö. 35. 1.). A lucfenyvesek mellett ezek az erdők károsodtak leginkábba népi erdőkiélés következtében.A kárpáti bükkerdők társuláscsoportjának szép, de az általunk kutatottterületen ugyancsak károsodott, irtott asszociációja a szívlevelű nadálytövesbükkös (Symphyto cordato-Fagetum). Újabban ebbe a társulásbasorolják azokat az erdélyi bükkösöket is, amelyeket a régebbi szakirodalombanikrás fogasírral társult bükkösként (Dentario glandulosae-Fagetum) írtak le (Boşcaiu et al. 1982, in: Preda―Boşcaiu 1982). Ezena néven jelezték a társulást a Kő-hegyről (Horaiţa) és a Bogdanáról Csűrösés munkatársai 1969-ben. A Symphyto cordato-Fagetumokban a koronaszintbena bükk mellett a hegyi és platánlevelű juhar, a gyertyán(Carpinus betulus), a berkenye (Sorbus aucuparia) és vadcseresznye (Cerasusavium) gyakoribb, az aljnövényzetben az ikrás fogasír (Dentariaglandulosa), a moldvai sisakvirág (Aconitum moldavicum), a szívlevelűnadálytő (Symphytum cordatum), hegyi zergevirág (Lilium martagon)és más kísérőfajok jellegzetesek. Ennek a társulásnak a maradványaivaltalálkozhatunk kelet felé a zárt patakvölgyek, szakadékos vízmosásokaljában, pl. Körösfő határában a Borzikában (társulásfragmentumok).Hegyvidéki tüdőfüves―jegenyefenyős bükkösök (Pulmonario-rubro-Abieti-Fagetum)csak a terület nyugati peremvidékén, Kalotaszentkirályés Mogyorókereke határában, a Tomoldok-hegy északi lejtőin alakultakki, illetőleg maradtak fenn a mai napig (Csűrös et al. 1969). Etársulás fragmentumai ugyancsak megfigyelhetők a Pányiki-szorosbanés tovább Gesztrágy felett (17. ábra) viszonylag igen alacsony, 4―500 mközötti tengerszint feletti magasságban. A koronaszintben a Bogdana lejtőina jegenyefenyő (Abies alba), a Pányiki-szorosban a bükk (Fagus sylvatica)az uralkodó, mellettük a hegyi és platánlevelű juhar (Acer platanoidesés A. pseudoplatanus), a rezgő nyár (Populus tremula), a berkenye(Sorbus torminalis) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea)gyakori. Cserjeszintben a galagonya (Crataegus monogyna), a lonc (Loniceraxylosteum), a vadrózsa (Rosa arvalis) és a vadegres (Ribes grossularia),a gyepszintben a humuszgazdag mull-flóra jellemző fajai agyakoriak. A gyepfajok között jellegzetes az erdélyi lucosok kísérőnövénye,az erdélyi hölgymál (Hieracium transsilvanicum), a piros tüdőfű17. ábra. Jegenyefenyves vegyeserdő szerkezeteKalotaszentkirály határában (Tomoldok) déli(I). és északi (II). kitettségben; egyéb magyarázata 18. ábrán. (Csűrös et al. 1969).47

(Pulmonaria rubra), a békabogyó (Actaea spicata), a madárfészek (Neotianidus-avis) és még sok más faj. Megjegyzendő, hogy a Pányiki-szorosbanfennmaradt természetes jegenyefenyő-populációk a legalacsonyabbanélők közé tartoznak Erdély területén.Töredékesen van csak jelen a szarvasnyelves bükkös szurdokerdő(Phyllitidi-Fagetum) a Részeg-tető alatt, Sztána felé, valamint a melegés mészkedvelő nőszőfüves bükkös (Epipacteto-Fagetum), ugyancsakSztána felé Körösfő és Nádas között az Ordományos nevű helyen.A tiszta bükkösöknél gyakoribbak a kevert, gyertyános-bükkösök(Carpino-Fagetum). Ezeknek a kevert állományoknak erdélyi társulástaniönállóságát 1941-ben éppen az Erdélyi Szigethegység egyik közelihegytömbjéből (Codru Muma) mutatta ki Ana Pauca, és az általa leírt növényegyüttest(Carpino-Fagetum) jóformán minden kutató elismerte. SoóRezső 1964-ben a Szigethegység társulásait a biharicum megkülönböztetőjelzővel látta el, jelezve, hogy ezek az állományok némileg különbözneka Keleti- és Déli-Kárpátokban kialakult gyertyános bükkösöktől.Boşcaiu és munkatársainak (1982) feldolgozása ezt a megkülönböztetéstmellőzi. A társulás egyébként jellegzetesen erdélyi, illetőleg kárpátibükkös társulás a Vida által leírt Symphyto-Fagion társuláscsoportból(vö. Boşcaiu et al. 1982).A társulás vizsgálata során Kalotaszeg történeti földrajzinév-anyagábólvegetációtörténeti értékű jelenségre figyeltünk fel. A zonálisnaktekintett erdőalkotó fafajok nevének gyakoriságát elemezve a bükk (Fagussylvatica) 171, a csere ’kocsánytalan tölgy’ (Quercus petraea) 166, atölgy (Q. robur) 33, a cser (Q. cerris) 11, a fenyő (Picea abies) 20, agyertyán (Carpinus betulus) viszont csak 9 földrajzi névben bukkantfel. A földrajzinév-adás és fajazonosítás során elkerülhetetlenül adódózavaró tényezők ellenére is feltűnő a gyertyán jelentéktelensége a történetiföldrajzinév-anyagban. Ennek oka valószínűleg a faj későbbi elterjedése.A gyertyán jelenkori előretörése feltehetően kapcsolatban van a népierdőkiélés történeti formáival és a gyertyán szaporodásbiológiájával: atarvágások, égetett, „aszalt“ erdők helyén a gyertyán volt a legkönnyebbenfelújuló, leggyorsabban terjedő faj (sarjadzás, repülő, nagy magvútermések, alkalmazkodóképesség). Ennek következménye a kevert gyertyánosbükkösök és tölgyesek, a Carpino-Fagetumok és Carpino-Quercetumokelőretörése volt.A gyertyános bükkösök szerkezetében a két uralkodó faj mellett akoronaszintben gyakori kísérőfaj a rezgő nyár, kocsánytalan tölgy, hegyijuhar, hárs és néhol a nyír. A koronaszint viszonylag zárt, ennek megfelelőenalakult a cserje- és gyepszint is. A cserjeszintben gyakori averesgyűrű som, fagyal, galagonya, hólyagfa, kecskerágó, mogyoró, afelső durvamész padokon kialakult állományokban helyenként (pl. aRészeg-tető környékén) tömeges a mezei juhar. A gyepszint kora tavasz-48

szal a leggazdagabb, ilyenkor tömegesen virít a szellőrózsa, a kakasmandikó,a májvirág, csillagvirág, tüdőfű, tavaszi lednek és a keltike.A bükkösöktől a kevert gyertyános-bükkösökön át a gyepek felévezető szukcessziós sorozat különböző állomásait több helyen is jól meglehet figyelni. Így például Körösfő határában, a Borzika nevű helyenaz ősbükkös maradványaként a hetvenes években még álló hagyásfákhelyén ma gyertyános cseperedik fel. Az inaktelki völgyben már a hagyásfákis eltűntek, és egy-két bükkcserje mellett már csak jellegzeteskísérő növények (Spanicula europaea, Astrantia major) jelzik a bükköshelyét. A társulást jórészt legelő és szántóföld, kisebb részben a bükkösmaradványnövényeket őrző kecskerágós-bodzás (Euonymo-Sambucetum)váltotta fel.A Sárvásártól Kisbácsig húzódó gerinc mentén még számos erdőfoltőrzi a bükkösöket vagy bükkösmaradványokat. Igen szépek például aRészeg-tető felé vezető gerinc hagyásfái, vagy a tető alatt az északioldalon a meszes szurdokerdőkre jellemző társulástöredékek, melyekbenaz uralkodó bükk és gyertyán mellett jellemző a mezei és a hegyi juhar,a fákra magasan felkúszó iszalag (Clematis vitalba) és repkény (Hederahelix), a cserjeszintben bőven növekedő mogyoró, a párás sziklazugokbanaz ikrás fogasír (Dentaria glandulosa) gazdag állományai, a gímharaszt(Phyllitis scolopendrium), az erdei holdviola (Lunaria rediviva), az enyveszsálya (Salvia glutinosa), az évelő szélfű (Mercurialis perennis), kövi bodorka(Asplenium ruta-muraria), törékeny hólyagharaszt (Cystopterisfragilis), a békabogyó (Actea spicata), hogy csak néhány ritkább, jellegzetesebbfajt említsünk. Ezek mellett nyilván ott vannak a társulás jellegzetesés közönséges kísérőfajai is. A Részeg-tető déli oldalán, az Ordományosbana bükkös a melegkedvelő meszes bükkösök, a Cephalathero-Fagetum jellegzetességeit mutatja: megjelennek benne a szép orchideafélék,a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium = C. alba) és akisasszonypapucs (Cypripedium calceolus) is. Tovább a gerincen Jegenyeés Nádas felé szagos mügés (Asperula odorata) bükkös szálerdő, az inaktelkivölgyben és a Ceketetőn vagy Gyerővásárhely és Gesztrágy között,Mákó felé gombernyős és iszalagos (Spanicula, Clematis) gyertyánosbükkös, a Hója erdőben ugyanott bőséges cseregalagonyás (Crataegusoxyacantha) állományokkal. A daróci sűrű friss irtásai mellett a hetvenesévek derekán még állt a 20―25 m magas és 20―60 cm mellátmérőjű,kb. 60 százalékban bükkből, 30 százalékban kocsánytalan tölgyből, 10százalékban gyertyánból álló szálerdő. Ehhez az erdővonulathoz tartozika Nádasdaróc és Mákó között elterülő Lüget csigakeles, árnyékvirágos,kakasmandikós gyertyános bükköse, melyben a két fafaj foltonként felváltvauralkodó.Ott, ahol a gyakori vágásfordulók vagy talán jórészt a legeltetéshatására, illetőleg sajátos ökológiai viszonyok között (mint például aGyerőffy-szöktető előtt, Mákó felé a szárazabb, melegebb és széljárta49

gerincen) inkább a gyertyán repülő termései terjednek, a Carpinus betulusválik uralkodóvá. Gyakori az ugyancsak repülő termésekkel terjedőmezei juhar (Acer campestre), a legeltetés hagyásfája, a vadalma, vadkörte,valamint az iszalag, a cserjeszintben pedig a galagonya, vadrózsa,veresgyűrű som, fagyal stb. Ilyen jellegzetes antropo-zoogén hatásokhozvaló szerkezeti alkalmazkodást mutató gyertyánosok találhatók Sztánafelett, Inaktelke határában vagy Mihályfalvától keletre is.A bükkösök társulástani besorolásaCl. Carpino-Fagetea Jakucs 1960Ord. Fagetalia sylvaticae Pawl. 1928Al. Symphyto-Fagion Vida 1959 syn. Fagion dacicum Soó 1964, Fagion carpaticum Morariu1952 p.p.Subal. Symphyto-Fagenion Boşcaiu et al. 19821. Symphyto cordato-Fagetum Vida 1959 syn. Dentario glandulosae-Fagetum Morariuet al. 1968, Dentario-Fagetum Csűrös et al. 1969 non Hartman2. Pulmonario rubro-Abieti-Fagetum (Knapp 1942) Soó 1964, Csűrös et al. 1969 syn.Abieto-Fagetum Csűrös 1981Subal. Moehringio muscosae-Acerenion Boşcaiu et al. 19823. Phyllitido-Fagetum Vida (1959) 1963 syn. Acero-Fraxinetum A. Pauca 1941Subal. Epipactido-Fagenion Boşcaiu et al. 19824. Epipacteto-Fagetum (Resm. 1972) Boşcaiu et al. 1982 syn. Cephalanthero-Fagetumauct., Csűrös 1981Subal. Lathyro hallersteinii-Carpeneion Boşcaiu et al 82 syn. Carpinion dacicum Soó 19625. Carpino-Fagetum Pauca 1941 syn. Melampyro (bihariensi)-Fagetum auct., Fagetumtranssilvanicum auct., Stellario holosteae-Carpinetum Oberd. 1957 sec. auct. dif.,an vero?Subal. Deschampsio (fexuosae)-Fagenion (Soó 1962) em. hoc loco6. Hieracio transsilvanico-Luzulo-Fagetum Vida 1963 syn. Fagetum myrtilletosum Soó1927, Fagetum dacicum luzuletosum Beldie 1957, Deschampsio-Fagetum Soó 1962non Br.-Bl. 1953 sec. Passarge 1956, Luzulo-Fagetum auct. non Oberd. 1957 etc.7. Chrysanthemo rotundifoliae-Piceeto-Fagetum Csűrös 1981, syn. Piceeto-Fagetum auct.TölgyesekA tölgyerdők területünk legelterjedtebb erdőtársulásai. E tölgyesfoltok társulástani besorolása azonban lényegi és formai okok miattnem könnyű feladat. Lényegi kérdés a tölgyek biológiai (alaktani, ökológiai-genetikai)változatossága, ezzel a változatossággal különbözőképpeninterferáló fás és lágyszárú kísérőfajok összlete, a termőhelyi viszonyokés a hagyományos népi erdőkiélési módok által meghatározott cönológiaiösszkép. Formai kérdés ennek a bonyolult változatosságnak a különbözőkutatók által való értelmezése és az elnevezések szintjén való tükrözése.Lényegi kérdés tehát, hogy ― ellentétben a Picea, Abies, Fagusés Carpinus nemzetségekkel ― a Quercus nemzetségből a területen nemcsakegy, hanem legalább három (de szorosabban vett fajfogalom eseténöt) faj is erdőalkotó: a kocsánytalan tölgy (Q. petraea), a csertölgy (Q.cerris) és a kocsányos tölgy (Q. robur). A florisztikai feldolgozások akocsánytalan tölgyet legfeljebb gyűjtőfajként értékelik, és ezen belültovábbi három fajt (Q. dalechampii Ten., Q. petraea (Matt.) Lieb és Q.polycarpa Schur) különböztetnek meg (Beldie 1952, in Flora R.P.R.; Soó50

1970; Ehrendorfer 1973; Polunin 1981 stb.). Az elismert fajok közül azelső kettő területünkön is gyakori (vö. Nyárády 1941―44). Az erdélyikocsánytalan tölgyet (Q. polycarpa Schur) Tordától északra tipikus alakbannem jelezték, de egyes jellegek, mint a sekélyen karélyos levél,szürkén pelyhes gubacspikkelyek a Kolozsvár és Gyalu között húzódógerinc tölgyes állományaiban is kimutathatók. Ugyanitt valamikor erdőalkotólehetett a molyhos tölgy (Q. pubescens) is ― az egykori erdőbőlma csak reliktum-példányok lelhetők fel.Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a nemzetség fajai idegen megporzókés a fajok között nálunk ― a csertölgy kivételével ― nincs teljesgenetikai elszigetelődés. Még az aránylag olyan „jó“ fajok is, mint akocsányos tölgy és kocsánytalan tölgy is kereszteződnek egymással, ésa hibridek rendszertani helyzete nehezen határozható meg.Annak hangsúlyozásával, hogy a megfigyelhető alaktani változatosságcsak „a jéghegy csúcsa“, és a morfológiai jellegek hatalmas ésszámunkra nehezen megközelíthető élettani, alkalmazkodásbeli és ennekmegfelelő társulásbeli változatosságot takarnak, emlékeztetni szeretnénkitt arra, hogy Soó 1970-ben ― Mátyás Vilmos adatai alapján ― a csertölgynekkét változatát (var. austriaca és var. cerris) különbözteti meg:az egyik változatban 8 formát, a másik változatban 3 sorozatot, 6 formátés 11 alformát, valamint a két változat közötti átmeneti formákat. A kocsánytalantölgy esetében 4 változatot és több mint 20 elkülöníthetőformaszintű egységet ír le, a Dalechamp-féle tölgy esetében újabb 3változat és több mint 20 formaszintű egység sorakozik, a kocsányos tölgynekpedig 8 változatát és mintegy ötven további alegységét tartja számon.Ez a kép egyértelműen ma is aktív mikroevolúciós folyamatokmeglétére utal, és a Kárpát-medencét a közép-európai tölgyesek potenciálisgéncentrumává avatja.A változatosság társulásrendszertani megközelítése egyike a cönoszisztematikafogas kérdéseinek, olyan bozót, melybe a legbátrabb botanikussem igen megy szívesen. Az alaptársulások azonban viszonylagpontosan elkülöníthetők. A továbbiakban a Csűrös István által (1981)elfogadott cönológiai egységek szerint csak ezeket vesszük figyelembe.A területen a következő alaptársulásokat lehetett azonosítani: 1csertölgyesek, 2. cseres kocsánytalan tölgyesek, 3. gyertyános kocsánytalantölgyesek, 4. perjeszittyós kocsánytalan tölgyesek.A csertölgyesek a szubmediterrán befolyást jelzik, azokon a termőhelyekenalakultak ki, amelyek évi átlaghőmérséklete magasabb, talajavízzáró rétegeket tartalmaz, amelyekben kisebb lejtőszög mellett tavaszszalvízfölösleg van.A cseres kocsánytalan tölgyesek átmenetet képeznek az előbbi társulásés a magasabb övezetben kialakult tölgyesek között. A társulásbanrészt vevő fajok többsége közepesen melegkedvelő, mérsékelten szárazságtűrő,és főképpen a semleges vagy gyengén savanyú kémhatású talajokatkedveli.A magasabb, hegyvidéki területeken, csökkent átlaghőmérsékletmellett és elsősorban lazább szerkezetű, meszes alapkőzeten kialakult,tápanyagban gazdag talajokon a társulásból eltűnik a csertölgy, helyettea gyertyán válik társuralkodóvá, gyertyános kocsánytalan tölgyesek fejlődnekki. A kísérő fajok nagy többsége közepes víz- és hőigényű. Ez a51

társulás nagyon fajgazdag lehet (Ordományos, Körösfő). Helyenként, ahidegebb, nedves és mély talajú termőhelyeken, többnyire az északilejtők alsó harmadában a gyertyán kiszorítja a kocsánytalan tölgyet atársulásból, és többé-kevésbé tiszta gyertyánosok figyelhetők meg (Stellario-Carpinetum).Savanyú alapkőzeten, mészben szegény kilúgozott, vékony és könynyenkiszáradó váztalajokon a kocsánytalan tölgynek ugyancsak gyertyánnal,ritkábban bükkel, nyírrel, rezgő nyárral keveredő állományaibólmészkerülő kocsánytalan tölgyesek alakultak ki. Ezek nemcsak akoronaszintben, de a gyepszintben is igen változatosak lehetnek, és attólfüggően, hogy a festő rekettye (Genista tinctoria), a feketéllő zanót(Cytisus nigricans), a hegyi sás (Carex montana), a perjeszittyó (Luzulaluzuloides), a felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla), az áfonya(Vaccinium) vagy a csarab (Calluna) uralkodó, különböző mészkerülőkocsánytalan tölgyeseket írtak le a különböző szerzők. Az alaptársulásnévadó faja, a perjeszittyó valamennyi szubasszociációnak, faciesnek kísérője.Az aljnövényzetnek ebben az esetben azért is volt nagy szerepea megítélésben, mert ennek az erdőtársulásnak a koronaszintje viszonylaggyengén fejlett, a fák átlagos magassága 15 m alatt marad, és a lombozatnem zárt, esetenként alig 50 százalékos, így a gyepszintben viszonylagmagas fény- és hőigényű és közepesen szárazságtűrő fajok telepedhetnekmeg nagy faj- és egyedszámmal. A fajok kb. 80 százalékának közösjellemzője, hogy vagy savanyú talajokhoz kötődnek, vagy jól tűrik azalacsonyabb pH értéket is.Mély, laza, jó vízellátottságú talajokon, melegebb termőhelyekenalakultak ki a kocsányos és kocsánytalan tölgyesek kevert állományai,amelyeket a művelhető teraszok és árterek talajáról jórészt már régenkitermeltek, és a termőhelyeket felszántották, így ennek a társulásnakma már csak nyomai, maradványfái figyelhetők meg.Magasabb fekvésben, kissé hűvösebb éghajlati körülmények között,fennsíkokon, pl. Sztána vagy Sárvásár térségében a kocsányos tölgy agyertyánnal is társul, és gyertyános-kocsányos tölgyeseket (Querco robori-Carpinetum)alkot.Vidékünkön a tiszta csertölgyesek (Quercetum cerris) csak északon,a Szilágyság felé fordulnak elő, és állományaik Egeres határában kerülneklegközelebb a Szigethegységhez. Sztána környékén ezek az állományokvalamikor bükkel is keveredtek; ilyen kevert erdőknek a tanúja aSztána feletti legelő hagyásfa-állománya, melyben még csertölggyel öszszenőtt(!) bükkfát is találtunk (1. fénykép!). Hasonló lehetett az egykoritt álló erdő azokhoz az állományokhoz, amelyeket Balázs (1941) aMeszes-hegységből írt le, vagy amelyeket láthatunk az Egregy és Almásközötti vízválasztón (Nyárády et al. 1975).A tiszta csertölgyes erdők szubmediterrán jellegűek. A kalotaszegiállományokban viszont már hiányoznak a gyepszintből az olyan melegkedvelőfajok, mint a Tamus communis (pirítógyökér), a Sedum cepaea(varjúháj-faj), az Aremonia agrimonioides (kis párlófű) vagy a Révi-szoroscsereseiben még előforduló csodabogyó (Ruscus aculeatus), sárga őzsaláta(Smyrnium perfoliatum) vagy a halovány farkasalma (Aristolochiapallida).52

Az Almás völgyében, Bábony körül viszont a réti csormolyás (Melampyrumpratense) és juhcsenkeszes (Festuca ovina) csertölgyes kocsánytalantölgyesek jellemzők. Ezeket az erdőket Bábonytól Alsófüld feléegyre inkább a domináns csertölgyesek váltják fel. Zsobok felé a társuláscseres állományaiban gazdag húsos somos foltok (Cornetum maris)vannak. Sztána és Zsobok között a Toroktető ligetes erdeje is ebbe atársulásba tartozik. Ezekben a kiritkult erdőkben a gyakori legeltetéshatására gazdag vékonytippanos barázdált és felemáslevelű csenkeszesaljnövényzet alakult ki, mintegy előre jelezve az erdő helyére települendőgyepet.A Körös és az Almás vize között, illetőleg a Nádas és az Almásvízválasztójától északra a kocsánytalan tölgy és a gyertyán a csertölgygyelkeveredik, ezeket az állományokat már a csertölgyes-kocsánytalantölgyes társulásba (Quercetum petraeae-cerris) lehet sorolni. Megjegyzendő,hogy a csertölgy ezen a vonalon nyomul legközelebb a hegyekhez,itteni elterjedésének déli határvonala a Magyarbikal és Bánffyhunyadközötti gerincen Sztána felé, majd tovább Jegenye és Inaktelkeközött húzódik, de magános példányok Kiskapus határában is felbukkannak.Ezen a határvonalon megritkulásához a szelektív vágás is hozzájárult:bizonyos célokra, mint pl. dongakészítésre, cserzésre, építkezésekhezelsősorban a csertölgyet keresték.A kevert kocsánytalan tölgyes ― csertölgyes erdők általában jellemzőeka Szamos menti magas dombságra, és átmenetet alkotnak az alacsonyabbtérségek melegkedvelő cseresei, valamint a magasabban kialakulttölgyesek és gyertyános tölgyesek között. A Szigethegység peremvidékenáltalában 600 méterig is felnyomulnak (Csűrös 1981). Lombszintjükbena mezei juhar, a vadcseresznye, vadkörte, barkóca, hárs, cserjeszintbena húsos som, fagyal, bibircses kecskerágó, galagonya, zanót, a gyepszintbena ligeti perje, baracklevelű harangvirág, szálakperje, szamóca,korai galaj stb. jellemzőek. Ipari és tűzifakitermelés, erdei legeltetés,gyűjtögetés és gyógynövénykincs miatt gazdasági jelentősége nagy.A terület nyugati csücskében Janka Viktor a múlt században mégerdőalkotó faként jelezte a molyhos tölgyet (Quercus pubescens) a Hójagerincről.Nyárády E. Gyula (1941) és nyomában Gergely János (1960)szerint vegetációs tényezőként ma már nem jelentős. Mi is csak bokrosokbantaláltuk a Kolozsvár és Gyalu közötti részen. Ezek a bokrosoknem alkotnak a kocsánytalan tölgyesektől elkülönülő növényzeti egységet,ezért peremhelyzetű asszociáció-fragmentumoknak tekinthetők.A kocsánytalan tölggyel (Quercus petraea) a gyertyán (Carpinusbetulus) képez gyakran vegyes állományokat, és ilyenképpen a gyertyánoskocsánytalan tölgyesek (Querco petraeae-Carpinetum) ma Kalotaszeglegelterjedtebb erdőalkotó társulása, melyben a ligeti perje (Poanemoralis) az egyik leggyakoribb faciesalkotó. Az erdélyi kocsánytalantölgyes-gyertyános kevert erdőket Coldea (1975) a Lathyro hallersteini-Carpinetum névvel jelölte, valójában a Hallerstein-féle lednek által jellegzetterdőket csak vidékünk keleti csücskében találtunk.A gyertyános tölgyesek uralkodó szerepe feltehetően a népi erdőkiélésimódokkal van kapcsolatban: mindkét faj viszonylag jól sarjadzik,és az ismételt tarvágások után is képes újranőni, bár a kialakuló erdőminden vágásforduló után rosszabb minőségű.53

Ott, ahol az állományok védelme megfelelő volt, mint például Vistahatárában, szép szálerdők is fennmaradtak. Ezekben az erdőkben a változótermőhelyi viszonyoknak megfelelően az aljnövényzet is igen változatos,és az előbb említettek mellett foltonként uralkodóvá válik akapotnyak (Asarum europaeum), az olocsán csillaghúr (Stellaria holostea).a pázsitfűfajok közül a felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla).az erdei ebír (Dactylis polygama), a bókoló gyöngyperje (Melica nutans).zilált kásafű (Milium effusum) és más fajok.Szépen fejlett gyertyános-kocsánytalan tölgyesek találhatók Gyalués Nagykapus között, Kiskapus felett a Sátorhegy északkeleti oldalában.Elterjedt a társulás a Jegenyét Vistával összekötő vonalon egészen Kardosfalváig,a Pányiki-szoros északi lejtőjének alsó harmadában (itt dinamikusátmenettel a Luzulo-Quercetum felé). Nem ritka a csertölgy akocsánytalan tölgy uralta vidéken sem, pl. Bábony és Váralmás környékén,ott, ahol rendszeresen tőről sarjad a kitermelt erdő. Kiterjedt gyertyános-kocsánytalantölgyes állományok fedik az Almás völgyétől Kisbácshatáráig húzódó dombsorok mindkét oldalát, és ezek a foltok ―néhol csertölggyel keverten ― lehúzódnak a Szilágyság felé. Ez az uralkodótársulás Sztána és Zsobok között is. Irtás után, ha a felújulástmeggátolták, ezeknek az erdőknek a helyét egykor szívesen telepítettékbe gyümölccsel, szőlővel, ma ezeknek a telepítéseknek az emlékét aföldrajzi nevek és néhol kiterjedt siska nádtippanos foltok (Calamagrostetumepigei) őrzik. Gyertyános-kocsánytalan tölgyes sarjerdők húzódnaka Nádas völgyének két oldalán Egerestől Inaktelkig, illetve a völgymásik oldalán Forgácskút és Somtelek között, ezen a vonalon többnyireismét csertölggyel keverten. Egerestől északkeletre a frissen irtott erdőfoltokés a fiatal sarjerdők jellemezték a hetvenes évek vegetációs állapotát,ezek aljnövényzetében gyakori a télizöld meténg (Vinca herbacea),a tavaszi lednek (Lathyrus vernus), a májusi gyöngyvirág (Convallariamajalis) és sok más faj.A mélyebb talajú, jobb vízellátottságú és viszonylag melegebb termőhelyeken,pl. Türe és Sárd határában gyakori egy másik kevert tölgyes,melyben a két tölgyfaj, a kocsánytalan (Q. petraea) és a kocsányostölgy (Q. robur) az uralkodó (Quercetum petraea-roboris). Ezt a társulástNyárády és munkatársai (1966) a Pányik és Gyerőmonostor közöttiLes-tetőről is jelezték Quercetum roboris-sessiflorae transsilvanicumSoó 1947 néven (mi összefüggő társulást ott már nem találtunk).A perjeszittyós kocsánytalan tölgyesek (Luzulo-Quercetum petraeae)déli kitettségű, rossz minőségű sziklás váztalajokon, aránylag meredek,napos lejtőkön a Meleg-Szamos vízrendszeréhez tartozó vagy azzal határosrészeken, az egerbegyi patak völgyében, a Pányiki-szorosban ésa Bánffyhunyadi-medencében alakultak ki (18. ábra).A melegkedvelő acidofil tölgyesek lombkoronaszintjében a kocsánytalantölgyön kívül esetenként jelen lehet a gyertyán, a bükk, a rezgőnyár, a kislevelű hárs, a nyír, a vadkörte, cserjeszintben jellemző a fürtöszanót, galagonya, vadrózsa, a gyepszintben a feketéllő lednek, tekerőslóhere, bablevelű varjúháj, a pereszlény, orbáncfű, méreggyilok,szurokfű stb. A talaj savanyúságát a fehér perjeszittyó, orvosi veronika,áfonya, sasharaszt, sédbúza, felemáslevelű csenkesz, árnyékvirág és a54

18. ábra. Kocsánytalan tölgyes vegyeserdő (Luzulo-Quercetum) szerkezeteKörösfő határában I. Carex montanával, II. Vinca herbaceával,III. Carpinus betulusszal; 1. kocsánytalan tölgy (Quercus petraca), 2.gyertyán (Carpinus betulus); 3. bükk (Fagus sylvatica), 4. rezgő nyár(Populus tremula), 5. galagonya (Crataegus monogyna), 6. jegenyefenyő(Abies alba), 7. kislevelű hárs (Tilia cordata) (Csűrös et al. 1969; egyébmagyarázat, mint a 17. ábrán).mohák jelzik. E mészkerülő tölgyesek társulásrendszertani elkülönítéséreI. Pop 1971-ben különálló társuláscsoportot javasolt.Ami a tölgyerdők társulástani besorolását illeti, a szerzők többnyiremegegyeznek abban, hogy ezek az erdők két külön osztályba, a kocsányosés kocsánytalan tölgyerdők Quercetea robori-petraeae), valamint amolyhos tölgyes-kocsánytalan tölgyes erdők (Quercetea pubescenti-petraeae)osztályába sorolhatók. A kocsánytalan tölgyes-gyertyános állományok(Querco petraeae-Carpinetum, Carpino-Quercetum petraeae) viszontegy harmadik társulástani egység, a gyertyános bükkösök osztályának(Carpino-Fagetea vagy tölgyes bükkösök = Querco-Fagetea) részekéntbukkannak fel a társulásrendszertanban.A tölgyesek társulástani besorolásaCl. Quercetea pubescenti-petraeae (Oberd. 1948) Jakucs 1960Ord. Quercetalia pubescenti-petraeae Br.-Bl. 31 em. Tx. incl. al.Al. (subal.) Quercion petraeae Zólyomi ― Jakucs 571. Quercetum cerris Georg. 19412. Quercetum petraeae-cerris Soó 1957(Lithospermo-Quercetum pubescenti-petraeae Br. ― Bl. 1929 fragm.)Cl Quercetea robori-petraeae Br. ― Bl. et Tx. 1943Ord. Quercetalia robori-petraeae (Malc. 1929) Br. ― Bl. 1932Al. Quercion robori-petraeae Br. ― Bl. 19323. Ouerco petraeae-Carpinetum Soó et Pócs 19574. Quercetum robori-petraeae Borza 1959Al. Veronico officinalis-Quercion petraeae Pop 19715. Luzulo (albidae)-Quercetum petraeae (Hil. 1932) Pass. 1953syn. Genisto tinctoriae-Quercetum petraeae Klika 1932, transsilvanicum Gergely1964 incl. : Luzulo-Quercetum petraeae ; Genisto-Quercetum petraeae (typicumcaricetosum montanae, vincosum etc.) ; Cytiso-Quercetum; Melico-Quercetum ;Festuco heterophyllae-Quercetum petraeae; Vaccinio-Quercetum petraeae (myr.tilletosum, callunetosum).55

Talajvíztől függő erdei társulásokAz éghajlattól függő (zonális) erdők mellett a területen jelentősekvoltak, és ma is sokfelé fellelhetők a talajvíztől függő (intrazonális) erdőfoltok:az égerligetek és a fűz-nyár ligeterdők. Ezek az erdők sínylettékmeg legjobban a völgyek benépesülését, a mezőgazdasági művelésterjedését. Fáit használták tűzifának, építkeztek, használati eszközöketfaragtak belőle, a lehántolt kéreggel festettek stb. Az állományok atalajvízszint fokozatos csökkenését is megszenvedték.ÉgeresekAz égeresek helyzete már csak azért is figyelmet érdemel, mertez a társulás adott nevet egy központi helyzetű nagyközségnek (mamár kisvárosnak), Egeresnek. Egeres környékén azonban ma inkább csakaz egykori égeresek kísérőnövényei, mindenekelőtt a közönséges acsalapu(Petasites hybridus), árulkodnak az égeresek egykori meglétéről.A podagrafüves égeresek (Aegopodio-Alnetum) maradványaként isfelfoghatók a Bogártelke és Egeres között vagy Inaktelke felé felbukkanópodagrafüves-acsalapusok (Aegopodio-Petasitetum). Podagrafüveségeresek viszont csak a mellékvölgyekben, így pl. a jegenyei fürdő környékénmaradtak fenn. A Szamos völgyében is szép podagrafüves égeresláperdők lehettek egykor, maradványaik utolsó emléke a kolozsvári sportparkégerese.A mézgás égeres-hamvas égeres társulások (Alnetum glutinosaeincanae)jellegzetes patakkísérői a hegylábi területnek. A Kapus, Nádas,Almás és Szamos völgyében többnyire a mézgás éger az uralkodó, dea hamvas éger is leereszkedik Kolozsvárig. Ez a faj azonban inkábba hegyvidék lakója: a Kalota patak és mellékvizei mentén társuralkodóvagy éppen uralkodó.Az égeres-hamvas füzes cserjések (Alno-Salicetum cinereae) az egykorjóval elterjedtebb lápos füzesek maradványtársulása. Foltjai a Körösvölgyében Bánffyhunyadtól nyugatra bukkannak fel, előkerültek a Bedecs―Dongó―Incselháromszögből, de a Nádas völgyéből is.Az égeresek kipusztulását jelentősen gyorsította a mederszabályozásés földfoglalás mellett az, hogy a faanyag vízben is tartós épületfa, akérget pedig rendszeresen hántolták posztó festéséhez. Az egyszer körbehántoltfa lábon „aszalódott“, kiszáradt, végül többnyire tűzre került.Az égeresek társulástani besorolása ellentmondásos: egyes állományokata kísérőfajok alapján a bükkerdőkhöz tartozónak tekintenek (Alno-Padion, Fagetalia), másokat viszont önálló intrazonális társuláscsoportba(Alnion, Alnetalia) sorolnak.A hagyományos népi fakitermelés területünkön az Alno-Padion csoportbatartozó bükkösökkel kapcsolt égereseket használta fel, a hamvasfüzes égereseket és a tiszta mézgás égereseket inkább a területrendezés,lecsapolás, mederszabályozás és a földfoglalást és szántást megelőző irtásérintette.56

Az égeresek társulástanl besorolásaCl. Querco-Fagetea Br.―Bl. et Vlieger 37 em. Soó 64Ord. Fagetalia sylvaticae (Pawl. 28) Tx. et Diem. 36Al. Alno-Padion Knapp 42. em. Medw. ―Kornas 57 subal. Alnion glutinosae-incanae (Br. ―Bl. 15) Oberd. 531. Alnetum glutinosae-incanae Br. ― Bl. (15) 502. Aegopodio-Alnetum (glutinosae) J. Kárpáti et Jurko 61Cl. Alnetea glutinosae Br.-Bl. et Tx. 43 em. Müller et Görs 58Ord. Alnetalia glutinosae Tx. 37 em. Müller et Görs 58Ord. Salicetalia auritae Doing 62 em. Westh. 693. Alno-Salicetum cinerae (Kobendza 30) Pass. 56Al. Alnion glutinosae (Malc. 29) Meyer―Drees 36 em. M. et G. 584. Alnetum glutinosae Mejer―Drees 36Füzesek, nyárasokNagyobb vízfolyások mentén, a közép- vagy éppen alsószakasz jellegűkiszélesedett völgyekben, részben a meder új hordalékaira telepedve,részben az első teraszon alakultak ki a tájképi szempontból isjelentős puhafa ligetek, nyáras és füzes cserjések. Mint minden olyanerdő, amely jó szántóföld, település vagy útvonal közelében van, ezekis az erősen veszélyeztetett csoportba tartoznak. Pusztulásuk, akárcsakaz égereseké, több okra vezethető vissza: mezőgazdasági terület terjeszkedése,faanyag kitermelése, mederszabályozás stb. Ehhez járul még atársulást alkotó fajok viszonylag rövid élettartama, nehezebb természetesfelújulása abban az egyre szűkülő életsávban, amelyben még megtelepedhetnek.A vízfolyások mentén a különböző társulásoknak tekintett fajegyüttesekmeglehetősen elkülönülnek. Ezek úgy is felfoghatók, mint egytermészetes fejlődési (szukcessziós) sorozat különböző állapotai, melyeknem kis mértékben függenek az emberi hatásoktól.A szukcesszió folytonossága miatt a különböző füzes társulásokugyanakkor gyakran keverednek is, szinte észrevétlenül mennek át egymásba.A partok, szigetecskék homokos hordalékát először a csigolyafüzesek(Salicetum purpureae) foglalják el. Ez a társulás valamennyi patakmentén előfordul. A Kalota-patak völgyében a társulásnak egy fajokbangazdagabb változata, a szappanfüves csigolyafüzes (Saponario-Salicetum)is gyakori. A csigolyafüzesek többnyire mozaikszerűen keveredneka mandulalevelű füzesek bokrosaival (Salicetum triandrae), amelyeka füzesek közül leggyakoribbak a patakok mentén.A bokros füzesekből alakultak ki, illetőleg ezekkel rendszerint közvetlenülérintkeztek az árterület fehér füzes erdősávjai (Salicetum albaefragilis)és fűz-nyár ligeterdei (Salici-Populetum). Ez a társulás valamikor― az ember által nem háborgatott tájban ― a völgyekben az ártérjelentős hányadát uralhatta, és a magas törzsű fehér és törékeny fűz,valamint a hatalmasra megnövő fekete és fehér nyár (Populus nigra, P.alba) példányok miatt valóban tekintélyes ligeterdő jellegű lehetett. Ilyenerdők nyomai a terület keleti határán Gyalu és Szászfenes között vannak,és újabban a vízművek viszonylag jól védett területén az erdő újraképződéseis megfigyelhető. Az egykori ártéri erdők hatalmas feketenyár példányaiból ugyanitt a Sodor-réten (de pl. Kolozsvár belterületén,57

az egyetemi sportparkban és a Sétatéren is) él még néhány vastag törzsűöreg példány. A törzseket a faeszközök és faedények (fakanál, teknőstb.) készítői szinte áganként számon tartották.Minden bizonnyal ennek a fának a neve az egyik névadó elemeNyárszó falunak (< nyár ’Populus’ + aszó ’száraz patakvölgy’).A hagyományos tájképgondozásban, amely inkább ösztönös, minttudatos ,,ökológiai viselkedés“, külön figyelmet érdemelnek a fehér füzes-törékenyfűzes társulások. Ezt a fajegyüttest fűzfahusángok dugványozásávalmaguk a gazdák is terjesztették. A társulás gyakran csakegy keskeny favagy bokorsorra sorvadva kíséri a vizek mentét, falvakhatárát (mintegy a törzsekből, bokrokból álló védőfalként). A szélbenlebegő ezüstös vagy élénk világoszöld lándzsás levelek, lenge lombkoronákszép látványa jó hangulatot ad a tájnak. A fűzfalombok közöttmegcsillanó holdfény varázsát a vadvizek szerelmesei jól ismerik. Nagykár, hogy ez a visszaszorulóban lévő társulás annyira veszélyeztetett,különösen a mederszabályozási, lecsapolási munkálatok miatt. A tájképszegényebb lesz a füzesek kivágásával, a társulás spontán újraképződésebizonytalan. A füzesek helyzete jó példa arra, hogy amit a hagyományosnépi „tájvédelem“ megőrzött, sőt terjesztett is (pl. a fűzfadugványozásszokása), az a tudományos szempontok alapján is védelmetérdemel. E szempontok körültekintőbb megfogalmazásához is hozzásegíthetneka népi növényismereti és növényhasználati felmérések.A füzesek társulástani besorolásaCl. Salicetea purpureae Moor 58Ord. Salicetalia purpureae Moor 58Al. Salicion triandrae Müller et Görs 581. Salicetum triandrae Malcuit 292. Salicetum purpureae (Soó 34) Wend. ― Zel. 523. Saponario-Salicetum purpureae (Br. ― Bl. 30) Tschou 46Al. Salicion eleagni (Aichinger 33) Moor 584. Salici-Myricarietum Moor 58Al. Salicion albae (Soó 30) Müller et Görs 585. Salicetum albae-fragilis Issler 266. Salici-Populetum (Tx. 31) Mejer Drees 36Kőris-szil ligetekAz alföldi jellegzetes kocsányos tölgy―vénic szil―magyar kőrisligeterdők (Querceto-Ulmetum) a területen hiányoznak, de a társuláselőőrsei egykor feltehetőleg Szilágy megyében egészen Almás vidékéigfelhatolhattak. Maga Szilágy is a vénic szillel (Ulmus laevis) egykorbenőtt patakágyakról kaphatta nevét. A társulás másik gyakori uralkodófaja a kocsányos tölgy (Q. robur) közönséges, a magyar kőris (Fraxinusangustifolia ssp. pannonica) viszont nem került elő, jelezték viszontÉlesd környékéről és a Révi-szorosból.Az a tény, hogy a völgyekben, patakok mentén elhelyezkedő falvakélősövényeiben, a házak mentén a magas kőris gyakori vagy éppen közönséges,arra utal, hogy a hárs-kőris sziklaerdők (Tilio-Fraxinetumexcelsioris) mellett a völgyekben kialakulhatott egy olyan, ma már csak58

a maradványfák révén jelzett, kőrisben gazdag égeres ligeterdő (Alnetumglutinosae-incanae fraxinetosum, Aegopodio- Alnetum fraxinetosum),amelyet az alföldi keményfaligetek hegyvidéki megfelelőjének tekinthetünk.Ez a társulás azonban az égeresek pusztulásával eltűnt, és egykorimeglétét már csak az élősövények magas kőrissel, mézgás égerrel sűrűnmegtűzdelt vonala jelzi. A feltevés helytállóságának bizonyítására továbbivizsgálatokra volna szükség.Ültetett erdőkAz erdőkre évezredeken át pusztító tényezőként hatott az ember.Az utóbbi száz esztendőben, az első feketefenyő-telepítések óta „erdőépítőként”is jelen van, és ez a szerepe egyre fokozódik. A korszerűerdőgazdálkodás bizonyos értelemben a mezőgazdasági műveléshez hasonlítható,az erdő fajösszetételét, egy faj génállományát mindenesetregyökeresebben módosíthatja, mint pl. a hagyományos rétművelés.Az ültetett erdőket (kultúrerdőket) újabban az uralkodó fafajoknevéből és a culto- előtagból képzett „társulásnévvel“ jelölik. Ezek nemtermészetes társulások, de minthogy az uralkodó ültetett faj több évtizedenát meghatározza a társulás képét és szerkezetét, térben felismerhetőés újraképezhető vegetációs mintaképződéshez vezet, ezért a kialakulónövényegyüttesek jogosan illethetők társulásnévvel is.Csak azokat az erdőket tekintettük ültetett erdőnek, amelyekben atermőhelyre jellemző bennszülött fajokat más, eredetileg ott nem termőfafajokkal helyettesítették, s így a korábbi fajösszletet gyökeresen megváltoztatták.A következő fontosabb ültetett erdőtársulások fordulnak előa területen:Erdei- és feketefenyő ültetvények (Culto-Pinetum [sylvestris,nigrae]) ― ültetett erdei- vagy feketefenyves. Legöregebb állományaia századforduló tájáról több nagyközség határában (Ketesd, Magyarvalkó,Gyerővásárhely, Nagykapus; Szentlászló, vö. Pázmány 1964), újabbállományok mindenütt, a mezőgazdaságilag nem hasznosítható kopárdomboldalakon.Vörösfenyő ültetvények (Culto-Laricetum), többnyire Pseudotsugamenziesiivel, ültetett vörösfenyő-duglaszfenyő erdő. Gyalutól Kiskapusfelé, Kiskapus, a Sátor-hegy aljában és máshol is szórványosan.Lucfenyő ültetvények (Culto-Piceetum excelsae) Kiskapus határában,a Sátorhegy oldalában.Tölgyültetvények (Culto-Quercetum [robori-borealis]), újonnanültetett amerikai veres tölggyel kevert állományok a Nádas völgyében,pl. Türe és Sárd között vagy Gyalu határában.Kanadai nyár ültetvények (Culto-Populetum [canadensis-hybridae]),nedves völgyfőkben, erdei tisztásokon szórványosan az egész területen.Akácültetvények (Culto-Robinietum) kisebb-nagyobb felületekenmindenütt előfordulnak, de a területen nem alkotnak összefüggő, nagyobberdőfoltokat. Többnyire alacsony növésű, cserjés kifejlődésben,vízmosások megkötésére, omló oldalak csúszásának fékezésére telepítettfajvédő társulásként vagy élősövényként gyakori. Aljnövényzetébenszáraz termőhelyeken a tarackbúza (Agropyron intermedium, A. repens),59

a nedvesebb környezetben ligeti perje (Poa nemoralis), a falvak belterületén,jobb tápanyagellátottságú, szárnyasok által trágyázott termőhelyena vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) és a fekete peszterce (Ballotanigra) vagy más fajok uralkodnak.CserjésekCSERJÉSEK, SZEGÉLYTÁRSULÁSOKAz erdők peremén és a természetes felújulásban gátolt irtásterületekencserjések alakulnak ki. Ha a cserjés az erdő peremét övezi, azerdő és a mező között képez átmenetet, cserjés szegélytársulás alakulki. A kúszó növényekben, pl. iszalagban gazdag szegélytársulást köpenytársulásnévvel nevezzük meg. Az emberi hatás (irtás) és a helyi természetitényezők következményeként az erdő eltűnhet, csak az önállósultcserjés jelezheti egykori létét.Lágyszárú szegélytársulások a bő vízellátottságú, ember által viszonylagkevéssé háborgatott (nem kaszált, legeltetett) társulásközi határfelületekenszegélycönózisokban (ekoton) ― mint például a vízi ésréti társulások vagy a cserjések és a gyep között ― gyakran kialakulnak.Az ekotonok fajgazdagságuk mellett gyakorlatilag azért is fontosak,mert őrzik pl. takarmánynövényeink géntartalékainak jelentős részét.A legértékesebb takarmányfüveink ugyanis a hagyományos rétművelésrelegalkalmasabb helyeken tömörültek. Ezek a területek időközbenszántásra is alkalmasnak bizonyultak, és a populációk csak a határfelületekszegélytársulásaiban maradtak fenn.A cserjések és lágyszárú szegélytársulások kialakulásukban és szerkezetükbenazoktól a társulásoktól függnek, amelyek között (eredetileg)határfelületeket képeztek.A nádtippanos-szívlevelű gyöngyvesszős társulás (Calamagrosteto-Spireaetum ulmifoliae) szegélyjellege nem annyira nyilvánvaló. Ez azegyüttes a Magas-Kalotaszeg nyílt sziklás lejtőit és a kiritkult erdőkcserjeszintjét is borítja; kifejlődése a természeti tényezők mellett azerdőirtás és legeltetés viszonyától függ. A növényegyüttest először a területünkközelében fekvő Rişca községhez tartozó Csonka-patak völgyébenfigyelte meg és írta le Csűrös István és I. Resmeriţă mint a lucosokmegtelepedését megelőző vagy kiirtásukat követő szukcessziós fokozatot.A társulás a Kalota-patak völgyében, Kelecel felett is általánosan elterjedt,de nem ritka az Egerbegy felé vezető Szappan-völgyben, a Pányikiszorosban,felbukkan a Kapus-patak mentén, a Köves-hegy környékén,sőt az egykori fenyőerdők nyomaként a sárdi patak völgyében is. Ahegyvidéken a naposabb lejtőket is borítja, alacsonyabb fekvésben azészaki oldalakra, a völgyek aljára szorul. Ujvárosi (1944) a Pányiki-szorosbólmogyorós-gyöngyvesszős (Spiraeo-Coryletum) néven jelzett soktekintetben hasonló cserjéseket; a Szappan-völgyben a gyöngyvesszősökhelyenként a nyíresek felé fejlődnek tovább.A szamócás-málnások (Fragario-Rubetum) területünkön a fenyvesbükkösvegyeserdők irtása után alakultak ki, és többnyire a mogyorósszedresek(Rubo-Coryletum) irányába való fejlődésük figyelhető meg60

Dongó határában, Kelecel és Rişca felé, a Kapus és Egerbegy patakaközötti gerincen, valamint a Sátor-hegy fennsíkján. Ha a szeriális társulásthuzamosabban fenntartják alkalmi legeltetéssel és irtással, a gyűjtögetésfontos területévé válik, ahol bőven terem a szamóca, a szeder,a gomba.A rezgőnyáras-mogyorós (Corylo-Populetum) a felújulásban kevésbégátolt, üde termőhelyű kevert erdők szegélyén vagy helyén alakul ki,a fürtösbodzás kecskefüzesekkel (Sambuco-Salicetum capreae), valaminta szárazabb termőhelyet (többnyire kocsánytalan tölgyeseket) kísérő tisztamogyorósokkal együtt.A mogyorósok és nyíresek a népi növényzetismeret (etnogeobotanika)és a tudományos növényismeret (geobotanika) érdeklődésétegyaránt kiváltották; tudományos értékelésük nagyon ellentmondásos.Nyíreseink önálló társulás voltát előbb általában elismerte, majd tagadtaa szakirodalom. Soó részben a területünkről írta le először 1927-benBetuletum pendulae néven.A társulástani nézeteltérések felvillantása ebben az esetben érzékeltetia hagyományos és gyakorlatias népi szemlélet és a tudományosértelmezés viszonyát. A nyíres, nyírfás ugyanis a kalotaszegi földrajzinév-adásegyértelmű, gyakori neve (érdekes módon sokkal gyakoribb,mint a románban a mestecăniş, ami esetleg összefüggésben lehet népvándorláskoriökológiai tapasztalatokkal, és azzal, hogy a magyarságnaka nyírrel kapcsolatos tárgyi és nyelvi ismeretei folyamatosan megőrződtekaz uráli együttélés korától). A tudományos geobotanika viszont,elsősorban a Soó-féle iskola a nyíreseket csak időleges, átmeneti szukcessziósállapotoknak tekintette, és nem méltatta elnevezésre. Az a viszszáshelyzet alakult ki, hogy a tőzeglápok környékén élő, ritkább és tájképilegjelentéktelen szöszös nyír állományok (Salici pentandrae-Betuletumpubescentis) társulástani önállóságát nem vitatták, a tájképileg ésgazdaságilag jelentős közönséges fehér „nyíresek” megnevezése, besorolásamegoldatlan maradt (megjegyzendő, hogy a tőzeges nyírlápokbanis többnyire a B. pendula dominál). Soó (1973 Synopsis) a tölgyesekmesterségesen elnyíresedett konszociációjáról, kultúrnyíresekről (Betuletumalbae cultum) beszél, és ezeknek savas, bázikus, valamint vízbenvagy tápanyagban gazdag talajon kialakult variánsait különbözteti meg(Mejer 1968; idézi Soó 1973).A dongói platón és a keleceli tőzegláp környékén felbukkanó tőzegesnyíresek (Sphagno-Betuletum) több szempontból különböznek a leromlott,kiritkult nyíres tölgyesektől (Betulo-Quercetum) és a ritkás,többnyire legeltetett tiszta nyírligetektől (Betuletum pendulae), illetvea nyíres kecskefüzes irtásoktól (Betulo-Salicetum capreae).A nyír maga is visszaszorulóban van a területen, és állományai ―éppen a népi felhasználás és szokások miatt (májusfaállítás, seprűkészítés)― gyorsabban ritkulnak ott, ahol a faj egyébként sem gyakori. Hiszenmennél gyérebben nő a határban a nyírfa, annál nagyobb értéke lesza belőle állított szép májusfának vagy a nyírfából faragott eszköznek.A mogyoró (Corylus avellana) uralta cserjések helyzete a népi éstudományos értékelésben sok szempontból hasonló a nyíresekéhez. Aföldrajzinév-adásban még a nyírnél is jelentősebb, termése miatt jobbanszámon is tarthatták állományait. Erdélyben a mogyorósok társulástani61

helyzete és ökológiai szerepe elégtelenül ismert. Az első tudományosleírás területünk közvetlen szomszédságából származik (Soó 1927: Coryletumavellanae), és lényegében a népi megközelítést tükrözi. KésőbbSoó határozottan tagadta a mogyorósok társulástani önállóságát.Vida Gábor a mogyorós kislevelű hárs erdőket (Corylo-Tilietum cordatae)külön társulásnak tekintette a dacikus bükkösök társuláscsoportjában.Az általa azonosított társulás szép állományairól közölt felvételeket1971-ben Csűrös-Káptalan Margit, a Székelyjó és a Kalota-patakközötti vízválasztó keleti lejtőjéről. A társulásban az uralkodó fajokonkívül gyakori a hegyi és platánlevelű juhar, a magas kőris, gyertyán,elszórtan a bükk és a jegenyefenyő, a szegélyeken viszont helyenkénta mogyoró az egyeduralkodó. Valószínű, hogy ezek az erdők a boreális,interglaciális tölgy-hárs-mogyoró uralta vegyeserdők maradványai, viszszahúzódásukugyancsak az erdőirtással volt kapcsolatban. Légvonalbannem messze a Csűrös-Káptalan által felvételezett állományoktól, Mogyorókerekenévadó mogyoróerdejének már nyomát sem találtuk.A lucos, bükkös, gyertyános és tölgyes vegyeserdők szegélyén ― amagasságtól és kitettségtől, valamint a cönológiai környezettől függően― az atlanti jellegű rezgőnyáras mogyorósokkal (Coryleto-Populetum),az iszalagban bővelkedő ,,venyikéseket“ az ugyancsak atlanti iszalagosmogyorósokkal (Clamtido-Coryletum) lehet azonosítani. Igaz ugyan, hogyaz eredeti leírásokban több nyugat-európai differenciális elem is van,ez azonban nem eltérő ökológiai helyzetet vagy ember-növény kapcsolatot,inkább különböző földrajzi variánsok meglétét jelzi. Az erdélyi variánsokrajellemző földrajzi elkülönítő faj leginkább a pirosló hunyor(Helleborus purpurascens) lehetne, ami a Corylo-Populetum helleboretosumpurpurascenti és a Clamtido-Coryletum helleboretosum purpurascentimegkülönböztetés bevezetését indokolja (a névadási szabályok értelmébenhelytelen ,,transsilvanicum“ jelző helyett).A Coryleto-Populetum kalotaszegi állományainak leírását Chircă ésColdea (1967) közölte Gyerőmonostor határából (Dealul Tufe = Mogyorós).Az iszalagos-mogyorós (Clematido-Coryletum) szépen kialakult fajegyüttesében,pl. Sztána határában az aljnövényzetben ugyanazok a fajokuralkodnak (Aegopodium podagraria, Geum urbanum, Primula veris,Urtica dioica stb.), mint az eredeti leírások társulásaiban. Ilyen típusútársulás maradványai az inaktelki völgyben is felbukkannak. Ugyaneza hasonlóság figyelhető meg a Sátor-tető szedres-mogyorósai (Rubo-Coryletum) esetében is.A melegkedvelő tölgyeseket szegélyező tiszta mogyorós állományokmegnevezésére egyesek a Soó által 1927-ben javasolt társulásnevet (Coryletumavellanae) fogadják el, ennek a társulásnak a diagnózisa részbenugyancsak területünkről származik. Az erdélyi változat megkülönböztetéseviszont ebben az esetben is indokolt lehetne.A mogyorónak a táj képében és életében jelentős szerepe van:segíti az erdő felújulását, védi a lejtők talaját a lepusztulástól, fájanyersanyag (háziipar, faesztergálás, kosárkötés), gyümölcse állati ésemberi táplálékforrás, sőt áruként jövedelemforrás is.A kökényes galagonyások a melegkedvelő cserjéseknek a területenjellegzetes és Európa-szerte elterjedt társulásai. A népi terminológiatüvisesnek nevezi. Soó Rezső 1927-ben jórészt az itteni tüvisesek alap-62

ján írta le és adott tudományos nevet a társulásnak (Pruno-Crataegetum,Prunion spinosae). A társuralkodók, a kökény és a galagonya valóbansűrűn viselik a bőrtépő ágtöviseket (a népi megnevezés még növénymorfológiaiértelemben is pontos!). A cserjeszintben gyakoriak még a nemtövises, hanem tüskés vadrózsafajok (Rosa sp.), a veresgyűrű som (Cornussanguinea), a mezei juhar (Acer campestre), az ostorménfa (Viburnumlantana), a kányabangita (V. opulus), valamint a lágyszárú kísérőfajok.A társulás többnyire az agroteraszok rézsűit védi, és eróziógátló hatásamellett egyre fontosabb természetvédelmi szerepe az, hogy a szántásokkövetkeztében nagyobbrészt eltűnt szénafüvek értékes fajainak nyújtmenedéket, így géntartalékokat őriz. A tölgyerdők övezetében a társulásáltalánosan elterjedt, szép állományai vannak a Kapus völgyének délilejtőin, a Részeg-tető környékén, Bedecs határában, a Nádas és az Almásvölgyében stb. Terjedését égetéssel, irtással gátolják, az irtott anyagotkemencehevítésre vagy tövisboronaként használták, kerítést raktak belőle.A gyűjtögetésben is szerepe van a társulásnak (gyógynövény, ínségeledelstb.).A húsos somos-sóskaborbolyások (Corneto-Berberidetum) Szászfenes,Kisbács határában, a somosok a Nádas és Almás völgyében elterjedtek,és cönológiai helyzetük bizonytalan. A népi növényzetértékelés viszontélénken számon tartja a somosokat Somberek, Somfás-gödör, Som-földje,Somos-árok, Somosorr néven, sőt az egyik falunak is névadója (Somtelke).A húsos somosokat (Cornetum maris) és a veresgyűrű somosokat(Cornetum sanguinei) Soó jelezte először a területről (1927).A veresgyűrűs-ostorménfás (Viburno-Cornetum) társulást viszonttudomásunk szerint még nem jelezték Romániából. Közép-Európa növényzetébenis csak 1968-ban figyelt fel Rauschert ― az NDK-ban, amiénkhez sokban hasonló természeti környezetben ― a veresgyűrű (Cornussanguinea), kányabangita és ostorménfa (Viburnum opulus, V. lantana)állományok társulástani önállóságára. A társulás a területen kétségtelenülmegvan, többnyire mozaikszerűen keveredik a kökényes galagonyásokkal,de azoktól megjelenésében is messziről különbözik. Gyerővásárhelyés Gesztrágy között a napos lejtőkön, felhagyott agroteraszokrézsűin jelentős területeket borít. Szép kifejlődésben jelentkeznek ezeka cserjések a sárdi völgyben, Körösfő és Sztána között helyenként aRészeg oldalában. (Itt az Ordományos nevű elpusztult település határábankülönösen fajgazdag ligetes cserjések is kialakultak, ezeknek őszipompáját főképpen a juharfajok és a hólyagfák élénkítik.)Az etnogeobotanika gánása, gálnása nagy valószínűséggel erre a társulásravonatkozik, sőt a gálna ~ gána ~ kálna ~ kánya népetimológiásváltozatok alapján a Kányás, Kányafő típusú nevek is ide vonhatók.A gálnásra vonatkozó első történeti (adat Erdélyből az egykori Maros-Torda megyei Makfalváról ismeretes (SzT) 1607-ből, illetőleg 1634-ből.Kalotaszegen 1671-ben, 1756-ban, Méra határában erdőt, kaszálót jelöl.Előfordul Andrásháza, Nagykapus és Sárvásár határában is. A SzT-bana földrajzi nevet nem értelmeztük, bár ezek nagy valószínűséggel mindViburnumos cserjésekre vonatkoztathatók. Pesty Nagykapus határábólidézi a nevet, és tudni véli, hogy „nevezetét az ott tenyésztett [!], demostmár nem létező gálnafa (Hydrangea arborea) berekről vette“ (KHh.164―5), de ez botanikai tájékozatlanság.63

Az élősövények, szemetes falusi patakmedrek fagyalos kökényeseiés kecskerágós bodzásai mindenütt elterjedtek, voltaképpen laza florisztikaiszerkezetűek és kimondottan ember alkotta környezethez kötöttek.Azonosságuk eldöntése a nyugat-európai társulásokkal (Euonymo-Sambucetum,Ligustro-Prunetum) további vizsgálatokat igényelne.Szerkezetileg és szerepüket tekintve ugyancsak a fás szegélytársulásoksajátos esetei az ördögcérnások (Lycietum harbarum, „halimifolii”)és a bálványfás bokrosok (Ailanthetum altissimae), az előbbi gyakori, azutóbbi szórványos és a területen terjedőben van.A törpemandulások (Amygdaletum nanae) kimondottan sztyeppeijellegűek, és a Gyerővásárhely―Nagykapus―Részeg-tető―Zsobok―Váralmás vonalon az Erdélyi Mezőség állományait a szilágysági törpemandulásokkalkapcsolják össze.Lágyszárú szegélytársulásokSzáraz sorozatAz erdők és gyepek határán, legelő állatok által kevésbé bolygatott,viszonylag háborítatlan környezetben lágyszárú szegélytársulások is kialakulhatnak.Ezek többnyire valóban szegélyjellegűek. Felépítésükbengyakoriak a sarjtelepet (policormon) képző rizómás fajok, amelyek azerdő kiirtása után minden irányba terjedve önállósulhatnak és nagyobbfelületet borító társulást hoznak létre. Töredékeik, darabjaik mozaikszerűenbeékelődhetnek a bokrosok tisztásaira vagy irtott oldalakon aFestuco-Brometea társuláscsoport fitocönózisai közé. Területünkön mindháromhelyzetre szép példákat lehet találni. A társulások rendszertanibesorolása bizonytalan, a formális cönoszisztematikai elvek szerint (karakterés differenciális fajok alapján) meglehetősen ellentmondásos. EztJakucs Pál az erdők és gyepek dinamikus kapcsolatáról írott monográfiájábanismételten hangsúlyozza (1972). A társuláscsoportnak a növénytakaróbanvaló megléte viszont vitathatatlan. Ez indokolja, hogy ebbena feldolgozásban elfogadjuk Th. Müller 1961-ben megfogalmazott osztályozásijavaslatát, annak megjegyzésével, hogy a társuláscsoport növényegyütteseinálunk esetenként inkább a Cirsio Brachypodion csoporthozilleszkednek.A pirosló gólyaorr által jellegzett társuláscsoport (Geranion sanguinei)első elemzését Erdélyben Van Gils és Kovács Attila (1977) végezteel. Tanulmányukban többek között Kalotaszentkirály határából is közölnekfelvételeket. Nagy kár, hogy nem volt alkalmuk megvizsgálni aRészeg-tetőn vagy a Köves-hegyen lévő állományokat, amelyekben enneka társuláscsoportnak szép növényegyüttesei élnek. Az általuk, illetve aDél-Németországból jelzett társulások közül a területen a következőketfigyeltük meg:Gólyaorr―nagy ezerjófű társulás (Geranio-Dictamnetum sensu VanGils et Kovács 1977) mint nagy gyűjtőtársulás a Sztána és Körösfő közöttiRészeg-hegy déli lejtőin, Ordományos felé, helyenként igen szépkifejlődésben; Somtelke és Türe között, mellékvölgyekben, itt helyenkénta szurokfű-erdei tekergős here (Origanum vulgare-Trifolium mediumass.) társulás is felbukkan. Ez utóbbinak az erdei tekergős here általuralt foltjai Magyarfenes határában sajátos szerkezetűek.64

Kardos peremizs-szarvas kocsord társulást (Inulo ensifoliae-Peucedanetumcervariae Kozlowska 25 em. Van Gils et Kovács 77) Van Gilsés Kovács Kalotaszentkirály és Bánffyhunyad között talált; ennek atársulásnak szép állományai vannak például Gesztrágy és Gyerővásárhelyközött a déli domboldalakon, Magyarvalkó határában, a Kiskapusfeletti Köves-hegyen, és kifejlődtek a Zsoboktól Farnas felé vezetővölgyben is.A havasi here-vajsárga here által jellegzett ideiglenes társulás (Trifolioalpestris-ochroleuci ass. prov. Van Gils et Kovács 77) ennek a kardosperemizs-szarvas kocsord társulásnak a variánsaként GyerővásárhelytőlPányik felé, a Les-tető erdőszélén jól felismerhető. Nem eléggétisztázott a társulás viszonya a Geranio-Peucedanetum cervariae nevűegyüttessel. Ez a kodomináns fajkombináció szinte mindenütt megfigyelhető,ugyancsak megfigyelhető a Thalictrum minus-Geranium sanguineumáltal uralt növényegyüttes is, ennek a kombinációnak az alapjánKorneck új társulásnevet javasolt 1974-ben (Thalictro-Geranietum sanguinei).Az erdei here-hólyagos bóka társulást (Trifolio-Astragaletum ciceriReichhoff 1982) először az NDK-ból Dél-Thüringiából jelezték. Ezt ajellegzetes szegélytársulást a területen is több ponton megtaláltuk, ígypl. Mákó, Magyarfenes, Nagykapus, és Alsófüld határában. A társulásaz Almás völgyében éppen úgy a Viburno-Cornetumhoz kapcsolódik,mint Németországban.Üde, nitrofil sorozatAz erdő és a gyep, a gyep és a mocsár között ritkán éles a határvonal.A különböző növényegyüttesek között dinamikus kapcsolat van,és az érintkezési övezetben jellegzetes határfelületek keletkeznek. A határfelületitársulások közös jellemzői: (1) többnyire hosszanti kiterjedésűek,szélességük egy-két métertől legfeljebb néhány tíz méterig terjed,hosszúságuk viszont több száz méter is lehet; (2) magaskórós éskapaszkodó lágyszárú, többnyire kétéves és évelő fajok uralják; (3) azátmeneti termőhelyen (ökoton) mindkét érintkező társulás jellegzetesfajai megtalálhatók. Mivel a szegélytársulások kialakulása többé-kevésbészabályszerűen ismétlődik, indokolt ezeket önállónak tekinteni.Szegélytársulásnak tekintettük azokat a növényegyütteseket, amelyekkét másik társulás határfelületén vagy határfelületi termőhelyen(pl. keskeny patakparton) alakultak ki. A szegélytársulás egy sajátosformája a köpenytársulás, ennek lágyszárú fajai részben felkúsznak afás vagy cserjés cönózisra, szinte felöltöztetve annak oldalait.Tekintettel az előbbiekre, valamint az üde, nitrofil magaskórós társulásokpárhuzamos ökológiai, geobotanikai és tájképi (határjelző) szerepére,a továbbiakban a megszokott cönológiai tárgyalásmódtól némilegeltérően ebben a sorozatban mutatjuk be a magaskórós láprétek szegélytársulásait(Filipendulo-Petasition), a patakkísérő társulások egy részét(Calthion), az elsősorban patakkísérő köpenytársulásokat (Calystegion),a nitrogénkedvelő üde erdei szegélytársulásokat (Galio-Alliarion), valaminta magaskórós út menti és sövénytársulásokat (Artemisetalia, Arction)azzal a megjegyzéssel, hogy ez utóbbiak a házak és a településekkörnyékének szeméttelepein is gyakoriak.65

A szegélytársulások kutatása az utóbbi időben itthon és külföldönegyaránt fellendült, számos új egységet írtak le, amelyek önálló társulásértékeesetenként vitatható ugyan, de a cönózisok szabályszerű felbukkanásakétségtelen. Így területünkön is megfigyelhető volt pl. a fűszeresbaraboly uralta társulás (Chaerophylletum aromatici), az erdeiturbolya társulás (Anthriscetum sylvestris syn. Arctio-Balotetum anthriscetosum),a sédkender társulás (Eupatorietum cannabini). Újabban cseh,szlovák, lengyel és német szerzők (Spanikova 1982, Balatova-Tulackova1984, Hilbig et al. 1982) egészen kis egységekre bontják az üde magaskórósegyütteseket.Az emberi hatásra kialakult szegélytársulások sajátos formája a sövénytársulás.Ez a szakirodalomban elhanyagolt, gyakran meg sem nevezetttársulástípus többnyire az élősövények mentén keskeny csíkbanhúzódik, és ugyancsak üde, nitrogénben dús termőhelyet jelez. A szegélytársulásokkitermelését, legeltetését a fajokban felhalmozódó méreganyagokakadályozzák. A népi életben inkább gyógynövényszolgáltatótársulásként van jelentősége. Fontosak „menedéktársulásként“ is: azirtások, gyeptörések, kertművelés elől számos gazdaságilag jelentős fajutolsó géntartalékait (lokálpopulációk) őrzik (Hilbig et al. 1982, Schubert1969). A szegélytársulások tájvédelmi szerepét különösen a németszerzők hangsúlyozzák (Bauer et al. 1964, Schubert 1969).Podagrafű-acsalapu társulás (Aegopodio-Petasitetum hybridi). Egykoriégerlápok maradvány-szegélyeként különösen a Nádas völgyébenelterjedt (Egeres: Locul Domnesc, Nádasdaróc, Hosszú-patak völgye,daróci patak). Néhol viszonylag nagyobb kiterjedésű, nem szegélyjellegűtársulásként is előfordul. Többnyire a közönséges acsalapu uralja. Szegélyjellegűállományok elszórtan valamennyi patakvölgyben, így az inaktelki,a jegenyei völgyben, a Körös, a Szamos és a Kapus patakok völgyébenis előfordulnak. Gazdasági felhasználására nincs adatunk, legeltetnisem lehet. Gyermekjátékként napernyőnek, esernyőnek használjáka hatalmas, méteres átmérőjű acsalapuleveieket, amelyek a legnagyobbaka nálunk élő növények levelei közül.Erdei angelika-halavány aszat társulás (Angelico-Cirsietum oleracei).Nedves, árnyas patakpartok, vizenyős láprétszegélyek jellegzetes társulása,amelyet messziről a halavány aszat vajsárga murvalevelekkel borítottvirágzatcsoportjairól lehet felismerni. Területünkön hossziránybanritkán terjed, inkább más társulások közé beékelődött asszociációfragmentumokatalkot a Szamos, a Nádas és a Kapus völgyében. Szép állományaivannak Egeres környékén (Locul Domnesc), Bogártelke körül aNádas mentén. Terjedését kaszálással igyekeznek gátolni, mivel értékesszénafüveket szorít háttérbe.Érdes baraboly társulás (Chaerophylletum hirsuti). Patakok, élősövényekmentén szinte minden faluban felbukkanó szegély-, illetve sövénytársulás.Gazdasági jelentősége nincs.Réti legyezőfű-mocsári gólyaorr társulás (Filipendulo-Geranietumpalustris). Nedves réteken füzesek mentén szegélyként és foltokban fordulelő. A legyezőfű fás szára miatt értéktelen szénát ad, ezért kaszáláskortöbbnyire elkerülik, és ez is segíti terjedését. Különösen Bánffyhunyadtólnyugatra a Körös mentén, valamint a Kalota völgyében ki-66

fejlődött állományok jellegzetesek, de előfordul a társulás a Nádas menténis Bogártelkénél vagy a sárdi völgyben.Acsalapu-Teleki virág társulást (Petasiti-Telekietum) a területennem találtunk. A Teleki virág által jellegzett, de acsalapu nélküli, inkábbpeszternákban gazdag állományai, amelyekhez hasonlókat PázmányDénes jelzett a Szamos völgyéből (1971), a sztánai állomás környékénfordulnak elő.Erdeikáka társulás (Scirpetum sylvatici). Az erdeikáka állományokvidékünkön a nádasoktól függetlenül, patakkísérő növényzetként is jelentkeznek.Szélesség- és hosszúságbeli kiterjedésük változó, foltokbanis felbukkannak, de többnyire szegélyjellegűek. A társulásban hol azerdeikáka (scirpetosum, pl. Vista, Kisréti-völgy), hol a szürke aszat (pl.a jegenyei állomás alatt a Budulló és az Eperjesi-patak torkolatánál,itt a Cirsium tataricum is) vagy éppen a deréce, a fűzike vagy a szittyóa társuralkodó, átmenetet képezve a következő társulások felé. A fiatalállományokat kaszálják, és többnyire bivalyokkal etetik fel, vagy alomnakhasználják.Mocsári deréce-békaszittyó társulás (Epilobio palustri-Juncetum effusi).A tágabb értelemben felfogott társulásba belefoglaltuk azokat azállományokat is, amelyekben a réti füzény (Lythrum salicaria) faciesalkotó.Ebbe a társulásba tömöríthetők azok a cönózisok, melyekben avízigényes derécefajok uralkodnak (Epilobium palustre, E. hirsutum, E.parviflorum stb., pl. Inaktelke), vagy a békaszittyó (epilobietosum, juncetosum),illetőleg az erdeikáka (scirpetosum), a patakszéli szamárkenyér(echinopetosum) ― pl. Vista határában a Kisréti-völgyben ― vagya sédkender (eupatorietosum) tömeges. Ebbe a társulásba sorolhatók betöbbnyire a hosszúlevelű menta (Mentha longifolia) által uralt együttesekis. A különböző szerzők szinte valamennyi változatot önálló társulásnévvelis leírták. A növényegyüttes valamilyen formában mindenközség határában megfigyelhető a kaszálókat átszelő patakok mentén.Köpeny- és sövénytársulásokSövényszulák társulás (Cuscuto-Calystegietum). A sövényszulák ésa komlós aranka társulása a nagyobb folyók árterein a füzesek peremétborítja. Területünkön a két faj együtt csak a Kis-Szamos mentén kerültelő Gyalu határában és tovább a Kapus-patak menti füzesekben.Többé-kevésbé összefüggő sövényszulákfátyol borítja a Nádas mentén,a Körös és a Kalota völgyében lévő füzeseket. Tájképileg nagyon jellegzetesséválhat a sövényszulák a falvak élősövényeiben is. A társulásgazdaságilag jelentéktelen.Baraboly társulás (Chaerophylletum bulbosi): nem jellegzetes szegélytársulás,inkább laza foltokban borítja a füzesek szélét és különösenaz élősövények menti kevésbé bolygatott zugokat. Egykor csemegénektermelték ki, ma csak a gyermekek fogyasztják. Magas-Kalotaszeg kivételévelmindenütt gyakran felbukkan.Nagy csalán-podagrafű társulás (Urtico-Aegopodietum). Humuszbangazdag talajon az erőszéleken, kerítések, utak mentén mindenütt kialakulhat.67

Álarcos bogáncs társulás (Carduetum personatae). Álarcos bogáncsáltal uralt foltokat mint önálló társulást először Gh. Dihoru, majd I. Morariujelzett az országból (Dihoru 1975). Az uralkodó faj romterületekjellemző növénye, mi is különösen az egeresi és a gyalui, valamint azalmási vár falai mellett találtuk.Magas kúpvirág-erdei szálkaperje társulás (Rudbeckio-Brachypodietum).A magas kúpvirág észak-amerikai eredetű, hazájában is patakokmentén, erdőszéleken nő. A területre dísznövényként került, de kivadult,és eredeti termőhelyeihez hasonló helyzetbe illeszkedett a társulásokba.Erős kumarintartalmú, magaskórós zárt állományaiban ezzel ésárnyékoló hatásával pusztítja a konkurrens fajokat. A sztánai állomásmellett az Árokaljáról jelzett állományokhoz (Szabó 1971) hasonló erdeiszegélytársulást figyeltünk meg. A Kis-Szamos mentén és a Kapus-patakfüzeseiben is felbukkan szórványosan a kúpvirág, de többnyire nemtársulásképző.Varádics-fekete üröm társulás (Tanaceto-Artemisietum vulgare).Füzesek mentén, martokon, élősövényekben, utak mentén, elhanyagoltudvarokon gyakori ez a viszonylag melegkedvelő és szárazságtűrő fajegyüttes,melyben leggyakrabban a fekete üröm az uralkodó (artemisietosum).A varádics elsősorban a patak menti ligetekben ― pl. Nagykapushatárában ― válik társuralkodóvá (tanacetosum); ezekben a cönózisokatgyakran a vadpeszternák is ellepi (pastinacetosum). A társulásuralkodó fajait a népi életben többféleképpen hasznosítják.Bojtorján-peszterce társulás (Arctio-Ballotetum nigrae). A falusi élősövényekbenjellegzetes és általánosan elterjedt. Benne hol a bojtorjánfajok(Arctium tomentosum, A. lappa stb.) uralkodnak, hol a peszterce(Ballota nigra). Társuralkodóként gyakran jelentkeznek ernyős fajok,mint pl. az erdei turbolya (Anthriscus sylvestris). A bojtorjánfajokatgyógynövényként értékelik, egyébként a társulás gazdaságilag jelentéktelen.Lórom-csípős csalán társulás (Rumici-Urticetum). Kerítések menténáltalánosan elterjedt szegélytársulás.Foltos bürök társulás (Conietum maculati). A foltos bürök a varádics-feketeüröm társulásban éppen úgy elszaporodhat, mint a bojtorján-pesztercetársulásban, és önálló egységnek is tekinthető. A foltosbürök igen mérgező, és mivel könnyen összetéveszthető a gyermekcsemegekéntkedvelt barabollyal, a társulás különösen a gyerekekre veszedelmes.Gyalogbodza társulás (Sambucetum ebuli). Utak mentén, árkokbanvagy legelőkön szórványos, pl. Mihályfalva, Szomordok határában.Ördögcérna társulás (Lycietum halimifolii). Az ördögcérna mint behurcolt,a múlt század folyamán meghonosodott faj jellegzetes határéstulajdonjelző növény, állományait szinte minden faluban azonosítanilehetett. Zöld takarmányként használják.Japán keserűfű társulás (Polygonetum cuspidati ass. prov.). A japánkeserűfű Erdély északi részén, különösen Nagybánya környékén alkotönálló társulást. A területen Valkó, Bogártelke és Sárd határában a patakpartokonfigyeltük meg.68

A GYEPEKKalotaszeg területén az összefüggő füves növényzet ― gyűjtőnévengyeptakaró ― egészen a legutóbbi időkig emberi hatásra, de természetesúton, vetés nélkül alakult, fejlődött. A továbbiakban Puia et al. (1980)felosztását követve elsődleges és másodlagos természetes gyepeket ésújabb telepítésű időleges (vetett) gyepeket különböztetünk meg.Az elsődleges természetes gyepek közvetlenül a különböző talajfejlődésifázisban lévő anyakőzeten (hordalékon, kőfolyáson) képződtek;ha termőhelyeiken a környezeti feltételek nem tették lehetővé abeerdősülést, a földtörténeti újkor beköszöntése óta folyamatosan léteznek.Ebben az értelemben Kalotaszeg területén kérdéses az elsődlegestermészetes gyepek megléte.A másodlagos természetes gyepek az ember erdőirtó és állattartótevékenysége következtében alakultak ki. Fennmaradásuk is a folyamatoskaszálástól, legeltetéstől függ, enélkül fokozatosan visszaerdősülnének.Bár kialakulásuk természetes folyamat volt, mai fajösszetételüket egyreinkább a művelés (kaszálás, legeltetés, trágyázás, gyomirtás, felülvetésekstb.) határozzák meg. Puia éppen ezért megnevezésükre az „állandógyepek“ kifejezést ajánlja, szemben a már mezőgazdasági kultúrakéntkezelt „időleges gyepekkel“, amelyeket időnként (3―5 év) felszántanak.Az állandó gyepek használat szerint kaszálókra, legelőkre és vegyeshasznosítású gyepekre oszthatók. A kalotaszegi falvak határában bizonyos― többnyire alacsony termelékenységű ― gyepeket kizárólag legelőként,más területeket elsősorban kaszálóként hasznosítanak. A legjobbállapotban azok a gyepek vannak itt is, amelyeket tavasszal és ősszelrövid ideig legeltetnek, nyáron viszont kaszálóként használnak (legeltetettkaszálók). Ritkábban a jó szénatermő legelőt kedvező időjárású évbenkaszálják (kaszált legelő).A kalotaszegi népi terminológia a hivatalos nevezéktannál sok tekintetbenárnyaltabb megkülönböztetést alkalmaz. A gyep, legelő, kaszálófogalmakat ritkán használja, megkülönbözteti viszont a különbözőtermőhelyeken kialakult, illetőleg a különböző gazdasági értékű és eltérőmódon hasznosítható gyepterületeket (vö. Péntek―Szabó 1980). A hagyományoskalotaszegi népi „gyeptipológia“ szerint beszélhetünk ártérirétről, lonkáról, mely átmehet a nádasba, semlyékesbe, sásosba, illetőlega bokros-fás, de ugyancsak legeltethető-kaszálható berekbe. A domboldalakonvannak a szénafüvek, szénamezők vagy egyszerűen szénák ésa ligetek, az erdőkben lokokról, a hegyi erdőkben pojánákról, tárnyicákról,lázokról beszélnek. Ugyancsak a hegyvidék jellemzői a rossz minőségűhangák és serefüvesek.Türében a széna minősége szerint megkülönböztetnek a minőségcsökkenő sorrendjében: kerti szénát (Arrhenatheretumból), réti szénát(Agrostionból, Calthionból), erdei szénát (Agrostio-Festucionból), partiszénát (Cirsio-Brachypodionból és Festucionból) ― számon tartva a partot,ahonnan származott ― és sátét (Phragmitetaliaból).A gyepek termése takarmányként hasznosul. Ez a hasznosítási mód― különösen a kaszálás általi ― jellegzetes európai sajátság. Jórészt akaszálás kialakulásának köszönhető, hogy jól sarjadzó, gyorsan növő takarmánynövényeinknagyobb részének a géncentruma éppen területün-69

kön van. A gyepfajok örökletes változatossága, képlékenysége a belőlükkialakuló gyeptársulások sokféleségéhez vezetett. Ez a változatosság egyrésztfokozott figyelemre kötelez, másrészt magyarázza azt a bizonytalanságot,amely a gyepfajok mikroszisztematikájával, illetőleg a gyepektársulástani és vagy tipológiai besorolásával kapcsolatos.Területünk gyeptársulásai egy európai méretű gyepes vegetációkontinuumrészei. Ez a vegetáció kontinensünkön jórészt az állattartó(legeltető, kaszáló) gazdálkodás hatására alakult ki. A gyepgazdálkodásősi európai mezőgazdasági tevékenység, és mint ilyen, hatásában összehasonlíthatóa közel-keleti gabonatermesztő, a közép-ázsiai gyümölcstermesztővagy a közép-amerikai kukorica-bab-tök-, burgonya- és napraforgótermesztőhagyományokkal. Az évenkénti rendszeres kaszálásolyan beavatkozást jelent, ami a rétművelést lényegében különböztetimeg a gyűjtögetéstől, és a termelő gazdaság kategóriájába sorolja (Paládi-Kovács1979). Ugyanakkor például a területünkre is sokban jellemzőerdei legeltető-kaszáló állattartásról, noha nagy jelentőségű ésújabban hivatalosan is támogatott irányzat, alig van megbízható alapossággalgyűjtött, a hagyományos művelést alaposan feltáró anyagunk (vö.Andrásfalvi 1969, Paládi-Kovács 1979). Ami a hagyományos rétműveléstörténeti adatait illeti: a XIX. század elején Nádasdarócon pl. a rétetkétszer, a hegyet egyszer kaszálták (Tagán 1836, idézi Paládi-Kovács1979).Csarabosok, szőrfüvesekCsarabos-szőrfüves társulás (Nardo-Callunetum). Magas-Kalotaszegsavanyú talajú fenyveseinek és fenyves-tölgyes vegyes erdőinek kiirtásaután és részben a túllegeltetés hatására kialakult gyep. Lupsa (1971) Bălceştihatárából írta le a társulást. Gyerőmonostor határában vagy Keleceltőldélkeletre néhol a csarab az egyeduralkodó, mellette a savanyútalajt tűrő fajok (Genistella sagittalis, Luzula luzuloides, Deschampsiaflexuosa, Nardus stricta), valamint vékonytippan és vöröscsenkesz, a taposásttűrő kúszó fajok (Trifolium repens, Prunella vulgaris) és értéktelenlegelőgyomok (Pteridium aquilinum, Euphorbia cyparissias) a gyakoriak.Helyenként mint erdőreliktum tömeges az áfonya (Vacciniummyrtillus, ritkább a V. vitis-idaea), felbukkannak a lucfenyőcsemeték ésa nyírfa is. A Pányiki-szorosban a csarabos-áfonyás társulás a jellemző(ez a kevert kocsánytalan tölgyesek aljnövényzete is (19. ábra).Hegyi szőrfüves társulás (Nardetum strictae „montanum“). A hegyiszőrfüves gyepek a dongói platón, Bălceşti és Incsel között alakultakki. A társulást Pázmány Dénes (1964) Tordaszentlászló határából jelezte.A túllegeltetés a taposást jól tűrő, az állatok által nem vagy aligfogyasztott szőrfű (Nardus stricta) továbbszaporodásának, a gazdaságilagértéktelen társulás terjedésének kedvez. Ezeket a gyepeket kaszálni nemérdemes, de nem is igen lehet („nem fogja a kasza“).Vörös csenkeszes-szőrfüves társulás (Festuco-Nardetum strictae„montanum“). A vöröscsenkeszes és vékonytippanos-vöröscsenkeszes gyepekbőlalakul ki a túllegeltetés hatására. Jelezték a Bălceşti―Keleceltőzeglápjainak környékéről (Lupşa 1971), megtaláltuk a dongói plató több70

19. ábra. Csarabos-szőrfüves társulás szerkezeti vázlata: 1. csarab(Calluna vulgaris), 2. erdei sédbuza (Deschampsia flexuosa), 3. ezüstöshölgymál (Hieracium aurantiaca), 4. parlagi macskatalp (Antennariadioica), 5. szőrfű (Nardus stricta), 6. juhsóska (Rumex acetosella), 7.cérnatippan (Agrostis tenuis), 8. háromfog (Danthonia decumbens) (Csűrös1964 nyomán).pontján. Túllegeltetés hatására a szőrfű válik egyeduralkodóvá és fokozatosanátalakul hegyi szőrfüves társulássá, illetve annak nedvesebb(„higronardetum“) vagy szárazabb („xeronardetum“) változataiba. Magaa társulás is átmeneti jellegű a hegyi vöröscsenkeszes és vékonytippanosgyepek és a tiszta szőrfűgyepek között (vö. Csűrös 1981, Chircă―Coldea1967, Kovács―Coldea 1967).MocsárrétekMocsári gólyahíres társulás (Calthaetum letae). Különösen tavasziaspektusában feltűnő, amikor az elmocsarasodó források és lápok környékét(Dongó, Incsel, Bălceşti és másutt is) vagy a patakok mocsarasmedrét (Nádas völgye, Nádasdaróc, Mihályfalva) díszíti aranysárga,elsők között nyíló virágszőnyeggel. Legeltetéskor kerülik.Szürke aszatos társulás (Cirsietum cani). A Nyugat- és Közép-Európábóljelzett társulás fajösszletben némileg eltérő, de ökológiailag és adomináns faj alapján azonos jellegű erdélyi változata a Nádas mentén,Vista és Mihályfalva határában jellegzetes kifejlődésű, és nagyobb területeketborít; a szürke aszat uralta állományok másutt is előfordulnak.Kaszáláskor feltehetően a szúrós levelű aszat miatt kerülik, bár takarmányértékejó (Kovács 1980).Csermelyaszatos társulást (Cirsietum rivularis) Gyerőmonostor ésErdőfalva között az erdőfalvi híd (Podul Ardeovei, Cioroiul Burchii) mellőlírta le Chircă és Coldea (1967), itt a mocsári zsurló társuralkodó(Equisetosum palustris).Mocsári füzényes-békaszittyós társulás (Epilobio palustris-Juncetum(effusi). Mocsarak szélén (pl. Gyerővásárhely, Les-tető), elmocsarasodópatakvölgyekben, sokszor szegélytársulás jelleggel. Gyakori, értéktelen,kaszáláskor kerülik, éppen emiatt terjed.71

A fehértippanos társuláscsoportba sorolt mocsárrétek fajegyütteseimelegebb, mély talajú, jó vízellátottságú, időszakosan elárasztott területekenalakultak ki. A magasfüvű kaszálóréteken területünkön a fehértippankevésbé jelentős. A pázsitfüvek közül inkább a kitűnő szénát adó,magas növésű csenkeszfajok (Festuca pratensis, F. arundinacea), azecsetpázsit (Alopecurus pratensis), a herefélékben gazdag réti perjés éssovány perjés (Poa pratensis, P. trivialis) rétek gyakoribbak.A higromezofil öntésterületek gyepjei a területen legtipikusabb kifejlődésbenBánffyhunyadtól nyugatra, a Körös völgyében borítanaknagyobb felületeket, de kisebb foltokban felbukkannak a Nádas völgyében,a Kalota és a Kapus mentén, valamint a Vista és Nádas közötti rétekenvagy Sárd és Nádasszentmihály határában is. Tavaszi aspektusukata boglárka tömeges előfordulása miatt kialakuló aranysárga szín jelzi(ez a népdal „sok sárga virága“). Az uralkodó fajok mellett valamenynyiállományra jellemző még a boglárkafajok (Ranunculus acris, R. steveni,R. repens), a korcshere (Trifolium hybridum), a fekete nadály éskakukkszegfű (Symphytum officinale, Lychnis flos-cuculi) tömeges előfordulása.Kísérőfajokként a magassásos és nádas fajok jelentkeznek.Ezek a rétek a hagyományos népi rétművelés hatására alakultakolyanná, amilyeneknek ma ismerjük őket, és ott, ahol az újabb területrendezési,lecsapolási munkálatok nem érintették termőhelyeiket, mais jelentős takarmányforrások. Helyüket azonban az évszázadok folyamánfokozatosan, az utóbbi évtizedekben rohamosan elfoglalták a szántóföldek.A pázsitos sédbúzás társulás (Deschampsietum caespitosae) a mocsarasodó,jó vízellátottságú erdei tisztások, erdőszélek állományaibólterjed a legelőkön, kaszálókon. Lévén ez a társulás a mocsárrétek állományaiközül a legkevésbé értékes takarmány, azokban a falvakban,ahol kaszálónak bővében voltak, munkáskéznek viszont szűkében, többnyirea sédbúzás gyepek maradtak későbbre vagy éppen kaszálatlanul.A bőven szóródó magból aztán terjedhetett a társulás, pl. Kisbács környékén,ahol a szép kocsányos-kocsánytalan tölgyes erdők tisztásairólkitört az irtásrétekre, a völgyekbe. Hasonló volt a helyzet az Almás vízrendszerében,pl. Bábony határában, vagy a Körös folyását övező mocsárréteken.Bő vízellátottságú öntéstalajokon a társulásban az ugyancsak csökkenttakarmányértékű sásfajok (Carex pallescens, C. bryzoides, C. leporina)és a szittyók (Juncus effusus, J. inflexus, J. articulatus) a jellegzeteskísérők, ez utóbbiak túllegeltetés következtében szaporodva, különösenpodzolosodó talajokon az állomány értékének további romlásáhozvezetnek. Ez a folyamat különösen a területünktől nyugatra, a Körösmentén kialakult hegyközi medencékben okoz nagy gondot. A sédbúza ahelytelen, gondatlan rétgazdálkodás esetén betör franciaperjés legeltetettkaszálókra, és különösen a nedvesebb soványtippanos-vöröscsenkeszesgyepekbe is (pl. Egeresen a kastély felett). E gyepek közé ékelődve,többnyire asszociációfragmentumok formájában gyakori. Magas-Kalotaszegen,a dongói platón és Kelecel felé a társulás hegyi változatát (Deschampsietumcaespitosae „montanum“) is megfigyeltük.Fehér tippanos társulás (Agrostietum stoloniferae). Tápanyagokbangazdagabb, kevésbé kimosódott, lúgosabb kémhatású talajokon alakul ki,72

megjelenése enyhe sófelhalmozódást jelez. A területen a Nádas és azAlmás völgyében foltokban találtuk. Pázmány Dénes (1964) Tordaszentlászlóhatárából, a Rákos-, Bence- és Róka-patakok völgyéből mint gyakoritársulást említi (Scirpus sylvaticus és Equisetum palustre faciesekkel).Réti ecsetpázsitos társulás (Alopecuretum pratensis). Termőhelyeittöbbnyire felszántották, de a szántóföldek közötti asszociációfragmentumokmindenütt utalnak egykori elterjedésére. Jellegzetes kialakulásábanaz ecsetpázsit egyeduralkodó. Sédbúzával vagy réti perjével kevert (átmeneti)állományait egy időben külön társulásba sorolták (Deschampsio-Alopecuretum pratensis Soó 47; Alopecureto-Festucetum pratensis Ujv.47 stb.).Réti csenkesz társulás (Festucetum pratense). A társulást Soó Rezső(1949), az asszociáció leírója tanulmányozta először a Kis-Szamosvölgyében, ahonnan réti perjés (Poëto-Festucetum pratensis), vékonytippanos(Agrostieto-Festucetum pratensis) és soványperjés (Poëtum trivialis)változatait írta le önálló társulásként. Újvárosi a Bánffyhunyadimedencébőlaz ecsetpázsittal kevert állományokat jelezte. Pázmány Dénes(1964) Tordaszentlászló környékén a társulásnak csak fennmaradtfragmentumait találta; a társulás gabonatermesztésre többnyire kiválóanalkalmas termőhelyeit évszázadok óta szántják. Újabban az időszakosanelárasztott termőhelyeken nemesített nádképű csenkesz állományok (Culto-Festucetumarundinaceae) újratelepítése ígéretes.Hegy- és dombvidéki mezofil rétekA franciaperjés rétek társulásosztályába tartozik a terület rétjeinekés legelőinek jelentős része, az a nagy csoport, amelyet „hegyi és dombvidékimezofil réteknek“ szokás nevezni. A franciaperjés társulások(Arrhenatheretum) a szántóterületek előretörése miatt századok óta viszszaszorulóbanvannak. Ebbe a csoportba sorolhatók azok a vékonytippanos-vöröscsenkeszesgyepek (Agrosteto-Festucetalia), amelyeknek társulástaniönállóságát csak viszonylag újabban, 1956-ban ismerték fel. Ezekneka réteknek a fajösszetétele nagyon változatos: a termőhelyi adottságokés a helyi rétgazdálkodási gyakorlat függvényében hol egyik, holmásik faj válik uralkodóvá, és ennek megfelelően a különböző szerzőknagyszámú „asszociációt“ írnak le. Lévén ezek a nevek azonosító értékűek,elfogadásuk vagy elvetésük a követett céltól függ. Mi itt az egységesítő,a növénytársulástani és gyeptipológiai szempontokat egyarántfigyelembe vevő megoldásokat ― a nagyobb társulástani egységeket ―részesítettük előnyben. A hagyományos rétgazdálkodás szempontjábóltöbbé-kevésbé közös jellemzője ezeknek a gyepeknek, hogy fajösszetételüketa termőhelyi viszonyok mellett döntően befolyásolja a legeltetés,a kaszálás és a trágyázás viszonya.A franciaperjés társulás (Arrhenatheretum elatioris) jellegzetes magasfüveskaszálórét. Termőhelyeit Erdély-szerte feltörték. Egykori elterjedésétma inkább csak az utak mentén húzódó kaszált-legeltetettgyepcsíkok, a temetők és gyepes gyümölcsösök maradványtársulásai jelzik.Ezek a maradványtársulások (mindenütt elterjedtek az Almás völgyétőlMagas-Kalotaszegig. Az uralkodó franciaperjén kívül gyakori a73

csomós ebír, az ördögszem, a bakszakáll, a vörös csenkesz, a vörös- ésfehérhere, perjefajok. Tipikus kifejlődésben a társulás a termőhely jótápanyag- és vízellátottságát jelzi, és ennek megfelelően fajgazdag.A Gyalu környéki Arrhenatherum gyepek mozaikos szerkezetérőlCsűrös István (1947) jelentetett meg tanulmányt, az első cönológiai leírásokatSoó Rezső (1949) adta a területről. Pázmány (1964) a fenesi patakmentén elterülő kaszálókból vörösherés, rozsnokos és keskenylevelű rétiperjés állományokat írt le (trifoliosum pratense, bromosum mollis, poetosumangustifoliae). Kovács és Coldea (1967) Gyerőmonostor határából7―800 m tengerszint feletti magasságból jelezte a többnyire szántóföldekközé ékelt társulást. A Bánffyhunyadi-medencéből Csűrös és munkatársai(1967) a társulás higrofil, mezofil és xerofil változatait írta le ésjellemezte ökodiagrammokkal.Aranyzabos társulás (Trisetetum flavescentis) többnyire a franciaperjéstársulásokénál soványabb talajú, hidegebb, de egyébként hasonlótermőhelyeken fejlődik ki a legeltetés―kaszálás―legeltetés váltakozó ciklusainakhatására. Elterjedt a Bánffyhunyadi-medencét délkeletről szegélyezőhegyekben (Csűrös 1981). A társulás fajgazdagabb, 1000 m tengerszintfeletti magasság körül kialakult állományaiban felbukkan Bălceştifelé a kígyós keserűfű, az árnika és sok más mezofil faj is. Ezeka cönózisok nagy valószínűséggel már egy északi-kárpáti társuláscsoport(Triseto-Polygonion) felé mutatnak átmenetet.A nem túl meredek és nem túl száraz lejtők (irtás)gyepjeiben aföldrajzi tényezők és a népi gyepgazdálkodás kölcsönhatása nyomán avékony tippan (Agrostis tenuis) és a vörös csenkesz (Festuca rubra), illetőlegkissé szárazabb, legeltetett termőhelyeken a barázdált csenkesz(F. rupicola) szaporodott el. Populációik ma uralják a gyeptakarót, zonálistársuláscsoportot határoznak meg. Ebben a csoportban is sok ―többnyire csak facies- vagy változat-értékű ― „asszociációt“ írtak le(Vö. Csűrös-Káptalan 1971a, Sanda et al. 1980).Indokolt itt két társuláscsoport elkülönítése. A tippanos-csenkeszeshegyvidéki gyepek (Agrostio-Festucion rubrae Puşcariu et al. 56) a hagyományosnépi rétgazdálkodás jellege miatt is különböznek a cincorosangolperjés-fehérheréshegyvidéki gyepektől (Cynosurion Br.―Bl. et Tx.1943). A tippanos-csenkeszes gyepek kitermelése extenzív, legeltetése alkalomszerű,kaszálása, trágyázása, meszezése rendszertelen. A cincoroscsoport társulásainak jobb a víz- és tápanyagellátottsága, rendszeres(ebb)a kaszálása, legeltetése és különösen a trágyázása. A Cynosurion-csoportgyepei nálunk inkább ,,településközelben“ alakultak ki.A tippanos-csenkeszes társuláscsoportból (Agrostio-Festucion) legelterjedtebba vöröscsenkeszes-vékonytippanos társulás (Festuceto(rubrae)-Agrosti(d)etum tenuis Csűrös et Resm. 60 s.l. incl. Festuco rubrae-Agrostietumcapillaris Cs. Káptalan 64, Festuca rubra-Agrostis tenuis ass.auct., Agrosti-Genistelletum Boşcaiu 70 p.p., Festuco rubrae-Agrostidetumtenuis montanum Csűrös et Resm. 60, „subxerophyllum“ Gergely64, Agrosti-Festucetum rubrae Horv. 52, Agrosteto-Festucetum rubrae.„montanum“ Csűrös et al. 60 stb.). A fenyves és bükkös vegyeserdőkirtása és az irtásterületek rendszeres és/vagy időszakosan váltott legeltetéseés kaszálása nyomán az éghajlati-talajtani és gazdálkodási feltételekhezegyaránt jól alkalmazkodott, bő magtermő pázsitfűfélék együttes74

20. ábra. Vöröscsenkeszes gyep szerkezete (Csűrös et al. 1960 nyomán): 1. vöröscsenkesz(Festuca rubra), 2. erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa), 3. illatosborjúpázsit (Anthoxanthum odoratum), 4. ezüstös hölgymál (Hieracium pilosella),5. pettyes orbáncfű (Hypericum maculatum), 6. hegyi árnika (Arnica montana),7. szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnodenia conopsea), 8. közönséges szemvidító (Euphrasiastricta), 9. rezes hölgymál (Hieracium aurantiacum), 10. fenyőalja csengettyűke(Campanula abietina), 11. csörgő kakascímer (Rhinanthus minor), 12. foltosvérnyomfű (Hypericum maculatum), 13. hegyi boglárka (Ranunculus montanus),14. aranyos pimpó (Potentilla aurea), 15. mezei perjeszittyó (Luzula campestris),16. mezei margitvirág (Leucanthemum vulgare).és gyors elszaporodása figyelhető meg. Uralomra jutásuk a vöröscsenkeszes-vékonytippanostársulás kialakulásához vezet. Ez területünk jellemzőzonális gyeptársulása, amelybe a névadó fajokon kívül a cincor(Cynosurus cristatus), a borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum), a mezeiperjeszittyó (Luzula campestris), herefajok (T. pratense, T. montanum,T. repens stb.), imolafajok (Centaurea sp.), kosborfajok (Orchis sp.), apacsirtafű (Polygala vulgaris), hölgymálfajok (Hieracium auricula, H.aurantiaca stb.) és más fajok illeszkednek be (20. ábra).Az erdőirtás a termőhelyek fokozatos kiszáradásához, a kevésbé szárazság-és taposástűrő vöröscsenkesz populációk pusztulásához vezet. Észszerűtlen,rendszertelen kaszálás esetén a gyomfajok válnak fáciesalkotóvá(Leucanthemum vulgare, Alectorolophus sp.), hegyi réteken a vékonytippan szorulhat ki teljesen; gyakori, ésszerű legeltetéssel, ha megfelelőa víz- és tápanyagellátottság, a cincoros társuláscsoport képviselőialakulnak ki.A vöröscsenkeszes-vékonytippanos társulás szép állományai borítjáka Bánffyhunyadi-medencét szegélyező északos lejtőket, a Gyalui-havasoklejtőit, a Dongó és Bălceşti közötti fennsíkot, a Sátor-hegy északilejtőit el egészen Egerbegy és Pányik felé, a Körösfő és Kolozsvár közötthúzódó dombsor északos oldalait stb. Magyarvalkó határában különösenfajgazdag állományaiban helyenként a Laserpitium latifoliumvagy a Carlina acaulis f. alpina tömeges. Gyerővásárhely határában pl,a Nádik-tetőn aranyzabos és szegettszárú rekettyés fáciesek jelzik a gye-75

pek leromlását, ugyanitt a szárazabb állományokban tömeges a hegyihere (Trifolium montanum). A Les-tetőről Nyárády és munkatársai (1966)Festuco rubrae-Cynosuretum Tx. 40 agrostetum tenuis (Máthé és Kovács60) Soó 64 néven a tágabb értelemben vett társulás tarajos cincorbangazdag állományait írták le. Hasonló állományokat jelez Pázmány(1964) Szentlászló határából, a Róka-patak völgyéből (a típust ugyanonnana Csere-patak völgyéből), Soó (1949) pedig Szucságból (Felsőhegy)és Bácsból (Szőlő-tető) Cynosureto-Festucetum néven. A gyep újraerdősüléséta sasharasztos és öldöklő aszatos fáciesek kialakulása segítipl. Zsobok és Sztána között vagy Türe határában (Ökörtilalmas).A borjúpázsitos-vékonytippanos társulás (Anthoxantho-Agrostietumtenuis Sill. 33, Jurko 69 s.l. incl. Agrosti-Genistelletum Boşcaiu 70 ésAgrostetum tenuis montanum Szafer, Pawl. et Kulcz 23 stb.) a vöröscsenkeszes-vékonytippanosokleromlott állapota. Kimosott, sovány, többnyireerősen savanyú, kavicsos váztalajon alakul ki. Gyakrabban vékonycsenkesz, ritkábban az illatos borjúpázsit az uralkodó benne, fáciesképzőa szegettszárú rekettye (Genistella sagittalis), a macskatalp (Antennariadioica), ritkábban a kakascímer (Alectorolophus minor). Gondatlanulkezelt, elhanyagolt területekre jellemző.Vöröscsenkeszes társulás (Festucetum rubrae): egyenletesebben jótápanyag- és vízellátású, mérsékelten legeltetett hegyi réteken a vöröscsenkesz által uralt, de változatos fajösszetételű gyepek alakultak ki,ezek a fokozódó legeltetés és/vagy a kimosás, elsavanyodás hatására fajszegényebbszegettszárú rekettyésekké (Festuco-Genistelletum Issler 1927= Festuca rubra-Genista sagittalis ass. Anghel et al. 65 p.p., Agrosti-Genistelletum Boşcaiu 70 p.p.) alakultak át pl. a Kelecel és Bălceşti tőzeglápjaitövező gyepekben (Lupşa 1971). A dongói fennsíkon, különösena rendszeresen és ésszerűen legeltetett helyeken a fehérherés vagypalástfüves állományok már a Cynosurion társuláscsoport gyepeihez tartoznak.Sajátos helyzetű a fogtekercses-vöröscsenkeszes társulás (Danthonio-Festucetumrubrae), amely a területen Jegenye határában Nádas feléés Sztána környékén a gyertyános-bükkösök és tölgyesek irtásrétjein,délnyugati fekvésű oldalakon képez fajgazdag állományokat. Melegebb,szárazabb termőhelyeken, így az Almás völgyében, fokozatosan átmegya barázdált csenkeszes-fogtekercses társulásba (Danthonio-Festucetumrupicolae).Szép állományai alakultak ki a Nádas völgyében Egeres és Nádasközött, pl. a jegenyei állomástól délre, a nádasi erdő szélén, a Fenesipatakvölgyében vagy Bánffyhunyad és Magyarbikal között, továbbá azAlmás völgyében Alsófüld és Bábony között. A fajokban gazdag társulásjó termőhelyi viszonyokat és megfelelő rétgazdálkodást jelez.A Kis-Nádas völgyében Szentpál és Mihályfalva között a domboldalakona viszonylag fajgazdag állományokban a helytelen gyepgazdálkodásmiatt tömegessé váltak a kakascímerfajok (Alectorolophus sp.),tömeges a hegyi here (Trifolium montanum), és felbukkan a társulásbana területen egyébként ritka keleti kocsord (Peucedanum tauricum) ésa nyúlkapor (Trinia glauca) is.Erdei sédbúzás társulás (Deschampsietum flexuosae) gyakrabban aKalota-patak völgyében, a lucosok irtása és a terület legeltetése nyomán76

alakul ki, kisebb-nagyobb foltokban. Túllegeltetés hatására a társulásta csarabos-szőrfüvesek válthatják fel.A cincoros-angolperjés társuláscsoportot (Cynosurion) eredetileg azAlpok vidékének rendszeresen trágyázott, ésszerűen legeltetett és többmint egy évszázada rendszeresen felülvetett, feljavított legelőiről írtákle svájci geobotanikusok. Ezekre a cincor, a tippan és csenkeszpopulációkmellett jellemzőek a rendszeres tiprást és legelést jobban tűrő fajok,így a pázsitfüvek közül elsősorban az angolperje, a hüvelyesek közülpedig a fehérhere. Nálunk hasonló művelt gyepek ― a nyugat-európaitóltöbb szempontból eltérő körülmények között ― elsősorban atelepülések közelében, pl. a szórt települések házait övező bekerített legelőkön(Kis- és Nagydongó) figyelhetők meg. A típus az ésszerű legelőgazdálkodásimódszerek és a nemesített vetőmagvakkal való felülvetésrévén fokozatosan terjed. A hagyományos rétgazdálkodás eltérő jellegemiatt is indokoltnak éreztük a falvak határában gyakran felbukkanóangolperjés-fehérherés legelőknek ebbe a társuláscsoportba való sorolását.Angolperjés-taréjos cincoros társulás (Lolio-Cynosuretum): Magas-Kalotaszeg taposott, intenzíven kihasznált hegyei legelőin bukkan fel.Fehérherés-angolperjés társulás (Trifolio repenti-Lolietum): még intenzívebblegelőkihasználást jelez, mint az előző társulás. Kialakulásakevésbé függ a csapadéktól, inkább a talajnedvesség (talajvízszint) befolyásolja.Időszakosan elárasztott területeken kis tengerszint feletti magasságbanis kialakul, gyakran Agropyron-Rumicion csoportba tartozótársulások szomszédságában.Vöröscsenkeszes-palástfüves társulás (Festuceto-Alchemilletum vulgaris):hegyvidéken jön létre, ott, ahol ― sík vagy kis lejtésű terepen ―folyamatosan, hosszabb ideig nagyobb számú állatot legeltetnek, pihentetnek,és ez természetesen trágyázást is jelent. A vöröscsenkeszes gyepekjellegzetes fajai mellett felszaporodnak itt a nitrogénbőségre utaló,taposástűrő, esetleg éppen kitaposott részeken megtelepedő, gyomjellegűfajok: a palástfű (Alchemilla), a perjék (Poa pratensis, P. annua, Lolliumperenne), herefélék (Trifolium repens, T. hybridum), egyéb gyomok(Cerastium sp., Cirsium furiens, C. vulgare, Carduus acanthoidesstb.).Dombvidéki félszáraz és száraz gyepekA közép-európai alacsonyabb hegyek, illetve a dombvidék déli fekvésű,a nyári napokon felmelegedő termőhelyein kialakuló gyepektársulástani önállóságát Mausel ismerte fel századunk harmincaséveiben. Ezeknek a bennszülött fajok mennyiségét tekintve területünkönlegjellegzetesebb erdélyi társulásoknak a közös neveként a Hadacés Klika által 1944-ben javasolt nevét használjuk. Az Önálló társuláscsoportjogosságát és ezen belül az erdélyi állományok sajátos helyzetétjórészt éppen a kalotaszegi társulások vizsgálata alapján Soó Rezsőmár 1949-ben hangsúlyozta, kimutatva például, hogy a törpesásos-szálkaperjéstársulásban a közel 20 százalékos (szub)mediterrán és 30 százalékoskontinentális faj mellett nagy számban szerepelnek endemikusés szubendemikus (dacikus) fajok, ,mint pl. a Viola joói, Thlaspi kovátsi,77

Jurinea simonkaiana, Helianthemum canum, Seseli gracile, Cephalariaradiata és mások. Ezért javasolta a ma már nevezéktani szempontbólhelytelennek minősített „transsilvanicum“ megkülönböztető jelző használatát.A törpesásos-tollas szálkaperjés társulás (Cariceto humilis-Brachypodietumpinnati), valamint a hegyisásos-tollas szálkaperjés (Caricetomontanae-Brachypodietum pinnati) a Kapus és a Nádas mente, valaminta Bánffyhunyadi-medence napsütötte, durvamész-kibúvásokkal tarkítottmeredekebb oldalainak: a partoknak, padoknak a gyepjei. A tollas szálkaperjetömeges jelenléte miatt világos sárgászöld színűek, ezért különösentavaszi-kora nyári időszakban messziről jól láthatók. Ez a legelterjedtebbintrazonális gyeptársulásunk. Évszázadok óta lepusztított, valamikorbizonyára kecskékkel, ma inkább juhokkal legeltetett gyep. Azegykori száraz kocsánytalan tölgyesek helyén alakult ki. Magát a társulástis részben területünkről, Szucság határából, a Szentpál-tetőről és aFelső-hegyről származó geobotanikai felvételek alapján írta le Soó Rezső(1949), így került be a nemzetközi irodalomba. Mi itt a társulásnakegy újabban Szeben környékéről jelzett (de a Szilágyságban is gyakori)zászlós bóka által uralt változatát is megtaláltuk (subass. astragaletosumonobrychis E. Schneider-B. 1971). Ez a változat felbukkan Méra határában(Választó-hegy), a fenesi patak völgyében (Pázmány 1964), Sztánána Részeg-tetőn (Ujvárosi in Borbásia VII, 12), valamint helyenkéntaz Inaktelke és Egeres között húzódó dombsoron. Legszebb kifejlődésébenMákó határában figyelhető meg. A Részeg-tetőn egyébként a társuláshenye boroszlános változata (daphnetosum cneori em. hoc loco)a henye boroszlán virágzási idejekor (májusban) felejthetetlen szépségű.Mákó felett vagy Gyalu határában a tavaszi aszpektusban helyenkénttömegesen virít a társulásban a tavaszi hérics is (facies adonidosum),amely a hasonló németországi termőhelyekről leírt Adonido-Brachypodietumpinnati Krausch 1961 társulástól a kísérőfajok mennyiségi ésminőségi mutatóiban különbözik. Durvamész váztalajon, törmeléken fejlődikki a hegyi gamandor társuláscsoport (Teucrion montani); ez apionír- és romtársulások felé mutat átmeneteket. Magas-Kalotaszegena deres csenkeszes társuláscsoport (Festucion pallentis) asszociációfragmentumainaknyújt menedéket. Gyerőmonostorról barázdált csenkeszesváltozatát (festucetosum rupicolae Kovács et Coldea 67) jelezték.Ha a termőhely száraz ― akár a csapadékmennyiség fokozatos csökkenése,a túllegeltetés vagy a kitettség és lejtőszög miatt, esetleg éppenaz alapkőzet okozta fiziológiai szárazság miatt (pl. gipszes rendzinákon)―, a társulást fenyéresek vagy kunkorgó árvalányhajas szárazgyepekváltják fel. Ezzel a társulással van rokonságban az a jellegzetesengipszrendzinákhoz kötött fátyolvirágos-szálkaperjés társulás is, amely mára sziklagyepek közé sorolható.A nagy pacsirtafüves-tollas szálkaperjés társulások sajátos erdélyiváltozata (Polygalo-Brachypodietum pinnati echietosum russici) különösenkora nyári aszpektusban szívdobogtatóan szép. A virágpompa alapszínéta nagy pacsirtafű (Polygala major) liláspiros virágzászlói és azorosz kígyószisz (Echium russicum) bíboros virágú szárai adják meg, ehheztársulnak a koloncos bajnóca (Filipendula vulgaris) és a kakastaréjfajok(Alectorolophus sp.) sárgásfehér virágzatai, a baltacim (Onobry-78

chis viciifolia) és tarka koronafürt (Coronilla varia) halvány pirosa éslilája, valamint a gazdag fajegyüttes sok-sok más színárnyalata. A társulásfalvaktól távol, viszonylag nehezen megközelíthető, nem legeltetettés csak esetlegesen kaszált termőhelyen alakult ki.A bihari nyúlfarkfüves társulást (Seslerietum heufflerianae „biharicum“)szintén erről a területről, a Gorbói-hegyről (Soó 1949) és Sztánáról(Ujvárosi 1947) írták le. Újabban előkerült a társulás Zsobok ésFarnas között a Pad nevű helyről is, ahol az uralkodó nyúlfarkfű-populációthegyi sás, henye boroszlán, szarvaskocsord, tollas szálkaperje, keskenylevelűés szőrös len, pannon aszat, erdélyi kakukkfű, nyári galajés sok más faj kíséri.Sudár rozsnokos társulás (Brometum erecti): először Pázmány Dénesírta le Erdélyből 1963-ban, majd jelezte a sudárrozsnokos száraz gyepeketSzentlászlóról (1964) és Dés környékéről is. Területünkön Egeresés Sztána között a völgy bal oldalán a vasúti pályatest feletti nagybevágást borítják a sudár rozsnok tömeges jelenléte és szárazságtűrő kísérőfajokáltal jellegzett állományok. Ezeket esetleg éppen a múlt századbantelepíthették a vasútépítés során talajvédő céllal. Mindenesetrea szentlászlói adat kivételével elsősorban a vasútvonal mentéről jelezték;így a Nádas völgyében másutt is felbukkannak gazdagabb mezofilállományai.Barázdált és sovány csenkeszes-vékonytippanos társulás (Agrostieto-Festucetum [rupicolae-valesiacae]): a vékony tippannak a barázdált csenkesszelés a pusztai (sovány) csenkesszel kevert állományai, melyek területünköna tölgyes öv keleti, déli és nyugati kitettségű enyhébb lejtésűirtásrétjein általánosan elterjedtek; többnyire legelőnek használtgyepek. Elméleti és gyakorlati okok miatt is indokolt ezeket egyetlentársulás keretében tárgyalni. Az elméleti indoklás a Festuca rupicolafajkomplexum (species agglomeratum) genetikai (ökológiai, alaktani) változatosságábankeresendő. Ez a változatosság a gyakorlatban még a legtapasztaltabbrendszertanosokat is próbára teszi, és a biztos elkülönítésaz egyszeri rátekintésen túl olyan tüzetes egyedi vizsgálatot, esetlegéppen tenyésztési kísérleteket követelne meg, amilyen a geobotanikaimunkában kivihetetlen. A gyakorlati érv az, hogy a gyep nemcsak évrőlévre, de évszakról évszakra is más képet mutat, attól függően, hogymilyen volt a megelőző időszak vízellátása, tápanyag-utánpótlása és agyep kitermelési módja. Általános szabályként elfogadható, hogy ésszerűbblegeltetés vagy éppen kaszálás és trágyázás esetén a robusztusabbbarázdált csenkesz populációk törnek előre a gyepben (részben éppen apopulációk fenotipikus plaszticitása miatt), fordított esetben, szárazság,túllegeltetés során a pusztai csenkesz vagy az ál-juhcsenkesz juthat uralomra.Ez utóbbi már a leromlott gyepek fajösszletére jellemző gyomokfelszaporodását is magával hozza.Ez a társulás borítja a Nádas völgyére különösen jellemző vadkörtéshagyásfás legelőket pl. Vista határában a Borzástól a Galamb-oldalfelé, az Irtáson, Vista és Nádas között vagy Kisbács határában a Pallérvágottjában.A legelő különösen körtevirágzás idején érdekes, és a hagyományosnépi legelőgazdálkodás, erdőkiélés spontán ökológiai tájvédelmitörekvésének szép példája; állat és ember számára kellemes, gaz-79

daságilag is jól hasznosítható környezetet teremt. A hagyásfák egybena spontán kiválogatás menetét is példázzák: ember és állat egyaránt számontartotta a bőven termő, ízletesebb gyümölcsű példányokat. Aholaz erdőben nem volt vadkörte, más fajok maradtak hagyásfának, mintpl. a vadalma, ritkábban vadcseresznye (ez utóbbi inkább a havasalján)vagy ― mint pl. Jegenye határában ― az erdőkben egyébként ritka,jó makktermő csertölgy egyedek.Ilyen vékony tippanos-sovány csenkeszes száraz gyepek borítják apadok vékony meszes talajrétegét vagy a felhagyott, többnyire túllegeltetettagroteraszokat pl. a Bedecsi-hágó környékén vagy Damos felett(itt széleróziótól is pusztítva), Damos és Jákótelke között a Csinke-tetőn(itt is deflációs nyomokkal) és a túllegeltetett vörös színű agyagosoldalakat a Kapus és a Nádas völgyében.Fogtekercses-barázdált csenkeszes társulás (Danthonio-Festucetumrupicolae): vö. 76. 1., Danthonio-Festucetum rubrae.Barázdált csenkeszes törpesásos társulás (Festucetum rupicolae-Caricetumhumilis incl. Festucetum rupicolae auct., Caricetum humilisauct., syn. Festucetum rupicolae auct. non Burduja et al. 56. Medicagini-Festucetum valesiacae auct. non Wagn. 1941). Ez a szakirodalomban meglehetősenellentmondásosan kezelt társulás területünkön a száraz, naposoldalak jellegzetes gyepe. Ilyen kaszálók húzódnak a Kapus völgyénekdéli lejtőin, pl. a Gyerőffy-szöktető alatt. A társulásnak Astragalus onobrychishengazdag változata is előkerült innen. A hegyek közelségére ésaz időszakosan gazdagabb vízellátásra a mohaszint utal. Maga a társulásaz Erdélyi Mezőségre jellemző, és a hegyek felé itt éri el kiterjedésénekhatárát. Bókoló zsályás és szennyes infüves állományait Pázmány (1964)Tordaszentlászló határából jelezte, ehhez hasonló együttesek fordulnakmég elő Gyerővásárhely mellett (Vérvölgy) és Körösfő felé (Ordományos).A fenyérfüvesek (Botriochloetum ischaemi) elsősorban a juhokkaltúllegeltetett, déli fekvésű, vékony talajú barázdált csenkeszes-törpesásosés törpesásos-szálkaperjés társulások rovására alakultak ki. Többé-kevésbéösszefüggő állományok találhatók Zsobok és Farnas között a Padon(itt mezei ürömmel is keverten), az Egeres és Jegenye közötti gipszesrendzinákon, itt részben a fátyolvirágos-szálkaperjés társulással mozaikszerkezetben,valamint a Nádas-völgy déli oldalain. (Megjegyzendő, hogyezek a fenyérfüves gyepek nincsenek semmilyen szerkezeti vagy genetikaikapcsolatban a fenyérekkel, a német Heidek erikafélékkel borítottgyepjeivel.)A kunkorgó árvalányhajas társulást (Stipetum capillatae) a területena juhokkal túllegeltetett és lepusztult száraz gyepekben foltokbanmegtelepedő Stipa capillata populációk és a környezetükben kialakultsajátosan szegényes, szárazságtűrő fajegyüttes képviseli (Kapus és Nádasmente).A szőrös árvalányhajas társulás (Stipetum lessingianae) itt, a Hójagerincenéri el az Erdélyi-medence nyugati-északnyugati peremét.80

Csinos árvalányhajas társulás (Stipetum pulcherrimae) töredékes állományokTordaszentlászló és Sztolna között a Lengyel-patak völgyében(Pázmány 1964).A bárányürmös-mezei ürmös társulásban (Artemisietum ponticae-serriceae)a mezei üröm dominánssá, a társulások meghatározó elemévé válik(pl. Törökvágás, Jegenye és Egeres között, az almási Vár-hegyenstb.). A mezei üröm Zsobok és Farnas között a Padon a bárányüröm egysajátos populációjával alkot további kutatást érdemlő társulást.Mész- és gipszsziklák, törmeléklejtők gyepes növényzeteA csinos árvalányhajas-deres csenkeszes gyepek nagy társuláscsoportja(Stipio pulcherrimae-Festucetalia pallentis), amelyet a Szigethegységbenlévő állományok alapján 1968-ban körvonalazott I. Pop, felbukkanKalotaszegen is. A durvamész sziklákon és a gipszes üledékekváztalajain gyakori. A sziklák alatt húzódó törmeléklejtőkön vagy aNummulites perforatus rétegek alatt kialakuló jellegzetes „Szentlászlópénzes“erodált oldalakon fejlődött társulások számára Pop idézett összefoglalásaa galajos-falgyomos nagy társuláscsoportot [Galio-Parieta(rieta)lia],illetőleg a hegyi gamandoros társulások csoportját (Teucrion montani)fogadta el (Raţiu et al. 1966, Pop 1968).Erdélyi gyöngyperjés-hegyi komócsinos társulás (Melico-Phleetummontani) Nagykapus és Gyerővásárhely között, a Köves-hegy déli oldalán,valamint a Gyerőffy-szöktető alatt, többnyire fragmentárisan, szegélytársulásokkalkeveredve, a kökényesek társuláscsoportjába (Prunion)tartozó cserjések között húzódik meg.A homoki fátyolvirágos-tollas szálkaperjés társulás (Gypsophilo-Brachypodietum) részletes geobotanikai leírását és termőhelyi jellemzésétkülön tanulmányokban közöltük (Szabó 1983, Miclăuş―Szabó 1983).A társulásra a melegkedvelő, erősen szárazságtűrő déli elemek a jellemzőek,mint pl. a homoki fátyolvirág (Gypsophila fastigiata ssp. arenaria),a homoki hagyma (Allium flavescens var. ammophilum), a rutén szamárkenyér(Echinops ritro ssp. ruthenicus), valamint ennek a különösenszárazságtűrő keskenylevelű változata (var. tenuifolius), a szőrös tarackbúza(Agropyron truncatum var. trichophorum), a nyurgaszál (Erucastrumnasturtiifolium) és mások. Olyan fajok, amelyek legmelegebb tengerpartiés alföldi területeinkre jellemzőek, és mindenképpen szokatlana felbukkanásuk ezen a viszonylag hűvös, csapadékos vidéken (21. ábra)A magyarázat a gipszes rendzinák sajátos tulajdonságában és rétegtaniokokban van: a gipsz nagy erővel köti meg a talajban lévő vízmolekulákat,így ezek gyorsan hozzáférhetetlenekké válnak a növény számára,a fiziológiai szárazság már akkor bekövetkezik, amikor egyébként a talajvíztartalma még viszonylag magas. Ehhez járul, hogy a gipsz-üledékekbena rétegfejek a meredek déli oldalakon bukkannak felszínre.A társulást a tavaszi, koranyári időszakban ― csapadékosabb évbenegész nyáron ― juhok, kecskék legeltetésére használják. Gazdaságilagkis értékű, elszórtan borít csak nagyobb területeket (Gyerővásárhelyena Vérvölgyben, Jegenye és Egeres között, Sztána és Farnas között). Szép81

21. ábra. A gipszvegetáció elterjedése a területen 1. közigazgatási központok,2. egyéb falvak, 3. az alsó gipsz szinttalaj üledékein kialakult társulások, 4. a felsőgipsz szinttáj üledékein kialakult társulások, 5. Részeg-tető, 6. védelemre javasoltterület, 7. vizek.állományai vannak a zsoboki kertek felett, itt sok tavaszi hériccsel ésderes csenkesszel. Növényritkaságait a túllegeltetés és a gyors üteműgipszkitermelés fenyegeti, ezért a még érintetlen állományok geológiaiés botanikai természeti emlékként védendők.Deres csenkeszes társulás (Festucetum pallentis transsilvanicum): töredékes,inkább csak a névadó faj populációja által jelzett. A fátyolvirágos-tollasszálkaperjés társulás kísérőjeként bukkan fel gipszen pl.Jegenye határában. Csűrös-Káptalan Margit (1971b) a Mogyorókerekefeletti Kőhegyről nagy dőlésszögű (30―40°), déli-délkeleti fekvésű szikláslejtők fajszegény, gyenge borítású (AD = 40%) gyepjeként jelezte,a termőhely egykori növényzetére itt a társulásba beilleszkedő erdeimaradványnövények (Polypodium vulgare, Poa nemoralis, Cardamineimpatiens, Digitalis grandiflora) utaltak.Díszes kakukkfüves társulás (Thymetum comosi): kőfolyásokat borítóromtársulás. A Szigethegységből ismert, tipikus kifejlődésben területünkönritka (Gorbói-hegy, Szászfenes és Gyalu között a Bátori-hegyen).Hegyi gamandoros társulás (Teucrietum montani): durvameszes,Nummuliteses, gipszes, kavicsos törmeléklejtők laza szerkezetű nyílt társulása,amelyben a többnyire tömegesen megjelenő hegyi gamandor melletta sárga vajszem (Scabiosa ochroleuca) és a bennszülött sugárzó fejvirág(Cephalaria radiata) jellegzetesek. Emellett még más bennszülöttfajok (Viola joói, Thymus comosus, Thlaspi kovátsi) teszik jellegzetesenerdélyivé ezt a társulást, mely többnyire a díszes kakukkfüvesekkelegyütt fordul elő.Felálló galajos társulás (Galietum erecti): durvamész-padok törmelékén,töredékes kifejlődésben szórványos.82

Deres varjúháj-enyves aggófű társulás (Sedum hispanicum-Senecioviscosus ass. prov., h.l.): kavicsos törmeléklejtőkön Egerbegy és Dongóközött, a Szappan-völgyben.Közönséges ternyés-komlós lucernás társulás (Alyssum alyssoides-Medicago lupulina ass. prov. h.l.): kőkerítések földes tetejét gyepesítő,az erdei perje megtelepedését megelőző növényegyüttes.Időleges (vetett) gyepekCulto-Dactyletum: a csomós ebír nemesített fajtáira alapozó gyeptelepítésa hatvanas évek során indult meg nagyobb lendülettel. A feltörtés újravetett gyepterületek fokozatosan növekedtek, de a tiszta kultúráka sovány erdei talajokon nem adták a várt eredményt (pl. a sárdivölgyben, Poiana Feiurduluinál vagy másutt). Bőven termő Dactylis általuralt gyepek vannak Vista határában a Nádas árterületén Cirsietum canitársulás facieseként, valamint hasonló helyzetben a Bánffyhunyadi-medencében.Culto-Lollietum perennis: angolperjés gyepeket a területen már amúlt századtól vethettek (SzT: angolfű!), ezek a vetések ma természetesgyepeknek tűnnek (vö. Trifolio-Lolietum).Culto-Lolietum multiflori: az olaszperjés gyepek telepítése a hetvenesévekben lendült fel; ezek azóta az állami és szövetkezeti állattenyésztésfontos, de nagy műtrágyaigényű takarmányforrását képezik.Többé-kevésbé állandósult, önmagát újravető állományai újabban eróziógátlótelepítésként, talajmunkálatok (utak, kitermelések) rézsűin terjednek.Culto-Festucetum (pratensis, arundinaceae): a nemesített vetőmaghasználata viszonylag új, a réti csenkeszt hozzávetőleg két évtizede, anádképű csenkeszt a hetvenes évek vége óta használják gyeptelepítésre.A vetett gyepekhez hasonló természetes állományok (Festuco arundinaceae-Dactyletumglomeratae R. Tüxen 1950) a Nádas völgyében (Vistahatárában) és a Körös árterében lévő réteken (Bánffyhunyadi-medence)figyelhetők meg. A vetett állományok megfelelő körülmények közötthosszú életű, állandósuló (klimax) társulássá fejlődhetnek.Culto-Onobrychietum viciifoliae: a napos domboldalak nemesítettvetőmaggal való felülvetése nyomán kialakuló baltacimos állományok (atakarmánybaltacim uralkodó erőteljes populációi különböztetik meg abaltacimban gazdag természetes gyepektől).Culto-Trifolietum pratensis: vörösherés vetések: két-három évre telepítettmonokultúra jellegű takarmánygyepek, elhanyagolt, hosszabbidőn keresztül szántatlanul maradt állományaikban jellegzetes gyomtársulásalakul ki (vö. 96. lap).A gyepek társulástani besorolásaCsarabosok ― szőrfűgyepekCl. Nardo-Callunetea Prsg. 49Ord. Vaccinio-Genistetalia Schubert 60Al. Violion caninae Schwick. 44 ap. Lupşa 7183

1. Nardo-Callunetum vulgaris (Domin 23) Csűrös 64Ord. Nardetalia Prsg. 49Al. Nardo-Agrostion tenuis Sillinger 332. Nardetum strictae (,,montanum“) Maloch 32, incl. ,,xeronardetum” et ,,higronardetum“auct. dif.3. Agrostetum tenuis Szaf., Pawl. et Kulcz. 23, incl. Anthoxantho-Agrostietum (Sillinger33) Jurko 694. Festuco-Nardetum strictae „montanum“ Csűrös et Resm. 60MocsárrétekCl. Molinio-Juncetea Br. ― Bl. 49Ord. Molinietalia W, Koch 26Al. Calthion palustris Tx. 375. Calthetum letae (palustris) Krajina 33, Borza 346. Scirpetum sylvatici Schwick. 447. Cirsiteum cani Tx. 518. Cirsietum rivularis Ralski 319. Epilobio (palustris) ― Juncetum effusi Oberd. 57Al. Agrostion albae (stoloniferae) Soó (33) 5710. Deschampsietum caespitosae Horv. 3011. Agrostietum stoloniferae Ujv. 4112. Poetum trivialis Soó 4012. Alopecuretum pratensis Now. 2113. Festucetum pratensis Soó 36Hegy- és dombvidéki (mezofil) rétekCl. Arrhenatheretea Br. ― Bl. 47Ord. Arrhenatheretalia Pawl. 28Al. Arrhenatherion elatioris Br. ― Bl. 2514. Arrhenatheretum elatioris (Br. ― Bl. 25) Soó 69 incl. Arrhenatherum-Festuca sulcataass. Soó ap. Borza 63Al. Triseto-Polygonion bistortae Marschall 4715. Trisetetum flavescentis (Schröter) Br. ― Jer. 07Ord. Agrosteto-Festucetalia rubrae Puşcariu et al. 56Al. Agrostio-Festucion rubrae Puşcariu et al. 5616. Festuco (rubrae)-Agrostetum tenuis „montanum“ Csűrös et Resm. 60 syn. Agrosti(Agrosteto)-Festucetum rubrae „montanum“ auct. div.; genistetosum sagittalaeem. h.l. (Agrosti-Genistelletum Boşcaiu 71 p.p.)17. Festucetum rubrae Puşcariu et al. 56 ,,xeromezophilum“, ,,montanum“, (genistetosumsagittalae cf. as. nr. 16)(?) Danthonio-Festucetum rubrae (Gancev 61) Csűrös et al. 6218. Deschampsietum flexuosae Issler 42 em. Borza 46Al. Cynosurion cristati Br. ― Bl. et Tx. 4319. Lolio-Cynosuretum Tx. 3720. Trifolio repenti-Lolietum Krippelova 67 (Lolio-Trifolietum Prodan n.n.)21. Festuceto-Alchemilletum vulgaris Csűrös et Resm. 60 syn. Alchemillo-Festucetumrubrae Resm. 7284

Dombividéki (félszáraz és száraz) gyepekCl. Festuco-Brometea Br. ― Bl. et Tx. 43Ord. Brometalia erecti (Koch 26) Br. ― Bl. 26Al. Cirsio-Brachypodion pinnati Hadac et Klika 4422.Cariceto humilis-Brachypodietum pinnati Soó 49― caricetosum humilis h.l.― caricetosum montanae h.l. (syn. Cariceto montanae-Brachypodietum)― astragaletosum onobrychis F. Schn. ― Bind. 71― daphnetosum cneori h.l.23. Polygalo-Brachypodietum pinnati Wagner 41 echietosum russici nom. nov. syn. Danthonio-Brachypodietumpinnati Soó 47 nom prov. p.p. (cf. Soó 1949)24. Seslerictum heufflerianae Soó 1947 ,,biharicum” Csűrös 81 (Thymo comosi-Seslerietumheuflerianae)Ord. Festucetalia valesiacae Br. ― Bl. et Tx. 43Al. Festucion rupicolae Soó (29) 6425. Agrostieto-Festucetum (rupicolae-valesiacae ) Szabó (71) h.l. incl. Agrostideto-Festucetumsulcatae Cs. ― Káptalan (62) 64 et Agrostis tenuis-Festuca pseudovina as. I. Popet al. 6426. Danthonio-F estucetum sulcatae (rupicolae) Csűrös et al. 6127. Festuceto-Caricettim humilis Soó 4928. Botriochloetum (Andropogonetum) ischaemii (Krist 37) I. Pop 7729. Stipetum capillatae (Hueck 31) Krausch 61Al. Stipion lessingianae Soó 4730. Stipetum lessingianae Soó (27) 4531. Stipetum pulcherrimae Soó 42Al. Artemisio-Kochion Soó 5932. Artemisietum ponticae-serriceae Soó (27) 42Meszes, gipszes váztalajok növényzeteOrd. Stipo pulcherrimae-Festucetalia pallentis I. Pop 68Al. Thymo comosi-Festucion sulcatae (rupicolae) I. Pop 6833. Melico-Phleetum montani Gergely et al. 6734. Gypsophilo-Brachypodietum pinnati Szabó 83 (stiposum, botryochloosum, agropyrosum)Al. Seslerio-Festucion pallentis Klika 3135. Festucetum pallentis ,,transsilvanicum” Soó 59 ap. I. Pop 68Törmeléklejtők füves növényzeteCl. Thlaspietea rotundifoliae Br.―Bl. 26Ord. Galio-Parietalia officinalis Gergely et al. 66Al. Teucrion montani Csűrös et Pop 6536. Thymetum comosi Pop et Hodişan 6336. Teucrietum montani Csűrös 58 (cephalariosum radiatae, scabiosum ochroleucae h.l.)37. Gallietum erecti I. Pop et Hodişan 6438. Sedum hispanicum-Senecio viscosus ass. prov.39. Alyssum alyssoides-Medicago lupulina ass. prov.Ültetett gyepek (culto prata)― Culto-Dactyletum (trifolioso-pratensi-repentis, medicaginosum)― Culto-Lolietum (perennis, multiflorae)― Culto-Lolio-Trifolietum (repentis) ef. as. Trifolio-Lolietum (!)85

― Culto-Phleetum pr-atensis― Culto-Festucetum (pratensis, arundinaceae)― Culto-Trifolietum (pratensis) cf. al. Trifolio-Medicaginion (!)― Culto-Medicaginetum― Culto-OnobrychietumVIZES TERÜLETEK NÖVÉNYZETELebegő és legyökerező hínárokA lebegő hínárokat (Lemnetea társulásosztály) a területen két, a legyökerezőhínárokat (Potametea társulásosztály) öt ma is előforduló éshárom eltűnt társulás képviseli. Ezek a hínártársulások itt még a szokásosnális egyszerűbb felépítésűek, többnyire mozaikjellegű, meglehetősenalkalmi, kis felületet borító és a növényzet összességéhez viszonyítvajelentéktelen faj együttesek.A békalencsés lebegő hínárt (Lemnetum minoris) a víz felszínénelszaporodó kis békalencse (lemnetosum minoris) vagy keresztes békalencse(lemnetosum trisulcae) jelzi. A társulásban hol az egyik, hol amásik faj az uralkodó. A fajokkal, illetve a társulással kapcsolatos kérdésekkérdőívünkben nem szerepeltek.Békalencsés-rencés lebegő hínár (Lemno-Utricularietum) kialakulásáhozmár állandóbb jellegű állóvíz, mocsaras tó, morotva szükséges.Nyárády és munkatársai (1966) jelezték a Les-tető mocsaraiból.Víziboglárka-mocsárhúros hínár (Bartachio trichophyllo-Callitrichetumcophocarpae): tulajdonképpen átmeneti társulás a lerögzült hínárvegetációés az iszapvegetáció között. Vízben lebegve fejlődik ki, de atócsa kiszáradása után a nedves iszapon is megél. Az uralkodó fajokalapján szokás még külön víziboglárka (Ranunculetum aquatilis) és mocsárhúr(Callitrichetum polymorphae) társulásokra bontani. Többé-kevésbéállandó vizű gödrökben, hepékben erdős-gyepes részeken bárhol kialakulhat(vö. Soó 1949: Gyalu, Méra).Hegyi tócsahúros-mocsárhúros társulás (Callitrichetum polymorphae„montanum“ = Peplo-Callitrichetum): tulajdonképpen már nem hínár,hanem iszaptársulás. A kiszáradó, bolygatott vizű gödrökben, pl. bivalyokdagonyázó helyein alakul ki a hegylábi legelőkön, ahol terjedéséta pocsolyáról pocsolyára dagonyázó állatok segítik. Jellegzetes faja ahegyi tócsahúr (Peplis portula).Átokhínáros-békaszőlős társulás (Myriophylleto-Potametum): csak avidrakeserűfüves változatát (polygonetosum amphibii) találtuk a Szamosmorotváiban Szászfenes és Gyalu között (vö. még Soó 1949 tab. 2. 6―7.felv.).Fodroslevelű békaszőlős társulás (Potamentum crispi): a Kis-Szamosmedrében Gyalu és Kolozsvár között.Vidrakeserűfüves társulás (Polygonetum natantis): mivel az átokhínáros-békaszőlőstársulás jellemző fajait a területen nem találtuk, azáltalunk megfigyelt tiszta vidrakeserűfüves állományok besorolásánál ezta társulásnevet tekintjük helyesnek. Ez a társulás is kétéltű: hínárnövényzetkéntés iszapnövényzetként egyaránt megél (Gyalu, Lómező, Hajtás-völgy,Kisbács stb.).86

Az úszó tündérrózsás társuláscsoportnak (Nymphaeion) ma a vidrakeserűfüvestársulás az egyetlen általunk észlelt képviselője. Ennektermőhelyeit is gyökeresen megváltoztatta a Kis-Szamos gyalui szakaszánépített vízierőmű-rendszer.Valamikor a területen sokkal gazdagabb vízi növényzet volt. Ebbea társuláscsoportba tartoztak azok a sulymosok (Trapaetum natantis),amelyeknek az emléke ma már csak a földrajzi nevekben él, és amelyekneka népi táplálkozásban ugyancsak szerepe volt. A sulymosok és tündérrózsásokegykori meglétére figyelemreméltó bizonyítékkal szolgálNyárády és munkatársai tanulmánya (1966), amelyben a Les-tetői tőzegesmocsár pollendiagrammjában 80―90 cm mélységben viszonylag bőségesenvolt kimutatható a sárga tündérrózsa pollenje (Nupharetum,illetve Nymphaetum albo-luteae). Ez a 80 cm-es mélység időrendilegis megfelel a földrajzi nevek alapján rekonstruálható képnek.A hínárnövényzet társulástani besorolásaA. Lebegő hínárokCl. Lenmetea W. Koch et Tx. 54Ord. Lemnetalia W. Koch et Tx. 54Al. Lemnion minoris W. Koch et Tx. 541. Lemnetum minoris (Oberd. 57) M. et G. 60― lemnetosum minoris Soó 64― lemnetosum trisulcae Kárpáti 532. Lemno-Utricularietum Soó 28B. Legyökerező hínárokCl. Potametea Tx. et Prsg. 42Ord. Potametalia W. Koch 26a. alámerülő sorozatAl. Ranunculion aquatilis Pass. 643. Batrachio (trichophyllo)-Callitrichetum (cophocarpae) Soó (27) 60, Poócs 58 subRanunculeto-Callitrichetum― batrachietosum aquatilis (= Ranunculetum aquatilis Gehu 61)― callitrichetum cophocarpae (= Callitrichetum palustris Dihoru 75)4. Peplo-Callitrichetum nom. nov. (= Callitrichetum polymorphae „montanum” Raţiu 66)Al. Potamion W. Koch em. Oberd. 575. Polygonetum natantis (Soó 27) Ubrizsy 48 = Myriophyllo-Potametum Soó 34 cf.Soó 49 tab. 2, relev. 6 ― 7; Polygoneto-Potametum natantis Soó 64 p.p.6. Potametum crispi Soó 27b. lebegő sorozat*6. Trapaetum natantis Müller et Görs 60*7. Nupharetum lutei W. Koch 26?*8. Nymphaetum albo-luteae Nowinsky 28* = kihalt társulások.LápokA területen kialakuló lápok közül a tőzegmoha nélküli forráslápokvize részben az altalajból származó vízben oldott sók, részben a szomszédosterületekről bemosott tápanyagok jóvoltából gazdag ásványi sókban,így sok tápanyagigényes faj telepedhet meg benne.87

A fennsíkokon, ahol a lápokban megindul a tőzegesedés, amíg a tőzegrétegvastagsága csak 10―20 cm, a lápban élő fajok többségének gyökereimég elérik az altalajt, és onnan ― bár szűkösebben ― fel tudnakvenni ásványi sókat. Ezek a lápok közepes tápanyag-ellátottságúak (mezotrofok);kialakulásuk hosszabb folyamat, és ezalatt viszonylag sok fajvált képessé arra, hogy beilleszkedjék a társulásba.A vastag tőzegmoharéteget kifejlesztett dagadó- vagy fellápokban,ahol a tőzeg évenkénti növekedése miatt a növényzetnek az altalajjalvaló kapcsolata már régen megszűnt, és ásványi tápanyagot csak a széllelés esővízzel a lápba jutott porszemcsék pótolnak, a környezet rendkívültápanyagszegény (oligotróf), és az uralkodó tőzegmohafajokon kívülcsak kevés virágos növényfaj találja meg itt az életfeltételeit.A jelentősebb tőzegmohalápok közül E. Pop (1960) a keleceli Mohost(Molhaşul, Mohuşul de la Călăţele), a Magyarvalkó és Rişca közöttBălceşti felé vezető út mentén fekvő Lágyast (Molhaşul de laRişca, Mohuşul de la Dealul Negru), a riskai Rekettyést (Rişca Răchitiş),a Kalotaújfalu melletti Paprétjét, a fincsi tőzegmohásokat (Finciu: Rîtupopii, La Valaie, Negruşul Finciului, Rovina cea Mică şi cea Mare),valamint a szomszédságból a Dîmbul Negru körzetében lévő tőzegeseket(La Pod, Platou, Între Drumuri, Tău Runcului) írta le. Bălceşti közelébentőzegesedett lucfenyves is található (Tîrsa Vălenilor).Ezek közül legnagyobb, eredetileg kb. 12 ha területű a 916 mmagasan fekvő keleceli Mohos, amelyben a tőzegréteg vastagsága a középtájonelérte az 5,6 m-t, a tőzeg teljes becsült mennyisége pedig kb.860 000 m 3 volt. Azért csak volt, mert a mennyiség az ütemes kitermelésmiatt folyamatosan csökken. Györffy és Péterfi ebből a lápból10 tőzegmohafajt, 13 változatot és 5 formát közölt, egyebek mellett azország flórájában is új Sphagum balticumot is. A tömegalkotó fajok aSph. medium és Sph. fuscum. A lápot vegyeserdők övezik, a kitermeléselőtt gyapjúsás-társulás borította (Eriophoretum vaginati) Andromedapolifolia és Rynchospora alba jégkorszaki reliktum-populációival. A lapkörül Empetrum nigrumban gazdag csarabos (Callunetum vulgare) uralkodó,különösen a nyugati peremen.A magyarvalkói határhoz tartozó Lágyas, amely a Kalota és a Riskapatakvízválasztóján, 1020 m-en kb. 6 hektárnyi területet borít, arrólnevezetes, hogy innen ismeretes az Erdélyi Szigethegység egyetlen természetesPinus sylvestris populációja. A populációt E. Pop szerint mára hatvanas évek elején a kipusztulás fenyegette, részben a szárazság,részben az invadáns fajok (luc, nyár, nyír) és 1952 óta a kitermelésmiatt. Ennek a viszonylag száraz lápnak a tőzege az idők folyamán többszörkigyúlt, a jelenségről az 1864-es határösszeírás a következőképpenemlékezik meg: „Lágy, egy süppedékes 40―50 hold területen fekvő fentsik, melynek szénfekete földje száraz időben meggyujtatván, hónapokigelég; posványosabb része dohott gyanánt, szekérkenőnek kifőzhető. Hihetőlegaz egész hely torfa (!) telep“ (KHn. 116).Az oligotróf tőzegmohalápokat ― éppen fajszegénységük és barátságtalan,süppedékes felületük miatt ― egészen a legutóbbi időkig aligbolygatta ember vagy legelő állat. A jégkorszak óta szinte változatlanulőrizték fajösszetételüket, és ezáltal sok, a területünkön csak ezekben alápokban fennmaradt maradványnövénynek, reliktum fajnak nyújtanak88

menedéket. A legutóbbi időkben viszont a felhalmozott tőzegrétegekgazdasági értéke miatt a kitermelés nagy iramban folyik, és ezek atermészeti emlékek is pusztulnak. Így például a keleceli legnagyobbTőzeglápnak majdnem a teljes felületén folyt már 1976-ban a kitermelés,ami az egykori természetes állapot teljes felszámolását is jelentette.A töviskés sásos-tőzeges (Carici stellulatae-Sphagnetum) társulást ahegyvidéktől távolabb a körösfői hágó közelében, és a Les-tetői mocsárbólazonosították Nyárády és munkatársai (1966) a közönséges sás tőzegesállományaival együtt (Caricetum fuscae [Br.-Bl. 15] Koch 28, Sphagneto-Caricetumechinatae Soó 45.) A társulás összetételében a névadófajok mellett még más sásfajok is előfordulnak. A mocsár dél felé fokozatosanláprétbe, észak felé keskeny iszapvegetáció után szántóföldekbemegy át, itt 1976-ban, amikor a mocsarat meglátogattuk, lentermesztésfolyt. A mocsárnak nincs nádas, kákás vagy csarabos gyepkörnyezete.A Kelecel és Bălceşti határában lévő tőzegeseknek ez a növényegyüttesjellegzetes társulása, a tőzeglápok peremén a töviskés sás tőzegmoha nélküli,domináns állományai is gyakoriak (Caricetum stellulatae).Az oligotróf és mezotróf lápok között átmenetet képeznek a tőzegeszsombéksásos(Carici elatae sphagnatum, vö. Magnocaricion) és tőzegescsőrössásos (Carici rostratae-Sphagnetum) állományok. Ezek közül azutóbbit az oligotróf tőzegesek, az előbbit a mezotróf lápok közé szokássorolni.Csőrös sásos-tőzeges társulás (Carici rostratae-Sphagnetum recurvi):Kelecel és Bălceşti tőzeglápjaiban (Lupşa 1971).A széleslevelű gyapjúsásos (mezotróf) társuláscsoport: hajastövű éstöviskés sásos társulás (Caricetum appropinquatae-echinatae) a keleceliMohosban (Lupşa 1971) és a Körös forrása alatti mocsarakban.Sárga sásos-széleslevelű gyapjúsásos társulás (Carici flavae-Eriophoretum)az egyik legelterjedtebb forrásláp jellegű társulás a területen,északos forrásos oldalakon Magas-Kalotaszegen mindenütt gyakori, ígyKörösfő és Gyerővásárhely között, Bedecs környékén, Erdőfalva és Gyerőmonostorközött. A társulásalkotó fajok között ott van többnyire a Parnassiapalustris, a Caltha laeta, a Helleborine palustris, de gyakran azergeboglár (Trollius europaeus) is. Cönológiai jellemzését a területrőlSoó 1949 (Szucság), Pázmány 1964 (Szentlászló), Kovács és Coldea 1967(Gyerőmonostor) közölték.Tőzegi macskagyökeres-sárga sásos társulás (Valeriano-Caricetumfalvae): Kelecel és Bălceşti környéki tőzeglápokban (Lupşa 1971).Gyepes gyapjúsásos-tőzeges társulás (Eriophoro-Sphagnetum recurvi)szöszös nyíres és csőrös sásos variánsait írta le Lupşa (1971) a bălceşti―keleceli tőzeglápokból.A lápok növényzetének társulástani besorolásaCl. Scheuchzerio-Caricetea nigrae (fuscae) Nordh. 36Ord. Scheuchzerio-Caricetalia nigrae (fuscae) (W. Koch 26) Oberd. 67Al. Caricion canescenti nigrae (fuscae) W. Koch 26, Nordh. 36.1. Carici stellulatae (echinatae)-Sphagnetum Soó (34)54― caricetosum stellulatae― caricetosum fuscae n.n. (Caricetum fuscae Br. ― Bl. 15)― nardetosum strictae Lupşa 7189

2. Carici rostratae-Sphagnetum recurvi Zólyomi 31Ord. Tofieldietalia Prsg. ap. Oberd. 49Al. Eriophorion latifolii Br. ― Bl. et Tx. 433. Caricetum appropinquatae-echinatae (stellulatae) Soó (54) 574. Carici flavae-Eriophoretum Soó 445. Valeriano-Caricetum flavae Pawl. et al. (43) 60Cl. Oxycocco-Sphagnetea Br.-Bl. et Tx. 43Ord. Sphagnetalia Pawl. 28Al. Sphagnion fusci Br. ― Bl. 206. Eriophoro-Sphagnetum recurvi Hueck 25 syn. Eriophoro vaginato-Sphagnetum transsilvanicumSimon 62― betuletosum pubescentis (Zólyomi 31) Lupşa 71― caricetosum rostratae Lupşa 71cf. Magnocaricetalia !ForráslápokCl. Montio-Cardaminetea Br. ―Bl. et Tx. 43Ord. Montio-Cardaminetalia Pawl. 28Al. Cardamini-Montion Br. ― Bl. 25.7. Cardaminetum amarae (Rübel 12) Br. ― Bl. 26― cardaminetosum― stellarietosum alsinis Raţiu et Gergely 75Nádasok, magassásosokA mély vízben gyökerező összefüggő nagyobb nádasok nincsenek aterületen. Csak morotvákban, csuszamlásos tavacskák partján vagy amesterségesen létrehozott újabb ülepítő medencékben találhatók nádas,kákás foltok. A Nádas patak völgyében látható állományok ökológiailag ésszerkezetileg többnyire inkább a magassásokhoz tartoznak.A magassások az időszakosan sekély vízzel borított ártéri üledékeken,az eltűnt vagy eltűnőben lévő füzes-nyárasok helyén alakultakki, és részint a mocsárrétek társulásaival, részint a nádasokkal alkotnakvegetációs mozaikot. Legszebb állományaik, a Nádas völgyében és aBánffyhunyadi-medencében vannak, de kisebb-nagyobb felületet mindennagyobb patakvölgyben borítanak. Szénájukat leginkább bivalytakarmánynakvagy alomnak használják.A nádas társulás (Phragmitetum communis) mélyebb vizű gödrökben,ülepítőkben kisebb foltokban fordul elő (Bt, D, E, J, S, SZ, V, demásutt is).A keskenylevelű gyékényes (Typhaetum angustifoliae) szép állományailáthatók a kapusi és az egeresi bányák ülepítőiben, kisebb foltokbana patakvölgyekben és a Kis-Szamos morotváiban. A széleslevelűgyékényes (Typhaetum latifoliae) az előbbinél ritkábban fordul elő.Nyersanyagszolgáltató (háziipar), a butyókáját mint szobadíszt is számontartják. A vízi harmatkásás társulás (Glycerietum maximae) patakvölgyekben(Nádas, Kapus, Körös) kisebb foltokban, szórványosan jelenikmeg. A zsiókás társulást (Bolboschoenetum maritimi) Nádas határában,az Almás völgyében Almás és Füld között figyeltük meg; egyébként asós vizet jelző társulás ritka a területen.90

Szíki kákás társulás (Schoenoplectetum trabernaemontani) állományokfragmentárisan bukkannak föl Egeres határában és a kapusi ülepítőknél.Árva kákás társulás (Eleocharidetum palustris) ― mocsarak, pocsolyákszélén, szórványosan.Forrásperjés-harmatkásás társulás (Glycerietum plicatae): patakpartokon,forrásos helyeken gyakori, de többnyire csak kis felületet borítharmatkásás (glyceriosum) vagy forrásperjés (catabrosum) változatban.Zsombéksásos-tőzeges társulás (Carici elatae-Sphagnetum intermedii)borítja a Les-tetői (Gyv) mezotróf láp nagy részét, itt a zsombéksás állománybansok a mocsári galaj, a mohaszintet tőzegmohafajok (Sphagnumsubbicolor, S. intermedium) és lombosmohák alkotják, pl. a gyakori Aulacomiumpalustre. A mocsár központi és délkeleti részében viszonylagbőven termett még 1977 nyarán a tőzegeper, a Nyárády Antal és munkatársaiáltal jelzett vidrafüvet (Menyanthes trifoliata) viszont már nemsikerült az akkor éppen kiszáradt lápban gyűjteni. Megjegyzendő, hogya populáció visszahúzódásának a folyamatát már Nyárádyék 1966-os közleményeis jelzi.A csőrös sásos társulás (Caricetum rostratae) hegyvidéki mocsarakbanszórványosan fordul elő pl. Erdőfalva határában (Chirca―Coldea1967). Kevés és gyenge minőségű szénát szolgáltat.A hajastövű sásos társulást (Caricetum appropinquatae) a keleceliMohosból és Bălceşti felé a tőzeglápok széléről jelezte Lupşa (1971).Az éles sásos társulás (Caricetum gracilis) szép állományai alakultakki a Bánffyhunyadi-medencében Kalotaszentkirály és Marótlaka között,valamint Körösfő, Sárvásár és Bánffyhunyad határában a Kalota és aKörös mentén (Csűrös et al. 1969), de különösen a Nádas völgyébenAndrásháza és Egeres között (a mellékvölgyekben is). Magyarnádas ésVista között szép tiszta és nádas állományai jellemzőek az ártéri rétekre.A posvány sásos-parti sásos társulás (Caricetum acutiformis-ripariae)parti sásban (caricetosum ripariae, pl. a Bácsi-torokban), posvány sásban(caricetosum acutiformis) vagy erdei kákában (scyrpetosum) gazdagabbállományai mocsarakban, vizes árkokban gyakoriak. Jelezték méga Les-tetőről (Nyárády et al. 1966), Bácsból (Szénafű: Soó 1949), Tordaszentlászlóról(Liska-patak, Carex bueckii fáciessel, Pázmány 1964).A rókasásos társulás (Caricetum vulpinae) töredékes vagy jobbankifejlett együttesei vizes árkokban, réteken, mocsarak szélén a hegyvidékkivételével mindenütt előfordulnak (Nyárády et al. 1966).Hólyagos sásos társulás (Caricetum vesicariae): a területről társulásképzőkéntmár visszaszorult, töredékes állományait Kelecel környékénés a Les-tetőn találtuk.Pántlikafüves társulás (Phalaridetum arundinaceae): tipikus kifejlődésbenterületünkön nem figyeltük meg. Töredékes állományok a Nádasvölgyében bukkannak fel szórványosan, így Nádasnál erdei kákával keverten.Hasonló foltok a Kapus-patak mentén vagy a Szamos völgyébenis vannak.A magassásosok gyenge minőségű szénát szolgáltatnak. Ha addig kaszáljákle, amíg füve fiatal, bivallyal feletethető, később már alomszénánaksem szívesen használják. A terület lecsapolással és szántással jó minőségűvetett takarmánygyepek telepítésére használható.91

Nádasok, magassásosok társulástani besorolásaCl. Phragmitetea Tx. et Prsg. 42Ord. Phragmitetalia W. Koch 26 em. Pign. 53Al. Phragmition communis W. Koch 26 em. Soó 471. Phragmitetum communis (All. 22) Pign. 532. Typhaetum angustifoliae (All. 22) Pign. 433. Typhaetum latifoliae Soó 274. Glycerietum maximae Hueck 31 syn. G. aquatici Nowinski 28Al. Bolboschoenion maritimi (continentale) Soó (45) 47 em. Borhidi 705. Bolboschoenetum maritimi continetale Soó (27) 496. Schoenoplectetum tabernaemontani Soó (27) 497. Eleocharidetum palustris (Schen. 19) Soó 33Ord. Nasturtio-Glyceretalia Pign. 53Al. Glycero-Sparganion Br. ― Bl. et Siss. ex Boer 428. Glycerietum plicatae Oberd. (52) 57 syn. Catabroso-Glycerietum plicatae Br. ― Bl. 49,Catabrosetum aquaticae Rübel 27, Yeronico-Glycerietum plicatae Soó 70― glyceriosum, ― catabrosum, ― veronicosum beccabungaeOrd. Magnocaricetalia Pign. 53Al. Magnocaricion elatae W. Koch 26Subal. Caricion rostratae (Bal. ―Tul. 63) Oberd. 679. Carici elatae ― Sphagnetum Nyárády et al. 66― menyanthetosum Nyárády et al. 66 ( + )― comaretosum palustre Nyárády et al. 6610. Caricetum rostratae Rübel 1211. Caricetum appropinquatae (W. Koch 26) Tx 47 syn. Caricetum paniculatae-paradoxaeSoó 34 cons. Caricetum appropinquatae Soó 47Subal. Caricion gracilis (Neuh. 59) Oberd. 6712. Caricetum gracilis (Almquist 29) Tx. 3713 Caricetum acutiformis-ripariae Soó (27) 30― caricetosum acutiformis― caricetosum ripariae― scirpetosum sylvatici14. Caricetum vulpinae Soó 2715. Caricetum vesicariae Br. ―Bl. et Denis 26, Zólyomi 3116. Phalaridetum arundinaceae Libb. 31ERDŐIRTÁSOK, SZÁNTÓFÖLDEK, UTAK, UDVAROK NÖVÉNYZETE(antropogén vegetáció)Kalotaszeg növénytakarójának jelentős része állandó vagy rendszeresenismétlődő emberi hatás alatt áll, antropogén vegetáció.A természetes állapotokhoz az erdőirtásokat követő vágásnövényzetévről évre változó (szeriális) társulásai vannak a legközelebb. Ezek atársulások még nem szigorúan antropogének: természetes folyamatok,pl. erdőtüzek nyomán is kialakulnak. A vágásnövényzetet, mivel nemteljesíti az antropogén vegetáció meghatározásában megfogalmazott feltételeket,többnyire nem is sorolják ebbe a csoportba. Esetünkben a besorolástaz indokolja, hogy az erdőirtásnak mint emberi hatásnak döntőszerepe volt a mai növénytakaró kialakításában. Még fontosabb szem-92

pont, hogy a területen vágásnövényzet gyakorlatilag csak emberi hatásrajön létre.A hagyományos földművelés, a közlekedés, az állattartás, a hulladékhalmozáskövetkeztében a falvakban és a falvak között olyan növényegyüttesekkeletkeztek, amelyek egyébként a vidék természetes növényzetébőlhiányoznak.Területileg a legnagyobb, emberi hatásra kialakuló növényzet az évrőlévre változó helyzetű, de több év átlagában meglehetősen állandótermesztett növénytakaró. Ennek megjelenése és eltűnése egy adottévben és egy adott területen teljes egészében az emberi munkától függ,mai dinamikája hosszas fejlődési folyamat eredménye (vö. Gaál 1978).A termesztett növényt kísérő, de évről évre ugyanazon a szántóföldönmaradó gyomfajok ― a többnyire monokultúrában termesztett, nem társulásalkotótermesztett növénnyel ellentétben ― már többé-kevésbé szabályszerűentársulnak, kölcsönösen feltételezik vagy kizárják egymás jelenlétét.Létük ellentétes a földművelő szándékával és érdekeivel, de eza lét ― paradox módon ― éppen a földművelésnek köszönhető. A szántóföldigyomok együtt fejlődtek és fejlődnek a földműveléssel. A hagyományosnépi élet évszázados vagy éppen évezredes léptéket biztosította koevolúciónak, és lehetővé tette gyomtársulások létrejöttét. A modernmezőgazdaság a gépesítéssel, kemizálással csak évtizedes léptéket ad, dea gyomfajok koevolúciója már ebben a rövid időszakban is megfigyelhető.Minderre itt csak azért emlékeztetünk, mert a gyomok csodálatraméltó alkalmazkodási és biológiai evolúciós képessége példázza és magyarázzaa hagyományos földművelés gyomtársulásképző szerepét.Emberi hatásokat feltételeznek, de rendszerint az ember szándékaellenére terjednek az út menti taposott és még inkább a taposatlangyomtársulások, a pionír- és romtársulások fajegyüttesei.Szigorúan vett antropogén vegetáció akkor alakul ki, ha 1. a természetesnövénytakaró teljesen megsemmisül; 2. az emberi beavatkozásrendszeres vagy folyamatos (pl. szántás, taposás stb.); 3. a területet azúj feltételekhez alkalmazkodni képes, de a természetes flórában egyébkéntis meglévő fajok foglalják el.E feltételek egyidejű megvalósulása azért fontos, mert bizonyosemberi hatás a terület valamennyi társulását éri, így tágabb értelembena teljes mai növénytakaró „antropogén“.Az emberi hatásra kialakult növényzet tudományos leírása, rendszerezésenem minden szempontból kielégítő: megoldatlan például a hagyományostermesztési feltételekhez és más emberi hatásokhoz alkalmazkodottgyomegyüttesek (társulások) kauzális vizsgálata. Jóformánteljesen hiányoznak a hagyományos társulások sorsát az új körülményekközött figyelemmel kísérő közlések. A két szélsőséges álláspont, a gyomtársulásoklétének teljes tagadása, illetve minden uralkodóvá vált gyomfaj-populációteljes jogú növénytársulásként való elismerése a valóságmegközelítését, tudományos leírását teszi lehetetlenné. A két véglet közöttminden lehetséges átmeneti álláspont elképzelhető, és a szakirodalombantöbbnyire fel is ismerhető.Tény, hogy a domesztikáció során emberi hatásra nemcsak a termesztettnövény szabadult ki abból a természetes társulástani környezetből,amelyben vadnövényként élt évmilliókon át (jóval az ember meg-93

jelenése előtt), de a haszonnövényként kevésbé értékes vagy éppen károsfajok serege is keresztülment ezen a folyamaton. E fajok egy részeidőnként maga is táplálék lehetett a történelem folyamán (pl. a libatop,parajfajok, baraboly, torma stb.), egy másik része viszont sajátos ökológiaiigényei és szaporodásbiológiája miatt a természetes társulásokbólkiszabadulva alkalmassá vált arra, hogy a megbolygatott területeken tömegesenelszaporodjon. Ez a „preadaptáció“ tette lehetővé, hogy egy növényfaj„gyommá” váljon. Ha a gyomfaj ökológiai igényei megengedték,az ember útját követve mára az egész Földön elterjedt, és ún. kozmopolitanövény lett belőle. Magát a folyamatot ― a természetes társulásbőlvaló kiszabadulást és az emberi környezet fokozatos elárasztását― 1922-ben Thellung apofitizációnak nevezte, az ilyen növényfajokatpedig apofitáknak (Kopecky 1984). Az apofitizáció foka egyben a növényzetregyakorolt emberi hatás fokmérője. Első fázisában a termőhelyi éstársulástani viszonyok még nem változnak meg visszafordíthatatlanul, afajok a természetes állapothoz hasonló környezetben (pl. szegélytársulásokban)szaporodnak. A folyamat második szakaszában a változások márvisszafordithatatlanok, a természetes állapot visszaállására többé nemlehet számítani (pl. erősen taposott patakpartokon, folyó menti ligetekbenstb.). A harmadik apofitizációs szakaszban lévő gyomok, bár bennszülöttfajok, elhagyják eredeti elterjedési területüket, és utak menténtelepülésről településre vándorolnak. A. 4. apofitizációs szakaszban lévőgyomok földrajzilag távoli területekről bekerült és az antropogén növénytakaróbabeilleszkedett fajok. Az 5. szakaszban lévő fajok már új bevándorolt(allochton) asszociációkat képeznek (antropoasszociációk).IrtásnövényzetKalotaszeg növénytakaróját az erdőirtások változtatták meg leggyökeresebben.E változásnak jelentős hatása volt az itt élő emberek életére:energiaforrást, nyersanyagot jelentett, új életterek elfoglalásához,agroökoszisztémák kialakulásához vezetett. Hosszú távon az ésszerűtlenerdőpusztítás a talajréteg lepusztulását, a termőterületek leromlásátokozta.Az irtásterületeknek sajátos története, sajátos „kulturális ökológiája“van (vö. Takács 1976, 1980). Feltehetően az égetéses irtás voltaz első és mindeddig legfontosabb, legnagyobb hatású olyan emberi beavatkozása táj életébe, amely nyomán egy évtizedekre állandósult, klimaxtársulást egy gyorsan változó, évente megújuló, sok (új szervesanyagot termelő, kissé már a szántóföldi életciklusra emlékeztető szeriálistársulás váltott fel. Az irtás szabad tered adott azoknak a fajoknak,amelyek rendszerint erdőszéleken, tisztásokon, aljnövényzetben húzódtakmeg, a kedvező alkalomra várva. Ahogy a fák árnyékától megszabadultak,bő magtermésükkel rohamosan és tömegesen elszaporodtak.Ezeket az invadáns fajokat ma többnyire gyomként tartjuk számon. Sok,a gyűjtögetésben fontos növény (szamóca, málna, szeder, áfonya, gyógynövények),több termesztett növény (rozs, zab, alakor, Haynald-búza)irtásterületen jól szaporodó, gyomjellegű faj.Mivel az irtásnövényzet az évek során viszonylag gyorsan változószerkezetű, jó társulásokat itt nehéz elkülöníteni. A gyorsan sarjadó töl-94

gyesek és gyertyánosok egykettőre felbokrosodnak, irtásnövényzetüketinkább csak szegélytársulásként (Trifolietea), gyeptársulásként (Cirsio-Brachypodion) vagy gyomtársulásként (Calamagrostion) jelezték. A nemsarjadzó hegyvidéki bükkösök és fenyvesek helyén az aggófüves derécéstársulásokban (Senecioni-Epilobietum) többnyire a különleges szépségűderéce vagy az erdei nádtippan, ritkábban a hegyi aggófű lila, ezüstösőzbarna vagy sárgás foltjai uralkodnak. Nyáridőn a társulás különbözőváltozatai (epilobietosum, calamagrostietosum, senecietosum) messzirőlfelismerhetők pl. Dongó és Bălceşti felé, a Sátor-tető északi lejtőin.Ugyanitt a több éves irtásokban felnövekvő fás növényzet kialakítjaa szamócás málnás (Fragario-Rubetum), aggófüves fürtösbodzás (Senecioni-Sambucetum)és málnás kecskefüzes (Rubo-Salicetum) ― rendszerintmozaikszerkezetű ― társulásokat. Az áfonyások és csarabosok a Kelecelkörnyéki fenyvesek és a Pányik körüli tölgyes fenyves vegyeserdők állandósultirtástársulásainak tekinthetők.Valamennyi hegyvidéki irtástársulás fontos erdei gyümölcs- és gombatermőterület, amely nemcsak a helyi lakosság hagyományos növényismeretében,de a közeli nagyváros életében is szerepet játszik.A száraz kocsánytalan tölgyes vegyeserdők állandósult irtástársulásai,a siska nádtippanosok (Calamagrostetum epigei) erdőközelben foglalnakel kisebb-nagyobb felületeket (az Almás völgyében vagy a Gyerővásárhelyés Kolozsvár között húzódó dombsoron több helyen). Terjedésükhözaz egykori szőlőtelepítések és a velük kapcsolatos kudarcok isnagyban hozzájárultak.Az irtásnövényzet társulástani besorolásaCl. Epilobietea angustifolii Tx. et Prsg. 50 (= Chamaenerietalia)Ord. Epilobietalia angustifolii (Vlieger 37) Tx. 50Al. Epilobion angustifolii Soó (33) 401. Senecioni-Epilobietum Tx. (33) 50― epilobietosum h.l., senecietosum h.l., calamagrostetosum arundinaceae Soó 64Ord. Sambucetalia Oberd. 57Al. Sambuco-Salicion capreae Tx. et Neuman 502. Fragario-Rubetum (Pfeiffer 30) Siss. 463. Senecioni (fuchsii)-Sambucetum (racemosi) Oberd. 574. Rubo-Salicetum capreae Oberd. (38) 575. Calamagrostetum epigeii Jurasek 28 (Calamagrostion ?)Szántóföldi (szegetális) gyomnövényzetA hagyományos jellegű (nem gyomirtózott) szántóföldi gyomnövényzetfajösszetétele elsősorban a talaj kémhatásától és az ezzel összefüggőkalciumtartalomtól, a vízellátástól és a termesztett növény által meghatározotttalajművelési módtól és állománysűrűségtől függött. Ezt a gyomosodástma már csak kis, gépekkel nehezen művelhető szalagföldekentaláljuk meg. A döntő tényező a gyomosodási típus kialakulásában atalaj kálciumtartalma. A kálciumtartalomtól függően két fő gyomosodásitípuscsoportot (társuláscsoportot) különböztethetünk meg: a savanyúmésztelen talajokét (Aperetalia, Aphanion) és a meszes talajokét (Secalietalia,Caucalidion).95

Mésztelen, sovány szántók gyomosodásaAz egyéves szikárkás-herehura lóherés gyomosodás (Sclerantho-Trifolietum)általánosan jellemző a Szigethegység előhegyeinek sovány, kilúgozotttalajú szántóföldjeire, így elterjedt Dongó határában, Bedecsen,Incselen, Kapus és Gyalu között a Nagymező-tető szántóin. Kialakulásáta sovány talaj mellett a trágyázás, meszezés hiánya segíti. A gyomosodásjellegzetes kísérőfajai közül helyenként az iszapgyopár (Gnaphaliumuliginosum), a mezei fátyolvirág (Gypsophila muralis), a juhsóska(Rumex acetosella) vagy a sárga madársóska (Oxalis europaea) jutnakuralomra. Gyerőmonostor környékén a szikárkás-herehurafüves gyomosodásbana nyugat-európai palástfüves-székfüves társulásokból (Aphano-Matricarietum Tx 37) leírt bojtorján salátás változata (lapsanetosum) ismegjelenik.Mezei csibehúros-széltippanos gyomosodás (Spergulo-Aperetum):jobb tápanyagellátottságú, nedvesebb és többnyire magasabban vagy későbbenkaszával aratott (egyenetlen talajú, északos kitettségű) szántókonalakul ki (pl. Derite határában keleti-északkeleti kitettségben). Tipikuskifejlődésben kalászosokban, de atipikusan kapásokban is azonosítható(itt inkább a csibehúr uralkodó). Kísérőfajai hasonlóak az előbbi társuláshoz,és gyakori benne a tarackbúza-invázió (agropyretosum). Forgácstelkehatárában a társulásban a molyhos keserűfű (Polygonum tomentosum),a centike (Centunculus minimus) és a nagy útifű sajátos gyomalakja(var. arvense) is megjelenik. Széltippanos változatának (aperetosum)terjedése a Kapus völgyében folyamatban van.Kígyósziszes-juhsóskás gyomosodás (Echio-Rumicetum acetosellae):a Szigethegység savanyú kémhatású, tápanyagban szegény talajainak,szántóknak, rézsűknek a jellegzetes gyomegyüttese. Önállóságát V. Soranismerte fel (1962). Többé-kevésbé tipikus kifejlődésben kavicsos váztalajonmindenütt felbukkan, Magas-Kalotaszegen és Kiskapus határábana Kapus-patak völgyébe is leereszkedik.Meszes talajú szántók gyomosodásaApró kutyatejes-esti mécsvirágos gyomosodás (Euphorbio-Melandrietum).Ezt a jellegzetes fajegyüttest 1964-ben azonosították az NDK-ban.A Harz-hegységben az erdélyihez nagyon hasonló klimatikus és talajviszonyokközött alakul ki. Tudomásunk szerint Erdélyből még nem jelezték.A területen jellegzetes kifejlődésben a Gyerőmonostor és Románbikalközötti út mentén, a durvamész padokon kialakított kis lejtőszögű,északkeleti kitettségű szántókon bukkan fel. A társulás egykori fajösszetételéta hetvenes évek nagy vadzab-inváziója és az ezt követő vegyszeresgyomirtás módosította ugyan, de nem tüntette el teljesen.Ördögbocskoros-nyári héricses gyomosodás (Caucalido-Adonidetum)a gyenge tápanyagellátású, nitrogénsókban szegény, de kalciumban gazdag,időszakosan kiszáradó, déli kitettségű talajokon telepszik meg. Nagykapushatárában közvetlenül a régi országút feletti padon, vékony rétegűmeszes váztalajon a társulásnak egy nyilasfűben (Conringia orientalis)különösen gazdag állománya figyelhető meg, amely a kísérőfajokalapján akár a Nyugat-Európából jól ismert ördögbocskoros vetési gyomosodáserdélyi változatának is felfogható (Caucalido-Scandicetum Tx.50 p.p., R. Schub. et Köhler 64 conringietosum hoc. loco). A társulás a96

szánthatóság utolsó fázisát jelzi, ezután már az agroterasz felhagyása,visszagyepesedése következik.Poloskagyomos-magyar bükkönyös gyomosodás (Biforo-Vicietumpannonicae) márgás alapközeten kialakult, tápanyagban viszonylag szegény,de mélyebb talajú enyhe lejtésű domboldalak jellegzetes gyomosodása.Területünkön is elterjedt. Ennek a gyomosodásnak az egyik faja(a poloskagyom) adja a nyári zivatarok, különösen jégesők után érezhetőerős, átható „jégesőszagot“.A ragadó galajos-nyári héricses (Galio-Adonidetum) a mélyebb talajú,jobb tápanyagellátású termőhelyek gyakori gyomosodása. Terjed aragadó galaj tömeges elszaporodása (galietosum) miatt.A mezei szarkalábas-szulákpohánkás (Consolido-Polygonetum) tápanyagbanés mészben viszonylag szegényebb, sovány, könnyen kiszáradótalajok gyomosodása. Rendszerint más gyomosodási típusokkal mozaikszerűenváltakozva, azokkal átmenetet képezve fordul elő.A szalmásgabonák gyomosodásának az őszi, tarló-aszpektusára amuharos-szélfüves együttesek [Setario-Stachyetum annuae (Bojko 34)Felf. 42] jellemzőek.Lándzsás útifüves-komlós lucernás gyomosodás (Plantagini-Medicaginetum):az évelő hüvelyes takarmánykultúrák, mindenekelőtt a vörösherés,fehérherés és lucernás vetések második, harmadik év után fellépőgyomegyüttese. Mindenütt kialakul, ahol több éves takarmányhüvelyesvetések vannak. Ebben az esetben valódi társulásképző folyamatról vanszó: a folyamat eredményét területünk közeléből, a Meszes-hegységbőljelezte először Balázs (1941). A társulás kialakulását kísérleti körülményekközött is megfigyeltük. Sajátos, lándzsás útifűben gazdag változatát(Plantagini-Medicaginetum plantaginetosum h.l.) a Kapus völgyeészakos oldalain, Nagykapus és Gyalu között találtuk, itt a kigyérültvöröshere már csak a gyep 5 százalékát alkotta, a lándzsás útifű egészen65 százalékig borított, a fennmaradó 30 százalékon a társulás többi 24faja osztozott.Zöldségeskertek, kapáskultúrák gyomosodásaA kapások elválasztása a szalmásgabonáktól a gyomcönológia egyikellentmondásos kérdése. Elképzelhető-e, hogy ugyanazon területet évenkéntmás társulástani egységbe tartozó gyomegyüttes váltakozva foglaljael? Úgy véljük, erre a kérdésre igenlő feleletet kell adni. A szalmásgabonákhagyományos művelése vetéstől aratásig háborítatlan talajt, de atermesztett faj sűrű állománya révén erős konkurrenciát jelent, amelybenbizonyos fajok nem vagy alig képesek fejlődni. Ezek a fajok éppena kapáskultúrák időszakosan fellazított talajú, ritkább növénysűrűségűállományait kedvelik, ahol kezdetben gyorsan fejlődnek. Itt a szalmásokhozalkalmazkodott fajok (pl. búzavirág, pipacs stb.) nem érzik jól magukat.A szalmások és kapások gyomosodásának elválasztása tehát nemterületileg, hanem biológiailag indokolt. Az elkülönülés éppen a hagyományos,évről évre változó, ritmikusan ismétlődő földművelési módokközötti különbségek hatására alakult ki, és az évezredes emberi hatásegyik látványos következménye.A kakaslábfüves-éplevelű libatopos gyomosodás (Panico-Chenopodietum)a szalmásgabonákban is kifejlődik ugyan, de a jó nedvesség- és97

tápanyagellátású kapásokra jellemző igazán. Különösen az Almás völgyébengyakori. Különböző változataiban hol a kakaslábfű (echinochloetosum),hol a fakó vagy a zöld muhar (setareitosum galuce sive viride),vagy az óplevelű libatop (chenopodietosum polyspermi) dominál, részbenattól is függően, hogy milyen eredetű és hogyan kezelt trágyát dolgoztakbe a talajba. A Körös és Nádas mentén (Sárvásáron, Bogártelkén ésmásutt is) megfigyelhető a Pázmány Dénes által Dés környékéről leírtévelő nadálytöves, állandósultabb szerkezetű variáns is (symphytetosum).A gombvirágban gazdag állományokat Nyugat-Európában külön társuláskénttartják számon (Setario-Galinsogetum Tx. 50).Erdei kányafüves-libatopos gyomosodás (Rorippo-Chenopodietum): azelőbbi társulás nadálytöves variánsával van legközelebbi kapcsolatban.Talán helyesebb volna az előbbi variánst ennek a társulásnak a kereteiközé vonni, mivel ebben a rizómás évelő fajok jellemzőek (vidra keserűfű,nád, sövényszulák, mezei menta, mezei és mocsári zsurló, mocsáritisztesfű). Ez a gyomosodási típus mindenekelőtt a völgyek időszakosan elárasztott,alacsony fekvésű, bő tápanyag- és vízellátású, de meglehetősenelhanyagolt szántóföldjeit borítja, és ilyen vagy olyan formábanszinte minden vizsgált falu határában előfordul.A dudvás disznóparéjos-fehér libatopos gyomosodás (Amarantho-Chenopodietum) elhanyagolt kiskertekre, zöldségesekre jellemző. A növényegyütteseketa ― hajdan tápláléknövényként termesztett, de mamár táplálékként csak elvétve használt ― nagyon bő magtermő disznóparéjés libatopfajok uralják. Ezek a ház körüli gyomok, amelyek mellémég társul az ugyancsak önelvető kerti laboda (Atriplex hortensis) is,a Szigethegység peremén lévő kiskertekben még élelemforrásként is használatosak,jól példázva azt a folyamatot, amely végül e gyomosodási típusáltalános elterjedéséhez vezetett.Repcsényretkes-vadzabos gyomosodás (Raphano-Avenetum prov.):Magas-Kalotaszegen (pl. Kalotaszentkirály és Kelecel között vagy Gyerőmonostorhatárában), ahol a földek gyomfertőzöttsége viszonylag magas,kapáskultúrákban (pl. répaföldeken), ahol a vegyszeres gyomirtásnehezebb, ez a gyomosodási típus olyan erőteljes lehet, hogy teljesenelnyomja a termesztett növényt, és végül ezeknek a fajoknak a zöldtömegétkell ― silótakarmányként ― értékesíteni. A társulás hatalmaszöldtömege és nagy fokú alkalmazkodása a hegylábi talaj- és éghajlativiszonyokhoz lényegében a termesztésbevétel első ― kényszerű ― fokozatakéntis felfogható (vö. Szabó 1983/a).A tarackbúzás-szulákos gyomosodás (Agropyro-Convolvuletum) és azútszéli zsázsás-tarackbúzás gyomosodás (Cardario-Agropyretum) tulajdonképpenegy visszagyepesedési folyamat első fokozata, és a hagyományos― vagy éppen az utóbbi periódusban alkalmazott ― talajművelés elégtelenségéneka jele. Fellépése és a különböző típusok egymásrahatásagyakori, és ez megnehezíti a tipizálást. Általánosan elterjedt, az agroteraszokrézsűin önállósulhat is.Gyakori és jellegzetes a fényes veronika (Veronica polita) tömegeselszaporodása szántókon. Kísérőfajai tavasszal többnyire árvacsalánfajok(Lamium amplexicaule, L. purpureum), nyáron és ősszel pedig a mezeitarsóka (Thlaspi arvense) és a muharfajok. A fajkombinációk alapján98

számos társulást jeleztek Nyugat-Európából és részben tőlünk is (Thlaspio-Veronicetumpolitae Görs 66, Lamio-Veronicetum politae Kornas 50,Setario-Veronicetum politae Oberd 57).A lenvetések gyomosodását külön nem tanulmányoztuk. Gyerővásárhelyhatárában a Les-tetőn, a mocsárszéli lenvetésben a Spergula arvensismellett a Lolium temulentum kis kalászú formája (var. arvense)is előfordult, és ez átmenetnek tekinthető a jellegzetes lengyom (Loliumremotum) felé. Ez a gyomosodás az irodalomból ismert Spergulo-Lolietumraemlékeztet.A libatopos gyomosodás nagy társuláscsoportjának (Chenopodietea)nagyobb része az útmenti nem taposott gyomtársulások közé ― a zsomborosgyomosodási csoportba (Sisymbrietalia) ― tartozik; ezt a csoportotkülön tárgyaljuk.A szántóföldek gyomfertőzöttsége Kalotaszegen magas. Számszerűvizsgálataink azt mutatják, hogy pl. Bogártelkén májusban 216―1460(!) gyomnövényke volt négyzetméterenként a hetvenes évek derekán.Ugyanebben az időben Mákó határában a kapáskultúrák általános gyomfertőzöttsége238,8 gyom/m 2 , a szalmásgabonáké 276 gyom/m 2 volt. Amegfelelő érték Türében 232 és 260, Kalotaszentkirályon viszont 590,6és 243,2, ami arra utal, hogy a mélyebb fekvésű földeken a szalmások,Magas-Kalotaszegen viszont a kapások gyomjai okoznak nagyobb gondot.A szántóföldi gyomnövényzet társulástani besorolásaCl. Secalietea Br. ― Bl. 31 em. 51Ord. Aperetalia R. et J. Tx. 60Al. Aphanion J. et R. Tx. 601. Sclerantho-Trifolietum arvensis Morariu 432. Spergulo-Aperetum spica-venti Soó (53) 623. Echio-Rumicetum acetosellae Soran 624. Euphorbio-Melandrietum G. Müller 64Ord. Secalietalia Br. ― Bl. 31 ex Lohm. 62Al. Caucalidion platycarpos Tx. 505. Caucalidi-Adonidetum Tx. 60 syn. Caucalido-Scandicetum (Tx. 50 pp.) R. Schub.et Köhler 646. Consolido-Polygonetum convolvulus Morariu (43) 67 incl. Setario-Stachyetum7. Biforo-Vicietum pannonicae A. Nyár. et al. 69 syn. Agrostemmetum transsilvanicumSoó 44, Sinapis arvensis-Bifora radians ass. Soó 488. Galio-Adonidetum R. Schub. et Köhler 64Al. Trifolio-Medicaginion sativae Balázs 44 em. Soó 599. Plantagini lanceolatae-Medicaginetum (Balázs 44) Soó et Timár 54Cl. Chenopodietea Br. ― Bl. 57 em. Lohm. et al. 61Ord. Polygono-Chenopodietalia (Tx. et Lohm. 50) J. Tx. 61Al. Polygono-Chenopodion polyspermi W. Koch 2610. Panico-Chenopodietum polyspermi (Br.Bl. 21) Tx. 3711. Rorippo-Chenopodietum Köhler 6212. Amarantho-Chenopodietum albi (Morariu 43) Soó 5713. Raphano-Avenaetum fatuae as. prov.Al. Convolvulo (arvensi) ―Agropyrion repentis Görs. pro. Agropyretea14. Agropyreto-Convolvuletum arvensis V. ö, 106, 1.99

ÚTMENTI (RUDERÁLIS) GYOMNÖVÉNYZETAz útmenti gyomnövényzetben a taposott és taposatlan helyek növényzete(Plantaginetalia és Sisymbrietalia) különül el. Többnyire taposottaz udvarokon, ösvényeken, kevésbé taposott vagy taposatlan a mezeiutak, szekérutak, országutak, valamint a vasúti töltések mentén kialakultgyomnövényzet. Gyakorlatilag taposatlan a szemétlerakó helyek növényzete.Taposatlan ruderális gyomnövényzetEgyéves gyomtársulások (Sisymbrion)Az egérárpás gyomosodás (Hordeetum murini) jellemző fajai az egérárpa,az alacsony termetű egyéves rozsnok fajok (Bromus sterilis, B. tectorum),valamint a társuláscsoport jellegzetes és gyakori kísérőfajai. Aterületen ez a gyomosodás inkább csak fragmentárisan, kerítések mentén,falak tövében figyelhető meg, és csak az Almás völgyében válik erőteljesebbé.Papsajtmályvás-aprómályvás gyomosodás (Malvaetum neglectaepussilae)udvarokon, száraz árkokban, utak mentén gyakori, rendszerintaz egyik vagy másik papsajtfaj által dominált ― külön társulásként iskezelt ― variánsban (Malvaetum neglectae, Malvaétum pussilae). Baromfilegelő,a mályvatermés gyermekcsemege. A hegyvidék kivételével általánosanelterjedt. Szemetes helyeken a maszlagos társulása (Daturo-Malvaetum)is felbukkan. Patakparti libalegelőként a vasfüves változat (verbenetosumofficinalis) is előfordul.Sebforrasztófüves gyomosodás (Descurainietum sophiae) szemeteshelyeken, utak mentén gyakori.Egynyári ürmös gyomosodás (Artemisietum annuae) házak körül, elhanyagoltkertekben, kerítések mentén. Általános.Kétéves gyomtársulások (Dauco-Melilotion)Kígyósziszes-somkórós gyomosodás (Echio-Melilotetum): a területenelsősorban az orvosi (sárga) somkórós állományok a gyakoriak, és helyenkéntnagy területen összefüggő állományban borítják a frissen megbolygatotttalajt (pl. Nagykapus, Forgácstelke vagy Egeres határában ameddőhányókon). A Kalota völgyében az utak mentén, omlásokon a fehérsomkórós állományok (melilotetosum albae) sem ritkák. A kísérőfajokközött a kígyószisz mellett a vadmurok, a szümcső, az örvös zsályagyakori, a Nádas völgyében Mihályfalva határában felbukkan azévelő rekenyő is.A vadmurkos-mezei keserűgyökeres gyomosodás (Dauco-Picrietum)ritkán járt mezei utak, omlások jellegzetes, többnyire a kígyósziszessomkórósgyomosodással együtt, azzal összemosódva jelentkező fajegyüttese,amelyben néha a katángkóró is nagyon elszaporodik (cichoriosum).Mindenütt elterjedt.100

Szúróslevelű gyomtársulások (Onopordion)A szamárbogáncsos gyomosodás (Onopordetum acanthii alaptársulás)― szemetes helyeken, faluszéleken többnyire csak fragmentárisan, nemborít nagyobb felületeket.Útszéli bogáncsos gyomosodás (Carduetum acanthoidis származtatotttársulás) rosszul kezelt, taposott legelőrészleteken, utak mentén alakul ki,megtelepszik a friss meddőhányókon, pl. Nagykapus határában.A mezei aszatos-lándzsás aszatos gyomosodás (Cirsiteum arvensislanceolati― származtatott társulás) mezei utak mentén elhanyagolt szántóföldekperemtársulása, pl. Magyarfenesen.Ádáz aszatos gyomosodás (Cirsium furiens uralta származtatott társulás):utak mentén (Dauco-Melilotion) és legelőkön (Cynosurion) vanterjedőben.Ebben a gyomosodási sorozatban is a dinamikus szerkezet a jellemző,esetről esetre változó, hogy melyik faj válik uralkodóvá, és egy szűkebbterület konkrét cönológiai helyzetének az adott időben való leírásárahasznosan alkalmazható az alaptársulások és származtatott társulásokelkülönítésének elve.A taposatlan és kevéssé taposott útmenti gyomnövényzet társulástani besorolásaCl. Chenopodieta Br. ― Bl. 57 em. Lohm. et al. 61 (folytatás) vö 99. l.Ord. Sisymbrietalia J. Tx. 61Al. Sisymbrion officinalis Tx., Lohm et Prsg. 641. Hordeetum murini Libbert 32 em. Passarge 642. Malvaetum neglectae-pussilae (Felf. 42, Morariu 43) Soó 60 ex Dobrescu et Kovács19723. Descurainietum (Sisymbrietum) sophiae Krech 35 corr. Oberd. 704. Artemisietum annuae (Morariu 42) Fijalkovszkij 67? Chenopodio-Urticetum urentis (Tx. 31) Siss. 46Ord. Onopordetalia Br. ― Bl. et Tx. 43 em. Görs 66Al. Dauco-Melilotion Görs 665. Echio-Meliloteum (albi-officinalis) (Tx. 42) hoc loco6. Dauco-Picrietum (Faber 33) Görs 66Al. Onopordion acanthii Br. ― Bl. 267. Onopordion acanthii Br. ― Bl. 26 s. str.8. Carduetum acanthoidis (All. 22) Morariu 399. Cirsietum arvensi-lanceolati Mititelu 7210. Cirsietum furiensis hoc locoTaposott ruderális gyomnövényzet (Plantaginetea)A falvakban és a falvak között utakon, házak körül kialakult antropogénvegetációban a taposást tűrő, a talpra ragadó és kerekekre tapadósárral terjedő gyomegyüttesek jellemzőek. A nagy útifű (Plantago major)felbukkanása egy-egy palinológiai, paleobotanikai összletben az emberihatás meglétének bizonyítéka.A társulásokra jellemzőek az alacsony termetű, többnyire kúszó vagytörpe szárú, bő magtermő, viszonylag nitrogénigényes fajok. Életformaszerint elkülöníthetők az egyéves és évelő társulások. A résztvevő fajokma többnyire kozmopoliták, a mérsékelt égövben mindenütt előfordulnak,ahol ember tapos.101

Tekintettel arra, hogy az ember legközvetlenebb közelében utakat,udvarokat borítanak, környezetvédelmi szerepük is van (por- és sárvédelem,pázsit, járdaszegély stb.). Baromfilegelők, kisebb mértékben gyógynövényforrások.Megjelenésükben többnyire jelentékteleneknek tűnnek,de szerepük van a falusi utcák képének, a település összképének alakításában.Egynyári perjés gyomosodás (Poëtum annuae) a kavicsos udvarokon,friss hordalékon, tápanyagszegény, nem régen növénytelenített helyekengyakori. Minden faluban előfordul.Porcsinkeserűfüves gyomosodás (Polygonetum avicularis): a legjellegzetesebbés legáltalánosabban elterjedt útmenti taposott társulás. Aterületen a hegyvidéki tiszta típusa az uralkodó, a melegebb mezőségividékre jellemző kőperjés változatát (Sclerochloo-Polygonetum) nem találtuk,a kőperje mint (nem társulásképző) faj maga is ritka, mi nemgyűjtöttük (vö. Nyárády 1941). A társulás névadó fajának nagy változatosságaés a különböző kisfajok eltérő ökológiai igényei miatt indokoltlegalább két altársulásnak az elkülönítése. Az egyiket (polygonetosumavicularis) a széleslevelű, nagy porcsinkeserűfű uralma jellemzi, ez tápanyagbangazdagabb talajokat borít. A másikat (polygonetosum arenastrosih.l.) a keskenylevelű kis porcsinkeserűfű uralja, tápanyagban szegénytalajokon alakult ki pl. Kelecelen, Jákótelkén, Damoson, Valkón ésnyilván másutt is. A keskenylevelű porcsinkeserűfüvesben helyenkénttársuralkodó a henye pimpó (potentillosum supinae) mindkét altársulásbanés többfelé, pl. Jákótelkén a büdös zsázsa (lepidiosum ruderale ―külön társulásként vagy altársulásként is leírva, vö. a társulástani besorolással),valamint külön variánsként a sugártalan székfű (matricarietosumdiscoideae) vagy az apró csalán (urticosum urentis). Ha ― mintpéldául Deritén ― a társulásban megjelenik a kúszó varjúláb (coronopetosumsquamati Soó 61), a fajösszlet már inkább a következő asszociációrajellemző.A fajösszetétel alapján többnyire ebbe a társulásba illeszkednek bea nálunk a XX. század folyamán kialakult fodros disznóparéj uralta állományok(amaranthetosum crispi), a melegebb napos oldalakon vagy aszárazabb gipszes talajú utak mentén elsősorban a Nádas és az Almásvízgyűjtő területén (E, F, Mb, Nd, Sz, Zs). A fodros disznóparéjjal társulvavagy magában is gyakorivá válhat a társulásban a büdös libatop(chenopodiosum vulvariae) pl. Farnason, Sztánán, Zsobokon.Angolperjés-nagy útifüves gyomosodás (Lolio-Plantaginetum) a területena legelterjedtebb évelő taposott gyomtársulás: valamilyen formábanminden településen, illetőleg a településeket összekötő utak menténelőfordul, többnyire az angolperje (lolietosum) vagy a nagy útifű(plantaginetosum) uralja. A területen gyakori a kúszó varjúlábas változat(coronopetosum), amely a nedvesebb udvarok földjét borítja. ElsősorbanKörösfő környékén találtuk meg (Dr, Kf, S, Sz), de bizonyáramásutt is felbukkan.A vékonyszittyós gyomosodás (Juncetum tenuis) nálunk viszonylagúj. A társulásuralkodó szittyófaj észak-amerikai eredetű, Erdélyből a30-as években jelezte először I. Prodan (herbáriumi adat). Ma a vékonyszittyóuralta állományok mindenütt felbukkannak a területen, ezekazonban inkább csak származtatott társulás rangot érdemelnek. A gyo-102

mosodás elsősorban erdei útjainkon jellegzetes, mindenekelőtt a szekérkerékretapadó sárral terjed (B, C, D, Ş, de másutt is). Megjelenik falusiudvarokon is (Magas-Kalotaszeg).A zöldhúros-ezüstmohás gyomosodás (Sagino-Bryetum) sajátos ökológiaihelyzetben, északos kitettségű, házfalaktól, magas kerítésektől árnyékolt,nedves helyeket borít. Jellemző rá a mohafajok mellett (Bryumargenteum, Marschantia polymorpha) a zöldhúr (Sagina procumbens ésmás Sagina-fajok), a fakó libatop (Chenopodium glaucum), a bársonyosgörvélyfű (Scrophularia scopolii), az apró csalán (Urtica urens) és néhánymás árnyék- és nedvességigénylő faj. Ez a társuláscsoport rosszul tűri ataposást. Az ezüstmohás (bryosum) gyakoribb, a valódi májmohás (marschantiosum)Magyarbikalon, Magyarfenesen került elő.Erősen taposott nedves gyepek, árkok gyomosodása(Agropyro-Rumicion)Angolperjés-libapimpós társulás (Lolio-Potentilletum) a faluszélekidőszakosan elárasztott részein, de az utak mentén, árkokban is kialakul,ez utóbbi esetben többnyire csak a libapimpós változata (potentilletosumanserinae). A társulás fontos gyógynövényforrás, liba-, baromfi-, sertéséslólegelőként is jelentős.Kúszóboglárkás társulás (Ranunculetum repentis) jellegzetes ároktársulás,és mint ilyen, minden megfelelő terepalakzatban kifejlődik. Általánosanelterjedt.Szittyós-lómentás társulás (Junco-Menthetum) kevésbé taposott, jellegébeninkább a vízi gyomnövényzet felé alkot átmenetet. A falvak területénekforrásos helyein, vályúk környezetében gyakori, néhol (pl.Sztána) viszonylag nagy területeket borít. Többnyire heterogén, mozaikszerkezetűállományok formájában jelentkezik, amelyekben a szittyó- ésmentafajok mellett deréce veronika (Veronica beccabunga), apró csalán(Urtica urens) és füzényfajok (leginkább az Epilobium palustre) dominálnak.A taposott útmenti gyomnövényzet társulástani besorolása és területi elterjedéseCl. Plantaginetea majoris Tx. et Prsg. 50Ord. Plantaginetalia majoris Tx (47) 50Al. Polygonion avicularis Br.-Bl. 31 cm. Tx. 501. Poaetum annuae Gams 272. Folygonetum avicularis Gams 27 s.l. (Sclerochloo-Polygonetum avicularis Soó 40)― polygonetosum avicularis em. hoc loco (Sclerochloo-Polygonetum s. str.)― polygonetosum arenastrosi em. hoc loco ( Polygonetum avicularis s. str.) (potentillosum,matricariosum, urticosum urentis, coronoposum)3. Lolio-Plantaginetum majoris (Linkola 21) Beger 30― lolietosum h.l.― plantaginetosum Jula et al. 69― coronopetosum Oberd. 574. Juncetum tenuis (Diem., Siss et Westh. 40) Schwick 44.Al. Sagino-Marchantion al. prov.5. Sagino-Bryetum argentei Diem., Siss et Westh. 40― (bryosum h.l., marschantiosum h.l., chenopodiosum glaucae h.l., urticosum h.l.,scrophulariosum h.l.)103

Al. Agropyro-Rumicion crispi Nordh. 406. Lolio-Potentilletum anserinae Knapp 46― potentilletosum anserinae h.l.7. Ranunculetum repentis Knapp 46 em Oberd. 578. Junco-Menthetum longifoliae Lohm 56 (incl. Juncetum effusi Soó 31)SZÁNTÁSI LÉPCSŐK (AGROTERASZOK) NÖVÉNYZETEA szántási lépcsők (agroteraszok) Kalotaszegen, különösen a hegylábifalvakban a tájkép jellegzetes elemei. Kialakítási módjuk tükrözi ahagyományos népi életnek a növénytakaróhoz való viszonyát. A lakosságnövekedése megkövetelte a szántóterületek kiterjesztését, ez a domboldalakoncsak megfelelő technika kialakításával volt lehetséges. Az igényekés a lehetőségek összhangjában képződtek a szántási lépcsők, amelyeketmára sokhelyt felhagytak. Az agroteraszok felhagyása részben atechnika ökológiai elégtelenségének, részben a hagyományos és igen nehézparaszti életformában az utóbbi évtizedekben bekövetkezett változásoknakés gazdasági megfontolásoknak a következménye.Mesterségesen kialakított mezőgazdasági tereplépcsők a világ mindentúlnépesedett, dimbes-dombos zónájában vannak, eredetük a történelemhomályába vész. A szakirodalmat áttekintve nem kis meglepetésseltapasztalhatjuk, hogy ebben a fontos kérdésben nálunk is teljes abizonytalanság mind a kialakulás korát, mind a technikáját, a formákosztályozását és a használati módokat tekintve.Brassay és Fränkel (1979) kitűnő talajvédelmi kézikönyvében nemtér ki erre a kérdésre, és nem foglalkoznak vele általában a mezőgazdaságiszakirodalomban sem. A néprajzi szakirodalomban általunk felleltadatok is csak érintőlegesek (Balassa 1973a, Butură 1971). A kérdés elhanyagoltságáranemrég Nováki Gyula (1978) figyelmeztetett, aki egybenáttekintette a szórványosan hozzáférhető nemzetközi és magyar nyelvűirodalmat is. Nováki eredményei, amelyek részben egy későbronzkorisáncvár és az afölé kialakított középkori, a vizsgálat időpontjában márbeerdősült szántási lépcsők viszonyára vonatkoznak, arra is figyelmeztetikaz olvasót, hogy a képzés helyének kiválasztásához az őskori ésközépkori védműépítés is szolgálhatott ötlettel (és helyenként kiindulásialappal). Az agroteraszképzéshez a túró- és váltóekés szántást használhatták.Hozzájárult a kialakuláshoz a peremre való kőkidobás szokása.Hiányzik a szakirodalomból az agroteraszok növényzetének feldolgozásais. E kérdés fontosságára Brassay a következőkben hívta fel afigyelmünket: ,,… nemegyszer tapasztaltam, hogy bár a szakirodalomazt ajánlja, talajcsuszamlásos területen nem kell teraszosítani, az ilyenhelyeken hagyományos technikával kialakított agroteraszok évtizedek(évszázadok?) óta állják a sarat, ellenben mihelyt nem műveljük ezeket,megindul a földcsuszamlás“ (1980, levélbeli közlés). Ezzel a megfigyelésselsaját kalotaszegi tapasztalataink is összhangban vannak. A táj képében― és ökológiájában ― tehát az agroteraszok rézsűinek folyamatosműveléssel fenntartott, legelő állatoktól megvédett növényzete fontosszerepet játszik.104

Szántási lépcsőnek vagy hagyományos agroterasznak nevezünk mindenolyan népi eszközökkel hegy- és domboldalakon mezőgazdasági műveléscéljára kialakított lépcsőszerű felszíni formát, amely a lejtőre merőlegesen,a szintvonalakkal párhuzamosan halad.Gyalult lépcsőnek (technikai terasznak) a számítások, mérések, tervekalapján talajgyalulással kialakított felszíni formákat nevezzük. Ezeketitt többnyire gyümölcstelepítésekre vagy meddőhányók újbóli termővétételére hozták létre.Terasznak (geomorfológiai fogalom!) a vízfolyások által kialakítotttereplépcsőket tekintettük. Mindhárom terepalakulat sorsa a rézsűn és akoronán megtelepedett növényzettől (is) függ.A szántási lépcsők és gyalult lépcsők természetes úton történő begyepesedésesorán megjelenő növényegyütteseket a deres tarackbúzáskúszótarackbúzás nagy társuláscsoportba (Agropyretea intermedii-repentis)soroljuk. Ezt a csoportot 1967-ben különítették el Dél-NémetországErdélyhez sokban hasonló agroterasz-növényzetének vizsgálatasorán, miután felismerték, hogy ez a fajegyüttes jellegzetes a lejtős mezőgazdaságiterületeken és a termelőnek is előnyös módon alkalmazkodotta hagyományos műveléshez.A társulások kialakulásának különböző állomásai voltak, attól függően,hogyan fejlődött ki a lépcső rézsűje. Kalotaszegen a lassú fejlődésű,szántóföldről kidobált kövekből képződött peremű teraszokon a laposperje(Poa compressa), a gyors fejlődésű (gyalult) teraszokon elsősorbana martilapu (Tussilago farfara) a tömeges. Vegyes állományokszintén gyakoriak. A két faj együtt vagy külön-külön egy jellegzetes kistársuláscsoportot határoz meg, amelynek különállóságát már 1971-benjeleztük, és a kalotaszegi tapasztalatok ezt a felismerést határozottanalátámasztották.A laposperjés-martilapusok (Poo-Tussilaginetum) fajösszetétele ― aterületfoglaló (pionír) jellegnek megfelelően ― gyorsan változik. Egyeduralkodólehet benne a martilapu (tussilaginosum), hosszabb-rövidebbidőre elszaporodhat benne a fekete üröm (artemisiosum) vagy fejlődheta kígyósziszes-somkórós gyomosodás irányába (melilotosum). A talajfoglalásután néhány évvel az esetek többségében a kúszó tarackbúza (Agropyronrepens) szaporodik el a társulásban (agropyrosum) ― ez már átmeneta következő társulás felé.A Kapus völgyében, valamint az Egeres környéki bányák meddőhányóin,az újonnan kialakított, gyalult agroteraszok rézsűin ― esetenkénta felhagyott teraszkoronákon is ― minden elképzelhető átmenetifajösszetétel előfordul.A következő fejlődési állapot, amely aztán a rendszeresen szántottés alkalomszerűen kaszált rézsűkön hosszabb időre egyensúlyba kerülheta környezeti és művelési feltételekkel, a kúszó tarackbúzás-mezei szulákosgyomosodás (Agropyro-Convolvuletum). Ez a növényegyüttes jellegzetesenszántástűrő vagy éppen szántáskedvelő (a szulák, a tarackbúzaés több más kísérőfaj föld alatti szárai a szántás révén nemhogy elpusztulnának,de szaporodnak). Így elsősorban az időszakosan bolygatott,szántott területeket foglalja el a társulás, nemcsak a rézsűket, dea teraszkoronát is. Egyébként ― a teraszolástól függetlenül ― gyakoria rosszul kezelt, sovány szántókon, sőt szőlőkben is. Perje, szulák, út-105

széli zsázsa, sarlósfű vagy éppen nyúlparéj, ritkábban farkasalma uraltaváltozatait találtuk. Ezek közül egyeseket, mint pl. a zsázsás-tarackbúzásokat(Cardario-Agropyretum) vagy a nyúlparéjos-tarackbúzásokat(Chondrillo-Agropyretum) önálló társulásként is leírták. Egy társulásbavaló sorolásukat a hasonló ökológiai igény mellett a társulástani szempontbóllényeges szaporodásbiológiai hasonlóságuk: az uralkodóan vegetatív,tarackok révén történő szaporodás és az ebből adódó szántástűrésindokolja (elterjedésüket l. az adattári rész megfelelő fajainál; ahol ismertek,ott társulásképzők is).Több okból is elkülönül viszont a kúszó tarackbúzás-lózsályás rézsűnövényzet(Agropyro-Salvietum verticillatae), amelyben a lózsálya kevéssészántástűrő, inkább magról szaporodik, és jobban kedveli a háborítatlanvagy felhagyott agroteraszok közötti legeltetett vagy éppen lepusztulórézsűket.Az Egeres környéki gipszbányák meddőhányóin, ahol a gipszes rendzinákonnapsütéskor a talaj hamar eléri a fiziológiai szárazság állapotát,deres tarackbúzás és szőrös tarackbúzás faciesek (agropyrosum trichophorae)is kialakulnak. Ezek fajösszetételükben a természetes növénytakaróbólismert mezei ürmös-tarackbúzásokra (Artemisio-Agropyretum, l.ott) emlékeztetnek.A feltehetően évszázadok óta használt, jól fejlett szántási lépcsőkrézsűin helyet kapnak még a franciaperjések (Arrhenatherion), a pannónacatos szálkaperjések (Cirsio-Brachypodion), a barázdált és pusztai csenkeszesek(Festucion) társuláscsoportjaiba tartozó gyepek is. Ezek máregy többé-kevésbé állandósult védőnövényzetet alkotnak.A teraszkorona peremén ― a kőtöltés körömpontján vagy esetlegaz egész rézsűn ― többnyire a kökényesek társuláscsoportjába tartozócserjések figyelhetők meg. Részben rögzítő, részben talajvédelmi szerepükmiatt vagy éppen gyümölcséért hagyják meg. A kaszálható füvekkárára való túlfejlődésük az elhanyagoltság jele. Ilyen bokorsorok néhola teraszoktól függetlenül vagy mint bizonytalan teraszolási kísérletekjelzői is megfigyelhetők.A társulások rendszertani besorolásaCl. et Ord. Agropyretea(-lia) intermedii-repentis Obers., Th. Müller et Görs 67Al. Tussilaginion Szabó 711. Poo (compressae)-Tussilaginetum. Tx. 31 syn. Tussilaginetum farfarae nomenconf. (faciesek: tussilaginosum, artemisiosum, melilotosum, agropyrosum repentis)Al. Convolvulo (arvensi) ― Agropyrion repentis Görs 662. Agropyro (repenti) ― Convolvuletum arvensis (Felföldy 43) em. h.l.Szubasszociációk:― agropyretosum h.l.― convolvuletosum h.l.― cardarietosum h.l. syn. Cardario-Agropyretum (Tímár 50) Müll. et Görs 69,Cardarietum drabae Tímár 50― chondrilletosum h.l. syn. Chondrillo-Agropyretum Oberd. 673. Agropyro-Salvietum verticillatae Szabó 71Al. Artemisio-Agropyrion intermedii Th. Müller et Görs 694. Artemisio campestris-Agropyretum intermedii (truncati) E. Schneider ―B. 74, 76― agropyretosum trichophorae h.l. (gipszes rendzinás rézsűkön !)106

NÖVÉNYVILÁG ÉS NÉPI KULTÚRAGYŰJTÖGETÉSA természetes növénytakaró hasznosítása szinte minden esetben agyűjtögetéssel kezdődik. Így tágabb értelemben gyűjtögetésnek tekinthetőminden olyan tevékenység, amely vadon termő növény begyűjtéséreirányul: egy csokor vadvirág szedése, a fű kaszálása, gyógynövények,festőnövények gyűjtése stb. (Sőt mint gazdálkodási forma nem iskorlátozódik csak a növényekre.) Mivel azonban a főbb hasznosítási módokatkülön tárgyaljuk, a gyűjtögetést leszűkítjük azokra a vadon termőnövényekre, amelyeket az ember közvetlenül vagy közvetve (feldolgozva)táplálékként hasznosít, vagy amelyekkel alkalomszerűen állataiteteti.A gyűjtögetés mint a létfenntartás és gazdálkodás ősibb, kezdetlegesebbformája szinte mindenütt háttérbe szorult. Ennek általános okaigyűjtési területünkre is érvényesek: a táplálkozásban ma a termesztettnövényeknek van elsődleges szerepe, a gyógyító növényeket többnyireszintetikus gyógyszerek váltották föl, a növényekből készült tárgyak,használati cikkek, játékok helyett falusi környezetben is az ipar megfelelőtermékei használatosak. Századunkban ínségeledelként sem igenkellett igénybe venni a vadon termő növényeket. A természetes növénytakaróis sorvad, tehát hovatovább nincs honnan és nincs mit gyűjtögetni.Egyébként a gyűjtögetésnek ez a fejlődéssel járó háttérbe szorulásasem egyértelmű: az utóbbi évtizedben (a hetvenes évek közepétől)éppen annak lehetünk tanúi, hogy a vadon termő gyümölcsöknek,gombáknak ismét nagyobb szerepe lett a táplálkozásban (ez még a területheztartozó városokban is megfigyelhető), az állatok takarmányozásábanpedig újra felfedezték a makkot, a csalánt stb.Mivel ebben a gazdálkodási formában a környezeti adottságoknakvalóban meghatározó szerepük van, vidékünkön is meglehetősen nagyeltérések mutatkoznak az egyes kisebb tájegységek között, a földrajzitermészetifeltételeknek megfelelően. Jóval intenzívebb a gyűjtögetésmég napjainkban is a havasalji falvakban, de itt is elsősorban sajátszükségletükre gyűjtenek és csak másodsorban eladásra vagy a begyűjtőközpontoknak. A Bánffyhunyad és Kolozsvár-Napoca környéki falvaklátják el vadgyümölccsel, gombával e két város piacát. A románok jobbanismerik, intenzívebben használják ki a természetes növénytakarót,így az ő életükben a gyűjtögetésnek nagyobb szerepe van. Érdekes, hogybár a gyűjtögetést mint jellegzetes női munkát tartja számon az etnológia,a kalotaszegi magyarság körében ez mégis inkább a férfiak dolga.Gombászni szinte kizárólag csak a férfiak járnak (többnyire egyedül vagyketten-hárman), és a vadon termő gyümölcsöket is inkább a férfiak (nagyobbfiúk, legények) szedik össze. Gombával házalni szinte kizárólaga cigányok szoktak.Érdemes felfigyelni a gyűjtögetésnek erre az individuális jellegére.Köztudomású, hogy primitív szinten is éppen azért jelent zsákutcát afejlődésben a természeti gazdálkodás, mert egy-egy kisebb emberi közösségnekis óriási élettérre van szüksége, hogy megélhessen. Ez minden-107

képpen a terület szigorú felosztását eredményezi ― és a rivalizálást.Fejlettebb körülmények között, amikor a gyűjtögetésnek csak kiegészítőszerepe van, szintén megfigyelhető ez a rivalizálás. Nem igényel különösebberőkifejtést, ezért sohasem válik társas munkává. Mindenkinekannyihoz van joga, amennyit leszedett, összegyűjtött a vadon termő növényekből(bár újabban a törvények részben ezt is korlátozzák). Így,aki jól termő helyeket ismer, titkát nem szívesen osztja meg másokkal(csak legszűkebb környezetével), esős napok után pedig szinte versengenek,hogy ki járja be hamarabb a gombás helyeket.Tagadhatatlan, hogy a gyűjtögetés mindig egy kicsit a szegénységvelejárója is. Az egyes falusi családok nem egyformán szorulnak rá avadon termő növényekre, a természetismeret és -szeretet sem ugyanolyanmértékű az egész közösségben, idejük sem egyformán van az embereknek.Mert a gyűjtögetés időrabló tevékenység. Nem véletlen, hogyvasárnap vagy hivatalos munkaszüneti napokon jóval többen járják azerdőt-mezőt vadnövények után. Ha egy-egy falu általános társadalmirétegződését nézzük, kétségtelen, hogy a nyarat a mezőn töltő pásztorok,pásztorgyerekek a legfőbb gyűjtögetők. A gazdálkodó embernekmár kevesebb ideje jut erre: kaszálás, kapálás után alig ér rá, hogyszamócát vagy mogyorót szedjen. A kisiparosok, mesteremberek, városraingázók távolodtak el leginkább a természettől, márpedig gyűjtésiterületünkön nem ritka az olyan falu, amelynek szinte egész férfilakossága kisiparos vagy gyári munkás.A vadon termő növények egy része nem játszik tényleges szerepeta táplálkozásban. Csekély a biológiai értékük, a mindennapi étkezésbenem illeszthetők bele, így a felnőttek teljes mértékben mellőzik őket.Nem így a gyerekek, akik számára nem az egyes növények reális hasznaa fontos, hanem a gyűjtögetéssel együtt járó kaland, a növények megismerése,birtokbavételük vágya és öröme. Ezeket a növényeket ma márgyermekcsemegének tekinthetjük, bár korábban, részben mint ínségeledeleketa felnőttek is fogyaszthatták.Hasonló a helyzet azokkal a növényekkel, amelyekkel ma már jobbáracsak állatokat etetnek. Ínségeledelként ezek is számba jöhettek azemberi táplálkozásban (mint ahogy tudunk is arról, hogy a makkra, különbözőnövények magvaira, gyökereire valóban ráfanyalodott az ember),és ma sincs éles átmenet az emberi és állati táplálékként szolgálónövények között, mert szinte csak étkezési szokás kérdése, hogy az egyikcsalád szívesen fogyasztja pl. a csalánt, a másik csak a disznónak szedi,a harmadik pedig tudomást sem vesz róla. Sőt az sem ritka, hogy lenézika vadnövények fogyasztását. Jól jellemzi a tudatlanságnak ezt a gőgjétVeress Zoltán Lírai természetrajzának, egyik szép írásában:„Csalánt szedtem egy réten ..., mikor megállt mellettem. Bámultaa polgártárs, amint ott ollózom a csalánt, s tömöm egy nagy zacskóbakesztyűsen, aztán egyszer csak gyanakodó, óvatos orrhangon megszólított.Mire jó nekem az a csalán? ― kérdezte ... Mondtam, hogy levesnekjó, de nem rossz spenótnak sem például, azaz spenótszerűen készítettfőzeléknek … Emberem csodálkozva mondta, hogy ilyesmit még sohasemhallott (»disznóknak igen, uram, azt el tudom képzelni, na denormális embernek, ne haragudjon«); ...vitába szálltam volna a polgár-108

társsal a csalán, a turbolya, a komló s megannyi értéktelen gyom értékéről,ha ő vitázott volna; ő azonban most már megelégedett egy fölényesmosollyal, s azzal, hogy mikor befejeztem rögtönzött előadásomat,pimaszul jó étvágyat kívánjon“ (II. 103―5).Ha fejlődésében nézzük a gyűjtögetés különböző rétegeit, azt találjuk,hogy a hasznosítás legmagasabb szintjére azok a növények jutottakel, amelyeket az ember feldolgozva épített be táplálkozási kultúrájába(tartósítva, megfőzve, megsütve, lepárolva stb.), eredeti szintjükönmaradtak meg azok, amelyeket nyers formájukban fogyasztunkközvetlenül leszedés, összegyűjtés után. Végül mint háttérbe szorult túlélőkulturális maradványok (survival) tarthatók számon a gyermekcsemegékés az állatok etetésére használt növények. A továbbiakban ezta csoportosítást követjük, anélkül hogy részletes recepteket és leírásokatadnánk, hiszen ezeket az adattár megfelelő szócikkében amúgy ismegtalálja az olvasó.Kora tavasszal minden elfogyasztható zöld növénynek különös értékevan. Levest, főzeléket, salátát készítenek több növényből: salátaboglárkából(Ranunculus ficaria: Kf, Kk, Mb, Mk, Mó, Nk), nagy csalánból(Urtica dioica: Mf), komlóból (Humulus lupulus: Gym, J, Mó, Ns, Ny,Sz, T, Tl; zöld hajtását piacon is árulják; sört is főznek belőle: Dr),szürke aszatból (Cirsium canum; kizárólag román adatközlőktől jegyeztükfel: B, Mi, Nş), réti sóskából (Rumex acetosa). A réti sóskát a gyerekeknyersan is fogyasztják. A martilaput (Tussilago farfara) tőtikéhezhasználják, a piacra is viszik. Mindezeknek a növényeknek csak a frisstavaszi hajtásai, levelei alkalmasak emberi fogyasztásra.A gombák tavasztól őszig viszonylag bő választékot kínálnak. Adattárunkbankülön szerepelnek, így felesleges volna itt is felsorolni őket.Az ott leírt több mint harminc gombafaj jelzi, hogy viszonylag fontosszerepük van a táplálkozásban. A csiperkét és a rizikét nyersen is fogyasztják,a többit főzik, sütik, szárítják, aszalják, savanyítják, tehát agomba tartósítása sem ismeretlen. Az ismert fajoknak ez a nagy számaazonban megtévesztő is lehet, mert az egyéni ismeretben 8―10-re korlátozódik,jelentősebb szerepe pedig 5―6 fajnak van (az ismeretek bizonytalanságátadattárunk is tükrözi: több fajnak viszonylag sok elnevezésevan, nem ritka a névtévesztés, a megnevezés bizonytalansága).Vannak növények, amelyeket fűszerként használnak, ízesítőként.Ilyen mindenekelőtt a kömény. Kaszálás előtt a fűből szálanként szedik,kaszáláskor a lekaszált rendből. Kévébe kötik, megszárítják, majd kidörzsölika magvakat, fuvatással tisztítják. Levest, teát főznek belőle,pálinkát ízesítenek vele. Az orrfacsaró torma (Armoracia rusticana) szinténvadon terem. Savanyított uborka, káposzta közé teszik tartósítónak.Ételek mellé ritkán fogyasztják. A gömböcöt pirított tormával eszik.Tartósítóként használják a vasfüvet is (Verbena officinalis: It). Nemáltalánosan, de ismert a kakukkfű (Thymus) is mint fűszernövény.A fekete bodza virágjából (Sambucus nigra) szörpöt, teát főznek.Bánffyhunyadi adatközlőnk szerint Zsobokon mézet főznek a martilapu(Tussilago farfara) virágjából (száz virághoz tesznek egy kg cukrot), apongyola pitypang (Taraxacum officinale) virágjából pedig ugyanott bort.Külön csoportot alkotnak a gyümölcsök, bogyók és egyéb magvak.Augusztus elején, közepén kezdik szedni a vadcseresznyét (Prunus avium109

ssp. sylvestris). Nyersen is fogyasztják, pálinkát főznek, bort készítenekbelőle. Nyár végi, ősz eleji foglalatosság a málna (Rubus idaeus)és a szeder (R. caesius) szedése: mindkettőből íz, kompót, szörp készül,a málna szárából, a szeder leveléből teát főznek. Hagyományos nyírfakéregedénybe,kászóba szedték. A somot (Cornus mas) fanyar íze miattnyersen inkább csak a gyerekek eszik. Nagy mennyiségben szedik pálinkának,kompótnak, íznek. A csipkebogyóból (Rosa canina) szintén ízetfőznek, bort készítenek, teáját élvezeti és gyógyteaként fogyasztják. Avadalmát (Malus sylvestris) és a vadkörtét régebben nagy mennyiségbenszedték. Nyersen csak az érett, puha gyümölcsöt lehetett enni (a gyerekekszívesen fogyasztották, a háziállatokkal is etették). A vadalma ésa vadkörte kisajtolt leve volt a csíger: frissen mustként itták vagy későbbecetként használták. Mindkettőből pálinkát is főznek. A vadalmátsarjú között érlelték, a vackort aszalták. Az aszalt vackort főzték is,nagypénteken több faluban is aszalt vackor volt a hagyományos eledel(Kf, Kk, T). A vadalmafák és a vackorfák közül számon tartották, hogymelyik jobb, melyiknek van ízletesebb gyümölcse, ősszel aztán zsákszámraszedték a földre lehullott gyümölcsöt (ösztönös szelekció!). Oltóalanykéntis hoztak be vadalma- és vackorcsemetéket (ez a háziasításegyik példája). Eszik a fekete bodza bogyóját is, s van, ahol pálinkátis főznek belőle. A kökény (Prunus spinosa) már a késő ősz gyümölcse,hiszen csak azután lehet fogyasztani, miután megcsípte a dér. Aszalni isszokták, bort készítenek belőle. A havasalji falvakban a vörös és a feketeáfonya (Vaccinium vitis-idaea, V. myrtillus) leveléből teát főznek, a gyümölcsötnyersen is fogyasztják vagy pálinkába teszik. A bükkfa (Fagussylvatica) makkjából étolajat készítettek. Megpergelték, megőrölték, olajmalombankipréselték. 2―3 fa terméséből lett 1―2 liter olaj. Nyersena makkja fejfájást okozott, a disznót is elszédítette, ha etették vele.Minden különösebb feldolgozás nélkül kerül felhasználásra a mogyoró(Corylus avellana). Nagyobb mennyiséget nem gyűjtenek belőle,bár van rá példa (Bh), hogy távoli vidékről hoznak a kertbe jobb fajtát.Inkább, bár nem kizárólag, a románok ismerik és fogyasztják akülönböző fanedveket, viricseket. Vistán a gyerekek vágnak tavasszalcsatornát a fába, úgy fogják fel a nyírfa levét. Pányikon szalmaszállalcsepegtették ki, Bedecsen nyírfakéregből készítettek tölcsért, azon folytki a virics egy üvegbe, máshol, miután megcsapolták a fát, szalmaszállalszívták ki a levét. A viricsnek gyógyhatást is tulajdonítottak. Inaktelkénés Türében ismert volt a juharvirics (Acer), de adatközlőink kizárólaga gyerekeknek tulajdonították a fogyasztását, a kalotaszentkirályiak szerintpedig a románok ismerik. Inaktelkén említették a gyertyánfa (Carpinusbetulus) viricsét, Sztánán a bükkviricset: a bükkfát is megcsapolták,kifúrták, bürökkel szívták ki a nedvét. Mákón a gyerekek a diófátcsapolták meg tavasszal.A havasalján a felnőttek is rágják a lucfenyőből (Picea abies) nyertszurkot. A fenyőfaszuroknak közismerten gyógyhatást tulajdonítanak. Ittazt tartják, hogy a fenyőszurok rágásától fehér a foguk. Jobbára szinténcsak a gyerekek körében elterjedt a különböző fák rnézgájának (macskaméz,macskaszar) fogyasztása. Ezenkívül a felnőttek is leszedték ésmegették a bükkfa leveléről a babót (Mikiola fagii nevű rovar okoztagubacs). A bedecsiek a koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris) gyöke-110

ének a levét fogyasztották. A sasharaszt (Pteridium aquilinum) megszárítottlevelét Magyarbikalon dohányként szívták. Végül a gyűjtögetésnekegy csak közvetve ide kapcsolódó módját említjük: ha valamelyfa odvában (különösen fenyőfáéban) méhre bukkantak, kivágták azegész fát, hogy a mézhez hozzájussanak (Be).A gyerekek, mint említettük, nyersen fogyasztanak több vadon termőnövényt, gyermekcsemegét. Eszik több olyan növény levelét, amelynekíze savanykás: a mezei sóskát, a madársóskát (Rumex acetosella),az erdei madársóskát (Oxalis acetosella), a sóskafa savanykás levelét(Berberis vulgaris). Kedvenc gyermekcsemege a közönséges bakszakáll(Tragopogon orientalis) tavaszi tejes szára, levele, bár Gyerővásárhelyentudnak róla, hogy gyomormérgezést, kézmerevedést okozott. Szívesen fogyasztjáka kalotaszegi gyerekek a magas szümcső (Bunias orientalis) héjátólmegtisztított, csípős szárát. Adatközlőink szerint ették továbbá alapulevelű keserűfű (Polygonum lapathifolium) levelét, a mezei aszatot.Az udvaron, a ház közelében is hozzájutottak a papsajtmályva terméséhez:a papsajthoz (Malva neglecta, M. pusilla). Tudnak arról is, hogyehető a szártalan bábakalács (Carlina acaulis) virágzatának belső része.A gumós növények közül legismertebb a gyerekek körében a mogyorósbaraboly (Chaerophyllum bulbosum), régebben a piacon is árulták, akárcsaka csicsókát (Helianthus tuberosus), amelyet kertben is termeszthettek,és ma elvadulva tengődik elhagyott kertekben vagy kertek végében(22., 23. ábra). Hasonlóképpen a mogyorós lednek (Lathyrus tube-22. ábra. Gyermekcsemegék: 1. Magas szümcső (Bunias orientalis) 2. Csicsóka(Helianthus tuberosus), 3. Közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis)111

23. ábra. Gyermekcsemegeként ismert növények népi neveinek szóföldrajzarosus) gumóját is ették; egyébként nemigen kedvelték, mert összefogtaa búzát, olyan volt, mint a pokróc. Zölden kibontották és megették atakarmányborsót (Pisum arvense). A gyerekek egyik legkedveltebb csemegéjea szamóca volt (az erdei és a csattogó szamóca: Fragaria vesca,F. viridis). Néha erősebb fűszálra fűzik, amikor szedik (Fi), gyakrabbana baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia) tölcsérébe szedik,és azt is megeszik a szamócával együtt. Tavasszal megették a bükkfafriss levelét (P), az akácfavirágot. Ősszel az előbbiekben már említettvadalmán, vackoron, somon, mogyorón kívül szívesen leszedegették agalagonya (Crataegus monogyna) és az ostorménfa (Viburnum lantana)termését, amikor megfeketedett. Ismeretes a falusi gyerekeknek az aszokása is, hogy mézet szívnak különböző növények virágjából: így atüdőfűéből (Pulmonaria) és a fekete nadálytőéből (Symphytum officinale).Nyáron az otthon tartott állatokat is frissen szedett zöld növényekkeletették, vagy azzal pótolták a szokásos takarmánynövényeket, gabonát.Elsősorban tejes, kövér növényekkel etették a disznót, a kismalacokat:így csorbókával (Sonchus), pongyola pitypanggal (Taraxacum officinale),aszattal (Cirsium canum, C. oleraceum). Disznónak, tehénnek,bivalynak egyaránt szedték a fehér libatop (Chenopodium album) kevésbéfás szárát, levelét, disznónak és libának a halvány aszat (Cirsiumoleraceum) és a fekete nadálytő (Symphytum officinale) levelét. Ugyan-112

csak disznóval etették a kakascímert (Rhinanthus) és az álarcos bogáncsot(Carduus personata). Egész nyár folyamán szedik a nagy csalánt(Urtica dioica): nyersen, leforrázva vagy megfőzve, korpával, liszttel lehintveadták a disznónak.Ősszel szedik a makkot, elsősorban a tölgyfa makkját, ritkábban abükkmakkot is. Ilyenkor az egész család kivonul az erdőbe, összegyűjteneknéhány zsáknyi, esetleg egész szekérrevaló makkot, ami aztán pótoljaa drágább gabonát. Az ördögcérna (Lycium halimifolium) levelét alibáknak, kacsáknak szedik, kora tavasszal a pipéknek adják enni. Néhaliszttel keverik. Az ördögcérna sok helyen a kerítést helyettesíti, kihajlikaz utcára, így könnyű hozzájutni. Úgy tapasztalták, hogy a nyúlmegpuffad tőle (J). A martilaput is megvagdalják a kacsáknak, a papsajtmályvalevelét, szárát szintén (ezt a disznóval is etették).A kisebb háziállatok ellátása, etetése a háziasszony feladata, ígyamit elöljáróban a gyűjtögetéssel kapcsolatos munkamegosztásról írtunk.részben módosul azzal, hogy a disznók, szárnyasállatok napi etetéséhezszükséges zöld növényeket inkább az asszonyok, gyerekek szedték. Nemvolt ritka az sem, hogy az egyik faluból, ahol mindenki nagy mennyiségbenszedte a csalánt (P), a szomszéd faluba (Kf) is elmentek, ahol viszonta csalánszedést mindenki lenézte, mivel a csalánt még állati eledelkéntsem tartották számon.RÉGI ÉS ÚJ NÖVÉNYEK A GAZDÁLKODÁSBANKalotaszeg mai növénytakarója jelentős részben termesztett növényekbőláll. Ezek kerültek legszorosabb kapcsolatba az emberrel. A kölcsönösökológiai függőség szélsőséges eseteiben a természeti katasztrófákatkövető termesztettnövény-pusztulások a lakosságra is végzetesekvoltak. A történelem folyamán jelentősen mérséklődött az emberek függőségihelyzete egy-egy termesztett fajtól a fajválaszték bővülésével,a kereskedelem fejlődésével stb. A termesztett növény függősége viszontfokozódott: a termesztés megszűnése a növényfaj vagy -fajta viszszaszorulásához,kipusztulásához vezetett. Korunkban a jelenség a fajtákszintjén általános: a fajták élete egy területen többnyire csak addig tart,amíg van irántuk termesztői érdeklődés. Éppen a hagyományőrző kultúrák,közösségek agrobotanikai konzervativizmusa magyarázza azt a figyelmet,amely ma a termesztett növények tájfajtái iránt világszertetapasztalható.Az általánosabb értelemben vett „mezőgazdasági növény“ fogalmábaszántóföldi és konyhakerti fajok, gyümölcsök, termesztett fűszernövények,gyógynövények tartoznak. A dísznövényeket, bár szintén termesztikőket, külön szokás tárgyalni. A területen számba vett termesztett,fajok a Föld más és más vidékéről származnak, különböző időben kerültektermesztésbe, és a termesztés jellege is nagyon eltérő (vö. 17―18. l.).Esetenként azt is nehéz eldönteni, hogy egy-egy fajt táplálék-, takarmány-,dísz- vagy gyógynövényként termesztenek-e. Vannak fajok, amelyekalig haladták meg a gyűjtögetés általi kihasználás szintjét (pl. kömény),vagy jelenleg állnak háziasítás alatt (alkalmi betelepítések, pl.Hypericum perforatum, Viola joói stb.). Az újabban termesztésbe vett113

takarmánynövényekre az intézményes növénynemesítés által behozottfajták jellemzőek, ezek a helyi populációkkal kerülnek kölcsönhatásba.Valamennyi termesztett fajra, a teljes kultúrflórára vonatkozó adatainkteljességre törekvő feldolgozása itt lehetetlen. Ennek érzékeltetéséreés az adatkeresés könnyítésére a következőkben röviden áttekintjüknövénycsaládok és nemek szerint az adattárban szereplő fontosabbtermesztett növényeket:1. Pázsitfűfélék (Poaceae): csenkesz (Festuca), rozsnok (Bromus),ebír (Dactylis), rozs (Secale), árpa (Hordeum), zab (Avena), tippan (Agrostis),köles (Panicum), cirok (Sorghum), kukorica (Zea), búza (Triticum),franciaperje (Arrhenatherum), ecsetpázsit (Alopecurus), komócsin(Phleum), angolperje (Lolium).2. Pillangósvirágúak (Fabaceae): lucerna (Medicago), here (Trifolium),nyúlszapuka (Anthyllis), baltacim (Onobrychis), bagolyborsó (Cicer),lóbab (Vicia faba), bükköny (Vicia), bab vagy paszuly (Phaseolus),lednek (Lathyrus), lencse (Lens), szarvaskerep (Lotus), somkóró (Melilotus),borsó (Pisum).3. Fészkesvirágzatúak (Asteraceae): napraforgó és csicsóka (Helianthus),tárkony (Artemisia), pórsáfrány (Carthamus), cikória (Cichorium),saláta (Lactuca), kamilla (Matricaria).4. Keresztesvirágúak (Brassicaceae): káposzta, mustár, repce stb.(Brassica, Sinapis), retek (Raphanus), torma (Armoracia).5. Rózsafélék (Rosaceae): alma (Malus), körte (Pyrus), birs (Cydonia),berkenye (Sorbus), naspolya (Mespilus), málna, szeder (Rubus), eper(Fragaria), szilva, barack, cseresznye, meggy (Prunus).6. Ernyősök (Apiaceae): koriander (Coriandrum), zeller (Apium),petrezselyem (Petroselinum), kömény (Carum), édeskömény (Foeniculum),lestyán (Levisticum), pasztinák vagy peszternák (Pastinaca), sárgarépa(Daucus), turbolya (Anthriscus), kapor (Anethum), ánizs (Pimpinella).7. Ajakosak (Lamiaceae): rozmaring (Rosmarinus), zsálya (Salvia),citromfű (Melissa), csombord (Satureja), majoranna (Majorana), kakukkfű(Thymus), menta (Mentha), bazsalikom (Ocimum), levendula (Lavandula).8. Burgonyafélék (Solanaceae): burgonya, tojásgyümölcs (Solarium),paradicsom (Lycopersicon), paprika (Capsicum), dohány (Nicotiana), nadragulya(Atropa), beléndek (Hyosciamus), maszlag (Datura)].9. Tökfélék (Cucurbitaceae): tök (Cucurbita), dinnye, uborka (Citrullus,Cucumis), lopótök (Lagenaria).10. Libatopfélék (Chenopodiaceae): répa, cékla, (Beta), laboda (Atriplex),spenót (Spinacia), paréj, mirrhafű (Chenopodium).11. Keserűfűfélék (Polygonaceae): pohánka, tatárka (Fagopyrum),sóska (Rumex), rebarbara (Rheum).13. Kőtörőfűfélék (Saxifragaceae): ribiszke, egres (Ribes).14. Eperfélék (Moraceae): eperfa (Morus).15. Somfélék (Cornaceae): som (Cornus).16. Lenfélék (Linaceae): len (Linum).17. Mályvafélék (Malvaceae): mályva (Alea).18.Disznóparéjfélék (Amaranthaceae): disznóparéj (Amaranthus).19. Mákfélék (Papaveraceae): mák (Papaver).114

9. táblázatNövényi eredetű alaptáplálékok százalékos gyakorisága az étrendben a Kapus völgyében(Szabó-Márton 1984)SZÁZALÉKOS GYAKORISÁG AZ ÉTRENDBENI. Helységnév M R ÁtlagTáplálékok NK KK Gyv Átlag KK E P G Átlag M+RI. NÖVÉNYI ÉTELEK11 Triticumaestivum52,1 51,5 47,8 52,5 32,9 37,0 25,0 29,7 29,2 39,8kenyér 26,2 22,0 12,8 20,3 14,2 17,3 10,2 16,9 14,6 17,5tészta, griz 1,9 1,9 ― 1,2 2,5 0,8 1,1 0,2 1,1 1,22 Solanum tuberosumburgonya 12,8 14,5 16,9 14,7 11,2 9,6 11,2 10,7 10,7 12,73 Zea maryskukorica 4,1 3,0 5,2 4,1 5,2 6,0 4,6 7,1 5,7 5,04 Oryza sativarizs 2,6 1,5 0,5 1,5 1,6 1,0 0,4 0,4 0,8 1,25 Brassica oleraceakáposzta 2,9 2,7 1,7 2,4 4,5 ― 4,6 5,2 3,6 3,06 Gyümölcs 7,6 13,0 9,5 10,0 6,3 2,1 ― 6,1 3,6 6,87 Zöldség 1,8 1,4 0,7 1,3 0,9 1,2 0,4 6,1 2,1 1,78 Édesség 1,5 1,9 0,3 1,2 1,6 3,1 1,1 5,6 2,8 2,09 Savanyúság 10,7 1,2 ― 0,7 0,4 0,5 ― 1,3 0,6 0,610 Kompót 1,3 2,0 0,5 1,3 0,6 1,8 0,4 0,3 0,8 1,011 Tea 15,0 22,4 20,3 19,3 9,5 10,5 8,2 7,0 8,8 14,0II. VEGYES ÉTELEK12 Leves 24,0 23,8 23,4 23,7 28,6 25,6 26,0 21,3 25,4 24,513 Főzelék 3,1 2,9 4,0 3,3 1,6 7,1 7,0 3,8 1,9 4,114 Szósz 0,5 1,1 ― 0,5 0,3 ― ― ― 0,1 0,3III. ÁLLATI EREDETŰ ÉTELEK15 Hús 22,4 15,2 23,2 20,2 22,1 20,3 14,0 14,4 17,7 19,016 Tejtermékek 13,6 16,8 5,0 11,8 18,6 20,7 5,6 13,2 14,6 13,217 Tojás 7,0 5,4 2,4 4,9 3,7 3,5 2,5 4,7 3,6 4,218 Szalonna 6,4 2,0 14,2 7,5 1,8 3,5 2,1 2,4 2,5 5,0* Mivel a gyakoriságot az étkezések össz-számához viszonyítva számítottuk, és egyétkezésben több alaptáplálék is előfordul, a táblázat adatai 100% felett záródnak20. Szőlőfélék (Vitaceae): szőlő (Vitis).21. Nyírfélék (Betulaceae): mogyoró (Corylus).22. Diófélék (Juglandaceae): dió (Juglans).23. Liliomfélék (Liliaceae): hagyma (Allium).Ezenkívül számos családban vannak még eredetileg haszonnövényként,de területünkön csak dísznek termesztett növények (pl. Castanea,Ficus, Ricinus stb.), termesztett fajokból vaddá lett gyomok (pl. Spergula,Amaranthus, Portulaca) vagy a gyűjtögetés szintjén kihasznált fajok(pl. Valerianella, Ficaria stb.).A lehetséges feldolgozásmódokat egy ősi búzafajnak, az alakornak(Triticum monococcum), két, egymást felváltó hüvelyes növénynek, a115

abnak és a paszulynak (Vicia faba és Phaseolus vulgaris), egy, a területenúj néptápláléknak, a burgonyának (Solanum tuberosum) és ezzelkapcsolatban az eredetileg hozzá hasonló szerepű csicsókának (Helianthustuberosus), valamint az elsősorban takarmánynövényként jelentős, de anépi fantáziát sok szempontból megmozgató ősi amerikai kultúrnövényeknek,a tökféléknek a bemutatásával szeretnők példázni.Nem kerülte el a figyelmünket, hogy a hagyományos termesztéssel,fogyasztással együtt minden növényfajnak valóságos „kulturális ökológiája“alakul ki, amely a fajt az azt fogyasztó népesség műveltségéhez,kulturális örökségéhez köti, annak részévé avatja. Mivel minden nagykultúraváltás egyben a hagyományban felhalmozott örökség szétzilálásával,elherdálásával is jár, munkánkkal bár a részleges megőrzéshez szeretnénkhozzájárulni.Jórészt kihagytuk ebből a feldolgozásból a fajok botanikai változatosságára,evolúciójára vonatkozó részeket, melyek korábbi közléseinkbenszerepeltek. Ezt részben terjedelmi okok indokolják, részben pedigaz, hogy a gyűjtés befejezése óta egyikünk önálló kötetben foglalta öszszeezeket a kérdéseket (Szabó 1983/a). Az alaptáplálékot adó növényfajoknaka szerepére vonatkozóan csak tájékozódó kutatást végeztünk(Szabó―Márton 1984, vö. 9. táblázat).EGY ARCHAIKUS BÚZAFAJ: AZ ALAKOR(TRITICUM MONOCOCCUM)Az alakor vagy egyszemű búza a búza nemzetség legősibb termesztettfaja. A vadalakort (T. monococcum ssp. boeticum) valahol Kis-Ázsiakeleti részein több tízezer esztendővel ezelőtt is tápláléknövénykénthasználhatták. A régészeti leletek alapján nyomon követhető a vad növényfokozatos háziasításának, ösztönös kiválogatásának, nemesítésénekfolyamata majd terjedése, vándorútja nyugat felé. Az ázsiai termékenyfélhold területén kialakuló gabonatermesztéses gazdálkodás ősi búzafajkéntelsőként került Európába. Az alakort követte a részben ebből a fajbólkialakított kétszemű búza (T. dicoccon Schrank), majd a legfejlettebb,hármas kereszteződés eredményeként kialakult, és általános termesztésbencsak később elterjedt hexaploid búzák (10. táblázat).Az alakor tehát genetikailag (biológiailag), de gazdaság- és művelődéstörténetilegis a gabonatermesztésre alapozó európai mezőgazdaságegyik legősibb termesztett növénye, és mint ilyen méltán érdemelte kia néprajzkutatók, gazdaságtörténészek és nemesítők figyelmét. A kérdéskörgenetikai vonatkozásaival a mezőgazdasági és agrobotanikai szakirodalomrészletesen foglalkozik (Ceapoiu 1972, Lelley―Mándy 1963,Mándy 1971).Kialakulási helyéről feltehetően ez a legősibb búzafaj indult el avándornépek, kereskedő karavánok málháival Európa felé. Az alakorleletekmár a neolitkori telephelyekről előkerültek. Hartyányi és Nováki(1975) adatai jól tükrözik az alakorleletek számának fokozatos növekedéséta Pannon-medencében, majd az i.e. 2000-rel kezdődően az alakor116

10. táblázatA búzanemzetség felosztása a kromoszómák száma és eredete alapján. Mándy 1971nyomán.Tagozat és ploidiaszint(kromoszómaszám)GenomTermesztett fajoka szem toklászba zárta szem csupasz„Alakorok” 2n = 14n=7 (diploid)AAT. monococcum (alakorvagy egyszemű búza)―„Tönkék” 2n = 28(tetraploid)AABBT. diococcon(tönke v. kétszeműbúza)T. durum(kemény búza)T. polonicum(lengyel búza)„Tönkölyök” 2n = 42(hexaploid)AABBDDT. spelta(tönköly)T. aestivum(közönséges búza)T. sphaerococcum(kerekszemű búza)fokozatos eltűnését az alföldi területekről, ahol ezt a viszonylag gyengéntermő ősi gabonát a jobb termőképességű, evolúciósbiológiai szempontbólfejlettebb közönséges búzák szorították ki.Az alakor romániai termesztésére vonatkozó adatokat Al. Borza öszszegezte1945-ben román és francia nyelven is közzétett „botanikai ésművelődéstörténeti” tanulmányában (Borza 1945). Gunda Béla 1966-banújabb adatok egész sorával bővítette, módosította a Borzától megrajzoltképet (Gunda 1966. 306―9, 328―9). Felhívta a figyelmet többek közöttarra, hogy Erdély délkeleti csücskéből is vannak történeti adatainkaz alakor termesztésére, meggyőzően bizonyította, hogy ezzel az archaikusbúzafajjal együtt ősi kenyérsütési eszközök és eljárások is megőrződtek,új adatokkal világította meg az alakor századunkbeli háttérbeszorulását, és Bárczi Géza nyomán jelezte azt is, hogy a növényt jelölőszó eredete korántsem tisztázott sem a román, sem a magyar nyelvben.Véleményünk szerint mind a román, mind a magyar terminus ugyanabbóla közös, de ismeretlen forrásból származik, de az sem egészen kizárt,hogy a román szónak a magyar nyelv volt a közvetítője (vö. Péntek―Szabó1981. 264).Az alakorral foglalkozó korábbi tanulmányok is jelezték az alakorszó XV. századi megjelenését az OklSz. alapján. A SzT ezt az adatot1450 körüli időre teszi ‘alakorszem’ jelentésben, és ugyanebből az időből,1453-ból idéz egy személynévi adatot. Az előbbi a Torda megyeiAranyosegres és Indal területéhez köthető, az utóbbi Szásznádashoz.A XV. századból további adatokat idéz a szótár: 1522-ből Besztercéről,1585-ből és 1587-ből Kolozsvárról, szintén 1587-ből a Beszterce-Naszódmegyei Galacról. A XVII. századbeli adatok tovább tágítják annak a területneka határait, ahol biztosan számolhatunk alakortermesztéssel (vö.Szabó T. 1962, 24. ábra).A történeti anyagban nemcsak a szóra vonatkozó adatok viszonylagosbősége, jelentésgazdagsága, korai megjelenése utal a növény fon-117

24. ábra. Az erdélyi alakortermesztés a történeti adatok tükrében.tosságára, hanem a terminus nyelvi aktivitása, amit elsősorban a gazdagszócsalád, a vele alkotott összetételek nagy száma bizonyít. Így az alakormellett a Szótörténeti Tárban önálló címszóként szerepel az alakorasztag,alakorasztagocska, alakordézma, alakorföld, alakorliszt, alakorszalma,alakorvetés.Fr. Kraussnak az erdélyi alakortermesztés egyik régi központjából,Beszterce vidékéről készült etnobotanikai feldolgozásában (Krauss 1943.568) a T. spelta (Dinkel, Spelz) alá besorolt német népi (szász) terminusok:Ualänk, Oalink, Âlenk, Uarlənk valószínűleg szintén a T. monococcumravonatkoznak.Gunda Béla említett tanulmányában Erdély több pontján jelzi azalakor XX. századi meglétét, termesztését, felhasználását, illetőleg eltűnését.Al. Borza adatai és saját kalotaszegi gyűjtésünk (25. ábra) nyománfigyelt fel az erdélyi alakortermesztésre S. Sakamoto, a kyotói egyetemkutatócsoportjának egyik tagja (vö. Sakamoto 1980, Sakamoto―Kobayashi1982, la, b).Saját gyűjtésünk szerint Kalotaszeg minden pontján ismerik az alakort,a magyarok és a románok egyaránt: magyar neve alakor (ritkánalakol), románul alac. Zsemlyei ugyanezt jelzi a Kis-Szamos mentéről(Zsemlyei 1974). Napjainkig fennmaradt alakortermesztésről három pont-118

25. ábra. Az alakor (Triticum monococcum L.) termesztésére vonatkozó adatoktérbeli és időbeli megoszlása a területen (a jelek magyarázata: a: magpróba iselőkerült, b: csak az emlékezet őrzi a termesztést, c: 1978-ban még termesztették,d: 1978-ban a vásárról szerezték be).ról tudunk: a kalotaszegi Nagykapusról (és a környező falvakból, 1978-ig), Székről (1980-ban) és a Fehér megyei Remetéről (1977-ben). Az eltűnésifolyamatot, illetőleg a mai helyzetet a továbbiakban részletesentárgyaljuk.Az alakor egynyári (tavaszi vetésű) vagy áttelelő (ősszel is vethető)gabona. 60―125 cm magas, szára merev, színe általában sárgászöld. Kalászaikicsik (legfeljebb 6 cm hosszúak), mindig mereven felállnak (nembókolók), oldalról erősen lapítottak, a kalászban a kalászkák kétoldalúan,tömötten állnak, minden kalászkában csak egy szemtermés fejlődikki. A termés nem hull ki a toklászok közül, a szemet csak őrléssel vagypörköléssel lehet a „pelyvától“ megszabadítani. Ez lehet az egyik okaannak; hogy az ókori gabonalelőhelyekről általában pörkölt alakorszemekkerültek elő. Vannak figyelemreméltóan előnyös tulajdonságai: a legfontosabbtalán hatalmas életereje. A legmostohább körülmények között,tápanyagszegény, gyomos talajon is megterem, rugalmas szalmáját nemdöntik meg a viharos szelek, ellenáll a pusztító gombabetegségeknek,búzaüszögnek, gabonarozsdának, lisztharmatnak. Havasi körülményekközött különösképpen jól érvényesülő tulajdonság fagyállósága, dőlésállóságaés a frissen feltört gyepterületeken a gyomfajokat és vadnövényeketis legyűrő nagy versenyképessége.A történeti adatok és a frissebb gyűjtések egyöntetűen igazolják,hogy a hagyományos erdélyi (különösképpen domb- és hegyvidéki) földműveléséppen ezek miatt az előnyös tulajdonságai miatt őrizte meg azalakort. Saját remetei gyűjtésünk tapasztalatai szerint és a történeti119

adatok alapján valószínűsíteni lehet azt a feltevést, hogy többé-kevésbéáltalános gyakorlat volt a frissen irtott és feltört földbe az első évekbenalakort vetni.Hasonlóan előnyös tulajdonsága, hogy ősszel és tavasszal egyarántvethető. Érdekes módon ugyanez a tulajdonsága tette lehetővé, hogy aszövetkezetesítés után is megmaradjon a háztájiként kiosztott területeken.E területek kizárólag tavaszi vetésűek (rendszerint tavasszal osztjákki őket), így a korábban inkább őszi vetésű alakor teljesen tavaszivávált, bár termőképessége így alacsonyabb. A növény kicsi kalásza miatta terméshozam egyébként is viszonylag kicsi. Hogy pontosan mennyittermett egyik vagy másik évben, azt nehéz volna megállapítani egymai, az emlékezetből rekonstruáló felméréssel. Kispetriben úgy tájékoztattakbennünket, hogy 2 véka elvetett magból 20―30 vékányit csépeltek.Az alakor magvait, lisztjét elsősorban takarmánynak használták ahagyományos állattartásban, ritkábban emberi eledelként is, hiszen szemtermésetápláló, szárazsúlyra számított százalékos fehérjetartalma a legmagasabbvalamennyi búza között. A történeti anyag meglepően szűkszavúa kenyérgabonaként való említés tekintetében. Ezért van különösértéke annak, hogy Gunda Béla több ponton kimutatta az alakorkenyéregykori meglétét, és azt, hogy ősi lepényfélét, pogácsát is sütöttek belőle(Gunda 1968. 307―9). Zsemlyei János Gyaluban, Magyarlónán, Szászfenesen,Kidén és Kolozson gyűjtött az alakorkenyérre vonatkozó adatokat.Mi is rátaláltunk az alakorkenyér nyomára: elsősorban a Nádasmentén (Kisbácsban, Bogártelkén), de Zsobokon és Románnádason isemlítették, hogy búzaliszttel keverték az alakorlisztet, miután alaposanmegtisztították a pelyvától. Egyik bogártelki adatközlőnk szerint kásátis készítettek belőle, bár ez a bizonytalan emlék talán a Gundától említettalakorlepénnyel hozható kapcsolatba.Az alakorabrakot különösen a disznók és a juhok takarmányozásábanértékelték nagyra magas és értékes fehérjetartalma miatt. Az utóbbiévtizedekben is ez volt a fő felhasználása.Szalmáját nem sokra tartották: takarmányozásra nem lehetett használni,legfeljebb „ínségtakarmányként“, amikor már a búzaszalma is elfogyott.Inkább csak almoztak vele. Annál többre értékelték szép színű,vékony, erős szalmáját a szalmakalapkészítők: a kalotaszegi Jákótelkén,Nyárszón, Körösfőn, Zsobokon, Gesztrágyon, Gyaluban, a mezőségi Visánés Széken mindenütt ismeretes ez a felhasználási mód. Sőt Székenpéldául az alakornak: ez a legértéktelenebb része, a szalmája vált a legfontosabbánapjainkra, és csak emiatt vetik a háztáji parcellákon.„Az adatok kétségkívül bizonyítják, hogy az alakor az erdélyi magyarságnálés románságnál kiveszőben levő gabonaféle“ ― állapítja megGunda Béla (1966. 309). Gyűjtésünk első szakasza után, 1975-ben magunkis arra az eredményre jutottunk, hogy az alakor Kalotaszeg területéről1920 és 1970 között teljesen eltűnt. Grafikusan is ábrázolni lehetett azt afolyamatot, amelyet a biológiai szakirodalom „génerózió” névvel jelöl.Ez a folyamat akkor indul meg, ha változó körülmények hatására egyfaj egyre kevésbé szaporodik, illetőleg ha mint termesztett növényt egyrekevésbé szaporítják, kevesebb magot hoz, tehát egyre vékonyodik a faj120

26. ábra. Az alakor géneróziója a Kárpát-medencében (A) és a mintaterületen(B) X = évek, Y = előfordulások száma.génjeinek részesedése a területen termő, saját génkészletüket erőteljesenújratermelő fajokhoz viszonyítva (26. A, B, ábra).Kutatási területünkön a bánffyhunyadi és a gyalui piacokon adtákvettékaz alakort, innen sugárzott ki minden irányba. Az egyes falvakbannem volt egyforma iránta az érdeklődés: elsősorban Zsobokot és Nagykapusttartották számon alakortermesztő központként, nem véletlen tehát,hogy nekünk is Zsobokon sikerült még magot találni 1975-ben. Igaz,ezt már évek óta a padláson őrizték, így a magvak megfüstölődtek,életképtelenné váltak.121

Nagykapuson és Kiskapuson még 1978-ban is volt alakorvetés. Legkorábban,még az első világháború idején Bogártelkén tűnt el, a harmincasévekben a Nádas mente több más falujában is (Kb, Mé, Szu),1950 előtt Kispetriből és Magyarvalkóról. Az eltűnési folyamat 1955 és1960 között, a szövetkezetesítéssel egy időben és annak hatására gyorsultfel.Utólag módosítanunk kellett korábbi megállapításunkat: az alakormég nem tűnt el teljesen a területről. Vetésterülete jelentősen lecsökkent,és a legtöbb esetben csupán egyik összetevője valamely takarmánykeveréknekvagy éppen gyomnövénye más gabonának. 1977-ben nagyadag alakorpróbához jutottunk Nagykapusról, majd 1978-ban véletlenülsikerült néhány friss alakorkalászra bukkannunk egy eldugott, rossz földűparcella tarlóján. Ezeken a nyomokon elindulva szerveztünk alaposabbfelmérést. Ily módon több mint hetven különböző mennyiségű, minőségűés értékű alakorpróbához jutottunk 15, részben még magángazdálkodástis folytató termelőtől. Nagykapuson négy család termesztette.másik három vásárolta, Kiskapuson két család termesztette, a gyerővásárhelyieka gyalui vásárban vették. Az egerbegyi, gesztrágyi és pányikialakorként behozott próbákban van ugyan T. monococcum (esetenkéntelenyésző mennyiségben), a próbák törzsanyaga azonban rozsos, árpás,zabos vegyes takarmány. 1975-ben Körösfőn egy kétsoros árpát (Hordeumdistichon) tartalmazó takarmánykeveréket neveztek alakornak (a Kapuskörnyéki alakorpróbák összetételére 1. a 11., 12. táblázatot).11. táblázatÖt ,,alakor“-nak nevezett próba százalékos összetétele. A próbák eredete. I―II: NkIII: Kk; IV: P; V: AAlkotórészekI II III IV VAlakor (T. monococcum) 87 35 29 0,7 0,3Közönséges búza (T. aestivum) ― 30 37 8 80Zab (Avena sativa) 2 ― 18 ― ―Rozs (Secale cereale) ― 7 ― 90 ―Gabonarozsnok (Bromus secalinus) 2,5 1 ― ― ―Bükkönyfajok (Vicia sp.) 1 18 12 ― ―Gyommagvak és egyebek 6,5 9 4 1,3 2012. táblázat94Egy kiskapusi alakorpróba összetétele S. Sakamoto elemzése szerint (Sakamoto 1980.FajokKalászkák,magvak számaTriticum monococcum2652 112,3 51,67Triticum aestivum 1699 42,1 19,37Avena sativa 2608 57,8 26,58Hordeum vulgare 5 0,1 0,04Lolium temulentum 35 0,3 0,13Avena fatua 4 0,1 0,04Más vad fűféle 6 0,02 0,009Vad hüvelyesek 148 4,4 2,02Más vadnövények 25 0,2 0,09Súly(g)%122

A behozott próbák fajösszetételének százalékos vizsgálatából megállapítható,hogy a területen 1978-ban csak Nagykapuson volt viszonylagtiszta alakorvetés, de már innen is előkerültek vegyes ― bükkönyt, rozsot,közönséges búzát is tartalmazó ― próbák, Kiskapuson az alakor búzátis tartalmazó zabosbükköny-takarmánykeverék alkotórésze, Pányikonés Egerbegyen viszont már csak mint „gyom“ szerepel a rozsban és atavaszbúzában.Széket Gunda és Zsemlyei is ismert alakortermesztő helyként jelzi,itt még 1980-ban is vetettek alakort. A Fehér megyei Remetén és környékén1977-ben szintén folyt még alakortermesztés.A növény termesztésből való kiszorulása, illetőleg az erdélyi géntartalékokteljes eltűnése rohamosan befejeződéshez közeledő folyamat.Az utolsó pillanatokban figyelhettük meg egy legalább ötezer éve, deesetleg jóval régebbi idők óta Erdély területén folyamatosan termesztettélelmiszernövény véglegesnek látszó visszaszorulását, eltűnését, a növénytermesztésével kapcsolatos ismeretek és szokások kihalását.Ez az eltűnési folyamat a szemünk előtt zajlik le. 1980-ban, amikorújra bejártuk azokat a kalotaszegi falvakat, ahonnan két évvel korábbanmég viszonylag nagy mennyiségű alakorpróbát gyűjthettünk, egyetlenadatközlőnknél sem találtunk sem vetőmagot, sem alakorvetést. Amikorennek oka felől érdeklődtünk, azt a választ kaptuk, hogy szívesenvetettek volna, de saját tartalékaikat a tél folyamán állataikkal feletették,arra számítva, hogy a piacról szereznek új vetőmagot. Ez azonban1980-ban egyikőjüknek sem sikerült. Így tehát a kalotaszegi alakortermesztésbiológiai alapjából valószínűleg csak az a néhány kilónyi vetőmagmaradt meg, amelyet 1978 folyamán összegyűjtöttünk, és amelyjelenleg a kolozsvári mezőgazdasági főiskola agrobotanikai kertjénekgyűjteményében van.Az alakor Erdélyben visszafelé is megjárta a primitív termesztettnövények feljődésének általános útját: állati eledel, majd gyomnövénylett belőle. Az utolsó kalászokat Nagykapus határában gyomként találtukegy zabvetésben, és hasonló helyzetben, árpavetésben lappangó gyomkénttalált az alakorra 1980-as erdélyi kutatóútja során S. SakamotoBudák határában, Beszterce környékén.A BAB ÉS A PASZULYAz erdélyi bab (hivatalos nevén lóbab, Vicia faba) a hüvelyes növényekcsaládjába tartozik (fam. Fabaceae = Leguminosae). E család típusnövényeéppen a Vicia faba vagy másik nevén Faba vulgaris. A lóbabősi termesztett növény Európában, ellentétben a közönséges babbal vagypaszullyal (Phaseolus vulgaris) és a tűzbabbal vagy bivalypaszullyal (P.coccineus), melyeket viszont csak Amerika felfedezése után ismertekmeg az európaiak. A X. századot szokás a „lóbab századának“ nevezni,ekkor ugyanis két másik hüvelyes növénnyel, a lencsével és a borsóvalegyütt kiemelkedő szerepe volt a táplálkozásban. A kenyérgabona előretörésemiatt később ezek veszítenek értékükből, a lóbab meg éppena szegények eledelévé válik. Ezért korai szótárainkba már ez a lekicsinylőszólás kerül be: „Egy babot sem ér.“ Az újvilági növények megje-123

lenése (XVI―XVIII. század) még inkább háttérbe szorította, sőt a Phaseolusa legtöbb európai nyelvben, így a magyarban is, a babnak még anevét is átvette. A lóbab háttérbe szorulása hamarabb mehetett végbea Duna―Tisza közén, valamint a magyarországi Dunántúl északi részén.Itt ugyanis, akárcsak a köznyelvben és a növénytani szaknyelvben a kezdetitörökbab-ból, olaszbab-ból, fárafolyó bab-ból (kezdetben ilyen nevekjelölték a paszulyt) egyszerűen a bab vált a Phaseolus nevévé, az eredetibab-ból (Vicia faba) pedig lóbab lett. A ló- előtag itt általában arra utal,hogy a mag nagyobb méretű és emberi fogyasztásra kevésbé alkalmas.(Érdekes, hogy a román nyelvben a bob a köznyelvben ‘mag, szem’ jelentésűvévált.)Egyébként mind a magyar bab, mint pedig a román bob szláv eredetű,a szláv bob és ennek változatai történetileg kapcsolatban állnak alatin faba-val (az újlatin nyelvek többségeiben erre vezethető vissza aVicia faba neve: az olaszban pl. féve), a germán nyelvekbeli szavakkal(a német Bohne-val, a holland boon-nal, az angol bean-nel stb.). Mindezeknekmegvan a megfelelőjük az indoiráni nyelvekben is. Érdekesmódon a legtöbb európai nyelvben a Phaseolus örökölte a Vicia fabanevét, ez utóbbi jelölésére pedig jelzős neveket alkottak: broad bean azangolban, Ackerbohne a németben, konszkije bobi az oroszban stb.Az ősi babot ― a továbbiakban a félreértések elkerülése végett:lóbab ― Nyugat-Európában elsősorban állati takarmányozásra használják,de értékes emberi táplálék is.Vastag, többnyire üreges szárával, nagy és kevés levélkét hordó,szárnyasan összetett leveleivel, szőrös hüvelytermésével és viszonylagnagy, többnyire szabálytalan alakú magvaival a lóbab minden hüvelyesrokonától jól megkülönböztethető. Mezei termesztésben lévő fajtáinakmagvai nem olyan nagyok (ez a Vicia faba var. minor eddig Erdélybőlparasztkertekből nem került elő), a nagymagvú alfaj (ssp. faba) alakkörébetartozik a tulajdonképpeni lóbab (var. equina), közepesen nagy magvakkal,és a nagy magvú var. faba, ez utóbbinak száz magva negyedkilót is nyomhat. A fajták különböznek a magvak színében és a hüvelyekszerkezetében is, ez utóbbi lehet felnyíló vagy zárt. A fajták értékét amagas fehérje- (25―33%!) és szénhidráttartalom (kb. 50%) mellett a magvakmérgező anyagai (ciántartalmú vegyületek, csersavak stb.) is befolyásolják.Ezek az anyagok fajtánként változó mennyiségben a maghéjbanvannak jelen, és mivel a főzés során elbomlanak, illetve a maghéjbólkioldódnak, a főzővízzel kiönthetők és a főtt lóbab veszélytelenülfogyasztható. (Innen a közmondás: ,,A babot nem a levéért főzik!“) Azérett magvakat a kőkorszak óta fogyasztja az ember, részben kásának(Egyiptomban ma is fontos eledel), részben pedig lisztpótlónak. A nagymagvú fajták éretlen, zöld magvait vagy a fiatal zöld hüvelyeket zsírbanpárolva és különböző módon elkészítve Angliában ma is gyakrabbanfogyasztják, mint a zöldpaszulyt.Nyugat- és Közép-Európában a lóbab időszámításunk első évszázadaióta fontos termesztett növény volt. Európából mutatható ki előszörbiztosan a kis magvú szántóföldi lóbab mellett a nagy magvú kertiváltozat megjelenése, amelynek jelölésére előbb a Faba major, a közlatinbanpedig következetesen a faba név volt használatban. A fabához124

hasonló hüvelyes növényeket (mindenekelőtt a Vigna ungiculatát) fasiolinéven különböztették meg, jóval az amerikai Phaseolus fajok behozatalaelőtt. Szerepel a lóbab a legtöbb európai füveskönyvben, kiváltképpenrészletesen Dodonaeusnak a gabonafélékről és hüvelyesekről írott munkájában.A Kárpát-medencében való termesztése a bronzkorból, korai vaskorból,a római időkből és a legutóbbi ezredforduló korából mutathatóki régészeti leletek alapján (Hartyányi―Nováki 1975). Az erdélyi adatokcáfolják Gaálnak azt a véleményét, hogy a középkori magyarság szántóföldönnem termesztette (Gaál 1978. 68).A korai magyar nyelvű mezőgazdasági szakirodalom világosan megkülönböztettea Phaseolust, melyet paszulynak nevezett, a Viciától, amelyetbab névvel jelölt. Gáti István pl. így ír. „A bab legközelebb vanhasonlatosságára nézve a paszulyhoz, noha a kórója másféle és a tsőjeis nagyobb. Ennek két esmeretesebb nemei vagynak, úgymint Egyiptomiés közönséges bab” (Gáti 1795. 77). Galgóczy szerint: „a bab, paszuly,borsó közönségesen el vannak terjedve“ (Galgóczy 1855). Attól kezdveazonban, hogy a botanikusok száműzték a magyar hivatalos növénynevekközül a paszuly-t, az adatok összekavarodtak, és ha nem áll ott az értelmetpontosító latin név, a XX. században már nemigen lehet tudni, hogya bab Vicia fabára vagy Phaseolus vulgarisra vonatkozik-é.A SzT. első kötetének anyagában szerepel ugyan a bab címszónálCseh Zoltán figyelmeztetése nyomán lehetőségként a ’Vicia faba’ értelmezés,az adatok mellett azonban mégis a mai bab (román fasole) álljelentésként. Holott a XVII. századi adatok és helynevek bizonyosanés kivétel nélkül a Vicia fabára vonatkoznak, ott pedig, ahol a XVIII―XIX. században együtt termesztették a Phaseolust és a Viciát, ott különfel is tüntetik őket ilyenformán: 1715: „Vagyon mostan az Táblákban …Ugorka, Borsó, Bab és Fuszulyka“. De szerepel az adatok között a babszemmágikus felhasználásának emléke a babszemmel való varázslás formájában:1724: „...a jó dajka tsak az babot tudja vetni bizony számotad rolla talám engemetis ő babonált meg az bab vetéssel ezért voltolyan rosszul és megmondja Kigyelmed hogy az babot megfordítsa hogyhaza mehessek mert nem árt nekem az ő babja Isten velem senki ellenem.Az Kotsáris számot ád a bab adásról, a Dajka hazud, mert ő vetetteaz babot“ (Gerend).Melius Péter herbáriumában négy esetben hivatkozik a babra,minden esetben leírások összehasonlítására szolgáló, közismertnek tekintettnövényként (pl. „hüvelykéje vagyon mint a borsónak, babnak …“).Szerepel a bab a Schlägli-szójegyzékben, Murmelius és Calepinus szójegyzékeiben,Szikszai Farbricius Balázs szótárában, Clusius növényjegyzékébenés Pápai Páriz Pax Corporisában, valamint 60 receptben LencsésGyörgy orvosi könyvében, az Ars Medicában: hol magvát, hol lisztjét,hol virágát használják. Bornemisza Anna Szakácskönyvében (1680)több életrecept alapeleme (Lakó 1983, 164: 18, 21, 30).A lóbabtermesztés folytonossága ma sem szakadt meg Erdélyben,részben a falusi termelőknek köszönhetően, részben mert nemesítésévelhivatalból is foglalkoztak. E nemesítési munka előkészítése során 1950-ben még Románia több vidékén megfigyelhették a hagyományos lóbabtermesztést,és az összegyűjtött tájfajtákat felhasználták a nemesítési125

programban. Saját népi növényismereti gyűjtéseinkben Erdélyből inkábbcsak a Székelyföldről kerültek elő magpróbák, és ezzel egybehangzóakRab János alsógyimesbükki, valamint Pálfalvi Pál csíki adatai is.Kalotaszeg területéről az egykori lóbabtermesztésnek csak az emlékeitsikerült kimutatni, részint a földrajzi nevekből (Babosvőgy: Nk,Babvőgy: Kp), részint a ma is élő növényismeretből. Íme hogyan őrzi azemlékezet az egykori lóbabot, eltűnésének idejét, hajdani felhasználását:Damoson úgy tudják, 50―60 évvel ezelőtt libát tömtek vele, Magyarbikalona harmincas évekig termesztették, Kisbácsban arra emlékeznek,hogy megsütötték és ették, mint a tökmagot, inaktelki adatközlőnk szerint1945―46-ban még volt a nagymamának, megfőzték főzeléknek ésfakanállal ették. Magyarlétán 1940-et tekintik az eltűnés hozzávetőlegesidejének, előtte kávénak is használták, megfőzték, tudják, hogy borzasszőrű hüvelye volt. Emlékeznek még rá Jegenyén, Bogártelkén is. Bánffyhunyadonmár köznyelvi hatásra lóbabnak nevezte adatközlőnk, anegyvenes években még termesztették. Román adatközlőink közül istöbben emlékeztek a bobra (De, Mi, Nş, St).A magyar szak- és köznyelv babnak a Phaseolus-nemzetség KözépésDél-Amerikából hozzánk került fajait nevezi. A megnevezésben mutatkozókezdeti bizonytalanság után, ahogy az új növény terjedni kezda lóbab és a borsó rovására, a neve is állandósul, persze nem egyöntetűen.A Duna―Tisza közén, valamint a magyarországi Dunántúl északirészén, akárcsak a köznyelvben és a növénytani szakirodalomban, a babvált a Phaseolus nevévé, a Dunántúl déli részén és az erdélyi Lozsádonpedig a borsó. A Tiszától keletre más nyelvekből kölcsönzött szavakterjedtek el: a szerb-horvát eredetű paszuly (a Tiszától egészen az erdélyiDomokos, Felsőtők, Kide, Magyarkiskapus vonaláig). Az erdélyi regionálisköznyelvben is ez használatos. Ettől keletre a román eredetű fuszujkaszó terjedt el (a keleti székelységben faszujka változatban). (Érdemesmegjegyezni a nyelvi kölcsönhatás érdekes példájaként, hogy Erdélyelég nagy részén a magyarok a román nyelvre visszavezethető fuszujkanévvel jelölik a növényt, a románok pedig a magyar eredetű păsulăszóval.) A paszuly és a fuszujka izoglosszája területünket is két részreosztja: az északkeleti Nádas menti rész a fuszujka-zónához tartozik, atájegység többi része a paszuly-zónához (ez is jellegzetesen olyan szóföldrajzijelenség, amely alkalmas annak megítélésére, hogy mennyibentartozik Kalotaszeg néprajzilag, nyelvileg a Mezőséghez). A terület középpontjábanfekvő (mintegy az izoglosszán elhelyezkedő) Kiskapusonaz alakkeveredéssel létrejött puszujka használatos.Két újvilági társához, a kukoricához és a burgonyához hasonlóan apaszuly már a múlt század végén fontos szerepet játszik a táplálkozástan.Felhasználják népi gyógyászati szerként, sőt ha nem örökli is alóbabhoz fűződő mágikus hiedelmeket, a népmesébe is bekerül. Az egyikketesdi népmesében éppen az ősi hitvilág jellegzetes motívumát, azégig érő fát helyettesíti „égig érő paszul“-ként (vö. Kovács 1943, II, 74).Aligha van nálunk még egy gazdasági növény, amelynek olyanváltozatos, formagazdag alakköre volna köztermesztésben, mint a paszulynak.A háziasítás folyamán még az őshazában kialakultak a kis ésnagy magvú változatok, majd megjelentek ennek az eredetileg magasrafelfutó, lágyszárú kúszónövénynek a törpe (gyalog, bokros) változatai126

is. Európában a nemesítőket a hüvely alakja, nagysága, színe és a hüvelyfalának szerkezete is érdekelte, mivel a zöldpaszuly kedvelt és fontostáplálék lett. Érdekes preferenciák, táplálkozási szokások is kialakultakezzel kapcsolatban: Nyugat-Európában például inkább a hengeres, zöldhüvelyű fajtákat, a mi vidékeinken egészen a legutóbbi időkig a laposés sárga hüvelyű fajtákat kedvelték, nyilván azzal a megszorítással, hogyne legyen szálkás, azaz a hüvely fala ne tartalmazzon emészthetetlencellulózlemezeket, kötegeket.Nagyon változatos a paszulymagvak alakja és színe, a leggyakoribbmagformákat és mintázatokat a melléklet fényképén mutatjuk be. Haválaszt keresünk arra, hogyan alakulhatott ki a paszulymagvak héjánakszín- és formagazdagsága, mindenekelőtt azzal kell tisztában lennünk,hogy a paszuly önmegtermékenyülő növény. Ez azt jelenti, hogy mindigugyanannak a virágnak a pollenje kerül a bibére, nincs (illetőleg csakvéletlenül lehet) kereszteződés. Ennek az a következménye, hogy a paszuly„tiszta vonalakat“ alkotva szaporodik, és ezek a tiszta vonalakmegőrzik sajátos tulajdonságaikat. A háziasítás és nemesítés folyamánaz eltérő termelési tulajdonságú, eltérő értékű vonalakat (helyi vagynemesített fajtákat) éppen a mag alaktani jellegzetességeinek alapján tartottákszámon. Ez az évezredek során az árnyalati eltérések megfigyelése,megkülönböztetése, fenntartása és kiválogatása révén a mai valóban csodálatraméltóformagazdagsághoz vezetett. A változatosság alapjában bonyolultgenetikai szabályozottságok (együttható gének sorozatai) állnak(l. Szabó 1985, Szabó―Dankanits 1978).A hazai parasztkertekben termő paszulyok változatossága régótafoglalkoztatta a mezőgazdászokat és a botanikusokat, ennek ellenére csaka hivatalosan termesztésre ajánlott fajták helyzetét ismerjük úgy-ahogy.Felméretlen még az ország különböző vidékein parasztkerti termesztésbenlévő fajták változatossága. Az adatgyűjtés szükségességét Ţopa ésNyárády már 1957-ben hangsúlyozta a Románia flórájáról írott monográfia5. kötetében. A paszulytermesztés kérdése ismételten felmerültkülönböző mezőgazdasági tanácsokozásokon. Az érdeklődés egyébkéntnemcsak nálunk növekvő, hanem Európa-szerte mindenütt, és különösenott, ahol a lakosság fehérjeellátásában a növényi eredetű fehérjéknek vanfontos szerepük. Megjegyzendő, hogy az amerikai fejlett indián kultúrákkialakulása nem utolsósorban azért volt lehetséges, mert éppen alegértékesebb, egymást jól kiegészítő élelmiszernövényeknek, a kukoricánakés a paszulynak, valamint a töknek és burgonyának az együttestermesztésével fehérjében, szénhidrátokban, olajban és vitaminokbangazdag, bő termést tudtak betakarítani. Aki nyitott szemmel jár ma afalusi háztáji kertekben, gyakran megfigyelheti nálunk is ezt a hatékonyés kiegyensúlyozott növényegyüttest.A paszulyfajták hazai elterjedésére vonatkozó ismeretek elmélyítésevégett gyűjtésünk során külön is kitértünk a paszulyok biológiai változatosságáraés elnevezéseire. A helyi fajták adatait agrobotanikai szempontból,a neveket nyelvészetileg is feldolgoztuk (Péntek 1978), a fajtákmegoszlását különböző csoportok szerint táblázatban szemléltettük. Atáblázatból látható, hogy a feldolgozott próbák közel 70 százaléka a futóvagykaróspaszulyok csoportjába tartozik, és mindössze a típusok 30 százalékagyalogpaszuly. Ez a karós típusok táplálkozásbeli fontosságát127

hangsúlyozza, és arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek nemesítése isfontos lenne. 17 karós- és 13 gyalogpaszuly mindössze egy esetben kerültelő, 38 karós, valmint 13 gyalog típus gyakorisága pedig 0,1% alatt volt,ezeket a ritka típusokat az esetek többségében az eltűnés veszélye fenyegeti.Területi megoszlás szempontjából leggyakoribb az általában laposfehérnek nevezett karós típus (ezt leginkább kukorica közt termesztik!),és a gyalog gránát kerti paszuly. Ezek majdnem minden pontról előkerültek.Érdekes volt a típusok gyakoriságának megoszlása is: egyes falvaktansok érdekes típust gyűjthettünk (A, Mv, St), másutt viszont kevesebbés közönségesebb típusokat (B, P). Ismét másutt, elsősorban a hegyifalvakban a paszuly hiányzik a kerti vetemények közül, nem viseli el azord alhavasi klímát, különösen a kora nyári fagyokat.A hivatalosan tűzbabnak nevezett fajt (Ph. coccineus ― bivalypaszuly)dísznövényként és fogyasztásra egyaránt termesztik, ezért elsősorbana virág és a mag színét tartják számon. A rá vonatkozó népi névrendszerint összetett szó: bivalypaszuly, bivalyfuszujka. Az előtag amagvaknak a szokottnál nagyobb méretére utal.A közönséges paszulynak a népi növényismeret is két fajtacsoportjátkülöníti el: a karóst és a gyalogot. Az egyes fajtákat rendszerint jelzősnevek jelölik. Ezek a jelzők többféle információt tartalmazhatnak. Legáltalánosabbakazok, amelyek a növény termetére, formájára vonatkoznak(ezek talán nem is annyira fajtanevek, mint inkább fajtacsoportjelölői). Ilyenek a már említett karós és gyalog jelzők, utalhat aztán ajelzői előtag a termesztéssel kapcsolatos körülményre, mivel a termesztőszámára mindig fontos ezeknek az ismerete. Így a termesztés helyére:kerti, mezei; az érés idejére: korai, késői, hamartermő, tavaszi stb.A fajta azonosítása mégis leginkább bizonyos külső jegyek alapjántörténik, mivel a válogató előnyben részesíti azt, amit jól megtud különböztetni. Az elnevezés ezért gyakran a mag színére utal mintgenetikai jelölőre: fehér, kék, fekete, tarka stb., aztán a mag méretére:kis, nagy stb.; a mag formájára: lapos. Lényegesek a hüvely külső jegyeiis, a hüvely színe: sárgacsövű, aranycsövű, zöldcsövű, a hüvely formája:lapos, hosszú stb., a hüvely rostos volta: inas.Az elnevezések másik csoportjában a jelzői előtag az azonosítást nemteszi lehetővé, a néprajz és az agrobotanika számára mégis lényeges információtközölhet. Például azt, hogy honnan való az a fajta: fehérvári,fiumei, geszterágyi, szováti, hunyadi, körösfői, krasznai, mérai, váradistb.A metaforikus, képszerű elnevezésekben az emóciónak, az érzelmimozzanatnak van döntő szerepe. Legfeltűnőbb bennük a képzelet, azasszociáció merészsége, a gúny, az irónia, sőt az önirónia is, amikor szintekülön „paszulyvilág“ jön létre az emberről, az emberi testrészekről, öltözetrőlstb. elnevezett babokból. Ebben az emberiesített babvilágban vanténsasszony, kisasszony, katona, van köldökös; van, amelyik pofonvágott;népviseletbe is felöltöztetik, így lesz muszujos, piros kötős, de ruhájátvégül is elnyüvi, rongyos lesz, vagy (a hibridjellegeket mutató fajta)éppenséggel csalfa, kurva. A képszerű elnevezések sajátos csoportját alkotjáka személynévi (leggyakrabban keresztnévi) eredetűek. Az is apozitív érzelmi viszonyulás, sőt a gyöngédség jele, hogy többnyire női128

névvel jelölik az egyes babfajtákat: Bözsi, Erzsike, Ilona, Juliska, Katistb.; de vannak férfinevűek is: Béla, János, Marciféle stb. Ezek a legtöbbesetben azoknak a nevét hordozzák, akik először termesztették,először tették ismertté azt a babfajtát egy szűkebb közösségben. Végsőfokon ez magyarázza a női nevek gyakoriságát is, hiszen elsősorban anők gondozzák a veteményeskertet.A BURGONYA„Földünk ama nyolc gazdasági növénye közül, melyek a világ főmezőgazdasági terményeit szolgáltatják, hét faj a gabonafélék közé tartozik.A nyolcadik viszont, mely az előbbieknél is nagyobb termést hoz,noha kisebb összterületen termesztik, egy gumós növény, a burgonya.“Ezzel indítja nemrég megjelent összefoglaló tanulmányát N.W. Simmonds(1976) skóciai növénynemesítő.A hazai termesztés jelentős hányada Erdélyből kerül piacra, ezenbelül a Barcaságban, a Csíki- és a Háromszéki-medencében van a burgonyahazája. Ez nem véletlen, hiszen ez a növény a perui és a bolíviaiAndok csapadékos hegyvidékéről került Európába. Ott az Andokban viszontismeretlen indián törzsek ősi növénytermesztő munkája, éles megfigyelőképességeés gondossága nyomán alakult át egy mérgező gumótfejlesztő vad növényfaj értékes termesztett tápláléknövénnyé.A burgonya, krumpli, pityóka egyértelmű nevek az erdélyi emberszámára, de nem ugyanahhoz a nyelvi réteghez tartoznak. Mi lappanghatmögöttük? Vajon a nevek kialakulása összefüggésbe hozható-e a növényhazai elterjedésének történetével?A burgonya legősibb nevei az Andokban élő bennszülött indián törzseknyelvén keletkezhettek. Ezek közül Mándy és Csák monográfiája(1965) csak egyet említ, a papas-t. Ebben a szóban mi, gyermeknyelviemlékeinkkel, az étel hangulatát érezzük, azt viszont nem tudhatjukbiztosan, hogy ugyanilyen hangulatú volt-e a szó az indiánok számára is.Európában a burgonya valószínűleg több, de legalább két úton kezdettterjedni a XVI. század folyamán. Főbb európai neveit etimológiaiösszetartozásuk alapján néhány csoportba sorolhatjuk. Az egyik csoportbaaz angol potato, a francia patade, az olasz patate és a spanyol patatatartozik. Ezek valószínűleg abból a félreértésből származnak, hogy egymásik gumós növény, a batáta nevét használták a burgonya jelölésére.Ez a névcsere azért mehetett végbe, mert a batátát a mérsékelt égövönnem lehet termeszteni.Egy másik csoportba tartoznak azok a metaforikus nevek, amelyeka gumó alakjára, nagyságára és helyzetére vonatkoznak, ezek szintevalamennyi európai nyelvben megvannak tükörfordításként: magyarulföldi alma, földi körte, románul mere de pămînt, pere de pămînt, franciáulpomme de terre, olaszul pomi de terra, németül Erdapfel, de ugyancsaka földben képződött gumóra utal a cseh zemák és a lengyel zsemiakelnevezés is. Egy harmadik csoporthoz tartozik az olasz tartuflo, a franciatartoufle, a német Kartoffel, a lengyel kartofla és még sok más hasonlónév.129

A magyar nyelvű szakirodalomban hivatalos névként uralkodó ésaz irodalmi nyelvben is általános a burgonya. Ez összefügghet a Burgundia(francia Bourgogne ― olv. burgony) vagy az olasz Borgogna földrajzinevekkel. Figyelemreméltó azonban, hogy ezek köznevesült, ’krumpli’jelentésű formáját az európai nyelvekből nem ismerjük. De olasz kapcsolatrautal az is, hogy a burgonya név először a Baranya megyei nyelvjárásbanjelent meg, és bizonyára a nyelvújítás tette szak- és irodalminyelvivé.A magyar nevek egy másik csoportját a köznyelvinek tekinthetőkrumpli és nyelvjárási alakváltozatai (kolompér, krumpri, kumpri stb.)alkotják. Ezek a szavak ― ellentétben a szakirodalomban is itt-ott felbukkanó,erőltetett magyarázattal, amely a név eredetét a lecsüngőgumók kalimpáló mozgására, kolompolására próbálja visszavezetni ― anémet, elsősorban bajor-osztrák Grundbirne-vel (= földi körte) hozhatókkapcsolatba. Ennek első előfordulását 1768-ból jelzi a TESz. Azelsőként 1778-ból adatolt és főként az erdélyi nyelvjárásban elterjedtpityóka szó bizonytalan, valószínűleg hangfestő eredetű.A népi nevekkel ellentétben a burgonya tudományos neve, a Solanumtuberosum szerencsére egyértelmű, a társnevek jóformán teljesenkikoptak a szakirodalomból. Ezek közül az egykor érvényes Lycopersicontuberosum Mill. a burgonya és a paradicsom közeli rokonságára utal.A Kárpát-medencébe először 1654 táján kerülhetett be a burgonya,és valószínűleg a német egyetemekről hazatérő magyar diákok hoztákmagukkal. A források említik, hogy ebben az időben börtönbe vetettekNémetországból hazatérő protestáns teológusokat, és az ellenük felhozottvádpontok között az is szerepelt, hogy tarsolyukban burgonyát találtak.A termesztés azonban csak jóval később és nagy nehézségek áránindult meg. A szakirodalom 1769-et tekinti az erdélyi burgonyatermesztéskezdetének (Gaál 1978. 333). Ebben az évben végezte el Zilahi Józsefés báró Bánffy Farkas azt a próbát, amelynek az volt a célja, hogymegállapítsa: lehet-e burgonyából valami tápláló eledelt előállítani. „Akísérlet be is vált, mert felerészt búzalisztből is ugyanannyi burgonyából,vagy kétrész búzalisztből s egyrészt burgonyából sikerült is valamikenyérhez hasonló süteményt előállítaniuk. A tagoknak be is mutatta,de azok azt vizenyősnek találták, amit a túlságos víznek tulajdonítottak,mely elkészítésénél használtatott. Ellenben az elnök által bemutatott,szintén burgonyából készült pálinkát ihatónak ítélték“. (Magyar GazdaságtörténetiSzemle 1898. 299). Kazinczy Ferenc 1816. évi erdélyi útjána gyűjtési területünkhöz tartozó Bogártelkén juhtejet és „pityirkót” vacsorázik,nem kapván más eledelt a faluban (vö. Kósa 1980. 55). Érdekes,hogy a burgonya pityirkó nevét mi Kispetriben jegyeztük le, Bogártelkénma bojóka a neve.A múlt században egyébként az 1815. évi nagy éhínség után terjedtrohamosan el Erdélyben; tudjuk, hogy elterjesztése érdekében sokat tettaz Erdélyi Gubernium is. A termesztési fogások elsajátításával párhuzamosanfokozatosan emelkedett a termésátlag. 1914-ben már érezhetivolt a Barcaság vezető szerepe. Az egész Kárpát-medencében ezen a területenvoltak a legnagyobb termésátlagok: 85 mázsát is betakarítottakkataszteri holdanként.130

A burgonya népi terminológiája igen érdekes tanulságokat szolgáltata nyelvföldrajz és a szókincs rendszere szempontjából egyaránt. AMagyar Nyelvjárások Atlasza I. kötetének 29. lapjáról kiolvasható, hogykét elnevezés uralkodik: nyugaton a már említett német eredetű krumpliés alakváltozatai (a Tiszától keletre egyre gyakoribb a kolompér). A keletinyelvjárásokban a székely nyelvjárásban keletkezett pityóká-t találjukösszefüggő területen, egészen a krumplis, kolompér-os Koltóig,Diósadig, illetve a Mezőségig, ahol más terminusok zavarják meg azaddig meglehetősen egységes képet. Ezenkívül északon elvétve előfordula szláv eredetű gruja, délen pedig (Baranyában) a valószínűleg olaszhatást mutató burgonya. Ahogy más esetekben is, az egyes terminusok anövény bekerülésének és terjedésének valószínű útvonalait is jelzik: alegfontosabb ebben a tekintetben a nyugati útvonal, a német hatás,számolni kell azonban egy keletivel is; ezek mellett sokkal kisebb jelentőségevolt az említett olasz és szláv közvetítésnek. A növényfaj korábbanemlített termesztési tulajdonságai miatt előbb a hegyvidéken terjedtel, az alföldi részeken csak a múlt század végén (napjainkban isvannak hegyvidéki falvak, ahol egyebet szinte nem is termesztenek,mint zabot, rozsot, burgonyát; gyűjtőterületünkön ilyen Kis- és Nagydongó).Az Erdélyre érvényes nyelvföldrajzi képet Murádin László vázoltaföl (Murádin 1975). Ebből kitűnik, hogy az említett egységes nyugati éskeleti zónákat, a krumpli és a pityóka birodalmát a Mezőség és Kalotaszegbontja meg a maga helyi terminusaival. Saját részletes gyűjtésünkadatai alapján a kalotaszegi szóföldrajzi helyzetet mutatjuk be részletesebben.Mit találunk ezen a viszonylag kis területen? Összesen nyolcönálló terminust, a 27. ábrán látható földrajzi eloszlásban. A területközepén a legelterjedtebb a bojóka. Bánffyhunyadon és néhány veleszomszédos faluban, valamint Vistán és Mérában a magyaró, mogyoróhasználatos, Sárvásáron a fődimogyoró. A keleti (Ml, Tl, Szu) meg azészaki peremen a pityóká-t találjuk. Feltűnik még rajtuk kívül Zsobokona bugyóka, Kispetriben a pityirkó, Magyarvalkón a pijó, Nagypetribena baraboj. Milyen következtetéseket lehet levonni ezekből a nevekből?Elsősorban azt, hogy e növény jelölésében az itteni nyelvjárás meglehetősenönálló utat követett. A bugyóka és a bojóka egyaránt a bogyószóval függ össze, annak származéka (és egyben alakváltozata), a pityirkó,pijó bizonyára a pityóká-hoz kapcsolódik ― ez utóbbi, mint jeleztük,szintén belső fejlemény, hangfestő eredetű. A mogyoró esetében a sárvásárifődimogyoró igazít el: valószínűleg ez volt az eredeti név, ebbőlalakult tapadással a mogyoró szó. Jó, jó ― kérdezheti az olvasó ―, dehogyan különböztetik meg tőle a mogyorója termését? Úgy, hogy ezekbena falvakban az kap jelzői előtagot: fái mogyoró. És mi lesz a barabojjal,amely ezen a vidéken az ugyancsak ehető gyökerű Chaerophyllumbulbosum neve? Arra Nagypetriben azt mondják: fődi baraboj. Igaz, ebbensemmi logika nincs, mert mindkettő egyformán földi, azaz földbentermő, a burgonya is és a baraboly is. Mégis, ez fényesen igazolja aztaz ismert tételt, amely szerint a megnevezésnek egy alapvető logikájavan: a megkülönböztetés. Hogy tartalmilag mennyire logikus, jellemzőegy terminus, az sokszor még a tudományos terminológiában sem fontos― miért volna az éppen a népnyelvben?131

27. ábra. A burgonya (Solanum tuberosum) magyar elnevezései KalotaszegenA pityóká-val sem éppen egyszerű a helyzet. Azért nem, mert néhánykalotaszegi faluban nem a burgonyának, hanem egy másik, tápláléknövényként„sikertelennek“ bizonyult dél-amerikai gumós növénynek,a csicsókának (Helianthus tuberosus) a jelölője (28. ábra). A népi elnevezésekrendszerűségét igazolja viszont az, hogy egyetlen ponton semtaláltunk példát rá, hogy ennek a két növénynek azonos volna az elnevezése,azaz több értelmű volna a terminus. Mint ahogy a burgonyaemlített elnevezései sem igazi szinonimák, mivel különböző falvakbanfordulnak elő (tulajdonképpen földrajzi heteronimák), így a pityókatöbbértelműsége sem mutatható ki ugyanannak a falunak a nyelvéből,ezért ez inkább földrajzi heteroszémiának minősíthető. Azon a néhányponton, ahol a burgonyának is pityóka a neve, ott a Helianthus tubero-28. ábra. A csicsóka (Helianthus tuberosus) magyar elnevezései Kalotaszegen132

sust, azaz a csicsókát jelölő pityóka megkülönböztető jelzői előtagot kap:fingó- vagy fingós pityóka (Kb, T, Tl), édes pityóka (B), árpapityóka(Mk), árvapijó (Mv). Az árva- előtag ebben az esetben a növény kevésbéértékes voltára utal, az árpa- talán ebből alakulhatott népetimológiával.(A csicsóka többi kalotaszegi nevével most nem foglalkozunk, Murádinemlített tanulmányában részletesen elemzi őket.)Anélkül, hogy részletes elemzésükbe bocsátkoznánk, megemlítjük,hogy a vidék román nyelvjárásában is feltűnően változatos a burgonyaneve (mint ahogy az egész román nyelvterületen az). A legelterjedtebba pére de pămînt és még inkább az ebből tapadással alakult pére. Aterület nyugati részén feltűnő picióci és a nádasi crúmple magyar eredetű,az egeresi ciulíne korábban más növények neveként már ismertvolt (Borza 1968 szerint legalább egy tucat növény neveként bukkanföl különböző pontokon). A dongói és a keleceli goaţe valószínűleg metaforikuseredetű, a román akadémiai nagyszótár szerint a Nyugati Érchegységbenez a szó ’manó, mumus’ jelentésű.A fajtanevek tanúsága szerint a Kalotaszegen legelterjedtebb, legkedveltebbfajta az Ella és Gülbaba (Baba néven is), aztán a hópehej(hópej), a sárga bojóka (külön így is: dongai sárga), a kifli, a nyári rózsaés a rózsa, felbukkan még ezenkívül a csegezi, a cserepeshaju bojóka.a fontos pityóka, a kík bojóka, a Titóé féle (korán termő, Jugoszláviábólvaló), a vásárhelyi piros, a Nániék féle, a veres bojóka, a takarmánybojóka.Ismertebb román fajtanevek: cîrlibe (ez a Gülbaba átvétele), borséne(az Ellával azonos), pére albe, pére de vară.A népi táplálkozásban napjainkban is a burgonya az egyik legfontosabbnövény. Igaz, az ismert szólás szerint, „se jó, se rossz, mint a(sült) krumpli“ vagy „mint a krumplileves“, a finnyáskodót, válogatóstpedig azzal intették, hogy „megennéd te még a krumplihaját is“. Kalotaszegenis szinte mindennapi étel a bojókatokány, a bojókalé. A sültés a főtt bojóka is kedvelt étel volt. Ősszel a mezei munkát végzők és apásztorok parázsban sütötték a krumplit. Nagy jelentősége van a takarmányozásban,disznóhizlalásban is.Viszonylag fiatal növény ahhoz, hogy külön hiedelemvilág alakulhatottvolna ki körülötte. A folklórba is inkább az említettekhez hasonlószólások, közmondások, találós kérdések révén jutott be. Az álomszuszékemberre azt szokás mondani, hogy „Kialussza a krumplit a földből“,az alaptalanul hencegőre meg azt, hogy „Úgy kihúzza magát, mintegy szem krumpli két zsákban“. Talán a hajdani új növény furcsasága,elsősorban az, hogy a földben szaporodik, magyarázza a vele kapcsolatostalálós kérdéseket. A népi gyógyászat is hasznosítja. Azon kívül, hogydietetikus ételként ismerik, felhasználják lázcsillapítóként, a levét gyomorbántalmak,fekély ellen isszák.TÖKFÉLÉKAz a növénycsoport, amelyet a továbbiakban terminológiai és néprajziszempontból elemzünk, elsősorban a népi ismeretben alkot szűkebbegységet, botanikai értelemben nem teljes rendszertani egység. A tökterminussal Kalotaszegen mindenekelőtt a Cucurbita fajokat jelölik,133

aztán a Lagenaria sicerariát (lopótök, szívótök) és a Bryonia albát (főditök,hivatalos nevén: büdös gönye, románul: cucurbăţea). Az utóbbit kivévemind termesztett növények. A Cucurbiták az Újvilágból kerültekEurópába, így viszonylag későn illeszkedtek be az európai növénytermesztéshagyományos rendszerébe, fokozatosan hódítottak teret a népitáplálkozásban. A Lagenaria domesztikációja eléggé talányos: azok közéaz egészen ritka kivételek közé tartozik, amelyek vagy az óvilági és újvilágikultúrák hajdani kapcsolatát igazolják, vagy a közöttük lévő párhuzamosságot,termesztése ugyanis kimutatható a korai perui kultúrákban,Afrikában és Indiában. A belőle készült vastaghéjú tökedényekEurópában is már a neolitikumban használatosak voltak (vö. Dr. Kós1979. 40.).Az Amerikából átkerült termesztett növények, így a Cucurbiták isátalakították a korábbi népi és hivatalos terminológiát, nem csoda hát,hogy csak találgatásokra vagyunk utalva, mit is jelölhetett az 1405 körüliidőkből való Schlägli-szó jegyzék „cucurbita: tök“ adata, mint ahogyaz sem világos, mit jelölhetett eredetileg a valószínűleg szláv nyelvekbőlátvett magyar szó. Annyi bizonyos, hogy sem a latin Cucurbita,sem a szláv tikva, sem a magyar tök nem jelölhette a mai értelembenvett Cucurbitákat, valószínűleg inkább a Lagenariát, a Citrullust (görögdinnyét),esetleg más, vadon termő növényeket.A XVI―XVII. századtól fokozatosan végbement az újonnan megismerttökfélék nyelvi és tárgyi integrációja az európai és a magyar népikultúrába is, az idők folyamán aztán jelentős helyet vívott ki magánakelsősorban a táplálkozásban, a Lagenaria szárított termése továbbra ismegmaradt főként mint edény (kobaktök) és mint borszívó eszköz, ésszinte mindegyik tökfélét alkalmazta a népi gyógyászat is. Lássuk részletesebbenelőbb a terminológiát.A növénycsoport összefoglaló neve, a tök szűkebben csak a Cucurbitákjelölője. Mint említettük, valószínűleg déli szláv eredetű (vö.TESz.), de eredetileg éppen a Cucurbitákra nem vonatkozhatott. A Cucurbitafajokat, alfajokat mind a magyar köznyelv, mind a kalotaszeginépnyelv jelzős szerkezetekkel különíti el, jelző nélkül inkább csak aC. pepóra, azaz a disznótökre vonatkoztatják. A C. pepo népi nevei még:takarmánytök, disznótök (a takarmány- előtag a felhasználásra utal, adisznó- előtag részben a növény kevésbé értékes voltát jelzi, részben azt,hogy mint takarmánynövényt elsősorban a disznókkal etetik). A románnépi terminológiában szemben áll egymással az archaikusabb, népi hîrbánaz újabb, irodalmi bostánnal.A C. maxima a sütőtök (a Felszegen nevezik így, az Alszegen a románeredetű döblec használatos). A román népnyelvben: dubliţ és ludău.A convar. turbaniformis neve Szucságon törökkonty. Két főzeléknövénytartozik még ide: a területen ritka C. ficifolia, a laskatök, Kiskapusondobruzskai tök, és az ennél elterjedtebb, ismertebb C. pepo convar,oblonga, a főzőtök, a román dovlecei. Ezek csak a legutóbbi időben váltakismertté, így a zöldségtermesztésnek és a táplálkozásnak is egészenúj elemei.A Lagenaria siceraria a lopó, lopótök, szívó, szívótök: mindkét névbena felhasználásra utal az előtag: az ebből készült ismert eszközzel134

szívták (lopták) ki a hordóból a bort, ritkábban az ecetet (ennek azeszköznek külön neve is van Kalotaszegen: lihó, liju). A románban amagyar eredetű lupău név használatos.Néprajzi és terminológiai szempontból is elkülönülnek a dísztökök,amelyek a C. pepo alfajai. A convar. microcarpina neve: dísztök, a provar.pomiformis alma alakú dísztök vagy sártök, a provar. pyriformis akörte alakú dísztök, a provar. verrucosa: höpörcsös sártök, gyöngyös dísztök,makk alakú dísztök (román hărbănaş cu creste). A jellemző névitt az, amelynek jelzője valamihez hasonlítja a dísztököt.A Bryonia alba neve főditök (csak Bánffyhunyadon és Vistán ismert),Szászfenesen Györffy István egy 1935-ös adata szerint: gyűrűvirág.A tök terminus tehát jelentésváltozáson ment át a Cucurbita fajokterjedésével. Megmaradt továbbra is egy nagyobb növénycsoport jelölőjeként,de szűkebben a Cucurbiták génuszneve, illetve csak a C. pepótjelöli. A növénycsoporton belül jelzős fajnevek alakultak ki, egészenkivételesen kölcsönszó került be a nyelvjárásokba (döblec), ez azonbannem szorította ki a magyar megfelelőt, hanem vele párhuzamosan használatos.A jelzős fajnevek jelzői az alapszó tapadásával gyakran főnevesülnek(lopó, szívó). A terminológiai változatosság inkább csak a jelzősfajnevekben feltűnő, egyébként a mozgás, a heteronímia leülepedett.Bizonytalan még az újabban terjedő dísztökök és főzeléktökök elnevezése.A magyar―román nyelvi kölcsönhatás eredményeként a román népnyelvbenelőfordul a magyar eredetű lupău (

fűzött lopótök edénynek alkalmas. Víz, pálinka, liszt, tojás tartásárahasználták. Kun-besenyő eredetű terminussal az alföldi és dunántúlipásztorok ezt nevezik kabak-nak, kobak-nak. Karcolással, véséssel, spanyolozássaldíszítették. XVI―XVIII. századi festményeken gyakran látunkvándorokat, pásztorokat, akik az ivóedényként használt kobaktökötövükön, vállukon botra akasztva hordják. A pásztorok szerint frissenáll benne a víz. A csíkászok csíktök-nek nevezett edényt készítenek belőle,amelyet fűzvesszőből csavart kasornyába tesznek, hogy kézben jóllehessen vinni. A mi gyűjtési területünkön külön nevét nem jegyeztükföl (ezt is lopótök-nek nevezik), nem díszítik, de magát az edényt használtákfolyadékok (főként olaj) tárolására.A bunkószerű termést adó convar. turbinatát használták borszívóeszköz készítésére. Bogártelkén az I. világháborúig, Mákón a 30-as évekig,Bánffyhunyadon 1960 körülig, Váralmáson, Zsobokon 1970-ig termesztették,Bábonyban és Ketesden a gyűjtés időpontjában is megvolt. Viszszaszorulásarészint a szőlőtermesztés általános kalotaszegi eróziójávalfügg össze, részint pedig a bor színét is megmutató üvegszívó terjedésével.A gyermekjátékok közül a töklámpás főként a C. pepo termésébőlkészült. A tökfingó vagy a néprajzi irodalomban ismertebb nevén: tökduda,töklevélszár oboa (síp) szintén a Cucurbiták leveléből készült (atökfingót 1946-ban jelezte Kiskapusról Faragó József). Ezek a gyermekjátékokis háttérbe szorultak az utóbbi időben.A népi gyógyászatban a tökmagolajjal égett sebeket gyógyítottak,jónak tartották gyomorfájásra, gyomorgörcsre is, valamint magas vérnyomásellen. Bélférgesség ellen a tökmagon lévő vékony hajat főzték meg.A főditök gyökértörzsét kivájják, megtöltik zsírral, erjedni hagyják, azzalkenegetik a szemölcsöt, pattanást (Bh). A szarvasmarháknak hashajtókénthasználták a tökmagolajat.A népi kultúra esztétikai szférájában a dísztököknek van szerepük,bár ez a szerep eléggé korlátozott. Viszonylag ritkák, egy-egy dísznövénykedvelőháznál bukkannak föl, és rendszerint könnyen kideríthető, hogyaz utóbbi években hozták Szatmár vagy Várad vidékéről.Összefoglalásként elsősorban azt emeljük ki, hogy bár ez a növénycsoporta népi kultúra szinte minden területén jelen van, ez a jelenléta fejlődés, a mozgás egészen eltérő fokait képviseli: ebben a mozgásbanaz erózió, a visszafejlődés és az evolúció egyaránt jelen van. Mintfeltűnő eróziós folyamat a Lagenaria termesztésének és felhasználásánakháttérbe szorulása emelhető ki, az előbb jelzett okok következtében.Csökken a C. maximának a népi táplálkozásban játszott szerepe. Mamár viszonylag ritka a tökből készült gyermekjáték is. A legarchaikusabbréteget éppen a tökedények, borlopók képviselik, érthető, hogy a folyadéktárolásrahasználatos ipari termékek ezeket szinte teljesen kiszorították.Gyakorlatilag eltűnt a tökmagolaj, ez pedig azt jelenti, hogycsökkent a töknek a népi gyógyászatban játszott szerepe. A mai élőkultúrában a tök mint takarmánynövény van jelen, nem tűnt el teljesena népi táplálkozásból sem. Újnak tekinthetők, legalábbis Kalotaszegen,a dísznövényként terjedő Cucurbita alfajok. Így képviseli egy viszonylagszerény növénycsoport a kultúra elhaló, élő és új elemeit, az136

archaikusat, a hagyományosat és a modernet, a visszafejlődést és a fejlődést.Eredetüket tekintve őrzik a közép-amerikai földműves kultúrákemlékét, ázsiai, afrikai, közép-amerikai növénytermesztők tapasztalatait,az európai földművelés adaptációs tevékenységét.KERTI VIRÁGOK, DÍSZNÖVÉNYEKA növényismeret lényegében két összetevőből áll. Az egyik a növényvilágváltozatosságában való eligazodást segíti, a másik a gazdasági haszonratekint. Teljes fajismeretre a tudományos rendszertan, tökéleteshasznosításra a növénytermesztés törekszik. A két törekvés közös gyökere,a népi növényismeret elsősorban jól felismerhető és hasznos vagykáros növényeket különböztet meg. A hasznosság fogalma azonban meglehetősentág, illetőleg változó. Elsőrendű a gyakorlati, mindennapi életbenvaló felhasználhatóság (táplálkozásra, festésre, gyógyításra stb.). Dea közösség szempontjából hasznosnak minősülhet az esztétikai hatás is:az ember szépnek tart egy növényt, és igyekszik széppé tenni vele környezetét.A növények ezzel mintegy részévé válnak annak a szférának,melyhez a népművészet is tartozik, sőt a növényi motívumok révén megjelenneka díszítőművészetben és a népköltészetben is.Az első lépés abban a folyamatban, amelynek során az ember felfedezia növények szépségét, a spontán fajok, vad növények minősítése:szép, kevésbé szép, nem szép. A második lépés, ha a szép virágot csokorbakötve hazaviszik, vagy éppen gyökerestül szedik ki és otthon a házkörül elültetik. Ilyenkor már igyekeznek a legszebb példányokat kiválogatni,megkezdődik a háziasítás, a szelekció. Azok a növények tehát,amelyeket elsősorban szépségükért, illatukért, színükért gondoznak, különcsoportot alkotnak. A hagyományos paraszti életben ennek a növénycsoportnak,a dísznövénynek nem volt túlságosan nagy szerepe, még akutatási területünkhöz tartozó Kalotaszegen sem, ahol pedig a közösségiművészet magasabb szintjének megfelelően az esztétikai igények az átlagosnáljelentékenyebbek voltak. A dísznövénykultúrát a viszonylagosszegényesség mellett nagy fokú megállapodottság, konzervatív kötöttségjellemezte. Ez a legjobb esetben megőrizte ugyan a hagyományos fajokat,a virágoskertek elhelyezését, beosztását stb., de egyben gátolta azújabb fajok bekerülését. A hagyományos paraszti életforma átalakulásávalszázadunkban már fokozatosan elkezdődött több régi dísznövényháttérbe szorulása, a régi kertstílus felcserélődése, a dísznövényállománygazdagodása. Ez a paraszti életforma megváltozásától sem teljesen független.A dísznövénytermesztés tehát önmagában is határterület a mezőgazdaságés a művészet között. Nem energia- és anyagszükségletet fedez,hanem szellemi, esztétikai igényt elégít ki. A mezőgazdaság kialakulásábanfontos tényező volt a dísznövénytermesztés megléte vagy hiánya,és ennek alapján némely szerzők megkülönböztetnek „virágos“(Ázsia, Európa) és „virágtalan“ (Afrika, Ausztrália) domesztikációs övezeteket(Anderson 1960. 67―84). A „virágos“ övezetekben nagyjábólpárhuzamosan haladt a haszonnövények és a dísznövények bevonása atermesztésbe, és ezeken a területeken kultúrtörténetileg is jelentős virág-137

kertészet alakult ki. A „virágtalan“ övezetekben, bár azok sem szűkölködnekdíszes növényekben, a dísznövényeket nem vonták be a termesztésbe.A mi kontinensünk a „virágos“ mezőgazdasági övezethez tartozik.A dísznövénytermesztés kultusza bizonyára ázsiai központokból terjedtel erre a vidékre, az ókorban elsősorban a Földközi-tenger medencéjénekkedvező éghajlati viszonyai között fejlődött tovább, és magas szintrejutott a római birodalomban. Az ókor dísznövényei többnyire kolostorkertekbenvészelték át a középkor évszázadait, majd a török virágkultuszfajaival és az újvilági dísznövényekkel kiegészülve, különösen areneszánsz korával kezdődően Közép-Európában is elterjedtek (vö. Rapaics1932, 1940/b).A mi kutatásunknak az volt a fő célja, hogy felderítse, milyen szerepeés súlya van a dísznövénynek a hagyományos paraszti életformában,milyen térbeli és időbeli változások jellemzik a dísznövénytermesztéstezen a területen. A felmérés tehát inkább általános, átfogó jellegű,emiatt kevésbé volt lehetőségünk minden kérdés és jelenség részletesvizsgálatára. Emiatt valamely adatnak a hiánya egyik vagy másik pontrólnem jelenti feltétlenül a faj hiányát is: lappanghatnak olyan fajok,amelyekről adatközlőinknek nem volt tudomásuk, vagy amelyek elkerültékfigyelmüket. Fordított eset is van: a viszonylag bőséges adatolásnéha inkább csak passzív ismeretet tükröz (pl. a levendula vagy a zsályaesetében), a fajra magára nem sikerült rábukkannunk. Sok esetbenaz ismeretek bizonytalanságát tükrözi egy-egy terminus több értelmű,illetőleg nyilvánvalóan téves használata, amikor pl. a színesviolá-ta Cheiranthus cheirire vonatkoztatják.KISKERTI ÉS CSEREPES VIRÁGOKDísznövénynek tekintettünk minden olyan fajt, amelyet a ház körülizöldterület kialakításában tudatosan felhasználnak, amellyel a lakásbelsejét díszítik, és amelyet elsősorban formájáért, színéért, illatáért vagya vele kapcsolatos kultikus szokásokért, hiedelmekért termesztenek. Azelhatárolás esetenként problematikus lehet, mert a dísznövények egyrészét gyógyításra is használják (pl. Aloe), konyhakerti növényeknek islehet díszítő szerepük (pl. Phaseolus coccineus), elvadult fajok gyommáválhatnak (pl. Solidago, Artemeisa annua stb.), vad fajok pedig dísznövénnyé.Így a vad flórából került a virágoskertekbe például a kúdusláb(Narcissus stellaris; E), a kíknefelejcs (Myosotis palustris; Gyv). a gyöngyvirág(Convallaria majalis; B), a szappanvirág (Saponaria officinalis; Zs),az erdei ibolya (Anemone hepatica; Zs), a pünköstirózsa (Trollius europaeus;Mó), a Joó ibolyája (Viola joói; St) stb.A terület dísznövényflórája több mint kétszáz fajt foglal magába,ami azt jelenti, hogy a Közép-Európában gyakori dísznövények mintegy50 százaléka képviselve van. Ilyen közönséges fajok pl. a következők:bazsarózsafajok (Paeonia), Boldogasszony tenyere (Chrysanthemumbalsamita), büdöske (Tagetes patula), a dáliafajták (Dahlia variabiliscv.), fukszia (Fuchsia hybrida), harangláb (Aquilegia vulgaris), kandillagólyaorr (Geranium macrorrhizum), kék nőszirom (Iris germanica),138

kerti oroszlánszáj (Antirrhinum majus), mályvarózsa (Althaea rosea),Pelargonium-fajok (P. zonale, P. radula), pletyka (Tradescantia albiflora),sárgaviola (Cheiranthus cheiri), százszorszép (Bellis perennis) stb.A fajok nagy többsége igen változó gyakoriságú. 73 faj a vizsgáltpontok 25―75 százalékáról, 85 faj a pontok 5―25 százalékáról kerültelő. Falusi környezetben ezen a területen viszonylag ritkák, mindösszeegy-két ponton lelhetők fel többek között a következő fajok: amerikaikövirózsa (Escheveria gibbiflora), császárkorona (Fritillaria imperialis),csüngő harangvirág (Campanula isophylla), háromszínű díszszulák (Convolvulustricolor), japán keserűfű (Polygonum cuspidatum), klárika(Clarckia elegans), kristályvirág (Mesembrianthemum cordifolium), lobélia(Lobelia ermus), Máriatövis (Silybum marianum), pintyő (Cymballariamuralis), piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea), sárga kokárdavirág(Gaillardia aristata), selyemmályva (Abutilon striatum), szobaiborostyán(Senecio mikanoides), vízipálma (Cyperus alternifolius) stb.Nem kerültek elő, így hiányukkal jellemzik a területet a következő,Közép-Európában gyakorinak jelzett dísznövények: alkörmös (Phytoloccaamericana), csodaszem (Senecio cineraria), kerti ruta (Ruta graveolens),kukoricalevél (Aspidistra elatior), magyarparéj (Celosia argentea), piroslen (Linum grandiflorum).A dísznövényflóra funkcionális megoszlását vizsgálva azt állapíthatjukmeg, hogy a cserepes dísznövények a teljes dísznövényflóra kb.egynegyedét alkotják, 65 százalék körül mozog a kerti díszvirágok száma,és viszonylag alacsony, 10 százalék körüli a díszfák és díszcserjékszámaránya.Bár a falusi közösség funkciói sok tekintetben változtak, a dísznövényekkelkapcsolatos újdonságokat rendszerint ma is számon tartja.Azok is tudják, kinél van meg egyik vagy másik növény, ki hozott addigismeretlen virágot a faluba, akik egyébként nem virágkedvelők. Kiskapusonmondták el például, hogy a Kolozsvár-Napocáról odakerültcsodafát (Ricinus communis) szinte az egész falu figyelte, hogy milyetnyílik. A szomszéd faluban látott virágokra is emlékeznek, tudják, milyendísznövény van a tanítónál, a papnál stb. Ebben a tekintetben isvannak kiemelkedő egyéniségek, igazi megszállottai a virágoknak. Ilyenpéldául adatközlőink közül a kispetri Rácz János, a sztánai BoldizsárJánosné Basa és a kalotaszentkirályi Lovász Anna.A növények mozgási iránya tapasztalatunk szerint 10―40 évre viszszamenőlegkövethető a szájhagyományra alapozva. A legtöbb új dísznövényKolozsvárról és Bánffyhunyadról jut el a kalotaszegi falvakba,az itteni piacokról, de ismerősöktől, rokonoktól is. A bánffyhunyadipiacra sokféle virágot visznek a ketesdiek. Eléggé jelentős a mozgás atájegység szomszédos falvai között is, például Andrásházáról Mérába,Mákóról Kiskapusra, Magyarvalkóról Gyerőmonostorra stb. A környezőtájegységek közül a Szilágyságnak van jelentősebb közvetítő szerepe.Gyakoribb az alkalomszerű közvetítés távoli városokból is, ahol rokonok,ismerősök élnek. Így került Udvarhelyről Vistára a portula (Portulacagrandiflora), Lupényból Kispetribe egy mályvarózsafajta (Althaearosea), Marosvásárhelyről Bogártelkére a golgotavirág (Passiflora coerulea),Egeresre a csüngő harangvirág (Campanula isophylla) stb.139

Sokféle oka, magyarázata lehet annak is, hogy kik és miért szeretnekegy virágot, kik és miért nem kedvelnek egy másikat, miért terjedvagy miért szorul vissza egy dísznövényfaj. A buszujokot (Ocimumbasilicum), a káránzselt (Tagetes), a csokenást (Tropaeolum majus: B)inkább a románok termesztik. Erre utal egyébként az is, hogy a magyarokis inkább román nevükön ismerik ezeket a fajokat. Vannak másjellegű preferenciák is. Például a vallásos emberek a bibliai nevű virágokatkedvelik. Bábonyban csúf neve miatt nem kedvelik a tarka szépecskét(Coreopsis tinctoria ― az ottani román nyelvjárásban: ochiucurvii). Kellemetlennek, „halottbűzűnek“ tartják a ţifrust (Artemisiaannua), ezért irtják a ház körül. Mint a következőkben látni fogjuk, ahiedelmek, szokások is befolyásolják egy-egy növény sorsát.A tárgyalt növénycsoport általános díszítő funkcióján kívül nemhanyagolható el a közösség életében betöltött más szerepe sem. Vannakpéldául alkalmak, amikor különleges díszekre van szükség, amelyek meghatározottdísznövényből készülnek. Ilyen a menyasszonyi csokor, eztújabban városi hatásra több faluban a Zantedeschia aethiopicából kötik(neve is jelzi: menyasszonyvirág ― Ro. floarea miresei). Gyerőmonostorona románok fehér fagyöngyöt (Viscum album) kötnek az esküvőigyertyára. Több román faluban télizöld meténgből (Vinca minor) kötöttekkoszorút a vőlegény kalapjára (Be, Bi, Sd). Általános szokás, hogylakodalomkor zöldággal díszítik a ház kapuját, bejáratát. Akárcsak májusfakéntvagy konfirmáláskor a templomban, ilyenkor is főként nyírfaágathasználnak dísznek, ennek hiányában bükköt, gyertyánt, zelnicemeggyet(Prunus padus: Szu), hársfát (Tilia). A tortát az Asparagussprengeri szárával díszítik (Nagykapuson a neve is: tortadísz), Nyárszóna fukszia (Fuchsia hybrida) leveléből. Körösfőn a májvarózsát (Althaearosea) teszik dísznek az esküvői pánkós kosarakra. Konfirmáláskor virággaldíszítik a templomot, Nyárszón fehér kardvirággal, Körösfőn szászszorszíppel(Bellis perennis), Kispetriben zergeboglárral (Trollius europaeus),Ketesden henye boroszlánnal (Daphne cneorum). Magyarbikalontélizöld meténgből (Vinca minor) kötött koszorú van a templomban.Maguk ékítésére a kislányok koszorút fonnak többek között kékbúzavirágból (Centaurea cyanus), zergeboglárból, közönséges csarabból(Calluna vulgaris) vagy parlagi macskatalpból (Antennaria dioica).A hagyományos és leggyakoribb kalapdísz az árvalányhaj (Stipa),a rózsamuskátli (Pelargonium radula) és a májusi gyöngyvirág (Convallariamajalis). Alkalomszerűen, erdőjáráskor tűzték a kalapjukba a méhfüvet(Melittis melissophyllum: St). Havasi gyopárt is szereztek, a lánya legénynek ajándékozta (T).A dísznövények azonban nemcsak díszítenek, hanem esetenként táplálnak,gyógyítanak is. A rozsmarintból levest főztek, vagy levest ízesítettekvele, a zsájával (Salvia) Egeresen húst pácoltak, a majoránnávalmájast ízesítettek (Szu), a csombord pedig inkább fűszernövény, mintdísznövény. Még gyakoribb, mint a következő részben látni fogjuk, hogya dísznövény egyben gyógynövény is.Az elterjedés tekintetében a dísznövények esetében is meghatározótényező a faj igényessége a talajjal, de különösen az éghajlati viszonyokkalszemben. Ebből a szempontból jól megkülönböztethető a mele-140

gebb szilágysági, a hidegebb Kapus és Nádas menti és az alhavasi vidékdísznövényállománya.A dísznövényeket általában a házak előtt az utcai kerítés felé esőkiskertben termesztik, utcai ágyásokat csak igen ritkán telepítenek (Kb,Kf. Kszt-Zt). A díszkertek nagy vonalakban két típusba sorolhatók: a)régi típusú parasztkertek, b) új típusú kertek. Az első típusra jó példaaz a mogyorókereki kiskert, melynek jellemző fajai: Paeonia officinalis,Iris germanica, Dianthus barbatus, Convallaria majalis, Geranium macrorrhizum,Hemerocallis fulva, Phlox panniculata, Typhoides arundinaceavar. picta és Vinca minor. A durván megmunkált kerítéssel körülvettkertecske díszfajainak többsége a hazai vad flórában is meglévő,közép-európai eredetű évelő növény. Jó dekoratív hatású csoportok alakíthatókbelőle, e fajok általában nem igényelnek különösebb gondozást.Nem csupán a hagyományőrzés jele, hogy ma inkább idősebbek házamellett látható ilyen kert, hanem azzal is kapcsolatba hozható, hogyezek az igénytelenebb fajok mintegy kímélik az ember erejét. Ez aztjelenti, hogy életkortól függően ugyanaz a család is cseréli a dísznövényfajokat:ahogy fogy a ráfordítható energia, úgy kerülnek előtérbeaz említett igénytelen fajok.Új típusú díszkert példája lehet egy zsoboki kiskert. Modern családiház előtt rendezték be, az utca felől betonoszlopra rögzített rácskerítéshatárolja. Szegélyén magas növésű dáliákat (Dahlia variabilis subglobosumés subconvexum típusok) és kardvirágot (Gladiolus gandavensis)ültettek, a belső ágyásokban kerti oroszlánszáj (Antirrhinum majus), őszszelpedig őszirózsa (Callistephus chinensis) díszlik, és ez a dísznövényszegélygyakran zöldségeskertet zár közre. Az új típusú kertek jellemzőimég a következő fajok: Arabis alpina, Campanula medium, Primulapubescens, Aquilegia vulgaris, Dianthus plumarius, Dicentra spectabilis,Papaver orientale, Chyrsanthemum maximum, Hosta plantaginea, Salviasplendens, Hydrangea macrophylla, valamint több más, újabban terjedő,gondozást, téli védelmet, évenkénti újravetést, újraültetést igénylő dísznövény.A kertek e két alaptípuson belül számtalan egyedi változatot képviselnek.Ezeket csoportosítani csak megfelelő, az egész ország területérekiterjedő összehasonlító anyag birtokában volna lehetséges, ez azonbanmég a jövő feladata. Ígéretes feladat, mert a népi találékonyság és akemény, majdnem spontán szelekció nagy díszítő értékű igénytelen ökotípusokat,jó fajegyütteseket, gazdaságos megoldásokat alakíthatott ki,amelyek a településrendezés szempontjából is figyelemreméltók lehetnek.A dísznövényekre vonatkozó terminológiával kapcsolatban az előzőkbenmár említettük, hogy a növénynév őrizhet olyan hiedelmet, szokást,használati módot, amelyre adatközlőink már nem emlékeznek. Érdekesmegfigyelnünk a nyelvjárásnak a virágnevekben is megmutatkozó metaforizálóhajlamát. A virágnevek használatában is megnyilvánuló erőteljesföldrajzi heteronimitás (soknevűség) is részben a metaforizáló hajlameredménye. Hogy miért alakul ki egyik-másik fajnak (mint pl. aZinnia elegansnak) sok neve, másnak meg szinte egyöntetű az elnevezése(pl. Rudbeckia laciniata, Iris germanica, Convallaria maialis, Geraniummacroorrhizum), erre vonatkozóan két okot emelnénk ki: az egyik a faj141

változatossága (éppen a Zinnia esetében a változatok annyira eltérők lehetnek,hogy csak hozzáértéssel állapítható meg a fajazonosság), ez rendszerintnévváltozatossággal is együtt jár; a másik a bekerülés módja:honnan, hányféle forrásból, hányféle úton, milyen közvetítéssel került afaj a vidékre.Két olyan jelenségre hívnók még fel a ,figyelmet, amely a dísznövény-kultúrábana terminológia szintjén végbemenő dinamikus folyamatokkövetkezménye. Az egyik az új növények (rendszerint idegeneredetű) nevének beilleszkedése, illetőleg a beilleszkedés nehézségei. Azújabban terjedő Asparagusnak például szinte minden faluban más névváltozatavan, más-más irányba ferdült változata: aszpirántus (Mé), aszparándusz(Mó), eszperánus (K), eszperátus (E, Kb), ákszpáránt (Jt) stb.Ezek az elferdített nevek vezetnek el aztán, ha valamelyik egy más szóirányában „értelmessé“ ferdül, a népetimológiás nevekhez.Rendszerint a jelentés szintjén is konfliktus alakul ki a növény hagyományosrégi és megismert új neve között. Nem alakul ki tartósszinonímia a két terminus között, hanem a két név más-más jelentésre:fajra, fajcsoportra specializálódik, tehát a szinonimadifferenciálódás törvényeérvényesül. Így a Pelargonium-fajok közül a hagyományosabb P.zonalét és P. radulát a muszkáté (muskátli), illetőleg ennek jelzős változataijelölik, a P. grandiflorum és P. peltatum jelölője a pelárgónia,illetőleg ennek jelzős változata (vö. Murádin 1967). Ehhez hasonlóan aDahlia-fajok közül általában a D. variabilis subconvexum a dália, a többi― bár nem következetesen ― görgina (illetőleg valamilyen görgina). Arománban is találunk ehhez hasonló jelenséget. Ott például a rug/rujirendszerint igénytelenebb ,,parasztrózsák“ (Rosa multiflorum csoport)neve, a trandafir és jelzős változatai a nemesebb, ún. tearózsa fajtáké(Rosa odorata hibridek).Vizsgálataink alapján az alábbi következtetésekre jutottunk:(1) A terület mai dísznövényflórája viszonylag gazdag, de az egyesfalvakat és a belső alegységeket tekintve korántsem egyöntetű. Többhagyományos faj teljesen eltűnt vagy eltűnőfélben van, erőteljes az újfajok beáramlása az előbbiek rovására.(2) A dísznövénykultúra szempontjából a vizsgált területen belülhárom alegységet lehet elkülöníteni: a) északnyugati részen az Almásvölgyét, b) a Kapus és a Nádas mentét, c) a Gyalui-havasok falvait.(3) A legtöbb dísznövény az a) és b) alegységhez tartozó falvakbanvan. Jóval kevesebb fajt termesztenek a mostohább természeti viszonyokközt lévő havasalji falvakban.(4) Az utóbbi fél évszázad gyökeresen megváltoztatta a hagyományosparasztkertek fajösszetételét, elhelyezését. A régi típusú kertekhelyét fokozatosan új, városi, polgári hatást mutató kiskertek foglaljákel. Ebben a tekintetben határozott párhuzamot lehet kimutatni a kertkultúraés a lakáskultúra között.(5) A dísznövénytermesztés családi közösségre tartozó feladat: acsalád egészének, ritkábban a család egyetlen tagjának egyéni hajlamához,igényeihez, becsvágyához igazodik. A közösség még számon tartja,de egyre korlátozottabb mértékben képes ezt irányítani és ellenőrizni.A meglévő dísznövénytartalék közösségi felhasználása nagy lehetőségekettartogat a települések képének szebbé tételére.142

(6) Meglehetősen nagy mennyiségi és minőségi különbségek észlelhetőkfalvanként a dísznövényismeretben. E különbségek okai csak alaposhelytörténeti ismeretek birtokában tárhatók fel.(7) A növények terminológiájának és a fajokhoz kapcsolódó hiedelmeknektovábbi beható vizsgálata támpontokat adhat a terjedés dinamikájánakkövetéséhez is. Az egyöntetű elnevezésű fajok bizonyára egyirányból fokozatosan terjedtek el a területen; nagy elnevezésbeli változatosságesetén a különböző vidékekről történő, egymástól független utakatkövető, elszigetelt beáramlás valószínűsíthető.A TEMETŐK NÖVÉNYZETEFelmérésünk során ― ha csak tehettük ― összeírtuk a temetőkdísznövényeit is (erre nézve l. Balassa 1973b). A kalotaszegi temetőktöbbnyire kerített, kerített és árkolt vagy csak árkolt típusba tartoznak.A kerítés inkább csak a főkapu környékén zárt, egyébként, különösen akaputól távolabbi, hátsó részeken a kerítésen keresztül lehet bejutni atemetőbe. A sírkertet gyakran csak az árkolás mentén kialakított élősövényvédi. A kerítés mentén is gyakran ültetnek élősövényt, amelynekleggyakoribb fajai a tövises, tüskés ágú vadrózsa, galagonya és kökény(Rosa canina, Crataegus monogyna, Prunus spinosa), közte fagyal- éskecskerágóbokrokkal (Ligustrum vulgare, Euonymus europaeus), de megjelenika spontán flórában egyébként elő nem forduló birsalma (Cydoniaoblonga), a Krisztustövis (Gleditsia triacanthos), az ördögcérna (Lyciumhalimifolium), az akác (Robinia pseudacacia), valamint az orgona (Syringapersica, S. vulgaris). Az élősövényekben gyakran felnő a kőris (Fraxinusexcelsior) és a hárs (Tilia cordata), újabbban a bálványfa (Ailanthus altissima)és a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) is. Ez utóbbi öregebbpéldányait inkább néhány újabb temetőben találtuk (pl. Bh, E).A természetes növénytakaróból ritkán kerültek be fák a sírok közöttifás növényzetbe, pl. gyertyán (Carpinus betulus) és kocsánytalantölgy (Quercus petraea), gyakoribb a kőris (talán nagy fekete rügyeiért),valamint a gyümölcsfák közül a besztercei és kökényszilva (Prunus domesticaf. hungarica, P. instititia). Nehéz eldönteni, hogy mindezekbőlmelyek tekinthetők maradványnövényzetnek. Díszfaként, díszcserjekéntszinte minden temetőben vannak örökzöldek, elsősorban lucfenyő (Piceaabies) és életfa (Biota orientalis, Thuja occidentalis), ez utóbbiak bizonyáraa mediterrán ciprusokat utánzó koronaformáik miatt kedveltek.Közönséges örökzöld cserje a bukszus (Buxus sempervirens) és újabbanterjed a borostyán (Hedera helix) mint a sírokat befutó örökzöld lián.Nagyon jellemző a kalotaszegi temetőkre a már említett akác és orgona,kevésbé a szomorú fűz (Salix babilonica). Gyakori díszcserjék a különbözőrózsák. Nem vagy csak véletlenül bukkan viszont föl a klematisz(Clematis jackmannii) és az aranyvessző (Forsythia), valamint a mogyoróés a som (Coryllus avellana, Cornus mas).A temetők füves növényzete is két összetevőből áll: 1. a sírok közöttitermészetes maradványnövényzet és az ebből taposás, bolygatásnyomán kifejlődött gyomvegetáció, 2. az ültetett, gondozott dísznövények,amelyekből a hantokon néhol állandó növénytakaró, „dísznövény-143

zet“ is kialakult. A természetes füves növénytakaró több temetőben azértérdemel különleges figyelmet, mivel összetételében őrizheti a környéktermészetes vegetációjának emlékét. Erősen szántott és legeltetett határokesetében a kaszált temető és a kaszált gyümölcsöskert az, ahol méggazdag szénafűnövényzet található. Ez a takarmánynövények géntartalékainaka kutatása szempontjából sem jelentéktelen.Ma már nehéz eldönteni, mikor kezdődött el a temetőkertek dísznövénnyelvaló beültetése. Tény, hogy a régi temetők, mint pl. a nádasdaróci,jóformán virágtalanok, a hantokat réti fű borítja. A természetesflórából is számos faj emlékőrző, díszítő értékű. Tapasztalatunk szerintpl. differenciális kaszálással és átültetéssel is segítették a gólyaorr (Geraniumpratense), nyúlárnyék (Asparagus officinalis), gyöngyvirág (Convallariamajalis) vagy a baracklevelű csengettyűke (Campanula persicifolia)és más csengettyűkefajok fennmaradását, elszaporítását.Csak feltételezni lehet, hogy némely dísznövények már a reneszánszkertkultúra erdélyi térhódításával megjelenhettek a sírhantokon is. Majóformán csak a sírkertekben találtunk (és ott is csak ritkán) istenfát(Artemisia abrotanum) és orvosi zsályát (Salvia officinalis), többnyireidős asszonyok sírján, mint az elholt kegyeletére megőrzött kedvenc virágot.A körösfői vagy a magyarbikali temetőben található elvadult Boldogasszony-lapu(Tanacetum balsamita) populációk szintén régi ültetésrevallanak. Gyakori a temetőkben az archaikusabb jellegű dísznövényekközül a Geranium macrorrhizum, Mathiola incana, megjelenik a Majorannahortensis és a Rosmarinus officinalis, megannyi mediterrán díszfaj(29. ábra). Ezek a fajok jelentenék a legrégebbi, talán reneszánsz ha-29. ábra. Néhány illatos levelű termesztett növény elterjedése és szóföldrajza144

gyományokat őrző sírdíszeket. Arra nem találtunk adatot, hogy a temetőélősövényében mindenütt gyakori ürömfajoknak (Artemisia vulgaris, A.annua) szerepük volna a halottkultuszban.A sírokon megjelenő dísznövények egy csoportját nehéz aszerintminősíteni, hogy régebben vagy újabban váltak temetői díszekké; ilyentöbbek között a sisakvirág (Aconitum camarum), harangláb (Aquilegiavulgaris), szakállas szegfű (Dianthus barbatus), tüzesliliom (Hemerocallisfulva), kék nőszirom (Iris germanica), muskátli (Pelargonium zonale),bögrevirág (Platycodon grandiflorum), szappanvirág (Saponaria officinalis),kúszó varjúháj (Sedum spurium). Némelyek, mint pl. az Aconitum,Aquilegia, Hemerocallis, Sedum, Sempervivum, még a múlt századi, intenzívebbpolgári hatás előtt jelenhettek meg a temetőkben.Bármennyire gyakoriak és közönségesek, mégis határozottan újabbkeletűnek érezzük az őszirószát (Aster), a kerti százszorszépet (Bellisperennis), a nemes margarétát (Chrysanthemum latifolium), a kardvirágot(Gladiolus gandavensis), az erdei csillagfürtöt (Lupinus polyphyllus),a nefelejcset (Myosotis arvensis), a petúniát (Petunia atkinsiana) és azárvácskát (Viola witrockiana). Ugyancsak újabb keletű, de az előbbieknélritkábban, alkalomszerűen jelenik meg a sírokon a szívvirág (Dicentraspectabilis), a bazsarózsa (Paeonia), a bugás lángvirág (Phlox paniculata),a primula (Primula pubescens), a gyapjas nyúlfüle (Stachys byzantina),valamint a tulipán (Tulipa gesneriana).Némely fajok, mint pl. az Armeria alpina, Lobelia erinus, Monardafistulosa a virágoskertekben meg sem jelentek, vagy a területen olyanritkák, hogy a gyűjtés során először (vagy éppen kizárólag) a temetőbenbukkantunk rájuk. Ezek, valamint más, csak üvegházban termesztett ésa sírokra időlegesen kerülő fajok a temetők díszítésének legújabb szakaszárajellemzőek.Városi hatásra terjedt el az utóbbi két-három évtizedben a halottikoszorú; az élő- vagy művirágból készült koszorúkat is többnyire onnanrendelik. Nagyobb hagyománya van annak, hogy ha fiatal legény vagylány hal meg, társai maguk készítenek koszorút. Általában télizöld meténgből(Vinca minor) készül, Vistán piros csipkebogyót és pattogatottkakast fűznek rá, Inaktelkén háromágú fára kötöttek kétszínűvirágot(Melampyrum bihariense), szászát (Vinca minor) és pántlikát, néha pántlikafüvet(Phalaris arundinucea var. picta). Magyarfenesen az édesgyökerűpáfrányt (Polypodium vulgare) szedik halotti koszorúnak.Egy vidék temetőire nemcsak az lehet jellemző, ami a sírokon díszlik,de az is, amit nem ültetnek oda. Ez függvénye lehet a falu társadalmirétegződésének is, de fontosabb talán az, hogy a sírokon díszlővirágok üzenetet is hordoznak. Az „illő ― nem illő“ eldöntése kulturálishagyomány kérdése. A temetők egyre tarkábbá válása éppen a hagyományosjelentések feledésbe merülésének következménye. Arra azonban,hogy miért nem tartja odaillőnek egy-egy közösség egyik vagymásik fajt, meglehetősen nehéz választ adni. Egyeseket, mint pl. a Fuchsia,Heliopsis, Oxalis fajokat a termesztéstechnikai nehézségek is kizárhatnak(teleltetési igény), de inkább a virág üzenethordozó funkciójátérezzük fontosnak. Azok a fajok, amelyek ritkák a temetőben vagy teljesenhiányoznak onnan, többnyire a lenge, „csiricsáré“ virágok közé tartoznak(pl. Calendula officinalis, Gaillardia aristata, Impatiens, Ipomoea,145

Lathyrus odoratus, Atriplex hortensis, Celosia argentea, Coleus blumei,Nigella damascena, Mirabilis jalapa, Oxalis deppei, Papaver sp., Ricinus,Tagetes sp., Tropaeolum majus, Zinnia elegans). Talán ezeknek a virágoknaka világos, vidám pasztell és rikító sárga színe a legfőbb oka annak,hogy sírokra nem ültetik őket.NÖVÉNYEK A NÉPI GYÓGYÁSZATBANA népi ismereteknek, a népi tudásnak és a népi hitvilág egészéneka mindennapi lét gyakorlati kérdéseire kellett választ adnia. S mivel azember mindennapi létét éppen a testi bajok, a betegségek keserítik megleginkább, nem véletlen, hogy a gyógyítás számít a népi tudás és a tudományelső területének. Ez az elsőbbség a kultúrtörténeti ― tehát az időbeli― és a fontossági sorrendre egyaránt érvényes. Az etnomedicina ésa medicina viszonyát, akárcsak az etnobotanikáét és a botanikáét, szokásma a tudomány fennkölt magasából, a ráció gőgjével nézni és elutasítania több ezer éves népi tapasztalat sokszor valóban naiv megállapításait,a természetfölöttinek tekintett betegségdémonokkal való hadakozást ráolvasással,szenes víz vetésével, imádságokkal ― és növényekkel, amelyekközül soknak szintén természetfölötti erőt tulajdonít a népi hitvilág.A teljes elutasítás azonban semmiképpen nem indokolt, hiszen anépi tudás, a mindennapi tapasztalat és a tudomány között mindig közvetlenés kölcsönös volt a kapcsolat: a tudomány a népi tapasztalatokbólindult ki, és napjainkban is gyakran ez a kiinduló pontja. A szakkönyvekmegállapításai viszont újra beépülhetnek a népi tudásba. Eztnagyon jól tudják a gyógynövények mai kutatói is. „Újabb gyógynövényekfelkutatására kitűnő kiindulópontot képez a népgyógyászat. A népgyógyászatbanhasznált szerek éppen úgy ihletik a tudományos kutatót,mint ahogy a népművészet ihleti a képzőművészt, a népzene a zeneszerzőt.Ezért a népgyógyászati ismeretek megmentése hozzátartozik a hazaigyógynövénykutatáshoz“ ― vallják a Hargita megye gyógy- és fűszernövényeicímű kiadvány szerzői (Csedő 1980. 24). A tudománynak éppenaz a feladata, hogy kiszűrje a népi tudásból azt, ami hasznos, ami valósérték, elhatárolja attól, ami csak hiedelem (ami nem hasznos, de nemis káros, köznapi nyelven „babonás“ gyógymód, bár jól tudjuk, hogypszichoszomatikus hatása még egy ráolvasásnak is lehet), és még inkábbattól, ami káros, ami ártalmas. Ez a munka állandóan folyik, és nemcsekély részt vállal belőle a kísérletes gyógyszertan marosvásárhelyiiskolája.Mi itt nem vállalkoztunk az értékelésnek erre a kényes feladatára,sőt az adatok csoportosításában is némileg tanácstalanok vagyunk. Azadattárban a latin növénynevek betűrendjében követik egymást a népigyógyászati adatok, receptek, ebben az összegező, felmérő részben észszerűbbnekláttunk más szempontot követni. A mi gyűjtésünkkel párhuzamosanfolyt Kalotaszeg területén Kóczián Géza és munkatársai (Kócziánet al. 1977), valamint Vasas Samu gyűjtése (Kovács 1976, Vasas1985). Mindkét gyűjtés eredményeit feltüntettük adattárunkban a megfelelőforrásjelzéssel, sőt a továbbiakban az anyag áttekintését is Kócziánékcsoportosítása szerint végezzük el. Ők a növényeknek tulajdo-146

nított, vélt vagy valóságos hatást vették alapul, és ez többé-kevésbéegybeesik a megszokottabb, betegségek szerinti csoportosítással. A hatástaniértékelésben az ő megállapításaikat követjük. Helyszűke miatt nemismételjük meg növényenként a rájuk és a Vasas gyűjtésére való hivatkozást,a recepteket sem részletezzük, a latin név alapján mindez megtalálhatóaz adattárban.EMBERGYÓGYÁSZATA központi idegrendszerre ható altatóként, nyugtatóként használjákfőként csecsemőknek, gyerekeknek a mák gubójának (Papaveris caput)főzetét, cukorral ízesítve. A mákalkaloidok központi idegrendszeri bénítóhatása közismert, ezért a főzet alkalmazása ártalmas, veszélyes (Bh,Gym, J, Kk, Kszt-Zt, Mb, Mv, Nk, T). ― Szédülés, epilepszia ellen füstölnekaz ördögűzőként számon tartott ösztörűs veronikával (Veronicachamaedrys; a tiszta román lakosságú Mihályfalván jegyeztük le). Zsobokonkék iringóval (Eryngium planum) füstölték a csecsemőt, ha „felsírtamagát“. Fejfájásra nyers burgonyát reszeltek, ruhába csavarva afejre tették (Nk), ugyanígy járnak el Nyárszón a tormával (Armoracialapathifolia), Bábonyban a kapotnyak levelével (Asarum europaeum). ―A többszörösen felcsavarodott, szélkalánnyélnek nevezett fával az órajárásával ellentétes irányban kell dörzsölni a fejet, így is ki lehet csalnia hiedelem szerint a szédülést, a káptyásságot.Gyakori a bolondító beléndek (Hyosciamus niger) magjának fájdalomcsillapítókéntvaló használata. A fájós fogat párolják vele (Kd, Kf,Mb, Mó, Mv, Ny). ― Nyárszón a lyukas fogba sós kenyérbelet tesznek.― Ugyancsak a fogfájás csillapítására való az a mágikus eljárás, amelyet1893-ban Wlislockiné közölt. Ez az általunk nem azonosított farkasgégevirágothasználja fel mint egy mágikus rítus eszközét (l. a népinövénynevek jegyzékét!).Kócziánék Magyarvalkóról jelzik, hogy a maszlagos nadragulyát(Datura stramonium) pálinkába teszik, „hogy bolonduljanak meg”. A növényfő alkaloidja, a hioszciamin rendkívül veszélyes, kábító anyag. Szucságiadatközlőnk számolt be róla, hogy Csomafáján italba tették az oleander(Nerium oleander) levelét, hogy leszoktassák az alkoholról a férfiakat,ám ez a kísérlet majdnem halált okozott.A simaizomgörcs-oldók közül elsőként az alkaloidtartalmú vérehullófecskefüvet (Chelidonium majus) említjük. Herbáját pálinkában áztatják2―3 napig, ezt használják gyomorgörcs esetén (Mb). Ez a szer is nagyonveszélyes, mert a drog rendkívül mérgező.Általános görcsoldó hatásúak az illóolajat és más felületaktív anyagokattartalmazó növények. Teának főzik meg gyomor- és bélgörcs ellena megtisztított hagymát (Allium cepa), esetleg köménymaggal (Carvifructus) és ánizsmaggal (Anisi vulgaris fructus) együtt (Bh, Gym, J,Kszt-Zt, Mb, Mv), szintén teának használják a galagonya (Crataegus)virágját és termését (Mb), a kőrislevelű ezerjófüvet (Dictamnus albus:Ny), az orbáncfüvet (Hypericum perforatum: J), a foltos vérnyomfüvet(Hypochoeris maculata: Kszt-Zt), az orvosi székfű (Matricaria chamomilla:Bh) és az akác (Robinia: Ny) virágzatát, a menta (Mentha sp.)147

herbáját (Gym, Mv). A fekete bodza (Sambucus nigra) virágzatából készültteát cukorral ízesítve használják gyomorfájás esetén (Mb). Kisgyerekekgyomorgörcsét az ánizs (Pimpinella anisum) terméséből főzött teávalenyhítik (Bh, Kk). Hasonló hatást tulajdonítanak a citromkocsord(Peucedanum oreoselinum) magjából főzött teának (Mb), a Kovács Somátólközölt, nem azonosított anyalevél (Ny) és a szénamurva teájának (Gy).Pálinkába teszik a százforintos földepe (Centaurium erythraea) herbáját,ezt isszák gyomorfájás, -görcs esetén (Gy, Gym, J, Kk, Kszt-Zt,Mv). Hasonló hatású pálinkás kivonatot készítenek a barátszegfűből (Dianthuscarthusianorum: J), vagy pedig borsos (Piper nigrum) pálinkátisznak (J, Mv). Görcs oldására használják a tökmagolajat (Cucurbita),valamint a dióbélből (Juglans regia) kisajtolt olajat (Mb). Bánffyhunyadona megreszelt murok (Daucus carota ssp. sativus) levét isszák hasgörcsre.Szélhajtó és így görcsoldó hatású a káposztalé: savanyításkorsót tesznek bele és több fűszert: kaprot, hagymát, borsot, csombordot.Hatásosnak vélik azt is, ha fokhagymát nyeletnek a beteggel (Bh)vagy ha a nagy útifű (Plantago major) fiatal levelét nyeletik le olajosan(V). Sőt a népi gyógyászat külső kezeléseket is alkalmaz hasonló céllal: a megvagdalt zöld fejes káposztát (Brassica oleracea convar. capitata)tejben, ruha közé téve borogatásra használják gyomorfájdalmakellen (Gy); a fájós hasra teszik a petrezselyem (Petroselinum crispum)megmelegített herbáját (Gym), a fekete nadálytő (Symphytum officinale)tejben megfőzött gyökerét (Gy). Gyermekszülés után hínárral borogattáka hasfalat (Ny).A szív és az érrendszer betegségeit is leggyakrabban teákkal, növényikivonatokkal gyógyítják. Enyhe szíverősítőnek, nyugtatónak elsősorbana gyógynövényként hivatalosan ajánlott szúrós gyöngyajak (Leonuruscardiaca) herbájából főzött teát használják (Bh, Gy, Kp, Mb, Nk, Ny,Szu). Gyors szívverés (tachycardia) esetén a cickafark (Achillea millefolium)teáját isszák. Hatásosnak tartják ilyenkor a nyers citrom (Citruslimon) fogyasztását is (Mb).Az érrendszeri betegségek közül talán leggyakoribb, már-már népbetegségnekszámít a magas vérnyomás. Erre és az érelmeszesedésre aleghatásosabbnak tartott gyógyító növény a fokhagyma (Allium sativum);ezt a klinikai kísérletek is igazolták. A fokhagymát nyersen eszik, vagyösszetörik, szesszel felöntik, állni hagyják, éhgyomorra 10―15 cseppetvesznek be. Hasonló hatást tulajdonítanak a veszélyesen mérgező, bénítóhatású fehér fagyöngynek (Viscum album): a bogyókból készített pálinkáskivonatot isszák (Bh), megszárított leveléből teát főznek (Bh, Szu),a megszárított bogyóból készül a tea (J), vagy ez utóbbit csomborddalegyütt főzik teának (Mv). Teát főznek továbbá a mezei katáng (Cichoriumintybus) herbájából (Mv, Nş), a közönséges orbáncfűből (Hypericum perforatum:Gym), a fehér árvacsalán (Lamium album) herbájából (Kszt-Zt),a babérlevélből (Laurus nobilis: J), a fekete ribizke (Ribes nigrum) leveléből(Bh, Kk, Mb, Nk), a csombord (Satureja hortensis) herbájából(Bh, J, Mb, Mv), a kakukkfűből (Thymus: Ct), a nagy csalán (Urticadioica) herbájából (Mv), a megszárított kukoricahajból (Maydis stigma:Bh, Mb), a fehér bab hajából (Phaseoli legumen: Bh, J). Vérnyomáscsökkentőhatásúnak tartják a szilvapálinkát (Mv), illetőleg az olyan szilvapálinkát,amelybe petrezselyemlevelet (Petroselinum crispum: T) áztat-148

tak. A görcsoldóként már említett tökmagolajat vérnyomás csökkentéséreis alkalmasnak tartják (Mb). Alacsony vérnyomás esetén a fekete ribizliés a kökény (Prunus spinosa) borát használják (Bh, J, Mb).Az itt felsorolt növények közül a tudomány a gyöngyajak, a fokhagymaés a fehér fagyöngy hatását igazolta. Ez utóbbi a központi idegrendszerreható vérnyomáscsökkentő és szívre ható szer. A felsoroltakközött találunk vizelethajtó drogokat, ezek közvetve a vérnyomást iscsökkentik. Egyébként a gyógyteák használata orvosi szempontból nemésszerű, ellenkezőleg, korlátozni kell a felesleges folyadékbevitelt. A feketeribizli és a kökény bora étvágyjavító, roboráló hatású.Vizelethajtó, vizeletfertőtlenítő hatású teát főznek a mezei zsurlóból(Equisetum arvense: A, Gy, Kf, Kk, Mb, Nk, V), az orvosi somkóróból(Melilotus officinalis: Nk), a kocsordból (Peucedanum: Mv, Ns), a madárkeserűfűből(Polygonum aviculare: Gy, Tl), a rozmarintból (Rosmarinusofficinalis: Mv). Az orvosi székfűnek (Matricaria chamomilla) a virágzatábólfőzik a teát (Bh), a zabnak (Avena sativa) a magvaiból (Mv),a petrezselyemnek a gyökeréből és a magjából is (Gym, Mv, Nk), az áfonyánaka leveléből (Vaccinium myrtillus: P), a cseresznyének (Prunusavium) a szárából (Bh, Gym, Mv, Nk).Feltűnően sok növényt használ a népi gyógyászat a légúti megbetegedésekgyógyítására. Ezek között vannak egyszerű köhögéscsillapító,köptető hatású szerek és olyanok, amelyek egy-egy betegség sajátosgyógyszerei. Az előbbiek aszerint fejtik ki hatásukat, hogy a növénymilyen anyagokat tartalmaz. Főként nyákos és keserű növényi részekalkotják például a következő szerek hatóanyagát: a patika párlófű (Agrimoniaeupatoria) megszárított virágjából főznek köhögéscsillapító teát(Gym), aztán az útifű (Plantago) szárából (Nk, P), a keskenylevelű lóromból(Rumex stenophyllus: Nk), a martilapu (Tussilago farfara) megszárítottleveléből (Bh, Mb); a martilaput főzték cickafarkkal (Achilleamillefolium) és héjakút mácsonyával (Dipsacus laciniatus) együtt is (Be).A pongyola pitypangnak (Taraxacum officinale) a csöves tőkocsányáthasználják teának (Kszt-Zt), a zabnak (Avena sativa) a magvait (Bh, Gym,Mb, Mv). Inaktelkén hagymából, zabból és bodzavirágból főzik a hűléselleni teát. Sokféleképpen használják a kukoricát is: teát főznek a virágjából,a kukoricacsutkából, a szemes kukoricát megfőzik, annak a levétitatják a beteggel, vagy éppen máléliszttel füstölik (Ny). Nem kizárt,hogy a szamárbogáncs (Onopordon acanthium) teáját azért vélik hatásosnakszamárköhögés ellen, mert misztikus kapcsolatot éreznek a betegségés a növény neve között (a népi neve: szamártüvis, Kk, Mé).Más növények azért használhatók hűléses betegségek kezelésére,mert izzasztó hatásúak: így a hársfavirág (Tiliae flos), amelyet magábanvagy keverékekben főznek meg teának (Bh, Kszt-Zt, Mb, Mv, Nk, P, T,TI, V), a fekete bodza virágzata (Sambuci flos), a szárított akácvirág(Acaciae flos). Ugyanilyen izzasztó hatása van a málna leveléből (Rubiidaei folium) főzött teának (Mb, Mv), a nagy csalán (Urtica dioica) leveléből,kórójából és gyökeréből főzött teának, az áfonyalevél (Myrtillifolium) teájának (Mb, Mv), a csipkebogyóteának (Mb, Mv). Izzasztó hatásúmaga a tea (Thea sinensis: Bh) és a forralt bor vagy a megmelegítettpálinka, amelybe borsot (Piper nigrum) tesznek (Mb, Mv).149

Szaponint és más hatóanyagot tartalmaznak, emiatt köptető hatásúaka következő növények: a kék iringó (Eryngium planum), a tüdőfű (Pulmonaria:Nş), a molyűző ökörfarkkóró (Verbascum blattaria: Gym). Akék iringó virágzatából vagy herbájából főznek teát. Régen a szamárköhögéskezelésére használták általánosan, a hatás fokozására néha szamártejjelkeverték.Vannak növények, amelyek elsősorban illóolaj-tartalmuk miatt hatnak.Ezek az illóolajok a tüdőn keresztül választódnak ki, fokozzák aszekréciót, elősegítik a csillószőrök mozgását, elfolyósítják a váladékot,így fertőtlenítő hatásuk révén segítik a gyógyulást. A következőknek aherbájából főztek teát köhögés ellen: cickafark (Achillea millefolium:Be), közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum: Mv), izsóp (Hyssopusofficinalis: K), foltos árvacsalán (Lamium maculatum: V), menta (Mentha:Sz), zsálya (Salvia: Gym, J, Kk, Sz), csombord (Satureja hortensis:Mv). Teát, illetve hagymaülepet főztek a vöröshagymából (Allium cepa).Hasonló hatású a köménymagból (Carvi fructus) és az orvosi székfű(Matricaria chamomilla) virágzatából főzött tea. A megtisztított, kivájttéli retekbe (Raphanus sativus convar. niger) mézet vagy cukrot tesznek:ezt fogyasztják köhögés, szamárköhögés, tüdőbaj és asztma esetén. Általánosaz is, hogy a tormát (Armoracia rusticana) megreszelik, és azteszik tisztán vagy téli retekkel, mézzel.A különböző légúti megbetegedések közül az asztma gyógyításáraa már említetteken kívül a kányabangita (Viburnum opulus) leveles ágátfőzik meg: nyugtató, enyhe görcsoldó hatása van (Mv). Tüdőgyulladásellen a burgonyát reszelve, tormával a tüdőtájékra teszik, lázcsillapítókénttalpra, tenyérre. Hasonló célból főzik a májusi gyöngyvirágot (Convallariamajalis: Nk), sőt télire szárítják is. Viszonylag sok növényt,növényből készült ételt ajánlott a népi gyógyászat a tüdőbaj gyógyítására.Hatásosnak tartották, ha a beteg vöröshagymát evett avas szalonnával(Bh), sok fokhagymát fogyasztott (3―4 cikket éhgyomorra: Mb).sok tormát (Sz), káposztalevet (T). A fenyőfa fiatal tobozát vízzel ésmézzel összefőzték, azt etették a beteggel (Mv). Gyógyszert készítettekszárított akácvirágból, bodzavirágból, zsályából és kénből (Gym). A korpátmegsavanyították, annak a levét itták tüdőbaj ellen (Mb).A vérképzésre hatásosnak tartott szerekkel a vérszegénységet kezelik,mégpedig a vérszegénységnek arra a fajtájára tartják őket hatásosnak,amelyet valamilyen anyag, főként a vas hiánya okoz. Valójábanegyik sem alkalmas igazán komoly vérszegénység gyógyítására. A szignatúra-tanavagy az utánzó mágia jegyében szerepet kap a vér színéhezhasonló vörös bor, a vérehulló fecskefű. Az otellóból készített vörösbort tartják hatásosnak (Bh, J), a festő pipitér (Anthemis tinctoria) virágzatátis vörös borban kell főzni, vagy szárított gyümölccsel főzikössze (Mv). Az erdei szamóca (Fragaria vesca) gyökeréből teát készítenek(Mv), a vérehulló fecskefüvet (Chelidonium majus) pedig a talprakötötték (Kk).Nem tekinthetők igazán hatásosaknak a vérzéscsillapító szerek sem.Erős menstruációs vérzés csillapítására a fahéj (Cinnamomum zeylanicum)és a mezei szarkaláb (Consolida regalis) pálinkás kivonatát használták(Mv). Adatközlőnk szerint Gyaluban a súlyosan mérgező pirosló hunyorból(Helleborus purpurascens) főztek teát, borban is főzték, úgy it-150

ták. Valószínűleg ugyancsak a színe miatt tartják vérzéscsillapítónak apiros bazsarózsa (Paeonia officinalis) teáját is (Şa). A Boldogasszony tenyerét(Tanacetum balsamita) szalonnával használják (P). Orrvérzéskorhagymát szagoltatnak (Kszt-Zt).Az emésztőrendszerre ható anyagok közül mint étvágyjavító, emésztéstelősegítő szerekként tartják számon az alkoholtartalmú italokat: akökénybort, a feketeribizli-bort, a vörös bort, valamint a szilvapálinkát.Hasonló hatást tulajdonítanak több növénynek, amely keserűanyagokat,fűszeres anyagokat tartalmaz: a százforintos földepének (Centariumerythraea; teának főzik, vagy pálinkás kivonatát használják); a fokhagymának(Allium sativum; a belőle készült muzsdéjt fogyasztják: Mv); amentának (Mentha; teának főzik, pálinkát ízesítenek vele); a köménynek(Carum carvi; levesnek, teának, ízesítőként pálinkába); a nagy csalán(Urtica dioica) gyökerének (teát főznek belőle: Ny). A gyomorsavat pótoljaa szilva- és csipkecibere, az ecetcibere, a citromlé, a fokhagymáslé. A túlságosan sok savat pattogatott kukoricával közömbösítik (Bh, Gym,J. Mb). Gyomorfekély ellen a kömény teáját fogyasztották. Nagykapusona (nem azonosított!) japángombára öntenek tejet, a tej megalszik, ezteszik fekély ellen (mindennap más tejet kell rá önteni). Hashajtókénthasználják a főtt vagy aszalt szilvát, a szilvaízet, a szilvaciberét, a káposztalevetéhgyomorra, a mézes kamillateát, a napraforgóolajat.A sárgaság gyógyításakor a növény színének van meghatározó szerepe,ugyanis a már említett elv szerint a sárga színű virágok (anyagok)hatásosak. Középlakon festő pipitért (Anthemis tinctoria) és sáfrányszeklicét (Carthamus tinctoria) főznek meg borban, ezt ajánlják fogyasztásra(innen viszik más falvakba is). A festő pipitér virágját máshol anehézszagú iglice gyökerével együtt íőzik meg szintén borban (Mv),akárcsak a sárga virágú erdei nenyúljhozzámot (Impatiens noli-tangere:Bl). A bort, főként a fekete szőlő borát is fogyasztják mézzel ízesítve(Ny). A Kovács Somától lejegyzett receptben kilencféle növényt (burjánt)kell a borba tenni, de mindegy, hogy milyet, ezt kell aztán viaszpohárból,aranygyűrűről leinni (Ny). A tavaszi kankanlinból és bazsarózsábólfőzött teát is ajánlják sárgaság ellen, akárcsak a réti peremizs(Inula britannica: Bh, K) virágzatából főzött teát. Pálinkás kivonatot készítenekfekete üröm (Artemisia vulgaris), illetve pirosló hunyor gyökeréből(Nş, Bh). Többféleképpen használták a murkot: megreszelve etették,a kifúrt murokból itatták a beteget, vagy földbe ásták, és a betegnekabba kellett vizelnie (Sz). Inaktelkén téli retekből készítenek poharat,bele aranygyűrűt tesznek, és rá mocsári gólyahírből (itt: arannyal versengő― Caltha palustris) főzött teát töltenek. Ezt kell fogyasztania abetegnek. Általában sok citromot javallnak. Kisbács, Vista, Nagykapus,Inaktelke környékén jól ismerik a sóskafát (Berberis vulgaris), tudnakróla, hogy a kéreg alatti rész hatásos sárgaság ellen, és használják is afözetét.Epehajtóként főleg illóolajokat tartalmazó növényeket alkalmaznak,amelyek fokozzák az epeszekréciót. Antibiotikus és görcsoldó hatásuk isfontos lehet. Így mindenekelőtt az orbáncfüvet (Hypericum perforatum)alkalmazzák: teát főznek herbájából, néha borsos mentával (Menthapiperita) keverten. A téli retket kivájják, mézet tesznek bele. Az ígyállni hagyott méz nemcsak köhögéscsillapító: epehajtó is egyben. Teát151

főznek még a cickafarkból (Achillea millefolium: Nk) és az akác virágjából(Robinia pseudacacia: P). ― Csömör ellen fogyasztják a káposztalevet,a sósuborka levét, a korpa- és ecetciberét.Abortív szerként rendkívül veszélyes, mérgező növények gyökeréthasználják elsősorban, nem ritkán tragikus eredménnyel. A megmosottgyökérbe cérnát húztak, úgy helyezték fel a méhszájba. Így alkalmaztákaz üröm (Artemisia), a maszlagos nadragulya (Atropa bella-donna), a hunyor(Helleborus), a papsajtmályva (Malva neglecta), a fekete nadálytő(Symphytum officinale), a kocsord (Peucedanum), a zászpa (Veratrum album)gyökerét. Az oleandernak (Nerium oleander) némelyek a levelébőlfőzött teáját itták, mások a gyökerét használták. Hatásosnak vélik apetrezselyemgyökérből főzött teát is (It). Sztánán kömény- és hagymaszáratdobnak parázsra, avval füstölik magukat.A falusi embernek általában nem kell külön vitaminforrásról gondoskodnia,hiszen a növényi tápanyagok biztosítják a megfelelő vitaminellátást.Mégis, mint a tudományból átszivárgott ismeretet, vitaminforráskéntszámon tartják a káposztalevet, a fekete ribizke borát, a csipkebogyóbólfőzött teát, ízet, valamint a bodzavirágból, citromból, cukorbólés citromsóból készült italt.A mindennapi életben a legtöbb gondot, kellemetlenséget talán a kisebb-nagyobbgyulladásos betegségek okozzák. Gyulladás okozza a fogfájást,a hasmenést, gyulladásossá válik az elhanyagolt seb, gyulladásosaka reumatikus fájdalmak stb. A népi gyógyászatnak a gyulladásraható szerei (akárcsak a gyógyszerek) vagy maguk is gyulladáskeltők, ésezzel lokálisan csillapítják a fájdalmat, és fokozzák a vérkeringést, előmozdítvaezzel a gyógyulást, vagy pedig hatóanyagaik révén gyulladáscsökkentők.Fog-, fül- és fejfájás esetén az egyik csodaszer ismét a fokhagyma.Ha huzat okozta a fog- és fejfájást, akkor fokhagymát dugnak a fülbe,majd miután kihúzzák, olyan mozdulatokat tesznek, mintha a huzatotis elhúznák a fülből. A fájós fül környékét is fokhagymával dörzsöltekbe. A lyukas fog okozta fájdalmat úgy is enyhítik, hogy az őszi kikerics(Colchicum autumnale) magját vagy szegfűszeget (Syzigium aromaticum)tesznek bele. Hasonló céllal készítettek párlatot a bazsarózsa(Paeonia) gyökeréből, ezzel dörzsölték be a fogínyt és a megfelelő arcrészt.Párolták a fájós fogat orvosi zsályával (Salvia officinalis: Mf), vagya levelét teszik a fogínyre (Mó). Hasonlóképpen használták a méhfüvet(Melittis melissophyllum: Nş). A megdagadt fogat sótalan meleg puliszkávalkötötték be, a fájós fülre is meleg puliszkát tettek. ― A fülfájáslegelterjedtebb gyógymódja: fedéli kövirózsa (Sempervivum tectorum)vagy indás kőtörőfű (Saxifraga sarmentosa) levét csepegtetik a fülbe (erree növények népi nevei is utalnak).Kelésre mint gennyelszívót a következő növények megmosott leveléttették: infű (Ajuga reptans; Mó, Ny), farkasalma (Aristolochia clematitis:Bh), cékla (Beta vulgaris provar. conditiva: Bh), virágcsalán (Coleusblumei: Sz), kerek repkény (Glechoma hederacea: A, Ny), bolondítóbeléndek (Hyosciamus niger: Sz), fehér liliom (Lilium candidum: Gyv),szamárbogáncs (Onopordon acanthium: Zs), vadszőlő (Parthenocissus),útifű (Plantago), salamonpecsét (Polygonatum: Gyv), fekete bodza (Sambucusnigra: Kk), bársonyos görvélyfű (Scrophularia scopolii: Dr), Mária-152

tövis (Silybum marianum: Nk, Sz), fekete ebszőlő (Solanum nigrum: B),Boldogasszony tenyere (Tanacetum balsamita), martilapu (Tussilago farfara),szőlő (Vitis vinifera). A nyers paradicsomot is használják kelésre(Bh, Gym, J, Kk, Mb, Nk), a fásodó aloét (Aloe arborescens) kettévágvabedörzsölik vele a gennyes sebet (V). A cickafarkot (Achillea millefolium)kalapáccsal megtörve, szalonnával teszik kelevényre (Nk). A hagymát(Allium cepa) sülve helyezik kelésre, vagy pedig liszttel, tejjel, szappannal,cukorral gyúrják egybe. A nagy írnek nevezett, szintén kelésre, tályograalkalmazott keverékbe ugyancsak hagymát, bodzafa kéreg fehérjét,mézet, lenmaglisztet, szappant, fenyőszurkot főznek össze tejben vagytejfölben (J). A lenmagot (Linum) is tejjel összefőzve alkalmazzák.Kék pokolvarra a hagymaszagú szegecs (Alliaria petiolata) leveléthasználják (J). A vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) levével is kenegetik.A kék iringónak (Eryngium planum) a szétmorzsolt, széttört virágais hasznosnak bizonyult. A hagymát pálinkában áztatják, aztán borítjákrá a kék pokolvarra, és egy kötéssel addig tartják rajta, míg szétnem oszlik. Rituális gesztusokkal húzták le fokhagymával (Allium sativum)a kék pokolvart (Ny). ― Daganatra főzték meg tejben az ínfüvet(Ajunga: Mi), ecetes-sós búzakorpával is borogatták.Szemölcsre általánosan használják a vérehulló fecskefű (Chelidoniummajus) tejnedvét: ezt csepegtetik rá. Ugyanígy járnak, el a kutyatejfajok(Euphorbia sp.) levével (Kk), valamint a tölgyfa levelén keletkezőgubacs (sömörögálma) levével. Az utánzó mágia jelenik meg az almaalkalmazásában: az almát, amellyel a szemölcsöt bedörzsölték, a csepegőalá ássák; azt tartják, amikor ez az almaroncsalék elrothad, a szemölcs isleesik. Gyógyító hatást tulajdonítanak a héjakút mácsonya (Dipsacus laciniatus)leveleinek alján és a fa odvában meggyűlt víznek (Mó).Reumás fájdalom csillapítására reszelt tormát (Armoracia rusticana)tesznek a beteg testrészre, vagy gőzölik szénamurvával és reszelt tormával(P). Fürdőt készítenek a reumás betegnek nyírfa (Betula) leveléből,erdei fenyő fiatal ágaiból (Pinus sylvestris: Gym), nagy csalánból (Urticadioica: Bh, Kszt-Zt), fehér zászpa (Veratrum album) herbájából (Középlak).Csalánnal veregetik is a beteg testrészt. Kender (Cannabis sativa)megmelegített herbájával borogatnak (Mv). Használják még a szamárbogáncs(Dipsacus laciniatus) magját (Dr) és a kontyvirágot (Arum maculatum:It, K). ― Gyulladásgátlóként szintén a reumás fájdalmat csillapítottákvadgesztenyevirággal (Aesculus hippocastanum), amelyét csípőspaprikával petróleumba tettek, és ezzel kenték a fájós részeket (Bh);őrölt vadgesztenyét és sasharasztot orvosi szeszbe vagy pálinkaszeszbetesznek (Mv). Diófa gyökerét vízbe áztatják, majd ezzel dörzsölik be areumás testrészt (J). Szintén gyulladáscsökkentő az azulént tartalmazóorvosi székfű (Matricaria chamomilla), ezen alapszik a növény sokfélefelhasználása. Teája közismerten jó fertőtlenítő szer: borogatnak vele, acsecsemő fürdővizébe teszik, bélfertőtlenítő, hüvelyöblítő stb.Fagyásra savanyú káposzta levelét használják: borogatják vele a fagyotttestrészt. ― Égésre megreszelt murkot és burgonyát tesznek tejjelkeverten (Bh, Mk). Borogatják, mossák az égett testrészt szilfa (Ulmus)kérgéből főzött teával (J). A szulák levelét zölden teszik égésre (Nk).Körösfőn olajjal kenték be a sebet, a kákabutyókát (Typha latifolia) szétszedték,rátették az olajos sebre.153

Gyomor- és bélhurut esetén hasmenésre legáltalánosabban használtnövény a fodros lórom (Rumex crispus): ennek magvait főzik meg, vagypálinkás kivonatot készítenek belőle. Kisgyereknek patikából vásároltánizsból főznek teát (Mb). Hasonló hatású a libapimpó (Potentilla anserina:Tl), a cseresznye- és a meggyszár, a kakascímer (Rhinanthus: Kk)és a csipkebogyó (Rosa canina: Bh) teája. Összehúzó és hasmenést megszüntetőhatást tulajdonítanak a kávénak is (Coffea arabica): törökösenfőzik meg, enni nem kap a beteg, kávét iszik és fokhagymát eszik pirítóskenyérrel (Mb). Hatásosnak tartják még a borsos pálinkát, a sompálinkát,az áfonyás pálinkát, a százforintos földepét pálinkában. Az aszaltvackort szintén fogyasztják hasmenés ellen. Az orvosi vérfüvet (Sanguisorbaofficinalis) szárítva, szitán áttörve adták gyereknek, ha vérhasban,hasmenésben szenvedett (Sz).A sebeket, vágásokat szintén növényi szerekkel gyógyítják. Sebekreleggyakrabban növények levelét teszik: az infűét (Ajuga: Gym, Mó), afarkasalmáét (Aristolochia clematitis), a mezei katángét (Cichorium intybus),a virágcsalánét (Coleus blumei: Mé), a szulákét (Convolvulus arvensis:Tl), a fuksziáét (Fuchsia X hybrida: P), a fecsketárnicsét (Gentianaasclepiadea: Mb), a kerek repkényét (Glechoma hederacea: K), az orbáncfűét(Hypericum perforatum: B), a fehér liliomét (Lilium candidum), azútifűét (Plantago), a salamonpecsétét (Polygonatum: Sz).Lenmagot (Linum usitatissimum) főznek meg tejben, a sebet zsírral,vajjal kenték, így tették rá a lenmagos tejet. A nyers paradicsomotis használják sebre, aztán a fenyőszurkot (Colophonium), reszelt burgonyát,pergelt málélisztet. Vágott sebre tették a vérehulló fecskefüvet(Chelidonium majus: Jt), a szulák (Convolvulus arvensis) levelét (Gym),a homoki fátyolvirág (Gypsophila fastigiata ssp. arenaria) levelét (J) ésa pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) levelét (Kszt-Zt). ― A harapásttört fokhagymával kenték (Ny), szalonnát és istenfát (Artemisiaannua) tettek rá (Gyv), lóbabszemmel (Vicia faba) tömték el (Ny, Sz).― A kígyómarás helyét kígyónyelvűfű főzetével mosogatják (a növénynem azonosított: Kovács S. 1976. 104). ― A méh- és darázscsípés helyétzöld hagymalevéllel, vízi mentával (Mentha aquatica: Nk), petrezselyemlevéllel(Petroselinum crispum) dörzsölték be (T). Nyárszón három- vagykilencféle levelet szednek, összetörik, azzal dörzsölik be a csípés helyét.― Külső vérzések csillapítására a pöffeteget (Lycoperdon, Bovista, Scleroderma)használják: a megszáradt gomba porával szórják be a sebet,a „bőrével“ befedik. ― A kificamodott végtagot a pénzlevelű lizinka (Lysimachianummularia) zöldjével borogatják, kötik be (Tl; itt: íneresztőfű).A szemgyulladást, a szemen levő árpát kifakadása után kamillateávalmosogatják (Bh). Szamosfalván, Kajántón a nagy útifüvet használjákszembajok ellen (Györffy 1935. 163). Magyarvalkón martilapu virágjávaltörölték szemüket, hogy ne fájjon. Mossák a gyengülő szemet szőlővízzel(Lacrima viti: Mb, Ny), héjakút mácsonyában (Dipsacus laciniatus)meggyűlt vízzel (Sz). ― A gyulladt mellre (mastitis) főtt hagymából,tejfölből, lisztből gyúrnak tésztát (Mk, Kszt-Zt). Borogatják bürök(Conium maculatum) levelével is, s miután kifakadt, útifüvet tesznek rá(Bi, Dr). ― Törésre tejben megfőzött fekete nadálytő (Symphytum offi-154

cinale) gyökeret tesznek (Gy, Gym, Ny). Pálinkába mártva ugyanígyhasználják a fehér liliom (Lilium candidum) sziromlevelét (Sz).Nem hiányoznak a bőrgyógyászati és bőrápoló szerek sem a népigyógyászat kelléktárából. Kiütésre, pattanásra, ekcémára mindenekelőtta farkasalma (Aristolochia clematitis) szárának, levelének főzetét használják.A száraz mogyorófát (Corylus avellana) megégetik, olaját kicsepegtetikegy fejszére, hamuval, korommal keverik össze, ezzel kenik azótvaros bőrt (Mv). A kék iringónak (Eryngium planum) néhol szinténa hamuját használják (Be), máshol a főzetét borogatásra (Va). A hegyilent (Linum austriacum) szintén megégették, hamuját tejfölbe keverték,ezt használták kenőcsként (Mv). A zsidócseresznye (Physalis alkekengi)magját szintén tették pattanásra (Gy). A fehér orgonavirágot (Syringavulgaris) zsírban erjesztik, azzal kenegetik a szemölcsöt, pattanást (Bh).Hintőporként használták a (piros) kukorica lisztjét (Zea mays): megszitálták,megpergelték, összekeverték fa szúporával (a csecsemőt gondoztákvele, pattanásra, szeplőre hintették). A skarlátost kocsord (Peucedanum)levében fürdették (Mb). ― A szeplős arcot a már említett szőlővízzelés héjakút mácsonya (Dipsacus laciniatus) vizével mosták. Tavasszal zsurló(Equisetum) friss szárával dörzsölik arcukat, miközben ezt mondják:„Fecskét látok, szeplőt hányok“ (Kszt-Zt). Kenegetik még magukat szeplőellen a gyertyán (Carpinus betulus) mézgájával (Kk), szamóca gyökerébőlkészült főzettel (It). Pirosítóként meglehetősen veszélyes mérgezőnövényeket használtak: kapotnyak (Asarum europaeum) gyökerét, kutyatejet(Euphorbia sp.), tavaszi sáfrány (Crocus heuffelianus) összetört gyökerét(Gyv), üstökös gyöngyikét (Muscari comosum). A hiúságért néhanagy árat kellett fizetni: nem volt ritka, hogy az arc megduzzadt azilyen szerektől, s teljesen lehámlott. ― A hajat héjakút mácsonya (Dipsacuslaciniatus) vizével mosták, hogy ne hulljon, hogy jobban nőjön(Kszt-Zt, Mi, P). Szentgyörgy-napkor kakukkfű (Thymus) főzetével mostáka hajukat, hogy nőjön (Gy), Topán dárdaherével (Dorycnium herbaceum)szagosították (?) a hajukat.Élő kórokozók, kártékony rovarok, élősködők ellen leggyakrabbanmérgező növényeket alkalmaztak. Ez alól kivétel a bélférgesség gyógyítása.Ennek fő gyógyszere a fokhagyma (Allium sativum): tejben összetörveadják enni (Dr); pirítós kenyérre dörzsölik; fokhagymás beöntést,gőzölést is végeznek. Használják még a sótalan vízben főtt babot (Phaseolus:J). Tejben főzik meg a tökmagon lévő vékony hajat (Bh). A bodzakérget(Sambucus nigra) is tejben főzték meg, egy-egy kanállal adtakbelőle a gilisztás gyermeknek (Ct, St).A rühesség gyógyításának egyik enyhébb módja a savanyúkáposztalévelvaló lemosás (a lébe néha kékkövet, málélisztet is tettek). Lemosásután esetleg hamuval hintették be a beteget, így kellett állnia, míga hamu meg nem ölte a rühöt. Jóval veszélyesebb a fehér zászpával ésa dohánylével való gyógyítás. A fehér zászpának (Veratrum album) agyökeréből készítenek főzetet. A tetvességet hasonló módon kezelik:fehér zászpával, őszi kikericsnek (Colchicum autumnale) megtört, fejbecsavart virágaival, fodormenta főzetével (Mentha). A bolhákat az ágyalá tett fekete ürömmel, ürömseprűvel (Artemisia vulgaris) próbálják elűzni.― Moly ellen a ruhák közé dohánylevelet (Nicotiana rustica), sza-155

gos levendulát (Lavandula angustifolia) vagy diófalevelet (Juglans regia)tesznek. ― A gabonazsizsik (Calandra granaria), a gergelice távoltartásáraa hombár fenekére földi bodzát (Sambucus ebulus) vagy diólevele:tesznek.ÁLLATGYÓGYÁSZATAz állatok külső sérüléseinek gyógyításában alkalmazott növények,akárcsak az embergyógyászatban, csersavat, illó olajat, azulént, antibakteriálisanyagokat tartalmaznak. Sebre, kiütésre farkasalma (Aristolochiaclematitis) levelét teszik, gyakran a leveles ág főzetével borogatják. Ehhezhasonlóan lestyán (Levisticum officinale: Kszt-Zt, Mk) és lórom (Rumexcrispus) herbájából főzött teával mossák a sebet. Hasonló rendeltetésűteát főznek a pongyola pitypang (Taraxacum officinale), az orvosi székfű(Matricaria chamomilla: Mv) és a földi bodza (Sambucus ebulus) virágzatából.Lovak sebeinek kezelésére fenyőgyantát is alkalmaznak (Mv). Haa marhának „kilyukadt“, a nyelve, málélisztet kevertek mézzel, azzalgyógyították (Nk).Az emésztőrendszer zavarai közül sok gondot okoz a sertés étvágytalansága.Ennek kezelésére fokhagymát főznek meg avas csonttal ésecettel, azt adják moslékban, miközben ecetes lével le is mossák a betegállatot (Ksz-Zt, Mk). Hatásosnak tartották azt is, ha főtt paradicsomotöntenek az étvágytalan sertés szájába. Az erdei fenyő tobozát is avasszalonnával főzték össze (Bh). A szilvaciberét is étvágyhozónak tartják(Gym).Kérődzők emésztési zavarainak orvoslására lestyánt (Levisticum officinale)főznek össze avas hájjal (Gym) vagy keserűsóval (Mv). Két-háromliternyit öntenek be az állatba lenmag főzetéből (Gym). A kocsord(Peucedanum) főzetét is használják hasonló célra (J). Középlakon téliretekből csinálnak „galuskát“, ezt adják a marhának. Kérődzés megindításáraalkalmasnak tartják az erdei angelika (Angelica sylvestris) herbájánakfőzetét (Mv), a reszelt murkot (Duncus carota ssp. sativus: Kszt-Zt, Mk), a kukoricacsövet borító levelet (panusát). ― Heveny felfúvódásbanaz egyik eljárás az, hogy bodzafacsövet dugnak az állat végbelébe,és az oldalát dörzsölik (J). Fokhagymából muzsdéjt készítettek, ecettel,vízzel a felfúvódott állatba öntötték (Nk).Hashajtóként bivalynak savanyúkáposzta levét adják (J), máshol apiros kukorica lisztjét használják ugyanerre a célra (Mé). Bélhurutra,hasmenésre leggyakrabban korpát adnak: néha fenyőfaszénnel, megpörköltzabbal, akáclevéllel. A lórom magjából (Rumex) teát főznek, azzalkezelik a beteg állatot. Szintén hasmenésre, vérhasra alkalmazzák azéger (Alnus) kérgéből készült főzetet (Kszt-Zt, Mk), kismalacoknak azárpateát (Hordeum vulgare: Bh), bojtorján (Arctium) magjának főzetét(D), a fürtös bodza (Sambucus racemosa) bogyójából főzött teát .(D).A bogyókat megszárítják, télire is elteszik. Az orvosi székfű egész herbájátfőzik meg teának bélhurut gyógyítására (Bh). Sárgaság ellen afestő pipitér (Anthemis tinctoria) megfőzött levét adják üvegből (Mv),ugyanezt teszik az orbáncfűvel (Hypericum perforatum), a beteg állatot156

is lemossák vele (Mv); a réti peremizsnek (Inula britannica) a virágzatátfőzik meg, ezzel itatják az állatot (Bh).Ingerterápiaként alkalmazzák különböző gyulladásos, főként légútimegbetegedés esetén a hunyor (Helleborus purpurascens) gyökerét (tályoggyökér).Leginkább disznó fülébe húzzák, szarvasmarhának, lónaka szügyébe, a tehénnek a nyelvébe is (Mó), sőt kenyérbélben a tyúk torkábais beteszik, ha „jön a vész“ (Mv). Bár nem teljesen hatástalan, azeljárás ma már elavult. Köhögésre, hűlésre korpa és kén keverékétadták (néha darázsfészket is tettek hozzá). A fenyőtoboz és az avas szalonnafőzetét erre is hatásosnak tartották. Cigányok főtt hagymát tetteka ló végbelébe, úgy adták el a kehes lovat, mert „akkor nem kehelt”(Mv).Az állatok rühességét, tetvességét az emberéhez hasonlóan kúrálják.Az egyik legfontosabb szer itt is a fehér zászpának káposztalében készítettfőzete. A rühes juhokat olyan káposztalével mosták, amelybe dohánytfőztek bele (J); szintén káposztalébe tették a kékkövet és a málélisztet(T). Ha a disznónak férge volt, bolondító beléndek (Hyosciamusniger) magját törték meg, azzal hintették be a férges köldököt (Sz). Aföldi bodza (Sambucus ebulus) főzetével a szárnyasok tetveit pusztították(St).Száj- és körömfájásra kékköves málélisztet használnak (Kszt-Zt, Mk,Mv). A panusát is jónak tartják szájfájás esetén. Nagykapuson a marhalábdaganatára berkifű, nyírfalevél és szalma főzetét alkalmazzák (a berkifűnem azonosított!). ― Hályogra ugyancsak egy növénnyel kapcsolatosbabonás gyógymód ismert: mezei szarkalábat (Consolida regalis)kötnek az állat szarvára a beteg szemmel ellenkező oldalon (Sz).A tejelválasztás fokozására méhfüvet (Melittis melissophyllum) etetnek(Sz). Hogy „visszajöjjön“ a tehén teje, sós korpát adnak neki, asóra előtte ráolvasnak (Mb).Vizelethajtóként Nagykapuson virágvasárnapi kakasmandikót (Erythroniumdens-canis) főztek meg, azt töltötték az állatba. Használják azembernél is alkalmazott zsurló (Equisetum) (Kk, Nk), kocsord (Peucedanum:Gyv), keserűfű (Polygonum) főzetét (Gy). Lovaknak petrezselyemmagját töltik be fél liter pálinkába (Mv). Vöröshagymát is alkalmaznak:főtt hagymát tesznek a kanca pérájába, a csődör húgycsövébevizelethajtóként (Kszt-Zt, Mk, Mv).MÉRGEZŐ NÖVÉNYEKA népi gyógyászathoz hozzátartozik a leggyakoribb mérgező növényekismerete. Különösen azokat kell jól ismerni, amelyeket alkalmaznakis a gyógyászatban. Ezek az ismeretek tapasztalati jellegűek: a mérgezőnövények esetében a tapasztalatok egy-egy megtörtént, nem ritkántragikus eseményhez kapcsolódnak. Nádason emlékeztek pl. rá, hogyvalaki evett a maszlagos nadragulyából (Atropa bella-donna), és megbolondulttőle, Egerbegyen kutyatejjel (Euphorbia) bolondították egymásta gyerekek. Tudják, hogy a szédítő vadóc (Lolium ternulentum) bódítjaaz embert, ha a kenyérbe kerül. Az oleander (Nerium oleander) mérgezőhatását egy halálos kimenetelű abortusz tudatosította (Mb). Az157

állatok pusztulása is szolgáltathatott hasonló jellegű tapasztalatokat. Kispetribenegy tehén döglött meg az őszi kikericstől (Colchicum autumnale).A fehér zászpától (Veratrum album) pedig elpusztult a juh, acsirke (Gyv, Ny).Az említetteken kívül tudják még, hogy mérgező a farkasboroszlán(Daphme mezereum), a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens), abolondító beléndek (Hyosciamus niger), a vesszős fagyal bogyója (Ligustrumvulgare). A mérges gombákat („bolondgomba“) is el tudjáktöbbnyire különíteni az ehetőktől, de a mérgező fajok között már aligtudnak pontosabb különbséget tenni.A mérgező növényeket nemcsak gyógyításra használják, hanem mérgezésreis. Pusztítják vele a kártékony rágcsálókat: a patkányt zászpásmáléliszttel (Mv), az egeret oleander (Nerium oleander) levelénekfőzetével (Szu), a kutyatej (Euphorbia) elmorzsolt, puliszkába tett virágjával(Nk). Néha a hasznos állatokat is megmérgezik: galambokat, aszomszéd tyúkját, csirkéjét (Gy, Gyv, Dr, Fi, J, Kszt-Zt, Mk, Mv). Arrais volt példa, hogy pirosló hunyor gyökerét a lábukba húzták, gyulladástokoztak, hogy megszabaduljanak a katonai szolgálattól (Bh, Mv).*A népi gyógyászathoz nemcsak a gyógyító növények ismerete tartozik:ismerni kell a legfontosabb növények lelőhelyét, a begyűjtés megfelelőidejét, szakszerű módját, a tartósítás módját stb. És valóban azttapasztaltuk, hogy adatközlőink, amikor felismerték például a sóskafát,a legközelebbi lelőhelyeit is meg tudták jelölni. A legfontosabb növényeket,magvakat télire is tartósították: a padlás, a tornácgerenda voltilyenkor a falusi ember patikája. Termeszteni ugyan nem szokták avadon termő gyógynövényeket, de nem véletlen például, hogy egy-egyfaluban a legtöbb kőkerítésen ott díszlik a kövirózsa, Sztánán pedig azöldséges kertben ott virult a Máriatövis (Silybum marianum): levelétsebre, kelésre használják, és a spontán flórából a faj nem gyűjthető.A gyógyító növényeknek és a növények gyógyhatásának ismeretét némelykora népi növénynév is rögzíti. Van ugyanis az összetett növényneveknekegy olyan típusa, amelyben az előtag arra a betegségre vagytestrészre utal, amely a növénnyel gyógyítható: pokolvarfű, fülfű, köszvényfű,szamárköhögési tövis, szívburján, tüdőfű stb.Az előbbi összegezésből és talán még inkább az adattár részletezőbbreceptjeiből látható a gyógyító szerek sokfélesége, változatossága: tea,fürdő, kivonat, párlat, főzet, kenőcs, tapasz, csepp, por, inhalálás, gőzölés,kötés, beöntés vagy egyszerűen a növény ételként való fogyasztása.Hangsúlyozzuk a népi gyógyászat tapasztalati értékét, de látnunkkell nagyon sok vonatkozásban veszélyes voltát is, valamint archaikusjellegét. Nem csupán arról van szó, hogy a népi gyógyászat kevésbéóvatos az adagolásban, nem pontos a felhasználható növényi rész megjelölésében,felcseréli a teljesen különböző hatású növényeket. Éppen amérgező növények felhasználása mutatja, hogy bár tisztában vannak anövények mérgező voltával, kétségbeesésükben, tudatlanságukban mégisalávetik magukat életveszélyes beavatkozásoknak is.158

Felfedezhetünk nem egy archaikus vonást is a népi gyógyászatban.Az archaikus világképben a betegségek vagy maguk is természetfölöttilények, vagy ilyen természetfölötti lények okozzák őket. Ezért elűzésükhöznem elég egy szer vagy egy növény hatása: szükség van egyébmágikus cselekvésekre, eszközökre, szövegekre is. Ezért vannak jelenebben az archaikus rétegben a ráolvasások, az olyan gesztusok, rituálismozdulatok, mint a huzatnak a fülből való kihúzása, a mágikus számok(három, kilenc), az analógiás mágia (fogfájásra 32 farkasgégevirág, aszignatúra-tan jegyében is sárga növény gyógyítja a sárgaságot, pirosfolyadék pótolja a vért stb.). Némely növényeket ajánlatos jeles naponszedni (virágvasárnapi kakasmandikó mint vizelethajtó) vagy jeles naponfelhasználni (Szentgyörgy-napkor mosták a hajukat kakukkfűvel).Magát a betegségdémont már nem említik, de a sárgaságra vonatkozómágikus receptek mögött mintha őt is ott éreznők, akárcsak azokban arituális mozdulatokban, amelyekkel a fejfájást, fülfájást, huzatot távolítjákel az emberi testből.MESTERSÉGEK, JÁTÉKOK NÖVÉNYEIA hagyományos paraszti élet tárgyi világában is a növényi anyagdominál, sőt a biológiai energián túlmenően vidékünkön a hőenergiátis kizárólag növények szolgáltatták, azaz fával fűtöttek. Korábban, amikora határ nagy részét erdő borította, a tűzifa beszerzése bizonyáranem okozott különösebb gondot, sőt válogatni is lehetett, milyen fánakmelyik a legjobb hasznosítási módja. A hideg évszakban lehetőleg szárazhasábfával, elsősorban bükkel (Fagus) fűtöttek, nyáron hulladékfával,száraz ággal, gallyakkal, ritkán tövissel (Prunus spinosa, Rosa canina,Crataegus stb.). A kemence hevítését is száraz tövissel kezdték,majd hasábfával folytatták. Ismert volt az az ősi tapasztalat, hogy tűzifának,épületfának ősszel kell kivágni a fát, „amikor legkevesebb bennea nedvesség“, amikor valójában legtartalmasabb a fa, legtöbb benne alombból visszaszívott anyag. Hogy ki mennyi ideig, hány évig száríthatta,tartalékolhatta otthon, az a családok anyagi helyzetétől függőenváltozott. A szegényebbek körében általános volt ― főleg a nyári időszakban― az ágszedés, a tövisvágás és a tuskózás (ez utóbbi úgy is,mint az irtás befejező, legnehezebb művelete).A bükkerdőket jórészt eltüzelte a vidék lakossága. Ahogy fogyotta bükkfa és egyre nehezebbé vált a tűzifa beszerzése, a szerszámfának,épületfának, gyümölcsfának értékesebb fát éppúgy eltüzelték, mint akisebb fűtőértékű puhafákat. Így gyakran tűzifává vált a kocsánytalantölgy (Quercus petraea), és nemcsak az ága, hanem a törzse is, a gyertyán(Carpinus betulus), a vadkörtefa (Pyrus pyraster), a juhar (Acer),ritkábban a nyárfa (Populus), a fűzfa (Salix) és az éger (Alnus) is.ÉPÜLETFÁKVidékünkön nagy hagyománya van a famegmunkálásnak, fafeldolgozásnak.A hagyományok elsősorban a faépítkezéshez, az ácsmunkához,valamint az egyszerű faeszközök készítéséhez kapcsolódnak, amelyekhezszervesen hozzátartozik ugyan a véséssel, karcolással való díszítés159

is, de a tárgy használati értéke a fontosabb. Az utóbbi évszázad újításaa népművészeti szintű fafaragás mellett és helyett a népi iparművészetiszintű fafaragás kifejlesztése.Már az ősi munkamegosztás szerint is a fafaragás jellegzetesen férfimunka.A további differenciálódás (ács, asztalos, kerekes stb.) falunviszonylag későn következett be, hiszen még félszázaddal ezelőtt is vidékünkönszinte minden parasztember egy kicsit ács, asztalos és kerekesis volt egy személyben, és az ehhez szükséges szerszámok sem hiányoztakegyetlen gazdagságból sem.Dr. Kós Károly vizsgálatai szerint az erdélyi famegmunkálás legjelentősebbközpontjai „főleg a zárt bükk- és fenyőövezet alsó peremén“alakultak ki (Dr. Kós 1979. 278). Kalotaszeg déli része is jellegzetesenilyen tájegységnek tekinthető, és az itteni falvak mind jeleskednek afafaragásban, ácsmunkában. Az ácsok munkájuk természeténél fogva vándoréletet éltek: többnyire a szomszéd falvakban dolgoztak, az építkezéshelyszínén. Egyetlen ácsközpont kivétel, és így méltán vonta magáraa kutató figyelmét (vö. Dr. Kós 1979. 278―90): Bedecs, ahol a megrendeltfaépület helyben készült el, és szétszedve szállították a megrendelőnek.Hagyományosan fából építkeztek tehát, századunkban korábban egyrenagyobb szerepet kapott a kő (a kétszintes épületek alsó szintjétgyakran kőből, a felsőt fából építették), a legújabb téglaházaknak márcsak a tetőszerkezete készül fából. A gazdasági és melléképületeket szinténfából készítették, ezek közül főként a hatalmas csűrök emésztettekfel sok fát. Eredetileg a lucfenyő (Picea abies) volt a fő építőanyag,aztán a nagyobb megterhelésű, a nedvességnek jobban kitett talpfákatés oszlopokat (sasokat) faragták tölgyfából. A fenyőerdők apadásávalegyre nőtt a tölgy szerepe, sőt itt-ott már a bükkfa is szerepet kapott(felhasználták például rakófának a sasok közé). A csertölgyet (Quercuscerris) kevésbé tartották alkalmasnak építkezésre, mivel véleményükszerint nehezebb a kocsánytalan tölgynél, kevésbé tartós; egyetlen előnye,hogy jól bírja a vizet. Jó építőanyagnak tartják a nyárfát (Populus):megszárítva erős, ugyanakkor könnyű. Gerendát is faragtak belőle,házépítéshez is felhasználták, de méginkább istállók, ólak készítésére (A,St). Padlódeszkát is vágtak belőle istállóba (Bh), tetőléceket a házhoz(D). Gazdasági épületekhez felhasználták még az égert (Alnus), kapunaka juhart (Acer), ritkábban építőanyaggá vált a szil (Ulmus) és a nyír(Betula) is.Régen tetőfedésre is kizárólag növényi anyagokat használtak, mindenekelőttbúzaszalmát. Még jobbnak tartották a rozsszalmát (Secalecereale: Kk), de nem volt ismeretlen a nádfedél (Phragmites: Kk, Nk)és a zsúpokba kötött gyékény (Typha) sem (Kk). A ketrecet, ólat,utcaajtót kenderföldről összegyűjtött maradékkal, berzennel fedték.A hagyományos bútorok nagy része szintén ácsmunkával készült.A fő anyag ismét a lucfenyő, de igényesebb asztalosmunkához szépnek,jónak tartják a juhart és a diófát. Ezeket úgy emlegették, hogy atehetősebbek készítettek belőlük bútort. A leghagyományosabb bútor-160

94. A zöldpaszuly a zöldségpiac egyikfontos terméke (Bánffyhunyad)95. Saláta (Lactuca sativa), hagyma(Allium cepa) magtermesztés kiskertben(Ketesd)96. Káposzta (Brassica oleracea convar.capitata) tájfajta (Magyarléta)

98. Istengyalulta tök (Cucurbita fificifolia)Magyarfenesről97. Lopótök (Lagenaria siceraria) éshasználati módja (Bábony)99. Ugorkatermesztés alacsony rácson,kiskertben (Magyarléta)100. Mákmagvak (Papaver somniferumL. convar. poecilospermum Alef.) Inaktelkéről.A bal alsó sarokban lévő vonal= 1 mm.

101. Konyhakerti vetőmagtartó láda muskátlistornácon (Magyarfenes)102. Ketesdi zöldség- és virágárus asszonyoka bánffyhunyadi piacon103. A bivalypaszuly (Phaseolus coccineustűzbab) egyaránt dísz- és haszonnövénya havasalji falvakban (Gyerővásárhely)104. A ház előtti kiskertekből, a kerítésekmentén mályvarózsa (Alcea rosea), sarkantyúka(Tropaeolum majus), orgona(Syringa vulgaris), jázmin (Philadelphuscoronarius) és rózsák köszöntik a járókelőket(Jegenye)

105. Évelő növényekből kialakított,kevés gondozást igénylő dekoratív,régi típusú virágoskert Mogyorókerekén: előtérben tisztesfű, csíkospántlikafű, nőszirom, középen egyszép nagy kandilla gólyaorr-tő, varjúháj-szőnyeg,benne gyöngyvirággal,háttérben sárgaliliom, flox, bazsarózsa106. Évenként újraültetett új típusúzöldséges- és virágoskert Zsobokondáliákkal, oroszlánszájjal, murokkal,petrezselyemmel stb. (fenntartása azelőbbinél munkaigényesebb)107. Új típusú ház előtti kiskert(Kisbács)

108. Violás virágosládák tetőteraszon(Vista)109. Szőlővel befuttatott, a könyöklőnmuskátlis ládákkal megrakotttornác (Bábony)110. A havasalji Gyerőmonostoronaz oleanderes dézsák a mediterrát,a muskátli Délnyugat-Afrikaflóráját idézi111. Szép kommelina tő (Commelinacommunis) a bejárati ajtómelletti süllyesztett ágyásban Körösfőn

112. Nyírfalombokkal díszítettkapu fogadja az ifjú párt (lakodalmimenet Bogártelkén)113. Évszázados sírkő mértéktartóvirágdíszei (Nádasdaróc)114. Tölgyek, kőrisek árnyékábanmehbúvó kis templom (Nádasdaróc)115. Régi, virágtalan, gyepes hantútemető (Nádasdaróc)

116. Henye boroszlán (Daphne cneorum) teljes virágzásban a Körösfő feletti Részeg-tetőn(1962)117. Kisasszonypapucs (Cypripedium calceolus) az Ordományosban (Körösfő)

118. 119. Régi, lebontásra itélt szalmásfedelű csűrök Alsófüldön és Gyerővásárhelyen

120. Épülő faház, szakállszárítós faragottkiskapu121. Faragott kiskapu, diófától árnyékolttornác

122―123. 1―2. A zsindelytetőt Somtelkén(122) és Mogyorókerekén (123)is a cserép (néha kátránypapír) váltottafel124. Stilizált virágdíszekkel ékes faragottkiskapu (Nagypetri)

125. Kender- és szénaszárítás udvaron, csűrben126. Kenderszárítás utcán

127. Lucfenyőből épített csűr, iszalagbólfont kosár és gyertyánbólkészített körteszedő (Magyarléta)128. A fa a gazdasági udvar legfontosabbanyaga (Nagykapus)129. Szitakészítők háza Kisbácson

130. Durván faragott kiskapu (Kalotadamos)131. Havasi csebresek Egerbegyen132. Körösfői és bikali faragotthímzett ládikók

133. Kendervásznat sulykoló asszonyok(Mogyorókereke)134. Kürtőskalács sütése rőzselángon,kemencében (Szabó István felvétele)135. Szilvaíz főzése üstben (Egerbegy)

136. Japánakác (Sophora japonica)szép árnyékadó fái (Kisbács)137. Különböző alkalmakkorhasznált bazsalikom (Ocimum basilicum)termesztése ládában (Váralmás)

138. Jegenye határa ― bő gyógynövénytermőterület139. Gyógyteának gyűjtött orbáncfűcsokorral(Hypericum perforatum)mezei munkából hazatérő asszony(Jegenye)

140. Orvosi ziliz (Althaea officinalis) (Nagykapus)

141. Közönséges bojtorján (Arctiumlappa) Bánffyhunyad és Kalotaszentkirályközött142. Mezei aszat (Cirsium arvense)tömeges elszaporodása Magyarfeneshatárában143. Bábakalács (Carlina acaulis)

144. Fazékban nevelt kígyókaktusz (Aporocactus flagelliformis)(Egeres)145. Az ádáz aszat (Cirsium furiens) legelőkön, utak menténterjedő veszedelmes szubendemikus gyom146. Tatár aszat (Cirsium x tataricum = C. oleraceum x Ccanum) helyi keletkezésű fajközi hibrid a szülőfajok társaságábana jegenyei állomás alatt

147. A kakasmandikó (Erythronium dens-canis) ― a gyertyános tölgyesek szép, Erdélybenjól ismert tavaszi virága

148. Dísznövényként nevelt füge (Ficus carica) (Magyarfenes)150. Állítólag Irakból,vendégmunkásokáltalhazahozott bíbornenyúljhozzám(Impatiensglandulifera)(Magyarfenes)149. Fukszia (Fuchsia x hyhrida) Magyarfenesen

151. Szagos bükköny (Lathyrus odoratus)Jegenyén152. Ernyős tatárvirág (Iberis umbellata)(Egeres)153. Borzoskata (Nigella damascena)(Nagykapus)

154. Tarka kosbor (Orchis tridentata) OrdományosbanKörösfő határában155. Erdélyi nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana)a Részeg-tető északi oldalában156. Szobaborostyán (Senecio mikanoides) Váralmáson

157. Kosárkötésre termesztett Salix x hippophaefolia az Almás völgyében158. A pompás rézvirág (Zinnia elegans) Nagykapuson

darabot, a szuszékot bükkfából ácsolták. Tartóssága, keménysége miattkedvelték a vackorfát és a kőrist (Fraxinus): széket, gyalupadot készítettekbelőle. A nyárfa is elég erős, ha megszárítják, asztalt lehet faragnibelőle (Cţ).NÖVÉNYI ESZKÖZÖK ― NÖVÉNYI TÁRGYAKA famegmunkáláshoz nem elég a fafajok egymástól való elkülönítése,hanem külön-külön is alaposan kell ismerni mindegyik faj tulajdonságait.Saját, ezzel kapcsolatos élményeinket is kifejezik Dr. KósKároly következő szavai: „Csodálatos a nép anyagismerete és gyakorlatiérzéke, amellyel e fafajták különféle ― kemény, puha, súlyos,könnyű, szívós, rugalmas, gyantás, szálkás, egynemű, vízben elálló, torhabelű, üveges, valamint a színes, csíkos, sima kérgű, hámlékony, egyenes,ágas-bogas, görbe növésű és más ― tulajdonságait céljaira kihasználja“(Dr. Kós 1979. 18). A famegmunkálás archaikusabb formáibanaz élőfa ismerete a fontosabb, hiszen a kiválasztás a döntő, maga a megmunkálás,alakítás a fa anyagához, formájához igazodik. Azok, akik mesterségszerűenűzik a fafaragást, asztalosságot, már szinte jobban ismerika megmunkált fát, mint az élőt, a fafajokat is jobban meg tudjákkülönböztetni a szálai, mint a kérge vagy a koronája alapján.A falusi ember talán legfontosabb szerszáma, a szekér szinte teljesegészében fából készül, de majd minden része más és más fából. Ajáromnak erősnek és könnyűnek kell lennie. Az ökörjárom nehezebbgyertyánfából készül (Cţ), egyébként a juhar és a nyír a legalkalmasabberre a célra. Járompálcaként néhol még előfordul a somfa. A szekérrúdrendszerint nyírfa, ritkábban nyárfa vagy a nehéz, de jóval erősebbkőris (Ml). Magyarbikalon adatközlőnk berkenyéből (Sorbus) faragta arúdfőt. A rúdszárny szintén nyírfából készül. A nyújtó anyaga a gyertyánfa,a tengelyé a bükkfa. A kerékfal szintén bükkfából van (A. D),a küllők akácból (Bi), a kerékagy kőrisből (Mb) vagy akácból (Bi). Aszekérlajtorját szintén nyírfából állítják össze (V), az aljdeszkát nyárfábólhasítják (Kf). A szénaszállításhoz használt oldalrúd lucfenyő vagynyírfa, a nyárs gyertyánfa (Gy). A nyomórúd szintén többnyire fenyőfavagy nyírfa.A faeke készítéséhez is többféle fából válogattak: ,,gerendelynek ésköldöknek szívós kőrisfát, talpnak is kemény kőris- vagy tölgyfát, szarvnakkönnyű, megfelelő görbületű nyírfát, kormánydeszkának pedigugyancsak nyírfát, de még inkább a nedves sártól föl nem szálkásodóbükkfát” használtak (Dr. Kós 1979. 137―8).Lovak hajtására való ostornyelet rendszerint nyírfából vágtak. Bivalyés más szarvasmarha hajtására legjobb a somfa ostornyél volt, demegfelelt a galagonya (Crataegus: Dr) vagy az ostorménfa (Viburnum,lantana: Szu) is. Kelecelen a kecskerágó (Euonymus) kérgéből ostort isfontak. A pásztorbot is somfa volt, ritkábban berkenye (V) vagy tölgy,bunkóját a gyökeres tőből alakítják ki (vö. Dr. Kós 1979. 20).A leggyakoribb földművesszerszámok közül a kaszanyél juharfábólkészül (A, Kb, Mó), ritkábban hársfából (Mb), nyárfából (V) vagy éppenégerből (V), a villa nyírfából (Ml) vagy juharfából (D). A gereblye161

különféle részeihez más és más fát használnak: a nyele mogyorófa (V)vagy szil (V), a foga somfa (Jt, Sz, Szu), a kávája csigolyafűz (Nk). Akapanyél szintén fűzfa, akárcsak az ásónyél (Bh, Kf). Szerszámnyélkéntegyébként leggyakoribb a gyertyán: ebből készül kalapácsnyél, csákánynyélés fejszenyél is, sőt a vízimalom fogaskerekeinek fogai is (A). Alétra szárait hársfából csinálják, fokait gyertyánból (V).A száraz bükkfát jónak tartják szövőszék készítésére is (St), veresgyűrűsomot vágnak vászonvesszőnek (Ny), bodzafát csőnek, somfaveszszőtpedig bélfának a vetélőbe (Jt). Sulyoknak legjobb a vackorfa (V).A fonóorsót fenyőfából (Mv), ritkábban nyárfából (Gy) esztergálják kézinyirettyűs,ostoros esztergával.A népi fafaragás legkiválóbb anyaga a juharfa, a diófa, a vackorfaés a hársfa. Sakkfigurát leginkább mogyorófából esztergálnak, vázákatbükkfából. A rámákat, kazetták keretét is készítik bükkfából. A szépszínű, tömött szálú, de könnyen, jól munkálható anyagot szeretik. Tekenőt,kanalat nyárfából faragtak a cigányok, ritkábban égerfa vastagabbtörzséből is (Mb). Ismertek voltak a nyírfakéreg edények, bár a nyírfaállományokeléggé megfogyatkoztak. Kicsi kászókat, sótartókat ügyeskedteknyírkéregből a pásztorok, pásztorgyerekek. Kosárfonásra leginkábbaz iszalag bércse használatos (Clematis vitalba), aztán a komló szára(Bh, Mb), valamint a fűzfa, főként a kosárfonó fűz (Salix viminalis),ezt ültetik is erre a célra Gyaluban. Újabban a varjútövislevelű fűz (S Xhippophaefolia) is felbukkant (S).Nyírágból készül a seprű; ahol teljesen eltűnt a nyírfa, ott a csíkoskecskerágó ágát használják erre a célra (Nk). A vesszőseprűt hársfa kérgévelkötözik össze (a hárskéregből egyébként ecsetet is készítenek). Azötvenes években szatyrot, lábtörlőt kötöttek panusából (a kukoricacsövetborító levelekből). ― Háziseprűnek használják a fekete ürmöt (Artemisiavulgaris), ennek bolhaűző hatást is tulajdonítanak.A nyulak rágcsálása elleni védekezésül a gyümölcsfák törzsét széleslevelűgyékénnyel (Typha latifolia: Kk), kukoricakóréval (Kk), szalmazsúppalvagy náddal (Phragmites: Kk, Nk) kötözték be. A kukoricakórékévébekötésére is használták a széleslevelű gyékényt (Jt, Tl) és az iszalagbércsét (Clematis vitalba: Sz). A sást a hálduráról (a kukorica közévetett kenderről) lehúzott rosttal kötözték össze (Kk).Hagymakoszorút fonnak a széleslevelű gyékény levelével (Be, Jt. K,T) vagy a komló szárával (Tl). Kötözésre használták még az ostorménfát(Viburnum lantana: Szu). A hársfa kérgéből kötelet sodortak a tehenekszarvára (Bi). A vesszős fagyalból (Ligustrum vulgare) kerítést fontak(T).A szőlőtermesztő Almás menti részen szőlőkötözéshez használták afűzfavesszőt, elsősorban a kosárfonó füzet (Salix viminalis) és a mandulalevelűfüzet (S. triandra). A szőlőprés orsóját vackorfából esztergálják(Mb). A hordókat a diófa ágas levelével mossák, valamint nagycsalánnal (Urtica dioica).Vannak magvak, amelyek szintén szerepet kapnak az ember közvetlentárgyi világában. A mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata) magjátpl. zörgőnek tették korsóba. A levéltelen lednek (Lathyrus aphaca)fényes magját dísznek teszik perecre, mert sütés után is fényes marad.162

Madártésztát is szoktak sütni, ennek szintén lednekmagból van a szeme(B, Gym, J).A méhészek méhfüvet (Melittis melissophyllum) termesztenek a kiskertben.Ezzel vagy fodormentával dörzsölik be a kast, illetve a növényvizes oldatával bepreckelik (B, J, Nş). Hogy a herék ne mehessenekbe, a kas szájához a héjakút mácsonya (Dipsacus laciniatus) tüskés virágzatáthelyezték (Mi).FESTŐK, CSERZŐK, KENŐKA növényi festőanyagok közül legismertebb a mézgás éger (Alnusglutinosa). Ennek kérgével feketére festettek (gálickővel keverték). Kalotánmeszeléskor a mészhez tették. Az égert jóformán csak emiatt tartottákszámon, és nem volt ritkaság, különösen a háború alatt és után,amikor nem lehetett más festékhez hozzájutni, hogy távolabbi falvakbólis felkeresték a pányiki, jegenyei vagy füldi égereseket.A nyírfa levelével sárgára festenek (D), a fodros lórom (Rumexcrispus) levelével barnára (Mé), a fekete nadálytő (Symphytum officinale)gyökerével szintén feketére (Gy, Mé), a piros rózsa főzetével pirosra.Bőr festésére különféle taplókat használtak: diófagombát, almafagombát.Tojás festéséhez nemcsak festőnövényre van szükség, hanemolyan levelekre is, amelyeknek a formája mintaként marad a tojáson.A festőanyag többnyire a hagymahéj főzete, ritkábban a hegyi kökörcsin(Pulsatilla montana) virága, amelynek főzete halványzöld színt ad(Kp, Mi). Mintaként a következő növények levelét használják: aszparágusz(Asparagus sprengeri: T), cickafark (Achillea millefolium: Va), foltosbürök (Conium maculatum: Kk, Nk), salátaboglárka (Ranunculusficaria: Gyv).Kenderfonál sárgítására a szapulókádba zabszalmát tettek, illetveritkábban csíkos kecskerágó (Euonymus europaea) kérgét (Nk).A cserzés fő anyaga a csertölgy (Quercus cerris) kérge, gubacsa. Eztnemcsak a helyi tímárok keresték, gyűjtötték, hanem a bőrgyárba isvitték Kolozsvárra. Ismerték a mézgás éger (Alnus glutinosa) kérgénekcserzőhatását is. A vidék délkeleti sarkában néhány ponton az égertcserfának is nevezik.Erdély-szerte ismert a különféle párnakenők használata: a párnatokotkeményítették, tömítették velük, hogy a töltésként használt tollne bújjon ki belőle. Vidékünkön ilyen párnakenőcsként orvosi ziliz(Althaea officinalis) gyökere szolgált: vízzel, liszttel főzték össze, ezzel afőzettel keményítették aztán a párnatokot. Magyarbikalon hasonló célracsicsóka (Helianthus tuberosus) szárának főzetét alkalmazták.JÁTÉKOK, JÁTÉKSZEREKA gyermek talán a felnőtténél is éberebb szemmel figyeli a világot,és bár szüleitől és nagyobb testvéreitől is sok mindent megtanul, maga iskifogyhatatlan ötletekben, és főként játékos kedvben. A természetes kíváncsiságösztönzi arra, hogy megkóstolja a növényeket, és hogy össze-163

gyűjtse, elfogyassza őket. Az is szinte ösztönös, ahogy felfedezi, melyiknövénnyel hogyan, mit lehet játszani. Elég egy fűszál, amellyel csiklandoznilehet a társak nyakát, egy bogáncs, amit rá lehet ragasztani amásik gyerek hátára, aztán egy mogyorópálca, amelynek végére agyaggolyótlehet gyúrni és messzire röpíteni (ez a sivóka Kalotaszegen).Városi gyerekek is tudják, hogy a pongyola pitypangot (Taraxacumofficinale) elfújva meg lehet állapítani, hány óra van, vagy ha azt nemis, de a másik gyerek szemét tele lehet fújni a pitypang termésével.A pukkancsvirággal (Silene vulgaris) rá lehet ütni a másik gyermekfejére, és az ott nagyot pukkan (Kk). Ugyanennek a növénynek le lehethúzni a zöld burkát, baba formájú marad, amivel játszani lehet (Gym).A lippancsot (Calystegia sepium) a tenyerükön pukkantják (Nd).Ha serdülő gyerek kezébe vesz egy margarétát, mindjárt tépdesnikezdi, hogy megtudja: „szeret, nem szeret...“, a kisebbek azt, hogya társuk „hazudott, nem hazudott...“. De ha nincs margaréta, az útifű(Plantago) is megteszi: elszakítják a levelét, és ahány szálat meg tudnakszámolni rajta, annyit hazudott a társuk, ha hosszú szál maradt,akkor nagyot hazudott (ezzel kapcsolatos a növény hazuglapu neve is),mint ahogy arról is árulkodhatnak a szálak, hány szeretője van a másiknak.Az útifű egyébként is csodálatos növény: a felnőttek azzal gyógyítjáka gennyes sebeket, keléseket, a gyerekek békakosarat kötneka szárából, úgy szedik ki vele a békát a vízből (vö. Szabó―Péntek 1976.126), az ügyesebbek széket fonnak belőle vagy kicsi kosarat. Az útifűszárával lőni is lehet: hurkot formálnak belőle, majd meghúzva messzirelövik a virágzatot. Kicsi szélmalom készíthető fehér árvacsalán (Lamiumalbum) virágából: egy ízét levágják a csomókon ülő virágokkal együtt,azon át tövist szúrnak, két ujj közt lazán tartják, fújják, s pereg (Györffy1935. 161).Minden falusi gyerek tudja, hogy a szappanvirág (Saponaria officinalis)vízben habzik, lehet vele mosni, szappanozni. A tüdőfű (Pulmonaria)vagy a nadálytő (Symphytum) virágából mézet szívnak, fűszálra vagycérnára fűzve „gyöngy“ lesz belőle, akárcsak ősszel a kecskerágó pirosterméséből. A bürök (Conium maculatum) szára karikára vágva szinténfelfűzhető gyöngyként, sípot is lehet csinálni belőle. De a bürök, bármérgező, szintén csodákat rejt a gyermek számára: kicsi darabkákatvágva belőle és merőlegesen bevagdosva a végeit, vízben szarvként,lábként kunkorodik fel, kicsi állatfigura lesz belőle. Állatkákat makkbólis lehet készíteni.A tökből az ismert töklámpást ügyeskedték, nagyobb fiúk, legényekezzel ijesztgették őszi, téli estéken az utcára merészkedő lányokat.Talán a legnagyobb élmény a gyerekek számára a tavaszi patakpart:barkás, mezgés fűzfákkal, amelyekből sípokat, kürtöket lehet mesterkedni.A fűzfasípnak számtalan fajtáját írta le Kiskapusról FaragóJózsef: fingó, fingóbíró, tilinkó, csimpoja, a mélyebb hangú, kéregbőlcsavart kürt a duda, törökduda (Faragó 1946. 59―61). Hasonló sípok,hangszerek készíthetők nyírfakéregből, töklevél üreges szárából, búzaszárból,kukoricakóróból. De sípolni lehet a sípolófű (Echinochloa crusgalli)széles levelével is (Szu), vagy akár egy falevéllel.164

JELEK, JELKÉPEK, HIEDELMEKA kultúra jelenségei, elemei voltaképpen jelek, és a kultúrának mintjelrendszernek létformája a közlés, a kommunikáció. A közlés élteti,növeszti, gyarapítja. Mindez a népi kultúrára is érvényes, így kísérletettehetünk arra, hogy ― bár egy vázlat erejéig ― szemiotikailag is értelmezzüka növényeknek a népi kultúrában játszott szerepét.A jelek eredet szerinti csoportosításában a növények a nem emberi,élő jelek kategóriájába tartoznak. Ez a megállapítás azonban nem sokatmond, és még az sem, ha a jelek egy összetettebb rendszerében próbáljukmeg elhelyezni őket. Tanulságosabb a társadalmi szemiotika lépcsőfokaiszerint haladva azt vizsgálni, milyen funkciójuk van a növényijeleknek egy-egy szűkebb népi közösségben.ELEMI JELEK, JELZÉSEKAz, hogy valamely növény természetes jelként szerepelhet, a népitapasztalat, a megfigyelő és általánosító képesség eredménye. Mire lehetkövetkeztetni egy növényből mint természetes jelből? A megfelelőtapasztalat birtokában sok mindenre. Elsősorban az évszakra (ezt nagyonsok növénynek a neve is jelzi: tavaszi-, nyári-, őszi- stb.); amikorpl. az őszivirág (Colchicum autumnale) megjelenik, a sztánaiak bosszankodvamondják a közeledő hideg évszakokra gondolva: „na, a feneegyen meg, már jössz elé!“ Ez azonban még meglehetősen pontatlanjelzése az idő múlásának. Mivel a fénymennyiségtől függően több növényszinte percnyi pontossággal zárja vagy nyitja a kelyhét, nyári napokonmég az órát is helyettesítheti (ezen az alapon készíthette el Linnéhíres virágóráját). Ismert az is, hogy több növény becsukott vagy nyitottvirága, szárának állása stb. jele lehet az időjárás változásának. A büdösfű(Bifora radians) szaga messziről jelzi a jégeső közeledtét. ― Az ilyenjeleket a szemiotika indexikus jeleknek nevezi, azon az alapon sorolvaőket együvé, hogy a jelölt és a jelölő között ok―okozati összefüggéstlehet kimutatni.A sokféle természetes jelből az emberi tapasztalat kiválasztott néhányat,amelyet jelzésnek tekint valamely munka megkezdésére, vagyamelyből következtetni tud a várható termésre. Ebben az értelembennémely növények részben spontán, részben konvencionális jelek. Előzetestapasztalatok nélkül nem lehetett volna pl. megfogalmazni azt, hogya kukoricavetés optimális idejét a kökény virágzása jelzi, mégis soktekintetben konvencionális jellegű, hogy éppen ez lett a ,,szignál“. Hasonlóképpenjelzi Szucságon a fűzfa virágzása a lóherevetés idejét, atavaszi kankalin azt, hogy az állatokat legelőre lehet hajtani, a csengő(Rhinantus) megszáradása, hogy sietni kell a kaszálással.A növényi jelzéseknek ez a konvencionális jellege még inkább nyilvánvalóolyan esetben, amikor nem az éppen aktuális tennivalókra utalnak,hanem a népi tapasztalat és hiedelem szerint a várható termésre.Jó termést jelez pl. az, ha a vadborsó (Vicia) küpüje tele van maggal;az almásiak szerint gazdag kukoricatermést jelez a sok teribenkő(Potentilla arenaria); Gyerővásárhelyen ugyanígy értelmezik, ha a vadborsónak(Astragalus cicer) tele van maggal a hüvelye.165

A HIEDELMEK MINT KOMMUNIKÁCIÓSÉS KULTURÁLIS JELEKA gondolkodás archaikus formáira jellemző, hogy az egész világegyetemetegyetlen olyan rendszernek fogják fel, amelynek alkotóelemeiés azok viszonyai egyenértékűek, fölcserélhetők, helyettesíthetők egymással,így az ember és a társadalom jellemzői is átvihetők a természetjelenségeire és viszont. Ez a kozmikus szinkretizmus fejeződik ki olyanvallási képzetekben, mint az animatizmus, amely szerint, minden ugyanúgyél, mint az ember, mindennek ugyanúgy lelke van, mint az embernek,ez húzódik meg a primitív vallási képzetek mögött, de még a politeistaés monoteista vallások antropomorf természetfölötti lényeiben ésisteneiben is föllelhetjük, ez tükröződik némely jól ismert intézményben,mint a totemizmus, amely misztikus kapcsolatot föltételez az ember(az individuum, a korcsoport, a törzs, a nemzetség stb.) és valamelyállat- vagy növényfaj között.A kultúra története részben éppen annak a története, ahogy ez azősi szinkretizmus felbomlik, az antropocentrizmus és az antropomorfizmusleszűkül a tudat meghatározott szféráira (pl. az esztétikaira vagyaz archaikus hiedelemformákra).Mi maradt meg az ősi antropomorf szemléletből? A népi növényismeretbengyér nyomai annak, hogy némely növénynek mágikus erőttulajdonítottak és csodaszernek tartották a népi gyógyászatban. Ezeknekvagy feltűnő biológiai sajátosságaik vannak, vagy pedig levelük,gyökerük különös alakú, az emberhez vagy az ember valamely testrészéhez(szívhez, veséhez stb.) hasonló. Ez magyarázza pl. a kínaiaknála ginszeng mágikus tiszteletét vagy a nagyfűnek nevezett nadragulya(Atropa bella-donna) antropomorfizációját Felső-Háromszéken. Felsőcsernátonbanpl. reggelenként illő volt köszönni neki: Jó reggelt nagyaszszony!(Kakas 1973. 93). Szintén mágikus jellegű szokás egyes vidékeken,hogy a gyengén termő diófát februárban baltával fenyegetik meg:kivágják, ha nem terem jobban.Ezeknél a gyér nyomoknál jóval gyakoribbak a terminológia antropomorfelemei. Közismert, hogy a nyelvben, mint a geológiai rétegekben,megtaláljuk a régi tudatformák lenyomatait. Részben ilyen ősi lenyomatoknaktekinthetők az antropomorf növénynevek is. Sőt továbbmenőentalán nem túlzás kapcsolatot feltételezni az analógiás (utánzó)mágia és a metafora, valamint az érintkezési (átviteli) mágia és a metonímiaközött. Ezekről a növénynévtípusokról a jelentéstani részben szólunkrészletesebben. Az antropomorf növényneveknek persze csak kisrésze lehet ősi, mivel az elnevezésnek ez a módja ― a metaforizáció ésa perszonifikáció ― az ősi antropomorf szemlélettől függetlenedett, önállósult,és mint ilyen napjainkig produktív maradt.Talán a népi gyógyászat példázza leginkább, milyen szoros kapcsolatbanáll a népi kultúrában a hit és a tapasztalat, a mítosz és a tudás.A józanabb, kétkedőbb, iskolázottabb emberek ma már persze el tudjákkülöníteni az irracionális elemeket a racionálisaktól, de a köznapi szokásszintjén a népi közösség mégis őrzi hagyományként az ősi hiedelemvilágnem egy elemét. Túlzás volna a mai hitvilágban animatizmusrólbeszélni, növényekben testet öltő természetfölötti erőkről, hiszen az166

ősi hitvilág rég széttöredezett, vallási képzetekkel vegyült, újabban pedigegyre inkább helyet ad a tudás és a tudomány racionális, objektív szellemének.A mai népi hiedelemvilág tehát rendkívül heterogén, az ősihitvilágot csak áttételesen, lenyomataiban őrzi.Az embernek a természettől való függősége primitív szinten nemcsupán anyagi, létfeltételekben megnyilvánuló függőséget jelent, hanemszellemi függőséget is. Egy gyűjtögető vagy halász-vadász közösség léteteljes egészében a természettől függ, így nem csoda, hogy az állatokban,növényekben („totemjeiben“) természetfölötti lényeket, szellemeketis lát, a földművelőknél pedig a termékenység, a bő termés titokzatos,isteni adomány, amelyet nemcsak munkával kell biztosítani, hanemmágikus-vallásos szertartásokkal is. A hagyomány nemcsak a hiedelmeket,a világképet szentesíti, hanem előírja, megszabja az emberviselkedését, magatartását, cselekvéseit is abban a társadalmi és természetikörnyezetben, amelyben él és amelytől függ. Ezek a szabályokkétfélék: tiltások (tabuk) és előírások; tartalmazzák mindazt, amit azembernek kerülnie kell, amitől óvakodnia kell, és amit ajánlatos vagykötelező megtennie, elvégeznie. Az ősi hitvilágban ez a mágia negatívés pozitív oldala. Vegyük sorra továbbiakban, éppen a tilalmakkal (tabukkal)kezdve, mit őriz ebből az archaikus világképből a népi természetismeret,anélkül azonban, hogy a népi gyógyászat hiedelemszerű elemeireújra utalnánk.A tilalmaknak ugyanúgy pozitív céljuk van, mint az előírásoknak.Vegyünk egy egyszerű példát. Általánosan elterjedt az a hiedelem, hogya veresgyűrű sommal (Cornus sanquinea) nem szabad állatot megütni,mert vért vizel tőle, ezért ostornyélnek, állathajtó botnak sem használják.Erre a népi nevek egy része is figyelmeztet: vérfa, vérhüllőfa, Ro.sînjer. A cél tehát az, hogy betegségtől védjék az állatokat. Ha elemezzüka hiedelmet, azt látjuk, hogy a veresgyűrű somnak rontó hatásttulajdonítanak: ez (is) okozhatja azt, hogy az állat véreset vizel. A rontóhatást átviteli (érintkezési) mágiával váltható ki: ha ezzel a fával megütömaz állatot. De jelen van az utánzó mágia is, mert éppen a vesszőkérgének közismerten piros színéhez asszociálódik a vér képzete. Ígyfogalmazódik meg a tabu: erre a célra ezt a fát nem szabad használni.Magyarlétán azt mondták, azért véres a kecske teje, mert fecskevirágot(Dianthus carthusianorurn) szedtek. A tilalom már így fogalmazódikmeg: nem szabad fecskevirágot szedni, mert véres lesz a kecsketeje. Itt csupán a virág színe asszociálja a vért (a mágia analógiás). Zsobokona rezgőfüvet (Briza media) nem szabad szedni, mert azt tartják,poloska lesz tőle (itt a növény kalászkájának a formájához asszociálódikanalógiásan a rovar). Az ilyen hiedelemnek aztán az az eredménye,hogy némely helyen nem merik szedni a díszként egyébként kedveltbarátszegfűt és rezgőfüvet, a falusi házak legszebb csokrait.Egész sor tilalom védte a kiscsirkéket, a kotlót, a tojó tyúkokat.Tordaszentlászlón a fűzfa barkáját és a martilapu virágját nem szabada házba vinni, mert nem lesz csirke. Ebben a tilalomban is felfedezhető,hogy rontó hatást tulajdonítanak ennek a két növénynek, mivelezek éppen akkor virágoznak, amikor a csirkéket keltetik (időbeli érintkezés),és e virágok sárgás színe, bolyhos-selymes tapintása analógiásankapcsolatba kerül a kiscsirkékkel. Inaktelkén a hiedelem így módosul: a167

martilapu virágját (Tussilago farfara) nem szabad az udvarra behozni,mert megdöglik tőle a tyúk. Hasonló tilalmak száműzik a kalotaszegiházakból a tavaszi héricset (Adonis vernalis): Zsobokon, Sztánán aztmondják: „Ne vigyük be, me megláttya a tyúk, nem tojik“ (itt a látásrévén érvényesül a rontó hatás), de a szomszédos Kispetriben ezzeléppen ellenkezőleg: tyúkok közé dobták, hogy tojjanak tőle. Ugyanaz anövény itt is, ott is mágikus tárgy, egyik helyen a rontás, másik helyena termékenységvarázslás eszköze. Szucságon azért tiltják a hérics leszedését,mert különben nem lesz kotló. Somtelkén (valószínűleg azalakja miatt) a cserfa gubicsának tuljadonítanak olyan hatást, hogy nemtojik a tyúk, ha beviszik a házba.A termékenységvarázslás (és/vagy a mesterséges beporzás?) eszközevolt legtöbb helyen a herehura here (Trifolium arvense), az erre utalónépi névvel: ugorkabagzó. Az ugorkára dobták, és a hiedelem szerintjobb lett tőle a termés. A tilalom ebben az esetben a hazavitel módjáravonatkozott: miután leszedték, nem volt szabad patakon átvinni (ezugyanis a vélt mágikus erőt ellenkező hatásúvá tenné). Magában a cselekvésbengyanítható valamilyen racionális eljárás, esetleg tanítók, gazdászoktudásából átszűrődő ismeret, de hogy ez így van-e, nem sikerültkideríteni.A bodzafát (Sambucus nigra), amely egyébként is az ördög fája,nem tanácsos a ház közelébe ültetni, mert a házba belecsap a villám.A szerelmi rontás eszköze Sztánán és Egerbegyen a mogyorós lednek(Lathyrus tuberosus), a román népi név is erre utal: ură. A lányoknaktilos szedni, mert egyébként nem mennek férjhez. A legtöbb helyena rozmaringról is azt tartják, hogy a lánynak nem hoz szerencsét, nemmegy férjhez, ha rozmaring van a házban. Többek között ez a hiedelemaz oka, hogy annyira háttérbe szorult ez az egykor kedvelt dísz- ésfűszernövény. Nagykapuson a keskenylevelű kenderkefűtöl (Galeopsisangustifolia) óvják a lányokat, mert aki szedi, megunják a legények.A névnek is szerepe lehet a tabuk kialakulásában: az olyan növényeket,virágokat, amelyeknek illetlen, obszcén nevük van, nem illiksem említeni, sem szedni, sem ültetni. Gesztrágyon pl. kinevették azegyik topai származású asszonyt és a papot is, mert pipacsot (Papaverrhoeas) szedett (Topán ugyanazt az obszcén nevet más növényre vonatkoztatták).Ez a fő oka annak, hogy sem a magyarok, sem a románoknem szedik ezt a szép mezei virágot (az ide vonatkozó népi neveket l.az adattárban!).Akárcsak a népi gyógyászatban, a fül gyógyításakor, a termékenységvarázslásbanis föllelhető a magyar népi hitvilág egyik alapvetőmágikus eljárása: a bekerítés. A bekerítés gesztusa vagy a körbejárásvéd a rontás veszélyétől. Magyarbikalon: „Ha a madarak leptik az árpát,azt mondták, kora hajnalban kel meztelenül körüljárni. Nëm vót szabadköszönni senkinek. Követ szedett a kötinyibe, békiabálta: Hessetek, madarak!― Nëm mentek többet rá, nem bántották.“ A racionálisabb szemléletbena rontó szellemeket a madarak helyettesítik. A bekerítést mintcselekvést kiegészíti a kővel való dobálás gesztusa, és megőrződik mintősi tilalom, hogy nem szabad köszönni senkinek, s ruhátlanul kell afeladatot végrehajtani.168

A termékenységvarázslás eszköze a mocsári gólyahír (Caltha palustris).Kora tavasszal nyílik, amikor a juhokat legelőre hajtják, illetőlegamikor a tejmérés ünnepe van. Talán Pányikon őrződött megeredeti formájában a szokás: a juhokra dobják vízzel a sárga virágját,hogy sok tejük legyen. A víz mint folyadék analógiásan asszociálja atejet, a gesztus pedig az átviteli mágia jellegzetes gesztusa: a tavaszimegújulást jelképező virág biztosítja a több tejet. A Pányikkal szomszédosInaktelkén tejméréskor koszorút csinálnak a lányok a mocsárigólyahírből. Ezt hozzák a juhok előtt, régebben a nyáj előtt haladó szamárnyakába tették. Nádasdarócon a koszorút az első gazda kapujáratették.A tilalmakra említettük példaként az ugorkával kapcsolatos eljárást.Tordaszentlászlón ugyanezt a növényt a csorda elé dobják (pontosabban:a növény patkanca virágát), hogy jobban teremjen. Ez a nemegészen világos értelmű gesztus lehet az antropomorf szemlélet megnyilvánulása(„ráijesztenek“ a növényre, hogy ezzel bírják rá a jobbtermésre), vagy az átviteli mágia egyik formája: ti. az állatok termékenységétviszik át a növényre.Szerelmi varázslásra Bedecsen a borostyánt (Hedera helix) használják.Azért ültetik egy fiú nevére (néha a kút oldalába), hogy azt a fiúta lányhoz vonzza. Tordaszentlászlón a nadragulyának tulajdonítanakhasonló erőt: meztelenül kell szednie a lánynak, és akkor megtalálja társát.Mihályfalván az egyéves szikárkát (Sclerantus annuus) tették a mellükhöza lányok, miközben ezt mondták: „Bîţai (a növény népi neve)bîţăieşte-mă / Cu badea întîlneşte-mă!“ (= Vesszőcske, vesszőzz meg, apárommal hozz össze). Többféle módja ismert a szerelmi jóslásnak. Inaktelkéna szulákból szedtek három szálat, három fiúval azonosították.Szagolgatták, hogy melyiknek van jobb szaga: azt tartották, az a jövendőbelijük.Bábonyban gyomláláskor a román lányok a bablevelű varjúháj(Sedum maximum) gumóit szedték ki, hogy megnézzék, hány testvérelesz a férjüknek (a növény román népi neve is erre utal: buruiananorocului ’szerencseburján’).Általánosan elterjedt a románok körében, hogy tejoltó galajból (Galiumverum) koszorúkat, csokrokat kötnek. Szent-Iván-napkor (júl. 24-én) a ház tetejére dobják: akié leesik, úgy tartják, meghal abban azévben. A növénynek rontáselhárító hatást is tulajdonítanak, a belőlefont koszorút az ajtóra, ablakokra akasztják, hogy a rossz szellemekettávol tartsa. Mihályfalván a temetőbe is visz mindenki ilyen koszorút(a népi nevek is jelzik ezt: Szentjános-virág, Ro. sînziană).Mind a vad-, mind a termesztett növények között vannak olyanok,amelyek szerencsét hoznak, mások ellenkezőleg: szerencsétlenséget, minthaaz egyikben segítő szellemek lakoznának, másokban ártók. Ilyen,,szerencse“-fának számít Gyerővásárhelyen a fehér fagyöngy (Viscumalbum), Bábonyban pedig az ostorménfa (Viburnum lantana). Ez utóbbinaka magyar neve is ez: szentfa; rontáselhárító hatást tulajdonítanak:neki: „kuruzsolnak“ vele, hogy ne menjen el a teje a tehénnek. (AViburnum- fajokkal kapcsolatos hiedelmeket érdemes lenne Erdély-szertemegvizsgálni, mert gyaníthatólag ezek a hiedelmek még az ősi hitvilághozkapcsolódnak.)169

Szerencsefűnek, szentfűnek számítanak azok is, amelyekhez vallási,biblikus képzetek kapcsolódnak, és amelyeket éppen emiatt inkább avallásos emberek kedvelnek. Ilyen pl. a közönséges orbáncfű (Hypericumperforatum), amelyről a néphit azt tartja, hogy a keresztfa alatt rácsepegettKrisztus vére. Hasonló képzetek kapcsolódnak a foltos vérnyomfűhöz(Hypochoeria maculata), a virágcsalánhoz (Coleus blumei), a Golgotavirághoz(Passiflora coerulea). A dísznövények terjedését, visszaszorulásátnagymértékben éppen a hozzájuk fűződő képzetek határozzákmeg. Gyerőmonostoron azért kezd kipusztulni az ámpolnavirág (Zebrinapendula), mert azt tartják róla, nem hoz szerencsét, hasonlóképpen vélekednekSzentkirályon a bőrlevélről (Bergenia crassifolia). Általában negatívanítélik meg a pozsgásokat és a kaktuszokat, ezért parasztházakbanelég ritkán látni őket. Az ördög fájának tartják a bodzafát, bárvirágának és termésének elég széles körű a felhasználása. Úgy vélikpl., hogy megdöglik a csirke, ha akkor bújik ki a tojásból, amikorvirágzik a bodzafa.Legfontosabb mágikus szerepük azoknak a növényeknek volt, amelyekképesek a rontás elhárítására, a rossz, ártó szellemek távol tartására.Erdély-szerte így tartja számon a népi hiedelem az iringót, Kalotaszegenelsősorban a mezei iringót (Eryngium campestre; vö. Szabó―Péntek 1976. 92). Inaktelkén termőágat díszítettek belőle: diót tettek azágak végére, úgy tették föl dísznek a gerendára. Magyarbikalon ezüstdiótszúrtak a tüskéjébe. Így alakult át a régi „lüdérclövő“ dísszé: amágikus funkció helyett esztétikai funkciót tölt be, bár Magyarbikalonmég él az a szokás is, hogy tövisbokrot (iringót) tesznek a kapura,ha megellett a tehén, hogy ne vigye el a boszorkány a tejét. Tordaszentlászlónfokhagymával kenik be az ajtót, ablakot, hogy ne jöjjönbe a rossz. A zergeboglárral (Trollius europaeus; népi nevén: pünkösdirózsa)a ló vagy a szamár kantárját díszítették Mérában, és egyúttalóvó hatást is tulajdonítottak neki. Nyárszón a lómentát teszik (rontásellen?) a csecsemő fürdővizébe. Óvó, védő hatása van az ördöggel szembenaz ösztörűs veronikának (Veronica chamaedrys): úgy kell gyűjtenihúsvét és pünkösd között, távol a falutól, hogy ne hallatsszék a kakashangja. Azt tartják róla, hogy az ördög elszakította lábával a szárát,ezért alkalmas arra, hogy távol tartsa a rossz szellemet (Mi). A fűzfabarkája a hagyományos néphit szerint bajt okozhat, ezzel szemben avallásos hit szerint zivatarkor szentelt barkát kell az asztalra tenni,mert megvédi a házat. A románok vallásos életében fontos szerepet játszika bazsalikom (Ocimum basilicum), talán éppen ezért a magyarokis inkább román virágként tartják számon. Szent növénynek számít:kereszteléskor ezzel érintik meg a gyerek fejét, ezzel szentelik a vizetstb.NÖVÉNYI JELEK ESZTÉTIKAI SZEREPENem véletlenül tartják úgy, hogy aki a virágot szereti, rossz embernem lehet. A mindennapi életben a virág a szépség, az üdeség, a fiatalságmegtestesítője. Ha végignézzük a szótárban a virágokkal kapcsolatosszavakat, talán nincs olyan, amelynek még az átvitt jelentése is170

ne kellemes asszociációkat keltene. Hogy ne maradjunk meg a közhelyeknél,próbáljunk meg elképzelni egy virág nélküli világot (már ezis szinte jelképes, hogy a virág szó ősi szóhasadással a ’fény’ jelentésűvilág szóból keletkezett). Déry Tibort hívhatjuk segítségül, akinél talánsenki nem tudott jobban megrészegedni egy pompás kerttől, egy virágoshegyoldaltól, groteszk látomásában, a G.A. úr X-ben című regényébenegy pillanatra mégis a növények nélküli világ ridegségét villantja föl:„Egyik-másik ablakot díszesen kimunkált vasrács fedte be, kovácsoltvasvirágtartókkal, melyekben nem voltak virágok. A házak előtt körülkerítettkerthelyek területek el, melyekben nem volt kert, elképzelt pázsittalanpázsitok, képzeletbeli üres virágágyak, itt-ott befuttatlan lugasrozsdás vasváza állt egy sarokban. Sehol egyetlen szál növény nem nőttát a valóságba.“A hagyományos paraszti kultúrában ― éppen mert ember és növényviszonya sokkal szorosabb ― különösen fontossá válik a növényekesztétikai funkciója. A növényekkel való díszítésnek megvannaka maga sajátos formái, alkalmai. Külön lehetne írni, akár könyvnyi terjedelemben,egyetlen dísznövényről vagy paraszti virágoskertekről, a díszítésrehasznált vadnövényekről (könyvünkben is külön fejezetben elemeztükezeket a kérdéseket). Az erdőt-mezőt járó ember szinte sohasemtér haza üres kézzel: a kapáló lányok, a gombát szedő, fát vágóférfiak, a gyomláló asszonyok, a kiránduló gyerekek egy-egy virágcsokrotis hazahoznak magukkal. Vannak növények, mint pl. a rezgő (Briza),a fecskeszegfű vagy a kecskeszakáll (Eriophorum latifolium), amelyekhetekig, hónapokig vagy akár egész éven át díszei a szobának. A ritkább,különleges szépségű és illatú virágok lelőhelyét mindenki számontartja, és a virágzás idején egész falvak zarándokolnak pl. a ríszegvirág(Daphne cneorum) vagy a nárcisz termőhelyére.Magán az élő növényen kívül a növényi díszek, a népköltészet növénymotívumaiis mind szervesen hozzátartoznak a népi kultúrához. KülönösenKalotaszegen, ahol a díszítőművészet oly magas fejlettségi szintrejutott, a részben reneszánsz (és talán még az iszlám) művészet forrásaibólés hatásából is táplálkozva a növényi motívumok nagy formai gazdagságotés változatosságot mutatnak. Erre vonatkozóan az egyik szembetűnővonás az, hogy az időbeli fejlődés, a technika és az ízlés függvényébenmás és más a motívumok stilizáltsági szintje. Szemiotikailag ezazt jelenti, hogy sok esetben gazdag motívumsort találunk az ikonicitásés a szimbolizálás végletei között. Erőteljesen stilizált az ábrázolás pl.szálánvarrott hímzéseken, sok az átmeneti forma a geometrikus díszekés a növényi motívumok között. A szabadrajzú hímzéseken az erőteljeskörvonal az ábrázolás eszköze, valamint a tagolást is szolgáló stilizáltág, inda, szár stb. A növényi motívumokat általában nem a természetbőlmerítik, nem onnan másolják (hiszen pl. a tulipán egészen ritka,szinte ismeretlen volt mint virág), hanem a díszítés hagyományaibólveszik, esetleg kigondolják, elképzelik, és csupán az elnevezés révén azonosítjákvalamely kerti virággal. Azt, hogy az ábrázolás „hűségének“igénye föl sem merül, jól mutatják az azonos tőről, szárról fakadó rózsaés tulipán minták (ezekre a kérdésekre nézve l. Péntek 1979).A népköltészet növényi motívumairól, a népdalok virágairól, a népmesékvarázsfüveiről részletes elemzéseket írtak a folklórkutatók. Ebben171

a vonatkozásban is lényeges kérdés a népdalok, főként a szerelmi dalokvirágszimbolikája, amelynek közvetlen kapcsolata van a régi virágénekekkel.A mesékben kevesebb a szimbolikus, több a mágikus funkciójúnövény: a forrasztófű, amelyet a kígyó hoz a szájában; az ősi hitvilágelemeként a kalotaszegi mesékben ― mint Kovács Ágnes ketesdi gyűjtésébőltudjuk ― az égigérő fa helyett égigérő paszulyt és égigérő búzaszálattalálunk. Egyébként a népköltészetben, különösen a mesékben,ugyanazokat a növényeket lelhetjük fel, mint a mesemondó és a mesehallgatókkörnyezetében. A mesemondó ezzel saját világát is meseivéteszi, illetve hallgatóival együtt így észrevétlenül maga is belép a mesevilágába. A kalotaszegi mesékben pl. a hősök tölgyfa alá telepednek,selyemréten járnak-kelnek, próbaképpen a hősnek cserfaerdőt kell kivágniaegyetlen éjszaka, a főhőst segítő róka partilapuból (= martilapu,Tussilago farfara) varázsol csónakot, evezőt. Máskor a falu határából jólismert fák vesznek föl mesei tulajdonságot: a hársfa szent faként szerepel;a diófa beszélni tud, az odvában kincseket rejteget; a körtifa is varázsosfa: megcsendül, ha valaki gyümölcsébe harap; de gyümölcse erővel„eteti” magát; télen-nyáron terem.Futó áttekintésünket is csak jelzésnek szántuk annak érzékeltetésére,hogy mit is jelentenek a növények a népi kultúrában. S talán mindebbőlarra is következtetni lehet, miért éppen virágnyelvnek nevezi amagyar nyelv a jelképes kifejezésmódot, miért éppen virágének a szerelmidal a régi magyar költészetben. Ennek olyan ősi gyökerei vannak,amelyek egyidősek magával az emberi kultúrával.

A NÉPI NÖVÉNYNEVEKA NÖVÉNYNEVEK ALAKRENDSZERE ÉS EREDETEA népi terminológia vizsgálatában a magyar népi növénynevek vázlatosfeldolgozására szorítkozunk, a román terminusokra csupán a magyar―románnyelvi kölcsönhatás bemutatásában hivatkozunk. Ennek avázlatos vizsgálatnak természetszerűen feladata feltárni a tőlünk gyűjtöttnépi növénynevek eredet szerinti rétegződését. Ez a kérdés szoroskapcsolatban áll az egyes terminusok alakrendszerével is, mivel a képzéssel,összetétellel, alakult növénynevek nyilván magyar nyelvbeli fejlemények,az esetek jelentős hányadában pedig éppen a helyi nyelvjárásalkotásai. Az egyes terminusok alaki felépítése szempontjából négyszerkezeti típus különíthető el: I. Egyszerű növénynevek, II. Képzettnövénynevek, III. Összetett növénynevek, IV. Szószerkezetek. Ezekneka szerkezeti típusoknak a következő a számbeli és a százalékos megoszlása:egyszerű szó: 465 (18,9%), származékszó: 185 (7,5%), összetett szó:1237 (50,3%), szószerkezet: 573 (23,3%).I. AZ EGYSZERŰ NÖVÉNYNEVEKAz egyszerű növénynevek etimológiai megoszlásaAz egész növénynévanyag nem egészen ötödrészét kitevő egyszerűterminusok eredetüket tekintve ugyanazt a rétegződést mutatják, mint aköznyelv hasonló fogalmi rendszerének szókincse. Ezért példák felsorolásanélkül csupán az egyes etimológiai csoportok statisztikai bemutatásáraszorítkozunk. Az ősi (uráli, finnugor, ugor) eredetű elemek száma13 (az egész névanyag 0,5%-a). A magyar nyelv külön életében (illetőlegrészben a kalotaszegi nyelvjárásban) keletkezett 79 (3,2%); ebből 8hangutánzó, hangfestő, 3 szóhasadás eredménye, 1 hangátvetéssel keletkezett,11 népetimológiával, 30 metaforizációval (ezek bemutatására ajelentéstani részben kerül sor), 14 elvonással (tapadással), 8 tulajdonnévköznevesülésével, 4 pedig tiltó igealak főnevesülésével. Etimológiailagugyanebbe a csoportba tartoznak a szerkezetileg elkülönülő származékok,összetételek, szószerkezetek is. Velük együtt ez az etimológiai réteg alegszámottevőbb, az egész botanikai szókészlet több mint 80%-át alkotja.A kölcsönelemek száma 283 (11,5%). Az egyes átadó nyelvek szerinta következőképpen oszlanak meg: 31 nemzetközi, illetve vándorszó,56 latin eredetű, 68 szláv, 77 román, 21 török (elsősorban bolgár―török), 18 német, 6 olasz, 3 egyéb. Végül bizonytalan, illetőleg ismeretleneredetű 89 növénynév (3,6%).A magyar―román nyelvi kölcsönhatásGyűjtési területünkön az évszázadok óta tartó magyar―románegyüttélés meglehetősen intenzív kulturális és nyelvi kölcsönhatást eredményezett.A vegyes lakosságú falvak kétnyelvűek is, de a túlnyomóanvagy teljesen román, illetőleg magyar falvak lakossága is rendszerint173

eszéli a másik nyelvet, így ők sem maradhattak kívül az említett kölcsönhatásifolyamatokon. Ami ezt a tájegységet ebből a szempontbólmégis megkülönbözteti más tájegységektől, az az, hogy sem a viszonylagkiterjedt és nagy múltra visszatekintő kétnyelvűség, sem az állandó ésmáig tartó nyelvi és kulturális kölcsönhatás nem bontotta meg a kétnyelvjárás, illetőleg a két etnikum kultúrájának egymáshoz viszonyítottegyensúlyát, nem alakultak ki a kevertnyelvűségnek, illetve a nyelviváltásnak olyan tünetei, mint például a Mezőségen. Számszerűségébenvizsgálva a kölcsönhatás eredményét, azt találjuk, hogy a román növénynevekközül 121 magyar eredetű (9,8%), ennek hozzávetőleg fele termesztettnövényt jelöl. A magyar szókincsben 77 román eredetű, az egészterminológia 2,3%-a (ebből 17 jellegzetesen a gyűjtögető életmódhoztartozó növény neve, 5 ún. „román” virág ― etnikai és kultikus preferenciamutatható ki velük kapcsolatban, hozzávetőleg 20 termesztett növényneve vagy a növénytermesztéssel kapcsolatos terminus). Ezek közöttvannak olyanok is elég szép számban, amelyek nem kerültek beMárton Gyula, Péntek János és Vöő István 1977-ben megjelent összefoglalómunkájába (MNyjRKsz), ― ez is mutatja egyébként a kölcsönhatásfolyamatjellegét. Ilyen, tőlünk feltárt román eredetű szavak akövetkezők (a román megfelelőt saját gyűjtésünkből idézzük vagy Al.Borza etnobotanikai szótárából: Borza 1968): áfinyála ’Vaccinium myrtillus’(

kascserge a ţolu lupului vagy lepedeu lupului kifejezésekből (Polypodiumvulgare), bár a fordított átvétel sem kizárt ebben az esetben.A szókölcsönzés folyamatában kimutatható a szinonimavonzás, attrakciótörvényének érvényesülése. Egy fogalomnak több elnevezése van,ez vonzza a kölcsönszót mint lehetséges új szinonimát. Pl. a Colchicumautumnale neveként ismert őszivirág, őszike, kikerics mellé új szinonimakéntkölcsönzi a nyelv a brindus-t. A ’Lathyrus vernus’ jelentésű borsókavirág,cigányvirág, fátavirág vonzza az újabb szinonimát, a pipizsoj-t.Sokkal fontosabb ennél a szinonimadifferenciálódás vagy disztribúcióérvényesülése. Ennek alapján jöttek létre a dublettek is. Például afenyő mint általános jelentésű terminus kiterjed a Picea, Pinus, Abiesgénuszokra. A brád terminust éppen azért kölcsönzi a nyelvjárás, hogykülönbséget tudjon tenni a Picea, Pinus (ezeket jelöli a továbbiakban afenyő) és az Abies között (ilyen jelentést kap a brád). Máskor az átvevőnyelv egyszerre két szót kölcsönöz, és ezek segítségével differenciáljaaz addig egyetlen szó jelölte fogalmat, így pontosabban tudja tagolniaz addig egységes jelentésmezőt. Van egy-két olyan falu, amelynek nyelvébeegyszerre került be a fenyő mellé a molid és a brád. Ebben az esetbena nyelv eredeti szava megőrzi általános jelentését, a molid ’Piceaexcelsa’, a brád pedig ’Abies alba’ jelentésű.Hasonló a helyzet a ’Fragaria’ jelentésű eper-rel (ennek szemantikaimegterheltségét még növeli, hogy a Morus termését is jelöli). A románbólkölcsönzött kapsony lehetővé teszi a Fragaria moschata önálló jelölését.Hasonló szerepet tükörkifejezés is betölthet. A tövis jelölője a Cirsium,Echinops, Carduus és más génuszoknak, a melléje bekerülő ökörnyelv(a r. limba boului tükörszava) differenciáltan jelöli a Cirsiumcanumot. A Kolozsvár környéki román nyelvjárásban hasonló ehhez amagyar eredetű rujă és a trandafir jelentésmegoszlása: rujă ’Rosa canina’― trandafir ’R. multiflora, R. odorata’ stb.A magyar―román nyelvi kölcsönhatás, szókölcsönzés egyik legérdekesebbjelenségére Bakos Ferenc hívta fel a figyelmet. Arra, hogy ugyanannakvagy két, megközelítően azonos fogalomnak a magyarban román,a románban magyar eredetű neve van (Bakos 1976. 57). Ilyen jellegű ar. păsulă és a m. fuszulyka viszonya: a Kolozsvár környéki és az ettőlkeletre fekvő magyar nyelvjárásokban a r. eredetű fuszulyka használatos,az itteni román nyelvjárásokban pedig a m. eredetű păsulă (vö.Péntek 1978. 178, 1981. 80). Némileg eltér ettől a trifoj és a luhăr viszonya.A Kolozsvár környéki magyar nyelvjárásból ismert trifoj elsősorbana spontán fajokat jelöli, a román nyelvjárásban használt m. eredetűluhăr pedig a termesztett fajt.II. KÉPZETT NÖVÉNYNEVEKA szóképzésnek önmagában viszonylag kis szerepe van a növénynevekalkotásában (185 ilyen terminusunk van, az anyag 7,5%-a). A származékokegy kis hányada (28) a mai nyelvérzék számára inkább egyszerűszónak minősül. Az ilyen szavakban, mint pl. bogáncs, erdő, fenyő, levél,pityóka, pöfeteg, sóska, seprű, tövis stb. a származékjelleg elhomá-175

lyosult, ezért inkább átmeneti típusnak tekinthetők az egyszerű és aképzett növénynevek között.A képzésmódok közül érthetően kisebb szerepe van a denominálisigeképzésnek és a deverbális névszóképzésnek. A deverbális névszóképzésselalakultak közé félig-meddig elhomályosult származékok tartoznak(növény, oltovány, jövőtény, gyüvötény, győtény; folyondár, ragadálystb.), valamint tapadás révén főnevesült igenévi származékok. Ennek anövénynévadásban is vannak állandósult és alkalmi példái: így válnakaz eredetileg összetett növénynév jelzői előtagjai állandósult vagy alkalmilaghasznált növénynevekké. Megszokott például, hogy a beszédhelyzettőlés a szövegösszefüggéstől függően az őszi, mezei, fehér stb. melléknévijelzői tagok alkalmilag önállóan is használatosak, és a beszédhelyzetutal rá, hogy milyen alaptag főnévi jelentését sűrítette magába.Fontosabbak számunkra az állandósult tapadás, ráértés esetei. Így az eredetilegigenévi jelzőből növénynév alakult a következő példáinkban (jelentésüketl. a magyar népi növénynevek jegyzékében!): bagzó (< bagzófű),bolondító (< bolondító burján), csengő (< csengőfű), csüngő(< csüngővirág), futó (< futóvirág), rezgő (< rezgőfű), szívó (< szívótök),tátogó (< tátogóvirág) stb. (összesen 25). Rendszerint olyan esetben megyvégbe ez a ráértéses tapadás, amikor az utótag szemantikailag kis információértékű,általános jelentésű szó: fű, burján, virág stb. Ilyen tapadássalalakult ki a napraforgó terminus is, a népnyelvben azonban folytatódottez a folyamat, és a határozóragos előtagot is magába sűrítettea melléknévi igenév, így a Helianthus annuus neveként a forgó főnevesült.A -t, -tt képzős igenévi származékok főnevesülésére mindössze kétpéldánk van, egyik sem növénynév: vágott, rázott.Ehhez hasonló folyamat játszódik le a denominális névszóképzésselalakult melléknévi származékok főnevesülésekor. Ilyen (alkalmi vagyállandó) tapadással alakultak a következő terminusok: kollektives (bab),kormos (alma), lőcsös (körte), mocskos (alma) stb. Ebbe a csoportba tartoznaka földrajzinév-adásban jelentős szerepet játszó, növénytársulástjelölő terminusok.: akácos, bodzás, cserfás, égeres, fenyves, gyertyánosstb. A ráértett alaptag ebben az esetben nyilván a hely, domb, erdő stb.(vö. Péntek―Szabó 1980. 163, 169). Az ilyen -s képzős származékok legnagyobbrésze tehát eredetileg összetételek meghatározó eleme volt, gyakranmeg is maradt determinánsnak, ezekből azonban tapadással főnevesülhetett.Bizonyos esetekben azonban az -s mint főnévképző közvetlenülis létrehozhatott a növénynévből önálló helyneveket, ilyenkor aföldrajzinév-képző funkciója érvényesül (részletesebben l. Péntek―Szabó1980. 169).Az -i képzős melléknévi jelző az összetett nevekben is rendszerintazt a helyet jelöli, ahonnan a növény ered, ahol kinemesítették, vagyahol leginkább elterjedt. Ezek a jelzői tagok is az előbb említett módonfőnevesülnek: besztercei (szilva), daróci (szilva), kolozsvári (alma), monostori(körte) stb. A példák is jelzik, hogy az így alakult növénynevekáltalában fajtanevek. De ehhez hasonló alakuláson ment át a ‘Zea mays’jelentésű tengeri szavunk is. A -féle képző személynévhez kapcsolvaszintén az eredetre utal, arra, akinek szerepe volt az illető termesztettfajta terjesztésében (pl. Nániékféle).176

A kicsinyítő-becéző származékok aránya nem nagy (összesen 47), aromán növénynévadásra sokkal inkább jellemző a kicsinyítésre való hajlam.Az ilyen származékok az esetek nagy részében virágra vonatkoznak,ez magyarázza a megnevezésben megmutatkozó gyöngédséget. Azelnevezés jellegén, a név stilisztikai hangulatán túlmenően az ember ésa növény meghittebb viszonyáról tanúskodnak ezek a származékok (különösenha az alapszó már maga is képszerű), szinte az esztétikai minősítésis bennük foglaltatik (pl. bárányka, büdöske, estike, fülőke, oroszka,őszike, portulácska, sarkantyúka, szopóka, tavaszika, zöldike stb.).III. ÖSSZETETT NÖVÉNYNEVEKAzok a növénynevek, amelyek több fő szóelemből állnak, az egészanyag mintegy 70%-át alkotják. A szűkebb értelemben vett összetételek(az egybeírt növénynevek) alkotják a nagyobbik csoportot, a (jelzős) szószerkezetekszáma 573 (22,1%). A különírás―egybeírás kritériumait anépi növénynevek jegyzéke előtt foglaltuk össze, de mint ebből megállapítható,meglehetősen nehéz pontos határt vonni az összetételek és alazább szerkezetek között. Az egyszerű növénynevek és az összetettekközött sem merev a határ. A két típus között ott találjuk az elhomályosultösszetételeket, valamint azokat a növénynevekot, amelyek metaforizációvalmint összetétel váltak növénynevekké, tehát tulajdonképpenbotanikai terminusokként nem összetételek, csak morfológiai tekintetben(ezek száma 124). Részletesebb elemzésükre a jelentéstani részben térünkki, itt csak példaként említünk néhányat, hogy az olvasó számára világossáváljék, milyen terminusokról van szó. A farkasfog-, kakastaréj-,szarkaláb-féle összetételek mint a nyelvben már más jelentésben meglévőösszetett szók váltak egyszerű botanikai terminusokká, néha idegennyelvi mintára tükörkifejezésként.A továbbiakban a szűkebb értelemben vett összetételek és a lazábbszerkezetek részletesebb vizsgálatát együtt végezzük, az altípusok ugyanisközösek. Osztályozásunkban Károly Sándor rendszerezését követjük(vö. Károly 1968, Péntek 1979. 170). Ez az új szemlélet transzformációksegítségével állapítja meg a viszonyt az összetétel mint produktum és amondat mint kiindulópont között, ugyanakkor a lazább szerkezetek minősítésétis lehetővé teszi. Eszerint „az összetétel tagjai között nem kelleleven szintaktikai viszonyt megállapítani, mert ilyen viszony azok közöttmár nincs. Ugyanakkor az összetételi tagok a maguk transzformációsmúltjukban igenis kifejeznek szintaktikai viszonyt: azaz szintaktikaikapcsolatba állíthatók jelentésük értelmezésének megfelelően. Ez a szintaktikaireláció alkotja azt a logikai-szemantikai értelemben vett »mélystruktúrát«,amelynek megfelelő összetétel struktúrája a »felszíni struktúra«“(Károly 1968. 273). A botanikai terminusok rendszerezésében különösennyilvánvaló ennek a szemléletnek az előnye: úgyszólván rekonstruálnilehet ily módon azt a kommunikációs helyzetet, amelyben egy-egyösszetétel létrejön, azaz világosan kimutathatók a növénynévadás indítékai.A következő osztályozás alcsoportjait ezért nem lehet csupán és elsősorbana morfológiai elemzés kategóriáinak tekinteni, sokkal inkábbaz volt a célunk, hogy az említett változatos indítékokra és a nekik megfelelőváltozatos névtípusokra felhívjuk a figyelmet.177

Akácfa-típus (75 név). Ez a típus tautologikus forma, mert az akácfá-valszemantikai szempontból teljesen egyenértékű az akác terminus,éppen ezért ezek a terminusok hol mint összetételek, hol mint egyszerűnevek használatosak. Az utótag használatát az indokolja, hogy mint egyáltalános jelentésű, meghatározott növénycsoportra utaló terminus megkönnyítiaz előtag értelmezését (különösen érthető ez a frissebben átvettterminusok esetében). Így alakult az említett példa mellett a brádfa,rutafa, tujafa stb. Ez persze nem azt jelenti, hogy az e típushoz tartozókmind újabb eredetűek, hiszen ide tartozik a fűzfa, juharfa, bükkfastb. is. A utótag tehát mindig általánosabb fogalmi kört jelöl, logikailagaz előtagnak fölérendelt kategória. A -fa utótag mellett szerepelheta -fű (porcsfű, muharfű stb.), a -virág (brindusavirág, kálavirág stb.),a -bokor (mogyoróbokor stb.), a -lapu (acsalapu, atracéllapu stb.), a -kóré(kocsánkóré stb.), a -gomba (hiribagomba), a -fenyő (szemerkefenyő), az-eper (kapsonyeper). Az ilyen típusú név jelölhet a fajnak alárendelttaxont, ebben az esetben az utótag botanikai értelemben vett genus- vagyspeciesnév (pl. gogospaprika).Birsalma-típus. Az előbbitől szemantikailag némileg különböző; abirskörte tartozik még ide.Sárgadinnye, illetve fehér liliom-típus. Ez az összetételtípus a leggyakoribb(479 név), ez egyébként (a fehér liliom-típus) a hivatalos jelzősfajnév, amely megfelel a latin nómenklatúra jelzős fajneveinek. Alazább (különírt) névtípus utótagja nemzetségnév, a melléknévi jelző pedigfajjelölő, a tömörebb (egybeírt) névtípusban az utótag nem nemzetségnévvagy nem annak a nemzetségnek a neve, amelynek az illetőfaj alárendelt.Bennünket elsősorban az érdekel, hogy a melléknévi jelző milyenminőségre utal, milyen tulajdonság alapján nevezi meg a növényt. Ezekközül a tulajdonságok közül mint leggyakoribb névadási indíték a színszerepel. Nincs módunk itt elemezni a névadásban szerepet játszó öszszesszínelnevezéseket, az viszont a névadás lelki indítékai szempontjábólis fontos, hogy a növény mely részének a színe lehet feltűnő. Jellegzetesszíne lehet a növény egészének (piros fűzfa, sárga fűzfa, sárgarókagomba, tarkasás, tartövis stb.), a növény virágának, virágzatának(fehér gyöngyvirág, kékibolya, kétszínűvirág, sárga horgasrózsa, sárgaoroszka, színes viola stb.), a növény magtermésének (fehér törökbúza,kék mák, sárga paszuly, tarka paszuly, tüdőszínes fuszulyka stb), a növénygyümölcsének (fehér eperfa, piros ribizli, sárga szilva, veresbarack,veresszőlő stb.), a növény gumójának, gyökértermésének (fehér répa, feketeretek, veres bojóka stb.), a növény hagymájának (sárgahagyma, vereshagymastb.).A jelzői előtag gyakran a méretre utal, az egész növény nagyságára(apró csalán, kis tövisrózsa, magas bársonyvirág, nagygyőtény, törpe bársonyvirágstb.), a gyümölcs méretére (nagy paradicsom stb.), a mag méretére(aprószőlő, kicsi borsópaszuly stb.), a virág méretére (kicsi pillangóvirág,nagyrózsa stb.).A névadás szempontjából releváns lehet a forma, az alak. Feltűnőlehet a levél formája (fodros petrezselyem, kereksósnya, recés muszkáté,szélesfű stb.), a mag formája (hegyes kukorica stb.), a gyümölcs alakja178

(csúcsos eper, kerek eper stb.), a növény általános megjelenési formája(kövérfű, sovány győtény stb.).A jelzői előtag gyakran a növény, illetőleg a gyümölcs ízét fejezi ki:édesfű, édespaprika, édespityóka, keserű cseresznye, mézes körte stb. Érdekes,hogy két dísznövény nevében is előfordul az ízre való utalás, dea nevekhez fűzött magyarázat a levél szagára hivatkozik: borízű muszkáté,borízű rózsa. Ez ― ha a névhez fűzött magyarázat helytálló ― szinesztetikusnévadás volna.A nevek egy kisebb csoportjában az illatra, a szagra való utalást találjuk,rendszerint a jószagú, jóbűzű és a büdös szembeállítását figyelhetjükmeg: büdösburján, büdösrózsa, jóbűzűlapu, jószagú tövis stb., devan hagymaszagú-fű is.A melléknévi jelzők egy része metaforikusan fejez ki a növénnyelkapcsolatos minősítést, ezeket majd a jelentéstani részben érintjük (hazuglapu,ártatlanvirág stb.).Kecskerágó-típus (3 név). A kiinduló mondat: A kecske rágja a bokrot(azaz: Olyan bokor, amelyet a kecske rág), ebből alakulhatott ki akecskerágó-bokor, amelyből tapadással lett a kecskerágó. Az összetételelső tagja a kiinduló mondatban főnévi alany, az utótag igei állítmány.Csüngő fukszia-típus (52 név). Az előbbihez hasonlóan a kiindulómondatban az igenévi előtag igei állítmány. Ez, illetőleg az igenévi jelzőutalhat a növény alakjára (álló rózsa, csüngő fukszia, futó muszkáté, futórózsa, futó szeder, seggenülő-fű stb.), a növénytől hallatott, kiváltotthangra (ropogós fűzfa, zörgővirág stb.), a növény leveleinek mozgására(rezgő nyárfa), a növény kiváltotta hatásra (csípős csalán, csípős paprika,szúrósragadály, szúrós tengeri stb.). Ebben a csoportban is van néhánymetaforikus igenévi jelzős terminus: bagzófű, vérehullófű stb.Légyfogó-típus (4 név). Ritka, mivel a növénynek tulajdonít aktívcselekvést. A kiinduló mondat: A növény fogja a legyet, az összetételelőtagja tehát tárgy, az utótag pedig igei állítmány (felfogható úgy is,mint metaforikus alakulású növénynév). Más példák: fuszulykacifrázó (aköles tréfás, alkalmi neve Ketesden), ugorkabagzó (az a hiedelem magyarázzaa nevet, hogy az ugorkára dobva a növényt [Trifolium arvense],az jobban fog teremni).Főzőtök-típus (4 név). Látszatra azonos az előzővel, de mint Károlyjelzi (1968. 294), ebben a célviszony is bennefoglaltatik, a főzőtöknemcsak olyan tök, amelyet megfőznek, hanem arra való, hogy megfőzzék.Ide tartozó lazább szerkezet a töltenivaló paprika, ennivaló gesztenyestb.Oltott eper-típus (9 név). Az előzőtől abban tér el, hogy nincs bennecélviszony, de az igenévi jelző megkülönböztető, faj(ta)jelölő. Metaforikusakis tartoznak ide: pofonvert puszulyka stb.Délignyíló-típus (20 név). A kiinduló mondat: A virág délig nyílik,az előtag tehát időhatározó, az utótag igei állítmány. Az idő tekintetébenreleváns lehet, hogy a növény mikor terem (hamartermő, idejéntermőstb.), hogy mikor érik (búzával érő körte, eperrel érő körte stb.),hogy mikor virágzik (délignyíló).Napraforgó-típus (4 név). Az előtag itt nem időt, hanem helyet jelöl.Más példák: kő közt termő, felfutó.179

Arannyalversengő-típus (1 név). A nevet a népi gyógyászatban valófelhasználási módja, esetleg a színe magyarázza (l. a Potentilla arenariaszócikkét!).Gyógykaktusz-típus (14 név). A kiinduló mondat: A kaktusszal gyógyítanak,az előtag tehát igei állítmány, az utótag pedig eszközhatározó.Ez a típus néprajzi szempontból azért fontos, mert az előtag a növényfelhasználási módjára utal: forrasztófű, íneresztőfű, lopótök, pukkantóvirág,seprűburján, sípolófű, sózókörte, szívótök stb.Csipkebogyó-típus (13. név). Ide nem növénynevek tartoznak, hanemgyümölcsnek, magnak stb. a neve, tehát olyan növényi részeknek, amelyeketa növény terem, amelyek belőle erednek. A kiinduló mondat: Abogyót a csipke termi. De nemcsak ilyenek tartoznak ide, mint bükkmakk,mályvakenyér stb., hanem ilyenek is: bükkfazsír, fenyőszurok, juharvirics,szőlővíz stb.Disznótök-típus (10 név). Az előtag azt fejezi ki, hogy valami vagyvalaki kedveli, eszi az utótag jelölte növényt. Más példák: marharépa,méhfű, pakulárdohány, nyúlsaláta, szarvasgomba stb.Bonyavirág-típus (30 név). Az előtag mint a kiinduló mondat alanyaarra utal, hogy valamely nemzetiséghez, meghatározott korcsoporthoz tartozószemélynek preferenciális viszonya van az utótag jelölte növénnyel:román muszkáté, szászfű, zsidóvirág, bonyamuszkáté, menyecskerózsa stb.Hadiburján-típus. Ezt a típust ez az egyetlen név képviseli (egyébkéntErdély-szerte ismert név): az előtag arra utal, hogy a Galinsogaparviflorát a „hadak“ hozták, ugyanis az I. világháború idején/után terjedtel.Vérfa-típus (6 név). Az előtag az utótag okozta, tapasztalt vagy vélthatásra utal: Vért okoz a fa. A Cornus sanguineáról ugyanis azt tartják,hogy ha megütnek vele egy állatot, vért vizel tőle. Kérdés, hogy nem avesszők jellegzetes vörös színéről kapta-e a nevét (esetleg a latin névhatására), és a hiedelem esetleg utólag asszociálódott hozzá. A név maiértelmezése szerint mindenesetre a vér előtag itt nem metaforikus (hasonlósági),hanem metonimikus (a hiedelem szerint: ok―okozati). Hiedelmekmagyarázzák az unalomburján, unalomvirág neveket is. A szinténide tartozó bolondbúza és bolondgomba bolondító, bódító hatását már tapasztalatbólismerik.Sóvirág-típus. Az egyetlen ide tartozó név előtagja arra utal, hogya virág a sós talajt kedveli.Gyászvirág-típus (15 név). A kiinduló mondat: Gyászt fejez ki (szimbolizál)a virág. A kifejezett, szimbolizált dolog (a jeltárgy) lehet emberiérzelem (mint a fenti példában vagy a bánatvirág névben), de lehetvallási, biblikus jelkép is: Golgotavirág, Istenfa, Jézuscsalán, Jézusfa,Jézusfű, Jézusvirág, Szentjánosfű, Szentjánosvirág, Szűz-Mária csalánstb. A szimbolikus névnek néha tapasztalati magyarázata is van, pl. aJézusfűnek, Jézusvirágnak nevezett Hypericum perforatumról tudják,hogy eldörzsölve pirosra festi az ember kezét, ez teremti meg aztán azasszociációt a keresztfáról lecsepegő vérrel. Ugyanakkor maga a névvallási preferenciát is tükröz. A Gallium verumot jelölő Szentjánosfűromán vallásos szokásra megy vissza (l. a szócikket!).180

Odúsfa-típus. Nem növénynév, ez az egyetlen terminus képviseli atípust. A kiinduló mondat: A fában odú van, azaz: Olyan fa, amelybenodú van.Barackfa-típus (13 név). A kiinduló mondat: Barack terem a fán.Az előtag tehát a gyümölcsöt jelöli, az utótag általánosabb növénycsoportrautaló terminus. Más példák: csipkerózsa, egresfa, galagonyafa, gesztenyefastb.Útifű-típus (128 név). A jelzői előtag a növény jellegzetes termőhelyéreutal, a kiinduló mondatban helyhatározó: Ez a fű az úton él (nő).A jellegzetes termőhely tehát a névadás szempontjából is releváns lehet,ezt mutatja ennek a típusnak a nagy megterheltsége. Az ilyen jellegűjelzői előtagok közül legfontosabbak a következők: erdei, mezei,kerti, földi, sőt ide vonhatók a gyakori vad- előtagúak (tulajdonképpenvadon termő), bár ez a növény spontán jellegére is utal, szemben a termesztettel.Vízkedvelő növények nevében fordul elő a vízi, mocsári, tó-,pataki, parti előtag. Utalhat az előtag arra, hogy a szóban forgó növénymilyen más növényekkel együtt fordul elő: búzavirág, fűeper, mogyoróalji-lapu,tarlóvirág, tövisaljgomba. Más növények nevében rendszerinta gazdanövényre utal az előtag: fagyöngy, diófagomba, almafagomba stb.A termőhely jellegére utal a kőrózsa, kővirág stb. nevek előtagja, a ganégomba,szaronkelt saláta stb. Általánosabb helymegjelölést tartalmazónevek: berkifű, réti csuperka, havasi gyopár, havasi szőlő, hegyi kopasz(búza); etimológiailag a hely nevét őrzi a részegvirág előtagja (tk.Részek-). Más ide tartozó példák: házi eper, szobafenyő; árnyékvirág,harmatgomba, hóvirág, porfű (a porcsfű népetimológiás alakja).Karós paszuly-típus (26 név). Az előtag a növény sajátos alakjára,formájára utal. A babnevekben előforduló karós és gyalog előtagokonkívül ilyen pl. még: csokros margaretta, bokrostövis stb.Téli retek-típus (64 név). A jelzői előtag időt jelöl: a növény megjelenésének,virágzásának, a termés beérésének jellegzetes idejét. Ez lehetáltalánosabb időmegjelölés: korai, késői; általános az évszakra valóutalás: tavaszi, nyári, őszi, téli; ritkábban a hónapra (csak a május fordulelő növénynévben: májusi cseresznye, májusigomba stb.). A pontosabbidőmegjelölés vallási ünnepekhez, jeles napokhoz kapcsolódik: Szentgyörgyvirág(ti. Szentgyörgy-nap körül virágzik), pünkösdirózsa, karácsonyikaktusz, úrnapi virág stb. Néhány növénynévben a napszakratörténik utalás: esti viola, éjszakai viola stb. Az előtag néhány névbenarra az időtartamra utal, amely alatt a növény beérik, virágozni kezd:hónapos reteg, hónapos rózsa stb.Kanadai nyárfa-típus (56 név). A jelzői előtag a származás helyéreutaló -i képzős helynév vagy népnév. A helynév némely nevekben aszomszédos falvakra utal: bikalivirág, dongai sárgabojóka, gyeszterágyifuszulyka, körösfői gyalog paszuly, mérai puszulyka stb.; az ország távolabbitelepüléseire, városaira: szebeni paszuly, szigeti paszuly stb.; általábankülföldre: külföldi fodorminta; valamely országra: amerikai dió,angolperje, francia pelárgónia, olasz mogyoró, törökbúza stb.Kákabutyóka-típus (40 név). Növényi részeket jelölő nevek tartoznakide: az előtag jelöli a növényt, az utótag a részt (a kiinduló mondat:A butyóka a kákához tartozik). Más példák: búzafő, mákgubó, paszulyszalma.181

Szálkás búza-típus (134 név). Az -s; -ú, -ű képzős melléknévi előtaga növény valamilyen feltűnő vonását, részét emeli ki releváns jegyként.Hogy mennyire változatosak ezek a névadás, tehát a megkülönböztetésszempontjából figyelembe vett jegyek, azt a következő példák jelzik:cserepeshajú bojóka, durvalevelű farkascserge, ezerlevelű-fű, fehérhátú-tövis,fehérvirágú csillagvirág, fejes saláta, fürtös ugorka, pettyesbegónia, recéslevelű saláta, szarvaskerep, tejes viola, virágos kender stb.Galagonyakert-típus (10 név). A kiinduló mondat: A kert (ti. kerítés)galagonyából áll. Nem növénynevek, de jelentésüknél fogva anyagunkbailyen terminusok is bekerültek.Kígyóugorka-típus (400 név). Metaforikus összetételek, a kiindulómondat: Kígyóhoz hasonlít az ugorka. A metaforák és a metaforikusösszetételek bemutatására a jelentéstani részben kerül sor.Pokolvarfű-típus (9 név). A névadás indítéka ebben az esetben a növénytapasztalt vagy vélt gyógyító hatása. Az előtag a betegséget jelölivagy a testrészt, amelyet vele gyógyítani lehet. A kiinduló mondat: Ezzela fűvel pokolvarat gyógyítanak. Más példák: fülfű, köszvényfű, szamárköhögésitövis, szívburján, tüdőfű stb.Tyúkvirág-típus (2 név). A névadásnak mágikus hiedelem az alapja:a növénynek rontó hatása van a tyúkra, kotlóra, nem tojik, nem leszcsirkéje stb. (a másik példa: kotlóvirág).Járomiharfa-típus (32 név). Néprajzi szempontból szintén nagyonfontos névtípus: az előtag azt jelzi, mire használják fel a növényt, hogyanértékesítik, mit készítenek belőle. Készíthetnek belőle valamilyenhasználati tárgyat (gereblyének való fűzfa, korbácsnyélfa, kosárfűz, ostornyélfastb.), gyermekjátékot (gyermekláncfű stb.), felhasználhatják étkezésre(konzervpuszulyka, sörárpa, teavirág stb.), takarmányként (takarmánytök)stb.Sírvirág-típus (2 név). Az elnevezésnek valamely szokás az alapja:a virágot sírra ültetik elsősorban. A másik ide tartozó név a szamárvirág:ezt a nevet az a szokás magyarázza, hogy Inaktelkén a Calthapalustrisból font koszorút juhtejméréskor a szamár nyakába akasztják.Büröksíp-típus (11 név). Nem növénynevek tartoznak ide, hanemnövényekből készült tárgyak, dolgok, játékok stb. jelölői. Pl. fűmuzsika,fűzfasíp, kocsánymuzsika, máléliszt, nyírfasíp, ürömseprű stb.Síposkörte-típus (36 név). Az előtag tulajdonnév, az utótag általánosabbjelentésű vagy fajjelölő növénynév. Ezzel a típussal is a jelentéstanirészben foglalkozunk részletesebben.JELÖLÉS ― JELENTÉSFOGALMI KERET ― NÉPI ISMERETA népi növényismeret első benyomásra sokszor megmagyarázhatatlan.Vannak általánosan elterjedt növények, amelyeket jóformán senkiészre sem vesz. Másokat tudomásul vesznek ugyan ― mint pl. a pásztortáskát―, de senki nem nevezi meg őket hagyományosan. Mi az ilyennegatív ismeretet is fontosnak, jellemzőnek tartjuk. Abból kell tehát kiindulni,hogy egyáltalán mit ismerhetnek a vidék flórájából, vegetáció-182

jából, és aztán fokozatosan feltérképezni, hogy ebből mit és milyen szintentartanak számon. Ennek a számontartásnak, ismeretnek elsősorban ahasznosság a meghatározója. Elsődleges a gyakorlati, a mindennapi életbenvaló felhasználás táplálkozásra, építkezésre, faragásra, gyógyításra,festésre vagy éppen mágikus, kultikus célokra, nem is beszélve arról,mennyire fontos az életre veszélyes növények ismerete. Arról sem szabadmegfeledkezni, hogy az ember számára egyáltalán nem közömbösaz esztétikai hatás sem, hiszen e „szépség“ nélkül talán nem is tudjukelképzelni az életünket.A tőlünk vizsgált népi növényismeret fogalmi kerete 2381 egységetfoglal magába, ennek ismerete jelentené a teljes tudást. Ez a fogalmikeret a következőképpen oszlik meg: 63 növénynem (genus), 655 népinévvel is jelölt faj (species), 900 népi névvel nem jelölt faj, 381 népinévvel is jelölt, fajnak alárendelt taxon, valamint 81 olyan növénycsoport,amelyet csak a népi elnevezés különít el. Ebbe a fogalmi keretbetartozik még 301 egyéb, növényekkel kapcsolatos fogalom: 26 általánosjelentésű terminus, növénytársulások, társuláscsoportok (31), növényzetigyűjtőnevek (32), a természetes növénytakaró átalakítására vonatkozófogalmak (6), növényi részek, gyümölcs (84), valamely célra felhasználttermés, növényből nyert termék (33, pl. bükkfazsír ‘Fagus makktermése’,bükkvirics, csipkebogyó, fenyőszurok, juharvirics, macskaméz ‘mézga’,virics stb.), növényi eledel (14, pl. bagolytüdő, csiger, trébe, verze, visastb.), növényből készült játékszerek, hangszerek (16), növénytermesztésrevonatkozó fogalmak (31), egyéb és pontosan meg nem határozható fogalom(28).Az ismereti szintek elhatárolásában nagy fontosságot tulajdonítottunka névismeretnek. Nyilván az említett hasznos, feltűnő és szép növényeketismerik, ezeket tudják meg is nevezni. A név, a megnevezés a biztosabbtudás jele és a fogalmi besorolás eszköze. Velük, mint hálóval,rögzítjük a valóság megismert, de tűnékeny, egymásba olvadó elemeit.A nevek a csomópontjai a fogalmi hálónak.Az említett fogalmi keret növénytani egységeit, taxonjait véve alapul,azt találjuk, hogy általánosan ismert 339 taxon (14%), ebből 37 genus,219 species, 83 pedig fajnál kisebb egység. Ezen belül is elkülönül az alegközismertebb 109 egység (4,6%), amelyet minden faluban ismernekés mindenütt azonos névvel neveznek meg (6 genus, 70 species, 33 fajnálkisebb egység.) Ehhez a nagyon jó ismereti szinthez tartozik még52, tíznél több faluban ismert taxon (2,1%).A közepes szinthez sorolható 428 egység (17,9%). Ezek 2―10 falubanismertek (közülük 20 genus, 273 faj, 135 fajnál kisebb egység). Gyengébb,bizonytalanabb ismeret jellemző 278 (11,7%) olyan taxonra, amelyetcsupán egy-egy faluban neveztek meg egy-egy névvel (1 genus,123 faj, 154 fajnak alárendelt egység), aztán 40, csak a románok körébenismert egységre, és még inkább arra a 263 fajra (11%), amelyet felismertekugyan, de nem tudtak megnevezni.Végül a negatív ismeret: 597 faj (25%). Ezek gyűjtésünk időpontjábankívül álltak a népi ismeret körén. Vannak közöttük bizonyára olyanok,amelyeknek korábban szerepük lehetett a népi kultúrában, az isvalószínű, hogy további gyűjtéssel az egységeknek ezt a körét szűkítenilehetne, ám véleményünk szerint egészen természetes ez a 25 szá-183

zaléknyi különbség a tudományos ismeret és a népi ismeret között. Ésazt is nyugodtan állíthatjuk, bár erre vonatkozó felmérést nem végeztünk,hogy a hagyományos tapasztalatokon és a mindennapi közvetlenmegfigyelésen, felhasználáson alapuló népi növényismeret így is messzefelülmúlja az átlagember köznapi ismereteinek szintjét.Hogyan viszonyul ehhez a „kollektív“ ismerethez az egyéni ismeret?Legjobb adatközlőink 4―500 taxont tudtak megnevezni, a közepes tudásúak2―300-at, de mindenki legalább 100―150-et. Ezek a számokmég inkább igazolják a köznapi ismeret és a népi növényismeret köztimélységbeli különbségeket, hiszen akár a természetjáró, iskolázott embernekis nehéz volna versenyeznie ebben a tekintetben az említett hagyományokés tapasztalatok őrzőivel.A tudományos ismeret és a népi ismeret viszonyát, kapcsolatát éseltérő voltát a népi növénynevek is jól tükrözik. A 2159 taxont jelölőnépi név közül mindössze 264 azonos alakilag és jelentésben is a „hivatalos”magyar elnevezéssel, azaz a neveknek csak mintegy 12,1 százaléka.Még jellemzőbbé válik ez a számadat, ha hozzátesszük, hogy eneveknek a fele termesztett növényre vonatkozik. Ebből két következtetésis adódik: 1. A népi ismeret és az ismeretek nyelvi jelöléseönálló, saját rendszerét, logikáját követte, és a könyvekből átvett ismereteket,neveket is ebbe építette be. 2. A „hivatalos“ magyar növénynevekmegalkotásakor, éppen mivel nem ismerték, nem értékesítették kellőképpena népi terminológiát, nem aknázták ki eléggé sem a nyelvi, sema tapasztalati értékeit. Így ez a terminológia minden értéke és szépségeellenére valóban „hivatalos“, azaz elszigetelt is maradt a köznyelvtől is,de még inkább a népnyelvtől.NYELVI JELÖLÉSAz egyes növénytani egységek nyelvi jelölésében ugyanolyan nagyoka végletek, mint a növényismeretben. Mint az előzőkben jeleztük,vannak növények, amelyeket ismernek, de nem neveznek meg, másokategyetlen névvel jelölnek (ha ez az egy név ismert mindenütt, aza legbiztosabb tudás jele), ismét mások sok nevűek. Hogy végül is milyenaz arány a jelölt fogalmi rendszer és a jelölésre használt terminusokközött, ez a szinonimitás mértékét jelzi. Pontosabban: akárcsak a poliszémia,a szinonímia sem igazi rokonértelműség, mert az ugyanarra afogalomra vonatkozó nevek rendszerint nem ugyanannak a közösségneka nyelvében fordulnak elő, hanem falvanként, kisebb tájegységenkéntmutatnak változatos képet. Éppen ezért helyesebb őket földrajzi heteronimáknaktekinteni, mint szinonimáknak. Számszerűleg, csak a pontosankörülhatárolt taxonokat véve figyelembe, a taxont jelölő nevek számánakés a névvel jelölt taxonok számának aránya 1,9, tehát a nevek számaszinte kétszerese a jelölt növénytani egységeknek.Hogyan jelentkezik ez a jelölésbeli tarkaság egyetlen növény esetében?Lássunk erre vonatkozóan néhány olyan példát, amely egyúttala soknevűség kialakulásának okaira is rávilágít. A közismert pongyolapitypang (Taraxacum officinale) Kalotaszegen is jól ismert, de nem ezena néven, hanem másokon, összesen tizennyolcon. Mivel patakpartokon,184

víz mellett is gyakori, más, sárga virágú növényekkel együtt, néhányfaluban ennek is békavirág a neve (sárga színe miatt, és mivel tavaszszalvirágzik), máshol pipefű, pipevirág neve is van. Mivel az eltörttőkocsányból nedv szivárog, tejesburján, tejesfű, nyúlsaláta neve is kialakult.A gyerekek láncot készítenek belőle, erre utal a gyermekláncfű,láncfű, láncoslapu, láncvirág név. Több más, szintén sárga színű virághozhasonlóan, a pitypangot sem szedik, mivel a hiedelem szerint vészt hoza tyúkokra, a kotlóra, innen a kotlóvirág, tyúksegge, tyúkvirág név. Pontosannem tisztázható asszociációkat tükröz a hóttok virága név. Végülnévtévesztéssel (species pro specie metaforaként) az egyébként a katángneveként szereplő cikória, illetőleg ennek népetimológiás cikornya változatais előfordul éppen Kolozsvár környékén, sőt kölcsönszóként ennekromán megfelelője, a csikara is.Archaikus, félig elvadult dísznövény a kandilla gólyaorr (Geraniummacrorrhizum). Vidékünkön a hivatalos nevét ennek sem ismerik, dehasználnak helyette tizennégy egyéb nevet. Ebben a változatosságbankét típus dominál: az egyiknek a muszkáté (muszkátli) az alaptagja, ésez azt jelenti, hogy a népi ismeret ezt a növényt ― helyesen ― aPelargoniumokkal egy csoportba sorolja, sőt valószínű, hogy név szerintis ez az eredeti muszkáté. A másik típusban a bonyó-, bonya- az előtag.Ez már önmagában is utal a növény archaikus, régi voltára, arra, hogyinkább régi típusú kertekben termesztik, illetve engedik elvadulni, éshogy elsősorban öregasszonyok foglalkoznak vele, ők kedvelik, mintegyéb szagos levelű növényeket is. Mindebben van némi gúny, irónia,lenézés is a régivel, az ósdival szemben. Valószínűleg a hajdani eredetemlékét őrzi a bécsilapu név. A nevek egy további csoportja a növényjellegzetes illatát emeli ki: jóbűzű (-lapu, -levél), szagos (muszkáté). Kétnév vad- előtaggal jelöli, ezzel mintegy elhatárolva egyéb muszkátéktól,a jobban óvott, díszesebb Pelargonium-fajoktól, és utalva termesztésénekvalóban „vad“ körülményeire. A nyárszói név szerint románmuszkáté,ez tehát az etnikai preferenciát tartja lényegesnek.A közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) egyik legismertebbgyógynövényünk. Talán emiatt tévesztették (vagy csak alkalmilag tévesztik)össze az igazi cintóriákkal, a gyógynövényként szintén jól ismertezerjófüvekkel, azaz a Centaurium-fajokkal. A kalotaszegi nevektöbbsége Jézus-, Ábel- és vér- előtagú. Ezek mind arra a tapasztalatitényre vezethetők vissza, hogy a friss virágok tenyérben összemorzsolvavörösbarnára színeződő levet eresztenek. Ehhez kapcsolódik aztán a hiedelemmonda:a keresztfa alatt erre a növényre csepegett a Krisztus vére,de ez a vérszínű lé Ábel vérével is asszociálható. A sárga jelző a növényjellegzetes sárga virágaira utal. Nevezik még csengőkóré-nak, illetőlegromán eredetű szóval: szunétará-nak. Ehhez azt kell tudni, hogy a növénytermése egy háromüregű tokocska, amelyben a parányi magvakvagy az egymáshoz ütődő toktermések kaszáláskor „csengenek“.SZEMANTIKAI MEGTERHELTSÉGAhogy a hagyományos népi tudás, tapasztalat volt sok tekintetbena forrása a tudományos ismereteknek, úgy a népi terminológia is átmenetetképez a tudományos terminológia felé mind történetiségében, mind185

a jelenkori használat vonatkozásában. Jellegében ma is megőrzi ezt azátmenetiségét a köznyelvi szókincs és a tudományos nómenklatúra között.Így a népi növénynevek szemantikai megterheltsége, az, hogy hány jelentésükvan, a tudás biztosabb vagy bizonytalanabb jellegét tükrözi.Már eleve számolni kell azzal, hogy a fogalmi rendszer itt nem annyirakövetkezetes, a terminusok, illetőleg fogalmak hierarchiája elsősorbanvertikálisan van kiépítve (vö. Heltai 1981. 453).A szemantikai rnegterheltség alapján mérlegelve a tudás biztonságát,azt tapasztaljuk, hogy a vizsgált népi növénynevek alig-alig lépik túl amonoszémiát, azaz jórészt egyjelentésűek. Számításaink szerint a jelentések(szemantémák) és a taxont jelölő nevek aránya 1,1. azaz ennyi azátlagos jelentésszám. Ez abból is következik, hogy az ismert fogalmikerethez viszonyítva nagyon sok a név és nagy az egyetlen ponton egyjelentésben (vagy éppen hapaxként, egyszeri előfordulás alapján) lejegyzettnövénynevek száma. Fontos azonban még legalább két tényezőt figyelembevenni: 1. a poliszémiát, a többértelműséget csökkenti, hogy alátszólag nagy szemantikai megterheltségű terminusok elég nagy részevoltaképpen nem több jelentésű, hanem egy nagyobb (a tudománybannem taxonként kezelt) növénycsoport jelölője; 2. a poliszémia a többiesetben sem igazi többértelműség, hanem (földrajzi) heteroszémia, abbanaz értelemben, ahogy ezt a fogalmat Weijnen bevezette (vö. Goosens1969. 86).Ha az említett 1,1-es átlagos jelentésszámot például a népművészetterminológiájának megfelelő koefficiensével vetjük össze, kitűnik, menynyivelbiztosabb tapasztalatra és tudásra, nagyobb hagyományra épül anépi botanikai terminológia használata e tájegység hímzés-terminológiájáhozviszonyítva, melynek átlagos jelentésszáma 1,23 (vö. Péntek 1979.185). Még feltűnőbb az egyértelműség igényének érvényesülése a köznyelvhezképest, amelyben a főnevek átlagos jelentésszáma 1,63, ésamelyben az oligoszém (egy- vagy kétjelentésű) szavak aránya is lényegesenkisebb (vö. Papp 1967).Más szempontból is fontos kiemelni, hogy a népi terminusok egyrésze olyan fogalmi egységre vonatkozik (olyan ,,népi taxonra”), amelyeta tudomány nem kezel egységként. Maga a növény szó is mint viszonylagnemrég megismert terminus jelentésszűküléssel ‘lágyszárú növény’jelentést kapott, szemben áll tehát a fa terminussal (az összefoglaló terminusa népi terminológiában hiányzik). Ezek a különbségek a jelentésmezőeltérő tagolásából fakadnak, ezért az ilyen terminusok nem tekinthetőktöbbértelműeknek. Egyszerű példája ennek a fagyöngy, amely anépnyelvben (részben a köznyelvhez hasonlóan) családnév értékű, szaktudományimegfelelője: fagyöngyfélék (Loranthaceae). A szaktudománybanennek a tagolása:fagyöngyfélék (Loranthaceae)fakín (Loranthus L.)európai fakín(Loranthus europaeus Jacq.)fagyöngy (Viscum L.)fehér fagyöngy(Viscum album L.)186

A népi növényismeret tehát itt nem megy el a fajok megkülönböztetéséig,még a színbeli eltérés sem feltűnő, mivel az európai fakín ezena területen ritka. Némileg bonyolítja a helyzetet, hogy a fagyöngy-nekvan egy földrajzi heteronimája, a kecskerágó. A terület nagyobb részénez jelöli a fagyöngyféléket (máshol ’Euonymus’ jelentésű), az Euonymusjelölője ezeken a pontokon a kutyafa.Átfogóbb, de részben bizonytalanabb jelentésmezőt fednek az ilyenterminusok: vadborsó, sárgarózsa, sás, vadlóhere, szamártövis, tejesburján,télizöld stb.Hogyan jelentkezik az említett földrajzi heteroszémia? Például akecskerágó terminusnak három jelentése van, de ezek a jelentések földrajzilagmegoszlanak, tehát egy-egy falu nyelvében a szó egyértelmű.Az említett ’Loranthaceae’ jelentése van a következő pontokon: It, Jt,K, Kf, Kk, Mb, Mé, Mó, Nd, Ny, Sz, Szu, T, V. A többi faluban ’Euonymus’jelentésű, Bánffyhunyadon pedig feljegyeztünk egy bizonytalan’Lathyrus vernus’ jelentést. ― A mogyaró általában ’Corylus’ jelentésű,de négy ponton a ’burgonya’ jelölője (Bh, F, Mb, Sz). Az ebből adódóinterferenciát az oldja föl, hogy a Corylus termésének neve ezeken apontokon fái jelzőt kap (fái mogyoró). ― Szintén a burgonya nevévelinterferál a baraboly, amely általában ‘Chaerophyllum bulbosum’ jelentésű,kivéve Nagypetrit, ahol a Solanum tuberosum neve. Érdekes módonitt a ma már kisebb fontosságú, kevésbé ismert Chaerophyllum bulbosumneveként kap jelzőt: földibaraboly, bár értelmileg ez a jelző éppúgyillik a Solanumra is. Ez is mutatja, hogy a jelzőnek nem a tartalma afontos, hanem a megkülönböztető szerepe. ― Egyetlen példa még ugyanerrea jelentésre: a májusfa négyjelentésű, de ezek a jelentések is megoszlanakföldrajzilag: 1. Prunus padus: Gy, It, Kp, Kszt-Zt, Ml, Sz, Szu, Va,2. Chaenomeles lagenaria: B, It, Kb, Kf, Mé, Mk, V, Zs, 3. Betula: Gyv,K, Nk, 4. Forsythia intermedia: Mé. Ebből igazi poliszémia kettő: InaktelkénPrunus padus és Chaenomeles lagenaria, Mérában Betula és Forsythiaintermedia. Ezek is keletkezhettek bizonytalan tudásból, mivel aP. padus ritka a területen, a Chaenomeles és a Forsythia pedig új.POLISZÉMIA-OSZTÁLYOKA többértelműséget nem lehet csupán a növénynevekre szűkíteni,hiszen a népi terminológia jelentős része más jelentésben a szaknyelvenés a nyelvjáráson kívül is használatos. Ha összehasonlítjuk a növénynevekterminológiai és nem terminológiai jelentéseit, nyelvjárási és köznyelvi,illetőleg más nyelvjárásbeli jelentéseit, föltárjuk a nyelvjárásiszókincs egy részének poliszemantikus, összefüggéseit, valamint azokat ajelentésváltozásokat, amelyeken e lexémák botanikai terminussá válásukközben átmentek. Ebben a vizsgálatban Károly Sándor rendszerezésénekalapelveit követjük, amely a szintetikus és az analitikus formákraegyaránt tekintettel van, és ez megkönnyíti a jelentésváltozás magyarázatát,mert a kiindulópont nagyon gyakran az analitikus forma (vö.Károly 1970. 167―72, 237―44).1. Tautologikus szűküléses szinekdoché (81 terminus). Az összetételekközül az akácfa és a birsalma típusúak tartoznak ide. Az utótag187

mintegy értelmezi, besorolja az előtagot. Erre a növények elnevezésébenhárom okból lehet szükség: 1. az újonnan megismert növényekneka népi ismeretrendszerbe való besorolását teszi lehetővé; 2. a ritka, kevésbéismert növényt az általánosabb jelentésű utótag mintegy „értelmezi“;3. általánosan ismert növények esetében az utótag a rövid (rendszerintegytagú) név használatának esetleges kommunikációs zavarait,félreérthetőségét küszöböli ki (pl. cserfa, fűzfa, szilfa stb.).2. Analitikus szűküléses szinekdoché (955 terminus). A népi terminológiábanis, akárcsak a botanikai szaknyelvben, a jelzős növénynevekdominálnak. Jórészt a népnyelvben is fajnevek, de nem ritka közöttük azolyan, amely a fajnak alárendelt vagy fölérendelt, esetleg sajátosan népitapasztalatot tükröző taxont jelöl. Az ilyen nevek szerkezeti elemzésébenbemutattuk a jelzők fogalmi körét. Ezek mind szűkítik az alaptagfogalmi körét, de kétségtelen, hogy a megkülönböztetés általában nema leglényegesebb (sokkal inkább a legfeltűnőbb) tulajdonság megnevezéséveltörténik. A köznyelvhez hasonlóan, a népi terminológia sem követia fogalomalkotás és megnevezés tudományos útját. Csak a kommunikációlogikájának tesz eleget, amely előírja a megkülönböztetést, deennek módját már nem. Amint Károly is rámutat, a tudományosan szabatoselnevezés nagyon megnehezítené a közlést, kizárná az érzelmi mozzanatokat(amelyeknek a népi terminológiában fontos szerepük van), ésnagyon bonyolult körülírásokat hozna létre (Károly 1970. 238).A jelzők fogalmi csoportjait bemutattuk a nevek szerkezetét tárgyalórészben. Itt csupán két fogalmi csoportra utalunk: az antropomorfizáló,perszonifikáló jelzőkre és a színnevekre. Az előbbieknek különösenerős az érzelmi, hangulati hatásuk, ugyanakkor feltételezhetően anévadásnak ez a módja egy ősibb antropomorf szemlélet maradványa. Amegszemélyesítő előtag utal: 1. emberre jellemző cselekvésre: álló rózsa,futó (-rózsa, pelárgónia stb.), járó búza, seggenülőfű, vérehullófű;2. emberre jellemző állapotra: ártatlanvirág, árva (-csalán, -dália stb.),pofonütött paszuly ’félig foltos’; 3. emberre jellemző lelki tulajdonságra:csalfa paszuly, hazug (-lapu, -levél), részegvirág stb.; 4. emberre jellemzőkülső vonásra, testi tulajdonságra: csóré, csurdé, kopasz, purdi (- búza),kövérfű, rongyos fuszulyka, sovány győtény stb.; 5. hasonló emberi testrésszeljellemzett: egylábú, kétlábú fuszulyka, emberképű paszuly, köldököspaszuly, nyakas körte, talpasfű stb.A növénynevekben előforduló színnevek elsősorban a virág, de nagyongyakran a levelek, a termés (mag, gumó stb.) színére utalnak.Gyakorisági sorrendjük a következő (a színnevek után zárójelben közöljük,hogy hány népi növénynévben fordulnak elő): sárga, sár- (65), fehér(62), piros (42), kék (34), fekete (25), tarka (15). zöld (11), veres (8),csíkos (6), lila (4), cifra (3), rózsaszín (3), cirmos ‘színes csíkokkal tarkázott’(2), színes (2), szürke (2), tüzes (2). Egy-egy növénynévben fordulnakelő a következők: barna, bársony piros, bíbor, ezüst-, ezüstpettyes,fényes, kávészínű, kétszínű, kormos, koszos, pettyes, sárgás, sárgatarkás,szennyes, tejeskávészínű, tüdőszínes. Színbeli jellegzetességre utalnakmég: bubás, csalfa, kurva, macskaszemű, muszujos, pofoncsapott (ezutóbbiak mind babnevekben fordulnak elő, és a maga foltos voltát jelzik).― A növénynévadás módját, jellegét jól mutatja, hogy éppen a leg-188

virítóbb, legfeltűnőbb színek szerepelnek leggyakrabban névadó elemként.3. Szűküléses metonímia (22). Ezek rendszerint az előbbi vagy azutóbbi típusból keletkeznek tapadással, maga a jelzői előtag főnevesül.Az -i képzősek a nemesítés, az elterjedés helyére utalnak vagy az idekerülésútvonalára (tengeri). A jellemző tulajdonság is főnevesülhet:kecskerágó, légyfogó; jellemző lehet a virágzás időszaka (időbeli érintkezés:március, szentgyörgy(i), tavasz jelenése; jellemző lehet, hogymire használják (térbeli érintkezés): bolhaseprű, tortadísz stb.; máskora név egy feltételezett (hiedelemjellegű) ok―okozati összefüggésre utal:családi boldogság, házibéke stb.4. Analitikus kifejtés (135). Ebben az esetben a megkülönböztetéskénthasznált jegy lényeges, de tárgyi tekintetben nem megkülönböztető,nem érzékelhető. Tematikailag ezek a jelzők a következőképpencsoportosíthatók:(1) Helyre utalók. Az -i képzős hazai helységnevek elsősorban a termesztettnövények vándorlásának, átadásának, átvételének bizonyítékai.Vannak közöttük olyanok, amelyek a tájegységen belüli mozgást jelzik:bikali, dongai, füldi, geszterágyi, hunyadi, körösfői, léti (!), mérai, vásárhelyi,vistai, zsoboki. A tájegységen kívüli, de még közvetlen kapcsolatrautalnak a következők: kolozsvári, krasznai, szováti. Távolabbi, hazai helységreutalók: fehérvári, szebeni, szigeti. Más országok, külföldi helységeknevéből alakult jelzők: amerikai, kanadai, magyarországi, bécsi, fiumei,pesti.(2) Viszonylag gyakori az eredetre, a nemesítés helyére való utalásnépnévvel: angol, bolgár, francia, görög, japán, német, olasz, orosz, spanyol,török.(3) A népnév más esetekben a tájegységen belüli etnikai preferenciárautal: magyar, román, szász, zsidó.(4) Felhasználásra is utalhat a jelző: forrasztó-, ineresztő-, gyógy-;lopó-, szívó- stb.5. Analitikus metafora. Ennek két típusa van: az egyikben az előtagmetaforikus, a másikban az utótag.A. Ha az előtag metaforikus, az utótag végleges tapadásával vagyalkalmi elmaradásával a következő kategóriához tartozó, metaforikus növénynevekjönnek létre (334 név tartozik ebbe a csoportba). Feltűnőengyakoriak az antropomorf nevek. Így az előtag utalhat:(1) rokonsági viszonyra, nemre: anya (-fa, -levél, -rozs), babarózsa,fátavirág, fiúeper, leányeper legényrózsa, női liliom stb. (A fiú- ’Fragariaviridis’ és a leányeper ’F. vesca’ szembenállásában jól megfigyelhetőa mezőanalógia szerepe.).(2) Jelölhet társadalmi szerepet, helyzetet, funkciót, foglalkozást:apácaliliom, boszorkánypaszuly, cigány (-alma, -borostyán, -fűzfa, -liliom,-virág), császár (-gomba, -körte), dámarózsa, gyászasszonypuszulyka, király(-gomba, -liliom), miniszterpaszuly, vitézvirág stb.(3) Lehet az előtag emberi testrész, belső szerv neve: máj (-paszuly,-virág), pina (-rózsa, -virág), szívvirág, vérpaszuly stb.Külön csoportot alkotnak azok a növénynevek, amelyeknek az előtagjaszemélynévi. A népi névadásban gyakori, hogy egy-egy új fajtátarról neveznek el. aki meghonosította, terjesztette az adott közösségen189

elül. Ez a névadási mód a hivatalos névadásban sem ismeretlen, báritt gyakoribbak a fantázianevek, a bibliai nevek. Ez utóbbiak révén később,a népi életben magukhoz a növényekhez is gyakran vallásos asszociációkkapcsolódhatnak, vallási jellegű preferenciákat is kialakíthatnak.Az előtag lehet: (1) család- vagy ragadványnév: Bíróbonyáéfajta, Mihókgomba,Pongráccseresznye, Síposkörte, Szűcskörte; ― (2) keresztnévi(utónévi): Arankapuszulyka, Barabásfű, Bélapaszuly, Ilonapaszuly, Lőrinckörte,Margitszegfű stb., ― (3) becenévi: Borivirág, Bözsivirág, Erzsivirág,Juliskafuszulyka, Kati (-rózsa, -virág), Pistukavirág, Rózsikagyökér;― (4) politikus neve: Sztalinburján; ― (5) bibliai, kultikus név:Ádámfa, Krisztusfája, Mózesbokor.Gyakoriak az állatnevekből alakult analitikus metaforák. Így azösszetett név előtagja lehet.(1) Háziállat neve: bárányvirág, bivalypaszuly, disznófű, kutya (-berzsen,-borostyán, -cseresznye, -fa, -gyöngyvirág, -ibolya, -kapor, -rózsa,-szőlő, -veresszőlő), ebszőlő, agárszilva, juhgomba, kecskefű, ló (-bab,-cérna, -fenyő, -fodormenta, -kamilla, -menta, -sóska), macskagyökér,ökörlevél, tehén (-gomba, -virág). Feltűnő ebben a csoportban a kutyaésa ló- előtagúak nagy megterheltsége. Az előbbiek ― az utótaggal jelöltnövénnyel szemben ― spontán, vadon termő, rendszerint értéktelen,hitvány fajokat jelölnek (borostyán: kutyaborostyán, cseresznye: kutyacseresznye,gyöngyvirág: kutyagyöngyvirág, ibolya: kutyaibolya stb.). Aló- előtagúakban a ló szó a növény nagyobb voltára, esetenként az értéktelenségéreis utal (lósóska, lókamilla stb. ― vö. TESz.).(2) Háziszárnyasok neve: csirkegomba, kakas (-gomba, -levelűfű,-mandikó, -tengeri), kotlóvirág, libadió, pipe (-burján, -fű, -virág), rucadió,tyúk (-virág, -dió). A kotló-, tyúk- előtagúak, mint jeleztük, rendszerinttabura utalnak. A nagyságot megkülönböztető tyúk-, ruca- és libadióa mezőanalógia hatását mutatja.(3) Vadon élő állatok neve: békavirág, csigapaszuly, egérfa (népetimológiásaz égerből), farkas (-alma, -borostyán, -csere, -cseresznye, -csergő,-hársvirág, -levél, -levelű tejesburján, -virág), kígyó (-fokhagyma, -fű,-fűgyökér, -hagyma, -kaktusz, -paszuly, -ugorka, -viasz, -virág), rókagomba,tigrisliliom, tövisdisznó-burján. A nagy megterheltségű farkaselőtagúakmérgező vagy haszontalan növényeket jelölnek. A kígyó- előtagúakszintén mérgező növényt jelölnek (Helleborus purpurascens)vagy hosszú (hagymás) gyökerű, szárú, termésű növényeket.(4) Madarak neve: bagolyfű, csóka (-hagyma, -picsóka, -puszulyka,-virág), darualma, fecske (-szegfű, -virág), galamb (-gomba, -saláta), gólyavirág,kakukk (-fű, -saláta, -virág), madár (-cseresznye, -kék, -sóska,-szilva), szarkavirág, ülügomba, verébpuszulyka. A kakukk- előtagúakviszonylag gyakoriak: egy közülük ― hapaxként ― dísznövényt jelöl(kakukkfű ― Coreopsis tinctoria), a kakukkvirág a berki szelőrózsa(Anemone nemorosa), a kakukksaláta a salátaboglárka (Ranunculus ficaria)neve.(5) Rovarok neve: dongóvirág, légy (-fű,- gomba), pillangóvirág.(6) Állatok testrészének neve: bagolyszem-puszulyka, bikatökűfű,egérfarkúfű, farkasgégevirág, kecskekörmű-gomba, kígyónyelvűfű, kutyatökszilva,libalábú (-fa, -fű), lóherevirág, ökörfarkkóró stb.190

A növényekhez fűződő sokféle hiedelem, ősi vallási képzet hoztalétre azokat a terminusokat, amelyeknek előtagja mitikus lények neve:angyalvirág, ördög (-fű, -rakolya), ördögfasz-levél (ez tükörfordítás a románból).Az ördög- előtagúak mérgezőek, gyógyításra is használatosak.― Mitikus asszociációkat tükröz a csodafa és az életfa neve is.Az analitikus metaforáknak ebben a csoportjában jelen van a tárgyivilág is. Így előtagként szerepel:(1) Élelmiszerek neve: borvirág, cukor (-borsó-, -fuszulyka, -körte,-murok, -petrezselyem, -répa, -virág), csokoládépuszulyka, kása (-puszulyka,-virág), kávépaszuly, kenyérgomba, kiflipaszuly, laskagomba,morzsavirág, sörretek, tésztalapu, túró (-gomba, -virág), vaníliavirág. vaj(-alma, -paszuly). A cukor- előtagúak jórészt a növény termésének édesvoltát jelzik.(2) Díszek, díszítésre használt anyagok: bársony (-rózsa, -virág),bojtvirág, cérnavirág, csipkealma, fátyol (-káposzta, -rózsa, -virág),gyöngy (-fa, -virág), gyűrűvirág, gyűszűvirág, pántlikafű, patyolatrózsa,pongyolapitypang, recemuszkáté, selyem (-fű, -repcsen, -virág), szőrfű.(3) Eszközök, tárgyak neve: baltacim, bárkavirág, biciklis búza, csengettyűvirág,csengő (-körte, -virág), fűrészkaktusz, harangvirág, kacorpaszuly,kapadohány, kardvirág, kaszás alma, kockavirág, labdarózsa,lakatvirág, meszelővirág, pipaszárfa, sarlófű, seprűfuszulyka, síposfű,spárgapaszuly, szalma (-paszuly, -rózsa, -virág), szappanvirág, szegfű,tányéralma, tölcsérvirág, tükörvirág, üvegegres stb.(4) Anyagnevek: arany (-fűzfa,- kormos, -pármen, -pepin, -renet),aranyszál-fuszulyka, büdöskőpaszuly, gyémántpuszulyka, porcelánpaszuly,szurokvirág, vasfű, viaszvirág.(5) Természeti elemek: jégmajoránna, jégcsapretek, tűzliliom.(6) Égitest neve: csillag (-futó, -virág).B. Az analitikus metaforák másik csoportjában az utótag metafora(22). Ezek között is vannak antronomorf elemek, amelyek utalhatnak ―(1) rokonsági viszonyra: tengerifiú, kárfiú (népetimológia a kárfiolból);― (2) társadalmi szerepre, korra: fingóbíró ’fűzfasíp’, jézsabonya (népetimológiaa jézsamen-ből): ― (3) testrészre: búzafő ’búzakalász’. Ezutóbbi egyben tágulásos metafora.Nem növények, hanem növények termése, illetőleg a növénybőleredő folyadék neveként találunk olyan analitikus metaforákat, amelyekbenaz utótag valamely étel. ital neve: mályvakenyér, szőlővíz (Lacrimaviti). Lehet az utótag valamely tárgy neve: szegfűszeg.6. Metafora (220). Károly Sándor figyelmeztet rá, hogy a metaforáktartalmi típusainak van bizonyos univerzális jellege (Károly 1970.242), és ezzel az univerzális jelleggel függ össze, hogy anyagunkban iselég gyakori a tükörkifejezésként kialakult metafora (ilyen értelembenezek kölcsönelemek), és az is előfordul, hogy az idegen terminus népetimológiásváltozás eredményeként alakul át metaforává (pl. portula→ porkoláb).Kétségtelen, hogy a kisebb-nagyobb közösségek (etnikumok, tájegységekstb.) kultúrájában, nyelvében jelentős eltérések lehetnek abban atekintetben, hogy a képszerű elnevezés mennyire produktív a metonimikussalszemben (egy korábbi dolgozatunkban ilyen jellegű különbségeketmutattunk ki a székely nyelvjárás és a többi hazai magyar nyelv-191

járás között: Péntek 1978), valamint abban is számottevő különbség lehet,hogy milyen arányban jelentkeznek a metaforák egyes tartalmitípusai. További vizsgálatokat igényel az az elméleti felételezés is, hogyösszefüggés van a nyelvjárás metaforizáló jellege és a kultúra szimbolizálótendenciája között.A tartalmi típusok közül feltűnőek az antropomorfikus elemek, ígya növénynevekben szinte az emberi világ tükörképét látjuk viszont. Azesetek többségében az elnevezés már első formájában is képszerű, metaforikus,illetőleg ősi formájában egy archaikus tudatforma kifejezője.Ez az archaikus tudatforma, amelyben animista- és totemképződményekegyaránt lehettek, a későbbiekben mint mezőanalógia határozta meg ajelentésváltozások irányát, azaz az emberre vonatkozó terminusokat növénynevekkénthasználhatta föl a nyelv. A szintetikus forma viszonylaggyakran egy korábbi analitikus szerkezetből keletkezett tapadással(ilyen analitikus szerkezetek alkotják az előző típusokat), sőt ugyanazonadatközlő nyelvhasználatában is felbukkan mind az analitikus, mind aszintetikus forma, a beszédhelyzettől függően. Az antropomorf metaforáknaka következő főbb tartalmi típusai mutathatók ki:(1) Emberi cselekvés: futó, lopó, tátingó. A futó és a lopó tapadássalalakult, a tátingó tükörszóként a románba is bekerült (căscătoare). Ezeka cselekvésre utaló terminusok a szűkebb értelemben vett perszonifikációeszközei.(2) Emberre jellemző állapot: árvácska (mint a TESz megjegyzi:,,Növénynévként való alkalmazása valószínűleg idegen mintára megyvissza. A névadás talán népmesei szemléleten alapul, vagy pedig a vadontenyésző növény kicsinységével, szerény külsejével van kapcsolatban“),pofoncsapott, pofonvágott (tapadással alakultak).(3) Öltözet, dísz: császárkorona, dámakonty, katonabojt, kisasszonypapucs,papszoknyája, Pistakalap.(4) Életkor, társadalmi helyzet, foglalkozás stb.: kofa, leányka (tükörkifejezés),nagynagysága, széplegény, tekintetesúr stb.(5) Emberi szerv, testrész: árvalányhaj (magyar fejlemény latin mintára),koldusláb, menyecskeszem, paptöke, zsidószakáll stb. Ebben a csoportbanviszonylag sok a vulgáris név: ez rendszerint tükrözi (illetőlegbefolyásolja, alakítja) a közösségnek a növénnyel szembeni magatartásátis: senki nem szedi, inkább kerüli az ilyen nevű növényt. ― Ennekegyik alcsoportja szorosabb vallási asszociációkat tükröz, és ez együtt járvallási jellegű preferenciákkal is: Jézusvére, Jézussszív (a katolikus Jegenyérejellemző), Krisztusszív stb.(6) Személynévből alakult terminusok: borzoskati, Julista, Pistike,Ricsatata; ismert fajtanevek: Ella, Izabella, Otelló stb.; kultikus nevek:Boldogasszony (elvonás a Boldogasszony tenyere szerkezetéből), SzentIlona stb.(7) „Beszélő“ nevek: idegen mintára, tükörkifejezésként főnevesítetttiltó igealakok tartoznak ide: nenyúljhozzám; nefelejcs, (felejcs, engemnefelejcs) ― ez utóbbi esetében a névadást az magyarázza, hogy a virága szerelmi hűség szimbóluma volt. Szintén a szerelmi hűség szimbólumárautal a szerelemalkat terminus.192

A metaforák következő nagy csoportját a zoomorf terminusok alkotják.Nagy számban szerepelnek növénynévként:(1) Állatnevek: banka, büdösbanka, fülemüle; bárányka, cicamica,cicus, disznó, juh, kismalac, malac; sündisznó, tövisdisznó, csuka: koldustetű,zsidótetű.(2) Állatok testrészének neve: galambbegy, kakastaréj, libaláb, libapampó,pulykaorr, rucaláb, sasköröm, szarkaláb, tyúksegg, tyúkszem,bakszaka, csikófarok, disznófül, disznóserte, kecskeszakáll, kutyatöke, lóhere,lószemű, macskafarka, macskaköröm, ökörfarok, ökörnyelv, ökörszem,szőr, tinóru; elefántormánya, farkasfog, nyúlfarka, oroszlánszáj,rákfarok.(3) Állatnak tulajdonított termék, tárgy stb. (az előtag és az utótagszemantikailag összeférhetetlen, hangulati hatása emiatt erősebb): fecskefonal,kakukktej, madárkenyér, madármorzsa; bakháló, kutyatej, macskaméz,ökörkalács; békaháló, békakosár, farkascserge, farkaslepedő,szarvaskereszt (ebben a kategóriában is sok a tükörkifejezés és a népetimológia).Metaforikus növénynévként szerepel még tárgyak neve: boglár, bojt,butykó, cérna, csap, csengő, cserge, csuporka, enyv, kupa, meszelő, orgona,pásztortáska, seprű, sarkantyú, táska stb., ― valamely természetfelettilénynek, bibliai személynek tulajdonított tárgy: Judáspénz, Noébárkája, ördögbocskor, ördögborda, ördögcérna; ― valamely élelem neve:bábakalács, kenyérmorzsa, kifli, papsajt; ― anyagnév: aranyka (népetimológiásfejlemény), büdösköves (büdöskő ‘kén’); ― időjárási jelenség,csapadékféleség neve: aranyeső, hópehely; ― kedveskedő szó; ciróka,micóka.7. Species pro specie metafora (76). A köznyelvből is elsősorbanállat- és növénynevek tartoznak ide. Éppen mivel a növényismeret bizonytalan,nem mindenki ismeri (vagy nem egyformán ismeri) a fajok,alfajok, génuszok vagy a népi tapasztalat által megkülönböztetett másnövénycsoportok közötti különbségeket, gyakori a tévesztés, a nevekösszecserélése. A magyarban ehhez járul még az, hogy a hivatalos növénynévhasználatmeglehetősen önkényesen alakult, nem vette kellőképpenfigyelembe a népi terminológiát. Ezért nem lehet a népi növénynévhasználatottekinteni egyértelműen hibásnak: gyakran éppen annakvan nagyobb hagyománya. Pl. a többször említett bab a köznyelvi használatban’Phaseolus’ jelentésű, így a népi terminológiában meglévő ’Viciafába’ jelentés alapján species pro specie metafora, holott éppen ez azősibb jelentés, tehát inkább a köznyelvi használat metaforikus.Az ismeretek bizonytalansági szintje szerint három csoportot különíthetünkel:(1) Vannak a népi növénynevek között olyanok, amelyek elterjedteka vizsgált terület nagy részén (vagy egészén), így fel sem merülhet akétség, hogy a névhasználat egyéni tévesztés eredménye. Pl. árvacsalán’Urtica urens’, baraboly ’Solanum tuberosum’, borostyán ’Syringa vulgaris’,cserfa ’Alnus glutinosa’, hunyor ’Polygonum’, kecskerágó ’Loranthusés Viscum’, kenyérgomba ’Boletus’, kisasszonypapucs ’Aconitum cammarum’,mogyoró ’Solanum tuberosum’, szőlő ’Ribes rubrum’ stb.(2) Más esetekben fennáll annak a lehetősége, hogy a névcsere anövény bizonytalan ismeretét tükrözi, mivel azonban az adatok nem193

hapaxok, az sem kizárt, hogy ezek a nevek az adott közösségben nemegyéniek. Pl. borsóvirág ’Lathyrus tuberosus’, cikória ’Taraxacum officinale’,cserefa ’Quercus petraea’, jácintus ’Scilla bifolia’, kamilla ’Tripleurosperuminodorum, Matricaria discoidea’, kökörcsin ’Adonis vernalis’,szegfűgomba ’Ramaria’, tubarózsa ’Paeonia officinalis’ stb.(3) A névtévesztés, a bizonytalan ismeret valószínűbb a hapaxokban(ezt a bizonytalanságot gyűjtés közben is éreztük, és ?-lel jelöltük). Pl.hóvirág ’Anemone nemorosa’, kardvirág ’Lilium bulbiferum’, kecskerágó’Lathyrus vernus’, labdarózsa ’Hydrangea opuloides’, lóhere ’Anthyllisvulneraria’, szarkaláb ’Nigella damascena’ stb.8. Analitikus species pro specie metafora (172).A. Az előtag más növény neveként ismert, az utótag:(1) Általános jelentésű növénynév (fű, gomba, virág stb.). Pl. barabolyvirág’Lathyrus tuberosus’, barackvirág ’Clarkia elegans’, borsfa ’Ribesaureum’, borsóvirág ’Lathyrus odoratus’, citrusgomba ’Ramaria’, csalánvirág’Coleus blumei’, csipkegomba ’Ramaria flava’, dohányvirág ’Nicotianaalata’, gyapotvirág ’Eriophorum latifolium’, kaporvirág ’Cosmosbipinnatus’, kenderfű ’Galeopsis’, kukoricavirág ’Clorohytum comosum’,paprikaburján ’Galinsoga parviflora’, paszulyvirág ’Ipomoea’, petrezselyemvirág’Adonis vernalis’, szegfűgomba ’Marasmius ordeades’, szőlővirág’Abutilon striatum’, tökkaktusz ’Echinopsis eyriesii,`zabfű ‘Avenafatua’. Ezekben a példákban kicsi a valószínűsége annak, hogy az utótagtapadásával az előtag species pro specie metaforává váljék, az ugyanisrendszerint jobban ismert (éppen ezért ahhoz hasonlított), más növényneveként használatos. (Erre esetleg alkalmilag, sajátos beszédhelyzetbenkerülhet sor. Pl. Milyen gombát szedtél? ― Szegfűt.)(2) A nevek többsége fajtanév, az utótag éppen a fölérendelt fajvagy génusz neve. Pl. az almafajták közül: citromalma, eperalma, narancsalma;babfajták: akácpaszuly, borsópaszuly, kakaópuszulyka, rózsafuszulyka,sompaszuly stb.; kukoricafajták: búzakukorica, muroktenger,rizskása-törökbúza stb.(3) A következő terminusok átmenetiek: az utótag a népi terminológiábanbizonytalanabb növénycsoport jelölője (ez mindenképpen génuszfölötti), így problémái az első csoportéihoz hasonlatosak. Pl. bükkfenyő’Abies alba’, fűzfarózsa ‘Chaenomeles lagenaria’, citromrózsa ’Kerria japonica’stb.B. Népesebb az a Károly Sándortól is jelzett csoport, amelyben azutótag használata metaforikus (Károly 1970. 244). Ezek azok a terminusok,amelyek jelzős fajnevek ugyan, de az utótag más génusznak a neve,ezért ebben a metaforikus használatban egybeírandó. Valószínűleg ilyenekbőlalakul tapadással a species pro specie metafora.(1) Az ilyen nevek többségében az előtag melléknévi jelző. Így voltaképpennem akác a hosszútövisű-akác (Gleditschia triacanthos) és asárgaakác (Laburnum anagyroides), a boglárok közül nem boglár a fehérboglár(Tanacetum parthenium), a kékboglár (Ageratum houstonianum).Ilyen jellegű népi név a földi borostyán, ősziborostyán ’Phlox paniculata’,a sárgaborostyán ’Forsythia intermedia’, a vadborzsalék ’Ajuga genevensis,A. reptans’, a vadbúza ’Lolium temulentum’, a vadceller ’Ranunculus194

acris’, a vadcsombord ’Thymus’, a díszfenyő ’Biota orientalis + Thujaoccidentalis’, a duplafukszia ’Zygocactus truncatus’, nyárifukszia ’Consolidaajacis’, a vízifukszia ’Impatiens walleriana’, a sárgagörgina ’Rudbeckialaciniata’, az erdeigyöngyvirág ’Polygonatum’, a kékgyöngyvirág’Muscari comosum, M. botryoides, Scilla bifolia’ stb.(2) Vannak olyanok ebben a csoportban, amelyekben az előtag magais metaforikus. Pl. törökbúza ’Zea mays’, pakulárdohány ’Verbascumphlomoides’, kutyagyöngyvirág ’Polygonatum’, kutyarózsa ’Adonis vernalis’,kőrózsa ’Saxifraga sarmentosa’, szalmarózsa ’Helichrysum bracteatum’.(3) Hasonló a ’fenyőtoboz’ jelentésű fenyőkörte és a ’száraz babina’jelentésű paszulyszalma terminus is.

ADATTÁR1. FAJISMERET (ELNEVEZÉS, FELHASZNÁLÁS)Az adattár fajismeretre vonatkozó részébe a gyűjtési területen jelenleg bizonyíthatóan előfordulóvagy a történelmi időkben kimutatható növényeket, illetőleg a növényi eredetű táplálékokatszolgáltató fajokat foglaltuk össze. Az érvényesnek tekintett tudományos növénynevekés gyakoribb társnevek kiválasztásában a spontán flórában előforduló fajok esetében a FloraEuropaea köteteit, Ehrendorfernek és munkatársainak 1971-ben megjelent jegyzékét, a FloraR.S.R. köteteiben szereplő neveket, valamint Soó Rezsőnek az utóbbi időben megjelent munkáitvettük alapul (l. az irodalomjegyzéket). A termesztett és az egzotikus növények esetében Mansfeld1959-es jegyzékét, Bailey 1975-ös újrakiadását, Jávorka–Csapody 1962-es dísznövényatlaszát,a Flora R.S.R. köteteit, Soó Rezső Synopsisának I–V. kötetét, valamint a Kultúrflóra-sorozatköteteit (l. Máthé–Priszter 1981) használtuk; a vitás kérdések megoldásában esetenként másszakmunkákhoz is folyamodtunk.A jegyzékbe felvett fajok több, egymástól eltérő jellegű és fontosságú csoportba oszthatók:eggyakoribbak a spontán flóra most is előforduló fajai (ezeket külön nem jelöltük); a területrőleltűnt, kihalt fajok neve elé + jelet tettünk; a termesztett növényfajok neve előtt egy *hívja fel a figyelmet a termesztés tényére (ha a termesztés esetleges, a csillagot zárójelbe tettük);azokat a növényeket, amelyeket csak a kereskedelem révén ismernek, ●-tal különítettük el.Ha közvetlenül a latin név után felkiáltójel van, ez arra utal, hogy a faj szerepelt az 1970-ben kidolgozott kérdőívünkben, tehát minden ponton következetesen érdeklődtünk iránta. Akérdőjel többnyire arra hívja fel a figyelmet, hogy az adatközlő bizonytalankodott, vagy hogyaz azonosítást a rendelkezésre álló növényi rész vagy egyéb információ alapján nem lehetettkellő biztonsággal elvégezni.Az adattárban az egyes növényekre vonatkozó adatok a nemzetközileg érvényes latin elnevezésekbetűrendjében (nemzetségek és ezen belül fajok szerint) következnek. A nemzetségnévután a nemzetséget érvényesen leíró szerzőre utaló rövidítést, valamint a nemzetség rendszertanihovatartozását (a növénycsaládot) tüntettük fel. A fajok a nemzetségnév kezdőbetűje utáni fajnévvelés a fajt leíró szerző nevének rövidítésével szerepelnek, ezt esetenként a gyakoribb társnevek(szinonimák) követik, egyenlőségjellel elválasztva. A társnevek után a hivatalosított magyarés román nevek következnek. Általában a Flora R.S.R. növényneveit tekintettük hivatalosanelfogadottnak; a magyar nevek esetében többnyire Nyárády 1941, Jávorka–Csapody 1962,Csapody–Priszter 1966 alapján döntöttünk, a hivatalosított román neveket Al. Borza etnobotanikaiszótára segítségével egészítettük ki (e források hiányait jelzi, ha valamely hivatalos névelmarad). A neveket a faj elsődleges elterjedési területének és életformájának jelölése követi. Ebbena Flora R.S.R. és a Soó által kiadott Synopsis adatait használtuk (az itt előforduló rövidítésekfeloldására l. a rövidítések jegyzékét). A szócikk következő része tájékoztatást tartalmaz a termőhelyre,valamint a fajnak a területen észlelt gyakoriságára vonatkozóan. A ritka, szórványosvagy valamilyen szempontból jelentős növényfajok esetében minden hozzáférhető irodalmi, herbáriumi,illetőleg saját adatot feltüntettünk, a gyakori vagy tömeges fajok esetében ilyen részletezésrenem volt szükség. Megjegyzendő, hogy az egzotikus növények és néhány más egyedieset kivételével a népi terminológia lokalizálása elterjedési adatnak is tekinthető.A népi terminológiát Nt. rövidítés vezeti le (a román népi nevek előtt | Ro. jelzés áll). Azegyes lexémákat, amelyek betűrendben követik egymást, | jel választja el egymástól, az alakváltozatokatvessző. Az egyes adatokat a falvak nevének rövidítésével lokalizáltuk (ezek feloldásátis a rövidítések jegyzéke tartalmazza). A lokalizálás hiánya a név általános elterjedtségétjelzi. A szócikkek utolsó része a néprajzi rész, ez előtt Nr. rövidítés áll. A néprajzi adatok általánossorrendje ez: gyakorlati jellegű felhasználás (építkezésre, szerszámkészítésre, étkezésre,gyógyításra, festésre stb.); gyermekjátékok készítése; díszítés; hiedelmek, babonák; szokások;díszítőmotívumok; a növény szerepe a földrajzinév-adásban. Ezeket az adatcsoportokat különjel nem jelöli.Abban az esetben, ha a népi nevek nemzetségnév értékűek, közvetlenül a nemzetségnévután soroltuk föl őket. Néha a népi terminusok fajnál kisebb taxonokra vonatkoznak, ilyenkora faj szócikkét az alárendelt egységeknek megfelelően tovább tagoltuk.Felvettünk ezen kívül utaló szócikkeket is, hogy a latin társnevek okozta félreértést kiküszöböljük.196

AABIES Mill. (Pinaceae)A. alba Mill. !; jegenyefenyő; brad. Ec, MM.A terület déli és nyugati peremén elszórtan(Kszt–Zt, Ct, Mk határában, a Pányiki-szorosban,bükkel vegyesen). Nt. brád (Jt, Kf,Mv) | brádfa (Va) | bredòj – a havason tanultelnevezés – (Ml) | bükkfenyő (Kp, Kszt–Zt,Mk) | csetenyefa (Sz) | ezüstfenyő (Bh, It, Kb,Kp, Mb, Mé, Ny, Szu) | ezüstlevelü-fenyő (Kk) |fenyő (Gy, Mó, Va) | karácsonyfa V) lukszfenyő(Tl) || Ro. brád | cucurúz d'e brád Mk-na Kűhëgy, Iszëk nevű határrészeken van, Tl-na csernetekertben. Bi határában 1900–1907körül vágták ki, nagy, 1 m átmérőjű fák voltak.Nr. Ha méhek voltak a fában, azért iskivágták, hogy kiszedhessék a mézet (Bi). –Az asztalosok szívesen dolgoznak a fájából.*ABUTILON Adans. (Malvaceae)A. striatum Dikson; selyemmályva; pristolnic(incl. A. hybridum Voss). DAm, M.Guatemalai eredetű, a területen ritka, cseberbennevelt díszcserje. Nt. szöllővirág || Ro.málva mătăscásă (Ş).ACER L. (Aceraceae). Nt. ihàrfa (Bh, K,Kd, Kszt-Zt, Mb, Ny, Sz) | juhàrfa (B, Bh,Gy, Kb, Kk, Kp, Mb, Mé, Mf, Mó, Mv, Szu,Va, Zs), juhrfa (Gyv, It, Nd), juhòrfa (T),johārfa, (V) || Ro. dîrmoc (A) | pált'in (Bi, N).Sz-n megkülönböztettek recés- és simahéjújuhart. Nr. Ismert a juharvirics: nyalogattáka levét, újabban inkább csak a gverekek (It,Kszt–Zt, T). – Szekéralkatrészt készítettekbelőle (tîrboanţa la car: St). Egeres határábanvan Zsugrász-patak, Kk-on Jávorkút (ez utóbbiidetartozása bizonytalan, vö. Péntek–Szabó1980. 142).A. campestre L. ! mezei juhar; jugastru.Eu (Med), M–MM. Közönséges fa vagy cserje(Gyv, Nk, Ny, Zs): var. normale (Schwerin)Beld. (Kb), var. austriacum (Tratt.) DC. (Mf),var. oxytemum Borb. (Uk, Mó). Nt. csüpüjohar(Kk) | járomihàr (Kszt–Zt) || Ro. alţár, P) | jugrást (A, Gyv, St). – Durvább, kérgeta kőriséhez hasonlítják (Kszt–Zt). Nr.Puha, jól hasítható fának tartják, D-n kaputkészítenek belőle.*A. negundo L. ! kőrislevelű juhar; arţaramerican. Am–N, MM. Amerikai eredetűdíszfa, a területen viszonylag ritka (Bh, Gy, E).A. platanoides L.; korai juhar; paltin decîmp. Eu, MM. Kevert, hegylábi erdőkbenelszórtan (Les-oldal: Ny, Lonka, Sátor-hegystb.), díszfaként is (Bh, It). Nt. tökjuhàr (Gy,Kb, Kp, Mé, Mf, Mó, Szu), tökjuhàr (Kk),tökjuhr (It) || Ro. jugrást (B, Be) | jugástru(P) | pált'in (A, D, Mi). – A szucságiak szerintlibalábu levele van. Nr. Járomnak, kaszanyélnekhasználják a fáját.A. pseudoplatanus E. ! hegyi juhar; paltinde munte. Ec–Med, MM. Kevert bükkösökjellemző fája (Sátcr-hegy, Pányiki-szoros, Ríszëgtető,Gyalui-havasok). Nt. járomihàrfa (Kf) |tökjuhar (Kp, Nd) | tökjohorfa (V) || Ro. alţár(A) | jugrást (D) páln (B, Be. Bi, Cţ, P).– Szép fának tartják, dolgoznak belőle. Afűrész nehezen vágja. – A leveléből tejszerűnedv jön ki (A). Nr. Favillát készítenek belőle(furcă de bărbat, furcă de femeie: D), a tehetősebbekebből csináltattak asztalt (Cţ).A. saccharinum L. var. subtrilobatum Schwerin.– Díszfa. ÉAm. MM. It (3 nagy példány);a Szamos mentén Gy felé (Fl. VI. 247)A. tataricum L.; tatár juhar; arţar tătăresc.Eua, M. Gy és Kb környékéről (Hója) jelezve.Nt. fekete gyürü (Mé). Az egyetlen adat aKalTsz-ből való.ACETOSA l. RumexACETOSELLA l. RumexACHILLEA L. (Asteraceae)A. millefolium agg. ! (incl. A. asplenifoliaVent. Pan, H.; A. collina Becker) Eua. H.; –sovány, félszáraz gyepekben, napos domboldalakonközönséges: It, Kk; CLA: NyárádyA. 1967.; A. distans W. et K. Alp–Kárp,–Balk., H. – a terület déli és nyugati részénhegylábi erdőkben; A. millefolium L.Eua, H. a szűkebb értelemben vett közönségescickafark mezofil gyepekben utak, árkok menténközönséges – Kk: CLA. Nyárády A.1967.; A. pannonica Scheele KEua, H. –száraz gyepekben szórványosan – Mv, Nm,Sp, Va, a Kardosfalva felé eső vízválasztón:CLA. Pázmány 1967.; A. setaceae W. et K.Eua-Med, H. Kf: Csipkés-oldal (Csűrös).Az alakkör tagjai ökológiailag inkább, morfológiailagesetenként csak nagyítóval megfigyelhetőjellegek alapján különíthetők el, ezértérthető, hogy ez az elkülönítés nem tükröződika népi ismeretben. A csoport képviselői a száraz,napos domboldalak gyepjeitől a nedves erdőségekigmindenütt elterjedtek. Nt. egérfarkufű(Gyv, J, Mé, Sz, S, V; Szászfenes: Györffy1935) | ezerlevél (Va) | ezerlevelü (B, Ch, Gym,J, Kk, Kp, Mb, Ml, Nd, Tl, Sz, Zs), ezërlevelü(Kszt–Zt, Mk, Mv) ezerlevelűfű (K, KfNy,) ezerlevelűfű (Gyv, Mó, Kk) | kásavirág(Kp, Szu) || Ro. coáda şoricelelui (A, B, Be,Bi, D, Dr, Gyv, Kk, P, St, Sz) | coáda şoárecului(Bl, Ct, Fi). Nr. Bárányhúst ízesítenekvele. (Be). – A herbájából főzött teát használják:köhögésre, asztmára; gyomorfekélykezelésére; gyomorgörcs esetén; gyors szívverésre;sebek kezelésére. Néhol avas hájjal v.197

szalonnával összevágva, megtörve teszik sebre,kelevényre. Vö. Kóczián et al. 1977. – Tojásramintát festenek vele (B).*A. ptarmica L., f. ligulosa Vilmor. ! kenyérbélcickafark; rotoţele albe. Eua, H. Kiskertekhelyenként gyakori dísznövénye. Nt.boglár (Kb) | engem nefelèjcs (Kp) | fehér boglár(Mé), fehír boglár (Mv), fejír boglár (Gyv,V) | kenyérmorzsa (E), kënyérmòrzsa (Kszt–Zt),kënyírmòrzsa (Ny) – apró sziromleveleiről neveztékel így | madárkenyír (Jt) | madármorzsa(J) || Ro. leuşor (Cţ). Máshol is van, névnélkül (Mi, N).ACINOS Mill. (Lamiaceae) (= Calaminthap.p., Satureja p.p.)A. arvensis (Lam.) Dandy (= Calaminthaacinos (L.) Clairv.); csombor pereszlény; ismuşoarăde cîmp. Eua–Med, Th–TH. Ruderálisgyom, kőfalakon, omlásos helyeken közönséges(Gyv, KK).A. alpinus (E.) Moench (= Calaminthaalpina (L.) Lam.); havasi pereszlény; cimbrumare de munte. Eu, H. Az Egerbegyi- és aPányiki-szoros szikláin (ssp. hungarica (Simk.)Hay.)ACONITUM L. (Ranunculaceae)A vad fajokra vonatkozó elnevezések a nemzetségrejellemző virágformára utalnak, tehátnemzetségnevek. Ide tartoznak: A. anthoraL. !; méregölő sisakvirág; omag galben. Ec,H. Vegyes lomberdőkben, ligetes területen, irtásokbannem ritka (Va: Fl. II. 464). –A. variegatum L.; ligeti sisakvirág, ssp. variegatumincl. A. gracile Rchb.; karcsú sisakvirág.Alp.–Kárp.–Balk. H. Nyirkos erdős, ligetesirtásos helyeken nem ritka (Bl). – A. vulpariaagg.; farkasölő sisakvirágok; ide tartoznak:A. moldavicum Hacq.; moldvai sisakvirág;omag. Kárp. H. Nyirkos erdőkbennéhol tömegesen fordul elő (Gyv, Kk; Mb,Kszt, Bogdana, Dentario-Fagetum, Abieto-Fagetum– Csűrös). – A. vulparia Rchb. (= A.lycoctonum auct.). Ec H. Erdőkben elég gyakori(Mf, Fl. II. 503). A területen a két kisfajhibridje is előfordul (Aconitum x triste (Fisch.)Gay. = moldavicum X vulparia, vö. Fl. II.510). Nt. bárkavirág (Kk) | kisasszonypapucs(It, Ny) | sarkantyuvirág (Sz) || Ro. porumbéld'in bárcă (Kk). (A Kk-i m. és r. adat ugyanattóla r. adatközlőtől való.)*A. cammarum L. ! kerti sisakvirág; treicumnate supărate, cocoşei. Nt. kerti kisasszonypapucs(Gyv) | kisasszonypapucs (B, Gy, Gym,Gyv, It, Ny) | lakatvirág (Kf) | Nójé bárkája(Ny) | szarkaláb? (E). Megj.: A növény lt.nevezéktana sem tiszta, mivel a kerti dísznövénya feltevések szerint hibrid eredetű, Herbáriumipéldányok: Gyv, V.ACORUS L. (Araceae)+ *A. calamus L.; (orvosi) kálmos, DK-Ázsia,HH. Egykor elterjedt gyógynövény, a Szamosmentén vadon is. A területről bizonyára eltűnt.ACTAEA L. (Ranunculaceae)A. spicata L.; békabogyó; orbalţ. Eua, HNedves erdőkben nem ritka: Gyv, Kk, NkSz (Fl. II, 438). Mérgező.ADENOPHORA Fisch. (Campanulaceae)A. liliifolia (L.) Bess. Eu, H. Cserjés helyeken,erdőszéleken fordul elő (Sp, f. decipiensNyár., f. alpini (L.) Nyár., f. liliifolia, Fl.IX, 127–8).ADONIS L. (Ranunculaceae)A. aestivalis L. (= A .phoenicea (L.) Fritsch.) !nyári hérics; cocoşei de cîmp. Eua, Th. Kalászosokközött, útszéleken közönséges, helyenkénttömeges (C, V – Csűrös). Nt. kutyakapor(Kszt–Zt, Mv) | vadborsó (Szu: Györffy 1935) |vadpillangòvirág (T) || Ro. a d'e floáre rósie(Be) | mărár (Gym). Nr. Azt hiszik, hogyjégeső után büdös tőle a határ (Szu; Györffy1935).A. vernalis E. ! tavaszi hérics; ruscuţă primăvăratică.Eua–Kont., H. Napos, meszestalajú domboldalakon gyakori, néhol tömeges(Kb–CLA: Prodan 1930), Nyárády 1942; C,E, I, J, Sz:!; (Kf, S: Csűrös). Nt. banka(It) |büdözsbanka (Nd) | cigánypicsa (Szu) | hérics(T) | kakukvirág (J) | kotlòvirág (Szu) | kökörcsiny(Mó, Nk), kökércse (Gy) | kutyarózsa(Gyv, Nk, V) | nagykökörcsin (Va) | petrezselyemvirág(Kolozsvár: Györffy 1935) | tyúkvirág(Kp, Zs) || Ro. bulbúci (N) | bulbúci gálben(Gyv) | flórile páştilor (Sz) | óchiu bóului(St). Sok van It és Nd közt a Csutkós-ódalon,Mákón a Nagyhegy-ódalon, Galaji-cserén, Tl-na Lengyelben, Va-on a Kormoságán túli oldalon,Zs-on a Kishegy-ódalon, Kp-ben a Gáboródalgödriben. Nr. A következő hiedelmekélnek: a kotlóvirágot nem szabad leszedni,mert nem lesz kotló (Szu) | Ne vigyük be,me megláttya a tyúk, nem tojik (Sz, Zs) | Atyúkok közé dobták, hogy tojjanak (Kp.).AEGOPODIUM L. (Apiaceae)A. podagraria L.; podagrafű; piciorul caprei.Eua H. Gyümölcsösökben, élősövényekben, üderéteken közönséges (Kp, Mó).AETHUSA L. (Apiaceae)A. cynapium L.; mérges ádáz; pătrunjelulcîinelui. Eua, Th. Szórványosan előfordulóerősen mérgező gyom (Kb, Hója – CLA: Prodan1937).AGAPANTHUS L’Herit (Liliaceae)*A. africanus (L.) Hoffm.; szerelemvirág;crin albastru (DEB). Afrs, G. Dél-Afrikábólszármazó cserepes dísznövény (Mb).AGAVE L. (Amaryllidaceae)*A. americana L.; amerikai agavé. Kz-Am,H. Parasztkertekben nem találtuk, botanikus198

kerti példányok nagyobb közintézményekbenBh-on.. E-en és új házakban (Nd).AESCULUS L. (Hippocastanaceae)*A. hippocastanum L. ! vadgesztenye; castanporcesc. Bal, H. Díszfa, a területen csak ültetvefordul elő. Nem kedvelik. Nt. gesztenyefa (B,Nm), gesztnyefa (Gy, Sz), gesztënyefa (K, Kd,Mb, Mv) | vadgesztenye (E, Kk, Kp, Va), vadgesztnye(Kszt–Zt, Ml), vadgesztenye (Bh,Mk,^Ny) || Ro. castáńe (B) | agustíńe (Be, Bi,P) aghistíńe (Gym, St). Nr. Reuma kezelésére:vadgesztenyevirágot és csípős paprikát tettekpetróleumba, ezzel kenték a fájós testrészt(Bh); tíz gesztenyét megőrölnek, tesznek hozzáöt jó nagy farkascsergét (Pteridium aquilinum),fél liter v. liter orvosi szeszt v. pálinkaszeszt.Fejfájásra is jónak tartják (Mv). Vö. Kócziánet al. 1977. – Azt tartják, a gesztenyefa véda villámcsapástól (E).AGERATUM L. (Asteraceae)*A. houstonianum Mill.; kenderpakóca; pufuleţi.Kz-Am Th. Nt. kíkboglár (Kp, Zs) |verbénija (Nk). Szegélyvirágnak ültetik, apalánt többnyire városi virágházakból (Bh,Kvár) származik.AGRIMONIA L. (Rosaceae)A. cupatoria L. ! patika párlófű; turtiţămare. Eua, H. Leromlott gyepekben, utakmentén közönséges. Nt. bojtorján (Mb) | katibòlha(Gy) | tüdőfű (Nd) | ?vadmájva (T).Gy-ban minden növényt katibolhának neveznek,amely beleakad a ruhába. Nr. Köhögéstőlfőznek teát a megszárított virágból (Gym).AGROPYRON Gaert. (Poaceae)A. caninum (L.) P. B. (= Roegneria caninaL.) Nevski); szálkás tarackbúza; pir pădureţ.Cp, H. Ritka (Gy).A. intermedium (Host.) P.B. (= Elytrigiaintermedia (Host.) Nevski); deres tarackbúza;pir. Eua, G. Száraz gyepekben, különösennapos agroteraszok oldalában gyakori (Dr,Kk, Nk).A. repens (L.) P.B. (= Elytrigia repens (L.)Desv. !); kúszó tarackbúza; pir. Kozm, G.Közönséges szántóföldi gyom, gyepekben ésutak mentén is mindenütt elterjedt. Nt. pèrjeNp, Szu, T, V, Va, Zs), prje (B, Nd), perjIt), përje (Gym, Kf, Kd, Mb, Mk, Sz),përjefű(K) || Ro. pt'ir, pir.A. trichophorum (Lk.) K. Richter (= A.intermedium ssp.). Előfordulása, mint az A.intermediumé, de ritkább; típusos alakban aJ környéki gipszeken gyakori.AGROSTEMMA L. (Caryophyllaceae)A. githago L. ! vetési konkoly; neghină.Kozm, Th. Vetésekben viszonylag ritkán (Kf,Kszt-Zt; Bh – Csűrös). Nt. konkoj || Ro. neghínă(Bi, C, Mi, N, St) | goángă (P) | coáncă(Be, Dr, Fi, Gym) | concói (Kk).AGROSTIS L. (Poaceae)A. canina L.; eb-tippan; bucăţel. Eua, H.Nedves réteken, lápokban.A. stolonifera agg. (L. s. l.) (= A. albaauct. ssp.); szélfű; iarba cîmpului. Kozm,H. Nedves, időszakosan elárasztott helyekengyakori; – ssp. stolonifera: gyakori; – ssp.gigantea Roth.: Gym, T.A. tenuis Sibth (= A. capillaris L.; cérnatippan;păiuş. Eua, H. Sovány gyepek éshegyi rétek leggyakoribb tömeges szénaképzőfüve a területen. Nt. fű || Ro. iárbă.AILANTHUS Desf. (Simarubaceae)*A. altissima (Mill.) Swingle ! bálványfa;cenuşer. MM–M. Kínai eredetű díszfa, hozzánka XIX. sz-ban került, terjedőben van,elvadul (Bh – temető). Nt. oláecet (T). Nr.Szólások: Savanyú, mint az oláecet. Háromkupa egy főzet (oláecet), abbul adok, csak boszszants(T). – A népi név valószínűleg azecetfa (Rhus typhina) leveléhez való hasonlósággalhozható kapcsolatba.AJUGA L. (Labiatae)A. chamaepitys (L.) Schreb; kalinca infű;tămîiţă de cîmp. Eua–Ec, Th. Szórványosanelőforduló gyom (Zs, B – CLA: Prodan 1936;Fl. VIII, 88).A. genevensis L.; közönséges infű; suliman.Eua, H. Bokros, füves helyeken gyakori (Kk;Gyv – lusus albiflora Syr.: CLA: Pázmány1962; Kf – Csűrös).A. reptans L. !; ostorindás infű; vineţică.Ec, H. Bokros, erdős helyeken, gyümölcsösökbenközönséges. Nt. atracél (Sz) | atracéllapu(M) | bibilevél (Gym) | mogyoróāja-fű(Ny) | tésztalapu (Mó) | vadbòrzsalík (It) || Ro.frúnză d'e st'ic (Fi) | iárba víńi (Mi). – Anépi terminológia nem különbözteti meg azA. reptanst és az A. genevensist. Nr. Sebre,kelésre teszik. Vö. Kovács 1976; Kóczián etal. 1977. – Tejben megfőzték kézdaganatra(Mi).ALCEA L. (Malvaceae)A. biennis Winterl (= Althaea pallida (W.et K.) Willd.); halvány ziliz; nalbă albă. Port-Med, H. A terület keleti részen szórványos(Kb, Mó, Nk – CLA: Prodan 1937; Fl.VI, 42).*A. ficifolia Sibth. et Sm. (= A. rosea var.sibthorpii Boiss.) Eu, H. A következő pontokon:Bl, Gyv, Kp.*A. rosea L. ! (= Althaea rosea); mályvarózsa;nalbă de grădină. Eu–Med ?, H. Bizonytalan(kínai ?) eredetű, nálunk a törököktőlmeghonosított dísznövény. A kiskertekben általános,nagyon változatos virágszínekkel, egészen199

sötét virágú formák is (cv. nigra: Kk, Nk),egészen a havasalji falvakban is (Cţ, D, F).Ide sorolják néha változatként az előző, mélyenkarélyos vagy szabdalt levelű fajt is. Nt. májva(Mf) | májvarózsa (Gyv, E, It, Kb, Kk, Mé,Ml, Nk, Szu, T, V, Va), májvarózsa (K, Kf,Mk, Mó, Ny, Sz) | mánrózsa (Gym) | újas(Kp) || Ro. coáda vácii (S) | lóbdо̨rojо̨ (Kk) |májvо̨rojо̨ (Kk) | nálbă (Gyv) | pánă pe tuléu(Mi) | péńe gálbene (Ş) | ruj pe bótă (Be) |tuléu, tuléi (Topa). Nr. Mikor kosarat raktakpánkóból, kürtősből, a virágjából csokrot kötöttekrá dísznek (Kf).ALCHEMILLA L. (Rosaceae)A. hybrida (L.) Mill. s.l. (sp. agg); (korcs)palástfű; creţişoară. Eua, H. (C. Fl. IV, 689).A. vulgaris L. ! s.l.; közönséges (erdei) palástfű;creţişoare. Eua, H. Hegyi rétekengyakori (ssp. monticola (Opiz) Soó – DealulLeşului: Nyárády ap. Csűrös). – A palástfűfajokbotanikai elhatárolása bizonytalan. AzA. hybrida agg-ból a területen bizonyára előfordulaz A. flabellata Busser. és az A. glaucescensWallr., az A. vulgaris agg-ból azA. acutiloba Opiz, A. effusa Buser, A. glabraNeygenf, az A. gracilis Opiz. stb.ALECTOROLOPHUS l. RhinanithusALISMA L. (Alismataceae)A. plantago-aquatica L.; vízi hídőr; limbariţâcomună. Kozm, HH. Vizesárkokban, pocsolyákban,tavak partján közönséges (Mi).ALLIARIA Scop. (Brassicaceae)A. petiolata (MB.) Cav. et Gr. (= A. officinalisAndr. ex MB.) ! hagymaszagú szegecs;usturoiţă. Eua, Th. Gyakori útmenti gyom.Nt. hagymaszagu-fű (J). Dr-n is ismerik. Nr.Kék pokolvarra teszik. Vö. Kóczián et al. 1977.ALLIUM L. (Liliaceae)A. atropurpureum W. et K. Pan–Balk G.Nt. kígyóhagyma (Zs).*A. cepa L.! vöröshagyma;ceapă, Kz-Ázsia,G.Középázsiai eredetű, ma általánosan elterjedtkonyhakerti növény. Többnyire a provar.cepa és provar. viviparum (Metz.) Alef., globoideumés ellipsodeum formák. Nt. hagyma.Részei: fű, szár, héj, dudája a magvas szár.Tájfajtái: csípős hagyma (Nk); dukhagyma;forditot hagyma pirihagyma (B); maghagyma(Me) magyaró hagyma bokrosan nő (Nk, T);mindig-hagyma (Mb); pirihagyma; sárgahagyma;vereshagyma (B, Bt, F, J, Kk, T), vrshagyma(Np),vërëshagyma (K, Kf, Kd, Mb,Ny), vöröshagyma (Nk, Szu) || Ro. ceápă. Tájfajták:arpagică (N); ceápă de ápă (Mi); ceápăgálbenă; ceápă róşiie; pirícă (Dr, Fi). Nr. Ahajával tojást festenek. – Gyakran használta népi gyógyászatban: hűlés, asztma ellenitea (teának gyakran akác- és bodzavirággalegyütt); gyomorbél görcse esetén köménnyelés ánizzsal; hagymahülep hűléskor: egy literesedénybe hagymát és vizet tesznek, addig főzik,míg egy csészényi lesz, sok cukorral fogyasztják;tüdőbaj ellen avas szalonnával eszik;kelésre, tályogra nagy ír: tejbe v. tejfölbevöröshagymát, borzafa kérgének fehérjét, mézet,lenmaglisztet, szappant és fenyőfaszurkot főznekössze (J); mastitis kezelésére: hagymatejföllel, liszttel (Kszt–Zt); szintén kelésrehasznált a cukorral, szappannal, tejjel, liszttelösszefőzött hagyma (V); önmagában is használjákkelésre a pörkölt, sütött, fonnyasztottv. nyers hagymát; orrvérzéskor felvágva szagoltatják(Kszt–Zt). Vö. Kóczián et al. 1977.– A hagyma nagypénteki böjti étel (Jankó1891. 168). – Gyakran főzték a hagymáslét:zsírban kirántott hagymát habartak forró vízbe(Jankó 1891. 79). – A maghagyma üreges szárábóla gyerekek sípot készítettek, hagymafingót(Faragó 1946. 61). – A növénynévbőlhelynevek is alakultak (Gym, J; vö. Péntek –Szabó 1980. 157).A. flavescens Bess.; halovány hagyma; aişor.Pont–Med, G. A területen a var. ammophilum(Heuff.) Zahar. elsősorban gipszen fordulelő, nem gyakori (F, Gyv, Zs, J – CLA:Nyárády 1967; B – CLA: Szabó 1969; Nk).A. flavum L.; sárga hagyma; hajmă păsărească.Pont–Med, G. Száraz gyepekben nemritka (Szászlóna: – CLA.: Jula 1965; Gyv,Nk, Mv). Nt. kígyóhagyma (Kf, Kp, Nk).A. montanum Schmidt; hegyi hagyma;floarea raiului. Eua, G. Köves helyeken szórványosan(F, Gyv, Zs). Nt. Ro. cocoşél (Gym).La Hîrtóp nevű helyen.A. oleraceum L. ! érdes hagyma; ai sălbatic.Eu–Med, G. Gyepekben, ligetes helyeken (Kb,Mn, Mó). Nt. kígyófokhagyma (K) || Ro. asălbát'ic (Bi, Kk).*A. sativum L. ! fokhagyma; usturoi. Északkínaieredetű, G. Konyhakertekben közönséges,többnyire a convar. sativum. Nt. fokhagyma.Gerezdje: tincs, cikk. Tájfajta: törökfokhagyma(Bt, It, J, Kk, Mó, Mv, Np) nagyobb, többgerezdje van; más esztendőre hagyják. || Ro.(ai) | usturói. Tájfajta: ai turcésc (Dr, N,P.). Nr. A legalapvetőbb növény a népi gyógyászatban:tüdőbaj ellen 3–4 cikket ettekrendszeresen éhgyomorra (Mb). Hamuba takarják,szenet húznak rá, megsütik, így borítjáka hörgő, hűléses gyerek mellére. Szamárköhögésellen faggyúval borítják be a betegmellét úgy, hogy a faggyút előbb kék papírrateszik, és fokhagymával jól megkenik. Összetörtsós fokhagymalével dörzsölik be a betegfejét fejfájás esetén. – Étvágyjavítóként muzsdéjtkészítenek belőle (Mv). A fokhagymáskenyeret is jónak tartják étvágytalanság ellen,Bélférgesség ellen: usturoi bătut în lapte (összetörtfokhagyma tejjel: Dr), pirítóskenyér fok-200

hagymával; fokhagymás beöntést adnak (keddenés pénteken); éjjelire ülve fokhagymásgőzölést végeznek. Gyomrot tisztít: jónaktartják hasmenésre is; gyomorgörcs eseténnyersen eszik (Eh). – Magas vérnyomás, érelmeszesedésellen: nyersen eszik v. összetörikés szesszel állni hagyják. – Fülfájás ellen:5–6 cikket megpucoltak, majd ezekkel egyenkénta beteg fül körül óvatosan addig dörzsöltéka bőrt, míg a kezükben a hagyma szétnem ment, majd a fokhagymatörmeléket aszoba sarkába dobták. Ha a fülfájást huzattólkapta a beteg, akkor egy cikket megpucoltak,egy cérnát húztak bele, hogy ezzel kihúzhassák,majd jó mélyen bedugták a fülbe; egyidő után kihúzták, a fültől a kar irányábahúzó mozdulatokkal többször végighúzták,hogy ezzel együtt a huzatot is elhúzzák abeteg füléből (It). – Fogfájáskor a lyukasfogba is fokhagymát tettek. Ha a fogfájásthuzat okozta, a beteg fülébe a megfelelő oldalonfokhagymacikket tettek, hegy az ugyanotthúzza ki a betegséget (It). – A pokolvaratúgy gyógyítják, hogy egy cikk fokhagymávalháromszer három ujjal végighúzzák a pokolvarat.Így gyógyítják a vakfájást is (vö. Jankó1691. 200). Kék pokolvar elhúzása: a daganathelyétől a nyakon és vállon, majd a karonkeresztül sokszor megismételve húzták lefeléa fokhagymát, jól rányomva a bőrre. Egészena kézfejig haladtak így, ahová a kis daganatotgyolccsal és kék cérnával lekötötték (Ny).Három cikk fokhagymával, kovásszal és háromimádsággal húzták el a pokolvart (V). – Törtfokhagymával kenték a kutyamarást (Ny).Állatok gyógyítására: Avas csonttal és ecettelmegfőzik, moslékba teszik – étvágyhozó asertésnek. Fokhagymás ecetes lével lemossákaz étvágytalan disznót. – Muzsdéjt öntöttekecettel, vízzel a felfúvódott állatba (Nk). –Szentelt tömjénnel füstölik, fokhagymával megkenika tehén hátát, utána megfelelően takarmányozzák,hogy „visszajöjjön” a teje (Gym.)A tehenet csizma szárába húgyoztatják, felforraljáka vizeletet, fokhagymát tesznek bele,itatnak belőle az állattal. Azt tartják, a boszorkányvisszahozza a tejet (Mv). – A hasmenésesjuhot ,,a románok mosgyéval gyógyítják,mely összetört és ecetbe áztatott fokhagyma,hagyma és só” (Ifj. Kós 1947. 20).– Pünkösd előtti estén a küszöbre jó sóthinteni, valamint fokhagymával bekenni, hogya ,,boszorkányok Isten áldását el ne vegyék”(Wlislockiné 1893. 366). Ártó szellemek távoltartására:bekenték fokhagymával az ajtót,ablakot, hogy ne jöjjön be a rossz (Tl). Vö.Kovács 1976; Kóczián et al. 1977.A. scorodoprasum L.; kígyóhagyma; aiulşarpelui. Eu, G. Gyepekben, erdőszélen, bokroshelyeken, gyümölcsösökben gyakori (Kf). Nt.Ro. a ciorăsc (Mi). A hagyma bunkója: bociulíe(Mi).A. vineale L. ! bajuszos hagyma; ceapa ciorii(DEB). Eu, G Száraz gyepekben, bokroshelyeken nem ritka (Gyv, It, Kf, Zs). Nt. kígyóhagyma(Kk, Kp).ALNUS L. (Betulaceae)A. glutinosa Gaertn.! mézgás éger; arinnegru. Eua, M–MM. A területen egykor közönséges,patak menti erdőalkotó fa, állományaitjórészt kiirtották. Nt. csèrfa (Kk, Mf, Ml, Nk,Tl, Szászlóna) | egerfa (Gy, Gyv, It, J, Kb,Kk, Kp, Ml, Mó, Nd, Nk, Sz, Szu, T, V, Va,Szászfenes), ëgerfa (Zs), égerfa (Mé) | egérfa(B, Fsz, K) || Ro. arín | árńici (Dr). Nr.Festésre: általánosan használatos volt, különősena háború után távolabbi patakvölgyekbenis megkeresték. Gyapjút, ruhát festettekfeketére a kéreg (cserfahaj, égerfahaj) főzetével,gálickövet tettek bele. – Meszeléskora mészbe is betették (Ct). – A kút aljábakeresztet készítettek a fájából, nem rothadel (Tl). – Épületfának is felhasználták, néhatüzelésre, a vastagabb törzsből teknőt csináltak.Szerszámfaként is számon tartották:kasza- és fejszenyélnek jó (V). – A népigyógyászatban: a kérgéből készült főzetetadják az állatnak hasmenésre, vérhasra (Kszt–Zt). Vö. Kóczián et al. 1977. – Úgy tartották,a leve jó égésre (Sz).A. incana (L.) Mnch.; hamvas éger; arinalb. Eua, M – MM. Bükkös és kevert erdőkbennem ritka patakparti fa (Gy. f. glabrescensSimk., Kalota völgye: f. macrocarpa Prod.)Nt. mint előbb.ALOE L. (Liliaceae)* A. arborescens Mill ! fásodó aloe; doftor(DEB). Fél-afrikai eredetű évelő cserepes dísznövény.Nt. aranyoslevelü fűrészvirág (Gyv) lfűrészkaktusz (T) | gyógykaktusz (M, Szu) |kaktusz (E, V) | kaptusz (Kb) || Ro. alóia (Cţ,E), alóie (C, Dr). Nr. Gennyes sebre, ütésre,viszketegségre, szökedíkre használatos: kettévágvabedörzsölik vele a bőrt. Gyógyítottákvele a trombózis utáni sebet. – 1 kg mézet40 dkg kaktuszszlével egy hétig tartanak árnyékban,ezt eszik kanállal gyomor- és más betegségekellen. Rákos beteg is ezzel gyógyítottamagát (Gyv, V). – Mézzel, borral kevervemájbetegség ellen (St).ALOPECURUS L. (Poaceae).A. aequalis Sobol. (= A. fulvus Sm.); mocsáriecsetpázsit (Nyárády 1941); poponete(DEB). Eua, Th. Nedves réteken (Kf).A. pratensis L.; réti ecsetfű; coada vulpii.Eua, H. Öntésterületeken gyakori társulásképzőfű (Bh, S).ALTHAEA L. (Malvaceae) l. még AlceaA. cannabina L.; kenderziliz; camileac. Med.(Adv.), H. Száraz domboldalakon, ritka (Gyv),201

A. officinalis L.; orvosi ziliz; nalbă mare.Eua, H. Ligetes helyeken, utak mentén nemritka. Nt. májva (Bh) | májvarózsa (Kp, Mó,Zs) | rózsaszín vadmájva (Nk) || Ro. tuléi (Topa).Nr. A májvagyükér párnakenőcs volt:vízzel, liszttel főzték össze, keményítették velea párna vásznát (Kp).ALYSSUM L. (Brassicaceae)A. alyssoides L.; közönséges ternye; albiţă.Eua, Th–TH. Közönséges ruderális gyom,omlásos helyeken, kőfalakon jellegzetes éstömeges.A. murale W. et K., Balk (Submed), H.(E, Gy; Kk: Fl. III, 354, var. variabile Nyár.f. murale).AMARANTHUS L. (Amaranthaceae). Ntparéj (Bh, Mf, Mó, Sz, V, Va, Zs), paraj (Mb),paré (Mó, Nk) | piros páréj (K) || Ro. şt'irróşu (N).A. albus L.; fehér disznóparéj; ştir. Adv,Th. Észak-Amerikából behurcolt útszéli gyom,a Nádas menti falvakban (E, V) gyakori, aKapus mentén (Kk) ritkább.*A. caudatus L. ! csákós disznóparéj; moţulcurcanului. Adv (Art.), Th. Ősi, eredetilegmagvaiért termesztett növény, ma dísznövény(var. v. f. gibbosus Hort.). Az Almás völgyébengyakoribb, másutt szórványosan termesztik.Nt. bojtvirág (J) | elefántormánya (Sz) |kakastaréj (Kp) | pújkaór (F, Zs).A. crispus (Lesp. et Thév.) Terrac.; bodrosdisznóparéj; ştir creţ. Adv, (D–Am), Th.Argentinából származó út menti növény. TöbbNádas menti faluban (E, K, Na, Sz, Zs) jellegzetesút menti társulást alkot; másuttesetleges vagy ritka.(*)A. hybridus sp. agg, komplex fajcsoport.Trópusi, Th. A termesztésben főként díszként,ill. kertekben elvadultan fordulnak elő a pirosaslevelű formák (A. hybridus var. erythrostachysThell.), a zöld levelű formák (A. hybridusvar. hybridus) kapáskultúrák közönségesgyomnövényei. Az ssp. és var. cruentus (L.)Thell. egyéves, piros színű dísznövény. – A.hybridus var. erythrostachys Thell.: Nt. Borivirág(Kf) | pújkaòr (Kb).A. lividus L.; zöld disznóparéj; ştir verde.Kozm, Th. Valamikor termesztett, ma gyom.Vad változata (var. ascendens (Lois.) Thell.)a Gyalui havasok felé nem ritka (Gy, Gyv),termesztett formáját (var. oleraceus (L.) Thell.)a Fl. I, 603 az Erdélyi Szigethegység falvaibóljelzi.A. x ozanonii Thell. (= A. hybridus x A.retroflexus), a két leggyakoribb disznóparéjhibridje Kk-ról került elő.A. retroflexus L. ! dudvás disznóparéj; ştirsălbatic. AmN, (Adv), Th. Észak-amerikaieredetű gyomnövény, Erdélyben a múlt sz-banmár közönséges. Nt. Ro. iárba pórcului (Kk).Kk-on a m-ok is ismerik, tudják, hogy szeretia disznó. A paréj név elsősorban erre a fajravonatkozik.AMARYLLIS L. (Amaryllidaceae)*A. x hybrida hort.; amarillisz; crin roşu.AmS –C, (Adv), G. Gyakori, sok változatbantermesztett cserepes dísznövény (Kszt–Zt-nhatalmas, fehér-piros márványozott virágú formák).Nt. lilijom (Kb, Szu) | sás (Kk).AMORPHA L. (Fabaceae)*Amorpha fruticosa L.; kinincs (gyalogakác);salcîm mic. ÉAm, (Adv), Ms. Északamerikaiszármazású, eredetileg díszcserje, maelvadult (A, It, Kf, Nk).AMYGDALUS l. Persica, PrunusANACAMPTIS L.C. Rich. (Orchidaceae)A. pyramidalis (L.) L.C. Rich.; vitézvirág;bujor. Ec–Med, G. Gyepes, bokros helyekenszórványosan megtalálható (Kb). Nt. tükörvirág(F).ANAGALLIS L. (Primulaceae)A. arvensis L. (= A. phoenicea (Gouan)Scop.); mezei tikszem; scînteiuţă. Kozm, Th.Közönséges és gyakori gyom. Nt. Ro. busuiócucîmpului (Gym).A. foemina Mill. (= A. coerulea auct.). Azelőbbinél ritkább.ANANAS L. (Bromeliaceae)● A. comosus Merr.; ananász; ananas. Hírbőlismert trópusi gyümölcs. Nt. ananász (B,Kk).ANCHUSA L. (Boraginaceae)A. barrelieri (All.) Vitm. Pont–Med, H.:E, Kb, Magyarnádas; – var. angustifolia Guşul.:Gym, Zs (Fl. VII, 310).A. italica Retz.; olasz atracél; miruţa mare.Eu–Med, Th. Mézelő és dísznövény, elvadulvaút menti gyom (Bh, Kb: Fl. VII, 304).A. officinalis L.; orvosi atracél; limba boului.Ec, Th–H. Ruderális gyom, a területen szórványos (Mi).A. orientalis (L.) Rchb.; keleti atracél;miruţă orientală. Pont, TH. Bácsi-torok (Fl.VII,309).ANDROMEDA L. (Ericaceae)A. polifolia L.; tőzegrozmarin; ruginare. Cp,H. Csak a Kelecel melletti tőzeglápban.ANEMONE L. (Ranunculaceae)Anemone hepatica l. HepaticaA. ranunculoides L. ! bogláros szellőrózsa;păştiţă. Cp, G. Közönséges koratavaszi erdeivirág. Nt. sárga kukukvirág (B, Gyv, K, Mó,202

Nd). A többi ponton általában név nélkülismert. || Ro. breábon (Fi) | breábăn gálbăn.A. nemorosa L. ! berki szellőrózsa; floareapaştilor. Cp, G. Nt. fehér kukukvirág (B, Mó,Nd), fehír kukukvirdg (Gyv, K, Zs) | hóvirágSzu, Szászfenes: Györffy 1935) | kukukvirdgB, Gym, Kk, Kp, Nk, Ny, Sz, Va), kakukvirág(It, J, Mé, Mk, Ml, V) | pünköstivirágSzu) | tehénvirág (Tl) || Ro. breábăn (B, D,Kp, St, Sd, Sz, Topa), breábon (Fi) | breábănalb (A, Bl, C, D, N, P) | flórile paştilor (Mi) |pána cúcului (Dr).A. sylvestris L.; erdei szellőrózsa; oiţă. Eua,H. Ligetes helyeken, ritka (Sz–CLA: Szabó1970; Kb–Fl. II, 517).ANETHUM L. (Apiaceae)*A. graveolens L. ! kapor; mărar, Med, Th.Közönséges fűszernövény, konyhakertekben általábanfélvadon (elszóródott magról: Ny, V).Nt. kapor || Ro. mărár (Dr, Fi, St), măráriuA) | morár (Bi, D, Mi, N, P), moráriu (Dr).ANGELICA L. (Apiaceae)A. sylvestris L.; erdei angelika; angelinăsălbatică (DEB). Eua, H. Erdőszéleken, gyümölcsösökbenközönséges. Nt. libaláb (Mv). Nr.Herbáját teának főzik, kérődzés megindításáraadnak 1 l teát a jószágnak. Vö. Kóczián etal. 1977.ANTENNARIA Gaertn. (Asteraceae)A. dioica (L.) Gaertn. ! parlagi macskatalp;parpian. Eua, Ch–H. Sovány, lepusztultlegelőkön néhol tömeges. Nt. gyapár (B, Ml,Va) | gyapárvirág (Mb, Zs), gypárvirág (Nk) |havasi gyopár (Bh) || Ro. gheára miţului (Fi) llába miţului (Kk), lába mîţî (P, Sz) | simíńic(B). Nr. Koszorút fontak belőle (Va). – Szárazvirágként tartják (B). – Gyv történetihelynévanyagában fordul elő a Gyopáros domb(Péntek–Szabó 1980. 151).ANTHEMIS L. (Asteraceae)A. arvensis L. ! parlagi pipitér; romaniţade cîmp. Eu, Th. Szántóföldi és út menti gyom(C). – A. cotula L.; nehézszagú pipitér; romaniţaputuroasă. Kosrn,Th. Nt. kutyabërzën(Sz) | kutyakapor (Nd, Zs) || Ro. muşăţel (Dr) |rómońiţă (St).A. cotula F. – nehézszagú pipitér; romaniţaputuroasă. Kozm, Th Szántóföldi, utmenti,gyom, helyenként tömeges (Kszt.)A. tinctoria L. ! festő pipitér; floare deperină. Eua, H. Ligetes, száraz helyeken gyakori.Nt. sárgamargaréta (Mv, Szászlóna), sárgamargaretta(B) | sárgapápa (Jt) || Ro. bumbd'iţă(Mi). Nr. A herbát vízben v. borbanfőzik meg, sárgaság esetén használják. –Vörösborban v. szárított gyümölccsel összefőzvevérszegénység ellen (Mv). – A teájátállatoknak is adják sárgaság ellen. Az állatszáját is megkenik vele. – Néhol méhsörbeteszik: a lép levében főzik, ettől lesz jó íze,Vö. Kóczián et al. 1977.ANTHERICUM L. (Liliaceae)A. ramosum L.; ágas hölye; liliuţă. KzEu –Med, G. Száraz, napos gvepekben, meszesoldalakon nem ritka (D, Gyv, Mv; Sz–CLA:Nyárády A. 1955; Kb – Szabó 1969.)ANTHOXANTHUM L. (Poaceae)A. odoratum L.; illatos borjúpázsit; viţelar.Eua (Cosm), H. Cérnatippan-gyepekbenközönséges, néhol tömeges.ANTHRISCUS Pers. (Apiaceae)A. cerefolium (L.) Hoffm. s.l. ! – var. cerefolium;kerti turbolya; asmături de grădină.A termesztett változat kelet- és dél-európai,Pont–Med, TH. A vad forma – ssp. trichosperma(Spr.) Arc. var. longirostris (Bertol.)Cannon; útszéli turbolya; asmătui – utakmentén magaskórós gyomtársulásokban, élősövényekbennem ritka. A termesztésben nemtaláltuk.A. nitidus (Wahlbg.) Garcke (= A. sylvestrisssp. alpestris); árnyékos turbolya; asmătuide munte. Eu, TH. (E, Nk–Fl. VI, 376).A. sylvestris (L.). Hoffm.; erdei turbolya;haşmaciucă. Eua, TH. Nedves, magaskóróstársulásokban gyakori.ANTHYLLIS L. (Fabaceae)A. vulneraria L. ! nyúlszapuka; vătămătoare.Eu (Med), H. Félszáraz gyepekben, meszestalajon gyakori, igen változatos növény. Begyűjtöttalakjai: ssp. vulneraria (E, It; J –CLA: Nyárády A. 1967); – ssp. polyphylla(DC.) Nym. (C, S; Kk–Fl. V, 223);– ssp.alpestris (Kit. in Schult.) A. et G. (V). Nt.Katirózsa (Szászlóna: Györffy 1935) | luhere(Kk) | macskaköröm (Kp, Zs) | nyúlszapuka(Bh). Nr. Takarmányként vetették (Bh).ANTIRRHINUM L. (Scrophulariaceae)*A. majus L. ! oroszlánszáj; gura leului.Med, Th. Mediterrán származású, általánosanelterjedt dísznövény. Nt. oroszlánszáj (Szu) |tátintó (Kb, Mf, Ml, V, Va, Zs, Szászfenes),tátintó (Sz) | tátingó (B), tátingó (Gyv, J) |tátogó (Bh, Gym, E, Kk, Kp, Kszt–Zt, Mé,Mv, Nd, Nk, T, Tl), tátogó (It, J, Jt, K, Kf,Mk, Mó, Ny) || Ro. căscătór (St) | căscătoáre(Kk, Sz, Ş) | doháńíţă ? (Mi) | gúra leúlui (A,B, Be, Bi, C, Ct, Dr, Gym, Gyv, Kk, Mi,Sd).A. orontium L. (= Misopates orontium (L.)Raf.). Eua–Med, Th. Ritka egyéves gyom(Kszt–Zt).203

APERA Adans. (Poaceae)A. spica-venti (L.) PB.; nagy széltippan;iarba vîntului. Eua, Th. Terjedőben lévő gyomfű(Gy, Kk, Mb; helyenként tömeges, másuttritka v. hiányzik). Nt. muhar (Szu).APHANES L. (Rosaceae)A. arvensis L. – Alchemilla arvensis (L.)Scop. – mezei palástfű; creţişoare. Eua(Kozm), Th. Apró szántóföldi gyom, a területenritka. Bi.APOROCACTUS Lem. (Cactaceae)*A. flagelliformis Lem. (= Cactus flagelliformisL.) ! kígyókaktusz, şarpe (DEB). Adv,H. Mexikói eredetű, cserepes dísznövény; nemritka. Nt. kaptusz (E, K, Kp, Szu) | kígyókaktusz(T) | macskafàrka (Mó).APIUM L. (Apiaceae)*A. graveolens L. !; kerti zeller; ţelină.Med, TH. Gyakori gvökérzöldség (var. rapaceum(Mill.) DC). Nt. celler (B, P, Kk, Kp,Mé, Mf, Ml, Mó, Np, Sz, Szu, V, Va, Zs),cellr (Bt), cllr (J, T), cëllër (Fsz) || Ro.ţéler.APOSOERIS Neck. (Asteraceae)A. foetida (L.) Less. ! erdei csigakél; crestată.Ec–Balk, H. Közönséges, helyenkénttömeges erdei növény. Nt. tejesburjány (Nk).APTENIA N. E. Br. (Aizoaceae)*A. cordifolia (L.) Schwantes = Mesemryanthemumcordifolium L.f. = M. crystallinumauct.; kristályvirág, gheaţă. D–Afr., H. Cserepesdiszvirág, ritka – Ny.AQUILEGIA L. (Ranunculaceae)*A. chrysantha A. Gray! aranysárga harangláb.Észak-Amerika Sziklás hegységéből származó,ritka, de terjedőben lévő évelő kertidísznövény. Nt. harangvirág (Jt, Mk) | sárgaharangvirág(Kk) || Ro. háronvirag (E).A. vulgaris L. ! közönséges harangláb; căldăruşă.– *ssp. (convar.) hortorum Szabó A.in herb. Eu, H. Kiskerti díszvirág (Gym), f.coerulea: Kszt–Zt, T; lusus rosea Borb., l.pseudoatrata Edrn. és f. plena Rchb. Somtelekhatárában elvadultan is. Nt. harangvirág ||Ro. cincişcót'e (Cţ) | clopoţăi (Gym, Mi, N) |hórо̨ngvirág (Gyv)ARABIS L. (Brassicaceae)*A. alpina L. ! havasi ikravirág; gîscariţă.Eu, Th–H. Termesztett kerti formája (f.pleno hort.) temetőkben, kiskertekben szórványosanfordul elő (Bh).A. glabra (L.) Bernh. (= Turritis glabra, L.);magas toronyszál; turicel. Cp, Th. Erdőszélen,sziklás helyeken szórványosan (E, Kk, Pányikiszoros).A. hirsuta (L.) Scop.; borzas ikravirág;gîscăriţă. Cp, Th. Száraz gyepekben, köveshelyeken szórványosan (Sz; Hója;Kf – Csűrös)ARACHYS L. (Fabaceae)● A. hypogaea L.! földi (búr) mogyoró,amerikai mogyoró; arahide. Boltban vásároltcsemege, népi neve bizonytalan.ARCTIUM L. (= Lappa) (Asteraceae). Nt.keserűlapu (B, Bh, Gym, Mó, Nk, Ny, Szu,V, Va, Zs) || Ro. brústur (Bl, C, Ct, D, Dr,Fi, Kk, Mi, N). Termése: scai (A, Be, Bl, Dr,Gym, N) | corniţăi (B) | porci (A) | porc spinós(Sz). Nr. A magját megfőzik gyomorbetegségellen szarvasmarhának (D).A. lappa L. (= A. vulgare)! közönséges bojtorján;brustulan. Eua.TH. Közönséges gyommagaskórós útmenti társulásokban, szemeteshelyeken. Nt. bogáncs | bogáncslapu (Nd) | keserülapu(Tl, Szászlóna: Györffy 1935) || Ro.bumb (A, C). Termése: scai (Fi).A. minus (Hill.) Bernh.; kis bojtorján; brustur.Eua, TH. Bokros helyeken nem ritka.A. tomentosum Mill. ! pókhálós bojtorján;brustur. Eua TH. Nt. bogáncs (Mb, Nk, V) |kicsi bogáncs (B) || Ro. brústur máre (Dr) |bumbd'i (St). – A fajok közötti átmeneteksem ritkák: A. ambiguum = lappa x tomentosum;A. nothum (Rhum.) Weiss = lappa xminus; A. mixtum (Simk.) Nym. = minus xtomentosum.ARENARIA L. (Caryophyllaceae)A. serpyllifolia L. s. str.; kakukk homokhúr;studeniţâ. Eua, Th. Közönséges, aprótermetű, nem feltűnő gyomnövény. Nt. öntistülvalò bùrjány (V).ARISTO OCHIA L. (Aristolochiaceae)A. clematitis L. ! közönséges farkasalma;mărul lupului. Med, H. A Kalota patak (C,Kszt–Zt) és az Almás völgyében (Mb, Va)patak mentén, élősövényekben, másutt nemtaláltuk. Nt. farkasalma (Mv, Sz, Szu) | fàrkasàlmafa(B, Bh, Kd, Ny, Va, Zs) || Ro.măru lúpului (A, B, Dr, Mi). Nr. A levél főzetévelreumás testrészt borogatnak (Sz). –Általános, hogy a levelét (farkaslevél: Kd)sebre, kelésre teszik. A levél és az ág főzetévela sebes, keléses, kiütéses testrészt borogatják.Vö. Kóczián et al. 1977.ARMENIACA l. PrunusARMERIA Willd. (Plumbaginaceae)*A. alpina Willd; havasi istác; limba peştelui(DEB). Alp, H. Termesztett alakja (f.hort.) ritka dísznövény (Bh).ARMORACIA G., M. et Sch. (Brassicaceae)A. rusticana G., M. et Sch. (= A. lapathifoliaUst.) ! orrfacsaró torma; hrean. Kisker-204

tekben, faluszéleken gyakori termesztett v.vad állapotban; mindenütt ismert. Pont–Med, G (H). Nt. torma || Ro. hreán (A), hireán(Bk, Ct, D, Dr, N, P, St). Vadon nő, B-bana szántóföldön, kukorica közt is. Nagyon elterjedt,Somtelkét a szomszédfalusiak Tormafalunaknevezik. Nr. A népi táplálkozásban:ugorkába, savanyú káposztába teszik, a gömbecetpirított tormával eszik. – A népi gyógyászatban:megreszelik (néha sörbe), tisztánv. fekete retekkel és mézzel eszik köhögés,tüdőbaj ellen Sz-n mézzel keverik össze, beleteszikegy csuporba és csuprostul a kenyértésztába.A kemencében a tészta, torma ésméz jól összesül, különleges ízű kenyér keletkezik.A tüdőbeteg ezt eszi. – Tüdőgyulladáskora megreszelt tormát rongy közé rakják,néha reszelt burgonyával kötésként a tüdőtájékrarakják. – Lázcsillapítóként a tenyérre,talpra teszik. – Reszelt tormával a reumásfájdalmat is enyhítik. – Fejfájáskor a reszelttormát ruha közé téve a tarkóra, homlokrahelyezik. Vö. Kovács 1976; Kóczián et al.1977.ARNICA L. (Asteraceae)Arnica montana L.; hegyi árnika; arnică.Ec. H. Hegyi réteken, ritka (Mv).ARRHENATHERUM PB. (Poaceae)A. elatius (L.) J. et K. Presl; francia perje,cigányzab; ovăscior. Ec (Med), H. Kaszálókon,agroteraszok oldalában gyümölcsösökben néholtömeges.ARTEMISIA L. (Asteraceae)A. abrotanum L. ! istenfa; lemnul domnului.Eua, H. ügykor a területen valószínűlegáltalános, ma fokozatosan visszaszoruló gyógyésdísznövény. Hagyományos kiskertekbenőrzik egy-egy példányát (C, Dr, E, Kf, Mb).Nt. cifrus (J, Jt, Kd, Mb, Ny, Sz) | citrus(Mf, Nd) | istenfa (It, Kb), istánfa (Kszt–Zt) |vínasszony-cifrus (Mb) || Ro. lémnu Domnului(C, Cţ) | lémnu sfint (Bi) | lemnúş (Cţ, Dr,Mi, Ş) | pánă sfîntă (Gym) | (ţifrúş (Dr, P,Topa).A. absinthium L. ! fehér üröm; pelin alb.Eua, H. Leromlott, elgyomosodott gyepekben,ruderális, szemetes helyeken, különösena keleti és északi részen (Asz, Nm), de szórványosana hegyvidéken is (Bl, C). Nt. fejírüröm (V) | üröm (Kk, Kszt–Zt, Tl). Nr.Használják seprűkészítésre (ürömsöprü). – Anépi gyógyászatban gyomorfájás ellen használják(V). – A gyökerét magzatelhajtásra:cérnát húznak bele, úgy dugják fel a méhbe,(életveszélyes és törvényellenes eljárás!).A. annua L. egynyári üröm; năfurica. Eua,Th. Métermagasságra növő, erősen illatos levelűút menti gyom, kiskertekben is megtűriknéhány példányát. Nem vetik, inkábbpusztítják (Bi, Kk). Nt. banyòcikrus (Mé)bòrvirág (Kk) | ciprus (Szu) | citrus (Gym, M,Tl, V) | istenfa (Gym, J, Kf, Kk, Mé, Mk,Mv, Nd), istenf (Gyv) | Jézusfa (Kk) | Márijaseprüje (Szu) | olácitrus (V) | pestivirág (Kf) llRo. lemnúş (B, D, Gyv) | lemnúţ (Be) | rútă(Ş), | ţifrúş (A, B, N, St). Nr. A terminológiais jelzi a növénnyel kapcsolatos kultikus, vallásosasszociációkat. – Templomba is viszik(Mé), Kk-on a „hivők” virága. – B-ban aztmondják: „halott bűze van”, ezért nem ültetik.– A népi gyógyászatban: szalonnával harapásrateszik (Gyv).A. austriaca Jacq.; selymes üröm; peliniţă.Pont–Eua, H. A vasúti töltés mellett E-en(Fl. IX, 463).A. campestris L. ! mezei üröm; pelin nemicositor.Eua, Ch. Napos, köves sziklagyepekben,néhol tömegesen (a | környéki gipszeken, F,Zs, Gyv, E, D). Nt. istenfa (Mé) | söprü (V).*A. dracunculus L. ! tárkony; tarhon. Adv,H. Közép-ázsiai eredetű fűszernövény. Nt. tárkony|| Ro. tarcón (Mi, St), tarhón (Be, N).Nr. Télire ecetben teszik el zölden, sóval.Tavasszal tárkonyos levest esznek. „Levesesételnek a bárányhúst tárkonyosan, sóskávalés egressel készítik, mely szintén ünnepi eledel”(Ifj. Kós 1947. 25). – Teáját a népigyógyászat érelmeszesedés ellen használja (Nk).Álvegetatív szaporodású formák lelhetők csakfel (francia tárkony), a magról szaporodó orosztárkony nem.A. pontica (Baumg.) Fitsch; bárányüröm;peliniţă (DEB). Eua, H. Napos, köves helyeken,ritka (F).A. vulgaris L. ! fekete üröm; pelinariţă. Cp.H. Közönséges magaskórós évelő gyom élősövényekben,kerítések, utak mentén, patakpartokon.Nt. bàlhasöprü (V) | Rózsikagyükér(Nk) | seprübúrján (Mé) | söprükóré (It) | ü-röm (Gyv, Kk, Mó, Nk, Sz, Szu, Szászlóna) ||Ro. pelín (Bl, Bt, Gyv, Mi, N). Nr. Seprűnek,bolhaseprűnek használják, tüszejt sepernek vele.– A népi gyógyászatban: a gyökerét sárgaságra;magzatelhajtásra (Bl, Nk, V).ARUM L. (Araceae)A. maculatum L.; kontyvirág; rodul pămîntului.Eua, G–H. Tápanyagban gazdagtalajú erdőkben nő. Nt. Ro. úntu pămîntului(Mi). – Árulják a bánffyhunyadi piacon. Nr.,,Jó köszvinytől” (It). Bár a gyógyhatásárólhallottak, magát a növényt alig ismerik; aterületen mi sem gyűjtöttük.ASARUM L. (Aristolochiaceae)A. europaeum L. ! kapotnyak; pochivnic.Eua, H. Lomberdőkben üde talajon közönségesés tömeges (M, Sz: Fl. III, 22). Nt. erdejisaláta ? (J) | kopotnyak (K, Mb) | ördögfaszlevél(Jt) | pule drákuluj (V) | pulendrákus-fű205

(Nk) || Ro. púla drácului (Mi, Sz) | popíjńic(B) | şălát'e? (Kk). Nr. – Gyökerével lányok,asszonyok pirosították magukat (Kk, Mi, Sz).Mérgező.ASPARAGUS L. (Eiliaceae)A. officinalis L. ! spárga nyúlárnyék; sparanghel.Eua, G. Napos, bokros domboldalakonnő. Nem gyakori (Gy). Csak a vad alakot(ssp. officinalis) gyűjtöttük. Ettől a termesztettalakkör (ssp. et. convar. hortensis em hoc loco)alaktanilag és biológiailag különbözik. A Bh.környéki adatok esetleg erre vonatkoznak.Nt. aszpirántus (Mé) | díszfű (J) | spárángel(Mé) | spárga (Bh, Jt, Kf, Mb). – M-baAndrásházáról került. – Bh-on volt régebbena kertben is, most a temetőben, sírokon van.*A. plumosus Baker; tollasfű. D-Afr, G.Nt. аṡzpаṙátus (Mf) | szobafenyő (Gyv). – Minta következő, de ritkább.*A. sprengeri Rgl. ! aszparágusz, klárisfű.D-Afr, G. Közönséges cserepes dísznövény (Gy,Gyv, Kk, Nk). Nt. aszparágusz (Sz), aszprágus(Tl), aszpërágusz (K) аṡzpаṙátusz (Ml, V),аṡzpаṙántusz (Szu), aszparándusz (M), eszperátusz(E, Kb), eszperánus (J) | аṡzpáránt(Gyv, T), ákszpаṙаṅt (Jt) | hëgyësfutó (Kszt–Zt) |tortadísz (Nk) || Ro. brăduléţ (E) | brádúţ(C). Nr. Gyakran használják dísznek tortára.– Pirostojásra kötözik, hogy a mintarajta maradjon (T).ASPERULA (Rubiaceae) vö. GaliumA. odorata L. (= Galium odoratum (L.)Scop.); szagos müge; vinariţa. Eua, H. Erdeilágyszárú (It – tömeges; J – CLA: Nyárády1967). Nt. büdösburjány (Szászlóna: Györffy1935).A. cynanchica L.; ebfojtó müge (Nyárády1941). Száraz gyepekben közönséges (Zs). Nt.rezgőfű (Szászfenes: Györffy 1935).A. tinctoria L.; festő müge; lipitoare devopsit. Eu, H. Kb – Bácsi-torok, Hója: Nyárády1941.ASPIDISTRA Ker.-Gawl. (Liliaceae)*A. elatior Blume; kukoricalevél; pana cocoşului(DEB). D-Japán, G. Viszonylag ritka,cserepes szobai dísznövény (Bh, Kb).ASPLENIUM L. (Aspleniaceae)A. ruta-muraria L.; kövi bodorka; ruginita.Kozm H. Sziklás helyeken (E, Nk – ssp.ruta-muraria f. pseudogermanicum).A. septentrionale (L.) Hoffm.; északi bodorka;părul Sfintei Mării (DEB). Cp, H. Szilikát-sziklákon,ritka (Kk – CLA: Pázmány1962).A. trichomanes L.; aranyos bodorka; straşnic.Cp, H. A és Nk közötti sziklákon, a Gyaluihavasokban (Fl. I, 131).ASTER L. (Asteraceae); őszirózsa; steliţă.Nt. őszibánat (It, Kb, Ny, Szu), őüszibánat (J,K) || Ro. albăstrele (Sz) | ruj d'e toámnă (Dr).A. amellus L. ! csillag gerepcsin; steliţă vînătă.Eu, H. Napos domboldalakon, gyepekben,bokrosokban nem ritka (Gy, Gyv, J,Mv; Zs; Fl. IX, 197). Nt. bánatvirág (Mé) |őszibánat (Gyv, Kk, Mé, Mf, Nk, T, Tl) || Ro.răchítă domneàscă (Bi). Magyar nevét azzalmagyarázzák, hogy jellegzetesen temetői virág.*A. dumosus L.; törpe őszirózsa. EAm, H.Észak-Amerikából származó, városi kertekbőlterjedő szegélydísz. Ritka (Sp).*A. ericoides L; hanga őszirózsa, fátyolvirág.EAm, H. Az előbbinél magasabb, gyakoribb.*A. novae-angliae L. ! mirigyes őszirózsa;EAm, H. Nt. Ro. gheorghín (Be).*A. novi-belgii L. ! kopasz őszirózsa. EAm,H. Az előbbieknél jóval gyakoribb (Kk). Nt.őszibánat (J, V) | őszibálint (Nk) | Szentjánosvirág(Sz) || Ro. banát d'e iárnă (Mi).*A. tradescanti L.; kisvirágú őszirózsa.EAm, H. (Kf).ASTRAGALUS L. (Fabaceae); bóka; piatralinte. Nt. vadbàrtacin (Nk, T, V), vadbartacsin(Kk).A. austriacus Jacq.; hasadtszárnyú bóka.Eua, H. A Nádas és a Kapus völgyében szárazgyepekben, ritka (Gyv, Kk; Kb – Fl. V, 290).A. cicer L. !; hólyagos bóka; cosaci. Eu–K,H. Nem ritka bokrok között, élősövényben(Gyv, It, Nk). Nt. kutyatöke (Mb) | vadbòrsó(Gyv). Máshol ismerik (pl. Sz-n), név nélkül.Nr. Azt tartják: ha tele van maggal a tokja,sok kukorica lesz (Sz).A. glycyphyllos L.; édeslevelű bóka; unghiagăii. Eua–Med., H. Gyakori erdei faj.A. monspessulanus L.; francia bóka; unghiagăii roşie. Med, H. Napsütötte szikár füveslejtőkön, a Nádas és a Kapus völgyében Gyv,Kk M, N – ssp. monspessulanus, E, It; Kb– CLA (Pázmány 1969, J: Nyárády A. 1967,Sz: Szabó 1971).A. onobrychis L. ! zászlós bóka; cosaci. Eua,H. Az Asz-en és Nm-n száraz gyepekben gyakoribb,különösen gipszen és meszes márgán(Gyv, J, Nk; M – CLA: Szabó 1969, Gy–id. 1970, P: Nyárády A. 1959; J). Nt. pëcsënyevirág(Kk) || Ro. bortoţínă sălbát'ecă (Gyv) |măzăríche (A).ASTRANTIA L. (Apiaceae)A. major L.; zápoca; ştevie de munte. Eu,H. Meszes talajú erdőkben, nem ritka (Gym,It, Kf, N, Sz).ASYNEUMA Gris. et Sch. (Campanulaceae)A. cansecens (W. et K.) Gris. et Sch.;harang-csillag. Pont, H. Napos domboldalakon,cserjés-gyepes helyeken gyakori (Km,Nm, Gyv, Nk; Sz: Nyárády A. 1956).206

ATHYRIUM Roth (Athyriaceae)A. filix-femina (L.) Roth. ! erdei hölgyharaszt;spinarea lupului. Cosm H. Űde erdőkbenközönséges. Nt. aprólevelü fàrkascserge(Nk) | ördögborda (Szászfenes: Györffy 1935) |páfrány (Tl). Nr. Tl-n és Nk-on az erdőrőlhozták be a kertbe.ATRAGENE l. CelmatisATRIPLEX L. (Chenopodiaceae)A. acuminata W. et K. (= A. nitens Schk.);fényes laboda; lobodă de drumuri. Euc, Th.Magaskórós gyom; szemetes helyeken szórványosan(Gy; Kb – Fl. I, 542).*A. hortensis L. ! kerti laboda; lobodă degrădină. Kz–Eu, Th. Kiskertekben nem ritka;nem vetik, az elszóródó magvakból kel ésritkítják. Sárgás (f. hortensis – Mf, D) éspirosas (f. rubra (Crantz) Roth – C, Cţ stb.)levelű alakban termesztik. A kerti labodanálunk reliktáris kultúrnövény, európai termesztésevisszaszorult (Zeven 1975). Nt. kertilaboda (Sz) | spenót (Bh) | sárgaspenót (Mf) ||Ro. lóbodă mńére. Nr. Palacsintához, csorbáhozfelhasználják (Ct).A. patula L.; terebélyes laboda; lobodă. Cp,Th. Közönséges útmenti, kerti és szántóföldigyom (D; Kb; Tl – Fl. I, 548).ATROPA L. (Solanaceae)A. bella-donna L. ! maszlagos nadragulya;mătrăgună, cireaşă lupului. Eua, H. Erdős,irtásos helyeken fordul elő, nem gyakori. Nt.farkascseresnye (Mf) | matraguna (Kk, Mf, Mv,Ny, Sz, Tl, Kvár) | nadraguja (Bh, Kvár) ||Ro. mătrăgúnă. – Tudják, hogy mérgező:a szomszéd tyúkjait mérgezik vele (általános). –Megették néha gyerekek is, egy-két naprabetegek voltak tőle (Cţ). Nádason emlékeznekvalakire, aki evett belőle, és bolondságokatcsinált tőle. Nr. Az alkohol részegítő hatásánakfokozására élvezeti szerként használják:„pálinkába teszik lakodalomkor, hogy bolonduljanakmeg” (Mv). – Magzatelhajtásra agyökeret felhelyezték a méhszájba (Gym).Nagyon veszélyes! Vö. Kóczián et al. 1977. –Tl-n az volt a hiedelem, hogy meztelenül kellszednie a fiúnak v. a lánynak, mert akkormegkapja a társát.AUBRETIA Adans. (Brassicaceae)Aubretia cultorum hort. = A. deltoidea DC.p.p. = Alyssum deltoideum L. – pázsitviola.Med (Balk), H. Díszvirág, a területen ritka,cserépben nevelt (E gyártelep).AVENA L. (Poaceae)A. fatua L. ! vadzab; odos. Eua (Kozm),Th. Közönséges, tömeges és további terjedésbenlévő szántóföldi gyom. A havasalji falvakban(Gyv, Kszt–Zt és máshol is) gyakranteljesen ellepi a kultúrát, és ezt a fajt silózzákbe. Nt. lapis zab (J) | vadóc (Kd, Kszt-Zt,Mv) | vadzab (B, Bh, Kd, Kf, Kk, Mb, Mé,Mk, Mó, Nd, Nk, Np, Sz, Szu, T, V, Va, Zs) |zabfű (K) || Ro. odós.*A. sativa L. s. str. ! (abrak)zab; ovăz. Med.Th. Takarmánynövény számos helyi és nemesítettfajtával. Nt. zab | bükköny, bükken (Bt)a zölden takarmánynak lekaszált zab. Tájfajták:csüngős zab (Mk), dijadal zab (T), csokros,zászlós zab (Bh) || Ro. ovăz, ovăs. Tájfajták:ovăz turcésc (Be), ovăs turcésc (D). Nr.A népi gyógyászatban különféle teakeverékekbenhasználatos: vöröshagymával és köménynyel(Bh); vöröshagymával, akácvirággal, bodzavirággalés kukoricával (Gym); köménnyel,bodzavirággal izzasztó (Mv); hagymával, bodzavirággalhűlés ellen (It); hagymával: a fövéskezdetekor egy akkora kenyérhéjjal fedik be,hogy teljesen elzárja az edény nyílását. – Azabszemből főzött tea vizelet hajtó, vizeletfertőtlenítő(Mv); köhögéscsillapító, köptetőhatása is van. – Megpörkölve korpával együttadják szarvasmarhának, disznónak hasmenésellen. Vö. Kovács 1976; Kóczián et al. 1977. –A szalmáját takarmánynak használják, rázottkéntis, szénával keverve. Kenderfonal sárgításáraa szapulócseber aljába zabszalmát tesznek.AVENOCHLOA l. HelictotrichonBBALDINGERA l. PhalarisBALLOTA L. (Lamiaceae)B. nigra L. ! fekete peszterce, cătuşe. Eua–Med, H. Utak, élősövények mentén, szemeteshelyeken közönséges a ssp. nigra (= ssp. ruderalis(Schwarz) Briq; It – CLA).BARBAREA Bckm. (Brassicaceae)B. vulgaris R. Br. ! közönséges borbálafű;bărbuşoară. Eua–Cp (Kozm), Th–TH. Hordaléktalajon;Bh szórványos (Gy, N – Csűrös.BATRACHIUM l. RanunculusBEGONIA L. (Begoniaceae)*B. maculata Raddi! foltos begónia: begoniepestriţă. DAm., H. Brazíliai eredetű; szobaicserepes dísznövény.207

*B. X phyllomaniaca Mast; bokorbegónia.KAm., H. Mexikói szülőfajokból előállított,bokrosan növő, magas termetű dísznövény(Ml).B. rex-hybrida hort!. levélbegónia. D-Ázsia,H. A B. rex Putzey szülőfaj kelet-indiai eredetű.Viszonylag ritka termesztett dísznövény.Nt. begónija (Mf, Ml) | ezüstpettyes begònija(Mf) | pëttyës bëgónija (Kszt–Zt).*B. semperflorens Link. et Otto s. l. (incl.f. hort. dif.) ! mindignyíló begónia; begonie.DAm., H. Brazíliai eredetű szobai és szabadföldidísznövény. Nt. begónija (E, Kk, Szu, T) |jégvirág (It, J, Kb, Mé, Mf, Ml, Mv, Nyj |menyecskeszm (Ml) || Ro. floare de ápă (Dr);*B. tuber-hiybrida (Voss.) hort. ! gumós begónia.Többszörös hibrid. Terjedőben lévő,cserépben, nyáron szabadföldben tartott dísznövény.BEHEN l. SileneBELLIS L. (Asteraceae)B. perennis L. ! százszorszép; bănuţi. Eua,H. Üde gyepekben közönséges (Gy – f. pygmeaSchur, Fl. 187), de más alakok és színváltozatokis, pl. f. colorata Peterm., kertbeis beültetik (Gyv). Nt. boglár (B, F, Gyv, ItBETA L. (Chenopodiaceae)*B. vulgaris L. ! közönséges répa; sfeclă.Med, TH. Termesztése gyakori, a termesztettalakkör: ssp. és convar. vulgaris, a következőJ, Jt, Kp, Mb, Mé, Mk, Ml, Mó, Nd, Ny, Sz, fajtacsoportokban: convar. et provar. crassaTl, Va, Zs) | boglárka (Kb, Kk, Mf, Nk, Szu, Alef.; közönséges takarmányrépa; napi; –T, V) | ?gyapár (Kf) | ősziboglár (Gy) | szászszorszép(Bh, Jt, Kszt–Zt, Kvár), szásszorszípprovar. conditiva Alef.; cékla; lásd alabb; –provar. altissima Döll.; cukorrépa; sfeclă de(Gym, K, Kf, Mk, Mv, Ny) || Ro. bănucă zahăr. Nt. répa (Bh, Bt, F, J, Ml, Mó, Szu,(Fi, Gym) | bănúţ (C) | bănuţé (Bi) | boglári V, Va), rípa (B, It, K, Kd, Kf, Kk, Mb, Mé,(Kk) | boglăráşi (P) | bulgăráşi (P) | bumbghíţă(St) | bumbghíţi domnéşti (Mi) | bumbúţ (Sz) |Mv, Np, Ny, Sz, T). Tájfajták: cukorrépa(Bt), cukorrípa (Bh, T); disznórépa (Bt, J);bumbuţă (Dr) | turţle (Nş). – Kertben is,ekkendorfi kinő a földből, vörös (Ml); fehérrípa nagy, hosszúkás (Kk); marharípa (T);mezőn is megvan (Bh, Mb, N). Nr. Konfirmáláskordísznek használják (Kf). – Szűcs-piros rípa hosszúkás (It, Kk, Sz, T); sárgarépa (Bt, Szu), sárga rípa (Kk, Sz, T); takarmányrépa(Ml), takarmányrípa (Mb) || Ro. naphímzéseken gyakori mintaelem a boglár (vö.Péntek 1979).(Dr) | sfeclă (St). Tájfajták: nápt'i d'e vítă*B. perennis L. convar. hortensis (L.) =(D); nápi porcéşti (B). Szu-ba Németországbólligulosa fajtacsoport; kerti százszorszép. Kiskertekbenszórványos (a népi nevek egy részehoztak magot. Nr. A sárga répát főve ettéktélen, levest főztek belőle. – Ny-n történetierre vonatkozik!).földrajzi névként fordul elő a Répás kert, K-ena jelenkori névanyagban szerepel (vö. Péntek–Szabó1980. 158).*B. vulgaris provar. conditiva Alef.! cékla;sfeclă roşie. Nt. cékla || Ro. sfeclă (A, Mi, P) |ţéclă (St). Nr. Étkezésre általánosan használt.– A népi gyógyászatban: ,,Kucsa napkor”(szept. 14.) szedik a levelét, kelésre teszik. Vö.Kóczián et al. 1977.BETONICA l. StachysBERBERIS L. (Berberidaceae)B. vulgaris L.! sóskafa; dracilă. Eu, Ms.A terület délkeleti részén (Kb, Mf) szórványosanelőforduló szúrós cserje. Gyógynövény,bogyója fogyasztható. Nt. fáji sózsnya (V) |?gány(It) | nyúlsòskafa (Szu) | sózsnyafa (Kk,?gány (It) | nyúlsòskafa (Szu) | sózsnyafa(Kk, Nk, V), sòskofa (Mé) | tövissòska (Kb),tüvissòska (Mb). – Van a Bácsi-torokban, V-na Horgaskertben, a legelőn a Gorbai-út felé,Szu-n a Lészai legelőn és a Bikárka-ódalon,Mé-n a Gánáson, Szomordok felé, Va-n a Vármegett (itt a nevét nem ismerik). Nr. Savanykáslevelét eszik. – Sárgaság és más májbántalmakellen használják (a szucságiak szerint208a fekete sárgaság ellen): lekaparják a zöld héjalatti részt, megfőzik borban; egy kis pohárraliszik belőle a beteg csütörtöktől vasárnapig(Szu).BERGENIA Mnch. (Saxifragaceae)*B. crassifolia (L.) Fritsch.! bőrlevél. Kz-Ázsia, H. Kiskertekben, szórványosan. Nt.cérnavirág (Kk) | Ro. turt'le (E). Nr. Kszt–Zt-n, ahol a nevét nem ismerik, azt tartják,nem hoz szerencsét, ezért pusztították ki.BERTEROA DC. (Brassicaceae) |B. incana (L.) DC. ! fehér hamuka; ciucuşoară.Eua, Th. Utak mentén, sziklákon közönséges.Nt. fehír barázdavirág (Nk).BERUIA Koch. (Apiaceae)B.erecta (Huds.) Coville = B. angustifelia(L.) Mert. = Sium erectum Huds.; szabdaltlevelűbékakorsó; cosiţel. Cp (Kozm ?), HH.Forrásos, mocsaras helyeken szórványos (Gyvés It közti völgyben – f. cec. fontinalis-submersus).BETUIA L. (Betulaceae)B. pendula Roth. = B. verucosa Ehrh. |Közönséges nyír; mesteacăn. Eua, Ms. Gyakorigyomfa erdőirtások után, sziklás területeken;díszfának is ültetik. – B. pubescens Ehrh.

szőrös nyír; mesteacăn pufos. Eu, Ms. Tőzeglápokbanszórványos: Cţ (Dîmbul Negru,Tăul Runcului), Mv (Rîtul Popii), Fi – Fl.I, 209; f. eupubescens C.K. Schneid – uo.Nt. nyírfa | májusfa (Gyv, K, Nk) || Ro.mest'eácăn. A nevek általában a gyakoribbB. pendulara vonatkoznak, de a két igen hasonlófajt nem különbözteti meg a népi terminológia.Nr. A nyírfát sok mindenre használják:az ágát seprűnek, ez a nyirákseprű (KisésNagykapuson hárskéreggel kötik össze), akérgét kászónak, sótartónak; nyáron az ágaivaltakarják be az ágyásokat, hogy ne kaparjaki a tyúk a magvakat (Ny). – Kérgéből agyerekek nyírfasípot készítenek. Vö. Faragó1946. 59, 61. – Fája jó szekérrúdnak, járomnak,szekérlajtorjának, oldalrúdnak, lapátnyélnek,villának, ostornyélnek lovak hajtásához;építkezéshez (tudják, hogy nyírfát is jobbősszel vágni, mint tavasszal, amikor mezgés).– A magyarok kevésbé, a román lakosságjól ismeri a viricset (nyírfalé; r. mîzgă, mustăreáţă):csatornát vágtak, csövet tettek afába tavasszal, felfogták a kicsepegő levet(„puneau trocă în mesteacăn, sugeau cu paiulmustăreaţa” – A). Be–n nyírfakéregből csináltaktölcsért, azzal fogták fel üvegben aviricset. A viricsgyűjtést és -fogyasztást némelypontokon a gyerekeknek tulajdonítják(V). – A viricsről azt tartják, hogy „felfrissíti”a tüdőt. Reuma ellen a leveléből fürdőtkészítenek, vagy a megfőzött levelet helyezika reumás testrészre (vö. Kóczián et al. 1977).A berkifűvel és szalmával megfőzött nyírfalevéllevével a szarvasmarha lábdaganatátgyógyítják (Nk). – A levelével sárgára festenek(D). – Május elsején májusfát állítanaka lányos ház kapujára (újabban, a nyírfa megritkulásávala legtöbb helyen a bükk és a gyertyána májusfa); ugyancsak nyírfával díszítika lakodalmas házat, konfirmáláskor a templomot.A templomdíszítéshez használt ryírfát(ződágat) a konfirmáló legények vágják éshozzák be a faluba. Ahogy a ződágas szekérrelvégighaladnak az utcán, tele vedrekkel várják,hogy megöntözhessék őket. A templom díszítését(a bejárat, valamint a karzatok, padokdíszítését) szintén ők végzik. – Hogy a tehénsok tejet adjon, a pünkösd előtti estén nyírfavesszejével szokás az állatot veregetnii. Vö.Wlislockiné 1893. 366. – A Nyír, Nyíres,Nyírfás önálló helynévként és összetételekbenis gyakori, csak összetett nevekben fordul előa Nyírfák-, Nyíri-. Összesen 117 ilyen jellegűhelynév van a területen, ez a hajdani tömegesebbelőfordulást jelzi, de már a XVIII.és a XIX. századból is több utalást találunkaz állományek irtására (vö. Péntek–Szabó1980. 140).BIBENS L. (Asteraceae)B. cernua L. ! bókoló farkasfog; iarbă roşie.Cp, Th. Szórványosan előforduló gyom (D, Fi,Gy, Kf, Mk, P); a nevek ugyanazok, mint akövetkező fajnál, mely jóval gyakoribb.B. tripanita L. ! szabás farkasfog; dentiţă.Eua (Kczm), Th. Közönséges gyom. Nt. fàrkasfog(Asz, Fsz, Km, It, Mó, Nd) | Katibolha(Gy) | kismalac (V) | szamárnadáj (Nk) ||Ro. cîńept'áua (Dr) | cornúţă (Mi) | cornuţă(St). A terminológia elsősorban a ruhába akadótermésekre vonatkozik, és csak másodlagosanmagára az egyébként kevéssé ismert növényre.Nr. Talán ez anévadója a farkasfog nevű hímzésmotívumnak(vö. Péntek 1979).BIFORA Hoffm. (Apiaceae)B. radians M.B. ! poloskagyom, poloskaszagúpakilincs; iarba puturoasă. Med–Pont,Th. Vetésekben közönséges gyom. Nt. büdösbúrján(B, J, Szu, T, V), bödösbúrjany (Gym,Gyv, Kszt–Zt, Mk, Mv, Nd, Nk, Tl) | büdösfű(It, K, Kf, Mb, Mó, Sz, Zs) | büdösvirág(Bh, It, Kd, Kk) || Ro. buruána cúrului(B, Mi, St) | buruană puturoásă (Bi, Dr, Gym,Kk) | puturcáncă (Be, P) | puturoásă (Gyv).Nr. Zivatarkor ennek szagából jégesőre következtetnek.BIOTA Endl. (Cupressaceae)*B. orientalis Endl. = Thuja orientalis L. !keleti tuja; arborele vieţii. K–Ázsia (Kína,Kórea), Ms. Díszfa. Nt. cédrusfa (Kp) | csënyëte(Kszt–Zt) | csëtënyefa (Kp) | díszfenyő(T) | éltfa (Mé) | Istenfa (Kvár: Györffy1935) | mirtuszfenyő (Szu) | örökződfa (Nd) |rutafa (Gy, Szu, Szászfenes, Bonchida: Györffy1935) téliződ (Kp) | tuja (Kf, Ml, V) | tujafa(K, Tl), tújafa (Szu) || Ro. brad (B). – Megkülönböztetnekgúla és bokor alakú tuját,valamint nyílót és nem nyílót. Nr. Kicsi seprűnekhasználják az ágát (B). – A fiatal halottcsokrára kötik (Kszt–Zt).BISTORTA major l. Polygonum bistortaBLYSMUS Panz. (Cyperaceae)B. compressus (L.) Panz.; kalászkáka. Eua,H. Nedves gyepekben, homokos hordalékonszórványosan fordul elő (Ct – Fl. XI, 664).BOIBOSCHOENUS Palla (Cyperaceae)B. maritimus (L.) Palla ! zsióka. Kozn,HH–G. Árkokban szórványosan (E, Mi).BOTHRIOCHLOA O. Ktze. (Poaceae)B. ischaemum (L.) Keng. ! = Andropogonischaemum L. fenyér, bărboasa. Eua–Med,H. Napos, szikár domboldalakon gyakori,helyenként tömeges. Társulásképző.BRACHYPODIUM P.B. (Poaceae)B. pinnatum (L.) P.B. ! tollas szálkaperje;obsigă. Eua–Med, H. Napos, meszes-márgásdomboldalakon (Kf . Csinkó és Csipkés-oldal,209

N, Gym: 650 m magasan, és másutt is) közönségesés tömeges.B. sylvaticum (Huds.) P.B.; erdei szálkaperje.Eua–Med, H. Gyakori erdei és irtásnövény.BRASSICA L. (Brassicaceae)*B. napus L. ! repcekáposzta; napi cureceşti.Eua, Th–TH. Szórványosan termesztik,Nt. sárgarípa (It) || Ro. nap, nápt'i | bîrgău(Rîşca). Nr. Bablevesbe főzték, ették hússalis. Levelét a disznónak szedték.B. nigra (L.) Koch; fekete mustár; muştarnegru. Eu–Med, Th. Egykor termesztettékis, ma csak ruderálís gyom, szemetes helyeken,utak, élősövények mentén közönséges.*B. oleracea L. ! káposzta; varză, curechi.Eu, TH. Közönséges konyhakerti növény. –B. oleracea L. convar. et provar. botrytis (L.) =B. cauliflora Gars. – B. cretica var. caulifloraSchwaz. ! karfiol, conopidă. Nt. kàrfijol(Bt, It, K, Kd, Kf, KK, Ny, Sz, Szu, V),kárfiol (Ml) | kárfiju (J). – B. oleracea L.convar. et provar. capitata (L.) = B. capitataPers. ! fejes káposzta; varză de iarnă. Nt.káposzta. Tájfajták: citromkáposzta vastag ormójú,magas lábú (Szu); fátyolkáposzta ormótlan,rövid lábú (Mé, Sz, Szu); nyári káposzta;piros káposzta; rózsakáposzta (Mb);téli káposzta || Ro. curéchi | várză. Tájfajták:curéchi de iárnă; curéchi róşu (Dr, Mi). Néhányfaluban magot is termelnek (B, F, K, Mé).Nr. Nagy szerepe van a népi táplálkozásban:a káposztacika nagypénteki böjti étel (vö.Jankó 1891. 75, 168); a káposztaléből főzöttleves a disznótorok elmaradhatatlan étele.Savanyításkor még kaprot, hagymát, borsot,csombordot tesznek a hordóba (Anethum graveolens,Allium cepa, Piper nigrum, Saturejahortensis stb.) – A népi gyógyászatban elsősorbana savanyú káposzta levét használják:csömör ellen; a tüdőbeteggel fokhagymás kenyeretetettek és sok káposztalevet itattak;vitaminként, erősítőként is isszák a hordóbóla káposztalevet; éhgyomorra ugyanez hashajtó,szélhajtó; a savanyú káposzta levelétteszik fagyott testrészre; rühösség gyógyítása:savanyú káposztalevél jól lemosták a meztelenrevetkőztetett beteget, majd hamut szitáltakrá. Így kellett állni jó ideig, tűrni ahamu csípését, míg az meg nem ölte a rühöt.Csak ezután mosták le tiszta vízzel (vö. Kovács1976; Kóczián et al. 1977). – Gyomorfájdalmakellen használták a zöldkáposztát:tejbe aprították, majd egy rongyban a hasratették (Gy). – Szintén rüh ellen használtáka káposztalevet kékkővel és máléliszttel (T).A rühös juhoknak dohányt főztek káposztalébe,azzal mosták le őket (J). Nagykapuson azördögrakoja (Veratrum) gyökerét főzték megkáposztalében, avval mosták a rühös állatot.– E és Kb helynévanyagában fordul elő aKáposztáskert név. Vö. Péntek–Szabó 1980.157. – B. oleracea L. convar. acephala (D.C)Alef. provar. gongylodes (L.) ! karalábé; gulie.Nt. karalábé (B, Bh, Bt, F, It, J, Kd, Kf,Mb, Mé, Mó, Ny, Sz, Szu, V, Va), karalábé;(K, Mv) | kórélábé (Kk, T), kórélábé (K).Új fajta: fődi karalábé földben növő, nem taplós(Bh, Mf) || Ro. călărábă. – B. oleracea L.convar. capitata provar. sabauda (L.); kelkáposzta;varză creaţă. Nt. kèlkáposzta.BRIZA L. (Poaceae)B. media L. ! rezgőfű; tremurătoare. Eua,H. Mezofil gyepekben közönséges, néhol tömeges.Nt. madárkenyér (B, Gyv, J, Sz), madárknyér(Nk), madárkënyír (Gym), madárknyír(Jt) | rëzëda (Jt) | rezgő (Kk, Mé, Mó,Nd, Szu, V, Va, Zs), rzgő (Kp, T), rëzgő (Bh,Mv), rëzgő (K, Ny) | rezgőfű (Mb, Mf, Tl) |rezgővirág (Szászfenes: Györffy 1935) | zörgő(Kszt–Zt, Mk), zörgő (Kf) || Ro. grîu cúcului(Fi) | grîu păsărilor (B) | píta cúcului (Bi, Gym) |tremuríci (Be, Bi, Mi, St). Nr. Fecskeszekfűvel(Dianthus carthasianorum) kötik csokorba. –Zsobokon az a hiedelem él, hogy poloska lesztőle, ezért nem szabad bevinni a házba.BROMUS L. (Poaceae)B. arvensis L. ! mezei rozsnok. Eua, Th.Vetésekben, ruderális helyeken gyakori (var.arvensis f. violaceus A. et G.: Gy, Szászlóna –Fl. XII, 318).B. commutatus Schrad. ! bókoló rozsnok.Eu–Med, Th. Gyepekben, művelt területekenközönséges.B. erectus Huds.; sudár rozsnok. Eua–Med,H. A Kvár–Bh vasútvonal mentén közönséges,néhol tömeges (E, J, Kb és tovább aLombi-hegy felé és a Hójában), másutt nemkerült elő. Valószínű, hogy Erdélybe behurcolt,felülvetésekkel terjedt (Nyárády 1941,82).B. hordeaceus L. ssp. hordeaceus = B. mollisL.; puha rozsnok. Eua–Med, Th. Réteken,utak mentén közönséges.B. inermis Leyss. ! meddő rozsnok; tîrsacă.Eua, H. Száraz gyepekben, mezsgyékben,élősövények mentén gyakori (Bh, Np, Gălăuşeni;Kb – 1969, Szabó, Nk – 1967, NyárádyA., Sz – idem). Nt. Ro. opsîgá (Be).B. japonicus Ghung. ex Murray (incl. ssp.squarrosus (Borb.) Pénzes); japán rozsnok ésberzedt rozsnok. Eua–Med, Th. Utak mentén,vetésekben, omlásos helyeken ssp. és var.japonicus közönséges; var. transsilvanicus (Auersv.)Hay. (Kb – Fl. XII, 331); ssp. squarrosus(Borb.) Pénzes, incl. f. subsquarrosusBorb. (Kb, Hója-gerinc, a Csiga-domb felé).B. secalinus L. ! gabonarozsnok. Eua–Med,Th. Gabonavetésekben szórványos gyom. Többnyirea var. et f. secalinus Nt. táklác (Kd, Mó,Nk, Np, Ny, Szu, Va, Zs), táklász (Sz) || Ro.opsîgă (D, St).210

B. sterilis L. ! meddő rozsnok. Eu–Med,Th. Vasúti töltések, utak mentén, ruderális,gyakori gyom.B. tectorum L.; fedéli rozsnok; obsigă.Eua, Th. Utak mentén, szemetes helyeken,kőkerítéseken gyakori.BRUCKENTHALIA Rchb. (Ericaceae)B. spiculifolia (Salisb.) Rchb. – Bruckenthalhanga; coacăză. Balk–Med, Ch. Tőzegesekben,ritka (Cţ: Lupşa, 1971).BRYONIA L. (Cucurbitaceae)B. alba L. ! büdös gönye; cucurbăţea. Med –KzEu, H (G). Élősövényekben, patakok menténszórványos (Kd, Mó és máshol is). Nt. főditök(Bh, V) | gyűrűvirág (Szászfenes: Györffy1935). Nr. Kivájják a földitök gyökértörzsét,megtöltik zsírral, erjedni hagyják, azzal kenegetika szemölcsöt, pattanást (Bh). Vö. Kovács1976.BUNIAS L. (Brassicaceae)B. orientalis L. ! magas szümcső; brăbin.Eua, TH–H. Kaszálókon, utak mentén gyakori,néhol tömeges. Nt. rа̇kаṁëc (Szu, T) |rekenyő (Gy, Kk, Mf, Nd, Tl, V), reknyőGyv, It, J, Kp, Nk, Np), rekënyő (F, Mv,Zs),rekënyő (Kf, Sz), rekönyő (Jt, Kszt–Zt) ||Ro. macaréţ (Kk. St) | racaméţ (C, Gyv, P,Sz, Szu). Nr. A szár külső, fás részét lehántvaeszik a gyerekek.BUPLEURUM L. (Apiaceae)B. falcatum L. ! sarlós borzmag. Eua–Med,H. Száraz gyepekben, bokros helyeken közönséges.B. praealtum Nath. – B. junceum L. Eua–Med, Th. Meleg, napos, erodált domboldalakon,ritka (Sz: Ríszeg – Fl. VI , 441).B. rotundifolium L.; kereklevelű buvákfű;urechea iepurelui. Eua, Th. Utak mentén,ruderális gyom; ritka (Kb–CLA).BUTOMUS L. (Butomaceae)B. umbellatus L. ! virágkáka; roşăţea. Eua,HH Szórványos. Nt. kákavirág (Szászfenes:Györffy 1935).BUXUS L. (Buxaceae)*B. sempervirens L. ! puszpáng; cimişir,merişor. Med., N–Ms. Kiskertekben és különösentemetőkben gyakori örökzöld díszbokor.Nt. örökződ (Ny, V), örökződ (K) | puszpánt(Kp, Sz, Szu) | téliződ (Jt, Kszt–Zt, Mv) ||Ro. potoráş.CCALAMAGROSTIS Adans (Poaceae)C. arundinacea (L.) Roth; erdei nádtippan;trestioară. Eua, H. Irtásterületeken hegyvidéken(A, Be, Ct, Cţ, D, Dr), de az Asz-en isgyakori.C. epigeios (L.) Roth! halmi nádtippan,siska nádtippan; trestie de cîmp. Eua–Afr..H. Száraz tölgyerdők, kipusztult szőlősökhelyén néhol tömeges. Társulásalkotó (B, Bh,E, Gyv, It, J, Kp, Kszt–Zt, Mb, M, Np, Sd,Va, Zs). Nt. siska (Bh, K) | szélesfű (B).C. villosa (Chaix) J. F. Gmel. var. muticaTorges. Eua, H. Tőzeglápokban, havasi falvakban:Bl, Cţ, Fi (Negruşul Finciului, Rovinamică, R. Mare – E. Pop, 1960, 383, Fl. XII,175).CALAMINTHA l. SatureiaCalamintha acinos l. Acinos arvensisCalamintha clinopodium l. Clinopodium vulgareCALCEOLARIA L. (Scrophulariaceae)*C. X herbeohybrida Voss (C. crenatifloraCav. hibridek); tarka papucsvirág. Chile (D –Am.), Th–H. Virágüzletből vásárolt cserepesdísznövény; ritka. Nt. kisasszonypapucs (Ml,T).CALENDULA L. (Asteraceae)*C. officinalis L. ! kerti körömvirág; filimică.D–Eu (Med), Th. Kertekben, utak menténáltalános (Cţ, Ct, Gyv, Kk, Nk, Mi–CLA;V – var. chrysantha hort. teltvirágú változat).Nt. fülemüle (Mf) | fülőke (B, J, Kf, Kszt–Zt,Nk, V, Va), fülőke (It, Nd), fülőke (Ny),fülőjke (Kk, Mé, M | sárga fülőke (Jt), sárgafülőjke (Mv) || Ro. silimńín (Bi, D, Dr, Sd,Ş), silimńínă (A, B, Be, Nş, P, St), silimíe(Mi). Mé–n értéktelen virágnak tartják.CALLA aethiopica l. Zantedeschia aethiopicaCALLISTEPHUS Cass. (Asteraceae)*C. chinensis (L.) Nees = C. hortensis Cass, !Aster chinensis L. őszirózsa; ochiul boului.K–Ázsia (Kína, Japán), Th. Termesztettdísznövény, ruderális helyeken időlegesen vadonis. Kiskertekben többnyire elszóródó magrólkel. Különböző színváltozatokban és formákbanközönséges: provar. simplex („Margareta”)– Sp (f. alba), Kk (f. rosea), Ny (f. nana alba)provar. liguliformis, Nk (coeruleo-variegatus),Gym (f. roseus, coerulans); provar. semiligulata– gyakori, a népi nevek többsége ilyenfélig telt virágú fajtákra vonatkozik. Nt.engemnefelejcs (Gym, Kp, Zs), ingmnefelejcs211

(V) | felejcs (Mó), flèjcs (It) | nefelejcs (Kk,Kp, Nk) | őzsirózsa (B, E, Gym, It, Kb, Kszt-Zt, Kp, Mé, Mf, Ml, Nd, Nk, Szu, T, Va, Zs) ||Ro. énghemelefele (Gym) | floare d'e toámnă (Bi) |ínghe | ingúţe (P) | mńérie (B) | număutá d'egrăd'ină (Gym) | óchiu bóulu (Mi) | ruj (A, C) |rujíţe (Nş) | tătăíş (B, Be) | túrt'e, turt'éle(Topa).◘CALLITRICHE L. (Callitrichaceae)C. palustris agg. (incl. C. cophorcarpa Sendtn.,C. palustris L., C. stagnalis Scop.) ! mocsárhúr.Eua, HH. Apró iszaplakó, bivalyferedőpocsolyákban (Kb, Mé, Ny; Gyv – NyárádyA. mts. 1966).CALLUNA Salisb. (Ericaceae)C. vulgaris (L.) Hull. ! közönséges csarab;mărtăloagă. Cp–Med, Ch. Sovány havasi gyepekben,irtásokban néhol tömeges (Pányikiszoros,Gym, Ct, Cţ, Bl, Fi, Mv). Társulásalkotó.Nr. dobruzs (Gym) | erike (Szászfenes) || Ro.dobrúj (Bl, D, Gym), dobrúş (Bl, Fi) | purecári(A). Nr. Szászfenesen koszorút fonnakbelőle (Györffy 1935). – Feltételezésünk szerinta helynevekben megőrződött hanga ésalakváltozatai ugyanerre a növényre vonatkoznak(vö. Péntek–Szabó 1980. 136).■CALTHA L. (Ranunculacea)C. palustris L. – C. laeta S–Ny et Ky,C. cornuta Schott. ! mocsári gólyahír; calceacalului. Eua–Cp, H. Mocsaras helyeken közönséges:Gyv, Nk, Be, Kb (C. laeta var.alpina (Schur) Graebn. – Fl. II, 418). Megj.:a Fl. II, 414–23 ezt az alakkört külön fajokbasorolja, mi Ehrendorfer és munkatársai egységesítőfelfogását követtük. Nt. arannyalversengő(Kk, Nk), arannyalversëngő (Zs), aranynyalversëngő(K) | békavirág (Bonchida, Kvár:Györffy 1935; Mk, Nd) | bulbucs (B) | gójavirág(Kk), gójavirág (Mv) | kopòfil (Mf) |mocsári gójahir (Bh) | patakirózsa (Gyv) lpipevirág (Kf) | sajátavirág (Mb) | sárgavirág(J, Mb, Ny) | szamárvirág (It) | tóvirág (Mó) |kukuksaláta (Szu: Györffy 1935) | vad-kukuksaláta(V) | vadmájva (Gy) || Ro. bulbúci (C) |flori d'e ápă (Fi) | călci (Fi, Topa) | óchiu bóului(A, B, Bl, Ct, D, Dr, Gym, Kk, P). pén'e gálbén'eNr. Tl-n főzni is próbálták. – Sárgaság eseténfekete retekből poharat készítenek, ebbe egyaranygyűrűt tesznek, és rá arannyalversengőbőlfőtt teát (It: Kovács 1976). – P-n sárga virágjáta juhokra dobják, hogy sok tejük legyen.It-n és Gyv-n juhtejméréskor koszorútcsinálnak belőle és a juhok előtt hozzák alányok. Régebben a nyájhoz tartozó szamárnyakába tették, és azt mondták: „viszik amenyasszonyt!”. Nd-n az első gazda kapujárahelyezik a koszorút. Ez a szokás magyarázzaa szamárvirág terminust.212CALYSTEGIA R. Br. (Convolvulaceae)C. sepium (L.) R. Br. ! felfutó sövényszulák,cupa vacii. Eua (Kozm), H. Patakmentiligetekben, élősövényekben közönséges. Nt.délinyiló (Szu: Györffy 1935) | felfuvó (Va) |gyötén (Gy) | lippancs (Nd) | nagygyőütény(Mó) | tőcsérvirág (Ml, Tl), tőcsérvirág (K.Mó) || Ro. rochíţa rîndunícii (Mi). – Nd-nazzal indokolják a nevét, hogy a gyerekek atenyerükön pukkasztják a virágját.■CAMELINA Cr. (Brassicaceae)C. microcapra Andrz. ! gomborka; lubiţ.Eua, Th. Vetési gyom, ritka: var. pilosa DC –Gorbó (Fl. III, 386), Bh (Czucza ap. Csűrös).CAMPANULA L. (Campanulaceae). Nt. harangvirág(Bh, Gy, Gym, Gyv, Kf, Kk, Kszt–Zt,Mb, Mé, Mk, Mó, Nk, Sz, Szu, T, Va, Szászfenes,Szászlóna) gyűszűvirág (Gym, Kp, Zs) |vadharangvirág (J, Nd, V) | mezeji harangvirág(Jt) | csëngővirág (It) || Ro. clópot (Gym) |harangvirág! (C) | cúpe albástre (C). Nr. A virágtölcsérbeszedték a szamócát (Kk).C. abietina Gris. et Sch. ! fenyőalja harangvirág;clopoţei. Alhavasi gyepekben (D).C. bononiensis L.; olasz harangvirág; clopoţei,Eua–Kont, H. Napsütötte, száraz kaszálókon,erdőszéleken gyakori (Kk, Nk).C. glomerata L.; csomós harangvirág; ciucure.Eua, H. Erdőszéleken, irtásterületekengyakori (f. ramosa Nyár., f. glabra Nyár–Bács, f. elliptica (Kit.) Nyár. – Fl. IX, 69–73).*C. isophylla Moretti; csüngő harangvirág.Alp, H. Ritka, cserepes dísznövény (E). Nt.jégvirág (E). Ide Marosszentgyörgyről került.*C. medium L. ! bögrevirág; clopoţel degrădină. DEu, TH. Kerti díszvirág. Nt. csengettyüvirág(J) | harangvirág (B, Mé, Mf, T,V, Va) | sírvirág (Mó) | tőcsérvirág (Mf, Ml).C. patula L. ! terebélyes harangvirág; cupaoii. Bua, TH. Kaszálókon, mezofil gyepekbenközönséges. Nt. csëngővirág (K) | csókavirág(Va) | mezei harangvirág (Szászlóna: Györffy1935) || Ro. láptele păsărésc (Sz.)(*) C. persicifolia L. ! baracklevelű harangvirág;clopoţei. Eua, H. Erdőkben, irtásrétekengyakori (Mb – var. glaberrima Schur.lusus alba temetőben, ültetve). Nt. csókavirág(Va) | kupa (B) | tőcsérvirág (Tl) | vadcsengő(Mó) || Ro. cúpe (C, St) | cúpa cúcului de pădúre(Mi) | ?óchiu şárpelu (A) | uréchea lúpulu(D).Nr. Epret szednek bele a gyerekek,megeszik a virágot is az eperrel. – Pukkantanakvele a gyerekek (D).C. rapunculoides L. ! kánya harangvirág;rînză. Eu, H. Füves, erdős területeken, gyakrankiskerti gyomként is (Bh, Gyv, Ct, Nk, Kszt-Zt).C. rotundifolia L. ! kereklevelű harangvirág;albăstrică. Cp, H. Alhavasi réteken, szikláshegyoldalakon (A, E, Nk, Cţ – Csűrös).

C. sibirica L.; pongyola harangvirág; clopoţei.Eua–Kont, H. Napos domboldalakon,száraz gyepekben gyakori (C, Dr, Gyv, It,Kk – Nyárády A. CLA, Sz – Nyárády CLA1955, Kf–Csipkés, Gym, Bh – Csűrös).C. trachelium L. ! csalánlevelű harangvirág;clopotul caprei. Eua, H. Gyertyános tölgyesekbengyakori (Kb – 1936 Prodan CLA, Kf– Csűrös). Nt. Ro. tólcer (Kk) | ţîţa ói d'ecîmp (Mi).■CANNA L. (Cannabaceae)*C. generalis Bailey! kanna; belşiţă. Kzés D–Am., H. Hibrid eredetű dísznövény,a területen ritka (Bh, Kb). Nt. kanna (Kb).CANNABIS L. (Cabacenneaa)*C. sativa L.! vetett kender; cînepă. Kz–Ázsiából származó, Th. Termesztett (kétlaki)rostnövény, megkülönböztetik a magtermő nőiés csak virágos hím egyedeket (magvas ésvirágos kender). A területen közönséges. Nt.kender (B, F, J, Kb, KK, Kp, Ml, Mó, T, V),kendr (It, Szu, V Vb) kënder (Bt, Mé), kendërFsz, K, Sz); magos kendër, virágos kendër. Kukoricaközé vetett kender: csábé (Bh, K, Np, Va)haldùr.(Va), háldur (E, Np), háldura (Kk. hándùr(It), hándura (Kb), hárdùj (Mé) || Ro. cîńepă.Az 50–es évektől fokozatosan háttérbe szorult.Nr. Kb-n egyszerre szedték ki nyáron, nemvárták meg a mag beérését. – A hálduráróllehúzott rostból madzagot fontak, avval kötöztéka sást. – A kenderföldről összeszedettmaradékot, a berzent fedésre használták szalmahelyett ólra, utcaajtóra (Nk). – „Magtalanságellen igyék az illető személy minden péntekennapkelte előtt kőrisbogarat és kendervirágotszamártejben főzve; egy fa ágát rázva, ezenszavakat mondja: »Péntek úr az erdőbe mene,ott találta Szombat asszonyt, monda: haddöleljelek meg! Szombat asszony magától ellökte,mondá: Száraz ág vagy, ha ismét zöldülsz,gyere hozzám ... ág adj nekem erőt,neked adom az enyémet!« (Wlislockiné 1893.363). – A népi gyógyászatban a megmelegítettherbát a fájós reumás testrészre teszik.– A kocának kendermagot adnak, ha nemfogadja a kant. – Ha sok gyerek van, Szu-nazt mondják megszólásképpen: ,,Terem, minta kender: egyik nyári, másik téli”. – A kendermindenütt elterjedt, gyakori helynévielem (112 név alakult belőle a területen). Leggyakoribba Kenderföld, Kenderhely, Kendernyílösszetétel, amelyek azt jelzik, a kenderföldeka fordulós rendszerben is önálló egységetalkottak (vö. Péntek–Szabó 1980. 157). Akalotaszegi kendermunka néprajzára és terminológiájáranézve l. Jankó 1891. 81–6;Bátky 1905; Nagy 1938/1984.CAPSELLA Medik. (Brassicaceae)C. bursa-pastoris (L.) Medik. ! pásztortáska;traista ciobanului. Kozm, Th. Közönségesgyom. Nt. pásztortáska (Bh. Kszt–Zt, Mó,Mv, Nd, Sz) | tásk (Gym) || Ro. puşculíţă(Mi) | stráiţa ciobánulu (Dr, Kk, St). A növényismert, a neve általában nem. Az idézett neveketjórészt az iskolában tanulták, Mó-n azüreg paptól. Gym-n, ahonnan r. nevet nemjegyeztünk le, a gyerekek úgy játszanak, hogyegy magot és egy levelet tesznek a szájukba,és aztán azt mondják, hogy a szívet a levélbőlvették ki.CAPSICUM L. (Solanaceae)*C. annuum L. ! paprika; ardei. Am (maKozm), Th–H. Közönséges kiskerti zöldségés néha szobai dísznövény; convar. annuumkis és közepes, gömbölyű vagy kihegyezetttermésű formák. Nt. édespaprika (Bh, F),édespaprika (Mf) | paprika | tőtenivaló paprika(Kk, Sz, Va), tőtnivaló paprika (B) || Ro.ardéi | poprícă (Mi, Nş). A helyi paprikatermesztésnem jelentős, inkább csak próbálkozásnaktekinthető. – convar. longum (DC.)Terpó – hosszúkás, kihegyzett hengeres termésűformák. Nt. csípőspaprika. Tájfajták:cseresnyepaprika (Va), csërësznyepaprika (Kf);?kisasszonpapucs (Mé) || Ro. popríci usturópopríci córnu cápri (Mi). – Dísznövényként isszámon tartják (Kk). Nr. Gyomorgörcs eseténpaprikás pálinkát isznak; hasmenésre borsos,paprikás pálinkát (Mv). – Petróleumba vadgesztenyevirágotés csípőspaprikát tesznek,azzal kenik be a reumás testrészt (Kk). –Hályogra csípős paprikát fújnak az állat szemébe(Bh). Vö. Kóczián et al. 1977. – convar.grossum (L.) Filov. – a termés alakja almaszerű,többnyire szélesebb, mint hosszú. Nt. gogos(It, Kd, Kk, Mb, Mé, Np, Szu, V) | gogosár(B, Va) | gogospaprika (Mf) | gogozsán (J) |paradicsompaprika (F), paradicsompaprika (K,Kf, Sz, Szu) || Ro. gogoşár.CARDAMINE L. (Brassicaceae)C amara L.; keserű kakukktorma; stupitulcucului. Eua, H. Forrásos helyeken, patakmentén (Pányiki-szoros, D, Ct, Gym).C. flexuosa With.; erdei kakukktorma;rîşnică. Eua (Cp), TH. Erdőkben szórványos(Gyv, P, Sz).C. impatiens L. ! virágrugó kakukktorma;rîjnică. Eua, Th–TH. Erdőben, nedves helyekengyakori (Gyv, Kk, Mó; Dl. Leşului – NyárádyA. mts 1966).C.matthioli Moretti = C. pratensis L. ssp.Hayneana (Welw.) O.E. Sch. = C. hayneanaWelw. in Rchb.; réti kakukktorma. Eua, H.Mint a C. pratensis, de inkább havasi-alhavasikörnyezetben: Ct, Cţ (Fl. III, 270), Gyv–P,Dl. Leşului (Nyárády et al. 1966).C. pratensis L. s. str. ! réti kakukktorma;stupitul cucului. Eua–Cp, H. Nedves rétekenközönséges, néhol tömeges (It, E); Bh (Fl.III, 269), Gyv–P, Dl. Leşului (Nyárády A.mts. 1966). Nt. Erzsivirág (Kk).213

CARDAMINOPSIS (C.A.Mey.) Hayek (Brassicaceae)C. arenosa (L.) Hayek = Arabis arenosa (L.)Scop.; homoki foszlár, frigurele. Kz–Eu –Pont, Th–TH. Utak mentén, köves helyekennem ritka. Gyomként is pl. E-n a var. segetalis(Schur) Nyár.CARDARIA Desv. (Brassicaceae)C. draba (L.) Desv. ! = Lepidium draba L.;útszéli zsázsa; urda vacii. Eua, H. Utak mentén,leromlott legelőkön közönséges gyom.Nt. kalánfű (Kvár, Hóstát: Györffy 1935). Aterületről neve nem került elő.CARDUUS L. (Asteraceae).Nt. szamártüvis (Gyv, Kf, Nk) | tüvis (V) ||Ro. spin măgărésc (Gyv), st'in măgărésc (P).C. acanthoides L. ! útszéli bogáncs; scai.Eu, Th–TH. Utak mentén, leromlott legelőkönközönséges, néhol tömeges (Gyv, It).Nt. szamártüvis (Szu; Szászfenes: Györffy1935) | tüvis (Kk, Nk, Sz).C. candicans W. et K.; patyolatbogáncs.É–Balk (Dacikus) – Pontusi, H. E, E ésGym között (Fl. IX, 652).C. crispus L.; fodros bogáncs; pălămidă.Eua, Th–TH. Patakok, kerítések mentén,élősövényekben gyakori.C. hamulosus Ehrh. ! horgas bogáncs. Pont –Pan, Th. Napos domboldalakon, ritka (V).C. personata (L.) Jacq.; álarcos bogáncs.Kz–Eu, H. A területen ritka: Cţ (Fl. IX,663), Szászlóna (i.m. 664, var. simplicifoliusSanguin). Nt. Ro. límba bóulu (Fi). A disznónakszedik.CAREX L. (Cyperaceae)Nt. fodornád (T)| laposfű (Szászfenes: Györffy1935) | sás (Kf, Ny, Va) | sáté (Nk, V, Szászlóna)|| Ro. rogóz (Mi, St). – A sás, sásfű,sásos, sátés gyakori helynévadó elem (vö.Péntek–Szabó 1980, 153).C. acutiformis Ehrh.; posvány sás. Eua–Med, HH. Mocsaras helyeken közönséges éstömeges (Körös mentén, Dl. Leşului – Csűrös).Társulásalkotó.C. appropinquata Schum. = C. paradoxaWilld.; hajastövű sás. Cp, H. Cţ, a Mohosban(Fl, XI. 723), Kf, a Körös forrás alatt (Csűrös).C. brizoides Jusl.; rezgő sás. Pont–Eua(Ec–Pont), H. Mv (Da turbăria Tîrsa: Fl.XI, 727; l. még Pop 1965).C. bueckii Wimm.; bánáti sás. Kz–Eu–Balk, H. Vizenyős helyeken, szórványos; Gy(Fl. XI, 799).C. canescens L. Cp, H. Tőzegesekben, ritka:Cţ (Da Molhaş), Fi (Rovina Mare şi Mică –Fl. XI, 734), Körös mentén (Csűrös).C. caryophyllea Latour.; tavaszi sás. Eua–Cp, H. Száraz gyepekben közönséges.C. digitata L.; ujjas sás. Eua, H. Üde talajúgyertyános tölgyesekben gyakori (Gy,Gyv, Kb, Kf, Kk Nk, Ny; Gyv – P:Les-tető, erdőben – Nyárády et al. 1966).C. distans L.; réti sás. Eua–Med, H. Nedvesréteken közönséges, néhol tömeges. Társulásalkotó.C. divulsa Stokes. Cp–Med, H. Erdőkbengyakori a típus, valamint az ssp. chabertii F.Schultz.C. echinata Murray = C. stellulata Good;töviskés sás. Cp, H. Tőzegesekben. Ritka, deaz előfordulási helyén tömeges: Cţ, Fi (Fl.IX, 743), Gyv–P (Nyárády mts. 1966).C. elata All = C. stricta Good. = C. hudsoniBennet; zsombéksás. Eua, HH. Tőzeglápokban(Carici elatae – Sphagnetum intermedii) Gyv –P, Les-tetői mocsár (Nyárády et al. 1966).C. elongata L.; nyúlánk sás. E–Eua, H.Vizenyős helyeken, ritka: P (Fl. XI, 742),Gyv–P, Lestető (Nyárády A. mts. 1966).C. flava L.; sárga sás. Cp–Med. (Amfiatl.),H. Mocsaras réteken, ritka: Kf-n a forrásalatt (Nyárády et al. 1966).C. gracilis Curt. = C. acuta L. emend Reichardnon alior.; éles sás. Eua, HH. Körös,Kalota és Nádas mentén, mocsaras réteken,tőzegesekben gyakori, társulásalkotó (Bh, Cţ,Gy – P, Lestető, Kf, Kszt–Zt, S).C. hartmanii Caj. = C. buxbaumii Wahlbg.ssp. hartmanii (Caj.) Moravec. Cp., HH–H.Tőzeges mocsárban, ritka: Gyv–P, Lestető(Nyárády et al. 1966).C. hirta L.; borzas sás. Eua–Med, H. Nedvesréteken, utak mentén közönséges: Bh(Csűrös), Gy – P (Nyárády et al. 1966).C. humilis Leyss; törpe sás. Eua, H. Napos,szárazabb oldalakon gyakori, néhol tömeges,társulásalkotó: Gy, Kf, Sz, V és másutt (Gym,Ny – Csűrös). Nt. fű (Gyv).C. lepidocarpa Tausch.; megtévesztő sás.Eu, H. Vizenyős, forrásos helyeken szórványos:Cţ (Molhoş – Fl. XI, 821).C. leporina L.; nyúlsás. Cp, H. Nedves réteken,erdőszéleken gyakori: Gyv–P, Dl.Leşului.C. limosa L. Cp, II. Tőzegesekben, ritka:Cţ (Fl. XI, 760).C. michelii Host.; szőke sás. Kz–Eu–Med,H. Meszes, napos oldalakon, néhol gyakori:Gy, Gyv, It, J, Kb, Kf, Mé, Mv, S, St, T, V.C. montana L.; hegyi sás. Eua–Cp, H. Szárazgyepekben, meszes talajon gyakori, néholtömeges, társulásalkotó: Bh, Kf (Genisto –Quercetum caricetosum montanae – Csűrös), F,Sz, Zs és másutt is.C. nigra (L.) Reichard = C. acuta auct. == C. fusca All. = C. goodenowii J. Gay; közönségessás. Eua–Cp. (amfiatl.) H. Tőzegesmocsarakban szórványos (Caricetum fuscae –Dl. Leşului, Nyárády et al. 1966). – var.214

ecta (Fleischer) A. et G.: Ct, Gym, Kb (Fl.XI, 791).C. pallescens L.; sápadt sás. Eua–Cp, H.Nedves réteken közönséges (Dl. Leşului –Nyárády A. mts. 1966).C. paniculata Jusl.; bugás sás. Eu–Med,H. Mocsaras helyeken, nedves réteken: Cţ(Dîmbul Negru), B. (Fl. XI, 724).C. panicea L. – muharsás. Eua, H. Mocsarasréteken: Gym.C. pauciflora Lightf. Cp, H. Cţ (Mohoş –Fl. XI, 700), nagyon ritka.C. pilosa Scop.; szőrös sás. Kz–Eu–Med,H. Üde, humuszos talajú erdőkben (Querco-Carpinetum, Abieti-Fagetum) gyakori, néhatömeges, faciesalkotó.C. praecox Schreb.; korai sás. Eua, G–H.Erdős helyeken, irtásgyepekben szórványos.C. riparia Curt.; parti sás. Eua, HH. Vizesárkokban, nem ritka.C. rostrata Stokes ex With. = C. inflataauct.; csőrös sás. Eua–Cp, HH. Mocsarakban,tőzegesekben gyakori: Gym, Cţ – Molhoş,Mv – Tîrsa, P (Fl. XI, 833), Körös völgyében(Csűrös).C. spicata Huds. = C. contigua Hoppe =C. muricata agg.; sulymos sás. Cp–Med, H.Erdőkben gyakori: Kb – var. spicata, var.remota F. Schultz.C. sylvatica L.; erdei sás; şovar. Cp, H.Üde talajú erdőkben gyakori: Ny, Kf – Csűrös.C. tomentosa L.; molyhos sás. Eua, H. Félszárazgyepekben közönséges.C. transsylvanica Schur; erdélyi sás. Eu –Med, H. Gyepekben, szórványos; könnyűelnézni (Sz).C. umbrosa Host; árnyéki sás. Kz–Eu, H.Erdőkben, szórványos: Gyv–P, Dl. Leşului(Csűrös).C. vesicaria L.; hólyagos sás. Cp–Med,HH. Mocsarakban, ritkábban: Cţ (Fl. XI,837), Gyv–P (Dl. Leşului – Nyárády et al.1966).C. vulpina L.; rókasás; rogoz. Eu–Med,D–Afr., H. Mocsarakban, nedves rétekenközönséges, társulásalkotó: Bh, Körös menténa réten.Carex-hibridek: C x tetrastachya Traunst. exSauter = C. canescens x C. stellulata: Cţ –Molhoş (Fl. XI, 845). – C. x fussii Simk. =C. elongata x C. paniculata (i.m. 847).CARLINA L. (Asteraceae)C. acaulis L. ! szártalan bábakalács; turtă.Kz–Eu–Balk, H. Kaszálókon, agroteraszokoldalában nem ritka (ssp. var. acaulis): Gym,Gyv–M, Mv – var. alpina (Jacq). Beck =ssp. simplex (W. et K.) Nyman. Nt. bábkalács(Gym) | fődszintin való szamártüvis (V) |ökörkalács (Mv) | tüvis (Tl) || Ro. st'in (P) |turt'eáa (Fi) | turt'éle (Bi, D). Nr. Ahol ismert,ott általában fogyasztják is a gyerekek. –Tl–n muzsikálnak vele: selyempapírt teszneka leszedett felső részre.C. vulgaris L. ! közönséges bábakalács;scăişor. Eu–Med, TH. Száraz gyepekben,bokros helyeken, gyakori: Gyv, Kk (ssp. longifoliaNyman), Mi; ssp. intermedia (Schur)Hayek = C. brevibracteata (Andrae) Simonk.(Sz, Pányiki-szoros – Fl. IX, 617).CARPINUS L. (Betulaceae)C. betulus L. ! közönséges gyertyán; carpen.Kz–Eu–Med, Ms–Mg. Közönséges erdőalkotógyomjellegű fa. Társulásalkotó: Querco-Carpinetum; Carpino-Fagetum. Nt. gyèrtyán-(fa) (It, Mf, V, Va), gyrtyán (fa) (Kk, Mé,Ml, Nk, T, Szu), gyërtyán(fa) (Fsz; B, Gy,K, Kp, Mó, Nd, Sz, Zs) || Ro. cárpen (Kk,P), cárpăn (A, B, Be, Bi, C, D, Dr, Gym, Mi,Nş, St), cárpîn (Cţ). Nr. Kemény fa, gyalulninehéz, szerszámfaként mégis jelentős. Készítenekbelőle fejszenyelet, csákánynyelet, kalapácsnyelet,létrafokot; a szekérhez: ökörjármot,nyújtót, nyársat; a malomhoz fogat(măsele la mori – A). – It-n ismert a gyertyánvirics.– Kk–n szeplő ellen kenik magukata mezgéjével. – Helynévadó elemkéntcsak későn, a XIX. sz. elejétől jelentkezik(vö. Péntek–Szabó 1980. 139).CARTHAMUS L. (Asteraceae)C. lanatus L.; vadszeklice; pintenoagă.Kz–Eu–Med, Th–TH. Napos réteken, ritka:Sz (Fl. IX, 955).(+) *C. tinctorius L. ! sáfrány szeklice;şofănaşi. Kz–Afr., Th–TH. Kiskertekben,ritka: Középlak (Szabó István szóbeli közlése).Nt. sáfrány (Középlak) || Ro. şofrán (Dr),şofránt (N). Nr. Sárgaság ellen: jó fél maréksárga margarettát (Anthemis tinctoria L.), egyjó csipetnyi sáfrányt, egy liter bort és negyedkg cukrot jól meg kell főzni, amíg háromujjnyit apad, és ott kell hagyni reggelig. Naplementeután lehet elkezdeni főzni, napfelkelteelőtt szűrni. Naponta 1–2 dl-t lehet belőleinni. Középlakról más falvakba is viszneksáfrányt. Vö. Kóczián et al. 1977.CARUM L. (Apiaceae)C. carvi L. ! köménymag; chimen. Eua, TH –H. Gyepekben közönséges, néhol tömeges. Agyűjtögető növényfelhasználás jellegzetes példájaNt. kömény (Bh, J, Mó, Nd, Szu), kömny(B, Tl, Va), köminy (Kd, Kk, Mb, Mé, Nk, Sz,V), kömin (T), kömind (Bt, Gym, It, K, Kf,Ny, Zs) || Ro. chimín, chimínd (Bi). Nr. Levesnek(kömindlé), teának, pálinkába a köménymagothasználják. – Teáját önmagában vagykeverékekben köhögés, asztma ellen adják;az étvágytalan betegnek megpörkölt köménymagbólfőznek levest. – Abortív céllal parázsrakömény- és hagymaszárat dobnak, azzalfüstölik magukat. Vö. Kovács 1976; Kócziánet al. 1977.215

CASTANEA Mill. (Fagaceae)C. sativa Mill. = C. vesca Gaertn. ! szelídgesztenye; castan comestibil. Med–Pont.,Mg. Vásárolják, élőfát csak Kp-ben láttunk.Nt. ennivaló gesztenye (Va) | gesztenye (It, Kp,Sz) || Ro. aghistíńe (Mi). – Kp-ben van néhányléhás a Szőlő-hegyen.CATABROSA P.B. (Poaceae)C. aquatica (L.) P.B.; forrásperje; lăcrimiţă.Cp. H – Th. Patakok mentén szórványosan:Gy, Gyv, Kb, Kszt–Zt, Mb, V.CATALPA Scop. (Bignoniaceae)C. speciosa Warder ! EAm., Mg–Ms. Díszfa,ritka. Nt. Ro. pt'íta lu Ioán (Kk).CAUCALIS L. (Apiaceae) l. még TurgeniaC. plalyearpos L. – C. latptúa (Webb.)Grande = C. daucoides auct. ! közönséges ördögbocskor;ruşinătoare. Eua–Med. Th. Közönségesszántóföldi gyom. Nt. lapisbogáncs (J) |pinalàjtorja (Gym, Kd, Mv, Ny), pinalajtòrnya(Sz) | ragadáj (Szu). A termés neve:malac (Gym) || Ro. corńiţă (Gym) | porcúţ(Be) | purceláş (Be) | púreci (Fi). A búzábanvan; a termése felmegy a nők lábára, szoknyájaalá, ez magyarázza a legelterjedtebbterminust. Nr. Fi-n azt mondják, hegy ha sokvan, jó búzatermést jelez.CELOSIA L. (Amaranthaceae)*C. argentea L. var. cristata (L.) Schninz!tollas magyarparéj; creasta cocoşului. D –Ázsia (Kelet-India) Th). Szórványosan ültetettkiskerti dísznövény. Nt. kakastaréj (T); kokastaréj(Ny), kokastaré (Kk).CENTAUREA L. (Asteraceae)Nt. bojtvirág (J) | csillagvirág (Mk) | vadbutykóvirág(Zs). – Feltehetően a helynévkéntelőforduló Zimolának (Mb) is valamelyCentaurea-faj lehetett a névadója (vö. Péntek–Szabó 1980. 151).C. atropurpurea W. et K.; gyászoló búzavirág.Balk – Pont., H. Meszes napos sziklákon,ritka: Sz – Ríszegtető, Gy – Csigadomb(Fl. IX, 838).C. austriaca Willd. ! időérző búzavirág;iarba mărinului. Eu., H. Mezofil réteken:Kf (Csűrös).C. banatica Rochel; bánsági búzavirág.Pan–dac, H. Száraz gyepekben, típusos alakbanritka: f. banatica: Gy – Csigadomb(Nyárády 1941).C. calcitrapa L.; úti búzavirág; scai ghimpos.Eua, TH. Kétes a Fl. IX, 803 Gy-ból jelzettadata, de vö. Nyárády 1941. 564.C. cyanus L. ! kék búzavirág;albăstriţa.Med., Th. Gabonaföldeken közönséges, néholtömeges. Nt. búzakík (Jt) | búzavirág (B, Bh,Gym, Gyv, J, K, Kd, Kk, Kszt–Zt, Mb, Mé,Mf, Mó, Mv, Nd, Nk, Sz, Szu, T, Va, Zs) |kék búzavirág (Kvár: Györffy 1935) | kékvirág(Mv), kíkvirág (It) | vitézvirág (Kf, Kszt–Zt,Mk), vitézvirág (K, Ny) || Ro. albăstréle (Ct,Fi, Mi) | búzovirag (Kk) | mńereúţă (B) | mohór(Mi) | mohorîţăle (B) | mugureţéle (Fi) | pelín(Dr). Nr. Koszorút fonnak belőle kislányoknak(B). – Előfordul kevésbé stilizált hímzésmotívumkéntkötények darázsolásában (vö.Péntek 1979).C. jacea L. ! imola búzavirág; albăstriţă.Eua, H. Gyepekben átmeneti alakok gyakoriak,típus ritka: Kd, Körös és Kalota völgyeés másutt (Csűrös).C. micranthos Gmel. ! közönséges búzavirág:iarba de plămîni. Eua, Th. Gyepes területekenközönséges, néhol tömeges.*C. moschata L. = C. sauveolens L., C.odorata L., C. imperialis hort., Amberbea moschata(Pers.) Less.! mosusz-búzavirág; pejmă.K–Ázsia ( ?), Th. Kerti dísznövény, szórványos:Kp. Nt. kerti butykóvirág (Zs) | kèrti búzavirág(T) | meszelő (Kp) | pézsma (E, Mi), pézma (Tl) |pézsmarózsa (Va) | tövisvirág (J) || Ro. meselé(Sz) | scăéţi (Mi).C. nigrescens Willd.; feketés búzavirág.Kz–Eu, H. Napos, füves helyeken, ritka:Sz (Fl. IX, 882), Kk (Nyárády A., 1962 – f.megalolepis Borb.).C. pannonica (Heuff.) Hay.; magyar búzavirág.Kz–Eu, H. Gyepes területeken, szórványos.C. pugioniformis Nyár.; tollas búzavirág.Kz–Eu, H. Bokros, füves helyeken gyakori,néhol tömeges: Gyv, A, D, Kk, Kf (átmenetiformák is!); f. xerophytica (f. oec.): E, avasútvonal mellett; var. pugioniformis: Kb(Fl. IX, 967–8). Megj.: a fajt J. Dostal 1976(Fl. Eur. IV, 291) is elismeri, mint a C. macroptilonBorb.-tól elkülöníthető egységet.C. scabiosa L.; vastövű búzavirág; sglăvog.Eu, H. Kaszálókon gyakori: Jt, C (ssp. scabiosa),D, Gyv (f. scabiosa). Vö. Fl. IX, 833. –C. scabiosa L. ssp. spinulosa (Roch.) ! töviskésbúzavirág; ciolobot. Balk-Pan, H. Gyv, GymMv: var. hajdonicalis Wagn. Nt. mezejipézsma (Tl).C. trinervia Stephan; mezőségi bogáncs.A: Fl. IX. 809. Bár a Fl. innen jelzi, nem találtuk.Centaurea-hibridek a területről: C. x prodaniWagn. = C. austriaca x C. indurata:Gorbó; C. austriacoides Woloszcz = C. austriacax C. jacea: Sz; C. x delicata Nyár. = C.austriaca x C. nigrescens: Sz; C. x orodensisJ. Wagn. = C. banatica x C. nigrescens: Sz:C. x wagneri Gugl. = C. indurata x C. jacea:Sz; C. x nyárádyana J. Wagn. = C.jacea x C. melanocalathia; C. x oxylepis (Wim.et Gr.) Hay. – C. jacea x C. pugioniforn is:Gy – Csigadomb; C. x szovatensis Nyár. = C.melanocalathia x C. nigrescens: Sz; C. x melanomacroptilonNyár. = C. melanocalathia x C.216

pannonica. Sz; C. x plecskaensis Nyár. = C.nigrescens x C. pugioniformis Nyár.: Sz; C.x pseudospinulosa Borb. = C. scabiosa x C.spinulosa ( ? !): J.CENTAURUM Hill. non Gilib = Erythraea(Gentianaceae)C. erythraea Rafn.! = C. umbellatum Gilib. =C. minus auct.; százforintos földepe; fiereapămîntului. Eua–Med, Th–TH. Gyepekbengyakori. Nt. cintórija (J, Kszt–Zt, Mk, Sz),cintòrija (Mé, Mf, Tl, V, Va), cintorija (Kb,Nk), cintòrij (Gyv, V), cintóurija (K), centórija(B, Szászfenes) | cintórijum (Gym, Kk,Nd), citórijum (It) | piros cintóurija (Kf) |jácint (Gy) || Ro. potroácă (D, Mi, Sz) | potroceáa(B, Fi). Nr. A herbát pálinkában áztatjákvagy megfőzik teának étvágytalanság ellen;gyomorgörcs esetén ugyanezt használják.Pálinkáskivonatát gyomorsérv ellen is használják.Vö. Kovács 1976; Kóczián et al. 1977.CENTUNCULUS L. (Primulaceae)C. minimus L. ! = Anagallis minima (L.)E.H.L. Krause; centike; ochişor. Cp, Th.Sovány, podzolos talajú szántókon, ritka (T).CEPHALANTHERA Rich. (Orchidaceae)C. damasonium (Mill.) Druce ! = C. alba(Cr.) Simk., fehér madársiska; căpşunică. Eua(Kont–Med), H. Erdőkben, irtásokban, meszes-gipszestalajon szórványos: Szászlóna (CLA1955, Máthé), T (Fl. XII, 755), Gyv–P, Dl.Leşului (Nyárády et al. 1966).CEPHALARlA Schrad. (Dipsacaceae)C. radiata Gris. ! sugárzó fejvirág; sipică.End, TH–H. Márgás, napos, omlásos helyekengyakori (C, E, J, It, Gyv, Nk, Mv, Zs,F. Gy, Kb, Gym, Kf, Kszt–Zt, Mé, Mf, Ml,P. S, St, V). Jellegzetes ,,romtársulásokat”alkot.C. uralensis (Murr.) Roem et. Schult. uralifejvirág; sipică. Balk–Pont, H. Napos domboldalakon,ritka: Kb (CLA.: Prodan 1937,Szabó 1969).CERASTIUM L. (Caryophyllaceae)C. brachypetalum Desp. ex Pers.; aprószirmúmadárhúr; cornuţ. Eu, Th. Apró gyom, ritka(Pányiki-szoros).C. fontanum agg. (incl. C. fontanum Baumg.,C. holosteoides Fries, C. macrocarpum Schur) =C. caespitosum auct. p.p., C. fontanum Baumg.p.p.; gyepes madárhúr; struna cocoşului.Kozm., Th–TH. Gyepekben, ruderális helyeken:Szu (CLA. 1970, Szabó).C. pumilum, Curt.; törpe madárhúr; cornuţ.Eu, Th. Apró termetű gyom: Gyv, Kk (CLA.Nyárády A., 1961), Pányiki-szoros (CLA. Pázmány,1962.*C. tomentosum L. ! molyhos madárhúr.DEu (Med), H–Ch. Termesztett: temetőkben,új típusú virágoskertekben. Nt. futó (E, Va).CERASUS l. PrunusCERATOPHYLLUM L. (Ceratophyllaceae)C. demersum L.; érdes tócsagaz; cosor.Kozm, HH. Állóvizekben, lassú folyású patakokbana Nádas mentén: Mi (Fl. III, 53).CEREUS Mill. (Cactaceae)C. flagelliformis l. Aporocactus flagelliformis*C. geometrizans Mart. Kz–Am., H. Mexikóieredetű cserepes dísznövény, ritka (Bh, E).CERINTHE L. (Boraginacea)C. minor L. ! közönséges szeplőlapu; pidosnic.Pont–Med, H. Gyepekben, bokros helyeken,utak mentén, szántókon, meszes talajongyakori: Bi, Gyv, E, C, var. indigotisans(Borb.) Jáv.: P (Fl. VII, 205); Bh – Tekintő(Czucza ap. Csűrös).CHAENARRHINUMLange(Scrophulariaceae)Ch. minus (L.) Willk. et Lge =Linariaminor (L.) Desf. Eu, Th. Vasúti töltések mentén,szántókon: | (állomás), Sz, Zs.CHAENOMELES Lindl. (Rosaceae)*Ch. japonica Lindl.; téglavörös virágújapánbirs. (?)*Ch. lagenaria (Lois.) Koidz.! (sötétvörös)japánbirs; gutui japonez. Japán, Ms. Közönségeskerti díszbokor. Nt. fűszfaróųzsa K.) |gránátalmafa (Szu) | japánbírs (Kp), jappánbírs(Ny, Sz) | jappánvirág (It) | májusfa (It,Kb, Mé, Mk, V, Zs) | májusifa (B, Kb, Kf) |Mózesbokor (Mó) | tűzike (It) || Ro. lemn róşii(C) | máoşvirag (Dr). – Újabban terjed: Ml-nismerik, név nélkül; Ny-n csak a papnál van;It-re a tanító hozta; Kf-n Kvárról ismerik.CHAEROPHYLLUM L. (Apiaceae)Ch. aromaticum L. ! fűszeres baraboly; antonică.Balk–Kz–Eu; H. Árnyékos, üde talajúbokrosokban, élősövényekben gyakori.Ch. bulbosum L. ! mogyorós baraboly; baraboi.Kz–Eu–Pont (Örményországig) TH–H. Élősövényekben, utak mentén gyakori, közismert,társulásképző. Nt. baraboj | fődibarabòj(Np) || Ro. barabó. A Np-i terminus „logikátlan”jelzőjét az indokolja, hogy a barabojott a Solanum tuberosum neve. – Szinte mindenüttismert, ma gyermekcsemegeként. Mb-onemlékeznek rá, hogy 80–100 évvel ezelőtt apiacon is árulták a picsócsával (Helianthustuberosus). Nr. „Nem ér az egy barabojt!” –mondják az értéktelen dologra (Szu).Ch. hirsutum L. ! = Ch. cicutaria Vill., érdesbaraboly; asmăţui sălbatic. Pont–Eu;H–TH. Patakok mentén, élősövényekben erdőszélekenközönséges.217

CHAMAEBUXUS l. PolygalaCHAMAECYTISUS Lk. (Fabaceae)Ch. albus (Hacq.) Rothm. ! = Cytisus albusHacq; fehér zanót. Med–Pont, N. Szárazgyepekben, napsütötte bokros helyeken közönséges:Ct, Gyv, It, Kk, Nk stb.Ch. hirsutus (L.) Lk. ssp. hirsutus = Cytisushirsutus L.; incl. ssp. leucotrichus (Schur) = C.leucotrichus Schur.; borzas zanót és fehérszőrűzanót (ssp. leucotrichus); drob de munte. Alp–Med (ssp. hirsutus) és Eua, N (Pont–Kauk–Szib – ssp. leucotrichus). A ssp. hirsutus ritkább:Kalotaszeg felett (Nyárády 1941, 310);ssp. leucotrichus (Schur): A, Gym, Mf, Tl–omlásos helyeken, meszes talajon, szórványos;Gy és Hideg-Szamos között (CLA. NyárádyA. 1960; Fl. V, 86), Bh, Gorbó.CHAMAENERION l. EpilobiumCHAMAESPARTIUM Adans. (Fabaceae)Ch. sagittale (L.) Gibbs. = Genista sagittalisL. = Cytisus sagittalis (L.) Koch; szárnyasrekettye, grozamă. Kz–Eu–Med, H. Soványtalajú réteken közönséges.CHEIRANTHUS l. ErysimumCHELIDONIUM L. (Papaveraceae)Ch. majus L. ! vérehulló fecskefű; rostopască.Eua, J. Élősövtnyekben, kerítések, falak mentén,árnyékos helyeken közönséges. Nt. cinedórij(Zs) | kutyaté (B, Gym, Nd, Va), kutyaté(Ny) | sárgakutyatej (S) | sàrlófű (Jt) | tejesbúrján(Mó) | vérehulló (Tl) | vérenhullò-fecske(Mé) | virhúló-fű (Kk, Nk) || Ro. lápt'elecîńelu (Fi, Gym) | răpăstacă (Dr) | rópotă(P) | rostopáscă (Bi), rostopástă (Cţ), rotopáscă(Be, Kk, Nş, St). – Cţ-en a kiskertben tartják.Nr. Vérszegénység ellen a levelét a talprakötötték (Kk). – A herbáját pálinkában áztatják2–3 napig. A kivonatot gyomorgörcsesetén használták. – Serdülő gyerekek nemiszervük környékét kenték be a tejnedvvel,így a vérbőséggel erotikus élményt idéztek elő.Vö. Koczián et al. 1977. – A levét csepegtetikkék pokolvarra (vö. Kovács 1976), ekcémára,sümölcsre. – Friss levelét megsütötték, kelésretették, kiszívta a gennyet (D); friss levelétis tették sebre (Mb, Va).CHENOPODIUM L. (Chenopodiaceae)Ch. album L. ! fehér libatop; spanac sălbatic,lobodă. Kozm, Th. Gyomnövény, közönséges.Változatos alakkörű, gyakoribb alfajokés változatok: ssp. album = ssp. spicatum(Koch) Nyár., ssp. viride (L.) Murr.: Mk; ssp.striatum (Krasan) J. Murr. = Ch. strictumRoth: Kb (Nyárády 1941, 182). Nt. aprólevelüloboda (Nk) | laboda (Bh, It, J, K, Kf, Kk,Kszt–Zt, Mb, Mé, Mk, Mv, Nd, Nk, Np, Ny,Sz, T, V, Va, Zs), loboda (B, Gym, Szu) | nagyobblevelűlaboda (Nk) || Ro. lóbodă (Be, Bi, Bl, Fi,Gym, Nş, P, Sd, St). Nr. Disznónak szedik,bivalynak vágják a tetejét.218Ch. bonus-henricus L. ! paraj libatop; spanaculciobanilor. Eua–Cp, H. Magas-Kalotaszegen,szórványosan: Cţ, Kszt–Zt, Mó. Egykortalán termesztették, de inkább csak vadongyűjtötték.*Ch. botrys L. ! rubianka libatop; peliniţăgrecească. Kozm, Th. Parlagokon szórványosan,kertekben megtűrt (félvadon): J, Mb, Zs;Gy, Mf, Szászlóna (Fl I, 496). Nt. mírha (J,Nk, Ny, Va, Zs), mírh (Gyv) || Ro. tămńioáră(B, Bi). – Az öregasszonyok kedvelt növényevolt.Ch. foetidum Schrad. ! = Ch. Schraderianum.Med, Th. Ritka: Gyv; Kb (Szabó 1969).Ch. foliosum (Moench) Aschers; tatáreperlibatop, fagă tătăreasca. Eua, Th. Ritka: Kb,Sz (Fl. I, 503).Ch. glaucum L.; fakó libatop. Kozm, Th.Utak mentén, árkokban, szemetes helyekengyakori, többnyire a heverő alak (f. prostratumBeck): Cţ, Sz, Zs.Ch. hybridum L. ! korcslaboda; talpa gîştei.Kozm, Th. Szemetes helyeken, szórványosan:Bh, Gy. Nt. hëgyës laboda (KszT–Zt) Ro.tăetúră (Bl).Ch. murale L. ! kőfali laboda; frunză depotcă. Kozm, Th. Utak mentén, szórványosan:Gy, Va.Ch. opulifolium Schrad; kereklevelű libatop.Eua, Th. Élősövényekben, ritka: Cţ.Ch. polyspermum L. ! éplevelű libatop;ştir. Eua, Th. Kiskertekben, szántókon, kapásokgyomjaként közönséges. Nt. Ro. bosoócsălbát'ec (P) | busuóc bolúnd (St).Ch. urbicum L.; faluszéli laboda; iarba drumului.Eua, Th. A házfalak mellett: Bh (Czuczaap. Csűrös), Kp.Ch. vulvaria L. ! büdös libatop; lobodăputuroasă. Med, h. Kerítések, falak mellett,napos helyen szórványosan: Dr, C, Cţ, It,Ny, Kd, Kp, Sz, V, Zs. Nt. Ro. lóbodă (Dr).CHLOROCYPERUS Rickli (Cyperaceae)Ch. glomeratus (Torn.) Palla. Eua, H. Vizenyőshelyeken, ritka: Kb (Fl. XI, 669).CHONDRILLA L. (Asteraceae)Ch. juncea L.; nyúlparéj; răsfug. Eua (Ec–Med), H. Utak mentén, szőlőben, szórványosan:Mb (szőlőkben, néhol tömeges), Felsőfüld;Felsőlóna (CLA. Jula 1969).CHRYSANTHEMUM L. (Asteraceae)L. még: Leucanthemum, Tanacetum, Tripleurospermum*Ch. x hortorum Bailey! (p.p. Ch. morifoliumRamat., Ch. sininse Sabine, de nem syn.a Ch. indicum L. = Ch. japonicum Thunbg.-val, ez utóbbi alacsony szegélynövény; vö.Bailey 1975. 989); karizantém; floare detoamnă. K–Ázsiai eredetű hibrid, cultigen(specioid), évelő, termesztett dísznövény. Általánosanelterjedt, kiskertekben különbözőfajtacsoportokhoz tartozó alakokkal: provar.

coreana em. hoc loco (simplices, semiplena):Gy (alba, violacea); provar. subglobosum em.hoc loco (pompon): E (alba), Gym (alba,violacea); ide tartozik a többi szabadföldi kisteltvirágzatú típus is: E, Gy, J; provar.laxiflorum em. hoc loco (,,japonicum”): E,J (alba, violacea), Gyv, Mb, Mó, Nk, Ny. Nt.bonyóuvirág (Mó) | krizántin (E, Gym, It, J,Jt, Kb, Kf, Kp, Kszt–Zt, Mé, Mf, Nk, Ny,Sz, Szu., T, Tl, V, Zs), krëzántin (Mv), krizånti(Kk) | téli őszirózsa (Nd) | nyári krizántin (Tl).Tájfajta: bokros krizántin (T) || Ro. banát d'eiárnă (Mi) | crizanténe (C, St) | crizantín (Dr,Nş, Sz, Ş) | pána mórţilor (B).*Ch. segetum L. ! vetési aranyvirág. Med–Eua (Eu–term.), Th. Kiskertekben magyarországivirágmagból, ritka. Nt. borvirág (Kk) ||Ro. romańíţă d'e grăd'ină (Gyv).CHRYSOSPLENIUM L. (Saxifrageacae)Ch. alternifolium L. ! arany veselke; splina.Cp, H. Árnyékos, nedves helyeken, patakmedrekbenszórványosan: Kf, Sz. Nt. sásvirág(Györgyfalva: Györffy 1935).CICER L. (Fabaceae)+ *C. arietinum L. ! bagolyborsó; năut.Med, Th. Csak emléke él. Nt. csicsëriborsó(Mb), csicsiribòrsó (Bh, Bt, It, Kp) |borsó (Kb), bòrsó (Ny). – Kukoricával vegyesentermesztették a tavaszi fordulóban ajószágnak az 50–es évekig (Bt); vadon isnőtt (?) a gabona között (Bh).CICERBITA l. MycelisCICHORIUM L. (Asteraceae)C. intybus L. ! mezei katáng; cicoare. Eua,H. Utak mentén, füves helyeken közönséges.Nt. katánkóré (Gym, Gyv, Mó, Nk, Sz), katánkóré(Ny), katánkóré (Kd, Kf), katánkóré(K), katánkóré (Nd, T, Tl, V), katángkóré (Zs,Szászlóna), katánkóró (B, Mb, Va) || Ro. cicoare.Nr. Szedték a disznónak. – Sokféle felhasználásaismert a népi gyógyászatban: 2–3szálat fél liter vízben megfőznek, egyszerre kb.fél decit fogyasztanak belőle, magas vérnyomásellen (Mv, N – vö. Kóczián et al. 1977); ateáját fekély ellen is használták. – Sebre tettéka levelét; a kék virágját vágásra, sarlóvágásratették (néha szalonnával). A virágjával kötöttékbe a harapást szarvasmarha nyakán.CINNAMOMUM Blume (Lauraceae)● C. zeylanicum Blume! = Laurus cinnamomomumL. fahéj, scorţişoară India, Malájföld(és a trópusokon sokfelé), Mg. Boltban vásárolják;általánosan ismert és használt. Nt.fahàj (It, Kk, T), fahéj (Fsz, Asz; J, Mé, Mó,V) || Ro. scorţişór, scorţişoáre. Nr. Pálinkáskivonatát erős menstruációs vérzések csillapításárahasználják. Vö. Kóczián et al. 1977.CIRCAEA L. (Onagraceae)C. lutetiana L.; közönséges varázslófű; tilişcă.Cp, H. Árnyas bükkösökben szórványos,néhol gyakori: Kk – P – Sátorhegy, Sz, It(Daróci s).CIRSIUM Adans. (Asteraceae)C. arvense (L.) Scop. ! mezei aszat; pălămidă.Eua, G. Művelt területeken, omlásos, irtotthelyeken közönséges, néhol tömeges gyom:var. arvense: C, E, Gyv, I; var. setosum (MB)Grec. et var. incanum (Fisch.) Ldb.: Gyv.Nt. tüvis || Ro. sca (Mi) | spin (Kk), st'in(St) | st'in de pe hólde (Be). A növény csúcsa:gomb (Bh). Nr. Mi–n eszik.C. canum (L.) All. ! szürke aszat; pălămidă.Pont–Pan, G. Áradásos réteken gyakori.Nt. bojhos tövis (J) | ökörlevél (Bh) | ökörnyelv(Gyv, It, Nd, Szu, V) | tüvis (Gyv, T) || Ro.límba bólu (B, Mi, Nş, St) | limba vácii (A) |limbáriţă (Szu) | polomídă (Gyv) | spin măgărésc(Fi, Gyv). Nr. Levest főznek belőle: tavaszszala fiatal növényt megvágják, rántással éssavóval, fokhagymával főzik meg (B, Mi). –Salátaként is fogyasztják (N). – It-n disznónakszedik.C. erisithales (Jacq.) Scop.; enyves aszat.Kz–Eu, H. Nedves, hűvös erdőszéleken: Kb;Kst-Zt (Csűrös).C. furiens Gris. et Sch. ! öldöklő aszat; crăpuşnic.End (szubendemikus), TH. Utak mentén,legelőkön, néhol gyakori vagy tömeges:A, B, Bh, Bt, C, Ct, Cţ, E, F, Gy, Gyv, It,J, Jt (f. terat.), Kb, Kf, Kk, Kszt, Mé, Mf,Ml, Mv, N, Kk, Ny, P (Pányiki-szoros – tömeges),Sp, Mi, Sz, Szu, T, V, Zs. Nt. szamártüvis(Kf, Kszt–Zt, Ny, Szu) | szúróstüvis(Mv) || Ro. st'in (Gym) | st'in măgărésc (Bi).Nr. Egérlyukba dugták, hogy ne tudjon kijönniaz egér (Ny).C. heterophyllum (L.) Hill. = C. helenoides(L.) Hill. Eua, H. Tőzegesekben, ritka: Cţ(Fl. IX, 728), Bl, Fi (E. Pop 1960, 382).C. oleraceum (L.) Scop. ! halvány aszat;milocea. Eua, H. Mocsaras réteken, patakmenti magaskórósokban gyakori: Gyv, It(f. graciilimum f.n.; f. terat.). Nt. libaláb (V,Zs) | ?libapimpó (J). Nr. Libának, disznónakszedik.C. palustre (L.) Scop.; mocsári aszat. Eua,H. Tőzeges, lápos helyeken, Sz (állomás).C. pannonicum (L.f.) Lk.; pannóniai aszat.Pont–Pann, H. Napsütötte meszes bokrosközötti gyepekben, szórványosan: C, Gy, Gyv,Be, J, Sz, Zs.C. rivulare (Jacq.) Link.; csermely aszat;captalan. Kz–Eu, Balk, H.: D, Gym.C. vulgare (Savi) Ten. ! = C. lanceolatum (L.)Scop.; lándzsás aszat; scai. Eua, TH. Utak,patakok mentén, leromlott legelőkön, irtásokbangyakori, néhol tömeges: B, Cţ. Magyarnádas(f. terat.), Pányiki-szoros (var. nemorale219

(Rchb.) Naeg. = C. sylvaticum Tausch.). Nt.gombostüvis (It) | gombosvirág (T) | láncfű(Mv) | rossztüvis (Gyv) | szamártüvis (Gym,Kf, Kk, Zs) | tüvis (B, Jt, Kszt–Zt, Mf, Mó,Tl, V) | tüvisvirág (Kp) || Ro. polomidă (Fi) |st'in (Dr).C. x tataricum (L.) All. = C. canum X C.oleraceum: a szülőfajok gyakoridje igen változatosmegjelenésű hibrid: V; a jegenyei állomásalatt a Kádas völgyében igen változatos ésgazdag populációban.C. x pseudo-canum notomorpha nova, nonSchur. C. x tataricum s.l., inkább a C. canumfelé, de a fellevelek egészen a fészekig vannaka száron.Más hibridek is a területről: C. x austropannonicum= C. canum x C. pannonicum;C. x subrivulare Beck = C. canum x C. rivulare;C. x subalpinum = C. palustre x C. rivularis;C. linkianum = C. erisithales x C.pannonicum; C. prealpinum Beck = C. erisithalesx C. rivulare.CITRULLUS Schrad (Cucurbitaceae)● (*)C. lanatus (Thunb.) Mansf. ! görögdinynye;pepene verde, lubeniţă. India (Híndusztánigénközpont – Zeven et al. 1975), Th. Nt.dinnye (Mb) | görögdinnye || Ro. lébeńiţă. –Több helyen próbálkoztak vele, sikertelenül.Szőlőben az első évben megterem, laza földben(B, Va). Nr. A magját teának főzik,húgyhajtó, vizeletfertőtlenítő (Mv). Vö. Kócziánet al. 1977.CITRUS L. (Rutaceae)● C. aurantium L. ! narancs; portocale.Ázsia, Ms. Gyümölcsét boltban vásárolják,szórványosan használják. Nt. narancs || Ro.portocále.(*) ● C. limon Burm. ! = C. medica var. limonL.; citromfa; lămîi. Med, Ms. Díszbokor,lakásokban szórványosan, magról termesztik,oltják is. Termését a kereskedelemből szerzikbe. Nt. citrom | citromfa (B, It, Kb) || Ro. lămîe.Ml-n cseberben tartják a fát. Nr. Meghámozva,megcukrozva nyersen eszik gyorsszívverés esetén (Mb). Sárgaság ellen sok citromotadnak. – Citromlevet adnak étvágyhozónak,citromos tejet hashajtónak (Bh). –Ekcémára citromlevet csepegtetnek (Nk). Vö.Kovács 1976; Kóczián et al. 1977.CLADIUM P. Browne (Cyperaceae)C. mariscus (L.) Pohl; telelő sás. Kozm,H – HH. Mocsarakban, ritka: Ct – Mohoş (Fl.XI, 682).CLARKIA L. (Onagraceae)*C. elegans Dougl. ! klárika. Kalifornia, Th.Kiskerti dísznövény. Nt. barackvirág (Sz) | olaszvijola(Szu) | százszorszép (Kb) | szílvija (J).Bh, Kd, Kk-on is van; új virág, Torockórólvaló.CLEISTOGENES Keng (Poaceae)C. serotina (L.) Keng = Diplachne serotine(L.) I.k.; kései perje. Eua, H. Szikár, naposlejtőkön, gipszes omlásokon; ritka: Gyv, Nk– Gyerőfi-szöktető.CLEMATIS L. (Ranunculaceae)C. alpina (L.) Mill. = Atragene alpina L.havasi bércse; curpen de munte. Eu, N–E(liánszerű). Hegyi erdőkben: Be, Kk, P (Fl.II, 535).*C. x jachmanii Th. Mocre ! kerti iszalag.Hibrid eredetű kerti dísz (C. viticella x C.lanuginosa mediterrán és kínai eredetű szülőfajokkeresztezéséből származó dísznövény):Bh és E környékén, terjedőben: Kb, V. Nt.fèlfojó (Zs) | kékfutó (Kb), kíkfutó (K) | klemátisz(Bh) || Ro. háronvirag (C). – Van méga következő pontokon: Ny, Mf, Ml, Ş, Va.Va-ra a füldi uraságtól került, Ny-ra Bh-ról(utólag eltűnt), V-ra a 60–as években, C-re1975–ben Andrásbázáról (Rădaia). Elterjedésérenézve l. Szabó–Péntek 1980. 110–1.térvázlat.C. recva L.! kaszanyűg bércse; luminoasă.Kz–Eu–Med, H. Szénafüveken szórványosan:Ct, Mv; Gorbó, Sz (Fl. II, 539).C. vitalba L. ! iszalag bércse; viţă albă,curpen de pădure. Kz–Eu–Med, N – E. Erdőszéleken,ligetes helyeken gyakori, néhol tömegesés nagyon jellegzetes (A, Gyv, It, Mó,Nk, Sz). Nt. kurpuny (Sz) | venyige (Bh, Gyv,Kf, Kk, Mé, Ny, Szu, T), venyig (Gy, Mó,Nd), venige (Kb, Ml), venyike (Nk, Tl), venyike(It, Kp, Zs) || Ro. ham (St) | cúrpăn. Nr.Kosarat kötnek belőle (Bh, Dr, Ml, P). –Kukoricakórét is kötnek vele (Sz). – Mk,Nk és T határában helynévadó elem. Vö.Péntek–Szabó 1980. 149.CLINOPODIUM L. (Lamiaceae)C.vulgare L. = Calamintha vulgaris (L.)Druce = C. clinopodium Spenner = Saturejavulgaris Fitsch; közönséges pereszlény; apărătoare.Eua–Med, H. Erdős helyeken, irtásokban,mezsgyékben, kaszálókon közönséges(ssp. vulgare): Kf, déli oldalon lévő erdőkben(Genisto-Quercetum caricetosum) gyakori (Csűrös).CLIVIA Lindl. (Amaryllidaceae)*C. miniata Regel. ! D-Afr., G. Cserepesdísznövény, ritka: Mb.CLOROPHYTUM (Liliaceae)*C.comosum (Thbg.) Bak.! zöldike, csokrocska.Fokföld, G. Levele zöld, gyakori cserepesdísz. Nt. futó (Kb, Szu) | kukuricavirág(Gyv) | sás (Kk) || Ro. rogóz (Mi).*C. elatum R. Br. var. variegatum Voss. ! =var. picta hort.; csíkoslevelű csokrocska. Fokföld,G. Az előbbinél ritkább. Nt. csíkosfű(E, Kszt-Zt) || Ro árbă domneáscă (Cţ).220

COELOGLOSSUM Hartm. (Orchidaceae)C. viride (L.) Hartm.; zöldnyelv. Cp, G.Tisztásokon, ritka erdőkben: Kb (Fl. XII,725).COFFEA L. (Rubiaceae)● C. arabica L. ! kávé; cafea. Nt. kávé ||Ro. cafeá. Nr. Hasmenés ellen: törökösen főzikmeg a kávét, nem kap a beteg enni, este keserűkávét iszik, és fokhagymát eszik pirítóskenyérrel. Vö. Kóczián et al. 1977.COLCHICUM L. (Liliaceae)C. autumnale L. ! őszi kikerics; brînduşă detoamnă. Eu, G. Réteken, leromlott kaszálókonközönséges, gyakran tömeges (pl. Bg, Ct, Mv,S – Csűrös). Egy-egy populációból igen gazdagalakkör rekonstruálható. Pl. Kf vagy GyésNk között: var. autumnale, var. et f. pannonicumGris. et Schenk, f. oec, vernale, etmultiflorum stb. (vö. Muntean el al. 1981).Nt. A. Az őszi virág: brindus, (Mv) | brindusavirág(Gyv) | kankó (Gym) | kikerics (Mf),kikirics (Mk, Nd, Szu) | őszibánat (Ml), őüszibánat(Jt) | őszikankó (Gym) | őszike (Gyv, V),őszike (Gy, Kk) | őszi kikerics (Bh, K), őszikikirics (E, J, Szu), őüszi kikirics (Sz) | őszikokasmandikó(Mé, T, Va) | őszivirág (B, It,J, K, Kf, Kp, Kszt–Zt, Mb, Ml, Mó, Ny, Tl,Zs), őüszivirág (Sz) || Ro. brîndúşă (B, Kk) |blîndúş (Bi, D, Dr, St, Sz), blîndúşă (Fi),blîndúşe (C, Ct, Mi), blîndúşt'i (Bl, Gym, P) |blîndúşe de toámnă (Be, D), blîndúş'i d'e toamnă(Bi), blîndúşt'i d'e toámnă (Nş) | cicibótă d'eiárnă (Sd). Nr. Amikor, az első virágot látják,bosszúsan mondják; „Na, a fene egyen meg,már jössz elé!” (J). – Ijesztgetik vele a gyerekeket,hogy a farkas nyomában nő (Szu). –Virágjával a tetűt ölik: összegyűjtik lila virágait,majd a tetves fejbe csavarják (Gyv). Vö.Kovács 1976. B. Tavaszi levelek: bárányka(Ny) | csókahagyma (Gyv, Jt, Kszt–Zt), Mk,Nk) | paptök (Bh), paptöke (Tl) | sikkantyú(Mv) | bikatöküfű (Mb) | kígyóhagyma (Kb,Szászfenes: Györffy 1935). A tavaszi mag:jú (Mk) | poncsó (Mó) | Ro. ceápă cicráscă(Sd) | ceápa ciórii. Nr. Nehezen szárad tőlea széna; „Azír këll teritenni, mer sok bennea bikatöküfű” (Mb). – Betegséget okoz, el ispusztulhat tőle a szarvasmarha. – A magota lyukas fogba teszik fogfájás ellen. Vö. Kovács1976. – A növényről általában tudják, hogymérgező. Kp-ben emlékeznek pl. rá, hogy egytehén megdöglött tőle. – A legtöbb pontonaz őszi virágot és a tavaszi levelet külön növénynektekintik (Dr, Gy, Gym, Tl), Bh-ontudják, hogy a kettő ugyanaz.COLEUS Lour. (Lamiaceae)*C. blumei Benth. ! virágcsalán; mireasă.Jáva, H. Gyakori tarkalevelű (f. hybridus hort.)levéldísz, ablakokban, erkélyekencsalán (T) | csalán (Zs) | csalánvirág (J, Kb,Ml), csalántvirág (Va), csajánvirág (E), csajántvirág(Mv, Ny), csojánvirág (Mó, Sz),csojántvirág (Gyv, Kp), csohánvirág (Tl), csohányvirág(Mé, Mf) | díszvirág (Jt, K, Kf) |doktòrvirág (Mé, Szu) | Jézuscsoján (Kk), Jézuscsojány(It) | Szűz Mária-csajánt (Sz), SzűzMária-csohány (Mé) | vanilijavirág (Mf) || Ro.braşońeáscă (D) | muşcátă róşie (Ş) | urzică(A, Be, Bi, C, P, Sd) | urzícă domnească (Gym)lurzîcă d'e fereástră (Cţ) | urzîca Mácii Dómnulu(Sz) | urzîca Mácii Précesta (Dr, Gyv,Nş) | urzîcúţă (Mi, N). Nr. Va-n inkább románvirágként tartják számon. – Azt mondják,hogy a levelén Krisztus vére látszik (Cţ). –Levelét sebre, kelésre teszik (Mé, Sz).COLOCASIA Schott. (Araceae)*C. antiquorum Schott = Arum colocasia L.Oc., H. Nagylevelű cserepes szobai dísznövény;ritka: Sz.COMARUM L. (Rosaceae)C. palustre L.; tőzegpimpó; şapte degete.Cp, H. Gyv–P közötti mocsaras részen; ritka,újabban nem került elő (Nyárády et al., 1966).COMMELINA L. (Commelinaceae)*C. communis L. ! kommelina; scînteioară.Kz–Am, H, nálunk Th. Szórványosan termesztik:E, Kf, Sd, V. Nt. futò (Kb), futóu(E, Kf) | plëtyka (Kf) || Ro. albăstréle (Gym).CONIUM L. (Apiaceae)C. maculatum L. ! foltos bürök; cucută. Cp(Kozm), TH. Élősövényekben, utak mentén,szemetes helyeken közönséges, nagyon mérgezőgyom. Nt. bürök || Ro. cucútă. Nr. Alevelét borogatásra használják mastitis esetén(Kszt-Zt). Vö. Kóczián et al. 1977. – Alevéllel tojást festenek: ronggyal rákötik,hagymahéj főzetébe teszik, ott marad a tojásona levél mintája (Kk, Mb, Nk). – A gyerekeksokféle játékot készítenek belőle: július elejénbüröksípot (füttyöt), aztán gyöngyöt (karikáravágva felfűzik), puskát, állatokat (darabkákravágják a szárát, a darabkák végeit két,egymásra merőleges vágással bevágják, az ígybevagdalt szárdarabka végei lábacskák, szarvacskákmódjára felkunkorodnak). – Enyhébbszidásként mondják: ,,A bürködet! A fene abürkit!”CONRINGIA Adans. (Brassicaceae)C. orientalis (L.) Andrz. ! nyilasfű. Eu–Med,Th. Szántóföldi gyom; fogyasztható. A területdélkeleti részén nem ritka: Gyv, Kb. Kf,Kszt, Kk, Nk, Sz; Szu (Nyárády 1941. 263;Fl. III, 438). Nt. pinalàjtòrja (It, J, Nk, V).CONSOLIDA (DC.) S.F. Gray (Ranunculaceae)*C. ajacis (L.) Schur! = Delphinium ajacisL.: kerti szarkaláb; surguci. Med, Th. Kis-221

kertekben, szórványosan: Zs (f. rhodanthumBorb. et f. cyaneum Borb.). Nt. barackvirág(Sz) | » menyasszonyi koszoru« (Kk) | nyárifukszija(Kk) | szàrkaláb (J, Kk, T).C. orientalis (J. Gay.) Schröd. = Delphiniumorientale J. Gay.; keleti szarkaláb. Pont–Eua, Th. A terület keleti részén, terjedőben:Kb (Chircă et al. 1971; Fl. II, 454), Kajántófelé még gyakoribb, feltehetően a vetőmaggalterjed.C. regalis (L.) S.F. Gray! = Delphiniumconsolida L.; mezei szarkaláb; nemţişori decîmp. MeD–Eua, Th. Vetésekben, tarlókonközönséges, tömeges (It: ssp. regalis). Nt.Dani sarkantyú (Szu: Györffy 1935) | kecskefű(Kszt–Zt) | kéksarkantyu (Va), kíksarkantyu(K) | ptyizdаċsóri (B) | sàrkantyú (Kd) |sarkantyúvirág (Bh: Györffy 1935) | szarkaláb(Gym, Mé, Mf, Mó, Nd, Mk, Sz, Szu, T,V, Va, Zs) | szarkavirág (Szászfenes, Szászlóna:Györffy 1935) || Ro. albăstréle (Gym) |pízda ciórii (B). Nr. A herbájából készített pálinkáskivonatot használják erős menstruációsvérzések csillapítására (Mv – Kóczián et al.1977). – Hájag ellen szarvasmarhának: aszarvához kötötték az ellenkező oldalon. –A szarkaláb a bőrhímzéseken gyakori motívum.Vö. Péntek 1979.CONVALLARIA L. (Liliaceae)C. majalis L. ! májusi gyöngyvirág; lăcrămioare,mărgăritărele. Cp, G. Lomberdőkbenszórványosan (Dl. Leşului – Nyárády et ab.,1966), de néhol tömeges (Sz). Kiskertekbendísznövényként közönséges (convar. robustahort.). Nt. gyöngyvirág | fehér gyöngyvirág (Ml) llRo. clocoţоă (Mi, Sd) | cucurijór (Nş) | ghéng’virag(St) | lăcrămioáre (B, Bi, Cţ, D, Gyv,St), lăcrimioáre (Ct). Nr. B-ba az erdőről hoztákbe. – Bh-on bokrétába teszik. – Teájáttüdőgyulladás ellen használják, télire is szárítanakvirágot (Nk). – Újabb motívum írásoshímzésen. Vö. Péntek 1979.CONVOLVULUS L. (Convolvulaceae)C. arvensis L. ! mezei szulák; volbură. Kozm,H–G, Művelt területeken, gyepekben közönséges.Nt. futó (Kk) | futóvirág (Szu: Györffy1935) | győtény (B, Bh, Szu, T, V, Szászlóna).győtén (E, Gy), győtiny (Gym, Gyv, Kd, Kf,Kk, Mb, Mé, Mv, Np, Sz), győtin (It, Mk, Mó,Nd, V), győtiny (K, Ny) | gyüvötény (Mf, Tl,Szászfenes) | jövőtény (J) | kicsi győtiny (K,Mó) | sovány győtin (V) || Ro. hólbură (A, B,Be, Bi, Bl, Dr, Gym, Gyv, Kk, Mi, Nş, P,Sd, St, Sz) | vólbură (C). A virág neve: coádarîndunícii (Dr). Nr. Sebre, vágásra, égésre tettéka levelét. – Vettek három szál virágotegy-egy fiúnak a nevére. Szagoltatták a lánynyal,hogy melyiknek van jobb illata – aztmondták, az lesz a férje (It).*C. japonicus Thunbg. ! – Calystegia pubescens;rózsaszín sövényszulák, Japán, G. Kiskertekben,csak Ş-on találtuk. Nt. Ro. félfutovirag(Ş).*C. tricolor L. ! háromszínű szulák; frumoasazilei. Med., Th. Kerti dísznövény, szórványosan:Bh, Sz. Nt. délignyíló (Bh, Gym,Ml) | dílinyilló (Sz).COREOPSIS L. (Asteraceae)*C. grandiflora Hogg. non Nutt. ! = C. floribundahort.; nagyfészkű szépecske; lipscănoaice.E–Am, Th. Termesztett dísznövény,ritka: Mb. Nt. sárgarózsa (It).*C. tinctoria Nutt. ! = C. elegans hort,C. bicolor Reichb.; tarka szépecske; lipscinoaice.E–Am (Kalifornia), Th. Termesztettdísznövény, szórványosan. Nt. csillagvirág (Nk,V, Va) | kakukfű (T) | kicsi pillangóvirág (It)menyecskeszem (Kk) | pillangóvirág (Gyv, Mé,Nd), pillangóvirág (J, Mó) || Ro. óchiu cúrvii(B) | petrinjeláş (Topa) | schinteúţă, (Mi) | steluţă(Ş). – B-ban csúf neve miatt nem ültetik.CORIANDRUM L. (Apiaceae)*C. sativum L.! kerti koriander; coriandruMed, Th. Nt. koriánder (B), korijándër (Bh,E), kolijander (Kp). – E-en az 50–es évekbentermesztették.CORNUS L. (Cornaceae)C. mas L. ! húsos som; corn. Med–Kz–Eu,Ms. Bokros, napsütötte oldalakon, szórványosan;*f. macrocarpa Dipp. – termesztve: GyvKb, Kp, Nd. Nt. som(fa) || Ro. corn (A, B,Bi, Bl, C, D, Gyv, Nş, P, St), coárne (Bi, DrKk, Mi, Sz) | cornúţe (Dr) | corníţe (Bi). A faneve általában somfa, alkalomszerűen: som,a gyümölcsé: som. – Nincs a következő pontokon:D, Gym, Mf, Ml, Tl. Csak a kertekbenvan (ültetett): Gyv, Kb, Kp, Nd (sok van akertekben), Mi. Erdőn-mezőn van: a hesdátihatárban Somkőnél, Jt-n, Kf-n, Zs-n, Sz-n.Nr. Kemény fájából készül: korbácsnyél, gereblyefog,bélfa vetöllőbe. Gyümölcséből: pálinka,kompót, íz. – A sompálinka használatosgyomorbántalmak ellen, mezei zsályafőzetével, köménymagosan. Vö. Kovács 1976.– Helynévadó elem Jt, Mk, Gyv, Szu határában,falunév is alakult belőle (Corneşti,Somtelke). Vö. Péntek–Szabó 1980. 149.C. sanguinea L. ! veresgyűrű som; sînger.Eua, Ms. Bokros helyeken közönséges, néholtömeges (pl. Mó – St – Gyv között). Nt.gyűrüfa (Bh, It, Mb, Nd, Nk, Ny) | kutyafa(Ml) | veresgyűrüfa (Mf, Mó) \ vérfa (B, Kb,Mó, Szu, V, Va, Zs), vírfa (Gy, Gyv, Kk, Mé,Ny, Sz, T) | vírhüllőfa (Kp) || Ro. lemn cîińésc(Gyv) | sînger (Be, St), sînjer (B, N, P).Nr. A juhkarámhoz lészát (kapt) fontak belőle,használták vászonvesszőnek. – Általánosaz a hiedelem, hogy nem szabad megütni veleaz állatot, mert vért vizel tőle. Ezért nemhasználják ostornyélnek, pásztorbotnak sem222

a terminológia is tükrözi ezt a hiedelmet). –It, V, Szu határában helynévadó elem. Vö.Péntek– Szabó 1980. 147.CORONILLA L. (Fabaceae)C. varia L. ! tarka koronafürt; coronişte.Eu–Med, H. Gyepekben, mezsgyékben, élősövényekben,bokros helyeken közönséges. Nt.dögvirág (Mé) ! fehérvirág (Bh: Györffy 1935) |futó unalomvirdg (Nk) | keserü (Gy) | lóminta? (Szászlóna: Györffy 1935) | macskaköröm(V) | számoslevelü-fű (Nk) | szarvaskerep (Bh) |unalomvirág (Gyv, Mé, Nk) || Ro. măzărícheSt ). Ismerik még, név nélkül Mb-on, Tl-n.Bh-on kicsi parcellákba vetették a 40–es évekelején. Nr. Gy-n azt tartják, hogy megfeketítia búzát, az ízét is rontja (innen a neve).– Mé-n sem szeretik. Azt mondják a gyerekek,hogy ,,ne szedd, mert dög leszel”.CORONOPUS Zinn. (Brassicaceae)C. squamatus (Frosk.) Asch. ! = C. procumbensGilib.; kúszó varjúláb; talpa stîncii.Eu–Med, Th–TH. Udvarokon, utak menténgyakori, de mivel nem feltűnő, általában elnézik:Dr, F, Gyv, It, Kd, Kf, Kp, Kk, Mb,Nd, Nk, Sp, Sz, V, Zs, de bizonyára másuttis. A szekérkeréken hordott sárral terjed. Egykorgyógynövény, talán termesztették is.CORYDALIS Vent. (Papaveraceae)C. capnoides (L.) Pers. (incl. C. alba (Mill.)Mansf.). Eua, H–G. Be–KK– Pányiki-szoros(Fl. III, 92).C. cava (L.) Sw. ! = C. bulbosa sensu Fl.Eur. et Koert.; odvas keltike; brebenel. EuKis-Ázsiáig), H–G. Erdőkben, nem ritka:ssp. cava: Be, Kk, Pányiki-szoros (Fl. III,91): ssp. marschalliana: Kb (CLA. Prodan,1921).C. solida (L.) Sw., ujjas keltike; brebenel.Eua (Pont–Med), H–G. Erdőkben, szórványosan:Kb – Hója (CLA. Butujás, 1908).CORYLUS L. (Betulaceae)C. avellana L. ! közönséges mogyoró; alun.Eua–Med, Ms. A területen közönséges erdeicserje (var. (ssp.) avellana). Termesztve is:convar. pontica (C. Koch) Winkler. Nt. fájimogyoró (Bh, Mb, Sz – a jelző a Solanumtuberosum jelentésű mogyoró miatt!) | mogyoró(fa)(B, Gym, It, Kf, Kp, Kszt-Zt, Mf,Mk, Ml, Mó, Mv, Nd, T, V, Va, Zs), mogyoró-(fa) (K, Kd, Ny), magyaró(fa) (Bt, Gy, Kb,Kk, Mé, Nd, Nk, Szu). Tájfajták: nyári mogyoró(Sz); téli mogyoró (Sz); olasz mogyoróSzu) || Ro. (alún) (Be, Bi, Cţ, N, St), [alúnă](A, B), [alúńe] (B, Kk, Mi) | (túfă) (A,Be, Bi, Cţ, D, Dr, P) | (túfă d'e alúne) (Gym).A mogyorófa barkája: rînsă (P), rînză d'ealúnă (Kk), rînză d'e túfă (Cţ). Nr. Gyümölcsétinkább csak a gyerekek szedik. Fáját felhasználjákgereblyenyélnek, paszulykarónak,nyársnak szalonnasütéshez, a körösfőiek sakkfigurákatesztergálnak belőle. – A száraz mogyorófátmegégetik, az olajat kicsepegtetik egyfejszére, hamuval, korommal összekeverik, ésezzel kenik az ótvaros bőrt (vö. Kóczián etal. 1977). – Meghasított mogyoróvesszőbe füvettesznek, úgy muzsikálnak a gyerekek. Vö.Faragó 1946. 59. – Mogyoróvesszőt, –fáthasználnak szenes víz vetéshez (ha van kéznél),ismert mint az átviteli mágia és termékenységvarázsláseszköze is (vö. Salamon Anikó:Korunk XL, 1. sz., 24). – Az egész területenelterjedt, gyakori helynévadó elem (142név), falunévként is előfordul (Mogyorókereke,a régiségben Monyorokerek). Vö. Péntek–Szabó 1980. 148.COSMOS Cav. (Asteraceae)*C. bipinnatus Cav. ! pillangóvirág; fluturaşi.Kz–Am (Mexikó), Th. Termesztett dísznövény,Fsz-en szórványos, Asz-en gyakori számosszínváltozatban, félvadon is: Va (f. oec. nana !).Nt. csillagvirág (Kb) | kaporvirág (Jt) | nagypillangóvirág (It) | pillangóvirág (E, Gym,Kb, Kp, Kszt–Zt, T, V, Zs), pillangóųvirág(K, Kf, Mk, Ny, Sz) | ? tekintetesúr (Gyv) ||Ro. fluturás (B, Mi, St) | păpúcu doámne (P).– P-ról eltűnt.COTONEASTER Med. (Rosaceae)C. integerrima Medik. ! szirti madárbirs;bîrcoace. Eua, Ms. Erdős, bokros helyeken,szórványosan: Gyv, Kk, Nk, Sz – Ríszeg.CRASSULA L. (Crassulaceae)?*C. argentea Thunb. = C. portulacea L.;japán gumifa (?). D-Afr, H. Kis fát utánzópozsgáslevelű cserepes dísznövény; szórványos(Bh, B). Nt. gumifa(?).CRATAEGUS L. (Rosaceae)C. monogyna Jacq. ! egymagvú galagonya;păducel. Eua–Med. Irtásterületeken, agroteraszokoldalában, élősövényekben tömeges; –(ssp. monogyna) var. intermedia Schur: Kb;var. monogyna f. dissecta Borkh.: Gy, Csigadombfelé. Nt. galagonya (Bh, Gy, Gym, It,K, Kb, Kd, Kf, Kk, Kp, Kszt–Zt, Mb, Mé,Mf, Ml, Mk, Mó, Nd, Nk, Ny, Sz, Szu, T, V,Va, Zs), galagony (Gyv), galagónya (Kb),gàlgonya (B) | galagonyafa (Mv) | egymagos galagonya(Kk, Mó, Nd) || Ro. cacabél (P) | căcădél(Be), căcăd'ele (Dr, Fi) | chichidé (Dr) |corńíţe (Gym) | galagóńe (Sz) | măciés (C, Mi,Sd) | păducél (Bi, BI, D, Dr, N) | st'ín (A) |st'in d'e cacabél (P). A termés neve: măla(Gyv) | măláu cáprii (A, D, Kk, St) | mălápe spin (Gyv). – A legtöbb helyen megkülönböztetnekkisebb és nagyobb magvút, ill.tudják, hogy van egy- és kétmagvú. – Ml-nvalaki almát oltott galagonyába. Megélt, de azalma nem tudott fejlődni. Nr. A gyerekek mindenüttismerik, eszik a gyümölcsét. – A fá-223

jából ostornyelet készítenek bivalyhajtáshoz(Dr). – A virágot (Crataegi flos) és a termést(Crataegi fructus) főzik teának gyomorgörcsesetén (Mb, Szu, Tl). Vö. Kóczián et al. 1977.– It-n ismert a következő táncszó: „Csipkebokor,galagonya, || Bogarazik a vén bonya.” –Helynévként csupán egyszer fordul elő, V történetihelynévanyagában. Vö. Péntek–Szabó1980. 146.C. oxyacantha L.! csere galagonya; păducel.Kz–Eu–Med, Ms. Ligetes, bokros helyeken,szórványos: Gyv, Nk, Mó, Kk, P (vö.Fl. IV, 265; Nyárády A. mts. 1966). A népiterminológia ritkán tesz különbséget a két fajközött. Nt. kétmagos galagonya (Kk, Mó, Nd).C. oxyacantha X monogyna = C. mediaBechst. A szülőkkel együtt: Mó, Gorbó (NyárádyA., 1967), Gorbó (Pázmány D., 1964 –var. media (Bechst.) Pázm.) és másutt is, különbözőnotomorphák. Gyv–P, Dl. Leşului (Nyárádyet al. 1966).CREPIS L. (Asteraceae)C. biennis L. ! réti zörgőfű;barba lupului.Eu, Th–TH. Réteken, utak mentén közönséges.C. foetida L.; bűzös zörgőfű; sunătoare.Ec–Pont–Med; TH. Közönséges gyom, incl.ssp. rhoeadifolia (MB) Čelak.C. neglecta L.; pongyola zörgőfű. Eu–Med,Th. Ruderális gyom. Ritka, a Fl. X, 198 szerintRomániában kétes. Előkerült E és | között,több más, ritka növény (Erucastrum nasturtiifolium,Echinops ruthenicus stb.) termőhelyekörnyékén.C. praemorsa (L.) Tausch; csonkagyökerűzörgőfű. Eua, H. Üde hegyi réteken, erdőszélen:Sz (Fl. X, 189).C. rhoeadifolia MB. l. C. foetida ssp.C. setosa Hall.; sertés zörgőfű; iarba găinilor.Eua, Th. Gyakori gyom (Szu).CROCOSMIA Planch. = Tritonia Ker. p.p.,Montbretia D.C. (Iridaceae)Crocosmia X crocosmiiflora (Lemoine) N.E.Br. = Tritonia crocosmaeflora Lemoine; kertimontbrecia; montbreţie. C. pottsii X C. aureaDél-Afrikából származó szülőfajok; hibridjemár európai (1880, Franciaország), G. A területenritka, valószínű terjedőben: Np (papilak),Bh?.CROCUS L. (Iridaceae)C. heuffelianus Herb. ! tavaszi sáfrány; brînduşede munte. Eu, G. Hegyi réteken, Magas-Kalotaszegen. Helyenként tömeges. Nt. brinduska(Mv) | kankó (Gym) | tavaszika (Kk).A gyökere: pulá drákuluj (Gyv) || Ro. brîndúşăd'e prímăvară (Cţ, Gyv) | blîndúşt'e (Gym)blîndúşt’i (Bl), blînduşe d'e prímăvară (P), blînduşid'e prímăvară (Bi) | ghiocél (Gyv). Nr. Avaddisznó keresi a gyökerét (Cţ). – Arcpírosítónakhasználták a gyökerét, összetörve(Gyv).+ C. sativus L. ! jóféle sáfrány; şofran. Elő-Ázsia, G. Egykor termesztett vagy kereskedelmiforgalomban volt, ma csak emléke élNt. sáfrány (B, Bh, Sz), sáfrán (Mb).CRUCIATA Mill. (Rubiaceae)C. glabra (L.) Eherend. = Galium vernumScop.; tavaszi galaj. Eua (Kont–Med), H.Erdőszéleken, bokrosokban, élősövények mentén,gyümölcsösökben közönséges (ssp. vernum:Mó).C. laevipes Opiz = C. chersonensis auct. =Galium cruciata (L.) Scop.; keresztes galaj;smîntînică. Eua, H. Szénafüveken, erdőkben,tisztásokon, bokros helyeken közönséges.CUCBALUS L. (Caryophyllaceae)C. baccifer L.! ligeti szegfűbogyó; pleşcaiţă.Eua, H. Ligetes helyeken, gyakori. Név nélkülismerik Gy-n. Úgy tudják, hogy a szászlónaiasszonyok eladják a növény leforrázottmagját hagymamagként.CUCUMIS L. (Cucurbitaceae)*C. melo L. ! sárgadinnye; pepene galben.Afrika (elsődleges génközpont), K-Ázsia, Th.Kiskertekben, az Almás völgyében, elvétvepróbaképpen másutt is. Nt. dinnye | sárgadinnye(Kk, Mé, Va, Zs), sárgadinye (Bh, Mó) ||Ro. pépeńe (Mi). – Nem terem meg, többhelyen próbálkoztak vele. Mó-n a téesz termesztette.A frissen forgatott földben néhamegterem (F, Va).*C. sativus L. | uborka; castravete. Himalája(elsődleges génközpont), Dk-Ázsia, Th.Kiskertekben gyakori. Nt. ugorka || Ro. [castravéţi]|| (ogîrcâ); – convar. viridis Ser. inDC.; ecetes ugorka; castraveţi pt. oţet. Nt.csukros ugо̨rka (Kk) | fürtös ugorka (Mé, Ny);– convar. flavus Ser. l.c.; sárga ugorka (nagyobbtermetű, sárgás). Nt. nyári ugòrka (Kk,Szu) || Ro. ogîrcă d'e váră (P); – convar.excellens Ser. in DC, provar. longa. Nt. kígyóugorka(Bt, Kk, Mé, Ny, Szu). Nr. K-et a szomszédfalusiakUgorkagyárnak nevezik, mivel jórészta ketesdiek látják el a bánffyhunyadipiacot. – A sós ugorka levét csömör ellenfogyasztják. Vö. Kovács 1976. – Az ugorkapatkonca virágját kidobják a csorda elé, hogyjobban teremjen (Tl). – Írásos hímzésekenKf-n ismert az ugorka-motívum. Vö. Péntek1979.*CUCURBITA L. (Cucurbitaceae). Nt. tök.Nr. A tökmagolajjal égett sebeket gyógyítottak,jónak tartották gyomorfájásra, görcsreis, valamint magas vérnyomás ellen; ugyanezthashajtóként adták szarvasmarhának. Bélférgességellen: a tökmagon levő vékony hajatfőzték meg tejben. Vö. Kóczián et al. 1977.224

– A töklevél üreges szárából a gyerekek sípotkészítettek, tökfingót (Kk). Vö. Faragó 1946.61. – Írásos hímzésmotívumként is ismert.Vö. Péntek 1979.*C ficifolia Bouché! = C. melanosperma A.Br; téli v. laskatök, istengyalulta tök, bostancu seminţe negre. Kz–Am., H (nálunk Th).Főzeléknövény, a területen ritka. Nt. dobruzskajitök (Kk).*C. maxima Duch. ! sütőtök, döblec; dovleacturcesc. Kz-Amerika (elsődleges génközpont),India (másodlagos génközpont), Th. Kiskertekbengyakori; – convar. semíturbana Soóet ecoronata Soó. Nt. döblec (B, Bt, F, It, J,Kd, Kk, Mb, Mé, Mf, Ml, Mó, Sz, T, V, Va),döblc (Np) | sütőtök (Bh, Mb, Mv, Ny, Szu),sütőtök (K, Kf) || Ro. dublíţ (D) | ludă (Fi,Mi), ludă (Topa). – B-ban 20–15 darabottermesztettek házanként. Nr. Hajdan jelentősebbszerepe volt az étkezésben, nemcsak sülveették, mint napjainkban, hanem főve is, tejben(Jankó János is említi: Jankó 1891. 79).Mv-n most is főzik: előbb megtakarítják, aztánmegvágják apróra, megfőzik, leszűrik, borsozzák,sózzák; úgy fogyasztják, mint krumplipürét.– A tökmagból olajat préseltek (júfă),azzal keverték a puliszkát (Bi). – convar.turbaniformis (Roem.) Soó. Nt. törökkonty (Szu).*C. pepo L. ! disznótök, úritök; bostan. Kz-Am, DNy-Ázsiában másodlagos, Th. Kiskertekbengyakori, leginkább a convar. pepo sensuGrebenščikov. – Convar. pepo sensu Grebenščikov.Nt. disznótök (Bh, Bt, Kk, Mb, Mv,Np), disztótök (Kf) | takarmánytök (J, K, Mf,Mó, Ny) | tök (B, K, Mé) )| Ro. bostán (Dr,Fi) | hîrbán (A, Bi, C, Mi, N) | hirbóni (P).Ezt is, akárcsak az előbbit, rendszerint a kukoricaközött termesztik. – convar. oblonga Ser.Nt. főzötök || Ro. dovlecé. – convar. microcarpinaGrebenščikov. Nt. dísztök (E, It, Kszt-Zt, Mó, Ny, Sz, T, V, Zs); provar. pomiformis:Nt. alma alaku dísztök (E, Kb, T) | sártök(Va); provar. pyriformis: Nt. körti alakudísztök (E, Kb, Kszt–Zt, Mó, Sz, T, Zs);provar. verrucosa: Nt. höpörcsös sártök (Va) |gyöngyös dísztök (E, T) | makk alakú disztök(E, T) || Ro. hărbănáş cu créste (Mi).CUSCUTA L. (Cuscutaceae) ! Nt. aranka (B,Bh, Gy, Gym, Gyv, J. Jt, Kd, Kf, Kszt–Zt,Mb, Mé, Mf, Mk, Mó, Nd, Sz, Szu, T, Tl, Zs),arank (Kp, Nk, V)|| aranyka (Kk, Ny, Va) |(fecskefonàl) (Gyv, It, K, Kp, Mb, Va) || Ro.întorţél (Be), întorţélu (Gyv), întorţăl (B, Bi.Dr,N, P) | órọncọ (Gym), horóncă (Kk) | horoáncă(C, Mi), hăráncă (St) | rîe (A, D, Fi) | rocoínă(D) | hîră (Bl). – A népi terminológianem különbözteti meg a Cuscuta-fajokat.C. campestris Yunck; nagy aranka; cuscutămare. E –Am, Th. Füves területeken.C. epithymum (L.) Murr.; kakukkfűfojtóaranka; torţel. Eua, Th. Kaszálókon, mezsgyéken.C. europaea L.; közönséges aranka; torţel.Eua–Med, Th. Élősködő, magaskórós gyomtársulásokbanközönséges: Gyv, Jt, Ş (Fl.VII, 170 – var. europaea f. someşana Buia– Gy).C. lupuliformis Krock. – komlóképű aranka.Eua, Th. Bánffyhunyadi-medence, szórványosan(Csűrös).C. trifolii Babingt.; herefojtó aranka; gălbează.Eua (Kozm), Th. Pillangósokon és máslágyszárúakon élősködik; gyakori.CYCLAMEN L. (Primulaceae)*C. europaeum L. ! kúnrépa; pîinea porcului.Alp – Kárp – Kauk., G. Erdélyből csakmint behurcolt, termesztésből elvadult növénytjelezték. A területről példányt nemláttunk, sztánai adatközlőnk adatát nem tudtukellenőrizni Nt. ciklament (Sz). – A Zichybarlangtólhozták volna Sz-ra Szentimreiék.*C. persicum Mill (recte C. x hybridum hort.)szobai ciklámen. Kis-Ázsia, G–H. Cserepesdísznövény, városi virágházakból, szórványosan.Nt. ciklámen (J, Kk, Ml, T), ciklámn(Szu), ciklámën (K, Kf), ciklamen (Gym, V),ciklament (Kb), ciklámnt (Tl). Nr. Keresztelőbeszokták vinni: lánynak pirosat, fiúnak fehéret;névnapra asszonynak színeset, férfinak fehéret(J).CYDONIA Mill. (Rosaceae)*C. oblonga Mill. ! = C. vulgaris Pers.; birs;gutui. Quitte. Elő-Ázsia, Ms. – convar. oblonga= var. pyriformis (Dierb.) F. Zimm.;birskörte. A területen példányt nem találtunk,de ismert. Nt. bírskörti (Bh, Kb, Kp, T), bískörti(It, K, Kk, Ny) || Ro. gutú It-n aHasznosban, a régi házhelyen. – Mi-n ritka,Bi-n van, mindkét változat. – Convar. maliformis(Mill.) Schneid; birsalma. Kertekben,élösövényekben gyakori, de nem közönséges.Nt. bírsalma, bisalma (Szászfenes: Györffy1935). – Kerítésben nő (Va, Zs).CYMBALARIA Medik. (Scrophulariaceae)*C. muralis M. et Sch. ! = Linaria cymbalaria(L.) Mill.; pintyő; floarea miresei. Med.H. Cserepes dísznövényként szórványosan termesztik.Csucsán a Boncza–Goga kastélyparkjában a kőfalakon tömeges, innen is terjedt;Bh, Nd. Nt. zsidószakál (Sz).CYNANCHUM l. VincetoxicumCYNOGLOSSUM L. (Boraginaceae)C. officinale L. ! közönséges kutyanyelvű fű;limba cîinelui, arăţel. Eua, TH. Gyakori, ruderálisgyomnövény.CYNOSURUS L. (Poaceae)C. cristatus L. ! cincor; piertănariţă. Eua, H.Mezofil gyepekben közönséges, néhol tömeges.225

CYPERUS L. (Cyperaceae)*C. alternifolius L. ! vízipálma. Afr. (Madagaszkár),H. (HH). Cserepes dísznövény, aterületen csak az alacsonyabb termetű var.gracilis hort.: Bt, Ny. Nt. sás.C. fuscus L.; barna palka; căprişor oacheş.Cp, Th. Vizenyős helyeken szórványosan: Kb,Kk, Szászlóna.CYPRIPEDIUM L. (Orchidaceae)C. calceolus L. ! Boldogasszony papucsa; blabornic,păpucul doamnei. Eua (Kont), H.Meszes talajú bükkösökben, szórványosan: Sz –Ríszegtető, Kf, Nş (Ordományos). Nt.kisasszonypapucs (Gyv, J, Kf, Szu), kisasszompapucs(F, Mb, Mó, Sz) || Ro. păpúciidomnişoáre (Sz) | păpúcu doámne (NŞ). –Van Sz-n a Rényin, Faggyason, Berek alatt,Kf-n, Mó-n a Daróci úton, Gyerőfi-szöktetőn.CYSTOPTERIS Bernh. (Athyriaceae)C. fragilis (L.) Bernh. ! törékeny hólyagharaszt;feriguţă de stîncă. Alp-Karp, H. Sziklákon.CYTISUS L. (Fabaceae)(incl. Sarothamnus; excl. Lembotropis, Chamaecytisus)C. scoparius (L.) Link. ssp. scoparius! =Sarothamnus scoparius (L.) Wimm. ex Koch.;seprőzanót. Eua (Kz–Eu–Med, Szibéria):N, Pányiki-szorosban valószínűleg ültetveDDACTYLIS L. (Poaceae)D. glomerata L. ! csomós ebír; golomăţ.Eua–Med, H. Közönséges és tömeges kaszálókon,gyümölcsösökben, utak, sövények mentén;– var. pendula Dum.: Mó (Nyárády A.1967); var. abbreviata (Bernh.) Drej.: V (Szabó1970). Nt. bodòrk (It) | lapisfű (Kk).D. polygama Horvat. = D. glomerata ssp.aschersoniana (Graebn). Thell.; erdei ebír. Kz–Eu, H. Erdőkben: Gyv, Sz.DACTYLORHIZA (Neck.) Nevski (Orchidaceae)D. incarnata (L.) Soó = Orchis incarnata L. !hússzínű kosbor. Eua, G. Forrásos, mocsarasréteken; var. et f. incarnata és var. haematodes(Rchb. f.) Pauca: Kb (Fl. XII, 692).D. maculata (L.) Soó ! = Orchis maculata L.;foltos kosbor; mîna Maicii Domnului. Eua,G. Irtásréteken gyakori; ssp. et var. maculataált. var. transsilvanica (Schur) Domin: Cţ;ssp. elodes (Gris.) Camus var. schurii (Klinge)Pauca: Gyalui-havasok; ssp. fuchsii (Druce)Christens = D. fuchsii (Druce) Soó: uo. (Fl.XII, 694–8).D. sambucina (L.) Soó! = Orchis sambucinaL.; bodzaszagú kosbor; bozior. Kz–Eu,G. Irtásréteken szórványos: Gyv (Fl. XII,705).DAHLIA Cav. (Asteraceae)*D. pinnata Cav. ! recte D. x variabilis hort.,= D. variabilis (Willd.) Desf. = D. rosea Cav.= Georgina variabilis Willd., D. cultorum hort.– többnyire termesztett hibridek; kerti dália,georgina; gherghină. Kz–Am, Th–G. Kertidíszvirág, gyakori, igen változatos alakkörrel(ezeket l. a továbbiakban!). Nt. [dálija] (B,Szu) | gëorgona (Kf), görgina (B, Kb, Kp, Ny),györgyina (Ml) || Ro. gherghínă (B, Gym, P,S), gheorghínă (C, Cţ Gyv, Mi, St), ghorghín(Sd) | ruj (A, Bi) | ruj róşii (Dr). Nr. Szűcshímzésekengyakori motívum. Vö. Péntek1979. – Provar. simplices em. hoc. loco –egyévesként vetett egyszerű virágú típusok(georginák): Gyv – lutea minor, Kk – rubra,Nk – rubra et violacea, V – alba stb. Nt.apróu dálija (K) | árva dálija (T) | [dálija](J. Sz) | görgina (It, E, Sz) | törpe dálija(Gym, Kb, Kszt–Zt, Sz) | törpe görgina (Kk,Sz) || Ro. gheorghínă mícă (Ş). – Provar. subglobosumem. hoc loco – pompon dáliák:évelő (pincében teleltetett), labda alakú, göngyöltszirmú virágzatokkal: Sp – carnea,violacea; Gyv – variegata albo-rubra; Nk –rubra. Nt. cifra dálija (T) | darázsfíszëk (Mk),darázsfészek (E) | darázsfíszkës (Kszt–Zt) |görgina (Gym, Gyv, It, J, Jt, Kk, Mé, Mf,Mk, Mv, Nd, Szu, Tl, V, Va, Zs), görgine (K),györgyina (Ml, Nk) | parazdgörgina (Szu) ||Ro. érjivirag (Kk) | gheorghine (N). Nr. Feltételezhető,hogy a kötényekről, szoknyákrólismert darázs nevű hímzett dísz és hímzéstechnikaerről a virágról kapta a nevét. –provar. subconvexum em. hoc loco, nagyvirágúdáliák: E – roseum; Nk – rubrum; Sp –luteum stb. Nt. dálija (E, Gym, It, Jt, K,Kb, Kf, Kk, Kszt-Zt, Mf, Mk, Ml, Mó, Ny,T, Tl, V, Va, Zs) | görgina (Ml, Nd) || Ro.dálie (Gym).DANTHONIA DC. (Poaceae)D. alpina Vest = D. provincialis Lam. etDC. = D. calycina (Vill.) Rchb.; fogtekercs.Med, H. Kaszálókon gyakori: Nm; Bh, Bt,E, It, J, Kb, Mb, Mó, N (J és N közöttnéhol tömeges).D. decumbens (L.) DC. = Sieglingia decumbens(L.) Bernh.; háromfog. Eua, H. Irtásrétekengyakori.226

DAPHNE L. (Thymelaeaceae)D. cneorum L. ! henye boroszlán; tulichină.Eu, N–Ch. Kf és Sz között a Ríszëg-tetőntömeges, F határában is terem. Törvény védi!Nt. pirosvirág (Kp, Sz) | ríszegvirág (B), ríszegvirág(Jt, Kszt–Zt), ríszëgvirág (Bh, Kf,Ny) | veresvirág (F, Zs) | zsobokivirág (K) ||Ro. roşioáre (Nş, Sz). – Dr-n is ismerik, névnélkül. Nr. A ketesdiek konfirmálásra szedték.– Az utóbbi években hagyománnyá vált,hogy május 1–én a virág termőhelyén, a Ríszeg-tetőnösszegyűl a környékbeli fiatalság. –A növénynév és a földrajzi név viszonyábanfeltűnő, hogy a ríszëgvirág minden bizonnyala helyről kapta a nevét, ahol nő. Erre nézvel. Péntek–Szabó 1980. 148–9.D. mezereum L. ! farkasboroszlán; tulichină.Eua, N. Vegyeserdőkben (Dentario-Fagetum, Carpino-Fagetum) nem ritka, koratavasszal elsők közt virít. Mérgező! Nt.erdeji borostyán (Gy, J, Jt, Mk, Mó, Szu) |farkasborostyán (Mé, Ml, V, Szászfenes) | farkasvirág(K, Mb) | hangabarack (Kp) | kutyaborostyán(Kk, Mó) | mezeji borostyán (T) |piros borostyán (Kvár: Györffy 1935) | vadborostyán(Kb, Kk, Mf, Nd, Nk, Szu, Tl; Kvár:Györffy 1935), vadborosnyán (It) || Ro. boroşt'ánsălbát'ec (A, Kk, P) | lémnu cîńelui (Bl).– A kispetriek a Ríszëg-hëgyről ismerik. Dr-n,Kszt-Zt-n ismert, név nélkül, Sz-n tudjákróla, hogy mérgező. – Névadóként tűnik fölNk történeti és V jelenkori helynévanyagában.Vö. Péntek–Szabó 1980. 145.DATURA L. (Solanaceae)D. arborea L. ! cserjés maszlag. D–Am(Peru, Chile), Ms. Cseberben nevelt díszbokor,ritka: Sz. Nt. datura (Szu), dátura (Kb) datoja(E, Sz). – S-on is van. – A szaga az òrombafityeg – mondja a szucsági adatközlőnk.D. stramonium L. ! csattanó maszlag; ciumăfaie.Kozm, Tn. Nt. maszlag (Nk) | pukkantó(Szu) | szamártüvis (Nd) | tüvisdisznó (Kk, Szászfenes)| tüvisdisznó-búrján (J, Sz) || Ro. ciudafáa(Szu) | măsăláriţe (Kk). Termése: disznó(Nyr. XVIII, 576). Nr. Belefújtak a tölcsérébe,lőttek vele a gyerekek.DAUCUS L. (Apiaceae)D. carota L. ! murok; morcov. Eua–Med,TH. – ssp. carota; vadmurok; morcov sălbatic,ruşinea fetei. Közönséges gyom. Nt.vadmurok || Ro. mórcov sălbát'ic (B, Be, Gym,Gyv, Kk), mórcod sălbat'ic (Dr) | ruşinea fétii(Dr, Fi, N, Sz). Nr. Mindenütt ismert a mondás:,, Vadmuroknak nincs közzepe, | A leánynaknincs szígyne”. – A bábonyiak megfigyeléseszerint a virág közepe megfestette a kezet. –*Convar. (ssp) sativus (Hoffm.) Hay.; sárgarépa,kerti murok; morcov cultivat. Nt. murok.Tájfajták: cukormurok buta (=tompa) végevan (K); egérfarku murok tompa végű (Kd);fehér murok (T); nyári murok (Kk, Szu);piros murok (J, T); téli murok (Kk) || Ro.mórcov (A, Dr, Fi, P), (mórcod) (Mi, St),(mórcos) (D). Tájfajták: mórcov butáci tompavégű (Mi); mórcov d'e váră (P). Nr. A megreszeltgyökér levét isszák hasgörcsre (Bh). – Sárgaságesetén reszelt murkot adnak; szinténsárgaság ellen: kifúrták a murkot, abból itattáka beteget. – Sztánán a kifúrt murkot földbeásták, a beteg abba kellett hogy vizeljen. –A megreszelt murkot és krumplit tejjel keverveégésre teszik (Bh, Mk); a megreszelt murkotönmagában pattanásra. – Tehén kérődzésénekelősegítésére szintén murkot adtak. Vö. Kovács1976; Kóczián et al. 1977. – Nk határábanhelynévadó elem. Vö. Péntek –Szabó 1980.158.DELPHINIUM L. (Ranunculaceae) (excl.Consolida)*D. x cultorum Voss! magas szarkaláb;nemţişor. Eu (?), H. Kerti keverékfaj, ritkántermesztik: N. Nt. Danisàrkanytyu (J) | kíksàrkanytyu(K) | szàrkaláb (Mk, Mó, Mv, Ny) |szàrkavirág (Mé) | tejes szàrkaláb (Kk). – N-onvan, Marosvásárhelyről. – Kb-on is van, névnélkül.DENTARIA L. (Brassicaceae)D. bulbifera L. ! hagymás fogasír; colţişor.Eua, H–G. Üde talajú bükkösökben (Dentario-Fagetum)és gyertyános bükkösökben,gyertyános tölgyesekben közönséges: Ct (Fl.III, 279); Gyv–P (Nyárády A. mts. 1966).D. glandulosa W. et K. = Cardamine glanduliferaSchwarz.; ikrás fogasír; colţişor. Kárp,H–G. Bükkösökben, ritka: Sz – Ríszëg-tető;Kszt–Zt – Bogdana-tető (Csűrös).DESCHAMPSIA P.B. (Poaceae)D. caespitosa (L.) P.B. ! pázsitos (gyepes)sédbúza; tîrsă. Cp (Kozm?), H. Erdőirtásokban,vizenyős réteken közönséges.D. flexuosa (L.) Trin.; erdei (vanyiga) sédbúza;păiuş. Cp. H. Hegyvidéki erdőkben,irtásréteken, tőzegesekben gyakori, társulásalkotó(A, Be, Bl, Ct, Cţ, D, Dr, Fi, Gym, Kd,Mv, P, Sz).DESCURAINIA Webb. et Berth. (Brassicaceae)D. sophia (L.) Webb. ex Prantl! = sisymbriumsophia L.; sebforrasztófű. Eua, Th.Parlagokon, szemetes helyeken szórványos,helyenként tömeges (Gy).DIANTHUS L. (Caryophyllaceae).Nt. nímetszegfű (Tl), nímtszgfű (It) | nyáriszegfű (Nk) | szegfű (J, Kb, Mf, Sz, Szu),szgfű (Ml), szëgfű (B, K, Kf, Kp, Mk, Mv, Va) ||Ro. cocoşé (B, D, E, Gym, Kk, St, Sz) | cocoşéde grád'ínă (Mi) | [garoáfă] (Be, Bi, Kk,Mi, N, Sd) | gogoşé (D) | sacfíu (Sd) | sap-227

t'iu (Mi, Topa). – A nevek a D. carthusianorum,D. armeria csoportba tartozó fajokravonatkoznak. Nr. A népi hímzésben elterjedtmintaelem: vagdalásos hímzésen, keresztszemesen,cifradarázson és szűcshímzésem Vö.Péntek 1979.D. armeria L.; szeplős szegfű; cocoşel. Ec,Th–TE. Füves helyeken, szórványosan (Kf,Np). Nt. erdei szegfű (Gy).*D. barbatus L.! szakállas szegfű; garoafe,garofiţă de grădină. D–Eu, H. Termesztésegyakori kiskertekben (Kk, Nk; Bh!) különbözőszínváltozatokban (f. roseo-variegatus, f.rubra). Nt. cifra nímetszgfű (Nd) | csokrosnémetszegfű (Mf) | csukros szegfű (Mé) | németszegfű (E, Kb, Mf, Mó, T), némt szegfű (Kp,Szu), némt szëgfű (Va, Zs), némët szëgfű (B,Kszt–Zt), nímet szegfű (Gym, Gyv, Kk, Nk,V), nímet szëgfű (Sz), nímët szëgfű (Jt, Kf,Mk, Mv, Ny) || Ro. cocoşé (Dr, St) | cocoşéld'e cásă (C) | cocoşé d'e grădínă (P) | cocoşeńemţéşti (E) | sapt'íu turcésc (Topa).D. carthusianorum L. ! barátszegfű; garofiţe.Ec, H. Kaszálókon közönséges; ssp. latifolius(G. et Sch.) Hegi, var. parviflorusCelak.: Bh (Fl. II, 254). Nt. fecskefűvirág (J) |fecskeszegfű (Mé, Mf, V), fecskeszgfű (E), fecskeszegfű(Gym, K, Kszt–Zt, Nd), feskeszëgfű(Mv) | fecskevirág (Gy, It, Jt, Kf, Kk, Kp,Mb, Mf, Ml, Mó, Nk, Ny, Sz, Szu, T, Tl, V,Zs, Szászlóna) | mezeji nímëtszëgfű (Gyv) |mezeji szëgfű (B) | német szegfű (Kb), németszëgfű (Nd), nímët szëgfű (Bh, Mk) | vadszegfű(Gy) || Ro. bumbúşt'i (Fi) | cocoşé (A, B,Be, Bi, Bl, C, D, Fi, Gyv, Mi, N, St) cocoşéd'e cîmp (Ct, Dr, P) | cocoşé nélipicioş (Kk) |scînteúţă (Sd)., Topa). Nr. Briza mediaval szedikcsokorba. – Gyomorfájás ellen: olyan pálinkátisznak, amelybe néhány napra fecskefűvirágottettek (J). – Azt mondták, azért véres a kecsketeje, mert a gazdája fecskevirágot szedett (Ml).*D. caryophyllus L. ! pompás szegfű; garoafă.DNy–Eu, H. Termesztik kiskertekben,gyakori (Bh, E, Gyv !). Nt. kolozsvári tejesszegfű(Kk) | Margitszegfű (Mó), Margitszgfű (E),Màrgitszëgfű (Va) | piros szgfű (It) | sabotszgfű(E) | tejes szegfű (Gym, Gyv, J, Mé,Mf, Mó, T, V, Zs), tejes szgfű (Nd), tejes szëgfű(Jt, Kszt–Zt) || Ro. cocoşé umplúţi (E) |garofíţă (Sz) | sacfíu (Ş) | sapt'íu bun (Topa).*D. chinensis L. ! kínai szegfű; garofiţe.K-Ázsia, Th. Termesztett dísznövény, kiskertekbengyakori (Bh, Gyv, Kk, V). Nt. futószgfű (E) | patkonca szegfű (Gyv, J, Kb, Kk,T), patkonca szgfű (Nd), patkonca szëgfű (K,Kszt–Zt) | pünkösti szegfű (Mf) | tàrka szgfű(It), tàrka szëgfű (Sz). – Harmatban összeborogatjáka magost a patkoncával; a patkoncamagvaiból lesz tejes is (J).D. deoltides L.; L.; mezei szegfű; garofiţe.D–Eu (Alp., Balk.), H. Ritka: Mv (Fl. II,272).228D. glabriusculus (Kit.) Borb.; kopaszodószegfű. Karp., H. Ligetes helyeken, szórványosan:Kb.*D. plumarius L.! német szegfű, tollas szegfű.Kz–Eu, H. Kiskertekben virágágyások körülszegélynövény. Nt. májusi szegfű (Kb) | pünköstiszegfű (Gyv, J, M, Szu, T), pűnköstiszgfű (E, It, Nd, V), pünkösti szëgfű (Kp, Sz,Va), pünközsdi szegfű (Gym, E, Kk, Mó),pünközsdi szëgfű (Jt, Kszt–Zt, Ny) || Ro.cocoşé (Ş) cocoşé d'evréme (E).DICENTRA Bernh. (Papaveraceae)*D. spectabilis (L.) Lem. ! szívvirág, cerceiidoamnei. K-Ázsia, H. Kerti dísznövény, gyakori(Mk). Nt. csüngő (B, Kszt–Zt) | csüngővirág(Va) | hrlácn (Va) | Jézusszív (E, F,J. Jt, Kp, Kszt–Zt, Ny, Sz), Jézus szive (It,Mf, Szu) | kicsiszív (Kb) | Krisztusszív (T) |szerelëmlakat (Ny) | szivecsk (Mé) | szívvirág(Kvár: Györffy 1935) || Ro. ciurcé (Cţ) |ínima lui Cristós (E) | ínima lui Isús (Sz). –Elterjedésére nézve l. Szabó–Péntek 1980.109–2. térvázlat.DICTAMNUS L. (Rutaceae)D. albus L.! kőrislevelű (nagy) ezerjófű;frăsinel. Eua, H. Napos domboldalakon, gyepekben,bokrosokban szórványos: D, Dr, Gyv,Mv, Nk, Kf (Csipkés-oldalon, Ríszeg-tetőn tömeges),Mi, Sz, Zs. Nt. ezrjófű (Nd). Nr. Teájáthasfájás ellen fogyasztják. Vö. Kovács 1976.DIGITALIS L. (Scrophulariaceae)D. grandiflora Mill.! – D. ambigua Murray;sárga gyűszűvirág; degetar galben. Kz–Eu–Med–Pont (Ny-Szibériáig), H. Erdőkben, irtásokban,szórványos, helyenként tömeges:Gyv, Kk (Sátor-hegy irtásai). Nt. csëngővirág(Kp) | gyűszüvirág (Bh) | harangvirág (Kf) lkánkálli (Tl) | vad-harangvirág (T) || Ro. clocoţésălbátici (Sz) | cúpa óii (B) | cúpe gálbene(C) | măsăláriţă (Kk).*D. purpurea L. ! piros gyűszűvirág; degeţelroşu. Kz és Ny–Eu, TH. A területen csakkertben, de példányt nem láttunk. Nt. gyűszüvirág(J).DIGITARIA Heist. (Poaceae)D. sanguinalis (L.) Scop. ! piros ujjas-mohar;meişor. Kozm, Th. Művelt területeken, napos,meszes talajon közönséges gyom.DIPLACHNE l. CleistogenesDIPLOTAXIS DC. (Brassicaceae)D. muralis (L.) CD.; közönséges kányazsázsa;puturoasă. Med–Eu, Th–TH. Meszes talajokonközönséges gyom (omlásos helyek, szántókstb.): Va – f. oec. parva, minor, unisiliquataf.n.; Kb – f. caulescens Kitt. (Fl. III, 447).Nt. repcsen (Nk).

DIPSACUS L. (Dipsaceae)D. fullonum L. ! = D. sylvestris Huds.; erdeimácsonya; scăiuş de pădure. Eua, TH.Települések körül, erdőszéleken gyakori. Egykortermesztették (posztófésülésre használták).– A következő faj népi terminológiája jórészterre is vonatkozik!D. laciniatus L. ! héjakút mácsonya; scaete.Eua, TH. Utak mentén, faluszéleken gyakori.Nt. kakukvirág (Kd) | szamártüvis (Bh, Gym,It, Jt, K, Kf, Mk, Mó, Kd, Tl) | tüvis (Gyv),tövis (B, J, T) || Ro. scá (Sd) | scá d'e măgár(B) | scá porcésc (Mi) | st'in (Dr) | st'in alb(Be) | spin gras (Gyv) | st'in măgărésc (Bi,Gym, Kk, Sz). Termése: porci (St). Nr. Atövissel az egérlyukat tömték be, szalonnaközé és a spárgára tették, hogy az egér ne férjena szalonnához; a méhkaptár bejáratához helyezték,hogy a herék ne mehessenek be. – Atövisével játszottak a gyerekek, disznót csináltakbelőle. – Köhögés elleni teát főztek belőleTussilagoval és Achilleával (Be). – A magjátreuma ellen használják (Dr). – A levelekaljáról összegyűjtött vizet sömörögre (= szemölcs)teszik; a beteg szemet mossák vele;mosakodnak vele a lányok, hogy szépek legyenek,hogy eltűnjenek a szeplők; mossák velea hajukat, hogy ne hulljon, hogy jobban nőjön.D. pilosus L.; szőrös mácsonya; scăiuş.Eua, TH–H. A Kalota völgyében: Kszt–Zt (Fl. VIII, 648).DORONICUM L. (Asteraceae)D. austriacum Jacq.; hegyaljai zergevirág;iarba ciutei. Pyr–Alp–Karp–Balk (Kis-Ázsiábanis), H. Havasalji sziklákon, ritka: Kszt–Zt – Vf. Bogdana, Abieto-Fagetum, Dentario.Fagetum (Csűrös).*D. caucasicum Bieb. ! convar. magnificumhort.; kerti zergevirág. Med (Szicíliától Kis-Ázsiáig). H. Gyakori kora tavaszi kerti virág.D. hungaricum (Sadl.) Rchb., magyar zergevirág.Pan–Balk. (Med), H. Előferdül azAlmás völgyében, a terület északi pereméhezközel: Va, Almáshida (CLA).DORYCNIUM Vill. (Fabaceae)D. herbaceum Vill. ! berzedtszőrű dárdahere;suliţică. Eua, H. Száraz gyepekben, meszestalajon közönséges, néhol tömeges. Nt. vadlùhere(V) || Ro. flórile vínulu (Topra). Nr.Kenték vele a hajukat, hogy szagos legyen(Topa).DRABA l. ErophilaDROSERA L. (Droseraceae)D. rotundifolia L.; harmatfű; roua cerului.Cp, H. Tőzeglápokban: Bl, C, Mv (Fl. III,551).DRYOPTERIS Adans. (Aspidiaceae)excl. Gymnocarpium, ThelypterisD. carthusiana (Vill.) H.P. Fuchs = D. spinulosa(O.F. Müll.) O. Ktze. Cp, H. Havasitermőhelyeken: Cţ („în mlaştinile Răşca–Răchitiş” – Fl. I, 107).D. filix-mas (L.) Schott! erdei pajzsika;ferigă. Kozm, H–G. Hegylábi erdőkben közönséges(Fl. I, 101–4: Gy). Nt. cserge (Nk) |fàrkascsërgő (Kk) | friga (T) | ördögborda (Mé) |ződfű (J) II Ro. férică (Bl, Kk), férigă (C) |ţólu lúpulu (Sz). Bh-on dísznövényként a temetőben.EECHEVERIA DC. (Crassulaceae)*E. gibbiflora DC. ! = Ctoyledon gibbifloraMoc. et Sessé; amerikai kövirózsa, eseveria.Kz–Am (Mexikó), H–Ch. Cserepes dísznövény,a területen a var. metallica (Lem.) Baker= E. metallica Lem. Nt. kaptusz (Mb). |»kelkáposzta« (Mb).ECHINOCACTUS l. EchinopsisECHINOCHLOA P.B. (Poaceae)E. crus-galli (L.) P.B. ! közönséges kakaslábfű;costrei. Kozm, Th. Művelt területen,szemetes helyeken közönséges tipikus alakban(var. crus-galli), szálka nélküli (f. oryzoides(Ard.) Fritsch) és szálkás (f. echinata (Willd.)Mor.), valamint a kettő közötti átmeneti formákban.Nt. csíkosfű (J) | laposfű (Tl) | muhar(B), Mk, Kp, Va) | seggnülő-fű (Nk) | sìpolófű(Szu) | szíleslevelű-fű (Nk) || Ro. costréa (Mi),costréaa (St) | scrádă (Be). – Hiába vágjákki,újra felül, szétnyúlik, innen a nagykapusinév. Nr. Széles levelével sípoltak a gyerekek(Szu).ECHINOCYSTIS Torr. et Gray. (Cucurbitaceae)E. lobata (Michx.) Torr. et Gray. = Echinocystisechinata (Mühl.) Britt.; süntök; bostănaşispinoşi. É–Am, Th. Élősövényekben, vizekmentén gyakori (Bh, E, Kszt–Zt, K,Kp, Kb, Mi és másutt is).ECHINOPS L. (Asteraceae)E. commutatus Jur. ! patakszéli szamárkenyér;tătarnica. Kz–Eu–Balk, H. Kedveserdőszéleken, patakpartokon gyakori: Gyv(var. eglandulosus (Schur) Soó); V (var. commutatus).(*)E. ritro L. ssp. ruthenicus (Bieb.) Nyman!= E. ruthenicus (Fisch.) M.B.; kék szamárkenyér;tătarnică.. Pont–Eua, H. Gipszszik-229

lákon, napsütötte oldalakon: Gyv, J (var.tenuifolius Fisch., var. ruthenicus), F, Zs (verg.ad. ssp. ritro – vö. F. IX, 605), Gy (ssp.ritro – díszvirág Va.). Nt. kík-szamártüvis(Gyv) | kík-tüvisvirág (It) | szamártüvis (Kf,Sz) | tüvisrózsa (Zs) | tüvisvirág (Kp, Mó, Zs) ||Ro. sca (C) | st'in (Sz).E. sphaerocephalus L. ! fehér szamárkenyér,rostogol. Balk, H. Bokros helyeken, szórványosan:Gyv–M, Va (f. microcephalus f.n.).Nt. szamártüvis (J, Mv, Sz) | tüvis (Mé). Gubója:sündisznó (Nd) || Ro. sca (C, Kk).ECHINOPSIS Zucc. (Cactaceae)*E. eyriesii (Turpin) Zucc. ! = Echinocactuseyriesii Turpin; gömbkaktusz. D–Am (Argentina,Uruguay), H. Cserepes dísznövény.Nt. anyámasszonytöke (K) | kaktusz (Kb, Mf,Mó, Ny, V, Zs) | tökkaktusz (T) || Ro. butoáş(Be) | cáctus (Bi, Kk), cáptus (Cţ, Dr).ECHIUM L. (Boraginaceae)E. italicum L. ( = E. altissimum Jacq.);olasz kígyószisz; coada vacii. Eua–Med, TH.Kk (CLA. Nyárády A. 1967).E. russicum Gmel. ! = E. rubrum Jacq.;piros kígyószisz; coada şarpelui. Pont–Pan.,TH. Napos pusztai gyepmaradványokban, szórványosan:Gy, Mó – a Báthori-hegy felé;Gyv (CLA. Nyárády A. 1970).E. vulgare L. ! közönséges kígyószisz, iarbaşarpelui. Eua–Med, TH. Közönséges útmenti,parlagi gyom, leromlott gyepekben is gyakori(It, Nk; C – f. variegatifolia). Nt. dongóųvirág(Mv) | rózsavirág (Szászfenes: Györffy1935).ELAEAGNUS L. (Elaeagnaceae)*E. angustifolia L. ! keskenylevelű ezüstfa;răchiţică, sălcioară. Eua–Med, Ms–Mg. Díszfa:Bh, Nd, Kk, Sz. Nt. olàjfa (It, Jt, Kb,Ml, Mó, Sz). – Mó-n nagy fák voltak, az 50–esévekben vágták ki.ELEOCHARIS R. Br. (Cyperaceae)E. carniolica Koch. Med, HH. Ritka: Cţ(Fl, XI, 565).E. palustris (L.) R. Br.; árva káka; pipiriguţ.Kozm, HH. Vizes hegeken közönséges:Gy (var. casparyi (Abromeit) Borza – Fl. XI,657).ELYTRIGIA l. AgropyronEMPETRUM L. (Ericaceae)E. nigrum L.; mámorka; vuietoare. Cp, Ch.Tőzeglápban, ritka: Cţ (Fl. VII, 140).EPILOBIUM L. (Onagraceae) incl. Chamaeenerion= ChamerionE. angustifolium L. = Chamaenerion (Chamerion)angustifolium (L.) Holub. ! erdei deréce;zburătoare. Cp, H. Erdőirtásokban, hegyvidékentömeges (Be, Bl, Cţ, D, P, Gym), másuttszórványos (Kk, Mó, Nd, Nk), ritkán kiskertekbenis megtűrt (E). Nd-on is sok van aVágotton, Irtoványon, számontartják, név nélkül.Nt. fűzike (Gym).E. collinum CG., Gmel,, dombi füzike. Eu,H. A terület határáról jelezték: Gym (Nyárády1941), Hója-gerinc (CLA. Prodan 1937).E. dodonaei Vill. = Chamaenerion palustreauct. = Chamerion dodonaei (Vill.) Holub; vízpartifüzike. Eua, H. Hordalékon, patakokmentén, ritka: Bh (Fl. V, 514).E. hirsutum L. ! borzas füzike; pufuliţă.Eua, Afr, H. Mocsaras helyeken, hordalékonközönséges.E. montanum L. ! erdei füzike. Eua, H. Patakokmentén, irtásokban közönséges.E. obscurum Schreb.; sötétzöld füzike. Eua –Med, H. Nedves erdőkben, irtásokban, ritka:Kb (Nyárády 1941, Fl. V, 498).E. palustre L. – mocsári füzike. Cp, H.Tőzeglápokban, savanyú talajú mocsaras rétekengyakori.E. parviflorum Schreb.; kisvirágú füzike.Eua–Med (Kozm), H. Vizek mentén, irtásokbanközönséges: Kb (f. umbrosum Hauskn. –Fl. V, 482).E. tetragonum L. ssp. tetragonum = E. adnatumGris.; négyélű füzike. Eua, Afr, H. Nádasmentén (Fl. V, 491).EPIPACTIS Zinn. (Orchidaceae)E. atrorubens (Hoffm.) Schult. – E. atropurpureaRafin., E. rubiginosa (Cr.) Koch;vörösbarna nőszőfü, mlăştiniţă. Eu–Med, H.Erdőkben szórványos: Mf, Szászlóna.E. helleborine (L.) Cr. = E. latifolia (L.)All. = Helleborine latifolia (L.) Druce; széleslevelűnőszőfű. Eua–Med, H–G. Erdőkbenszárványos: Gyv, It, Nk.E. palustris (L.) Cr.; mocsári nőszőfű.Eua–Med, H. Mocsaras réteken szórványos:Mf, Ml.EPIPHYLLUM l. ZygocactusEQUISETUM L. (Equisetaceae)Nt. csikófarok (B, Bh, Gyv, It, Kk, Kp,Kszt–Zt, Mb, Mk, Nd, Nk, Np, Tl, V, Szászfenes,Szászlóna), csikófarok (J, K, Kf, Mó, Ny,Sz, Zs), csikòfarok (E, Gy, Gym, Mé, Szu, T,V) | macskafarok (Bh, Mv). Tavaszi spóráshajtása: hunyor (Kszt–Zt) || Ro. cáda cálulu.Nr. A szarvasmarha nem szívesen eszi,ezért a csikófarkas szénát nem tartják jónak. –Teáját használják vesebetegségek ellen, vizelethajtónak(A, Gy, Kf, Kk, Mb, Nk). – V-negy embermagasságú fajt (E. telmateja ?) ismernek,azt használják teának. – Gyv-en fürdőnekhasználták, de hogy mire, arra nememlékeznek. – Tavaszi szárával dörzsölték azarcukat, hogy ne legyenek szeplősök: „Fecskétlátok, | szeplőt hányok” – mondták ilyenkor(Kszt–Zt). – A népi terminológia nem különítiel a fajokat.230

E. arvense L. ! mezei zsurló; barba ursului.Kozm G(H), Ártéri szántókon, mezofil gyepekben,suvadásos, omlásos helyeken közönségesgyom.E. hiemale L.; téli zsurló; pipirig de munte.Eua, H. Nedves, árnyékos helyeken, szórványos.E. palustre L. ! mocsári zsurló; barba ursuluide bahne. Cp, H. Vizenyős, mocsaras helyekenközönséges, néhol tömeges: Bh, Kf, S(Csűrös).E. sylvaticum L.; erdei zsurló; ruşinea ursului.Cp, H. Tőzegesekben, forrásos helyeken,szórványos: Cţ, Bl, P (Fl. I, 48).E. telmateja Ehrh. ! = E. maximum Lam.;óriás zsurló; coada calului, părul porcului.Kozm, H. Patakok mentén, hűvös erdőszéleken,szórványosan: Bl, Ct, Cţ, D, Fi, Gy, Kk,Mk, P, Sz, V.ERAGROSTIS Host. (Poaceae)E. pilosa (L.) P.B.; szőrös tőtippan.Kozm, Th. Utak mentén: Kk (Fl. XII, 348).E. poaeoides (poioides ?) P.B. = E. minorHost; kisebb tőtippan. Cp, Th. Vasúti töltések,utak mentén gyakori gyomnövény.ERECHTITES Raf. (Asteraceae)E. hieraciifolia (L.) Rafin ex DC.; amerikaikeresztlapu. Am, Th. Szórványos, inkább aterület keleti részén: C, E, Mi, Kb (Fl. IX,503).ERIGERON L. (Asteraceae) incl. StenactisE. acris L. ! = E. acer L.; bóbitás küllőrojt;bunghişor. Cp, Th–H. Ruderális helyeken,szórványos: Mi (var. acris – Fl. IX, 216).E. annuus (L.) Pers. = Stenactis annua (L.)Nees, fehér seprence. Az ssp. annuus és az ssp.strigosus (Mühlb.) Wagen. = S. ramosa (Walter)Britton. E –Am, Th. Bokros helyeken és irtásokbangyakori, inkább az ssp. strigosus: C,Ct, E, Gym, Kf, Mó, Sz.E. canadensis L. ! betyárkóró; bătrîniş. E –Am, Th. Szántókon, omlásos, erodált oldalakon,szórványos, de néhol tömeges (Nk – bányakitermeléshányóin).ERIOFHORUM L. (Cyperaceae)E. angustifolium Honckey! keskenylevelűgyapjúsás; bumbăcariţă. Cp (és D–Afr), H.Mocsaras, forrásos helyeken szórványos: It.E. latifolium Hoppe ! széleslevelű gyapjúsás;bumbăcariţă. Cp, H. Forrásos, mocsaras rétekengyakori, néhol tömeges (Be, Mó). Az alábbinépi nevek erre a fajra vonatkoznak, de a népinövényismeret az egyes fajokat nem különítiel. Nt. bojtosvirág (Szu) | bojtvirág (Tl) | gyapotvirág(Mv) | kecskeszakál (Gyv, It, Mó, Nd,Nk), keskeszakál (Gym) | sásvirág (Mv) | sejembojt(Sz, Zs), sejmbojt (Kp), sejëmbojt (Mk) |(sejëmvirág) | (Gym) | zsidószakál (Kk) || Ro.ciúcur (St) | bárba cáprii (Bi, Gym) | árbă d'eápă (C) | lîna cúculu (Fi). Nr. Vázába teszik,egész évben megőrzik, megszárítva.E. vaginatum L.; gyepes gyapjúsás. Cp, H.Tőzeglápokban: Cţ, Fi.ERODIUM L'Hérit. (Geraniaceae)E. cicutarium (L.) L'Hérit! bürök gémorr;pliscul cocorului. Kozm, Th–TH. Művelt területeken,utak mentén közönséges.EROPHILA DC. (Brassicaceae)E. verna (L.) Chevall. ! = Draba verna L.;tavaszi daravirág; flămînzică. Eua–Cp, Th.Gyepekben, művelt és ruderális területekenkora tavasszal szórványos, néhol tömeges; –var. stenocarpa (Jord.) Nyár.: Ct. (Fl. III,375).ERUCASTRUM (DC.) C. Presl (Brassicaceae)E. nasturtiifolium (Poir.) O.E. Schulz; nyurgaszál.Kz–Eu–Med, Th–TH. Az E környékigipszeken gyakori, néhol tömeges, ittbizonyára több más, sajátos növénnyel (Gypsophilafastigiata, Echinops ritro, Crepis neglectastb.) reliktáris faj: E, It, Gyv, J, N, Gălăşeni.ERYNGIUM L. (Apiaceae)E. campestre L. ! mezei iringó; rostogol.E – Eu – Pont – Kont, H. Leromlott legelőkön,utak mentén közönséges. Nt. bokrostüvis(It) | ördögbocskor (B, Va, Zs) | lapis szamártüvis(Kk) | szamártüvis (Gyv, It, Kf, Mb,Mé, Mó, Nd, Ny, V) | tüvis (Gy), tövis (T) ||Ro. sca rusăsc (Be). Nr. Termőágat díszítettekbelőle: (ezüst)diót szúrtak a tüskéjébe, felakasztottáka gerendára (It, Mb, Zs). – Tüvisbokrottettek a kapura, ha megellett a tehén,hogy ne vigye el a boszorkány a tejét (Mb).E. planum L. ! kék iringó; spin vînăt. Eua–Kont–Pont, H. Leromlott legelőkön, utakmentén, helyenként gyakori: Bh, It, Kd, Mb,Mi, Zs, Pányiki-szoros, Jt, a Kalota menténKszt–Zt-ig. Nt. kék iringó (Mb) | kékszamártüvis(Kk, Kp), kíkszamártüvis (Jt, Nd) | kéktüvis(Sz, Tl), kíktüvis (Nk, T, Zs) | szamártüvis(Gy, Gyv, Kf, Mó, Ny, Tl, V, Va), szamártövis(T) | szamárköhögési tüvis (B) | tüvisvirág(Mf) || Ro. scá mńéri (N) | sca d'e spăriát(B) | spin d'e túsă (Gyv) | st'in tărcát (Be).Nr. A virágzatot vagy a herbát főzik meg teának,édesítik; köptető; köhögés, szamárköhögéskezelésére használják, esetleg szamártejjel(általános az egész területen). – Szétmorzsolt,széttört virágját kék pokolvarra használják. –Hamuját gyerekek fertőző ekcémájára hintették(Be). – Füstölték vele a csecsemőt,amikor álmában felsírt (Zs). Vö. Kovács 1976;Kóczián et al. 1977.E. x kalotaszegense Papp et Ujv. = E. campestrex E. planum, kalotaszegi iringó: Pányiki-szoros(Scripta Mus. Trans. 1944, 8;Fl. VI, 347).231

ERYSIMUM L. (Brassicaceae) incl. Cheiranthus*E. cheiri (L.) Cr. ! = Cheiranthus cheiri L.;sárga viola; micşunele ruginite. Eua-r Med,TH–H. Gyakori kerti dísznövény a világossárgától(luetea) a vörösestarka (variegatiflora)virágú fajtákon keresztül a feketés árnyalatúvirágokig (nigroviolacea). Nt. éjszakaji-vijola(T) | patkonca viola termése van(F, Gym, Ml, Nk) | sárga-csűsvijola (K) | sárgavijola(B, Gym, Gyv, It, Jt, Kf, Kk, Kszt–Zt, Mk, Ny, Kvár) | színesvijola (Gym, Gyv) |tejesvijola (F, Gym, Ml) | télivijola (Kb, Mf,Szu) | vijola (Gym, Mé, V) || Ro. şárgо̨violo(Gyv) | vióle (Gym) | viólă gálbenă (Sz). –Elterjedésére nézve l. Szabó–Péntek 1980. –2. térvázlat.E. odoratum Ehrh. s. str.! = E. pannonicumCr.; magyar repcsény. Kz–Eu–Balk–Med, Th–TH. Száraz, füves helyeken, bokrosokban(D, Mé, Kf, Zs – Fl. III, 169; Gym –Csűrös, de másutt is) gyakori.E. repandum Höjer in L.; vetési repcsény;bărbuşoare. Eua–Med, Th. Művelt területeken,ritka gyomnövény: Sz, Gorbó (Fl. III, 155).ERYTHRAEA Borkh. l. Centaurium L.ERYTHRONIUM L. (Liliaceae)E. dens-canis L.! kakasmandikó; cocoşei,măseaua ciutei. Eu (Med-Balk), G. Lomberdőkbenközönséges és gyakran tömeges koratavaszivirág. Nt. kakasmandikó (Bh, Mf, Tl,Szászfenes, Kvár), kokasmandikó (Nm; B,Gym, Kszt–Zt, Mb, Ny, Va), kokasmandikó(K, Sz, Zs), kokasmandrikó (Kk, Nk) | kokasbandikó(Kf, Mv) || Ro. cicibótă (B, Bi, C, Ct,Dr, Kk, N, P, Sd, St, Va) | ciobotáa (C). Nr.Virágvasárnapi kokasmandrikót főztek meg, azttöltötték az állatba, hogy meginduljon a vizelete(Nk). – Bh történeti helynévanyagábanelőfordul névadó elemként. Vö. Péntek–Szabó1980. 147.EUONYMUS L. (Celastraceae)E. europaea L.! csíkos kecskerágó; salbămoale, voniceriu. Eu, Ms. Bokrosokban, élősövényekbenközönséges. Nt. gyöngyfa (Szu) |kecskerágó (Bh, Tym, Mf, Tl, Va, Zs, Szászfenes),kecskerágó (J, K, Kf, Kszt–Zt, Mv,Ny) | kutyafa (B, Gy, Mó, Nd, Nk) || Ro.lémnu cîńelu (A, B, Cţ, P, St). Nr. Az ágábólseprűt készítenek, hársfahajjal kötik össze. –A hajával kenderfonalat sárgítanak (Nk). –A kérgéből korbácsot fonnak (Cţ). Termésébőlgyöngyöt fűznek a gyerekek. – It helynévanyagábanhelynévadó elem. Vö. Péntek–Szabó 1980. 147.*E. radicans Sieb. Ch-N, Japán. Ritka,termesztett: Bh.E. verrucosa Scop.! bibircses kecskerágó;salbă rîioasă. Eua–Med, Ms. Napsütötte bokrosokban,gyakori (Gyv, Kk; Kszt–Zt–Bogdana–Csűrös).Nt. kecskerágó (Kp, Mé, V),kecskerágó (Gy, Gyv, K, Mk) || Ro. cercéimîţii (Mi) | lemn cîńésc (C) | lémnu cîńelu (Dr,N). Nr. Terméséből gyöngyöt fűznek a gyerekek.– A népi terminológia nem különíti ela két fajt, de a közöttük lévő minőségi különbségekretöbbnyire felfigyelnek.EUPATORIUM L. (Asteraceae)E. cannablnum L.! sédkender, pakóca; cînepacodrului. Eua, H. Irtásterületeken gyakori(Gy – Fl. IV, 168, de másutt is!).EUPHORBIAKutyatej; laptele cîinelui, alior. Nt. cinedónija(K) | kutyaté (B, It, Kd, Kf, Kk, KsztZt, Mb, Mé, Mó, Mv, Nd, Nk, Sz, Tl, Va, Zs,Szászlóna), kutyatej (Bh, J, Mf, Szu) | puládrákuluj (Kp) || Ro. lápt'e cîńésc (Mi, Sd) |lápt'ele cîńelu (B, Be, Bi, D, P, St). – Az utóbbiévekben eltűnt a nátriumos műtrágyától. (St).Nr. Tejoltónak használták ? | (P). – Pirosítónakhasználták: az arc megduzzadt, kipirosodotttőle (Be, It). Megfertőzte a gyerekek nemi szervét(Be) – Levével kenték a sümölcsöt (Kk). –Egerek pusztítására használják: virágját szétmorzsolják,puliszkába teszik, és az elpusztítjaaz egeret (Kk).E. amygdaloides L. ! erdei kutyatej; alior.Pont–Eu, Ch. Erdőkben közönséges. Nt. kutyatej(Nk), kutyaté (T).E. angulata Jacq.; szegletes kutyatej; laptelecîinelui. Pont–Med, H–G. A területhatárán az erdőkben bőven van (Szászfenes).E. cyparissias L.! farkaskutyatej; alior. Eua,H–G. Leromlott legelőkön, ruderális helyekenközönséges. Nt. kutyaté (Gyv, Kf, Nk, T, V),kutyatej (Sz), kutyatéj (Szászfenes: Györffy1935) || Ro. lápt'ele cîńelui (Dr). Nr. Szeplőellen használta az adatközlő: a vele való borogatástólaz arca eldagadt, később lehámlott(Gyv). – Szépítőszernek használják a nők,kenik vele az arcukat (Dr). – Eldagadt tőlea fiúcskák hímvesszője (Nk).E. epithymoides L. = E. polychroma Kerner,színeváltó kutyatej. DK–Eu (Pan–Balk), H.Napsütötte, meleg erdőkben, szórványosan:Sz, Gyv–M, It.E. esula L.; sárkutyatej. Eua, H. Napsütötteoldalakon; ritka: Bh – Bartha malma(Czucza).E. exigua L.; apró kutyatej. Med (Eu),Th. Meszes, márgás szántókon, váztalajokongyakori: Bh (Tekintő – Czucza), Gyv, Nk.E. falcata L.; sarlós kutyatej. Kz–Eu–Med,Th. Művelt területekén, utak mentén gyakori.E. helioscopia L.! napraforgó-kutyatej; laptelecîinelui. Eua–Med, Th. Házak környékén,szántókon közönséges. Nt. Ro. lápt'ele cîńelusălbát'ic (Bl).232

*E. marginata Pursh, jégvirág. E–Am, Th.Díszvirág, szórványosan árokparton is: Kb,Kp. Nt. angyàlvirág (Kp) | fátyòlvirág (Va) |jégvirág (T). – Va-ra Hídalmásról került.E. platyphyllos L. ! nagylevelű kutyatej;laptele cîinelui. Eu–Med, Th. Árkok mentén,kiskertekben, szántóföldön közönséges; ssp.platyphyllos: Mé, Ny.E. salicifolia Host.; fűzfalevelű kutyatej;alior. Pont–Med, H. Kapus mentén szórványosan:Nk (az ülepítők körül).E. seguieriana Neck. = E. gerardiana Jacq.;pusztai kutyatej; laptele cucului. Eua, H.Napsütötte domboldalakon, a területen ritka:F, Zs,E. villosa W. et K.; bozontos kutyatej. Eua,H. Nedves réteken, ritka: Mi (Fl. II, 310).E. virgata W. et K.! vesszős kutyatej,laptele cucului. Eua (Eu–Balk–Kis-Ázsia),H. Napos, száraz lejtőkön, szórványosan: Bh(Tekintő – Czucza), Gyv, Nk (Gyerőfi-szöktető).Euphorbia-hibridek: E. paradoxa (Schur)Podp. = E. esula x E. salicifolia: Gorbó –Fl. II, 360).EUPHRASIA L. (Scrophulariaceae)E. rostkoviana Hayne! orvosi szemvidító;silur. Eu, Th. Gyepekben gyakori félparazita(Ct, Cţ, Gyv, Fi, Kf, de másutt is).E. stricta Host. = E. ericetorum Jord. = E.tatarica sensu Wetst. p.p. és E. pumila Kern. =E. brevipila Burn.; közönséges szemvidító;silur. Eu, Th. Gyepekben, legelőkön közönségesés tömeges félparazita.EVONYMUS l. EuonymusFFAGOPYRUM Mill. (Polygonaceae) excl.Fallopia* + F. esculentum Moench. ! = F. sagittatumGilib. = F. vulgare Nees; közönséges pohánka;hrişcă. Ázsia, Európában adv., Th. A területenegykor termesztették. Nt. hajdina (T) || Ro. hólbură(St).* + F. tataricum (L.) Gaertn., tatár pohánka;hrişcă tătărească. Kz–Ázsia, Th. Mint az előbbi!A terület déli határa közeléből szántóföldigyomként jelenzék (Fl. I, 474).FAGUS L. (Fagaceae)F. sylvatica L. ! bükkfa; fag. Eu, Mg. Egykora terület fő erdőalkotó fája (vö. Péntek–Szabó1980. 138), ma inkább csak maradványerdők(B, Bh, J, Mb, Mó, Sz, Kf), ill. nagy erdők(Cţ, Kszt–Zt, Ny, P), vegyeserdők vannak.A D környéki fennsík völgyeiben bükkösmaradványcserjések. Társulásalkotó (Abieto-Fagetum, Dentario-Fagetum; Carpino-Fagetum).Nt. bükk(fa), (bikfa) || Ro. fag. Termése:bükkmakk | zsír (Gym) | bükfazsír (Gy) || Ro.jir. Nr. A bükkfaerdőket (általában) tűzifánaktarolták le. Építőanyagként ritkán használatos.– Különféle szerszámokat, szekéralkatrészeket,esztovátát, szuszékot készítettek belőle.Kf-n kazetták készítéséhez használták, vázákatis esztergáltak belőle. – A makkját szedtéka disznónak, makkoltattak is az erdőn, bárazt tartották róla, hogy az embernek fejfájástokoz, és a disznót is elszédíti. Étolajat is készítettekbelőle: megpergelték, megőrölték,malomban kipréselték. Soványan eresztett:2–3 fa alól szedtek össze egy fél zsák makkot,ebből 1–2 l olaj lett. Étkezésre, palacsintasütéshezhasználták (Kk). – Tavasszal a levelétették a gyerekek (P). – A bükkfaszén hasmenésrehasználatos (Kszt–Zt, Mk). Vö. Kócziánet al. 1977. – A zöld bükkág májusfánakis használatos, némely falvakban templomdíszítésrekonfirmáláskor. – Ismert a bükkfavirics:tavasszal megcsapolták a fát, kifúrták,bürökkel kiszívták a nedvét. Levelérőlették a babót (Mikiola fagii okozta gubacs). –Rendkívül gyakori helynévadó elem. Az egyikfalunak is névadója: Magyarbikal (első előfordulása1249–ből: Terra Bekaly), r. Bicalat.Vö. Péntek–Szabó 1980. 138.FALCARIA Fabr. (Apiaceae)F. sioides (Wib.) Aschers. ! = F. vulgarisBernh. = F. rioini Host.; sarlófű; dornic.Eua, TH. Márgás napsütötte szántókon, mezsgyékbenszórványos: Kf.FALLOPIA Adans. (Polygonaceae)F. convolvulus (L.) A. Löve ! = Pclygonumconvolvulus (L.) H. Gross. = Bilderdykia convolvulus(L.) Dum. = Fagopyrum convolvulusL.; szulákpohánka; hrişcă urcătoare. Cp, Th.Művelt területeken közönséges, néha tömeges.Nt. győtén (T, Va), győtény (Mó), győtiny(Kf, Nd, Nk), győtin (Kk) || Ro. hirán (P) |úră (Be, P).F. dumetorum (L.) Holub – Bilderdykia dumetorum(L.) Dum.; sövénypohánka; hrişcădeasă. Eua–Cp, Th. Kb, Gy.FERULAGO Koch (Apiaceae)F. sylvatica (Bess.) Rchb.! mézgabürök;mărar păsăresc. (D–Eu) Pont–Med, H. Irtás-233

éteken szórványos, helyenként gyakori vagytömeges: Ct, Gyv, N, Ş, a területen máshol is.FESTUCA L. (Poaceae). Nt. fű || Ro. árbă.F. arundinacea Schreb. ssp. et var. arundinacea;nádképű csenkesz. Eua–Med, H. Nedvesréteken közönséges.F. cinerea Vill. = F. pallens Host. = F. glaucaLam. = F. ovina agg.; deres csenkesz;păiuş. Eua–Med, H. A területen csak azssp. pallens (Host) Stohr., gipszsziklákon, helyenként,ritka: Gyv, E–J, Zs.F. gigantea (L.) Vill.; óriás csenkesz. Eua,H. Tápanyagdús erdei és öntéstalajokon. Nemritka.F. heterophylla Lam.; felemáslevelű csenkesz.Eu, H. Gyertyános tölgyesekben gyakori,fáciesalkotó: Gyv, C, T.F. pratensis Huds. ! réti csenkesz; păiuşde livadă. Eua, H. Közönséges és tömeges rétifű. Társulásalkotó.F. pseudovina (Hackel ex Wiesb. Nym.) ! =F. valesiaca ssp. pseudovina (Hackel) Simk.;sovány csenkesz; păiuşcă. Kont-Eua, H. Napos,füves oldalakon elterjedt és közönséges.Nyárády E. Gyula (1941) értelmezése szerint,melyet mi is követünk, jórészt ebbe a fajbasorolhatók a száraz juhlegelőknek használtterületek csenkeszpopulációi. – Var. pseudovinaf. hirtiflora (Borb.) Nyár.: P (Fl. XII, 545).F. rubra L.; vörös csenkesz; păiuş roşu.Cp, H. A soványtippannal együtt a leggyakoribbfűfaj a területen (zonális, szubklimax társulások,Agrostis tenuisszal és F. rubrával: Festucorubra – Agrostetum tenuis, Festucetum rubraemontanum); – ssp. rubra var. juncea (Hack.)K. Richt., közönséges: Cţ, Gorbó, Mi, Ş (lazabokrú, rizómás); – ssp. commutata Gaud =F. fallax auct., sűrű bokrú: Be, Bl, Cţ, D; –ssp. multiflora (Hoffm.) Jirasek = F. diffusaDum., erdőszéleken, irtásréteken, szórványos:Kb, Hója.F. rupicola Heuff. = F. stricta ssp. sulcata(Hackel) Patz = F. sulcata (Hackel) Nym.;barázdás csenkesz; păiuş brăzdat. Eua – Kont,H. Napos lejtőkön, mezsgyékben közönséges,típusos alakban és átmenetek a F. valesiacafelé. Társulásalkotó (Festucetum rupicolae (sulcatae)),a szárazgyepek jellemző faja (Festucetalia).F. valesiaca Schleich.; valliszi csenkesz.Kont–Eua, H. Napégette, füves lejtőkön típusosalakok és átmenetek a F. pseudovina felé.FICAMA l. RanunculusFICUS L. (Moraceae)*F. carica L. ! fügefa; smochin. Med-Ázsiai,Ms. Dísznövény, szórványos. Nt. fügefa (Mf,Ml). Termése: füge (B, P, It, J, Mó, Sz, T,V) || Ro. smochín, smochínă. Ml-n 1910 előttvolt, két cseberbe ültetve. Mf-re Kvárrólkerült. Sd-on van, nem tudják a nevét.*F. elastica Roxb. ! szobafikusz, „gumifa”:ficus. K-India és Maláj-szigetek, Ms. Cseberbennevelt dísznövény. Nt. fikusz (Jt, Kb,Szu).FILAGO L. (Asteraceae)F. arvensis L. ! gyapjas penészvirág; flocoşele.Eu–Med, Th. Sovány legelőkön, szórványos:C, Sp.F. montana L.; hegyi penészvirág. Eua, Th.Sovány legelőkön, szórványos: Gy (Fl. IX,244).F. vulgaris Lam. ! = F. germanica L.; németpenészvirág; firicică. Eu–Med, Th. Soványlegelőkön, szórványos: Kb (Fl. IX, 240).FILIPENDULA L. (Rosaceae)F. ulmaria (L.) ! közönséges legyezőfű; creţuşcă.Eua, H. Hegylábi nedves réteken, patakokmentén gyakori: Kf–S, Gyv–P (NyárádyA. mts. 1966); – ssp. dundata (J. K.Presl.) Hayek (var. ulmaria f. glaberrimaBeck.): D; – ssp. ulmaria = ssp. nivea(Wallr.) Hayek = var. discolor Koch p.p.:Gyv – Vizes-völgy. Nt. Ro. buruiană vîntòásă(Bl).F. vulgaris Mnch. ! = F. hexapetala Gilib.;koloncos legyezőfű; aglică. Eua, H. Gyepesterületen közönséges, néhol tömeges. Nt. bárányvirág(Va) || Ro. coada mńelului (St) |mericeáa (Be) | mericíca (Be). Nr. Ették agyökerének a levét (Be).FOENICULUM*F. vulgare Mill. ! édeskömény; molură. Med,TH. Nt. fënák (Kf). A mezőgazdasági szövetkezetekfoglalkoztak a termesztésével (Kf);innen kiskertekbe is bekerült.FORSYTHIA Vahl. (Oleaceae)*F. intermedia Zabel. = F. suspensa x F. viridissima.Kína, Ms. Kerti díszbokor, koratavaszivirágaiért kedvelik, de nem gyakori.Nt. aranyeső (T, V) | májusfa (Mé) | márcijus(Sz) | sárgaborostyán (J).FRAGARIANt. eper (B, Gy, It, J, Kb, Tl, V), epër (Bh,Gym, Jt, Mb, Mk, Mv, Szu) | fődieper (Mé,Ml, Sz, Szu, V, Zs), fődiepër (K, Kd, Kf, Kk,Kszt–Zt) || Ro. frag, fragi (Bi) | pomńíţă (Mi,N, Sd). Nr. Az eper gyökeréből készült főzettelmosakodnak szeplő ellen (It). Vö. Kovács1976. – Az epër, eprës kötények darázsolásánelőforduló újabb motívum. Vö. Péntek1979. – Gyakori helynévadó elem. Vö. Péntek–Szabó1980. 146.*F. ananassa Duchesne! = F. grandifloraEhrh. = F. chiloensis x F. virginiana; földieper;căpşuni. Ny–Eu (Nyugat-Európábankeletkezett hibrid eredetű, ma kozmopolitatermesztett gyümölcs), H. Kiskertekben közönséges.Nt. epër (Bh, Mó, Nk, Ny) | házi234

eper (It) | kapsonyeper (Gyv) | kerti eper (B,Kp, Nd, T, Va) | ótott eper (Bh, Bt, J, Nd,Zs) | szamóca (Bh, Mf, Mk) || Ro. căpşúń (Bi,Dr, Fi, Sd, St) | pomńíţă d'e grăd'ínă (Mi) |pomńíţe altoíte (N).F. moschata Duch. = F. elatior Ehrh.; kertiszamóca; căpşuni. Eu, H. Egykor termesztésbenvolt, ma kivadult poliploid.F. vesca L. ! erdei szamóca; fragi de pădure.Eua–Med, H, Erdőszéleken, irtásokban közönséges.Nt. csúcsos eper (Va) | erdei eper (Bt,Gy. J. Nk), erdeji epër (Mk) | lányeper (Mé),lejányeper (Mf, Nd, Tl, Sz), ljányeper (It,T), lëjáneper (V), lejányepr (Gyv, Kb, Mó,Nk, Szu), lëjányeper (Kk, Kp), lëjányepr(Zs), lëjányepër (Jt, Kf, Mb) | kerek eper (Va),kerek epër (Bh, K) | pumi epër (Ny) || Ro.căpşúń (C, Gym) | pomíţă (B, Be, Bi, Bl, Cţ,D, P, Sz), pomńíţă (A, N), pomíţe (Fi, Kk,Sz) | pomńíţă d'e pădúre (Mi, Sd). Nr. Fűszálrafűzik, amikor szedik (Fi). – Gyökerének teájátvérszegénység ellen használják. Vö. Kócziánet al. 1977.F. viridis Duch. ! = F. collina Ehrh.; csattogószamóca; fragi de cîmp. Eua, H. Naposdomboldalakon, gyepekben közönséges. Nt.dúceper (It), dúcepër (Bh, It, Kd, Kf, Mb, Mk,Ny, Zs) ! dúci epër (K, Kszt–Zt) | fijueper(Bt, It, Jt, Kk, Kp, Mf, Nd, Sz, T, Tl, V),fijuepër (Gyv, Jt, Mó, Nk, Szu) | fűeper (B,Gy, Kk, Mé) | fűji eper (Kb) | këpsuny (Gym)||Ro. căpşún (A, B, Bl, Cţ, D, N, P, St, Sz),căpşúń (Bi, D, Kk, N) | frăgúţă (Gym, Mi) |pomíţe (Fi), pomńíţe (Dr) | pomńíţă d'e cîmp(C, Sd).FRANGULA Mill. (Rhamnaceae)F. alnus Mill. ! = Rhamnus frangula L.; kutyabenge;cruşin. Eua, Ms. Patak menti erdőkben,vizenyős réteken, mocsaras helyen: Kf –Ordományos. Nt. bàrkòcafa (Nd) | kutyafa(Gyv, Nk) || Ro. sînjer (Mi).FRAXINUSNt. büdös kőrösfa (Kszt–Zt, Mk, Mv) |ërdeji kőrösfa (Kszt–Zt).F. excelsior L. ! magas kőris; frasin. Eua,Mg. Sziklaerdőkben, élősövényekben, kerítésekbengyakori. Nt. kőrisfa (Gy, Kb, Mé, Ml,Szu, V), kőrizsfa (Mb), kőrösfa (B, Bh, It,Kd, Kf, Kk, Kp, Kszt–Zt, Mf, Mk, Mó, Mv,Nd, Ny, Sz, T, Va), kőrösfa (K); fehér kőris(az adatközlő csak hallott róla: Szu) || Ro.frásîn, frácsîn. Nr. Kemény, erős, szerszámfánaknagyon alkalmas, drága fának tartják.Készítenek belőle szekéralkatrészeket (szekérrudat,kerékagyat, tengelyt), szerszámnyelet,favillát; bútornak is jó, de nehéz fényezni. –Kőrisfa-hamulúggal kezelik a rühös juhot.Vö. Ifj. Kós 1947. 20. – Helynévadó elemkéntis kétségtelenül előfordul, bár a Körösvíznévtől nem választható el minden esetbenmegnyugtatóan. Vö. Péntek–Szabó 1980. 139.FRITILLARIA L. (Liliaceae)*F. imperialis L. ! császárkorona; lalea pestriţă.Ny-Himalája és Afganisztán (Konstantinápolyból1575–ben került először Bécsbe),G. Kiskertekben, ritka: Szu (var. imperialis,kellemetlen szagú). Nt. császárkorona (Ny) |kativirág (Kb).F. montana Hoppe = F. tenella auct.; nápickockásliliom; lalea pestriţă. Pont-illir, G. Gyepekben,irtásréteken szórványos. Nt. hízóka(Tl) | vadharangvirág (Kszt–Zt) || Ro. cojócucúculu (Mi). – Mi-n a Rîtu babii, la Vorjoaianevű határrészeken nő.FUCHSIA L. (Onagraceae)*F. hybrida Voss /= F. magellanica x F. fulgens= F. speciosa hort. D-Am fajokból kialakítotthibridfajták, H. Gyakori cserepes dísznövények,igen nagy formagazdagságban (E,Kk, Mf, Nk!). Nt. csüngő fukszija (Gym),csüngő fokszija (J) | csüngős fukszija (Gyv,Kf, Kp, Nd, Sz), csüngős fokszija (Jt) | fukszija(B, E, Gyv, Kb, Kk, Mé, Mf, Nd, Nk,Ny, T, Va), fokszija (It, Kszt–Zt, Mk, Ml,Mó, Mv, V, Zs), fukszi (Szu) || Ro. clocoţáă(Cţ) | clocoţăl (Be) | clocoţă (Bi, D) | fucsíe(B, C, Dr, Kk, N, Sd, Sz), focsíe (P, St) |focsíe cu clocoţă (P) | fúcsíe cu clópot (Gym) |fucsíe plîngătáre (Sd) | muşcátă cu ciucăláe(Ş) | muşcată cu clopoţă (Mi). Nr. – Sok voltkörülötte a rovar, ezért nem szerették (Kszt-Zt). – Levelét dísznek teszik tortára (Ny). –Nyersen sebre teszik a levelét (P).FUMARIA L. (Papaveraceae)F. rostellata Knaf.; csőrös füstike; fumăriţă.Kz–Eu – Pont – Balk, Th. Szórványosanelőforduló gyomnövény: Kb (CLA. Szabó1969), Szászlóna (CLA. Pázmány 1968).F. schleicheri Soyer-Willemet; Schleicherfüstike;fumariţa. Kz–Eu – Pont–Med, Th.Gyomnövény, gyakori: Bh – Bodon és Barthamalma (Czucza), Kb (CLA. Pázmány 1971),Nădăşel (Fl. III, 101), Szászlóna (CLA. NyárádyA. 1969).F. vaillantii Loisl.; szürke füstike; fumariţă.Eua, Th. Szórványosan előforduló gyomnövény:Nădăşel (Fl. III, 100).235

GGAGEA Salisb. (Liliaceae)G. arvensis (Pers.) Dumort.; mezei tyúktaréj;scînteuţă. Kz–Bu–Med, G. Réteken,művelt területeken, ritka: Kb (Fl. XI, 179).G. lutea (L.) Ker.–Gawl. ! sárga tyúktaréj;laptele pasăreí. Eua, G. Lomberdőkben közönséges,helyenként tömeges koratavaszi virág.Nt. tyúkvirág (Sz) | vadcsillagvirág (K).GAILLARDIA Fougeroux (Asteraceae)*G. aristata Pursh! sárga kokárdavirág;fluturei. E–Am, Th. Termesztett dísznövény,ritka: Ny.GALANTHUS L. (Amaryllidaceae)G. nivalis L. ! hóvirág; ghiocel. Ec–Med,G. Gyakori, koratavaszi erdei (gyepekben erdőirtásttanúsító) hagymás növény. Termesztettis kiskertekben. Nt. hazuga (Györgyfalva: Györffy1935) | hóvirág (B, Bh, Gy, Gym, Gyv,It, J, Kk, Kp, Mé, Mf, Mk, Mó, Nd, Szu,T, Tl, V, Va; Szászfenes), hóvirág (Jt, K,Kf, Kszt–Zt, Mv, Ny, Sz) | klokocel (Mk:KalTsz) || Ro. clocoţăl (A. B, Kk, P) | clocoţăld'e pádúre (Bl) | clocoţăl d'e ród'ină (Bl) |ghiocél (A, Be, Bi, C, Ct, D, Dr, Fl, Gym,Mi, N, Sd).GALEOBDOLON l. LamiastrumGALEOPSIS L. (Lamiaceae)Nt. kendërfű (Mv, Ny) | vadkendr (Bh) ||Ro. cîńepcioára (Mi) | cînept'éaa (A, Bl, D).Nr. A gyökere jó a jószágnak (Mi) (?).G. angustifolia (Ehrh.) Hoffm. ! = G. ladanumssp. angustifolia; keskenylevelű kenderkefű;faţa mîţei. Bn, Th. Vetésekben, tarlókongyakori (Bh, Dr, Kk, T). Nt. unalombúrjány(Nk) | Ro. cînăpt'eáa (Fi, P). Nr. Nk-on azttartják, hogy amelyik leány szedi, megunjáka legények.G. bifida Boenn.; csorbásajkú kenderkefű.Eua, Th. Erdőszéleken, élősövényekben, árnyashelyeken: Bh, Cţ, Dr.G. ladanum L. = G. latifolia Hoffm.; piroskenderkefű; ţapoşnic. Eua, Th. Vetésekben,erdőszéleken gyakori.G. pubescens Bess.; pelyhes kenderkefű,zabră. Eu, Th. Cserjésekben, mezőkön nemritka.G. speciosa Mill. ! pompás kenderkefű; cînepiţă,zeabră. Eua, Th. Üde, árnyas termőhelyeken(erdőszél, patakpart, élősövény) gyakori.G. tetrahit L,. ! tarka kenderkefű; lungurică.Eua, Th. Gabonavetésekben, ruderális helyeken.Típusos alakban nem gyakori a területen:Kb (Nyárády 1941). Nt. vadkender (Va),vadkendër (Gym) || Ro. cîńept'eáa (Gym) |cîńept'oáră (B).GALINSOGA Ruitz. et Pav. (Asteraceae)G. ciliata (Rafin.) Blake! = G. quadriradiauaauct. = G. aristulata Bickn. borzas gombvirág,busuioc de cîmp. D-Am, Th. Szórványosanelőforduló gyom. Kváron először 1933-banészlelték (Homeiu, Bull. Grăd. Bot. Cluj XIII,49); észleléseink alapján elsősorban a Kalotamentén van terjedőben. – A népi növényismeretnem különbözteti meg a következőfajtól!G. parviflora Cav. ! kicsiny gombvirág; slăbănog,busuioc de cîmp. Kz–Am, Th. Műveltterületen, ruderális helyeken közönséges gyomnövény.Nt. amerikaibúrján (Szu) | hadibúrján(Mó, Nk), hadibúrjány (Kk, Szu) | paprikabúrján(Tl) | pipebùrján (V) | sztalinbúrján(Mó) | újbúrjány (Va)| vadbiszijók (Mb), vadbiszijók(K) || Ro. buruánă grásă (Fi) | busuóc(Kk) | busuóc bolúnd (St). – A nevek nagyrészét az motiválja, hogy a háború alatt ésezt követően terjedt el a növény. Nr. Szedika disznónak, marhának (St).GALIUM L. (Rubiaceae) l. még: Cruciai,AsperulaG. aparine L. ! ragadós galaj; turiţă. Eua,Th. Vetésekben (gabonában), élősövényekben,bokros helyeken közönséges gyom. Nt. ragadáj|| Ro. răcoíńă (Bl) | răgădá (B, Gym,N), răgădáe (A, Be, Bi, Dr,Fi, Kk, Mi, P,St). – Az akaszkodó horgokat viselő, ill. azezekhez hasonló galajfajokat a népi terminológianem különíti el, a legtöbbjükre az előbbinevek érvényesek.G. boreale L.; északi galaj. Kz–Eu, H.Mezofil szénafüveken, szórványosan: Kb (Hója– Fl, VIII, 577).G. flavescens Borb.;sárgás galaj. DK–Kz–G. cruciata l. Cruciata levipesG. glaucum L. = Asperula glauca (L.) Bess.= Asperula galoides auct.; szürke müge; sînzienede toamnă. Kz–Bu–Med (Kaukázusbanis), H. Napos domboldalakon, gyepekben,bokros helyeken: Gyv, Gym, Kf, Nk, Sz,Zs; Bh (Fl. VIII, 583).G. mollugo L. ! közönséges galaj; sînzienealbe; drăgaică. Eua, H. Réteken, bokros helyekenközönséges és változatos: ssp. mollugo= G. mollugo L. s. str. = G. elatum Thuill. cumsp. div.: It, J (Nyárády A. 1967) és másuttis; ssp. erectum (Huds.) Briq. = G. albumMill. = G. mollugo auct. p.p. – sziklás, szikárabbtermőhelyeken: Mv, N, Sz, Zs. Nt.ragadáj (Gy, Nk, V).G. odoratum (L.) Scop. = Asperula odorataL. szagos müge; vinariţă. Eua–Med,H. Termékeny talajú erdőkben, facies-képző:J (CLA. Nyárády A. 1967).236

G. palustre L.; mocsári galaj. Eua–Med,H. Mocsaras, vizenyős helyeken, magaskóróstársulások kísérőjeként gyakori; Gy – ssp. etvar. palustre f. caespitosum (Mey.) Nyár.G. pseudoaristatum Schur; nyúlánklevelűgalaj. Dk–Kz–Eu, H. A Szilágyság felé esőrészeken tölgyesekben, cseresekben szórványoS:Mé, Ş (Nyárády 1941; f. obtusatumNyár. és f. xeromorphum (Nyár.), mindenütt aG. schultesiivel együtt.G. rivale (Sibth. et Sm.) Griseb. = Asperularivalis Sibth. et Sm. incl. A. aparineMB. Eua–Pont, H. Mocsaras helyeken: Gorbó(Fl. VIII, 534).G. rubioides L. = G. boreale L. ssp. rubioides(L) Čelak.; réti galaj; drăgaică mare.Kz–K–Eu, H. Kb – Hója (CLA Prodan1937).G. schultesii Vest. ! fénytelen galaj; cucutăde pădure. D–Eu (Med–Bu), H. Ritkás,napsütötte lomberdőkben (tölgyes, gyertyánosvegyeserdők), irtásokban közönséges, néholtömeges (faciesalkotó).G. tricornutum Dandy ! = G. tricorne auct.;háromszarvú galaj. Eua–Med, Th. Vetésekbenközönséges gyomnövény.Nt. pinalajtorjaBh, Mb).G. uliginosum L. – posvány galaj. Eu, H.Mocsaras területen szórványos – Bl, Cţ, Gym,lt és másutt is.G. verum L.! tejoltó galaj; sînziene galbene.Eua, H. Réteken, utak mentén, bokrosokbanközönséges és közismert. Nt. Szentjánosfű (Gyv)|Szentjánosvirág (lt, Kp, Mó, Nk) | szinzijánaMk), sznzjána (B, Va), sznzjnye (Gym) ||Ro. sînzîánă (B, Bl, Fi, Gyv, Mi, P), sînzîeńe(Be, Bi, C, D, Dr, Gy, Gym, Kk, N, St, Szu) |clocoţă (Dr). Nr. Szent Iván-napkor (június24-én) a belőle készített koszorút a házradobják: azt tartják, akié leesik, meghal abbanaz évben (elsősorban a r.-ok körében élő szokás).– Az ajtóra, ablakokra is tesznek ilyen koszorút(rossz szellemek távol tartására), visznekbelőle a temetőbe is.GENlSTA L. (Fabaceae) excl. Genistella, l.még: CytisusG. germanica L.; sváb rekettye. Eu, H(N). Erdőkben, a Szilágyság felé eső részeken,szórványos: B, Topai-hágó (Fl. V, 58).G. tinctoria L. ! festő rekettye; drobiţă.Eua (az ssp. ovata K–Eu, Balk–Pont–Med),Ch–N. Kaszálókon, bokros helyeken közönséges(ssp. tinctoria), ill. helyenként gyakori(ssp. ovata, ssp. elata); – ssp. elata (Mnch.)A. et G. = G. elata (Mnch.) Wend.; magasrekettye: Sátor-hegy, Gyalui-havasok és másuttis; – ssp. ovata (W. et K.); szőrös rekettye:Bh, C, B, Gyv, lt, J, Kf, Kk, Nk,Mb, Mó, P, Sz, Bh (Fl. V, 66), Gorbó, J(CLA. Nyárády A. 1967 – var. transsilvanicaLerch.).GENISTELLA l. ChamaespartiumGENTIANA L. (Gentianaceae)Nt. csëngő (Mó) | èrdeji-harangvirág (Kk) |harangvirág (Gym) || Ro. túlńic (Gym). – Atárnics-fajokat bizonytalanul ismerik, és avirág alakja után alkalomszerűen nevezik meg.G. asclepiadea L. ! fecsketárnics; lumînareapămîntului. Kz–Eu–Med, H. Havasalji erdőkben,erdőszéleken gyakori: A, Be, Bh, Bl(tömeges), Ct, Cţ, Gy, Gym, Gyv, It, J, Kb,Kf, Mf, Ny, P (a szorosban közönséges). Nt.cinëdónija (Mb) | cintòrijumfű (Bh) | kíklilijom(Gyv) || Ro. potroácă (Gyv. Kk, P, St).Nr. Teáját sárgaság ellen használják (Bl). –Levelét sebre tették nyersen (Mb).G. pneumonanthe L.; kornistárnics; ghinţură.Eua, H. Üde réteken, nem gyakori (Sátorhegy).G. praecox A. et J. Kern non auct. = Gentianellalutescens (Velen.) Holub.; kárpáti tárnics.Kárp–Balk, Th–TH. Irtásréteken, szórványos(Sátor-hegy, Dongói plató, Pányikiszoros;Cţ – Csűrös). – A nemzetségnév utánszereplő népi nevek többnyire erre a fajravonatkoznak.GENTIANELLA Nnch. (Gentianaceae)G. ciliata (L.) Borkh. = Gentianopsis ciliata(L.) Ma. = Gentiana ciliata L.; prémes tárnicska.Kz–Eu–Med, H. Napsütötte domboldalakon,meszes talajon nem ritka; szépkéső őszi virág: It, J, Mf, Mv, Kf, Sz, Zs.GERANIUM L. (Geraniaceae)G. columbinum L.; galambláb-gólyaorr; iarbavîntului. Eua, Th. Tarlókon: Bh (Gáborcsorgó,Pincérkút – Czucza ap. Csűrös).G. dissectum Jusl.; metélt gólyaorr. Eua –Med, Th–TH. Szántóföldi, kerti gyom, szórványos:Kszt–Zt, Bh (Czucza ap. Csűrös).*G. macrorrhizum L. ! kandilla gólyaorr;priboi. Pont – Kz–Eu (Balk), G (H). Kertidísznövény, régi típusú kertekben közönséges;vadon nem terem, de pl. a temetőben kivadul(Mb). Nt. bécsilapu (Kk) | bonyamuszkáté (Mv)|bonyámuszkáté (It) | bonyóvirág (Gyv, Nd, V), bonyóvirág(Mó) | bonyavirág (Gym, T) | borvirág(J) | jóbűzülapu (Mk)l jóbűzülevél (Kszt-Zt),jóbűzülevél (K) | kerekmuszkátli (Jt) | kertimuszkáta(Kp, Np) | muszkáté (Zs) | románmuszkáté(Ny) | szagosmuszkáté (E) | vadmuszkáta (Sz),vadmuszkáté (Kf, Nk) || Ro. frúnză látă (Gym) |lába gîştii (Be, N) | muscátă látă (Pi) | muşcátă(Bl) | muşcátă d'e cîmp (Dr) | putoáre(Mi, St). – Kk-on kútba ültetik. Nr. Idősasszonyok kedvenc növénye: a ház előtt ülveszagolgatták, a templomba is magukkal vittekegy-egy szárat.*G. palustre Torner; mocsári gólyaorr; frigări,Eua, H. Erdőszéleken, patakmenti ligetekbenszórványos. (Bl).237

G. phaeum L. ! fodros gólyaorr; pălăriacucului. Eu, H. Árnyas helyeken, réteken,gyümölcsösökben, élősövényekben gyakori. Nt.? kisasszonypapucs (Kszt–Zt) | tűkörvirág(Mó) | vadmuszkáté (It), vadmuszkátli (Bh) ||Ro. frúnză lată d'e cîmp (Gym) | muşcátă(Sz) | muşcát'e sălbát'ecă (Kk).(*)G. pratense L. ! réti gólyaorr; ciocul berzei.Eua, H. Réteken, gyümölcsösökben közönséges,néhol tömeges, sírokon sokszor megtűrt(Bh, Mb).Nt. bonyóvirdg (Gyv) | büdösmuszkáté(Mó) | mezeji bonyóvirág (Gyv) |vadbécsilapu (Kk) | vadmuszkáta (Kp, Zs), vadmuszkáté(Kk, Nk, Sz, T, Szászlóna) || Ro.bóńovirag (Gyv).G. pusillum Burm. f.; apró gólyaorr; buchet.Eua, Th–TH. Művelt, szemetes helyeken:Gym, Mó.G. robertianum L. ! nehézszagú gólyaorr;năpraznic. Kz–Eu–Med, TH–Th. Árnyas,üde talajú erdőszéleken, erdőkben, sziklákongyakori: Gyv, Kk, Nk, Mó, Pányiki-szoros(közönséges), Sz; Kszt–Zt – Dl. Bogdana(Csűrös).G. sanguineum L. ! piros gólyaorr. Eu–Pont, H. Napsütötte, füves lejtőkön gyakori:Bh (Czucza ap. Csűrös), Kk, Nk, Sz.GEUM L. (Rosaceae)G. rivale L. ! patakmenti gyömbérgyökér;călţunul doamnei. Cp, H. Alhavasi magaskóróstársulásokban, erdőszéleken, patak mentén:Bh (Fl. IV, 666), Ct, Cţ, Fl.G. urbanum L. ! közönséges gyömbérgyökér;cerenţel. Eua–Cp (Kozm), H. Élősövényekben,utak mentén közönséges.GLADIOLUS L. (Iridaceae)*G. x gandavensis Van Houtte ! kerti kardvirág;gladiolă. D-Afrika, de a kerti formákNy-Európában kinemesítve (G. psittacinus xG. cardinalis és más fajok keresztezésével),G. Kiskertekben közönséges diszvirág igenváltozatos alakkörrel az egyszerű, G. communisL.-szerű (Mb) formáktól a hatalmas, feketéskékvirágú, kertészetileg nemesített alakokig.Minden falusi virágoskertben, különösen az újtípusúakban. Nt. kardvirág || Ro. córdvirag(Gyv, Sz) | gladiólă (Be, Bi, Cţ, Dr, E, Gym,Mi, N, Sz) | sábd'í (C).G. imbricatus L. ! réti kardvirág; săbiuţă.DK–Eu (Pont–Kont–Eua), G. Erdőszéleken,irtásokban, ritka: E. Nt. kardvirág (Sz,Tl) || Ro. blîndúşa érd'i (D). – Tl-n van azerdőben, a Súgás- és a Rákos-patakán; Gym.–St-n is ismert, név nélkül. Nr. D-n azt tartják:mikor sárga, lehet kaszálni a füvet (?).GLECHOMA (GLECOMA) L. (Lamiaceae)G. hederacea L. ! kerek repkény; silnic.Eua, H. Erdőkben, irtásréteken, gyümölcsösökbenközönséges. Nt. hodorilapu (Ny) | mívirág(Nk) | mogyorājilapu (K) | tyúkvirág(Mk) || Ro. macicína ói (A). Nr. Sebre, kelésreteszik megmosva.G. hirsuta W. et K. = G. hederacea ssp.hirsuta (W. et K.) F. Herm.; borzas repkény;silnic. Eu, H. Erdőkben szórványos: Sz.GLEDITSCHIA (GLEDITSIA)*G. triacanthos L. ! Krisztustövis; glădiţâ.E- és Kz-Am, Ms-Mg. Élősövényekben többnyirea nagy tüskéjű formák (var. ferox (Dsf. |A. et G.). Nt. ákácfa (Gy) | gledícsija (Kk),gledícia (Bh) | hosszutövisü-akác (Szu) | koronaа̇kác(Kb) | Krisztusfája (V).GLYCERIA R. Br. (Poaceae)G. maxima (Hartman) Holmberg! = G. a-quatica (L.) Wahlenbg.; vízi harmatkása; manăde apă. Cp, HH. Patakok mellett, mocsarashelyeken, foltokban tömeges (Nm; Bh, Kfstb.).G. plicata Fries; fodros harmatkása. Eua–Med, Cp, HH. Vízparton: It (Nádiktető), J,Gyv–P (Nyárády A. 1961).GLYCINE L. (Fabaceae)● (*)G. max (L.)Merr. ! = G. hispida (Mnch.)Maxim = Soja hispida Mnch.; szójabab; soia.Kína, Th. Termesztésével alig próbálkoztak,inkább csak hírből ismerik. Nt. szója (Bh) |szójabab (Ml, Sz) | kávé (It) || Ro. sóa (N).– Bh-on a termelőszövetkezetben termesztették.Nr. Kávépótlónak használták (It).GNAPHALIUM L. (Asteraceae)G. luteo-album L.; halvány gyopár. Kozm,Th. Ritka: Kb (Nyárády 1941).G. sylvaticum L.; erdei gyopár; floareapatului. Cp, H. Erdős, irtott helyeken, szórványos,néhol tömeges (pl. a Pányiki-szorosban);l. még: Fl. IX, 253.G. uliginosum L.; iszapgyopár; siminoc.Eua, Th. Sovány, podzolos legelőkön, szántókonközönséges.GODETIA Spach. (Onagraceae)*G. amoena Lilja! tündérkürt. Kalifornia,Th. Kerti dísznövény; ritka. Nt. Ro. pánă cuclocoţăl (A). – A kvári új lakónegyedekbőlaz utóbbi években terjed. Mf (temető), Kp.GYMNADENIA R. Br. (Orchidaceae)G. conopsea (L.) R.Br.; szúnyoglábú bibircsvirág;ură. Eua–Med, G. Irtásréteken: Ct,Bh, Gym, Kf.GYMNOCARPIUM Newn. (Aspidiaceae)G. dryopteris (E) Nevem. = Phegopteris dryopteris(L.) Fée; tölgyespáfrány; ferigă. Cp.H. Alhavasi erdőkben, ritka: A–D, Kk–P,G. robertianum (Hoffm.) Newn. = Phegopterisrobertiana (Hoffm.) A.Br. Eua – Cp, H.Üde alhavasi erdőszéleken gyakori, néhol tömeges:A – D, Kk – P.238

GYPSOPHILA L. (Caryophyllaceae)*G. elegans MB.; egyéves kerti fátyolvirág;floarea miresei. Kaukázus környékéről, Th |+ G. paniculata L. – évelő kerti fátyolvirág.Kz–Eu–Pont, H. Virágos kertekben: Kb,Mb, Zs! Nt. bánat (Ny) | fátyòlka (K, Va) |rezgő (Kb)*.G. fastigiata L. ssp. arenaria (W. et K.)Richt. ! homoki fátyolvirág. DK–Eu, H.Gipszsziklákon, néhol tömeges (Gyv, E, It, J,Kk, N, Nk, Zs), valamennyi a var. leiocladosBorb. (Gy – Fl. II, 204). Nt. fejír kűvirág(Nk) | kűvirág (Nk) | sóvirág (Bh, J). Nr.Fejszevágásra, sarlóvágásra tették a levelétavas szalonnával (J).G. muralis L. ! mezei fátyolvirág; vălul miresei.Eua–Med, Th. Szántókon, tarlókonközönséges gyom. Nt. Ro. rocoínă (Dr). Nr.Teát főztek belőle, de a hatásáról semmit nemtudnak mondani (Gym).HHEDERA L. (Araliaceae)H. helix L. ! borostyán; iederă. Eu, Ms – Ch(kúszó és kapaszkodó). Erdei aljnövénykéntés fákra felkúszva gyakori. A természetbőlszármazó dugványokból dísznövényként is ültetik(Kk, Zs). Nt. éfa (Szászfenes: Györffy1935), éfáj, hifáj (Kvár; uo.) | örökződ (Ml) |téliződ (Kk, Kszt–Zt, Mk, Nd, Szu), télizöld(Mó) | ződik (Gy) || Ro. éd'ăre (Gym), éd'eră(A, B, Be, Bi, D, Mi, N, St). Nr. A falubabehozzák, elültetik, a falra futtatják (It). –Valamelyik legénynek ,,a nevére” ültetik(néha a kútba), hogy a lányhoz húzza azt alegényt. – Kóczián et al. 1977 szerint leveléből(macicină, izmă) teát főznek fejfájásra.A név alapján inkább valamelyik Menthafajragondolhatni.HELENIUM L. (Asteraceae)*H. autumnale L. = H. grandiflorum Nutt.(incl. H. autumnale x H. nudiflorum hort.);napfényvirág. E–Am, H. Kerti díszvirág,szórványos, ritka: Gym, V.HELEOCHARIS l. EleocharisHELIANTHEMUM Adans (Cistaceae)H. canum (L.) Baumg.; szürke napvirág.D–Eua (Med.), Ch. Napos mészsziklás helyekengyakori: Bi, Bt, Dr, E, F, Gy, Gyv,Gym, It, J, Kb, Kf, Kk, Mé, Ml, Mv, P,St, Sz, Szu, Tl, V, Zs (CLA. Nyárády A.1955, 1961; Fl. III, 521).H. hirsutum (Thuill.) Mér.; szőrös napvirág;iarba osului. Ec–Med, Ch. Napos szárazabbgyepekben gyakori: Nk (CLA. Bărbat 1971),E, J, P (CLA. Nyárády A. 1953, 1961), Ct,Kb (var. et f. hirsutum – Fl. III), Bh (f.lanceolatum (Scop.) Sch. et Th. – Fl. III),Kf (Csűrös).HELIANTHUS L. (Astearaceae)*H. annuus L. ! napraforgó; floarea soarelui.Kz- és É-Am, Th. A területen ma nem gyakori,de mindenütt ismerik. Ritkán elszóródik éselvadul: Kb és E között a vasúti töltés mentén,J. Nt. forgó (Zs), forgó (F) | napraforgó(B, Bh, Bt, It, J, Kb, Kk, Kp, Mb, Mé, MkMl, Szu, T, Va), naprafòrgó (K, Kd, Kf, Mó,Ny) || Ro. floarea soárelu | rúje (Be). Nr. A60–as évek elejéig termesztették, Bh-on 1000–1200 kg is termett egy gazdának. Rendszerinta kukorica-, ritkábban a burgonyaföld széléretették. – Olajmalom Va-on működött. – Azétkezésben nem volt nagy szerepe az olajnak.– A népi gyógyászatban hashajtóként használtákaz olajat embernek, állatnak. Vö. Kócziánet al. 1977. – Az égést is olajjal kentékbe. – A napraforgórózsa az egyik legelterjedtebbvagdalásos hímzésmotívum. A napraforgólevélírásos motívumként fordul elő. Vö. Péntek1979.*H. tuberosus L. ! csicsóka; napi porceşti.E–Am, H. Folyó menti hordalékon szórványosan,termesztve vadtáplálék (Gy, Gyv, B,Va). Termesztésből kivadult populációi élősövényekmentén, kiskertekben fordulnak elő;a népi nevek ilyen populációkra vonatkoznak.Nt. árvapijó (Mv) | árpapityóka (Mk) | csòkapityòka(Szu), csókapicsóka (Jt), csòkapicsoka(Ml) | disznòpityòka (Mf) | édespityóka (B) |fingópityóka (Kb, Mf, Tl) | fingospityóka (T) |picsócsa (Mb, Va) | picsóka (Bh, F, It, Kk, Kp,Nd, Np, Sz, Zs), pityóka (J, Jt, Kf, Ny) ||Ro. cartófi ernátice (Dr) | petrinjeláş (Topa) |piciócă (P), picióci (A, Be, St), picióci (Mi,Nş) | picióci d'e árnă (Bi, Cţ) | picióci ernátice(Gym). Nr. Vadon növő gumóit ma iskiszedik és megeszik a gyerekek. – A századfordulóna piacon is árulták a barabollyalegyütt (Mb). – A szárát megfőzték párnahuzathozkenőnek (Mb). L. még: Murádin1976; Szabó–Péntek 1981.HELICHRYSUM Mill. (Asteraceae)*H. bracteatum (Vent.) Willd. ! szalmavirág;flori de paie. Oc (Ausztrália), Th. Kiskertekben,gyakran termesztett, több változatban:Nk (keskeny szirmú, rózsaszín – angustipetala,rosea), Kk (nagy fészkű, sárga – macrocalathia,lutea), Kf (széles sugárvirágú, fehér-rózsaszínes– latiligulata, roseo-alba). Nt. szalmarózsa(B, E, Gyv, Kk, Kp, Kszt–Zt, Mé, Szu, T,239

Va, Zs), szalmaróùzsa (It, K, Mó, Mv, Ny, Sz) lszalmavirág (J, kb, Mf, Nd, Tl, V) || Ro.flóri d'e páe (Kk, Mi, St) | papńe (N) |ruj d'e páe (Dr) | ruj uscát'e (Topa) | scăíţ(B). Nr. Hímzésmotívum újabb divatú kötényekdarázsolásában. Vö. Péntek 1979.HELICTOTRICHON Bess. ex Schult (Poaceae)H. pratense (L.) Pilg. = Avenochloa pratensis(L.) Holub; réti vadzab. Eua (Kont), H.Hegyi réteken: Gorbó, Mi (Fl. XII, 283;Nyárády 1941).H. pubescens (L.) Pilger = Avenochloa pubescens(Huds.) Holub; pelyhes vadzab. Kz–Eu–– Balk, H. Mezofil réteken ritka: Kb (F).XII, 280).HELIOPSIS Pers. (Asteraceae)*H. helianthoides Sweet var. scabra (Dunal.)Fern.= H.scabra Dunal; napszem. E–Am,H. Kerti díszvirág: Ny, Szászlóna.HELIOTROPIUM L. (Boraginaceae)H. europaeum L.; közönséges kunkor; vaniliesălbatică. Kz–Eu–Med, Th. Szántóföldeken,ritka: Np.HELLEBORINE l. EpipactisHELLEBORUS L. (Ranunculaceae)H. purpurascens W. et K. ! pirosló hunyor;spînz. Pont–Balk, H. Erdőkben, irtásrétekenközönséges, néhol tömeges: Kb, Mó, Sz (Fl.II, 424–6 – incl. f. baumgartenii (Kovács)Nyár.). Nt. fagyükerü paptöke (Szászfenes:Györffy 1935) | fо̄rasztófű (Kszt–Zt) | kígyófű(Bh, Gym, J, Jt, Kk, Kp, Kszt–Zt, MkMv, Sz, T, V, Va, Zs), kígyófű (Kf, Ny) |ökörszëm (Mk) | ördögfű (Kp) | paptök (J, Mé,Ny, V), paptöke | (Gy, Gyv, J, Jt, Kk, Mk,Mó, Nd, Sz, Szu, T). A gyökér : kígyófűgyökér(Gy, Szu), kígyófűgyükér (Bh, K, Tl, V) ||Ro. coáele pópii (A, B, C, Mi, N, St) | spîn(Fi), spîns (D, P), spînz (A, B, Be, Bi, Bl,C, Ct, Dr, Gym, Gyv, Kk, Mi, N, Sd, Sz). –Nem tisztázható minden esetben megnyugtatóan,hegy a név mikor vonatkozik csak agyökérre, mikor az egész növényre, ill. annaksajátos alakú termésére. Nr. Rendszerint tudják,hogy mérgező. Van, ahol virágnak isleszedik (J). Va-on kiskertben tartják. – Anépi gyógyászatban használatos sárgaságra:a gyökeret megmossák, megszárítják, majdapróra törik. Egy fél liter pálinkába kevésgyökeret tesznek, állni hagyják, majd leszűrik.Ebből fogyaszt a beteg naponta háromszoregy-egy kávéskanállal. – Általánosabban ismertabortív szerként. Veszélyes! Vö. Kovács1976. – Háború idején a katonai szolgálatalól való kibúvásra a gyökeret a lábukbahúzták, gyulladást okozott. – Általános használatimódja, bár ma már csak az idősebbek240tudnak róla, hogy állatok különböző, főkéntlégúti megbetegedése estén a tehén szügyébe(néha nyelvébe), disznó fülébe, ló szügyébehúzták a gyökeret. Vö. Kóczián et al. 1977,Dr. Kós 1979. 262. (A műveletet is különterminus jelöli: megkígyófüvez – a spînzi). –A gyökeret kenyérbélben a tyúk torkábateszik, ha vésztől tartanak (Mv).HELXINE Req. (Urticaceae)*H. soleirolii Req. ! párnafű. Korzika, Szardínia,H. Cserepes levéldlsz. Nt. családiboldogság(Zs) | házibéke (Kszt–Zt, T) | muha (E).Zs-ra Bh-ról került.HEMEROCALLIS L. (Liliaceae)*H. flava L. ! sárgaliliom; crin galben. Eua –Med, G. Kiskertekben (sárga virágú, illatos).Nt. sárgalilijom | tubarózsa (Gym) || Ro. cringálben (Gyv) | crin sălbát'ec (Gyv) | stînjeń(C), stînjiń (B, Be, Gym, Kk, Mi, P) | stînjińgálben (Cţ, E) | stînjenáş gálben (Ş).*H. fulva L. ! = H. lilio-asphodelus f. fulvusL.; tűzliliom; crin roşiatic. Ázsia, G. Kiskertekben,pirosas-narancssárga virágú, nem illatos;gyakori. Nt. kirájlilijom (E, Kk) | lilijom(Kk, Mé, Ml, T) | piroslilijom (Kk) | sárgalilijom(B, It, Kb, Mk, Nk, Szu) | tüzeslilijom(E, Gym, J, Jt, K, Kf, Kp, Kszt–Zt, Mé,Ml, Mó, Nk, Ny, Va, Zs) | tüzes-piroslilijom(Mv) || Ro. lilión (St) | lilióm róşu (Sz)stînjeń gálben (Dr, N), stînjiń gálbăn (Gym).HEPATICA Mill. (Ranunculaceae)H. nobilis Schreb. ! = Anemone hepatica L.;nemes májvirág; popîlnic iepuresc. Eua, H.Erdőkben közönséges, néhol tömeges (Sz: Fl.II, 520). Nt. erdejiiboja (B, Gyv, Jt, Kp, Nk),erdejiibója (J) | èrdejivijola (Kk) | iboja (Kf) |kékiboja (Mé) | kékilonka (Szászfenes: Györffy1935) | szőrösvijola (Mó) | tyúkszm (Szu) ||Ro. floricéle (Kk) | mńereúţă (B) | viorle (A,C) | vioreáa d'e pădúre (St). – A virágoskertbeis behozták (Zs).HERACLEUM L. (Apiaceae)H. sphondylium L. ! termetes medvetalp;brînca ursului. Eua–Med, TH–H. Magaskóróspatak menti társulásokban, élősövényekben,gyümölcsösökben, erdős helyeken közönséges.Nt. libaláb (Gym) | libalábufű (Mb) ||Ro. creástă (Bi) | urecha pórculu (Ct, Dr, Kk).Nr. Disznónak szedik.HERNIARIA L. (Caryophyllaceae)H. glabra L. ! kopasz porcika; feciorică.Eua (Med), Th–H. Apró, heverő szárú növény,homokos hordalékon, szórványos: C, Gy, Szászlóna,Kk (f. scabrescens Willk.).HESPERIS L. (Brassicaceae)H. sylvestris Cr. ! kacuros estike. Eua-Med,Th–TH. Erdőirtásokban, szórványos: C.

H. tristis L.; szomorú estike; mirodenie.Kz–Eu–Med, Th–TH. Füves helyeken,ritka: Kb (Nyárády 1941).HIBISCUS L. (Malvaceae)*H. syriacus L. ! törökrózsa; zămoşiţă deSiria. Ázsia, Ms. Kerti dísznövény, szórványos.(Bh, Kb stb.)H. trionum L.! varjúmák; zămoşiţă. Eua–Kozm, Th. Szántókon, tarlókon: E, Gyv, J,Kszt–Zt, Zs és másutt is.HIERACIUM L. (Asteraceae)H. aurantiacum L. ! rezes hölgymál; ruşuliţă.Eu, H (Cp). Hegyi réteken gyakori:Gy (var. carpathicola (NP.) Nyár. – Fl. X,248), Bh (var. subkajanense (Z.) Nyár.).H. auricula Lam.; füles hölgymál; opintic.Eua, H. Üde réteken gyakori, néhol tömeges.A területről az első adat Páter Gusztáv gyűjtésébőlvaló: Magyarnádas (CLA. 1901); Gorbó(var. albisquamosum Nyár. – Fl. X, 238); Kb,Gorbó (var. lampreilema (NP.) Nyár. f.subunicephalumNyár. – i.m.), Bh, Kb, Sz (var.auricula – i.m.).H. bauhinii Besser ! magas hölgymál; culcuşulvacii. Eua–Kont, H. Napos helyen,gyepekben közönséges: Bh (ssp. cryptomastix(NP.) Nyár. var. paniculosum Nyár. – Fl. X,269–83); Bh, Kb (ssp. magyaricum (NP.)Nyár. var. besserianum (Spreng.) Nyár. –i. m.); Bh (var. nigrisetum (NP.) Nyár. – i.m.);Gy (var. pseudokerneri (Z.) Nyár. – i.m.);Bh (var. magyaricum (NP.) Nyár. – i.m.);Kb (var. heotinum (NP.) Nyár. – i.m.); Bh(ssp. bauhini var. subauriculidiforme (Z.) Nyár.,var. sedeutrix (Rehm.) Nyár., var. monophyllum(NP.) Nyár., var. melachaetum (Tausch.) Nyár.);Bh, Kb (var. cymanthum (NP.) Nyár., var.macrum (NP.) Nyár.); Gy (var. radiocaule(Tausch.) Nyár.).H. borbasii Uechtr.; End, H. Sziklás helyeken,ritka: Pányiki-szoros (var. zanogae (Pax)Nyár. – Fl. X, 497).H. caespitosum Dum. = H. pratense Tausch.;réti hölgymál; vulturică. Kz–Eu–Pont, H.Réteken: Sz (Fl. X, 252–5).H. eymosum L.; csomós hölgymál. Eua,H. Gyepes, sziklás helyeken: Kb (var. et f.cymosum: Fl. X, 256–9), Gorbó (f. hirtumNP – i.m.).H. hoppeanum Schult.; zömök hölgymál;vulturică. Ec–Med, H. Köves, meszes, naposhelyeken: Gy (var. testimonale (NP.) Hay);Pányiki-szoros (var. macranthum (Ten); Szvar. vulpinum (Rehm.) Nyár.), Gy (var. leucolepis(Deg. et Z.) Nyár) – a Fl. X, 223–8adatai.H. lachenalii Gmel. = H. vulgatum Fries =H. sylvaticum Schrank; erdei hölgymál; vulturică.Eua, H. Erdős helyeken gyakori: Pányiki-szoros(Fl. X, 399), Gy (var. mediolatiformeNyár. et Soó).H. pavichii Heuff.; délvidéki hölgymál. Med –Balk, H. Sziklás helyeken, szórványos, determőhelyén tömegesen is: Pányiki-szorosbanKk és Be között.H. pilosella L. ! ezüstös hölgymál; vulturică.Eua–Cp, H. Leromlott sovány legelőkön közönséges:Gy (var. stenobium (NP.) Nyár.),Bh (var. tricholepium (NP.) Nyár.; var. holosteniforme(Rehm.) Nyár.); Kb (var. subvulgare(Z.) Nyár.; var. rigidipilum (NP.); Be (var.subparviflorum (NP.) Nyár.) – vö. Fl. X,228–37.H. piloselloides Vill.; flórenci hölgymál. Kz–Eu – Med, H. Köves helyeken, ritka: Kb –Bácsi-torok, Jád-völgye.H. porphyriticum Kern., End, H. Pányikiszoros(Fl. X, 493).H. sabaudum L. ! olasz hölgymál. Kz–Eu–Med, H. Bokros, irtásos helyeken, gyakori:Sz (Fl. X, 473); Gym, Kk, Nk (CLA. NyárádyA. 1961); Kf (Csűrös).H. sparsum (Friv.) Zahn. Eu, H. Be és Gyerőfalvaközött, Kszt–Zt (Csűrös).H. transsilvanicum Heuff. Balk – Dc, H.Erdős, sziklás helyeken, ritka: Pányiki-szoros(var. et f. transsilvanicum – Fl. X, 428–9);Kszt–Zt – Dl. Bogdana (Csűrös).H. umbellatum L.; ernyős hölgymál; iarbavulturului. Cp, H. Erdőszéleken, füves lejtőköngyakori: Pányiki-szoros (Fl. X, 464).Hieracium-hibridek a területről: H. x brachiatumBertol = bauhini x pilosa (J, Pányikiszoros),var. magyaricifolium (Z.) Nyár. (Bh),var. anopolium (NP.) Nyár. (Gy), var. ursulae(Kov. et Z.) Nyár. (Kb), f. gyaluense Nyár.(Gy), var. pseudobrachiatum (Cel.) Nyár. (Bh),f. longipilum (NP.) Nyár; H. X blyttianumFr. (Cţ), var. pyrranthes (NP.) Nyár. (Kb);H. auriculoides Láng = bauhini x echioides (Sz– Részeg-tető), var. tanyihrix (NP.) Nyár.(Szászlóna, Sz, Gym);H. x occidentale Nyár. =auricula x bauhini x echioides (Gy); H. xschultesii F. Sch. = auricula x pilosella (Pányiki-szoros);H. adraticum Naeg. = pilosellaX piloselloides (Bh – Fl. X, 302); leptophyton= H. bauhini x H. pilosella, var. leptophyton(P); var. pseudobauhinifolium (Nyár.et Zahn) Nyár. (Bh) | var spathulatum Nyár.et Újv. (Sz), var. epischistum (Z.) Nyár. (Gy);H. x koernickeanum NP. = auricula x bauhini(Gy – Fl. X, 346), var. koernickeanum (Magyarnádas,Ml – CLA. Máthé 1949), var.gumbinnense(NP.) Nyár. (E), var. bauhiniformeNyár. (Gy), var. abortistolonum Nyár. (Mi ésBerend között); H. X phaedrocheilon Zahn.Erdőszéleken: var. phaedrocheilon, var. nyárádyi(Prod.) Nyár., var. napocense Prod.241

Gy, Kb – Fl. X, 594–5); H. x praecurrens(Vukot (Pányiki-szoros), var. praecurrens f.pseudograndidens Maly et Z (Gy), var. subserratifoliumZ (Gy), var. hypopellitum (Nyár.et Z.) Nyár (Sz) – vö. Fl. X, 556, 564, 568;H. x pseudobifidum Schur = bifidum x transsilvanicum.Subend, H. Erdős, sziklás helyeken:Be (var. fagetanum (Nyár. et Z.) Nyár.– Fl. X, 549).HIEROCHLOE L. (Poaceae)H. australis (Schrad.) R. et Sch.; déli szentperje;iarba Sfintei Mării. Eu, H. Irtásréteken,szórványos: Kb – Hója (CLA. Prodan). Nt.párfímfű (Kvár: Györffy 1935).HIPPESATRUM Herbert l. Amaryllis L.HIPPOPHAE L. (Elaeagnaceae)H. rhamnoides L.; homoktövis; cătină derîu. Eua, Ms. Talajkötésre ültetik, terjedőbenvan.HOLCUS L. (Poaceae)H. lanatus L. ! selyemperje; flocoşică. Cp(Eua–Med – É-Am), H. Mezofil kaszálókongyakori.HOLOSTEUM L. (Caryophyllaceae)H. umbellatum L.; tavaszi olocsán; cuişoriţă.E–Eua, Med. Apró termetű, rövid életűtavaszi gyom; ritka: Gy – Szamos-part (Fl.II, 66).HORDEUM L. (Poaceae)H. murinum L. ! egérárpa; orzul şoarecilor.Eua–Med, Th. Közönséges útszéli gyom.*H. vulgare L. ! árpa; orz. Med – Kz-Ázsia,Th. Takarmányként nagyban termesztik. –convar. vulgare: Nt. árpa | négysoros árpa(Eh, Kb, Ml), nígysoros árpa (F, Kf, Kk, Mb,Ny, Sz, Va) || Ro. orz (A, Be, Bi, D, Gyv,Mi, P), ărz (Cţ), orz (Dr, N). Fontos takarmánynövény,kukoricát takarítottak meg vele.Nr. „Ha a madarak leptík az árpát, azt monták,kora hajnalba kell meztelenül körüljárni. Nemvót szabad köszönni senkinek. Követ szedett akötinyibe, békiabálta: Hëssetëk, madarak ! –Nëm mëntek többet rá, nëm bántották” (Mb). –Kismalacoknak árpateát adnak vérhas esetén.Vö. Kóczián et al. 1977. – Ny határábanhelynévadó elem. Vö. Péntek –Szabó 1980.156. – convar. hexastichon (L.) Čelak; hatsorosárpa: Nt. butykós árpa (Gyv). – convar.distichon (L.) Alef.; kétsoros (sör)árpa; orzoaică:Nt. kétsoros árpa (Bh, Kk, Kp, Mb, Mk,Ml, Ny, Va) | sörárpa (Kb, Kf, Kp, Szu),serárpa (Gyv) || Ro. orz (Be), orz (Dr) |orzoacă (Be, D, P, St).HOSTA Tratt. (Liliaceae)*H. lancifolia (Thbg.) Engler = H. japonicaVoss = Funkia lancifolia Spreng. – japán árnyliliom.K-Ázsia (Japán), G. Kerti díszvírág,levéldísz. Viszonylag ritka (Va)*H. plantaginea (Lam.) Aschers. ! = H. japonicaTratt. sec. Fl. R.S.R. = Funkia subcordata;nagy árnyliliom; crin de toamnă.Kína, Japán, G–H. Kiskertekben szórványos.Nt. apácalilijom (Ny) | tavirózsa levele (Nk)tubarózsa (E, Kb, Szu), tubarózsa (Jt, Sz).Van még a következő pontokon: Dr, Mf, Ml.HOYA R. Br. (Asclepiadaceae)*H. carnosa (L.f.) R.Br. ! viaszvirág; floarede ceară. DK-Ázsia, Óc, (Kína?, Ausztrália?).H–Ch. A területen ritka cserepes dísznövényNt. csillagfutò (Kb).HUMULUS L. (Cannabaceae)(*)H. lupulus L. ! felfutó komló; hamei.Eua, H. Patak menti ligetekben, élősövényekbenközönséges. Nt. komló (B, Bh, Gym, J,Kp, Mb, Mé, Mf, Nd, T, Tl, Va), komló (K,Kf, Mó, Mv, Ny, Sz, Zs) || Ro. hemé (Dr,Gym, N, St), hemé (A), himé (A). Nr. Aszárából kosarat készítettek (Bh, Mb), ebbefonták a hagymát (Tl). – Zöld hajtásábóllevest főznek (komlós ítel – Bt); a fiatalhajtást a piacon is árulják. – Névadója egy,a Bh és Kd határában lévő hegynek. Vö.Péntek–Szabó 1980. 147. Nemesített fajtákújabban termesztésben (Bh).HYACYNTHUS L. (Liliaceae)*H. orientalis L. ! jácint; zambilă. Ázsiai-Mediterrán, G. Kiskertekben gyakori tavaszidísznövény. Nt. jácint (E, Kb, Mf, Szu) | jácintus(B, Gym, Gyv, J, Jt, Kf, Kk, Mé, Mk,Ml, Mó, Mv, Ny, V, Va, Zs) | kék jácintus (Kp),kik jácintus (It, K, Sz) || Ro. áţintuş (B, Bi,E, Gyv, Kk, Sz).HYDRANGEA L. (Saxifragaceae)*H. opuloides (Lam.) C. Koch ! hortenzia;hortensie. K-Ázsia (Kína, Japán), N. Kertidísznövény, ritka. Nt. hòrtenzija (Kb, Szu),hortënzija (E, Ml) | loptarózsa (Kk).HYOSCIAMUS L. (Solanaceae)H. niger L. ! bolondító beléndek; măselariţă.Eua, Th–TH. Szemetes helyeken, utak mentén,nem ritka. Nt. beléndek (Bh, Nd) | bilind(Kd, Mó, Sz, Szászlóna), bölind (Kf, Ny) |bilindfű (Mb) | méhvirág (Szászfenes: Györffy1935) || Ro. măsăláriţă (Be, Dr, Kk, St). Nr.Tudják, hogy mérgező növény. – Magját(Hyosciami semen) forró vízbe teszik, fejüketbetakarva a gőzt inhalálják fogfájás esetén.Vö. Kóczián et al. 1977. – Magát a magotis rátették a fájós fogra (Kd, Kf, Mó, Ny).–A levelét kelésre teszik (Sz). – Megszárítvaapróra vágták a levelét, dohánnyal vegyítveszívták asztma ellen (Kk). – Ha fírge vót adisznónak, megtörték a magját, behintettéka férges köldökét (Sz).242

HYPERICUM L. (Hypericaceae)H. elegans Steph.; karcsú orbáncfű. Eua(Pont-Szib.), H. Havasi réteken, ritka: Kk(Fl. IV, 33).H. hirsutum L.; borzas orbáncfű. Eua–Med, H. Erdőszéleken, cserjésekben gyakori.H. maculatum Cr. ! pettyes orbáncfű; sunătoare.Eua, H. Hegyi réteken: A, Be, Bl, Ct,Cţ, D, Gy, Fi, Gym, Kf, P.H. montanum L.; hegyi orbáncfű. Eua–Med, H. Erdőirtásokban, sziklás helyekenszórványos: Pányiki-szoros.H. perforatum L.; közönséges orbáncfű;sunătoare. Eua (Kozm), H. Réteken, utakmentén közönséges; var. semihumifusum Nyár(Mi). Nt. Ábelfű (Mb) | cintórija (Mó, Tl),cintórija (Ny) | csëngókóré (Tl) | Jézusburjány(Szászlóna: Györffy 1935) | Jézusfű (Zs) |Jézusfüve, (Szászlóna: Györffy 1935) | Jézusvír(Nk) | Jézusvirág (Nk) | májvirág (J) |sárga cintóurija (Kf) | szunëtoar (Gyv), szunëtara(Gy), szinëtāra (Kk) | vírehúló (Bh) |virehúló-fű (V) | vírfű (Mb) | vírvirág (Zs) ||Ro. sînjele dómnulu (Mi) | sunătoare (B, Be,Bi, Bl, C, Ct, D, Gym, Kk, Sd, St, Sz), sînătoáre(N) | zurnătoáre (Dr). – A terminusokelsősorban erre a gyógynövényként ismert fajravonatkoznak, de használatosak a többi fajrais. Nr. Tapasztalatból tudják, hogy ha eldörzsölik,pirosra festi a virág a kezet. Erre amegfigyelésre épült az a legenda, hogy a növényKrisztus keresztfája alatt nőtt és rácsepegettKrisztus vére; ez magyarázza a nevek nagyrészét. – A herbából főzött teát hasznájákepe- és májbántalmak ellen, gyomorfájás,gyomorfekély ellen. Vö. Kovács 1976. Kócziánet al. 1977 szerint használják még magas vérnyomásés hűlés ellen. Idegerősítőként való(hibás) használatát mi nem jegyeztük fel. Sebreis teszik. – Az állatgyógyászatban sárgaságellen használják a teáját, a beteg állat testétis lemossák vele. – Széles körű használatamiatt szárítják, télire is elteszik a herbát.H. tetrapterum Fries = H. acutum Mnch.;mocsári orbáncfű; sovîrvariţă. Eua–Med, H.Vizenyős, mocsaras réteken, szórványos: Zs,Gym.HYPOCHOERIS L. (Asteraceae)H. maculata L. ! foltos vérnyomfű; iarbaîmpuşcată. Eua, H. Kaszálókon, szórványosankülönböző formák: var. maculata f. ramosissima(Schur) Soó (Kb), f. runcinata Nyár.(Kf, Gyv – P – Nyárády A. mts. 1966). Nt.Jézuscsepegtette (Mé) | Jézusfű (Kk) | Jézusszív(Kszt-Zt) | Jézusvíre (It) | vírfű (Ny). – It-nablakban is van ! Nr. Él az a hiedelem, hogya keresztfa alatt rácsepegett Krisztus vére.H. radicata L.; kacúros vérnyomfű; buruianăporcească. Eu, H. Legelőkön közönséges.HYSSOPUS L. (Lamiaceae)+ *H. officinalis L. ! izsóp; isop. Med–Pont,H. A népi nevek csak a termesztés emlékétőrzik. Nt. izsóp (J, Jt, Kp, Mf, Mó, Ny, Sz,T), izsóp (K), izsop (Ml). Mf-en a század elejéntűnt el, Ml-n az 50–es években még volt.Nr. Teáját köhögés ellen használták (K).IIBERIS L. (Brassicaceae)*I. umbellata L. ! ernyős tatárvirág; limbamării. Med, Th–TH. Gyakori kerti díszvirág(Gyv, Kp, Mb, Ny). Nt. Bözsivirág (Zs) |Erzsikevirág (Gyv, Kszt–Zt) | kolozsváribokréta(Ml) | menyasszonykönnye (Mé) | vèrbénija(Nd) || Ro. floárea buóchi (St).IMPATIENS L. (Balsaminaceae)*I. balsamina L. ! kerti nenyúljhozzám; canale,copăcei. India, Th. Új típusú kiskertekben,virágágyásokban, utak mentén gyakori.Nt. kisasszompapucs (E, Jt, K, Kb, Kf, Kk,Kp, Mf, Ml, Nd, Sz, Szu, Va), kisasszonypapucs(V, Zs) | (nenyújhozzám) (V) || Ro. crúdă(A) | chíşо̨ssońpо̨puci (Gyv, St) | păpúciidomnişoáre(Kk) | păpúcu doámne (Ct, Mi).*I. glandulifera Royle! = I. roylei Walp.;bíbor nenyúljhozzám. K-India (Himalája), Th.Virágoskertekben szórványosan, de terjedőben:Ct, Cţ, Mf (név nélkül); Borza idézi a ErdélyiSzigethegységből (kisasszonypapucs;păpuculdoamnei). Jó mézelő. Nt. csokoládévirág(Mó, Szu, Zs). Mf-re állítólag az Irakbandolgozó vendégmunkások is hoztak magot.I. noli-tangere L. ! erdei nenyúljhozzám;slăbănog. Eua, Th. Árnyas erdőkben, hegyvidéken(Bl, D, Pányiki-szoros). Nt. Ro. sclăbănóg(Bl). Nr. Borban megfőzve sárgaság ellenhasználták (Bl).*I. walleriana Hook. f. ! = I. sultanii Hook.f.; vízifukszia; fucsie de apă. K-Afr, H. Tropikuskelet-afrikai eredetű cserepes dísznövény,a területen szórványos: Kf (f. rosea hort.).Nt. jégvirág (Kk) | Pistike (Ny) | Pistukavirág(Mv) | vízifukszija (E, Gym, Kf, Nd, Sz),vízifokszija (It) || Ro. fucsíe (Be, Gym), focsíe(P) | fucsíe d'e ápă crúdă (N) | îngheţátă(D).INULA L. (Asteraceae)I. bifrons L.; szárnyas peremizs. Med, H.Napos, cserjés helyeken, szórványosan: Magyarlóna(CLA. Jula 1964), Gy, Kb (Fl. IX,287).243

I. britannica L. ! réti peremizs; solovîrvariţă.Eua, H. Réteken, utak mentén közönséges,kerítés mentén, temetőkben díszesebbvirág híján megtűrt (Bh – temető). Nt. sárgabìkavirág(K). Nr. A virágzatot teának főzikmeg sárgaság ellen. Sárgaság esetén az állatokatis ezzel gyógyítják. Vö. Kóczián et al.1977.I. conyza DC; erdei peremizs; moartea purecii.Eu (Med–Ec), H. Sziklás, bokros helyeken,szórványosan: A, D; Sz (Fl. IX, 285).I. ensfolia L. ! kardos peremizs; buruianăpentru vînt. Pont–Pan, H. Száraz gyepekben,meszes, gipszes padkákon, szórványos, néholtömeges: Dr, Gyv, Kk (f. oec. magna), I, F,Zs (f. oec. nana).I. hirta L.; borzas peremizs; floare galbenă.Eua, H. Száraz gyepekben, bokros helyeken,szórványosan: Gyv, J, Kb, Szu.I. salicina | ! fűzlevelű peremizs; cioroi.Eua, H. Száraz gyepekben szórványos: Gy,Gyv, I, J.*IPOMOEANt. dílinyìllo (B) | futóvirág (Va) | napranyíló(Mv) | paszùjvirág (Mv) || Ro. hólvură(C) | tolceráş (St) | zorle (Ct).*I. purpurea (L.) Lam.! = Pharbitis purpureaVoigt. = Convolvuliis purpureus L.; bíborhajnalka; zorele. D–Am, Th. Kerti dísznövény,gyakori. Nt. délinyilló (Mf, Ny) | délignyílo(Va), délignyilló (B, Kp, Szu), délignyíló(J), dílignyíló (Gyv, Kk, T, V), dílignyilló(It, Jt, Zs), dílignyilló (K) | fëlfojó(Kf) | flfutó (Mó) | kék-futòvirág (Nd) || Ro.délińilo (Kk), díligńilo (Gyv) | hólbură (Be) lhólbură d'e grădină (Mi) | lintúşt'i (P) | pípemńérie (Dr).?*I. tricolor Cav.! = I. rubro-coerulea; kékhajnalka. Trop–Am, Th. Mint az előbbi, csakkopasz. Példányát nem gyűjtöttünk.IRIS L. (Iridaceae)*I. germanica L.! kék nőszirom; stînjenei.Med eredetű, ma termesztésben Kozm, G.Kiskertekben gyakori és közismert. Nt. erdejililijom(T) | kakukvirág (Tl) | kéklilijom (B,B, J, Kb, Kszt–Zt, Mé, Mf, Ml, Nd, Szu,T, V, Szászfenes), kíklilijom (B, Bh, Gyv, It,Jt, Kf, Kk, Kp, Mb, Mk, Mó, Mv, Ny, Sz,Zs) | kìksás (Gym) | lilijom (Nk, V) || Rocuţît (Bi, Bl, D) | stînjeń (B, Bi, Cţ, Dr, Kk),stînjiń (N, Sd, St) | stînjen albăstrii (C, N),stînjiń albástru (Be, E, Gym, Gyv, P, Sz) Istînjeni mńéri (Mi) | stînjenáş (Sd), stînjenáşalbástru (Ş). Kivadult: It, Mó (a Gorbóivölgyben),Tl.I. graminea L. incl. I. pseudocyperus Schur.;pázsitos nőszirom; caşiţă. Kz–Bu–Med, G.Bokros, füves helyen, ritka: Mi (ssp. pseudocyperus(Schur)).I. hungarica W. et K.; magyar nőszirom.Dk–Kz–Eu, G. Napsütötte, déli fekvésűszénafüveken, ritka: Gyv, Nk, Sz.I. pseudocarus L.! sárga nőszirom; stînjenigalbeni. Eua–Med, G. Mocsaras rétekben,állóvizek partján gyakori, néhol tömeges (Nm.Kiskertbe is beültetik dísznövénynek (C, T).Nt. sárgakáka (Nd) | sárgalilijom (B, Bh, Gyv,Kszt–Zt, Mé, Mó, T, V, Szászfenes) | vízílilijom(Mó, Szu) || Ro. stînjăn (Mi) | stînjengálben (C), stînjiń gálben (B, Kk, P, St). Mó-na Tóban van, a Ballán.I. pumila L. ! apró nőszirom; răţişoare. Pont –Kont (Eua–Med), G. Déli fekvésű domboldalakon,mész- és gipszsziklákon szórványos:Kb, Gyv – Gyerőfi-szöktető, Mó – Medvehegy;| (var. lutea Ker.–Gawl, CLA. NyárádyA. 1967).I. ruthenica Ker.–Gawl. ! gyepes nőszirom;caşiţă. (K–Eu), Eua, G. Erdőszéleken, bokrosfüveshelyeken. Nt. kéklilijom (Gy, Mé, Nd,T), kíklilijom (Bh, Kszt–Zt, Mk, Mó, Mv).– Mó-n a Gyerőfi-szöktetőn, B-ban a szőlőben,Ny-n a Csinkón van.I. variegata L. ! tarka nőszirom; stînjenelpestriţ. Balk–DK–Eu (Pont–Kont), G. Szénafüveken:Kb (Hója – Fl. XI, 507). Nt. Ro.stînjenáş (J). A Groápa grădinii nevű helyennő.ISOPYRUM L. (Ranunculaceae)I. thalictroides L.; galambvirág; găinuşi.Eu–Med, H–G. Erdőkben, nem ritka: Gy,Sz (Fl. II, 436).JJUGLANS L. (Juglandaceae)*J. nigra L. ! fekete diófa; nuc american.E–Am, Mg. Szórványosan ültetik. Nt. amerikajidija (KM) | vaddijó (Kb, Va) || Ro. nucamericán (A). Kf-a N-ról ismert, ott van afaluban.*J. regia L. ! diófa, nuc. Eua–Med, Mg. Aterületen termesztett és a termesztésből kivadult,de azt sem lehet kizárni, hogy századokkalkorábban vad populációi is voltak. Nt.dijófa | dijófa (Ny, Sz). Tájfajták: borkándidijó nagy a termése (Nk); fás dijó (Bh, Kp),fás dijó (Ny); köves dijó nehezen törik atermés héja (Szu); libdijó nagy termésű (Mó);rucadijó közepes nagyságú a termése (Mó);tengëri dijó nagy termésű (Bh, It, K, Kszt–244

Zt); tökös dijó nagy termésű (Kb, Mk, Szu);tökdijó (Kp); tyúkdijó kicsi termésű (Mó).Termése: dijó || Ro. nuc. Tájfajta: nuci pietroáse(B). Termése: núcă. Feltűnően sok vanDr-n; It-n a Hasznosban, a mezőn van. Ahatárban kivágják a gyengébb, fás terméstadó fákat (Mb). Nr. Fáját faragáshoz, bútorkészítéshezhasználják. – Gyerekek lyukat fúrnaktavasszal a fa törzsébe, isszák a levét (Mó).– A diólevelet hordómosásra használják (Kk,Nk, T). – A hombár fenekére is diófalevelettesznek a gergelice (= zsizsik) ellen (Kk, Nk).– Festésre is felhasználják: a diófatapló főzetévela szűcsök barnára festik a bőrt. – Adiólevél főzete feketére fest, a dióburoké barnára,– A népi gyógyászatban: a dióbélbőlkisajtolt levet vesegörcs oldására használják(Mb); reumás fájdalom csillapítására a fagyökerét vízbe áztatják, ezzel kenik be afájós részeket. Vö. Kóczián et al. 1977. –A népmesebeli diófa odva kinccsel van tele,beszélni tud (K). Vö. Kovács 1943. II, 82. –It, Mé és Sz határában helynévadó elem. Asztánai Dijosberek név a XVII. századból adatolt,és bár szántóra utal, korábban ott esetlegtermészetes diófás liget volt. Vö. Péntek–Szabó 1930. 159.JUNCUS L. (Juncaceae)Nt. bakháló (Nk) | békakosár (Nd). Vizenyeshelyen nő. Nr. Kukoricakórót kötnek velekévébe, fák kötözésére is használják (Nk. –A gyerekek békakosarat kötnek belőle (It).–Hímzésmotívumként: nagy öltésekkel hálószerűenvarrt összekötő mintaelem újabb hímzéseken.Vö. Péntek 1979.J. articulatus L. = J. lamprocarpus Ehrh.;fülemüleszittyó. Cp–Med, H. Vizenyős réteken,árkokban, ruderalizált körülmények közöttis gyakori.J. atratus Krock. = J. sylvaticus auct. =J. acutiflorus auct.; fekete szittyó. Pont–Balk, H–HH. Erdei mocsarakban, ritka:Kb (Fl. XI, 568).J. bufonius L.; varangyszittyó; iarba broaştei.Kozm, Th. Vizenyős, iszapos helyeken,szántókon, utak mentén, árkokban közönséges.J. compressus Jacq! laposszárú szittyó;brădăţel Eua, H. Nedves réteken gyakori.Nt. Ro. pipiríg (Gym).J. conglomeratus L. ! = J. subuliflorus Drej.= J. leersii Marss.; csomós szittyó; pipirig.Eua, H. Árkokban, bivalyferedőkben (dagonyázókban)szórványos: Mé, T.J. effusus L. ! békaszittyó; spetează. Kozm.H. Vizenyős helyeken közönséges, néhol tömeges:Gyv – P – Dl. Leşului (Nyárády A.mts. 1966).J. gerardi(i) Lois.; Gerárd szittyó. Cp, G.Félsós réteken (Va).J. inflexus L. ! = J. glaucus Ehrh.; deresszittyó; pipirig. Eua–Med, H–HH. Vizenyősréteken, árkokban, pocsolyák partján,dagonyázó helyeken gyakori, néhol tömeges.J. tenuis Willd. = J. macer S. F. Gray; vékonyszittyó; pipirig american. E–Am (maszinte Kozm), H. Erdei utak mentén, üde,árnyékos paraszti udvarokban közönséges, szekérkerékreragadó sárral terjedt. Társulásképző:B, Bh, Gy, C, Ş. Alsófüld, de gyakorlatilagminden faluban és számos mezei úton.Erdélyből először a 30–as években jelezték.J. thomasii Ten. = J. rochelianus Schult;Rochelszittyó. Balk–Kárp (Galícia), H–HH.Erdei mocsarakban, irtásréteken reliktáris növény:Szászlóna (Fl. XI, 571), de másutt is,így Gy, E és A között a gerincen.JUNIPERUS L. (Cupressaceae)J. communis L. ! közönséges boróka; ienupăr.Cp–Med, Ms. A Gyalui-havasok tőzegeseiben(Fl. I, 182). Nt. fenyőbokor (Ny) || Ro.jireápăn (A, P). Gym-on is van, ritka, névnélkül.*J. sabina L; nehézszagú boróka; cetinanegii, brădişor. Eua, Ms. A területen csakdíszbokor: Bh.*J. virginiana L.; virginiai boróka; ienupărde virginia. E–Am, Ms. Díszcserje: Bh.JURINEA Cass. (Asteraceae)J. mollis (Torn.) Rchb.! hangyabogáncs.Pan–Balk, H. – Ssp. mollis: pókhálós hangyabogáncs(molyhos fészkű); száraz meszestalajú gyepekben; a területen ritka: Sz (Fl.IX, 764), Magyarnádas („lîngă gara Nădăşel”– var. macrolepis Simk.); – ssp. transsylvanica(Sprengel) Hayek = J. transsylvanica(Sprengel) |Simonkai = J. simonkaiana Nyár.;erdélyi hangyabogáncs – kopasz vagy kopaszodófészekkel; az előbbi alfajnál gyakoribb:P Gy, J, Kb (CLA. Nyárády A. 1967),Magyarnádas (f. simonkaiana, f. latisecta Nyár.,f. integrifolia Nyár., f. heterophylla Nyár. –vö. Fl. IX, 767–8), Zs. – Az erdélyi hangyabogáncsokrendszertani besorolása vitatottés tisztázatlan. A Fl. Eur. IV, 218–9 (S.Kozuharov 1976) – alighanem tévesen – aJ. simonkaiana Nyár.-t a J. ledebouri Bunge-valazonosítja, a Sprengel és Simonkai által leírtkopaszfészkű erdélyi alakokat az ssp. transsylvanica(Sprengel) Hayek körébe sorolják. AJ. ledebouri kaszatjainak a felülete gumócskás,a J. mollis kaszatjaié hosszanti barázdás.Vö. még Fl. IX, 767–8; Nyárády 1941.245

KKERRIA DC (Rosaceae)*K. japonica ((L.) DC. ! = Rubus japonicusL. = Corcorus japonicus Thumb.; boglárkacserje.Kína, N–Ms. Díszcserje, a területena var. pleniflora Witte. Nt. citromrózsa (Kp) |babarózsa (It) | sárga kicsirózsa (Mv) | sárgarózsa(Gym, Szu) || Ro. ruji gálbeńe (Gym) |silimńín (B). Ritka a területen: Gym-on egyvan, Mv-ról került oda, It-re a tanító vitte.KICKXIA Dumort (Scrophulariaceae)K. spuria (L.) Dumort. ! kétszínű tátika;avrămească. Eua, Th. Tarlókon, ugarokon,kapáskultúrákban szórványosan: Bh, Dr, Gyv,Mv, T, de másutt is.KNAUTIA L. (Dipsacaceae)K. arvensis (L.) Coult. ! mezei varfű; muşcatudracului. Eua, H. Kaszálókon, gyepekben,közönséges, igen változékony: f. subcaulisSzabó (Magyarnádas, V); f. decipiens Kras(Mv); f. tomentosa (Wimm. et Grab.) Szabó(Gy); f. glandulosa Froel (Kb); f. nana Szabó(V). Nt. bojtvirág (Gy) | cukorvirág (Zs) | csukoládévirág(It), csokoládévirág (Mf) | Erzsikevirág(Nd) || gyászvirág (Szászlóna: Györffy1935) | vanilijavirág (Nd, Zs) || Ro. ciocolátă(C) Zs-on azzal magyarázzák a nevét, hogyédes íze van.K. dipsacifolia Kreutz. = K. sylvatica (L.Duby,; erdei varfű. Kz–Eu, H. Erdőszélekenritka: Bl.KOCHIA Roth (Chenopodiaceae)*K. scoparia (L.) Schrad. ! kerti seprűfűmături. D–Eua, Th. Szórványosan termesztett,kiskertekben, virágoskertekben, út mentiágyásokban, néha elvadul: Mb, Mi; Kb (provar.trichophylla Voss és f. sanguinea Beck.);a terület peremén, Kajántón gyakori út mentidísz.KOELERIA Pers. (Poaceae)K. macrantha (Ledeb.) Spreng = K. gracilisPers. inel. K. cristata auct.; karcsú fényperjeCp, H. Szikár domboldalakon, meszes talajongyakori (Gy, V); var. montana Hausm. (Gy –Csigadomb); var. macrantha (Bh, Gym, KfMv, Ny – Csűrös).K. pyramidata (Lam.) Domin; hegyi fényperje.Eu, H. Száraz gyepekben: | (NyárádyA. 1967).KOHLRAUSCHIA l. TunicaLLABURNUM Medik. (Fabaceae)*L. anagyroides Medik. ! aranyeső; salcîmgalben. Med–Balk, Ms. Díszcserje, szórványos.Nt. sárgaakác (E, Kp, Mv, Zs), sárgaákác(Nd, Sz) || Ro. acáţ gálbăn (E).LACTUCA L. (Asteraceae)L. saligna L. ! szálaslevelű saláta; lăptuci.Kz–Eu–Med, Th–TH. Utak mentén, mezsgyékben,szemetes helyeken.* L. sativa L. ! főzelék saláta; salată. Eua –Med, Th–TH. Kiskertekben közönséges. Nt.saláta (B, Bh, Bt, F, It, J, Kk, Mé, Ml, Mó,Sz, Szu, V, Va, T), sajáta (K, Kd, Kf, Mb,Mv, Ny). Tájfajták: feketemagu saláta (B);piros saláta (J, Mb, Mó, T, Va); rozsdás saláta(Kk) || Ro. salátă (D, Dr, N, P, St), şalátă(Bi, Fi), şálát'e (A, Mi). – convar. (ssp.) capitata(L.) Alef.; fejes saláta: Nt. fejes saláta(Bh, Bt, J, Kk, Mé, Sz, Szu, T, Va), fejes sajáta(Kf, Mb, Ny); – convar. (ssp.) secalinaAlef. provar. crispa (L.); kötöző vagy fodroslevelűsaláta: Nt. fodroslevelü saláta (Bh) |recéslevelü saláta (B, Bt, J, K, Mb, Mó, Sz,Szu, V, Va) || Ro. şălátă creáţă cu căpăţînă(Mi).L. serriola L.! = L. scariola L.; keszegsaláta;salată sălbatică. Eua–Med, Th, TH.Utak mentén, szemetes helyeken, napos martokonközönséges gyom.L. viminea (L.) Presl.; gatyás saláta; lătuci.Eu (Ec–Med), TH. Száraz köves helyen,ritka: A, Nk.LAGENARIA Ser. (Cucurbitaceae)*L. siceraria (Molina) Standl. ! lopótök; tigvă.Afr, Th. Elsődleges génközpont tropikusAfrika, Amerika, hozzánk a Mediterraneumbólkerült. Szórványosan termesztik az Almásvölgyében: B, K, Kp, de már csak a termésekettaláltuk, emléke másutt is él; – convar.gourda (Ser.); befűzött lopótök (edény); –convar. turbinata (Ser.); valódi lopótök. Nt.lopó (B, Bt, Kp, Np, Sz, Zs), lopó (Kf, V) |lopótök (Bh, It, Mb, Szu), lopótök (Mó, Ny) |szivó (B, F, Va, Zs), szìvó (K)| szivótök (B) ||Ro. lupău (Bi, Dr, N, Sz). – Bt-n az I. világháborúigvolt, Mó-n a 30-as évekig, Bh-on246

1960 körülig, Va-on, Zs-on 1970-ig, B-ban,K-en napjainkig. A padláson szárították,dróttal takarították ki. Nr. A palackformájúttárolásra használták (főként olajtárolásra);díszítését nem figyeltük meg; bunkószerű termésétecetnek, bornak a hordóból való kiszívására(ez a lihó, liju – vö. KalTsz).LAMIASTRUM Heist. ex. Fabr. (Lamiaceae)L. montanum (Pers.) Ehrend. ! = L. galeobdolonagg. p.p. = Galeobdolon luteum Huds.et auct. = Lamium galeobdolon (L.) Nath.;sárga árvacsalán; gălbeniţă. Eua, H. Erdőkben,árnyas bokros helyeken, gyümölcsösökbenközönséges. Nt. Ro. urzîcă moártă (Dr,Fi) | urzîcúţă (Ct).LAMIUM L. (Lamiaceae) excl. LamiastrumL. album L. ! fehér árvacsalán; urzică moartă.Eua, H. Árnyékos helyeken (gyümölcsösök,élősövények, erdőszél stb.) közönséges.Nt. árvacsoján (Gy, J, Kk, T), árvacsojánt(B. Gym, Gyv, Nk, Va), árvacsajánt (Bh, Kf,Mb, Mv, Ny, Sz, Zs), árvacsojány (It, Mó,Szu), árvacsohán (Mf, Ml, V), árvacsohány (Mé,Mf, Tl) | fehír árvacsajánt (Jt), fehér árvacsojánt(Nd) || Ro. sugătoáre (Bl, D) | urzîcămoártă (A, B, Be, Bi, C, Ct, Dr, Fi, N). Nr.A herbájából főzött teát köhögés ellen használják.– Híg teáját rendszeresen isszák vízhelyett magas vérnyomás kezelésére. Vö. Kócziánet al. 1977. – A gyerekek forgót készítenekbelőle: ,,egy ízét levágják, a csomókonülő virágokkal egyetemben, s azon át »tüvist«szúrnak, két ujj közt lazán tartják, s fújják;pereg” (Györffy 1935. 161).L. amplexicaule L.; bársonyos árvacsalán;sugel. Eua, Th (áttelelő). Szántókon, kiskertekbenközönséges, néhol tömeges.L. maculatum L. ! foltos árvacsalán; urzicămoartă. Eua–Med, H. Erdőkben, irtásokban,ligetes helyeken közönséges. Nt. árvacsojány(It, Kk), árvacsajánt (Jt, Kszt–Zt, Mk) |csojámvirág (J, T), csohámvirdg (V) || Ro. urzîcămoártă (Be, Fi, Gym, Kk, Mi, P). Nr.Teáját köhögés ellen isszák (V).L. purpureum L. ! piros árvacsalán; sugelputuros. Eua–Med, Th (áttelelő). Művelt területekenközönséges. Nt. árvacsalán (Kvár:Györffy 1935), árvacsohány (Szászlóna: i.m.).LAPPULA Gilib. (Boraginaceae)L. squarrosa (Retz.) Dum. ! = L. myosotisMoench. = L. echinata Gilib.; bojtorjános mizsót;lipici, turiţă. Eua, Th. Közönséges egykétéves gyom, szántókon, utak mentén (Mb –Füld). Nt. poncso (Kk) || Ro. porcúţ (P). –A poncso alapjelentése itt: disznó. Olyanmocskos, ragadós – mondják Kk-on –, minta disznó.LAPSANA L. (Asteraceae)L. communis L.; bojtorjánsaláta; zgrăbunţică,salata cîmpului. Eua, Th. Árnyékos bokroshelyeken, élősövényekben közönséges.LARIX Mill. (Pinaceae)*L. decidua Mill. ! = L. europaea auct.;vörösfenyő; larice, zadă. Alp–Kárp, Ms. Aterületen csak ültetve (Gy, Gy–A között agerincen). Nt. vërësfenyő (Mv) || Ro. zádă(D). Ismert, név nélkül, a következő pontokon:Bi, Gy. Cţ határában is van.Laserpitium L. (Apiaceae)L. latifolium L.; széleslevelű bordamag;smeoaică. Eu, H. Hegylábi erdőkben: Bi,Gym, It, Mv; Gyv–P (Nyárády A. mts.1966).LATHRAEA L. (Scrophulariaceae)L. squamaria L. ! vicsorgó; muma pădurii.Eua, H. Erdei, élősködő. Rendzinatalajú vegyeserdőkbenszórványos (K – N, Ordományos).LATHYRUS L. (Fabaceae)L. aphaca L. ! levéltelen lednek: Eua–Med,Th. Gabonavetésekben közönséges, néhol tömeges(Be, Bh, Gym, It, J, Kf, P). Nt. csicsiriborsó(Szu), csicsiriborsó (Sz) | feketebòrsó(Va) | fényesbòrsó (Mé), finyesbòrsó (Mv) | vadbòrsó(J, Nk) || Ro. măzăríche (Mi) | óchiuporúmbulu (Be). Nr. Magját szemnek teszika tésztából sütött madárformának, perecre,kalácsra is teszik dísznek, mivel sütés utánis fényes marad. Az egyik r. terminus (ochiuporumbului = galambszem) is ezt a felhasználásttükrözi.L. hallersteinii Baumg.; erdélyi lednek. End(Kárp–Balk), H. Erdőkben, irtásokban szórványos:Gyv, Kk, Mf, Nk, Gorbó, Szászlóna;J (CLA. Nyárády A. 1967), Gyv–P (NyárádyA. mts. 1966). Nt. sárga vadborsóvirág (Szászlóna:Györffy 1935).L. hirsutus L. ! borzas lednek; piedica vîntului.Eua–Med, Th. Vetésekben, mezsgyékben;nem gyakori: B, Nk.L. laevigatus (W. et K.) Fritsch; kopaszlednek. Pont–Balk (Kz–Eu–Pont), H. Erdőkszélén, irtásréteken szórványos: Mó (CLA.Nyárády A. 1967), Gyv–P (Nyárády A. mts.1966); Kszt–Zt, Dl.Bogdana (Csűrös).L. lutifolius L. ! nagyvirágú lednek; mănereide pădure. Med, H. Cserjésekben, mezsgyékbenszórványos: Szászfenes, Hója; T (Fl.V, 435), de másutt is. Nt. vadbòrsó (Gy).L. niger (L.) Bernh. ! feketéllő lednek; orăştică.Eua–Med, H. Lombos erdőkben, száraztölgyesekben gyakori, Kszt–Zt határában (Dl.Bogdana) bükkösben (Dentario–Fagetum) is(vö. Csűrös).247

*L. odoratus L. ! szagos lednek; sîngele voinicului.Med, Th. Kiskertekben néhány faluban,de ott, ahol van, általában gyakori: E(gyártelep); | (f. coerulea; f. alba; f. purpurascens;f. nigrescens); – Ct, Mb (f. grandiflorushort., a ref. parókia kertjében; új, nemesítettmag Nyugat-Németországból), Kp. Nt.borsóvirág (B, F, It, J, Kb, Kp, Kszt–Zt,Mb, Szu, Va), borsóvírág (E, K, Mk, Sz) |janistor (Kf) | jeniszter (Mé) | jenyestye (Mf,Tl) | Julista (V) || Ro. păstăúţă (B). N-onis van. Elterjedését l. Szabó–Péntek 1980–4. térvázlatán.L. pratensis L. ! réti lednek; lintea pratului.Eua–Med, H. Kaszálókon, irtásokban közönséges:E, Kd, Zs.L. sylvester L.; erdei lednek; bob de ţarină.Eua (Kaukázus), H. Erdőkben, cserjésekbenszórványos; – var. oblongus Ser. in DC. –a Nádas mentén (Fl. V, 434).L. transsilvanicus (Spr.) Rchb.; erdélyi lednek.Kárp–End, H. Irtásréteken, tisztásokonszórványos: Gy–Nk, Mf.L. tuberosus L. ! mogyorós lednek; oreşniţă.Eua, G. Szántóföldeken, mezsgyékben,élősövényekben, kerítések, árkok mentén közönséges(Dr). Nt. barabòjvirág (Ny) | borsó(It), bòrsó (B, Mó) bòrsóvirág (Gym, Kp, Nk) |csicsiriborsó (Gyv, Mó, Nd, Va), csicseriborsó(Jt, Kd, Mk, Ny, Sz), csicseriborsó (Bh, Gy,Kk), csicsëriborsó (K, Kf) | dobra (Kk) |jenyestye (Mf, Tl) | unalomvirág (Szászlóna:Györffy 1935) | vadborsó (Mb, Mk, T, Tl, Va),vadbòrsó (F, Kf, Mv, Sz) | vadbòrsóvirág (J) ||Ro. barabó (B, Bí, Bi) | búbe dulci (Topa) |mázăre róşie (Gym) | páră d'e pămînt (Fi) |păstáe d'e cîmp (N) | rădăcínă (Bl) | răgădáe(B) | úră (A, Be, Dr, Sz). Nr. A gumóemberi eledelként való fogyasztását a következőpontokon említették: Fi, Kk, Nk, Tl. –Megfigyelték, hogy gumóját kitúrja és megeszia disznó (Bh). Bh-on ültették is a 40–es évekelején. – Általában gyomnövényként ismert,amely „összefogta a búzát, ojan vót, mint apokróc ’ (Kd). – Néhány ponton az a hiedelemél, hogy tilos hozzányúlni (A, Topa). Sz-na lányoknak tilos szedniük, mert ha szedik,nem mennek férjhez. – Néhány földrajzi névis esetleg erre a növényre utal. Vö. Péntek –Szabó 1980. 157.L. vernus (L.) Bernh. ! tavaszi lednek; pupezele.Eua, H. Lomberdőkben közönséges,néhol tömeges koratavaszi virág. Nt. borsókavirág(Szu) | cigányvirág (B, K) | fátavirág (It,K, Mb, Mé, Mó, Zs) | ? kecskerágó (Bh) | pipizsoj(Gy, J, Kk, Mé, Nk, Ny, Sz, Szu, V,Va), pipezsoj (Kp) | vadborsóvirág (Kvár: Györffy1935) || Ro. pipijoi.LAURUS L. (Lauraceae)● L. nobilis L.! babérlevél; foi de dafin.Nt. babér || Ro. dafin Nr. A babérlevelet (Lauri248folium) megfőzik teának magas vérnyomásesetén. Vö. Kóczián et al. 1977.LAVANDULA L. (Lamiaceae)+ *L. angustifolia Mill. ! szagos levendulalevanţică. Med, N. Egykor általánosan elterjedt,emléke ma is él, de növényt csak Mv-nsikerült begyűjteni. Nt. levendula (K, Mé, Mv,Sz, Szu, Va, T), lvndula (B, E, V), lëvëndula(Jt, Kf, Kszt–Zt, Ny) | nevendula (Mb) ||Ro. levenţícă (Sd, Sz). Nr. Moly ellen használták(T). Egykori elterjedésére nézve l.Szabó–Péntek 1980 – 1. térvázlatát.LAVATERA L. (Malvaceae)L. thuringiaca L. ! madármályva; nalbăEua (Kont–Med), H. Száraz tölgyerdők köpenytársulásaiban,bokrosokban gyakori (Va –Vár), var. protensa Beck. – Kb (Fl. VI, 47).Nt. májva (V) | vad-májvarózsa (Kk, Nk, T).*L. trimestris L. ! kerti madármályva. Med(D–Eu, E–Afr), Th. Kiskerti díszvirág. Nt.májva (Szu) | papszoknyája (J) || Ro. cúpa(Mi).LEERSIA Sw. (Poaceae)L. oryzoides (L.) Sw.; rizsfű. Cp, H. Vízbenés tápanyagokban gazdag talajon, csak aterület északnyugati határán (Va, a vár alatt,tovább Hídalmás felé) gyakoribb.LEMBOTROPIS Griseb. (Fabaceae) l. mégCytisusL. nigricans (L.). Griseb. ssP. nigricans =Cytisus nigricans L.; feketéllő zanót; lemnubobului. Kz–Eu (Balk–Pont), N. Erdőszéleken,irtásokban közönséges.LEMNA L. (Lemnaceae)L. rninor L. ! kis békalencse; lintiţă. Kozm.HH. Állóvizekben gyakori.L. trisulca L.; keresztes békalencse; lintiţă.Kozm, HH. Mocsarakban, állóvizek felszínén.LENS Adans. (Fabaceae)( + )*L. culinaris Medik. ! lencse; linte. Ny-Ázsia, Th. A területen egykor általános, magyakorlatilag eltűnt. Egyetlen begyűjtött magpróbaKd-on került elő, de már nem voltéletképes (convar. microsperma (Baumg.) em.hoc loco). Nt. lencse (Bh, Bt, Kb, Kp, Mf, Ml,Sz, Szu, V, Zs), lëncse (K, Kd, Kf, Mb, Mk,Mv, Ny), lencs (Mé) || Ro. línte. Több pontonemlékeznek rá, hogy régen termesztették, deeltűnésének idejét nem tudják pontosan meghatározni(Dr, Kf, Kp, Mb, Mf, Mv); Zs-onúgy emlékeznek rá, hogy a Ríszëg-tetőn termett;az I. világháborúig szinte mindenkitermesztette Ny-n, Sz-n, Mi-n; a 30–as évekbentűnt el Ml-n; a 40–es években Szu-on,Bi-n; egészen a 60–as évek elejéig volt Kd-on(a kvári piacra is vitték), Jt-n, Bh-on. Nr.

Hajdani jelentőségét az is bizonyítja, hogytöbb falu határában helynévadó elem (Kd,Kb, Kp). – Egy ketesdi népmesében a mostohalánynaklencsét kell válogatnia (vö. Kovács1943. I, 22).LEONTODON L. (Asteraceae)L. asper (W. et K.) Poir.; érdes oroszlánfog.Pont–Bua, H. Napsütötte száraz gyepekbenszórványos: E, Gyv, Szu, J; Sz (Fl.X, 62), Szu (f. ramosus (Schur) Nyár. – uo.).L. autumnalis L.! őszi oroszlánfog; capulcălugărului. Eua, H. Füves területen közönséges.L. hispidus L.; közönséges oroszlánfog; potcapulcălugărului. Eua, H. Gyepes, bokrosterületen gyakori az ssp. hastilis (L.) Soó (= L.danubialis Jacq.)-val együtt; ez utóbbi: Kk(CLA. Nyárády A. 1967), | (var. danubialisf. sinuato-dentatus Csong. – Fl. X, 60).LEONTOPODIUM R. Br. (Asteraceae)*L. alpinam (L.) Cass. ! = Gnaphalium leontopodiumL.; havasi gyopár; floarea reginei.Alp-K-Ázsia, H. Kiskertekben ritka díszvirág.Csak termesztett változatban. Nt. havasigyopár (Gym, T), havasi gyapár (It, KM. Nr.A lányok préselve őrzik, a legényeknek adják(T).LEONURUS L. (Lamiaceae)L. cardiaca L. ! (incl. ssp. villosus (Desf.)Jáv.) szúrós gyöngyajak; coada leului. Kont–Pont (Eua), H. Élősövényekben, utak menténközönséges. Nt. gyöngyāja (Kp, Mb, Ny) |gyöngyajak (Bh, Kk, Szu, Tl, V); szívbúrjány(Nk) || Ro. tálpa gîştii (Gym). Nr. Teájátkeserűen isszák szíverősítőként. Vö. Kócziánet al. 1977.LEPIDIUM L. (Brassicaceae) l. még: CardariaL. campestre (L.) R.Br. ! mezei zsázsa;hreniţă. Eua, Th–TH. Közönséges gyom;Gorbó (f. pluricaule Thell. – Fl. III, 421).L. ruderale L.; büdös zsázsa; păducherniţă.Eua (Kozm), Th–TH. Udvarokon, utak menténközönséges gyom (F, Zs).LEUCANTHEMUM Mill. (Asteraceae) (Chrysanthemump.p.)*L. latifolium DC. em. Baksay! = Chrysanthemumlatifolium DC, Ch. maximum Ramond,Ch. leucanthemum ssp. miximum–hortenseNyár.; kerti margaréta. Származása vitatott:Baksay szerint a kerti formák a Pireneusokbanélő Ch. latifolium populációkra vezethetőkvissza, és magas – tízszeres vagytöbb – kromoszómaszámúak (Ann. Hist. Nat.Mus. Hung. VII, 327–8; VIII, 155–61);Nyárády E. Gy. szerint a törzsalak az L. vulgare(Fl. IX, 435–7); Bayley (1975) és Soó(1970) a Ch. maximum Ramond nevet fogadjael érvényesnek. Pireneus, H. Termesztett dísznövény(Bh), a Nádas mentén is gyakori:J (f. radiata-plena hort.), Kb, E, J, Szu, V.Nt. bikalivirág (J) | kerti bikalivirág (J) | kertimargaretta (It, V), kèrti màrgarëtta (Jt, Kszt–Zt) | margaretta (E, Kb, Kk, Mf, Sz, Szu,Zs), margartta (Ml), màrgarëtta (E) || Ro.margarétă (Mi).L. rotundifolium (W. et K.) DC.; kereklevelűmargaréta; ochiul boului. End (Kárp),H. Kalota völgyében, ritka: Cţ, a tőzegesekben(Fl. IX, 438).L. vulgare Lam. s. str. ! = Chrysanthemumleucanthemum L. sec. Böcher et Larsen, excl.L. gaudinii DT. = L. v. ssp. alpicola; mezeimargitvirág; ochiul boului. Eua, H. Kaszálókon,üde réteken közönséges, változatos ésváltozékony alakkörű. Ritkán kiskertben is:Gyv; Kb, Kk–P ssp. vulgare et f. lanceolatum(Pers.) Beck; Mf f. pinnatifidum (Lec.et Lam.) Jáv. és f. denudatum Bönn.; Gymf. praestans (Burn.) Nyár.; D (f. minimumNyár.) – vö. Fl. IX, 426–38). Nt. barabika(Mó) | bikalivirág (J) | lenygye (Bh, Kf) | margaretta(Gyv, It, Nd, Sz, T, Tl, V), margartta(Kp, Mf, Zs), margarëtta (Bh, Gy, Jt, Kk,Kszt–Zt, Mb, Mk), margaréta (B, Gym, K,Mv, Va) | messzelővirág (Kp) | pápavirág (Jt,Ny, Zs) | pártavirág (Mé) | Szentjánosvirág(Szászfenes: Györffy 1935) | tehénvirág (It)vadmeszelő (Sz) || Ro. bici (St) | flórile vácilor(Dr) | margarétă (A, Dr, Gym, Mi) | număutá(Gym) | óohiu bóulu (Bi) | tătăíş (Bl,C, Ct, D, Fi, Kk, Mi, Nd, Sd, Sz) | tătăíşalb (B) | váci (A, P).LEUCOJUM L. (Amarylidaceae)L. vernum L. ! tavaszi tőzike; ghiocei bogaţi.Kz–Eu (Mont), G. Nedves, hűvös irtásrétekenritka koratavaszi virág; termőhelyéta népi növényismeret nagyon számon tartja:Kszt–Zt, Dl. Bogdana (Csűrös), a határosvidéken a Dregán-völgyében, Székelyjó-völgyébengyakori és tömeges. Nt. hóvirág (Bh,Mf), hóvirág (Sz) || Ro. clocoţă d'e ród'ină(Bl) | ghiócél (D) | ghiocé dúbli (Bi) | luşcúţă(A, Be, Bl) | lúşt'i (B), lúşt'e (Ct). Ct-n vana virágos ketben; D-n a falu végén van, Rujinoasanevű helyen; Bi-n La Frîncu nevűhelyen; Bh-ra Csucsa felől hozzák.LEVISTICUM Hill. (Apiaceae)*L. officinale Koch! lestyán; leuştean. Perzsia(term. Cp–Kozm), H. Kiskertekben közönséges,ételízesítésre termesztik. Nt. lóstyán(K, Mb, Mv, Ny), leostyán (Bh, Kk, Mf, Sz,Va), lëustyán (Mó), léstyán (J), lestyán (Ml,V) || Ro. leuşteán (A, Cţ, D, Fi, P, St), leoşt'eán(Dr, N). Nr. A m-ok a r-októl vették át.Ételízesítésre használják. – Teáját a népi gyógyászathidegrázás ellen használja (Mb). Szélesebbkörű az állatok gyógyítására való alkal-249

mazása: köhögés ellen adják a teáját háziállatoknak(Mv), sebet mosnak vele (Kszt–Zt).Avas hájjal (Gym) vagy keserűsóval (Mv)összefőzve vagy avas disznózsírral összetörve(Cţ) adják a kérődzők emésztési zavaraiban.LIBANOTIS L. (Apiacae)L. montana Cr.; tömjénillat; smeoaie. Eua–Med, TH–H. Sziklás, köves oldalakon szórványos:Gy, Pányiki-szoros (var. sibirica (L.)Patze), Sz (Fl. VI, 515).LIGUSTRUM L. (Oleaceae)L. sp. (ovalifolium); közönséges fagyal. Városikertészetből, élősövénynek: Bh.L. vulgare L. ! vesszős fagyal; lemn cîinesc.Eua, Ms. Erdőkben, erdőszéleken, mezsgyékben,élősövényekben közönséges; ültetikis: Kp. Nt. fagyàrfa (Bh, Kf, Mé, Mf), fagyòrfa(It, K, Kb, Kp, Mb, Ny) | kutyacsërësnye(Gyv, Mv) | kutyafa (Kp, Szu, T, V, Zs) |vad-kutyaborostyán (Kk). Termése: farkasszar(V); tintabogyó (Gym). Nr. Úgy tudják, hogya termése mérgező. – Kerítést fontak belőle(T), élősövénynek is ültették (Kp). – Termésébőltëntát főztek (Kp).LILIUM L. (Liliaceae)*L. bulbiferum L. ! tűzliliom; lilie roşie.Kz–Eu–Med, G. Kiskertekben szórványosantermesztik (Nk, Sz). Nt. égőszerelem (Szu) |kardvirág (Szu: Györffy 1935) | lilijom (Nk) |tüzes liliom (Kvár: Györffy 1935) | tűzlilijom(Kb). Nr. Régi vagdalásos hímzéseken előfordula liliomos minta. Vö. Péntek 1979.*L. candidum L. ! fehér liliom; crin alb.K–Med (Balk-End?), G. Kiskertekből, példányátnem gyűjtöttük. Nt. fehér lilijom (E,J, Kb, Kp, Mé, Ml, Nd, Sz, Szu, T, Va), fejérlilijom (B), fehír lilijom (Jt, Kf, Kszt–Zt,Mó, Mb, Mf, Mk, Mv, V, Zs), fejír lilijom (Gym,Kk, Nk) || Ro. crin (B, Be, Bi, C, E, Gym,N, Sd, St, Sz) | crin alb (Gyv, Mi) | (lilióm)(E) | pána Mácii Précestii (Bi) | pánă sfîntă(Bi). Nr. Levelét és sziromlevelét használjákkelések, sebek gyógyítására. A friss levéllelfedik be a sebet vagy a kelést, vagy pedigpálinkába áztatva vagy forró vízbe mártvahasználják. Vö. Kóczián et al. 1977.L. martagon L. ! turbánliliom; crin de pădure.Eua, G. Lomboserdőkben, szórványosan:Gyv, Kk, Kf; Kszt–Zt, Dl. Bogdana –bükkösben (Abieto-Fagetum, Dentari-fagetum –Csűrös). Nt. erdeji harangvirág (T) | harangvirág(Bh, Zs) | vadliliom (Szászlóna: Györffy1935).*L. regale Wils. ! királyliliom. Kína, G. Kiskertekben.(A liliomok alakköre és etnobotanikájatovábbi vizsgálatot igényel a területen.)Nt. fehír lilijom (It, K) | kirájlilijom(Kb, T) | tüzes lilijom (Gym.) K-ről Bh-ra isvitték a piacra.*L. tigrinum Ker.–Gawl.! tigrisliliom. Kína,Japán; G. Virágoskertekben, ritka. Nt. cigánylilijom(T) | tigrislilijom (E, Sz).LIMOSELLA L. (Scrophulariaceae)L. aquatica L.; iszaprojt; canarul bălţiiCp (Kozm), Th. Pocsolyás állóvizekben, GYmelletti Szamos kiöntésekben (f. oec. terrestriset submersus verg. ad var. caulifera Koch).LINARIA Adans. (Scrophulariaceae)LINUM L. (Linaceae)Nt. lenvirág (Mó, Nd) || Ro. in (St) | ind'e cîmp (Dr).L. vulgaris Mill. ! közönséges gyújtoványfűlinariţă. Eua, H. Utak mentén, nem gyakori(F, Kf). Nt. gyútovámfű (K: KalTsz) | mezejitátogó(Kszt-Zt) | sárgaszarkaláb (Nk) | vadtátintó(Szu), vadtátintó (Sz) | vadtátogó (KkT), vadtátogó (Kd, Mó) || Ro. lumînărícă (P)L. austriacum L. ! hegyi len; ineaţă. Kz–Eu–Pont–Kauk, H. Eddig csak a területkeleti határáról jelezve: Kb, Szászfenes (var.austriacum, var. squamulosum (Rud.) Boiss.,var. latifolium Uechtr. – Fl. VI, 94–5). Nt.kékvotyinytya (Kp, Mv) | vadlenvirág (Szu),vadlënvirág (Gyv). Nr. Megégették, a hammáttejfölbe keverték, az ótvaros sebet kenték megvele (Mv). – Kelést, kék hólyagot gyógyítottakvele. Megszárítva eltették télire is. Npfelé, a Kövesdombon, Kűkötísen fordul elő.L. catharticum L. ! békalen; ineaţă. Eua –Med, Th–TH (H). Kaszálókon, laza talajúirtásréteken, gyakori.L. flavum L. ! sárga len; in galben. Kz–Eu,Pont–Balk, H. Száraz gyepekben, bokroshelyeken, meszes talajon (padokon): Alsófüld,It (var. angustifolium Jáv.), Kf, Mv (var.angustifolium Jáv. et f. oec. degeneratum Nyár.),E, J, P (Nyárády A. 1953), Kf, Zs (var. angustifolium– Fl. VI, 93), Zs; Gym (Kovács –Coldea 1967), Gym, Kf (Csűrös).L. hirsutum L. ! borzas len; in mare. Med –Pont, H. Száraz gyepekben, különösen gipszsziklákon,mészen: Alsófüld, Ct, J (Fl. VI,99), Gyv, Nk, Kk, Mv, Zs; Gym (Kovács–Coldea 1967). Nt. pillangóvirág (Szászlóna:Györffy 1935) | vadlen (Bh, Kk), vadlën (Mf,Sz, Va) || Ro. in sălbát'ec (Sz).L. nervosum W. et K.; inas len. Kz–Eu –Med, H. Napos domboldalakon, bokros helyen,viszonylag ritka: Gyv; Kb (CLA. Prodan1921, Szabó 1971 – Fl. VI, 103).L. perenne L. ! évelő len; ineaţă. Eu–Med,H. Száraz gyepekben: J (CLA. Nyárády A.1967), Szászfenes (Fl. VI, 95).L. tenuifolium L.; keskenylevelű len; in decîmp, Ec–Med–Pont, H. Száraz gyepekben,erodált napos oldalakon, meszes talajon gyakori:It, Gyv, Nk, Kb, Kf, Kk, Mv, Mó; J,Sz (CLA. Nyárády A. 1955, 1967); Gym(Kovács–Coldea 1967); Gy (Fl. VI, 89).250

*L. usitatissimum L.! termesztett len; in.Med. Th. Hagyományos kultúrnövény. Hagyományostermesztésben a convar. transitorium(var. vulgare) alakköréből. Nemesített fajtáiállamilag elosztott magból. Nt. len (B, Bt,It, J, Kb, Mé, Ml, Mó, Sz, T, V, Va, Zs), lën(K Kd, Kf, Mb, Mk, Ny) | fehér len (Mf) ||Ro. in. – Néhány faluban régen is termesztették(Cţ, D, Dr, St, Sz, Zs), máshol a téeszbenpróbálkoztak vele (Bt, It, J, Mó, Va).Nr. A lenmagból olajat préseltek. – Kelés,tályog gyógyítására használták. A nagy ír akövetkezőképpen készült: tejbe vagy tejfölbevörös hagymát, bodzafa kérgének fehérjét,mézet, lenmaglisztet (Lini placentas farina),szappant és fenyőfaszurkot főznek össze (J).– A lenmaglisztet tejjel összefőzve melegenveszik a sebre (Gym, J, Mv). – Lenmagpogácsa:megtört lenmagot kevernek össze liszttel,olajjal, föcstével (azaz a tehén első tejével),ezt teszik kelésre. Mastitisre is használjákMv). – A megtört lenmagot megfőzték tejben,a sebet zsírral, vajjal bekenték, így tettékrá a lenmagos tejet (Mv). – Kevés vízbenvagy tejben lenmagból kocsonyát főztek, eztborították rá a sebre. Vö. Kovács 1976; Kócziánet al. 1977. – T határában a XVIII.sz. elejéről, Zs-on századunkból adatolt aLenföld(ek) helynév. Vö. Péntek–Szabó 1980.158.LISTERA R. Br. (Orchidaceae)L. ovata (L.) R.Br.; nagy békakonty; buhai-Eua–Med, G. Árnyékos erdőkben (Sz).LITHOSPERMUM L. (Boraginaceae)L. arvense L. ! = Buglossoides arvensis (L.)J. M. John; mezei gyöngyköles; mărgeluşe.Eua (Pont–Med), Th. A területen szórványosszántóföldi és út menti gyom (E, C).L. officinale L.; kőmagvú gyöngyköles; mepăsăresc. Eua, H. Évelő erdei, erdőszéli növény,néha gyom (Zs).L. purpureo-coeruleum L.; erdei gyöngyköles;mărgeluşe. Kz–Eu (Med), H. Erdősbokros,napos helyeken: Sz – Ríszëg (CLA.Szabó 1971), Hója (CLA. Pop I. 1968).LOBELIA L. (Lobeliaceae)*L. erinus L. ! lobélia; lobelie. D-Afr (Fokföld),Th–H. Szegélynövény, a városi kertészetekbőlés ágyásokból terjed: Bh (Rácz család,temető, park); E (kvári magról); Ml. Nt.lubnija (Ml).LOBULARIA Desv. (Brassicaceae)*L. maritima Desv. ! = Clypeola maritima L.= Alyssum maritimum Lam. = A. odoratumhort.; fülesternye. Med, Th. Gyakori kiskertidísznövény: Bh, E, Gyv, Kk, Mf, Nk, V.Nt. Erzsivirág (Kk).LOLIUM L. (Poaceae)*L. multiflorum Lam. = L. aristatum(Willd.) Lam.; olaszperje; raigras italian. Med,Th–TH–H. Újabban a gazdaságok nagyterületen termesztik, kivadul.L. perenne L. ! angolperje; raigras englezesc.Eua–Med, H. Legelőkön, utak mentén,taposott helyeken közönséges és tömeges, társulásalkotó.Nt. angolperje (Bh) | perje (Bh) ||Ro. bolúndă (Bl, Cţ).L. temulentum L.; szédítő vadóc; sălbăţie.Eua–Med, Th. Gabonavetésekben, a területdéli, havasalji peremvidékén most is gyakori,egykor éppenséggel tömeges lehetett. Káros:a kalászban kifejlődő gomba alkaloidtartalmaőrléssel a lisztbe jut, és a fertőzött lisztbőlkészült kenyér fogyasztása tudatzavarokhozvezet; – var. temulentum: Be, Ct, Kk, Kszt–Zt, Sz; – var. arvense: (With.): Bab.: Bh –Tekintő (Czucza ap. Csűrös), Gym, P. Nt.bolondbúza (K, Kszt–Zt, Mk, Zs) | bolonditó(Bh, Gym, Kf, Mv), bolonditó (Kd, Ny) |? kékitő (Mó) | táklász (Kk, T), táklác (Kszt–Zt) | üszög (It) | vadbúza (Va) || Ro. bolondito(Kk) | bolúndă (A, Be) | bolúndă în holdă(Gym). Nr. A zabban van most sok, régen atavaszbúzában volt. – Lágyítja a kenyeret,szédülést, bódulást okoz. Ezért kiszedték abúzából.LONICERA L. (Caprifoliaceae)*L. caprifolium L. ! jerikói lonc; caprifoi.D–Eu, N. Termesztett díszcserje, ritka. Nt.kázsija (Szu) | szàrkaláb (Sz). Szu-on elvadultannőtt egy elhagyott kertben, onnan hoztákbe az egyik udvarra.L. nigra L.; fekete lonc. Eua, Ms. Bükkerdőben,ritka: Kszt–Zt – Dl. Bogdana (Abieti-Fagetum – Csűrös).*L. tatarica L.; tatárlonc; caprifoi tătăresc.Eua (Med), N. Díszcserje, a területenritka (Ş).L. xylosteum L. ! ükörkelonc; caprifoi. Eua,M. Lomb- és tűlevelű erdők cserjeszintjében,szórványosan: Gyv, Kszt–Zt – Dl. Bogdana(Abieti-Fagetum – Csűrös).LORANTHUS L. (Loranthaceae)L. europaeus Jacq. ! európai fakin; vîsc destejar. Eua–Med, Ep. Többnyire tölgyön,szórványos. Jóval ritkább, mint a fehér fagyöngy;Kb, Mé; Bh, Sz (Fl. I, 374). Nt.fagyöngy (Bh, Gy, Kp, Mf) | gyöngy (Zs) |kecskerágó (B, Mé), kecskerágó (Zs) || Ro. văsc(B, Dr) | văsc gálben (C). Mé-n a Határútmege és a Gánás nevű határrészeken van.LOTUS L. (Fabaceae) excl. Tetragonolobus(*)L. corniculatus | ! szarvaskerep; ghizdei.Eua–Med, H. Gyepekben közönséges,termesztik is. Nt. szàrvaskerep (T) | szàrvaskereszt(V).251

LUNARIA L. (Brassicaceae)*L. annua L. ! kerti holdviola, lapickásfű;pana zburătorului. Med–Balk, Th–TH. Kiskertekbenszórványos: C (var. annua), T (var.elliptica (Schur) Ţopa). Nt. Judáspénz (E, Ml,T), Judáspínz (Bh, K, Mb, Sz). A sztánai állomásonis van.L. rediviva L. ! erdei holdviola; lopăţea.Eua, H. Szurdokerdőkben, ritka: Sz – Ríszegtető.LUPINUS L. (Fabaceae)*L. polyphyllus Lindl. ! erdei csillagfürt.E–Am, H. Kiskertekben gyakori: D, M, Sz.Nt. csűsvijola (Jt, Kf, Kszt–Zt, Sz) | gërëzdës-csűsvijola(K) | gerezdesvijola (E, J, Mf,Szu, Tl, V), gërëzdësvijola (Kb) | tejesbàrtacin(T) || Ro. chíşо̨ssonvirag (Gyv) | coádamńélulu (St) | cucurúz (Cţ) | mńel în cur(Topa) | păstáe (Gym). Elterjedésére nézvel. Szabó–Péntek 1980. – 4. térvázlatát.LUZULA DC. (Juncaceae)L. campestris (L.) Lam. ! mezei perjeszittyó;mălaiul cucului. Kozm, H. Sovány gyepekbenközönséges, tavasszal tömegesen virít, feltűnő.Nt. laposfű (T), lapisfű (Kk, Nk) || Ro. cucurúzucúculu (Ş) | pt'íta cúculu (P) | mácucúculu (Be).L. luzuloides (Lam.) Dandy et Wilm.! =L. albida (Hoffm) DC. = L. nemorosa (Pollich)E. Mey.; fehér perjeszittyó; mălaiul cucului.Eu, H. Savanyú erdőtalajon lomb- és vegyeserdőkbenközönséges és tömeges (fáciesalkotó).L. sylvatica (Huds.) Gaud.; erdei perjeszittyó;horşti. Eu, H. Hegyvidéki bükkösökben:Cţ, Pányiki-szoros, Kk.LYCHNIS L. (Caryophyllaceae)*L. clialcedonica L. ! égőszerelem; arşinic,cruciuliţă. Kis-Ázsia, H. Kiskerti termesztettdísznövény. Nt. csillagvirág (It, K, Mé, Mó) ||Ro. sapt'iú turcésc (Mi) | schinteúţă (Mi, St). –Zabbal vagy búzával gyökereztetik úgy, hogya behasított szárdugványba beleteszik a gabonaszemet,ez csírázva serkenti a dugvány gyökérképződését(Gyv).*L. coronaria (L.) Desr. ! bársonyos kakukkszegfű;curcubeu. Med–Eua, H. Szórványosantermesztett dísznövény (Gyv, Kk). Nt. bársonyvirág(Gyv, Nk) || Ro. bárşońvirag (Gyv).L. flos-cuculi L. ! kakukkszúnyogvirág; floareacucului. Eua, (Med), H. Nedves, félszárazkaszálókon közönséges. Nt. ártatlanvirág (J) |csillagvirág (Mó) | mezejiszgfű (Va) | szàrkaláb(Kszt–Zt) || Ro. cocoş é (Kk).LYCIUM L. (Solanaceae)L. balimifolium Mill. = L. barbarum L. !ördögcérna, semfű-semfa; cătină de garduri.Med, Ms. Élősövényekben, temetőkben gyakori,néhol tömeges (Be, Eh, Ct, Kf, T). Nt. licijum(Bh, Kp, Sz), licëum (Ny), licijom (Gy, KlMé, Mf, Ml, Szu), lícija (Kb) | liceumfa (Mó)licomfa (Kb, Kszt–Zt) | ördögcérna (J) | ricinusf(V) | sëmmifa (Jt, Kd) | Ro. liţión(Bi, Dr, Gym) | líţuri (Be) | zmîrlíţe (Be). Nr.Megfigyelték, hogy levelétől a nyúl megpuffad.(J). – Kerítésnek hagyják. – Tavasszal libáknak,rucáknak adják a levelét, liszttel keverik.LYCOPERSICON Mill. (Solanaceae)*L. esculentum Mill. ! paradicsom; roşii.D–Am, Th. Kiskertekben közönségesen termesztett,számos helyi fajtában, melyek többnyirea következő fajtacsoportokba tartoznak:– convar. esculentum provar. esculentum: Nt.paradicsom (B, F, Kk, Mf, Ml, Np, Va), paradiccsom(Bh, Bt, It, J, K, Kd, Mb, Mé, Mó,Mv, Ny, Sz, Szu, T, V). Tájfajták: csemegeparadicsom (Mf); gerezdes paradicsom (Mf );korai paradicsom (Kk); őszi paradicsom (Mf);paradicsom (Mf) || Ro. porodíci (D, Dr,Fi, Mi, N, P, St) | [róşii] (A, N); – convar,infiniens Lehm.: nagy paradicsom (Mf); – convar.parvibaccatum Lehm. provar. pyriforme(Dunal): kecskecsicsü paradicsom (Mf). Nr. Anyers paradicsomot kelésre, sebre teszik. –Főtt paradicsomot öntenek az étvágytalandisznó szájába. Vö. Kóczián et al. 1977. –Keresztszemes szélmintaként ismert a paradicsomos.Vö. Péntek 1979.LYCOPODIUM L. (Lycopodiaceae)L. annotinum L.; laza korpafű; cornişor.Cp, H. Árnyékos, hűvös hegyoldalakon szórványos:Bl (Fl. I, 34), P.L.. clavatum L. ! kapcsos korpafű; pedicuţă.Kozm (Cp–Montan), H. Hűvös, havasi erdősmocsarastermőhelyeken: Fi (Fl. III, 37). Nt.Ro. pedicúţă (Kk).LYCOPUS L. (Lamiaceae)L. europaeus L.; peszérce; piciorul lupului.Eua–Cp, H (HH). Nedves, forrásos réteken,mocsarak, patakok partján közönséges: Gyv–P (Nyárády A. mts. 1966), Gym (Chircă–Coldea 1967).LYSIMACHIA L. (Primulaceae)L. nummularia L. ! pénzlevelű lizinka; gălbăşoară.Eu (Eua), H. Nedves talajon, gyepekbenközönséges. Nt. ineresztőfű (Tl) || Ro. fílerfű(Kk) | piţulо̨fű (Kk) | tálpa gîşt’ii (Gym).Nr. Mikor kicsikkan (= kimarjul) a kezük,beborogatjék a zöldjével, rákötik a kézre (Tl).L. punctata L.; petyegetett lizinka; iarbăde lungoară. Kz–Eu–Med–Pont H. Üde réteken,patakok, árkok partján (A, Kk).L. vulgaris L. ! közönséges lizinka; gălbinele.Eua, H. Patakok mentén, mocsaras rétekenközönséges.LYTHRUM L. (Lythraceae)L. salicaria L. ! réti füzény; răchitan. Kozm,H. Vizenyős réteken, vízparton közönséges.252

MMAHONIA Nutt. (Berberidaceae)*M. aquifolium (Prush) Nutt. ! kerti mahónia;mahonie. E–Am, Ms–N. Díszcserje (Bk),egyébként a területen ritka. Nt. örökzöld (T),örökződ (Kb). Sz–n név nélkül.MAIANTHEMUM Web. (Liliaceae)M. bifolium (L.) F.W. Schm. ! árnyékvirág;lăcrămiţă. Eua, H. .Árnyas erdőkben, bükkösökben(Gyv–Kk).MAJORANA Boehm. (Lamiaceae)*M. hortensis Mnch. ! = Origanum majoranaL.; majoránna; măghiran. Délnyugat-Ázsia,H. (66 ábra) A Mediterraneumban honosodottmeg, onnan került hozzánk. Kiskertekben éscserepes díszként szórványos, maga a növényma már ritkább (Gyv, Kk, Ş), de emléke mégeleven. Nt. majorána (B, Va), majoránna (E,F. It, J, Jt, Kb, K, Ki, Kk, Kp, Mé, Mf, Ml,Mó, Nd, Nk, Np, Szu, T, Tl, Zs), marojána(Kszt–Zt, Mk, Ny), marajána (Sz), marujánaMb) || Ro. măgherán. A legtöbb pontról eltűnt,máshol eltűnőfélben van. Elterjedését l.Szabó–Péntek 1980 – 1. térvázlatán. Nr. Használjákfűszernövényként. – Herbájából teátfőznek szívasztma esetén. Vö. Kóczián et al.1977. – Gyakori motívum írásos hímzésen. Vö.Péntek 1979.MALACHIUM l. MyosotonMALOPE L. (Malvaceae)*M. trifida Cav. ! tölcséresmályva. Med (Spanyolországés É–Afrika), Th. Díszvirág, aterületen ritka. Nt. jappánmájva (Ny) || Ro.floáre de nálbă (Dr). – Nd-on név nélkül, Mf(temető).MALUS Mill. (Rosaceae)*M. domestica Borkh.! = M. pumila Mill.p.p.; nemes almafa; măr. Eu (Kozm), Mg–Ms.Gyümölcsösökben közönséges és igen változatos.Nt. àlma(fa). Tájfajták: ananászrenet (Bh);aranykòrmos (Va), aranykúrmos (Kf, Mó);aranypál (V); aranypármen (Bh, F, Kp, Mk,Ml), aranypármint (Ny), aranypármi (It, Kf,Szu); aranypepin (Mv: KalTsz); aranyrenet(Bh, Sz); árpánérő nyáron érő, piros alma(Kb); Bánfipál (Mk, Ny); batùl (B, Bh, Bt,P, K, Kb, Kd, Kf, Kk, Kp, Mó, Mé, Mk, Ml,Mó, Sz, Szu, T, V, Va), batùr (It, Ny); belföldi(Ny), bèlföl (Gyv, Kd); borízű (B, Kb, T);bürüzdi korán érő, apró (Mé); cigányàlma pirosbelű (Bh, It); cigánypiros (Bh, Kk, Kp); citromàlma(Bh, It, Kb, Kf, Mé, Mk, Ml, Sz, Szu, Va);csipkeàlma csíkos (Kp); daruàlma zöld, petytyes;a sarjúban érlelték; nagy torzsája volt(Ny); édes alma (Bt, Kb, Mé), ides alma (T);eperalma piros, kis fehér pettyekkel (Bh, Mv);fehírtök (Ny); fűzídes (Kk); jeges àlma nagy,ízetlen, levesnek való (Gyv, Kk, Mv, Ny);jonatán (T), jonathán (Bh, Sz, Va), jónatán(B, Ml), jónatány (Kb), jónathán (Bl, Kk, Mé,Mk), jónathány (It, K, Kd, Szu, Zs), jónáthány(Ny); kanadaji alma (Bh); kaszás alma (Középlak:KalTsz); kormos alma (Bh, K, Mk, T,Va); kolozsvári kicsit hosszúkás, zöldessárga(Mó); kúti (Kk); lëjánycsëcsü hosszúkás, őszszelérő (Kd); londonpepin (Bh, Ny), londonpepiny(It), londonipepiny (K), londonpeti (Mk,Va); mucskos (Mó); muskutáj (V); nagyídes(Kk); narancsàlma (Kk); nyári alma (B, Kf,Mé, Mk, Sz, T, V, Zs); párizsalma. (Bh); pestialma (Mv: KalTsz); pirosbélü (Ny); pónyik(B, Bh, Bt, It, K, Kb, Kd, Kf, Kk, Kp, Mé,Mk, Mó, Sz, Szu, T, V, Va); sóvári (B, Bh, F,It, Kb, Kk, Kp, Mk, Sz, Szu, T, Va), sóùvári(Kf, Ny); szennyes àlma barna, pettyes (Bh,Va); tányéràlma (B), tánygyéràlma (Kf, Mé);taplósides (Kk: KalTsz); tincses alma gerezdesvonalai vannak (Mé); tótelki piros, nyári alma(Sz); törökbálint (Bh, It, Kp, Sz, Va); tulipánpirosalma (Mv: KalTsz); urmós alma (Mv:KalTsz); vàjalma (Mk); vajasídes (Kk); zörgősàlma zörög a magja, mikor megérik (Kp) ||Ro. măr. Tájfajták: batúl (Be, Bi, Dr, N, St);onatán (Be, Bi, Dr, Mi, K, St); póńici (Mi, N);şovár (Be, Bi, K, St); mére auríi (Dr); mérebercéńe (Bi, N); mére córmoşe (Bi); mére d'eaur (N); mére d'e váră (Bi, St); mére dúlce(Dr); mére lămîoáse (Dr); mére róşi d'e Cluj(Dr); mére domńéşti (Bi); pármeńe (Bi). Nr.Aszalják is. – Levesnek (almásítel – vö. Jankó1891. 79; KalTsz), befőttnek, kompótnak,pálinkának használják. – A későn érőket utóérleléssel(sarjú közé téve) érlelik. – Az almafataplójának, az almafagombának a főzetét bőrfestésrehasználják (vö. Péntek 1979). – Hasmenésellen almát reszelnek a kisgyereknek. –Az almahéj teáját gyomorbaj ellen használják(Nk). – Rothadt almával vagy almatorzsávalkenik a szemölcsöt. – Más eljárás szemölcseltüntetésére: négybe vágnak egy olyan almát,amelynek a szára is megvan, és a négy részmindegyikével külön-külön jól bedörzsölik aszemölcsöt, majd az almaroncsalékot a csepegőalá ássák. Azt tartják, hogy amikor az elásottalma elrothad, a szemölcs is leesik. Vö. Kovács1976. – Az alma vagdalásos motívum hímzésenés díszvarrás szűcshímzésen. Az almásírásos, az almafás vagdalásos minta. Vö. Péntek1979.*M. pumila Mill. ! = Pyrus pumila hort.(C. Koch) var. niedzwetzkyana (Diek.) C.K.Schneid.; piros díszalma. Eua, Ms. Dísz- ésalanyfa (Bh).253

M. sylvestris (L.) Mill. ! = Pyrus malus L.var. sylvestris L.; vadalmafa; măr pădureţ.Eu, Mg. Lomberdőkben (gyertyános-tölgyesek)gyakori. Nt. vadàlma (fa) || Ro. măr pădureţ(B, Cţ, D) | păduréţ (A, Be, Bi, Dr, Gym,Mi, N, St). Nr. Csigert, ecetet készítettekbelőle; sarjú közé tették utóérlelésre. – Névadójaa tájegységen belüli egyik völgynek ésa benne folyó pataknak, az Alszeg egyik legismertebbfalujának (Váralmás). Több, mintszáz helynévben szerepel. Vö. Péntek –Szabó1980. 137–8.MALVA L. (Malvaceae)M. neglecta Wallr. ! papsajtmályva; nalbamăruntă, caşul popii. Eua–Meg, Th–H. Utakmentén, udvarokon, ruderális helyeken közönséges.Nt. májva (Kk, Mé, Mó, Nk, Szászfenes,Tl, V) | vadmájv (Gyv) | papsajt (B, Bh,Gym, Gyv, It, J, Kf. Kk, Kszt–Zt, Mb, Mó,Mv, Nd, Nk, Ny, Sz, Szászfenes, Szu, T, Tl,V, Va, Zs) | papsajtlevél (J). Termése: májvakenyér(Mé) || Ro. nálbă. Termése: cásu pópii(B); pt'íta pópii (Gym); pt'itúţă (Be, Fi). Apapsajt terminus néha csak a termésre, máskoraz egész növényre vonatkozik. Nr. Terméséteszik a gyerekek. – Levelét a kacsáknak szedik.– A gyökerét abortív szerként a méhszájbahelyezik (Bh, Gym).M. pusilla Sm.; apró mályva; nalbă mică.Eua, Th. Ruderális körülmények között (Gym).M. sylvestris L. ! erdei mályva; nalbă. Kozm,TH–H. Ruderális helyeken, utak mentén,élősövényekben.MARRUBIUM L. (Lamiaceae)M. peregrinum L.; fehér pemetefű; cătuşnică.Kz–Eu (Balk–Med), H. Leromlott legelőkön,utak mentén (E).MATRICARIA L. (Asteraceae)M. chamomilla L. ! (l. még. Tripleurospermum)= M. recutita L.; orvosi székfű; muşeţel.Eua, Th. (67ábra) Utak mentén, a Fsz-en ritka,az Asz-en gyakoribb. Nt. kamilla (B, Bh,Gym, It, J, Kk, Kp, Kszt-Zt, Mb, Mf, Mk, Nk,Tl, V, Va, Zs), kamëlla (Jt, K) | ?pipitér (Szu:Györffy 1935) | székfű (Mó, Ny), szíkfű (Kf) |székfűvirág (Mé, Szászlóna) || Ro. muşăţél (Bi,C, Dr, Kk, St, Sz), musăţăl (Fi) | rómońiţă(A, C, Ct, D, Mi, N, P, Sd, St) | rómońiţă d'egrădină (Be). Nr. A herbájából főzött teáthasználják gargarizálni, inhalálni hűlésre; hűléselleni szerként, gyomor-, bélgörcs esetén;húgyhajtóként, vizeletfertőtlenítőként; fertőtlenítőmosószerként kelésre, sebre; csecsemőkfürdővizébe; szemgyulladásra, a szemen levőárpa kifakadása után fertőtlenítésre; fogfájásragőzölni; hüvelyöblítőként; mézes teáját hashajtásra.– A virágzatból főzött teával mossáka háziállatok sebeit. – Az egész herbát főzikmeg teának állatok enteritisének gyógyítására.Vö. Kovács 1976; Kóczián et al. 1977.M. discoidea DC. ! = M. matricarioides Porter;sugártalan székfű. É–Am, Th. Szórványosgyom (jegenyei fürdő – Nyárády A. 1967;Gy, Gorbó – Fl. IX, 413). Nt. büdös kamilla(Tl) | kamilla (Mó, Nd) | lúkamilla (Zs) | vadszíkfű(Kf) || Ro. rómońiţă (B, Bl) | rómońiţăsălbat'ică (Be).MATTEUCCIA Todaro (Athyriaceae = Polypodiaceae)M. struthiopteris (L.) Todaro = Struthiopterisfilicastrum All. Alp–Cp, H. Hegyi patakokárterületén: D–A, Ct, Cţ, Gy, Gym. Ny-nkerti dísznövény.MATTHIOLA R. Br. (Brassicaceae)*M. bicornis (S. et Sm.) DC. ! görög viola;micşandre. Med, Th. Kerti dísznövény, szórványos.Nt. estéli vijola (Mé) | estike (J, Jt,Mó, Szu) | estivijola (E, K, Kk, Ml, V) | íjelivijola (Kk). Jt-re Ny-ról hozták; nem maradtmeg; Bt-én a temetőben.*M. incana (L.) R.Br. ! kerti viola; micşandre.Med, Th–H. Közönséges kerti dísz, több színváltozatban(alba, violaceae), egyszerű és teltvirágú formák (fl. pleno), a területen a f. hibernahort. Nt. lila vijola (Kk, Mé, T) | nyárivijola (Szu) | patkonca vijola (B, F, Gym, J,Kszt–Zt, Nk, Sz, Szu, Va) | színes vijola(Gym, Sz), színës vijola (Kszt–Zt, Mk, Mv) |tejes vijola (B, F, Gym, J, Jt, K, Kf, Mk, Ml.Nk, Ny, Szu, V, Va) | vijola (B, E, It, J, Jt,Kb, Kk, Mé, Mf, Ml, Mó, Nd, Nk, V) || Ro.síneş viólă (Gyv) | viólă (B, C, E, Mi, N, P,St, Sz) | viólă goálă (B) | viólă neumplútă(Kk) | viólă plínă (B) | viólă umplútă (Kk).Nr. Nk-on régi, gyakori; vázába teszik; aztmondják, ha szagolják, nem álmosodnak el. –Elterjedését l. Szabó–Péntek 1980. – 2. térvázlatán.MEDICAGO L. (Fabaceae)M. falcata L. ! sarlós lucerna; lucerna galbenă.Eua, H. Gyepekben, szegély- és gyomtársulásokbanközönséges.M. lupulina L.; komlós lucerna; trifoi mărunt.Eua–Med, Th–H. Gyepekben, gyomtársulásokbanközönséges, néhol tömeges.M. minima (L.) Grufb.; borsókás lucerna.Eu–Med, Th. Szikár, leromlott gyepekben,ritka: Gy, a Szamos teraszfal omlásaiban (Fl.V, 135; Nyárády 1941). – Nyárády (1941.312) a terület határáról egykor meglévő, deidőközben valószínűleg kipusztult növénykéntemlíti a M. rigidula (L.) Desr.-t mint az egykorimediterránabb jellegű éghajlat bizonyítékát.*M. sativa L. ! lucerna; lucerna; DNy-Ázsia (Transzkaukázus, Irán), H. Termesztetttakarmány, utak mentén elvadul (Bh, Ct,Gy, Zs). Nt. lucrna (Kp, Szu) | lúcérna (Kf,Mb, V), lócérna (J, Szászfenes) | vadlucerna254

(Bh) || Ro. lucérnă (Dr, N), luţérnă (Bi) |lúhără (Bi, Mi).M. x varia Martyn = M. media Pers = M.sativa x M. falcata; korcs lucerna. Hibrid eredetű,többnyire helyi kialakulású populációk,esetenként igen változékonyak és változatosak:It, Kb (Prodan 1936), Szu (Szabó 1970), Ct –az állomás mellett (Csűrös).MELAMPYRUM L. (Scrophulariaceae)M. arvense L. ! mezei csormolya; miazănoapte.Eu–Med, Th (félparazita). Vetésekben,gyakori (J – var. pseudobarbatum (Schur) Nyár– Fl. VII, 628). Nt. csùrmoja (J, Szu, Tl) lcsormogáG (Gy) | kékitő (B, Va), kíkitő (Gym,GyV, It, Kd, Kk, Kszt–Zt, Mb, Mó, Mv, Nd,Kp, Sz, T, V, Zs), kíkitő (Jt, K, Kf, Mk, Ny) |piroscsëngő (Gyv) || Ro. cingă (Gyv, P) |ciormoiág (Be, Bi, Bl, Dr, Fi, Gym, Gyv, N,P, Sz) | tre fraţi (Mi). – J-n a csurmoja iskolábantanult elnevezés.M. barhatum W. et K.; szakállas csormolya;ciormoiag. Kz–Eu, Th (szemiparazita). Szántókon,Kvár közelében: Kb, Szászlóna (Jula1960, 1970).M. bihariense Kern. ! erdélyi csormolya; miazănoapte.Dacikus, szubendemikus, Th. (szemiparazita).Erdei utak mentén, irtásokban közönségesés tömeges: P (var. kümmerlei (Soó)Nyár.), Sz, Gyv–P (var. coronense (Dah.)Nyár, – Nyárády A. 1966), Gyv (var. römeriRonn.) Nyár.) – vö. Fl. VII, 634. Nt. hízóka(Nk), hizóka (K) | kétszínűvirág (It) || Ro.sóră şi frát'e (Topa) | ţigănúş (Be, Bl, D, Fi,Gym, Kk, N). Nr. Ha fiatal halt meg, koszorútkötöttek: három ágú fára kétszínűvirágot, szászót,pántlikát kötöttek (It).M. cristatum L.; taréjos csormolya; ciormoiag.Eua, Th. Szántóföldeken, ritka: Kb –Törökvágás felé (Fl. VII, 624).M. pratense L. ! réti csormolya. Eua (Kont),Th. Félélősködő, nevével ellentétben erdeifaj: Kb; Gym, Kf (Csűrös). Nt. csngő (Gyv).MELANDRIUM l. SileneMELICA L. (Poaceae)M. ciliata L.; prémes gyöngyperje. EuaKont–Med), M. Száraz gyepekben. Típusosváltozata (ssp. et var. ciliata – Gyv), és szubendemikusalfaja (ssp. transsilvanica (Schur)Husnot – erdélyi gyöngyperje) egyaránt előfordul.A két alfaj megoszlása további vizsgálatotigányel.M. nutans L.; bókoló gyöngyperje; mărgică.Eu, H. Bükkösökben, kevert erdőkben gyakrantömeges, fáciesalkotó: Kb, P, Sd, Ş; Gyv–P,Dl. Leşului (Nyárády A. mts. 1967).M. picta K. Koch; tarka gyöngyperje. K –Eu, H. Erdőkben: Gyv, Nk–P.M. uniflora Retz.; egyvirágú gyöngyperje;mărgică. Eua (Kont–Med), H. Lomberdőkben:J (Nyárády A. 1967), Gym (Chircă – Coldea1967).MELILOTUS (L.) Adans. (Fabaceae)M. albus Medik. ! fehér somkóró; sulfinăalbă. Eua, TH. A terület délnyugati peremén,utak, patakok mentén gyakoribb (A, D, Ct,Mv – l. még: Nyárády 1941). Nt. fejír somkóré(Nk).M. officinalis (L.) Medik. ! orvosi somkóró;sulfină. Eua, TH. Omlásos helyeken, utakmentén közönséges és tömeges (pl. kiskapusielhagyott bányák, az erdő alatt); társulásalkotó.Nt. öregk dohánya (V) | sárga somkóré(Nk) | somkóró (Bh, Kk, Mb, Szászlóna), somkóré(Gym, J, Nk, T), sonkóró (B, Gyv, Kszt–Zt, Mv), sonkóró (Ny), sonkóré (Mó, Nd, Tl),sonkóré (Zs), sonkóré (Kf, Sz) || Ro. sucínă(Be, Gyv). Nr. Teájának vízhajtó hatást tulajdonítanak(Nk).MELISSA L. (Lamiaceae)M. officinalis L. ! citromszagú méhfű; roiniţă,iarba stupului. Med–Balk, H. Száraz tölgyerdőkben,köves talajon gyakori. Termesztésbennem találtuk.MELITTIS L. (Lamiaceae)(*)M. melissophyllum L. ! méhfű; dumbravnic.Eu, H. Lomberdőkben gyakori, a területenaz ssp.carpatica (Klokov)P.W. Ball. = M. grandifloraauct. került elő: Gyv, Nk; Gyv–P(Nyárády A. mts. 1966), Magyarnádas, Tl(Fl. VIII, 164). Nt. méfű (Nd), méjfű (Szu, Zs),mífű (B, V) | mévirág (J), méjvirág (E), míjvirág(Sz) || Ro. dumbrávńic (A, Bl, Fi), dubrávńic(D, N), dubrázńic (Bl) | solovîrv (St) ltămăíţă (Mi). Nr. Bokrétának tették kalapba(St). – Kiskertbe is ültettek a méheknek. Akast dörzsölték be vele (B). – Adták a teheneknek,hogy több tejet adjanak (Sz). – Csecsemőknekadják a teáját, tisztltja a bőrt (Fi).– N-on ,,a szent kereszt felmagasztalása napján”(de ziua crucii – szept. 14–én) szedik,teáját fogfájásra fogyasztják.MENTHA L. (Lamiaceae)Nt. fodormënta (Bh, Zs), fodòrminta (B, J, Mv,Nd, Sz, Tl, Zs) | mënta (Ml) | mezeji fodòrminta(Gyv) || Ro. fodormíntă (Mi) | ísmă (Sz) |macicínă (A, Be, Bi, Bl, D, Dr, Fi, Kk, N, P) lméntă sălbát'ecá (Gyv) | míntă (N), ńíntă (Sd).Nr. Pálinkát ízesítenek vele (ződpálinka – Tl;burjános pálinka: Szászfenes). – Herbájából teátfőznek gyomor- és bélgörcs ellen; köhögéstől;csömör, májbaj ellen. – Tetvesség ellenfodormentafőzettel dörzsölik be a fejet. Vö.Kovács 1976; Kóczián et al. 1977.(*)M. aquatica L. ! vízi menta; izma broaştei.Eua–Med (másodlagosan Kozm), H–G.Vizes területeken közönséges, fodroslevelű változata(var. crispa) kiskerti termesztésben:255

Kb (var. ortmanniana (Op.) Briq.), Cţ (M.aquatica x M. arvensis), Nd, Ny (var. crispa(L.) Benth. – vö. Fl. VIII, 358; Gyv–P(Nyárády A. mts. 1966). Nt. fodormnta (T),fodorminta (Mb, Mé, Mó, Nk, V, Va) | vadfodòrminta(Nd) || Ro. míntă creáţă (N). Nr.Pálinkát ízesítenek vele (Mé, V). – A méhcsípéstdörzsölik vele (Mó). – Teát főznek belőle(Nk, T).M. arvensis L. ! mezei menta; izma cerbului.Eu, H (G). Művelt területeken, réteken, utakmentén (Bh: Czucza ap. Csűrös); Szászlóna(ssp, agrestis (Sole) Briq., var. foliicoma (Op.)Top.); Gyv–Nk (ssp. et var. austriaca (Jacq.)Top.); Mf (var. cuneifolia Lej. et Court) – vö.Fl. VIII, 347–8.M. x gentilis L. = M. arvensis x M. spicata:Gyv.M. longifolia (L.) Nath.! = M. spicata agg. =M. longifolia (L.) Huds. em. Harley incl. sp.dif.; lómenta; izmă proastă. Eu, H–G. Patakokmentén, vizenyős-forrásos réteken közönségesés tömeges; igen változatos formákban:ssp. mollissima (Borkh.) Dom; ssp. longifolia;ssp. incana (Willd.) és ezek változatai.Nt. katonabojt (Ny) | lófodòrminta (Va), lúfodòrminta(Gym, K, Mk, T, V) | lóminta (Gyv),lúminta (Jt, Mé, Nk, Tl) | vadfodòrmënta (Kp),vadfodòrminta (B, Kd, Kf, V, Zs) || Ro. macicínabroáşte (Be, Bi, Bl, Dr, Gym, P) | méntăd'e pădure (Gyv) | míntă broşt'áscă (N) | trandafírvérde (Fi). Nr. A herbájából főzött teátgyomor-, bélgörcs ellen használják (Mv). Vö.Kóczián. et al. 1977. – Csecsemő vizébe teszik,hogy ne rontsa meg a menstruáló asszony (Ny).*M. x piperita L. ! = M. aquatica X M. spicata(viridis); borsos menta; izmă bună.Eu, H–G. Kiskertekben gyakori: D (ssp.piperita). Nt. borsminta (Gym, Mb, Sz, Tl, Va) |fodormnta (Mf) | kűlföldi fodórminta (Nk) lmënta (Ny) | mëntolmënta (Kv) || Ro. cámfor(Bl) | fodormínţ (D) | macicínă d'e cámfor (D) |macicínă fodorméntă (A). Nr. Teáját az előbbifajokénál jobbnak tartják. Máj-, epebaj ellenhasználják (Ny).*M. x smithiana Grahm. = M. rubra Sm. =M. apuatica x M. arvensis x M. spicata. Kiskertben:Nk.*M. spicata (L.) emend. Hareley, Huds. sec.Fl. R.P.R. ! = M. viridis (L.) L.; zöld menta;iarbă creaţă. DNy–Eu, G–H. Kiskertekbengyakran termesztik: – Dr, D, Fi (var. viridisNathh.); – var. crispata (Schrad.) Beck.:Nt. fodormënta (Kszt–Zt, Ny, T), fodòrminta(E, Gym, It, Jt, K, Kb, Kf, Kk, Tl, V) ||kerti fodòrmënta (Kp) || Ro. macicínă creaţă(A, D) | méntă d'e grad'ínă (Dr). Nr. Pálinkaízesítésére használják (Tl). – A herbából főzöttteát használják hűlés, asztma ellen; gyomor-,bélgörcs esetén; étvágyjavltóként. –Reuma elleni fürdőt készítenek fodormentából,jegyenyefenyőből, szénamurvából és sóból (Bh,Mk). Vö. Kóczián et al. 1977.MENYANTHES L. (Gentianaceae)M. trifoliata L.; vidrafű; trifoişte. Cp, HH.Mocsarakban, vízzel lepett helyeken, ritka:A, Cţ (Fl. VIII, 434); Gy–P, Dl. Leşului(Nyárády A. mts. 1967).MERCURIALIS L. (Euphorbiaceae)M. perennis L. ! évelő szélfű; brei. Eua,H–G. Üde, erdei környezetben közönséges.MESEMBRYANTHEMUM l. AnpteiaMESPILUS L. (Rosaceae)*M. germanica L.! naspolya; moşmon. Eu,Ms. A területen szórványosan ismert. Nt. naspoja(Mb), naszpoja (K). K-en a Csërgőbe vankét fa, Mb-on csak hallomásból ismerik.MILIUM L. (Poaceae)M. effusum L.; zilált kásafű; meişor. Cp,H. Bükkösökben gyakori (Gyalui-havasok;Kszt–Zt–Csűrös–Káptalan).MINUARTIA L. (Caryophyllaceae)M. verna agg., M. verna (L.) Hiernh. ssp.collina (Neilr.) Domin; gyepes kőhúr; mierluţa.Cp (Med), C–Ch. Száraz sziklás gyepekben,ritka: Mv (var. ramosissima (Willd.) A.et G.); var. tenella (Schur) A. et G.: Ríszegtető(CLA. Szabó 1971), Gym (Kovács-Coldea1967), Mf (Csűrös–Káptalan 1971).MIRABILIS L. (Nyctaginaceae)*M. jalapa L. ! estike; barba împăratului.Mexikó, (Tli)(H). Díszvirág, nem gyakori (Nd –Feketeerdőből hozták). Nt. estike (Kb).MISOPATES l. AntirrhinumMOEHRINGIA L. (Caryophyllaceae)M. trinervia (L.) Clairv.; erdei csitri; merinană.Eua, Th–TH. Erdőkben: Kb – Kardosfalvafelé (CLA. Szabó 1971).MONARDA L. (Lamiaceae)*M. fistulosa L. É–Am, H. Ritka díszvirág;Bh (temető).MONTBRETIA = CrocosmiaMONSTERA Adans (Araceae)*M. deliciosa Liebm.! = Philodendron pertusumKnuth et Bouché; filodendron. Kz–Am(Mexikó), Ms. Szobanövény, a területen viszonylagritka. Nt. filodendra (E, Kb, Mé,Mf, Szu) | szobavirág (Kk). Bh-on, Bt-n névnélkül.*MORUS L. (Moraceae)Nt. epèrfa (B, Bt, Gy, It, Kb, Kp, Mé, Ml,Mó, Nd, Sz, T, V, Va, Zs), eprfa (Kk, Szu),256

epërfa (Bh, Gym, K, Kd, Kf, Kszt–Zt, Mb,Mk, Mv, Ny). Termése: epèr, eper, epr | faieper (Szászfenes: Györffy 1935) || Ro. dud(N) | pomiţár (Be, Bi, Dr, Gym, St), pomńiţárA, B, Mi). Termése: pomíţă. Nr. Kp-ben helynévadóelem (?). Vö. Péntek–Szabó 1980.159. – Ezek a nevek is többnyire a M. albáravonatkoznak.*M. alba L. ! fehér eperfa; dud alb. Kína,Mg–Ms. Udvarokon gyakori. Nt. fehér epèrfaBt, Gy, Kb, Kp, Mé, Ml, Mó, Nd, Sz, T, V,Va, Zs), fehér eprfa (Kk, Szu), fehír eperfa(It), fehér epërfa (Gym, K, Kd, Kf, Kszt–Zt,Mk, Mv) || Ro. dud alb (N) | pomiţár álbe(Be, Bi, Gym, St), pomńiţár alb (Mi).*M. nigra L. ! fekete eperfa; dud negru.Kz–Ázsia, Ms–Mg. Dísz- és haszonfa. Nt.fekete eperfa (Kb, Kp, Mé, Ml, Mó, T, V), feketeeprfa (Kk, Szu), fekete epërfa (Bh, Gym, Kd,Kszt–Zt, Mk, Mv, Ny) | piros eperfa (It,Sz, T, Va, Zs), piros eprfa (Kk), piros epërfaK, Kd, Ny) || Ro. dud négru (N) | pomiţáride lemn négru (Be) | pomiţár négru (St) | pomniţárróşu (Mi) | pomiţár vînete (Gym).MUSA L. (Musaceae)● M. x sapintum L. ! = M. paradisiaca L.var. sapientum (L.) Kuntze; banánfa; bananier.India (?), ma a trópusokon általános, H. Boltbólismerik. Nt. banán || Ro. banáne.MUSCARI Mill. (Liliaceae) incl. LeopoldiaParl.*M. botryoides (L.) Mill. ! epergyöngyike;porumbei. Kz–Eu–Med, G. Kiskertekbenszórványosan, vadon nem találtuk: Kf (CLA.Szabó 1971). Nt. kékgyöngyvirág (Mé, Mf, Nd,Szu), kíkgyöngyvirág (Zs) | kígyófű (Kvár:Györffy 1935) | kígyóhagyma (B, Mb, Mf, Mó,Tl, V, Va), kígyóhagyma (Jt) || Ro. cucurijór(Topa) | pt'íta pásări (Kk) | strúgurele úrsului(Dr) | unguráş (Mi).M. comosum (L.) Mill. ! = Leopoldina comosaL.) Parl.; üstökös gyöngyike; ceapa ciorii.Eu (Kis-Ázsiában is), G. Meszes, meleg talajúszántókon, mezsgyékben közönséges, néhol tömeges(Gy, Gyv, Kf – Csipkés, P, Zs). Nt.kígyófű (Gyv, T) kígyóhagyma (Bh, Gy, It,Kp, Mb, Mf, Mk, Tl), kígyóhagyma (K, Kf,Ny, Sz, Zs) | kík gyöngyvirág (Kp, T) || Ro.ceápa cioáră (Gyv) | cucurijór (Topa).M. tenuiflorum Tausch ! = Leopoldia tenuiflora(Tausch.) Heldr.; karcsú gyöngyike;ceapa ciorii. Pont–Pan, G. Napsütötte szénafüvekengyakori: Kf – Ríszeg, | (CLA. NyárádyA. 1967); Bh – Tekintő (Czucza ap.Csűrös). Nt. mint előbb.MYAGRUM L. (Brassicaceae)M. perfoliatum L.; üreges légyfogó; golicică.Kz–Eu–Med, Th–TH. Ritka gyom: It, Nk(a meddőhányókon); Bh (Fl. III, 141).MYCELIS Cass (Asteraceae)M. muralis (L.) Dum.; erdei kákicsvirág;susai pădureţ. Eua, H. Erdős, bokros üde termőhelyeken,közönséges.MYOSOTIS L. (Boraginaceae)Nt. kéknefelèjcs (Mb, T, Va), kíknefelejcs(Jt) | nefelèjcs (B, Nd), nfelèjcs (Mó), nëfelèjcs(K, Kszt–Zt, Ny) || Ro. cerceláş (Topa)numáutá (Kk).M. arvensis (L.) Hill.; parlagi nefelejcs; ochiulşarpelui. Eua, TH. Szántóföldi és út mentigyom: A, Ksz–Zt, Mb; Bh (Czucza ap. Csűrös:.M. ramosissima Roch. ex. Schult. = M. collinaHoffm. = M. hispida Schlecht.; borzasnefelejcs. Eu (Med), Th. Szántóföldi és út mentigyom, szórványos: Kk (CLA. Nyárády A.1961); Kf – Ríszeg felé (Stipetum capillatae –Csűrös).M. scorpioides L. ! = M. scorpioides sap.palustris (L.) F. Herm. = M. palustris (L.)Hill incl. M. strigulosa, M. laxiflora p.p.;mocsári nefelejcs; nu-mă-uita. Eua, H. Vizenyőshelyeken közönséges. Nt. nefelejts (Szu: Györffy1935).M. sparsiflora Mikan in Hoppe; lazavirágúnefelejcs. Eua (Kont), Th. Nedves, erdős területen:Kf – Ordományos.M. stricta Lk. ex Roem. et Schult. = M.micrantha auct. non Pall.; apró nefelejcs. Eua,Th. Szórványos út menti, szántóföldi gyom(Mb).M. sylvatica agg., M. sylvatica Ehrh. exHoffm. ! erdei nefelejcs; nu-mă-uita. – *M.sylvatica convar. culta Voss-Vilmorin! = M.alpestris hort. non F.W. Schmidt; kerti nefelejcs;nu-mă-uita. Eu (Med), H. Nedveserdei termőhelyeken gyakori. Termesztett változataa convar. culta Voss-Vilmorin nagyobbvirágú, kiskertekben gyakori. Nt. kéknefelèjcs(J, Mó, Mv, Szu), kékneflèjcs (E), kíknefelejcs(Gyv, Kk) | nefelejcs (It, Kb, Mé, Mf, Ml, T,Va), neflejcs (Sz, nëfelèjcs (Jt, K, Kp,Kszt–Zt, Mk) || Ro. floáre d'e nu-mă-utá (Mi) lnu-mă-uitá (Ş). Gyv-en a kiskertben van, a mezőrőlhozták be. Nr. Díszítőmotívumkéntszűcshímzéseken fordul elő. Vö. Péntek 1979.MYOSOTON Moench. (Caryophyllaceae)M. aquaticum (L.) Moench. = Malachiumaquaticum (L.) Fries = Stellaria aquatica (L.)Scop.; vízi csillaghúr; pleşcaiţa. Eua, H. Patakpartiszegélynövényzetben, nedves élősövényekbengyakori.MYRICARIA Desv. (Tamaricaceae)M. germanica (L.) Desv.; csermelyciprus;cătină mică. Eua, H–N. Hordalékon, a területdélnyugati részén szórványosan: Cţ, Gy, Fl,Szászlóna, Kszt–Zt,257

MYRISTICA L. (Myristicaceae)● + M. fragrans Houtt. ! valódi muskátdió,szerecsendió; nucşoară. Maluku-szigetekről származófűszernövény, kereskedelemből vásárolták;ma nem árusítják nálunk. Nt. szerecsenydijó(B, F, Kk, Sz, Va), szerecsëndijó (K).Nr. F-on tésztába tették.NNARCISSUS L. (Amaryllidaceae)*N. poeticus L. ! nárcisz; coprine. Med, G.Évelő hagymás dísznövény, kiskertekben közönséges,telt virágú változata (f. pleno) semritka (Mk). Nt. fehér hòrgasrózsa (Va) | fehérmárcijus (Mé, Nd, Szu), fejér márcijus (Ml),fehír márcijus (F, Jt, Kb, Kf, Mk, Mv, Ny),fej]r márcijus (Gym, Gyv, Kk) | fejér nárcisz(T) | hòrgasrózsa (K, Kp), hòrgasrózsa (Sz) |kúdusláb (E, It, J, Mó, T) | márcijus (B, Kb,Kszt–Zt, Mf, Mk, Ml, T, V) | nárcisz (Bh,E), nácisz (Kb), nárcis (Szu) || Ro. a turcésc(Be) | aúş (St) | ceápa álbă (B) | cocoşé (N) |códuşlab (E) | cotcorozăle (Topa) | găluşt'e albe(Albac) | jerunchéşi (Mi) | lăscúţă (Sd, Ş) |márţiiuş alb (Gym, Gyv, Kk) | narcís (Be),narcísă (Bi), narcíse (Sz) | roşcúţá (C), roşcúţe(E) | unguró (Berind). Vadon nő Ş-on La Sălíşt'enevű helyen, Mi-en Dobrinel, Popăscu, ValeaŞardului nevű helyeken. – E-re hagymát hoztaka mezőről. Nr. A horgasrózsa írás hímzésmotívumkéntis előfordul. Vö. Péntek 1979.*N. pseudonarcissus L. ! sárga (csupros)nárcisz; zarnacadele. Ny–Eu, G. Dísznövény,a kiskertekben szórványos. Nt. dupla nárcisz(Kb) | koraji márcijus (J) | tölcsérs nárcisz(T) | márcijus (E, It, J, K, Kszt–Zt, Mk,Sz) | sárga hòrgasrózsa (B, Va) | sárga márcijus(F, Gym, Gyv, Jt, Kf, Kk, Mé, Mf, Mk,Ml, Mv, Nd, Ny, Szu) || Ro. ceápa gálbenă(B) | găluşt'e gálbene (Albac) | márţiuş gálbăn(Gym), márţiuş gálben (Gyv, Kk).(*)N. stellaris Haw. (N. poeticus agg.) ! =N. radiifolius Salisb. = N. angustifolius Curt.;mezei vadnárcisz; coprine. Kz–(DK)–Eu, G.Mezei virág, a területen ritka, de mindenüttszámon tartják. Néhol kiskertbe is ültetik (Ş).Nt. kúdusláb (J, Mó, Nd, T) || Ro. cocoşed'e cîmp (Nş) | jerunchéşi (Mi). – A Kúduslábríta daróciaké volt Somtelke mellett.NARDUS L. (Poaceae)N. stricta L. ! szőrfű; tăpoşica. Eua, H. Havasiréteken, helyenként tömeges (társulásalkotó):Sátorhegy, Dongói-plató, Ct – Cţ, Gym,másutt szórványos: Kf, Ny, Ş (l. még: Chircă –Coldea 1967, Kovács–Coldea 1967). Nt. disznósèrte(Va) | sejemfű (Tl) | szőrfű (Bh, Kf,Mb, Mé, Mf, Nk) || Ro. păru pórcului (Be, Bi,Bl, C, Dr, Fi, Mi, Sd, St).258NEOTTIA L.C. Rich. (Orchidaceae)N. nidus-avis (L.) L.C. Rich. ! madárfészekkosbor; trînji. Eua (Pont–Kont), G. Meszestalajú vegyeserdőkben szórványosan: Kf, Sz(Ríszeg, Ordományos), | (Nyárády A. 1967),Gyv–P (Nyárády A. mts. 1966).NEPETA L. (Tamiaceae)N. cataria L.; illatos macskamenta; cătuşnică.Eua, H. Erdőszéleken, élősövényekbenszórványos: Gorbó, Kb. Nt. mífű (V).N. pannonica L. ! bugás macskamenta; poalaSfîntei Marii. Eua, H. Erdőszéleken, bokroshelyeken, élősövényekben, utak mentén gyakori.NERIUM L. (Apocynaceae)*N. oleander E. ! oleander, leánder; leandru.Med, Ms. Iráni eredetű, a Földközi-tenger menténterjedt, nálunk többnyire cseberben nevelt(nyáron szabadban, télen szobában), mérgeződísznövény (szívre ható glikozidokat tartalmaz).Nt. olander (Bh, Ml, Mó), ólëándër (Jt,Kf), olëjánder (Kb), olëjandër (Ny), oliánder(E, Kp, Sz, V, Va, Zs), oliándr (Nk, V), oliándër(Gy, J, Kszt–Zt, Mb, Mk), olijándr (Szu),oliendèr (B). lëándèr (T) || Ro. oliándăr (C),uliánder (Sz) | oleándru (Mi) | leándru (Dr) |ráchítă (Sd) | răchíta doámnei (Gym). Nr. Aleveléből főzött teát, ill. a gyökerét használtákabortív szerként (ezek a kísérletek végzeteskövetkezményekkel jártak!). – A levelét egérméregnekis használták (Sz). – Csomafáján alevelét szeszes italba tették, hogy leszoktassáka férfiakat az alkoholról. Majdnem halált okozottez a kísérlet. Vö. Kóczián et al. 1977.NICOTIANA L. (Solanaceae)*N. alata Link et Otto ! dohányvirág; reginanopţii. D–Am, Th. Közönséges kiskerti, házmelletti díszvirág. Nt. dohányvirág (mindenüttismert, a Nm-n gyakoribb) || Ro. bună-dimińeáţa(St) [ dóhańvirag (Gyv) | rejína nópţii(Be, Bi, Cţ, Gym, Mi, N). Nd-ról eltűnt. –Mé-n értéktelen virágnak tartják.*N. rustica L. ! kapadohány; mahorcă, tutunturcesc. Am, Th. Általánosan ismert, mamár csak ritkán termesztik, ill. tartják magrólszóródó példányait (Ct). Nt. dohány (Bh, Bt,J, Kf, Mb, Ml, Sz, T, Tl), dohán (V) | kapado-

hány (Va) || Ro. tutún (Be, Ct, Cţ, D, Dr, Mi,N). – A pipások régen dugva termesztettékerdőben, kiskertben: Be, Bh, Bt, D, Mb, Ml,Tl). Nr. A levél ruha közé téve molyirtó szer. –Főzetével irtják a tetűt (veszélyes, mert ahatóanyag a bőrön keresztül is felszívódik). –Rühesség esetén a levél főzetével kenik bemagukat (ez is veszélyes gyógymód). – A juhokrühességét is ezzel gyógyítják: káposztalébeáztatták vagy főzték a dohányt, avvalmosták naponta kétszer a rühes juhokat. Vö.Ifj. Kós 1947; Kóczián et al. 1977. – A dohánytermesztésnéprajzára l. Takács. 1964.● + N. tabacum L. ! közönséges dohány;tutun. D–Am (Argentina, Bolívia), Th. Nemtermesztik, de cigarettaként általánosan használják,és ismerik. Egykor titokban termeszthettékis, de inkább az előző fajt.NIGELLA L. (Ranunculaceae)N. arvensis L. ! mezei kandilla; negruşcă.Eu–Med, Th. Szántóföldeken, tarlókon szórványos:Gym, Gyv, Nk, St. Nt. bòrzoskatica(Mó).*N. damascena L. ! borzaskata; chica voinicului.Med, Th. Kiskerti dísznövény, szórványos:Mó, Nk, J ! Nt. bòrzoskati (Kk) | bòrzoskatica(Mó) | csilagvirág (T) | Kativirág (J) |szarkaláb (Szu). Elterjedésére nézve l. Szabó =Péntek 1980 – 4. térvázlatát.NONNEA Medik. (Boraginaceae)N. pulla (L.) Lam. ! apácavirág; ochiul lupului.Pont–Med, TH. Leromlott, száraz gyepekben,szórványos: J, Kf – Ríszeg (CLA.Nyárády A. 1967).OOCIMUM L. (Lamiaceae)*O. basilicum L. ! bazsalikom; busuioc. Trópusi(Ázsia, Afrika, Európában adventív,cserepes vagy kiskerti), Th. Termesztik a fodroslevelű, rózsaszínű virágú alakját (f. crispum– E – gyártelep) és a hólyagos levelű fehérvirágút is (f. bullatum – Nk, de máshol is).Nt. bazsalikom (P, Zs) | borzsalék (It, Mé, Ml,Mó, T, V), bòrzsalík (Gyv, Kk, Nd, Nk) |buszujok (B, Kb, Nk), buszijok (E, Jt, Mf, Szu),buszijók (Sz), biszijok (Kp, Np), biszijók (Mb,Ny), biszijóuk (Bh, J, K), boszijok (Kszt–Zt,Mv, Va, Zs), boszjok (Gym) || Ro. busuóc(B, Bi, C, Cţ, D, Dr, Gym, St, Sz, Ş), bosoóc(N, P, Sd), bosoóc (A, Mi). Nr. Hordó kimosásárahasználták, a bort is ízésítették vele (Kk, Szu).– A r-ok kultikus szertartásoknál használják:keresztelésre, vízszentelésre (vö. Butură 1979).Elterjedésére nézve l. Szabó–Péntek 1980 –1. térvázlatát.ODONTITES Ludw. (Scrophulariaceae) incl.OrthanthaO. lutea (L.) Calirv. = Euphrasia lutea L.= Orthantha lutea (L.) Kern. ex Wetts.; sárgafogfű; dinţură galbenă. Eu–Med, Th. Szikármészpadokon, száraz gyepekben szórványos( Mv). Félparazita.O. vulgaris Moench ! = O. verna (Bell.) Dum.ssp. serotina Corb. = O. serotina (Lam.) Rchb.= Euphrasia odontites L. = E. serotina L.;piros fogfű; iarba dintelui. Eua, Th. Félszárazgyepekben gyakori: It, Kb, Mv, T és másholis, néhol tömeges.OENANTHE L. (Apiaceae)O. aquatica (L.) Poir. ! vízi mételykóró;mărăraş. Eua–Med, HH. Árkokban, mocsarashelyeken (Bh – az országút mentén:Czucza ap. Csűrös).O. banatica Heuff.; bánáti mételykóró. Kz–Eu–Med, HH. Állóvizekben: Kb (Fl. VI,529), Ct, Körös völgye (Csűrös).Oenothera L. (Onagraceae)O. biennis L. ! parlagi ligetszépe; luminiţă.É-Am, TH. Utak (Gy, Szászlóna) és vasúttöltések (Kb, Mé, Magyarnádas) mentén szórványos.OLEA L. (Oleaceae)● O. europaea L. ! olajfa (olajbogyó); măslin(e).Ny-Ázsiai–Med, Ms–Mg. Gyümölcséta kereskedelemből vásárolják. Nt. maszlina ||Ro. măslíne.OXOBRYCHIS Adans (Fabaceae)O. arenaria DC. ! = O. viciifolia agg.; homokibaltacim. Med, H. Napos szikár lejtőkön,mészpadokon szórványos, néhol tömeges:Ct, It, Mv. Nt. mezeiborostyán ? (Szászlóna:Györffy 1935).(*)O. viciifolia Scop.! takarmánybaltacim;sparcetă. Med, H. Másodlagosan, termesztésbenfokozatosan terjed. Száraz gyepekben közönséges,fáciesképző: E, Gym, Gyv, J, Kb,Kk, Mó, Nk, P, Sz, V, Zs. Nt. bàltacin (Bh,Gym, Gyv, J, Jt, K, Mb, Mk, Mó, Sz, Tl, Va),bartacin (Gy, It, Kf, Kp, Kszt–Zt, Mé, Mf,Mv, Nd, Nk, Ny, Szu, T, V, Zs), bàrtacsin(Kk), bortocin (B) | borcsák (Zs) || Ro. bortoţín(Gym), bortoţínă (B), bortocín (C), bortocínă(Be, D, Kk, Mi, Sd, St) | bortocínă d'egrăd'ină (Kk) | bortocínă sălbăt'ecă (P) | fetíţe(Bi). – Szu-on helynévadó elem. Vö. Péntek –Szabó 1980. 156.259

ONONIS L. (Fabaceae)O. arvensis L. ! = O. hircina Jacq. = O.spinosa agg.; nehézszagú iglice; osu iepurelui.Eua, N (H). Leromlott kaszálókon, bokroshelyeken közönséges: E; Kk (f. spinescensLdb., Nyárády 1967). – A növény szőrözöttségeés tüskézettsége, valamint virágjainaknagysága is igen változó, így a külön fajnaktekintett O. spinosiformis Simk. = O. semihircinaSimk. = O. pseudohircina Schur. biztonságoselválasztása további vizsgálatokatigényel. Az idézett taxon faji rangja véleményünkszerint kétes. Nt. bagojfű (Mv) || Ro.opínca dráculu (B) | sudoárea cálulu (Fi).Nr. A gyökerét főzik meg borban az Anthemistinctoria virágjával sárgaság ellen; epehajtóis (Mv). Vö. Kóczián et al. 1977.ONOPORDON L. (Asteraceae)O. acanthium L. ! szamárbogáncs; ghimpemare, ciulin. Eua, TH. Szemetes helyekenközönséges nagy termetű szúrós gyom. Helyenkénttömeges (Nk). Nt. fehérhátu-tüvis (Zs) |fehér-szamártüvis (Kk) | szamártüvis (Gym, Gyv,Kd, Kf, Kk, Mv, Nk) | tövis (T) || Ro. sca(St) | sca porcésc (Mi) | spin lat (Kk) | st'inmăgărésc (Be). Nr. Bogyójából teát főztek szamárköhögésellen (Kk, Mé). – Sebre tettéka levelét (Zs).OBOSMA L. (Boraginaceae)O. pseudarenarium Schur. = O. arenariumW. et K. ssp. pseudarenarium (Schur.) Jáv.= O. pseudarenarium ssp. transsilvanicum(Schur) Br. Bl. = O. arenarium ssp.; homokivértő; otrăţel. Ec (Balk), H. A területen lévőalfaj erdélyi endemizmus. Napos, száraz, omlásosgyepekben, homokon: Gyv – Gyerőfiszöktető,F, Kb, Zs! Hója, Szu (Fl. VII,222).*OPUNTIA Haw. (Cactaceae)Nt. kaktusz (Gym, J, Kk, Mf, Ml, T, V,Va, Zs) | kaptusz (E, Jt, K) || Ro. cábdus(Gyv) | cáctus (Gym) | límba soácrii (Be, Bi,Dr, E, Gym, Mi, St, Ş).*O. sp. (ficus-indica Mill. ?); fügekaktusz,limba soacrei. Bh.*O. (vulgaris L. ?). Kz–Am, H. Cserepesdísznövény. A kalotaszegi növények pontosfaji hovatartozása ellenőrizendő. Bh, Sz.ORCHIS L. (Orchidaceae)Nt. »bazsaróuzsa« (Ny) | bazsó (Nd), bazsó(K, Mó) | bazsòr (J) | borzsalék (Szászfenes:Györffy 1935) | buzdugvirdg (Gym) | buzsor(Gyv, Jt, KK, Kp, Mk, Mv, Szu, T, Va),bozsòr (Nk, Kajántó) | buzsòrvirág (Gy), bozsòrvirág(Kk, Szászfenes) | buzsoránna (T) |gyapárvirág ? (Tl) | ? kakukvirág (Mf) | pecsenyevirág(B) | tubarózsa (Kf) | túròvirdg (Mé)||Ro. bujór | ruj róşi (Bi). – A nevek a nemzetségre,sőt szinte az egész családra vonatkoznak.O. coriophora L.; poloskaszagá kosbor; ploşniţoasă.Kz–Eu–Med (DNy–Ázsia), G. Réteken,legelőkön gyakori: Gym – V. Podului(Kovács-Coldea 1967).O. laxiflora Lam.; mocsári kosbor; bujori.Eua, G. Mocsaras réteken gyakori (ssp. elegans(Heuff.) Soó), helyenként (Nm) tömeges).O. maculata L. ! foltos ujjaskosbor; mînaMaicii Domnului. Eua, G. Nedves réteken:Gym – Sub tufe (Kovács –Coldea 1967), Cţ –Bl (var. transsilvanica – E. Pop 1960).O. militaris L.; vitézkosbor; poroinic. Eua,G. Réteken, ligetes helyeken, meszes talajonszórványos: Sz – Ríszegtető (Szabó 1971).O. morio L. ! agárkosbor; untu vacii. Eu,G. Szénafüveken, irtásréteken gyakran tömeges(csak az ssp. morio), pl. Gyv, Kf, Mó, Ny,Sz, de máshol is. Nt. kis buzsor (Gyv) | kökörcsi(It).O. purpurea Huds. ! bíboros kosbor; poroinic.Eua–Kont, G. Erdőszéleken, bokrosokbanszórványos: Sz (a f. obcordata Wirtg. is). Nt.nagy buzsor (Gyv).O. tridentata Scop.; tarka kosbor. Eua –Kont, G. Napos szénafüveken, bokrok közöttszórványos: Kf–Sz, Részegtető az Ordományosfelé (var. tridentata lusus purpureus,lusus albus, f. submilitaris (Schur.) Nyár.).O. ustulata L.; sömörös kosbor. Eu, G.Montán gyepekben, ritka: Kf (Csűrös).ORIGANUM L. (Lamiaceae)O. vulgare L. ! szurokfű; sovîrv, dost. Eua,H. Bokrosokban, irtásokban, erdőszéleken közönséges:A, Gyv, Kk, Nk (var. barcensis(Simk.) Hay.ORNITHOGALUM L. (Liliaceae)O. boucheanum (Kunth.) Aschers; kónyasárma; luşcă. Pont –Balk, G. A terület keletifelén (Kb – Hója, Lombi-gerinc, Gorbói-hegy– Nyárády 1941), esetleg még tovább nyugatfelé, de hiába kerestük.O. gussonei Ten. = O. tenuifolium Guss.;pusztai sárma; băluşcă. Kz–K–Eu (Pont –Med), G. A terület északkeleti feléről jelezték:Nm – Andrásháza, Mi, Kb – a Hója felé(ssp. et var. kochii (Parl.) Holuby ex Janchen– vö. Nyárády 1941; Fl. XI, 340–1).O. pyramidale L. ! nyúlánk sárma; băluşcă.Kz–Eu–Pont–Balk, G. Bokros, gyepes,napsütötte részekben gyakori: | (var. et f.pyramidale – Nyárády A. 1967). Nt. kígyóhagyma(Kk, Kp, Mé) || Ro. ceápă (B) | ceápaciórii (Dr).O. umbellatum L. ! ernyős sárma; băluşcă.Kz–Eu–Med, G. Kövérebb, nyirkosabb helyeken,mint az előbbiek: Gy, Szászlóna. Nt.kígyóvirág (Szászfenes: Györffy 1935).260

OROBANCHE L. (Orobanchaceae)O. alba Steph. ex Willd. = O. epithymumDC.; kakukkfojtó vajvirág; iarba cucului.Eua–Kont, H. Gyepekben, mezsgyékben gyakori:Kf (Csűrös). Nt. köszvényfű (Szászlóna:Györffy 1935).O. alsatiica Kirschl.; elzászi vajvirág. Eua,H. Ernyősök gyökerén élősködik: Gy (Fl.VIII, 68); Gym (Kovács–Coldea 1967).O. caryophyllacea Sm. = O. vulgaris Poir.;galajfojtó vajvirág; verigel. Eua–Med, H.Mezsgyékben, szórványos: Gy (Fl. VIII, 60).O. gracilis Sm. = O. crunta Bertol.; vérveresvajvirág; verigel. Eu–Med, H. Gyepekben,ritka: Gy (Fl. VIII, 48).O. lutea Baumg. = O. rubens Wallr.; sárgavajvirág; crăielici. Eu–Med, H. Pillangósokgyökerein élősködik, viszonylag gyakori: Sz(var. lutea f. lopholepsis Beck. – Fl. VIII,65).O. major L.; nagy vajvirág; crăielici. Eua,H. Gyepekben, fészkesek (főként Centaureafajok)gyökerén élősködik, nem ritka: Kb, Sz.O. purpurea Jacq. = O. coerulea Vill.; bíborosvajvirág; lupoaie. Eu–Med, Th. Gyepekben,szórványosan (élősködő): Ct, Sz (Fl.VIII, 45).O. ramosa L.; dohányfojtó vajvirág; lupoaie.SzubMed – Kz–Eu, Th (G). Nt. kíkvirág(K). A paradicsom tövén nő (K).ORTHANTHA l. OdontitesORYZA L. (Poaceae)● O. sativa L. ! rizs; orez. Kereskedelmiforgalomból ismert, általánosan használt. Nt.rizs || Ro. oréz | rişcáşă (St). Nr. Hasmenésrerizsnyákot készítenek. Vö. Kóczián et al. 1977.OXALIS L. (Oxalidaceae)O. acetosella L. ! erdei madársóska; rnăcrişuiepurelui. Cp, H (G). Savanyú humuszos erdőkbengyakori. Nt. kereksósnya (Zs) | nyúlsaláta(Gyv, Kk) | nyúlsòska (Szu), nyúlsósnya(It, Kszt–Zt), nyúlsòzsnya (B) | nyùlisòska(Ml) || Ro. macríşu domnésc (Mi) | macríşuépurelu(A, Be, D, Dr, Kk, St) macríşepurésc (Bl), macríşu epurésc (P, Sz). Nr.Nyersen fogyasztják a gyermekek. – Tejoltónakhasználják (P).*O. deppei Lodd. ! négylevelű-lóhere; trifoi.Mexikó, H. Cserepes dísznövény. Nt. lóher(Mf) | lòherevirág (Bt, E), lòherevirág (Mé) |lúcerna (Szu) || Ro. trifó (E).O. europaea Jord. in F.W. Sch.; sárga madársóska;măcrişorul iepurelui. Eu–Med, Th(H, G). Szántóföldi, kiskerti gyom, gyakori.OXYCOCCUS Adans l. VacciniumPPADUS l. Prunus*PAEONIA L. (Paeoniacaceae)Nt. bazsarózsa (B, Gym, Gyv, E, It, J, Jt,Kb, Kk, Kp, Kszt–Zt, Mb, Mé, Mk, Ml, Mó,Nd, Nk, Szu, T, V, Va), bazsarózsa (K, Mv) |nagyrózsa (Ny) | ? nyilistán (Mó: KalTsz) |pünköstirózsa (B, Tl, V), pünközsdirózsa (Mf),pünköstirózsa (Kf, Ny) | pünköstivirág (Bh) ||Ro. bójо̨rójo (Gyv, Kk), bújо̨rojо̨ (Kk) | flórid'e rusáli (Dr) | rójо̨bojо̨ (Gym), rújо̨bujо̨ (C) |ruj (Bi) | ruj d'e rusáli (B, Be, E, N, P, Sd,St). Nr. Bazsarózsa gyökeréből párlatot készítettekfogfájás ellen, jól bedörzsölték vele afogínyt és a megfelelő arcrészt. – Szentgyörgyvirágból(Primula veris) és pünköstirózsavirágbólsárgaság ellen főznek teát. Vö. Kovács1976. – A fenti nemzetségnevek elsősorbana leggyakrabban termesztett P. officinalisravonatkoznak, amely a jelzett pontokon mindenüttvan. A fajokat csak esetlegesen különböztetikmeg jelzős terminussal (l. a továbbiakat!).*P. arborea Donn. ! = P. suffruticosa cv.„Moutan”. K-Ázsia, N. Kiskertekben, ritka.t. tubarózsa (Mf).P. lactiflora Pall. ! = P. albiflora auct.; illatosbazsarózsa. K-Ázsia (Kína, Szibéria),H–G. Kiskertekben, szórványos. Nt. fehír bazsarózsa(Kszt–Zt, Mk), fejír bazsarózsa (Gym) |jószagu bazsarózsa (T) | tubarózsa (It, J, Mé,V) | úrnapivirág (Kb) || Ro. bajorójă rojosínă(Sz). – Űrnapkor szokott nyílni, innen a kisbácsinév.*P. officinalis L. ssp. officinalis! /= P. feminaauct.; piros bazsarózsa; bujor. D-Eu,Ny-Ázsia, H–G. Gyakori kerti dísznövény.Nt. bazsarózsa (Mf) | piros bazsarózsa (Gym,Gyv, Kszt–Zt, Mk, Ml, Mó) | pünközsdirózsa(Mf) | tubarózsa (Mf, V) || Ro. bajarójăróşie (Sz) | flóri d'e rusáli (Dr) | rúje d'erusáli (Mi, Ş). – Mf-en a piros a bazsarózsa,a rózsaszín a tubarózsa. Nr. A gyökeréből készültfőzettel irrigálnak fehérfolyás (Trichomonasvaginalis) ellen (J). Vö. Kóczián et al.1977. – Teát főznek belőle az asszonyokvérzés ellen (Ş).*P. tenuifolia L. ! keskenylevelű bazsarózsa;bujor de cîmp. Kont (BalK–Eua), G. Erdélyivad populációkból háziasítva. Nt. Kativirág(Kb). Kvárról hozták Kb-ba.261

PANICUM L. (Poaceae)( + ) *P. miliaceum L. ! termesztett köles; mei.Kz-Ázsia – India, másodlagosan Kozm, Th.Egykor nagyban termesztették. Az egyetlenelőkerült magpróba (Nk) eredete bizonytalan,lehet piaci is. Nt. köles | fuszujkacifrázó tréfás,alkalmi név (K) || Ro. me. Nr. Ml-n 1910–igtermesztették, a Kőhegyi szántón; Bt-n azI. világháborúig kukoricával megőrölve töltöttkáposztába; N-on 1945–ig, levesnek főzték.– Jankó János fontos eledelként említia köleskását tejben (Jankó 1891. 79). – Helynévadóelem Gym, Jt, Nk, Bh, It, Zs, B ésKözéplak határában. Vö. Péntek–Szabó 1980.157.PAPAVER L. (Papaveraceae)*P. bracteatum L. ! keleti mák; mac roşude grădină. Elő-Ázsia, H. Kiskerti díszvirág,szórványos. Nt. díszmák (Kp) | mákvirág (Kk) |pipacs (E, Kb) || Ro. mac (Gyv, N).*P. orientale L. ! török mák; mac turcesc.Elő-Ázsia, H. Kiskertekben, mint az előbbi,de ritkább. Nt. díszmák (V) | pipacs (Nd).P. rhoeas L. ! pipacs; mac roşu. Eua–Med(másodlagosan kozmopolita), Th. Gabonavetésekbenközönséges. Nt. (büdösrózsa) (Kk) |cigánypicsa (Mó, Np) | cigánypinarózsa (Nd) |mák (Va) | mákrózsa (Szászlóna: Györffy 1935) |mákvirág (Ml) malomrózsa (Zs) | nagy csókavirág(Kvár: Györffy 1935) | olárózsa (Kf) |pinarózsa (It) | pinavirág (Tl) | pipacs (B, Bh,Gym, Gyv, J, Jt, K, Kk, Kf, Kk, Kszt–Zt, Mb,Mé, Mf, Mk, Mó, Mv, Nk, Np, Ny, Szu, T,Tl, V, Va) | tyúksegg (Szászfenes: Györffy1935) | vadmák (Gy, Ny, V) | vadmákvirág(Kd) || Ro. buruană puturoasă (Gym) | mac(Bi, C) | mac bolúnd (Mi, P, Sd) | mac roşu(Ct, Gym) | mac sălbát'ec (A, B, Be, Dr, Fi,Gyv, Kk, St, Sz) | mácu cîmpulu (Gym) |mácu cuculu(P) | pízda ţigăncii (Be, Dr, Gy,N, P, St, Sz) | trósca unguróiu (Bi). – Va-onvirágként pipacs, miután elhullatta sziromleveleit:mák. Nr. Általában a neve miattsem szeretik. St-n kinevettek egy topai születésűasszonyt és a máshonnan odakerült papot,mert nem ismervén a nevét, szedték a virágot.– Hímzés díszítőmotívumaként is ismert. Vö.Péntek 1979.*P somniferum L. ! termesztett mák; macde grădină. Elő-Ázsia (Med), Th. Kiskertekbengyakori élelmiszernövény. Telt virágú változatadísznövény: f. flore pleno (hort.) (Federmohn):Nt. borzas mák (T) | diszmák (J) |mákrózsa (Kp) | tőtött pipacs (Kb); – convar.nigrum (Hayne) Alef.; fekete kerti mák– magvai feketék. Többnyire a provar. dehiscens– ez elszóródó magvakról szinte gyomkéntszaporodik; – convar. orientale Danert.;ritka, világos magvú, a bibekaréjok lekerekítettek,ép szélűek; – convar. rotundilobumDanert – mint az előbbi, de a magvak szürkéskékek,közönséges; convar. somniferum: abibekaréj fogasszélű vagy élelt, magvai fehéresek(a területen nem találtuk). – Kereskedelmiforgalomból a következő fajták kerültekújabban a területre: „Cluj A”, „Olanda 245”,„Start,” „Goluboj jubilenij”. Nt. mák (ez többnyirea convar. nigrum !). Tájfajták; kék mákzárt, bő termő (Mó, Szu); piros virágu (Kd,T); szürke virágu (T) || Ro. mac. Nr. Gubóját,haját (Papaveris caput) megfőzik teának, cukorralízesítve adják csecsemőknek; gyerekeknek,betegeknek nyugtatónak, altatónak. Ismerikkáros voltát. Vö. Kóczián et al. 1977. –A mák gyakori motívum vagdalásos hímzéseken.Vö. Péntek 1979. – Helynévadó elemGym-on (már a XVIII. században), Kszt–Zt-n és Sz-n. Vö. Péntek–Szabó 1980. 158.PARIS L. (Liliacae)P. quadrifolia L. ! farkasszőlő; dalac. Eua,G. Üde talajú lomberdőkben szórványos: Kf,Sz, A–D és máshol is: Gym (Chircă–Coldea1967); Kszt–Zt – Mt. Horoiţa (Cs. Káptalan1971), Dl. Bogdana (Csűrös – in Abieto-Fagetum, Dentario-Fagetum). Nt. Ro. mătrăgúnă(D).PARNASSIA L. (Saxifragaceae)P. palustris L.; fehérmájvirág; şopîrlaiţaalbă. Cp, H. Mocsaras, hűvös helyeken szórványos;tőzeglápokban (Cţ – Dl. Negru: Lupşa1971; Gym – Kovács–Coldea 1967).PARTHENOCISSUS (Vitaceae)*P. inserta (Kern.) Fritsch ! = P. quinquefoliaauct., P. vitacea (Knerr) A.S. Hitchc.;ötlevelű vadszőlő; viţă de vie din Canada.É-Am, Ms (kapaszkodó). Élősövényekben, árterekben,patak menti bokrosokban gyakori.Nt. vadszőlő (Gym, Kf, Mf, Mó, Nk, T, Va),vadszöllő (E, Sz, Szu) || Ro. ghíe bolúndă (Mi).Ml-n cserépben tartják. Nr. Levelét kelésreteszik, gennyelszívó. Vö. Kovács 1976.*P. tricuspidata (Sieb. et Zucc.) Planch. !japán vadszőlő; viţă de Canada. Kína, Japán(kúszó). Házfalakon: Bh.PASSIFLORA L. (Passifloraceae)*P. coerulea L. ! golgotavirág; ceasornic.D-Am (Brazília), N (kapaszkodó). Típusosalakban 5–7 karéjos levelekkel, de hibridekis, így pl. a 3 karéjos levelű P. x alatocoerulea= P. pfordtii hort. Nt. futó (Gyv) | gòlgota(J) | gòlgotavirág (Bt, E, Gym, Gyv, Kk, Nd,Nk, Sz) | Krisztus koszoruja (Ml) || Ro. cunúnadómnulu Hristós (Sd) | floárea golgóţii(Kk) | golgótă (Mi, N, St, Sz, Ş). Nd-ra Gyv-rőlkerült, N-ra a Küküllő mentéről. Nr. Terminológiájais jelzi a vele kapcsolatos vallásiasszociációkat. Szent virágnak tartják, az ahiedelem róla, hogy a Krisztus keresztje alattvolt. Általában inkább a hivők kedvelik. El-262

terjedésére nézve 1. Szabó–Péntek 1980 – 4.tervázlatát.PASTINACA L. (Apiaceae)*P. sativa L. ! convar. (ssp.) sativa em. hocloco = var. hortense Ehrh.; kerti pasztinák;păstîrnac. Eua, TH. Ritkán termesztik; – provar.rotunda (Gill. et Magn.); – provar. longa(Alef.). Nt. pesztèrnák (Bh, Mé, Mó, V), psz--trnák (It, J, Mf, Sz, Szu), pësztërnák (Mb,Nd), psztrna (T), pësztërna (Bt, Gym, K,Kd, Kf, Kp, Mb, Np, Ny) || Ro. păstărnác.Bh-on ritka, Mb-on is (Temesvárról hozták).Nd-ra Kvárról került, Sz-n a 60–as évek elejéigvolt. – Ssp. pratensis (Pers.) Čelak: vadpeszternák;közönséges út menti és magaskórósgyomnövény, általánosan ismert lehet, dea vad alfajra nem kérdeztünk rá. Nt. vadpësztërna(Tl) || Ro. păstărnac d'e cîmp (Gyv).PEDICULARIS L. (Scrophulariaceae)P. comosa L. ssp. campestris (Gris.) Jáv. !mezei kakastaréj; darie. K–Eu–Med, H.Szénamezőkön, a terület keleti felén szórványosan:Gy, Kb, Mó, T.P. palustris L. ! mocsári kakastaréj; pintenel.Eua, TH–Th. Mocsaras helyeken, szórványos:Kb, Szu (Nyárády 1941).P. sceptrum-carolinum L.; pompás kakastaréj;darie. Eua, H. Mocsaras réteken, ritka:Mv – Rîtu Popii sau Vălaie (E. Pop 1960.382).*PELARGONIUM L'Hérit. (Geraniaceae)Nt. muszkáté (Gym, Gyv, It, Kf, Kk, Mé,Nd, Ny, T, V), muszkáté (K, Mó). muszkáti(Ny), muszkáta (B, Sz, Va, Zs), muszkátli(Gyv, Kb, Ny, Szu), muskáté (Gym). Nr. Aszázadfordulón húsvétkor megaranyfüstözöttmuskátét tűztek a legény kalapjára. Vö. Jankó1891. 168. – Terminológiájára nézve l. még:Murádin 1967.*P. crispum L'Her. incl. P. limoneum Sweet= P. odoratum, P. odoratissimum auct., D-Afr,H. Nagyobb, rózsaszínű sziromlevelű, tenyeresenkaréjos, jellegzetesen citromszagú levelekkel;ritka. Nt. borízű muszkáté (T) || Ro.muşcátă veronícă (Ş) |vironícă (St).*P. fjrandiflorum Willd. ! angol muskátli;muşcată mare. D-Afr, H. Cserepes díszvirág,gyakori. Nt. francia muszkáté (Kk, Mé) | francijapelárgonija (E, Kb, Mf, Mk, Szu), francia pelàrgonija(Kp, Ny), francia pelárgónija (Kszt–Zt) | muszkáté (Gyv, Zs) | pelárgónija (Va) |tarka futós muszkáté (Nk) | tàrka pelárgónija(J, Ml, Sz).*P. peltatum (L.) Ait. ! futó muskátli; colăcel.D-Afr (Fokföld), H. Cserepes díszvirág,gyakori. Nt. futó muszkáté (T) | futó pelárgónija(Kp), futò pelárgonija (Mf, Szu), futópëlárgónija (Kszt–Zt), futó pélárgónija (K) |futós pelárgònija (Ml) | pelárgónija (Sz, Tl).Tl-n elkülönítik a muskátlit és a pelárgóniát(az előbbi a P. zonale !).*P. radula (Cav.) L'Hérit! rózsamuskátli;muşcată creaţă. DNy-Afr, H. Cserepes díszvirág,nem ritka. Nt. apròlevelü muszkáté(Nd) | muszkátli, muskátli (Mf), muszkáté (J,Mk), muskáté (Ml) | recemuszkáté (Gym) | recésmuszkátli (Jt, Kb), recés muskátli (Kszt–Zt) |recés muszkáté (E, Gyv, It, Kf, Kk, Mé, Mv,Nk, Ny, T, V), recés muszkáté (K) | recésmuszkáta (B, Kp, Sz) | recéslevelü pelárgonija(Szu) || Ro. muşcátă (D), muşcatír (A) | muşcátăcreáţă (C, Dr, E, Gyv, Kk, Mi, N, P, St,Ş), muscátă creáţă (B, Gym, Sz). – Régenminden háznál volt. Nr. Bokrétát készítettekbelőle a legényeknek.*P. zonale (L.) Ait. incl. P. hortorum Baileyet auct. ! muskátli; muşcată. D-Afr, H. Cserepesdísznövény, közönséges; alaktanilag igenváltozatos (fl. rubra, rosea, alba – Nk; nanarosea– E, J, V). Nt. futò pelárgònija (Kb) |kereklevelü muszkáté (Nk) | muszkáté (Nd), muszkáta(Kp) | muskátli (It, Kszt–Zt, Mk, Tl) |pelàrgónija (Mk), pelárgónija (E, J, Mf, Ml,Szu), plárgónija (Kszt–Zt), pëlárgónija (Jt) |pirosnyillás (Mv) || Ro. muşcátă (Be, Bi, C,Cţ, Dr, E, Gyv, Mi, N, P, Sd, St), muscátă(B, Gym) ] muşcátă tărcátă (Kk) | rotúnda (A).Tl-n ez a muskátli, a P. peltatum: pelárgónia.PEPLIS L. (Lythraceae)P. portula L. = Lythrum portula (L.) D.A.Webb.; henye tócsahúr; mătreaţă. Eua–Med,Th. Bivalyok dagonyázóhelyein gyakori: Bt,Cr, Cţ, Bl, B, Kb, Mé, Mi, T, V (vö. még: E.Pop 1960. 382).PERSICA l. PrunusPERSICARIA l. PolygonumPETASITES Adans. (Asteraceae)P. hybridus (L.) G.M. Sch. ! közönségesacsalapu; brusture. Eua, H–G. Vizek menténszórványos, néhol tömeges: Bt–E és máshelyen is a Nádas mentén: E, It–E között(f. teratologica); | (f. foliosus (Borb.) Nyár. –vö. Fl. IX, 488); Kf, Nd (Hosszúpatak). Nt.acsalapu (Tl) | keserülapu (It, Jt, K, Kf, Kp,Mb, Mf, Nd, Nk, Va) || Ro. bobólńîţă (P) | căptălán(N).PETRORAGHIA 1. TunicaPETROSELINUM Hill. (Apiaceae)*P. crispum (Mill.) A.V. Hill! = P. hortenseauct., non Hoffm.; petrezselyem; pătrunjel.Eu, TH. Kiskertekben közönséges zöldségnövény;– provar. tuberosum (Bernh.): Nt. gyökerespetrezsejem (Kk); – provar. foliosum (Alef.f. vulgare (Noisette) Thell: Nt. sima petrezsejem263

Kk); provar. foliosum (Alef.) f. crispum (Mill.)Fiori et Paol.: fodros petrezsejem (Szu). A fajravonatkozó Nt. petrezsejem (B, Bt, F, It, J, Mé,Mó, Szu, T, V, Va), petrëzsejëm (Fsz). Tájfajta:cukorpetrëzsejëm (K) || Ro. pătrunjél (A, D,Dr, Fi, P, St), petrinjél (Mi, N). Nr. A gyökerébőlés magjából főzött teát húgyhajtóként,vizeletfertőtlenítőként használják. – Vérnyomásellen szilvapálinkába áztattak petrezselyemlevelet(T). – Hasfájás, gyomorgörcs esetén amegmelegített herbát a hasra teszik. – A zöldlevéllel dörzsölik be a rnéhcsípés helyét (T). –Abortív szerként: egy kg petrezselyemgyökérbőlteát főznek, és azt forrón egyszerre megiszszák.– Magját fél liter pálinkában betöltiklónak vizelethajtónak. Vö. Kovács 1976; Kócziánet al. 1977. – Díszítőmotívum keresztszemeshímzéseken. Vö. Péntek 1979.PETUNIA A.L. Juss. (Solanaceae)*P. x atkinisana hort. ! = P. x hybrida hort.ex Vilm.; petúnia; bună dimineaţa. D–Ameredetű, Európában nemesített dísznövény,Th. A területen gyakori: E (provar. grandiflorafl. lilacina crispa), Gyv (provar. grandiflorafl. crispa – plena, coerulae). Nt. pëtúnija(K), petùnija (Szu), betúnija (E, Kb, Kp, Sz,T), betónija (J, Ml) || Ro. betónie (Gyv).PEUCEDANUM L. (Apiaceae)Nt. vadpetrezsejem (J, Mó, Sz, T, Tl, Va),vadpetrëzsejëm (Gyv, Kk, Mb, Nk, Zs) || Ro.ţélăr sălbát'ic (Bl, Gym). – Ezek a terminusoka kocsordfajok, ill. ernyősök általános jelölői.Nr. A skarlátos beteget vadpetrezselyem levébenfürdették. – Gyökerét abortív szerkénthasználták, a méhbe dugták föl. Vö. Kovács1979. – Vizelethajtó állatnak: a juhnak isezt adják megfőzve. Vö. Ifj. Kós 1947. 21. –Piros kukoricával, avas zsírral főzik meg, úgyöntik a beteg marhába (J).P. carvifolia Vill. = P.chabraei(Jacq.) Rchb.;köménylevelű kocsord; chimin porcesc. Eu –Med, H. Napos erdőszéleken, bokrosokbanszórványos: Gyv, Kb.P. cervaria (L.) Cuss. ex Lapeyr. ! szarvaskocsord;somnoroasă. Eua–Med, H. Bokros,napsütötte domboldalakon, tisztásokon közönséges.Nt. Ro. pătrunjél sălbát'ic (Be, N). Nr.Vesebetegségek ellen használják (pt. rărunchi– N).P. officinale L.; orvosi kocsord; chiminulporcului. Eu, H. Nedves réteken, ritka: Mi(Fl. VI, 580).P. oreoselinum (L.) Mnch. ! citrornkocsord;chiminul porcului. Eu, H. Szénafüveken, erdőszélekengyakori. Nt. vadpetrëzsejëm (Mb) ||Ro. patrînjélu cîmpului (Bl, D) | patrînjél d'ecîmp (Gyv). Nr. A magot főzik meg teánakgyomorgörcs esetén (Mb). – Gyökerét abortívszerként használják (Bl). – A herbából főzötttea húgyhajtó, vizeletfertőtlenítő (Mv). – Ugyanezta teát használják kérődzők emésztési zavaraiban.Vö. Kóczián et al. 1977.PHALARIS L. (Poaceae)Ph. arundinucea L. ! = Typhoides arundinacea(L.) Mnch. = Phalaroides arundinacea(L.) Rauschert = Baldingera arundinacea Dumort;pántlikafű; ierbăluţă. Cp, H. Patakokmentén szórványos, helyenként társulásalkotó:Nm, Kb és Mi között, Nk (a vaskitermelésülepítőmedencéinél); *convar. picta (L.) em.hoc loco: kiskertekben, utak mentén gyakoridíszfű; változatos klónok: Mó, Mk, Nk! Nt.csíkosfű (Asz, Fsz, Km; E, J, Kb, Mé, Mf, Nd,Szu, V) | pántlikafű (It), pándlikafű (Ml) |tàrkasás (Nk) || Ro. iárbă álbă (C, E, St) |árbă cícoşe (B) | árbă domneáscă (Cţ, Ş) |árba Dómnulu (D) | rogóz alb (Mi). Nr. Bokrétába,It-n koszorúba kötik.PHARBITIS l. Ipomoea*Phaseolus L. (Fabaceae)Nt. fuszùjka (Kb, Mé, Mó, Nd, T, V) | paszùj(Asz, Fsz; E, It, J, Mf, Ml) | paszújka(Kk) || Ro. [fasóle] (Bi, Mi) | păsúlă (A, B,Be, Bi, D, Fi, P, St, Va). – D-n nem érik be,A-ról hozzák a száraz magot. Nr. Általábanköztesként termesztették, a kukorica között,ill. a burgonya- és a kukoricaföld szélén. –Tapasztalatból ismerik azt a korrelációt, hogy,,ha vastag a hüvelyfal, vastag a maghéj is”(Szu). – A táplálkozásban nagy szerepe volt,napjainkban ez a szerep némileg csökkent:zöldpaszujként, félkemény lágyszemü paszujként,szemes paszujként egyaránt főzték. Afuszujkalé táplálkozásbeli fontosságát a múltszázadvégéről Jankó is jelzi (Jankó 1891. 79). –A népi gyógyászatban a sótalan, vízben főttbabot használják gilisztahajtásra. – Magas vérnyomásellen a fehér bab hajából (Phaseolilegumen) csomborddal teát főznek, vagy ababszemeket lisztté őrlik, 1–2 szemnyit vagyegy evőkanálnyit fogyasztanak naponta. Vö.Kóczián et al. 1977. – Népmesébe is bekerültaz ,,égig érő paszuj” motívuma. Vö. Kovács1943. II, 74. – A terminológia behatóbb elemzésérel. Péntek 1978, változatosságra l. Szabóés Dankanits 1978, Szabó 1985.*Ph. coccineus L. ! = Ph. multiflorus Willd.;tűzbab (bivalypaszuly); fasole mare. D–Am,Th (őshazájában gumós évelő!). Gyakori kiskertidísz- és élelmiszernövény, különösen amagasabb fekvésű, fagyoknak jobban kitettfalvakban. Nt. böndőpaszùj (J) | bihajfuszujka(Kb, Mé, Mó, Nd, T, V) | bihajpaszuj (Asz,Fsz; Bt, E, Gyv, It, Mf, Ml, Szu) | bihàjpuszújka(Kk) || Ro. bihoácă (P) | fasóle ghibolă(Mi) | fasóle ghíboliţă (Ş) | păsúlă bihoácă(Dr) | păsúlă ghiboleáscă (B, Be, C, Cţ,D, Fi, N) | păsúlă ghíbolă (St) | păsúlă ghíboliţă(Bi). – A továbbiakban és a következő264

fajnál a változatos tájfajtákat egy-egy kódszámjelöli. Az egyes számok jelentése a következő:I. hely: a mag nagysága1 = kis magvú (microspermus)2 = közepes magvú (mesospermus)3 = nagy magvú (macrospermus)II. hely: a mag formája1 = gömb alakú (sphaericus)2 = gömbölyded, tojás alakú (ellipticus)3 = hosszúkás (oblongus)4= lapos, lapított (compressus)III. hely: a mag színe01 = fehér (albus)02 = sárga (luteus)03 = piros (roseus, ruber)04 = hússzínű (carneus)05 = barna (fuscus)06 = kék, liláskék (violaceus)07 = fekete (niger)08 = pontozott (punctatus)09 = félig sárga foltos (dimidiatus maculatus,luteus)10 = félig piros foltos (dimidiatus maculatus,ruber)11 = félig barna foltos (dimidiatus maculatus,fuscus)12 = félig kék foltos (dimidiatus maculatus,violaceus)13 = félig fekete foltos (dimidiatus maculatus,niger)14 = csíkos (virgatus)15 = háromszínű (trimidiatus)16 = váltakozó csíkú (variegatus virgatus)17 = márványos, erezett (marmoratus, virgatus)18 = rovátkás, csíkos (striatus, virgatus)32.01: fehír bihajpaszuj (B, Kszt–Zt, Mv,Ny, Zs) | üvegpuszújka (Kk) || Ro. biboáncă(A) | bihoácă álbă (P) | păsúlă domneáscă(A) | păsúlă ghiboleáscă (B, Be, Mi).32.07: bagojszëm-puszújka (Kk).32.11: szürke bihajpaszuj (Nk).32.14: magyaros bihajpaszuj (Ny) | pirosvirágúbihajfuszujka (Nd) | pirosvirágú bihajpaszuj(B).32.16: Ro. bihoácă gránă (P) ( pásúlă gránăghiboleáscă (Be).32.18: tarka bihajpaszuj (F, Nk) | tarkaszëmübihajpaszuj (K) | Ro. păsúlă de bívoliţă(Ş).Nem azonosított tájfajták: fehír bihajfuszujka(Mé, Mó, Nd, T) || Ro. bihoácă cu par(P).Phaseolus vulgaris L. ! veteménybab, paszuly.D–Am, Th. Kiskertekben, köztesnövénykéntkapáskultúrákban közönséges és nagyon formagazdag.– Ph. vulgaris convar.vulgaris:Nt. karós fuszùjka (Kb, Mé, Mó, Nd, T, V) |karós paszúj (Az, Fsz; E, It, J, Mf, Ml) | karóspuszújka (Kk) || Ro. păsúlă cu par. Tájfajták:11.01: borsófuszujka (Szu, V) | borsópaszuj(E, Kszt–Zt, Np) | fehír kövér paszuj (Va) |fehír borsópuszújka (Kk) | gránátfuszujka (Nd) |kollektívpaszuj (Gyv) | vajfuszujka (Szu) || Ro.păsúlă álbă (Be) | pásúlă álbă rotúndă (A, Be)11.02: büdösköves (Gyv) | büdöskűpaszuj (It) |árga puszujka (Kk).11.03: Bíróbonyáé fajta (Zs) | piros gránátfuszujka(Kk) | sárgás ződszemü (Mk) || Ro.păsúlă roşcátă (A) | păsúlă vişinie (A).11.04: Ro. păsúlă mălá (St).11.05: vajpaszuj (Nk) || Ro. păsúlă de grădínă(Gyv).11.12: kiskődökü fuszujka (Nd).11.16: futós csíkos gránát (Mó) | csíkos gránát(Mó) | gránátfuszujka (Nd, Szu) | gránátpaszuj(B, It, Kszt–Zt, Np, Va) | gránátpuszujka(Kk) | kerek madártojás (V) | kicsimadártojás (Nd) | korai madártojás (Mv) | madártojás(J, Mé, Nd, Nk, Sz, Zs) | madártojásuT) | porcolánypaszuj (F, K) | tarkaszëmü toáspuszújka(Kk) || Ro. ouţe (C) | păsúlă gránăA, Mi, St) | păsúlă gránă devreme (A) | păúlăgránă róşie (A) | păsúlă pestríţă (Gyv) |ăsúlă róşie (A).12.01: borsópaszuj (Zs) | fehír paszuj (Kf,Va) | kísői fehír (Np) | kollektivpaszuj (Zs) |orcolánpaszuj (Mv) || Ro. păsúlă álbă (A, P,St) | păsúlă álbă măzărnícă (Gorbó) | păsúlămăzărnícă (Gyv).12.04: kávéfuszujka (V) | kávépaszuj (Nk) |libamáj-paszuj (Nk).12.16: sárga puszujka (Kk).12.18: Ro. păsulă de a li Miha (A).14.06: lúgzós karós puszujka (Kk) | koraipaszuj (Nk).14.17: négerpuszujka (Kk).21.01: borsópaszuj (Ny) | fehír puszújka (Kk).21.02.: Arankapuszújka (Kk) | büdösköves(Nk) | büdöskűfuszujka (Mé, Mó, Szu) | büdöskűpaszuj(Mv, Nk) | büdöskűpaszújka (Kk) |kávé-gránátpaszuj (Nk) | vajpaszujka (Kk) ||Ro. bambéle (A) | păsúlă círligăţeá cu pástălvérde (A) | păsúlă de unt (Gyv); păsúlă măzărnícăgálbenă (Gyv).21.03: gránátpuszujka (Kk).21.04: büdöskűfuszujka (Nd) | macskaszëmüpuszujka (Kk) | májpaszuj (B, Va) | vajpaszuj(Sz) || Ro. păsúlă gálbenă (A).21.05: rózsapaszújka (Kk) | Sándorpaszuj(Ny) || Ro. păsúlă devreme rojosîn (A) | păsúlăpirpiríe (St).21.07: bihajszëmü puszújka (Kk) | sárgacsűjüaranylánc (Kk) | vajfuszujka (Mó).21.09: barna csalfapaszuj (Nk) | kásapuszujka(Kk) | kúrvás paszuj (B) | pofoncsapott (Mé) |pofonvágott (Nk) | sárgabubás (B) | sárga csalfapaszuj(Nk) | sárga gránát (K) | sárga kúrva(Sz, Zs) | sárgakúrvás (B) | sárgamuszujos (B) |sárgapofoncsapott (Mé, Mó, Nd) sárgapofonvágott(Zs) sárgatarkás paszuj (Gyv) || Ro. mireásă(A) | păsúlă gránă álbă (P) | păsúlăgránă (P).265

21.12: csalfa paszuj (Nk) | embërképü paszuj(Nk) | félenpofáju pofoncsapó (Nk) | futóspaszuj (Nk) | Juliskapaszuj (Nk) | Katipuszujka(Kk) | kíkmuszujos(Zs) | kíkpofonvágott (Kk,Zs) | kispofoncsapott (Mó) | korai paszuj (Gyv) |kődökös paszuj (Nk) | kúrvagránát (K) | kúrvapaszuj(Gyv, F, Mk, Zs) | kúrvás paszuj (B) |lila csalfapaszuj (Nk) | lilapofoncsapott (Zs) |minisztërfuszujka (T) | piros kúrva (Zs) | pirosmuszujos(Zs) | pirospofonvágott (Zs) | pofoncsapottvajfuszujka (Nd) | pofonvert puszújka(Kk) | vajpaszuj (Sz) | vajpaszújka (Kk)|| Ro.păsúlă cu păstă gálbenă (Be) | păsúlă crúdă(A) | păsúlă cúrvă (A) | păsúlă gálbenă (Be) |păsúlă grană (B, P) | pásúlă de muére (B) |păsúlă de unt (C, Gyv, Mi, St) | păsúlă devreme(B) | păsúlă grásă (B) | păsúlă ministér(Gyv) | păsúlă pistúcă (A, Be).21.13: feketebubás (B) | fekete kúrva (Sz) |feketemuszujos (Zs) | feketepofonvágott (Zs) | kúrvafuszujka(Szu, V) | kúrvapaszuj (E, Kszt–Zt, Np) | nagypofoncsapott (Mó) | pofonvágott(Nk) sárgahüvejü(J) | vajpaszuj (K) ||păsúlă cúrvă (A) | păsúlă gránă (Be) | păsúlăgránă neágră (P).21.14: fehérvári fuszujka (Mó) | idejinírő (It) ||Ro. păsúlă cu burícu négru devreme (A) | păsúlăoáchiş (A).21.15: vajpaszuj (Nk) | vajpaszujka (Kk).21.16: madártojás (Sz) || Ro. păsúlă gránă(A) | păsúlă măzăríche (St) | păsúlă pestríţă(A).21.18: szováti csíkos paszuj (Nk) || Ro. păsúlăbolúndă (C) | păsúlă cornişe (St) | păsúlăgránă timpúrie (P).22.04: libamáj-paszuj (Nk) | mezei sárgapaszuj(Nk) | mezei sárgapuszujka (Kk) | sárgaszemükaróspuszújka (Kk) | vajpuszújka (Kk) ||Ro. păsúlă catifelátă (St) | păsúlă gálbenă cupar (A) | păsúlă gálbenă deschísá (A) | păsúlăgránă (A, P) | păsúlă gránă cu par(P) |păsúlă timpurie (P).22.05: Juliskafuszujka (Mé, T) | Juliskapaszuj(Gym, Nk) | karós sárga hosszucsűjü (B) |kávépaszuj (Va) | lapiscsövü vajpaszuj (Nk) |létipaszuj (F) | pofoncsapós (Nk) | sárgacsűjüpaszuj (Kp, Nk) | vanilia (Nd, Szu) || Ro.păsúlă devreme (A).22.06: rózsapaszuj (E, J) || Ro. păsúlă denálon (A).22.07: borsópaszuj (It, J) | fekete fuszujka(T) | fekete paszuj (Va) | feketeszemü fuszujka(Mó) | húsos paszuj (B) | kiflipaszuj (Gyv, J) |kiflipuszujka (Kk) | négerpuszujka (Kk) | ződfuszujka(Nd) | ződpuszújka (Kk) || Ro. păsúlăde să pune la borcán (B) | păsúlă neágră (C,Fi, Gyv).22.10: kúrvapaszuj (Kd, Mk, Mv, Zs) | Szentanna-puszújka(Kk).22.14: embërképü fuszujka (Nd) | embërképüpaszuj (Nk) | gyémántpuszujka (Kk) |kúrvapaszuj (Jt) | tarka karóspuszújka (Kk).22.16: cukorgránát (E) | nagyszemü karós(Kszt–Zt) | porcolánpaszuj (Kd) || Ro. păsúlăgránă (B).23.17: aranyszál-fuszujka (Szu) | aranyszálpuszújka(Kk) | kék soványpuszujka (Kk) | koraiződcsőjü (Mé) | magyarországi paszuj (Ny) loroszpaszuj (K) | virágpuszujka (Kk) || Ro. păsúlăsúră (A).24.01: fehír fuszujka (Mó, Szu, T) fehírkarósfuszújka (Mé) | fehírlapis (Nd, Nk) | fehírpaszuj (B, F, Jt, K, Va, Zs) | fehír puszújka(Kk) | futós paszuj (Kszt-Zt) | inas paszuj(Kszt–Zt) | karós fehírpaszuj (Gyv) | lapisfehér(It, V) | lapisszemü paszuj (Zs) || Ro.păsúlă álbă (A, Fi, Gyv, Kk, P, St) | păsúlăálbă búnă de zolit (B) | păsúlă cu par (Be) lpăsúlă álbă látă (A, Gyv, Mi).24.04: libamáj-paszuj (Ny).24.05.: Bözsipuszujka (Kk) | futó ződfuszujka(T) | Juliskapaszuj (Nk) | Juliskapuszujka (Kk) |kétlábu (Zs) | koraigyalog (B, Nd) | májpaszuj(Nk) | sárgacsűjü paszuj (Zs) | sárga paszuj(J) | sompaszuj (It, Ny) || Ro. păsúlă auríe(St) | păsúlă portocále (A) | păsúlă roşcátă (A).24.18: cirmos paszuj (Ny, Sz) | csíkoscsövügyalogpaszuj (K) | csíkos paszuj (Kszt–Zt) |csodafuszujka (Mó) | farkincás kígyópuszujka(Kk) | kígyópaszuj (Gyv, Nk) | kígyópuszujka(Gyv) | kigyóvijasz (Mé) | minisztërpaszuj (Kf)|negyvennapos (Jt) | Ricsatata (Mó) | sárgacsövügyalogpaszuj (K) | tarka fiumei (Kk) | vörösnyelv-puszujka(Kk).31.01: borsópaszuj (Zs) | fehír paszuj (Kf,Va) | gyöngyös puszujka (Kk) || Ro. păsúlăálbă (P, St) | păsúlă álbă măzărúcă (C).31.16: Erzsikepaszuj (Gyv) | kísői madártojás(Zs) | korai madártojás (Zs) | madártojás(Nd) | tarka gránátpaszuj (Nk) .31.18: csigafuszujka (Mé) | csigapaszuj (Nk) |Fazakas Kisóé (Mó) | kăvépaszuj (Zs) | pestifuszujka (Mó) | tarka paszuj (Mv) || Ro. păsúlăgránă (A) | păsúlă de váră (Gyv) | păsúlă gránăcu par (A) | păsúlă gránă devreme (St) | păsúlăgrásă (A, Be).32.15: Bélapaszuj (K) | bubás paszuj (B,Va) | csodapaszuj (Ny) | kúrvapaszuj (Kszt–Zt, J) | miniszterpaszuj (Kszt–Zt) | muszujos(Kszt–Zt) | pofonvágott (K) | szigeti paszuj(K) || Ro. păsúlă máre (Ş).32.16: cukorfuszujka (Mó) | curkorpaszuj (E) |gránátpaszuj (Mv) | madártojás (Mé) || Ro. păsúlăgrásă (B) | păsúlă pestríţă (P).32.18: Ro. păsúlă gránă (A).33.07: feketeszemü karós (Ny) | ténsasszonypaszuj(Nk).34.01: Ro. păsúlă álbă timpuríe (St).34.10: kokastaréj (Mv) | kúrvafuszujka (Mé).Phaseolus vulgaris convar. nanus: Nt. gyalogfuszùjka (Kb, Mé, Mó, Nd, T, V) | gyalogpaszúj (Asz, Fsz; E, It, J, Mf, Ml) | gyalogpuszújka (Kk) || Ro. păsúlă ológă | păsúlă fărăpar (Be). Tájfajták:266

11.01: akácpaszuj (Ny) | fehírszëmü borsópaszuj(K) | fehír gránátpaszuj (Sz) | kicsi borsópaszuj(J) || kis pofoncsapott (Mó) | kollektívpaszuj (It) | tojáspuszújka (Kk).12.01: fehír gránátpuszújka (Kk) | fehír gyalogfuszujka(Nd) | kollektívfuszujka (Mó) | tojáspuszújka(Kk).13.16: madártojás (Kk) | szebeni paszuj (Nk) |szebeni paszújka (Kk).13.17: bolgárpaszuj (B) | cirmos paszuj (Ny) |idejintermő (Mó) | karÓS váradi (Mé) | Katifuszujka(T) | kollektives (Va) | konzervpaszujka(Kk) | sárgacsűjü gyalogpaszuj (Ny) | tarka kormospuszújka(Kk) || Ro. păsúlă de Aud (Ş) |păsúlă devreme (C) | păsúlă grăbditoáre (Be).21.02: sárga gyalogpuszujka (Kk).21.12: embërképü paszuj (Nk) || Ro. păsúlăcúrvă (Ş).22.01: aranyeső (Mó, Kk) | fehir gyalogpaszuj(E, Va) | fehír lapicsűjüpaszuj (Kp, Np) | kollektívfuszujka(Mó) | mérai puszujka (Kk) |tavaszi gyalogpaszuj (Nk).22.02: sárgaszemü puszujka (Kk).22.03: csodapaszuj (Zs) fehír paszuj (Nk) |hunyadi gyalogpaszuj (Nk) | kacorpaszuj (Zs) |kávészínű gyalogpuszujka (Kk) | krasznai télipaszuj(K) | libamáj-paszuj (Kf) | májpaszuj(It, J) | rózsafuszujka (Mé) | sárgacsűjü paszuj(Mv) | tejeskávészínü paszuj (B) | úti paszuj(Gyv).22.05: májpaszuj (Nk).22.07: aranycsűjü paszuj (Nk) fekete, kertiidejintermő paszuj (Nk) | fekete puszújka (Kk) |feketeszemű gyalog (K) | feketeszemű monori (Mó) |hamartermő (Nk) | idejintermő (J, Nk) | négerpuszujka(Kk) | sárga ződfuszujka (Nd) || Ro.păsúlă de grădină (Nk) | păsúlă neagră (A,St) | păsúlă timpuríe (Gyv).22.14: Ro. óchiu rîndunícii (C).22.17: gësztërágyi fuszujka (Mé, Mó) idejintermő(Mó) | kisúri fuszujka (Nd) | kollektívpaszuj(Nk) | szarkaláb (Kk) | tarkagyalog (Mó) |váradi gyalog (Mé) | ződcsőjű gyalogpaszuj (Gyv)|| Ro. păsúlă de grădínă (Gyv) | păsúlă devreme(A, St) | păsúlă pistúică (A).32.02: büdöskűpaszuj (Mv) | büdöskűvirág(Kd) | Ilonapaszuj (K) | Jánosbab (Sz) | kokastaréj(Mv) || sárga puszujka (Kk) | szövetkezetipaszuj (Kszt–Zt) | vajpaszuj (Gym, Gyv, It) lződ fuszujka (Mé) || Ro. păsúlă de váră (P) lpăsúlă devreme fără ghiţă (P).23.17: Ro. păsúlă ológă (Gyv).24.02: ëgylábu fuszujka (Szu) | ëgylábu paszuj(K) | negyvennapos (Nk) | sárga kakastaréj(Mv) | sárga paszuj (Nk) | vanilia (Mó) ||Ro. păsúlă ológă de prímăváră (Gyv).24.03: vírpaszuj (Kk).31.01: Ro. păsúlă álbă fără ghíţă (C).32.01: fehír gyalog, hëgyësvígiü (Kk).32.03: körösfői gyalogpaszuj (Nk).32.07: sárgacsövű gyalogpaszuj (K).32.10: tarka gránátpaszuj (Gyv) | tarka paszuj(Gyv).32.16: csíkos paszuj (Nk) | csoportos puszújka(Kk) | ëgylábu gyalog (Zs) | fiuméji gyalog(Kk) | gránátpaszuj (B) | gránátpuszujka(Kk); gyaloggránát (Kk) | gyalog ződfuszujka(Nd) | haptákpaszuj (Ny) | idejintermő gyalogpaszuj(Nk) | katonapaszuj (Va) | körösfői paszuj(Nk) | nagynaccsága (Nd) | negyvennapos(Ny) | piros gránátpaszuj (Nk) | porcolánpaszuj(Jt) | sompaszuj (Ny) | söprüfuszujka (Nd)| tarkapaszuj (Gyv, Kszt–Zt, Nk) | vistai fuszujka(Mé) || Ro. ológă corcítă (C) ! pásúlădevreme (A) | păsúlă fără ghíţă (B) | păsúlăgránă (A, St) | păsúlă gránă cu par (A) |păsúlă gránă de toámnă (P) | păsúlă granatăfără par (A) | păsúlă gránă ológă (Ş) | păsúlăoárbă (A) | păsúlă ológă (A, C) | păsúlă unguroácăgránă (A).33.01: fehír gyalogpaszuj (Nk) | fehír gyalogpuszújka(Kk) | fehér horgasfuszujka (Nd) | fehírpuszújka (Kk) | fehír paszuj (Gyv) | kollektívfuszujka(Mó).34.02: pofonütött paszuj (J) | spárgapaszuj(E).Nem azonosított babnevek: aprószemü (Szu);aranyfonalas paszuj (Kszt–Zt); boszorkánypaszuj(Nk); büdöskűpaszuj (Gym, Nk); cigánypuszújka(Kk); csíkos fuszujka (T); csókapuszújka(Kk); csokoládépuszújka (Kk); ëgyszëmü(Mó); fekete, karós ződfuszujka (V);gyászasszonypuszujka (Kk); hajnalpuszujka(Kk); kakaópuszujka (Kk); kerti fuszujka (T);kisasszonypapucs (Kk); piroskötőüs (K); pofoncsapott(It, Mé, Mk); rongyos fuszujka (Nd);sapkás paszuj (Nk); sárga vajpuszújka (Kk);szalmapaszuj (Nk); tüdőszínes fuszujka (Szu);verébpuszújka (Kk) || Ro. păsúlă cîrligăţea (Mi);păsúlă cu chip (Mi); păsúlă cu şorţ (Fi); păsúlăde cucurúz (Fi); păsulă de lună (Fi); păsulăgalbenă roşcată (A); păsúlă gránă fără par (P);păsúlă ológă fără par (P); păsúlă tărcátă (Mi);păsúlă ţicăláie (Ş); păsúlă vanilie (Ş).A kereskedelmi forgalomból vásárolt és atermelőszövetkezetekben a 70–es években termesztettgyakoribb bokorbabfajták: Phaseolusvulgaris convar. nanus: provar. ellipticus albus(Mart.) Comes. cv. ICA 332, cv. Gratiot;provar. ellipticus-sphaericus (Savi) Comes cv.Bistrenski; provar. ccmpressus-ellipticus-albuscv. Progress; provar. compressus albus (D.C.)Comes cv. Ragalla.PHÉGOPTER1S l. Thelypteris, GymnocarpiumPHILADELPHUS L. (Saxifragaceae)*Ph. coronarius L. ! illatos jezsámen; lămîiţă.Alp-Kaukázusi, Ms. Közönséges kiskerti díszbokor:Gym, Nk, V ! Nt. fehérfa (Zs) | gázsija(Mb) | [jázmin] (Nd), jázsmin (Kb, Mb, Szu,Va), jázsmint (B, E, Kp, Ml, Sz) | jézsabonya(Kszt–Zt, Mk) | jézsavirág (Mv) | jézsamina(Jt, K, Kf, Nk, Ny), jézsaminya (Gyv, It, J,267

Mé, Mó, T, V) | jézsaminta (Mf) || Ro. hajmín(Dr) | ájmint (Sz) | éjо̨mińо̨ (Gyv) |lămîíţă (Ct) | lemn alb (B, C, N, St) | scríńt'e(Albac) | zmin (Topa).*Ph. x lemoinei Lemoine = P. microphyllusx Ph. coronarius. Hibrid eredetű, kisebblevelekkel és virágokkal, egyébként, mint azelőbbi, de ritka: V.PHLEUM L. (Poaceae)Ph. montanum K. Koch = Ph. ambiguumBorb.; hegyi komócsin; iarba iepurelui. Med –Balk, H. Napos domboldalakon, száraz gyepekben,bokrosokban közönséges, helyenkénttömeges: E, Gyv, Nk – f. monstruosa, P, J(CLA. Nyárády A. 1953, 1967; vö. Fl. XII,129); Gym, Kf, Ny (Csűrös).Ph. phleoides (L.) Karsten = Ph. boehmeriWibel.; sima komócsin. Eua, H. Száraz gyepekben:Gym (Kovács–Coldea 1967).Ph. pratense L. ! réti komócsin; timoftică.Cp. H. Öntéstalajokon, réteken gyakori.PHLOMIS L. (Lamiaceae)Ph. tuberosa L. ! gumós macskahere; solovîrfiţă.Eua, H–G. Erdőszéleken, mezsgyékbenszórványos: Gy, Gyv.PHLOX L. (Polemoniaceae)*Ph. drummondii Hook! kerti lángvirág;brumárele. É-Am, Th–H. Kiskertekben, ritka:Kk (f. alba, coerulea, rosea).*Ph. paniculata L. ! bugás lángvirág; brumărele.É-Am, H. Virágoskertekben, szórványos:Gym (f. coerulea), Gyv (f. alba, rosea),Ny (f. coerulea). Nt. flokon (E) [ floksz (Kb,Mf, Szu) | ? fődiborostyán (Zs) | Jézusp]nz(Ny) | ősziborostyán (Kf, Kszt–Zt, Ml, Sz),ősziborostyán (Jt) | májvirág (Mó) | ? permusz(J). Kp-ben, Mb-on név nélkül.PHOENIX L. (Arecaceae – Palmae)● Ph. dactylifera L. ! datolya; curmal. É-Afr– Ny-Ázsia, Mg. A területen csak a kereskedelembőlvásárolt gyümölcsét, ill. a magbólnevelt fiatal növényeket ismerik. Nt. datoja(It, Szu).PHRAGMITES Adans (Poaceae)Ph. australis (Cav.) Trin. et Steud. ! = Ph.communis Trin.; fedőnád; stuf. Kozm, G–HH.Vizek, mocsarak partján, forrásos helyekenközönséges, társulásalkotó. Nt. nád. Bugája:butyóka (Gyv) | ciróka (Mv) || Ro. nádă (Dr,Fi) | nádă d'e ród'ină (Bl) | rogóz (Mi) | stuf(Be) | tréstie (Be, Bi, Dr, Gym). Bugája:pápură (Bi). Nr. Felhasználták épületek fedésére;nádazásra a mennyezeti részek vakolásához;fák kötözésére stb. – A nádbugapihéit sebre teszik (Gyv). – Ősszel a gyerekeknádmuzsikát, nádsípot készítenek (Kszt–Zt; Kk: Faragó 1946. 61) – Földrajzi névkénta vadnövénynevek közül a leggyakoribb(247 név). Különösen a Nádas patak menténés vízgyűjtő területén gyakori. Az –s képzősszármazék víznév, a tájegység egy részének isNádas mente a neve, Nádasnak neveznek kétfalut is, egyiket a patak forrásvidékén, a másikatKvár közelében. Vö. Péntek–Szabó 1980.152.PHYLLITIS Hill. (Aspleniaceae)Ph. scolopendrium (L.) New. ! gímharaszt;limba cerbului. Cp–Med, H–G. Bükkösökben,meszes talajon, ritka: Sz–Kf (a Ríszegtetőalatt a bükkösben).PHYLLOCACTUS Link. (Cactaceae)*Ph. ackermanni Salm-Dyck, Ph. x hybridushort.; fillokaktusz; limbă. Kz–Am (Mexikó),H. Cserepes dísznövény. Nt. leveles kaktusz(T) || Ro. cáctus (Bi, Kk), cáptus (Cţ,Dr) | límba soácrii (Be, Bi, Dr, E, Gym, Mi,St, Ş).PHYSALIS L. (Solanaceae)Ph. alkekengi L. ! zsidócseresznye; păpălău.Eua–Pont, H. Erdőszéleken, bokros helyekenszórványos. Nt. Ro. clocotíci (N) | merişór (Gy).Volt Zs-on a Kis-Tőgyesen, Bh-on a szőlőben.Nr. A magját pattanásra tették. A havasrólismerik ezt a felhasználást (Gy). * – var.franchetti Makino ! = Ph. franchetti hort.; japánzsidócseresznye. K-Ázsia, H. Termesztett díszvirág,példányát nem találtuk, Tl-n volt akertben, a 69–as évek közepén termesztették.PHYSOCARPUS (Camb.) Maxim (Rosaceae)*Ph. opulilolius (L.) Maxim ! = Spirea opulifoliaL.; hóbogyó; Eua, Ms. Díszcserje, élősövénynekis ültetik. Nt. fehérbogyó (Kszt–Zt) || Ro. lemn alb (B).PHYSOSTEGIA Benth. (Lamiaceae)*Ph. virginiana (L.) Benth.; füzérajak. É-Am,H. Kerti díszvirág, a területen újonnan jelentmeg; Mf (temető). Nt. Ro. mărgăritár japonéz(Cţ). Cţ-re 1978–ban hozták Bukarestből.PHYTEUMA L. (Campanulaceae)Ph. orbiculare L. ! gombos varjúköröm; bănică.Ec, H. Mezofil réteken, tőzegesekben,alhavasi sziklákon szórványos (Ríszeg-tető!).Nt. butykóvirág (Kp) | vadbutykóvirág (Zs).Ph. spicatum L.; erdei varjúköröm; cărbuni.Kz–Eu – Balk, H. Gym (Chircă–Coldea1967).Ph. tetramerum Schur.; négyosztatú varjúköröm;puşca dracului. End, H. A Bánffyhunyadi-medencébenszórványosan: Bh, Sz(Fl. IX, 139), C!PHYTOLACCA L. (Phytolaccaceae)*Ph. americana L. ! amerikai alkörmös; cîrmîz.Kz–Am (Mexikó, Texas), H. Festőnövény,a területen ritka. Nt. álkörmös (E, Kk). Nr.268

A hordós káposzta közé tették, hogy az pirosodjonmeg tőle (Kk).PICEA A. Dietr. (Pinaceae)P. abies (L.) Karst. ! = P. excelsa (Lam.)Lk.; lucfenyő; brad roşu. Eu, Mg. Hegyvidékenegykor erdőalkotó, ma maradványerdő(Kk–P, D, Ny–Cţ); a helynevek is őrzikaz egykori erdők emlékét (l. alább !). Díszfánakültetik házak mellé: Bh, E, Kk, Nk, Szés másutt is. Nt. (csetenyefa) (Kp, Zs) | fenyő(fa)(B, Bh, Gy, Gym, Gyv, It, J, Kp,Mé, Nd, Nk, Ny, T, Zs) | havasi fenyő (Va) |lukszfenyő (Nk, Sz, V) | molid (Bh, It, Kd,Kf, Ml) | parasztfenyő (Mf) | szëmërcefenyő(Mk) | szëmërke (Mv) | szëmërkefenyő (Kszt–Zt). Fenyőtoboz: fenyőkörti (J, K, Mb, Va) ||Ro. molíd. Fenyőtoboz: cucurúz d'e brad (A,C). Nr. Fáját építkezésre használják: gerendának,deszkának, zsindelynek; orsót esztergálnakbelőle. – A havasiak rágják a fenyőszurkot,fehér tőle a foguk. – A fiatal toboztvízzel és mézzel összefőzik, ezt fogyasztjáktüdőbaj ellen. Hasonló céllal fogyasztották afiatal hajtásokból főzött szirupot is. – Afenyőszurokból (gyantából: Colophonium) gyógytapaszt,ragtapaszt készítenek sebre, vágásra(Bh, Gym, Kszt–Zt, Mk, Mv). Vö. Kócziánet al. 1977. – J-n kelésre, tályogra teszik anagy írt: tejben vagy tejfölben vörös hagymát,bodzafa kérgének fehérjét, mézet, lenmaglisztet,szappant és fenyőszurkot főznek össze. –Kovásszal összekeverve teszik kelésre a fenyőszurkot(Kk). – Fenyőszurkot tesznek a lyukasfogba (V). – Csetenyés (fenyőággal díszített)szekérrel hozzák este haza a menyasszonyta vőlegény házához (Nyr. XVI, 42). – Hímzésekenelőfordul a csetenyefás, fenyőkörtés,fenyőágas minta. Vö. Péntek 1979. – Helynévadóelem Bh, Kszt–Zt, Mk, Mv, Np, Şhatárában. Vö. Péntek–Szabó 1980. 136.*P. pungens Engelem.; szúrós fenyő; molidînţepător. É-Am, Mg. Díszfa, ritkán ültetik:Bh (var. engelmannii).PICRIS L. (Asteraceae)P. hieracioides L. ! mezei keserűgyökér; amăruţă.Eua, Th. Bokros, füves helyeken, utakmentén közönséges gyom: Gyv! Kk; Gy,Szászlóna (var. hieracioides f. racemosa Nyár. –Fl. X, 69).PIMPINELLA L. (Apiaceae)● (*)P. anisum L. ! keleti ánizs; anason.Med, Th. Gyógynövény és ízesítő növény;többfelé ismert, de példányát nem gyűjtöttük.Nt. ánizs (Bh, Kk, Sz, T), ánis (Mb). Nr.Gyomorgörcs, hasmenés esetén kisgyermekneka termésből (Anisi vulgaris fructus) teát főznek(Bh, Mb). Vö. Kóczián et al. 1977. –Inkább a patikából vásárolták.P. major (L.) Huds.; nagy földitömjén;petrinjei de cîmp. Eu–Kauk, TH–H. Hegyiréteken: Ct, Cţ (var. rubra (Hoppe et Schleich.)Fiori et Paol.).P. saxifraga L. ! hasznos földitömjén; petrinjeide cîmp. Eua, H. Gyepekben közönséges:Mv (var. minor (Thuill.) Spr. = var.poterifolia Wallr.).PINUS L. (Pinaceae)P. nigra Arn. ! feketefenyő; pin negru austriac.Kz–Eu–Balk, Mg. Ültetett állományok.Nt. fekete fenyő (Bh, Nk) | fenyő (Kk,Mv) | lófenyő a ló farkáról kapta a nevet (V) |lugos fenyő (Mv) || Ro. pin (A, B, D, Dr,Gy, Gym, Mi, N), pt'in (P), tim (Kk) | spin(A, B). – Adatközlőinket nem mindenütt tudtukélő növény segítségével ellenőrizni, ezérta P. nigra és a P. sylvestris közötti különbségtételis bizonytalan (mint általában a fenyőkrevonatkozó ismeretek).*P. strobus L. ! simafenyő; pin strob. É-Am,Mg. Díszfa: Bh (temetőben).P. sylvestris L. ! erdeifenyő; pin. Eua, Mg.A természetes állomány pusztulóban a kelecelitőzeglápban, máshol ültetve (pl. Bh – a temetőben).Nt. csëmëtefa (K) | csetnye (It) |fenyő (J, Kk, Ml, Szu, V, Va) | lucfenyő (Bh,Kb, Kk, Kszt–Zt, Mó, Nd), lúcfenyő (B) |lukszfenyő (J, Kf) | veresfenyő (Mf, Tl), vörösfenyő(Bh, Mb, Ml, Szu, V) || Ro. brad (Be) |brădoáe (Gy) | pin (Cţ). Friss ültetés Cţ-en,Kb-ban, Nd-on, Szu-on. Nr. Szerszámnak való(V). – A tobozt fiatalon vízzel és mézzel öszszefőzvetüdőbaj ellen fogyasztják. – A fiatalhajtásokból is szirupot főztek tüdőbaj ellen.,,A tüdőnek azért jó, mert gyantás” (Mv). –A fiatal ágakból készített fürdőt használjákreuma ellen (Gym). – A tobozból teát főznekgyomorbántalmak ellen. – Tobozt ésavas szalonnát főznek össze disznónak köhögésre.Étvágytalanság esetén ugyanezt adjáka disznónak (Bh). – Lovak sebeinek kezelésérefenyőgyantát használnak (Mv). Vö. Kovács1976; Kóczián et al. 1977.PIPER L. (Piperaceae)● P. nigrum L. ! fekete bors; piper. K-Ázsia,de ma a trópusokon mindenütt termesztik.Kereskedelemből vásárolt, általánosan használt.Nt. bors || Ro. pipér. Nr. Gyomorgörcs,hasmenés esetén borsos pálinkát isznak. –Hűléskor, megfázáskor forralt bort vagy megmelegítettpálinkát fűszereznek vele. – Lyukasfogba teszik. Vö. Kovács 1976; Kóczián etal. 1977. – „Hasmenés ellen általában seprőpálinkáttöltenek a juhba, esetleg gabonapálinkát,melybe paprikát és borsot tesznek”(Ifj. Kós 1947. 20).PIROLA L. (Pirolaceae)P. secunda L,.; gyöngyvirágos körtike; perişor.Cp, H. Humuszban gazdag, sziklás talajúirtásgyepekben: Gym (Chircă–Codlea 1967).269

PIRUS l. PyrusPISUM L. (Fabaceae)*P. arvense L. ! = P. sativum ssp. arvense;takarmányborsó; mazăre de cîmp. Med, Th.Takarmánykeveréknek termesztik. Nem találtuk,de a következő nevek az adatközlők leírásaszerint erre a fajra vonatkoznak. Nt.borsó (Mb, V) | csicsiriborsó (Kd) | piculásbòrsó (Va). Nr. A borsószemeket ették kibontva(V).P. elatius Stev. = P. sativum X. ssp. elatius;sudár borsó; mazăre sălbatică. Med,Th. Mészpadokon, vetésekben, szórványos: Kfés Be között, a gerincút bal oldalán lévő földekben.*P. sativum L. ! veteményborsó; mazăre.Kis-Ázsia (?), Th. Egykor gyakran termesztett,ma viszonylag ritka: Mó (convare. medullAlef.: nagy, ráncos magvú), Kszt–Zt (convar.sativum: kisebb, sima magvú). Államilagterjesztett fajták: „Meteor”, ,,Neuga” (provar.glaucospermum Gov.), Uladovszki 303(provar. vulgatum Körn.). Nt. borsó (B, Bh,Bt, P, J, Kb, Kk, Kp, Mb, Mé, Mf, Mk, Ml,Sz, T, V, Va), bòrsó (K, Kd, Kf, Mó, Ny) |cukòrborsó (Bh, J, Mb, Mé, Ml, Szu). Tájfajták:kerti borsó (Bh); lúfogú lëncse ráncosmagvú (K) || Ro. mázăre (Bi, Cţ, Dr, Mi, N,St). Nr. Valamikor sokat termesztettek. JankóJános fontos ételként említi a tört borsót, nagypéntekiböjtös ételként is borsót fogyasztottak(Jankó 1891. 79, 168). – Gyakori helynévadóelem a XVII. századtól. Vö. Péntek–Szabó1980. 156.PLANTAGO L. (Plantaginaceae)Nt. hazuglapu (Jt, Kk, Mk, Mv, Nk, Zs) |hazuglevél (B, Bh, Gy, Gym, Gyv, Kd, Kp,Sz, Va) | útifű (Mf) | útilapu (It, J, K, Kk,Mb, Mé, Mó, Nd, Ny, Szu, T, Tl, V) || Ro.minciúnă. Nr. Kelésre, vágásra tették, a megkeltmellet is ezzel gyógyították. Vö. Kócziánet al. 1977. – Kihúzta a szálkát, ha rákötötték(Nk). – A szárból főzött teát kevéscukorral köhögés ellen használták (Nk, P). –A gyerekek kicsi kosarat, békakosarat, bíkafogót(Zs) fontak belőle. Vö. Szabó–Péntek1976. 126–7. – Hurokba húzták a bojtját,úgy lőttek vele. – Gyűrűt is készítenek aszárból a gyerekek (Tl). – Az elszakított lapilevélereiből („cérnáiból”) mondják meg a gyerekek,ki hányat hazudott, kinek hány „szeretője”van.P. altissima L.; magas útifű. DK-Eu, H.Ártereken, hordaléktalajon, erdőszéleken: Mi,Mv.P. argentea Chaix in Vill.; ezüstös útifű.D-Eu, H. Száraz, napos domboldalakon, meszésgipszsziklák omladékán: Gy; Sz (NyárádyA. 1955). – A begyűjtött alakok jellegei azegyre szűkülő populációkban a P. lanceolatacsoport felé mutatnak átmenetet.P. lanceolata L. ! lándzsás útifű; pătlăgină.Cp, H. Gyepekben, utak mentén, leromlottlegelőkön (var. sphaerostachya M. et K.) közönséges,helyenként tömeges. Nt. békafű (Mó) |fòrasztólapu (K) | hosszulevelü hazuglapu (Nk) |pukkansztó (Kk) | víkonylevelü útilapu (It) ||Ro. cápu şérpelu (B). Nr. Sebre teszik (K).– Békakosarat fonnak a szárából, azzal szedtékki a békát a vízből (Mó).P. major L. ! nagy útifű; pătlăgină mare.Kozm, H. Utak mentén, művelt területekenközönséges, néhol tömeges és igen változatos:– ssp. major – közönséges, többnyire avar.intermedia; ssp. minor(Gilib.) em. hoc loco:podzolos talajú szántókon, sovány talajon jellegzetesés tömeges, általánosan elterjedt: Bt,C, Kszt–Zt, Nk, T; ssp. pleiosperma Pilg.:kövér talajon, trágyadombok környékén tömeges:Gyv, Nk stb. – Ehrendorfer et al.1973 az ssp. pleiosperma Pilg. és a P. uliginosaP. W. Schmidt alakkörbe tartozó növényeketaz ssp. intermedia (Godr.) Arc. alfajhozsorolja. Mi a Flora R.P.R. beosztásátkövettük, de új alfajba kiemeltük az ökológiailag(életsávigényt tekintve) és alaktanilagis elkülönülő podzollakó útifüveket. Nt. mincsuna(Szu: Györffy 1935) | szílslevelű hazuglapu(Nk) | útilapu (Kf, Kszt–Zt, Mé,T; Kajántó, Szamosfalva, Szászlóna: Györffy1935), utilapu (V) || Ro. floárea d'e minciúnă(Gym) | minciúnă (St). Nr. Kajántónszembajok ellen használják. Vö. Györffy 1935.– Teszik sebre, kelésre, gyógyítják vele akifőtt lábat. – A gyerekek kosarat készítetteka szárából; lőttek is vele. Jósoltak a „cérnák”számából.P. media L. ! közepes útifű. Eua, H. Mezofilgyepekben, irtásréteken (Cirsio-Brachypodion)közönséges. Nt. hosszulevelü hazuglapu(Nk) | rózsaszín útilapu (It) || Ro. floárea d'eminciúnă (Gym) | minciúnă lúngă (Mi). Nr.A „cérnákból” számolják a gyerekek, kinekhány szeretője van. – Ha hosszú „cérna”maradt, nagyot hazudtál (Gym).PLATANTHERA L.C. Rich. (Orchidaceae)P. bifolia (L.) L.C. Rich. ! kétlevelű sarkvirág;stupiniţă. Eua–Med, G. Erdőkbengyakori: Gyv, Kf, P; Kszt–Zt (Dl. Bogdana:Abieto-Fagetum, Dentario–Fagetum – Csűrös).PLATANUS L. (Platanaceae)*P. x acerifolia (Ait.) Willd. ! = P. orientalisvar. acerifolia Ait. = P. orientalis x P.occidentalis. Ismeretlen eredetű hibrid, Mg.Díszfa: Bh.PLATYCODON A. DC. (Campanulaceae)*P. grandiflorum (Jacq.) DC. ! hírharang.K-Ázsia, H. Távolkeleti (szibériai) származásúdísznövény; kiskertekben szórványosan:Mb (temetőben).270

PLECTRANTHUS L'Hérit. (Lamiaceae)*P. np. ? P. oertendahlii Th. Freis jr.Trop–Afr, H. Cserepes ampolna-növény, kerekdedpozsgás levelekkel. Gyakori szobadísz.POA L. (Poaceae)P. annua L. ! egynyári perje; firuşor. Kozm,Th. Közönséges gyom, utak mentén, udvarokontömeges, társulásalkotó.P. compressa L.; laposszárú perje; firuţă.Cp, H. Meszes omlásokban, kőfalakon, váztalajúszántókon (pl. Sátortető, Bi, Dr) közönségesés tömeges gyom.P. nemoralis L.; ligeti perje; iarba deasă.Cp, H. Lombos erdőkben, napos oldalak aljnövényzetekéntközönséges és tömeges.P. pratensis L. ! réti perje; firuţă. Kozm,H. Közönséges és tömeges gyepfaj: ssp. pratensis:közönséges; ssp. angustifolia (L.) Hay.:B, Bh, E, Gym, Gyv, It, J, Kb, Kf, Mv,Ny, P, Sz, Zs – és másutt is, napos, szárazgyepekben, mezsgyékben.P. remota Forsell.; laza perje. Eu, H. ASátorhegy alatt, a meddőhányókon keletkezetttócsák partján.P. trivialis L.; sovány perje; şuvar demunte. Kz–Eu, H. Réteken, ligetekben, bokros-árnyashelyeken közönséges; fáciesalkotó.PODOSPERMUM DC. (Asteraceae)P. canum C.A. Mex; sziki pozdor. Ec–Med, H. Utak mentén, szórványosan: Kb.POLIANTHES L. (Amaryllidaceae)+ *P. tuberosa L. ! tubarózsa; tuberoză. – KzAm (Mexikó), G. Hagymagumós kerti dísznövény;területünkön a neve ismert, példányátnem találtuk. Nt. tubarózsa (V). Nr. Darázsmintakéntelőforduló motívum. Vö. Péntek1979. 187.POLYCNEMUM L. (Chenopodiaceae)P. majus A. Br.; nagyobbik torzon; scîrţîitoare.Med, Th. Száraz gyepekben, ritka:Mé (Fl. I, 483).POLYGALA L. (Polygalaceae)P. comosa Schkuhr.; üstökös pacsirtafű;amăreală. Eua, H. Sovány talajú legelőköngyakori: Gorbó, Szu (var. podolica (DC.)Hegi – Fl. VI, 205); Bh, Ct, Kf, Ny (Csűrös).P. major Jacq. ! nagy pacsirtafű; iarbă lăptoasă.Kz–Eu–Med, H. Napos szénafüvekengyakori: Gym (Kovács–Coldea 1967).Dr-n, St-n ismert, név nélkül.P. vulgaris L.; hegyi pacsirtafű; şopîrliţa.Eua, H. Sovány réteken, gyakori: Ct (var.vulgaris f. rosulata (Fries) Hegi).POLYGONATUM Adans (Liliaceae)Nt. èrdejigyöngyvirág (Gyv, Tl) | kokaslevelüfű(Gym) | kutyagyöngyvirág (K, Mb) | vadgyöngyvirág(Mb, Mó, Nd) || Ro. cocoára cocóşulu(B) | púţa cocóşulu (A) | tólcer (Kk).Nr. Sebre, kelésre tették a levelét (Gym, Sz).– A lányok a megtört növénnyel kenik, pirosítjákarcukat (A).P. latifolium (Jacq.) Desf. ! széleslevelű salamonpecsét;coada cocoşului. Eu, G. Cserjésekben,irtásokban, de gyümölcsösökben is:Gym, Sz; Kb (Fl. XI, 390) és másutt is.P. multiflorum (L.) All. ! fürtös salamonpecsét;coada cocoşului. Cp, G. Üde talajúerdőkben gyakori.P. odoratum (Mill.) Druce! P. officinale All.;orvosi salamonpecsét; coada cocoşului. Eua,G. Lomberdőkben, napsütötte cserjésekben:Sz, Gyv–P (Nyárády A. et al. 1966), Kszt–Zt (Mt. Horaiţa, Cs. Káptalan 1971).P. verticillatum (L.) All.; pávafarkú salamonpecsét.D-Eua, G. Erdőkben, nem gyakori:Gym (Chircă – Coldea 1967).POLYGONUM L. (Polygonaceae)Nt. humor (Va) | hunyor (Gy, K, Kd, Zs) ||Ro. cînept'eáa (Kk) árba găínii (Be). Nr.Megfőzték, úgy adták a marháknak, hogymegindítsa a vizelést.P. amphibium L. ! = Persicaria amphibia(L.) Se. F. Gray; vidrakeserűfű; troscot debaltă. Kozm, H–G. Ártereken, ártéri szántókon(var., f. terrestre Leyss. – E) és mocsarashelyeken (var., f. aquaticum Leyss.).P. arenastrum Boreau incl. P. aequale Lind.et P. calcatum Lind. keskenylevelű porcsinkeserűfű.Kozm, Th. Sovány, homokos talajokonudvarokon, utak mentén gyakori, néholtömeges (Be, Ct, D, Jt, Mv, Ny stb.). A népinövényismeret nem különbözteti meg a következőfajtól, ami érthető is, hiszen taxonómiaihelyzete a tudományos növényrendszertanbanis vitatott (vö. Flora Europaea I, 79; Ehrendorferet al. 1973. 209 stb.).P. aviculare L. ! madárkeserűfű; troscot.Kozm, Th. Ruderalizált helyeken (udvarokon,utak mentén, szántókon) közönséges, alaktanilagváltozatos; társulásalkotó. – Gy var.latifolium (Coss. et Germ.) Grinţ. Nt. disznófű(B, Sz, Szászfenes) | porcsfű (Nm, Km; Gy,Gym, K, Kp, Mb, Mf, Sz, Tl, Va, Zs) | porcsin(Ny) | porfű (Bh, Kd, Kf) || Ro. árbagăínii (A, Be, Dr, Fi) | árbă porceáscă (Be,Bl, D, Kk) | troscoţăl (Mi, St). – Nevét általábanazzal magyarázzák, hogy eszi a disznó.Nr. Teája vízhajtóként használt (Tl, Gy).P. bistorta L. ! kígyós keserűfű; răculeţ.Cp, H. A terület nyugati szélén, Malomszeghatárában egy elmocsarasodott lejtőn Salixrosmarinifolia-val (Csűrös).P. hydropiper L. ! borsos keserűfű; piperubălţii. Cp, Th. Vizenyős helyeken, árkokban,mocsarak partján közönséges, néhol tömeges.Nt. vízfű (Tl) | vízvirág (Tl).271

P. lapathifolium L. ! = Persicaria lapathifolia(L.) S.P. Gray ssp. incanum (F.W. Schmidt)Schübel et Mart. = P. tomentosum Schrank;lapulevelű keserűfű; iarbă roşie. – ssp. lathifolium(incl. P. nodosum Pers.). Eua, Th.Nt. hunyòr (Gy, K, Mf, Nk) || Ro. árbăróşie (Fi) | límba şérpelu (Mi). Nr. Ették alevelét (Mi). – Tudják, hogy csípi a szájat(Fi).P. mite L. = Persicaria mitis (Schrank.)Dostal; szelíd keserűfű; buruiana viermilor.Eu, Th. Vizenyős helyeken közönséges.P. minus Huds. = Persicaria minor (Huds.)Opitz; keskenylevelű keserűfű. Kozm, Th.Árkok, pocsolyák partján, erdei utak menténszórványos.P. orientale L. ! karmazsinvirág; moţul curcanului.DK-Ázsia (Kína, India), Th. Kertidísznövény, szórványos, inkább a Nádas mentén.Nt. pújkaòr (It, Kb, Szu) | bìrtyókavirág(Mé) || Ro. ciúcur (St).P. persicaria L. ! = Persicaria maculata (Rafin.)Opitz, P. vulgaris Samp.; baracklevelűkeserűfű; iarbă roşie. Kozm, Th. Utak mentén,sáncokban, művelt területen közönséges, tömeges.POLYPODIUM L. (Polypodiaceae)P. vulgare agg. (P. interjectum Shivas = P.vulgare ssp. prionodes (Asch.) Rothm., P. vulgare)! édesgyökerű páfrány; feriguţă, iarbădulce. Kozm, H–G. Hegylábi erdőkben, sziklákongyakori: Gyalui-havasok (var. auritum(Willd.) Grinţ. – Fl. I, 150). Nt. fàrkascsrge(Kk), fàrkascsërge (Gym, Mk, Kf) | farkascsergő(It, Kk), fàrkascsërgő (Kszt–Zt) | mezeizsurló(Bh) | òdalborda (Mf) | ördögborda (E,Gy, K, Kp, Mé, Szu, V, Zs) | páfrány (Bh) ||Ro. férică (A, Be, Bl, Gym, Kk, P), férigă(Bi, C, Dr, Fi, N, St) | férică dúlce (B) | férişt'e(Ct) | leped'eú lúpulu (B, Ct) | mńericeáa(Cţ), mńérice (P) | ţólu lúpulu (Mi, N, Sd,St, Topa). – N-on különbséget tesznek aferigă és a ţolu lupului között, mondván, hogyaz előbbinek a szár alsó részén nincs levele.Nr. Mf-en szedik halotti koszorúnak. – A Jhelynévanyagában előforduló Cserge– elem talána farkascsergével áll kapcsolatban. Vö.Péntek–Szabó 1980. 145. L. még: Pteridium !POPULUS L. (Salicaceae)Nt. kalánfa (Gyv, Mv) | nyárfa | plopujfa(Gyv) || Ro. plop. – Cţ-en megfigyelték, hogyegészen fiatalon, amikor 10–15 cm magas,gyakran dudorok (,,boburi”) jelennek megrajta és elpusztítják. Nr. Kanalat készítenekbelőle a cigányok. – Felhasználják szerszámfaként:kaszanyélnek, szekérrúdnak és másszekéralkatrésznek, kerítéslécnek. Ha megszárítják,nagyon erős, asztalt is készítenek belőle,épülethez gerendának faragják ki. –Gyakori elem a terület helynévanyagában(171 név alkotásában játszik szerepet), falunévelemeként is előfordul (Nyárszó). Vö. Péntek –Szabó 1980. 140.P. alba L. ! fehér nyárfa; plop alb. Eua,Mg. Patakvöigyek mentén. Nt. fehír nyárfa(K) | pápëlfa (Kszt–Zt) || Ro. plop d'e ápă(Dr). Nr. Teknőt készítenek belőle a cigányok.*P. canadensis s.l. ! = P. nigra hibrida hort.kanadai nyár; plop negru hibrid. Kozm,Mg. Utak mentén közönséges. Nt. jegenye (fa)(Kp, Va) | jegnye(fa) (Kb), jegënyefa (Sz) |kanadaji nyárfa (Mb, Szu, V) | vìzi nyárfa(Kb) || Ro. plop d'e vále (N).P. nigra L. ! fekete nyárfa; plop negru.Med–Eua, Mg. Nt. jegenyenyárfa (B, Ml) ||Ro. plop d'e ápă (A, Cţ, Gym, P, St). – var.pyramidalis Spach. = var. italica (Mnch.) Duroi;jegenyenyárfa; plop piramidal. Nt. jegenye(fa) (Gy, Kp, Ml, Szu, V, Zs), jegenyefa)| (Eh, It, Kk), jegenyefa (Kd, Kf, Kszt–Zt, Mb, Mv, Ny, Sz) || Ro. plop d'e ápă (D).Nr. Teknőnek, fakanálnak használták a fáját,istállóba padlódeszkának. – Szálánvarrotthímzéseken régen ismert volt a jegenyés minta(Kf). Vö. Péntek 1979. – Helynévadó elemkéntis viszonylag gyakori. Falunévként aXIII. századtól vannak rá adataink. Vö. Péntek–Szabó1980. 140.P. tremula L. ! rezgő nyárfa; plop tremurător.Eua, Ms-Mg. Erdőkben, irtásokbanközönséges, tömeges; társulásalkotó, ill. fáciesalkotó(Gym: Chircă-Codlea 1967). Nt.èrdeji nyárfa (Gy, Kk, Ml, Va) | plop (B) |rezgő nyárfa (Bh, K, Kp, Mf, Nd), rezgőnyárfa (Ny) | rëzgős nyárfa (Kszt–Zt) || Ro.plop d'e pădúre (A, D, Dr, Gym, N, P) | plopsălbát'ec (Kk). Nr. Könnyű és erős fája miattfelhasználják építkezéshez (házhoz, istállóhoz,ólakhoz), mennyezet léceléséhez; orsó és kanális készül belőle.PORTULACA L. (Portulacaceae)*P. grandiflora Hook. ! kerti portula; agurijoară.D-Am, Th. Kerti dísznövény, szórványos.Nt. kűvirág (Gym) | porkolábocska (Sz)|portula (J, Kk, Mf, Szu, V), portura (Kb) |portulácska (K, Kf, Kk, Sz) || Ro. floáre d'epiátră (Mi) | turţéle d'e piátră (N). Elterjedésérenézve l. Szabó–Péntek 1980–4. térvázlatát.P. oleracca L. ! kövér porcsin; iarba grasă.Kozm, Th. Művelt területeken, utak mellettközönséges (ssp. oleracea). Nt. porkoláb (Sz).POTAM0GETON L. (Potamogetonaceae)P. crispus L.; bodros békaszőlő; paşă. Kozm,HH. Vizekben szórványos: a Szamosban Gyalunál(f. serrulatus Schrad. – Fl. XI, 63),Szászlóna.P. pusillus L.; apró békaszőlő. Kozm, HH.A Szamosban Gyalunál (Fl. XI, 71), a Sodorréten(CLA–Máthé 1955).272

POTENTILLA L. (Rosaceae)P. alba L. ! fehér pimpó; cinci degete. Med –Pont, H. Gyertyános tölgyesekben szórványos:C, E, Mi. Nt. borzosfű (Nk).P. anserina L. ! libapimpó; coada racului.Cp, H. Árkok mentén, nedves réteken közönséges,néhol tömeges, többnyire a var. anserina(Cţ, Fi, Gym, Gyv, It, T stb.), de gyakoria var. sericea Borkh. is (A, Mk). Nt. fehérhátufű(Tl), fejírhátufű (Nk) | libapampó (Mó) |macskakörmöslevelű vadcsombor (V) | rákfarok(Va) || Ro. coáda rácului (B, C, Fi) | tálpagíştii (Dr). Nr. Hasmenés ellen használják ateáját (Tl).P. arenaria Borkh. ! homoki pimpó; scrîntitoare.Eu, H. Napos domboldalakon gyakori,néhol (Gym, Gyv – Gyerőfi-szöktető, Kf –Ríszeg, Kszt–Zt, Ny, M, Sz stb.). Nt. aranynyalversengő (It) | sárgaiboja (T) | sárgavijola(Kk, Mó) | tavasz jeleníse (V) | teribenkő(Va) || Ro. floricéle d'e páşti (Kk) | flórilepáştilor (A, Ct, P). Nr. Teát főznek belőle;miután megszáll, aranygyűrűt tesznek bele,arról isszák három napon át, gyomorbántalmakellen. – Ha sok van belőle, azt mondják,gyenge lesz a fű abban az évben (Kk); Va-nazt jelzi, hogy jó lesz a kukorica termése.P. argentea L. ! ezüstös pimpó; scrîntitoare.Eua–Cp, H. Száraz gyepekben közönséges;– var. dissecta Wallr., var. argentea (Bh),var. demissa (Jord.) Lehm. – | in Fl. IV,611. Nt. fehérhátufű (Kajántó: Györffy 1935).P. chrysantha Trev. Ázsia–Kz–Eu, H.Gyepes-bokros területen: Gyv–P, Dl. Leşului(Nyárády A. mts. 1966).P. erecta (L.) Rauschel! = P. tormentillaNeck. = P. sylvestris Neck.; vérontó pimpó;sclipeţi. Eua, H. Nedves irtásréteken gyakori:Cţ, Gyv–P (Dl. Leşului – Nyárády A. mts.1966), Ny; a Gyalui-havasokban mindenütt.P. heptaphylla L. = P. rubens (Cr.) Zimmer.,P. opaca L.; tavaszi pimpó; inchegăţică.Eu, H. Napsütötte domboldalakon, meszestalajon szórványos: Kk (CLA. NyárádyA. 1964); Ct, Kb (Fl. IV, 647).P. inclinata Vill. = P. adscendens W. et K.= P. canescens Bess.; szürke pimpó. Kz–Eu,Pont–Kauk, H. Napsütötte domboldalakonszórványos (Gy, Gyv, It).P. leucopolitana P. J. Mull. = P. collinaagg.; terpedő pimpó. K–Kz–Eu, H. Naposoldalakban, gyepekben szórványos: E (var.leucopolitana et var. schultzii (P.J.M.) Th.Wolff.).P. patula W. et K. = P. heptaphylla agg.;kiterült pimpó. K–Eu–Balk, H. Naposszénafüveken, gyakoribb, mint a P. heptaphyllaL. típus: C, Kb; Kf (Csűrös).P. recta L. ! egyenes pimpó; buruiană decinci degete. Eua, H. Erdőszéleken, naposélősövényekben közönséges.P. reptans L.; indás pimpó; cinci degete.Eua, H. Üde gyepekben, szántókon, árokparton,gyümölcsösökben közönséges vagy tömeges.P. x subrubens Borb. = P. arenaria X P.rubens: Kk (Nyárády A. 1964).P. supina L.; henye pimpó; scrîntitoare.Eua–Med (Afr.), Th. Utak mentén, árkokbanszórványos: E, Gy, Sz, Szászlóna; F, V.P. thuringiaca Bernh. ex Link.; pompáspimpó; forostău. Eu, H. Erdőszéleken, szénafüvekbengyakori: Gyv – P (Nyárády A. mts.),Kszt–Zt (Mt. Horaiţa – Cs. káptalan 1971).POTERIUM l. SanguisarbaPRIMULA L. (Primulaceae)*P. acaulis (L.) Grufb. ! közönséges kankalin;aglice. Kz–Eu–Med, H. A területenvadon nem találtuk, csak Ny-n, kiskertben.P. elatior (L.) Hill.; sugár kankalin; ţîţavacii. Eu–Kauk, H. Hegyi réteken szórványos:A – D.*P. obconica Hance! szobai kankalin; gălăţene.Kína. Th–H. Nt. primula (Szu) | szengyörgyvirág(Kb). Szu-on kertben is van;Ml-n név nélkül.*P. x pubescens Jacq. ! = P. hortensisWettst.; kerti kankalin. Európai hibrid, H.Kerti, koratavaszi díszvirág. Nt. kerti szengyörgyvirág(Mf) | kèrti szëngyörgy (Gym, Jt) |kerti szengyörgyi (Kp, Sz) | piros szngyörgy(Kszt–Zt), piros szengyörgy (Kk, Mk) | pirosszengyörgyi (Zs) | szngyörgy (E) | szengyörgyvirág(Kb), szëngyörgyvirág (K) | szengyörgyi(Mó) | tarka szengyörgyi (It) || Ro. bombúţi(C) | floárea cúculu d'e grădină (Dr). VanMl-n, Tl-n.P. veris L. ! = P. officinalis (L.) Hill.; tavaszikankalin; ciuboţica cucului. Eua, H.Réteken, bokros-füves helyeken közönséges;Kf – Zs között (ssp. canescens (Opiz) Hayek –var. hardeggensis Beck. – Fl. VII, 91). Nt.pinavirág (a fiúk nevezik így) (J) szengyörgy(Kszt–Zt, Mé, Mk, Nd, Szu, V), szngyörgy(Kk), szëngyörgy (Gym, Jt, Mv, Ny) | szengyörgyvirág(Bh, Gy, Gyv, Mf, Ml, Nk, Sz,T, Szászfenes), szëngyörgyvirág (K, Kf, Mb) |szengyörgyi (It, Mó, Zs) | szengyörgyivirág (J),szëngyörgyivirág (Kp, Va) || Ro. agrijăl (B)floárea cúculu (Sz) | ciubuţíca cúculu (Gym,P) cízma cúculu (A, Bl, Ct, D, Mi) clocoţă(Be, Bi, St) | clocoţăl gálbăn (Gym) |?coáele pópii (P) | cocoşé (Dr) | mîńeca cúculu(Kk) | ţíţa ói (C, N, Topa). Nr. Szentgyörgyvirágbólés pünköstirózsavirágból (Paeonia)főznek teát sárgaság ellen. Vö. Kovács1976. – Mikor virágzik (Szentgyörgy-nap tájékán),akkor hajtják legelőre az állatokat. –Csokorba szedik, úgy hozzák haza tavasszalSzentgyörgy-napkor (Szu).273

PRUNELLA L. (Lamiaceae)P. grandiflora (L.) Jacq.; nagyvirágú gyíkfű;iarbă neagră. Eu (Med), H. Irtásréteken,tisztásokon szórványos: C, Ct, Mv, Ny, Sz,V, Zs, de másutt is.P. laciniata Nath. ! = P. alba Pall.; fehérgyíkfű. Kz–Eu–Med, H. Száraz gyepekben:Kf: Ríszegtető, Csipkés-oldal; Gym (Kovács –Coldea 1967), Kszt–Zt (Cs-Káptalan 1971).P. vulgaris L. ! közönséges gyíkfű; busuiocde cîmp. Eua (Kozm), H. Gyepekben, ruderálishelyeken közönséges.PRUNUS L. (Rosaceae)● + P. amygdalus L. ! = Amygdalus communisStokes; mandulafa; migdal. Kz-ázsiai,ma mediterrán klímájú vidékeken általános,Ms. A területen nem termesztik, csak hallomásbólismerik. Egykor valószínűleg termesztettékis. Nt. mandula (K). Nr. Tüdőgyulladásellen: a mandula magját megtörték, vízbenaddig áztatták, míg fehér nem lett, mint atej: mandulatej. Ezt itatták a beteggel. Csodaorvosságnaktartották. Vö. Kovács 1976. –K-en 1738–ban lejegyzett földrajzi név: Mondulas,A hosszu szōlō végiben. Ez a mandulásszőlőtelepítés a reneszánsz kertkultúra hatásáravall. Vö. Péntek–Szabó 1980. 159.*P. armeniaca L. ! = Armeniaca vulgarisLam.; kajszibarack; cais. Kz- és K-Ázsiábólszármazó, ma a termesztésben általános, provar.communis (Sübl. et Mart.), Mg. Nt. barackfa| barack | kajszímbarack (Bh, F, K, Kp,Mb, Mó, Va) | sárgabarack (B, Kk, Sz, V) |veresbarack (B). Tájfajta: rózsabarack kisebb,sárgás barack (Bh, Mb) || Ro. caíse. Nr. Vagdalásoshímzésmotívumként is ismert. Vö.Péntek 1979.*P. avium L. ! cseresznyefa; cireş. Eua,Mg. Gyümölcsösökben, szórványos, a vad alfajvegyes lomberdőkben gyakori. – Ssp. sylvestrisKirschl. ! vadcseresnye; cireş. Nt. keserűcseresnye (Mó) | vadcseresznye (Bh,It, Mé, Nd,Szu, T), vadcsërësznye (Mb), vadcseresnye (B,Gy, Kk, Kp, Va), vadcsërësnye (Gym, K, Mk,Ny, Sz) || Ro. cirés (Dr) | ciréşe amáre (Gym) |ciréş d'e pădúre (Bi) | círéşe sălbátice (Be),cireş sălbát'ic (A, St), ciréş sălbát'ec (B, D).Nr. Dr-n megkülönböztetnek keserűt és édeset.Augusztus közepén szedik, 10 kg cseresznyéhez10 kg cukrot tesznek, pálinkát főznekbelőle. – Ssp. (convar.) avium em. hoc loco:provar. iuliana (L.) Buia: Nt. cseresznye(fa)(Bh, Kp, Ml, Szu, Va), csërësznye(fa) (Kf,Mb), cseresnye(fa) (B, Kb, Kd, Mé, Mó, Sz,T, V, Zs), csrsnyefa (It, Kk), csërësnye(fa) |(Bt, K, Mk, Mv, Ny) | madárcseresznye (F) ||Ro. ciréş (Be, Cţ, D, Mi, N, St), cirés (Bi,Dr), cireáşă (A). – Helynevekben Mv, Kszt–Zt és Nk határában gyakoribb, máshol is előfordul.Vö. Péntek–Szabó 1980. 138. – Provar.duracina (L.) Buia: Nt. ropogós cseresnye(Kb, Mé, Mó, Sz, T), ropogós csrsnye (It,V), ropogós csrsnye (Kk), ropogós csërësnye(K, Ny) | ropogó cseresznye (Va). Tájfajták:májusi cseresnye (B, Bh, E, Kb, Kp, Mé, Sz,T, Va), májusi csrsnye (It), májusi csërësnye(K); hójagos cseresznye (Szu), hójagos cseresnye(B, K, Mé, Mó), hójagos csrsnye (It), hójagoscsrsnye (K, Ny); fekete cseresznye (Bh),fekete cseresnye (Mé); fehér cseresnye (Sz),fejír csrsnye (Bt, V), fehír csërësznye (Mb);csíkos cseresnye oltott, féloldalán csík (B);pongrác csërësznye (Mb). Nr. A cseresznyeszár(Pruni avii stipes) teája húgyhajtó, vizeletfertőtlenítő,epekőhajtó (vö. Kóczián et al.1977). – Előfordul hímzésmotívumként nőimellrevalón (vö. Péntek 1979).*P. cerasus L. ! meggyfa; vişin. Eua, Ms –Mg. Gyümölcsösökben: convar. cerasus (fa alakú,gyökérhajtások nélkül), convar. acida (Dumort)Buia (bokros, gyökérsarjas), mokánymeggy.Nt. meggy(fa). Tájfajta: spanyolmeggy (Bh, Kb,Kk, Sz, Szu, T) || Ro. víşin. Nr. Kompótnak,pálinkának, szörpnek használják. – A meggyszárbólfőzött tea húgyhajtó, vizeletfertőtlenítő.Hasmenés ellen is használják a szárbólfőtt teát, valamint a gyümölcs pálinkás kivonatát(vö. Kóczián et al. 1977). – A név-s képzős származéka viszonylag gyakori helynév(vö. Péntek–Szabó 1980. 159).*P. cerasifera Ehrh. ! paradicsomszilva; corcoduş.Eua, Ms–Mg. Alanyfa; élősövényekbenelvadulva szórványos; – var. nigra(Nym.) A. et G., f. cinerascens (Lamotte)Nym. (Gym); – var. pissardii Koehne = var.atropurpurea Dipn. = P. pissardi Carr., díszfa,vasutak mellett (Sz).*P. domestica L. ! nemes szilva; prun. Eua,Ms–Mg. Gyümölcsösökben közönséges, tömeges,különböző változatokban is. – Ssp. instititia(Jusl.) Schneid. Nt. disznószílva vad,a disznónak adják v. pálinkát főznek belőle(Ny) | duduszílva (Mk) | fehér szílva (T), fejírszilva (Mk) | fosos szílva (T) | kerekmagu szílva(Kk: KalTsz) | kökényszílva (B, E, J, Kb,Mó), kökinyszílva (Bt, It, K, Kd, Kf, Kp,Mb, Mk, Ny, V), kökinszílva (Mé) | kuldukuca(T) | kutyatök-szilva (F: KalTsz) || Ro. corcodúşe(Bi) | croţobéle (Gym) | culducúţă (A,St) | dudúńe (Bi, Dr, N) | muscúţe (Cţ). –Ssp. convar. rotunda Werneck convar. claudiana(Poir.) Pers.: Nt. ringló (J, Kk, Kp,Mb, Va, Zs), ringlóù (K, Kd, Kf, Ny), rëngló(Kb). – Ssp. domestica: Nt. szílva (fa). Tájfajták:agárszílva magvaváló (Mó); daróci(Mó, T, V); fehér szílva (B, Bh, Szu), fejérszílva (Va), fehír szilva (It, Mé, Ny); gorbószílva(Kd); gòrbóci (Bh, Ny); húsos; kecskecsëcsükorai, magvaváló (Mé, Mv); kík szílvamagvaváló (Kd); kozborszílva nem magvaváló,a cseresznyéhez hasonlít (It); lószemü (P, T,V), lúszemü (Gyv, J, Kk, Mé, Mó, Mv), lúszëmü(K, Mk, Ny); madárszílva (Mk); móra-274

elü (Mb), mórabelü szilva piros belű (K); muskotájszílvamagvaváló (Bh); piros szílva (B,Kp, Sz, Szu, Va, Zs); rákóciszílva nagy, magvaváló(Bh, Kb, Kk, Mé, Mk); ròzsaszílva| J, Mé); sárga szílva (Bh, Kd, Kf, Mó); úriszilva (Kk: KalTsz); veres szílva (Bh, Bt, It),vërës szílva (K, Kd, Kf, Mb, Mk) || Ro. prun,prúńe. Tájfajták: albe (A, D, Dr), albi (N),ald'i (Mi); albúţă kerek, magvaváló (Be, Bi,Cţ); ciorăşti (A, Be, Dr, N); domńéşti (A);gálben (A, Be); gráse nagy, nem magvaválóA, Be, Bi, Dr); grăsúţe (Cţ); muscuréle koraiBe); oárzăńi (N); roşioáre apró (Be, Dr);trecátoáre korai (Be); ţîţa ói (Mi); vinéte italiéńe(Be). – Ssp. domestica f. hungarica (L.):Nt. berceceji (Gyv, Mó, Mv), bèrteceji (Kk);beszterceji || Ro. bístriţe (A, Be, Bi, Dr, St),bístriţi (Mi, N); bd'ístriţe (Cţ), ghístriţe (D,Dr). Nr. Fogyasztják nyersen; íznek főzikegy-két vékás üstben; befőttnek, kompótnak,pálinkának; aszalják is. – A szilvából éskenyérből erjesztett szilvacibere étvágyhozó(Mv). – A szilvaíz, a főtt vagy aszalt szilvahashajtó (Bh). – Szilvamustot tettek teába,étvágyhozóként. – A szilvapálinkát isszák vérnyomás,valamint vakbélgyulladás és étvágytalanságellen. – Étvágytalan disznónak szilvaciberétadnak. – A szilvamag motívumelőfordul muszulydarázson és írásos hímzésen.Vö. Péntek 1979. – Gyakori helynévadó elem(77 név). Vö. Péntek–Szabó 1980. 159.*P. domestica x P. spinosa: Sp.*P. fruticans Whe = P. spinosa x P. domesticassp. institia = P. spinosa var. macrocarpaWallr.: Kb – Bácsi-torok (f. cordataNyár. és f. cuneata Nyár. – Fl. IV, 880–3),Sp (CLA).P. fruticosa Pall.; csepleszmeggy; vişinel.Eua (Kauk), Ms. Élősövényekben, erdőszélekenszórványos: Kb (Prodan 1937; Fl. IV.848).P. padus L. ! = P. racemosa Lam. = Padusracemosa (Lam.) C.K. Schneid. = Cerasus padusLam. et Dc. = Prunus avium Mill.; zelnicemeggy;mălin. Eua, Ms–Mg. Patak mentiligetekben, élősövényekben, szórványosan. Nt.litánia (Szászfenes: Györffy 1935) | májusfa(Gy, It, Kp, Kszt–Zt, Ml, Sz, Szu, Vaj |március (Szu) | prunuc (Szászfenes: Györffy1935) | vadborostyán (Kszt–Zt) | víziszílva(Ml) || Ro. călín (Bi, Bl, Mi). A következőhelyeken találtuk meg: Szu-on udvarokon;Gy-ban a vár aljában; Sz-n a Szőlő-tetejin,Kp felé; Kp-ben volt az erdőn, most egy favan a malomnál; Mi-n a falu alsó részében;It-n csak a tanítónál van, a fát is, a nevét iső hozta Középlakról, oda Zsomborról kerülta bárói parkból. Nr. Májusfának állítják alegények; hársat is szoktak (Szu: Györffy1935).P persica Sieb. et Zucc. ! = Persica vulgariMill. = Amygdalus persica L.; őszibarack;piersic. Kínából származó, termesztésbenáltalánosan elterjedt, Ms.; convar. vulgaris(Maxim) em. hoc loco. Nt. őszibarack |baracfa (Ml). Tájfajták: duráncaji (F); duránckihúsos, nem magvaváló (Va); mandulabarackőszi, zöldes színű (Bh) || Ro. piérsic(Dr), piérsici (N, St), pérsîc (Mi), pt'érsic (Be).P. spinosa L. ! kökény; porumbar. Eua(Med–Cp), Ms. Napos domboldalakon, utakmentén közönséges, néhol tömeges (társulásalkotó);több alfaj is: ssp. spinosa, ssp. fruticans,ssp. dasyphylla: Sp. Nt. füldiszőlő tréfás,alkalmi név (Bh; Füld Kalotaszeg nyugatiperemén fekvő román falucska) | havasiszőlőtréfás, alkalmi név (Bh) | kökény (B,Mf, Ml, Mó, Nd, Szu, Tl, Va), kökiny (Fsz;Bt, Gy, Gym, It, Kb, Kk, Mé, V), kökin (T) ||Ro. cacadăr (A) | coţobréle (B, Be, Bi, Dr, Fi,N, St), croţobăl (Ct) | croţobé sălbátici (Gym) l[porumbél] (Fi, Mi). Nr. Ágaiból szúrós sövénytkészítettek; száraz tövissel hevítették a kemencétkenyérsütéskor. A gyerekek nyersenfogyasztják a gyümölcsét, miután megcsíptea dér. Aszalják is. – A megszárított levelekbőlvagy bogyókból vagy mindkettőből (Prunispinosae folium et fructus) teát főznek magasvérnyomás ellen. – A gyümölcsből készültbort alacsony vérnyomás ellen fogyasztják.Ugyanezt a bort használják vérszegénységellen. Vö. Kóczián et al. 1977. – A kéregalatti rész főzetével borogatták a fájós, dagadttestrészt. – A kökénybokor virágzása jelzi,hogy vetni lehet a kukoricát; azt is, hogy lelehet húzni másodszor a bort. – Szentgyörgynapelőtti éjfélkor a gazdák az utcaajtón tövisthúznak, hogy a boszorkány udvarukba be nemehessen s a marhát meg ne ronthassa. Aleveleskapu gombfájához is tövist kötnek. Vö.Jankó 1891. 192–3. – „Szerelmet lehet azáltalis gerjeszteni, ha holdfogytakor kőrisbogaratszúr az ember egy kökénybokor egyiktövisére és úiholdkor leszedvén a száraz bogarat,azt megtörve pálinkában megitatja az illetőszeméllyel, kit szerelemre akar késztetni”(Jankó 1891. 196–7). – Gyakori helynévadóelem. Vö. Péntek–Szabó 1980. 147–8.P. tenella Butsch! = P. nana Stokes =Amygdalus nana L.; törpe mandula. Eua –Kont (Pont–Pan), N. Száraz lejtőkön, ritka:Mó–Gyv (Gyerőfi-szöktető), Kp, Va, Zs. Nt.farkashársvirág (Zs) | pirosvirág (Kp).*P. triloba Lindl. = Amygdalus triloba(Lindl.) Ricker; szilvarózsa. Kína, N–Ms.Ritka díszcserje: It.PSEUDOLYSIMACHION l. VeronicaPSEUDOTSUGA Carr. (Pinaceae)*P. menziesii (Mirbel) Franco = P. taxifòlia(Poir.) Britton = P. douglasii (Lindl.) Carr.;duglászfenyő. É-Am (Sziklás-hegység), Mg.Újabban erdészek ültetik: Bt–Nd.275

PTERIDIUM Scop. (Hypolepidaceae)P. aquilinum (L.) Kuhn. ! sasharaszt; ferigăde cîmp. Kozm, H–G. Irtásréteken közönséges,néhol tömeges: A, Be, Bl, Ct, Cţ, D;Gyv–P (Nyárády A. mts. 1966), Zs, és másuttis. Nt. dúrvalevelü fàrkascsrge (Nk) | fàrkascsërë(Sz) | fàrkascsèrge (Zs), fàrkascsërge (GymGyv, Kk, Mv) [ farkascsërgő (Mb) | farkaslepedő(Tl) | ördögbòrda (V, Zs; Szászlóna:Györffy 1935) || Ro. ţólu lúpulu (Dr). Kk-onmegkülönböztetnek egyágút és bokros ágút.Nr. Télen a megszárított levelet dohánykéntszívták (Mb). – Vadgesztenyével szeszes oldatotkészítenek belőle reumára. Vö. Kócziánet al. 1977.PUCCINELLIA Parl. (Poaceae)P. distans (L.) Parl., szíki harmatperje; iarbăde sărătură. Eua–Kont, H. Országutak menténszórványos: E, Kb, Mi.PULICARIA Gaertn. (Asteraceae)P. dysenterica (L.) Gaertn. ! réti bolhafű;tătăiş. Eua, H. Ritka: Gy (ssp. dysenterica –Fl. IX, 292).PULMONARIA L. (Boraginaceae)Nt. cigánypicsa (Mé) | dongóvirág (Km; B,It, Kp, Mb, Mé, Mf, Mó, Nd, Tl, V), dongóùvirág(Jt, K, Kf, Ny, Sz, Zs), dangóvirág (Kvár:Györffy 1935) | méhvirág (Györgyfalva: Györffy1935), mévirág (Gy, J) | szopóka (Nk) || Ro.albástréle (Dr) | dóngovirag (Dr) | mîńeca cúculualbástră (Kk) | mńérea úrsulu (St) | sudoáreacálulu (N)? | vioréle d'e pădúre (Dr). –A mezőről behozzák és eltültetik a kertbe (Dr).Nr. A gyerekek szívják belőle a mézet. – Virágjátfűszálra fűzték gyöngynek. – Gyógyszernekhasználják fulladás ellen (N). – Sebretették a levelét (Mé).P. mollis Hornem. ssp. mollis! – P. montanaLej. ssp. mollissima (Kern.) Nym.; bársonyostüdőfű; mierea ursului. Eua (Kont),H. Tölgyerdőkben közönséges.P. ofiicinalis L. ! orvosi tüdőfű; mierea ursului.Ec, H. Közönséges aljnövény lomberdőkben,irtásréteken is; – ssp. immaculata (Opiz.)Guş. = P. obscura Dum. (Hója, Szu – Fl.VII, 259).P. rubra Schott; bíboros tüdőfű; plămînăriţă.End, H. Luc- és bükkerdők aljnövénye aterület déli, délnyugati peremén: Gym, Cţ;Tl (CLA. Pázmány 1961), Kszt–Zt (Dl. Bogdana,Abieti-Fagetum – Csűrös).PULSATILLA Mill. (Ranunculaceae) (Anemonep.p.)P. montana (Hoppe) Rchb. ssp. australis(Heuff.) A. Nyár. ! hegyi kökörcsin; dediţei.Balk – End, H. Napos domboldalakon szórványos:Kf (árvalányhajas sziklagyepekben, mészen– Stippetum capillatae), Kb – Gy (CLA),Sz (Fl. II, 529). Nt. kökörcsin (V, Va), kökörcsi(K, Kp, Mb, Sz, T, Tl, Zs) | szőrös kandilló(K) || Ro. cúpa ói (B). Sok van Va-n a Ropóoldalán. Nr. Hozták vázába (K). – Tojástfestenek vele halványzöldre (Kp, Mi).? P. nigricans Störk; feketéllő kökörcsin.Nt. cigánypicsa (Szu: Györffy 1935). – Az egészhazai flórában kétes a P. nigricans (vö. Fl.II).P. patens (L.) Mill.; tátogó kökörcsin. Eu,H. Napos domboldalakon; szórványos: Mi(Fl. II, 531).PYCREUS PB. (Cyperaceae)P. flavescens (L.) Rchb.; sárga palka; căprişor.Kozm, Th. Vizenyős területen, szórványos:Fi, Gym, P, Szászlóna.PYRUS L. (Rosaceae)*P. communis L. ! = P. domestica Medik. =P. sativa Lam.; körtefa; păr. Eua, Mg. Gyümölcsöskertekbengyakori. Nt. körti (fa) (Km;Fsz; Bt, It, K, Sz, V), körte (fa) (B, F, Kb,Kp, Mé, Ml, Mó, Szu, T, Va). Tájfajták: árpánérő(Szu); búzaírő körti (Bt, It, Ny; Gyv:KalTsz); búzával érő (Bh, Mé, Va), búzávalírő (F, Mb, Mó); búzával írő körti (Gyv, K, Kk,Ny); cukòrkörte (Gyv, Mé), cukorkörti a diónálalig nagyobb, sárga (Kk, Nk); császárkörte(B, Bh, Ml, Va), császárkörti (Mk); csëcsëskörti (It); csëngő körte (Va); cserhejkörti (Mv:KalTsz); eperél írő körte nyár elején érő körte(K: KalTsz); èrdeji vajanc (Kk); fòjtós körte(B, Va); fűzfakörti (K); hosszufàrku körte(B); kòrmos körte (Mé), kòrmos körti (Kk, Ny),kùrmos körti (It, Kd); koszmos barnás (V);Lőrinckörti (Kk); lőcsös (Kf, Kp); motyòkörte(Gyv, Szu), motyóukörte (K); mízes körti (Bh,It, Kf, Ny); monostori nagy, zölden érik (Sz);nádmézes (Kp); muskotáj (Szu, Va), moskotáj(Szu, Va), moskotáj (B); nyakas körte (B);nyári körte (F, Kb, T), nyári körti (Bt, It, Sz);përgamentkörte (Va), përgamënkörti (Mb); pirosbelükörti (It, Kf, Kk, Mé, Mk, Mó, Nk, T);Síposkörti (Kf); sózó körti mintha sós lettvolna; ezt szokták megaszalni (Ny); Szentilonanagy, hosszúkás (Kk, Ml); szűcskörti (Mk);télikörti (Bt, F, It, Kb, Kf, Kp, Mó, Sz, T),télkörti (K); vajonckörti (K, Mb, Mk); ződmízes(F, Kp); zabbal írő (Mó) || Ro. păr.Tájfajták: péri códiş (Fi); pére córmoşe (Dr);péri cu miez róşu (N, St); pére gálbeńe (Bi, Dr);păr d'e iárnă (Bi, N); pére d'e toámnă (Be);pére d'e váră (A, Be, Mi, N, St); pére ńegrúţe(Bi); pére pietroáse (Bi). Szu-ra Angliából iskerült körtefajta. Nr. Befőttnek, kompótnak,pálinkának használják. – A népmesei fa télennyáronterem (Kovács 1943. II, 91); máskorvarázsos fa: megcsendül, ha beleharapnak agyümölcsbe; erővel eteti magát (Kovács 1943.I, 18). – Írásos hímzések gyakori díszítő motívuma.Vö. Péntek 1979.276

P. pyraster Burgsd. incl. P. achras Gaertn. == P. piraster (L.) Medik: ! vackor; păr pădureţ.Eua, Ms–Mg. Vegyes lomboserdőkben,irtásréteken közönséges (C, E, F, It, J, Kb,Mé, Sz, Zs). Nt. vackorfa, vaszkorfa (Gym).Gyümölcse: vackor || Ro. păr d'e cîmp (Dr) |păr d'e pădure (A, N, P) | pár păduréţ (Cţ,D. Gym) | păr sălbát'ic (Be, Bi, Mi, Sd, St).Számon tartották a mezőn, hogy melyik jobb.Behozzák a kertbe és beoltják. Nr. A gyümölcsétsokféleképpen fogyasztották: ették nyersenmegtörve ecetet, csigert készítettek belőle;aszalták is a kemencében, nagypéntekenaszalt vackort ettek; pálinkát főztek belőle.A disznónak is adták. – Fájából szánt,eplényt készítettek. A szőlősajtoló orsóját csakvadkörtefából csinálták. Mivel nem hasad,bútornak, gyalupadnak is ezt használták, Kf-nfaragott kazettát készítettek belőle. – Gyakorihelynévadó elem. Vö. Péntek–Szabó 1980.140.QQUERCUS L. (Fagaceae)*Q. borealis Michx.; amerikai verestölgy;stejar roşu american. É–Am, Mg. Ültetett:díszfa, erdősítésre is használt (Gy).Q. cerris L. ! csertölgy; cer. Med–Pont,Mg. Az Almás völgyében és Szentmihály környékénerdőalkotó; elterjedési határa a területenvezet keresztül. Nt. csèrfa (B, E, Gyv,It, Kk, Kp, Mó, Mé, Mó, Nd, Sz, Szu, V, Va),csërfa (Bh, Gy, Jt, K, Kf, Kszt–Zt, Mb, Mk,Mv, Ny) | cserefa (Kk, Nk, Zs) | gubicsfa(Gyv)|| Ro. cer | cobár (A, Bl). Termése:óuţá (C). Nr. Nem tartós a fája, nehezebb is aQ. petraea-nál, nem használják. Jól bírja a vizet,pincelépcsőnek teszik. – A kérgét cserzéshezhasználták. – Vérzés ellen főleg a gyermekágyasoknálcserfahéjat (ez talán Alnus is lehetett? !)borba főzve tesznek a vérző testrészre, mialatte szavakat mondják: „Amint a Sz.-lélek szűzMáriába mene, és tisztán kijöve, úgy te is vér,tisztán maradj, és állj meg a Sz.lélek nevében.Éretted is elég vér folyt Megváltónk sz. sebeiből.”Vagy ezt mondják: „Három kisasszonyül a patak mellett; az egyik neve: vér, a másiké:víz, a harmadiké: tűz. Jöve szűz Mária ésmondá: Menjetek innen és szálljatok az ördögkemencéjébe. Menj innen vér a szentséges szűzMária nevében, menj a három kisasszonyhoz,hogy aszaljanak meg.” Vö. Wlislockiné 1893.364. – Egy ketesdi népmesében a hősnek cserfaerdőtkell kivágnia egyetlen éjszaka. Vö. KováCS1943. I, 92. – A stilizált cserfalevél keresztszemeshímzéseken előforduló motívum. Vö.Péntek 1979. – Bt, F, Va, Zs határában helynévadóelem. Vö. Péntek–Szabó 1980. 141–2.Q. dalechampii Ten.; kocsánytalan tölgy;gorun. Med, Ms–Mg. Mint a Q. petraea, deritkább !Q. petraea (Matt.) Liebl. ! = Q. sessilifloraSalisb.; kocsánytalan tölgy; gorun. Kz–Eu–Med, Ms–Mg. Közönséges erdőalkotó Nt. tőgyfa(Asz, Fsz, Nm, Km; Ml) | cserefa (Mf, Ml) ||Ro. gorún (Be, Bi, C, Cţ, Dr, Gym, Gyv, Kk,Mi), gorón (A, B, D, N, St) | goroníţă (P) |[stejár] (N). Nr. Ismerték a vágók, hogy atőgyfák közül melyik az anyafa. Az termi agubicsot és a makkot. A gubicsot megfőzték,azzal cserezték a bőröket, talpat (Ml). – Atölgyfát építőanyagnak használták, tűzifakéntis. – Cserzésre használták a gubicsot és acserefahajat (Mf). – A tölgyfa levelén keletkezősömörögalma levével kenik be a szemölcsöt,hogy az lerágja. Vö. Kovács 1976. – „Augusztusban(a juhoknak) szedik a tőgyfaágat vagyfrunzárt ... az erdőben, melyet szekérrel szállítanakhaza. Az ágakat aztán a juhpajta melléállítják hatalmas csomóba, s ott megszáradvarendes téli takarmányul szolgál” (Ifj. Kós1947. 25). – A makk és a tölgyfalevél stilizáltalakja gyakori motívum hímzéseken. Vö. Péntek1979. – Gyakori helynévadó elem. Vö.Péntek–Szabó 1980. 141.Q. robur L. ! = Q. pendunculata Ehrh.; kocsányostölgy, mocsártölgy; stejar. Eu, Mg.Nedves, kötött talajú termőhelyeken (hordaléktalajon,völgyekben) egykor erdőalkotó, maa területen inkább maradványfa (Bh, Kf, Ny,Kszt–Zt, Sz–Zs: a Nádas és Almás vízrendszerébengyakoribb. Nt. mocsártőgyfa (T) || Ro.? gorún (Be, P) | goroníţă (Mi) | stejár (Bi,Cţ, D).RRANUNCULUS L. (Ranunculaceae)Nt. kukukvirág (Mó) | sárgavirág (Zs) || Ro.şălătáă (B).R. acris L. ! = R. acer L. incl. ssp. friesianusRo. (Jord.) Rouy et Ponc. = ssp. stevenii auct.p.p.; réti boglárka; floare broştească. Eua277

(Cp–Med), TH–H. Kaszálókon, füves helyekenközönséges vagy tömeges; Gym (ssp. friesianus(Jord.) Rouy et Fonc. – Kovács–Coldea1967). Nt. kukukvirág (Kk) | sárgavirág (It,Mf; Kajántó: Györffy 1935) | ? vadceller (Kk).Név nélkül ismert Dr-n, St-n és Tl-n.R. arvensis L. ! mezei boglárka; cornicei.Eua–Med, Th. Közönséges szántóföldi gyom.A termése alapján: var. tuberculatus (DC.)M, et K. (Ktsz); var. arvensis = var. spinulosusNeilr. (Dr, de nyilván másutt is).R. auricomus L. ! aranyos boglárka; buruianăde nouă daturi. Eua, H. Erdőkben közönségesés igen változékony, fenotipikus megjelenéserészben az időjárás függvénye (vö. Szabó1976).R. binatus Kit.; szabdaltlevelű boglárka.Eu, H. Erdőkben gyakori: Ct (Dl. Chicera),D, Nk, Kk (Fl. II, 577; l. még: Szabó 1976).R. bulbosus L.; gumóstövű boglárka. Eu,H. Szárazabb réteken, ritka: Gyv, Kk (CLA.Nyárády A. 1961); Cţ, Kf (in Festuco-Agrostietum– Csűrös).R. cassubicus L.; kereklevelű boglárka. Eu,H. Humuszban gazdag, üde talajokon, árnyékosrészeken (erdők, gyümölcsösök stb.) gyakori(az R. auricomus-szal és az R. binatus-szalösszevethető átmeneti alakok is; vö. még.Nyárády A. et al. 1966; Szabó 1976.R. ficaria L. ! = Ficaria verna Huds. p.p.;salátaboglárka; untişor. Eua, H–G. Üde talajúerdőkben kora tavasszal közönséges, néhol tömegesés általánosan ismert, többnyire azssp. ficaria (= Ficaria verna Huds.): M!; deaz ssp. bulbifer (Marsden–J.) Lawareé is. Nt.aranyversengő (Mf, Tl, Szászfenes) | erdejisaláta(J, Kp) | galambsaláta (Gy) | harangversengő(!) (Györgyfalva: Györffy 1935) | kereksajáta(Kf, Kszt–Zt) | kakuksaláta (Gy, T), kukuksaláta(Gyv, Jt, Mé, Szu, V, Va),kukuksajáta (Ny) | mezejisaláta (B; Kvár:Györffy 1935) | nyúlsaláta (Kk, Sz, Va), nyúlsajáta(Mk, Mv), nyúlsajáta (K, Zs) | saláta(B, Mf, Mó, Nk, Szu, Tl), saját (Gym) |salátavirág (Györgyfalva: Györffy 1935) | szaronkőttsaláta trágyás helyen nő – ezzel magyarázzáka nevet (Tl) | vadsajáta (Mb) || Ro.lăscúţă (Mi) | ńúlşо̨atо̨ (Dr) | şălátă (Bl, C, Sd) |şăláta cúculu (St) | şălátă d'e címp (D, N) |şăláta lu Iánci alkalmi, helyi név (Dr) | şălătúţă(Kk, Nk, Sd, Sz, Szu). Nr. Kora tavasszalfogyasztják, levesnek főzik, rántás nélkül, ecettel.– Levelét mintának használják tojásfestéshez.R. lingua L.; nádi boglárka. Eua, HH. Mocsarakban,a területen ritka: Andrásháza ésVista között a mocsárban.R. montanus Wield.; hegyi boglárka. Mészpadokon,ritka: Kszt–Zt–Mt. Horaiţa (Cs.Káptalan 1971).R. oreophilus M.B. = R. hornschuchii Hoppemészkövi boglárka. Alp – Karp – Balk – Kaukázus,H. A Ríszeg-tetőn tömeges, alaktanilagváltozatos, pl. f. trifida, f. nova (CLA. Szabó1971; vö. Fl. II, 597; de mészpadokon másuttis, pl. J, Zs–F).R. polyanthemos L.; sokvirágú boglárka;gălbănele. Med–Kz–Eu, H. Mezofil rétekenközönséges.R. repens L. ! kúszó boglárka; floare de leac.Eua–Cp, H. Nedves, árnyékos helyeken (gyepek,árkok, művelt területek stb.) közönségesvagy tömeges. Nt. békavirág (Szászlóna: Györffy1935).R. sardous Cr.; buborcsboglárka; jebriu.Eua, H. Üde, vizenyős talajú réteken, szántókongyakori: Bh (Czucza), Gyv–P (Nyárádymts. 1966), C (ssp. et var. sardous f. parvulusL.), Dr (idem, f. villosus Beck.).R. sceleratus L.; torzsikaboglárka; boglari.Cp, Th–TH. Vizenyős helyeken, árkokbanközönséges.R. trichophyllus Chaix ! = Batrachium trichophyllum(Chaix) Bossché; hínáros víziboglárka;bulbuci. Eua, HH. Tócsákban, állóvizekben,a területen nem gyakori: Nk (CLA.Nyárády A. 1967). Nt. Ro. conc (A).RAPHANUS L. (Brassicaceae)R. raphanistrum L. ! repcsényretek; ridichesălbatică. Med, Th. Közönséges és helyenkénttömeges gyom (Kszt határában, csapadékosévekben silózzák is!). Nt. aprórepcsën (Mó) lvadretek (It), vadretëk (Sz) || Ro. rápt'iţă (Bl,Fi, Kk).*R. sativus L. ! kerti retek; ridiche. Eu–Med(de részben ázsiai is !), Th. Közönséges kertizöldség. Nt. retek (Km, Km; Gy, Mf, Ml, Tl),retëk (Asz, Fsz). Tájfajták: jégcsapretek (Mó,Va); sörretek (Bh, F, It, Kk, Mé, Sz, V) || Ro.rădíchi (P), răd'íţ (D, Mi, N), ridíche (A, Dr),ridíchi (St). Tájfajták: (rădíţ) d'e toámnă(Mi). – Ritka írásos mintaként ismert a retkës.Vö. Péntek 1979. – Convar. (ssp) niger (Mill.)DC. ! téli retek; ridiche de iarná. Nt. feketeretek (It, J), fekete retëk (Bh, Kf, Mv, Ny) |téli retek (F, Kd, Kf, Kk, Mé, Ny, Sz, T, V,Va), téli retëk (K). Nr. A megtisztított és kivájtretekbe mézet vagy cukrot tesznek, állni hagyják,míg levet enged. Ezt isszák köhögés, tuberkulózis,szamárköhögés (pertussis) és asztmaesetén; epehajtó is. – Sárgaság esetén a retekbőlpoharat készítenek, egy aranygyűrűt tesznekbele, és rá arannyalversengőből főzöttteát. – Középlakon „galuskát” csinálnakbelőle, ezt adják a marhának emésztési zavaresetén. Vö. Kóczián et al. 1977. – Convar.(ssp) radicula (Pers.) DC. ! hónapos retek;ridiche de lună. Nt. hónapos retek (F, It, Kk,Mé, Sz), hónapos retëk (B, Kd, Kf, Mó, Ny, Va) |koraji retek (Kk, Ml) | piros (retek) (Bt, J,Ml, Mv, T, V) || Ro. rădíţ róşii (D, Dr, Mi)278

RAPISTRUM Crantz (Brassicaceae)R. perenne (L.) All.; évelő rekenyő; ciurlanalb. Kz-Eu (Balk-Med), TH–H. Szárazgyepekben, martokon, omlásos, meszes helyekennem gyakori: N, Sp; Gy (Fl. III, 482).RESEDA L. (Resedaceae)R. lutea L. ! vadrezeda; rechie. Eu–Med,Th–TH–H. Leromlott gyepekben, omlásoshelyeken, hordalékon gyakori; Dr, Gy, It(dimorfizmus és terratológiák), Gyv – Gyerőfiszöktető(l. még: Kb: CLA. Prodan 1936;J: Nyárády A. 1967; Bh, Kb, Sz: Fl. III,503 – f. gracilis (Ten.)). Nt. rezeda (It), rëzëda(B) | vadrezeda (It, Kk, Mk, Nk, Szu, V, Zs),vadrëzëda (Fsz; Gy, Gym, dyv, J, Mó, Nd, Sz,Va || Ro. rézedă (Dr, Kk, St, Sz) | rézedăsălbát'ecă (Gyv, N).R. luteola L.; festő rezeda; gaude. Kozm(eredetileg Eua?), TH: A (Valea Soponului),Nk, P (Pányiki-szoros).*R. odorata L. ! szagos rezeda; rezedă.É-Afr (Líbia, Egyiptom), Th–H. Kiskertekbenma megritkult, egykor gyakoribb lehetett.Nt. rezeda (Km; J, Kp, Mé, Mf, Nd, Np), rezeda(It), rzda (E ! Kb, Ml, Szu, T, V), rëzëdaGym, Kf, Kszt–Zt, Mk, Mó, Mv, Ny) |vínasszonyvirág (K) || Ro. érjichevirag (Gyv) |rézedă (Dr, E, Szu) | zmeurúţă (Cţ).REYNOUTRIA Houtt. (Polygonaceae)*R. baldschuanica Regel = Fagopyrum baldschuanicum(Regei) H. Gross.; tatár iszalag.Kz–Ázsia (Buchara, Turkesztán), H–Ep (kúszó).Dísznövény, ritka: Kb.*R. japonica Houtt. = Polygonum cuspidatumSieb. et Zucc.; japán keserűfű. Japán, H.Élősövényekben, kertekben szórványos, kivadul:Bt, Mv, Nd.RHAMNUS L. (Rhamnaceae)R. catharcticus L. = R. catharctica L.; varjútövisbenge; verigariu, spinul cerbului. Eua–Med, Ms. Erdőszéleken, mezsgyékben gyakori:C, E, Gy–P (Nyárády A. mts. 1966), Magyarnádas(f. leiophylla Borb. – Fl. VI, 277), Zs.Rhamnus frangula l. Frangula alnusR. saxatilis Jacq. incl. R. tinctorius W. etK; festőbenge; verigariu. Balk–Med, Ms.Szikár, köves domboldalakon, a területen inkábbaz ssp. tinctorius (W. et K): Gyv, Kk,Kf, Zs, Magyarnádas (var. subpubescens Nyár –Fl. VI, 278), Gy (Szabó 1971). – A bengérenem kérdeztünk kellőképpen.RHEUM L. (Polygonaceae)*R. rhaponticum L. ! rebarbara; rabarbăr.É-Ázsia (D-Szibéria), H. Konyhakerti növény,ritka. Nt. rebarbara (Mó) || Ro. rebárboră (N).■ RHINANTUS L. (Scrophulariaceae) =AlectorolophusNt. csengő (Mó, Nd, Nk, Szu, T, V; Kajántó:Györffy 1935), csengő (Sz), csngő (B, Gy, J,Va), csengő (Zs), csëngő (Gym, Gyv, It, Kk,Kp, Mb, Mé), csëngő (Jt, K, Kf, Mk, Mv, Ny) |csengőfű (Bh) | csërgő (Kszt–Zt) | hizóka(Szászlóna: Györffy 1935) | zörgővirág (Kp) ||Ro. cingă (A, Bl, D, Dr, Gyv, Kk, N, P, St) |cincă (Be, Gym) | ceangă (B, C), ceancă(Fi) | sunătoáre (Mi), sînătoáre (N). – A népielnevezések nem tesznek különbséget az esetenkéntbotanikailag is nehezen elhatárolhatófajok között; a nevek a nemzetségre vonatkoznak.Nr. Zörög, amint kaszálják, innen a neve.– „Megszáradt a csengő, késő kaszálni” mondjákVa-n. – Gyógyteát főznek belőle gyomorfájásellen, keserűn fogyasztják. – Helynévadóelem több falu határában. Vö. Péntek –Szabó 1980. 151.R. minor L. ! = R. crista-galli auct. p.p.;csörgő kakascímer; clocotici. Eu, Th. Rosszulgondozott kaszálókon tömeges, félparazita.R. rumelicus Velen; mirigyes kakascímer;clocotici. Balk–Med, Th. Kaszálókon, mintaz előbbi faj. Típusos alakban a területennem gyűjtöttük; mirigyes, R. serotinus felémutató formák azonban nem ritkák (Kszt,B, Np, P, Zs; Gym, Kf – Csűrös).R. serotinus (Schönh.) Oborny = R. glaberLam. sensu O. Schwartz és auct. = R. majorEhrh. non L. = R. montanus Saut. stb.; nagykakascímer. Eua, Th. Termékeny talajú kaszálókon,szántott területen közönséges, néholtömeges (Bh, Ct, Cţ, Kf – Csűrös).RHODODENDRON L. (Ericaceae)*R. indicum (L.) Sweet; rododendron; smirdar.Japán, N. Virágkereskedésből vásároltdísznövény: Kf.RHYNCHOSPORA Vahl. (Cyperaceae)R. alba (L.) Vahl. É-Eua, H–HH. Tőzeglápban,nagvon ritka: Cţ – a Molhosban (Fl.IX, 681).RIBES L. (Saxifragaceae)R. alpinum L.; havasi ribizke; coacăz demunte. Eua, Ms–N. Alhavasi erdőkben: Kszt(Dl. Bogdana, in Abeiti-Fagetum – Csűrös).*R. aureum Pursh; arany ribizke; cuişor.É–Am, Ms. Díszbokor, viszonylag ritka. Nt.borsfa (Kp) | sárgaborostyán (Mv) | vijaszvirág(Szu) || Ro. cuişor (Mi). Kp-ben 6–7 helyenvan.*R. nigrum L. ! fekete ribizke; coacăz negru.Eua, Ms. A területen termesztik, újabban terjed;termelőszövetkezeti ültetvényekben is. Nt.fekete ribiszke (Ml, Szu) | fekete ribizli (Bh, It,K, Kb, Kd, Kf, Kp, Mé, Mf, Mk, Mó, Ny, Sz,T, V) | fekete szöllő (Kk) | fekete vërësszőlő(Mb) || Ro. coácăză (Be, Bi, D, Dr, St) | coácăz279

négri (N). – Újabban terjed, It-re pl. Bardócról,Háromszékről került; Ny-n úgy tartják,hogy kb. 50 éve madár ejtette el a magot,kihajtott, azóta terjed. Nr. A gyümölcsébőlkészült bort vitaminforrásnak tartják; fogyasztjákalacsony vérnyomás, vérszegénység esetén.– A levelét (Ribes nigri folium) főzik megteának magas vérnyomás esetén. Vö. Kócziánet al. 1977.*R. rubrum L. s. str. ! ribiszke; coacăz roşu.É–Eua, de termesztve Kozm, Ms. Nálunk atermesztett alak convar. (ssp.) hortense Hedl. =ssp. rubrum. Kiskertekben gyakori. – A Linnéfélefajt (R. rubrum L.) ma általában többfeléosztják. A nagy bogyójú (var. macrocorpumBailey) és a fehér bogyójú nyugat-európai formákatKeep in Simmonds 1976, Bailey (1949–1975) nyomán a R. sationum Syme = R. vulgareJancz non Lam. alakkörébe is sorolja.Nálunk a területen elsősorban a R. rubrum ssp.rubrum, de a változatosság felmérése továbbivizsgálatokat követel. A fajok nevezéktana –jórészt éppen a kritikai áttekintés hiányában –zavaros és ellentmondásos, (vö. Mansfeld 1959;Soó 1969). Nt. aprószöllő (Kk) | piros ribiszke(Ml) | piros ribizli (Bh, Mf, T) | pirosszőlő(Mé, Va), pirosszöllő (J) | ribiszke (Szu) | [ribizli](Bt, It, J, Kb, Mé, Mó) | szőlő (Mk),szöllő (Szu) | veresszőlő (B, Kb, Mf, Mó, Szászfenes,Va), veresszöllő (Kp, V), vrsszőlő (Bh,Bt, Zs), vërësszőlő (K, Kf, Mb, Ny), vërësszőllő(Kd, Sz) || Ro. struguráş (Be, Mi, St) | strugurél(Cţ), strugure (Bi, Dr). – R. rubrum f.leucocorpum hort.: Nt. fehér ribizli (Sz).R. uva-crispa L. emend. Lam. ! = R. grossulariaL. et R. reclinata L.; egres; agriş. Eua–Med, Ms. Vadon és termesztve. – Ssp. uvacrispa(var. és f. is !): vadon él, erdőkben szórványos(A, Ct, Gy, Kf, P). Nt. Ro. agréş (Bl) |goghiţár (D). (Kszt–Zt: Mt. Horaiţa – Cs.Káptalan 1971; Mt. Bogdana in Abieti-Fagetum– Csűrös). – *Convar. (ssp. et var.) sativumDC. et Lam. – termesztett formák, kiskertekbengyakori. Nt. egres (B, Bh, J, Kb,Kk, Mf, Ml, Mó, T, V, Va), egrs (Bt, F, It,Kp, Mé, Szu), egrës (K, Kd, Kf, Mb, Ny, Sz) legrsfa (Gyv), egrësfa (Mk). Tájfajták: pirosegres (It, Kb, Kk, Mf, Mó, Szu, V); sárga egres(Kk, Szu, Va); szőrös egres (Bh, F, Ny, Szu,Va) | szőrös egrës (K, Mó); üvegegrs (Ml) ||Ro. agréş (Dr, Mi, St), agríş (N) | goghiţă (Be,Bi). Nr. Levesnek, kompótnak használják. Azüvegegres fehér, nem fogja a penész, ezért bortkészítenek belőle.RICINUS L. (Euphorbiaceae)*R. communis L. ! csudafa; căpuşe, ricin.K-Afrika, India (trópusi) H. Dísznövény, szórványos:Nk (var. lividus (Jacq.) Müll.), E(var. rugosus Müll.). Nt. csodafa (Kk, Ml,Középlak) | istenfa (Kp) | ricinus (Kk, Mf) ||Ro. ruj pă bótă ? (P). Mf-en az iskolában volt. –Kk-ra Kvárról hozták, a legjobb helyre ültették.Várták, hogy milyet nyílik.ROBINIA L. (Fabaceae)*R. hispida L. ! piros akác; salcîm roşu.É–Am, Ms–Mg. Díszcserje, a területen ritka:J, Mó, Zs. Nt. piros ákác (Bh, Sz) | rózsaszínakác (Mf) | szines akác (Kb).R. pseudacacia L. ! fehér akác; salcîm. E–Am, Ms–Mg. Ültetve és elvadultan közönséges,néhol tömeges. – Var. vulgaris A. et G.:középtermetű vagy bokros, ágai egyenesek,tüskések. – Var. tortuosa DC.: ágai kígyózóak,vékonyak, ritka díszfa: It, Mb. Nt. akác(fa)(Bh, It, Kp, Kszt–Zt, Mk, Ml, Mv, Szu, Tl,V, Va, Zs) | ákác(fa) (Km; Gy, K, Kb, Kd,Kf, Mó, Nd, Ny, Sz, T) || Ro. acáţ (A, Bi, D,Dr, Gym, Kk, N, St), acăţ (Mi, N) | acăţári(Be, P) | [salcîm] (Bi). Nr. Felhasználják szerszámfának,szekérrészek (küllők), bútor készítéséhez.– Kérgét fák kötözésére használják.– A termés főzetét fehér ruhák mosásakorhasználják (Kk). – A gyerekek eszik a virágját.– A népi gyógyászatban az akácvirág teájátmagában vagy teakeverékekben használjákköhögésre, izzasztónak, hasfájásra, májbántalmakra.– A levele burgonyával, korpávalfőzve jó hasmenés ellen (P). – Tüdőbajellen szárított akácvirágot, bodzavirágot,zsályát és ként törtek össze, fátyolszitán átszitálták,egy kávéskanálnyit vettek belőlevízzel. Vö. Kovács 1976; Kóczián et al. 1977. –A termés főzetével kezelik a korpás hajat (Kk).– Bh-on és E-en földrajzi nevekben is előfordul.Vö. Péntek–Szabó 1980. 137.RORIPPA Scop. (Brassicaceae)R. austriaca (Cr.) Bess. ! osztrák kányafű;gălbenea. Eua–Med, H. Üde talajokon, árkokmentén szórványos: Cţ !R. x brabareoides (Tsch.) Cel. = R. islandicax R. sylvestris Magyarnádas (Fl. III,238; var. reichenbachii Knaf., ugyanott).R. pyrenaica (L.) Rchb. = R. stylosa (Pers.)Mansf. et Rothm.; szálas kányafű; gălbenea.Eu–Med, H. Száraz gyepekben, köves helyekenszórványos: Gy, Kf, Mi, Szászlóna.R. sylvestris (L.) Bess.! erdei kányafű; boghiţă.Eua–Med, H. Réteken, szántókon közönségesvagy tömeges; Bh, D ! (Magyarnádas:var. terrestris (Tsch.) Nyár. – Fl. III, 237).ROSA L. (Rosaceae)Nt. rózsa (Km; E, It, J, Kb, V), ròzsa (Ml,Szu), rózsa (Asz, Fsz; Mó) | tüvisrózsa (Jt) ||Ro. rújă d'e st'in (Bi) | trandafír (Dr, E,Gym, Gyv, N, Ş), trandahír (B, Cţ). – A r.terminusok közül a rug, ruj elsősorban a spontán,a trandafir pedig a díszfajokra vonatkozik.Nr. A pirosrózsa-levél főzetével pirosra festenek.– A kalotaszegi népi díszítőművészetben,különösen pedig a hímzésben jelentős szerepe280

van a rózsa-motívum különféle változatainak.Vö. Péntek 1979.*R. alba L. ! fehér rózsa; trandafir alb.Hibrid eredetű (R. corymbifolia x R. gallica ?).A Kk-ról előkerült példány tartozik ebbe acsoportba.R. arvensis Huds.; erdei rózsa. Kz–Eu,Ms. Erdőkben, irtásokban: E.R. canina L. ! gyepűrózsa; măceş, rug. Eua –Med, Ms. Közönséges cserje, nagyon formagazdag.Csupán Kb határából a következőformákat idézi a Fl. (IV. 753–62): var. hirsuta(D. et O.) Rouy; var. andegavensis (Bast.)Desp.; var. lutetiana (Lem.) R. Kell.; var.hirtella (Ripp.) Chr.; var. iransitoria R. Kell.,számos formában. Az egész területen a faj alaktanamég sokkal változatosabb, ez azonban nemtükröződik a népi nevekben. Nt. csipkefa (B,Gy, Gyv, It, Kszt–Zt, Mb, Nd, Nk, Szászfenes,T, V) | csipkerózsa (Bh, Kp, Mf, Mó,Nd, Szu), csipkerózsa (Bh, Kp, Mf, Mó, Nd,Szu), csipkerózsa (J, Ny, Sz, Zs) [ kаḋаḋër(Ml) | tüvisfa (Gyv) | vadrózsa (Bh, E, Szu,Tl), vadrózsa (K). Termése: csipke | hecsempecs(Nk) | Ro. cacadîr (Mi, Topa), cacadăr(C) | rug, ruj (B, N) | rug sălbát'ic (Sz) | spin(Be, D) | trandafir d'e măcieşi (Kk). Termése:măciés, măcieş. Nr. A termését felhasználjákteának, bornak, íznek; ezeket vitaminforrásként,étvágyhozóként fogyasztják. Teáját hűlésellen, izzasztásra használják, valamint hasmenésellen. – Étvágyhozóként csipkeciberét isfogyasztanak, ezt kenyérrel készítik. – Ha fiatalhalt meg, szászfűből (Vinca) készült koszorúracsipkét és pattogatott kakast fűztek füzérnek.– A csipke fontos szédísztő és –erősítő hímzésmotívum.Vö. Péntek 1979.*R. centifolia L. ! százlevelű rózsa; trandafirde dulceaţă. K-Kaukázus, Ms. Nt. rózsa(Kk), rozsa (Mé), róuzsa (Mó, Mv) | fályolrózsa(Gyv, It, Kk, Nd, T, V), fátyolrózsa(Mó) || Ro. trandafír (Be), trandahír (B, P).*R. chinensis Jacq. ! = R. polyantha hort. =R. indica Lindl.; hónapos rózsa; trandafirde lună. Kína, Ms. – convar. minima em.hoc loco: Gyv, J, Szu, St, V stb.; – convar.semperflorens em. hoc. loco = R. semperflorensCurt.; kiskertekben gyakori. Nt. bársonypirosrózsa (Kp) | bársonyrózsa (K) | fátyolròzsa (Ml)| patyolatrózsa (B, KSzt–Zt, Mé, Sz, Szu) ||Ro. trandafír (C). Ml-n cserépben is.R. dumalis Bechst.; ligeti rózsa. Eua–Med,Ms. Bokros, ligetes helyeken közönséges ésnagyon változatos; Kb – var. verticillata (Merat)Prod. (incl. f. subverticillacantha Prod., f.Kupcokii (R. Kell.) Nyár.; var. dumalis f.biserata (Merat.) Nyár.), Bh-on is. var. villosiuscula(Rip.) H. Br. – vö. Fl. IV, 768.R. dumetorum Thuill. = R. corymbifera;Borkh.e,R. canina ssp. dumetorum (Thuill.Hartm.em. Kell.; berki rózsa. Eua–Med, Ms, naposdomboldalakon, utak mentén, élősövényekbenközönséges és igen változatos: var. lembachensisJ.B. Kell. f. incanescens (H. Br.) Nyár.(Kb); var. amblyphylla Rip. (Bh); var. huedinensisProd. (Bh); var. platyphylla (Rau.) Kr.(Kb); var. thuillieri Chr. f. solstitialis (Bess.)Borb. (Kb); var. subglabra Borb. f. uncinella(Bess.) Borb. (Kb); var. dumetorum (F, It).*R. foetida Herm. ! = R. lutea Mill.; rókarózsa;trandafir galben. As, N. Nt. borízüróuzsa (K) | pünkösti rózsa (E, Szu, T) | sárgarózsa (B, Kszt–Zt, Mé, Sz, Szu, Va, Zs).R. gallica L. ! = R. austriaca Cr.; parlagirózsa; trandafir de cîmp. Kz–Eu–Med, N.Napos domboldalakon, gyepekben szórványos:Alsófüld, Mi, Sd, Sp, Sz (Ríszeg), V. Nt. csipkerózsa(Gyv, Mó), csipkerózsa (Bh, K, Mk) |füvi rózsa (Szu) | kis tüvisrózsa (Mv) | törperózsa (Tl) | vadrózsa (Bh, V), vadrózsa (Mv,Zs) || Ro. cacadăr (Sd) | măciés d'e cîmp (P) |rug d'e cîmp (Mi, Sd). Mv-n fazékban tartják.R. indica l. R. chinensisR. micrantha Sm.; kisvirágú rózsa. Eua –Med, Ms. Bokros helyeken.*R. moschata Herrm. ! pézsmarózsa. K-Ázsia,Abesszínia ?, Ms. Nt. csipkerózsa (Kszt–Zt) |moharózsa (Mé) | sárga rózsa (Gyv).*R. multiflora Thunb. ! futórózsa; grătăraşi.Hibrid eredetű, a területen gyakori, többnyirea convar. polyantha hort. = R. polyantha hort.:Gyv, Mi, Kk, Nk stb. Nt. futó rózsa (B, Gym, It,Jt, Kszt–Zt, Mk, Mó, Nd, Nk, V, Zs), futoròzsa (E, Mé, Szu, T), futó rózsa (K, Kf,Ny) | csokorrózsa (Sz) | csokros futòròzsa(Szu) | ótot rózsa (Mk), ótot rózsa (Jt, Sz) |törpe rózsa (Kb, Kszt–Zt, V, Zs).R. obtusifolia Desv.; tompalevelű rózsa. Eu,Ms. Napos domboldalakon szórványos: Kb.*R. odorata (Andrews) Sw. ! = R. indicafragrans; tearózsa; trandafir. Kína ? (de kertészetihibrid!), Ms. Kiskertekben, szórványos:Gym (alba, rosea), V. Nt. fehér ròzsa (Mé, Ml) |patyolatrózsa (Gym, Va).R. pendulina L.; bérci rózsa; trandafir demunte. Eu, Ms. Hűvös erdőkben, irtásokbanszórványos: C, Gy, P.*R. rugosa Thunbg. ! japán rózsa; trandafirde dulceaţă. K-Ázsia, Ms. Nt. ? tejarózsa(E, Kp, T) || Ro. rúje d'e st'in (Gym).R. spinosissima L. recte auct. = R. pimpinellifoliaL. = R. spinosissima L. ssp. pimpinellifolia(L.) J.B. Kell.; jajrózsa. Eua, Ms.Napos oldalakon, cserjésekben: Mi, Sd, Sp,Sz (Ríszeg).R. tomentosa Sm.; molyhos rózsa. Eua,Ms. Erdőszéleken, ritka: Bh (Fl. IV, 728).ROSMARINUS L. (Lamiaceae)*R. officinalis L. ! rozmaring; rosmarin. Med,N–Ch ? Cserepes díszcserje, a területen egykorgyakori, ma eltűnőfélben van. Csak a keskenylevelű, fehér virágú formákat találtuk: f. an-281

gustifolius (Hall.), f. albiflorus (Hort.). Nt.rozmaring (Kszt–Zt, Mk), rozmarin (Kb),rozmarint (P, K, Mf, Szu), ruzmarint (Tl),rozsmarint (J, Mb, Mf, Mv, Nk, Szu, Zs), rozsmarin(Mó), ruzsmarint (Mé, T) | rozsmalint(B, E, Gyv, It, Jt, Kf, Kk, Kp, Ml, Ny, Sz,V, Va), ruzsmalint (Jt), » rozsmaling” (Va) ||Ro. rozmalin (Cţ), ruzmalín (Sz), rojmalín (Gym),rojmolín (Bi, Dr, Gyv, Kk, St). Nr. Levestfőznek belőle (Nk), leves ízesítésére használják(J, Kk, Va). – Herbáját teának főzik;vízhajtó, vizeletfertőtlenítő (Mv). Vö. Kócziánet al. 1977. – Csak fiús háznál tartják. Lánynaknem hoz szerencsét, nem megy férjhez(St, Szu). – Elterjedésére nézve l. Szabó –Péntek 1980 – 1. térvázlatát.RUBUS L. (Rosaceae)R. adsictus Genev., Ny-Eu, Ms. Mi – Topaihágó, az erdőszélen.R. caesius L. ! hamvas szeder; mur de mirişte.Eua, Ms – Ch. Vizek mentén, ligetekben,szántókon (var. arvalis Rchb.) közönséges;var. serpens Nyár. et var. mitissimus (Rip.)Nyár: Sz (a vasútvonal mellett – Fl. IV,535). Nt. szedèr (It, J, Kb, Mé, Mf, Nd, Nk,Sz, Tl), szedr (Gyv), s zdr (B, Bh, Mó, Szu),szëdèr (Sz, Zs), szëdër (Fsz; Gy, K, Kk, Nk,Np, T) || Ro. múre. Nr. Íznek, kompótnak főzik,cukorral édesítik. – Levele jó élvezetiteának (Nk). – Kf határában helynévadóelem a XV. századtól. Vö. Péntek –Szabó1980. 149; – R. caesius var. arvalis Rchb..Nt. futó szëdër (Zs) | szeder (B, Mó, T), szëdër(Gy, Gym, Mk, Mv) | vadszedr (Kk) || Ro.trifráţi (Bl).R. candicans Whe; fehéres szeder; mure.Eu, Ms. Mi, a topái hágó felé, erdőszélen (Fl.IV, 348).R. cuspidifer Müll. et Lef. Kz- és Ny-Eu,Ms. Sz-n az alagút mellett, valamint a Szilasnevű határrészen Kf felé: var. cuspidifer,var.orbiculatus Sud: var. váczyi Nyár, var. rotundusNyár.R. idaeus L. ! málna; zmeură. Cp, Ms.Vadon termő alakja az ssp. idaeus em. hocloco irtásterületeken a terület déli részén közönséges.Termesztett változatai (convar. hortensisem. hoc. loco) több fajtacsoportban: provar.(var.) inermis Hayne stb. Nt. málna (Bh, Gy,It, J, Jt, Kb, Kf, Mb, Mé, Mf, Nd, Nk, Ny,Sz, Szu, T, V, Szászfenes), mána (B, Gym,Gyv, K, Kk, Kd, Kszt–Zt, Mv, Mó, Va, Zs) |mánfa (V) || Ro. zméură, sméură (Be). –Dr-n megkülönböztetnek nyárit és télit; St-rahoztak A-ról. Nr. Íznek, kompótnak, szörpnekkészítik. – Élvezeti teát főztek a málna szárából(„beţe de zmeurari” – Cţ). – A levelet(Rubi idaei foliurn) teának főzik magábanvagy teakeverékekben; izzasztó hatása van(Mb, Mv). Vö. Kóczián et al. 1977. – Kkhatárában helynévadó elem. Vö. Péntek –Szabó 1980. 148.R. hirtus W. et K.; borzas szeder; mur.Kz–Eu–Pont-Kauk, Ms. Erdőkben közönséges.R. phyllostachys P.J. Müll. Eu, Ms. Sz-n.az alagút mellett (Fl. IV, 343).R. plicatus Whe. et N. Eu, Ms. Irtásokban:Nd – Daróczi vágat, It (ssp. opacus (Focke)Nyár.) – Fl. IV, 292; It (ssp. plicatus: CLA.Nyárády E. Gy. 1954).R. procerus P.J. Müll. ! molyhos szeder.Eu–Med, Ms. Erdőszéleken, irtásterületeken,utak mentén gyakori: Mi – Topa felé: var.robustus P.J. Müll. et f. virido-cinereus Nyár.;var. procerus (ugyanott és Sz: CLA. NyárádyE. Gy. 1954). Nt. vadmálna (Kb).R. questieri Lef. et M. Ny–Eu, Ms. Sz ésKf között, a Szilason (Fl. IV, 380).R. rhombifolius Whe. Ny–Eu, Ms. A területenélő változat endemikus: var. váczyi Nyár.(Sz-n, az alagút mellett: Fl. IV, 387).R. rivularis P.J. Müll. Kz–Eu, Ms. Hűvöserdőkben: Kk – Sátorhegy.R. saxosus Nyár. (R. candicans x R. tomentosus).End, Ms. Napsütötte sziklákon:P, a szoros felé.R. serpens Whe.; kúszó szeder. Kz–Eu–Pont, Ms. Hűvös erdőkben: Kk – P.R. suberectus G. Anders. Kz– és É–Eu,Ms. Irtásterületeken, ritka: Kb, Csipkésárok(Fl. IV, 288).R. subvillicaulis Nyár. End, Ms. Sz-n, Kffelé, a Szilason: var. subvillicaulis et var.quinatus Nyár. (Fl. IV, 400).R. sulcatus Vest. Eu, Ms. Bükkösökben(Pányiki-szoros).R. thyrsanthus Focke. Eu, Ms. Napsütötteerdőszéleken, irtásterületen: It – daróci vágat,Sz – Szilas tető felé (var. thyrsanthus),Sz, az alagút mellett (var. planus Nyár., var.calvescens Nyár.) – Fl. IV, 344.R. cestii Focke. Kz–Eu–Med, Ms. Irtásréteken:Mé, Hollósfű (Fl. IV, 323).Rubus hibridek: R. caesius x R. candicans –R. virgultorum P.J. Müll.: Gy, Báthori-hegy(Fl. IV, 540); – R. Holanderi P.J. Müll. =R. caesius x R. procerus – R. sebesensis Simk.:Mé (Hollósfű), It (Daróczi vágat) – Fl. IV,547; – R. dumalis Hal. = R. caesius x R.procerus: Sz – Szilas (Fl. IV, 548); – R.laxissimus Nyár. = R. caesius var. mitissimusx R. procerus: Gy – Báthori-hegy (Fl. IV,548); – R. Berthae Borb. = R. caesius X R.suberectus – R. suberectiformis Sud.: Sz – azalagút mellett (Fl. IV, 551); – R. ambifariusP.J. Müll. – R. caesius x R. thyrsanthus: Sz –Szilas, It – Daróczi vágat (Fl. IV, 552); –R. agrestis W. et K. = R. caesius x R. tomentosum:Mé – Hollósfű, Bh – Bükkszél, Gy –Aszupatak (var. purus Nyár. ssp. leucophaeus(P.J. Müll.) Nyár. – Fl. IV, 555); – R. stru-282

gensis Sprib. = R. caesius x R. vulgaris: Sz –alagút mellett (var. impeditus Nyár. = R.caesius x R. vulgaris var. stînensis – Fl. IV,559; – R. robusticaulis Sud. = R. candicansx R. procerus: Sz – Szilas (Fl. IV, 560); –R. silaşensis Nyár. = R. procerus x R. Questieri:Sz – Szilas (Fl. IV, 572) – R. semifecundusSud. = R. procerus x R. thyrsanthus:Sz: – Szilas (Fl. IV, 572); R. tunelensis Nyár. =R. suberectus X R. thyrsanthus: Sz.RUBDECKIA L. (Asteraceae)*R. laciniata L. ! magas kúpvirág; ruji galbene.É–Am, H. Kiskertekben a telt virágúváltozat gyakran termesztett (var. ligulata),az egyszerű virágú (var. laciniata) néhol kivadultan(Gy, Gyv, Mf, Sz – az állomás felett).A nevek a telt virágú változatra vonatkoznak(CLA: Bl, F, Gym, Gyv, I, Kk, Nk). Nt.oláróùzsa (K) | sárgagörgina (Jt), sárgageorginaSzu) | sárgarózsa (Mk, Ny, Sz) || Ro. piciócă?(D) | ruj d'e mătáse (Sd) | ruj gálbeńe(Be, Bi, C, D, Dr, Gym, Mi, Sd). Elterjedésérenézve l. Szabó–Péntek 1980 – 3. térvázlat.– R. laciniata var. laciniata: Nt. sárgagörgina(Mó) | sárgarózsa (Kf).*R. speciosa Wender; szépséges kúpvirág.É–Am, H. Virágoskertekben, viszonylag ritkán.Nt. sárgagörgina (Nd) | sárgarózsa (E,Kszt–Zt, Va, Zs), sárgarózsa (Mv) || Ro.buzdúji (A).RUMEX L. (Polygonaceae)R. acetosa L. ! réti sóska; măcriş. Eua, Am,H. Kaszálókon, utak mentén, ruderális helyekenközönséges. Nt. sóska (Bh, Gy, J, Mf,Ml, T, Tl, Va), soska (Mé), sósnya (Bt, It, J,Kd, Kf, Kp, Mb, Mk, Sz), sóska (B, Mv),sósnya (K, Ny, Zs), sóznya (Mó), sóznya(Mó), sózsnya (Kk, V) | vadsózsny (Kk) || Ro.macríş, măcríş | macrís d'e zámă (Bl). A kertbenis van: Bh, Ml, Sz, V. Nr. Ételhez általábana mezőről, a kaszálandó fűből szedik.Sósnyalé fő belőle.R. acetosella L.! juhsóska, mezei, madársóska;măcriş mărunt. Kozm, H. Soványtalajú legelőkön,szántókon közönséges. Nt. madársòska(Gy, Tl, Va), madársózsny(Kk) || Ro. macríşd'e pe mńírişt'e (Bl) | macríşu épurelu (Bi) |macríş epurésc (Mi). Nr. Fogyasztják.R. conglomeratus Murray; murvás lórom:măcrişul calului. Kozm, H. Vizenyős helyeken,közönséges: Kb (Fl. I, 408).R. crispus L. ! fodros lórom; dragavei. Eua,Am, H. Utak mentén, réteken közönséges. Nt.(általában a nagylevelű Rumex fajokra is!)lósòska (Mf, Szu, Tl; Szászfenes), lòsòzsnya(V), lósózsnya (Bh), lùsóska (Va), lúsósnya(It, Kf, Kszt–Zt, Mb, Nd, Ny, Sz),lúsósnya (Zs), lúsozsnya (Gym, Mé, T), lúsóznya(Mó) || Ro. brústur mărunt (Dr) | măcríşucálului (A, Bi, Ct, Dr, Gym, Sd, St) | st'éd'e(C). Nr. Levelével barnára festettek gyapjút;színtartó (Mé). – A magját főzik teának hasmenésellen (állatoknak is); pálinkába áztatvakivonatot készítenek szintén gyomorbántalmakellen. – A kóréját hasmenés ellen adjákborjaknak (Kf, Mó, Szu, T). – Állatok sebétmossák a mag főzetével. Vö. Kóczián et al.1977.R. obtusifolius L.; réti lórom; măcrişulcalului. Eu (másutt adventív), H. Gyümölcsösökben,élősövényekben, üde termőhelyekengyakori. Nt. idëslapu (Kf) || Ro. şt'éve (Fi).R. patientia L.; parajlórom; ştevie de grădină.D–Eu–Med, H. Réteken, utak mentén,kertekben is megtűrt.*R. rugosus Campdera ! kerti sóska; măcriş.Ismeretlen eredetű, H. Zöldségeskertekben.Biztosan van a következő helyeken: Bh, Kk,Mb. Nt. kerti sózsny (Kk), kerti sóska (Bh),kerti sósnya (Mb).R. sanguineus L.; erdei lórom; dragavei.Eua–Cp, H. Üde erdőszéleken, tisztásokongyakori.R. stenophyllus Ldb. ! keskenylevelű lórom.Eua, H. Ártereken, árkokban gyakori. Nt.idëslapu (Kf) | lúsósnya (Kf), lúsòrny (Nk).Nr. A magját főzik teának köhögés ellen (Kf,Nk).RUSCUS L. (Liliaceae)*R. aculeatus L.; csodabogyó; ghimpe.Atl–Med, G–Ch. Cserepes dísznövény: Ny(Fazakas család).SSAGINA L. (Caryophyllaceae)S. procumbens L.; zöldhúr. Cp (Kozm),Th–H (Ch?). Árnyékos helyeken, utak menténszórványos: Bi, Dr.SAINTPAULIA Wendl. (Gesneriaceae)*S. ionantha H. Wendl. ! fokföldi-ibolya.Kz–Afr, H. Cserepes dísznövény. Nt. iboja(Kb) | olasziboja (Szu).SALIX L. (Salicaceae)Nt. cirókafa (Mv) | fűzfa (Asz, Fsz, Km;It, Gy, Mé, Mf, Ml, Mó, Nd, Szu, T, Tl, V),fücfa (KM || Ro. răt'ítă (A, Bi, D, Gym, Kk,Mi, P, St) | sálcă (A, B, Be, Dr, Gym, N, P,St). Nr. Kosarat készítenek fűzvesszőből (Gy).–A gyerekek tavasszal sokféle hangszert készítenekbelőle: egyszerűbb sípot (síp, fingó,fingóbíró), dugósípot (drimboj, tilinkó, csimpoja)283

kürtöt (duda, törökduda). Vö. Faragó 1946;KalTsz. – A cicamicát, a cirókát nem szabadbevinni a házba, mert nem lesz csirke (Tl).– Mikor a fűzfa virágzik, vetni lehet a lóherét(Szu). – „Zivatar alkalmával jó a virágvasárnapkorszentelt fűzfabarkát az asztalra tenni,mert a fűzfát a néphit szerint, kerüli a villám”(Jankó 1891. 188). – A picus díszítő motívumkéntszerepel szálánvarrott hímzéseken. Vö.Péntek 1979. – Gyakori helynévadó elem. Vö.Péntek–Szabó 1980. 139.S. alba L. ! fehér fűz; salcie albă. Eua-Med'Ms–Mg. Élősövényekben, vizek mentén gyakori.Nt. fehér fűzfa (Szászlóna: Györffy 1935),fejér fűzfa (Zs), fehír fűzfa (Kd) | fűzfa, fejíra levele (Nk) | kísőbbi vízifűzfa (Kk) | koraivízifűzfa (Kk) | vízi fűzfa (Kk) || Ro. răchítăálbă (Be, Dr) | răchítă d'e ród'ină (D) | sálcăálbă (B).S. aurita L.; füles fűz. Kz–Eu–Med, MsTőzeglapokban szórványos: Bl, Ct, Cţ (Fl.I, 308); f. rhomboidalis: uo. (E. Pop 382).*S. babylonica L. ! szomorú fűz; salcie plîngătoare.K-Ázsia, Mg. Falvakban szórványos,ültetett díszfa. Nt. szomoru fűz (Mb, Mf, Ml) |szomoru fűzfa (Bh, Gy, Gym, Gyv, It, K, Kf,Kk, Kp, Kszt–Zt, Mé, Mv, Nd, Nk, Ny, Sz,V, Va, Zs), szomoru fücfa (Kb) || Ro. răchítădomneáscă (Bi) | răchítă supărátă (A, Be) |răchítă jélńică (P) | răchítă moártă (Mi) | sălcieplîngătoáre (N).S. caprea L. ! kecskefűz; salcie căprească.Eua, Ms. Erdőkben erdőirtásokban közönséges.Nt. erdeji fűzfa (Sz) | rakottya (Mb) |rakottyafűzfa (K, Mf, Tl), rakotyafűzfa (Bh, Gy,It, Kd, Ml, Mv, Szu, Va), rakotyafücfa (Kb).Barkája; cicuska (Szu: Györffy 1935); lóza(Szászfenes: uo.); oláhpálma (Szászfenes: uo.);pálma (Kolozsmonostor: uo.) || Ro. lóză (Mi) |răchîtă (Cţ, St) | răchítă d'e pădúre (D, N) |sálcă (Bi, Dr, St). Barkája: mîţişor. Nr. Puhafája van, kapanyélnek használják (Bh). – Virágvasárnapviszik a templomba a barkáját(St). – A Rakottya, Rakottyás földrajzi névgyakori a terület minden részén. Vö. Péntek –Szabó 1980. 148.S. x capreola Kern. = S. aurita x S. caprea:Cţ (Fl. I, 320).S. cinerea L.; hamvas fűz; zălog. Eua–Med,Ms. Mocsaras helyeken, nedves réteken foltokbangyakori.S. fragilis L. ! törékeny fűz; răchită fragedă.Eua, Ms–Mg. Patakok mentén, élősövényekbengyakori. Nt. patakfűz (V) | ropogós fűzfa(Nk) | ződ fücfa (Kb) || Ro. răt'ítă (N) | răt'ítăcrúdă (Be).S. x hippophaefolia Thuill. = S. multiformisDöll. = S. triandra x S. viminalis: S –a Körös partján a szabályozás előtt (valószínűlegSzilágy megyéből, ahol gyakoribb).S. x multinervis Döll. = S. aurita x S. cinerea:Cţ (Fl. I, 320).S. pentandra L.; ötporzós fűz; salcie. Eua,Ms. Tőzegesekben, ritka: Cţ (Fl. I, 282).S. purpurea L. ! csigolyafűz; răchită roşie.Eua, Ms. Hordalékon gyakori, néhol tömeges:Ct, Cţ, Va. Nt. cigámfűzfa (Mf) | gerebjénekvaló fűzfa (Tl) | pataki fűzfa (Kp, Va) | pirosfűzfa (B, Kp, Va, Zs), piros fücfa (Kb) | rakotyafűzfa(B, F, Gym, Kk, Kp, Mé, Mó, Nd,Nk, Sz), rakottyafűzfa (Kf, Kszt–Zt, Ny, T);Ro. răt'ítă róşie (Be) | sálcă (Cţ) | sálcă róşie(B). Nr. Gátnak ültetik (Mf). – Kosaratkészítenek belőle (Kb).S. rosmarinifolia L.; kúszó fűz; salcie tîrîtoare.É–Eua, Ms, Hordalékon, tőzegesekben:Bl, Cţ (Fl. I, 311; l. még. E. Pop 382).S. silesiaca Willd.; sziléziai fűz; iovă. Karp –Balk, Ms.S. x subaurita Anderss. = S. aurita x S. silesiaca:Cţ (Fl, I, 320).S. triandra L. ! mandulalevelű fűz; salcie.Eua, Ms. Vizek mentén, élősövényekben. Nt.aranyfűzfa (Bh, Ny) | fűzes füzfa (Ml) | sárgafűzfa (B, K, Kp, Va, Zs) || Ro. răchítă d'e ápă(D) | sálcă (Cţ). Nr. Kosarat fonnak belőle(Ml). – Szőlő kötözésre használják (K, Kp). –Gereblyekávát, lapátnyelet, ásónyelet készítenekbelőle, szerszámfának használják (Kf).S. viminalis L. ! kosárfonó fűz; mlaje. Eua,Ms. Patakok mentén; termesztve is: Almásvölgye. Nt. csigojfűzfa (Nk) | kosárfűz (Szu) lsárga fűz (Mb) | sárga fűzfa (Gy, Kd), sárgafücfa (Kb). Nr. Szőlőkötözéshez használják,ezért ültetik a kertbe (Mb). – Kosarat fonnakbelőle, ezért ültetik (Gy, Kb).SALVIA L. (Lamiaceae)S. austriaca Jacq. ! osztrák zsálya; coadacalului. DK–Eu–Med, H. Gyepekben, legelőköngyakori (F, Kf, Zs). Nt. csohányvirág(V) | vadtátogó (It) | zsájafű (Nd) || Ro. urécheapórculu (St).S. x betonicifolia Etling = S. nemorosa xS. nutans: Zs–F; Gyv, Kb (Fl. VIII, 270).S. glutinosa L. ! enyves zsálya; cinsteţ. Eua,H. Erdőszéleken, a bükkösök övezetében gyakori.Nt. Ro. urzîcă (P).S. nemorosa L. ! berki zsálya; jaleş de cîmp.Pont–Eua, H. Mezsgyékben, utak mentén,irtásréteken, meleg, meszes talajon közönséges.Nt. vadzsája (Nk).S. nutans L.; kónyazsálya. D–Eu, H. Naposdomboldalakon, szénafüveken szórványos: F,Gyv–Mó közt a Gyerőfi-szöktetőnél, J, Kb,Zs; E (Fl. VIII, 260). Többnyire nem típusosalakban, hanem a S. nemorosaval és a S. pratensis-szelkialakult introgresszív hibridpopulációkban(vö. S. betonicicifolia, S. soói).*S. officinalis L. ! orvosi zsálya; jaleş degrădină. Eu–Med, H. Egykor általánosanelterjedt, ma már inkább csak az emléke él,284

illetve temetőben mint a meghalt kedvencvirágját őrzik, pl. Mb-on az 1867 meghaltKudor János sírján (vö. még: Szabó, IndexSeminum 1979). Nt. szálvija (Mf) | zsája (B,E, J, K, Kf, Kp, Mb, Mf, Mó, Ny, Sz, Tl, Va;Szászfenes) || Ro. jáă (B). Nr. Húspácoláshozhasználták (E). – Fájós fogat pároltakvele (Mf). – Fogfájás ellen a levelét a fogínyretették (Mó). – A herbából főzött teát fogyasztjákhasfájás ellen. Vö. Kovács 1976; ugyanezttüdőbaj ellen használták. Ma köptetőként használatos(Gym, J). Vö. Kóczián et al. 1977.S. pratensis L. mezei zsálya; salvie de cîmp.Eua, H. Réteken, utak mentén, mezsgyékbenközönséges. Nt. disznófil (T) | dongóvirág (V) lgyászvirág (Kk) | zsája (Nk) || Ro. pízda ţigăncii(C, Mi, Topa).S. x sooi Vajda = S. nemorosa x S. nutansx S. pratensis, a szülőfajok mellett, ritka:Gyv, Zs, J (Nyárády A. 1967).*S. splendens Ker.–Gawl.! paprikavirág;salvia. D–Am (Brazília), Th. Virágoskertekben,út menti ágyásokban, gruppokban, újabbanterjed. Nt. bársonyvirág (Kk, Nk) | paprikavirág(Kf, Zs) | szálvija (Bh, E, Kb, Kk, Szu,V, Va) || Ro. sálvie (Dr). Mb-on név nélkül;Zs-on csak a temetőben van; Va-ra Bh-rólhoztak palántát.S. verticillata L. ! lózsálya; urechea porcului.Eua – Pont, H. Mezsgyékben, utak mentén,omlásos helyeken közönséges. Nt. ? dongóvirág(Nd) | méhfű (Szászlóna: Györffy 1935) |vadzsája (Nk) || Ro. puturóásă (Gyv) | urécheaporculu (Br, Dr, N). Nr. Teának főzik megszamárköhögés ellen (Kk).SAMBUCUS L. (Caprifoliaceae)S. ebulus L. ! földi bodza; boz. Eua, H. Ruiderális áttelelő lágyszárú, a területen szórványos.Nt. borza (Sz) | fődi bodza (Kp), főd,bòrza (K, Mk, Va, Zs) | vadbòrza (It, Kb, KfKk, Mó, Nk, Ny, Sz, Szu) | vadbòrzafa (Nd,Tl) || Ro. boz (A, Mi, N, St) | soc (B). Nr.A hombár fenekére tették gergelice (= zsizsik)ellen; ill. miután kimosták a hombárt, ezzelkenték be. – A tyúkólba is tettek a bolhákellen (St). – A virágzatából készült főzettelmossák a háziállatok sebét. Vö. Kóczián et al.1977.S. nigra L. ! fekete bodza; soc. Eua, M. Patakmenti cserjésekben, élősövényekben, irtásokbanközönséges. Nt. bòrzafa || Ro. soc bózie(Mi). Nr. A fájából a gyerekek puskát(szöszpuskát és vízipuskát) készítenek, a felnőttekszipkát, csövet a szövéshez, falsimítócsövet vakoláshoz; ilyen csövet tesznek a felfuvódottállat végbelébe. – A bogyóját nyersenis eszik; kádban erjesztik (élesztővel),pálinkát főznek belőle. – Feketére festenek abogyójával (V). – A virágzatból (Sambuciflos) készült, cukorral ízesített teát gyomorfájásesetén használják; ugyanez izzasztó tea is;hűlés elleni teát főznek a bodzavirágból, iringóból,köménymagból és hagymából. – Cickafarkkal,fodormentával is főzik teakeveréknek(Mv). – ,,Vitaminnak” tartják a bodzavirágból,citromból, pörkölt cukorból és citromsóbólkészült szörpöt. – Sebre, kelésre, pattanásrateszik a levelét. – Szintén kelésre, tályograhasználatos a nagy ír: tejbe vagy tejfölbe vöröshagymát, bodzakérgének fehérjét, mézet,lenmaglisztet, szappant és fenyőszurkot főznekössze (J). – A bodza kérgét tejben megfőzték,ebből adtak egy-egy kanálkával a bélgilisztásgyereknek (Cţ, St). – Azt tartják, megdöglika csirke, ha akkor bújik, amikor virágzika bodza (azt mondják: ,,betoppad a segge”:Kszt–Zt). – Bodzafát nem jó a ház közelébeültetni, mert abba könnyen belecsap a villám(Jankó 1891. 188). – „Kedvelt fája az ördögneka bodza – egy kis-kapusi monda szerint –következő okból: Mikor Isten a világot teremtette,az ördög végig nézte, hogy alkotja azegyes állatokat. Egyszer haza szaladt és mikoráravisszatért Istenhez, látta, hogy az azelőttmozdulatlanul heverő állatok most mozognak,esznek, isznak, szóval élnek. »Hogy csináltadte ezt? « – kérdé az ördög az úristent. » Beléjökleheltem « – mondá isten és mutatottneki egy fasípot. Az ördög elment és csináltmagának agyagból egy állatot és aztán fasípotakart készíteni, de egyetlen egy faágát sem voltképes kifúrni. Végre megtalálta a bodzafát,melynek ágát könnyen átfúrta és az így nyertfasípon keresztül akart az általa készített állatbalehelni, hogy az is életre támadjon. Isten eztlátván, megharagudott és az ördög művétvillámmal szétrombolván, megátkozta a bodzafát,hogy legyen ezentúl az ördög fája, ha mármegengedte, hogy ágát keresztülfúrja az ördög”(Jankó 1891. 195). – Gyakori helynévadó elem.Vö. Péntek–Szabó 1980. 145.S. racemosa L.; fürtös bodza; soc roşu.Eu, M. Magas-Kalotaszegen (D, Pányiki-szoros,Kalota völgye) nem ritka. Nt. Ro.? scorúş.Nr. A bogyóból főzött tea jó hasmenés ellenállatnak. – Ha megérik a bogyó, megszárítják,télire is elteszik.SANGUISORBA L. (Rosaceae)S. minor Scop.; csabaíre vérfű; cebarea.Eua (Cp–Med), H. Réteken, legelőkön közönséges.– ssp. minor (Poterium sanguisorba L.) –It; Bh (Fl. IV, 707). – ssp. muricata A. et G.(Poterium polygamum W. et K.): Kb, Mi.S. officinalis L. ! orvosi vérfű; sorbestrea.Cp–Med, H. Vizenyős réteken szórványos,helyenként tömeges; E, Gyv – Vérvölgy, Kf,Gym – Dl. Bătărel, Pietrele Albe (Kovács –Coldea 1967). Nt. fehérhátu burján (Kk) | vírgyükér(Sz). Nr. Szárítva, szitán áttörve gyereknekadták, ha vérhasban, hasmenésben szenvedett.Pánkóba gyömötölték (= nyomkodták)(Sz).285

SANICULA L. (Apiaceae)S. europaea L.; gombernyő; sînişoară. Eua–Med, H. Bükkösökben, árnyékos gyertyánostölgyesekbengyakori (Gyv, It, Kf, Kszt–Zt,P és másutt is).SANSEVIERIA Thunb. (Liliaceae)*S. trifasciata Prain! = S. zeylanica var.laurentii auct.; fácánlevél. Kz–Afr (Kongó),G. Cserepes szobanövény. – Bailey 1949/1975,240 szerint a nálunk termesztett faj nem azonosaz indiai-ceyloni S. zeylanica Wield. nevűfajjal. A növénynemzetség besorolása is vitatott:Bailey az Agavaceae, Soó 1973 és Zahariadi1966 (Fl. IX, 362) a Liliaceae, Jávorka –Csapody 1962 az Amaryllidaceae családba sorolják.Nt. ökörnyelv (Kb). Ml-n is van, a nevenem ismeretes.SANTOLINA L. (Asteraceae)*S. virens Mill. = S. viridis Willd.; zöldcipruska. Med, Ch – N (örökzöld). Termesztettdísznövény, ritka: Mv ! – Ezt a növényt sema Fl. IX, 324, sem a DicEtnob. nem jelzi Romániából;Mv-n cserépben nevelik régóta. Nt.cifrus (Mv) | citrus (T, V). – A gyakoribbnakjelzett S. chamaecyparissus L.; szürke cipruska;lemnul Măicii Domnului példánya nem kerültelő.SAPONARIA L. (Caryophyllaceae)*S. officinalis L. ! szappanvirág; săpunăriţăEua, H. Ártereken, élősövényekben, szórványos:Bh, Cţ. – A *f. pleniflora (Schur) termesztett,kiskertekben, temetőben gyakori:Gym, Gyv, Kk, Mb, Mi, Ny, Zs, de másuttis. Nt. méjvirág (Mó) | szappanvirág (Bh, Gyv,It, J, Jt, Kf, Kp, Mb, Mv, Ny, Sz, Zs; Szászfenes,Szászlóna), szappanyvirág (B, Gy, Gym,K, Kk, Mf, Nk, Va) || Ro. flóri d'e sopońéle(Kk) | săponăríţă (Mi) | săpuńéle (Bi, Gym) |sopońéle (B, C, Fi, P, St) | sópо̨nroja (Dr) |sóppо̨ńvirag (Gyv). – A kertből viszi el a víza magját (Mf). Nr. A gyerekek szappanoznakvele.SAROTHAMNUS l. CytisusSATUREJA L. (Lamiaceae) excl. Acinos,Calamintha, Clinopodium*S. hortensis L. ! = Clinopodium hortenseO. Ktze; csombord; cimbru. Med, Th. Kiskertekbenmindenütt közönséges, többnyire elszóródómagról kel, ritkítják – gyomlálják (félvadnövény!). Nt. csombord || Ro. címbru. Nr.A herbájából főzött teát használják köhögés,asztma ellen. Ugyanezt használják magas vérnyomásesetén; fokhagymával, fagyönggyel ésszilvapálinkával együtt is használatos. Vö. Kócziánet al. 1977.SAXIFRAGA L. (Saxifragaceae)*S. sarmentosa L. ! indás kőtörőfű. KínaJapán, H. Cserepes dísznövény: Bt, Gym, Mfstb. Nt. futó (Kszt–Zt) | fülvirág (Mf) | kőrózsa(Kb) | kőszirtirózsa (Nd) | kövirózsa (Kk, Kszt–Zt, Mk) || Ro. préscură (Bl) | urechiúşă (BE, St). Nr. A fájós fülbe csepegtetik a levétSCABIOSA L. (Dipsacaceae)*S. atropurpurea L. ! bíboros ördögszem.D–Eu, Th–TH. Újabban bekerült ritka díszvirág.Nt. gyászvirág (Gyv, K).S. columbaria L.; galambszínű ördögszem;muşcatul dracului. Eua, H, Sziklás területen:A, D (f. pseudobanatica Schur), Kk, P; Kf–Csipkés-oldal, Kszt (Csűrös).S. ochroleuca L.; vajszínű ördögszem; sipică.Eua, H. Száraz gyepekben közönséges.Mészpadokon gyakori a törpe alak is (f. oec.nana: Nk, Magyarnádas, V; f. terat. oliganthaNyár.: P).SCHEUCHZERIA L. (Juncaginaceae)Sch. palustris L.; álszittyó. Cp, H (HH).Mocsarakban, Cţ-ről (Molhos) jelezték (Fl. XI,51), 1978-ban nem találtuk.SCHOENOPLECTUS L. (Cyperaceae)Sch. tabernaemontani (Gmel.) Palla; szíkikáka. Eua, HH. Mocsarakban, ritka: E, Kk.SCILLA L. (Liliaceae)S. bifolia L. ! kétlevelű csillagvirág; viorele.Eu (Eu–Med, de Kis-Ázsiában és Transzkaukázusbanis), G. Lomberdőkben kora tavasszalfeltűnő kék virág; közönséges. Nt. csillagvirág(B, Gym, Mf, Mv, V, Zs) | erdejijácint (Mf),Tl) | erdei-kíkjácintus (Kp) | erdeji-vadjácintus(Gyv) | jácintus (Gyv, Nk, Zs) | kásavirág(Szu: Györffy 1935) | kíkgyöngyvirág (Ml) | kéknefelèjcs(J, T), kiknefelèjcs (B,Va), kíknëfelejcs(Kszt–Zt, Ny) | kékjácintus (Kp), kíkjácintus(It, Jt, K, Kk, Mó, Sz) | vadjácint (Kvár:Györffy 1935) vadjácintus (Mk, Sz) || Ro. albăstréle(Dr) | furcuţéle (B, N, Sd) | límbapăsării (Kk) | óchiu găínii (?) (Mi).SCIRPUS L. (Cyperaceae)S. sylvaticus L.; erdeikáka; pipirig. Eua,H. Patakok mentén, ártereken közönséges vagytömeges (társulásalkotó): Bh, Cţ, E – LaculDomnesc, Gym (Fl. XI, 623) Nt. sás (Gyv)SCLERANTHUS L. (Caryophyllaceae)S. annuus L.; egyéves szikárka; buruianasurpăturii. Eua–Med, Th. Gyakori gyomnövényhegyi szántókon, vízmosta helyeken;podzolosodást jelez; társulásalkotó; Gyv–P:var. comosus (Dum.) Beck. (Nyárády A. mts.1966). Nt. Ro. bîţá (Mi). Nr. A mellükhöz tettéka lányok, és a következő mondókát mondták,286

hogy találkozzanak a legénnyel: ,,Bîţai, bîţăieşte-mă,| cu badea întîlneşte-mă !”S. dichotomus Schur.; villás szikárka. Alp–Karp–Balk (Dac), H. A terület nyugati peremérőljelezték: Kszt–Mt. Horaiţa (Cs. Káptalan1971).S. perennis L.; évelő szikárka; sincerică.Eua, Th–H. Szórványos: Bh, Ct, Kb (Fl.II, 119), Kk (Pázmány 1962); f. perennis(f. typicus Beck): Cţ – la Chicera (Fl. II, 120)SCORZONERA L. (Ciclioriaceae, Asteraceae)excl. PodospermumS. austriaca Willd.; osztrák pozdor; lăptiucă.Eua, H. Mészsziklákon, száraz gyepekbenszórványosan: E, It, Zs (f. austriaca); Kf –Sz – Ríszeg-tető (CLA. Szabó 1961); | (NyárádyA. 1971); Kf (Csűrös; Fl. X, 94); Gy –Csigadomb, Sz.S. hispanica L.; spanyol pozdor; salsifi.Ec–Med, H. Napos domboldalakon, ritka:Sz – Ríszeg-tető (Fl. X, 93).S. humilis L.; alacsony pozdor. Eu. H. Havasigyepekben, ritka: Cţ, T. (Fl. X. 97 .S. purpurea L.; piros pozdor. Kont – Eua,H. Hegyi kaszálókon, szórványosan: Gyv,Sz – Ríszeg, Mé, Ct, Cţ, Kb; Kf (Csűrös).SCROPHULARIA L. (Scrophulariaceae)S. nodosa L. ! görcsös görvélyfű; buberic.Eua–Cp, H. Tápanyagdús, üde talajon, árnyékoshelyeken, erdőkben, utak mentén gyakori.Nt. matreguna (Szu: Györffy 1935) Ro.ciucurátă (Bl).S. scopuli Hoppe in Pers. = S. glandulosaW. et K.; bársonyos görvélyfű; brinca porcului.Eua–Med, H. Árnyékos, nedves, tápanyagdúshelyeken, kerítések, falak mentén, élősövényekbenminden faluban gyakori. Nt. Ro.frúnză d'e zgábă (Dr). Nr. Kelésre, szemölcsretették a levelét (a r. név szó szerinti jelentése:rossz kelésre, szemölcsre való levél).SCUTELLARIA L. (Lamiaceae)S. hastifolia L.; dárdalevelű csukóka; busuiocde baltă. Eu, H. Szántóföldi gyom, aterületen ritka: Bh – Pinczér kútja (Czuczaap. Csűrös).SECALE L. (Poaceae)*S. cereale L. ! rozs; secară. Kz–Ázsia, Th.A termelőszövetkezetek és a magántermelőknagyban termesztik; változatos tájfajták. Államilaga hetvenes években a ,,Danae” és a ,,Dankovszkijezlote” fajtákat szaporították. Nt.rozs. Secale cornutum: anyarozs || Ro. secáră(Be, Cţ, D, Dr, Mi, P), săcáră (A, Ct, N, St),socáră (D). Secale cornutum: bábă (D); bábasecării (Bl),bába secării (Bi); máma săcării (Mi).Nr. Van tavaszi és őszi (Be). – Elsősorban takarmánynaktermesztették, 3200 kg körül termettha-nként (Bh). Pálinkát is főztek belőle(Kk). – A gyógyszer alapanyagként használatosanyarozs miatt is vetették (Bh, Mó). – A rozsszalmátfedésre használták vagy alomnak. – Inkábba búza között volt; vetették az ún. kéccerest(fele búza – fele rozs), két évig ment, aztáneluralkodott a rozs. – Helynévadó elem Mó-n,Nd-on és Sz-n. Vö. Péntek–Szabó 1980. 158.SEDUM L. (Crassulaceae)S. acre L. ! borsos varjúháj; iarba de şoaldină.Eua–Med, Th. Köves helyeken, kőfalakonszórványos (Kf – Csipkésoldal: Csűrös).S. album L.; fehér varjúháj; iarba faptului.Eu, Ch. Sziklás, köves talajon: Kszt – Zt –Mt. Horaiţa (Cs. Káptalan 1971).S. hispanicum L.; deres varjúháj: şoaldinesurie. Med, Th. Sziklás helveken, szórványos:A – D, Kszt–Mt. Horaiţa (Cs. Káptalan –f. hispanicum); P (f. glanduloso-pubescens Feicht)– vö. Fl. IV, 71.S. maximum (L.) Hoffm. ! bablevelű varjúháj;iarba urechii. Eu (Med), H (G). Erdőshelyeken, de gyomként is szórványosan: KsztZt; Bl (f. erufescens (Schur) Răv.). – Ellenőrzendőaz S.telephium agg. tagjainak elterjedésea területen: S. maximum (L.) Hoffm.; S.telephium (= S. purpurascens Koch); S. vulgaris(Haw.) Lk. (= S. telephium ssp. fabaria(Koch) Kirsch). Nt. kövérfű (Szu) || Ro. buruánanoróculu (B) | liliór (Bl).S. sexangulare L. em. Grim = S. bolonienseLois. = S. mite Gilib.; olasz varjúháj. Eu, Th.Köves, homokos helyeken, ártereken szórványosvagy gyakori: Bh (temető), Gy, Kszt,Mb (a szőlőben kodomináns gyom), Va; vö.még Cs. Káptalan 1971.*S. sieboldii Sweet. ! japán varjúháj; gheţişoare.Japán, H. Cserepes dísznövény, nemritka: Be, Bh, C, E, Mf, Ml, Nd, V. Nt. jégmajoránna(E, V) || Ro. floáre de gheáţă (Be).*S. spectabile Bor. ! pompás varjúháj; gheaţă.Kína, H. Díszvirág, új típusú kertekben,szórványosan: Mf, Ml, Mk, V. Nt. jégvirág(Ml) || Ro. pánă grásă (Mk). – C-n, Mf-en,V-n van, név nélkül.*S. spurium M.B. ! kúszó varjuháj; floaregrasă. Kaukázus, Eua, adventív; termesztettés elvadul. A területen közönséges, néhol tömeges:C, D, Gym, Kf, Mb, Mk, Mó, V ! Nt.futó (Kb, J, V); futòka (Szu, V) | jégvirág(Kp, Zs) | kèrti futó (Kszt–Zt) || Ro. flórid'e zid (Dr) | árbă grásă (C, St). – A kerítésenvan, hogy ne ázzék be (V). – Sírokra isültetik (Szu).*S. „verticillatum” ? H. Gyakori cserepes ésszabadföldi dísznövény: Bh (temető), E, Gym,Mb (temető), Ny, Sz stb., nem sikerült pontosanmeghatározni.SELlNUM L. (Apiaceae)S. carvifolia L.; derezle; ingerea. Eua, H.Réteken szórványosan.287

SEMPERVIVUM L. (Crassulaceae)S. marmoreum Griseb. ! = S. schlehanii Schottpirosló kövirózsa; borşişor. Balk–Kz–Eu,H. Sziklás helyeken, de kőfalakra is ültetik.Levele szőrösödő. Gyalui-havasok A – D, Kk –P; Kszt – Zt – Mt. Horaiţa (Cs. Káptalan1971).*S. tectorum L. ! fedéli kövirózsa; urechelniţă.Alp–Pyr, H. Ny- és D-európai növény,romániai előfordulása – vadon – kétes (vö. Favergeret Zesiger 1964; Flora Europaea I,353–5; Răvăruţ 1956, Fl. IV, 78–80). A házakkörül dísznövényként termesztett példányokehhez a fajhoz tartoznak. Nt. fílfű (B, Bh, Gy,It, K, Mb, Mé, Mó, Ny, Sz, Tl, Zs), fűlfű (B,E, Szu) | küvirózsa (Kszt–Zt) || Ro. ceápaciórii (P) || prescureáa (Bi, Dr, Fi). Nr. Vankint a kőfalakon, a temetőben is, bent fazékban,tálban tartják, hogy kéznél legyen fülfájáskor.Sírokra is ültették; rendszerint szalmás házvagy ól tetején tartották (az a hiedelem, hogyvéd a villámcsapástól). – Fülfájáskor megtörik,kiszorítják a levét (néha olajjal keverik), ésezt a fájós fülbe csepegtetik. Némely helyekenegy levélkéjét dugták a fülbe egy cérnávalmegkötve.SENECIO L. (Asteraceae)S. aquaticus agg. (incl. S. aquaticus Hill.,S. erraticus Bertol., S. barbareifolius Krock.);vízi aggófű. Eu, Th–TH. Nedves helyeken,erdei utak mentén.*S. cruentus (Mass.) DC. = Cineraria cruentaMass., C. hybrida Will.; cinerária; cinerarie.Kanári-szigetek, Th (H). Cserepes, üvegházbantermesztett tavaszi dísznövény; alkalmilagvásárolják: Bh, Kb, Kk, Nk.S. erucifolius L.; soksallangú aggófű; bătătarnica.Eua, H. Bokros helyeken, szórványos:Gyv–Mó közötti gerincen, Nk, Mv. Nt. sárgavirág(Nk).S. fluviatilis Walle.; patakparti aggófű.Eu–Med, H. Szamos-part Gy-nál, ritka (Fl.IX, 568).S. integrifolius (L.) Clairv. = S. campestrisDC.; mezei aggófű. Eua, H. Ligetes helyeken,szórványos: J (CLA. Nyárády A. 1967), E,Sz, Zs, Magyarnádas (Fl. IX, 529).S. jacobaea L.; jakabnapi aggófű; petimbroasă.Eua–Med, H. Kertekben, sövények,utak mentén, ligetes helyeken gyakori: Mi,Nk, (CLA), Kf (Csűrös), Gym (Kovács–Coldea1967).*S. mikanoides Otto ! = Mikania scandenshort.; szobaborostyán. D-Afrika, H. Cserépben,ládában erkélyen tartott, házban teleltetettlevéldísz; a gyógyszerészek révén patikaidísznövényként került a területre. Ritka. Nt.lefutó (Va). Ml-n, B-n is van, a nevét nem ismerik.S. nemorensis agg.: S. fuchsii C.C. Gmel.;hegyvidéki aggófű; amărătăciune. Ec–Balk,H. Vizek mentén szórványosan, néhol tömegesen(Kapus, Kalota völgye); – S. nemorensisL.; berki aggófű. Eua, H. Mint az előbbi, deritkább (Be, K).S. papposus (Rchb.) Less.; hegyi aggófű.Ec–Balk, H. Ritka: Mé (var. integerrimus(Schur) Cuf. – Fl. IX, 538).S. rupestris (rupester) W. et K. = S. nebrodensisauct.; szirti aggófű; spălăcioasă. Alp–Kárp–Balk, Th–TH–H. A terület déli peremén,sziklákon, szórványosan: Bl, Gy, Kk,P; Kk–P (CLA. Pázmány 1962).S. sylvaticus L.; erdei aggófű. Eu, Ny-Ázsia,Th. Erdős helyeken szórványosan: Gy, KbKk–P (Fl. IX, 545).S. viscosus L.; enyves aggófű. Eu–Kauk,Th. Sziklás helyeken, vasúti töltés menténszórványosan: A, Bl, C, Gym, N, Nk, P; Sz(Fl. IX, 546). A Fl. IX, 587 jelzi a terület határáróla S. viscosus x S. rupester hibridet(S. x subnebrodensis Simk.) is.S. vulgaris L.; közönséges aggófű; cruciuliţă.Eua–Med, Th–TH. Kerítések, utakmentén, kapásokban közönséges, áttelelő gyomSERRATULA L. (Asteraceae)S. radiata (W. et K.) M.B.; sugaras zsoltina.Eua–Med, H. Száraz gyepekben gyakori;Gyv, Kb, M; Sz (Fl. IX, 776); Gym(Kovács–Coldea 1967).S. tinctoria L. ! festő zsoltina; gălbinare.Eua, H. Bokros helyeken, erdőszéleken gyakori:Kszt–Zt, Dl. Bogdana (Dentario-Fagetum – Csűrös); Gym (Chircă –Coldea 1967) .SESELI L. (Apiaceae)S. annuum L. = S. coloratum Ehrh.; homokigurgolya; cosicel. Eua, Th–TH. Gyepekbenközönséges: Gyv–Mó, Gyerőfi-szöktető; E – P(CLA. Nyárády A. 1955).S. devenyense Simk. = S. osseum Cr. = S.beckii Seefr.; szürke gurgolya. Kz–Eu, H.Száraz gyepekben gyakori: F, Gyv–Mó, It,J, Zs; Alsófüld; Sz (Fl. VI, 500; CLA. NyárádyA. 1955).S. gracile W. et K.; karcsú gurgolya. Balk(szubendemikus), H. Meszes, omlásos oldalakon,nem ritka: D, Dr, Gyv, J, Kk, Mó(f.oec. gracilima f.n.), Mv, Sz (CLA). Nyárády1955, 1967; Fl. VI, 199).S. varium Trev.; változó gurgolya. Kz–Eu(Pont–Med), H. Gy – Csigadomb, Kf.SESLERIA Scop. (Poaceae)S. heufleriana Schur.; erdélyi nyúlfarkfű;coada iepurelui. Kz- és K-Eu, H. Mészpadokon,sziklagyepekben szórványos, társulásalkotó:F–Zs, Kf–Sz (Ríszeg-tető).SETARIA P. Beauv. (Poaceae)S. glauca (L.) P.B. ! = S. lutescens (Stuntz)F.T. Hubb.; fakó muhar; mohor. Kozm, Th288

Közönséges gyom. Nt. lapisfű (Nk) | lapisgyep(Mé) | muhar (It) | muhàrfű (Zs), moharfűBh) | síposfű (Bh) || Ro. mohór (Fi).S. verticillata (L.) P.B.; ragadós muhar;mohor. Eua–Med, Th. Kiskertekben, utakmentén ritkábban: Bt, Cr, E, Gv, It, J, Mé,Sp, S, T, V, Zs.S. viridis (L.) P. B.; zöld muhar; mohor.Eua–Med, Th. Gyakori, néhol (Bh, Dr, Gym)tömeges gyom. Nt. cincogòfű (V).SHERARDIA L. (Rubiaceae)Sh. arvensis L.; csillagfű. Eua, Th. Soványtalajúszántókon, szórványosan: Ct, Gyv,Kszt–Zt.SIEGLINGIA l. DanthoniaSILAUM Mill. (Apiaceae)S. peucedanoides (M.B.) Nyár. (in Nyárády1941: Kern.!); szilaum. Med – Kz – Éu, H.Napos, köves domboldalakon: Kb (Fl. VI,539).SILENE L. (Caryophyllaceae)(incl. Heliosperma, Melandrium, Otites)S. alba (Mill.) E.H. Krause = Melandriumalbum (Mill.) Garcke; fehér mécsvirág; opaiţa.Eua, Th–TH. Bokrosok szélén, gyakori; kiskertbenmegtűrt (Ny!).S. armeria | ! szeplős habszegfű; pansele.D–Eu, Th–TH. Hegyvidéken szórványos(Gy, P).S. dioica (L.) Clairv. = Melandrium dioicum(L.) Coss. et Germ. = M. rubrum (Weigel)Garcke = M. sylvestre (Schkh.) Rithling;piros mécsvirág. Eu, H. Bükkösökben (Dentario-Fagetum,Abieti-Fagetum) a terület nyugatihatárán; ritka: Kszt–Zt, Mt. BogdanaCsűrös).S. dubia Herb.; kárpáti habszegfű; miliţea.End, H. Sziklás helyeken, szórvánvos: Kk!,P (szoros), Gy (Fl. II, 178), Kf (Csűrös).S. gallica L.; francia habszegfű. Eua (Med),Th. Szántókon szórványos gyom (Ct, Kszt–Zt!).S. longiflora Ehrh.; gór habszegfű. Eu –Med, H. Napsütötte, szikár domboldalakon:Dr, E, I, Gyv, Kk, Mv; Kk–Mó a Medvehegyen(Fl. II, 166). Nt. szappanyvirág (Nk).S. nemoralis W. et K. = S. italica agg.,S. italica ssp.; erdei habszegfű; lipicioasă.Ec–Med (Alp–Karp–Balk), H. Szikár padokon,szórványos: C, Gyv !S. noctiflora L. = Melandrium noctiflorum(L.) Fries; esti mécsvirág; buruiană de baghiţă.D–Eua, Th–TH. Utak, élősövényekmentén, szántókon gyakori gyomnövénv (Bi,Dr, Ny, V!).S. nutans L. ! kónya habszegfű; lichitoarepăsărească. Eua–Med, H. Száraz gyepekbenKb, T, Zs és másutt is. Nt. galambbgy (Zs) |hangyavirág (T). – A tölcsérje mindig tele vanhangyával, innen a neve.S. otites (L.) Wibel.; fodros habszegfű.Eua, H. Száraz kaszálókon, bokrosokban: Nk(ssp. pseudotites Bess.), Gym (Csűrös; Kovács –Coldea 1967).S. vulgaris (Moench) Garcke = Behen vulgarisMoench; S. cucubalus Wibel.; S. inflata(Sm.); hólyagos habszegfű; guşa porumbelului.Eua (Med–Cont), H. Kaszálókon, füves-bokroshelyeken, közönséges. Nt. légyfű (Szászlóna:Györffy 1935) | pukkancsvirág (Nd) |pukkantó (Mb; Szászfenes: Györffy 1935),pukkantó (Sz) | pukkantóvirág (Kp), pukkantóvirág(K) | pukkantósvirág (Va). Nr. Egymásfejére ütnek vele a gyerekek, úgy pukkan.– Lehúzták zöld burkát, baba formájú maradt,azzal játszottak (Gym).SILYBUM Adans. (Asteraceae)*S. marianum (L.) Gaertn. ! Máriatövis;armurariu. Med – K-Ázsia, (Th)–TH. Kertekbenritka gyógy- és dísznövény: Sz ! Nt.tarkatüvis (Nk, Sz). Nr. Azért tartják a kertben,mert a levelét kelésre teszik.SINAPIS L. (Brassicaceae)S. arvensis L. ! vadrepce; rapiţă; var. arvensiset var. schkuhriana (Rchb.) Hagenb.Eua, Th. Közönséges és tömeges gyom. Nt.repce (Bh, K, Va) | repcevirág (Szászlóna:Györffy 1935) | repcsn (Nd), repcsny (Nk,Szu), repcsën (B, J, Jt, Kp, Mb, Mé, Mó, Ny,Sz, T, V), repcsëny (Gym, It, Kd, Kszt–Zt,Kf, Mb, Mk, Zs), respëny (Mv), repcsén(Szászfenes: Györffy 1935) || Ro. rápt'iţă.SISYMBRIUM L. (Brassicaceae) l. még: DescurainiaS. loeselii Jusl.; borzas zsombor; voinicică.Eua, Th–TH. Utak mentén, udvarokon gyakori:Zs (f. oec. nana).S. officinale (L.) Scop. ! szapora zsombor;brîncuţă. Eua, Th. Szemetes helyeken, utakmentén közönséges.S. strictissimum L. ! magas zsombor; voinicică.Eua–Kont, H. Élősövények menténmindenütt gyakori.SIUM L. (Apiaceae)Sium erectum l. BerulaS. sisarum L. (incl. var. lancifolium Thell.= S. lancifolium M.B. = S. sisaroideum DC.);keleti békakorsó. Kz–Eu – Med – Pont, HH.Kk (CLA. Nyárády A. 1967).SOLANUM L. (Solanaceae)*S. capsicastrum L.; klárisfácska. D-Am(Brazília, Uruguay), H. Gömbös termésű cserepesdísznövény. Nt. ádámfa (Ml) paprika(Mf) | Ro. mărúţa Macii Preceste (Dr). Npbennév nélkül.289

S. dulcamara L. ! ebszőlö csucsor; lăs icior.Cp–Med, Ms–H–Ch. Sziklás talajú lomberdőkben,patak menti ligetekben, élősövényekben:Cr, B, It, a Mogyoróskútnál, Bh –a nagyváradi út mentén az árokban (Czuczaap. Csűrös), Mi.● (*)S. melongena L.; tojásgyümölcs; pătlăgelevinete. India, Th. Közismert, de termesztésbennem találtuk; a piacokra az országmás vidékeiről hozzák. Nt. vinetta (B, Kk, Mó,Sz, Va), vinëtta (Bt, It, J, K, Kd, Kf, Mv,Ny) || Ro. vínete.S. nigrum L. ! fekete ebszőlő; zîrnă. Kozm,Th. Szemetes helyeken gyakori: A, D (var.nigrum f. repandum Opiz. !). Nt. ebszőlő (Szászfenes:Györffy 1935) || Ro. lápt'ele cîńelu(Fi). Nr. Kelésre teszik a levelét (B).*S. tuberosum L. ! burgonya, krumpli; cartof. Kz, D-Am, G. Közönséges termesztett,számos fajtában. Nt. barabòj (Np) | bojóka (Bt,It, J, Kk, Nd, Nk, T), bojóka (Gyv, Jt, K,Kd, Kf, Mó, Mv, Ny, S)| bugyóka (Zs) |fődimogyoró (S) | mogyoró (Bh, P, Mb), mogyoró(Sz), magyaró (Mé, V) | pijó (Mv) |pityirkó (Kp) | pityóka (B, Kb, Kp, Mé, Mf,Mv, Np, Szu, Tl, Va). Tájfajták: bab Gülbaba(It); csegezi (Mó); cserepeshaju bojóka(Kk); dongaji sárgabojóka (Kk); Ella (B, Bt,J, Kk, Mé, Szu, T, V, Va), Ëlla (It, K, Kd,Kf, Mv, Ny); fontos pityóka (Kp); Gülbaba(B, Bt, J, K, Kf, Kk, Mv, Np, V), < Külbaba>(Kd, Mé, Mv, Sz); hópehej (Mó), hópehèj(Kf, Mv); hòpej (Kp), hópèj (Ny);kifli (Bt, It, J, Kd, Ny, T); kík bojóka (Ny);Nániék féle (Mó); nyári rózsa (Bt, Mó, Ny,T, V); rózsa (B, F, It, J, Kf, Mé, T, V),rózsa (Mv, Ny); sárga bojóka (It, Kd, Ny);takarmánybojóka (Kf, Kk); takarmánymogyoró,(Sz); Titóé féle korán terem; Jugoszláviábólvaló (Va); vásárheji piros új, Németországbólvaló (Kk); veres bojóka (J), vërësbojóka (Ny) || Ro. [cartóf] (Ct) | ciulíńe (E) |crúmple (Bi), cúmpre (N) | goáţe (Bi, D, St) |páră, pére (A, Be, Ct, Mi, P, St) | păr d'epămînt, pére d'e pămînt (N, P) | piciócă, picióci(Bi, Bl, Dr, Fi). Tájfajták: borşéńe Ella(A); cîrlíbe Gülbaba (A); pére álbe (Mi, P);pére de váră (P). Nr. D-n burgonyából termeszteneka legtöbbet, Kolozsvárra is sokatvisznek a piacra. – Nagy szerepe van az étkezésben.Jankó is mint fontos ételt említi apityókalét (Jankó 1891. 79); gyakran főznekbojókatokányt, bojókanudlit (vö. KalTsz). – Agyerekek bojókapuskát készítenek lúdtolluból,fából. – A népi gyógyászatban is gyakranfolyamodnak a burgonyához. A nyers, reszeltkrumplit teszik sebre; lázcsillapítóként talpra,tenyérre; fülfájás ellen; daganatra. –,,Nyersbojókát megreszeltek, azt töttík a fejikre” fejfájásellen (Nk). – Tüdőgyulladás ellen reszelve,tormával a tüdőtájékra helyezik. –Fekély ellen isszák a levét. – Főzik korpával,290akáclevéllel hasmenés ellen állatnak. Vö. Kovács1976; Kóczián et al. 1977; – A múltszázad közepétől helynévadó elem. Vö. Péntek –Szabó 1980. 157–8. – Szóföldrajzára nézvel. Murádin 1975; Szabó–Péntek 1981. – Anövény összefoglaló néprajzi monográfiája:Kósa 1980.SOLIDAGO L. (Asteraceae)*S. canadensis L. ! kanadai aranyvessző;sînzeană de grădină. É-Am, H. Termesztettdísznövény; elvadul, különösen temetőkben:F Bh, E, Gyv, Sz, Zs (f. teratologica), demásutt is. Nt. mimòza (Kb, Ny, Szu).*S. gigantea Ait. incl. var. serotina (O.Kuntze) Cronq. = S. serotina Ait; kopasz aranyvessző.É-Am, H. Szórványosan termesztettés kivadul: Cţ, E, Kk.S. virgaurea L. ! erdei aranyvessző; splinuţă.Cp, H. Irtott területeken gyakori, sziklás, erdőshelyeken szórványos, néhol tömeges (azssp. virgaurea: C, P, Sz stb.).SONCHUS L. (Asteraecae)Nt. bíkavirág (V) | madárkík (Mv) | nyúlsaláta(Gyv, Mé, Szu, Tl, V), nyúlsajáta (Gym,It, Kd, Kf, Nk) | tejesbùrján (Mb, Szu, T),tejesbúrjány (B, J, Np, Sz, V, Va), tejesburujány(Kszt–Zt) | tejesfű (Bh) || Ro. lăptúgă(A, Gyv) | susá(Bi, BI, C, Ct, D, Dr, Fi,Gym, Kk, N, P, St). Nr. A disznónak szedik.– A nevek többnyire minden Sonchus-fajravonatkoznak, a következőkben megadott népifajnevek bizonytalanok!S. arvensis L. ! mezei csorbóka; susai decîmp. Eua–Med, H (G). Közönséges szántóföldi,kerti gyom. Nt. tejesbúrján (Kk, Mé),tejesbúrjány (It, Mk, Mó, Nk, Sz, Va) | tejesfű(Kk) | vékonyszáru tejesbùrjány (It, Mk, Mó,Kk, Sz, Va) | tejesfű (Kk) | vékonyszáru tejesbúrján(T). Nr. Szedték a disznónak.S. asper (L.) Hill.; szúrós csorbóka; susai.Kozm, Th. Kiskertekben, szántókon, utakmentén közönséges a következővel együtt. Nt.kövér tejesbúrjány (V) | vastagszáru tejesbúrján(T).S. oleraceus (L.) Gou. ! szelíd csorbóka;susai. Kozm, Th. Kiskertekben, művelt területekenközönséges gyom. Nt. nyúlsaláta (Nd,Szu; Szászlóna), nyúlsajáta (Nk) \ tejesbúrjány(Nd).S. palustris l. (= S. paluster L.); mocsáricsorbóka; susai mare. Eua–Pont, H. Mocsarashelyeken, ritka: Sz – az állomás alattiforrásos helyeken; Gy, a Szamos partján(Fl. X, 161).SOPHORA L. (Fabaceae)*S. japonica L. ! japánakác; soforă. K-Ázsia(Kína–Japán), Mg. Díszfa, szórvánvos: Bh,Kb.

SORBUS L. (Rosaceae)Nt. barkócafa (Bh, Mb, Mó, V) | berkenye(Sz). Bh-on volt az iskolaudvaron, van K ésMb között. Nr. „Visszás fa, mind a barkócafa”– szokták mondani. Botot faragnak belőlea pásztorok. – Mb-on rúdfű készült belőle,maga az adatközlő faragta. – Helynévadóelem, bizonyára az S. torminalis, esetleg azS. domestica (+) neveként. Vö. Péntek–Szabó1980. 138.S. aucuparia L. ! madárberkenye; scoruş demunte. Eua, Ms (Mg). Erdőszéleken, irtásosbokroshelyeken szórványosan: Tl (CLA. Pázmány1961), Kszt–Zt, Mt. Bogdana (Abieto-Fagetum; Csűrös); Gym (Chirca–Coldea 1967).Nt. kutyacseresnye (Kk), kutyacsërësnye (Gym,Jt, Kd, Kszt–Zt, Mk, Mv, Ny) | vadkőris(Ml). Termése: bolonditò (?) (Kk) || Ro. boábelecîńelu (Gym) | călín (A, Be, Bi, Cţ, Gym,? | lémnu cîńelu (Bi) | scorúş (Cţ, P). Termése:ciucuri (Bi).S. torminalis (L.) Cr. ! barkócaberkenye;sorb. Eua–Med, Mg –Ms. Napsütötte domboldalakon,hagyásfaként és erdőkben nem ritka:Gyv (incl. f. obtusata Nyár.), Nk, Zs. Nt. barkócafa(It, Kf, Nd), barkócafa (Ny) || Roscorúş (Fi) | sorb (N). It-n van a határban.SORGHUM Mnch. (Poaceae)* + S. bicolor (L.) Mnch.! közönséges cirok;sorg. Afr, Th. A területen egykor a convar.technicum (Körn.) Snowder: seprűcirok; sorgde mături – volt háztáji termesztésben, de1970–1980 között növényt már nem láttunk.Nt. cirok || Ro. măturíci (Fi) | sorg (St). Nr.Bt-n a tanító kertjében volt régen. – Seprűnektermesztették (Kk, Mi, Mó, Nk).S. halepense (L.) Pers.; fenyércirok; costrei.Afr, másodlagosan Kozm, H, nálunk Th. Aterületen terjedőben lehet, eddig csak véletlenszerűenbukkant fel (Gy).SPARGANIUM L. (Sparganiaceae)S. erectum | ! = S. ramosum Huds. incl.ssp. microcarpum (Neuman) Domin, ssp. neglectum(Beeby) Sch. et T., ssp. erectum = S.ramosum ssp. polyedrum Asch. et Gr.; ágasbékabuzogány; capul ariciului. Eua (Eua –Med ssp. dif.), HH. Mocsarakban: Gy, E,Gyv–P (Nyárády A. mts. 1966), másutt is.S. minimum Hill.; lápi békabuzogány;buzdugan plutitor. Cp, HH. Tőzeglápokbanritka: Fi, Bl és Cţ között (Fl. XI, 101).SPERGULA L. (Caryopyllaceae)(* + )S. arvensis L.; mezei csibehúr; hranavacii. Kozm, Th. Hegyvidéken gyakori (D,Dr, Ct, Cţ, Almás völgye, Forgácstelke), egykortalán termesztették is.SPERGULARIA (Pers.) J. et C. Presl (Caryophyllaceae)S. rubra (L.) J. et C. Presl; piros budavirág.Cp, Th. Szórvánvos, hegyvidéken gyakori:Be, Bi, Ct, Cţ, D, Dr, Fi, P.SPINACEA L. (Chenopodiaceae)*S. oleracea L. ! spenót; spanac. Kz-Ázsia(afganisztáni), Th–TH (áttelelő). Termesztett,gyakori, inkább a provar. spinosa (Moench):Mf !; ritkábban a provar. glabra (Hill.); nyárispenót. Nt. spenót (Bh, Bt, It, J, Kk, Mó, Sz, T, V)spënót (Kd, Kf, Mb, Ml, Mv, Ny), spënót(K) || Ro. spanác.SPIRAEA L. (Rosaceae)S. ulmifolia Scop. = S. chamaedryfolia L.em. Jacq.; szíllevelű gyöngyvessző; cununiţă.Pont–Balk, Ms. Erdőszéleken, patakok menténszórványosan (élősövényekben is spontán):BI, Gyv, Kk, Mk, Nk, Pányiki-szoros, Ş (ittdísznövényként is!); Cţ, Kszt–Zt – Dl. Bogdana(Csűrös). Nt. Ro. catrifó (Bl).*S. Vanhouttei Zabel. ! gyöngyvessző. Hibrideredetű díszcserje. Kiskertekben szórványos:Nk, T. Nt. kenyérmorzsa (Va).STACHYS L. incl. Betonica (Lamiaceae)S. alpina L.; hegyi tisztesfű. Eu, H. Bükkösökben:Kszt–Zt, Dl. Bogdana (Abieto-Fagetum – Csűrös), Mt. Horaiţa (Cs. Káptalan1971).S. annua L. ! tarlóvirág; cinsteţ. Eua–Med,Th. Meszes talajú szántókon közönséges vagytömeges. Nt. tarlóvirág (Kf, Mó, Mv, Sz).*S. byzantina K. Koch non Cr. = S. lanataJacq. = S. olympica Poiret (vö. Bailey 1975);gyapjas nyúlfüle; urechea iepurelui. Krím,Kaukázus (Törökország, É-Iránig), H. Virágoskertekben,temetőkben: Bh; nem ritka.S. germanica L. ! fehér tisztesfű; jaleş. Eu–Med, H–Th. Felhagyott szántókon, leromlottszáraz legelőkön, utak mentén közönséges,néhol tömeges, a hegyvidéken is (Dr!). Nt.méhfű (Szászlóna: Györffy 1935).S. lanata l. S. byzantinaS. officinalis Trev. = Betonica officinalis L. !orvosi tisztesfű; creţişor. Eu–Med, H. Kaszálókon,nedves réteken közönséges.S. palustris L., mocsári tisztesfű; bălbisă.Cp, H–G. Nedves réteken, ártéri szántókongyakori.S. recta L. ! hasznos tisztesfű; jaleş de cîmp.Eu–Med, H. Napos oldalakon, száraz gyepekbenközönséges.S. sylvatica L. ! erdei tisztesfű; bălbisă.Eua, H. Árnyas erdőkben, tisztásokon, irtásokbangyakori (Querco-Carpinetum, Dentario-Fagetum).291

STAPHYLEA L. (Staphyleaceae)S. pinnata L. ! mogyorós hólyagfa; clocotiş.Kz–Eu–D–Eu, Ms. Kevert lomberdők cserjeszintjében,néhol gyakori (a Kf – N – Sz – Zsvonalon). Nt. hájagmogyoró (It, Kf, Mó, Nd) |hályog-mogyorófa (Kvár: Györffy 1935) | libalábúfa?(Szu: Györffy 1935) | pukkancs (Zs).– Mó-n az Egerkútnál van. Nr. Zörgőnektették a magját a korsóba (Sz). – Valószínűlegezzel a növénnyel áll kapcsolatban aHájagos földrajzi név (Gyv). Vö. Péntek–Szabó 1980. 147.STELLARIA L. (Caryophyllaceae) l. még:MyosotonS. alsine Grim.; posvány csillaghúr, Cp,H. Forrásos helyeken: Gy (Fl. II, 37).S. graminea L.; pázsitos csillaghúr; rocoţea.Eua, H. Mezofil gyepekben, erdőszéleken közönséges.S. holostea L. ! olocsáncsillaghúr; iarbamoale. Eua, H. Erdőszéleken, lomberdőkbengyakori, néhol tömeges.S. media (L.) Cyr., Vill. ? ! tyúkhúr; rocoină.Kozm, Th. Kiskertekben, utak mentén, mezofilszántókon közönséges heverőszárú gyom(C, E, T). Nt. pipehúr (Bh, Gy, K, Kk, Mb,Nk, Szu, Tl, Va, Zs; Szászfenes, Torda, Bonchida:Györffy 1935).S. nemorum L.; ligeti csillaghúr; steluţă.Eu, H. Fenyves bükkösökben: Kszt–Zt, Dl.Bogdana (Csűrös).STENACTIS l. ErigeronSTIPA L. (Poaceae)Nt. árvalányhaj (Bh, It, J, Mb, Mé, Mó,Ny, Sz, Szu, T, Va, Zs), árvalëányhaj (Gyv,Kk, Nk, Zs). Nr. Kalapba teszik dísznek,bokrétába (Bh, Mé).S. capillata L. ! kunkorgó árvalányhaj; năgară.Eua (Kont), H. Száraz gyepekben, mészéskülönösen gipszsziklákon gyakori, társulásképző:F, Gyv, J, E, Kf, Nk, Sz, Zs. Nt.vad-árvalányhaj (Nk).S. joannis Čelak! = S. pennata E. emend.Mansf.; hegyi árvalányhaj; colilie. Eua–Kont,H. Napos domboldalakon, ritka: Sz, Ríszegtető.Nt. Ro. cólie (Bl, Dr, Kk, Mi, St).S. lessingiana Trin. et Rupr.; szőrös árvalányhaj;colilie. Kz–Eu – Pont–Balk, H.Szikár domboldalon a terület határáig (Hójagerincen Gy felé).S. pulcherrima K. Koch! csinos árvalányhaj;colilie. Eua – Kont–Med, H. Napsütötte,szikár domboldalakon: A, Gorbó, Kb,Gy (Csigadomb) és másutt is (l. Fl. XII, 205).Nr. Elsősorban ez a faj szolgáltatja a közismertkalapdíszt.S. tirsa Stev. em. Čelak = S. stenophyllaČzern. ex Lindeman; hosszúlevelű árvalányhaj.Eua (Pont–Balk), H. Csak Kb határában(CLA. Szabó 1969).STRUTHIOPTERIS l. MatteucciaSUCCISA Neck. (Dipsacaceae)S. pratensis Moench. ! ördögharaptafű; ruin.Eua, H. Nedves réteken, szórványos: E,Gym (Chircă-Coldea, Kovács–Coldea 1967).SYMPHORICARPUS Adans. (Caprifoliaceae)*S. racemosus Michx. ! hóbogyó; hurmuz.É–Am, N. Kerti és útmenti díszcserje; szórványos.Nt. bogyó (Gym) | fehírbogyó (Kszt–Zt) gyöngyfa (T) | pukkantó (Kp, Sz, V, Va),pukkantó (Mó) | pukkantós (Nk) || Ro. malín(Bi).SYMPHYTUM L. (Boraginaceae)S. cordatum W. et K.; szívlevelű nadálytő;brustur negru. K–Eu (Med), H. Bükkösökés fenyves-tölgyesek (Dentario-Fagetum, Abieto-Fagetum) jellegzetes aljnövénye, csak a területnyugati részéről jelezték: Kszt–Zt, Dl. Bogdana(Csűrös).S. officinale L. ! fekete nadálytő; tătăneasă.Eu, H. Közönséges gyom kiskertekben,vízfolyások, kerítések mentén, nedves réteken.A gyűjtőfajhoz (S. officinale agg.) több kisfajtartozik, melyek közül terem a területen a nagytermetű mocsári-vízparti S. tanaicense Stev. =S. officinale L. ssp. uliginosum (Kern.) Nym.(Nádas és Kapus völgye). Nt. dongóvirág (Bh,Gyv, Kk, Mb, Mf, Tl, Szászfenes), dongóvirág(Mv) | fekete nadáj (B, Bh, Gy, Gym,Gyv, It, J, K, Kd, Kf, Kp, Kszt–Zt, Mb,Mé, Nd, Nk, Ny, Sz, Szu, T, Tl, V, Va;Kajántó, Szászlóna: Györffy 1935) | nadáj(Bh, Gyv, Mk, Mó, Mv, Ny, Zs). Virágja:szopóka (Kszt–Zt) || Ro. frúnza lu Tát'in(Gyv) | árba lui Tát'in (A, B, Bi, Bl, C, D,Dr, Gym, Mi, P, Sd, St), árba lu Tát'ină(Kk), árba lui Tát'e (N) | mńérea cúculu (N) |st'in (Gym). Nr. A gyerekek mézet szívnak avirágjából; felfűzik, gyöngyöt készítenek belőle.– A levelét szedik a disznónak, libának.– A gyökerét használják elsősorban, ezértszárítva télire is elteszik. Festenek a főzetével(Gy, Mé). – A gyökerét megfőzik tejben,daganat, puffadás ellen teszik a gyomorra. –Ugyancsak a tejben péppé főzött gyökeretvászondarabban a kificamodott, törött, repedttestrészre teszik. Van, ahol ezt a pépet szeszszelöntözik le, úgy borítják a törésre vagyrepedésre. – Gyökerét abortív célra is felhasználják:cérnát húznak bele, úgy dugjákfel a méhbe. Veszélyes, mérgező ! Vö. Kovács1976; Kóczián et al. 1977.S. tuberosum L.; csomós nadálytő; tătăneasă.Ec (Med), H. Lomberdőkben gyakori:Ny.SYRINGA L. (Oleaceae)*S. chinensis Willd.: = S. vulgaris x S. persica;kínai orgona; liliac chinezesc. Kína ?292

Ms. Bizonyára a területen is. – A területtőldélre a Meleg-Szamos völgyében és nyugatra,a Székelyjó völgyében terem a kárpáti endemikusJósika-orgona (S. josikaea Jacq.). Ennekegy-két példánya esetleg dísznövénykénta területen is.*S. persica L. ! perzsa orgona; liliac persan.DNy-Ázsia, Ms. Kiskertekben, élősövényekbengyakori díszbokor, félvadon is. Nt. borostyán(Kb) | cigányborostyán (Mé) | pujaborostyán(Szu), pujiborostyán (Sz) | rígi ótodborostyán(It) || Ro. boroşt'án (Mi) | mălín (Dr), melín(Ş) | melín domńésc (Ş).*S. vulgaris L. ! közönséges orgona; liliac.Balk–Kis-Ázsia, Ms. A területen ültetve; deel is vadul. Közönséges díszcserje. Nt. borostyán(Fsz, Km; B, E, J, K, Kp, Mé, Mf, Ml,Mó, Nd, Sz, Szu, T, V, Va, Zs; Kajántó,Torda: Györffy 1935), borosnyán (It) | [orgona]inkább a fl. pleno-ra vonatkozó elnevezés(Kb, Mf, Ml, Zs). Tájfajták: bécsi borostyán(Szászfenes: Györffv 1935); ótott borostyán(Gyv, J, Kk, Kszt–Zt, Mé, Ml, Mó, Ny, Sz,T, Va), ótott borosnyán (It); tejes borostyán(Gym, Kk) || Ro. boroşt'án (A, B, C, D, Gyv,Kk, P, St) | [liliác] (D, Dr, Gym, Sz) |mălín (Bl, Cţ, Dr, N), melín (Be, Fi, Gym,Mi, Ş, Topa). Nr. A fehér orgonavirágot zsírbanerjesztik, azzal kenegetik a szemölcsöt,pattanást (Bh). Vö. Kovács 1976.SYZIGIUM Gaertn. (Myrtaceae)● S. aromaticum Merr. et LM. Perry ! =Coryophyllus aromaticus L. = Eugenia aromaticaBaill.; szegfűszeg: cuişoare. Maluku-szigetek,Ms. Boltból vásárolt fűszernövény. Nt.szegfűszeg (Asz, Km, Nm), szëgfűszëg (Fsz] ||Ro. cuişoáre (Fi). Nr. Lyukas fogba teszik. –Szürkehályogra: „megfőzik a fekete tyúk tojásátkeményre, a tojáshéjat gondosan eltávolítják,hosszában kettévágják, a sárgáját pedigkiveszik mindkét félből. Az egyik fehérjét megtöltikcukorporral, a másikat viszont apróratört szegfűszeggel. Ezután a két tojásfeletösszeborítják, beteszik egy törülköző sarkábavagy egy vászondarabba, majd a vászondarabotmind közelebb és közelebb fogják ésmind erősebben szorítják mindaddig, míg feketecseppek nem csepegnek belőle a vásznon keresztül.A. cseppeket gondosan felfogják, mertnaponta kétszer ebből csepegtetnek a betegszembe” (Kovács 1976. 106).T*TAGETES L. (Asteraceae)Nt. bársonrózsa (It, Sz) | csepegetetrózsa(J), csëpëgetëtrózsa (Mk) | oroszka (Jt, Kk,Mé, Nd, Nk) | káránzsël (B, Gym, Gyv) || Ro.caranjél (A, Be, Bi, D, Dr, Gym, Gyv, P, Sd,St), cărănjél (N) | cărunjeá (Ş) | cărunjél (C,Mi, Sz, Topa) | crínjéle (Kk). Nr. Inkább r.virágnak tartják (B). – Elterjedésére nézvel. Szabó–Péntek 1980–3. térvázlatát.*T. erecta L. ! nagy bársonyvirág; crăiţe.Kz–Am (Mexikó), Th. Termesztett dísznövény,gyakori különböző alakban: nagy, teltfészkű sárga és narancsvörös – superba, lutea,aurantiaca (A); nagy fészkű, sárga – lutea,magna (E); kis fészkű sárga – lutea, minorGym). Nt. bársonyvirág (Mó) | magas bársonyvirág(T) | piros oroszka (Nk) | sárga oroszka(Nk) || Ro. buzdúg, buzdúgi (St, Topa) | caranjélemári (A) | cărunjeá máre (Ş).*T. patula L.. ! törpe bársonyvirág; crăiţe.Kz–Am, Th. Termesztett dísznövény, gyakorikülönböző alak- és színváltozatokban:provar. simplex hort. (Bh, Kp); provar. ligulosahort. (Bh, Gyv, Kk, Kp), de a két törzsfajközötti átmeneti alakok is (T. patula x T.erecta: I, Nk). Nt. büdöske (Kp) | olárózsa(Ny) | oroszka (Mf) | törpe bársonyvirág (T) ||Ro. cărunjeá mícă (Ş).TAMARIX L. (Tamaricaceae)*T. gallica L. ! francia tamariska; cătinăroşie. Med – Atl, Ms. Ritka díszcserje: Bh,Kp; Sz (Nyárády A. 1955).TANACETUM L. (Asteraceae) incl. Pyrethrum,Chrysanthemum p.p.Nt. meszelőü (Sz) | ruta (Gyv) || Ro. lábagîştii (Gyv) | rómońiţă (Be), rómańiţă (Cţ)rútă (Gyv, Mi).*T. balsamita L. ! = Chrysanthemum balsamitaL., Balsamita major Desf.; Boldogasszonytenyere; calapăr. Ny-Ázsia, H. Termesztettdísznövény, kiskertekben gyakori, temetőkbenkivadulva is: Bh, C, Kf (var. tanacetoidesHayek). Nt. Bóldogasszony (B, Gym, Gyv, It,J, Kb, Kk, Kp, Mf, Nd, Tl, Va), Bòldogasszon(Mé, V, Zs), Bóldogasszony (E, Kf,Kszt–Zt, Mb, Mk, Mó, Mv, Ny, Szu), Bódogasszony(Sz, T), Bódogasszony (K) | bonyóvirág(Mó) || Ro. calapăr | carapăl (Bi,Dr, Gym). – Temetőbe ültetik inkább; templombais szívesen magukkal viszik az öregasszonyok.Nr. Teának főzik meg epe-, májbántalmakellen (Kp). – Levelét kelésre teszik,gennyelszívó (vö. Kovács 1976). – Levelétszalonnával vérzés ellen is használják (P).293

T. corymbosum (E) C.H. Schultz! = Chrysanthemumcorymbosum L. = Pyrethrum corymbosumSchrank; sátorozó aranyvirág; năpraznic.Ec–Med, H. Erdőszéleken, gyepekben,szórványos, néhol tömeges (pl. irtásterületeken:C!): Ct, Cţ, Gy, Gym, Gyv, It, Kf,Mó, Mv, P, Sz, Va; Kf, Kk-P, Sz (Fl. IX,441–5). Bit. bingyóvirág (V) | csokros margaretta(TI) | pártavirág (Mé) || Ro. tătăíşe(Be).*T. parthenium (L.) C.H. Schultz ! = Chrysanthemumparthenium (L.) Bernh.; őszi margitvirág;granat. Ec–Med, Th–H. Termesztettdísznövény, megtűrt, gyakran kivadul,falusi utak, árkok mentén nem ritka: D, Gyv,It, Kk, Mb, Mv, Nk, Ny. Nt. fehír boglár (Sz),fejír boglár (Kk, Nk) | kenyírmòrzsa (K, Zs),kënyírmòrzsa (Jt) [ kockavirág (Kp) | mòrzsavirág(Zs) | romnyica (Gym), romonyica (Szamosfalva:Györffy 1935. 161) | rucaláb (E) ||Ro. bumbghíţi álbi (St) | rómońiţá (B, Bi, Dr,Gym, N, P, Sz) | rómońiţă d'e grăd'ină (Dr).Nr. E-n temetésre szokták vinni.T. vuljjare L. = Chrysantkemum vulgare (L.)Bernh.; gilisztaűző varádics; vetrice. Eua,H. Vizek, kerítések mentén, élősövényekbennéhol tömeges, pl. Nk – az ülepítömedencéknél(var. vulgare).TARAXACUM Wigg. (Asteraceae)A népi növényismeret általában nem teszkülönbséget az egymáshoz hasonló Taraxacum-fajokközt, többnyire mindegyikre a közönségesés tömeges pongyola pitypang nevétalkalmazza.T. Hoppeanum Gris.; Hoppe-féle pitypang.Alp–Kárp–Balk, H. Ml: Fl. X, 122.T. laevigatum (Willd.) DC.; szarvas pitypang.Eua–Med, H. Napos domboldalakon.Ritka: Gy – Csigadomb; Sz – Ríszeg-tető (Fl.X, 125).T. officinale Weber in Wigg. ! pongyola pitypang;păpădie. Eua (Kozm), H. Közönséges,néhol tömeges gyomnövény. Nt. békavirág (Szu,Tl, Va, Torda), bíkavirág (Kf, Kk, Kszt–Zt,Mb, Nk) | bikavirág (Mf) | cikòrija (Gy; K-vár, Szászlóna: Györffy 1935) | cikornya (Szászfenes:Györffy 1935) | csikāra (B, Va) Va-ncsak a virág neve ! | gyermëkláncfű (Bh, Mk) |hóttok virága (Szamosfalva: Györffy 1935) |kotlóvirág (Bonchida: Györffy 1935) | láncfű(Gym, It, Jt, Mb, Mv, Nd, Szu, T) | láncoslapu(Mv) | láncvirág (Tl) | nyúlsaláta (Szászfenes:Györffy 1935) | pipefű (Mó) | pipevirág(Mf, Ny) | tejesbúrjány (Kk, Sz, Tl V),tejesbúrján (Szu) | tejesfű (K, Zs) | tyúksegge(Mk: Györffy 1935) | tyúkvirág (J) || Ro. cicoare(Mi) | lăptúg (Fi, Gym), lăptúgă, lăptúgi(A, Bi, Bl, D, Dr, N, P, St, Sz) | păpădíe(C, Kk). Nr. Virágját szedik, vázába is teszik.– Levelét disznónak szedik. – Zs-on bortfőznek a virágjából. – Gömbszerűen álló terméseitfújják a gyerekek; ebből mondják meghány óra van. – A csöves tőkocsányból köhögéscsillapító, köptető hatású teát főznek.– A herbából főzött teával háziállatok sebétmossák. Vö. Kóczián et al. 1977.T. palustre (Lyons) Symons; mocsári pitypang.Eua, H. Mocsaras helyen, ritka: Mv(Fl. X, 118); Mi, Sp (f. scorzonera (Hoppe)Hegetschow. – CLA. Nyárády A. 1963); Kf– a Körös forrása alatti réten (Csűrös); Bh(f. palustre, f. scorzonera – Csűrös mts. 1969).TELEKIA Baumg. (Asteraceae)T. speciosa (Schreb.) Baumg,: Telekivirág;lăptucul oii. DK–Alp–Kárp–Balk (de aKaukázusban is!), H. Nedves erdőszéleken,a területen ritka: Sz!, Gy.TETRAGONOLOBUS Scop. (Fabaceae)T. maritimus (E) Roth = Lotus siliquosusL.; bársonykerep; ghizdei mare. Eua–Med,H. Nedves réteken szórványos a Nádas mentén(E, It, Mé, T; Mó – Fl. V, 237). Nt.lócérna (Szászfenes: Györffy 1935).TEUCRIUM L. (Eamiaceae)T. chamaedrys L. ! sarlós gamandor; dumbeţ.Eua–Med, H. Száraz irtásgyepekben,tölgyesekben, bokrosokban közönséges. Nt. bolondszàrkavirág (V).T. montanum L. ! hegyi gamandor; sugărel.Eua, H. Sziklás, leromlott napos gyepekben,mészkövön, gyakori: Gyv, Gyv, Jt, Kf, Mó,Nk, Zs, de másutt is. Nt. kűközttermő (Gyv) |kűvirág (Nk).THALICTRUM L. (Ranunculaceae)Th. aquilegifolium L.; galamólevelű borkóró;rutişor. Eua, H. Erdőszéleken, szórványos:Kf–Sz (Ríszeg, Ordományos), Szászlóna (CLA).Th. lucidum L.; fényes borkóró; rutişor.Kz–Eu – Med, H. Patakok, vizek menténmagaskórós állományokban nem ritka (Gy).Th. minus L.; közönséges borkóró; rutişor.Eua, H. Száraz gyepekben közönséges: Gyv,Mv! Gy, N, Mé (var. minutifolium Borb.;var. flexuosum (Bernh.) Sch. et K. – Fl. II,683, 638); Kf – Csipkés-oldal (Csűrös).THEA L. (Theaceae)● Th. sinensis L. = Th. viridis E. = Camelliathea Link. = C. sinensis (L.) Kuntze (Mansfeld1959 ezt tekinti érvényes névnek!); tea;ceai. DK-Ázsia, Ms. Trópusi-szubtrópusi kultúrnövény;nálunk elsősorban orosz és kínaitea van kereskedelmi forgalomban. Ezek helyettinkább helyben termő növények főzetétfogyasztják. Nt. orosz tëja | tëja || Ro.ceai. Nr. Izzasztó hatása miatt hűlés ellenhasználják. – Hasmenés ellen is jónak tartják.Vö. Kóczián et al. 1977.294

THELYPTERIS Schmidel (Thelipteridaceae)= Lastrea, incl. PhegopterisTh. phegopteris (L.) Slossen = T. polypodioidesFée. Cp, H. Gyalui-havasok (Fl. I, 116).Th. palustris Schott. = Dryopteris thelypterisL.) A. Gray; mocsári pajzsika; ferigă debaltă. Cp–Med, H. Gyalui-havasok (Fl. I,98).THEOBROMA L. (Sterculiaceae)● Th. cacao L. ! kakaó; cacao. D-Am (Amazonasfelső folyása), Ms. Kakaóport üzletbőlvásároltak. Nt. kakaó || Ro. cacáo.THESIUM L. (Santalaceae)Th. linophyllon L.; lenleveiű zsellérke. Kz–Eu – Kont, H. Száraz gyepekben közönséges.THLASPI L. (Brassicaceae)Th. alliaceum L.; hagymaszagú tarsóka.D–Eu, Th. Ritka gyom: Bh (Fl. III, 396).Th. arvense L. ! mezei tarsóka; punguliţă.Eua, Th. Közönséges szántóföldi gyom. Nt.vadkáposzfa (Kk).Th. kovatsii Heuf. ! Kovács-féle tarsóka;buruiana viermelui. Balk–Dac, H. Szárazabbgyepekben, sziklás, köves helyeken szórványos:Mó, Sz, T; Magyarnádas, Dl. StrajaMare (Fl. III, 403). Nt. kásavirág (Sz).Th. perfoliatum L.; galléros tarsóka; punguliţă.Eua–Med, Th. Ruderális gyomnövény,szórványos: E, It.THUJA L. (Cupressaceae)Th. occidentalis L. ! nyugati tuja; tuie.É-Am, Ms. Gyakori díszfa, jóformán mindenfaluban, temetőben van legalább egy-két példány.– A népi növényismeret nem vagy aligtesz különbséget az életfa és a tuja közt, ígya Biota orientalisnál szereplő nevek erre afajra is vonatkoznak !THYMELAEA Mill. (Thymelaeaceae)Th. passerina (L.) Coss. et Germ. ! = Lygiapasserina (L.) Fasano; cicó; limba vrăbiei.Eua, Th. Sovány talajú, napos termőhelyeken,vetésekben szórványos. Enyhén mérgező (F,Gy, Gyv, It, J, Kf, Kk, Nk).THYMUS L. (Lamiaceae)Nt. bojtvirág (Mé) | mezei csombor (Kajántó:Györffy 1935) | mezei majorána (Szászlóna:Györffy 1935) | vadcsombord (B, It, J, K,Kszt–Zt, Mó, Nd, Tl, V), vadcsombor (B,Gy, V) || Ro. cimbríşóru (Dr, Kk) | cimbrude cîmp (Ct, Gyv, St) | cimbru sălbatic (Dr,N) sopońél (Bl), soporńél (Fi) | sorpońél (P).Nr. Teának főzik (Tl). – Tokányba teszikízesítőnek (Bl). – Jó illata van, ezért fűszerkénthasználják (Fi). – A r. lányok Szentgyörgy-napkormosták vele a hajikat, hogynőjön (Gy). – Magas vérnyomás elleni teátfőznek belőle.Th. comosus Heuff.; díszes kakukkfű; soponel.End, Ch. Méssziklákon, gipszkibúvásokonszórványos: Gyv, N, Zs; E (var. transsilvanicus(Schur) Borb. – Nyárády A. 1961) .Th. dacicus Borb. = Th. pulegoides x Thpannonicus. Kárp–Balk, Ch. Köves helyekenszórványos: Kb (Fl. VIII, 323).Th. glabrescens Willd ! incl. Th. austriacusBernh. in Rehb. – Th. pannonicus agg.; kopaszodókakukkfű. K– és Kz–Eu, Ch. Legelőkön,réteken közönséges, néhol tömeges:Kb, Gorbó–Sárd, Ct, Bh (ssp. glabrescens).Th. pannonicus All. sec. Ronn = Th. marschallianusWilld. et auct. incl. Th. kostelekyanusOpiz et Th. serpyllum ssp. dif.; nagykakukkfű; cimbrişor. K- és Kz–Eu, Ch. Szárazgyepekben, napos lejtőkön gyakori: Gorbóés Sárd között (ssp. pannonicus = Th. pannonicusAll. sensu Fl. R.S.R. – Fl. VIII, 313).TILIA L. (Tiliaceae)T. cordata Mill. ! = T. parviflora Ehrh. exHoffm.; kislevelű hársfa; tei pucios. Eu (Kaukázusig).Ms–Mg. Gyakori., helyenként (pl.Sz–Kf, Ríszeg) társulásalkotó fa, másutt tölgyesek,gyertyános-tölgyesek kísérője. Díszfánakis ültetik házak mellé, temetőkbe. Gyv –P, Dl. Leşului (Nyárády A. mts. 1966),Kszt, Mt. Horaiţa (Cs. Káptalan 1971). Nt.hársfa || Ro. tej. A helynévanyagból kikövetkeztethetőena száldob elnevezés is ismertlehetett. Vö. Péntek–Szabó 1980. 141. –Be-en megkülönböztetnek nyárit (korán virágzót)és télit (későn virágzót). Bent a falvakbelterületén nincs, csak kint az erdőben:Kk-on, V-n (vegyes erdő), It-n a Magyaróstetőn,Mi-n Köblös felé van erdő, Zsuk felé.Nr. Hársfából készülnek a létra szárai, kaszanyélnekis használják. – Kérgéből köteletsodortak, dísznek kötötték a tehenek szarvára.– A kérgével kötözték a nyírfaseprűt, ecsetetis készítettek belőle. – Ágait zöldágnak: dísznekés teszik a lányos ház kapujára. – Virágját(Tiliae flos) magában vagy keverékekben(kukoricával és mézzel keverve) főzikteának: izzasztó, köhögés elleni. – A népmesébenszent fának tekintik. Vö. Kovács1943. II, 19.TITHONIA Desf. (Asteraceae)*T. rotundifolia (Mill.) Blake = T. speciosaHook. = Tagetes rotundifolia Mill. Kz–Am(Mexikó), Th. Díszvirág, a területen ritka. Nt.feléjcs? (Kk).TORILIS Adans. (Apiaceae)T. arvensis (Huds.) Lk.; parlagi tüskemag.Eua–Med, Th. Utak mentén, gabonaföldeken:Kk (ssp. arvensis – ssp. divavicata Thell. –Nyárády 1967). Nt. kódustetü (Bh) | zsidótetü(Bh).T. japonica (Houtt.) DC. = T. rubela (Mnch.= T. anthriscus (L.) Gmel.; bojtorjános tüske-295

mag. Eua–Med, Th. Élősövények mentén,mint az előbbi faj; közönséges.*TRADESCAXTIA L. (Commelinaceae)Nt. fojondár (B) | futó (Gym, Gyv, Kk, Kszt-Zt, Mf, Mk, Szu, V), futó (J, Mv) | futóvirág(Nk) | kofa (Kp) | lefutó (Va) | pletyka (Mó,V), plëtyka (K, Zsj | pletykafutó (T) | pletykanövény(Mé) || Ro. chingătoáre (A) | floáre cárese-nt'ind'e (St) | mireásă (Dr, P), mńireásă(Be) | muşcată cáre se-ntínde (Ş) | muşcată d'eápă (Mi) | păru fét'i (Bi, Cţ, D, Gym) || telegráf(C).*T. albiflora Kth. ! = T. viridis auct.; pletyka.Kz–Am, H. Gyakori cserepes dísznövény.*T. blossfeldiana Midbr. Kz–Am, H. Szórványosdísznövény (szobanövény): Bt, E, Kf,Np!*T. fulminensis Vell. Kz–Am, H. Cserepesdísznövény: Bh.*T. virginiana L. – T. brevicaulis Raf.;tradeszkancia; telegraf. E–Am, H. Kiskertekben,virágágyásokban, féívadon is, szórványos(Kf, V).TRAGOPOGON L. (Asteraceae)T. dubius Scop.; nagy bakszakáll; barbacaprei. Pont–Med, H. Füves helyeken, szórványosan:Gy; E (Nyárády A. 1961); KfCsipkés (Csűrös).T. orienalis L. ! = T. pratensis ssUp.; közönségesbakszakáll; iarba soarelui. Eua, TH.Kaszálókon gyakori vagy közönséges: Gyv, Kk(f. angustifolius verg. ad var. paralellus Nyár.);N (forma terratologica); Ct, Kf, Mv, S (Csűrös).Nt. bakszaka (Kszt–Zt, Mk) | baszkata (Sászfenes:Györffy 1935) | csuka (J) | édesfű (Szászlóna:Györffy 1935), édsfű (Gym), idesfű(Gyv, It), idësfű (Sz) | kukukté (Kf) | szasza(Jt) | szekeboka (Mv) | tejesbúrján (Kp, Mé, T),tejesbúrjány (B) | tejesfű (Bh, Gy, Mb, Ny, V) ||Ro. bazamóci (Fi) | cuc, cúci (Bi, Dr, Sz)arbă dúlce (Gym, Nş, St) | árba sóarelui (A, C,P) | árba li soáre (Be). Nr. Tavasszal a gyerekekeszik tejes szárát. Gyv-en emlékeznek rá,hogy gyomormérgezést, kézmerevedést okozott.– T. transsylvanicus Hayek = T. hayekii(Soó) Rich. sec. Fl. Eur. 4 324. ?TRAPA L. (Trapaceae)+ T. natans E.; sulyom; cornaci. Eua–Med,HH. Egykor valószínűleg a területen is termett.Nt. sujom. Csupán a történeti helynévanyagbanőrződött meg, gyakran népetimológiássólyom alakban. Vö. Péntek–Szabó 1980. 153–4.TRIFOLIUM L. (Fabaceae)Nt. here (Bh) | lóhèr (Mf, Mó) | lóhere (B, J,Va), lúhere (Mb, Mv, Nd) | trifòj (It, Kp, Va,Zs) | vadlùher (Mé) | vadlucerna (Szu) | vadtrifoj(Va) || Ro. floáre d'e lúhără (P) | lúhărăsălbát'ecă (A, C, D, P) | trifó (B, Be, Bi, Bl,Dr, Gym, N, Sz). – A herelevél, lóherelevélhímzéseken is előfordul díszítő motívumként.Vö. Péntek 1979.T. alpestre L. ! bérci here; trifoi. Eu (Pont)–Kauk, H. Kaszálókon gyakori.T. arvense E. ! herehura here; papanaşi.Eua–Med (másodlagosan Kozm), Th. Gyomtársulásokbansovány, mészben szegény talajonközönséges, néhol tömeges (Gyv–P). Nt.bagzó (It), bagzó (Kd) | bagzófű (Mb) | bojtvirág(Szászlóna: Györffy 1935) | ugorkabagzó(Kp, vSz), ugòrkabagzó (K, Kf, Mó) || Ro.coáele mîţulu (Mi) | lúhăr sălbátic (Bl) |mîţe (P) | táurii castravéţi (Sz). Nr. A virágzóuborkára dobták, mert úgy tartották, nagyobblesz tőle a termés. Úgy kellett hazavinni, hogyne menjenek át vele patakon.T. aureum Pollich = T. strepens Cr.; zörgőhere. Eua, Th–TH. Sovány gyepekben gyakori:Be, Cţ, Kk, P (Fl. V, 159); Gym (Kovács-Coldea 1867),T. campestre Schreb. ! mezei here; trifoiaşi.Eua–Med, Th. Gyepekben, gyomtársulásokbanközönséges.T. dubium Sibth.; kisebbik here. Eu–Med,Th. Gyepekben gyakori, néhol, pl. a Pányikiszorosbanhordalékon tömeges; Be, Kk, P(CLA. Nyárády A. 1953; Fl. V, 152).T. fragiferum L.; eperhere; talpa gîştei.Eua–Med, H. Nedves legelőkön, taposott réteken,hordaléktalajon szórványos.T. hybridum L.; korcs here. Eu–Med, H.Nedves réteken, havasi kaszálókon gyakori,néhol tömeges, pl. a Nádas mentén; It, J,Gyv – Vérvölgy; Körös árterülete S és Bhközött stb.(*)T. incarnatum L.; bíbor here; trifoi incarnat.Eu–Med, Kaukázus, Th. Termesztették,kivadult: Bh, E, Kb, Sz (Fl. V, 199;Nyárády 1941). Nt. bíbor here (Bh). – Nemtermesztik, de ismerik.T. medium L.; erdei (tekergős) here. Eua,H–G. Erdőszéleken, irtásréteken, omlásos helyekenközönséges: It, J, Gyv, Kk, Sz (var.medium); Bh – a temetőben sírokon megtűrtvadvirág; Kf, Kszt, Dl. Bogdana – a típusmellett var. sarosiense Hazsl. (Csűrös).T. montanum E.; hegyi here; trifoi alb.Eua, H. Kaszálókban közönséges, néhol tömeges:Cţ, Gyv, Kf, P stb.T. ochroleucon Huds.; vajszín here; trifoialb. Eu, H. Kaszálókon, erdőszéleken szórványos:Sz (Fl. V, 215), Kb (Prodan 1936), Gym(Chircă–Coldea 1967; Kovács–Coldea 1967).T. pannonicum Jacq. ! magyar here; trifoinegru. Kz–Eu (Kárp–Balk), H. Kaszálókon,erdőszéleken szórványos – néhol pl. Sztánaés Ordományos között tömeges: C, Gyv, Kk(Sátorhegy: Agrosteto-Festucetum rubrae), P,Kb, Szt, Sz (Fl. V, 216); Gym – Sub Tufe inNardetum strictae montanum; Dl. Bătărel (Kovács–Coldea1967).296

(*)T. pratense L. ! réti (vörös) here; trifoiroşu. Eua–Med, H. Vadon és termesztésbenközönséges. – ssp. pratense = var. spontaneumWillk.; vad réti here – kisebb, a murvalevelekszorosan a virágzat alatt; réteken szórványosan:Ct (Fl. V, 202). – *Ssp. (convar.)sativum (Afz.) Jáv. provar. inlermedium Puiaet Szabó; termesztett (erdélyi) vöröshere. Mesterségesgyepekben (vetve) gyakori. Nagyobb,mint a primitív vad formák. Nt. bojtvirág (Mó) |here (Kf) | lòher (Szu, TI) | lòhr (Kp), lúhere(Gyv, Mb, Nk, Ny) szelidtrifoj (Zs) |trifòj (Jt, Kp, Ny, Sz) | vadlòhere (T) || Ro.ciucúru pópii (St) | lúhără (Sd) | lúhără sălbát'ică(Be) | sugătór (D) [ trifó róş (Fi).(*)T. repens L. ! fehér here; trifoi alb. Eua,H. Legelőkön, gyepekben, utak mentén közönséges.– Ssp. repens = var. typicum A. etG.; var. microphyllum Lagr.–Foss – kis levelű;leromlott legelőkön közönséges; (*) convar.hollandicum hort. nagyobb levelű, dúsanvirágzó populációk, részben termesztésből kivadulva(Kb); *convar. giganteum Lagr.–Foss.;lódi here: nagy levelű, nagy termetű termesztettalak, a termesztésből kivadul és terjedőbenvan. Nt. here (Gym, Kf) | futó lúhere (Gyv) |fehér here (Bh), fehír here (Gym) | fehír vadhere(Mk) | trifoj (B, K, Zs) | vadhere (Jt, Kszt–Zt, Mk, Ny) | vadlòher (Szu, Tl) ! vadlúher(It) | vadlóhere (Gy, T), vadlúhere (Kk, V) |vadtrifòj (Sz) || Ro. cápu pópii alb (Mi) |catrifó (Bl) | luhăr (Stj | lúhără alb (Kk) |luţérnă bolúndá (Sd) | trifói alb (C, Fi) | trifósălbatic (Dr).TRIGLOCHIN L. (Juncaginaceae)T. palustris L.; mocsári kígyófű; broscăriţă.Cp, HH. Mocsaras réteken, ritka: Cţ, Gyv,It.TRINIA Hoffm. (Apiaceae)T. glanca (L.) Dum. = Pimpinella glaucaL.; szürke nyúlkapor. Eua–Med, Th–H.Napos, szárazabb gyepekben, szórvánvos: SzFl. VI, 640; CLA.).T. ucrainica Schischkin (incl. T. kitaibeliiM.B. et auct.); Kitaibel nyúlkapor. Eua–Med,TH–H. Napos szénafüveken: a Szentpál határábanszedett nyúlkaporlevelek feltehetőenehhez a fajhoz tartoznak.TRIPLEUROSFERMUM C.H. Schultz (Asteraceae)T. inodorum (L.) C.H. Schultz = Matricariainodora L. ! = Chrysanthemum maritimum ssp.inodorum Vaar.; ebszékfű; muşeţel prost. Eua,Th–TH. Útszéli gyom, gyakori (Kszt!). Nt.büdöskapor (Gym) | kamilla (Sz, T, V) | lúkamilla(Zs) | vadkamilla (Kk, Nk) | vadkaporTl) | vadmargaréta (Szászlóna: Györffy 1935) ||Ro. rómaniţă (Fi) | rómon (Fi) | tătăîs gálben(?) (N).TRISETUM Pers. (Poaceae)T. flavescens (L.) P.B.; réti aranyzab; ovăscior.Cp (Eua–Med és É–Am), H. Kaszálókonközönséges és tömeges. Társulásalkotó.TRITICUM L. (Poaceae)*T. aestivum L. ! T. vulgare auct., T. sativumPers. stb.; búza; grîu. Eua (Kozm) Th.Legjelentősebb termesztett növény a területen,de hagyományos helyi fajtákat már nemtaláltunk. Nt. búza || Ro. grîu. – A tájfajtákrendszertani hovatartozását az egykori anyaghiányában nem lehet pontosan megállapítani,adatközlőink emlékezetére vagyunk utalva abesorolásban. – Convar. aristatum Alef.; szálkásbúza. Nt. bánkúti (B, Mk, Ml, Sz, Va) |járó búza tavaszbúza (Mb: KalTsz) | fehérbúza (Kb), fejír búza (Gyv, Kp) | konopér(Mk) | odvosi (B, Kf, Mb, Ml, Sz), otvosi (It) |őszi búza (Mk, Ml, Ny) | piros búza (Bh, Gyv,Kb, Kp, Mb) | szálkás búza (F, Gyv, K, Kb,Mb, Mé, T) | székácsi (B, Bh, Mk, Szu, Va) |szőrös búza (F, Kf, Kszt–Zt, Mv), szőrösbúza (Bh, It, J, Kd, Mk, Ny) | tavaszbúza(Bt, Kb, Ml, Ny) | tavaszi búza (Mk) || Ro.gríu cu ţap (Mi, P) | gríu d'e primăváră (D, Dr,Mi, N) | gríu róşu (Be). Ebből a fajtacsoportbóla következőket termesztették a 70–es években:– provar. erythrospermum Körn. – cv. „Dacia”,cv. ,, Turda 195”; provar. ferrugineumKörn. cv. „Silvana”. – Convar. muticum (Alef.)Soó; tarbúzák. Nt. bezosztája (Bt, Kf, Kp) |bedosztáj (Kd); biciglis búza az előbbivel azonos(rövid szalmájú) (Sz) | csóré búza (Szászfenes:KalTsz) | csùrdé búza (Mé) | hegyi kopacnémet havasi fajta; ismeretes vele kapcsolatbana korreláció, hogy „vékony a szalma, vékonya héja” (Szu) | kopasz búza (B, F, Kf),kopac búza (Kb) | kopacfejü búza (Gy: Kal-Tsz) | piroskopasz (B) | piros púrdébúza (T),piros púrdibúza (Bh, Kd, Mb, Mó, Ny) | purdébúza (Bt, Kk, Nd), pùrdi búza (Bh, Bt, Gyv,It, J, Jt, K, Kd, Kp, Kszt–Zt, Mk, Mó, Nk,Ny, S, Sz, Va) | purdifejü búza (Mb) || Ro.bezostáa (St) | (cenád) (St) | goláş (A, Cţ,Dr, N, St). Ebből a fajtacsoportból a 70–esévekben a következőket termesztették: provar.milturum Körn. cv. „Libellula”; provar.lutescens (Alef.) cv. „Bezostaia–1”, cv. „Potaissa”.Nr. A búzát régen augusztusban vetették.A vetésre ősszel ráengedték a juhokat,volt, aki le is kaszálta (Szu). – A szalmáttakarmányozáson, almozáson kívül felhasználtákfák kötözésére, szalmakalapkészítésre (vö.Gálffy 1944), épületek fedésére. – Csömör eseténforró vízbe búzakorpát tettek, jól megfőztékbenne, majd ecettel savanyították. – Daganatraecetes-sós búzakorpát tesznek, a lyukasfogba sós kenyérbelet. Vö. Kovács 1976. –A korpát megsavanyították („ecetet” készítettekbelőle), annak a levét itták tüdőbajellen. – Sós korpát adnak a tehénnek, hogy„visszajöjjön” a teje, asóra előtte ráolvasnak. –297

A tehénnek folyatás elősegítésére sós korpátadtak vagy olyan lisztet, amely kenyérsütéskormaradt a lapáton. – Köhögésre állatoknakkorpa és büdöskűvirág (= kristályos kén)keverékét adták vagy pedig korpa, kén ésdarázsfészek keverékét. – Hasmenés ellen korpátadtak a háziállatoknak vagy korpát megpörköltzabbal. A borjaknak vérhasra korpát adtakfenyőfaszén nel. Vö. Kóczián et al. 1977. –Sümőcs gyógyítása: vágtak két szalmaszálat,megkurucsázták vele a sümőcsöt (= kereszt alakbantették a szemölcsre), utána elásták a csatornaalá. Amíg elrothad a szalma, eltűnik a sümőcs(Mb).– „Ha vetés idején a ház asszonya szoptatóállapotban van, tejéből néhány cseppet azelvetendő gabonára is csepegtet, hogy a leendőtermés »tejes« legyen” (Wlislockiné 1893. 366).– „Vetés közben jó egy maroknyi földet eszavakkal útra dobni: »Itt nőjön a burján!«(i.m. 367). – „Ha vetés közben valaki aszántó mellett elhalad, anélkül, hogy így köszönjön:»Isten áldja meg a munkát! «, akkora vető ember egy maroknyi gabonát dob azútra e szavakkal: »Ennyit neked adok! «.Ti. azt hiszik, hogy az, aki ezen köszönésnélkül elhalad, a vető » áldását magához ragadniakarja «.» (i.h.). – Azért, hogy a boszorkányokIsten áldását el ne vegyék „néhány vénasszonyazt a régi szokást is megtartotta, hogya ház fedelére nevezett estén (ti. pünkösd előttiestén) egy szalmaköteget dob, melyet elébblevizelt” (i.m. 366). – „Hogy a ház népe egészéven át kenyérben szükséget ne szenvedjen,20–30 asszony ezen az estén üres lisztes zsákjátegy zsákba pallja ki, melyből aztán egyasszony a lisztport egy női sírra hinti” (i.h.). –Búzaszárból sípot, búzafingót készítenek (Kk:Faragó 1946. 61). – A népmesében égig érőbúzaszál szerepel. Vö. Kovács 1943. I, 23. –Szálánvarrott hímzéseken, kötéseken, darázsolásonfordul elő a búzafő motívum. Vö.Péntek 1979. – Néhány falu határában helynévadóelem. Vö. Péntek–Szabó 1980. 157.( + )* T. monococcum L. ! alakor; alac. Kz-Ázsia – Balk, Th. Egykor általánosan elterjedt,a XX. század folyamán a génerózió áldozatalett. Nt. alakor || Ro. alác. Háttérbe szorulásaa XX. század elején gyorsult fel: azI. világháború idején tűnt el Bt-ről, a 30–asévekben a Nm több falujából, 1950 előtt Kpbőlés Mv-ról. A szövetkezetesítéssel egyidőbenszinte teljesen eltűnt. Zs-on, Nk-on ésKk-on maradt meg szinte napjainkig. Nr.Mostoha termesztési feltételek között is biztostermést ad. Elsősorban takarmánygabonakénthasználták fel; él annak az emléke is, hogykenyeret, lepényfélét sütöttek belőle. – Neverégi szálánvarrott hímzésminta neveként isfelbukkan. Vö. Péntek 1979. – Történetére,felhasználására, terminológiájára l. Szabó T.1962; Szabó–Márton 1980; Péntek–Szabó1981.*T. spelta L. ! tönköly; alac. Eu, Th. Azadatközlők emlékezetében élő tönköly-adatokfeltehetően erre a fajra vonatkoznak. Nt. tönköj(J, Jt, Kb, Kp, Mf, Ml, Mó, Sz, T, V),tönkő (Mb), tönkő (Ny) || Ro. tenci (N). Nr.A búzánál apróbb szemű, fehérebb, kevésbészúrós. 1940–ig volt (N); csak hallomásbólemlékeznek rá, hogy régi, sovány búza volt(Ml); szegény ember termelte, a 30–as évekigvolt (Mb); a XX. század elejéig volt, sütöttekbelőle tönkőjkenyeret (Mf); az I. világháborúigvolt (Ny), 1920 körűlig (T), 1926–ig (Zs). –,,Szëmül is, őrölve is a disznónak” adták (Jt). –It határában helynévadó elem. Vö. Péntek –Szabó 1980. 159.TROLLIUS L. (Ranunculaceae)T. europaeus L. ! zergeboglár; bulbuci. Cp,H. Nedves réteken, szórvánvos, néhol tömeges:Mó, Kf, Gorbó (El. II, 412), Gym, Dl. Glimea(Kovács–Coldea 1967). Nt. pünköstirózsa (Gyv,Kp, Kszt–Zt, Mé, Mó, Nd, V), pünköstirózsa(Kf, Ny, Sz, Zs), pünközsdirózsa (J, Mb),pünközsdirózsa (Bh, Jt) | sárga pünköstirózsa(B, Kp), sárga pünközsdirózsa (It) | ? sárgatubaròzsa (Ml) || Ro. bulbúci (B, Dr) | bulbúcigálbeńi (St, Topa) | bulbuşé (Fi) | lăscúţe (C).Nr. Számon tartották termőhelyeit, így Mé-na Hollósfű, Ravaszlyuk, Mó-n az Egerkút,Kp-ben a Mutuj-gödre, B-ban a r. Maca nevűhatárrészeket. Szedték, behozták a faluba, alakásba. Kp-ben koszorút kötöttek belőle agyerekek konfirmálására is, Mé-n a ló vagy aszamár kantárját díszítették vele.TROPAEOLUM L. (Tropaeolaceae)*T. majus L. s.l. ! = T. majus hort. (Termesztésbenkialakult hibrid, kultigén); sarkantyúka;călţunaş. D–Am, Th. Virágos kiskertekbenáltalánosan elterjedt. Nt. csokenás (B) | fèlfojó(J) | fèlfujó (Gyv), felfújó (Mó, Sz),fëlfujó (K), felfuvó (Kp) | fëlfutó (Jt) | futó(Mk, Nd) | sárga fèlfutó (Ml, V) | sárga futòka(Szu) | sàrkantyú (Kk, Nk, Ny, T) | sarkantyuvirág(Kb, Mb) || Ro. ciocănáş (B, Be,C, Dr, E, Mi, N, P, Sd, St, Sz, Ş) | félfuo(Gyv) | fílfó (Gym), firfó (Bi) | pínt'en (B) |pípe gálbene (Dr). Nr. B-ban inkább a r.-okkörében gyakori.TULIPA L. (Liliaceae)*T. gesneriana L. ! pompás tulipán; lalea.Elő-Ázsia, G. Kiskertekben közönséges tavaszidísznövény; var. darwiniana Bailey: magastermetű, a lepellevelek egyszínűek, var. dracontiaBaker: a lepellevelek tarkák, gyakranfodrosak. Nt. [tulipán] (J, Kb, Szu), tulipánt(Asz, Fsz, Km; E, It, J, Mé, Mf, Mó, Nd, Szu,T) || Ro. laleá (B, Be, Bi, C, Cţ, Dr, E, Gyv,Mi, N, St, Ş) | tulipán (B, E, Sz), tulipánt(Gym, Kk). Nr. Parasztkertekben, viszonylagritka. – Díszítőmotívumként igen gyakori fa-298

ágásokon (kapun, utcaajtón stb.), hímzéseken.Vö. Péntek 1979.TUNICA Scop. (Caryophyllaceae)T. prolifera (L.) Scop. = Petroraghia prolifera(L.) B. et H. = Kohlrauschia prolifera(L.) Kunth.; homoki aszúszegfű. D–Eu, Th.Köves helyeken, ritka (Kk!).TURGENIA Hoffm. (Apiaceae) l. még CaucalisT. latifolia (L.) Hoffm. = Caucalis latifoliaL.; begencs. Eua (Med–Pont), Th. Meszes,meleg szántókon; ritka gyom; It.TURRITIS L. ArabisTUSSILAGO L. (Asteraceae)T. farfara L. ! martilapu; podbal. Eua, G–H. Omlásos helyeken, martokon közönséges,néhol tömeges (pl. Nk–Kk, E, J – meddőhányókon!). Nt. Virága: békavirág (B, Mb,Nd, Szu, V, Va), bíkavirág (Bh, Gyv, It, Jt,K, Kf, Kp, Mb, Mé, Mv, Ny, T, Tl, Zs) | martilapuvirága (Mf, Szu) | partilapuvirág (J,Nk) | pipevirág (Mó) | pongyolapitypang (Bh) |tyúkvirág (It, J, Sz) || Ro. floáre d'e podbál(Kk, St) | floárea páştilor (Be, Bl, D, Fi, Gym,N, P, St) | flórile 'páştilor (Bi, Dr) ] flórilemórţilor (Be, C, Mi) | flórile mórtulu (Sd). Nr.Zs-on újabban mézet főznek (tképpen hamisítanaka piacra) a Tussilago virágjából (100virágot főznek össze 1 kg cukorral). – Töröltéka virággal a szemüket, hogy ne fájjon, sközben ezt mondták: ,,Akko fájújon mëg afejem, mikor ennek a virágnak” (Mv). – Nemvolt szabad bevinni a házba, mert azt tartották,akkor nem lesz csirke (Tl), megdöglik tőle atyúk (It), illetőleg nem tojik tovább (Gyv). –Levele: martilapu (Gy, Mf, Mó, Nd, Szu, V,Szászlóna) | partilapu (B, Bh, Gym, Gyv,It, J, Jt, K, Kf, Kk, Kp, Kszt–Zt, Mb, Mé,Mk, Nk, Ny, Sz, Va, Zs, Kajántó) | (podbál)(Gym, Va) || Ro. frúnză d'e podbál (B, Dr, St) |lâptúgă (Be) | podbál (A, Be, Bi, C, Ct, Dr,Gym, Kk, Mi, X, P, Sd, St, Sz.) | polbár (Fi)polbál (Bl, D). Nr. Tavasszal, amikor fiatal,tőtötkáposztát, ződkáposztát, tőtikét főznek benne;a piacra is viszik. Megvagdalva a majorsággalis etetik. – A megszárított levelekből (Farfaraefolium) teát főznek légcsőhurut, asztmaesetén. – Levelét kelésre teszik. Vö. Kócziánet al. 1977. – A népmesében csónakot, evezőtvarázsolt belőle a főhőst segítő róka. Vö. Kovács1943. I, 18. – A következő pontokona korán megjelenő virágot és a később kifejlődőlevelet két külön növénynek tartottákadatközlőink: A, B, Bh, Bl, C, D, Dr, Fi, It,J, Jt, K, Kf, Kp, Mb, Mé, Mf, Mó, Mv, N, Nd,Ny, P, Sd, Sz, Szu, Va, Zs.TYPHA B. (Typhaceae)T. angustifolia L. ! keskenylevelű gyékény;papură îngustă. Kozm (vagy majdnem Kozm),HH. Állóvizekben, mocsarakban gyakori, néholtömeges. Nt. káka (Va). Kákabuzogány:káka butyika (Szászfenes: Györffy 1935). Nr.Levelével kádakat súrolnak (Va).T. latifolia L. ! széleslevelű gyékény; papurălată. Kozm, HH. Mocsaras helyeken, állóvizekbengyakori. Nt. káka (B, Bh, E, It, T, Jt,K, Kk, Kp, Kszt–Zt, Mb, Mé, Mf, Mk, Mó,Mv, Nd, Nk, Szu, T, V, Zs) | nád (Bh, Gy, Kk,Mf, Ny, T) sás (TI), Kákabuzogány: butykó(E, Kszt–Zt, Mk); butyóka (It, Kk, Mé, Mó,Xk), bugyòka (Xd); kákabutykó (Bh, Kb, Mb,Zs), kákabutykó (K); kákabutyóka (Tl), kákabutyóka(J, Kf); kákavirág (Szu) || Ro. nádă(B, Bi, C, Fi, Gym, Kk, Mi, N, P, Sd, St) |pápură (Gym) | spet'áză (Be). Kákabuzogány:bót'e d'e nádă (St); ţibóci (Be). Nr. Kukoricakorótkötnek vele; hagymát fonnak a levelébe,zsúpokba kötve fedésre használták; fák kötözésére(fák törzse köré kötik, hogy védjék).– Égésre: bekenték a sebet olajjal, szétszedtéka kákabutyókát, ezt tették rá az olajossebre (Kf). – Kf-n helynévadó elem. Vö.Péntek–Szabó 1980. 152.TYPHOIDES 1. PhalarisUULMUS L. (TJlmaceae)Nt. szilfa || Ro. ulm. Nr. Felhasználják építkezésre,bútorkészítésre, gereblyének, és másszerszámoknak. – A kérgéből főzött teávalvagy a levével mossák, borogatják az égetttestrészt. Vö. Kóczián et al. I977. – Viszonylagsok a nevéből alakult földrajzi név. Vö.Péntek–Szabó 1980. 141.U. glabra Huds. = U. montana With. = U.campestris L. = U. scabra Mill.; hegyi szil;ulm de munte. Eua, Mg–Ms. Erdőkben, gyakori.U. minor Mill. = U. campeslris auct. = U.foliacea Gilib.; mezei szil; ulm de cîmp. Eua–Med, Ms–Mg. Erdoszéieken, ligetes helyeken,mezsgyékben gyakori.URTICA L. (Urticaceae)U. diocia L. ! nagy csalán; urzică mare.Kozm, H. Erdőszéleken, élősövényekben, irtásokban,utak mentén, szemetes helyekenközönséges. Nt. csajánt (Fsz, Sz, Zs), csojánt(Gyv, Nd), csoján (J), csojány (It, Kk, Mó),csohán (Mf, Ml), csohány (Mé, Mf, T, V) | csí-299

pős csajánt (Ny, Zs), csípős csojánt (Nd, Va),csípős csojány (It), csípős csohány (Tl) | nagycsohány (V) | széleslevelü csoján (T) || Ro. urzîcă| urzîcă vîe (Be). Nr. Felhasználják étkezésre(Mf). – Leforrázva adják a disznónak.– Hordómosásra használják (Kk, T). – A reumástestrészt veregetik, „csajántozzák” vele.Reumára fürdőt is készítenek belőle. – A levelet(Urticae folium), a kórét (a levél nélküliszárat) és a gyökeret (Urticae radix) főzikmeg izzasztó teának. – A gyökérből főzött teáthasználják étvágytalanság ellen, a herbábólfőzött teát magas vérnyomás esetén. – Fedeztetésután csalánnal megcsapkodták a tehénhátsó részét. Vö. Kovács 1976; Kócziánet al. 1977.U. urens L. ! apró csalán; urzica mică.Kozm, Th. Árokparton, árnyékos házfalakmentén gyakori. Nt. apró csajánt (B, Mb, Zs),apró csohány (Mf, TI) | apròlevelü csoján (T),aprólevelü csajánt (Ny). | árvacsajánt (Kf),árvacsojány (It, Mó), árvacsohány (V) | csojánt(Gyv), csojány (Kk), csohány (Mé) | csipőscsajánt (Bh, Gym, Sz), csípős csojdnt (Nd, Nk,Va), csípős csoján (J), csípős csojány (Kk), csípőscsohán (Ml) || Ro. urzîcă cîn'ească (B) | urzîcămănînţeá (A, Bl) | urzícă mărúntă (Fi, Gyv) |urzică víie (C) | urzícă mică (Nş) | urzicéle(Gym) | urzîcúţă (Be, Bi, Dr, Kk). Nr. ,,Úgycsíp, mind a rosszak” – mondják Sz-n.URTICULARIA F. (Fentibulariaceae)U. vulgaris F.; közönséges rence, otrăţel deapă. Cp, HH. Csendes állóvizekben Gyalu ésSzászfenes között, a Szamos morotváiban;E, Kszt, Gyv (Les-tető, Nyárády et al. 1966).Mv és Kszt–Zt határában helynévadó elem.Vö. Péntek–Szabó 1980. 135.VVACCARIA (DC). Medik. (Caryophyliaceae)V. pyramidata Medik. ! = V. hispanica (Mill).Rauschert; terebélyes tinóöröm; floarea călugărului.Eua, Th. Szórványosan előfordulószántóföldi gyomnövény. Nt. Ro. potrọacă(?) (P).VACCENIUM L. (Ericaceae)V. myrtillus L. ! fekete áfonya; afin. Cp,Ch. Hegyvidéki irtásgyepekben, tőzegesekben:Ct, Cţ, D, Gym, Pányiki-szoros. Társulásképző.A falvak többségében hírből vagy a piacrólismerik, esetleg a havason szedték. Nt. áfonya(B, Bh, It, J, Jt, Kf, Kp, Kszt–Zt, Mb, Mf,Mó, Ny, Sz, Zs), áfinya (Gy, Gyv, Kk, Mk),áfinnya (Kk) | áfinyála (Gym) [feketemeggy(Mv) || Ro. afină, afíńe (C, Ct, D, Dr, Nş) |afińéle (A, B, Be, Bi, Bl, Gym, P, St) | afíńed'e pădúre (Sz). Az áfonya névváltozat általábanpasszív ismeretet tükröz. Nr. Gyomorbántalmakellen nyersen is fogyasztják. – A leveléből(Myrtilli flos) főzött tea vizelettisztító(élvezeti teának is főzik); izzasztó teaként isfogyasztják. – A gyümölcsöt pálinkába teszik.Az áfonyás pálinkát hasmenésre is használják;fekélyre is ajánlják. Vö, Kóczián et al. 1977. –V. oxycoccus L. = Oxycoccus quadripetalusGilib = O. palustris Pers.; közönséges tőzegáfonya;răchiţele. Cp, Ch. Tőzegmohalápokban,ritka: Cţ és Bl között, Dîmbul Negru (Fl. VII,133; E. Pop 1960. 3S2); Cţ, Molhoş lápja.V. vitis-idaea L. ! vörös áfonya; merişor demunte, coacăz de munte. Cp, Ch. A területennem találtuk, a falvak egy részében hírbőlismerik, esetleg a havason szedték. Nt. merisāra(iGy), mërisara, melisāra (Gym) | pirosmeggy(Mv) || Ro. merişoáre (A, Be, Bi, Bl, D, Dr.Gym, P) | merişór sălbát'ic (K).VALERIANA L. (Valerianaceae)V. officinalis L. ! mezei macskagyökér; odolean,valeriana. Eua, H. Árnyékos, nedvespatakmenti vagy mocsaras magaskórós társulásokbangyakori; a területen elsősorban avar. latifolia Vahl. = var. major Koch (Gy,Kb – Fl. VIII, 628). Nt. macskagyökér (V) ||Ro. ? borz (P) | hodoleán (Cţ). A gyökere miatttartják a kertben. (Cţ).V. simplicifolia (Rchb.) Kabath.; tőzegimacskagyökér. Kz–Eu, H. Tőzeglápokban,a területen ritka: Cţ–Molhoş, Cţ és Bl között(Dîmbul Negru), Fi(Rîtul Popii), Bl (Fl. VIII,636; Fupşa 1971).VALERIANELLA Mill. (Valerianaceae)(* + ) V. locusta (L.) Laterrade nou Betcke =V. olitoria (L.) Pollich; salátagalambbegy;salata mielului. Eua, Th. Egykor kerti zöldségnövény(is), ma művelt területeken gyom.Nem gyakori: Dr, Gy (vö. még Nyárády 1941.505).V. rimosa Bastard in Desv. = V. auriculaDC. = V. locusta var. dentata L. = V. dentataWitas; füles galambbegy. Kz–Eu–Med, Th.Művelt területen, parlagokon, szőlőkben: Kb –Hója (Nyárády 1941. 505).VERATRUM L. (Filiaceae)V. album L. ! fehér zászpa; strigoaie. Eua,G. Irtásréteken, tisztásokon gyakori (var. album);var. lobelianum (Bernh.) Koch: D (Fl.XI, 133); Gyv–Dl. Fesului (Nyárády A.mts. 1966), Gym (Chircă–Coldea 1967). Nt.300

ördögrakoja (Gyv, Mv) | ördögrakója (Ny) |ászpa (Mf, V), zászpa (Bh, Gy, J, Mé, T, Tl) ||Ro. strigoáe (Bi, Bl, C, Cţ, Dr, Pi, P, St), strîgoáe(Gym, Gyv). Nr. Tudják, hogy mérgező.Megfigyelték, hogy habzik az állat szája, havéletlenül megeszi (T). Emlékeznek rá, hogy ajuh megdöglött tőle (Ny). – Úgy tapasztalták,hogy a hagymája levét kicsepegtetve átalakítnövényeket, színváltozatokat hoz létre (Szu).– Mérgezésre állatnak kukoricaliszttel vagykorpával keverték össze a zászpa magját;van, aki a padláson tartja; megfőzik a gyökerétés a szárát méregnek: tyúknak, galambnak;bosszúból mérgezik vele a szomszédasszonytyúkját, csirkéjét. Azt mondják: ,,a csirkeseggt fordit tülle a világnak” (Gyv). – Patkánytördögrakojás máléliszttel mérgeztek (Mv). –Fürdőt csinálnak a herbájából, a párájába teszika reumás lábat (Középlak). – Abortív szerkéntis használják a gyökeret (Dr). – Rühességre:a gyökeréből főzetet készítenek, abbanfürösztik meg a beteget. Fürdés után jól ledörzsölikposztóronggyal, majd rühzsírral lekenik;vagy: fürdőt készítenek, a fürdővízbekilencféle dolgot tesznek, így főzik meg, ezzelkenik be a beteg testét: büdöskővirág (kénkristály),kékpor, kátrányszappan, kénpor, korom,háj, higany, kátrány, zászpa. – Tetvességellen: a gyökér főzetével kenik az emberfejét. – Gyökerét megfőzték, azzal mosták arühes állatot. – Gyökérzetét a hajtással együttmegfőzik, tetvesség ellen használják állatokra.Vö. Kovács 1976; Kóczián et al. 1977.VERBASCUM L. (Scrophulariaceae)V. blattaria L.; molyűző ökörfarkkóró; coadavacii. Eua–Med, TH–Th. Füves, ruderalizálthelyeken, erdőszéleken gyakori; gyomként herébenis (Bh: Czucza ap. Csűrös). Nt. sárgavirág(Gym). Nr. A virágját főzik teának; cukorral,mézzel ízesítik. Köptető hatású (Gym).V. chaixii Vill. var. austriacum (Schott)Franch. = V. austriacum Schott; osztrák ökörfarkkóró;coada vacii. Eua, H. Száraz gyepekben,bokros domboldalakon: Gyv.V. lanatum Schrad. var. hinkei (Friv.) Murb.;Hinke-féle ökörfarkkóró. Szubendemikus változat(Bulgáriában is!), H–TH. Sz és Bhközött (Fl. VII, 434), Cţ.V. lychnitis L.; csilláros ökörfarkkóró; lumînărică.Eua, Th. Erdőszéleken: Gyv–J var.kanitzianum (Simk. et Walz.) Murb. ! ritka.V. phlomoides E. ! = V. rugulosum Willd.;szöszös ökörfarkkóró; coada vacii. Eu (Kz–Eu – Med), TH. Hordaléktalajon, utak menténa Kalota völgyében (Ct). Nt. ökörfarkkóró (Bh,Ny) | ökörfarok (Sz) | pakulárdohány (Mé) |tëjavirág (Gym) || Ro. coáda mńelulu (C, Kk) |coáda vácii (Mi, P, Topa) | flóri gálbene (Fi).V. phoeniceum L.; lila ökörfarkkóró; coadamielului. Pont–Kont (Eua), TH–H. Szárazabbgyepekben, szórványos: Gy, J, Zs.V. thapsus L.; molyhos ökörfarkkóró; corovatic.Eua, TH. Hordaléktalajon, ruderális:Bh (ssp. thapsus – Fl. VII, 413). Nt. ökörfarok(Szászfenes: Györffy 1935).VERBENA L. (Verbenaceae)*V. x hybrida Voss. (Hort.) ! kerti vasfű;urzicuţă. Eu (kinemesítés helye), Th–H. Kiskertekbenszórványos. Nt. verbéna (J, Kp, Va),verbénija (E, It, Jt, K, Kb, Mé, Ml, Szu, T) ||Ro. cíllogvirag (Gyv).V. officinalis L. ! vasfű; sporici. Eua (Kozm),Th–H. Ruderális helyeken, árkok menténközönséges. Nt. vasfű (It). Nr. Az eltett uborkátkeményen tartja.VERONICA L. (Scrophulariaceae)V. anagallis-aquatica. L.; póléveronika. (CpMed), H. Vizek mentén közönséges.V. arvensis L.; ugarveronika. Eua, Th.Művelt területen, gyepekben szórványos: C,Gyv, Ş.V. austriaca L. ssp. dentata (F.W. Schmidt)Wazl.; fogaslevelű veronika; sburător. Eua–Med, H. Napos, füves helyeken gyakori.V. beccabunga L. ! forrás- (deréce-) veronika;bobornic. Eua, H. Vízparti hordalékon, forrásoshelyeken közönséges.V. chamaedrys L. ! ösztörűs veronika; stejărel.Eua, H. Füves, bokros területen közönséges.Nt. Ro. codda zmăulu, (St), coáda smăulu(Mi). Nr. Ördögűzésre használják, füstöltekvele szédülés, epilepszia ellen. – Úgy tartják,hogy az ördög elszakította lábával a szárát.Ezért ha a lány magánál tartja, nem érinthetiaz ördög. Úgy kellett gyűjteni húsvét és pünkösdközött, távol a falutól, ahová nem hallszikel a kakas hangja (Mi).V. x handelii Watzl. = V. austriaca x V.teucrium: Nádas völgye Kb felé (Fl. VII,565).V. hederifolia L.; bokoralji veronika; doritoare.Eua, Th. Szántóföldeken: Dr, Kszt;Bh – Sóház (Czucza ap. Csűrös). Nt. erdeinefelejts (Szu: Györffy 1935) | kék nefelejts(uo.) | pipehur (Szászlóna, Torda: i.m.).V. officinalis L. ! orvosi veronika; ventrilică.Cp, H. Erdőkben, irtásréteken közönséges.V. orchidea Cr. = Pseudolysimachion orchideum(Cr.) T. Wrab.; kosborképű veronika;şopîrlaiţă. Kz–Eu–Med, H. Száraz gyepekben.Típusos alakban nem gyűjtöttük, többnyirea V. spicata x V. orchidea köztes alakban(= V. decipiens Nyár.): D, Gyv, Nk, St,Kf – Csipkés oldal.V. persica Poir. ! = V. tournefortii C.C. Gmel.= V. byzantina (S.M.) Hand-Mazz.; perzsaveronika; ventrilică. Eua–Med, Th. Szántóföldeken,kiskertekben közönséges és tömegesgyom. Nt. pipehúr (T).V. polita Fries. = V. didima auct.; fényesveronika. Eua–Med, Th (TH). Szántókon, par-301

lagokon, ruderális körülmények között, kiskertekbenközönséges.V. prostrata L.; lecsepült veronika; coadamielului. Eua, H. Száraz gyepekben szórványos:Kf, Gym (Kovács–Coldea 1967).V. scutellata L.; szuronylevelű veronika.Eua–Med, HH. Nedves réteken: V (Fl. VII,538).V. serpyllifolia L.; kakukkveronika; şopîrliţă.Cp, H. Nyirkos, többnyire sovány talajongyakori (pl. Kf).V. spicata L. ! = Pseudolysimachion spicatum(L.) Opiz.; macskafarkú veronika; băieţei.Eua, H. Száraz gyepekben, erdőszéleken gyakori;Bh (Czucza ap. Csűrös), Gym (Kovács –Coldea 1967).V. teucrium L. = V. pseudochamaedrys Jacq.;gamandorveronika; şopîrliţă. Eua, H. Réteken,gyümölcsösökben, bokros helyeken gyakori.V. triphyllos L.; ujjaslevelű veronika. Eua,Th. Művelt talajon és ruderális környezetben,pl. Gy és Szászlóna között (CLA. Nyárády A.1961; l. még Fl. VII, 557).V. urticifolia Jacq. = V. latifolia act.;csalánlevelű veronika; iarba şarpelui. Eu, H.Üde talajú árnyas erdőszéleken gyakori (Pányiki-szoros).VIBURNUM L. (Caprifoliaceae)V. lantana L. ! ostorménfa; dîrmoz. Eua,Ms. Bokros helyeken gyakori. Nt. barátsza(Mó) | barátszar (Szu: Györffy 1935) | farkascseresnye(Mf, Mó) | gusfa (Kb, Szu) | korbácsnyélfa(Mé, V) | ostorménfa (Mó) | ostòrminya(Nd) | ostornyélfa (T) | szentfa (B) | Szent-ilonaszőlő (Va) || Ro. adîrmóg (St), adîrmóc (B).Nr. Termése édes, ették a gyerekek, amikormegfeketedett. – Gúzsnak használták kötözésre.Jó ostornyélnek (Szu). – Kuruzsolnak vele,hogy ne menjen el a teje a tehénnek (B). –Szerencsét hoz, szent fa (B).V. opulus L. ! kányabangita; călin. Eua, Ms.Ligetes, bokros helyeken gyakori, néhol közönséges(pl. Kf–Ordományos). Nt. gána(Mv: Kóczián et al. 1977) | kutyavërësszőlő(Mb) | vadlabdarózsa (Szu) || Ro. călin (Fi) |lémnu cîńelu (Er) | pelín (D). Nr. Kb 50évvel ezelőtt egy gyerek meghalt, mert jóllakotta bogyójával. – A leveles ágat főzik megteának tüdőasztma, szívtágulás ellen. Nyugtató,enyhe görcsoldó hatása van. – A gálnafőként földrajzi nevekben őrződött meg, ez agyakori névadó elem közszóként háttérbe szorult.Vö. Péntek–Szabó 1980. 146–7. – *Provar.roseum (L.) = var. sterile DC.; labdarózsa.Kiskertekben gyakori díszcserje. Nt. labdarózsa(E, Gy, K, Kb, Kszt–Zt, Mf, Ml, Szu, Zs;Bonchida, Szászfenes: Györffy 1935), labdarózsa(Jt, Mk, Mó, Mv), laptarózsa (Mb, Ny,Va), loptarózsa (B, It, J, Kf, Kp, Mé, Nd, Sz,T, Zs) || Ro. labdarója (Topa), loptо̨rója (B) |lăptúţă (C) | lăpţi (St) | lemn alb (Mi).VICIA L. (Fabaceae)A népi növényismeret a vad fajokat nem különítiel következetesen. Nt. borsó (Kk, Mé,Mó, Nd, T), borsó (T) | csicsiri (Gym) | csicseriborsó (V), csicsiribòrsó (Kp, Mv, Zs) | vadbòrsó(B, Bh, J, Kk, Mé, Mf, Ml, Nd, Szu, T,Va), vadborsóu (Jt, K, Kf, Mó, Mv, Ny, Sz,Zs) | vadlencse (Kszt–Zt) || Ro. ghizdé (D) |mázăre bolúndă (Sd) | mázăre sălbát'ecă (Cţ,Sz) | măzăríche (A, Be, Bi, D, Dr, Gym, Kk,Mi, Nş, P, Sd) | măzăriche d'e hóldă (St) |răgădáe (Bl). Nr. Ha a küpüje ( = hüvelye)tele van maggal, azt mondták, jó termés lesz(Kf). – Nagyon fényes a magja. Amikor kenyeret,kalácsot sütnek a kemencében, szoktakegy kis madárformát is készíteni. Ennek tesznekszemet a csicsiriborsóból (Gym)V. angustifolia L. ! = V. sativa agg.: szűklevelűbükköny; măzăriche. Eua–Med, Th.Vetésekben, mezsgyékben, sövényekben, többnyirea var. segatalis (Thuill.) Ser. in DC.:Dr, | és másutt is gyakori.V. cassubica L.; vitézbükköny. Eua, Th.A terület északnyugati peremén: a B, Kp, C,Mé vonaltól északra (vö. még Nyárády 1941.330: Mé határában a Választóhegy DK-i napsütéseslejtőjén).V. cracca L. ! kaszanyűgbükköny; măzăriche.Eua, Th. Kaszálókon, vetésekben, élősövényekben,bokros helyeken közönséges. Nt. csergővirág(Mv) | kikbòrsó (Gyv) | ragadáj (It) |vadbòrsó (Mé, T), vadbòrsó (Ny) | vadlencse(Mf, Tl), vadlencse (Mb) || Ro. ghizdé (Gym).V. dumetorum L.; cserebükköny; măzăriche.Eua, Th. Napsütötte, bokros helyeken gyakori:Gy, Gyv, Kk, Nk, Sz, Zs.(* + )V. faba L. ! = Faba vulgaris L.; lóbab;bob. Eua–Pont, Th. A területen egykor termesztették,ma már csak az emléke él. A60–as években fogták újból termesztésbe amezőgazdasági intézet földjein, igy Gy határábanis. Nt. bab (Bt, It, J, Kb, Kd, Mb,Mf, Ml, Mó) | [lóbab] (Bh) || Ro. bob (Dr,Mi, N, St). Nr. A 30–as évekig volt a legtöbbfaluban, It-n később tűnt el, a II. világháborúután, Bh-on a 40–es évek elejéig termesztették.– Megsütötték, úgy ették (Dr, Kb).Főve ették, főzelékként is, fakalánnyal (It).– Libákat töltöttek vele (Kd). – Földrajzinévként viszonylag későn és ritkán jelentkezikKp, Nk, Ny határában. Vö. Péntek 1978;Péntek–Szabó 1980. 156.V. grandiflora Scop.; szennyes bükköny.Eua, Th. Gabonaföldeken, utak mentén, sövényekbenszórványosan: Bh (Csűrös); – ssp.sordida (W. et K.) em. hoc loco: Gyv, Mé,Forgácstelek; Bh, Ct, Nădăşel (Fl. V, 391).V. hirsuta (L.) S.F. Gray! borzas bükköny;cosiţă. Eua–Med, Th. Közönséges vetési gyom.V. pannonica Cr. ! magyar bükköny; borceag.Eua–Med, Th. Gabonavetésekben, mezofilés mezoxerofil kaszálókban gyakori, néhol302

tömeges: Kf, a Ríszeg alatti földeken; Bh(Czucza ap. Csűrös); Szászlóna, J (CLA.Nyárády A. 1949, 1967). Nt. vadborsóvirág(Mf: Györffy 1935).V. sativa L. ! takarmánybükköny; măzăriche.Eua–Med, Th. Takarmány keveréknektermesztik; közönséges gyom is; – var. sativa:nagy virágú, közönséges forma. Nt. csicsëriborsó(Mb) | sasköröm (Kd). Lefogta a búzát,a füvet.V. sepium L.; sövénybükköny; măzăroi sălbatic.Eua, H. Erdőszéleken, tisztásokon, bokrokközött, élősövényekben gyakori. GymChircă–Coldea 1967), Gyv–P (Nyárády A.mts. 1966), Mé. – Bükkönykeverékben termesztettékis, jó mézelő.V. sylvatica L.; ligeti bükköny. Eua, Th.Üde talajú, árnyas erdőkben, erdőszélekengyakori: A, Kk, M, Nk, Sz, V stb.V. tenuifolia Roth ! keskenylevelű bükköny;măzăriche. Eua, Th, Erdőszéleken, élösövényekben,bokros mezsgyékben gyakori: Bh,Gyv; Sz (Pl. V, 378). Nt. Ro. parcétă? (P).V. tetrasperma (L.) Schreb. non Mnch.;négymagvú bükköny. Eua–Med, Th. Vetésekben,mezsgyékben, sövényekben, irtott területenközönséges gyom.V. villosa Roth; szöszös bükköny; măzăriche.Eua, Th. Gyomként és takarmánykeverékekbentermesztik is (bükkönykeverék);var. villosa (gyakori); var. gordonii (Rouy)Săvul (Szamos parton: Fl. V, 365); var. (provar.)culta (A. et G.) em. hoc loco (Kk–Triticum monococcummal, Nk).VINCA L. (Apocynaceae)V. herbacea W. et K. ! pusztai meténg;saschiu. E–Eu – Pont, H–Ch. Napos domboldalakonszórványos: Gyv–Nk, Nădăşel (Fl.VIII, 483). Nt. téliződ (Bh, J).(*)V. minor L. ! télizöld meténg; merişor,saschiu; ném. Efeu. Eu, H–Ch. Erdőkben,bokrosokban, kiskertekben, temetőkben (pl.Bh, E és másutt) gyakori; Sp, Tl (Fl. VIII,484). Nt. éfa (Szászfenes: Györffy 1935; vö.ném. Efeu) | örökződ (Kb) | puszpánt (Mf, Tl) |szászfű (Szu, V; Szászfenes) | szászó (Gyv,It, Kp, Mb, Mó, Nd, Zs), szászó (K, Sz, Zs),szásszó (E, Mk), szárszó (Ny), szászòj (Kk) |téliződ (B, Kk, Ml, Ny, Szu, T) || Ro. sasă(A, Bi, C, Cţ, D, Fi, Kk, Mi, Sd, St), sarsă(Be, Dr, Gyv, Nş). Nr. Sírokon gyakori (It).– Sd-on az erdőben szedték, eladták Szentpálon.– Korona van belőle a templomban(Mb). – Szedték gyógynövényként; koszorúnakis (It). – A vőlegény kalapjára koszorútkötöttek belőle (Be, Bi). – Ha fiatal lányvagy legény halt meg, szászfűből kötöttekkoszorút. Az erdőről szedték. Piros csipkétés pattogatott kakast fűztek füzérnek, azttették a szászfűből készített koszorúra (V). –Egeres határában helynévadó elem. Vö. Péntek–Szabó1980. 149.VINCETOXICUM Wolf (Asclepiadaceae)(= Cynanchum p.p.)V. hirundinaria Med. ! = V. officinale Moench.= Cynanchum vincetoxieum (L.) Pers.;rnéreggyilok vadpaprika; iarba fiarelor. Eua–Med, H. Napsütötte erdőszéleken, erdőkben,bokrosokban: Gyv, Ş. Nt. vadpaprika (Mk) ||Ro. păsúla şárpelu (Bl). – Gyökerét eladták,gyógyításra (?) (Bl).VIOLA L. (Violaceae)Nt. iboja | vijola (Mó) || Ro. ciocănáş (P) |toporáş (Be, C, Kk) | vioreá (Bi, Mi, P, Sd,St), vioréle (Bl, Dr, Gym, Nş).V. ambigua W. et K.; csuklyás ibolya.Eu–Med, H. Napos domboldalakon, meszestalajon gyakori: Gyv, It, J, Kb, Kf, Sz, Zs.V. arvensis Murr. ! mezei árvácska; treifraţi pătaţi. Eua, Th. Művelt területekenközönséges gyom, alakköre igen változatos:f. gracilescens Jord. (C); var. et f. agrestis(Jord.) R. et F. (Mi: Fl. III, 617) stb. Nt.vadárvácska (Mb) | vadcsászárszakál (Kf, Kk,Mó, Nk, Sz, T, TI) || Ro. păpúcu doámne(C, Gym) | vioréle sălbátice (Gyv).V. canina L. ! sovány ibolya; viorele sălbatice.Cp, H. Sovány talajú gyepekben,bokros területen.V. collina Bess.; dombi ibolya. Eua, H.Száraz gyepekben, meszes talajon: Kszt, Mt.Horaiţa (Cs. Káptalan 1971).*V. cornuta L. ! szarvas ibolya. Pireneusok,H. Ritka dísznövény: E, Kk, Mf. Nt. iboja(Kk, Mf).V. declinata W. et K.; alhavasi árvácska;unghia păsării. Kárp, H. Sziklás, köves helyeken,ritka: Tl (CEA. Pázmány 1961); D, Cţ(Csűrös).V. hirta L.; borzas ibolya; viorea nemirositoare.Eua, H. Bokros helyeken, gyepekbenközönséges.(*)V. joói Janka = V. macroceras Ldb. ssp.joói (Janka) Kupfer; Joó ibolyája; tămîioara.End, H. Meszes, omlásos oldalakon gyakori:A, Bi, C, E, P, Gym, Gyv, It, J, Kb, Kf,Kk, Mé, Mf, Mó, St (Dl. Mare, de a szövetkezetkertjében dísznövényként is!), V, Zs.Nt. Ro. vioréle (St).V. mirabilis E.; csodás ibolya; viorele. Eua,H. Lomberdőkben (Carpino-Fagetum, Querco-Carpinetum) és irtásréteken gyakori (Kf–Csűrös).V. montana L. = V. canina L. ssp. montana(L.) Hartm.; hegyi ibolya. Eu, H. Sovány,hegyi gyepekben: Cţ (vö. még: Fl. III, 586).(*)V. odorata L. ! illatos ibolya; viorea. Eu–Med, H. Gyepekben, erdőszéleken, élősövényekmentén, kertekben: Bh, Kf, Sz. Nt.fehér iboja (T) ] iboja (Tl) | jószagu iboja (Tl) ||Ro. vioréle (Dr).V. rivinlana Rchb.; nagyvirágú ibolya. Eu,H. Erdőkben; az erdei ibolyánál nagyobbvirágú; nem ritka: Bi, Kf, Kszt, V.303

V. saxatilis Schm.; sziklai ibolya; treifraţi. Kz–Eu – Med, H. Köves legelőkön,sziklás helyeken: Kzt, Mt. Horaiţa (Cs. Káptalan1971).V. suavis MB. != V. cyanea Cel.; kék ibolya;toporaşi. Eu–Med, H. Erdős, bokroshelyeken; var. cyanea (Cel.) Grinţ (Kb – Fl.III, 567).V. sylvestris Lam. ! = V. silvatica Fries.;erdei ibolya; colţunii popii. Eua, H. Erdőkben,közönséges: Kb (Prodan 1937), C, E(Szabó 1969); Cţ, Kf, Kszt – Mt. Horaiţa(Csűrös). Nt. èrdeji iboja (T) | kutyaiboja (Kszt-Zt, Mv) || Ro. vioréle d'e pădúre (Kk).V. tricolor E. ssp. tricolor! háromszínű árvácska;trei fraţi pătaţi. Eua (Koztn), Th.Gyepekben, hasonló a mezei ibolyához (It,Nk!). Nt. császárszakáll (Kvár, Szászfenes,Szászlóna: Györffy 1935).*V. witrockiana Gams. ! = V. altaica x V.lutea x V. tricolor = V. hortensis auct. = V.tricolor var. hortensis Hort.; kerti árvácska;pansele. Európai és ázsiai alapanyagból Ny-Európában keresztezéssel kinemesített kertidísznövény. Ny–Eu, Th–H. Kiskertekbengyakori. Nt. árvácska (Kb, Kk, Mb, Mf, Mk,Ml, V, Zs) | császár szakái (Km; B, Bh, Gym,It, J, Jt, K, Kf, Kp, Kszt–Zt, Mé, Mf, Mk,Mó, Mv, Nd, Ny, Sz, Szu, V, Va, Zs) || Ro.bárba împărátului (B, C, Dr, B, Gyv, Kk,Mi, N, Sd, St, Sz) | bárba pópii (Nş) | barién(P), barşóń (Gym) | barşońéle (Ş) | flórid'e braşón (Bi) | óchiu pisícii (Cţ) | panselúţă(Be, Bi, Dr).Viola-hibridek: V. bihariensis Simk. = V.suavis var. cyanea x V. hirta. f. kerneri et f.monostorenis (Gy); V. revoluta Heuff. = V.ambigua x V. hirta (Mf); V. interjecta Borb. =V. collina x V. hirta (Mi).VISCARIA Röhl. (Caryophyllaceae)V. vulgaris Röhl. ! enyvecske; lipicioasa.Kont (Eua), H. Kaszálókon, füves helyeken,ritkás erdőkben, tisztásokon gyakori. Nt. csillagvirág(V) | fecskevirág (K, Mé) | mezejiszekfű(Va) | ragadáj (Gyv, TI) | szappanvirág(Kb) | szurokvirág (B) | szúrós ragadáj (Mb) jjRo. cocoşé d'e pădúre (P) | cocoşé lipicióş(Kk) | lipt'itoáre (A, C, Fi, Mi, Sd, St) | sclipitoáre(Bl), sclipitóri (D).VISCUM L. (Loranthaceae)V. album L. ! fehér fagyöngy; vîsc. Eua–Med, Ep–Pz. Erdei és gyümölcs-, valamintdíszfákon (f. mali (Tubeuf.) Buia) közönséges,néhol tömeges. Nt. fagyöngy (B, Gy, It, J, K,Kf, Kp, Mf, TI) | gyöngy (Zs) | kecskerágó(It, Kk, Mb, Mé, Nd, Szu, T, V), kecskerágó(Jt, K, Kf, Mó, Ny, Sz, Zs) | téliződ (Gym,Gyv) || Ro. văsc | văsc alb (C), văcs alb (Gym).Nr. A kecskéknek adják a szegényebbek takarmánynak(Zs). – Magas vérnyomás ellen:304a fehér fagyöngyöt megszárítják, összetörik,pálinkába teszik, a kivonatból 3 x 20 cseppetfogyasztanak éhgyomorra (Bh). – A levelekethasználják megszárítva teának (Bh); amegszárított bogyót főzik meg teának (J),csomborddal együtt főzik mag teának (Mv).Vö. Kóczián et al. 1977. – Leveléből teátfőznek vérnyomás ellen. Nemes almafáról kellszedni (Szu). – Szerencsefának tartják (Gyv).– Koszorút készítenek belőle télen (Kp). –A r-ok esküvőn a gyertyára kötik (Gym).VITIS L. (Vitaceae)*V. aestivalis Michx. É-Am, Ms (Ep-lián).Direkttermő hibridfajták őseként (l. a következőszócikket!).*V. labrusea L. rókaszőlő; aguridar. É-Am,Ms (Ep-lián). Keresztezés útján kinemesítettfajtái a direkttermő szőlők: V. labrusea L. xV. aestivalis Michx. = Izabella; V. labrusea xV. aestivalis x V. vinifera = Delaware; V, labruseaL. x V. riparia Michx. x V. viniferaL. = Othello. Nt. delavári (B, Bh, K, Mó),delevári (Ny); izabella (B, Mé, Mó, Va), izabëlla(K, Kb, Ml); konkord magántermő (Bh,K), konkòr (It, Mb, Va); nova (B, Bh, Bt,K, Kb, Kd, Kf, Kk, Mb, Mé, Mó, Ny, Sz,Va), nova (It, T); otelló (Bh, Ny, Va), otëlló(K, Mb) || Ro. nóva (Nş).*V. riparia Michx. = V. vulpina auct. nonL.; ripariaszőlő; viţă riparia. É-Am, Ms (Eplián).Direkttermő fajták őseként (l.. az előzőszócikket!).*V. vinifera L. ! nemes szőlő; viţă de vie.Eua–Med, Ms (Ep-lián). Közönséges házkörüli és szőlőskerti gyümölcs, a házakra futtatvatöbbnyire direkttermő hibridként. Nt.szőlő (B, Bh, Kb, Mb, Mé, Mk, Ml, Mó, Ny,T, Va), szőlő (Kf), szőlő (K), szöllő (F, Kk,Kp, Sz), szőllő (Bt, It, Kd, Szu, V). Tájfajták:bùrgondi (B), bùrgundi (Sz); Csabagyöngye (B,Bh, F, K, Kp, Mb, Szu); darázsút (Mb);fejír lányka (Mé); járdovány tömött szemű(Bh, K, Kp, Mb, Va); kecskecsecsü (Mé);lëjánka (F, K, Kp), lëányka (Sz); muskotáj(B, Bh), mucskotáj (K); rizling (B, Bh, F, K,Kp, Szu); saszla (Bh, F, K, Kp, Mb, Sz);szőlőkertëk kirájnéja (Mb); szürkebarát (Bh,Kp); unom csak a történeti helynévanyagbanfennmaradt név (vö. Péntek–Szabó 1980.160) || Ro. strúgur (Be, Bi, Dr, Nş, St) |víţă d'e víe (A, Mi, St). Tájfajták: alb (Be);négru (Be, Nş). Nr. A szőlőtermesztés múltszázad végi helyzetével, hanyatlásával JankóJános foglalkozott behatóbban (Jankó 1891.32 kk.). – A legtöbb faluban csak a házakelőtt találhatni egy-egy tőkét (It, Ny, Sz, T).Szu-on van még a filoxéra előtti időből termőtőke. – Úgy tartják, a filoxéra pusztítottaki; de ha uzmarás a tél, akkor is kipusztula szőlő. – A népi gyógyászatban a levelétgennyelszívóként használják. – A szőlővizet(Lacrima viti) szembe csepegtették, mosakod-

tak vele szeplő ellen (Mb). – Ha gyengül aszem, tavasszal szőlőmetszéskor felfogják avesszőből kicsepegő nedvet, s abba belemártvanévtelen ujjukat, azzal többször megmossák aszemet. – Sárgaság ellen fekete szőlő borábamézet tesznek, három napig állni hagyják,csak azután fogyaszthatja a beteg. Vö. Kovács1976. – Az otellóból készített vörösbort vérszegénységellen használjak. Vö. Kóczián etal. 1977. – A szőlő, szőlőlevél, szőlőgerezd hímzésmintakéntis előfordul. Vö. Péntek 1979. –A belőle alakult földrajzi nevek a legnagyobbmegterheltségűek a növénynévi eredetűek közül.Vö. Péntek–Szabó 1980. 159–60.VOGELIA Med. l. NesliaWWALDSTEINIA Willd. (Rosaceae)W.geoides Willd.; Waldsteinpimpó. Balk–Pont (Krím–Kaukázus), H. Tölgyerdőkben,ritka: Kb, Szászlóna.WISTERIA Nutt. (Fabaceae)*W. sinensis (Sims.) Sweet non DC.; lilaakác;măgrin vînăt. Kína, Ms (Ep-lián). Dísznövény,a területen ritka. Nt. lilaakác (Kp,Mv). Kp-ben 4 fa van: fehér akácba oltottákkéreg alá.XXANTHIUM L. (Asteraceae)X. albinum (Widder) H. Scholz = X. TipariumItzigs. et Hertsch. Am ? Ec-Med ? Th.Gyakori, de pontos elterjedése megállapítandó !;Kajántó, Pázmány 1982 (Index Seminum hort.agrobot., Cluj).X. spinosum L. ! szerbtövis; holeră. D–AmTh. Kellemetlen gyom, az Asz-en szórványosvagy gyakori utak mentén, szemetes helyeken,a Esz-en ritkább vagy hiányzik. Nt. szamártüvis(Mé, Nk, V) || Ro. sca rusăsc (Be).X. strumarium L. ! bojtorján szerbtövis;scaietele popii. É-Am ? ma Kozm, Th. Szemeteshelyeken, nem közönséges.YYUCCA L. (Liliaceae; Agavaceae)*Y. filamentosa hort. = Y. smalliana Fern.;pálmaliliom. É-Am (Florida, Kalifornia, Missouri),H. Kiskertekben, temetőkben, viszonylagritka: Bh, Nd. Nt. kaptusz (Sz).ZZANICHELLIA L. (Potamogetonaceae)Z. palustris L.; tófonal; mătriţă. Kozm,HH. Állóvizekben, Szamos-morotvákban Gyés Szászlóna között (ssp. pedicellata Wahlb. –CEA. Szabó 1971).ZANTEDESCHIA Spreng. (Araceae)*Z. aethiopiea (L.) Spreng. ! = Calla aethiopicaE.; kalla, tölcsérvirág. Fokföld (D-Afr),G. Cserepes díszvirág, a területen viszonylaggyakori. Nt. hála (B, E, Gym, It, K, Kb,Kszt–Zt, Mb, Mf, Ml, Mó, Szu, Zs), kalla(Mé) | kálavirág (Kk) | menyasszonyvirág (It) |skála (E, Mb, Va) || Ro. cálă (C, Dr, E, St) |floárea mirése (Cţ) | lilióm gálben (Sz) |muşcátăálbă (Sd).ZEA L. (Poaceae)*Z. mays L. ! kukorica; porumb. D-Am,Th. Kiskertekben, háztájin, szántóföldekenközönséges termesztett növény. Nt. kukurica(Bh, J, K, Kd, Kf, Mb, Mk, Mv) | tengeri305

(B, Kp, Sz, Va), tengeri (P, It, Np), tengeri(Zs) | törökbúza (Bt, Kk, Mé, Ml, Szu, T, Tl,V), töröbúza (Kb, Mf, Mó) || Ro. cucurúz (A,Be, Bi, Cţ, Dr, Mi, Nş, P, St) | măla (A,Mi, Cţ, Fi, D). – A begyűjtött próbák, illetveaz adatközlők leírásai alapján a tájfajták akövetkező convarietasokba sorolhatók: – Convar.saccharata (Körn.) Grebensc.; csemegekukorica; porumb zaharat. Nt. horpaszszemü(Va). – Convar. indurata (Sturt.) Harsberg= convar. vulgaris Körn.; keményszemű kukorica.Nt. csinkántin (B, Bh, Bt, F, It, Kp,Mk, T), csinkánti (Mó, Ny, Szu); kerekszemü(Kk, Va), kerekszëmü (Mb); ? muroktengri(It); muroktörökbúza (Mé); nyóc'soros (Ny,Szu, Va); piros törökbúza (Mé); száznapos(T, V) || Ro. cucurúz róşu (A). – Convar.microsperma: provar. oryzoides Körn; rizsszeműkukorica. Nt. búzakukurica (Kf); fehér-(B, P, Mé, Ml, Va), fejér– (Kk), fehír– (It,Kf, Ny); hegyes (Kk), hëgyës (Mk, Ny); kakastengeri(Va); rizskása– törökbúza (Ml); szúróstengri (F, It); szúròs törökbúza (Mé) || Ro.cucurúz alb (Dr, Nş), cucurúz alghi (A); cucurúzclonţáni (Dr); cucurúz d'e cocóş (A, Nş, P);– provar. gracillima Körn.; gyöngyszeműkukorica. – Convar. dentiformis Körn.; lófogúkukorica. Nt. júfogu (Kk); lófogu (Bh,Ml, Mó, Va), lúfogu (B, It, Kf, Kk, Mb, Mk,T, V); lószmü (P); tizenkétsoros (Va) || Ro.d'int'e d'e cal (St); d'ínt'ele cálulu (Be); dínţilecálulu (Bi, Dr). Egyéb: cucuruz or zeńiţi(Bi); dobroşán (A); oarzăn (Nş), orzălúţ (St).Köztermesztésben többnyire az ebből az alakkörbőlkifejlesztett hibridek vannak, a szövetkezetiés állami gazdaságokban (HD 101 –Fundulea, HS 1054 – Turda; Hd 122 –Turda). – Convar. aorista: indurata + dentiformis,korán érő hibridfajták (HD 95 – Suceava;HD 96 – Fundulea; HD 115 – Turda).Nr. A tejes kukoricát sütik, főzik. – Akukoricahántóról l. Jankó 1891. 185. – Apanusából az 50–es években lábtörlőt, szatyortkötöttek. – Ugyanezt betették a mosni valóruha közé, avval együtt dörzsölték, jobbanmegtisztult a ruha (Kk). – A kórét fák kötözéséreis használják, egyébként takarmánykéntfeletették. – A kukoricaszemeket megfőzikcukros vízben, úgy eszik. Vízkeresztkorígy ették cukorral a főtt fehér kukoricát. Afehér kukorica kásájából készítették a töltöttkáposztát. Búzaliszthez is keverték; a kásátönmagában is megfőzték, fogyasztották. – Anépi gyógyászatban: kukoricaszemből főzötttea cukorral vagy mézzel köhögéscsillapító,köptető; a kukoricahaj (Maydis stigma) megszárítva,megfőzve teának magas vérnyomásesetén használatos; ugyanez húgyhajtó, vizeletfertőtlenítő,vesetisztító is. – Hűléses, náthásbeteggel szemes kukorica főtt levét itatják;kukoricacsutka-teát is fogyasztanak, cukornélkül. A náthás beteget néha máléliszttelfüstölik. – A pattogatott kakast gyomorsavközömbösítésére használják. – Sótalan melegpuliszkával kötötték be a megdagadt fogat. –A fájós fülre is meleg puliszkát tettek. –Kukoricalisztet megszitáltak, megpergeltek, hintőporkénthasználták. – Piros kukoricát megpergeltek,megőrölték, azzal hintették be aszeplős vagy pattanásos helyeket. – Pergeltmáléliszttel hintették be a sebet. – Mérgezéshezkukoricalisztet kevertek zászpával. –Panusát adnak a szarvasmarhának szájfájásellen (T); kérődzés megállásakor (Kszt–Zt,Mk, Nk). – Ha megreked az állat, Peucedanumotfőznek meg piros kukoricával, avaszsírral, ezt öntik a beteg állatba (J, Mé). –Ha a marhának kilyukadt a nyelve, málélisztetkevertek szímmízzel, azzal gyógyították(Nk). – Kíkköves (= rézgálicos) máléliszt szájéskörömfájásra állatnak. Vö. Kovács 1976;Kóczián et al. 1977. – A gyerekek kocsánymuzsikát,málépuskát készítenek. Vö. Faragó1946. 63. – Hímzések díszítőmotívumaként isfeltűnik. Vö. Péntek 1979. – Helynévadóelem Nk határában. Vö. Péntek–Szabó 1980.159. Monográfia: Balassa 1960.ZEBRINA Schinzl. (Commelinaceae)*Z. pendula Schinzl. ! = Tradescantia zebrinahort., Commelina zebrina hort.; ámpolnavirág;atîrnătoare. Kz–Am, H. Cserepes dísznövény.Nt. futó (Gym, Gyv, Kb, Kk, Kszt–Zt, Mf,Nd, Szu), futó (E, J, Kf, Mv, Sz) | kofa (Kp) |plëtyka (It, Jt, K, Kf, Ny) | tàrkapletyka(T) || Ro. păru fét'i (Bi, Cţ, D, Gym) | telegráf(C). Nr. Azt tartják, nem hoz szerencsét.Kezd kipusztulni (Gym).ZERNA l. BromusZINNIA L. (Asteraceae)*Z. elegans Jacq. ! pompás rézvirág; cîrciumăreasă.Kz–Am (Mexikó), Th. Termesztettdísznövény, gyakori. Nt. cínia (Mó, Szu) |dámakonty (Mé) | koronarózsa (Sz) | koronavirág(Kb, Mf, Szu) | legényrózsa (T), leginrózsa(Mk) | mënyecskerózsa (Mk, Ny) | mënyeskevirág(K) | Pistakalap (F, Kp, Va, Zs) |szípleginy (Gyv, Kk) | törökkonty (V) | törökkorona(E, J) | zsidóvirág (K) || Ro. burícubábé (St, Sîncrai–Almaşului) | crîşmăreása(Be) | domńişoáre (Mi, Topa) | sépleghin (Kk).Nr. A sárga virágot nem nagyon szeretik(Gyv). – Ny-n a mezőre is kitették a palántot.– Bh-on, Va-on a temetőben van. –Mk-re Bh-ról hozták. – Elterjedésére nézvel. Szabó–Péntek 1980 – 3. térvázlat.ZYGOCACTUS Schum. (Cactaceae)*Z. truncatus Schum ! = Epiphyllum truncatumHaw.; karácsonyi kaktusz. D-Am, Ep(H). Termesztett, cserepes dísznövény, gyakori306

(Sz!). Nt. duplafokszija (J) | kaktusz (Kb, Kk,Kszt–Zt, Mf, Ny, V, Zs) | karácsonyi kaktusz(B, Gyv, It, Jt, Kb, Kk, Mó, Szu, T),karácsonyi kaptusz (K, Sz) | kaptusz (Ml) |krècsunyica (Jt) | krëcsunyik (E) || Ro. craciuńeásă(Be) | crăciuńiţă (Dr) | muşcată d'eghiáţă (Ş)GOMBÁKA népi gombaismeret és a tudományos gombaismeret nem állítható párhuzamba, mint amagasabb rendű növények ismerete. Az ,,etnomikológia” kizárólag haszonszempontokra van tekintettel:az elnevezések azokra a fajokra, fajcsoportokra vagy nemzetségekre vonatkoznak, amelyekgyakoriak, feltűnőek és ehetőként biztosan megkülönböztethetők. Ami nem tartozik bele ezekbea csoportokba, az mérges vagy bolond gomba nemre és fajra való tekintet nélkül. A kétféle ismeretnekezt a jelentős mértékű eltérését azzal is jelöltük, hogy a következőkben a fajoktudományos elnevezése mellől elhagytuk a társneveket és a szerzőneveket, ezzel is utalva a kétnevezéktan összemérhetetlenségére.AGARICUSA. campestris ! csiperke; ciupercă. Nt. csipèrke(Mé, Ml, Mó, Nd, Sz, Tl, Szászfenes),csipërke (K, Kf, Mb, Ny), csipirke (Ml) | csipòrka(Kd) | csüpörke (Kk) | csuporka (K, Kd,Kszt–Zt, Mk) | csupèrka (B, Sz, Va), csuprka(T), csupërka (Gym, Mv) ] ganécsupòrka(Kp) | ganégomba (M, Nd, Zs), ganégomba(Mó, Ny) | réti csupèrka (B) || Ro. buréţi d'egunoíşte (Gym) | ciupércă (Ct, Gym, Mi, Sd) |ciupérci d'e gunó (Be, C, P) | ciupérci d'egunoíşte (Dr, St) | gunoíşte (D). Mindenüttjól ismert gombafaj. Fogyasztják nyersen,sülve, paprikásnak főzve.A. gambosus. Nt. Szentgyörgy-gomba (Szászfenes:Györffy 1935).AMANITAA. caesarea; császárgomba; bureţi gălbişori.Nt. császárgomba (B). – Van Köblös felé!A. muscaria! légyölő galóca; bureţi pestriţi.Nt. légygomba (Mv) | rókagomba (Ny) | tehéngomba(Ml) || Ro. búza vácii (Be, D).ARMILLARIELLAA. mellea ! gyűrűs tölcsérgomba; ghebe. Nt.Ro. buréţi d'e cioátă (Mi).BOLETUSNt. disznógomba (Mé) | hiriba (B, Bh, J,Kk, Mó, Nd, Sz, T, Va), hiribe (Ml), hiribi(Mb, Szászfenes) | hiribagomba (K), hiribegomba(Mé), hiripgomba (Tl), hiribgomba (Kf) |kenyérgomba (J, Mé), kenyírgomba (Gym, V),kënyírgomba (Kszt–Zt) | mijókgomba (Zs) |pitánka (Mk) | pitërka (Gym) | tehéngomba(Mv) | tinóri (Ny) || Ro. hiríbă (B, C, Mi,Nş, P, Sd, St) | pitárcă (A, Be, Dr, Nş), pt'itárcă(Gym) | pitărci (Cţ). Nr. Levesnek megis szárítják (T), némely helyeken télire megaszalják(Kk, Nk).B. edulis! ízletes vargánya; mînătarcă. Nt.Ro. pitărci (D).B. satanas ! sátántinoru; hrib ţigănesc. Nt.Ro. pitárcă bolúndă (D).B. scaber l. LeccinumBOVISTAB. plumbea; szürke pöfeteg; prahaghiţă. Nt.lófing (Mv). Nr. Porát vágásra, sebre teszik,a bőrivel betakarják. Vö. Kóczián et ai. 1977.CALVATIA l. LangermanniaCANTHARELLUSC. cibarius ! sárga rókagomba; burete galben.Nt. csirkegomba (Gym, Kszt–Zt, Nd, Ny,T, Zs) | rókagomba (Bh, J, Mb, V) | sárgagomba(B, Bh, K, Kd, Kf, Kk, Kp, Kszt–Zt,Mb, Mé, Mó, Mv, Sz, Szu, TI, V) | sárga rókagomba(Szászfenes: Györffy 1935) | zsidógomba(Kp) || Ro. bibiléţ (Be), bebeléf (A) | buréte! róşu (D) | buréţi cra (Nş) | buréţi domńéşt'i (P) |buréţi galbeni (Bi, Ct, Cţ, Dr, Nş) | domńişóri(Gym) | gălbănúţ (St) | ńemţişóri (Mi, Sd) |úrigombo̧ (C).COPRINUSC. atramentarius ! ráncos tintagomba; popenchi.Nt. ganégomba (Kk).C. comatus; gyapjas tintagomba; popenchi.Nt. ganégomba (Kk) || Ro. buréte d'e gunó(Mi).GALACTINIA l. PezizaHYPHOLOMANt. fagomba (Kk, T) | fájigomba (Nd). Általánoselnevezés.LACTARILSNt. csípősgomba (B) | keserügomba (Asz, Fsz,Nm, Km; Ml, TI, Szászlóna) || Ro. buréţi usturó| «usturó». Nr. Sütik megsózva, túróval.L. deliciosus ! rizike; rîşcov. Nt. csípősgomba(T) | kenyérgomba (B, Bh, Kp, Sz, Tl, Zs),kënyérgomba (Mb), kënyírgomba (Kf) || Ro. bu-307

ét roşii (Be) | roşcován (Be, Mi). Nr. Nyerseneszik (Mi).L. piperatus; keserűgomba; bureţi iuţi.L. volemus ! kenyérgomba; burete dulce.Nt. kenyérgomba (Szászlóna: Györffy 1935).LANGERMANNIAL. gigantea ! Nt. ganégomba (Sz) | pöfeteg (K,Mó) || Ro. beşína cálulu (Mi). Mv-n, D-n isvan! Nr. Sebre teszik a porát.LECCINUM!L. scabrum! barna édestinóru; codorîşte.Nt. túrógomba (Szászfenes: Györffy 1935).LEPIOTA l. MacrolepiotaLYCOPERDONNt. lúfing || Ro. beşíca cálulu (Cţ) | beşícă d'ecal (Be) | beşína calulu(Dr, Mi, Nş, St), băşínacálulu (Bi). Nr. Sebre teszik a port, elállítjaa vérzést.L. perlatum; bimbós pöfeteg.L. piriforme; körte alakú pöfeteg.MACROLEPIOTAM. procera ! nagy őzlábgomba; burete şerpesc.Nt. ? ganégomba (Kk) | kecskekörmü gomba(Nd) | ülügömba (Nd).MARASMIUSM. oreades ! szegfűgomba; bureţi de rouă.Nt. harmatgomba (B, Gym, K) | picirigomba(ICd, Kp, Kszt–Zt, Sz, Tl, Zs) | szegfűgomba(B, J, Mé, Mó, Nd, Sz, Szu, T, V, Va), szëgfűgomba(Bh, Gym, Kf, Kk, Mb, Mk, Ml, Mv,Ny, TI) || Ro. burét d'e arbă (A) | buréţ d'eráă (Be, C, Gym, Mi, Nş, Sd, St), buréţ d'eróă (Bi, Dr) | ciuflíci (D). Nr. Paprikásnakfőzik.MORCHELLAM. esculenta ! ízletes kucsmagomba; sbîrciog.Nt. Ro. coáele pópii (Cţ). Nr. Megfőzve eszik.PEZIZAP. aurantia; Nt. Ro. ?cúpa pămîntulu (Mi)PHALLUSPh. impudicus ! szemérmetlen szömörcsög;burete de bubă. Nt. Ro. buréte puciós (Be, D,P) | bureţi puturóşi (Nş). Mi-n is ismert. Nr.Fájós fülre teszik (P).POLYPORUSP. squamosus; pisztricgomba; burete de nuc.Nt. jaszka (Kd: KalTsz) | tapló (B, Gym, Kk,Mé), tapló (Ny) || Ro. ască (D). Nr. Bőrtfestenek a levével.RAMARIANt. citrusgomba (Mó) | csírkegomba (B, Va) |kakasgomba (Nd) | kakastaréj (B) ] laskagomba(J, Mé, Ml, Tl, V) | sárgagomba (Ny, Sz) |szëgfűgomba ! (K, Kszt–Zt) | tüskegomba (Bh) ||Ro. bureţi ciuciulíci (Be) | creásta cocóşsulu (D,Gym, Mi, Nş, P) | lăbúţa úrsulu(Bi).R. flava ! sárga korallgomba; barba caprei.Nt. csipkegomba (Mk) | csírkegomba (Kk) || Ro.búza vácii (Cţ, P).RHODOPHYLLUSR. clypeatus; tövisaljagomba. Nt. májusigomba(Tl) | szílvafagomba (Bh, K, Kk, Kp,Mb, Va) | tüvisalja (Zs), tüvisāja (Kd, Kf,Mb, Ml, Ny, Szu, V) | tüvisājgomba (Mv) |tövisāju (Kp, TI) | tüvisgomba (B, Gym, Va) |tüvishajugomba (T) || Ro. buréte păstrăv (D) |buréţi d'e prun (Bi, C) | buréţi d'e spin (Bi,C, Ct, P, St), buréţi d'e spîn (Gym) | buréţiporcéşti (Be, Mi, Nş) | buréţi pe fag (Cţ).Nr. Tavasszal korai, nagyon jó, ehető; paprikásnakfőzik.RUSSULANt. júgomba (Gym, Nd) | kirájgomba (B, Va) |piroshátu galambgomba (K) | vëjászka (Gym)|| Ro. buréte oánă (Mi) | buréţi róşi (A) |búza vácii (Gym) | căpreşti (Dr, Nş, P) |ciupercă oăscă (C) | ciupérci oéşti (Gym) |ciupérci păduréńe (D) | oăscă (A).R. cyanoxantha ! kékhátú galambgomba;bureţi vineţi. Nt. galambgomba (Kp) | kékhátu(J), kíkhátu (Kk, T) | kíkhátu csupèrka(B, Va) || Ro. buréte vînătă (C). Nr. Sütik,mint a keserűgombát.R. emetica! hánytató galambgomba; pîinişoarăpiperată. Nt. ròkagomba (Kp).R. virescens ! varas zöld galambgomba. Nt.galambgomba (Bh, J, K, Mé, Ml, Nd, Ny, Zs) |varashátugomba (Kp) | ződhátu csupèrka (B,Va) || Ro. ciupérci oéşti (Dr, Nş, St) | oăscă(D, P) | oíţe (Cţ).SCLERODERMANt. Ro. beşica cálulu akkor nevezik így, hafehér a belseje (D) | beşína cálulu (Mi) | bocsakkor nevezik így, ha fekete a belseje (D) |cucunáş (D). Nr. Sebre teszik a porát.TRAMETEST. versicolor! vékonytapló. Nt. nyírfagomba(T, Va) | Ro. buréte d'e mest'eácăn (D) | buréţid'e lemn (Be).308

2. A MAGYAR NÉPI NÖVÉNYNEVEK JEGYZÉKESzójegyzékünkben a népi növénynevek köznyelvi vagy köznyelviesített formában, betűrendbenkövetik egymást, akit tehát az alakváltozatok, ezek lokalizálása, illetőleg a néprajzi vonatkozásokérdekelnek, a jelentésként megadott latin név alapján megkeresheti őket az adattár elsőrészében. Több jelentésű nevek esetén a jelentések sorrendjét a megterheltség alapján határoztukmeg: elöl áll a leggyakoribb, legáltalánosabb, utána a kevésbé gyakori, esetleg csupán egyetlenpontról előkerült, néha bizonytalan jelentés. Bizonyos esetekben, amikor a név nagyobb növénycsoportravonatkozik ugyan, de nem tekinthető több értelműnek, + jellel választottuk el a jelöltrendszertani egységek latin nevét. A babnevek esetében használt kódszámok feloldását szintén azadattár első részében, a Phaseolus vulgarisnál találja meg az olvasó. A nevek egy része nem köthetőegy adott rendszertani egységhez, csak itt szerepel, az első részben nem; ezekhez adott esetbennéprajzi megjegyzéseket is fűzünk (szintén Nr. jelzéssel, mint korábban), szükség esetén lokalizáltalakváltozatot is közlünk. Ezek az adatok néha a KalTsz.-ból valók, ezt minden esetbenjelezzük; ilyenkor az érdeklődő az eredeti forrásban találja meg az összes alakváltozatokat és apontos lokalizálást is. A névvel vagy a jelentéssel kapcsolatos kételyeinket ? jelzi.A címszóként szereplő növénynevek egybe-, illetőleg különírása következetlennek tűnhet.Ehhez azonban tudnunk kell. hogy a név írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását.A főbb szabályok a következők:1. A tudományos (latin) nómenklatúra mintájára különírjuk az összetett fajnevekben a melléknévivagy a melléknévi igenévi faji jelzőt a név alaptagjaként szereplő nemzetségnévtől (genusnévtől).Pl. fehér liliom (Lilium candidum). piros bazsarózsa (Paeonia officinalis) stb.2. Egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal, ha az utótag nemannak a nemzetségnek a neve, amelyhez a faj tartozik. Pl. a kékliliom nem a Lilium, hanem az Irisnemzetséghez tartozik, tehát egybe kell írnunk (ez a szabály okozza a legtöbb, látszólagos következetlenséget).3. Akkor is egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal, ha ez nemegy növénynemzetségnek a jelölője, hanem gyűjtőnév jellegű vagy bizonytalan értelmű, pl. -fa,-fenyő, -fű, -kaktusz stb.4. A vad melléknévi jelzőt mindig egybeírjuk az utótaggal.5. Egybeírjuk az utótaggal a főnévi faji jelzőt.6. Egybeírjuk a faji jelző nélküli összetett fajneveket.7. Ehhez hasonlóan egybeírjuk az összetett nemzetségneveket is: árvalányhaj, ezerjófű,útilapu stb.8. A növényneveket általában kis kezdőbetűvel írjuk, kivéve azokat, amelyek tulajdonnévbőlalakultak, és nem köznevesültek.Ábelfű Hypericum perforatumacsalapu Petasites hybridusÁdámfa Solanum capsicastrumáfinyála Vaccinium myrtillusáfonya ua.ág ramus, fronsagárszilva Prunus domestica ssp. domesticaakácfa 1. Robinia pseudacacia, 2. Gleditschiatriacanthosakácos Robinietum (Helynevekben. vö. Péntek–Szabó 1980. 163).akácpaszuly Phaseolus vulgaris convar. nanus:11.01alakor Triticum monococcumálkörmös Phytolacca americanaállórózsa Rosa sp.: állóurózsa (Kf)almalakú dísztök Cucurbita pepo convar. microcarpinaprovar. pomiformisalmafa Malus domesticaalmafagomba almafáról szedett tapló. Nr. Kőzetévelbőrt festenek.amerikaiburján Galinsoga parvifloraamerikai dió Juglans nigraananász Ananas comosusananászrenet Malus domestica (almafajta)angolperje Lolium perenneangyalvirág Euphorbia marginataánizs Pimpinella anisumanyafa Quercus petraeaanyalevél ? Nr. Teáját hasfájás ellen használják.Vö. Kovács 1976.anyámasszonytöke Echinposis eyriesiianyarozs Secale cornutumapácaliliom Hosta plantagineaapró csalán Urtica urensapró dália Dahlia pinnata provar. simplicesaprólevelű csalán Urtica urensaprólevelű farkascserge Athyrium filix-feminaaprólevelű laboda Chenopodium albumaprólevelű muszkáté Pelargonium radulaaprópanusa a kukorica csövéről lefosztottlevél (KalTsz)apróragadály ? (gyomnövény)aprórepcsény Raphanus raphanistrum309

aprószőlő Ribes rubrumaranka Cuscuta L.Arankapaszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.02aranyesőjű paszuly Phaseolus vulgaris convar.nanus: 22.07aranyeső 1. Forsythia intertnedia, 2. Phaseolusvulgaris convar. nanus: 22.01aranyfonalas paszuly Phaseolus vulgarisaranyfűzfa Salix triandraaranyka Cuscutaaranykormos Malus domestica (almafajta)arannyal versengő 1. Caltha palustris, 2. Potentillaarenariaaranyoslevelű fűrészvirág Aloe arborescensaranypál Malus domestica (almafajta)aranypármen Malus domestica (almafajta)aranypepin Malus domestica (almafajta)aranyrenet Malus domestica (almafajta)aranyszszálfuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 23.17aranyszálpuszulyka na.aranyversengő Ranunculus ficariaárnyékvirág ? (Ml)árpa Hordeum vulgare convar. vulgareárpánérő 1. Malus domestica (almafajta), 2.Pyrus communis (körtefajta)árpa pityóka Helianthus tuberosusártatlan virág Lychnis flos-cuculiárvacsalás 1. Lamium album + L. maculatum+ L. purpureum, 2. Urtica urens (It,Kf, Mó, V)árvácska Viola wittrockianaárva dália Dahlia pinnata provar. simplicesárvalányhaj Stipaárvapijó Helianthus tuberosusárvapityóka ua.aszalós olyan terület, amelyen a fákat a kéreglehántolásával vagy más módon szárították ki(helynevekben, vö. Péntek–Szabó 1980. 143)aszparágusz Asparagus sprengeriászpáránt ua.ászpárátus Asparagus plumosusaszpirántus Asparagus officinalisatracél Ajuga genevensis + A. reptansatracéllapu ua.bab Vicia fábababa Solanum tuberosum (burgonyafajta)bábakalács Carlina acaulisbabarózsa Kerria japonicababér(levél) Laurus nobilis (Lauri folium)bubó Fagus gubacsa (okozója a Mikiola fagii)babópaszuly félkemény bab Nr. Levesnek, főzeléknek(T).babos fuszulyka szemes bab (KalTsz)bagolyfű Ononis arvensisbagolyszempuszulyka Phaseolus coccineus: 32.07bagolytüdő 1. aszalt gyümölcs (Jankó 1891. 80),2. különböző aszalt gyümölcsökből készítettétel, nagypénteken ezzel böjtölnek (Jankó1891. 168; Nyr. XVIII, 575).bagzó Trifolium arvensebagzófű ua.bakháló Juncusbakszaka Tragopogon orientalisbaltacím Onobrychis viciifoliabambós puszulyka légyszeműként megfőzöttbab (kk)banán Musa sapintumbánat Gypsophila elegansbánatvirág Aster amellusBánfipál Malus domestica (almafajta)banka Adonis vernalisbánkúti Triticum aestivum convar. aristatum(búzafajta)banyócikrus Artemisia annuaBarabásfű ? (Nk)barabika Leucanthemum vulgarebaraboly 1. Chaerophyllum bulbosum, 2. Solanumtuberosum (Np)barabolyvirág Lathyrus tuberosubarack (fa) Prunus armeniaca + P. persicabarackvirág 1. Clarkia elegans, 2. Consolidaajacisbárányka Colchicum autumnale (tavaszi levél)bárányvirág Filipendula vulgarisbarátsza Viburnum lantanabarátszar ua.bárkavirág A conitumbarkóca(fa) 1. Sorbus + S. tornánalis, 2.Frangula alnusbarna csalfapaszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.09bársonypiros rózsa Rosa chinensisbársonyrózsa 1. Tagetes, 2. Rosa chinensisbársonyvirág 1. Lychnis coronaria, 2. Salviasplendens, 3. Tagetes erectabaszkata Tragopogon orientalisbalul Malus domestica (almafajta)bazsalikom Ocimum basilicumbazsarózsa 1. Paeonia + P. officinalis, 2.Orchis (Ny)bazsó Orchisbazsor ua.bécsi borostyán Syringa vulgarisbécsilapu Geranium macrorrhizumbegónia Begonia rex-hybrida + B. semperflorensbékafű Plantago lanceolatabékaháló hínár: bíkahálóu (KalTsz)békakosár Juncusbékanyál békalencse: bíkanyálbékavirág 1. Tussilago farfara, 2. Taraxacumofficinale, 3. Caltha palustris, 4. Ranunculusrepens, 5. SonchusBélapaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:32.15belénd Hyosciamus nigerbeléndek ua.beléndfű ua.beléndmag Hyosciami semen: bölindmag, bilindmagbelföldi Malus domestica (almafajta)310

erek (vízparti) liget(erdő) (helynevekben;vö. Péntek–Szabó 1980. 133)berkenye Sorbusberkifű ? Nr. Főzete nyírfalevéllel és szalmávallábdaganatra marhának (Nk)bertecei Prunus domestica ssp. domestica f.hungaricaberta beteg szilvaszem (KalTsz); kórokozó:Taphrina pruniberzen kenderföldről összegereblyélt maradékNr. Szalma helyett használták fedésre (ketrecre,disznóólra, utcaajtóra stb.)besztercei Prunus domestica ssp. domestica f.hungaricabezosztája Triticum aestivum convar. muticum(búzafajta)bibilevél Ajuga genevensis + A. reptansbíbor here Trifolium incarnatumbiciklis búza Triticum aestivum convar. muticum(búzafajta)bikalivirág Leucanthemum latifolium + L. vulgarebikatökűfű Colchicam autumuale (tavaszi levélés termés)bikavirág Taraxacum officinalebimbó 1. gemma, 2. éretlen, ki nem fejlődött,hitvány alma (Va)bincsó bimbó Nr. Hímzésmotívumként is (Péntek1979).bincsóka éretlen, beteg szilvaszem (Kp)bingyóvirág Tanacetum corymbosumbircsóka éretlen, beteg szilvaszem (KalTsz)Biróbonyáéfajta Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 11.03birsalama Cydonia oblonga convar. maliformisbirskörte Cydonis oblonga convar. oblongabirta beteg szilvaszem (KalTsz)birtóka ua.birtyókavirag Polygonum orientalebivalyfuszulyka Phaseolus coccineusbivalypaszuly ua.bivalypuszulyka ua.bivalyszemű puszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.07bodorka Dactylis glomeratabodza Sambucus nigra + S. ebulus (Sz)bodzás Sambucetalia, Sambuco-Salicion capreae,Euonymo-Sambucetum, Sambucetum nigrae:borzás (helynevekben; vö. Péntek–Szabó1980. 163)bogáncs 1. Arctium lappa – A. tomentosum, 2.Petasites hybridusbogáncslapu Arctium (lappa)boglár 1. Bellis perennis, 2. Achillca ptarmica(Kb)boglárka Bellis perennisbogyó Symhoricarpus racemosusbojóka Solanum tuberosumbojt kukoricahaj (B, Gy, Szu, V: KalTsz)bojtorján Agrimonia eupatoriabojtosvirág Eriophorum latifoliumbojtvirág 1. Trifolium arvense + T. pratense,2. Amaranthus caudatus var. gibbosus, 3. Eriophorumlatifolium, 4. Centaurea sp., 5. Knautiaarvensis, 6. Thymusbokor 1. frutex (helynevekben is, vö. Péntek–Szabó 1980. 134), 2. hímzésminta neveként(Péntek 1979)bokros krizantén Chrysanthemum hortorumbokrostövis Eyngium campestreBoldogasszony Tanacetum balsamitabolgárpaszuly Phaseolus vulgaris convar. nanus:13.17bolhaseprű Artemisia vulgarisbolondbúza Lolium temulentumbolondgomba mérgező gomba (minden olyangombát így neveznek, amelyet nem ismernekjól)bolondító Lolium temulentumbolond szarkavirág Teucrium chamaedrysbolyhostövis Cirsium canumbongor bozótos, bokros, fás hely; kert (helynevekben;vö. Péntek–Szabó 1980. 159)bonyamuszkáté Geranium macrorrhizumbonyavirág ua.bonyómuszkáté ua.bonyóvirág 1. Geranium macrorrhizum + G.pratense, 2. Chrysanthemum hortorum, 3. Tanacetumbalsamitaborcsák Onobrychis viccifoliaBorivirág Amaranthus hybridusborízű [alma] Malus domestica (almafajta)borízű muszkáté Pelargonium crispumborízű rózsa Rosa foetidaborkándi dió Juglans regia (diófajta)borostyán Syringa vulgaris + S. persicabors Piper nigrumborsfa Ribes aureumborsminta Mentha x piperitaborsó 1. Pisum sativum + P. arvense, 2. Vicia,3. Cicer arietinum, 4. Lathyrus tuberosusborsófuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:11.01borsókavirág Lathyrus vernusborsópaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:11.01, 12.01, 21.01, 22.07, 31.01borsóvirág Lathyrus odoratus + L. tuberosusborvirág 1. Artemisia annua, 2. Chrysantemumsegetum, 3. Geranium macrorrhizumborzosfű Potentilla albaborzaskati Nigella damascenaborzaskatica Nigella arvensis + N. damascenaborzas mák Papaver somniferum f. flore pleno(hort.) (Federmohn)borzsalék 1. Ocimum basilicum, 2. Orchisboszorkánypaszuly Phaseolus vulgaris (valamilyenbabfajta)böndőpaszuly Phaseolus coccineusBözsipuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:24.05Bözsivirág Iberis umbellatabrád Abies albabrádfa ua.311

edoj ua.brindus Colchicum autumnale (az őszi virág)brindusavirág ua.brinduska Crocus heuffelianusbubás paszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:32.15bugyóka Solanum tuberosumbulbucs Caltha palustrisburgundi Vitis vinifera (szőlőfajta)burján gyomnövény Nr. Sárgaság ellen: borbakevés libatrágyát és kilencféle burjánt tesznek(nem számít, hogy milyet). Hagyják,hogy pár napig illedjen, ezt aztán viaszpohárból,aranygyűrűről kell innia a betegnek(Kovács 1976. 109).buszujok Ocimum basilicumbutykó Typha latifoliabütykös árpa Hordeum vulgare convar. hexastichonbutykóvirág Phyteuma orbicularebutyóka 1. Typha latifolia (virágzat), 2. Phragmitesaustralis (a nád bugája)búza Triticum aestivumbúzafingó búzaszárból készült síp (Faragó1946. 61)búzaérő körte Pyrus communis (körtefajta)búzafő búzakalász: búzafű (hímzésmotívumkéntis: Péntek 1979)búzahátulj aljbúza, ocsú: búzahátuj (KalTsz)búzakék Centaurea cyanusbúzakukorica Zea mays convar. microspermaprovar. oryzoidesbúzatok búzatoklász (KalTsz)búzávalérő körte Pyrus communis (körtefajta)búzavirág Centaurea cyanusbuzdugvirág Orchisbuzsor ua.buzsoránna ua.buzsorvirág ua.büdösbanka Adonis vernalisbüdösburján 1. Bifora radians, 2. Asperulaodoratabüdösfű Bifora radiansbüdös kamilla Matricaria discoideabüdöskapor Tripleurospermum inodorumbüdöske Tagetes patulabüdös kőrisfa Fraxinus (excelsior)büdöskőfuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.02, 21.04büdöskőpaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:11.02, 21.02; Ph. vulgaris convar. nanus:23.02büdöskőpuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.02büdösköves Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:11.02, 21.02büdöskővirág Phaseolus vulgaris convar. nanus:23.02büdösmuszkáté Geranium pratensebüdösrúzsa Papaver rhoeasbüdösvirág Bifora radiansbükk(fa) Fagus sylvatica312bükkfazsír bükkfa makktermése (Gy)bükkfenyő Abies albabükkmakk bükkfa makktermésebükköny zölden lekaszált zabos takarmánykeverék(Avena saliva)bükkös Caprino-Fagetum, Deschampsio-Fagetum,Dentario-Fagetum (helynevekben is;vö. Péntek–Szabó 1980. 163)bükkvirics bükkfa tavasszal megcsapolt nedvebürök Conium maculatumbüröksíp bürök üreges szárából készített síp(Faragó 1946. 61)bürüzdi Malus domestica (almafajta)cédrusfa Biota orientalis + Thuja occidentaliscékla Beta vulgaris provar. conditivacérna levélér (pl. Plantagonál)cérnavirág Bergenia crassifolia? Saxifraga sarmentosa?cicamica fűzfa barkája (Tl)cicéje fűzfa barkája (Kk)cicus a Salix caprea barkája (Kvár: Györffy1935)cicuska ua. (Szu)cifracsalán Coleus blumeicifra dália Dahlia pinnata provar. subglobosumcifra németszegfű Dianthus barbatuscifrus 1. Artemisia abrotanum, 2. Santolinavirenscigányalma Malus domestica (almafajta)cigányborostyán Syringa persicacigányíűzfa Salix purpureacigányliliom Lilium tigrinumcigánypicsa 1. Papaver rhoeas, 2. Adonis vernalis,3. Pullmonaria, 4. Pulsatilla (nigricans)cigánypinarózsa Papaver rhoeascigánypiros Malus domestica (almafajta)cigánypuszulyka Phaseolus vulgaris (babfajta)cigányvirág Lathyrus vernusciher cserjés, bokros hely (KalTsz)ciheres ua.cikája csírája, rügyecikáz csírázik (Mó: KalTsz)cikk a fokhagyma gerezdjecikkeskáposzta lucskoskáposzta (KalTsz)ciklámen Cyclamen persicum + C. europaeumcikória Taraxacum officinalecikornya ua.cilhoj apró fenyves (KalTsz)cincogófű Setaria viridiscinedónia 1. Euphorbia, 2. Gentiana asclepiadeacinedória Chelidonium majuscínia Zinnia eleganscintória 1. Centaurium erythtraea, 2. Hypericumperforatumcintórium Centaurium erythtraeacintóriumfű Gentiana asclepiadeaciprus Artemisia annuacirmos paszuly Phaseolus vulgaris convarvulgaris: 24.18, Ph. vulgaris convar. nanus:13.17

cirok Sorghum bicolorciróka 1. fűzfa barkája, 2. nád (Phragmitesaustralis) bugájacirókafa Salixcitrom(fa) Citrus limoncitromalma Malus domestica (almafajta)citromkáposzta Brassica oleracea convar. etprovar. capitatacitromrózsa Kerria japonicacitrus 1. Artemisia annua + A. abrotanum, 2.Santolina virenscitrusgomba Ramariacukorborsó Pisum sativumcukorfuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:32.16cukorgránát Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:22.16cukorkörte Pyrus communis (körtefajta)cukormurok Daucus carota ssp. sativuscukorpaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:32.16cukorpetrezselyem Petroselinum crispumcukorrépa Beta vulgaris provar. altissimacukorvirág Knautia arvensisCsabagyöngye Vitis vinifera (szőlőfajta)csábé kukorica közé vetett kender (Cannabissativa)családiboldogság Helxine soleiroliicsalamádé sűrűn vetett takarmánykukorica(KalTsz)csalamálé ua.csalán 1. Uriica dioica + U. urcus 2. Coleusblumeicsalánvirág 1. Coleus blumei. 2. Laminum maculatum,3. Salvia austriacacsalfa paszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.12csap gally (Mv: KalTsz)császárgomba Amanita caesareacsászárkorona Fritillaria imperialiscsászárkörte Pyrus communis (körtefajta)császárszakáll Viola wittrockiana + V. tricolorcsecses körte Pyrus communis (körtefajta)csegezi Solanum tuberosum (burgonyafajta)csemege paradicsom Lycopersicon esculentumcsemete 1. fiatal fa, 2. fenyőgally, kisebb fenyőfa(helynévben is, vö. Péntek–Szabó 1980.159)csemetefa Pinus sylvestriscsengettyűvirág Campanuia mediumcsengő 1. Rhinanthus, 2. Gentiana, 3. Melampyrumpratense,csengőfű Rhinanthuscsengőkóré Hypericum perforaticsengőkörte Pyrus communis (körtefajta)csengővirág 1. Campanuia + C. patula, 2.Digitalis grandifloracsenyete Biota orientalis + Thuja occidentaliscseplesz bokros, bozótos erdő (helynévben,vö. Péntek–Szabó 1980. 134)cseppegetettrózsa Tagetescser a tölgyfa lehántott kérge (V)csere 1. cserjés, 2. tölgyfa lehántott kérge, 3.cser- és tölgyfalevél, 4. cserfagubics (gyakorihelynévadó az l. jelentésben; vö. Péntek–Szabó 1980. 134). L. KalTsz.cserefa 1. Quercus cerris (Kk, Nk, Zs), 2. Quercuspetraea (Mi, 111)cserepeshajú bojóka Solanum tuberosumcseresznye(fa) Prunus avium ssp. avium provar.iulianacseresznyepaprika Capsicum annuum convar.longumcserfa 1. Quercus cerris, 2. Alnus glutinosa(Kk, Mf, Ml, Nk, Tl, Szászlóna)cserfahaj égerfa (Alnus) kérge, festettek vele(Ml)cserfás Ouercetum petraeae-cerris (helynevekbenis, vö. Péntek–Szabó 1980. 163)cserge 1. (növény) kacsos, száras indája (Mv),2. Dryopteris filix-mascsergő Rhinanthuscsergővirág Vicia craccacserhelykörte Pyrus communis (körtefajta)csermakk cserfa (Quercus cerris) makktermése(Gyv)cserőke cserje (KalTsz)cserőkés cserjés: cserőűkés (Zs: KalTsz)csetenye 1. fenyőgally (Mv), 2. Pinus sylvestriscsetenyefa 1. Abies alba, 2. Picea abies, 3.Biota orientalis + Thuja occidentaliscsetenyekörte fenyőtoboz: csetenyekörte (Bh)csetertes káposzta lucskos káposzta (KalTsz)csicseri Viciacsicseriborsó 1. Lathyrus tuberosus + L. aphaca,2. Cicer arietinum, 3. Pisum arvense, 4.Vicia + V. sativacsigafuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:31.18csigapaszuly ua.csiger vadalma vagy vadkörte kisajtolt leve(megitták mustként vagy ecetet készítettekbelőle)csigolyafűzfa Salix viminaliscsikara Taraxacum officinalecsikófarok Equisetumcsíkos cseresznye Prunus avium ssp. avium(cseresznyefajta)csíkoscsövű gyalogpaszuly Phaseolus vulgarisconvar. nanus: 24.18csíkosfű 1. Phálaris arundinacea var. picta, 2.Clorophytum elatum var. variegatum, 3. Echinochloacrus-gallicsíkos gránát Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:11.16csíkos paszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:24.18, Ph. vulgaris convar. nanus:32.16csillagfutó Hoya carnosacsillagvirág 1. Scilla bifolia, 2. Lychnis chalcedonica+ L. flos-cuculi, 3. Coreopsis tinctoria,4. Centaurea, 5. Cosmos bipinnatus, 6.Nigella damascena, 7. Viscaria vulgaris313

csimpolya fűzfasíp (KalTsz)csinkántin Zea mays convar. induratacsiperke Agaricus campestriscsipke Rosa(canina) termésecsipkealma Malus domestica (almafajta)csipkebogyó csipkerózsa termésecsipkefa Rosa(canina)csipkegomba Ramaria flavacsipkerózsa Rosa canina + R. gallica + R.moschatacsiporka Agaricus campestriscsípős csalán Urtica dioica + U. urenscsípősgomba Lactarius + L. deliciosuscsípős hagyma Allium cepacsípős paprika Capsicum annuum convar.longumcsirkegomba 1. Cantharellus cibarius, 2. Ramaria+ R. flavacsodafa Ricinus communiscsodafuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:24.18csodapaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:32.15, Ph. vulgaris convar. nanus:22.03csókahagyma Colchicum autumnale (tavaszilevél és hagyma)csókapicsóka Helianthus tuberosuscsókapaszulyka Phaseolus vulgaris (?)csókavirág Campanula patula + C. persicifoliacsokenás Tropaeolum majuscsokoládépuszulyka Phaseolus vulgaris (?)csokoládévirág 1. Impatiens glandulifera, 2.Knautia arvensiscsokorrózsa Rosa multifloracsokros futórózsa ua.csokros margaréta Tanacetum corymbosumcsokros németszegfű Dianthus barbatuscsokrosszegfű Dianthus barbatuscsokrosugorka Cucumis sativus convar. viridiscsombord Satureja hortensiscsoportos puszulyka Phaseolus vulgaris convar.nanus: 32.16csóré búza Triticum aestivum convar. muticumcsormolya Melampyrum arvensecsorrnolyág na.csóválódik zöld héját ledobja (dió) (KalTsz)csóvázik ua. (KalTsz)cső bab hüvelye (KalTsz)csősviola Lupinus polyphylluscsúcsos eper Fragaria vescacsuha kukoricakóró (KalTsz)csuhakóré ua. (KalTsz)csuka Tragopogon orientaliscsuperka Agaricus campestriscsuporka ua.csurdé búza Triticum aestivum convar. muticumcsusnya kukoricakocsány (Mk: KalTsz)csutika kukoricacsutka (KalTsz)csutka ua. (KalTsz)314csutkó 1. kukoricacsutka (KalTsz), 2. tuskó(helynevekben is; vö. Péntek–Szabó 1980.143)csutkógomba fatuskón növő gomba (?)csüngő Dicentra spectabiliscsüngő fukszia Fuchsia x hybridacsüngős fukszia ua.csüngős zab Avena sativa (zabfajta)csüngővirág Dicentra spectabiliscsüpörke Agaricus campestriscsüpüjuhar Acer carapestrecsüpülék bozót (KalTsz)dália Dahlia pinnata (provar. subconvexumprovar. simplices)dámakonty Zinnia elegansdámarózsa Rosa sp. (?)Danisarkantyú 1. Consolida regalis, 2. Delphiniumcultorumdarázsfészek Dahlia pinnata provar. subglobosumdarázsfészkes ua.darázsút Vitis vinifera (szőlőfajta)daróci Prunus domestica ssp. domestica (szilvafajta)darualma Malus domestica (almafajta)datolya 1. Phoenix dactylifera, 2. Datura arboreadatura Daiura arboreaDelavári Vitis labrusca x V. aestivalis x V.viniferadélignyíló 1. Ipomoea purpurea, 2. Convolvulustricolordélinyíló 1. Ipomoea + I. purpurea, 2. Convolvulustricolor, 3. Calystegia sepiumdiadalzab Avena sativa (zabfajta)dinnye Cucuniis melo + Citrullus lanatusdiófa Juglans regiadiófagomba diófatapló Nt. A főzetével bőrtfestenek (vö. Péntek 1979)díszfenyő Bioia orientalis + Thuja oceidentalisdíszfű Asparagus officinalisdíszmák Papaver bracteatum + P. orientale +P. somniferum f. flore pleno (hort.) (Federmohn)disznó Datura stramonium termésedisznófű Polygonum avicularedisznófül Salvia pratensisdisznógomba Boletusdisznópityóka Helianthus tuberosusdisznórépa Beta vulgaris convar. et provar.crassadisznósertés Nardus strictadisznószilva Prunus domestica ssp. instititiadisznótök Cucurbita pepo convar. pepodíszpaprika Capsicum annuum convar. annunm(J)dísztők Cucurbita pepo convar. microcarpinadíszvirág Coleus blumeidobra Lalhyrus tuberosusdobruzs Calluna vulgarisdobruzskai tök Cucurbita fícifolia

dohány Nicotiana rusticadohányvirág Nicotiana alatadoktorvirág Coleus blumeidongai sárgabojóka Solanun tuberosum (burgonyafajta)dongóvirág 1. Pulmonaria, 2. Symphytum officinale,3. Echium vulgare, 4. Salvia pratensis +S. verticillatadöblec Cucurbita maxima (convar. semiturbanaet ecoronata)dögvirág Coronilla variadrimboj fűzfasíp, tilinkó (KalTsz)dúceper Fragaria, viridisduci eper ua.duda fűzfakürt (Kk: Faragó 1946. 62)dudája hagyma magvas szára (Mé)duduszilva Prunus domestica ssp. instititiadughagyma magról nevelt, ültetni való hagyma:Allium cepaduplafukszia Zygocactus truncatusdupla nárcisz Narcissus pseudonarcissusduráncai Prunus persica (barackfajta)duráncki ua.durvalevelű farkascserge Pteridium aquilinumebszőlő Solanum nigrumédes alma Malus domestica (almafajta)édesfű Tragopogon orientalisédeslapu Rumex obtusifolius + R. stenophyllusédes paprika Capsicum annuum convar.annuumédespityóka Helianthus tubrosuséfa 1. Hedera helix, 2. Vinca minorégeres Alnetum glutinosae-incanae (helynevekbenis; vö. Péntek–Szabó 1980. 163)egérfa Alnus glutinosaégerfa Alnus glutinosaegérfarkúfű Achillea (millefolium)egérfarkú murok Daucus carota ssp. sativus(murokfajta)égetés égetéssel való irtás (helynevekben; vö.Péntek–Szabó 1980. 143)égőszerelem Liliom bulbiferumegres(fa) Ribes uva-crispaegyeles rozs és búza kevert vetéseegylábú fuszulyka Phaseolus vulgaris convar.nanus: 24.02egylábú gyalog Phaseolus vulgaris convar.nanus: 32.16egylábú paszuly Phaseolus vulgaris convar.nanus: 24.02egymagos galagonya Cratagus monogynaegyszemű Phaseolus vulgaris (?)éjjeli viola Matthiola bicorniséjszakai viola Erysimum cheiriekkendorfi Beta vulgaris (répafajta)elefántormánya Amaranlhus caudatuséletfa Biota orientalis + Thuja occidentaliseleven gyepű élősövény (Mb: KalTsz)Ella Solanum tuberosum (burgonyafajta)élő kert élősövény (KalTsz)élőtövis élősövény (Gy: KalTsz)emberképű fuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 22.14emberképű paszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.12, 22.14; Ph. vulgaris convar.nanus: 21.12engemnefelejcs 1. Achillea ptarmica, 2. Callistiphuschinensisennivaló gesztenye Castanea sativaenyv fából kiszivárgó ragadós mézga (KalTsz)eper 1. Morus termése, 2. Frigaria + F. ananassaeperalma Malus domestica (almafajta)eperfa Moruseperjes Fragario-Rubetum. Fragaria vesca facies(helynevekben; vö. Péntek–Szabó 1980.163)eperrelérő körte Pyrus communis (körtefajta)erdeiborostyán Daphne mezereumerdei eper Fragaria vescaerdei fűzfa Salix capreaerdeigyöngyvirág Polygonatumerdeiharangvirág 1. Gentiana, 2. Lilium martagon(?)erdeiibolya 1. Hepatica nobilis, 2. Viola sylvestriserdeijácint Scilla bifoliaerdei-kékjácintus ua.erdei kőrisfa Fraxinuserdeililiom Iris germanicaerdeinefelejcs Veronica hederifoliaerdei nyárfa Populus tremulaerdeisaláta 1. Ranunculus ficaria, 2. Asarumeuropaeumerdei szegfű Dianthus armeriaerdei-vadjácintus Scilla bifoliaerdeiviola Hepatica nobiliserdélyi vajanc Pyrus communis (körtefajta)erdő silva (helynévadó elemként is gyakori;vö. Péntek–Szabó 1980. 134)erdő szőre az erdőben lévő, kivágásra alkalmasfák (KalTsz)erike Calluna vulgarisErzsikepaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:31.16Erzsikevirág 1. Iberis umbellata, 2. KnautiaarvensisErzsivirág 1. Cardamine pratensis, 2. Lobulariamaritimaestéli viola Matthiola bicornisestike 1. Matthiola bicornis, 2. Mirabilis jalapaesti viola Matthiola bicornisezerjófű Dictamnus albusezerlevél Achillea millefoliumezerlevelű ua.ezerlevelűfű ua.ezüstfenyő Abies alba.ezüstlevelűfenyő Abies albaezüstpettyes begónia Begonia rex hybridafa arbor (helynevekben is; vö. Péntek–Szabó1980. 134) (jelentésében nem alárendelt anövény szónak, növénynek csak a lágyszárúakattekintik). Nr. Fa odvában összegyűlt315

vízzel kenték a szemölcsöt (vö. Kovács1976. 111).fagomba Hypholomafagyökerű paptöke Helleborus purpurascensfagyalfa Ligustrum vulgarefagyöngy Viscum album + Loranthus europaeusfahéj 1. fákéreg (KalTsz), 2. Cinnamomumzeylanicumfai eper Morus termésefáigomba 1. Hypholoma, 2. általában mindenfán növő gomba Nr. Úgy hozták haza, hogyne érjenek hozzá, mert akkor – azt mondták– nem fő meg.fái mogyoró Corylus avellanafái sóska Berberis vulgarisfakert ágakból font gyepű (Np: KalTsz)farkasalma Aristolochia clematitisfarkasalmafa ua.farkas borostyán Daphne mezereumfarkascsere Pteridium aquilinumfarkascseresznye 1. Viburnum lantana, 2. A tropabella-donnafarkascserge 1. Pteridium aquilinum, 2. Polypodiumvulgarefarkascsergő 1. Polypodium vulgare, 2. Dryopterisfilix-mas. 3. Pteridium aquilinum.farkasfog Bidensfarkasgégevirág ? Nr. „Aki fogfájásbanszenved, menjen fel egy hegyre, vagy üljönegy sziklára, miután 32 farkas-gégevirágbólegy kört rakott maga körül, melyeket egyenkéntfogaival megrágva e szavakat mondja:»Krisztus 32 éves volt, midőn meghalt,32 fogam van és 32 virágot elrágtam, hegy,vedd el tőlük a fájdalmat és tedd őket olyerőssé, mint te vagy«” (Wlislockiné 1893.363).farkashársvirág Prunus tenellafarkaslepedő Pteridium aquilinumfarkaslevél Aristolochia clematitis levelefarkaslevelű tejesburján takarmánynövény (?)(Nk)farkasszar Ligustrum vulgare termésefarkasvirág Daphne mezereumfarkincás kígyópuszulyka Phaseolus vulgarisconvar. vulgaris: 24.18fás dió Juglans regiafátavirág Lathyrus vernusfátyolka Gypsophila elegansfátyolkáposzta Brassica oleracea convar. etprovar. capitatafátyolrózsa Rosa centifolia + R. chinensisfátyolvirág Euphorbia marginatafattyúkukorica kukorica fiókhajtása (KalTsz)Fazakas Kisóé Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:31. 18fecskefonal Cuscutafecskefűvirág, Bianthus carthusianorumfecskeszegfű ua.fecskevirág 1. Dianthus carthusianorum, 2.Viscaria vulgaris316fehér árvacsalán Lamuim albumfehér barázdavirág Berteroa incanafehér bazsarózsa Paeonia lactiflorafehér bivalyfuszulyka Phaseolus coccineusfehér bivalypaszuly ua.fehér boglár 1. Achillea ptarmica, 2. Tanacetumpartheniumfehérbogyó 1. Physocarpus opulifolius, 2. Symphoricarpusracemosusfehér borsópuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 11.01fehér búza Triticum aestivum convar. aristatum(búzafajta)fehér cseresznye Prunus avium ssp. avium (cseresznyefajta)fehér eperfa Morus albafehérfa Philadelphus coronariusfehér fuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:24.01fehér fűzfa Salix albafehér gránátpaszuly Phaseolus vulgaris convar.nanus: 11.01fehér gránátpuszulyka Phaseolus vulgaris convar.nanus: 12.01fehér gyalogfuszulyka ua.fehér gyalog, hegyesvégű Phaseolus vulgaris convar.nanus: 32.01fehér gyalogpaszuly Phaseolus vulgaris convar.nanus: 22.01, 32.01fehér gyalogpuszulyka Phaseolus vulgaris convar.nanus: 33.01fehér gyöngyvirág Convallaria majálisfehérhátúburján Sanguisorba officinalisfehérhátúfű Potentilla argentea + P. anserinafehérhátútövis Onopordon acanthiumfehér here Trifolium repensfehér horgasfuszulyka Phaseolus vulgaris convar.nanus: 3301fehér horgasrózsa Narcissus poeticusfehér ibolya Viola odoratafehérje a fa puha fehér bele (Gy)fehér kakukkvirág Anemone nemorosafehér karósfuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 24.01fehér karóspaszuly ua.fehér karóspuszulyka ua.fehér kőris Fraxinus excelsiorfehér kövérpaszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 11.01fehér kővirág Gypsophila fastigiata ssp. arenariafehér [kukorica] Zea mays convar. microspermaprovar. oryzoidesfehériapos [bab] Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 24.01fehér laposcsövűpaszuly Phaseolus vulgaris convar.nanus: 22.01fehér leányka Vitis vinifera (szőlőfajta)fehér len Linum usitatissimumfehér liliom Lilium candidum + L. regalefehér máreius Narcissus poeticusfehér [murok] Daucus carota ssp. sativus (murokfajta)

fehér nárcisz Narcissus poeticusfehér nyárfa Populus albafehér paszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:12.01, 24.01, 31.01; Ph vulgaris convar.nanus: 22.03, 33.01fehér puszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.01, 24.01; Ph. vulgaris convar.nanus: 33.01fehér répa Beta vulgaris (répafajta)fehér rózsa Rosa odoratafehér somkóró Melilotus albusfehér-szamártövis Onopordon accmuthiumfehérszemfi borsópaszuly Phaseolus vulgarisconvar. nanus: 11.01fehér szilva Prunus domestica ssp. domestica(szilvafajta) + P. domestica ssp. instititiafehértök [alma] Malus domestica (almafajta)fehér üröm Ariemisia absinthiumfehér vadhere Trifolium repensfehérvári fuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.14fehérvirág Coronilla variafehérvirágú csillagvirág ? (Nk)fejes saláta Lactuca sativa convar. capitatafeketeborsó Lathyrus aphacafeketebubás Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.13fekete cseresznye Prunus avium ssp. aviumfekete eperfa Morus nigrafeketefenyő Pinus nigrafekete fuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 22.07fekete gyűrű Acer tataricumfekete, karós zöldfuszulyka Phaseolus vulgaris(?)fekete, kerti idejéntermő paszuly Phaseolus vulgarisconvar. nanus: 22.07feketekúrva [bab] Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.13feketemagú saláta Lactuca sativa (salátafajta)feketemeggy Vaccinium myrtillusfeketemuszulyos [bab] Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.13fekete nadály Symphytum officinalefehér ribizli Ribes rubrum f. leucocorpumfekete paszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:22.07feketepofonvágott Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.13fekete puszulyka Phaseolus vulgaris convar.nanus: 22.07fekete retek Raphanus sativus convar. nigerfekete ribiszke Ribes nigrumfekete ribizli ua.feketeszemű fuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 22.07feketeszemű gyalog Phaseolus vulgaris convar.nanus: 22.07feketeszemű karós Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 33.07feketeszemű monori Phaseolus vulgaris convar.nanus: 22.07feketeszőlő Ribes nigrumfekete veresszőlő ua.felejcs 1. Callistephus chinensis, 2. Tithoniafélenpofájú pofoncsapó Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.12felfolyó 1. Tropaeolum majus, 2. Clematisjackmanii, 3. Ipomoea purpureafelfújó 1. Tropaeolum majus, 2. Calystegia sepiumfelfutó 1. Ipomoea purpurea, 2.Tropaeolum majusfenák Foeniculum vulgarefényes borsó Lathyrus aphacafenyő Abies alba + Picea abies + Pinus nigra +P. sylvestrisfenyőbokor Juniperus communisfenyőfaszurok Colophonicumfenyőkörte fenyőtobozfenyőszurok Colophonicumfenyves Abieti-Piceetum (heynevekben is; vö.Péntek–Szabó 1980. 163)feriga Dryopteris filix-masfia kukorica fiókhajtása (KalTsz)fikusz Ficus elasticafilodendra Monstera deliciosafingó fűzfasíp (Kk)fingóbíró ua. (Faragó 1946. 59–61)fingópityóka Helianthus tuberosusfingóspityóka ua.fiúeper Fragaria viridisfiumei gyalog [bab] Phaseolus vulgaris convar.nanus: 32.16flaszkó fán maradt éretlen szilva: flaszkóu(Va: KalTsz)flokon, Phlox paniculataflox ua.fodormenta Mentha + M. spicata + M. aquatica+ M. x piperitafodornád Carexfodroslevelű saláta Lactuca sativa convar. secalinaprovar. erispafodros petrezselyem Petroselinum erispum provar.foliosum f. crispumfojtós körte Pyrus communis (körtefajta)fokhagyma Allium sativumfolyondár Tradescantiafontos pityóka Solanum tuberosum (burgonyafajta)fordított hagyma Allium cepaforgó Helianthus annuusforrasztófű ? Helleborus purpurascens. Bizonytalana jelentése: Nr. Gy-ban teának főztéknői vérzés ellen, borban is főzték, úgy itták.– A népmesében kígyó hozza a szájában,hogy segítse vele a mesehőst (Kovács 1943.I, 2, 18).forrasztólapu Plantagó lanceolatafosos szilva Prunus domestica ssp. instititiaföldibaraboly Chaerophyllum bulbosumföldi bodza Sambucus ebulusföldiborostyán Phlox paniculataföldieper Fragariaföldi karalábé Brassica oleracea convar. acephalaprovar. gongylodes317

földimogyoró Solanum tuberosumfölditök Bryonia albaföldszintjén való szamártövis Carlina acaulisfőzőtök Cucurbita pepo convar. oblongafrancia muszkáté Pelargonium grandiflorumfrancia pelárgónia ua.fukszia Fuchsia x hybridafuszulyka Phaseolusfuszulykacifrázó Panicum ntiliaceutnfuszulykaguló bab hüvelye (szemek nélkül)(Np: KalTsz)fuszulykahéj ua.fuszulykaszalma bab megszáradt hüvelye ésindája (miután a szemeket kiverték)futó 1. Zebrina pendula, 2. Tradescantia, 3.Commelina cotmmunis, 4. Sedum spurium,5. Tfopaeolum majus, 6. Cerastium tomentosum,7. Clorophytum comosum, 8. Convolvulusarvensis, 9. Passiflora coerulea, 10.Saxifraga sarmentosafutóka Sedurk spuriumfutó lóhere Trifolium repensfutó maszkáté Pelargonium peltatumfutós paszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.12; 21.01futó pelárgónia Pelargonium peltatum + P.zonalefutó rózsa Rosa multiflorafutós csíkos gránát Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 11.16futós pelárgónia Pelargonium peltatumfutó szeder Rubus caesius var. arvalisfutó szegfű Dianthus chinensisfutó unalomvirág Coronilla variafutóvirág 1. Convolvulus arvensis, 2. Ipomoea,3. Tradescantiafutó zöldfuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 24.05fű herba (Festuca, Carex humilis etc.; helynevekbenis, vö. Péntek–Szabó 1980. 150)fűeper Fragaria viridisfüge Ficus caricafűi eper Fragaria viridisföldiszőlő Pritnus spinosafülemüle Calendula officinalisfülfű Senipervivum tectorumfülőke Calendula officinalisfülvirág Saxifraga sarmentosafűmuzsika mogyorófából, fűzfából és fűszálbólkészített gyermekhangszer(vö.Faragó 1946.59)fűrészkaktusz Aloe arborescensfürtös ugorka Cucumis sativus var. viridisfüvi rózsa Rosa gallicafűzédes [alma] Malus domestica (almafajta)füzes Salicetum albae-fragilis, Salicetum triandrae,Salicetum purpureae (helynevekben is,vö. Péntek–Szabó 1980. 163)füzes fűzfa Salix triandrafűzfa Salixfűzfa, fehér a levele Salix albafűzfagomba ? (fűzfán növő gombafaj: Pleurotusostreatus ?)318fűzfarózsa Chaenomeles tagenariafűzfasíp fűzfaágból készített gyermekhangszer(vö. Faragó 1946. 61)fűzfatapló fűzfán növő tapló (megfőzték, kiszárították,úgy használták gyújtáshoz)füzike Epilobium angustifoliumgalagonya(fa) Crataegus monogynagalagonyakert (száraz) galagonyabokorból készítettkerítés (Bh: KalTsz)galambbegy Silene nutansgalambgomba Russula virescsns + R. cyanoxanthagalambsaláta Ranunculus ficariagálna 1. Vibumum opulus, 2. Berberis vulgaris(?)ganécsuporka Agaricus campestrisganégomba 1. Agaricus campestris, 2. Coprinusatramentarius + C. comatus, 3. Langermanniagigantea, 4. Macrolepiota (procera ?)garda bozótos, gazos terület (helynevekben;vö. Péntek–Szabó 1980. 134)gaz 1. irtás után felnövő sarjerdő (helynevekbenis, vö. Péntek–Szabó 1980. 143), 2.ocsú (KalTsz)gázsia Philadelphus coronariusgereblyének való fűzfa Salix purpureagerezdes csősviola Lupinus polyphyllusgerezdes paradicsom Lycopersicon esculentumgerezdesviola Lupinus polyphyllusgernyés penészes, foltos, puha (fa) (Kf)gesztenye(fa) Castanea sativa + Aesculus hippocastanumgeszterágyi fuszulyka Phaseolus vulgaris convar.nanus: 22.17gledicsia Gleditschia triacanthosgogos Capsicum annuum convar. grossumgogosán ua.gogosár ua.gogospaprika ua.golgota Passiflora coeruleagolgotavirág ua.gólyavirág Caltha palustrisgomb Cirsium. arvense virágzatagomba fungus Nr. Azt tartják, a gombától elapada tehén teje (Tl)gombostövis Cirsium vulgaregombosvirág ua.gorbóci Prunus dontestica ssp. domestica (szilvafajta)gorbószilva ua.göcsörtös alma éretlen alma (Bh: KalTsz)görgina Dahlia pinnata + D. pinnata provar.subglobosum + D. pinnata provar. subconvexum+ D. pinnata provar. simplicesgörögdinnye Citrullus lanatusgránátalma Chaenomeles lagenariagránátfuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 11.01, 11.16gránátpaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:11.16, 32.16; Ph. vulgaris convar.nanus: 32.16

gránátpuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 11.16, 21.03; Ph. vulgaris convar.nanus: 32.16gubics Quercus petraea termésegubicsfa Quercus cerrisgúzsfa Viburnum lantanaGülbaba Solanum tuberosum (burgonyafajta)gyakor sűrű (erdő) (csak helynevekben; vö.Péntek–Szabó 1980. 134)gyalog fuszulyka Phaseolus vulgaris convar. nanusgyaloggránát Phaseolus vulgaris convar. nanus:32.16gyalog paszuly Phaseolus vulgaris convar.nanusgyalog puszulyka ua.gyalog zöldfuszulyka Phaseolus vulgaris convar.nanus: 32.16gyapja sarj, sarjadzás (csak helynevekben; vö.Péntek–Szabó 1980. ISgyapot virág Eriophorum iaiifoiiumgyászasszonypuszulyka Phaseolus vulgaris (?)gyászvirág 1. Salvia pratensis, 2. Scabiosa atropurpurea,3. Knautia arvensisgyémántpuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 22.14gyep pázsit, fű (helynevekben is, vö. Péntek–Szabó 1980. 150)gyermekláncfű Taraxacum officinalegyertyánfa Carpinus betulusgyertyános Carpino-Fagetutn, Querco petraeceae-Carpinetum(helynevekben is, vö. Péntek–Szabó1980. 163)gyógykaktusz Aloe arborescensgyopár 1. Antennaria dioica, 2. Bellis perennisgyopáros Calluno-Antennarietum (helynevekben.vö. Péntek–Szabó 1980. 163)gyopárvirág 1. Antennaria dioica, 2. Orchisgyökér radix: gyükér (helynevekben is, vö.:Péntek–Szabó 1980. 138)gyökeres petrezselyem Petroselinum crispumprovar. tuberosumgyöngy Viscum album + Loranthus europaenisgyöngyajak Leonurus cardiacagyöngyalja ua.gyöngyfa 1. Euonymus europaea, 2. Symphoricarpusracemosusgyöngyös dísztök Cucurbita pepo convar. microcarpinaprovar. verrucosagyöngyös puszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 31.01gyöngyvirág Convallaria majalisgyőfény 1. Convolvulus arvensis, 2. Fallopiaconvolvulus, 3. Calystegia sepiumgyújtoványfű Linaria vulgarisgyűrűfa Cornus sanguineagyűrűs Cornus sanguinea ass. (helynevekben;vö. Péntek–Szabó 1980. 163)gyűrűvirág Bryonia albagyűszűvirág 1. Campanula, 2. Digitalis grandiflora+ D. purpureagyüvőtény Convolvulus arvensisgyüvőtény levél friss levélhajtás (Tl)hadiburján Galinsoga parviflorahagyma Allium + A. cepahagymaszagúfű Alliaria petiolatahagymaülep hagyma főzetehaj kukorica selyme (KalTsz)hajdina Fagopyrum esculentumhajnalpuszulyka Phaseolus vulgaris (?)hályogmogyoró(fa) Staphylea pinnatahamartermő Phaseolus vulgaris convar. nanus:22.07hándura kukorica közé vetett kender (KalTsz)hanga Calluna vulgaris (csak helynevekben;vö. Péntek–Szabó 1980. 136)hangabarack Daphne mezereumhangás Calluno-Antennarietum, Calluno-Genistetum?, Nardo-Callunetum vulgaris (helynevekben;vö. Péntek –Szabó 1980. 163)hangyavirág Silene nutanshánték kukorica csövéről lefosztott levél (Kal-Tsz)háporty Typha sp.; Typhaetum latifoliae, Scirpo-Phragmitetum(helynevekben, vö. Péntek–Szabó 1980. 152)háportyos Typhaetum latifoliae (helynevekben;vö. Péntek –Szabó 1980. 163)haptákpaszuly Phaseolus vulgaris convar. nanus:32.16harangvirág 1. Campanula + C. medium, 2.Aquilegia ckrysantha + A. vulgaris, 3. Liliummartagon, 4. Digitalis grandiflora, 5. Gentianaharaszt száraz lomb. avar (helyneveken is, vö.Péntek –Szabó 1980. 139)harmatgomba Marasmius oreadeshárpia Tilia cerdatahársfás Corylo-Tilietum, Tilio-Fraxinetum (helynevekbenis, vö. Péntek –Szabó 1980. 163)hátulj ocsú (KalTsz)havasifenyő Picea abieshavasi gyopár 1. Leontopodium alpinum, 2.Antennaria dioicahavasiszőlő Prunus spincsaházibéke Helxine soleiroliiházi eper Fragaria ananassahanga Galanthus nivalishazafiapa Plantago (major)hazuglevél na.hecsempecs Rosa canina termése (csipkebogyó)hegyesfutó Asparagus sprengerihegyes [kukorica] Zea mays convar. microspermaprovar. oryzoideshegyes laboda Chenopodium hybridumhegyi kopasz [búza] Triticum aestivum convar.muticum cv.here Trifolium + T. pratense + T. repenshérics Adonis vernalishiriba Boletus (gomba)hiribagomba ua.hirlácin Dicentra spectabilis319

hízóka 1. Melampyrum bihariense, 2. Fritillariamontana, 3. Rhinanthushodorilapu Glechoma hederaceaholtak virága Taraxacum officinalehólyagos cseresznye Prunus avium ssp. avium(cseresznyefajta)hónapos retek Raphanus sativus convar. radiculahónapos rózsa ? (Mf)hópehely Solanum tuberosum (burgonyafajta)horgasrózsa Narcissus poeticushorpaszszemű [kukorica] Zea mays convar.saccharatahortenzia Hydrangea opuloideshosszúfarkú körte Pyrus communis (körtefajta)hosszúlevelű hazuglapu Plantago media + P.lanceolatahosszútövisű-akác Gleditschia triacanthoshóvirág 1. Galanthus nivalis + Leucojum vernum,2. Anemone nemorosahöpörcsös sártök Cucurbita pepo convar. microcarpinaprovar. verrucosahuluzsa kukoricakóró (Kal'fsz)humor Polygonumhunyadi gyalogpaszuly Phaseolus vulgaris convar.nanus: 22.03hunyor 1. Polygonum + P. lapathifolium, 2.Equiseium tavaszi hajtásahúsos paszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:22.07húsos [szilva] Prunus domestica ssp. domesticaibolya 1. Viola + V. cornuta + V. odorata, 2.Saintpaulia ionantha, 3. Hepatica nobilisidejénérő Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.14idejéntermő Phaseolus vulgaris convar. nanus:13.17, 22.07, 22.17idejéntermő gyalogpaszuly Phaseolus vulgarisconvar. nanus: 32. Kiiharfa AcerIlonapaszuly Phaseolus vulgaris convar. nanus:23.02inája indája (pl. komlónak)inas paszuly Phasolus vulgaris convar. vulgaris:24.01íneresztőfű Lysimachia numulariairt fát, növényzetet tömegesen kivág, hogy ahelyet alkalmassá tegye mezőgazdasági művelésre(vö. Jankó 1891. 34, Péntek–Szabó1980. 143)istenfa 1. Artemisia annua + A. abrotanum +A. campestris, 2. Ricinus communis, 3. Biotaorientalis + Thuja occidentalisIzabella Vitis labrusca x V. aestivalis (szőlőfajta)izsóp Hyssopus officinalisjácint 1. Hyacynthus orientalis, 2. Centauriumerythtraeajácintus 1. Hyacynthus orientalis, 2. Scilla bifolia320jajlevél jajgatás (amikor más gyógyszer nincs,csak a jajgatás marad, arra mondják, hogymár csak a jajlevél segít)janistor Lathyrus odoratusJánosbab Phaseolus vulgaris convar. nanus:23.02japánbirs Chaenomeles lagenariajapángomba ? (Nk). Nr. A gombára tejet öntenek,ez megalszik; ezt eszik gyomorfekélyellen. Mindennap más tejet kell önteni.japánmályva Malope trifidajapánvirág Chaenomeles lagenariajárdovány Vitis vinifera (szőlőfajta)járó búza Triiicum aeslivum convar. aristatum(búzafajta)járomihar(fa) Acer campestre + A. pseudoplatanusjaszka Polyporus squamosus (gomba !)jázmin Phyiladelphus coronariusjégcsapretek Raphanus sativus (retekfajfa)jegenye(fa) Populus nigra var. pyramidalis +P. canadensisjegenyenyárfa Populus nigrajeges alma Malus domestica (almafajta)jégmajoránna Sedum sieboldiijégvirág 1. Begonia semperflorcns, 2. Sedumspurium + S. spectabile, 3. Impatiens walleriana,4. Euphorbia marginata, 5. Campanulaisophyllajeniszter Lathyrus odoratusjenyestye Lathyrus odoratus + L. tuberosusJézusburján Hypericum perforatumJézuscsalán Coleus blumsiJézuscsepegette Hypochoeris maculataJézusfa Artemisia annua,Jézusfű 1. Hypericum perforatum, 2. HypochoerismaculataJézuspénz Phlox terméseJézusszív 1. Dicentra speciabilis, 2. HypochoerismaculataJézus vére 1. Hypericum perforatum, 2. HypochoerismaculataJézusvirág Hypericum perforatumjézsabonya Philadelphus coronariusjézsamina ua.jézsaminta ua.jézsavirág ua.jóbűzűlapu Geranium macrorrhizumjóbűzűlevél ua.jonathán Malus domestica (almafajta)jószagú bazsarózsa Paeonia lactiflorajószagú ibolya Viola odoratajószagútövis ? búzában, kukoricában nő, a leveleillatos (Tl)jövötény Convolvulus arvensisJúdáspénz Lunaria annuajuh a Colchicum tavaszi magja: jú (Mk)juharfa Acerjuharvirics a juharból csapolással nyert lé (It,T)juhfogú (kukorica) Zea mays convar. dentiformis

juhgomba RussulaJuliskafuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 22.05Juliskapaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.12, 22.05, 24.05Juliskapuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 24.05Julista Lathyrus odoratuskacorpaszuly Phaseolus vulgaris convar. nanus:22.03kajszibarack Prunus armeniacakáka Typlia latifolia + T. angustifoliakákabutyika gyékény (Typha) torzsavirágzatakákabutykó ua.kákabutyóka ua.kákáder Rosa caninakakaó Theobroma cacaokakaópuszulyka Phaseolus vulgariskakasbandikó Erythronium dens-caniskakasgomba Ramariakakaslavelűfű Polygonatumkakasmandikó Erythronium dens-caniskakastaréj 1. Celosia argentea var. cristata, 2.Amaranthus caudatus, 3. Ramaria (gomba),4. Phaseolus vulgaris convar. vulgaris; 34.10;Ph. vulgaris convar. nanus: 23.02kakastengeri Zea mays convar. microsperma provar.oryzoideskákavirág 1. Butomus umbellatus, 2. Typhalatifolia torzsavirágzatakaktusz Zygocactus truncatus + Echinopsiseyriesii + Opuntia + Aloe arborescenskakukkfű Coreopsis tinctoriakakukksaláta 1. Ranunculus ficaria, 2. Calthapahistriskakukktej Tragopogon orientaliskakukkvirág 1. Anemone nemorosa, 2. Adonisvernalis, 3. Dipsacus laciniatus, 4. Iris germanica,5. Orchis, 6. Ranunculus + R. acriskála Zantedeschia aethiopicakalász spicakalászol (búzát) tarlóz (KalTsz)kálavirág Zantedeschia aethiopicakamilla 1. Matricaria chamomill + M. discoidea,2. Tripleurospermum inodorumkanadai alma Malus domestica (almafajta)kanadai nyárfa Populus canadensiskanálfa Populuskánkáli Digitalis grandiflorakankó 1. Colchicum autumnale 2. Crocus heuffelianuskanna Canna generaliskapadohány Nicotiana rusticakapor Anethum graveolenskaporvirág Cosmos bipinnatuskáposzta Brassica oleracea convar. et provar.capitatakáposztáskert veteményes kert (F, Gyv; Kal-Tsz)kapsonyeper Fragaria ananassakaptusz Aporocactus flagelliformis + Opuntia +Echinopsis eyriesii + Aloe arborescens + Echeveriagibbiflora + Yucca filamentosa + Zygocactustruncatuskarácsonyfa Abies albakarácsonyikaktusz Zygocactus truncatuskaralábé Brassica oleracea convar. acephalaprovar. gongylodeskáránzsel Tageteskardvirág 1. Gladiolus x gandavensis + G.imbricatus, 2. Lilium bulbiferumkarfiol Brassica oleracea convar. et provar.botrytiskárfiú ua.karós fehérpaszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 24.01karós fuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgariskarós paszuly ua.karós puszulyka ua.karós sárga hosszúcsőjű Phaseolus vulgarisconvar. vulgaris: 22.05karós váradi Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:13.17kásapuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.09kásavirág 1. Achillea millefolium, 2. Scilla bifolia(?), 3. Thlaspi kovatsiikaszáló kaszálással kihasznált gyepes terület,helynévként is, vö. Péntek–Szabó 1980.150)kaszás alma Malus domestica (almafajta)kászó nyírfakéregből készült edény (KalTsz)katángkóró Cichorium intybusKatibolha Bidens + Agrimonia eupatoriaKatifuszulyka Phaseolus vulgaris convar. nanus:13.17Katipuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.12Katirózsa Anthyllis vulnerariaKativirág 1. Fritillaria imperialis, 2. Nigelladamascena, 3. Paeonia tenuifoliakatonabojt Mentha longifoliakatonapaszuly Phaseolus vulgaris convar. nanus:32.16kávé 1. Coffea arabica, 2. Glycyne max (?)kávéfuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:12.04kávé-gránátpaszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.02kávépaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:12.04, 22.05, 31.18kávészínű gyalogpaszulyka Phaseolus vulgarisconvar. nanus: 22.03kázsia Lonicera caprifoliumkecskecsecsű paradicsom Lycopersicon esculentumconvar. parvibaccatum provar. pyriformekecskecsecsű [szilva] Prunus domestica ssp.domesticakecskecsecsű [szőlő] Vitis viniferakecskefű Consolida regaliskecskekörmű gomba Macrolepwta procerakecskeszakáll Eriophorum latifolium321

kecskerágó 1. Euonymus europaea + E. verrucosa,2. Viscum album + Loranthus europaeus,3. Lathyrus vernus (?)kékboglár Ageratum houstonianumkékborsó Vicia craccakék [burgonya] Solanum tuberosum (burgonyafajta)kék búzavirág Ceniaurea cyanuskékfutó Clematis jackmaniikékfutóvirág Ipomoea purpureakékgyöngyvirág 1. Muscari botryoides + M.comosum, 2. Scilla bifoliakékhatú [gomba] Russula cyanoxanthakékhátú csuperka ua.kékibolya Hepatica nobiliskékilonka ua.kék iringó Evyngium planumkékítő 1. Melampyrum arvense, 2. Lolium temulentum(?)kékjácintus 1. Scilla bifolia,2.Hyacinihusorientaliskékliliom 1. Iris germanica + I. ruthenica, 2.Gentiana asclepiadeakék mák Papaver somniferum (mákfajta)kékmályva ? (gyomnövény: Nk)kékmuszulyos Phaseolus vulgaris convar. vulgaris;21.12kéknadály Symphytun: (gyomnövény: Nk)kéknefelejcs 1. Myosoiis + M. sylvatica, 2.Scilla bifolfa, 3. Veronica hederifoliakékpofonvágott Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.12kéksarkantyú 1. Consolida regalis, 2. Delphiniumcultorumkéksás Iris germanicakék soványpuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 23.17kékszamártövis 1. Eryngium planum, 2. Echinopsritro ssp. ruthenicuskék szilva Prunus domestica ssp. domestica(szilvafajta)kéktövis Eryngium planumkéktövisvirág Echinops ritro ssp. ruthenicuskékvirág 1. Centaurea cyanus, 2. Hepaticanobilis, 3. Orobanche ramosakékvotyintya Linum austriacumkelkáposzta 1. Brassica oleracea convar. capitataprovar. sabauda, 2. Echeveria gibbiflorakender Cannabis sativakenderfű Galeopsiskenyérmorzsa 1. Achillea ptarmica, 2. Tanacetumparthenium, 3. Spiraea vanhoutteikenyérgomba 1. Lactarius deliciosus + L. volemus,2. Boletuskepsuny Fragaria viridiskerek erdő (csak helynevekben, vö. Péntek–Szabó 1980. 135)kerek eper Fragaria vescakereklevelű muszkáté Pelargonium zonalekerek madártojás Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 11.16322kerekmagú szilva Prunus domestica ssp. instititiakerekmuskátli Geranium macrorrhizumkereksaláta Ranunculus ficariakereksóska Oxalis acetosellakerekszemű [kukorica] Zea mays convar. induratakerti bikalivirág Leucanthemum latifoliumkerti borsó Pistim sativumkerti butykóvirág Centaurea moschatakerti búzavirág ua.kerti eper Fragaria ananassakerti fodormenta Mentha spicatakerti fuszulyka Phaseolus vulgariskertifutó Sedum spuriumkerti kisasszonypapucs Aconitum cammarumkerti laboda Atriplex hortensiskerti margaréta Leucanthemum latifoliumkertimuszkáta Geranium macrorrhizumkerti sóska Rumex rugosuskerti szentgyörgy Primula x pubescenskerti szentgyörgyi ua.kerti szentgyörgyvirág ua.keserű Coronilla variakeserű cseresznye Prunus anium ssp. sylvestriskeserűgomba Lactariuskeserűlapu 1. Petasites hybridus, 2. Arctium +A. lappakésői fehér Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:12.01késői madártojás Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 31.16későbbi vízifűzfa Salix albakétlábú Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:24.05kétmagos galagonya Crataegus oxyacanthakétsoros árpa Hordeum vulgare convar. distichonkétszeres búza rozzsal vegyes búzavetés (Mé)kétszínűvirág Melampyrum bihariensekicsi bogáncs Arctium tomentosumkicsi borsópaszuly Phaseolus vulgaris convar.nanus: 11.01kicsi győtény Convolvulus arvensískicsi madártojás Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 11.16kicsi pillangóvirág Coreopsis tinctoriakicsiszív Dicentra spectabiliskicsóválódik héjából kiválik (dió) (KalTsz)kifli [burgonya] Solanum tuberosumkiflipaszuly(ka) Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:22.07kiflipuszulyka ua.kígyófű 1. Helleborus purpurascens, 2. Muscaricomosum + M. botryoideskígyöfűgyökér Helleborus purpurascens gyökerekígyófokhagyma Allium oleraceumkígyóhagyma 1. Muscari botryoides + M. comosum,2. Allium vienalc + A. flavum + A.atropurpureum, 3. Colchicum autumnale tavaszilevele, 4. Ornithogalum pyramidale

kígyókaktusz Aporocactus flagelliformiskígyónyelvűfű ? (Sz) Nr. Főzetével borogatják,mossák a kígyómarás helyét (vö. Kovács1976. 104)kígyópaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:24.18kígyópuszujka na.kígyóugorka Cucumis sativus convar. excellensprovar. longakígyóviasz Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:24.18kígyóvirág Ornithogalum umbellatumkikerics Colchicum autumnalakirálygomba Russulakirályliliom 1. Lilium regale, 2. Hemeroccalis.fulvakisasszonypapucs 1. Aconitum + A. cammarum,2. Cypripedium colcaeolus, 3. Calceolaria xherbeohybrida, 4. Geranium phaerum (?), 5.Capsicumí annuum convar. longum (?) 6.Phaseolus vulgariskis buzsor Orchis moriokisköldökü fuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 11.12kismalac Bidenskispofonocsapott Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.12; Ph. convar. nanus11.01kis tövisrózsa Rosa gallicakis úri fuszulyka Phaseolus vulgaris convar.nanus: 22.17klemátisz Clematis jackmaniiklokocel Galanthus nivaliskockavirág Tanacetum partheriumkocsány 1. kukoricaszár, 2. szemektől megfosztottkukoricacső, 3. kukoricaszár földbenmaradó töve; 4. szőlőfürt szem nélküli része(vö. KalTsz).kocsánykóré kukoricaszár (KalTsz)kocsánymuzsika kukoricakóróból készült gyermekhangszer(vö. Faragó 1946. 63)kofa 1. Tradescantia, 2. Zebrina pendulakoldusláb Narcissus poeticus + N. stellariskoldustetű Torilis arvensiskollektíves [bab] Phaseolus vulgaris convar.nanus: 13.17kollektívfuszulyka Phaseolus vulgaris convar.nanus: 12.01, 22.01, 33.01kollektívpaszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 11.01, 12.01; Ph. vulgaris convar.nanus: 11.01, 22.17kolozsvári [alma] Malus domestica (almafajta)kolozsvári bokréta Iberis umbellatakolozsvári tejesszegfű Dianthus caryophylluskomló Humulus lupuluskonkoly Agrostemma gilhagokonkord Vitis labrusca (szőlőfajta)konopér Triticum aestivum convar. aristatum(búzafajta)konzervpaszulyka Phaseolus vulgaris convar.nanus: 13.17kopár fás növényzet nélküli vagy gyér növényzetű(helynevekben is; vö. Péntek–Szabó1980. 143)kopasz gyér növényzetű, fás növényzet nélküli(hely) (helynevekben főként; vö. Péntek-Szabó19S0. 143)kopasz búza Triticum aestivum convar. muticumkopaszfejű búza na.kopófil Caltha palustriskopottnyak Asarum auropaeumkorai madártojás Phasolus vulgaris convar.vulgaris: 11.16, 31.16karai március Narcissus pseudonarcissuskorai paradicsom Lycopersicon esculentumkorai paszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:14korai retek Raphanus sativus convar. radiculakorai vízifűzfa Salix albakorai zöldcsöjű Phaseolus vulgaris convar.vulgaris; 23.17korbácsnyélfa Viburnum lantanakorcsitura korcs (Sz)kóré száraz, kemény növényi szárkórélábé Brassica oleracea convar. acephalaprovar. gongylodeskórósóska kikórózott sóska (Rumex acetosa)koriander Coriandrum sativumkormos [alma] Malus domestica (almafajta)kormos körte Pyrus communis (körtefajta)koronaakác Gleditschia triacanthoskoronarózsa Zinnia eleganskoronavirág na.kosárfűz Salix viminaliskóst takarmány (KalTsz)koszmos [körte] Pyrus communis (körtefajta)koszos egres fertőzött, penészes egreskotlóvirág 1. Adonis vemalis, 2. Taraxacumofficinalekovál (diót) külső lágy héjtól megtisztít(Nyr. XVIII, 575)kozborszilva Prunus domestica ssp. domestica(szilvafajta)kökény Prunus spinosakökényes Pruno spinosae-Crataegetum prunetosum(helynévként is; vö. Péntek–Szabó1980. 163)kökényszilva Prunus domestica ssp. instititiakökörcsin 1. Pulsatilla montana, 2. Adonis vernalis,3. Orchis moriokőközttermő Teucrium montanumköldökös paszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.12köles Panicum milfaceumkömény Carum carviköménymag Carvi fructus323

kőrísfa Fraxinus excelsiorkőrisfás Fraxino-Ulmetum, Tilio-Fraxinetum(helynevekben is; vö. Péntek–Szabó 1980.163)kőrózsa Saxifraga sarmentosakörösfői gyalogpaszuly Phaseolus vulgaris convar.nanus: 32.03körösfői paszuly Phaseolus vulgaris convar.nanus: 32.16körte(fa) Pyrus communiskörtealakú dísztök Cucurbila pepo convar.microcarpina provar. pyriformiskőszirtirózsa Saxifraga sarmentosaköszvényfű Orobanche albakövérfű Sedum maximumkövér tejesburján Sonchus aspcrköves dió Juglans regia (diófajta)kővirág 1. Gypsophila fastigiata ssp. arenaria,2. Portulaca grandiflora, 3. Teucrium montanumkövirózsa 1. Saxifraga sarmentosa, 2. Sempervivumtectorumkrasznai télipaszuly Phaseolus vulgaris convar.nanus: 22.03krecsunyica Zygocactus truncatuskrecsunyik ua.Krisztus koszorúja Passiflora coeruleaKrisztus fája Gleditschia triacanthosKrisztusszív Dicentra spectabiliskrizantén Chyrysanthemum hortorumkukorica Zea mayskukoricacsusnya kukoricakocsány (Mk: Kal-Tsz)kukoricahánték kukoricahántalék (Bh: KalTsz)kukoricavirág Clorophytum comosumkulcsos dió kemény, vastag héjú dió: kócsosdió (Nyr. XVIII, 575)kuldukuca Prunus domestica ssp. instititiakupa Campanula persicifoliakurpuny Clematis vitaibakurvafuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.13, 34.10kurvagránát Phaseolus vulgaris convar. vularis:21.12kurvapaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.12, 21.13, 22.10, 22.14, 32.15kurváspaszuly Phaseolus vulgaris convar. vularis:21.09, 21.12kúti [alma] Malus domestica (almafajta)kutyaberzen Anthemis arvensiskutyaborostyán Daphne mezereumkutyacseresznye 1. Ligustrum vulgare, 2. Sorbusaucupariakutyafa 1. Ligustrum vulgare, 2. Euonymus europaea,3. Frangula alnus, 4. Cornus sanguineakutyagyöngyvirág Polygonatumkutyaibolya Viola sylvestriskutyakapor 1. Adonis aestivalis, 2. Anthemisarvensiskutyarózsa Adonis vernaliskutyaszőlő Viburnum opuluskutyatej 1. Euphorbia + E. cyparissias + E.amygdaloides, 2. Chelidonium majuskutyatöke Astragalus cicerkutyatök-szilva Prunus domestica ssp. instititiakutyaveresszőlő Viburnum opuluskülföldi fodormenta Mentha x piperitaküpü sziromlevelek alkotta csésze (Vicia)labdarózsa 1. Viburnum opulus, 2. Hydrangeaopuloideslaboda Chenopodium albumlakatvirág Aconitum cammarumláncfű 1. Taraxacum officinale, 2. Cirsium vulgareláncoslapu Taraxacum officinaleláncvirág Taraxacum officinalelaposbogáncs Caucalis platycarposlaposcsövű vajpaszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 22.05lapos fehér Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:24.01laposfű 1. Luzula campestris, 2. Carex, 3. Dactylisglomerata, 4. Echinochloa crus-galli, 5.Setaria glaucalaposgyep Setaria glaucalapos szamártövis Eryngium campestrelaposszemű paszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 24.01lapos zab Avena fatualapuhos Petasitetum hybridi (helynevekben, vö.Péntek–Szabó 1980. 163)laskagomba Ramarialeányesecsű Malus domesűca (almafajta)leányeper Fragaria vescaleányka Vitis vinifera (szőlőfajta)leduhaszt (fakérget) lehánt (Kb)lefutó 1. Tradescantia, 2. Senecio mikanoideslegelő legeltetéssel kihasznált gyepes terület(helynevekben is, vö. Péntek–Szabó 1980.150)legényrózsa Zinnia eleganslégyfogó ragacsos növények összefoglaló neve(Szu)légyfű Silene vulgarislégygomba Amanita muscarialéha satnya vagy fejletlen növényi termés(KalTsz)léhás satnya vagy fejletlen magvú (gabona)(KalTsz)len Linum usitatissimumlencse Lens culinarislengye Leucanthemum vulgarelenvirág Linumlestyán Levisticum officinalelétipaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:22.05levél folium Nr. Méh- és darázscsípésre: háromvagykilencféle levelet szednek, összetörik,és bedörzsölik vele a csípés helyét (nem számít,hogy milyen növényről való a levél). Vö.Kovács 1976. 107. – Helynevekben is (vö.Péntek–Szabó 1980. 140).324

leveles kaktusz Phyllocactus ackermannilevendula Lavandula angustifolialibadió Juglans regia (diófajta)libaláb 1. Cirsium oleraceum, 2. Angelica sylvestris,3. Heracleum sphondyliumlibalábúfa Staphylea pinnatalibalábúfű Heracleum sphondyliumlibamájpaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:12.04, 22.04, 24.04; Ph. vulgaris convar.nanus: 22.03libapampó Potentilla anserinalibapimpó Cirsium oleraceum (?)lícium Lycium halimifoliumliciumfa ua.liget kisebb, ritkás erdő, berek (helynevekbenis, vö. Péntek–Szabó 1980. 135)lihó lopótökből (Lagenaria) készített borlopó(KalTsz)lilaakác Wisteria sinensislila csalfapaszuly Phaseolus vulgaris cenvar.vulgaris: 21.12lilapofoncsapott ua.lila viola Matthiola incanalilom 1. Hemerocallis fulva, 2. Iris germanica,3. Amaryllis x hybrida, 4. Lilium bulbiferumlippancs Calystegia sepiumlitánia Prunus paduslóbab Vicia fabalócérna 1. Medicago sativa, 2. Tetragonolobusmaritimuslófenyő Pinus nigralófing 1. Lycoperdon, 2. Bovista plumbealófodormenta Mentha longifoUalófogú [kukorica] Zea mays convar. dentiformislófogú lencse Pisum sativumlóher 1. Trifolium + T. pratevse, 2. Oxalisdeppeilóhere 1. Trifolium + T. pratense, 2. Anthyllisvulnerarialóherevirág Oxalis deppeilok hegyi rét, elsősorban kaszáló (helynevekben,vö. Péntek–Szabó 1980. 150)lókamilla Matricaria discoidea + Tripleurospermuminodorumlomb frons (helynevekben is, vö. Péntek –Szabó 1980. 140)lómenta 1. Mentha longifolia, 2. Coronilla varialondonpeti Malus domestica (almafajta)lonka víz melletti rét vagy szántó (helynevekbenis, vö. Péntek–Szabó 1980. 150)lopó Lagenaria sicerarialopótök ua.lósóska Rumex erispus + R. stenophylluslószemű [kukorica] Zea mays convar. dentiformislószemű [szilva] Prunus domeslica ssp. domesticalóza Salix caprea barkája (Szászfenes)lőcsös [körte] Pyrus communisLőrinckörte Pyrus communis (körtefajta)lubénia Lobelia erinuslucerna 1. Medicago sativa, 2. Oxalis deppeilucfenyő Pinus sylvestrislugosfenyő Pinus nigralúgzós karóspuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 14.06lucfenyő 1. Picea abies, 2. Pinus sylvestris, 3.Abies albamacskafarka Aporocactus flagelliformismacskafarok Equisetummacskagyökér Valeriana officinalismacskakörmöslevelű vadcsombord Potentillaanserinamacskaköröm 1. Anthyllis vulneraria, 2. Coronillavariamacskaméz facsipa, mézga: macskamíz (KalTsz)Nr. A szilvafa mézgáját kelésre teszik (vö.Kovács 1976. 103)macskaszar mézga (Ny: KalTsz)macskaszemű puszulyka Phaseolus vulgarisconvar. vulgaris: 21.04madárcseresznye Prunus avium ssp. aviumprovar. iulianamadárkék Sonchusmadárkenyer 1. Briza media, 2. Achillea ptarmicamadármorzsa Achillea ptarmicamadársóska Rumex acetosellamadárszilva Prunus domestica ssp. domestica(szilvafajta)madártojás Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:11.16, 21.16, 31.16, 32.16; Ph. vulgaris convar.nanus: 13.16madártojású Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:11.16magas bársonyvirág Tagetes erectamaghagyma magtermesztésre kiültetett hagyma(Allium cepa)magos kender Cannabis sativa magtermő nőiegyedemagyarországi paszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 23.17majoránna Majorana hortensismájpaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.04, 24.05; Ph. vulgaris convar. nanus:22.03, 22.05májusfa 1. prunus padus, 2. Chaenomeles lagenaria,3. Betula, 4. Forsythia intermediamájusi cseresznye Prunus avium ssp. avium(cseresznyefajta)májusifa Chaenomeles lagenariamájusigomba Rhodophyllus clypeatusmájusi szegfű Dianthus plumariusmájvirág Hypericum perforatummák Papaver somniferum + P. rhoeasmákgubó Papaveris caputmakk Quercus, ritkábban Fagus termése (glans)makk alakú dísztök Cucurbita pepo convar.microcarpina provar. pyriformismákrózsa 1. Papaver somniferum f. flore pleno(hort.) (Federmohn), 2. P. rhoeasmákvirág Papaver bracteatum + P. rhoeas325

malac Caucalis platycarpos, Xanthium spinosumetc. szúrós, akaszkodó termésemalató bozótos, cserjés terület (csak helynevekben,Vö. Péntek–Szabó 1980. 135)málé 1. Zea mays, 2. kukoricalisztből sütöttédes lepénymáléliszt kukoricalisztmálészalma kukoricaszár (Kszt-Zt: KalTsz)málna Rubus idaeusmálnafa ua.málnamező Fragario-Rubetum rubetosum idaei(helynevekben is, vö. Péntek–Szabó 1980.163)málnarózsa Alcea roseamalomrózsa Papaver rhoeasmályva 1. Malva neglecta, 2. Lavatera thuringiaca+ L. trimestris, 3. Alcea rosea, 4. Althaeaofficinaiis, 5. Hepalica nobilismályvakenyér Malva neglecta termésemályvarózsa 1. Alcea rosea, 2. Althaea officinalismandula Prunus amygdalusmandulabarack Prunus persica (barackfajta)március 1. Narcissus poeticus + N. pseudonarcissus,2. Prunus padus, 3. Forsythia intermediamargaréta Leucanthemum vulgare + L. latifoliumMargitszegfű Dianthuts caryophyllusmarharépa Beta vulgaris convar. et provar.crassaMária seprűje Ariemisia annuamaritiapu Tussilago faifaramartilapu virága Tussilago farfara virágjamaszlag Datura stramoniummasziina Olea europaeamatraguna 1. Atropa bella-donna, 2. Scrophulariarodosameddő tőrükbúza kapáláskor kivágott, cső nélkülikukoricaszár (KalTsz)meggernyézik (levágott fa) penészessé, foltossáválikmegkígyófüvez kígyófűvel gyógyít (állatot)megléhásodik összeaszik, összeszárad (mag, szema kalászban) (KalTsz)megléházik összeszárad (pl. a fejlődő búzaszem)(KalTsz)megmozsgézik nedvet ereszt (tavasszal a fa)(KalTsz)megveri a ragya gombás fertőzés éri (a növényt):megveri a rogya (Zs)meggy(fa) Prunus cerasusméhfű 1. Melittis melissophyllum, 2. Nepetacataria, 3. Salvia verticillata, 4. Stachys germanicaméhvirág 1. Melittis melissophyllum, 2. Pulmonaria,3. Glechoma hederacea, 4. Hyosciamusniger, 5. Phlox paniculata, 6. Saponaria officinalismenta Mentha + M. x piperitamentolmenta Mentha x piperitamenuse kitépett fűcsomó: menuse (KalTsz)326menyasszonyi koszorú Consolida ajacismenyasszonykönnye Iberis umbellatamenyasszonyvirág Zantedeschia aethiopicamenyecskerózsa Zinnia elegansmenyecskeszem 1. Begonia semperflorens, 2.Coreopsis tinctoriamenyecskevirág Zinnia elegansmérai puszulyka Phaseolus vulgaris convar.nanus: 22.01mérgesgomba mérgező gomba (minden olyangombát mérgezőnek tekintenek, amelyrőlnem tudják biztosan, hogy ehető).merisara Vaccinium vitis-idaeameszeliő 1. Centaurea moschata, 2. Tanacetummeszeilővirág Leucanthemum vulgaremezei bonyóvirág Geranium pratensemezei borostyán 1. Daphne mezereum (?), 2.Onobrychis arenaria (?)mezei csombord Thymusmezei fodormenta Menthamezei harangvirág Campanula + C. patulamezei majoránna Thymusmezei németszegfű Dianthus carthusianorummezei pézsma Centaurea scabiosa ssp. spinulosamezei sárgapaszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 22.04mezei sárgapuszulyka ua.mezeisaláta Ranunculus ficariamezei szegfű 1. Dianthus carthusianorum, 2.Lychnis flos-cuculi, 3. Viscaria vulgarismezeitátogó Linaria vulgarismezei zsurló Polypodium vulgaremézes körte Pyrus communis (körtefajta)mezge 1. a fa kérge alatti nyirok, 2. a fa kérgealatti vékony hámréteg (KalTsz)micóka fűzfabarkamicus ua.mijókgomba Boletusmimóza Solidago canadensismincsuna Plantago majormindighagyma Allium cepaminiszterfuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.12miniszterpaszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 24.18, 32.15mirha Chaenopodium botrysmirtuszfenyő Biota orientalis + Thuja occidentalismisling sűrűn vetett takarmánykukorica(KalTsz)mocsári gólyahír Caltha palustrismocsártölgyfa Quercus reburmocskos [alma] Malus domestica (almafajta)mogyoró 1. Corylus avellana, 2. Solanum tuberosummogyoróaljafű Ajuga genevensis + A. reptansmogyoróaljilapu Glechoma hederaceamogyoróhagyma Allium cepa (hagymafajta)mogyorós Coryletum avellanae, Corylo-Populetum,Corylo-Tilietum (helynevekben is, vö.Péntek–Szabó 1980. 163)

moharózsa Rosa moschatamohos Sphagnetum (helynevekben, vö. Péntek–Szabó 1980. 163)molid Picea abiesmonostori [körte] Pyrus communis (körtefajta)mórabelű szilva Prunus domestica ssp. dontestica(szilvafajta)morzsavirág Tanacetum partheniummotyókörte Pyrus communis (körtefajta)Mózesbokor Chaenomeles lagenariamuha Helxine soleiroliimuhar 1. moha (Briophitae) Nr. Teája vérzéscsillapító(Nk). 2. Echinochloa crus-galli,3. Setaria glauca, 4. Apera spicati-ventimuharfű Setaria glaucamurok Daucus carota ssp. sativusmuroktengeri Zea mays convar. induratamuroktörökbúza ua.murva 1. szénatörmelék, 2. tubák (Kf) (Kal-Tsz)muskátli Pelargonium + P. zonale + P. radulamuskotály 1. szőlőfajta (Vinis vinifera), 2.almafajta (Malus domestica), 3. körtefajta(Pyrus communis)muskotályszilva Prunus domestica ssp. domesticamuszkáté 1. Pelargonium grandiflorum + P.zonale, 2. Geranium macrorrhizummuszulyos Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:32.15muzsgyé sós-ecetes fokhagymából készült (ritkángyógyszerként is használt) olajos mártásnád 1. Phragmites australis, 2. Typha latifolianadály Symphytum officinalenádas Phragmitetum communis, Scirpo-Phragmitetumphragmitetosum (helynevekben is, vö.Péntek–Szabó 1980. 163)nádmézes Pyrus communis (körtefajta)nadragulya Atropa bella-donnanagy buzsor Orchis purpureanagy csalán Urtica dioicanagy csókavirág Papaver rhoeasnagyédes [alma] Malus domestica (almafajta)nagygyőtény Calystegia sepiumnagykökörcsin Adonis vernalisnagynagysága Phaseolus vulgaris convar.nanus: 32.16nagyobblevelű laboda Chenopodium albumnagy paradicsom Lycopersicon esculentum convar.infiniensnagy pillangóvirág Cosmos bipinnatusnagypofoncsapott Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.13nagyrózsa Paeonianagyszemű karós Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 22.16Nániekféle Solanum tuberosum (burgonyafajta)napraforgó Helianthus annuusnapranyíló Ipomoeanarancs Citrus aurantiumnarancsalma Malus domestica (almafajta)nárcisz Narcissus poeticusnaspolya Mespilus germanicanefelejcs 1. Myosotis + M. sylvatica convar,culia + M. scorpioides, 2. Callistephus chinensisnégerpuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:14.17, 22.07; Ph vulgaris convar. nanus:22.07négysoros árpa Hordeum vulgare convar. vulgarenegyvennapos Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:24.18; Ph. vulgaris convar. nanus:24.02, 32.16német szegfű Dianthus + D. barbatus + D.carthusianorumnenyúljhozzám Impatiens balsaminanevendula Lavandula angustifoliaNóé bárkája Aconitum cammarumnova Vitis labrusca (szőlőfaj)női liliom ? (Kszt-Zt)növény lágyszárú növény (a szó szűkebb jelentésű,szembenáll a fával, amely nem tartozikbele a jelentéskörébe)nyakas körte Pyrus . communis (körtefajta)nyárfa Popidusnyári alma Malus domesticanyári fukszia Consolida ajacisnyári káposzta Brassica oleracea convar. etprovar. capitatanyári körte Pyrus communis (körtefajta)nyári mogyoró Corylus avellananyári murok Daucus carota ssp. sativusnyárirózsa Solanum tuberosum (burgonyafajta)nyári szegfű Dianthusnyári ugorka Cucumis sativus convar. flavusnyári viola Matthiola incananyilistán (?) Paeonia (Mó: KalTsz)nyíres Betuletum, Betulo-Quercetum (helynevekbenis, vö. Péntek–Szabó 1980. 163)nyírfa Betulanyírfagamba Trametes versicolornyírfálé virics (Betula verrucosából)nyírfasíp nyírfakéregből készített gyermekhangszer(vö. Faragó 1946. 61)nyolcsoros [kukorica] Zea mays convar. induratanyúlfarka Poteniüla (?) (Gy)nyúlisóska Oxalis aceiosellanyúlsaláta 1. Sonchus + S. oleraceus, 2. Oxalisacetosella, 3. Ranunculus ficaria, 4. Taraxacumofficinale, 5. Caltha palustris (?)nyúlsóska Oxalis acetosellanyúlsóskafa Berberis vulgarisnyúlszapuka Anthyllis vulnerariaodus fa odvas fa. Nr. Odvas fákban meggyűltvízzel mossák a sömörögöt, hogy elmúljon(Mó)odvosi Triticum aestivum convar. aristatum(búzafajta)oláhcitrus Artemisia annuaoláhecet Ailanthus altissima327

oláhpálma Salix caprea barkája (Szászfenes)oláhrózsa 1. Papaver rhoeas, 2. Rudbeckia laciniata,3. Tagetes patulaolajfa Elaegnus angustifoliaolaszibolya Saintpaulia ionanthaolasz mogyoró Corylus avellanaolaszviola Clarkia elegansoldalborda Polypodium vulgareoleander Nerium oleanderolt 1. növényt úgy nemesít, hogy vesszejébemás, nemes növény hajtását illeszti, 2. dugványoz:ót (pl. Pelargoniát; Szu)oltott borostyán Syringa vulgarisoltott eper Fragaria ananassaoltott rózsa Rosa multifloraoltovány az alany és az oltóvessző együttélésébőlkeletkezett fiatal fa (helynevekben is, vö.Péntek–Szabó 1980. 159)omboly hínár, láp, ingovány (Potametea, Eupotamion;helynevekben; vö. Péntek–Szabó1980. 152, 163)orgona Syringa vulgarisoroszka Tagetes + T. patulaoroszlánszáj Antirrhinum majusoroszpaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:23.17orosz tea Thea sinensisostorménfa Viburnum tantanaostorminya ua.ostornyélfa ua.Otelló Vitis labrusca x V. riparia x V. viniferaökörfarkkóró Verbascum phlomoidesökörfarok Verbascum phlomoides x V. thapsusökörkalács Carlina acaitlisökörlevél Cirsium canumökörnyelv 1. Cirsium canum, 2. Sansevieriatrifasciataökörszem Helleborus purpurascensöntéstől való burjány Arcnaria serpyllifoliaördög bocskor Eryngium campestreördögborda 1. Polypodium vulgare, 2. Pteridiumaquilinum, 3. Dryopteris filix-tnas, 4.Athyrium filix+eminaördögcérna Lycium halimifoliumördögfaszlevél A sarum europa.eumördögfű Heüeborus purpurascensördögrokolya Veratrum albumördögrakója ua.öregek dohánya Melilotus officinalisörökzöld Buxus sempervirens + Mahonia aquifolium+ Vinca minor + Hedera helixörökzöldfa Biota orientalis + Thuja occidentalisőszibálint Aster novi-belgiiőszibánat 1. Aster + A. amellus + A. novibelgii,2. Colchicum autumnaleőszibarack Prunus persicaősziboglár Bellis perennisősziborostyán Phlox paniculataőszi búza Triticum aestivum convar. aristatumőszikakasmandikó Colchicum autumnaleőszikankó ua.328őszike ua.őszikikerics ua.őszi paradicsom Lycopersicon esculentumőszirózsa Callistephus chinensisőszivirág Colchicum autumnalepáfrány 1. Polypodium vulgare, 2. Athyriumfilix-feminapáka káka, nád, gyékény virága, buzogánya(csak helynevekben; vö. Péntek –Szabó1980. 152)pakulárdohány Verbascum phlomoidespálma Salix caprea barkája (Kolozsmonostor)pántlikafű Phalaris arundinaceapanusa a kukorica csövét borító levél (KalTsz)pápavirág Leucanthetnum vulgarepápelfa Populus albapaprika 1. Capsicum annumn convar. annuum,2. Solanum capsicastrumpaprikaburján Galinsoga parviflorapaprikavirág Salvia splendenspapsajt Malva negleetapapsajtlevél ua.papszoknyája Lavatera trimestrispaptöke 1. Helleborus purpurascens, 2. Colchicumautumnale tavaszi levele, termése.paradicsom Lycopersicon esculentumparadicsomalma paradicsom termése? (Zs: Kal-Tsz)paradicsompaprika Capsicum annuum convar.grossumparasztfenyő Picea abiesparasztgeorgina Dahlia pinnaia provar. subglobosumparéj Amaranthtis + A. caudatuspárfimfű Hierochloe australispárizsalma Malus domestica (almafajta)pártavirág 1. Leucanthetnum vulgare, 2. Tanacetumcorymbosumpartigyökér ? (Nk)partilapu Tussilago farfara levelepartilapuvirág Tussilago farfara virágapásztortáska Capsella bursa-pastorispaszuly Phaseoluspaszulyszalma bab megszáradt, kicsépelt hüvelye,indája (KalTsz)paszulyvirág Ipomoeapatakfű hínár (K: KalTsz) Pír. A szülő nőhasfalát borogatták vele szülés után (Ny)patakfűzfa Salix fragilispataki fűzfa Salix purpureapatakirózsa Caltha palustrispatkonca szegfű Dianthus chinensispatkonca viola 1. Matthiola incana, 2. Erysimumcheiripatyolatrózsa Rosa chinensis + R. odoratapázsit gondozott füves terület, gyep, fű (helynevekbenis, vö. Péntek – Szabó 1980.150)pecsenyevirág 1. Orchis, 2. Astragalus onobrychis

pelargónia Pelargonium zonale + P. peltatum +P. grandiflorumpergamenkörte Pyrus communis (körtefajta)perje 1. Agropyron repens, 2. Lolium perenneperjefű Agropyron repenspermusz (?) Phlox paniculatapesti alma Malus domestica (almafajta)pestiburján Galinsoga parviflora (Kp)pesti fuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:31.18pestivirág Artemisia annuapeszternák Pastinaca sativapetrezselyem Petroselinum crispumpetrezselyemvirág Adonis vernalispetúnia Petunia x athinsianapettyes begónia Begonia rex hybridapézsma Centaurea moschatapézsmarózsa ua.picirigomba Marasmius oreadespiculás borsó Pisum arvensepicsócsa Helianthus tuberosuspicsóka ua.pijó Solanum tuberosumpillangóvirág 1. Cosmos bipinnatus, 2. Coreopsistinctoria, Linum hirsutumpinalajtorja 1. Caucalis platycarpos, 2. Conringiaorientalis, 3. Galium tricornutumpinarózsa Papaver rhoeaspinavirág 1. Papaver rhoeas, 2. Primula verispipacs Papaver rhoeas + P. bracteatum + P.orientalepipaszárfa ? (T)pipeburján Galinsoga parviflorapipefű Taraxacum officinalepipehúr 1. Stellaria media, 2. Veronica hederifolia+ V. persicapipevirág 1. Taraxacum officinale, 2. Tussilagofarfara virágja, 3. Caltha palustrispipirgó ? mocsaras, vizenyős helyen termőnövény ( ? Juncus, Carex) (K, Mb: KalTsz)pipitér (?) Matricaria chatnomillapipizsoly Lathyrus vernuspirihagyma Allium cepapiros akác Robinia hispidapiros cintória Centaurium erythiraeapiros csengő Melampyrum arvensepiros bazsarózsa Paeonia officina/ispirosbelű [alma] Malus domestica (almafajta)pirosbelű körte Pyrus communis [körtefajta)piros borostyán Daphne mezereumpiros búza Triticum aestivum convar. aristatumpiros egres Ribes uva-crispapiros eperfa Morus nigrapiros fűzfa Salix purpureapiroshátú galambgomba Russulapiros gránátfuszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 11.03piros gránátpaszuly Phaseolus vulgaris convar.nanus: 32.16piros káposzta Brassica oleraceapiroskopasz [búza] Triticurn aestivum convar.muticumpiroskötős Phaseolus vulgaris (?)piroskurva Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.12piros liliom Hemerocallis fulvapirosmeggy Vaccinium vitis-idaeapiros [murok] Daucus carota ssp. sativuspirosmuszulyos Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.12pirosnyílás Pelargonium zonalepiros oroszka Tagetes erectapiros paréj Amaranthuspirospofonvágott Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.12piros purdébúza Triticurn aestivum convar.muticumpiros répa Beta vulgarispiros retek Raphanus sativus convar. radiculapiros ribiszke Ribes rubrumpiros ribizli ua.piros saláta Lactuca sativapiros szegfű Dianthus caryophylluspiros szentgyörgyi Primula x pubescenspiros szentgyörgy ua.piros szilva Prunus domestica ssp. domesticapirosszőlő Ribes rubrumpiros törökbúza Zea mays convar. induraiapirosvirág 1. Daphne cneorum, 2. Prunus tenellapirosvirágú bivalypaszulyka Phaseolus coccineus:32.14pirosvirágú bivalypaszuly ua.pirosvirágú [mák] Papaver somniferumPistakalap Zinnia elegansPistike Impatiens wallerianaPistukavirág ua.pitánka Boletus (gomba!)piterka ua.pityirkó Solanum tuberosumpityóka 1. Solanum tuberosum, 2. Helianthustuberosuspizdácsóri Consolida regalispletyka 1. Zebrina pendula, 2. Tradescantia, 3.Commelina communispletykafutó Tradescantiapletykanövény ua.plop Populus iremulaplopujfa Populuspodbál Tussilago farfara levelepofoncsapós Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:22.05pofoncsapott Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.09pofonesapott vajfuszulyka Phaseolus vulgarisconvar. vulgaris: 21.12pofonütött paszuly Phaseolus vulgaris convar.nanus: 34.02pofonvágott Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.09, 21.13, 32.15pofonvert puszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.12329

pojána erdei tisztás (helynevekben is, vö.Péntek–Szabó 1980. 150)pokolvarfű Chenopodium hybridum (?) Nr.Kék pokolvar lehúzására használják (vö.Kovács 1976. 104)polbál Tussilago farfara leveleponcsó 1. Lappula squarrosa, 2. Colchicum autumnaletermése tavasszal (Mó)pongráccseresznye Prunus avium ssp. aviumcv.pongyolapitypang Tussilago farfara virágapónyik Malus domestica (almafajta)porcelánpaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:11.16, 12.01, 22.16; Ph. vulgaris convar.nanus: 32.16poresfű Polygonum aviculareporcsín ua.porfű ua.porkoiáb Portulaca oleraceaporkolábocska (?) Portulaca grandifloraportula ua.porlulácska ua.pöfeteg Langermannia giganteapreluka irtás, erdei tisztás (helynevekben, vö.Péntek–Szabó 1980. 144)primula Primula obconicaprunuc Prunus paduspujec oltovány (Kp)pukkancs Staphylea pinnatapukkancsvirág Silene vulgarispukkansztó Plantago lanceolatapukkantó 1. Symphoricarpus racemosus, 2. Silenevulgaris, 3. Datura stramoniumpukkantós Symphoricarpus racemosuspukkantósvirág Silene vulgarispukkantóvirág ua.puládrákuluj 1. Asarum europaeum, 2. Euphorbia,3. Crocus heuffelianus gumójapulendrákusfű ?pulyaborostyán Syringa persicapulykaorr 1. Amaranthus caudalus + A. hybridus,2. Polygonum orientalepumi eper Fragaria vescapurdé búza Triticum aestivum convar. muticumpurdéfejű búza ua.puszpáng 1. Buxus sempervirens, 2. Vincaminorpuszulyka Pkaseoluspünkösdirózsa 1. Trollius europaeus, 2. Paeonia+ P. officinalis, 3. Rosa foetidapünkösdi szegfű Dianthus plumarius + D.chinensispünkösdivirág 1. Anemone nemorosa, 2. Paeoniaragadály 1. Galium aparine + G. mollugo, 2.Viscaria vulgaris, 3. Vicia cracca, 4. Caucalisplatycarposrákámec Bunias orientalisrákfarok Potentilla anserinaRákocziszilva Prunus domestica ssp. domesticarakottya Salix caprearakottyafűzfa Salix caprea + S. purpurea330rakottyás Sambuco-Salicion capreae (helynevekbenis, vö. Péntek–Szabó 1980. 163)rázott kevert takarmány (általában: búza-,zab- vagy árpaszalma + széna)rebarbara Rheum rhaponticumrecemuszkáté Pelargonium radularecéslevelű pelárgónia Pelargonium radulareccslevelű saláta Lactuca sativa convar. secalinaprovar. crisparecés muszkáté Pelargonium radularégi oltottborostyán Syringa persicarekenyő Bunias orientalisrépa Beta vulgarisrepce Sinapis arvensisrepcevirág ua.repcsen 1. Sinapis arvensis, 2. Diplotaxis muralisrészegvirág Daphne cneorumrét pratum (helynevekben is, vö. Péntek–Szabó 1980. 150)retek Raphanus sativusréti csuperka Agaricus campestrisrezeda 1. Reseda odorata + R. lutea, 2. Brizamediarezgő 1. Briza media, 2. Gypsophila elegansrezgőfű 1. Briza media, 2. Asperula cynanchicarezgő nyárfa Populus tremularezgős nyárfa ua.rezgővirág Briza mediaribizli Ribes rubrumribiszke ua.ricinus Ricinus communisricinusfa Lycium halimifoliumRicsatata Pkaseolus vulgaris convar. vulgaris:24.18ringló Prunus domestica ssp. rotunda convar.claudianaringószilva ua.rizling Vitis vinifera (szőlőfajta)rizs Oryza sativarizskása törökbúza Zea mays convar. microspermaprovar. oryzoidesrókagomba 1. Cantharellus cibarius, 2. Russulaemetica, 3. Amanita muscariarománmuszkáté Geranium macrorrhizumromonyica Tanacetum partheniumrongyos fuszulyka Pkaseolus vulgaris (?)ropogó cseresznye Prunus avium ssp. aviumconvar. duracinaropogós cseresznye ua.ropogós fűzfa Salix fragilisrossztövis Cirsium vulgarerozmaring Rosmarinus officinalisrozs Secale cerealcrózsa Rosa + R. centifoliarózsabarack Prunus armeniacarózsa [burgonya] Solanum tuberosum (burgonyafajta)rózsafuszulyka Pkaseolus vulgaris convar. nanus:22.03rózsakáposzta Brassica oleracea

ózsapaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:22.06rózsapuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.05rózsaszilva Prunus domestica ssp. domesticarózsaszín akác Robinia hispidarózsaszín útilapu Plantago mediarózsaszín vadmályva Althaea officinalisrózsavirág Echium vulgare (?)rozsdás saláta Lactuca sativa cv.Rózsikagyökér Artemisia vulgarisrozsmalint Rosmarinus officinalisrucadió Juglans regia (közepes nagyságú terméstadó diófajta)rucaláb Tanacetum partheniumruta (?) Tanacetumrutafa Biota orientalis + Thuja occidentalissabotszegfű Dianthus caryophyllussáfrány 1. Crocus sativus, 2. Carthamus tinctoriasaláta 1. Lactuca sativa, 2. Ranunculus ficariasalátavirág Caltha palustrisSándorpaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.05sapkagomba ? (Kk)sapkáspaszuly Phaseolus vulgaris (?)sárgaakác Laburnum anagyroidessárgabarack Prunus armeniacasárgabókavirág Inula britannicasárga bojóka Solanum tuberosum (burgonyafajta)sárgaborostyán Ribes aureumsárgaborostyán Forsythia intermediasárgabubás [bab] Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.09sárgacintória Hypericum perforatumsárga csalfapaszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.09sárga esősviola Erysimum cheirisárgacsövű aranylánc Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.07sárgaesövű gyalogpaszuly Phaseolus vulgarisconvar. vulgaris: 24.18; Ph. vulgaris convar.nanus: 13.17, 32.07sárgacsövű paszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 22.05, 24.05; Ph. vulgaris convar.nanus: 22.03sárgadinnye Cucumis melosárga egres Ribes uva-crispa (egresfajta)sárgafelfutó Tropaeolum majussárgafutóka na.sárga fülőke Calendula officinalissárga fűz Salix viminalissárga fűzfa Salix triandra + S. viminalissárgagomba 1. Cantharellus cibarius, 2. Ramariasárgageorgina Rudbeckia laciniata var. ligulata+ R. speciosa + R. laciniata var.laciniatasárgagránát [bab] Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.09sárga gyalogpaszulyka Phaseolus vulgaris consvar.nanus: 21.02sárga hagyma Allium cepa (hagymafajta)sárgaharangvirág Aquilegia chrysanihasárga horgasrózsa Narcissits pseudanarcissussárgahüvelyű [bab] Phaseolus vulgaris conviar.vulgaris: 21.13sárgaibolya (?) Potentilla arenariasárgakáka Iris pseudocarussárgakakastaréj Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:24.02sárga kakukkvirág Anemone ranunculoidessárga kicsirózsa Kerria japonicasárgakurva Phaseolus vulgaris convar. vulgaris;21.09sárgakurvás uasárgakutyatej Chelidonium majussárgaliliom 1. Hemerocallis flava + H. fulva, 2.Iris pseudacorussárga lónaifű ? (gyógynövény; Nk)sárga március Narcissus pseudanarcissussárgamargaréta Anthemis tinctoriasárgamuszulyos Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.09sárga oroszka Tagetes erectasárgapápa Anthemis tinctoriasárga paszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:24.05; Ph. vulgaris convar. nanus:24.02sárgapofoncsapott Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.09sárgapofonvágott ua.sárga puszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 11.02, 12.16; Ph. vulgaris convar.nanus: 23.02sárga pünkösdirózsa Trollius europaeussárga répa 1. Beta vulgaris (répafajta), 2. Brassicanapussárga rókagomba Cantharellus cibariussárgarózsa 1. Rudbeckia speciosa + R. laciniatavar. laciniata var. ligulata, 2. Rosa foetida +R. moschata, 3. Kerria japonica, 4. Coreopsisgrandiflorasárga somkóró Melilotus officinalissárgás zöldszemű Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 11.03sárgaszarkaláb Linaria vulgarissárgaszemű karóspuszulyka Phaseolus vulgarisconvar. vulgaris: 22.04sárgaszemű puszulyka Phaseolus vulgaris convar.nanus: 22.02sárga szilva Prunus domestica ssp. domestica(szilvafajta)sárgatarkás paszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.09sárgatubarózsa Trollius europaeussárga vadborsóvirág Lathyrus hallersteiniisárga vajpaszulyka Phaseolus vulgaris (?)sárgaviola 1. Erysimum cheiri, 2. Potentillaarenariasárgavirág 1. Caltha palustris, 2. Ranunculus +R. acris, 3. Verbascum blattaria, 4. Senecioerucifolius331

sárga zöldfuszulyka Phaseolus vulgaris convar.nanus: 22.07sarjú többszöri kaszálással hasznosított gyep(helynevekben is, vö. Péntek–Szabó 1980.150)sarkantyú 1. Tropaeolum majus, 2. Consolidaregalissarkantyúka Tropaeolum majussarkantyúvirág 1. Tropaeolum majus, 2. Aconitum,3. Consolida regalissarlófű Chelidonium majussártök Cucurbita pepo convar. microcarpinaprovar. pomiformissás 1. Carex + Cyperus alternifolius + Typhalatifolia + Scirpus sylvaticus, 2. Amaryllis xhybrida, 3. Clorophytum comosumsasköröm Vicia sativasasos Magnocaricion elatae (helynevekben is,vö. Péntek–Szabó 1930. 163)sásvirág 1. Chrysosplenium alternifolium, 2.Eriophorum latifoliiimsaszla Vitis vinifera (szőlőfajta)sáté Carexsátés Magnocaricion elatae (helynevekben is, vö.Péntek–Szabó 1980. 163) 'seggenülőfű Echinochloa crus-galliselyembojt Eriophorum latifoliumselyemfű Nardus sirictaselyemrepesen ? (Nk)selyemvirág Eriophorum latifoliiimsemlyék hínáros, nádas ( Potametalia, Phragmitetalia;helynevekben is, vö. Péntek–Szabó1980. 153,' 163)semmifa Lycium halimifoliumseprű Artemisia campestrisseprűburján Artemisia vulgarisseprűfuszulyka Phaseolus vulgaris convar. nanus:32.16seprűkóré Artemisia vulgarissíkfű Nardus (?) (T)sikkantyú Colchicum autumnale tavaszi levelesima paradicsom Lycopersicon esculentum (paradicsomfajta)sima petrezseiyem Petroselinum crispum provar.foliosum f. vulgaresípolófű Echinochloa crus-gallisíposfű Setaria glaucaSiposkörte Pyrus communis (körtefajta)sírvirág Campanula mediumsiska Calamagroslis epigeiosskála Zantedeschia aethiopicasom(fa) Cornus massomkóró Melilotus officinalissomos Cometum maris, Corno-Quercetum petraeaecornetosum (helynevekben elsősorban, vö.Péntek–Szabó 1980. 163)sompaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:24.05, Ph. vulgaris convar. nanus: 32.16sóska Rumx acetosasóskafa Berberis vulgarissovány győtény Convolvulus arvensissóvári [alma] Malus domestica (almafajta)332sóvirág Gypsophila fastigiata ssp. arenariasózó körte Pyrus communis (körtefajta)sömörögalma tölgyfa (Quercus spp.) levelénlévő kidudorodássörárpa Hordeum vulgaresörretek Raphanus sativus (retekfajta)sövénykert ágakból font kerítés (KalTsz)spanyolmeggy Prunus cerasus (meggyfajta)spárángel Asparagus officinalisspárga na.spárgapaszuly Phaseolus vulgaris convar. nanus:34.02spenót 1. Spinacia oleracea, 2. Atriplex hortensissulyom Trapa natans (csak helynevekben, vö.Péntek–Szabó 1980. 153)sündisznó Echinops sphaerocephalus fészkesütőtök Cucurbita maxima convar. semiturbanaet ecoronataszagosmuszkáté Geranium macrorrhizumszálkás búza Triticum aestivum convar. aristatumszáldob Tilia cordata (csak történeti helynévanyagban,vö. Péntek–Szabó 1980. 141)száldobos Corylo-Tilietum, Tilio-Fraxinetum(csak helynevekben, vö. Péntek–Szabó 1980.141, 163)szalma 1. kicsépelt gabona szára, 2. hüvelyesnövények cséplés után visszamaradó részeszalmarózsa Helichrysum bracteatumszalmavirág na.szálvia Salvia sple.ndens + S. officinalisszamárköhögési-tövis Eryngium planumszamárnadály Bidensszamártövis Carduus + C. acanthoides + Cirsiumfuriens + C. vulgare + Dipsacus laciniatus+ Echinops ritro + E. sphaerocephalus+ Eryngium campestre + E. planum +Onopordon acanthium + Xanthium spinosum+ Dalura stramonium (?)szamárvirág Caltha palustrisszamóca Fragaria ananassaszámoslevelűfű Coronilla variaszappanvirág 1. Saponaria officinalis, 2. Silenelongiflora, 3. Viscaria vulgarisszarkaláb 1. Consolida regalis + C. ajacis, 2.Delphinium cultorum, 3. Aconitum cammarum,4. Lonicera caprifolium, 5. Lychnis flos-cuculi,6. Nigella damascenaszarkaláb Phaseolus vulgaris convar. nanus:22.17szarkavirág 1. Consolida regalis, 2. Delphiniumcultorumszaronkelt saláta Ranunculus ficariaszarvasgomba ? (Gym)szarvaskerep 1. Lotus corniculatus, 2. Coronillavariaszarvaskereszt Lotus corniculatusszasza Tragopogon orientalisszászfű Vinca minorszászó ua.száznapos Zea mays convar. indurata cv

százszorszép 1. Bellis perennis, 2. Clarkia elegansszebeni paszuly Phaseolus vulgaris convar.nanus: 13.16szebeni puszulyka ua.szeder Rubus caesius + R. caesius var. arvalisszederjes Fragario-Rubetum rubetosum (helynevekbenis, vö. Péntek–Szabó 1980. 163)szegfű Dianthusszegfűgomba 1. Marasmius oreades, 2. Ramariaszegfűszeg Syzigium aromaticumszékácsi Triticum aestivum convar. aristatumcv.szekeboka Tragopogon orientalisszékfű Matricaria chamomillaszékfűvirág ua.szélesfű Calamagrostis epigeiosszéleslevelű csalán Urtica dioicaszéleslevelűfű Echinochloa crus-galliszéleslevelű hazuglapu Plantago majorszelíd trifoj Trifolium pratenseszélkalánnyél többszörösen felcsavarodott fa.Nr. Azt tartják róla, hogy felcsavarodását aszél idézte elő. Ezzel lehet a szédülést vagy akáptyásságot kicsalni a fejből. A beteg fejéthosszan dörzsölik vele, visszafelé, az órajárásával ellentétesen. Ez kihúzza a szélörvényta fejből, s ezzel a beteg visszakapjaegyensúlyát (Kovács 1976. 100)szemerke Picea abiesszemerkefenyő ua.szénafű kaszálással hasznosított gyepterület(helynevekben is gyakori, vö. Péntek–Szabó1980. 151)szénamurva szénatörmelék. Nr. Teáját víz helyettisszák gyomorfájás ellen (Gy). – Fürdővízbeteszik reumás fájdalom csillapítására.– Főzetével próbálják gyógyítani a rühességet.– Hűlés ellen, reuma ellen gőzöltek vele:forró vizet öntöttek rá cseberben, tüzesítettkövekkel forrón tartották (Kk). –Fájós fogat is párolnak vele. Vö. Kovács1976. 98; Kóczián et al. 1977.Szentanna puszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 22.10szentfa Viburnum lantanaSzentgyörgy Primula veris + P. x pubescensSzentgyörgygomba Agaricus gambosusSzentgyörgyi Primula veris + P. x pubescensSzentgyörgyivirág Primula verisSzentgyörgyvirág Primula veris – P. x pubescens+ P. obconicaSzentilona Pyros communis (körtefajta)Szentilonaszőlő Viburnum lantanaSzentjánosfű Galium verumSzentjánosvirág 1. Aster novi-belgii, 2. Galiumverum, 3. Leucanthemum vulgareszennyes alma Malus domestica (almafajta)széplegény Zinnia elegansszerecsendió Myristica fragransszerelemlakat Dicentra spectabilisszigeti paszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:32.15szilas Ulmion, Fraxino-Ulmetum (helynevekbenis, vö. Péntek–Szabó 1980. 163)szilfa Ulmusszilva Prunus domestica ssp. domesticaszilvafagomba Rhodophyllus clypeatusSzilvia Clarkia elegansszínes akác Robinia hispidaszínes viola 1. Matthiola incana, 2. Erysimumcheiriszinzijene Galium verumszívburján Leonurus cardiacaszívecske Dicentra spectabilisszívó Lagenaria sicerariaszívótök ua.szívvirág Dicentra spectabilisszobafenyő Asparagus plumosusszobavirág Monstera deliciosaszója Glycyne maxszójabab ua.szomorú fűz Salix babylonicaszomorú fűzfa ua.szopóka Pulmonariaszováti csíkospaszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 21.18szőlő 1. Vitis vinifera, 2. Ribes rubrumszőlőskertek királynéja Vitis vinifera (szőlőfajta)szőlővirág Abutilon striatumszőlővíz Lacrima vitiszőr fű: szőűr (Jt: KalTsz)szőrfű Nardus strictaszőrös búza Triticum aestivum convar. aristatumszőrös egres Ribes uva-crispaszőrösibolya Hepatica nobilisszőrös kandilló Pulsatilla montanaszőrös viola Hepatica nobilisszövetkezeti paszuly Phaseolus vulgaris convar.nanus: 23.02sztálinburján Galinsoga parvifloraszunetoare Hypericum perforatumszurokvirág Viscaria vulgarisszúrósragadály ua.szúrós tengeri Zea mays convar. microspermaprovar. oryzoidesszúrós törökbúza ua.száróstövis Cirsium furiensszűcskörte Pyrus communisszürkebarát Vitis vinifera (szőlőfajta)szürke bivalypaszuly Phaseolus coccineus: 32.11szürkevirágú [mák] Papaver somniferumszűzmáriacsalán Coleus blumeitakarmánybojóka Solanum tuberosum (burgonyafajta)takarmánymogyoró ua.takarmányrépa Beta vulgaris convar. et provar.crassatakarmánytök Cucurbita pepo convar. pepotáklász 1. Bromus secalinus, 2. Lolium temulentumtalpasfű ? (Mb)333

tányéralma Malus domestica (almafajta)tapló Polyporus squamosustaplósédes Malus domestica (almafajta)tarka bivalypaszuly Phaseolus coccineus: 32.18tarka fiumei Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:24.18tarka futósmuszkáté Pelargonium grandiflorumtarka gránátpaszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 31.16; Ph. vulgaris convar. nanus:32.10tarkagyalog Phaseolus vulgaris convar. nanus:22.17tarka karóspaszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 22.14tarka kormospuszulyka Phaseolus vulgaris convar.nanus: 13.17tarka paszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:31.18; Ph. vulgaris convar. nanus:32.10, 32.16tarka pelárgónia Pelargonium grandiflorumtarkapletyka Zebrina pendulatarkasás Phalaris arundinaceatarka szegfű Dianthus chinensistarkaszemű tojáspuszulyka Phaseolus vulgarisconvar. vulgaris: 11.16tarkaszemű bivalypaszuly Phaseolus coccineus:32.18tarka szentgyörgyi Primula x pubescenstarkatövis Silybum marianumtárkony Artemisia dracunculustarlóvirág Stachys annuatáska Capsella bursa-pastoristátingó Antirrhinum májustátintó ua.tátogó ua.tavaszbúza Triticum aestivum convar. aristalumtavaszi búza ua.tavaszi gyalogpaszuly Phaseolus vulgaris convar.nanus: 22.01tavaszika Crocus heuffelianustavasz jelenése Polentilla arenariatavirózsa levele Hosta plantagineatea Thea sinensistearózsa Rosa rugosateavirág Verbascum phlomoidestehéngomba 1. Amanifa muscaria, 2. Boletustehénvirág 1. Anemone nemorosa, 2. Leucanthemumvulgaretejesborostyán Syringa vulgaristejesburján Sonchus + S. arvensis + S. oleraceus+ Taraxacum officinale + Tragopogonorientalis + Aposeris foetida (?) +Chelidonhím májustejesfű 1. Tragopogon orientalis, 2. Sonchus +S. arvensis, 3. Taraxacum officinaletejeskávészínű paszuly Phaseolus vulgaris convar.nanus: 22.03tejes kukorica zsenge kukorica (KalTsz)tejes szarkaláb Delphinium cultorumtejes szegfű Dianthus caryophyllustejes viola 1. Erysimum cheiri, 2. Matthiolaincanatekintetesúr Cosmos bipinnatustéli káposzta Brassica oleracea convar. et provar.capitatatéli körte Pyrus communis (körtefajta)téli mogyoró Coryhts avellana (mogyorófajta)téli murok Daucus carota ssp. sativus (murokfajta)téli őszirózsa Chrysanthemum hortorumtéli retek Raphanus sativus convar. nigertéli viola Erysimum cheiritélizöld Hedera helix + Vinca minor + V.herbacea + Buxus sempervirens + Viscumalbum + Biota orientalis + Thuja occindetalistengeri Zea maystengeri dió Juglans regia (nagy termésű fajta)tengerifiók kukorica fattyúhajtása (KalTsz)tengerifióka ua. (KalTsz)tengerifiú ua. (KalTsz)tengerivirág kukoricavirág (KalTsz)ténsasszonypaszuly Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 33.07teribenkő Potentilla arenariatermőág bokrostövisből (Eryngium campestre)díszítették, diót tettek az ágak végére; aszoba falára tették (It)tésztalapu Ajuga genevensis + A. reptanstigrisliliom Lilium tigrinumtilinkó fűzfasíp (Faragó 1946. 61)tincs gerezd, cikk a fokhagymán (Mé)tincses alma Malus domesticatinóri Boletus (gomba !)tintabogyó Ligustrum vulgare terméseTitóéféle Solanum tuberosum (burgonyafajta)tizenkétsoros [kukorica] Zea mays convar. dentiformistojáspuszulyka Phaseolus vulgaris convar. nanus:11.01, 12.01tok toklász (KalTsz)torma Armoracia rusűcanatortadísz Asparagus sprengeritóttelki [alma] Malus domestica (almafajta)tóvirág Caltha palustristök Cucurbita + C. pepo convar. pepotökdió Juglans regia (nagy termésű fajta)tökfingó töklevél üreges szárából készített síp(Faragó 1946. 61)tökjuhar(fa) Acer platanoides + A. pseudoplatanustökkaktusz Echinopsis eyriesiitökös dió Juglans regia (nagy termésű fajta)tölcsérvirág 1. Calystegia sepium, 2. Campanulamedium + C. persicifoliatölcséres nárcisz Narcissus pseudonarcissustölgyes Querco robori – Carpinetum, Quercopetracae – Carpinetum, Genisto – Quercetum(helynevekben is, vö. Péntek–Szabó 1980.163)tölgyfa Quercus petraea334

töltenivaló [paprika] Capsicum annuum convar.annuumtöltött pipacs Papaver somniferum f. flore pleno(hort.) (Federmohn)tönköly Triticum speltaTörökbálint Malus domestica (almafajta)törökbúza Zea maystörökbúzafia kukorica fattyúhajtása (KalTsz)törökbúzafiók ua. (KalTsztörökduda fűzfakürt (Faragó 1946. 62)török fokhagyma Allium sativum. (fokhagymafajta)törökkonty 1. Zinnia ekgans, 2. Cucurbita maximaconvar. turbaniformistörökkorona Zinnia eleganstörpe bársonyvirág Tagetes patulatörpe dália Dahlia pinnata provar. simplicestörpe georgina ua.törpe rózsa Rosa multiflora + R. gallicatörzsök fatörzs, tuskó (helynevekben is, vö.Péntek–Szabó 1980. 144)tövis 1. tüske, 2. Carduus + C. acanthoides+ Carlina acaulis + Cirsium arvense + C.canum + C. vulgare + Dipsacus laciniatus +Echinops sphaerocephalus + Eryngium campestre+ Onopordon acanthium, 3. Prunosspinosae-Crataegetum (helynevekben is, vö.Péntek–Szabó 1980. 149)tövisalja Rhodophyllus clypeatustövisaljgomba ua.tövisaljú ua.tövisbogyó „tövisek” (bogáncsok, aszatok stb.)szúrós fészketövisdisznó 1. „tövisek” (bogáncsok aszatokstb.) szúrós fészke, 2. Datura stramoniumtövisdisznóburján Datura stramoniumtövises Pruno spinosae – Crataegetum (helynevekbenis, vö. Péntek–Szabó 1980. 149,163)tövisfa Rosa caninatövisgomba Rhodophyllus clypeatustövishajúgomba ua.töviskert száraz csipke- és kökénybokorbólkészített kerítés (KalTsz)tövisrózsa 1. Echinops ritro ssp. ruthenicus,2. Rosatövissóska Berberis vulgaristövisvirág Echinops ritro ssp. ruthenicus + Centaureamoschata + Cirsium vulgare + Eryngiumplanumtrébe szőlő vagy inas, vadon termő, kipréseltgyümölcs (KalTsz)trifoj Trifolium + T. pratense + T. repenstubarózsa 1. Paeonia lactiflora + P. officinalis,2. Hosta plantaginea, 3. Polianthes tuberosa,4. Orchis, 5. Hemerocallis flavatulipán Tulipa gesnerianatulipánpiros alma Malus domestica (almafajta)túrógomba Laccinium scabrumtúróvirág Orchistuja Biota orientalis + Thuja occidentalistujafa ua.tuskó kivágott fa földben maradó része (helynévbenis, vö. Péntek–Szabó 1980. 144)tüdőfű Agrimonia eupatoriatüdőszínes fuszulyka Phaseolus vulgaris (?)tükör virág 1. Anacamptis pyramidalis, 2. Geraniumphaeumtűrömfű türelem, tűrés (amikor a gyógyszereknem használnak, azt mondják: most csak atűrömfű segít)tüskegomba Ramariatüzesliliom 1. Hemerocallis fulva, 2. Lilium regale+ L. bulbiferumtüzes pirosliliom Hemerocallis fulvatűzike Chaenomeles lagenariatűzliliom Lilium bulbiferumtyúkdió Juglans regia (kis méretű terméstadó fajta)tyúksegg Papaver rhoeastyúksegge Taraxacum officinaletyúkszem Hepalica nobilistyúkvirág 1. Adonis vernalis, 2. Tussilago farfara,3. Gagea lutea, 4. Glechoma hederacea,5. Taraxacum officinaleudvas szár (növény) csöves szára (Kk: Faragó1946. 61)ugorka Cucumis sativusugorkabagzó Trifolium arvenseújburján Galinsoga parvifloraujjas Alcea ficifoliaunalomburján Galeopsis angustifoliaunalomvirág 1. Coronilla varia, 2. Lathyrustuberosusunom Vitis vinifera (kihalt szőlőfajta)úri szilva Prunus domestica ssp. domestica(szilvafajta)urmós alma Malus domestica (almafajta)úrnapivirág Paeonia lactifloraútifű Plantagoútilapu Plantago + P. majorúti paszuly Phaseolus vulgaris convar. nanus:22.03ülügomba Macrolepiota proceraüröm Artemisia vulgaris + A. absinthiumürömseprű ürömből készített seprű (Artemisiaabsinthium)üszög 1. gomba okozta növénybetegség, 2. Loliumtemulentumüvegegres Ribes uva-crispa (egresfajta)üvegpuszulyka Phaseolus coccineus: 32.01vackor vadkörte (Pyrus pyraster termése)vackorfa Pyrus pyrastervadalma (fa) Malus sylvestrisvadárvácska Viola arvensisvadárvalányhaj Stipa capillatavadbaltacim Astragalusvadbécsilapu Geranium pratensevadbodza(fa) Sambucus ebulusvadborostyán 1. Daphne mezereum, 2. Prunuspadusvadborsó 1. Lathyrus tuberosus + L. aphaca+ L. latifolius, 2. Vicia + V. cracca, 3. Astraguluscicer, 4. Adonis aestivalis?335

vadborsóvirág 1. Lathyrus tuberosus + L. vernus,2. Vicia pannonicavadborzsalék Ajuga genevensis + A. reptansvadbuszujok Galinsoga parvifloravadbutykóvirág 1. Centaurea, 2. Phyteuma orbicularevadbúza Lolium temulentumvadceller Ranunculus acrisvadcsászárszakáll Viola arvensisvadcsengő Campanula persicifoliavadcseresznye Prunus avium ssp. sylvestrisvadcsillagvirág Gagea luteavadcsombord Thymusvaddió Juglans nigravadfodormenta Mentha longifolia + M. aquaticavadgesztenye Aesculus hippocastanumvadgyöngyvirág Polygonatumvadharangvirág 1. Campanula, 2. Digitalisgrandiflora, 3. Fritillaria montanavadhere Trifolium repensvadjácint Scilla bifoliavadjácintus na.vadkakukksaláta Caltha palustrisvadkamilla Tripleurospermum inodorumvadkapor ua.vadkáposzta Thlaspi arvensevadkender Galeopsis + G. tetrahitvadkőris Sorbus aucupariavadkutyaborostyán Ligustrum vulgarevadlabdarózsa Viburnum opulusvadlen Linum hirsutumvadlencse Vicia + V. cracdavadlenvirág Linum austriacumvadliliom Lilium martagonvadlóhere 1. Trifolium repens + T. pratense,2. Dorycnium herbaceumvadlucerna 1. Medicago sativa, 2. Trifoliumvadluher Trifolium + T. repensvadmák Papaver rhoeasvadmákvirág ua.vadmálna Rubus procerusvadmályva 1. Malva neglecta, 2. Agrimoniaeupatoria, 3. Caltha palustrisvadmályvarózsa Lavatera thuringiacavadmargaréta Tripleurospermum inodorumvadmeszelő Leucanthemum vulgarevadmurok Daucus carota ssp. carotavadmuszkáté Geramium pratense + G. phaeum+ G. macrorrhizumvadóc Avena fatuavadpaprika Vincetoxicum hirundinariavadpetrezselyem Peucedanum + P. oreoselinumvadpeszternák Pastinaca sativa ssp. pratensisvadpillangóvirág Ado n is aestivalisvadretek Raphanus raphanistrumvadrezeda Reseda luteavadrózsa Rosa canina + R. gallicavadsaláta Ranunculus ficariavadsóska Rumex acetosavadszeder Rubus caesius var. arvalisvadszegfű Dinathus carthusianorum336vadszékfű Matricaria discoideavadszőlő Parthenocissus insertavadtátintó Linaria vulgarisvadtátogó 1. Linaria vulgaris, 2. Salvia austriacavadtrifoj Trifolium + T. repensvadzab Avena fatuavadzsálya Salvia nemorosa + S. vercicillatc.vágott irtás, irtás után felnövő sarjerdő, bozót(KalTsz; helynevekben is gyakori, vő. Péntek–Szabó1980. 145)vajalma Malus domestica (almafajta)vajasédes [alma] ua.vajfuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:11.01, 21.07vajonckörte Pyrus communis (körtefajta)vajpaszuly Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:11.05, 21.04, 21.12, 21.13, 21.15; Ph. vulgarisconvar. nanus: 23.02vajpuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:21.02, 21.12, 21.15, 22.04valódi szarkavirág Consolida regalisvanília Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:22.05; Ph. vulgaris convar. nanus: 24.02vaníliavirág 1. Knautia arvensis, 2. Coleusblumeiváradigyalog Phaseolus vulgaris convar. nanus:22.17varashátúgomba Russula virescensvásárhelyi piros [burgonya] Solanum tuberosum(burgonyafajta)vasfű Verbena officinalisvastagfű Calamagrostis epigeiosvastagszárú tejesburján Sonchus aspervejászka Russula (gomba !)vékonylevelű útilapu Plantago lanceolatavékonyszárú tejesburján Sonchus arvensisvénasszonycifrus Artemisia abrotanumvénasszonyvirág Reseda odoratavenyige 1. levágott szőlővessző, 2. Clematisvitaibavenyigés Clematido – Coryletum (helynevekbenis, vö. Péntek–Szabó 1980. 149, 163)verbénia 1. Verbena x hybrida, 2. Iberís umbellata,3. Ageratum houstonianumverébpuszulyka Phaseolus vulgaris (?)vérehulló 1. Chelidonium majus. 2. Hypericumperforatumvérehullófű ua.vérenhullófecske Chelidonium majusveresbarack Prunus armeniacaveres bojóka Solanum tuberosum (burgonyafajta)veresgyűrűfa Corrtus sanguineaveres hagyma Allium cepaveres szilva Prunus domestica ssp. domesticaveresszőlő Ribes rubrumveresvirág Daphne cneorumvérfa Cornus sanguineavérfű 1. Hypochoeris maculata, 2. Hypericumperforatum

vérgyökér Sanguisorba officinalisvérhüllőfa Cornns sanguineavérpaszuly Phaseolus vulgaris convar. nanus:24.03vérvirág Hypericum perforatumverze 1. zöldség, 2. komlóból, csalánból éssóskából főzött zöldségleves (KalTsz)verzás lepény zöld kaporral és hagymaszárralelegyes túróval töltött lepény (Jankó 1891.80)vessző virgaviaszvirág Ribes aureumvicsa aszalt gyümölcs (Jankó 1891. 80; KalTsz).Nr. Nagypénteki böjti étel (Jankó 1891.168)vinetta Solanum rnelongenaviola 1. Matthiola incana, 2. Erysimum cheiri,3. Violavirág flores (helynevekben is, vö. Péntek–Szabó 1980. 151)virágos kender Cannabis sativa virágos hímegyedevirágpuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:23.17virics tavasszal a fa kérge alatt lévő nedv(KalTsz)vistai fuszulyka Phaseolus vulgaris convar. nanus:32.16vitézvirág Centaurea cyanusvízfű Polygonum hydropipervízifukszia lmpatiens wallerianavízi fűzfa Salix álbavízililiom Iris pseudacorusvízi nyárfa Populus canadiensisvíziszilva Prunus padusvízvirág Polygonum hydropipervörösfenyő 1. Pinus sylvestris, 2. Larix deciduavörösnyelvpuszulyka Phaseolus vulgaris convar,vulgaris: 24.18zab Avena sativazabbalérő [körte] Pyrus communis (körtefajta)zabfű Avena fatuazászlós zab Avena sativa (zabfajta)zánógyökér mocsaras, vizenyős helyen termő,sűrű fűféle (KalTsz)zászpa Veratrum albumzeller Apium graveolenszöldág díszítésre használt nyír-, esetleg bükkvagygyertyánágzöldesövű gyalogpaszuly Phaseolus vulgarisconvar. nanus: 22.17zöld fuszulyka Phaseolus vulgaris convar. vulgaris:22.07, Ph. vulgaris convar. nanus:23.02zöldfű Dryopteris filix-maszöld fűzfa Salix fragiliszöldhátú csuperka Russula virescens (gomba !)zöldike Hedera helixzöldmézes Pyrus communis (körtefajta)zöld puszulyka Phaseolus vulgaris convar.vulgaris: 22.07zörgő Briza mediazörgős alma Malus domestica (almafajta)zörgővirág Rhinanthuszsálya Salvia officinalis + S. pratensiszsályafű Salvia auslriacazsidógomba Cantharellus cibariuszsidószakáll 1. Eriophorum latifolium, 2. Cymbalariamuraliszsidótetű Torilis arvensiszsidóvirág Zinnia eleganszsír bükk (Fagus) makktermésezsobokivirág Daphne cneorum3. A ROMÁN NÉPI NÖVÉNYNEVEK JEGYZÉKE*GLOSARUL DENUMIRILOR BOTANICE POPULARE ROMÂNEŞTIGlosarul de mai jos cuprinde 1246 de termeni etnobotanici, adunaţi din 21 de localităţi cupopulaţie română sau mixtă, de la 81 de informatori bilingvi sau unilingvi (vezi lista localităţiloranchetate la p. 351). În glosar sînt enumerate în ordine alfabetică formele standardizate ale fiecăruilexem, sintetizînd astfel peste 25.000 de date. Cititorul care se interesează şi de alte informaţiiîn legătură cu denumirea sau planta respectivă, de variantele fonetice ale denumirilor, de raporturiledintre termenul popular şi cel literar, sau de localizarea denumirii, se poate orienta pe bazadenumirii ştiinţifice (latine) în secţiunea anterioară („Adattár”), în care datele sînt prezentate înordinea alfabetică a acestor denumiri ştiinţifice (denumirile populare româneşti sînt precedate deabrevierea: Ro.). În cazul termenilor polisemantici, pe primul loc apare sensul mai frecvent întîlnit,urmat de sensurile mai puţin frecvente, semnalate eventual într-o singură localitate, sau avîndchiar variante nesigure. Cînd denumirea se referă la mai mulţi taxoni, dar nu poate fi consideratădrept termen polisemantic, ci mai degrabă drept termen cu o sferă semantică mai largă, denumirileştiinţifice („sensurile”) sînt legate prin semnul +, cîmpul semantic reprezentînd suma acestorsensuri primare. Descifrarea codurilor folosite la descrierea soiurilor Phaseolus se găseşte la poziţia,în ordine alfabetică, a genului respectiv. Îndoielile noastre în legătură cu o denumire saucu un anumit sens înregistrat sînt semnalate prin semnul: ?*A román népi növénynevek jegyzékét ugyanolyan szempontok alapján állítottuk össze, minta magyar népi növénynevekét. A jegyzék anyagát, az 1246 román népi botanikai terminust 21tiszta román vagy vegyes lakosságu faluból gyűjtöttük 81 egy- vagy ketnyelvű adatkozlőtől.337

acaţ Robinia pseudacaciaacaţ galben Laburnum anagyroidesacăţar Robinia pseudacaciaadîrmoc Vibumum lantanaafine Vaccinium myrtillusafine de pădure Vaccinium myrtillusafinele Vaccinium myrtillusaghistin 1. Aesculus hippocastanum, 2. Castaneasalivaagreş Ribes uva-crispa + R. uva-crispa ssp.uva-crispaagrijel Primula verisagustine Aesculus hippocastanumai Allium sativumai ciorăsc Allium scorodoprasumai de floare roşie Adonis aestivalis (?)ai sălbatic Allium oleraceumai turcesc 1. Allium sativum, 2. Narcissus poeticusaiuş Narcissus poeticusalac Triticum monococcumalbăstrele 1. Centaurea cyanus, 2. Aster, 3.Commelina cotnmunis, 4. Consolida regalis5. Pulmonaria, 6. Scilla bifoliaaloe Aloe arborescensaltar Acer campestre + A. pseudplatanusalun, alună Corylus avellanaardei Capsicum annuum convar. annuumarin Alints glutinosaarnici Alnus glutinosaarpagică Allium cepababa secării Secate cornutum (v. Secale cereale)babă Secale comutum (v. Secale cereale)bajarojă Paeonia.bajarojă rojosină Paeonia lactiflorabajarojă roşie Paeonia officinalisbambele Phaeolus vulgaris convar. vulgaris:21.02banane Musa sapientumbanat de iarnă 1. Aster novi-belgii, 2. Chrysanthemumhortorumbaraboi 1. Chaerophyllum bulbosum, 2. Lathyrustuberosusbarba caprei Eriophorum latifoliumbarba împăratului Viola wittrockianabarba popii Viola wittrochianabarşon Viola wittrochianabarşonele Viola wittrochianabarşonvirag Lychnis coronariabatul Malus domesticabazamoci Tragopogon oricntalisbănucăi Bellis perennisbănuţei Bellis perennisbănuţi Bellis perennisbeşica calului Lycoperdon + Scleroderma (ciupercă)beşică de cal Lycoperdon (ciupercă)beşina calului Lycoperdon + Scleroderma +Langermannia gigantea (ciupercă)betonie Petunia atkinsianabeţe de zmeurar Rubus idaeusbezostaia Triticum aestivum convar. muticumcv.bibileţ Cantharellus cibarius (ciupercă)biboancă Phaseolus coccineus: 32.01bici Leucanthemum vulgarebilioaică Phaseolus coccineusbilioaică albă Phaseolus coccineus: 32.01bilioaică cu par Phaseolus coccineusbilioaică grană Phaseolus coccineus: 32.16bistriţe Prunus domestica ssp. domestica f.hungaricabîrgău Brassica napusbîţai Scleranthus annuusblinduş 1. Colchicum autumnale, 2. Crocus heuffelianusblinduşa ierbii Gladiolus imbricatusblînduşe de primăvară 1. Crocus heuffelianus,2. Erythronium dens-canisblînduşe de toamnă Colchicum autumnaleboabe inflorescenţeboabele cîinelui Sorbus aucupariabob Vicia fdbabobolniţă Petasites hybridusbocioacă inflorescenţăbociulie Allium scorodoprasumbociulie mare inflorescenţă marebocor tufăbocs Scleroderma (ciupercă)boglari Bellis perennisboglăraş Bellis perennisbolondito Lolium temulentumbolundă Lolium perenne + L. temulentumbolundă în boldă Lolium temulentumbombuţ Primula x pubescensbonovirag Geranium pratenseboroştean Syringa vulgaris + S. persicaboroştean sălbatic Daphne mezereumbortocină Onobrychis viciifoliabortocină de grădină Onobrychis viciifoliabortocină sălbatică 1. Astragalus onobrychis,2. Onobrychis viciifoUaborz Valeriana officinalisbostan Cucurbita pepo convar. pepobotă de nadă Typha latifoliaboz Sambucus ebulusbozie Sambucus nigrabrad 1. Abies alba + Pinus sylvestris, 2. Biotaorientalis + Thuja occidentalisbraşonească Coleus blumeibrădoaie Pinus sylvestrisbrăduleţ Asparagus sprengeribrăduţ Asparagus sprengeribreabăn Anemone nemorosa + A. ranunculoidesbreabăn alb Anemone nemorosabreabăn galben Anemone ranunculoidesbrinduşă Colchicum autumnalebrinduşă de primăvară Crocus heuffelianusbrustur Arctiumbrustur mare Arctium tomentosumbrustur mărunt Rumex crispus338

ube dulci Lathyrus tuberosusbujor Orchisbulbuci 1. Trollius europaeus, 2. Adonis vernalis,3. Caltha palustrisbulbuci galben 1. Adonis vernalis, 2. Trolliuseurpaeusbulbuşei Trollius europaeusbulgăraşi Bellis perennisbumbi Arctium tomentosum – A. lappabumbiţă 1. inflorescenţă, 2. Anthemis tinctoria,3. Bellis perennisbumbiţi albi Tanacetum pariheniumbumbiţi domneşti Bellis perennisbumbuşti Dianthus carthusianorumbumbuţ Bellis perennisbumbuţei Bellis perennisbună dimineaţa Nicoliana alataburuiana curului Bifora radiansburuiana norocului Sedum maximumburuiană puturoasă Bifora radiansburuiană grasă Galinsoga parvifloraburuiană puturoasă Papaver rhoeas (?)buruiană vîntoasă Filipendula ulmariaburete bolund ciupercă otrăvitoare (sînt considerateotrăvitoare in general cele necunoscute)burete de gunoi Coprinus comatusburete de mesteacăn Trametes versicolorburete oiană Russulaburete păstrăv Rhodophyllus clypeatusburete pucios Phallus impudicusburete roşie Cantharellus cibariusburete vînătă Russula czanoxanthabureţi bolunzi ciupercă otrăvitoarebureţi căpreşti Russulabureţi ciuciulici Ramariabureţi crai Cantharellus cibariusbureţi de cioată Armillariella melleabureţi de gunoişte Agaricas campestrisbureţi de iarbă Marasmius oreadesbureţi de lemn 1. iască, 2. Trametes versicolorbureţi de prun Rhodophyllus clypeatusbureţi de rouă Marasmius oreadesbureţi de spic Rhodophyllus clypeaiusbureţi de ulm ? (ciupercă comestibilă)bureţi domneşti Cantharellus cibariusbureţi galbeni Cantharellus cibariusbureţi pe fag Rhodophyllus clypeatusbureţi porceşti Rhodophyllus clypeatusbureţi puturoşi Phallus impudicusbureţi roşii 1. Russula, 2. Lactarius deliciosus(?)bureţi usturoi Lactariusburicul babei Zinnia elegansbusuioc 1. Ocimum basilicum, 2. Galinsoga parviflorabusuioc bolund 1. Galinsoga parviflora, 2.Chenopodium polyspermumbusuioc sălbatic Chenopodium polyspermumbusuiocul cîmpului Anagallis arvensisbutoiaş Echinopsis eyriesiibuza vacii 1. Ramaria flava, 2. Amanita muscaria,3. Russula (ciuperci)buzavirag Centaurea cyanusbuzdug Tagetes erectabuzdugi Ruabeckia speciosacabdus Opuntiacacabel Crataegus monogynacaeadăr 1. Roşa canina + R. gallica, 2. Prunusspinosacacao Theobroma cacao+ Phyllocactus ackermanii+ Opuntiacactus Echinopsis eyriesiicafea Coffea arabicacais Prunus armeniacacalapăr Tanacetum balsamitacală Zaniedeschia aethiopicacamfor Mentha x piperitacapul popii alb Trifolium repenscapul şarpelui Plantago lanceolatacaranjel Tagetescaranjele mari Tagetes erectacarapăl Tanacetum balsamitacarpen Carpinus beiuluscartof Solanum tuberosumcartofi iernatice Helianthus tuberosuscastane Aesculus hippocastanumcastraveţi Cucumis sativuscaşul popii Malva neglectacatrifoi 1. Trifolium repens, 2. Spiraea ulmifoliacăcădel Crataegus monogynacălârabă Brassica oleracea convar. acephalaprovar. gongylodescălci Caltha palustriscălin 1. Scrbus aucuparia, 2. Prunus padus,3. Viburmtm opuluscăpşun Fragaria viridis + F. ananassa + F.vescacăptălan Petasites hybriduscărunjea Tagetescărunjea mare Tagetes erectacărunjea mică Tagetes patulacărunjel Tagetescăscătoare Antirrhinum majuscăscător Antirrhinum majusceai Thea sinensisceangău Rhinantusceapă albă Narcissus poeticusceapa ciorii Colchicum autumnale + Muscaricomosum + Ornithogalum pyramidale + Sempervivumtectorumceapa galbenă Narcissus pseudonarcissusceapă 1. Allium cepa, 2. Ornithogalum pyramidaleceapă ciorască Colchicum autumnaleceapă de apă Allium cepaceapă roşie Allium cepacenad Triticum aestivum convar. muticum cv.cer Quercus cerriscerceii mîţii Euonymus verrucosacercelaş Myosotischichidei Crataegus monogynachimin Carum carvi339

chingătoare Tradescantiachişosonpapuci Impatiens balsaminachişosonvirag Lupinus polyphyttuscicibotă Erythronium dens-caniscicibotă de iarnă Colchicum autumnalecicoare 1. Cichorium intybus, 2. Taraxacumofficinalecigher must de mere şi pere pădureţecillogvirag Verbena x hybridacimbrişorul Thymuscimbru Satureja hortensiscimbru de cîmp Thymuscimbru sălbatic Thymuscincâu Rhinanthuscincişcote Aquilegia vulgariscingău 1. Rhinanthus, 2. Melampyrurn arvenseciobotaia Erythronium dens-canisciocănaş 1. Tropaeolum majus, 2. Violaciocolată Knautia arvensisciormoiag Melampyram arvensecireş Prunus avium ssp. avium provar. iuliana+ P. avium ssp. sylvestriscireşe amare Primus avium ssp. sylvestriscireş de pădure Primus avium ssp. sylvestriscireşe sălbatice Primus avium ssp. sylvestrisciubuţica cucului Primula verisciuciulie fruct în formă de buchetciucur 1. Eriophorum latifolium, 2. Polygonumorientaleciucurată Scrophularia nodosaciucurul popii Trifolium pratenseciudafaia Datura stramoniumciuflici Marasmius oreades (ciupercă)ciuline Solanum tuberosumciupercă Agaricus campestrisciupercă oiască Russulaciuperci bolunde ciuperci otrăvitoareciuperci de gunoi Agaricus campestrisciuperci de gunoişte Agaricus campestrisciuperci oieşti Russula + R. virescensciuperci pădurene Russulaciurcei Dicentra spectabiliscizma cucului Primula veriscînepă Cannabis sativacînepeaua 1. Galeopsis + G. angustifolia + G.tetrahit, 2. Bidens, 3. Polygonumcînepioară Galeopsis + G. tetrahitcioambe de prune ramuri de prunclocotici Physalis alkekengiclocoţeauă Fuchsia x hybridaclocoţei 1. Fuchsia x hybrida, 2. Primula veris,3. Convallaria majalis, 4. Galium venim(?)clocoţei de roghină Leucojum vernumcloeoţei sălbatici Digitalis grandifloraclocoţel Galanthus nivalisclocotel de pădure Galanthus nivalisclocoţel de roghină Galanthus nivalisclocoţel galben Primula verisclopot Campanulaclopoţei Aquilegia vulgariscoabă gogoaşă de ristic (v. Quercus cerris)340coacăză Ribes nigrumcoacăz negru Ribes nigrumcoada calului Equisetumcoada mielului 1. Verbascum phlomoides, 2.Lupinus polyphyttus, 3. Filipendula vulgariscoada racului Potentilla anserinacoada rîndunicii Convolvulus arvensiscoada şoarecului Achillea millefoliumcoada şoricelului Achillea millefoliumcoada vacii 1. Verbascum phlomoides, 2. Alcearoseacoada zmeului Veronica chamaedryscoaiele popii 1. Helleborus purpurascens, 2.Morchclla esculenta (ciupercă), 3. Primulaveriscoaiele mitului Trifolium arvensecoancă Agrostemma githagocobar gogoaşă de ristic (v. Quercus cerris)cocoara cocoşului Polygonatumcocoşei 1. Dianthus + D. carthusianorum +D. barbatus + V. plumarius, 2. Lychnisflos-cuculi, 3. Narcissus poeticus, 4. Primulaveriscocoşei de cîmp 1. Dianthus carthusianorum,2. Narcissus stellariscocoşei de grădină Dianthus + D. barbatuscocoşei de pădure Viscaria vulgariscocoşei devreme Dianthus plumariuscocoşei lipicioşi Viscaria vulgariscocoşei nelipicioşi Dianthus carthusianorumcocoşei nemţeşti Dianthus barbatuscocoşei umpluţi Dianthus caryophylluscocoşel Allium montanum (?)cocoşel de casă Dianthus barbatuscoduşlab Narcissus poeticuscojocul cucului Friiillaria montanacolie Stipa joannisconc Ranunculus trichophyllusconcoi Agrostemma githagocorcoduşe Prunus domestica ssp. instititiacordvirag Gladiolus x gandavensiscorn Cornus mascorniţe 1. Cornus mas, 2. Crataegus monogynacorniţei 1. Caucalis platycarpos, 2. Arctiumcornuţă Bidenscostreia Echinochloa crus-gallicotcorozele Narcissus poeticuscoţobrele Prunus spinosacrăciuneasă Zygocactus truncatuscrăciunjţă Zygocactus truncatuscreasta cocoşului Ramariacreastă Heracleum sphondyliumcrin Lilium candidamcrin alb Lilium candidumcrin galben Hemerocallis flavacrin sălbatic Hemerocallis flavacrizanteme Chrysanthemum hortorumcrizantin Chrysanthemum hortorumcrînjele Tagetescrîşmăreasa Zinnia eleganscroţobei sălbatici Prunus spinosacroţobele Prunus domestica ssp. instititia

crudă Impatiens balsaminacrumple Solanum tuberosumcuci Tragopogon orientaliicucunaş Sclerodermacucurijor 1. Muscari botryoides + M. comosum,2. Convallaria majaliscucuruz 1. Zea mays, 2. Lupinus polyphylluscucuruz alb Zea mays convar. microspermaprovar. oryzoidescucuruz clonţan Zea mays convar. microspermaprovar. oryzoidescucuruz de brad con de brad (v. Picea abies,Abies alba)cucuruz de cocoş Zea mays convar. microspermaprovar. oryzoides[cucuruz] dinte de cal Zea mays convar. dentiformis[cucuruz] dintele calului Zea mays convar.dentiformis[cucuruz] dobroşan Zea mays cv.[cucuruz] orzăluţ Zea mays cv.[cucuruz] orzan Zea mays cv.cucuruz orzeniţ Zea mays cv.cucuruz roşu Zea mays convar. induratacucută Conium maculatumcuişoare Syzigium aromaticumcuişor Ribes aureumculducuţă Prunus domestica ssp. instititiacununa domnului Hristos Passiflora coeruleacupa Lavatera trimestriscupa cucului de pădure Campanula persicifoliacupa oii 1. Pulsatilla montana, 2. Digitalisgrandifloracupa pămîntului Peziza aurantiacupe Campanula persicifoliacupe albastre Campanulacupe galbene Digitalis grandifloracurechi Brassica oleracea convar. et provar.capitalacurechi de iarnă Brassica oleracea convar. etprovar. capitalacureehi roşu Brassica oleracea, capitala, rubracurpen Clematis vitalbacuţit Iris germanicadafin Laurus nobilisdalie Dahlia pinnata provar. subconvexumdelinilo Ipomoea purpureadîrmoc Acerdobruj Calluna vulgarisdohanvirag Nicotiana alatadohăniţă Antirrhinum majusdomnişoare Zinnia elegansdomnişori Cantharellus cibarius (ciupercă)dongovirag Pulmonariadovlecei Cucurbita pepo convar. oblongadubleţ Cucurbita maxima convar. semiturbanaet ecoronatadud Morusdud alb Morus albadud negru Morus nigradudune Prunus domestica ssp. instituiadumbravnic Melittis melissophyllumenghemelefele Callistephus chinensiserjichevirag Reseda odorataerjivirag Dahlia pinnata provar. subglobosumfag Fagus sylvaticafasole Phaseolusfasole ghibolă Phaseolus coccineusfasole ghiboliţă Phaseolus coccineusfelfuio Tropaeolum majusfelfutovirag Convolvulus japonicusferigă Polypodium vulgare + Dryopteris filixmasferigă dulce Polypodium vulgareferişte Polypodium vulgarefetiţe Onobrychis viciifoliafilerfiu Lysimachia nummulariafilfoi Tropaeolum majusfloarea buiochii Iberis umbellatafloarea cucului Primula verisfloarea cucului de grădină Primula x pubescensfloarea de minciună Plantago major + P.mediafloarea golgoţii Passiflora coeruleafloarea miresei Zantedeschia aethiopicafloarea paştilor Tussilago farfarafloarea soarelui Helianthus annuusfloare care se-ntinde Tradescantiafloare de apă Begonia semperflorensfloare de gheaţă Sedum sieboldiifloare de luhără Trifoliumfloare de nalbă Malope trifidafloare de nu-mă-uita Myosotis sylvatica convar.cultafloare de piatră Portulaca grandiflorafloare de podbal Tussilago farfarafloare de toamnă Callistephus chinensisfloricele Hepatica nobilisfloricele de paşti Potentilla arenariaflori de apă Caltha palustrisflori de braşon Viola wittrockianaflori de paie Helichrysum bracleatumflori de rusalii Paeonia + P. officinalisflori de soponele Saponaria officinalisflori de zid Sedum spuriumfiori galbene Verbascum phlomoidesflorile mortului Tussilago farfaraflorile morţilor Tussilago farfaraflorile paştilor 1. Potentilla arenaria, 2. Tussilagofarfara, 3. Adonis vernalis, 4. Anemonenemorosaflorile vacilor Leucanthemum vulgareflorile vinului Dorycnium herbaceumfluturaş Cosmos bipinnatusfodormintă Menthafodorminţ Mentha x piperitafrag, fragi Fragariafrasin Fraxinus excelsiorfrăguţă Fragaria viridisfrunza lui Tatin Symphylum officinalefrunză de podbal Tussilago farfarafrunză de spic Ajuga genevensis + A. reptansfrunză de zgaibă Scriiphularia scopolo341

frunză lată Geranium macrorrhizumfrunză lată de cîmp Geranium phaeamfucsie 1. Fucltias x hybrida, 2. Impatiens wallerianafucsie cu clopoţei Fuchsia x hybridafucsie cu clopot Fuchsia x hybridafuesie de apă crudă Impatiens noli-tangerefucsie plîngătoare Fuchsia x hybridafurcuţele Scilla bifoliagalagone Crataegus monogynagaroafă Dianthusgarofiţă Dianthus earyophyllusgălbănuţ Cantharcllus cibarius (ciupercă)găluşte albe Narcissus poeticusgăluşte galbene Narcissus pseudonarcissusghengvirag Convallaria majalisgherghină 1. Dahlia pinnata + D. pinnata provar.subglobosum, 2. Aster novae-angliaegherghina mică Dahlia pinnata provar. simplicesglisară mîţului Antennaria dioicaghindă fructul gorunului, stejarului (Quercus)ghiocel 1. Galanthus nivalis, 2. Crocus heuffelianus,3. Leucojum vernumghiocei dubli Leucojum vernumghizdei Vicia + V. craccagladiolă Gladiolus x gandavensisgoangă Agrostemma githagogoaţe Solanum tuberosumgoghiţar Ribes uva-crispa ssp. uva-crispagoghiţă Ribes uva-crispagogoşar Capsicum annuum convar. grossumgogoşei Dianthusgolaş Triticum aestivum convar. muticumgolgotă Passiflora coeruleagorociţă Quercus petraea + Q. roburgorun Quercus petraea + Q. roburgoz, -uri buruianăgrîu Triticum aestivumgrîu cucului Briza mediagrîu cu ţap Triticum aestivum convar. aristatumgrîu de primăvară Triticum aestivum convar.aristatumgrîu păsărilor Briza mediagrîu roşu Triticum aestivum convar. aristatumprov. erythrospermumgunoişte Agaricus campestris (ciupercă)gura leului Antirrhinum majusgutui Cyclonia oblongahajmin Philadelphus coronariushain Clematis vitalbaharangvirag 1. Campanula, 2. Aquilegia vulgaris+ A. chrysantha, 3. Clematis jackmaniihemei Humulus lupulushirboni Cucurbita pepo convar. pepohiribă Boletus (ciupercă)hîră Cuscutahîrban Cucurbita pepo convar. pepo + C. maximaconvar. semiturbana et ecoronatahîrbănaş cu creste Cucurbita pepo convar.microcarpina provar. verrucosa342holbură 1. Convolvulus arvensis, 2. Ipomoea –I. purpurea. 3. Fagopyrum esculentumholbură de grădină Ipomoea purpureahoroncă Cuscutahrean 1. Armoracia rusticana, 2. Fallopia convulvulusiarba Domnului Phalaris arundinacea f. pictaiarba găinii Polygonum + P. aviculareiarba li soare Tragopogcn orientaliiiarba lui Tatin Symphytum officinaleiarba porcului Amaranthus retroflexusiarba soarelui Tragopogon orientalisiarba vinii Ajuga genevensis + A. reptansiarba zgăibii ? (Mi)iarbă herba (Festuca etc.)iarbă aibă Phalaris arundinacea var. pictaiarbă cicoşe Phalaris arundinacea var. pictaiarbă de apă Eriophorum latifoliumiarbă domnească 1. Clorophytum elatum var.variegatum, 2. Phalaris arundinacea var.pictaiarbă dulce Tragopogon orientalisiarbă gozoasă iarbă cu buruieniiarbă grasă Sedum spuriumiarbă porcească Polygonum aviculareiarbă roşie Polygonum lapathifoliumiajmint Philadelphus coronariaiască Polyporus squamosus (ciupercă)iaţintuş Hyacynthus orientalisiederă Hedera helixiejomino Philadelphus coronariusin Linum + L. usitatissimumin de cîmp Linuminghe Callistephus chinensisinguţe Callistephus chinensisinima lui Hristos Dicentra spectabilisinima lui Isus Dicentra spectabilisinimă partea interioară, de mijloc a copaculuiin sălbatic Linum hirsutumionatan Malus domestica cv.irmă inima copaculuiizmă Menthaîngheţată Impatiens wallerianaîntorţel Cuscutajaiă Salvia officinalisjeruncheşi Narcissus poeticus + N. siellarisjir ghinda faguluijireapăn Juniperus communisjufă ulei din sămînţa de dovleacjugastru Acer campestre + A. platanoides + A.pseudoplatanuslaba gîştîi 1. Geranium macrorrhizum, 2. Tanacetumlaba mîţului Antennaria dioicalalea Tulipa gesnerianalapte Cîinesc Euphorbialaptele cîinelui 1. Euphorbia + E. cyparissias,2. Chelidonium majus, 3. Solanum nigrum(?)laptele cîinelui sălbatic Euphorbia helioscopialaptele păsăresc Campanula patulalăbuţa ursului Ramaria (ciupercă)

lăcrămioare Convallaria majalislămîi Citrus limonlămîiţă Philadelphus coronariuslăptugă 1. Taraxacum officinale, 2. Sonchus,3. Tussilago farfaralăptuţă Viburnum opulus provar. roseumlăpţi Viburnum opulus provar. roseumlăscuţă 1. Narcissus poeticus, 2. Trollius europaeus,3. Ranunculus ficarialebeniţă Citrullus lanatuslemn copaclemn alb 1. Philadelphus coronarius, 2. Physocarpusopulifolius, 3. Viburnum opulusprovar. roseumlemn cîinesc 1. Cornus sanguinea, 2. Euonymusverrucosalemn roşu Chaenomeles lagenarialemnul cîinelui 1. Euonymus europaea + E. verrucosa,2. Daphne mezereum, 3. Sorbus aucuparia,4. Viburnum opuluslemnul domnului Artemisia abrotanumlemnul alint Artemisia abrotanumlemnuş Artemisia abrotanum + A. annualemnuţ Artemisia annualepedeu lupului Polypodium vulgareleuşor Achillea ptarmicaleuştean Levisticum officinalelevenţică Lavandula angustifolialiliac Syringa vulgarisliliom 1. Lilium candidum, 2. Hemerocallisfulvaliliom galben Zantedeschia aethiopicaliliom roşu Hemerocallis fulvalilior Sedum maximumlimba boului 1. Cirsium canum, 2. Carduuspersonalalimba pasării Scilla bifolialimbariţă Cirsium canumlimba soacrei 1. Phyllocactus ackermanii, 2.Opuntialimba şarpelui Polygonum lapathifoliumlimba vacii Cirsium canumlinte Lens culinarislintuşti Ipomoea purpurealipitoare Viscaria vulgarisliţion Lycium halimifoliumliţuri Lycium halimifoliumlîna cucului Eriophorum latifoliumlobdorojo 1. Viburnum opulus provar. roseum,2. Alcea rosealobodă Chenopodium album + Ch. vulvarialobodă mierie Atriplex hortensisloză Salix caprealudâu Cucurbita maxima convar. semiturbanaet ecoronataluhăr Trifolium repensluhări 1. Trifolium pratense, 2. Medicago sativalunară albă Trifolium repenslunară sălbatică Trifolium + T. pratenselumînarică Linaria vulgarislupău Lagenaria sicerarialuşcuţă Leucojum vernumluşti Leucojum vernumluţernă Medicago sativaluţernă bolundă Trifolium repensmac 1. Papaver somniferum, 2. P. rhoeas, 3.P. bracteatummacareţ Bunias orientalismac bolund Papaver rhoeasmacicina broaştei Mentha longifoliamacicina oii Glechoma hederaceamacicină Menthamacicină creaţă Mentha spicatamacicină de camfor Mentha x piperitamacicină fodormentă Mentha x piperitamac roşu Papaver rhoeasmac sălbatic Papaver rhoeasmacu cîmpului Papaver rhoeasmacu cucuiul 1. Papaver rhoeas, 2. Luzulacampestrismaioşvirag Chaenomeles lagenariamaivorojo Alcea roseamalin Symphoricarpus racemosusmalva mătăsoasă Abutilon striatummama săcării Secale cornutum (v. Secale cereale)margaretă Leucanthemum vulgare + L. latifoliummarţiuş alb Narcissus poeticusmarţiuş galben Narcissus pseudonarcissusmazăre Pisum sativummazăre bolundă Viciamazăre roşie Lathyrus tuberosusmazăre sălbatică Viciamăceş 1. Rosa canina, 2. Crataegus monogynamăceş de cîmp Roşa gallicamăcriş Rumex acetosamăcriş de pe mirişte Rumex acetosellamăcriş de zeamă Rumex acetosamăcriş iepuresc Rumex acetosellamăcrişu calului Rumex crispusmăcrişu domnesc Oxalis acetosellamăcrişu iepurelui 1. Oxalis acetosella, 2. Rumexacetosellamăcrişu iepuresc Oxalis acetosellamăgheran Majorana hortensismălai 1. Zea mays, 2. fructul păducelului (Crataegus)mălai de spin Crataegus monogyna (fructul)mălaiu caprii Crataegus monogyna (fructul)măr Malus domesticamărar 1. Anethum graveolens, 2. Adonis aestivalismărgăritar japonez Physostegia virginianamăr pădureţ Malus sylvestrismăru lupului Aristolochia clematitismăruţa Maicii Precestii Solanum capsicastrummăsălariţă 1. Hyosciamus niger, 2. Daturastramonium, 3. Digitalis grandifloramăslin Olea europaeamătrăgună 1. Atropa bella-donna, 2. Parisquadrifolia343

măturici Sorghum bicolormăţoc amentmăzăriche 1. Vicia, 2. Astragalus onobrychis,3. Coronilla varia, 4. Lathyrus aphacamăzăriche de holdă Viciamei Panicum miliaceummelin Syringa vulgaris + S. persicamelin domnesc Syringa persicamentă Menthamentă broşteaseă Mentha longifoliamentă creaţă Mentha aquaticamentă de grădină Mentha spicatamentă de pădure Mentha longifoliamentă sălbatică Menthamere aurii Malus domestica cv.mere bercene Malus domestica cv.[mere] cormoşe Malus domestica cv.mere de aur Malus domestica cv.[mere] de vară Malus domestica cv.mere domneşti Malus domestica cv.mere dulce Malus domestica cv.mere lămîioase Malus domestica cv.mere roşii de Cluj Malus domestica cv.mericeaua Filipendula vulgarismericica Filipendula vulgarismerişoare Vaccinium vitis-idaeamerişor Physalis alkekengimerişor sălbatic Vaccinium-vitis-idaeameseleu Centaurea moschatamiel în cur Lupinus polyphyllusmierea cucului Symphytum officinalemierea ursului Pulmonariamiericeaua Polypodium vulgaremierie Callistephus chinensismierenţă 1. Centaurea cyanus, 2. Hepatica nobilisminciună Plantago + P. majorminciună lungă Plantago mediamireasă 1. Tradescantia, 2. Phaseolus vulgarisconvar. vulgaris: 21.09mîneca cucului Primula verismîneca cucului albastră Pulmonariamîţe Trifolium arvensemîţişor amentmîţog amentmîzgă 1. răşină, 2. suc de mesteacănmohor 1. Centaurea cyanus, 2. Setaria glaucamohorîţele Centaurea cyanusmolid Picea abiesmorar Anethum graveolensmorcov Daucus carota ssp. sativus[morcov] butaci Daucus carota ssp. sativusmorcov de vară Daucus carota ssp. sativusmorcov sălbatic Daucus carota ssp. carotamugureţele Centaurea cyanusmure Rubus caesiusmuscuţe Prunus domestica ssp. instititiamustăreaţă suc de mesteacănmuşeată 1. flori de ghiveci (Sd, Ş), 2. Pelargoniumzonale + P. radula, 3. Geraniummacrorrhizum + P. phaeummuşcată albă Zantedeschia aethiopica344muşcată care se-ntinde Tradescantiamuşcată creaţă Pelargonium radulamuşcată cu ciucălae Fuchsia x hybridamuşcată de clopoţei Fuchsia x hybridamuşcată de apă Tradescantiamuşcată de cîmp Geranium macrorrhizummuşcată de gheaţă Zygocactus truncatusmuşcată lată Geranium macrorrhizummuşcată roşie Coleus blumeimuşcată sălbatică Geranium phaeummuşcată tărcată Pelargonium zonalemuşcată veronică Pelargonium crispummuşeţel 1. Matricaria chamomilla, 2. Anthemisarvensismuşchi muscusnadă 1. Typha latifolia, 2. Phragmites australisnadă de roghină Phragmites australisnalbă 1. Malva neglecta, 2. Aicea roseanapi 1. Brassica napus, 2. Beta vulgarisnapi de vită Beta vulgaris convar. et provar.crassanapi porceşti Beta vulgaris convar. et provarcrassanarcis Narcissus poeticusneghină Agrostemma githagonemţişori Cantharellus cibarius (ciupercă)nova Vitis labruscanuc Juglans regianuc american Juglans nigranuci pietroase Juglans regianulşoiato Ranunculus ficarianu-mă-uita 1. Myosotis + M. sylvatica, 2. Leucanthemumvulgarenu-mă-uita de grădină Callisiephus chinensisochiu boului 1. Caltha palustris, 2. Callistephuschinensis, 3. Adonis vernalis, 4. Leucanthemumochiu curvii Coreopsis tincioriaochiu găinii Scilla bifoliaochiu pisicii Viola wittrockianaochiu porumbelului Lathyrus aphacaochiu rîndunicii Phaseolus vulgaris convar.nanus: 22.14ochiu şarpelui Campanula persicifoliaodolean Valeriana officinalisodos Avena fatuaogîrcăi Cucumis sativusoiască Russula virescens (ciupercă)oiţe Russula virescens (ciupercă)oleandru Nerium oleanderologă corcită Phaseolus vulgaris convar. nanus:32.16oltoit altoitopinca dracului Ononis arvensisopsîgă Bromus inermis + B. secalinusorz Hordeum vulgare convar. vulgare + H. vulgareconvar. distichonorez Oryza sativaorzoaică Hordeum vulgare convar. distichonotavă iarba cosită în toamnăoută gogoaşă de ristic (v. Quercus cerris)ouţe Phaseolus vulgaris convar. vulgaris: 11.16

ovăz Avena sahvaovăz turcesc Avena salivapaipene Helichrysum bracteatumpaltin Acer + A. pseudoplatanus + A. platanoidespana cucului Anemone nemorosapana Maicii Precestii Lilium candidumpana morţilor Chrysanthemum hortorumpană, pene floare (se referă, în general, laspecii care nu se pun în ghiveci)pană cu clocoţel Godetia amoenapană grasă Sedum spectabilepană pe tuleu Alcea roseapană sfîntă 1. Artemisia abrotanum, 2. Liliumcandidumpanseluţă Viola wittrockianapapură 1. Typha latifolia, 2. Phragmites australispară de pămînt Lathyrus tuberosusparcetă Vicia tenuifoliaparmene Malus domestica cv.păducel Crataegus monogynapădureţ Malus sylvestrispăpădie Taraxacum officinalispăpucii domnişoarei 1. Impatiens balsamina,2. Cypripedium calceoluspăpucu doamnei 1. Impatiens balsamina, 2. Violaarvensis, 3. Cosmos bipinnatus, 4. Cypripediumcalceoluspăr Pyrus communispăr de cîmp Pyrus pyrasterpăr de iarnă Pyrus communispăr de pădure Pyrus pyrasterpăr pădureţ Pyrus pyrasterpăr sălbatic Pyrus pyrasterpăru Nardus strictapăru fetii 1. Zebrina pendula, 2. Tradescantiapăru porcului Nardus strictapăstaie Lupinv.s polyphylluspăstaie de cîmp Lathyrus tuberosuspăstăi păstaiepăstăuţă Lathyrus odoratuspăstîrnac Pastinaca sativapăstîrnac de cîmp Pastinaca sativa ssp. pratensispăsula şarpelui Vincetoxicum hirundinariapăsuiă Phaseoluspăsulă albă Ph. vulgaris convar. vulgaris: 11.01,12.01, 24.01, 31.01păsulă albă bună de zolit Ph. vulgaris convar.vulgaris: 24.01păsulă albă cu par Ph. vulgaris convar. vulgaris:24.01păsulă albă fără viţă Ph. vulgaris convar.nanus: 31.01păsulă albă lată Ph. vulgaris convar. vulgaris:24.01păsulă albă măzăruică Ph. vulgaris convar.vulgaris: 12.01, 31.01păsulă albă rotundă Ph. vulgaris convar. vulgaris:11.01pasula alba timpurie Ph. vulgaris convar. vulgaris:34.01păsulă aurie Ph. vulgaris convar. vulgaris:24.05păsulă bihoaică Ph. coccineuspăsulă ghibolă Ph. coccineuspăsulă ghibolească Ph. coccineus: 32.01păsulă ghiboliţă Ph. coccineuspăsulă bolundă Ph. vulgaris convar. vulgaris:21.18păsulă catifelată Ph. vulgaris convar. vulgaris:22.04păsulă cîrligăţea Ph. vulgaris (?)păsulă cîrligăţea cu păstăl verde Ph. vulgarisconvar. vulgaris: 21.02păsulă cornişe Ph. vulgaris convar. vulgaris:21.18păsulă crudă Ph. vulgaris convar. vulgaris:21.12păsulă cu buricu negru devreme Ph. vulgarisconvar. vulgaris: 21.14păsulă cu chip Ph. vulgaris (?)păsulă cu par Ph. vulgaris convar. vulgarispăsulă cu păstai galbenă Ph. vulgaris convar.vulgaris: 21.12păsulă curvă Ph. vulgaris convar. vulgaris:21.12, 21.13, 21.12păsulă cu şorţ Phaseolus vulgaris (?)păsulă de Aiud Ph. vulgaris convar. nanus:13.17păsulă de a lui Mihai Ph. vulgaris convar.vulgaris: 12.18păsulă de bivoliţă Ph. coccineus: 32.18păsulă de cucuruz Ph. vulgaris (?)păsulă de grădină ph. vulgaris convar. vulgaris:11.05; Ph. vulgaris convar. nanus: 22.07,22.17păsulă de lună Ph. vulgaris (?)păsulă de muiere Ph. vulgaris convar. vulgaris:21.12păsulă de nailon Ph. vulgaris convar. vulgaris:22.0Spăsulă de se pune la borcan Ph. vulgaris convar.vulgaris: 22.07păsulă de unt Ph. vulgaris convar. vulgaris:21.02, 21.12păsulă de vară Ph. vulgaris convar. vulgaris:31.18; Ph. vulgaris convar. nanus: 23.02păsulă devreme Ph. vulgaris convar. vulgaris:21.12, 22.05; Ph. vulgaris convar. nanus:13.17, 22.17, 32.16păsulă devreme fără viţă Ph. vulgaris convar.nanus: 23.02păsulă devreme rojosîn Ph. vulgaris convar.vulgaris: 21.05păsulă domnească Ph. coccineus: 32.01păsulă fără vită Ph. vulgaris convar. nanus:32.16păsulă fără par Ph. vulgaris convar. nanuspăsulă galbenă Ph. vulgaris convar. vulgaris:21.04, 21.12345

păsulă galbenă cu par Ph. vulgaris convar.vulgaris: 22.04păsulă galbenă deschisă Ph. vulgaris convar.vulgaris: 22.04păsulă galbenă roşcată Ph. vulgaris (?)păsulă granată fără par Ph. vulgaris convar.nanus: 32.16păsulă grăită Ph. vulgaris convar. vulgaris:11.16, 21.09, 21.12, 21.13, 21.16, 22.04, 22.16,31.18, 32.18; Ph. vulgaris convar. nanus:32.16păsulă granu aibă Ph. vulgaris convar. vulgaris:21.09păsulă grasa bivolească Ph. coccinceus: 32.16păsulă gracă ce par Ph. vulgaris convar. vulgaris:22.04, 31.18; Ph. vulgaris convar.nanus 32.16păsulă grană de toamnă Ph. vulgaris convar.nanus: 32.16păsulă grană devreme Ph. vulgaris convar.vulgaris: 11.16, 31.18păsulă grană fără par Ph. vulgaris (?)păsulă grană neagră Ph. vulgaris convar. vulgaris:21.13păsulă grană ologă Ph. vulgaris convar. nanus:32.16păsulă grană roşie Ph. vulgaris convar. vulgaris11.16păsulă grană timpurie Ph. vulgaris convar.vulgaris: 21.18păsulă grasă Ph. vulgaris convar. vulgaris:21.12, 31.18, 32.16păsulă grăbitoare Ph. vulgaris convar. nanus:13.17păsulă mare Ph. vulgaris convar. vulgaris:32.15păsulă mălai Ph. vulgaris convar. vulgaris:11.04păsulă măzăriche Ph. vulgaris convar. vulgaris:21.16păsulă măzăruică Ph. vulgaris convar. vulgaris:12.01păsulă măzăruică galbenă Ph. vulgaris convar.vulgaris: 21.02păsulă minister Ph. vulgaris convar. vulgaris:21.12păsulă neagră Ph. vulgaris convar. vulgaris:22.07; Ph. vulgaris convar. nanus: 22.07păsulă oacheş Ph. vulgaris convar. vulgaris:21.14păsulă oarbă Ph. vulgaris convar. nanus: 32.16păsulă ologă Ph. vulgaris convar. nanus: 23.17,24.02, 32.16păsulă ologă fără par Ph. vulgaris (?)păsulă pestriţă Ph. vulgaris convar. vulgaris:11.16, 21.16, 32.16păsulă pirpirie Ph. vulgaris convar. vulgaris:21.05păsulă pistruică Ph. vulgaris convar. vulgaris:21.12; Ph. vulgaris convar. nanus: 22.17păsulă portocale Ph. vulgaris convar. vulgaris:24.05346păsulă roşcată Ph. vulgaris convar. vulgaris:11.03, 24.05păsulă roşie Ph. vulgaris convar. vulgaris:11.16păsulă sură Ph. vulgaris convar. vulgaris: 23.17păsulă tărcată Ph. vulgaris (?)păsulă timpurie Ph. vulgaris convar. vulgaris:22.04; Ph. vulgaris convar. nanus: 22.07păsulă ţicălaie Ph. vulgaris (?)păsulă unguroaică grană Ph. vulgaris convar.nanus: 32.16păsulă vanilie Ph. vulgaris (?)păsulă vişinie Ph. vulgaris convar. vulgaris:11.03pătrunjel Petroselinum crispumpătrunjel de cîmp Peucedanum oreoselinumpătrunjel sălbatic Peucedanum cervariapătrunjelu cîmpului Peucedanum oreoselinumpedieuţă Lycopodium. clavatum (ciupercă)pelin 1. Artemisia vulgaris, 2. Centaurea cyanus(?), 3. Viburnum opulus (?)pene galbene 1. Aicea rosea, 2. Caltha palustrispepene Cucumis melopere Solanum tuberosumpere albe Solanum tuberosum cv.[pere] borşene Solanum tuberosum cv.[pere] cîrlibe Solanum tuberosum cv.pere cormoşe Pyrus communis cv.pere de pămînt Solanum tuberosum cv.pere de toamnă Pyrus communis cv.pere de vară 1. Pyrus communis (soi de pere),2. Solanum tuberosum (soi de cartof)pere galbene Pyrus communis cv.pere mălăieţe pere făinoasepere negruţe Pyrus communis cv.pere pietroase Pyrus communis cv.peri codiş Pyrus communis cv.peri cu miez roşu Pyrus communis cv.petrinjelaş 1. Helianthus tuberosus, 2. Coreopsistinctoriapiciocă 1. Helianthus tuberosus, 2. Solanumtuberosum, 3. Rudbeckia laciniatapicioci de iarnă Helianthus tuberosuspicioci iernatice Helianthus tuberosuspiersic Prunus persicapin Pinus nigra + Pinus sylvestrispinten Tropaeolum majuspipe galbene Tropaeolum majuspipe mierie Ipomoea purpureapiper Piper nigrumpipijoi Lathyrus vernuspipirig Juncus compressuspir Agropyron repenspirică Allium cepapita cucului 1. Briza media, 2. Luzula campestrispita lui loan Catalpa speciosapita păsării Muscari botryoidespita popii Malva neglecia (fructul)pitarcă Boleius + B. edulis (ciupercă)pitarcă bolundă Boletus satanas (ciupercă)pituţă Malva neglecta (fructul)

piţulofiu Lysimachia nummulariapizda ciorii Consolida regalispizda ţigăncii 1. Papaver rhoeas, 2. Salvia pratensisplop Populusplop de apă Populus nigra + P. nigra var.pyramidalis + P. albaplop de pădure Populus tremulaplop de vale Populus canadiensisplop sălbatic Populus tremulapodbal Tussilago farfarapolomidă Cirsium canum + C. vulgarepomiţar Moruspomiţar alb Moruspomiţar de lemn negru Morus nigrapomiţar negru Morpomiţar roşu Morus nigrapomiţar vinete Morus nigrapomiţă 1. Fragaria, 2. Moruspomiţă de cîmp Fragaria viriăispomiţă de grădină Fragaria ananassapomiţă de pădure Fragaria vescapomiţă Fragaria vesca + F. viridispomiţă altoite Fragaria ananassaponici Malus domestica cv.popijnic Asarum europaeumpoprică Capsicum anuuum convar. annuumpoprici cornu capri Capsicum annuum convar.longumpoprici usturoi Capsicum annuum convar. longumporci 1. Arctiurn, 2. Dipsacus laciniatusporc spinos Arctiumporcuţ 1. Caucalis blalycarpas, 2. Lappulasquarosaporodici Lycopersicon esculentumportocal Citrus aurantiumporumbel Prunus spinosaporumbel din burcă Aconitumpotoraş Buxus sempervirenspotroacă 1. Centaurium erythraea, 2. Gentianaasclepiadea, 3. Vaccaria pyramidatapotroecană Centaurium erythraeaprescură Saxifraga sarmentosapreseureaua Sempervivum tectorumprun Prunus domestica ssp. domestica[prune] albe Prunus domestica ssp. domesticacv.[prune] albuţe Prunus domestica ssp. domesticacv.[prune] cioreşti Prunus domestica ssp. domesticacv.[prune] domneşti Prunus domestica ssp. domesticacv.[prune] galbene Prunus domestica ssp. domesticacv.[prune] grase Prunus domestica ssp. domesticacv.[prune] grăsuţe Prunus domestica ssp. domesticacv.[prune] muscurele Prunus domestica ssp. domesticacv.[prune] orzeni Prunus domestica ssp. domesticacv.[prune] roşioare Prunus domestica ssp. domesticacv.[prune] trecătoare Prunus domestica ssp. domesticacv.[prune] vinete italiene Prunus domestica ssp.cv.pui de fasole bob de fasole (Mi)pula dracului Asarum europaeumpup boboc (P)purcelaş Caucalis platycarpospurecari Calluna vulgarispureci Caucalis plalycarpospuşculiţă Capsella bursa-pastorisputoare Geraniuni macrorrhizumputuroancă Bifora radiansputuroasă 1. Bifora radians, 2. Salvia verticillatapuţa cocoşului Polygonatumracameţ Bunias orientalisrapiţă 1. Sinapis arvensis, 2. Raphanus raphanistrumrăchita doamnei Nerium oleanderrăchită 1. Salix + S. caprea + S. fragilis, 2.Nerium oleanderrăchită albă Salix albarăchită crudă Salix fragilisrăchită de apă Salix triandrarăchită de pădure Salix caprearăchită de roghină Salix alba (?)răchită domnească 1. Salix babylonica, 2. Asteramellus (?)răchită jelnică Salix babylonicarăchită moartă Salix babylonicarăchită roşie Salix purpurearăchită supărată Salix babylonicarăcoină Galium aparinerădăcină Lathyrus tuberosusrăgădaie 1. Galium aparine, 2. Lathyrus tuberosus,3. Viciarăpăstaică Chelidonium majusrăşină Colophoniumrebarboră Rheum rhaponticumregina nopţii Nicotiana alatarezedă Reseda lutea + R. odoratarezedă sălbatică Reseda lutearidiche Raphanus sativusridichi de toamnă Raphanus sativusridichi roşii Raphanus sativus convar. radicularişcaşă Oryza salivarîie Cuscutarînză gale (v. Corylus avellana)rînză de alună gale (v. Corylus avellana)rînză de tufă gale (v. Corylus avellana)roată de bureţi loc în formă de cerc undecresc bureţii (St)rochiţa rîndunicii Calystegia sepiumrocoină 1. Gypsophila muralis, 2. discutarogoz 1. Carex, 2. Phragmites australis, 3. Clorophytumcomosumrogoz alb Phalaris arundinacsa var. picta347

ojmolin Rosmarinus officinalisromon Tripleurospermum inodorumromoniţă 1. Matricaria chamomilla + M. discoidea,2. Tanacetum + T. parthenium, 3.Tripleurospermum inodorum, 4. Anthemis arvensisromoniţă de grădină 1. Matricaria chamomilla,2. Tanacetum parthenium, 3. Chrysanthemumsegetumromoniţă sălbatică Matricaria discoidearopotă Chelidonium majusrostopască Chelidonium majusroşcovan Lactarius deliciosus (ciupercă)roşii Lycopersicon esculentumroşioare Daphne cneorumroşcuţe Narcissus poeticus + N. pseudonarcissusrotunda Pelargonium zonalerug Rosa + R. caninarug de cîmp Rosa gallicarug sălbatic Rosa caninarujă 1. floare ornamentală (D), 2. Rosa, 3.Dahlia pinnata, 4. Callistephus chinensis,5. Paeoniarujă de spin Rosaruj de mătase Rudbeckia laciniataruj de paie Helichrysum bracteatumruj de rusalii Paeoniaruj de toamnă Asterruje Helianthus annuusruje de rusalii Paeonia officinalisruje de spin Rosa rugosaruj galbene 1. Rudbeckia laciniata, 2. Kerriajaponicarujite Callistephus chinensisrujobujo Paeoniaruj pe botă 1. Alcea rosea, 2. Ricinus communisruj roşii 1. Dahlia pinnata, 2. Orchisruj uscate Helichrysum bracteatumruşinea fetei Daucus carota ssp. carotarută 1. Tanacetum, 2. Artemisia annuasabii Gladiolus x gandavensissacfiu Dianthus + D. caryophyllussalcă Salix + S. caprea + S. purpurea + S.triandrasalcă albă Salix albasalcă roşie Salix purpureasalcie plîngătoare Salix babylonicasalcîm Robinia pseudacaciasalvie Salvia splendenssaptiu Dianthussaptiu bun Dianthus caryophyllussaptiu turcesc 1. Lychnis chalcedonica, 2. Dianthusbarbatussasău Vinca minorsăpunăriţă Saponaria officinalissăpunele Saponaria officinalisscai Arctium + Cirsium arvense + Dipsacuslaciniatus + Echinops ritro ssp. ruthenicus+ E. sphaerocephalus + Onopordon acanthium348scai de măgar Dipsacus laciniatusscai de speriat Eryngium planumscai mierie Eryngium planumscai porcesc Dipsacus laciniatus + Onopordonacanthiumscai rusesc Eryngium campestre + Xanthiumspinosumscăieţi 1. Centaurea moschata, 2. Helichrysumbracteatumscînteuţă 1. Lychnis chalcedonica, 2. Coreopsistinctoria, 3. Dianthus carihusianorumsclăbănog Impatiens noli-tangeresclipitoare Viscaria vulgarisscorţişoară Ciunamomum zeylanicvmscoruş 1. Sorbus aucuparia + S. torminalis2. Sambucus racemosa (?)screadă Echinochloa crus-galliscrinte Philadelphus coronariussecară Secale cerealesepleghin Zinnia eleganssfeclă Beta vulgaris + B. vulgaris provar. conditivasilimină 1. Calendula officinalis, 2. Kerria japonicasiminic Antennaria dioicasineşviolo Matthicla incanasîngele domnului Hypericum perforatumsînger 1. Cornus sanguinea, 2. Frangula alnussînziene Galium verumsmochin Ficus caricasoc Sambucus r.igra + S. ebulussoia Glycyne maxsolovîrv Melittis melisscphyllumsoponele 1. Saponaria officinalis, 2. Thymussoponroja Saponaria officinalissoponvirag Saponaria officinalissoră-şi-frate Melampyrum bihariensesorb Sorbus torminalissorg Sorghum bicolorspanac Spinacia oier ace aspetează Typha latifoliaspin 1. Carlina acaulis + Cirsium arvense +C. furiens + C. vulgare + Dipsacus laciniatus+ Echinops ritro ssp. ruthenicus +Symphytum officinale? 2. Crataegus monogyna+ Roşa caninaspin alb Dipsacus laciniatusspin de cacabel Crataegus monogynaspin de pe holde Cirsium arvensespin de tuşă Eryngium planumspin gras Dipsacus laciniatusspin lat Onopordon acanthiumspin măgăresc Carduus + Cirsium canum +C. furiens + Dipsacus laciniatus + Onopordonacanthiumspin tărcat Eryngium planumspînz Helleborus purpurascensspînzi a lecui cu rădăcina spînzuluisteghie Rumex crispusstejar Ouercus robur + Q. petraeasteluţă Coreopsis tinctoriastînjen 1. Iris germanica, 2. Hemerocallis flava

stînjen albastru Iris germanicastînjenaş Iris germanica + I. variegatastînjenaş albastru Iris germanicastînjenaş galben Hemerocallis flavastînjen galben 1. Iris pseudacorus, 2. Hemerocallisflava + H. fulvastînjen mierie Iris germanicastraiţa ciobanului Capsella bursa-pastorisstrigoaie Veratrum albumstrugur Vitis vinifera[strugur] alb Vitis viniferastruguraş Ribes rubrumstrugurei Ribes rubrumstrugurei mici Ribes rubrumstrugurele ursului Muscari botryoides[strugur] negru Vitis viniferastuf Phragmites australissucină Melilotus officinalissudoarea calului 1. Ononis arvevsis, 2. Pulmonaria(?)sugătoare Lamium albumsugător Trifolium pratensesuliţă cotorul măcrişuluisunătoare 1. Hypericum perforatum, 2. Rhinantussusai Sonchussalată Lactuca sativasalată de cîmp Ranunculus ficariaşargoviolă Erysimum cheirişălata cucului Ranunculus ficariaşălata lui Ianci Ranunculus ficariaşălată 1. Ranunculus ficaria, 2. Asarum europaeumşălată creaţă cu căpăţînă Lactuca saliva convar.secalina provar. crispaşălătuţă Ranunculus ficariaşălăţauă Ranunculus (ficaria)şofran Carthamus tinctoriaşovar Malus domestica cv.ştevie Rutnex obtusifoliusştir roşu Amaranthustalpa gîştii 1. Leonurus cardiaca, 2. Lysimachianummularia, 3. Potentilla anserinatarbon Artemisia dracunculustaurii castraveţii Trifolium arvensetăciune Ustilagotăietură Chenopodium hybridumtămăiţă Melittis melissophyllumtămîioară Chenopodium botrystătăiş 1. Leucanthemum vulgare, 2. Callistephuschinensis, 3. Tanacetum corymbosumtătăiş alb Leucanthemum vulgaretătăiş galben Tripleurospermum inodorumtei Tilia cordatatelegraf 1. Tradescantia, 2. Zebrina pendulatenci Triticum speltatolcer 1. Polygonatum, 2. Campanula tracheliumtolceraş Ipomoeatoporaş Violatrandafir Rosa + R. centifolia + R. chinensistrandafir de măceş Rosa caninatrandafir verde Mentha longifoliatrei-fraţi 1. Melampyrum arvense, 2. Rubuscaesius var. arvalistremurici Briza mediatrestie Phragmites australistrifoi 1. Trifolium, 2. Oxalis deppeitrifoi alb Trifolium repenstrifoi roşu Trifolium pratensetrifoi sălbatic Trifolium repenstrosca unguroiu Papaver rhoeastroscoţel Polygonum avicularetufă Corylus avellanatufă de alune Corylus avellanatalei 1. Atthaea officinalis, 2. Alcea roseatulipan Tulipa gesnerianatainic Gentianaturte Callistephusturtele 1. Carlina acaulis, 2. Bergenia crassifoliaturtele Bellis perennisturţele de piatră Portulaca grandifloratutun Nicotiana rusticaţeclă Beta vulgaris provar. conditivaţeler Apium graveolensţeler sălbatic Peucedanumţiboci Typha latifoliaţifruş Artemisia annua + A. abrotanutuţigănuş Melampyrum biharienseţîţa oii 1. Primula veris, 2. Prunus domestica(soi de prun)ţîţa oii de cîmp Campanula tracheliumţolu lupului Polypodium vulgare + Dryopterisfilix-mas + Pteridium aquilinumulm Uhnusuloi ulei (de in, floarea soarelui etc.)unguraş Muscari botryoidesunguroi Narcissus poeticusuntu pămîntului Arum maculatumură 1. Lathyrus tuberosus, 2. Fallopia convolvulusurechea lupului Campanula persicifoliaurechea porcului 1. Salvia verticillata + S.austriaca, 2. Heracleum sphondyliumurechiuşă Saxifraga sarmentosaurigombo Cantharellus cibarius (ciupercă)urzica Maicii Domnului Coleus blumeiurzica Maicii Precestă Coleus blumeiurzică 1. Urtica dioica, 1. Coleus blumei, 3.Salvia glutinosaurzică cîinească Urtica urensurzică de fereastră Coletts blumeiurzică domnească Coleus blumeiurzică măruntă Urtica urensurzică mărunţea Urtica urensurzică mică Urtica urensurzică moartă 1. Lamium album + L. maculatum,2. Lamiastrum montanumurzică vie Urtica dioica + U. urensurzicele Urtica urensurzicuţă 1. Urtica urens, 2. Coleus blumei,3. Lamiastrum montanumusturoi 1. Allium sativum, 2. Lactarius (piperotus)(ciupercă)vaci Leucanthemum vulgare349

varză Brassica oleracea convar et provar.capitalaveronică Pelargonium crispamvie bolundă Parthenocissus insertavinete Solanum melongenaviolă 1. Matthiola incana, 2. Erysimum cheiriviolă galbenă Erysimum cheiriviolă goală Matthiola incanaviolă neumplută Matthiola incanaviolă plină Matthiola incanaviolă umplută Matthiola incanavioreaua de pădure Hepatica nobilisviorele 1. Viola + V. joói + V. odorata, 2.Hepatica nobilisviorele de pădure 1. Viola sylvestris, 2. Pulmonariaviorele sălbatice Viola arvensis.vişin Prunus cerasusviţă de vie Vitis viniferavîsc Viscum album + Loranthus europaeusvîsc alb Viscum albumvîsc galben Loranthus europaeusvolbură Convolvulus arvensiszadă Larix deeiduazdrob de fîn zdrobitură de fin (P)zmeură Rubus idaeuszmeuruş Fragario – Rubetumzmeuruţă Reseda odoratazmin Philadelphus coronariuszmîrliţe Lycium halimifoliumzorele Ipomoeazurnăitoare Hypericum perforatum

RÖVIDÍTÉSEKA kutatópontok nevének rövidítése*AAszBBeBhBiBlBtCCtCţDDrEFFiFszGyGymGyvItJJtKKbKdKfAgîrbiciu – EgerbegyAlszeg: Sztána, Kispetri, Nagypetri,Váralmás, Bábony, Farnas, Zsobok,KetesdBábony – BăbiuBedeciu – BedecsBánffyhunyad – HuedinBica – RománbikalBălceştiBogártelke – BăgaraCorneşti – SomtelkeCălata – KalotaCălăţele – Kelecel (Kiskalota)Dîngău – DongóDretea – DeriteEgeres – AghireşuFarnas – SfăraşFinciu – KalotaújfaluFelszeg: Magyarbikal, Bánffyhunyad,Mogyorókereke, Kalotaszentkirály –Zentelke, Jákótelke, Kalotadamos,Nyárszó, Sárvásár, Körösfő, Gyerőmonostor,MagyarvalkóGyalu – GilăuGyerőmonostor – MănăstireniGyerăvásárhely – DumbravaInaktelke – InucuJegenye – LeghiaJákótelke – HorlaceaKetesd – TetişuKisbács – BaciuKalotadamos – DomoşuKörösfő – Izvora CrişuluiKKKmKpKszt–ZtMbMéMfMiMkMlMóMvNdNkNmNpNşNyPSSdStSzSzuŞTTlVVaZsKiskapus – Căpuşu MicKapus mente: Gyerővásárhely, Kiskapus,NagykapusKispetri – PetrinzelKalotaszentkirály – Zentelke – ZamsîncraiMagyarbikal – BicalatuMéra – MeraMagyarfenes – VlahaMihăieşti – NádasszentmihályMogyorókereke – AlunişMagyarléta – LiteniMakó – MacăuMagyarvalkó – VăleniNádasdaróc – DorolţuNagykapus – Căpuşu MareNádas mente: Kisbács, Szucság,Vista, Türe, Bogártelke, Nádasdaróc,Makó, Inaktelke, Egeres, JegenyeNagypetri – FetrinduNadăşu – NádasNyárszó – NearsovaPăniceni – Pányik (Gyerőfalva)Sárvásár – ŞaulaSumurducu – SzomordokStraja – GesztrágySztána – StanaSzucság – SuceaguŞardu – SárdTüre – TureaTordaszentlászló – SăvădislaVista – VişteaVáralmás – AlmaşuZsobok – JebucuAdvAfraggAl., al.AlpAmAmsas., ass.AsAtlauct.AuszBalkCcf.ChCLAconvar.Cosm, Kozmadventív, behurcoltAfrikaspecies agglomeratumkis társuláscsoport (aliance)alpesi, az Alpok vidékére jellemzőAmerikaDél-Amerikanövénytársulás, asszociációázsiaiatlantikülönböző szerzők (auctores)Ausztráliabalkániközép (central)vesd összekamefiton, áttelelő fásodó szárú,heverőa kolozsvári mezőgazdasági főiskolaherbáriumának jeleconvarietas, nagy fajtacsoportkozmopolitaEgyéb rövidítések és jelekCpcv.DDcDKÉEcem.EndEpetet al.EuEuaf.fac.GHHH*Ahonnan csak román anyagot gyűjtöttnk, a román helységnév áll elöl.circumpoláris, az északi mérsékelthideg égövben elterjedtcultivar, termesztett fajtaDéldacikus, a romániai Kárpátok ésa Balkán térségében elteriedtDélkeletÉszakközépeurópaikiemelve (emendavit)endemikus, erdélyi bennszülöttepifiton, fán lakóésés munkatársaiEurópaEurázsiaformafaciesgeofiton, hagymás, gumóshemikriptofiton, évelőhidatofiton és amfifiton, vízi, vízparti,mocsári351

h.l.incl.KKárpKaukKozm, CosmKt, KontKzl.l.c.MedMg = MMMs = MNn.c.nmn.n.Nnom. nov.Nr.Nt.Nyhoc loco, itt használva előszörbeleértveKeletkárpátikaukázusikozmopolitakontinentális (Délnyugat-Ázsia,Délkelet-Európa)Középrendszertani egységként: lusus,színváltozat; egyébként: lásd !idézett helymediterrán, a Földközi-tenger medencéjébenelterjedtmegafanerofiton, magas termetűfamezofanerofiton, közepes termetűfamikrofanerofiton, bokor, cserjenomen confusum, zavaros tartalmúnévnotomorpha, hibridalaknomen nudum, leírás nélküli névészak (nord) – világrészek nevemellettnomen novum, új elnevezésnéprajzi adatoknépi terminológiaNyugatOcOffPanPontp.p.provar.Ro.Ss.l.sp.sp. ag.sp. col.spp.ssp.sspd.s.str.subassSzibsyn.term.ThTHX!+*●Óceániahivatalos gyógynövénypannonpontikus, délnyugat-ázsiaipro parte, részbenprovarietas, kis fajtacsoportromán népi nevekDél (Sud)sensu lato, tág értelembenspecies, fajspecies agglomeratum, gyűjtőfajspecies collectiva, gyűjtőfajfajoksubspecies, alfajsubspecoid, termesztett alfajsensu stricto, szűk értelembensubasszociációszibériaiszinonima, azonos értelmű társnévtermesztetttherofiton, egyéveshemiterofiton, kétéveshibridkérdőívben szerepeltkihalt a területrőltermesztett v. (*) esetlegesentermeszteltkereskedelemből ismertIRODALOMAnderson 1960: Anderson, E., The Evolution of Domestication. Taxon 1960. 67–84.Andrásfalvy 1969: Andrásfalvy Bertalan, Wald-Viehaltung in Südost-Transdanubien. Bedeutungder Waldweide im ungarischen Hirtenwesen. In: Földes L. (Ed.), Viewirtschaft und Hirtenkultur.Budapest.Anghel et al. 1972: Anghel, Ch. – Chirilă, C. – Ciocîrlan, V. – Ullinici, A., Buruienile culturiloragricole şi combaterea lor. Bucureşti.Árvay 1942: Árvay József, A térszíni formák nevei Kalotaszegen. Magyar Népnyelv IV, 3–89.Bakos 1976: Bakos Ferenc, A magyar romanisztika etimológiai problémái: NyelvtudományiÉrtekezések 89. sz. 51–7.Bakos 1982: Bakos Ferenc, A magyar szókészlet román elemeinek története. Budapest.Balassa 1960: Balassa Iván, A magyar kukorica. Budapest.Balassa 1973/a: Balassa Iván, Az eke és a szántás története Magyarországon. Budapest.Balassa 1973/b: Balassa Iván, A magyar temetők néprajzi kutatása. Ethnographia LXXXIV,225–42.Balassa 1975: Balassa Iván, Jankó János (1868–1902). Budapest.Balassa–Ortutay 1979: Balassa Iván–Ortutay Gyula, Magyar néprajz. Budapest.Balatova-Tulackova 1984: Balatova-Tulackova, E., Hochstaudengesellschaften des LandschaftsschutzgebietesJizerské hory. Folia geobot. phytotax., 19, 1. 5–28.Balázs 1941: Balázs Ferenc, Vegetációtanulmányok a Meszes hegységben. Acta Geobot. Hung. IV,1, 119–82.Balogh 1929: Balogh Ernő, Tulipán ornamentikánk eredete: Emlékkönyv a Székely NemzetiMúzeum ötvenéves jubileumára. Sepsiszentgyörgy.Bárczi 1958: Bárczi Géza, A magyar szókincs eredete 2 . Budapest.Beguin et al. 1979: Beguin, C. – Gehu J. – M. – Hegg, O., La symphyto-sociologie – une approchenouvelle des paysages végétaux. Documents phytosocioloques, N.S., IV, 49–68.Benkő 1783: Benkő József, Nomina Vegetabilium ... : Magyar Könyv-ház II. szakasz. Pozsony.407–32.Bodor 1963: Bodor Kálmán, Vadon termő gyógynövények. Bukarest.352

Bokdam–Droogers 1975: Bokdani, J. – Droogers, A.F., Conlribution à l'étude ethnobotaniquedes Wagenia de Kisangani, Zaire. Med. Land. Wag. Xederland.Bologa 1970: Bologa, L. V., Etnoiatrie – iatrosofie: Despre medicina populară românească.Bucureşti. 9–15.Borza 1910: Borza, Al., Numiri populare de plante. Transilvania XII.Borza 1918: Borza, Al., Grădinile ţărăneşti din Munţii Apuseni. Convorbiri ştiinţifice II, 25–39.Orăştie.Borza 1938: Borza, Al., Proiect pentru explorarea melodică a florei şi vegetaţiei României. Bul.Grad. Bot. Muz. Bot. Univ. Cluj 18, 1–4: 8–19.Borza 1945: Borza, Al., Alacul (Triticum monococcum) la români. Bul. Grad. Bot. Muz. Bot.Univ. Cluj 26, 1–2; 93–119. L.'„alac” (Engrain, Triticum monococcum) chez les Roumains.Étude botanique d' histoire culturelle. Bibl. Rerum Transsilvaniae XVI. Sibiu.Borza 1966: Borza, Al., Cercetări etnobotanice în ţara Oaşului. An. Muz. Etnografic al Transilvanieipe anii 1961–1964. Cluj.Borza 1968: Borza, Al., Dicţionar etnobotanic cuprinzînd denumirile populare româneşti şi în altelimbi ale plantelor din România. Bucureşti.Boşcaiu 1971: Boşcaiu, X., Flora şi vegetaţia din munţii Ţarcu-Godeanu şi Cernei. Bucureşti.Brassay–Fränkel 1979: Brassay S. – Fränkel E., Talajvédelem, területrendezés, földmérés. Bukarest.Bretandeau é.n.: Bretandeau J., Arbres. Le petit guide. Paris.Butură 1971: Butură, V., Der Terrassen-Ackerbau in den Hochzonen der rumänischen Karpaten:VII-e Congrès international de sciences antropologiques et ethnologiques de Moscou XI,414–9Butură 1978: Butură, V., Etnografia poporului român. Cluj-Napoca.Butură 1979: Butură, V., Enciclopedie de etnobotanică românească. Bucureşti.Carr–Carr 1981: Carr, D.J. – Carr, S.G.M. (Ed.). People and Plants in Australia. Sydney.– Plants and Man in Australia. Sydney.Ceapoiu 1972: Ceapoiu, N., Citogenetica aplicată în ameliorarea grîului. Bucureşti.Chandler et al. 1982: Chandler, R.F. – Hooper, S.N. – Harvey, M. J., Ethnobotany and Phytochemistryof Yarrow, Achillea millefolium, Compositae. Econ. Bot 36, 203–23Chircă – Coldea 1967: Chircă, E. – Coldea. Gh., Contribuţii la cunoaşterea vegetaţiei bazinuluisuperior al Văii Căpuşului. Not. bot. bort. agrob., Cluj., 101–10.Coldea 1975: Coldea, Gh., Geobotanische Studium der Hainbuchenwalder des rumänischen West-Gebirges. Feddes Repertorium, 86. 1–2. Berlin.Conklin 1980: Conklin, H.C., Folk Classification: A Topically Arranged Bibliography of Contemporaryand Background References through 1971. New Haven, Connecticut.Coons 1982: Coons, M.P., Relationships of Amaranthus caudatus. Ecou. Bot. 36(2): 129–46.Czihák–Szabó 1863: Czihák J. – Szabó J., Heil- und Nahrungsmittel, Farbstoffe, Nutz- undHausgeräte, welche die Ostromanen, Moldauer und Walachen aus dem Pfalzenreich gewinnen.Flora, Regensburg.Czimmer 1943: G. Czimmer A., Orvosi vonatkozású néprajzi adatok a Kalotaszegről. EME Orvostud.Szakoszt. Ért. 58 Suppi.Csapó–Szabó 1976: Csapó M. József – Szabó (T.E.) Attila, Kalotaszegi kirándulások III. Atalaj. Művelődés XXIX, 12. sz.. 50–54.Csapody–Priszter 1966: Csapody Vera – Priszter Szaniszló, Magyar növénynevek szótára. Budapest.Csedő 1980: Csedő Károly (szerk.), Hargita megye gyógy- és fűszernövényei. H.n.Csűrös 1947: Csűrös I., Contribution a l'étude du complex mosaique de l'Arrhenatheretum elatioriset Festucetum pseudovinae dans la vallée du Someş (Szamos). Acta Bolyaiana I, 138–46.Csűrös 1964: Csűrös Şt., Ober die ,,Nardo-Callunetea” aus Siebenbürgen (Rumänien). Archiv f.Naturschutz 4, 3: 145–51.Csűrös 1981: Csűrös István, A Nyugati-Szigethegység élővilága. Bukarest.Csűrös et al. 1967: Csűrös Şt. – Csűrös K. M. – Resmeriţă I., Die Ökostruktur der Arrhenatherumelatius – Wiesen aus dem Huedin Becken. StUBB Ser. Biol., fasc. 2.Csűrös – Resmeriţă 1960: Csűrös Şt. – Resmeriţă I., Studii asupra pajiştilor de Festuca rubra L.din Transilvania. Contrib. bot. 149–73.Csűrös et al. 1969: Csűrös Şt. – Resmeriţă I. – Csűrös K. M., Cercetări de vegetaţie în bazinulHuedinului. Contrib. bot. 211–11.Csűrös-Káptalan 1971/a: Csűrös-Káptalan M., Despre Agrosteto-Festucetum sulcatae şi încadrareaei taxonomică. Contrib. bot. 193–201.Csűrös-Káptalan 1971/b: Csűrös-Káptalan M., Aspecte din vegetaţia Horaiţelor (Huedin). StUBB.Ser. Biol., fasc. 2, 29–34.353

Dankó 1971: Dankó Imre, A virág a magyar népéletben. Múzeumi Kurír.Davis–Bye 1982: Davis, T. – Bye, B_. A. jr., Ethnobotany and Progressive Domestication ofJaltomata (Solanaceae) in Mexico and Central America, Econ. Bot. 36(2): 225–41.Dihoru 1975: Dihoru, Gh., Învelişul vegetal din Muntele Siriu. Bucureşti.Duke 1972: Duke, J. A., Isthmian Ethnobotanical Dictionary. Baltimore.Duke 1981: Duke, J. A., Handbook of Legumes of World Economic Importance. New York –London.Ehrendorfer 1973: Enrendorfer, Fr. (Herausg.), Liste der Gefässpffanzen Mitteleuropas. Stuttgart.Eshbaugh 1982: Eshbaugh, W. H., The Society for Economic Botany. Constitution. Econ. Bot.36(2).Faragó 1946: Faragó József, Magyarkiskapusi gyermekhangszerek. Erdélyi Múzeum LI, 59–63.Ferenczi 1960: Ferenczi Imre, Az animizmus világa és a magyar erdőkultusz. Műveltség és Hagyomány1–2. sz. 5–31.Frazer 1965: Frazer, J. G., Az aranyág. Budapest.Fuss 1847: Fuss, M., Alphabetarische zusammenstellung der sächsischen, ungarischeu, walachischenund deutschen Trivialnamen. Arch. d. Vereins f. Siebenb. Vaterlandskunde III.Gaál 1978: Gaál László, A magyar növénytermesztés múltja. Budapest.Gálffy 1944: Gálffy Mózes, Szalmakalapkészités a kalotaszegi Jákótelkén. Erdélyi Múzeum XLIX,184–91.Gálffy–Márton 1965: Gálffy Mózes – Márton Gyula, Tájszók Kalotaszegről és környékéről. Studiide lexicologie. Cluj.Galgóczy 1855: Galgóczy Károly, Magyarország, a Szerb-vajdaság, a Temesi Bánság mezőgazdaságistatisztikája. Pest.Gáti 1795: Gáti István, A természet históriája. Pozsony.Gergely, 1960: Gergely I., Relaţii cenologice şi date noi asupra răspîndirii stejarului pufos (Quercuspubescens Willd.) în regiunea Cluj. Contrib. Bot. 221–9.Gergely 1969: Gergely I., Pajişti mezofile din partea nordică a Munţilor Trascăului. Contrib.bot. 191–209.Goosens 1969: Goosens, J., Strukturelle Sprachgeographie (Eine Einführung in Methodik undErgebnissc ). Heidelberg.Gráfik–Voigt 1980: Gráfik Imre – Voigt Vilmos (Szerk.), Kultúra és szemiotika. Budapest.Gregor 1973: Gregor Ferenc, Magyar népi gombanevek. Nyelvtudományi Értekezések 80.sz.Budapest.Grüll 1974: Grüll, F., Chaerophylletum aromatici (Tx. 67), Neuh. Hejny im Moravsku kras. Preslia46: 350–8. Praha.Grüll 1980: Grüll, F., Vorkommen und Charakterístik des Chaenorrino-Chenopodietum botrys undPlantaginetum indicae im Gebiet der stadt Brno. FGPT, 15: 363–8.Grüll 1982: Grüll, P., Die wenig bekannten Pionier-gesellschaften auf entbösten Böden der Baustellender Stadt Brno. Presila, 54: 149–66.Gunda 1948: Gunda Béla, A magyar gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodás kutatása. Budapest.Gunda 1966: Gunda Béla, Ethnographica Carpathica. Budapest.Gunda 1984: Gunda Béla, Cultural Ecology of Old Cultivated plants in the Carpathian Area.Budapest.Györffy 1935: Györffy István, Bokréta erdélyi növénynevekből. Szegedi Füzetek Tom. VIII/a,Sect. Philol. 64–9, 158–68.Györffy 1937: Györffy István, Viricselés a Székelyföldön. Ethnographia.Hadaő–Sofron 1980: Hadáé, E. – Sofron, J., Notes on Syntaxonomy of Cultural Porest Communities.FGPT, 15, 3: 245–58.Hammer et al. 1977: Hammer, K. – Hanelt, P. – Tittel, C, Sammlung autochtoner Kulturpflanzenauf dem Gebiet der DDR. Die Kulturpílanze XXV, 89–99.Hartyányi–Nováki 1975: Hartyányi B.P. – Nováki Gy., Samen und Fruchtfunde in Ungarn vonder Neusteinzeit bis zum 18. Jahrhundert. Agrártörténeti Szemle XVII. Supplementum.Hawkes et a. 1983: Hawkes, J.G. – Williams, J.T. – Croston, R.P., A Bibliography of CropGenetic Resources. IBPGR, Rome.Hegyi 1978: Hegyi Imre, A népi erdőkiélés történeti formái. (Az Északkelet-Bakony erdőgazdálkodásaaz utolsó kétszáz évben). Budapest.Heiser 1965: Heiser, C.B., Cultivated Plants and Cultural Diffusion in Nuclear America. Am.Antropol. 67: 930–49.Heltai 1981: Heltai Pál, Poliszémia a terminológiában. Magyar Nyelvőr CV, 4.sz., 451–64.Henning 1972: Henning, B., Taschenbuch für Pilzfreunde. Jena.354

Hiepko–Schultze-Motel 1981: Hiepko, P. – Schultze-Motel, W., Floristische und ethnobotanischeForschungen im Eipomek-Tal, Irian Jaya (West-Neuguinea), Indonesien. Mensch-Kulturund Umwelt im zentralen Bergland von West-Neuguinea. Berlin.Hilbig 1980: Hilbig, W., Übersicht über die Pflanzengesellschaften des südlichen Teils der DDR.Bibliographie pflanzensoziologischer und vegetationsökologischer Arbeiten aus dem Unterschungsgebiet.Hercynia 17, 4: 375–435.Hilbig 1982: Hilbig, W., Pflanzengeographische Landschaftsgliederung aus der Grundlage derAckerunkrautsvegetation. Archiv f. N.u.L. 22, 2: 131–44.Hilbig et al. 1982: Hilbig; W. – Knapp, H.D. – Reichhoff, L., Übersicht über die Pflanzengesellschaftendes südlichen Teils der DDR. XIV., Die thermophilen, mesophilen und acidophilenSaumgesellschaften. Hercynia 19, 2: 212–48.Hofer 1980: Hofer Tamás, A regionális tagoltság különböző megközelítési lehetőségeiről. Előmunkálatoka Magyarság Néprajzához 7. Budapest.Hoffmann 1979 : Hoffman Tamás, Kertművelés és szántógazdálkodás a Mediterráneumban. AgrártörténetiSzemle 3–4. sz. 289–318.Holló 1981: Holló László, Népi növény– és kertkultúra. Szentendre.Hoppál–Törő 1975: Hoppál Mihály – Törő László, Ethnomedicine in Hungary. OrvostörténetiKözlemények. Budapest.Horeanu 1973: Horeanu, Cl, Contribuţie la cunoaşterea vegetaţiei antropofile din podişul Casimcea.PEUCE III. Studü şi comunicări de şt. nat., Muz. Deltei Dunării Tulcea, 103–108.Hovorka–Kronfeld 1909: Hovorka, D.V. – Kronfeld, A., Vergleichende Volksmedizin. Stuttgart.Inczefi 1970: Inczefi Géza, Földrajzi nevek névtudományi vizsgálata (Makó környékének földrajzinevei alapján). Budapest.Inczefi 1975 : Inczefi László, Ízek, zamatok, illatok. Fűszernövényeink és felhasználásuk. Kolozsvár-Napoca.Iversen 1949: Iversen, J., The Influence of Prehistoric Man on Vegetation. Danmarks Geol. Unders.,IV. Raekke 3, 6, 1–25.Jain 1981: Jain, S.K., Glimpses of Indian Ethnobotany. New Delhi.Jain–Borthakur 1980: Jain, S.K. – Borthakur, S.K., Ethnobotany of the Mikirs of India. Econ.Bot. 34(3): 264–72.Jakucs 1972: Jakucs P., Dynamische Verbindung der Wälder und Rasen (Quantitative und qualitativeUntersuchungen über die synökologischen, phytozönologischen und strukturellen Verhältnissender Waldsäume). Budapest.Jankó 1891: Jankó János, Kalotaszegi babonák. Ethnographia II.Jankó 1892: Jankó János, Kalotaszeg magyar népe. Budapest.Jávorka–Csapody 1958: Jávorka Sándor – Csapody Vera, Erdő-mező virágai 3 . Budapest.Jávorka–Csapody 1962: Jávorka Sándor – Csapody Vera, Kerti virágaink. Közép-európai dísznövényekszínes atlasza. Budapest.Kakas 1973: Kakas Zoltán, A „nagyerejű fű” a felső háromszéki néphitben. Folklór-Archívum I,91–97.KalTsz 1. Gálffy – Márton 1965Károly 1968: Károly Sándor, A szóösszetételek és velük kapcsolatos lexikológiai egységek. A főnéviösszetételek. Általános Nyelvészeti Tanulmányok VI, 271–328.Károly 1970: Károly Sándor, Általános és magyar jelentéstan. Budapest.Kasahara–Takaeda 1982 : Kasahara, Y. – Takaeda, M., Studies on Seed Remains at the TsushimaSite of Okayama Prefecture. Comparisons with Seed Remains at other Sites in Japan, the Estimationof Dissemination and Form of Farming. Ber. Ohara Inst., 18: A–17.Keszi-Harmath 1980: Keszi-Harmath Sándor, Élelmiszertermelés és -szükséglet Kalotaszegen,I–III. Korunk, XXXIX., 9–11.KHn.: Kalotaszeg helynevei I. Adatok. Bevezetéssel és jegyzetekkel közzéteszi Szabó T. Attila.Kolozsvár, 1942.Kóczián et al. 1977 : Kóczián Géza – Szabó István – Dr. Szabó László, Kalotaszegi népgyógyászatiadatok. Gyógyszerészet 21. 5–17.Kopecky 1978: Kopecky, K., Die sirassenbegleitenden Rasengesellschaften im Gebirge Orlickihory und seinem Vorlande. Praha.Kopecky 1984: Kopecky, K., Der Apophytisierung und die Apophytengesellschaflen der Galio-Urticetea. Fol. Geobot. Phytotax., 19,2.Ifj. Kós 1947: Ifj. Kós Károly, A kalotaszegi kosarazó juhászat. Miscellanea Ethnographica I.Kolozsvár.Kós 1968: Kós Károly, Mihez kezdjünk a természetben? Bukarest.Dr. Kós 1979 : Dr. Kós Károly, Eszköz, munka, néphagyomány. Bukarest.Kósa 1980: Kósa László, A burgonya Magyarországon. Budapest.355

Kosmale 1981: Kosmale, G., Die Wechselbeziehungen zwischen Gärten, Parkanlagen und der Florader Umgebung im westlichen Erzgebirgsvorland. Hercynia 18, 4: 441–52.Kovács 1943: Kovács Ágnes, Kalotaszegi népmesék I–II. Budapest.Kovács 1980: Kovács A. J., Indicii ecologici şi economici ai speciilor de interes pratologic dinRomânia. Bucureşti.Kovács–Coldea 1967: Kovács A. – Coldea, Gh., Cercetări fitocenologice din împrejurimile comuneiMănăstireni (jud. Cluj). Contribuţii Botanice, Cluj.K. Kovács 1948: K. Kovács László, A magyar földművelő gazdálkodás kutatása. Eudapest.Kovács 1976: Kovács Soma, Kalotaszegi népi gyógymódok. Folklór-archívum V, 93–113.Krauss 1943: Krauss, Fl., Nösnerländische Pflanzennamen. Ein Beitrag zum Wortschatz der SiebenbürgerSachsen. Beszterce – Bistritz.Kühin–Hammer 1979: Künn, F. – Hammer, K., Das Ausklingen der Brandrodungskultur in Zentraleuropa.Kulturpflanze 27: 165–73.Lakó Elemér, 1983. Bornemisza Anna szakácskönyve 1680–ból. Kriterion, Bukarest.Lange 1979: Bange, F., Zum Stand und einigen Ergebnissen paläo-ethnobotanischer Arbeiten inBrandenburg. Gleditschia 7: 187–96.Lelley–Mándy 1963: Belley János – Mándy György, A búza – Triticum aestivum E. Magyarországkultúrflórája VIII. 13. Budapest.Lőrincze 1947/1967: Lőrincze Bajos, Földrajzi neveink élete. Magyar Nyelvjárások XIII, 3–27.Lupşa 1971: Lupşa, V., Mlaştinile de turbă de la Bălceşti-Călăţele (Munţii Apuseni). Flora, vegetaţiaşi istoricul vegetaţiei. (Teză de doctorat.) Cluj.Lupşa 1973: Lupşa, V., Analiza sporo-polinică a mlaştinilor de turbă de pe Dîmbul Negru (Mt.Apuseni). Studia Biol., nr. 2.Lupşa 1979: Lupşa, V., Corologia speciei Andromeda polifolia L. în Carpaţii Româneşti. Contrib.Bot. 61–4.A Magyarság Néprajza 2 I–IV. Budapest, 1941.Magyary-Kossa 1929–1940: Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek I–IV. Budapest.Maier 1970: Maier, O.R., Prelucrarea lemnului în munţii Apuseni. „Apulum” VII, nr. 2.Mándy 1971: Mándy György, Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? Budapest.Mándy – Csák 1965: Mándy György – Csák Zoltán, A burgonya – Solanum tuberosum L. Magyarországkultúrflórája V. Budapest.Markuš 1941: Markuš Michal, Gyűjtögetés Csermosnya völgyében. Néprajzi Értesítő.Markuš 1979: Markuš Michal, A Kárpát-medence etnobotanikai problémái. Orvostörténeti KözleményekSuppl. 11–12. 113–23.Máthé–Priszter 1981: Máthé Imre – Priszter Szaniszló, Magyarország Kultúrflórája 1–50.füzet, Budapest.Mayer 1980: Meyer, F.G., Carbonized Food Plants of Pompei Herculaneum and the Villa at TorreAnnunziata. Econ. Bot., 34(4): 401–37.Miclăuş – Szabó 1983: Miclăuş, V. – Szabó T. A., Contribuţii la cunoaşterea rendzinelor gipsice.Buletin IACN, A–37, Cluj.Miklóssy 1980: Miklóssy Vilmos: Csíki népi sebtapaszok; Népismereti Dolgozatok, Bukarest. 60–3.MNyjRKsz.: Márton Gyula – Péntek János – Vöő István, A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai.Bukarest, 1977.Moldovan et. al. 1969: Moldovan I., Sanda V., Şerbănescu Gh., Entwurf einer Übersichtüber die hydrophilen und teiweise mesophilen Planzengesellsckaften Rumäniens. Bul. şt.,Ser. B, I., 43–53, Baia Mare.Molnár 1961: Dr. Molnár Nándor, A magyar mezőgazdasági növénynevek történetéből. AgrártörténetiTanulmányok 4. Gödöllő–Budapest.Mucina–Jarolimek 1980: Mucina, L. – Jarolimek, I., Das Anthriscetum sylvestris in der Slowakei.FGPT., 15, 2: 13–112.Murádin 1967: Murádin László, Adatok a muskátli elnevezéseinek szóföldrajzához. Nyelv- és IrodalomtudományiKözlemények XI, 275–9.Murádin 1975: Murádin László, A 'burgonya, és a 'csicsóka' erdélyi elnevezéseinek szóföldrajzi ésjelentésbeli összefüggéseikez. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XIX, 7–16.Nagy 1938: Nagy Jenő, A népi kendermunka műszókincse Magyarvalkón. Debrecen.Nagy 1943: Nagy Rózsa, Adatok a baranyamegyei Nagyváty növényekkel kapcsolatos szokásaihozés néphagyományaihoz. Kolozsvár.Nbha: Notulae botanice horti agrobotanici, Cluj., 1970–1985. Tipo Agronomia.Norton 1981: Norton, H.E., Plant Use in Kaigani Haida Culture: Correctíon of an EthnohistoricalOversight. Fcon. Bot. 35(4): 434–49.Nováki 1978: Nováki Gy., Régi szántóföldeit maradványai a Börzsönyben Magy. Mezőgazd. Múz.Közi. 1975–77. 53–79.356

Nyárády 1941–44: Nyárády E. Gy., Kolozsvár és környékének flórája. Kolozsvár.Nyárády et al. 1966: Nyárády A. – Lupşa, V. – Boşcaiu, N., Studiul geobotanic şi palinologica mlaştinilor de la Izvorul Crişului Repede. Stud. cercet. biol., 18. 4: 331–9.Nyárády et al. 1975: Nyárády A. – Pázmány D. – Florica, J., – Chirehă, E., – Szabó (T.E.)A., Wiesen und Wälder aus dem Agrij-Almaş Becken. Not. bot. hort. agrobot., Cluj. VIII,77–81.Nyárády–Vicol 1969: Nyárády A. – Vicol. E. C. Contribuţie la un proiect pentru cartarea floreidin Republica Socialistă România. Lucr. St. Inst. Agr. „Dr. P. Groza” Cluj. Ser. Agr., 25,142–52.Nyárády–Vicol 1973: Nyárády A. – Vicol, E. C., O nouă contribuţie metodologică la cartarea floreiRomâniei. Not. bot. hort agrobot. Cluj, 7: 35–7.Paládi-Kovács 1979: Paládi-Kovács Attila, A magyar parasztság rétgazdálkodása (Praxis rusticorumHungariae in oeconomia pratorum). Budapest.Paládi-Kovács 1980: Paládi-Kovács Attila (Szerk.) Néprajzi csoportok kutatási módszere (Sárospatak,1977. nov. 15–16,). Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához. Budapest.Pamfilie 1913: Pamfilie. T.. Agricultura la români. Bucureşti.Panţu 1906: Panţu, Z.. Plantele cunoscute de poporul român. Bucureşti.Papp 1967: Papp Ferenc. Néhány fontosabb adat szókincsünk szófaj (ezen belül hosszúság és jelentésszám)szerinti megoszlásáról. Nyelvfeldolgozás és dokumentáció. OMKDK. 11. sz. 104–16.Pauca 1941: Pauca. A., Studiu fitosociologic în munţii Codru şi Muma. Studii şi Cercet. Acad.Româna, vol. LI.Pázmány 1964: Pázmány Dénes. Contribuţii la studiul fitocenologic al pajiştilor naturale din bazinulpîrîului Vlaha (reg. Cluj). Lucr. şt., Ser. Agr., Inst. Agr. Cluj XX, 79–83.Pázmány 1966: Pázmány Dénes, Asociaţia Salicetum triandrae in Lunca Someşului. Not. bot. hort.agrobot., Cluj. 99–107.Pázmány 1971: Pázmány Dénes, Flora si vegetaţia văii Sălătrucului (jud. Cluj). Teză de doctorat.Cluj.Péntek 1971: Péntek János, A kalotaszegi nyelvjárás kutatásának története. Nyelv- és IrodalomtudományiKözlemények XV, 5–20.Péntek 1978: Péntek János, Rendszerszerűség és produktivitás a Phaseolus népi terminológiájában.Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXII, 175–90.Péntek 1979: Péntek János, A kalotaszegi népi hímzés és szókincse. Bukarest.Péntek 1981: Péntek János, A román-magyar nyelvi kölcsönhatás néhány szemantikai vonatkozása.Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXV, 77–81.Péntek–Szabó 1976/a: Péntek János – Szabó T. E. Attila, Tájékoztató mutatvány egy népinövényismereti gyűjtésből. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XX, 52–60.Péntek–Szabó 1976/b: Péntek János – Szabó T. E. Attila, Egy háromszéki falu népi növényismerete.Ethnographia LXXXVII, 203–35.Péntek–Szabó 1980: Péntek János– Szabó (T. E.) Attila, A régi növényvilág és változásai akalotaszegi földrajzi nevek tükrében: Nyelvészeti Tanulmányok. Bukarest. 131–72.Péntek–Szabó 1981: Péntek János – Szabó (T. E.) Attila, Az alakor (Triticum monococcum)Erdélyben. Ethnographia XCII, 259–77.Petrescu 1974: Petrescu, P., Arhitectura ţărănească de lemn din România. Bucureşti.Polunin 1981: Polunin, O., Európa fái és bokrai. Budapest.Pop 1960: Pop, E., Mlaştinile de turbă din Republica Populară Română. Bucureşti.Pop 1971: Pop, E. (Red. resp.). Progrese în palinologia românească. Simpozionul de palinologie.Cluj, 14 mai 1970. Bucureşti.Pop–Petrescu 1971: Pop, Gh. – Petrescu. I., Cercetări palinologice asupra eocenului de laMorlaca – Huedin, cu privire specială asupra condiţiilor paleoclimatice. In: Pop 1971. 163–9.Pop 1968: Pop, I., Conspectul asociaţiilor ierboase de pe masivele calcaroase din cuprinsul CarpaţilorRomâneşti. Contrib. Bot. Cluj.Preda–Boşcaiu 1982: Preda, V. – Boşcaiu. N. (Red.) Făgetele carpatine. Semnificaţia lor bioistoricăşi ecoprotectivă. Acad. R.S.R., Filiala Cluj.Priszter 1947: Priszter Szaniszló. A Szamospart hordaléknövényzete Gyalu és Apahida között (AdatokKolozsvár flórájához). Acta Geobot. Hung.Priszter 1960: Priszter Szaniszló, Adventiv gyomnövényeink terjedése. Keszt. Mezőg. Akad. kiadványai7. sz.Puia et al. 1980: Puia, I. – Bărbulescu, C. – Pavel, C. – Oprin, C, Producerea şi păstrareafurajelor. Bucureşti.Rab et al. 1981: Rab János – Tankó Péter – Tankó Magdolna, Népi növényismeret Gyímesbükkön:Népismereti Dolgozatok. Bukarest. 23–38.357

Rácz–Füzi 1973: Rácz Gábor – Füzi József (Szerk.), Kovászna megye gyógynövényei. Sepsiszentgyörgy.Rácz et al. 1984: Rácz Gábor – Rácz-Kotilla Erzsébet – Laza Aristide, Gyógynövényismeret.Bukarest.Rao 1981: Rao, R.R., Ethnobotany of Meghalaya: Medicinal Plants Used by Khasi and GaroTribes. Econ. Bot. 35(1): 4–9.Rao–Jamir 1982: Rao, R.R. – Jatnir, N. S., Ethnobotanical Studies in Nagaland. I MedicinalPlants. Econ. Bot. 36(2): 176–81.Rapaics 1932: Rapaics Raymund, A magyarság virágai. Budapest.Rapaics 1934: Rapaics Raymund, A kenyér és a táplálékot szolgáltató növények története. Budapest.Rapaics 1940/a: Rapaics Raymund, A magyar gyümölcs. Budapest.Rapaics 1940/b: Magyar kertek. Budapest.Rápóti–Romváry 1972: Rápóti Jenő – Romváry Vilmos, Gyógyító növények 3 . Budapest.Raţiu et al. 1966: Raţiu, O. – Gergely I. – Boşcaiu, N. (Ed.), Flora şi vegetaţia rezervaţiei naturaleDefileul Grisului Repede. Contrib. bot. Cluj, I.Raţiu–Gergely 1970: Raţiu, O. – Gergely I., Fitocenoze caracteristice vegetaţiei lemnoase dinbazinul Văii Zîrnei (Munţii Vlădeasa) III. Contribuţii Botanice 230–45.Resmeriţă–Csűrös 1966: Resmeriţă, I. – Csűrös Şt., Cartarea geobotanică şi agrotehnică a corpuluide păşune „Cionca-Huedin”. Contrib. bot., 91–102.Reuter 1965/a: Reuter Camillo, Milyen fa a cserefa? Magyar Nyelvjárások XI, 35–42.Reuter 1965/b: Reuter Camillo, Tölgy és haraszt. Magyar Nyelv LXI, 80–9.Reuter 1969: Reuter Camillo, Gyűrű(fa) és sörgye(fa). Magyar Nyelvjárások XV, 99–111.Reuter 1976: Reuter Camillo, Cserfa. Magyar Nyelv LXXII, 340–3.Róheim 1925: Róheim Géza, Magyar néphit és népszokások. Budapest.Sakamoto 1980: Sakamoto, S., Variation of Cultivated Plants and. their Wild. Relatives in Rumania.Preliminary Report of Field Survey on the Agrico-pastoral Peoples in South-Western Eurasia.Ed. byY. Tani. Research Institute for the Humanistic Studies. Kyoto University. 87–94.Sakamoto–Kobayashi 1982/1: Sakamoto, S. – Kobayashi, H., Variation and Geographical Distributionof Cultivated Plants, their Wild Relatives and Weeds Native to Turkey, Greece andRomania: Preliminary Report... II, 41–104.Sakamoto–Kobayashi 1982/b: Sakamoto, S. – Kobayashi, II., Variation and Distribution ofSome Cultivated Triticeae and Associated Weeds Collected in Romania. Not. bot. hort.agrobot. Cluj., XII, 3–14.Sanda et al 1980: Sanda, V. – Popescu, A. – Doltu, M. L, Cenotaxonomia şi corologia grupărilorvegetale din România. Muzeul Brukenthal, Studii şi comunicări 24. Supliment.Săvulescu et al. 1952–1976: Săvulescu, T. – Nyárády, E. I. – Pop, E. (Ed.), Flora Republicii(Populare) Socialiste România I–XIII. Bucureşti.N. Sebestyén 1943: N. Sebestyén Irén, Fák és fás helyek nevei az uráli nyelvekben. Budapest.Schneider-Binder 1972: Schneider-Binder, E., Gebüsche und Hecken (Prunion fructicosae Tx. 1952und Prunion spinosae Soó 1930 n.n., 1940) lm Hügelgebiet um die Zibinssenke in Siebenbürgen.Muzeul Brukenthal. Studii şi comunicări 17. 183–267.Schneider-Binder 1975: Schneider-Binder, E., Pajiştile xeroterme din Ord. Festucetalia valesiacaeBr. Bl. et Tx. 1943 în zona colinelor marginale ale Depresiunii Sibiului. Muzeul Brukenthal.Studii şi comunicări 19: 95–120.Schubert 1969: Schubert, R., Die Pflanzengesellschaften der Elster-Luppe-Aue und ihre voraussichtlicheStrukturanderungen bei Grundwasserabsenkung. Wiss. Z. Univ. Halle XVIII, 3: 125–62.Schubert 1973: Schubert, R., Probleme der natürlichen Wiederbewaldung von Naturschutzgebietenmit Xerotermstandorten im südlichen Teil der DDR. Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 19, 1–4:217–327.Schubert–Mahn 1968: Schubert, R. – Mahn, E.-G., Übersicht über die Ackerunkraut-gesellschaftenMitteldeutschlands. Feddes Repertarium 80, 2–3: 133–304.Schultze-Motel 1975: Schultze-Motel, J., Literatur über archäologische Kulturpflanzenreste (1973/1974). Kulturpflanze 33, 189–205.Schultze-Motel 1976: Schultze-Motel, J., Probleme bei der Zusammenstellung der PaleoethnobotanischenBibliographie. Folia Quaternaria 47, Krakow, 105–10.Sheldon 1980: Sheldon, S., Ethnobotany of Agave lecheguilla and Yucca carnerosana in Mexico'sZona Ixtlera. Econ. Bot. 34(4): 376–90.Simmonds 1976: Simmonds, N. W., Evolution of Crop Plants. London–New York.Smith–Tolstoy 1981: Smith, E. C. – Tolstoy, P., Vegetation and Man in the Basin of Mexico.Econ. Bot. 35(4): 415–33.Soó 1927: Soó Rezső, Geobotanische Monographie von Kolozsvár (Klausenburg). Budapest.358

Soó 1949: Soó Rezső, Les associations végétales de la Moyenne-Transylvanie II. Acta geobot. hung.6, 2: 3–107.Soó 1964–1980: Soó Rezső, A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyveI–VI. Budapest.Soran 1962: Soran, V., Cercetări asupra buruienilor şi asocierii lor în Munţii Apuseni: Problemede biologie. Bucureşti.Spanikova 1982: Spanikova, A. (Ed.), Vegelation der Innerkarpatischen Becken. Referate ausSymposium (24–30. 6. 1979) Bratislava. Ustav. Exp. Biol. a Ekol. SAV.Szabó 1971: Szabó (T. E.) Attila. Flora şi vegetaţia regiunii Săraţel–Chiraleş–Lechinţa cu privirespecială asupra fitocenozelor degradate. (Teză de doctorat.) Cluj.Szabó 1976: Szabó (T.E.) Attila, A természettudományok és a néprajz határán: NépismeretiDolgozatok. 36–40.Szabó 1981: Szabó (T. E.) Attila, Problems of Genetic Erosion in Transylvania, Romania. KuíturpflanzeXXIX, 47–62.Szabó 1983/a: Szabó (T. E.) Attila, Alkalmazott biológia a termesztett növények fejlődéstörténetében.Bukarest.Szabó 1983/b: Szabó (T. E.) Attila, Vegetaţia gipsofilă din sudvestul Podişului Someşean. Ocrot.nat. med. inc, 27, 2, 103–11.Szabó 1985: Szabó (T. E.) Attila, Regional variability in Phaseolus vulgaris L. II. Not. bot. hort.agrobot. Cluj. XV, 21–28.Szabó L. 1978: Szabó László Gy., Újabb adatok termesztett növényeink népgyógyászati felhasználásához.Herba Hung. 17, 8: 81–96.Szabó T. 1933/1972: Szabó T. Attila, A helynévgyűjtés jelentősége és módszere: Nyelv és múlt.Bukarest.Szabó T. 1934/1968: Szabó T. Attila, Sulyom: sólyom: Anyanyelvünk életéből. Bukarest.440–3.Szabó T. 1940/1968: Szabó T. Attila, Kálna: Gálna: Anyanyelvünk életéből. 408–11.Szabó T. 1940/1968: Szabó T. Attila, Ordományos: Zordomdnyos: Anyanyelvünk életéből.462–3.Szabó T. 1944/1968: Szabó T. Attila, A Zimola helynév eredetéhez: Anyanyelvünk életéből.457–9.Szabó T. 1945/a: Szabó T. Attila, Nyárszó, Vársza: Anyanyelvünk életéből. 428–30.Szabó T. 1945/b: Szabó T. Attila, Ríszeg: Anyanyelvünk életéből. 438–9.Szabó T. 1962: Szabó T. Attila, Előzetes jegyzetek román eredetű kölcsönszavaink középmagyarkorirétegéhez. StUBB Series Philologia 2, 13–30.Szabó–Dankanits 1978: Szabó (T. E.) A. – Dankanits V., Regional variability in Phaseolusvulgaris L. I. Not. bot. hort. agrobot. Cluj, IX, 73–78.Szabó–Márton 1984: Szabó (T. E.) Attila – Márton Anna, Táplálkozási szokások Nagykapuson.Művelődés, 37, 5, 161–162.Szabó–Péntek 1976: Szabó (T. E.) Attila – Péntek János, Ezerjófű. Bukarest.Szabó–Péntek 1980: Szabó (T.E.) Attila – Péntek János, Kerti virágok és dísznövények Kalotaszegen:Népismereti Dolgozatok. 100–14.Szabó–Tövissi 1976/a, b: Szabó (T.E.) Attila – Tövissi József, Kalotaszegi kirándulások 1.ősföldrajzi kép, 2. Tájrajz. Művelődés XXIX, 10. sz., 34–40; 11. sz., 38–41.SzT: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár I–IV. Szerk. Szabó T. Attila. Bukarest, 1976–1984.Takács 1964: Takács Lajos, A dohánytermesztés Magyarországon. Budapest.Takács 1976: Takács Lajos, Egy irtásfalu földművelése. Budapest.Takács 1980: Takács Lajos, Irtásgazdálkodásunk emlékei. Irtásföldek, irtásmódok. Budapest.TESZ: A magyarnyelv történeti-etimológiai szótára I–III. Budapest, 1967–1976.Ţopa 1982: Ţopa, E., Rolul făgetelor în existenţa poporului român: Făgetele carpatine. Bucureşti.Touw 1982: Touw, K., Roses in the Middle Age. Econ. Bot. 36(1): 71–83.Tulogdy 1944: Tulogdv János, Kalotaszeg földrajza. Kolozsvári Szemle Könyvtára 18. Kolozsvár.1–11.Turner 1964: Turner, J., The Anthropogenic Factor in Vegetational History. New Phytol 63, 1,73–90.Turner–Kuhnlein 1982: Turner, N. J. – Kuhnlein, V. H., Two Important „Root” Foods of theNorthwest Coast Indians: Springbank Clover (Trifolium wormskioldii) and Pacific Silverweed(Potentilla anserina ssp. pacifica). Econ. Bot. 36(4): 411–32.Ujvárosi 1944: Ujvárosi M., Vázlatok a Lonka-völgy (Gyalui Havasok) növényzetéről. Scripta Bot.Mus. Transsilv. III, 1–5.Ujvárosi 1947: Ujvárosi M., Pflanzensoziologische Skizzen aus der Umgebung vom Sztána inSiebenbürgen. Borbásia 7, 1–6.359

Ujvary 1957: Ujváry Zoltáti, A vadontermő növények szerepe a táplálkozásban az abaúj-zemplénihegyvidéken. Néprajzi Értesítő XXXIX, 231–44.Ujváry 1964: Ujváry Zoltán, A magyar agrárrítusok zoomorf démonaihoz. Műveltség és Hagyomány6. évf. 129–50.Ujváry 1966: Ujváry Zoltán, Antropomorf mitikus lények a magyar és európai agrárhagyományban.Műveltség és Hagyomány 8. évf. 5–62.Ujváry 1972: Ujváry Zoltán, Virág a magyar népi kultúrában: Ej-haj gyöngyvirág. Debrecen.7–56.Váczy 1974: Váczy Coloman, Cod internaţional de nomenclatură botanică şi Cod internaţional pentrunomenclatura plantelor cultivate. Bucureşti.Váczy 1980: Váczy Coloman, Dicţionar botanic poliglot. Bucureşti.Vajkai 1943: Vajkai Aurél, Népi orvoslás a Borsa völgyében. Kolozsvár.Vajkai 1948/a: Vajkai Aurél, A magyar népi orvoslás kutatása. Budapest.Vajkai 1948/b: Vajkai Aurél, A magyar népi táplálkozás kutatása. Budapest.Vajkai 1948/c: Vajkai Aurél, Népünk természetismerete. Budapest.Van Gils–Kovács 1977: Van Gils, H. – Kovács A. J., Geranion Sanguinei comunities inTranssylvania. Vegetatio 33, 2/3: 175–86.Varjas 1943: XVI. századi magyar orvosi könyv. Bevezetéssel ellátva közzéteszi Varjas Béla.Kolozsvár.Vasas 1985: Vasas Samu, Népi gyógyászat. Kalotaszegi gyűjtés. Bukarest.Vickery 1981: Vickery, A. R., Tradiţional Uses and Folklore of Hypericum in the British Isles.Econ. Bot. 35(3): 289–95.Vida 1963: Vida G., Die zonalen Buchenwälder des Ostkarpatischen Florenbezirkes ( Transsilvanicum)auf Grund von Untersuchungen im Parîng-Gebirge. Acta botanica Acad. Sci. Hung.IX, 177–196.Vigh 1957: Vigh Károly, Bihari, érmelléki, szatmári és szilágysági növénynevek. Nyelv- és IrodalomtudományiKözlemények I, 149–56.Vlăduţiu 1973: Vlăduţiu, I., Etnografia românească. Bucureşti.Voigt 1977: Voigt Vilmos, Bevezetés a szemiotikába. Budapest.Vuorela 1972: Vuorela, I, Human Influence on the Vegetation of Katinhanta bog, Vhiti, S. Finland.Acta Bot. Fennica 98: 1–21.Vuorela 1975: Vuorela, I., Pollen Analysis as a Mean of Tracing Settlement History in SWFinland. Acta Bot. Fennica 104: 1–48.Vuorela 1976: Vuorela, I., An Instance of Slask and Bum Cultivation in Southern Finland Investigatedby Pollen Analysis of a Mineral Soil. Memoranda Soc. Fauna Flora Fennica 52:29–46.Vuorela – Aalto 1982: Vuorela, I. – Aalto, M., Paleobotanical Investigations at a Neolithic DwellingSite in Southern Finland, with Special Reference to Trapa natans. An. Bot. Fenn. 19;2: 81–92.Wilson 1981: Wilson, H. D., Domesticated Chenopodium of the Ozark Bluff Dwellers. Econ. Bot.35(2): 233–9.Wlislockiné 1892: Wlislockiné Dörfler F. Anna, A kalotaszegi néphit köréből. Ethnographia III,362–7.Zeven et al. 1975: Zeven, A. C. – Zhukovsky, P. M., Dictionary of Cultivated Plants and theirCentres of Diversity. Wageningen.Zündorf 1980: Zündorf, H-J., Vegetationskundliche Untersuchungen im oberen Werrtal bei ThemarT.l. Warmegetönte Gebüsche und Säume, Trocken– und Halbtrockenrassen und Pioniergesellschaftenauf Schotter oder Felsenstanderten. Hercynia N F. 17, 1: 4–42.Zsemlyei 1974: Zsemlyei János, A Kis-Szamos vidéke (Kolozs megye) magyar tájszólásának románkölcsönszavai II. Kolozsvár (kéziratos doktori értekezés).

LUMEA VEGETALĂ ŞI CULTURA TRADIŢIONALĂÎN ZONA CĂLATA(Rezumat)Prezenta lucrare, realizată printr-o colaborare strînsă dintre un biolog (Sz. A.) şi un filolog(P. J.), cuprinde rezultatele unor cercetări interdisciplinare realizate de autori între anii 1972―1982. Scopul principal al cercetărilor a fost înregistrarea reţelei de interacţiuni la diferite niveleîntre plante şi oameni: gene, specii, populaţii, ecosistem (inclusiv factorii sociali, limba şi culturatradiţională).Datele au fost colectate intr-o zonă situată la bordura nord-estică a Munţilor Apuseni, acoperităcîndva preponderent de păduri, în bună parte defrişate în trecut. Suprafeţele sînt folositeîn prezent mai ales în scopuri agricole de o populaţie care îşi păstrează tradiţiile culturale moşteniteşi transmise din generaţie în generaţie în limbile română şi maghiară.În cursul cercetărilor pe teren şi în laborator au fost folosite deopotrivă metode botanice,etnografice şi lingvistice, rezultînd un conspect (etno)botanic cu peste 2.300 de taxoni (specii,subspecii etc.) spontani şi cultivaţi şi peste 250 de cenotaxoni (asociaţii, subasociaţii) cu datecolectate atît în „itinerar” cit şi în „staţionar” de pe întreg teritoriul, dar în special din cele53 de localităţi cercetate intensiv.Rezultatele şi concluziile bazate pe acest set de date primare sînt prezentate în şase capitole.În capitolul introductiv sînt sintetizate unele aspecte istorice şi unele tendinţe actualelegate de interrelaţiile plantă―om, scopurile şi metodele urmărite în cursul cercetării, caracterizareastatistică a populaţiilor vegetale şi umane. Urmează apoi un scurt capitol cuprinzînd prezentareacadrului geografic.Vegetaţia este descrisă în capitolul trei conform concepţiei şcolii geobotanice de la Zürich-Montpellier: păduri zonale, păduri azonale, asociaţii de bordură (ierboase, lemnose), pajişti,asociaţii higrofile, vegetaţie antropogenă (segetală, ruderală etc). Schimbările de vegetaţie dinperioadele istorice au fost studiate printr-o metodă denumită aici „etnogeobotanică”. În capitolulintitulat Lumea vegetală şi cultura tradiţională sînt exemplificate numai unele aspecte posibilede prelucrare a datelor: procurarea hranei prin culesul din natură, ecologia culturală a unorspecii de cultură ancestrală (Triticum monococcum ― alacul, Vicia faba ― bobul) sau introduserecent din zone etnografice îndepărtate (Phaseolus, Solanum, Cucurbita). Plantele ornamentale(inclusiv flora cimitirelor), speciile folosite în etnomedicina umană şi animală, în industria localătradiţională, ca jucării pentru copii, în credinţe şi rituri etc. sînt şi ele tratate separat.Capitolul cinci este consacrat nomenclaturii etnobotanice şi examinează probleme legate deoriginea, structura morfologică şi semantica denumirilor populare de plante. Ultimul capitolcuprinde lexiconul cu date floristice, corologice, lingvistice şi etnografice în ordinea alfabeticăa speciilor, urmat de un dicţionar etnobotanic cu denumirile populare maghiare şi româneşti,lista prescurtărilor şi lista bibliografică.Sperăm că această lucrare va demonstra încă o dată importanţa cunoştinţelor botanicetradiţionale şi sarcinile ce rezultă din această constatare pentru învăţămîntul şi cercetarea botanicăîn privinţa evaluării şi valorificării acestei moşteniri. Fiecare generaţie are nevoie de o pregătirebotanică din ce în ce mai temeinică dacă doreşte să depăşească nivelul atins de înaintaşi.Conceptul de agroclimax, conturat recent din punct de vedere teoretic, dar realizat practicde-a lungul veacurilor în nenumărate cazuri în cursul dezvoltării comunităţilor umane tradiţionale,sugerează, de asemenea, că tradiţiile se pot dovedi deosebit de valoroase în folosireamai eficientă, mai economică şi cu mai mare grijă pentru protejarea resurselor noastre naturale.Cunoştinţele botanice tradiţionale ― veche şi valoroasă moştenire adusă din străfundurile evoluţieibiologice a umanităţii ― reprezintă o relaţie fundamentală cu mediul nostru natural şivor mai juca, poate, un rol important şi în viitor.

PLANT KINGDOM AND TRADITIONAL HUMAN LIFEIN THE CALATA AREA (KALOTASZEG)(Summary)This book, accomplished by close collaboration between a biologist (Sz. A.), and a philologist(P. J.), comprises the results of the research carried out by the authors between 1972―1982. The main goal of this research was that of registering traditional interactions between plantand man on different levels: genetic, taxonomic, community and ecosystem (including society,language and culture).The data were collected from a sample territory situated on the north-eastern border ofthe Apuseni Mountains (Carpathian Mountains, Transylvania), once covered by forests, nowinhabited by an agrarian population still preserving its traditional culture transmited by meansof Romanian and Hungarian. In the field work, we have used botanical, ethnographical andlinguistic methods. The ethnobotanical thesaurus of the territory have been explored by „itinerary”and „stationary” research, on the 53 settlements, and refers to more than 2 300 phytotaxaand 250 ceuotaxa.Results and conclusions based on this set of raw data are presented, in the book, in 6 mainchapters.The introductory chapter presents the historical background and the new trends in theresearch on plant-and-man relations. The goals and methods followed in this work, and the statisticalcharacterisation of the plant and human populations are presented here too. This isfollowed by a short survey of the geographic environment.Vegetation is presented in the third chapter according to the principles of the Zürich-Montpellier school of geobotany: zonal and azonal forests, ecotones, grasslands, water-plant communities,antropogenous vegetation ― with special attention to human influences on a given plantcommunity, or on the possible influence of a given vegetation on the traditional human life. Thevegetational changes in historical times were studied by a method designed here as ,,ethnogeobotanical”.In the chapter „Plant kingdom and folk culture” some possible approaches were exemplifiedregarding (food)gathering, cultural ecology of some very ancient crops (Trilicum monococcum,Vicia faba) or of new cultivated plants of American origin (Phaseolus, Cucurbita, Solanum).The ornamental plants, the plants used in ethnomedicine, in local industry, or mostly as toysby children are also reviewed in separate subchapters. Another chapter reviews the ethnobotanicalnomenclature ― the origin, morphology and semantics of plant names.The Theasurus of floristic, chorologic, linguistic and ethnographic data, presented in alphabeticalorder of the scientific plant names is followed by the ethnobotanical dictionary, and a listof abbreviations and references.Traditional botanical knowledge ― as the most ancient, biological heritage in the evolutionof our relations with the environment ― may still have a contribution to our ecological future362

CUPRINSPrefaţăIntroducereDin istoricul cercetărilorOrientări etnobotaniceMetodologia de cercetarePlantele ― consideraţii statisticeOameniiMediul naturalRelieful şi peisajulClimaSoluriCovorul vegetalDespre evoluţia covorului vegetalCovorul vegetal actualPăduriPăduri zonalePăduri de conifereFăgeteQuercetePăduri intrazonaleArinişuriSălcete, populeteFraxinetePăduri plantateTufărişuri, vegetaţia de bordurăTufărişuriVegetaţia ierboasă de bordurăSerie xerofilăSerie nitrofilă, de pe soluri reavăneVegetaţia gardurilor viiPajiştiNardete, calunetePajişti higrofilePajişti mezofile montane şi colinarePajişti colinare xeromezofile şi xerofileVegetaţia stîncilor de calcar şi de gipsPajişti temporare (semănate)Vegetaţia terenurilor apătoaseVegetaţia acvaticăMlaştiniStufişuri, rogozişuriVegetaţia antropogenăDefrişările de pădureBuruienişuri segetaleÎmburuienarea culturilor păioase (soluri acide)Îmburuienarea culturilor păioase (soluri bogate în calcar)Îmburuienarea grădinilor şi a culturilor prăşitoareBuruienişuri ruderale577810122124243030333342434545475056565758596060646465676970717377818386868790929495969697100363

Vegetaţia ruderală de pe terenuri necălcateAsociaţii de buruieni anuale (Sysimbrion)Asociaţii de buruieni bienale (Dauco-Melilotion)Asociaţii din alianţa (Onopordion)Vegetaţia ruderală de pe terenuri călcatePăşuni higrofile ruderalizate (Agropyro-Rumicion)Vegetaţia agroteraselorLumea vegetală şi cultura popularăCulesul din naturăPlante vechi şi noi în economia tradiţionalăO specie arhaică de grîu: alacul (Tritiaim monococcum)Bobul şi fasoleaCartofulCucurbitaceeleFlori de grădină, plante ornamentaleFlori de grădină şi flori în ghiveciVegetaţia cimitirelorPlante în medicina popularăMedicina umanăMedicina veterinarăPlante toxicePlante folosite de meşteşugari, plante folosite ca jucăriiLemnul în construcţiiUnelte şi obiecte din planteColoranţi, tananţi, scrobeliJocuri, jucăriiSemne, simboluri, credinţeSemne primare, signaleCredinţele ca semne comunicative şi culturaleRolul estetic al semnelor vegetaleTerminologia botanică popularăSistemul morfologic şi etimologia denumirilor de planteI. Nume de plante simpleEtimologia denumirilor simpleInfluenţe lingvistice reciproceII. Nume de plante derivateIII. Nume de plante compuseDenominare ― sensCadrul noţional ― cunoştinţe populareDenominare lexicalăPolisemieClase polisemanticeDicţionar etnobotanic1. Denumirea şi utilizarea speciilor2. Glosarul denumirilor botanice populare maghiare3. Glosarul denumirilor botanice populare româneştiAbrevieriBibliografieLumea vegetală şi cultura tradiţională din zona Călatei (Rezumat)Plant kingdom and traditional human life in Călata Area (Summary)100100100101101103104107107113116123129133137138143146147156157159159161163163165165166170173173173173173175177182182184185187196196309337351352361362364

CONTENTSPrefaceIntroductionHistory of the researchEthnobotany ― some recent trendsMethodologyPlants ― a statistical approachPeopleThe natural environementRelief and landscapeClimateSoilsThe vegetationEvolution of the vegetationPlant communities ― present stateForestsZonal forestsConiferous forestsBeech forestsOak forestsIntrazonal forestsAlder forestsWillowiesAsh grovesPlanted forestsShrubs, ecotonesShrubsHerbaceous ecotone communitiesXerophilous communitiesNitrophilous and higrophilous communitiesHedgesGrasslandsMountain meadows (Nardetea, Callunetea)Hygrophytic grassland communities (wet meadows)Mesophytic grasslands (lawns)Xerophytic grasslandsGrass communities on calc and gypsum rocksSown pasturesHydrophilous and hygrophylous plant communitiesAquatic vegetationMarshlandsReeds, sedge communitiesAnthropogenic vegetationDeforestation communitiesField weed (segetal) communitiesWeed communities on acid soilsWeed communities on calcarous soilsWeed communities on nitrat rich garden soilsRuderal weed communities577810122124243030333342434545475056565758596060646465676970717377818386868790929495969697100365

Dumping ground plant communitiesBeaten path plant communitiesRuderalized meadowsVegetation of the agroterracesPlant kingdom and folk cultureGatheringOld and new plants in traditional economyAn archaic wheat-species: the einkorn (Tritioum monococcum)Broad-bean and beanPotatoCucurbitsGarden-flowers, ornamental plantsFlowers in pot and gardenVegetation of the churchyardsPlants in ethnomedicineHuman medicineVeterinary medicineToxic plantsPlants for traditional trades and toysCarpenter’s woodsTools and objects from plantsPlants for painting, tanning and hardeningPlays, toysSigns, symbols, beliefsPrimary signs, signalsBeliefs as communicational and cultural signsAesthetical function of the vegetal signsEthnobotanical termsMorphological system and etymology of the botanical termsI. Simple botanical termsEtymology of the simple botanical termsLanguage interactionsII. Derived botanical termsIII. Compound botanical termsDenomination ― meaningConceptual field ― folk knowledgeLexical denominationPolysemyClasses of the polysemyCollection of data1. Denomination and utilization of plant species2. List of the Hungarian ethnobotanical terms3. List of the Roumanian ethnobotanical termsAbbreviationsBibliographyLumea vegetală şi cultura tradiţională din zona Călatei (Rezumat)Plant kingdom and traditional human life in Călata Area (Summary)100100101104107107113116123129133137138143146147156157159159161163163165165166170173173173173173175177182182184185187196196309337351352361362

TARTALOMElőszóBevezetés (Sz. A., P. J.)VisszatekintésEtnobotanika a nagyvilágbanSzempontok, módszerekA növényvilág számokbanNépességA természeti környezet (Sz. A.)Domborzat és tájképi tagolódásÉghajlatTalajtakaróA növénytakaró (Sz. A.)Kalotaszeg növénytakarójának fejlődéstörténetérőlA mai növénytakaróAz erdőkÖvezetalkotó erdőkFenyvesekBükkösökTölgyesekTalajvíztől függő erdei társulásokÉgeresekFüzesek, nyárasokKőris-szil ligetekÜltetett erdőkCserjések, szegélytársulásokCserjésekLágyszárú szegélytársulásokSzáraz sorozatÜde nitrofil sorozatKöpeny- és sövénytársulásokA gyepekCsarabosok, szőrfüvesekMocsárrétekHegy- és dombvidéki mezofil rétekDombvidéki félszáraz és száraz gyepekMész- és gipszsziklák, tömeléklejtők növényzeteIdőleges (vetett) gyepekVízes területek növényzeteLebegő és legyökerező hínárokLápokNádasok, magassásosokErdőírtások, szántóföldek, utak, udvarok növényzete (antropogén vegetáció)IrtásnövényzetSzántóföldi (szegetális) gyomnövényzetMésztelen sovány szántók gyomosodásaMeszes talajú szántók gyomosodásaZöldségeskertek, kapáskultúrák gyomosodásaÚtmenti (ruderális) gyomnövényzetTaposatlan ruderális gyomnövényzetEgyéves gyomtársulások (Sisymbrion)Kétéves gyomtársulások (Dauco-Melilotion)Szúróslevelű gyomtársulások (Onopordion)Taposott ruderális gyomnövényzet (Plantaginetea)Erősen taposott nedves gyepek, árkok gyomosodása (Agropyro-Rumicion)Szántási lépcsők (agroteraszok) növényzeteNövényvilág és népi kultúra (P. J., Sz. A.)GyűjtögetésRégi és új növények a gazdálkodásbanEgy archaikus búzafaj: az alakor (Triticum monococcum)A bab és a paszulyA burgonya577810122124243030333342434545475056565758596060646465676970717377818386868790929495969697100100100100101101103104107107113116123129367

TökfélékKerti virágok, dísznövényekKiskerti és cserepes viragokA temetők növényzeteNövények a népi gyógyászatbanEmbergyógyászatÁllatgyógyászatMérgező növényekMesterségek, játékok növényeiÉpületfákNövényi eszközök ― növényi tárgyakFestők, cserzők, kenőkJátékok, játékszerekJelek, jelképek, hiedelmekElemi jelek, jelzésekA hiedelmek mint kommunikációs és kulturális jelekNövényi jelek esztétikai szerepeA népi növénynevek (P. J.)A növénynevek alakrendszere és eredeteI. Egyszerű növénynevekAz egyszerű növénynevek etimológiai megoszlásaA magyar―román nyelvi kölcsönhatásII. Képzett növénynevekIII. Összetett növénynevekJelölés ― jelentésFogalmi keret ― népi ismeretNyelvi jelölésSzemantikai megterheltségPoliszémia-osztályokAdattár (P. J., Sz. A.)1. Fajismeret (elnevezés, felhasználás)2. A magyar népi növénynevek jegyzéke3. A román népi növénynevek jegyzéke ― Glosarul denumirilor botanice populareromâneştiRövidítésekIrodalomLumea vegetală şi cultura tradiţională din zona Călatei (Rezumat)Plant kingdom and traditional human life in Călata Area (Summary)CuprinsContents133137138143146147156157159159161163163165165166170173173173173173175177182182184185187196196309337351352361362363366

pÃ©ntek jÃ¡nos szabÃ³ attila ember Ã©s nÃ¶vÃ©nyvilÃ¡g - Adatbank

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?